//Kósza szerzet(es)//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Bár a patkány kétségtelenül nem a legtisztább állatok közé sorolandó, ám ínséges időkben mindent meg kell becsülni, azokból meg a városnak kijutott mostanság. Neki sem a kedvence, bár az öregasszony mindig azzal nyugtatta, hogy ha ecetbe beáztatják néhány napra, akkor olyan tiszta lesz, mint a téri galamb. Mert azt is nagyon szerette, a galamblevest, csak azt ritkábban tudta elkapni. Főleg soha, inkább az utcakölköktől vette meg, aztán rámondta, hogy bizony azt ő vadászta le.
Szinte a képzeletbeli álla is leesik, amikor a férfi komolyan fontolóra veszi, hogy megkóstolja az említett állatot. Viszont milyen alkalmazott lenne, ha ennek a tréfának nem venné mindjárt az elejét. Gyorsan fel is fedi magát, majd előáll a valós felhozatallal.*
-Ne illese más a csótányt csak a cipőm talpa. *Fejezi be gyorsan a mondatot, mielőtt még a másik azon kezd morfondírozni, hogy az említett haszonállat kifolyt leve, esetlegesen gyógyítja a hajhullását. A levesre pedig pozitív visszajelzést kap, ám mindjárt mellé egy értetlenkedő kérdést is. ~Hogy mit is jelent? ~ Egy percig neki is gondolkodnia kell, hogy is magyarázza el a dolgot, majd felemelt mutatóujjal a férfi figyelmét magára invitálja.*
-Csupán csak annyit jelent, kérlek alássan, hogy nagyon tisztellek téged, csak helyiül mondtam. Ez bizony a megbecsülést jelenti, egymás között. *Magyarázza nagy tudományosan. Mert aki ennyire tájékozatlan, sajnos azt akarva akaratlanul is át fogják előbb vagy utóbb vágni, talán még jót is tesz vele, ha ezt ő kezdi el. Úgy véli tanulságos lecke lesz a kopasznak, a város ugyanis nem csak csupa kedves és igazat mondó emberből tevődik össze. A bizalom is csak a hülyék kapaszkodója, mindig úgy tartotta. ~Ez után biztosan megtanulja majd mit jelent az átbaszás. ~ Szélesedik ki a mosolya. Mindig is szerette a bolondját járatni másokkal, kicsinyes bosszú gyanánt, hiszen annyiszor tréfálkoztak már vele, így vagy úgy.*
- Shu-ún. *Csücsörítve ismétli a nevet, amit a férfi mond, majd le is jegyzeteli. Ekkor a kopasz érzékelheti, hogy a fénylő feje búbját bámulja, mert egyszerűen végig simít a területen és megjegyzést is tesz.*
-Borotválássaaal? Hát szándékosan szedi le a fejéről a hajat? De miért? A férfiak nem kihullik magától is? *Hiszen annyi matrózt látott már szinte kopaszon, lassan már abban a hitben él, hogy egy bizonyos kor után automatikusan elindul a folyamat.*
-Azonnal hozom is. *Teszi el az aranyakat, majd lemászik az emelvényéről és becammog a konyhába, hogy néhány perccel később egy lassan közlekedő teveként térjen vissza. Két púp, egy a feje, egy a feje magasságában tartott, gőzölgő cipót tartó tányér. Felemeli, és a pultra csúsztatja, még mielőtt felmászna ismét.*
-Fogyassza jó étvágyakkal, nincsen benne patkány. *Jegyzi meg mellékesen, mielőtt még kósza pletykák kezdenének el terjengeni.*
-A Wegtoreni Kalmárról? *Áll meg a keze a mozdulat közben, mintha valami tiltott szót említett volna a férfi. Közelebb hajol nagyon titokzatosan, majd halkan odasúgja, miközben fél szemmel az ajtót figyeli.*
-Még senki se látta… csak mondák járják a környéken, hogy hat lábujja van és a metszőfogaival át tudja harapni egy jól megtermett ork nyakát. *Szinte alig bírja tartani a száját, hogy ne bukjon ki a nevetés belőle.*