Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 227 (4521. - 4540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4540. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-22 19:42:15
Üzenet elküldve: 2020-06-22 19:42:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Porral kezdődött minden//
*Talán azt lehetne gondolni, hogy tekintetében elszántság tükröződik, mikor a kést az asztalra téve arra szólítja fel társát, hogy vágja meg esküjéhez. Nincs ilyenről szó. Érezhető persze némi ünnepélyesség, talán egy kis nemesség, vagy, ahogyan a lány gondolja, tisztelet az ő irányába is, de tekintete változatlan. Valaki olyasvalaki szemei ezek, aki már szokta a fájdalmat, szokta a gyötrődést, szokta a kitettséget. Igen, kitettséget. Hiszen ezek a szemek meglehetősen magányosak is, igaz, nem kér szánalmat ezért, ő választotta magának az utat, valamint hite szerint kijelölték rá, ő pedig nem tér le róla, bár jelen esetben apró ingás azért megfigyelhető. Biccent a késmustrára, s észrevehetően megborzong, megmerevedik, mikor balját kézbe veszik. Tűnődve figyel minden mozdulatot, s átérez minden apró simítást. Kellemes érzés. A lány keze munkától nem kérges, de, ha még az lenne is, megbújik valami érezhető báj minden mozdulatában. Kérdőn tekint fel egy pillanatra, majd száját nyitja, mely némán csukódik vissza, mikor meztelenségére kérdeznek rá. Jó, hogy nem várnak rá választ, vagy túlontúl őszinte lenne idejekorán, vagy pedig zavarban maradna, s egyik sem túl jó végkifejlet, mindenesetre a mosolyt halványan viszonozza, némi cinkos feddéssel szeme sarkában. Vállát vonja, engedelmesen kitartott kézzel, mely Yeza tenyerén fekszik:*
- Ha így tenyéren hordozzák D'ort, nincs kizárva, megpróbálja. *Próbál egy kis világi humort, bár nem messzemenően híres róla, ez tény és elég nyilvánvaló is, Yeza mellett, ettől függetlenül kissé bátrabb már. Ismeri távolról az említett tárgyakat, a kis hangszert, a gyöngyfüggőt mindenféleképpen.*
- Régen volt, hatalmas vizek száraz medrében akad kagyló, melynek mélyén gyöngy lapul. *Bólint, s ismét felpillant.* Mint Yeza, kis Wegtorenben. *Maga sem érti, hogyan jutott eszébe, talán csak kiszaladt a száján. Tehát eskü nem kell, csak, ha akarja.*
- Jó. *Bólint, s, ha Yeza a kést visszateszi helyére, nemes egyszerűséggel másik kezével pillanatokon belül felkapja, majd egy határozott, lendületes, bőrbe maró szúrást ejt alkarján a többi seb közé. Azonnal vére serken, a seb hosszán sem spórolt, lassan, hullámalakban illeszti a másikakhoz, akár a dűnék. De, aki messziről látta, megesküdne rá, hogy még csak nem is pislantott, szeme sem rebbent, akárha egy üres poharat tett volna arrébb.*
- Yeza, bh't Oes nasse latikr'mna ves! *Kezdi halkan, felnézve, mély hangján.* Testem nedvét kínálom fel... Ihs'Maillon imo, vet omo, d'hru des phrok hi'jar der... b'ht ho'jor, Yesza. *A kést letéve, sértett kezét csuklónál fogva a másikkal emeli fel.*
- Az Egyetlen, vigasztalan csordulásán, de szavam helyett, a Csendem a tiéd. *Egy pillanatig a lány szemében fürdőzik meg, majd ismét kezére biccent.*
- Ízleld meg, s esküm köt, Yesza, b'ht Oes nasse latikr'mna ves, oázis tündöklő ékkövének tüze... Sivatagi ember esküje törhetetlen, s vérét nem adja senkinek csak úgy. Vér az éltető, vér a nedv, a vér az élet, s neked kínálom egy részét, a maradék egy-harmadból. *Befejezi, aztán egy pillanattal később tűnődve pillant szét, még mindig kezét tartva.*
- Kedvelem a csendes, könnyed estéket, sokszor volt benne részem a Végtelen síkon, legyen hát. *Még mindig vár, türelmesen és csendesen, nem gondolja, hogy tette bármennyire is szokatlan volna, azonban idejét már úgyis a lánynak szánja, hat gondolja hát meg. Hogy a lányon kívül más mit gondol? Sohasem kérdezte meg a sivatag egyetlen homokszemét sem, hogy fáj-e, ha hátán rakja meg apró tüzét, mely mellett melegedni kíván, sohasem kérdezte meg az esőt, hogy szándékosan esik-e vállára, ha nagy ritkán megérkezett... soha nem kérdezte meg az éjszakát, hogy miért kergeti a nappalt, mikor úgysem éri el sohasem.*
*Talán azt lehetne gondolni, hogy tekintetében elszántság tükröződik, mikor a kést az asztalra téve arra szólítja fel társát, hogy vágja meg esküjéhez. Nincs ilyenről szó. Érezhető persze némi ünnepélyesség, talán egy kis nemesség, vagy, ahogyan a lány gondolja, tisztelet az ő irányába is, de tekintete változatlan. Valaki olyasvalaki szemei ezek, aki már szokta a fájdalmat, szokta a gyötrődést, szokta a kitettséget. Igen, kitettséget. Hiszen ezek a szemek meglehetősen magányosak is, igaz, nem kér szánalmat ezért, ő választotta magának az utat, valamint hite szerint kijelölték rá, ő pedig nem tér le róla, bár jelen esetben apró ingás azért megfigyelhető. Biccent a késmustrára, s észrevehetően megborzong, megmerevedik, mikor balját kézbe veszik. Tűnődve figyel minden mozdulatot, s átérez minden apró simítást. Kellemes érzés. A lány keze munkától nem kérges, de, ha még az lenne is, megbújik valami érezhető báj minden mozdulatában. Kérdőn tekint fel egy pillanatra, majd száját nyitja, mely némán csukódik vissza, mikor meztelenségére kérdeznek rá. Jó, hogy nem várnak rá választ, vagy túlontúl őszinte lenne idejekorán, vagy pedig zavarban maradna, s egyik sem túl jó végkifejlet, mindenesetre a mosolyt halványan viszonozza, némi cinkos feddéssel szeme sarkában. Vállát vonja, engedelmesen kitartott kézzel, mely Yeza tenyerén fekszik:*
- Ha így tenyéren hordozzák D'ort, nincs kizárva, megpróbálja. *Próbál egy kis világi humort, bár nem messzemenően híres róla, ez tény és elég nyilvánvaló is, Yeza mellett, ettől függetlenül kissé bátrabb már. Ismeri távolról az említett tárgyakat, a kis hangszert, a gyöngyfüggőt mindenféleképpen.*
- Régen volt, hatalmas vizek száraz medrében akad kagyló, melynek mélyén gyöngy lapul. *Bólint, s ismét felpillant.* Mint Yeza, kis Wegtorenben. *Maga sem érti, hogyan jutott eszébe, talán csak kiszaladt a száján. Tehát eskü nem kell, csak, ha akarja.*
- Jó. *Bólint, s, ha Yeza a kést visszateszi helyére, nemes egyszerűséggel másik kezével pillanatokon belül felkapja, majd egy határozott, lendületes, bőrbe maró szúrást ejt alkarján a többi seb közé. Azonnal vére serken, a seb hosszán sem spórolt, lassan, hullámalakban illeszti a másikakhoz, akár a dűnék. De, aki messziről látta, megesküdne rá, hogy még csak nem is pislantott, szeme sem rebbent, akárha egy üres poharat tett volna arrébb.*
- Yeza, bh't Oes nasse latikr'mna ves! *Kezdi halkan, felnézve, mély hangján.* Testem nedvét kínálom fel... Ihs'Maillon imo, vet omo, d'hru des phrok hi'jar der... b'ht ho'jor, Yesza. *A kést letéve, sértett kezét csuklónál fogva a másikkal emeli fel.*
- Az Egyetlen, vigasztalan csordulásán, de szavam helyett, a Csendem a tiéd. *Egy pillanatig a lány szemében fürdőzik meg, majd ismét kezére biccent.*
- Ízleld meg, s esküm köt, Yesza, b'ht Oes nasse latikr'mna ves, oázis tündöklő ékkövének tüze... Sivatagi ember esküje törhetetlen, s vérét nem adja senkinek csak úgy. Vér az éltető, vér a nedv, a vér az élet, s neked kínálom egy részét, a maradék egy-harmadból. *Befejezi, aztán egy pillanattal később tűnődve pillant szét, még mindig kezét tartva.*
- Kedvelem a csendes, könnyed estéket, sokszor volt benne részem a Végtelen síkon, legyen hát. *Még mindig vár, türelmesen és csendesen, nem gondolja, hogy tette bármennyire is szokatlan volna, azonban idejét már úgyis a lánynak szánja, hat gondolja hát meg. Hogy a lányon kívül más mit gondol? Sohasem kérdezte meg a sivatag egyetlen homokszemét sem, hogy fáj-e, ha hátán rakja meg apró tüzét, mely mellett melegedni kíván, sohasem kérdezte meg az esőt, hogy szándékosan esik-e vállára, ha nagy ritkán megérkezett... soha nem kérdezte meg az éjszakát, hogy miért kergeti a nappalt, mikor úgysem éri el sohasem.*
4539. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-21 11:38:39
Üzenet elküldve: 2020-06-21 11:38:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Porral kezdődött minden//
*Yeza figyel a férfi szavaira. Nem szakítja meg kérdezősködéssel. Az egyenes válaszra csak bólint. Megértette és elfogadja. Semmi jelét se mutatja, hogy felzaklatná az ilyesmi. Wegtoreni lány, ezek a szabályok ott egyáltalán nem kirívóak.
Amikor D'or a kezét felemeli, mielőtt óvatosan az övéhez nyúlna, azért mosolyra húzódik a lány ajka. A mozdulat azt mutatja, hogy a sivatag fia kicsit sem veszi őt félvállról és kellő tisztelettel viseltetik iránta. Persze csupán ez kevés lenne a gyanakvása elaltatásához, de a Rőt egészen jól olvas az emberekben. Az asztal közepére kerülő kés nem mindennapi darab, de amikor a férfi kezéről lekerül az alkarvédő, a különös hegek odavonzzák Yeza tekintetét. Mikor D'or elhallgat, Yeza pillantása felkapaszkodik a férfiéra és néhány szívdobbanásig csak szótlanul fürkészi. Csak eztán nyúl a késért. Lassan, tisztelettel. Érdeklődéssel. Még sosem látott ilyen pengét. Felemeli kissé az ujjaira fektetve, hogy érezze az egyensúlyát. Közelebbről is megnézi a fémet, bár nem igazán ért hozzá azon túl, hogy volt már a kezében kiváló és hitvány penge is. Ez kicsit sem tűnik hitványnak. Ezt hamar bizonyítja is, mikor a hegyét megérintve az máris az ujjába harap, pedig óvatos volt. Apró seb csupán, alig egy csepp vért fakasztott, amit Yeza mindjárt le is csókol a pórul járt ujjacskáról egy hümmentéssel. ~Éles. Elképesztően éles.~ Van egy olyan érzése, hogy a piacon vásárolt borotváját kiverné a rozsda a szégyentől ha mellé rakná.
Baljával D'or keze alá nyúl és megfogja azt a csuklójánál. Hűvösek az ujjai. Néha úgy érzi, ezen az átkozott vidéken nyár derekáig képtelen lesz valaha is rendesen átmelegedni. Jobbja ráfog a késre, de a mozdulat a felénél megáll. Nem közelíti a férfi alkarjához, csupán visszateszi az asztal ugyanazon pontjára, ahová D'or letette. Csak üres jobbja érinti a sötét bőrt. Finoman rajzolja rá ujjával a mutatott mintát, aztán az egész tenyerét rásimítja. Lassan húzza végig a korábbi eskük hagyta jeleken, az újabbaktól s régiekig. Az érintése végtelenül puha és gyengéd. Jó eséllyel teljesen el is vonja a figyelmet baljáról, mely mintha biztosan tartani lett volna hivatott D'or kezét a vágáshoz, de igazából ezúttal most ő fürkészi a férfi szívének ritmusát.*
- Ez van rossz neked? *kérdi csendesebbre fogott, búgó hangján.* - Lemeztelenítve Yeza előtt? Mit gondol? *pillant fel D'orra, de aztán egy mosollyal elárulja, hogy nem vár erre választ. Ujjai a férfi tenyerébe simítanak. Végigfürkészik vonalait, puhább és kérgesebb részeit is.*
- Tehát csak szimbólum *sóhajt kissé csalódottan.* - Pedig ha ez kéz ért agyag, készíthet volna ajándék Yezának. Gyöngyök karkötőnek vagy csicsergő madársíp *mosolyodik el. Az egyik legrégebbi emléke, hogy volt egy olyanja. A máz már javarészt lekopott róla, szinte csak a feje búbján és az alján látszódott, hogy valaha zöld lehetett. Vízzel kellett megtölteni és úgy megfújni. Trillázó madárka hangját utánozta, gyorsabban, lassabban, magasabban vagy kicsit mélyebben csicseregve, attól függően, mennyire fújta az ember. Nagyon szerette, de nem is emlékszik igazán, mi lett vele.
Feltekint az emlékből a férfi szemébe. Továbbra is kezében tartva az övét.*
- Nem kell, hogy te esküd. De ha te akar, esküd csak nekem. Yeza nem akar kicsal D'or titkai *mondja, bár tudja jól, hogy ez nem feltétlenül az akaratán múlik. A Niyss ilyen.* - Yeza csak akar megismer D'or. Kezdetnek elég egyharmad rész, mi saját *mosolyodik el.* - Legyen ez este csak könnyű, csak kellemes, mint vizezett bor poharadban *biccent arra és egyszersmind ismét finom utalást tesz, hiszen ami D'or poharában van, abból már lerótta adóját Ish'maillon felé, így élvezete egyedül őt illeti.*
*Yeza figyel a férfi szavaira. Nem szakítja meg kérdezősködéssel. Az egyenes válaszra csak bólint. Megértette és elfogadja. Semmi jelét se mutatja, hogy felzaklatná az ilyesmi. Wegtoreni lány, ezek a szabályok ott egyáltalán nem kirívóak.
Amikor D'or a kezét felemeli, mielőtt óvatosan az övéhez nyúlna, azért mosolyra húzódik a lány ajka. A mozdulat azt mutatja, hogy a sivatag fia kicsit sem veszi őt félvállról és kellő tisztelettel viseltetik iránta. Persze csupán ez kevés lenne a gyanakvása elaltatásához, de a Rőt egészen jól olvas az emberekben. Az asztal közepére kerülő kés nem mindennapi darab, de amikor a férfi kezéről lekerül az alkarvédő, a különös hegek odavonzzák Yeza tekintetét. Mikor D'or elhallgat, Yeza pillantása felkapaszkodik a férfiéra és néhány szívdobbanásig csak szótlanul fürkészi. Csak eztán nyúl a késért. Lassan, tisztelettel. Érdeklődéssel. Még sosem látott ilyen pengét. Felemeli kissé az ujjaira fektetve, hogy érezze az egyensúlyát. Közelebbről is megnézi a fémet, bár nem igazán ért hozzá azon túl, hogy volt már a kezében kiváló és hitvány penge is. Ez kicsit sem tűnik hitványnak. Ezt hamar bizonyítja is, mikor a hegyét megérintve az máris az ujjába harap, pedig óvatos volt. Apró seb csupán, alig egy csepp vért fakasztott, amit Yeza mindjárt le is csókol a pórul járt ujjacskáról egy hümmentéssel. ~Éles. Elképesztően éles.~ Van egy olyan érzése, hogy a piacon vásárolt borotváját kiverné a rozsda a szégyentől ha mellé rakná.
Baljával D'or keze alá nyúl és megfogja azt a csuklójánál. Hűvösek az ujjai. Néha úgy érzi, ezen az átkozott vidéken nyár derekáig képtelen lesz valaha is rendesen átmelegedni. Jobbja ráfog a késre, de a mozdulat a felénél megáll. Nem közelíti a férfi alkarjához, csupán visszateszi az asztal ugyanazon pontjára, ahová D'or letette. Csak üres jobbja érinti a sötét bőrt. Finoman rajzolja rá ujjával a mutatott mintát, aztán az egész tenyerét rásimítja. Lassan húzza végig a korábbi eskük hagyta jeleken, az újabbaktól s régiekig. Az érintése végtelenül puha és gyengéd. Jó eséllyel teljesen el is vonja a figyelmet baljáról, mely mintha biztosan tartani lett volna hivatott D'or kezét a vágáshoz, de igazából ezúttal most ő fürkészi a férfi szívének ritmusát.*
- Ez van rossz neked? *kérdi csendesebbre fogott, búgó hangján.* - Lemeztelenítve Yeza előtt? Mit gondol? *pillant fel D'orra, de aztán egy mosollyal elárulja, hogy nem vár erre választ. Ujjai a férfi tenyerébe simítanak. Végigfürkészik vonalait, puhább és kérgesebb részeit is.*
- Tehát csak szimbólum *sóhajt kissé csalódottan.* - Pedig ha ez kéz ért agyag, készíthet volna ajándék Yezának. Gyöngyök karkötőnek vagy csicsergő madársíp *mosolyodik el. Az egyik legrégebbi emléke, hogy volt egy olyanja. A máz már javarészt lekopott róla, szinte csak a feje búbján és az alján látszódott, hogy valaha zöld lehetett. Vízzel kellett megtölteni és úgy megfújni. Trillázó madárka hangját utánozta, gyorsabban, lassabban, magasabban vagy kicsit mélyebben csicseregve, attól függően, mennyire fújta az ember. Nagyon szerette, de nem is emlékszik igazán, mi lett vele.
Feltekint az emlékből a férfi szemébe. Továbbra is kezében tartva az övét.*
- Nem kell, hogy te esküd. De ha te akar, esküd csak nekem. Yeza nem akar kicsal D'or titkai *mondja, bár tudja jól, hogy ez nem feltétlenül az akaratán múlik. A Niyss ilyen.* - Yeza csak akar megismer D'or. Kezdetnek elég egyharmad rész, mi saját *mosolyodik el.* - Legyen ez este csak könnyű, csak kellemes, mint vizezett bor poharadban *biccent arra és egyszersmind ismét finom utalást tesz, hiszen ami D'or poharában van, abból már lerótta adóját Ish'maillon felé, így élvezete egyedül őt illeti.*
4538. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-20 09:39:28
Üzenet elküldve: 2020-06-20 09:39:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Porral kezdődött minden//
*Szikrát érez. Szikrát, mely bármelyik pillanatban lángra gyúlhat. A lángokat tettek követik, s a tettek felfalják a száraz és korhadt ágakat, hogy csak fekete és üszkös csomók maradjanak utánuk. ~ Ishből lettél, s Ish leszel megint... ~ Apró mantra, mely fejében dúdol, persze mindeközben Yezára is figyel. Mondandója nyomán lassan alábbhagy a feszültség, s a lány, dűnék asszonyainak énekét idéző dallamos hangja, mellyel a wegtoreni dialektust töri ismét tudatába férkőzik, a vérgőzös felhőt tovarepteti. Addig nem mozdul, míg a lány nem, akkor azonban hasonlóan tesz, s keze ismét az asztalra téved. Hátradől. A kígyó hasonlat tetszik neki, bólint rá. ~ Okos lány... ~ Magában elkönyveli, bár eddig is tudta, hogy Yeza nem az egyszerűek közül való, nem a nép, mely rétegenként helyezkedik, s vágyálmokat, édes semmiségeket üldöz. Yezának szándékai vannak, s elkötelezett sorsa felől. ~ Ish'maillon kedvelné Yezát, kár, hogy hitetlen. ~ Biggyed le ajka, miközben Yeza arcát fürkészi.*
- Yeza jól lát D'or, s a sivatagi ember lemeztelenítve érzi magát Yeza előtt. *Mondja, majd ismét poharát veszi kézbe.* Yeza megérdemel választ, de válasz itt nem szabad elhangozzon, túl sok a figyelő szem, s a hallgató fül. D'or életének ezen része sokak számára tabu. *Sóhajt fel, de acélos tekintete rezzenéstelenül mered a lányra.*
- Ha D'or titkát kiadják, D'ornak ölnie kell, igen. *Végtére csak kimondja, s nem burkolózik értekezések mögé.*
- Agyagművesség, csak egy szimbólum... a titkokra, *fordít a poháron elgondolkodva* mint Yeza Tűzlilioma, mely keveset mond, de rengeteget takar. D'or nem akar bántani Yeza, Yeza nem képezi gátját D'or nedve folyásának... *teszi kezét a szívére* és Yeza közel áll D'orhoz származásban. *Felemeli ujját.*
- Persze ez, a sivatagi életben sokat nem jelent, igaz. *Bólint, kissé magára rácáfolva, megelőzve az ezzel kapcsolatos esetleges kérdést.*
- Yeza adjon időt D'ornak, s ha fény derül rá idővel, a titok végén Yeza eldöntheti, hogy bizalmat szavaz e sivatagi fekete embernek. De addig is... *Felemeli két kezét, kifordított tenyérrel, majd az egyiket óvatosan öve felé csúsztatja, szemeit a lányon tartva, jelezvén, hogy nincs ártó szándéka. Ha a mozdulatot hagyják véghezvinni, egy dísztelen, tűhegyes és éles kés kerül elő, melyet az asztal közepére tesz. Vértje szíját megbontva, szabaddá teszi alkarját, melyen akad néhány vágás, mi meglepő lehet, az a formájuk, ugyanis egyik sem egyenes. Némelyik elég régi már, nagyon régi. A tőr felé biccent.*
- Yeza vág meg D'or alkarja eskühöz, melyben D'or kimondja ígéretét, Yezának. Ígéret fontos, Ihs'maillon figyel. *Magyarázza csendesen.*
- Kövesd a mozdulatot, *mutatja kezével* mert ez, mi a dűnék hullámzását jelképezi, ez, mi az élet vége, s a halál kezdete is egyben... *idézi egykori mestere szavait ünnepélyesen.*
*Szikrát érez. Szikrát, mely bármelyik pillanatban lángra gyúlhat. A lángokat tettek követik, s a tettek felfalják a száraz és korhadt ágakat, hogy csak fekete és üszkös csomók maradjanak utánuk. ~ Ishből lettél, s Ish leszel megint... ~ Apró mantra, mely fejében dúdol, persze mindeközben Yezára is figyel. Mondandója nyomán lassan alábbhagy a feszültség, s a lány, dűnék asszonyainak énekét idéző dallamos hangja, mellyel a wegtoreni dialektust töri ismét tudatába férkőzik, a vérgőzös felhőt tovarepteti. Addig nem mozdul, míg a lány nem, akkor azonban hasonlóan tesz, s keze ismét az asztalra téved. Hátradől. A kígyó hasonlat tetszik neki, bólint rá. ~ Okos lány... ~ Magában elkönyveli, bár eddig is tudta, hogy Yeza nem az egyszerűek közül való, nem a nép, mely rétegenként helyezkedik, s vágyálmokat, édes semmiségeket üldöz. Yezának szándékai vannak, s elkötelezett sorsa felől. ~ Ish'maillon kedvelné Yezát, kár, hogy hitetlen. ~ Biggyed le ajka, miközben Yeza arcát fürkészi.*
- Yeza jól lát D'or, s a sivatagi ember lemeztelenítve érzi magát Yeza előtt. *Mondja, majd ismét poharát veszi kézbe.* Yeza megérdemel választ, de válasz itt nem szabad elhangozzon, túl sok a figyelő szem, s a hallgató fül. D'or életének ezen része sokak számára tabu. *Sóhajt fel, de acélos tekintete rezzenéstelenül mered a lányra.*
- Ha D'or titkát kiadják, D'ornak ölnie kell, igen. *Végtére csak kimondja, s nem burkolózik értekezések mögé.*
- Agyagművesség, csak egy szimbólum... a titkokra, *fordít a poháron elgondolkodva* mint Yeza Tűzlilioma, mely keveset mond, de rengeteget takar. D'or nem akar bántani Yeza, Yeza nem képezi gátját D'or nedve folyásának... *teszi kezét a szívére* és Yeza közel áll D'orhoz származásban. *Felemeli ujját.*
- Persze ez, a sivatagi életben sokat nem jelent, igaz. *Bólint, kissé magára rácáfolva, megelőzve az ezzel kapcsolatos esetleges kérdést.*
- Yeza adjon időt D'ornak, s ha fény derül rá idővel, a titok végén Yeza eldöntheti, hogy bizalmat szavaz e sivatagi fekete embernek. De addig is... *Felemeli két kezét, kifordított tenyérrel, majd az egyiket óvatosan öve felé csúsztatja, szemeit a lányon tartva, jelezvén, hogy nincs ártó szándéka. Ha a mozdulatot hagyják véghezvinni, egy dísztelen, tűhegyes és éles kés kerül elő, melyet az asztal közepére tesz. Vértje szíját megbontva, szabaddá teszi alkarját, melyen akad néhány vágás, mi meglepő lehet, az a formájuk, ugyanis egyik sem egyenes. Némelyik elég régi már, nagyon régi. A tőr felé biccent.*
- Yeza vág meg D'or alkarja eskühöz, melyben D'or kimondja ígéretét, Yezának. Ígéret fontos, Ihs'maillon figyel. *Magyarázza csendesen.*
- Kövesd a mozdulatot, *mutatja kezével* mert ez, mi a dűnék hullámzását jelképezi, ez, mi az élet vége, s a halál kezdete is egyben... *idézi egykori mestere szavait ünnepélyesen.*
4537. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-20 08:13:40
Üzenet elküldve: 2020-06-20 08:13:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Porral kezdődött minden//
- D'or mond, D'or megvet s üldöz hazugság és D'or szemében harag, izma feszül. Yeza lát. D'or mégis mond nem igazat, mikor mond, megöl Yeza, ha beszél? *szűkíti a szemét. Yeza nem ideges. Ha a férfi most is ujja alatt érezné a szívverését, erős, de nyugodt ütemet tapasztalna. Az viszont látszik, hogy most élesebben figyel. Ahogy az állatoknál felborzolódik a szőr, megváltozik a tartás, úgy az embereknél is észrevenni a jeleket. Yeza látja, ahogy D'or is válaszol erre a változásra. Ez egy hihetetlenül éles határ a nyugalom és kirobbanó tett között. Átjár minden porcikát és kettejükre szűkíti a hely miliőjét. Jó pár élet volt már, ami egy-egy ilyen pillanat után aludt ki. De ez nem törvényszerűen az ölésről szól. A legtöbbször elég a mozdulás, a fogak villanása, hogy eldőljön, aminek ilyenkor el kell dőlnie. Ezt a mostani helyzetet viszont nem hierarchiai vita alakította. E polémia inkább elvi természetű, és csak témája okán lett ilyen élessé. Yeza fel sem vette volna visszakézből kapott fricskát, ha nem látta volna azt a hajlíthatatlan meggyőződést a férfi hitvallásában. Az ilyesmit jobb tisztázni.*
- Yeza bíz D'orban *mondja.* - Mint ember kígyóban *bólint mindenféle negatív felhang nélkül, aztán egy csalafinta mosollyal félrebiccenti a fejét* - vagy fordítva *teszi hozzá, s ezzel szabadon hagyja a hasonlat ki-kicsoda kérdését.
Szavai ellenére óvatos, lassú mozdulattal visszateszi kezeit az asztalra, hogy a férfi is láthassa. Bár igazán felpezsdítené, ha hagyná ezt a helyzetet kipattanni, de elég rosszul mutatna új családja birtokán mindjárt az első nap ilyesmibe keveredni egy vendéggel. Megpróbálja hát olyan mederbe simítani ezt a dolgot, ami még mindenkinek elfogadható és utat enged a további beszélgetésnek.*
- Én nem akar tenni próba. Csak akar tud. De D'or nem felel nyíltan, hanem bújik sok szavak mögé. Felel hát igen vagy felel nem és Yeza tudni fog, mit tudnia kell.
*Csak hogy tisztázza az őt mozgató indokokat, azért hozzáfűz még néhány dolgot a mondandójához, mielőtt a férfi válaszolna.*
- Látom D'orban jó, de látom benne vadság is, és látom harag, mi kel hirtelen és sötét, mint vihar dűnék közt. Nehéz így bíz. És Yeza nem bíz könnyen *sóhajt kissé talán szomorkásan. A bizalom sosem volt az erőssége. Az utóbbi időben pedig ezen készségei még a korábbinál is jobban leromlottak. Persze az, hogy a bizalom nem feltétel nélküli közöttük így, néhány órás ismeretség után, egyáltalán nem azt jelenti, hogy ne találná érdekesnek a másikat. Őszintén, nem sokszor sodor ilyesvalakit az ember útjába a sors. Talán pont azért is ilyen kemény vele, mert a férfi tagadhatatlanul hatással van rá, Yeza pedig nem szeret védtelen lenni.*
- D'or mond, D'or megvet s üldöz hazugság és D'or szemében harag, izma feszül. Yeza lát. D'or mégis mond nem igazat, mikor mond, megöl Yeza, ha beszél? *szűkíti a szemét. Yeza nem ideges. Ha a férfi most is ujja alatt érezné a szívverését, erős, de nyugodt ütemet tapasztalna. Az viszont látszik, hogy most élesebben figyel. Ahogy az állatoknál felborzolódik a szőr, megváltozik a tartás, úgy az embereknél is észrevenni a jeleket. Yeza látja, ahogy D'or is válaszol erre a változásra. Ez egy hihetetlenül éles határ a nyugalom és kirobbanó tett között. Átjár minden porcikát és kettejükre szűkíti a hely miliőjét. Jó pár élet volt már, ami egy-egy ilyen pillanat után aludt ki. De ez nem törvényszerűen az ölésről szól. A legtöbbször elég a mozdulás, a fogak villanása, hogy eldőljön, aminek ilyenkor el kell dőlnie. Ezt a mostani helyzetet viszont nem hierarchiai vita alakította. E polémia inkább elvi természetű, és csak témája okán lett ilyen élessé. Yeza fel sem vette volna visszakézből kapott fricskát, ha nem látta volna azt a hajlíthatatlan meggyőződést a férfi hitvallásában. Az ilyesmit jobb tisztázni.*
- Yeza bíz D'orban *mondja.* - Mint ember kígyóban *bólint mindenféle negatív felhang nélkül, aztán egy csalafinta mosollyal félrebiccenti a fejét* - vagy fordítva *teszi hozzá, s ezzel szabadon hagyja a hasonlat ki-kicsoda kérdését.
Szavai ellenére óvatos, lassú mozdulattal visszateszi kezeit az asztalra, hogy a férfi is láthassa. Bár igazán felpezsdítené, ha hagyná ezt a helyzetet kipattanni, de elég rosszul mutatna új családja birtokán mindjárt az első nap ilyesmibe keveredni egy vendéggel. Megpróbálja hát olyan mederbe simítani ezt a dolgot, ami még mindenkinek elfogadható és utat enged a további beszélgetésnek.*
- Én nem akar tenni próba. Csak akar tud. De D'or nem felel nyíltan, hanem bújik sok szavak mögé. Felel hát igen vagy felel nem és Yeza tudni fog, mit tudnia kell.
*Csak hogy tisztázza az őt mozgató indokokat, azért hozzáfűz még néhány dolgot a mondandójához, mielőtt a férfi válaszolna.*
- Látom D'orban jó, de látom benne vadság is, és látom harag, mi kel hirtelen és sötét, mint vihar dűnék közt. Nehéz így bíz. És Yeza nem bíz könnyen *sóhajt kissé talán szomorkásan. A bizalom sosem volt az erőssége. Az utóbbi időben pedig ezen készségei még a korábbinál is jobban leromlottak. Persze az, hogy a bizalom nem feltétel nélküli közöttük így, néhány órás ismeretség után, egyáltalán nem azt jelenti, hogy ne találná érdekesnek a másikat. Őszintén, nem sokszor sodor ilyesvalakit az ember útjába a sors. Talán pont azért is ilyen kemény vele, mert a férfi tagadhatatlanul hatással van rá, Yeza pedig nem szeret védtelen lenni.*
4536. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-19 17:35:14
Üzenet elküldve: 2020-06-19 17:35:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Porral kezdődött minden//
*Az iménti történet kellemes dolgokat szakít fel benne, átjárja az emlékezet, s mi régen volt, ugyan ódon illatot áraszt, meg is kopott kissé, mégis jó érzésekkel tölti el. Arca ugyan marad, amilyen volt, csak ajka sarkában játszó huncut mosoly ül meg tovább, mint általában, főként az utolsó fricska után, mit a lánynak cserébe adott sajátjáért. Hátradől, s a Tkh'tert elteszi, mint az imént. Bólint, Yeza válasza nem áll tőle távol, érti mire gondol a hazugság kapcsán. Az ajkán játszó mosoly egész sokáig meg-megcsillan, s még akkor is ott ül, mikor Yeza kérdését teszi fel, ekkor azonban a pohár forgása megáll kezében és a lányra tekint, azzal a tekintettel, mivel a legelején fogadta. Látja mozogni ajkait, s látja a kérdés érkeztét, komoly tekintetét is, melyet először nem tud hová tenni. Kommunikációján javítania kell, azonban a kérdés nem humorát kifogásolja. Yeza értette, ezt nagyon is jól tudja. Lehet próba is, vagy egy újabb fricska, mely kijelentését követően, aztán ülni fog... vagy további meglepetéseket okoz.*
- Agyagedény, takarítás, bárdolatlan sziporka, mely a beszélgetést teszi kellemessé. D'or rosszul gondolta talán? *Szólal meg halkan, szemei kissé hunyorítanak.* Ölés, halál, nem könnyű dolog. *Vonja meg vállát.* Ha D'or dolga ölés, öl, ha más, akkor mást tesz. Sivatagi életem során sokszor kellett megtennem... *Néz még mindig a lányra, s a nyakán dobogó ér buzgását igyekszik figyelni, nem tetszik neki ez a tekintet, melyet nem rejt véka alá. Lassan hátrébb tolja lábával székét, mely halk csikordulással enged az akaratnak. Aztán saját keze is csípője környékén pihen meg nyugodtan, míg szemei a nyak ívéről a mellkasra tévednek, majd lejjebb, hol a lány kezei eltűntek, ajkát megnyalva biccenti oldalra fejét.*
- Yeza tán szeretné próbára tenni, D'or mondandóját? *Kérdezi kíváncsian, a félelem legkisebb jele nélkül, visszaugorva a lány szemeire.*
- D'or ok nélkül nem tesz ilyet... ha Yeza akar, akkor neki kell kezdeményeznie... *Elhúzódik ajka, csak egy pillanatra.*
- Agyagedény egy történet... része D'or életének, rész, melyre büszke, s rész, melyet nem osztott meg mással, s nem is tervez jövőben. *Ujjai becsukódnak, majd kinyitódnak ölében.*
- Set des ohk'nma beth, bh't min. A szó, végtelen súllyal nehezedik e percre. *Pillant poharára.* Találó mondás, sivatagi mondás. Éjszaka, mikor apró tűz mellett kuporogva, csak a dűnék hegyeit látod, s csillagfény kacsintás alatt némaságba burkolózol, elzárkózik az ember, hogy vállára a szél telepedjen... akkor ne szólj, mert nem bírod el súlyát. *Arca nem rezdül, csak ajkai mozognak.*
- Yeza... nem bízik D'orban... *Nincs csalódottság arcán.*
*Az iménti történet kellemes dolgokat szakít fel benne, átjárja az emlékezet, s mi régen volt, ugyan ódon illatot áraszt, meg is kopott kissé, mégis jó érzésekkel tölti el. Arca ugyan marad, amilyen volt, csak ajka sarkában játszó huncut mosoly ül meg tovább, mint általában, főként az utolsó fricska után, mit a lánynak cserébe adott sajátjáért. Hátradől, s a Tkh'tert elteszi, mint az imént. Bólint, Yeza válasza nem áll tőle távol, érti mire gondol a hazugság kapcsán. Az ajkán játszó mosoly egész sokáig meg-megcsillan, s még akkor is ott ül, mikor Yeza kérdését teszi fel, ekkor azonban a pohár forgása megáll kezében és a lányra tekint, azzal a tekintettel, mivel a legelején fogadta. Látja mozogni ajkait, s látja a kérdés érkeztét, komoly tekintetét is, melyet először nem tud hová tenni. Kommunikációján javítania kell, azonban a kérdés nem humorát kifogásolja. Yeza értette, ezt nagyon is jól tudja. Lehet próba is, vagy egy újabb fricska, mely kijelentését követően, aztán ülni fog... vagy további meglepetéseket okoz.*
- Agyagedény, takarítás, bárdolatlan sziporka, mely a beszélgetést teszi kellemessé. D'or rosszul gondolta talán? *Szólal meg halkan, szemei kissé hunyorítanak.* Ölés, halál, nem könnyű dolog. *Vonja meg vállát.* Ha D'or dolga ölés, öl, ha más, akkor mást tesz. Sivatagi életem során sokszor kellett megtennem... *Néz még mindig a lányra, s a nyakán dobogó ér buzgását igyekszik figyelni, nem tetszik neki ez a tekintet, melyet nem rejt véka alá. Lassan hátrébb tolja lábával székét, mely halk csikordulással enged az akaratnak. Aztán saját keze is csípője környékén pihen meg nyugodtan, míg szemei a nyak ívéről a mellkasra tévednek, majd lejjebb, hol a lány kezei eltűntek, ajkát megnyalva biccenti oldalra fejét.*
- Yeza tán szeretné próbára tenni, D'or mondandóját? *Kérdezi kíváncsian, a félelem legkisebb jele nélkül, visszaugorva a lány szemeire.*
- D'or ok nélkül nem tesz ilyet... ha Yeza akar, akkor neki kell kezdeményeznie... *Elhúzódik ajka, csak egy pillanatra.*
- Agyagedény egy történet... része D'or életének, rész, melyre büszke, s rész, melyet nem osztott meg mással, s nem is tervez jövőben. *Ujjai becsukódnak, majd kinyitódnak ölében.*
- Set des ohk'nma beth, bh't min. A szó, végtelen súllyal nehezedik e percre. *Pillant poharára.* Találó mondás, sivatagi mondás. Éjszaka, mikor apró tűz mellett kuporogva, csak a dűnék hegyeit látod, s csillagfény kacsintás alatt némaságba burkolózol, elzárkózik az ember, hogy vállára a szél telepedjen... akkor ne szólj, mert nem bírod el súlyát. *Arca nem rezdül, csak ajkai mozognak.*
- Yeza... nem bízik D'orban... *Nincs csalódottság arcán.*
4535. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-19 08:45:28
Üzenet elküldve: 2020-06-19 08:45:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Porral kezdődött minden//
*Yeza nem biztos a férfi szavainak értelmezésében. Küzdelmet említ és hogy sugárzik a vörösből valami, ami hatással van rá. Az egyetlen, amit valamelyest tisztán kihall a dologból, hogy ez feltehetően nem rossz.
Beszélgetésük kontextusában könnyedén feltételezhetné, hogy a Niyss varázsára gondol, de a tárgyilagos hangsúly és a megfogalmazás óva inti tőle, hogy elhamarkodott következtetést vonjon le. Amúgy is túl sokszor hitt mostanság túlságosan megkopott varázsának. Botorság lenne néhány áthallásos mondatból ítélnie. Yezának nem idegen, ha egy férfi érdeklődését felkelti. Nagyon jól ismeri azt a tüzet a szemekben, ami ilyenkor gyúl. D'orban érzi a tüzet, igen, amikor Ihsről beszél. Tagadhatatlan, hogy Yeza szimpatikus neki és élvezi a társaságát, de néhány különös, mély pillantás furcsaságán kívül nem fedez fel más jelet. Amikor a sivatag fia közelebb húzódik, hogy szent könyvecskéje szavait magyarázza, Yeza próbál erősen figyelni, de nem teljesen sikerül összeraknia a képet. Annyi mindenesetre kezd egyre biztosabbá válni, hogy ezek a dogmatikus szövegek és tanok nem sok teret hagynak elmélkedő gondolatoknak vagy kérdéseknek. Nem meglepő. Ez az egyik ok, amiért Yeza nem kedveli egyik vallást sem. Túl hajlíthatatlanok. Ez alól kivételt talán a papjaik vágyait érintő tételek képeznek, mert azokat rendszerint hihetetlen kreativitással képesek önnön torzójukba kifordítani. A hit jó dolog, de az elvakultság a lélek rákfenéje. Amikor újra látja a férfiban azt a dühöt, figyelmes, érdeklődve hallgató lénye ösztönösen kezd bezárkózni. Korábban a szeme villanása, most az ökle feszülése, és az, hogy ebből oly könnyen vált ismét enyhült nyugalomba... figyelmeztető jel. Ez nem olyasmi, mint a nők szeszélyes természete. Ez veszélyes dolog, legalábbis ezt súgják az érzékei. Bár nem húzódik el és nem is hagyja kiülni az arcára az aggodalmait, a kezét azért leveszi az asztalról és inkább az ölében nyugtatja. Csak bólint a magyarázatra, de inkább tartózkodik tőle, hogy bármit hozzáfűzzön.*
- Ezért anya dolga nevelni gyerekek *mondja szelíd mosollyal a férfi megjegyzésére. Aztán D'or egy történetbe kezd az összetört agyagedényről, ami kissé feloldja Yezában is a megakaszkodott feszültséget. Derűt csempész az arcára. Megmosolyogja az intő gesztust is a titok megőrzése kapcsán. Könnyeden vonja meg a vállát, mielőtt válaszol.*
- Yeza is hazud már, mint minden ember. Volt, hogy hazud dacból vagy mert volt irigy. Yeza is hibáz, mert csak gyarló lélek, mint minden halandó. Van amit megbán, van, amit nem *mondja ki őszintén.* - De olykor hazugság teste igazság részeiből van *sóhajt.* - D'or anyja nem mond, hogy D'or első edény ronda és azt sem mond, hogy szép, pedig Yeza tud, az edény volt legszebb ott és akkor szívének, akármilyen kacska. De D'or anyja azt sem mond, hogy milyen rossz érzés neki kárba veszett munka, nem mond, hogy D'or haszontalan volt, nem mond hogy D'or ügyetlen volt, pedig igaz. D'or anyja csak mond, mit fiának hallani kell és hagy csendben, mi megaláz és elszomorít.
*Kortyol a poharából és néhány pillanatig csak a bor lámpások fényét csillogó felszínét figyeli.*
- Tehát *szólal meg végül kissé elgondolkodva* - ha Yeza elmesél te történet agyagedénnyel, D'or megöl? *kérdi felpillantva, de a szemében nyoma sincs huncut csillogásnak ezúttal. Komoly, és a kérdés is az, de nem fodrozza félsz egyáltalán. Kiérezni belőle, hogy kész akár próbára is tenni az ígéretet.*
*Yeza nem biztos a férfi szavainak értelmezésében. Küzdelmet említ és hogy sugárzik a vörösből valami, ami hatással van rá. Az egyetlen, amit valamelyest tisztán kihall a dologból, hogy ez feltehetően nem rossz.
Beszélgetésük kontextusában könnyedén feltételezhetné, hogy a Niyss varázsára gondol, de a tárgyilagos hangsúly és a megfogalmazás óva inti tőle, hogy elhamarkodott következtetést vonjon le. Amúgy is túl sokszor hitt mostanság túlságosan megkopott varázsának. Botorság lenne néhány áthallásos mondatból ítélnie. Yezának nem idegen, ha egy férfi érdeklődését felkelti. Nagyon jól ismeri azt a tüzet a szemekben, ami ilyenkor gyúl. D'orban érzi a tüzet, igen, amikor Ihsről beszél. Tagadhatatlan, hogy Yeza szimpatikus neki és élvezi a társaságát, de néhány különös, mély pillantás furcsaságán kívül nem fedez fel más jelet. Amikor a sivatag fia közelebb húzódik, hogy szent könyvecskéje szavait magyarázza, Yeza próbál erősen figyelni, de nem teljesen sikerül összeraknia a képet. Annyi mindenesetre kezd egyre biztosabbá válni, hogy ezek a dogmatikus szövegek és tanok nem sok teret hagynak elmélkedő gondolatoknak vagy kérdéseknek. Nem meglepő. Ez az egyik ok, amiért Yeza nem kedveli egyik vallást sem. Túl hajlíthatatlanok. Ez alól kivételt talán a papjaik vágyait érintő tételek képeznek, mert azokat rendszerint hihetetlen kreativitással képesek önnön torzójukba kifordítani. A hit jó dolog, de az elvakultság a lélek rákfenéje. Amikor újra látja a férfiban azt a dühöt, figyelmes, érdeklődve hallgató lénye ösztönösen kezd bezárkózni. Korábban a szeme villanása, most az ökle feszülése, és az, hogy ebből oly könnyen vált ismét enyhült nyugalomba... figyelmeztető jel. Ez nem olyasmi, mint a nők szeszélyes természete. Ez veszélyes dolog, legalábbis ezt súgják az érzékei. Bár nem húzódik el és nem is hagyja kiülni az arcára az aggodalmait, a kezét azért leveszi az asztalról és inkább az ölében nyugtatja. Csak bólint a magyarázatra, de inkább tartózkodik tőle, hogy bármit hozzáfűzzön.*
- Ezért anya dolga nevelni gyerekek *mondja szelíd mosollyal a férfi megjegyzésére. Aztán D'or egy történetbe kezd az összetört agyagedényről, ami kissé feloldja Yezában is a megakaszkodott feszültséget. Derűt csempész az arcára. Megmosolyogja az intő gesztust is a titok megőrzése kapcsán. Könnyeden vonja meg a vállát, mielőtt válaszol.*
- Yeza is hazud már, mint minden ember. Volt, hogy hazud dacból vagy mert volt irigy. Yeza is hibáz, mert csak gyarló lélek, mint minden halandó. Van amit megbán, van, amit nem *mondja ki őszintén.* - De olykor hazugság teste igazság részeiből van *sóhajt.* - D'or anyja nem mond, hogy D'or első edény ronda és azt sem mond, hogy szép, pedig Yeza tud, az edény volt legszebb ott és akkor szívének, akármilyen kacska. De D'or anyja azt sem mond, hogy milyen rossz érzés neki kárba veszett munka, nem mond, hogy D'or haszontalan volt, nem mond hogy D'or ügyetlen volt, pedig igaz. D'or anyja csak mond, mit fiának hallani kell és hagy csendben, mi megaláz és elszomorít.
*Kortyol a poharából és néhány pillanatig csak a bor lámpások fényét csillogó felszínét figyeli.*
- Tehát *szólal meg végül kissé elgondolkodva* - ha Yeza elmesél te történet agyagedénnyel, D'or megöl? *kérdi felpillantva, de a szemében nyoma sincs huncut csillogásnak ezúttal. Komoly, és a kérdés is az, de nem fodrozza félsz egyáltalán. Kiérezni belőle, hogy kész akár próbára is tenni az ígéretet.*
4534. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-18 20:17:09
Üzenet elküldve: 2020-06-18 20:17:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Porral kezdődött minden//
- Úgy. Küzdelem. A lélek és az elme küzdelme. Yeza hatással van D'orra, valami sugárzik Yezából, D'or most már tudja mi az, s miért. *Közli tárgyilagosan minden szemrebbenés nélkül. Talán egyéb módon is fejtegetésbe kezdene, de körbepillantva megállapítja, hogy épp elég sokan vannak ahhoz, hogy megbotránkozzanak kendőzetlen őszinteségén, ezért inkább csak hallgat egy biccentés után.* Elmesélem. *Egyezik bele, némi hallgatást követően.* Ha Yeza jobban megismeri D'ort és D'or, Yezát. *Ennyi előfeltétel bőven elég, s vélhetően egyébként is elkönyveltetett. A férfi szemöldöke akkor emelkedik meg leheletnyit, mikor Yeza felkarolva a Tkh'ter szavait, folytatja azt. Halványan elmosolyodik, érdeklődése megnő, s némi tisztelet is megcsillan:*
- Nem... *Jelenti ki határozottan, s keze tagadás vonalát húzza a levegőbe.* Kezdetben vala az Anyag, az üres Matéria lelketlenül, s a rónák vándora, az Egyetlen, ki a matériát nedvével áldotta meg végtelen és fájdalmas harca után. Csupán Ish lett, mi előtte volt... *elsötétül arca, s ismét a Tkh'tert veszi elő, közelebb húzódik a lányhoz, s ujjával mutatja:*
- ...Ihs maradt, meg a dűnék és a dűnék közt játszó forró szél, ki a tiszta napfény éltetőerejében táncolta körbe őt. Az Egyetlen, homokba hullott, s felszívódott nedvét az Árnyékban megromlott nap forrósította fel. Ihs fortyogott, de nem dühében, hiszen Ihs nem érzett semmit, ő volt a Semmi, csupán egykedvűen szemlélte munkájának gyümölcsét, az Árnyéktalant. A homokból aztán hirtelen szár szökkent, a szárból lomb, a lombból magok, s a magból szár, sok-sok szárból oázis, mely az éltető nap fényét romlottá tette, s Árnyékot vetett. Az Ihs, az Egyetlen, a Semmi megrázkódott, mert látta, hogy mit tett, Egyensúly mellé a napfényen élősködő hamis próféták gyülevész serege kerekedett. *Ökölbe szorul keze, s ismét elmereng, hogy aztán a következő pillanatban vonási megenyhülve pillantsanak Yezára.*
- Yeza szépen beszél, külseje és belseje is kedves D'or lelkének, s D'or örül, hogy csatlakozott Tkh'ter szavaihoz, még... ha nem is annyira pontosan. *Ingatja kedvesen fejét, látszik, hogy enyhíteni próbálja iménti tagadását, nem akarta megbántani a lányt, csak, ami vérébe ivódott, azt nem mossa már át semmi, sem szó, sem tett, sem szenvedély, mégis enyhít, mert azt érzi ezt kell tennie. Bólint. A hazugságot többféleképpen lehet definiálni, persze hozzáfűznivalója azért akad, elgondolkodva érinti meg állát, s iszik előtte.*
- D'or elmondaná gyermekének, hogy baj van. *Iszik ismét, s jókedélyűn a pohárba szuszog.*
- D'or anyja egyszer szép cserépedényt készített a vásárra. "Vigyázz rá fiam, D'or! Értékes!" Mondta a fiúnak. *Meséli büszkén.* Aztán elment, s D'or maradt, hogy figyelje, amint az éltető nap szívja el edény nedvét, hogy kiszáradjon. Unatkozott, ezért köveket dobált, s az egyikük pont a cserépedényt törte össze. D'or soha sem volt agyagműves előtte, s most mégis azzá kellett válnia, mielőtt anyja látván tettét, elszomorodik. Lapította, nyomta, forgatta, nedvesítette, *kezével még illusztrálja is, hogyan tett egykoron* D'or nagyon félt, hogy megbántja anyját, aztán végül elkészült... *meglepő módon egy pillanatra jóízűen felnevet* Életében nem látott még olyan ronda agyagedényt, mi lett belőle, agyag pocsékba ment csupán, nem érte meg. Anyja megjött, s D'or szégyenkezve nézte lábát, mikor mutatta az edényt, s mesélte mi volt. D'or nem hazudott, s anyja sem mondta, hogy milyen gyönyörű az edény, mert valóban randa volt, mint a csörgőkígyó feje kifordítva. Anyja pusztán annyit mondott, lám... most már tudod, hogy mi a munka, s, hogy másét a legkönnyebb tönkretenni. Aznap nem vittünk edényt a vásárba, s onnantól, D'or segített anyjának minden nap, míg el nem ment Nagy Útra, mert tudta, anyjának mi a munka egyedül. *Bólint, látszik, hogy büszke rá, hogy magától próbálta, hogy nem adta fel.*
- Irigység, önzés rossz. *Ad helyt az iménti kijelentésnek is.* Hazugság része életnek... *idézi fel* Úgy hangzik, mint, kinek bőven volt benne része... Yezának volt már, hogy hazudnia kellett, vagy Yezának hazudtak, mely fájdalmas volt? *Kérdezi kíváncsian a lány szemeit fürkészve.* D'or őriz Yeza titka, örökkön örökké egészen a halálig. *Mondja egész komolyan.* Yeza is... különben D'ornak meg kell ölnie... D'or nem agyagozott sohasem. *Emeli fel ujját, s szemei csintalan csillannak meg, mint imént a lánynak, takarítás után.*
- Úgy. Küzdelem. A lélek és az elme küzdelme. Yeza hatással van D'orra, valami sugárzik Yezából, D'or most már tudja mi az, s miért. *Közli tárgyilagosan minden szemrebbenés nélkül. Talán egyéb módon is fejtegetésbe kezdene, de körbepillantva megállapítja, hogy épp elég sokan vannak ahhoz, hogy megbotránkozzanak kendőzetlen őszinteségén, ezért inkább csak hallgat egy biccentés után.* Elmesélem. *Egyezik bele, némi hallgatást követően.* Ha Yeza jobban megismeri D'ort és D'or, Yezát. *Ennyi előfeltétel bőven elég, s vélhetően egyébként is elkönyveltetett. A férfi szemöldöke akkor emelkedik meg leheletnyit, mikor Yeza felkarolva a Tkh'ter szavait, folytatja azt. Halványan elmosolyodik, érdeklődése megnő, s némi tisztelet is megcsillan:*
- Nem... *Jelenti ki határozottan, s keze tagadás vonalát húzza a levegőbe.* Kezdetben vala az Anyag, az üres Matéria lelketlenül, s a rónák vándora, az Egyetlen, ki a matériát nedvével áldotta meg végtelen és fájdalmas harca után. Csupán Ish lett, mi előtte volt... *elsötétül arca, s ismét a Tkh'tert veszi elő, közelebb húzódik a lányhoz, s ujjával mutatja:*
- ...Ihs maradt, meg a dűnék és a dűnék közt játszó forró szél, ki a tiszta napfény éltetőerejében táncolta körbe őt. Az Egyetlen, homokba hullott, s felszívódott nedvét az Árnyékban megromlott nap forrósította fel. Ihs fortyogott, de nem dühében, hiszen Ihs nem érzett semmit, ő volt a Semmi, csupán egykedvűen szemlélte munkájának gyümölcsét, az Árnyéktalant. A homokból aztán hirtelen szár szökkent, a szárból lomb, a lombból magok, s a magból szár, sok-sok szárból oázis, mely az éltető nap fényét romlottá tette, s Árnyékot vetett. Az Ihs, az Egyetlen, a Semmi megrázkódott, mert látta, hogy mit tett, Egyensúly mellé a napfényen élősködő hamis próféták gyülevész serege kerekedett. *Ökölbe szorul keze, s ismét elmereng, hogy aztán a következő pillanatban vonási megenyhülve pillantsanak Yezára.*
- Yeza szépen beszél, külseje és belseje is kedves D'or lelkének, s D'or örül, hogy csatlakozott Tkh'ter szavaihoz, még... ha nem is annyira pontosan. *Ingatja kedvesen fejét, látszik, hogy enyhíteni próbálja iménti tagadását, nem akarta megbántani a lányt, csak, ami vérébe ivódott, azt nem mossa már át semmi, sem szó, sem tett, sem szenvedély, mégis enyhít, mert azt érzi ezt kell tennie. Bólint. A hazugságot többféleképpen lehet definiálni, persze hozzáfűznivalója azért akad, elgondolkodva érinti meg állát, s iszik előtte.*
- D'or elmondaná gyermekének, hogy baj van. *Iszik ismét, s jókedélyűn a pohárba szuszog.*
- D'or anyja egyszer szép cserépedényt készített a vásárra. "Vigyázz rá fiam, D'or! Értékes!" Mondta a fiúnak. *Meséli büszkén.* Aztán elment, s D'or maradt, hogy figyelje, amint az éltető nap szívja el edény nedvét, hogy kiszáradjon. Unatkozott, ezért köveket dobált, s az egyikük pont a cserépedényt törte össze. D'or soha sem volt agyagműves előtte, s most mégis azzá kellett válnia, mielőtt anyja látván tettét, elszomorodik. Lapította, nyomta, forgatta, nedvesítette, *kezével még illusztrálja is, hogyan tett egykoron* D'or nagyon félt, hogy megbántja anyját, aztán végül elkészült... *meglepő módon egy pillanatra jóízűen felnevet* Életében nem látott még olyan ronda agyagedényt, mi lett belőle, agyag pocsékba ment csupán, nem érte meg. Anyja megjött, s D'or szégyenkezve nézte lábát, mikor mutatta az edényt, s mesélte mi volt. D'or nem hazudott, s anyja sem mondta, hogy milyen gyönyörű az edény, mert valóban randa volt, mint a csörgőkígyó feje kifordítva. Anyja pusztán annyit mondott, lám... most már tudod, hogy mi a munka, s, hogy másét a legkönnyebb tönkretenni. Aznap nem vittünk edényt a vásárba, s onnantól, D'or segített anyjának minden nap, míg el nem ment Nagy Útra, mert tudta, anyjának mi a munka egyedül. *Bólint, látszik, hogy büszke rá, hogy magától próbálta, hogy nem adta fel.*
- Irigység, önzés rossz. *Ad helyt az iménti kijelentésnek is.* Hazugság része életnek... *idézi fel* Úgy hangzik, mint, kinek bőven volt benne része... Yezának volt már, hogy hazudnia kellett, vagy Yezának hazudtak, mely fájdalmas volt? *Kérdezi kíváncsian a lány szemeit fürkészve.* D'or őriz Yeza titka, örökkön örökké egészen a halálig. *Mondja egész komolyan.* Yeza is... különben D'ornak meg kell ölnie... D'or nem agyagozott sohasem. *Emeli fel ujját, s szemei csintalan csillannak meg, mint imént a lánynak, takarítás után.*
4533. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-18 08:18:32
Üzenet elküldve: 2020-06-18 08:18:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Porral kezdődött minden//
*Yeza meglepődik a férfi válaszán. Azt mondta, étlen-szomjan gyalogolt hatokig a sivatagban gyermekként. Ez még akkor is komoly zarándoklat, ha a családjával együtt tette. Mit komoly? Ez nagyjából hitbuzgó öngyilkosság, olyasmi, ami próféták köré gyűjt számos követőt, mint a felsőbb hatalom létének élő bizonyítéka. D'or mégsem számít különlegesnek tőle ott, ahonnét jött? Az csak egy újabb furcsaság, hogy a nép szó ilyen kútba esett. Lehet, hogy arrafelé inkább a családot használják ebben az értelmezésben. Egyre inkább az az érzése, hogy a férfi sokkal messzebbről érkezett, mint elsőre feltételezte. Talán a mélysivatag dűnéi közül, ahová már a nyugat vakmerő kalandorai se merészkednek.
~Az oázis tündöklő tüzének ékköve.~ Finom mosollyal fogadja a titulust, bár valahogy még most is távolinak érzi. Távolinak, mint amilyenek a homoktenger mélyén rejtező oázisok.*
- Küzdelem D'or lelkében? *kérdez azért vissza érdeklődő hangsúllyal, s egy kicsit feljebb rebbentve egyik szemöldökét.* - Yeza remél, D'or egyszer mesél el megmenekülése. *Vállait felhúzva mosolyog, akár egy kamaszlány, aki alig várja, hogy izgalmas és romantikus történetekkel szórakoztassák.*
- Valaha csak homok volt, s a dűnék közt játszó forró szél *ismétli a férfi szavait* - és nap a sivatag felett. Főnix szikrázó szeme, Mindenek Anyja *egészíti ki.* - Adja melegét szélnek, homoknak és gyújtja életre első lelkeket. *Véletlenül se akar teológiai vitába bonyolódni, csak van valami a férfi hanghordozásában, amikor mesél. Ez a valami közel húzza Yezát a történetéhez, és önkéntelenül is hozzáfűzi a gondolatát.
D'or fellelkesülve tölti meg mindkettejük poharát, hogy aztán rá és céhére köszöntse. A Rőt biccentve emeli meg az italt és iszik, de mosolyát kissé árnyékolja a múlt keserű emléke. Igyekszik nem gondolni most erre. Legfeljebb a jó dolgokra, hogy itteni jövőjét azokra alapozhassa.*
- Nem hazugság rossz *mondja a férfi szinte csikorgó kijelentésére.* - Hazugság része életnek. Hazud sárga csicsörke, mikor fújja fel begyét, hogy nagyobbnak látsszon. Hazud anya, mikor mond kicsinek bajban: "minden rendben lesz", pedig nem tud biztosan.* Egy keserédes sóhaj után ismét D'orra pillant.* - Nem hazugság rossz. Ami méreg, az benne rosszindulat vagy irigység, önzés.
*Yeza meglepődik a férfi válaszán. Azt mondta, étlen-szomjan gyalogolt hatokig a sivatagban gyermekként. Ez még akkor is komoly zarándoklat, ha a családjával együtt tette. Mit komoly? Ez nagyjából hitbuzgó öngyilkosság, olyasmi, ami próféták köré gyűjt számos követőt, mint a felsőbb hatalom létének élő bizonyítéka. D'or mégsem számít különlegesnek tőle ott, ahonnét jött? Az csak egy újabb furcsaság, hogy a nép szó ilyen kútba esett. Lehet, hogy arrafelé inkább a családot használják ebben az értelmezésben. Egyre inkább az az érzése, hogy a férfi sokkal messzebbről érkezett, mint elsőre feltételezte. Talán a mélysivatag dűnéi közül, ahová már a nyugat vakmerő kalandorai se merészkednek.
~Az oázis tündöklő tüzének ékköve.~ Finom mosollyal fogadja a titulust, bár valahogy még most is távolinak érzi. Távolinak, mint amilyenek a homoktenger mélyén rejtező oázisok.*
- Küzdelem D'or lelkében? *kérdez azért vissza érdeklődő hangsúllyal, s egy kicsit feljebb rebbentve egyik szemöldökét.* - Yeza remél, D'or egyszer mesél el megmenekülése. *Vállait felhúzva mosolyog, akár egy kamaszlány, aki alig várja, hogy izgalmas és romantikus történetekkel szórakoztassák.*
- Valaha csak homok volt, s a dűnék közt játszó forró szél *ismétli a férfi szavait* - és nap a sivatag felett. Főnix szikrázó szeme, Mindenek Anyja *egészíti ki.* - Adja melegét szélnek, homoknak és gyújtja életre első lelkeket. *Véletlenül se akar teológiai vitába bonyolódni, csak van valami a férfi hanghordozásában, amikor mesél. Ez a valami közel húzza Yezát a történetéhez, és önkéntelenül is hozzáfűzi a gondolatát.
D'or fellelkesülve tölti meg mindkettejük poharát, hogy aztán rá és céhére köszöntse. A Rőt biccentve emeli meg az italt és iszik, de mosolyát kissé árnyékolja a múlt keserű emléke. Igyekszik nem gondolni most erre. Legfeljebb a jó dolgokra, hogy itteni jövőjét azokra alapozhassa.*
- Nem hazugság rossz *mondja a férfi szinte csikorgó kijelentésére.* - Hazugság része életnek. Hazud sárga csicsörke, mikor fújja fel begyét, hogy nagyobbnak látsszon. Hazud anya, mikor mond kicsinek bajban: "minden rendben lesz", pedig nem tud biztosan.* Egy keserédes sóhaj után ismét D'orra pillant.* - Nem hazugság rossz. Ami méreg, az benne rosszindulat vagy irigység, önzés.
4532. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-18 03:03:14
Üzenet elküldve: 2020-06-18 03:03:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy nyugodtan indult nap//
*A rangban középen álló ember csak bólint mikor a felette álló tudtára hozza, hogy ötletét a parancsnok elé viszi, ahogy Brox mondandójára is, amivel a parancsnokhelyettes kifejti, hogy a tanács szava sem kicsi. Mindeközben szépen kiissza a maradék fekete levesét és az üres tárolóját az asztalra helyezi.*
-Köszönöm uram.
*Mondja, mikor Bredoc kijelenti, hogy ő maga tesz a felveendők megválogatásáért.*
-Bölcs mondat.
*Jegyzi meg a sok irányból felfogható mondatot, amit az őrmester úgy fog fel, hogy ha jó akarsz lenni, akkor mindig a legjobbat nyújtsd.
A következő mondatokra csak figyelmesen hallgat és a végén bólint egyet. A kiegészítés képen jövő dicséretre megenged magának egy félmosolyt is. Ekkor szólal meg a most rendkívül passzív Rae egy igen meggondolandó ötlettel, mivel van alapja, de a tiszt úgy gondolja, hogy nem az elit alakulatok dolga az önkéntesek toborzása, így eme gondolatának egy kis szót is ad.*
-Szerintem, ha az elitet képezzük, akkor ugye van egy kevésbé elit is és a hozzájuk való önkéntes toborzás tán az ő dolguk lenne, de javítsatok ki ha tévedek.
*Ha ez a kérdés előbb jött volna, nagy eséllyel támogatta is volna Grük, de ez az „elit” feltűnése megkavart egy-két dolgot.*
//Egy nyugodtan indult nap//
*A rangban középen álló ember csak bólint mikor a felette álló tudtára hozza, hogy ötletét a parancsnok elé viszi, ahogy Brox mondandójára is, amivel a parancsnokhelyettes kifejti, hogy a tanács szava sem kicsi. Mindeközben szépen kiissza a maradék fekete levesét és az üres tárolóját az asztalra helyezi.*
-Köszönöm uram.
*Mondja, mikor Bredoc kijelenti, hogy ő maga tesz a felveendők megválogatásáért.*
-Bölcs mondat.
*Jegyzi meg a sok irányból felfogható mondatot, amit az őrmester úgy fog fel, hogy ha jó akarsz lenni, akkor mindig a legjobbat nyújtsd.
A következő mondatokra csak figyelmesen hallgat és a végén bólint egyet. A kiegészítés képen jövő dicséretre megenged magának egy félmosolyt is. Ekkor szólal meg a most rendkívül passzív Rae egy igen meggondolandó ötlettel, mivel van alapja, de a tiszt úgy gondolja, hogy nem az elit alakulatok dolga az önkéntesek toborzása, így eme gondolatának egy kis szót is ad.*
-Szerintem, ha az elitet képezzük, akkor ugye van egy kevésbé elit is és a hozzájuk való önkéntes toborzás tán az ő dolguk lenne, de javítsatok ki ha tévedek.
*Ha ez a kérdés előbb jött volna, nagy eséllyel támogatta is volna Grük, de ez az „elit” feltűnése megkavart egy-két dolgot.*
4531. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-16 22:05:47
Üzenet elküldve: 2020-06-16 22:05:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kufárok a toronyból//
~Vajon mekkora hatalommal bírhat valójában ez a Taitos mester, ha még Kilvardot is ennyi aggodalom gyötri miatta?~ *Gondolja az ifjú, ám alighogy nekiállna erről fantáziálni, a pult mögött álló nő kizökkenti gondolataiból. Cerberumnak esélye sem nyílik beszédbe elegyedni vele, hiszen a gnóm azon nyomban elrohan, hogy elkészítse a rendeléseket.*
-Kilvard úr! *Szólítja meg a fél-elf a felvigyázót kissé közelebb hajolva.* Valóban ennyire gyakori lenne ez a név errefelé? *Kérdi tőle bizalmas hangon.* Csak mert ahonnan én jövök, ott égen-földön egy Taitost sem találhat az ember. Legalább is szerény tapasztalataim alapján.
*Alighogy ezt sikerül érthetően elsuttognia társának, a nő már vissza is ér a becsomagolt fogásokkal. A gnóm láttán Cerberum próbál minél átlagosabban viselkedni, mintha az iménti beszélgetés a felvigyázóval meg sem történt volna. A nagy színlelés közepette meg is feledkezik arról, hogy Kilvarddal ellentétben ő még nem fizette ki saját részét, és erre legelőször a nő apró, nyitott tenyerének mozgása emlékezteti.*
-Oh, elnézést! *Hadarja Cerberum hirtelen zavarában, és erszényéből megpróbálja előhalászni a kívánt aranymennyiséget.* És meg is volnánk. *Jelenti ki kissé felszabadultan, amint sikerül a pultra számolnia 12 aranyat, és átveszi a csomagot, melyben a rendelt Vándorok eledele lapul.*
*Hiába látja Kilvardon, hogy mihamarabb indulni szeretne, Cerberum habozik.* ~Nem kéne ennek utánajárnunk?~ *Gondolja magában, ahogy egyre csak a felvigyázó arcát fürkészi, bármiféle választ várva tőle ki nem mondott kérdésére.*
~Vajon mekkora hatalommal bírhat valójában ez a Taitos mester, ha még Kilvardot is ennyi aggodalom gyötri miatta?~ *Gondolja az ifjú, ám alighogy nekiállna erről fantáziálni, a pult mögött álló nő kizökkenti gondolataiból. Cerberumnak esélye sem nyílik beszédbe elegyedni vele, hiszen a gnóm azon nyomban elrohan, hogy elkészítse a rendeléseket.*
-Kilvard úr! *Szólítja meg a fél-elf a felvigyázót kissé közelebb hajolva.* Valóban ennyire gyakori lenne ez a név errefelé? *Kérdi tőle bizalmas hangon.* Csak mert ahonnan én jövök, ott égen-földön egy Taitost sem találhat az ember. Legalább is szerény tapasztalataim alapján.
*Alighogy ezt sikerül érthetően elsuttognia társának, a nő már vissza is ér a becsomagolt fogásokkal. A gnóm láttán Cerberum próbál minél átlagosabban viselkedni, mintha az iménti beszélgetés a felvigyázóval meg sem történt volna. A nagy színlelés közepette meg is feledkezik arról, hogy Kilvarddal ellentétben ő még nem fizette ki saját részét, és erre legelőször a nő apró, nyitott tenyerének mozgása emlékezteti.*
-Oh, elnézést! *Hadarja Cerberum hirtelen zavarában, és erszényéből megpróbálja előhalászni a kívánt aranymennyiséget.* És meg is volnánk. *Jelenti ki kissé felszabadultan, amint sikerül a pultra számolnia 12 aranyat, és átveszi a csomagot, melyben a rendelt Vándorok eledele lapul.*
*Hiába látja Kilvardon, hogy mihamarabb indulni szeretne, Cerberum habozik.* ~Nem kéne ennek utánajárnunk?~ *Gondolja magában, ahogy egyre csak a felvigyázó arcát fürkészi, bármiféle választ várva tőle ki nem mondott kérdésére.*
4530. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-16 19:57:48
Üzenet elküldve: 2020-06-16 19:57:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Porral kezdődött minden//
*D'or tudna újat mondani, nem is egyet, legyen a világ teremtéséről, vagy az istenek születéséről szó, határozott elképzelése van a rendszerről, az Elsőről, a Születésről és a Csend erejéről. Nem kerül konfliktusba emiatt Yezával, érdekeik, vagy hitük ütköztetése ugyanis nem téma jelenleg, s ha téma is lenne, vélhetően nem kivont tőrrel hirdetné az igét a lány számára, mert Yeza egyszerűen Yeza, s függetlenül magának való, magányos, sivatagi, marcona ember létére, a lány lenyűgözi őt, minden tekintetben. A csípős nyelv visszavágót kíván, a felfújt arc, a durcás tekintet pedig a sivatag édes fűszere, és... emellett meglehetősen bosszantó is, de csak abból a szempontból, hogy jelenleg egyetlen ima sem jut eszébe, hogy ellenére tegyen befolyásának. Az igazat megvallva, egyelőre még nem tudja hová tenni a lány vonzerejét. Bólint: udvarra szabad, s annak rendje módja szerint innentől a korsóba öntöget, még, ha ez elég szokatlan is számára, de a szabály, az szabály, ha valamit, hát ezt megtanulta már egészen kis korától. Szusszan egy kedélyeset, a lány megvillanó tekintete apró és alig látszó komoly mosolyt csal arcára, mely elenyészik persze rögtön. Akaratlan is szűkül saját tekintete is, mintha lekövetné a lányét egy pillanatra.*
- D'or száján pecsét, Yeza ne aggódjon, csak az örök Egyetlen tüze tudja leolvasztani onnan. *Ígéri meg határozottan, még iszik is rá egyet, közben halkan cuppant nyelvével, s a pohárra néz, nem bánta meg, hogy hallgatott a javaslatra, a bor testes és finom, vízzel egyenesen itatja magát. A kérdés váratlanul éri, s előbb szemöldökét ráncolva gondolkodik el, majd állát simítva csóválja meg fejét.*
- D'or csak D'or, sivatagi homok fekete gyermeke, semmi több. Mit hinni kell, azt hiszem, s mit meg kell tennem, azt megteszem. Cél, cél után. Ha'kr fkh'a ha'kr. *Pillant a lányra végül.* Nép? Nép mi? D'ornak nincs népe, sohasem volt. D'or népe az Ish. *Szól halkan, látszólag nem is érti a "nép" kifejezést, a homokos hátságok vándorló népe, ritkán telepedik meg közösségben, jórészt csak gyermekkorban élnek, de akkor is, csak a szűk családi kötelékben. A hirtelen támadt köhögésre megint csak feljebb kúszik, élesen metszett, világló tekintete felett meghúzódó, alig látszó szemöldöke, jóformán, csak homlokráncaiból látszik a meglepetés ereje, aztán valami olyasmi tudálékos kifejezés ül ki arcára: hogy "Látod, én tudtam! Virágharcos.", mintha ez bármit is jelentene. Aztán a tudálékos kifejezés lassan, nagyon lassan vált át, kissé kerekedőre. Szívverése gyorsul, pupillája összeszűkül, a levegőt gyorsabban kezdi venni. A kéz lassan halad az igéző, imént még durcára hajló, cseresznyepiros ajakról lefelé, akaratlan is követi mozgását, persze rezzenéstelenül, csak tekintettel, s nem nyújtja nyakát sem illetlenül, mikor az, az asztal magasságában kissé kegyetlenül és varázslatos eleganciával eltűnik. Félrebiccenti a fejét, s egy pillanatnyi mozdulatlanság után, az előbb még lehunyt, s most lassan nyíló pillákra tekint. Felsóhajt. Érti, hogyne értené, azonban a sóhaj nem elítélő, nem degradáló, s nem kegyetlen.*
- Yeza, bh't Oes nasse latikr'mna ves! *Mondja halkan, s először támad kissé szélesebb mosoly ajkán, miközben emlékeiben fürdik meg.* Az oázis tündöklő tüzének ékköve... *suttogja aztán wegtoreni nyelvjárásban, hogy a lány is megérthesse.*
- Hát innen a vágy... innen a küzdelem, mi lelkemben tombol, D'or már érti. *Mondja meglepően kendőzetlenül, biccent, s kissé kiszáradt ajakkal kortyolva issza meg a maradékot.*
- Azt gondoltam, Yeza wegtoreni, azért. Mert rokon. De nem azért. *Teszi hozzá gondolkodva. Arca visszanyeri korábbi merevségét, s semlegességét, de még nem fejezte be, ajkán aztán halvány mosoly játszik.*
- Valaha csak homok volt, s a dűnék közt játszó forró szél, mindent eltelített a nyugalom. Az Egyetlen létezett csupán, a Semmi, kinek ereiben tiszta víz csörgedezett. Egyedül volt, s öreg, száz, meg száz, ezer, meg ezer esztendőn át, a szikrázó homokban talpalt, míg saruja el nem kopott, elmélkedett. Nem volt mása, csupán egy fúvócső, s a pergő homok markában, ételt, italt nem vett magához, nem volt szüksége rá, s más sem volt, kivel Semmijét megossza. Forróság volt az ő istene... *Megérinti szemei környékén játszó stilisztikus ábrákat, majd homlokát, s az ég felé int.* Egyszer oázis tündöklő tüzének egyik ékköve mentette meg D'ort... *Mélyül tekintete Yeza tekintetében, ismét a lelkét figyeli, kutat, s keres, talán már el is veszett benne kissé.*
- Igyunk a céhedre, s rád. *Tölt hirtelen bort a kancsóból magának, s ha tud Yezának is.* A sivatag és a tűz nem áll túl messze egymástól. *Poharából önt a korsóba háromnegyedrészt.* Yeza őszinte volt. *Rándul meg arca.*
- D'or kimondottan örül ennek. D'or megveti, s üldözi a hazugságot. *Egy pillanatra villámot szór a szempár, s elemi, ősi düh rojtozódik, izmai megfeszülnek, aztán érdekes módon úgy hal el, mintha soha nem lett volna, s marad az elmélkedő, fogadó életén idéző szempár, s a semlegesség.*
*D'or tudna újat mondani, nem is egyet, legyen a világ teremtéséről, vagy az istenek születéséről szó, határozott elképzelése van a rendszerről, az Elsőről, a Születésről és a Csend erejéről. Nem kerül konfliktusba emiatt Yezával, érdekeik, vagy hitük ütköztetése ugyanis nem téma jelenleg, s ha téma is lenne, vélhetően nem kivont tőrrel hirdetné az igét a lány számára, mert Yeza egyszerűen Yeza, s függetlenül magának való, magányos, sivatagi, marcona ember létére, a lány lenyűgözi őt, minden tekintetben. A csípős nyelv visszavágót kíván, a felfújt arc, a durcás tekintet pedig a sivatag édes fűszere, és... emellett meglehetősen bosszantó is, de csak abból a szempontból, hogy jelenleg egyetlen ima sem jut eszébe, hogy ellenére tegyen befolyásának. Az igazat megvallva, egyelőre még nem tudja hová tenni a lány vonzerejét. Bólint: udvarra szabad, s annak rendje módja szerint innentől a korsóba öntöget, még, ha ez elég szokatlan is számára, de a szabály, az szabály, ha valamit, hát ezt megtanulta már egészen kis korától. Szusszan egy kedélyeset, a lány megvillanó tekintete apró és alig látszó komoly mosolyt csal arcára, mely elenyészik persze rögtön. Akaratlan is szűkül saját tekintete is, mintha lekövetné a lányét egy pillanatra.*
- D'or száján pecsét, Yeza ne aggódjon, csak az örök Egyetlen tüze tudja leolvasztani onnan. *Ígéri meg határozottan, még iszik is rá egyet, közben halkan cuppant nyelvével, s a pohárra néz, nem bánta meg, hogy hallgatott a javaslatra, a bor testes és finom, vízzel egyenesen itatja magát. A kérdés váratlanul éri, s előbb szemöldökét ráncolva gondolkodik el, majd állát simítva csóválja meg fejét.*
- D'or csak D'or, sivatagi homok fekete gyermeke, semmi több. Mit hinni kell, azt hiszem, s mit meg kell tennem, azt megteszem. Cél, cél után. Ha'kr fkh'a ha'kr. *Pillant a lányra végül.* Nép? Nép mi? D'ornak nincs népe, sohasem volt. D'or népe az Ish. *Szól halkan, látszólag nem is érti a "nép" kifejezést, a homokos hátságok vándorló népe, ritkán telepedik meg közösségben, jórészt csak gyermekkorban élnek, de akkor is, csak a szűk családi kötelékben. A hirtelen támadt köhögésre megint csak feljebb kúszik, élesen metszett, világló tekintete felett meghúzódó, alig látszó szemöldöke, jóformán, csak homlokráncaiból látszik a meglepetés ereje, aztán valami olyasmi tudálékos kifejezés ül ki arcára: hogy "Látod, én tudtam! Virágharcos.", mintha ez bármit is jelentene. Aztán a tudálékos kifejezés lassan, nagyon lassan vált át, kissé kerekedőre. Szívverése gyorsul, pupillája összeszűkül, a levegőt gyorsabban kezdi venni. A kéz lassan halad az igéző, imént még durcára hajló, cseresznyepiros ajakról lefelé, akaratlan is követi mozgását, persze rezzenéstelenül, csak tekintettel, s nem nyújtja nyakát sem illetlenül, mikor az, az asztal magasságában kissé kegyetlenül és varázslatos eleganciával eltűnik. Félrebiccenti a fejét, s egy pillanatnyi mozdulatlanság után, az előbb még lehunyt, s most lassan nyíló pillákra tekint. Felsóhajt. Érti, hogyne értené, azonban a sóhaj nem elítélő, nem degradáló, s nem kegyetlen.*
- Yeza, bh't Oes nasse latikr'mna ves! *Mondja halkan, s először támad kissé szélesebb mosoly ajkán, miközben emlékeiben fürdik meg.* Az oázis tündöklő tüzének ékköve... *suttogja aztán wegtoreni nyelvjárásban, hogy a lány is megérthesse.*
- Hát innen a vágy... innen a küzdelem, mi lelkemben tombol, D'or már érti. *Mondja meglepően kendőzetlenül, biccent, s kissé kiszáradt ajakkal kortyolva issza meg a maradékot.*
- Azt gondoltam, Yeza wegtoreni, azért. Mert rokon. De nem azért. *Teszi hozzá gondolkodva. Arca visszanyeri korábbi merevségét, s semlegességét, de még nem fejezte be, ajkán aztán halvány mosoly játszik.*
- Valaha csak homok volt, s a dűnék közt játszó forró szél, mindent eltelített a nyugalom. Az Egyetlen létezett csupán, a Semmi, kinek ereiben tiszta víz csörgedezett. Egyedül volt, s öreg, száz, meg száz, ezer, meg ezer esztendőn át, a szikrázó homokban talpalt, míg saruja el nem kopott, elmélkedett. Nem volt mása, csupán egy fúvócső, s a pergő homok markában, ételt, italt nem vett magához, nem volt szüksége rá, s más sem volt, kivel Semmijét megossza. Forróság volt az ő istene... *Megérinti szemei környékén játszó stilisztikus ábrákat, majd homlokát, s az ég felé int.* Egyszer oázis tündöklő tüzének egyik ékköve mentette meg D'ort... *Mélyül tekintete Yeza tekintetében, ismét a lelkét figyeli, kutat, s keres, talán már el is veszett benne kissé.*
- Igyunk a céhedre, s rád. *Tölt hirtelen bort a kancsóból magának, s ha tud Yezának is.* A sivatag és a tűz nem áll túl messze egymástól. *Poharából önt a korsóba háromnegyedrészt.* Yeza őszinte volt. *Rándul meg arca.*
- D'or kimondottan örül ennek. D'or megveti, s üldözi a hazugságot. *Egy pillanatra villámot szór a szempár, s elemi, ősi düh rojtozódik, izmai megfeszülnek, aztán érdekes módon úgy hal el, mintha soha nem lett volna, s marad az elmélkedő, fogadó életén idéző szempár, s a semlegesség.*
4529. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-15 21:13:20
Üzenet elküldve: 2020-06-15 21:13:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Porral kezdődött minden//
*Egy Igaz Isten, Mindenek Teremtője, a Kezdet és Vég Mindenható Ura... teljesen mindegy. Az ehhez hasonló helyzetek nyomása alatt a magasztos elvek vagy a spirituális felsőbbség is szépen leveszi a sáros csizmát és kushadva oson el a seprűn támaszkodó asszonynép mellett. Lehet arról elmélkedni, hogy milyen hatalom keze van a mindenség teremtésében, de mindennemű filozófiát a földre súlyozza a tény, hogy mindenkit anya szült e világra.
A céh nem folyt bele vallási ügyekbe, de őriztek néhány ódon fóliánst e témában. Az egyik nagy becsben tartott irat aranyozott illusztrációja, mely a céh jelvényét ihlette, Yezában is elevenen él. E mitikus lény, a fenséges tűzmadár nem isten. Sosem volt az. A Főnix a tűz, melyben a lét megfogan, a Főnix az isten anyja. Így fordították az óidők nyelvén írt szöveget. Hogy melyik istené? Talán az elsőé. Talán az összesé. Talán az egyetlené.
Megmosolyogtató bája van annak, ahogy D'or vonásainak komolyságát zavar zilálja szét.*
- Udvarra szabad *hagyja helyben egy bólintással a közös metszetet, melyben senki érdeke sem sérül. A megjegyzést viszont nem hagyja szó nélkül.*
- Yeza nem takarít! Igen? *sziszegi durcás képet vágva, mutatóujját egyenesen a férfi orra irányába böki.* - Ha D'or beszél erről bárkinek *pillant körbe laposan, mint az iménti titkos művelet tréfát nem ismerő végrehajtója* - Yeza meg kell, hogy öl. *Szűkül a barna pillantás, de az összeszorított, durcás ajkakkal inkább pukkancs kölyökre hajaz a kifejezés, mint komoly fenyegetésre.
Miután a teológiai buktató folyományai elhárításra kerülnek, Yeza is nekiállhat falatozni. Elgondolkodva hallgatja a sivatagi férfi szavait a Nagy Útról, melynek próbatételét gyerekként kellett kiállnia.*
- Akkor D'or... hogy nevez... *töpreng el a helyes kifejezésen* - olyan... szent ember népében? Kiválasztott?
*Az asszonyokra vonatkozó részt közbeszólás nélkül hallgatja végig. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lenne hozzáfűznivalója, de kivételesen hagy magának időt, hogy megforgassa a gondolatokat és hagyja kicsit leülepedni a hallottakat, mielőtt kikezdi a logikáját.
Amikor a "virágharcos" titulussal illetik, kis híján félrenyeli a kortyot. Apró köhintésekkel göcögve törli meg a száját.*
- Így is mondhatjuk. *Nem akarja félrevezetni D'ort, de nem akar belebonyolódni a céh ügyeinek részleteibe.* - Yeza céh cégére Főnixmadár *mondja.* - Karma, csőre éles, mint kard. Főnix izzása benne tűzliliom. *Mélyre szívja a levegőt, s még a szemét is lehunyja, ahogy szavait kísérve jobbjával megérinti a mellkasát. De a mozdulat jelentése több, mint a szív vagy a lélek szimbóluma, ahogy elsőre látszik. Nyitott tenyere nem áll meg, lejjebb csúszik az elnyíló ajkak sóhaja alatt, végig a keblek között, aztán tovább, eltűnve az asztal takarásában.* - Főnix tüze elemészt és kelt életre *mondja, ahogy pillantását ismét a férfira emeli.*
*Egy Igaz Isten, Mindenek Teremtője, a Kezdet és Vég Mindenható Ura... teljesen mindegy. Az ehhez hasonló helyzetek nyomása alatt a magasztos elvek vagy a spirituális felsőbbség is szépen leveszi a sáros csizmát és kushadva oson el a seprűn támaszkodó asszonynép mellett. Lehet arról elmélkedni, hogy milyen hatalom keze van a mindenség teremtésében, de mindennemű filozófiát a földre súlyozza a tény, hogy mindenkit anya szült e világra.
A céh nem folyt bele vallási ügyekbe, de őriztek néhány ódon fóliánst e témában. Az egyik nagy becsben tartott irat aranyozott illusztrációja, mely a céh jelvényét ihlette, Yezában is elevenen él. E mitikus lény, a fenséges tűzmadár nem isten. Sosem volt az. A Főnix a tűz, melyben a lét megfogan, a Főnix az isten anyja. Így fordították az óidők nyelvén írt szöveget. Hogy melyik istené? Talán az elsőé. Talán az összesé. Talán az egyetlené.
Megmosolyogtató bája van annak, ahogy D'or vonásainak komolyságát zavar zilálja szét.*
- Udvarra szabad *hagyja helyben egy bólintással a közös metszetet, melyben senki érdeke sem sérül. A megjegyzést viszont nem hagyja szó nélkül.*
- Yeza nem takarít! Igen? *sziszegi durcás képet vágva, mutatóujját egyenesen a férfi orra irányába böki.* - Ha D'or beszél erről bárkinek *pillant körbe laposan, mint az iménti titkos művelet tréfát nem ismerő végrehajtója* - Yeza meg kell, hogy öl. *Szűkül a barna pillantás, de az összeszorított, durcás ajkakkal inkább pukkancs kölyökre hajaz a kifejezés, mint komoly fenyegetésre.
Miután a teológiai buktató folyományai elhárításra kerülnek, Yeza is nekiállhat falatozni. Elgondolkodva hallgatja a sivatagi férfi szavait a Nagy Útról, melynek próbatételét gyerekként kellett kiállnia.*
- Akkor D'or... hogy nevez... *töpreng el a helyes kifejezésen* - olyan... szent ember népében? Kiválasztott?
*Az asszonyokra vonatkozó részt közbeszólás nélkül hallgatja végig. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lenne hozzáfűznivalója, de kivételesen hagy magának időt, hogy megforgassa a gondolatokat és hagyja kicsit leülepedni a hallottakat, mielőtt kikezdi a logikáját.
Amikor a "virágharcos" titulussal illetik, kis híján félrenyeli a kortyot. Apró köhintésekkel göcögve törli meg a száját.*
- Így is mondhatjuk. *Nem akarja félrevezetni D'ort, de nem akar belebonyolódni a céh ügyeinek részleteibe.* - Yeza céh cégére Főnixmadár *mondja.* - Karma, csőre éles, mint kard. Főnix izzása benne tűzliliom. *Mélyre szívja a levegőt, s még a szemét is lehunyja, ahogy szavait kísérve jobbjával megérinti a mellkasát. De a mozdulat jelentése több, mint a szív vagy a lélek szimbóluma, ahogy elsőre látszik. Nyitott tenyere nem áll meg, lejjebb csúszik az elnyíló ajkak sóhaja alatt, végig a keblek között, aztán tovább, eltűnve az asztal takarásában.* - Főnix tüze elemészt és kelt életre *mondja, ahogy pillantását ismét a férfira emeli.*
4528. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-15 14:29:39
Üzenet elküldve: 2020-06-15 14:29:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Kufárok a toronyból//
*Ahogy elnézi a fiatalabb férfit, ahogy meghunyászkodik a szavaival is a másik előtt, mint mikor alá és fölé rendeltség áll fenn. Nyilván erről van szó, de attól ő még nem fog hajbókolni senkinek.*
-Vándorok eledele, lejegyeztem. *Firkant szavait meghazudtolóan apró malacfarkat a papírra, majd minden figyelmét a másik férfinak szenteli, hiszen a kisbojtár nem volt valami határozott.*
-Kovácsműhely bizony. *Erősít rá az imént mondottakra, nem igazán tudja mire vélni a kérdés lényegét, de nem szeretné kétségek között hagyni egyik vendéget sem.*
-Úgy tudom ott készülnek a fegyverek és mindig meleg van. *Csillogtatja meg hatalmas tudását, ami mindenre kiterjed, de csak éppen hogy. Majd az idősebb szájából némi okítás is kiszökik, amely nagy igazságot tartalmaz, csak bólogatni tud rá, miközben jegyzetel.*
-Tepertős pogácsa csomagolva értettem. Most még a hamu is egészen friss, nemrég volt disznó pörzsölés a szomszédban, aztán túlkészült. *Motyogja az utolsó mondatot csak úgy a papírnak, ám mikor Taitos neve elhangzik felkapja a fejét.*
-Taitos mester? Oh, nem is gondoltam, hogy ilyen gyakori ez a név errefelé. *Teszi még hozzá, mert hogy biztos nem hívhatnak mesternek egy olyan kis hebrencs lapulevélpecér fiatal férfit, mint, akivel őt összesodorta a véletlen a kikötőben. Úgy látja a párosnak sietős a dolog, így nem késlekedik, mind a két fogást becsomagoltatja, szépen masnit is kötnek rá, aztán a két csomagot, Cerberum felé még meglengeti a kacsóját, minthogy a fizetséget még várja, aztán ha elindulnak, csak integet utánuk a konyharuhájával meghatottan.*
-Viszlát! Nézzenek be legközelebb is hozzánk! *Szipog kettőt, aztán folytatja a dolgát, ha elmennek.*
//Meghívás – Sha Kaeslet//
*Közben látja, hogy ismét vendég tér be a fogadóba és egyenest a pult felé veszi az irányt, igen céltudatosan. ~Hát ma nem fogok pihenni. Csak jönnek és…~ Forgatja meg a szemeit, miközben letöröli egy mozdulattal a pultot, majd kicsit szerencsétlen mosolyt erőltet magára.*
-Üdvözlöm a Kalmárban! Mit adhatok? Ne szégyenlősködjék. *Bár ezt csak úgy hozzáteszi, merthogy a férfi az egész nézőközönségnek rikkantotta el magát, mintha itt őt jól ismernék, bár kevesen viszonozzák a köszöntést. ~Talán csak jó kedve van, vagy már nem szomjas. ~ Vonja le a következtetést.*
A hozzászólás írója (Balkócza Xavylari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.15 14:37:32
*Ahogy elnézi a fiatalabb férfit, ahogy meghunyászkodik a szavaival is a másik előtt, mint mikor alá és fölé rendeltség áll fenn. Nyilván erről van szó, de attól ő még nem fog hajbókolni senkinek.*
-Vándorok eledele, lejegyeztem. *Firkant szavait meghazudtolóan apró malacfarkat a papírra, majd minden figyelmét a másik férfinak szenteli, hiszen a kisbojtár nem volt valami határozott.*
-Kovácsműhely bizony. *Erősít rá az imént mondottakra, nem igazán tudja mire vélni a kérdés lényegét, de nem szeretné kétségek között hagyni egyik vendéget sem.*
-Úgy tudom ott készülnek a fegyverek és mindig meleg van. *Csillogtatja meg hatalmas tudását, ami mindenre kiterjed, de csak éppen hogy. Majd az idősebb szájából némi okítás is kiszökik, amely nagy igazságot tartalmaz, csak bólogatni tud rá, miközben jegyzetel.*
-Tepertős pogácsa csomagolva értettem. Most még a hamu is egészen friss, nemrég volt disznó pörzsölés a szomszédban, aztán túlkészült. *Motyogja az utolsó mondatot csak úgy a papírnak, ám mikor Taitos neve elhangzik felkapja a fejét.*
-Taitos mester? Oh, nem is gondoltam, hogy ilyen gyakori ez a név errefelé. *Teszi még hozzá, mert hogy biztos nem hívhatnak mesternek egy olyan kis hebrencs lapulevélpecér fiatal férfit, mint, akivel őt összesodorta a véletlen a kikötőben. Úgy látja a párosnak sietős a dolog, így nem késlekedik, mind a két fogást becsomagoltatja, szépen masnit is kötnek rá, aztán a két csomagot, Cerberum felé még meglengeti a kacsóját, minthogy a fizetséget még várja, aztán ha elindulnak, csak integet utánuk a konyharuhájával meghatottan.*
-Viszlát! Nézzenek be legközelebb is hozzánk! *Szipog kettőt, aztán folytatja a dolgát, ha elmennek.*
//Meghívás – Sha Kaeslet//
*Közben látja, hogy ismét vendég tér be a fogadóba és egyenest a pult felé veszi az irányt, igen céltudatosan. ~Hát ma nem fogok pihenni. Csak jönnek és…~ Forgatja meg a szemeit, miközben letöröli egy mozdulattal a pultot, majd kicsit szerencsétlen mosolyt erőltet magára.*
-Üdvözlöm a Kalmárban! Mit adhatok? Ne szégyenlősködjék. *Bár ezt csak úgy hozzáteszi, merthogy a férfi az egész nézőközönségnek rikkantotta el magát, mintha itt őt jól ismernék, bár kevesen viszonozzák a köszöntést. ~Talán csak jó kedve van, vagy már nem szomjas. ~ Vonja le a következtetést.*
A hozzászólás írója (Balkócza Xavylari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.15 14:37:32
4527. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-14 23:40:10
Üzenet elküldve: 2020-06-14 23:40:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nosztalgiátlanítva//
*Halkan kuncog magában, fejét rázva apró mozdulattal, ahogy immár sokadjára eszmél rá, szájához emelt pohara menthetetlenül üres. Ezzel az ocsúdással pedig meg is elégeli ezidáig oly sikeresen űzött játékát, s a vendégtérről tekintetét a pult irányába tereli.
Meglepetten nyugtázza, hogy a hiányolt személy visszatért, s kékjei lomha elégedettséggel kezdik követni mozdulatait. Némi szöszmötölés, rendezkedés, kitérő egy asztalhoz, majd még több munka. Ám egyetlen rezdülésén sem véli felfedezni fájdalomnak jelét, vagy annak, hogy kis kellemetlenséget is okoznának a férfinek sérülései. Márpedig arról meg van győződve, hogy ruhái is rejtenek jó pár zúzódást, azok sora meglátása szerint nem érhet véget a valaha jobb sorsú arcon. Képtelenség. Kemény fából faraghatták hát Miket, ha ilyen megtévesztően jól viseli fájdalmát.
Ahogyan bőr kötényét is jól viseli, mi határozott léptekkel kísérve közelít asztalához ismét. Elsőként ezt, majd a teli poharat hordozó tálcát, végül az immár előtte megállapodó arcot szemléli, kellemes mosollyal fogadva az érkezőt.*
- Ugyan. *Kezdené fűzni megbocsájtó frázisait egy legyintéssel, annak biztos tudatában, hogy ez egyúttal búcsújukat is magában hordozza, a mai estére legalábbis. Ám a pultos fiú ismét meglepetéssel szolgál, egy ígéretes felvetéssel.*
- Ez esetben a kedves vendég határozottan ragaszkodik hozzá! *Pajkos mosolyra huncut sajátja a válasz, megtoldva bal szemöldökének kihívó felvonásával. Igazán hozzászokhatott volna már, hogy Miknek mindig van valami remekbe szabott ötlete, mégsem tudja kiszámolni a férfi lépéseit. Így hát, mivel már korábban is a külcsín szerepe lett kiosztva számára csapatukban, most sem tud többet beletenni az "akcióba". Pokrócát ügyes mozdulattal csúsztatja le széke háttámlájára, baljába markolja a teli poharat, jobbját pedig Mik felé nyújtja, mint ki azt várja, hogy felsegítsék.*
- Azon mód látni kívánom hát azt a Pincearénát.
*Halkan kuncog magában, fejét rázva apró mozdulattal, ahogy immár sokadjára eszmél rá, szájához emelt pohara menthetetlenül üres. Ezzel az ocsúdással pedig meg is elégeli ezidáig oly sikeresen űzött játékát, s a vendégtérről tekintetét a pult irányába tereli.
Meglepetten nyugtázza, hogy a hiányolt személy visszatért, s kékjei lomha elégedettséggel kezdik követni mozdulatait. Némi szöszmötölés, rendezkedés, kitérő egy asztalhoz, majd még több munka. Ám egyetlen rezdülésén sem véli felfedezni fájdalomnak jelét, vagy annak, hogy kis kellemetlenséget is okoznának a férfinek sérülései. Márpedig arról meg van győződve, hogy ruhái is rejtenek jó pár zúzódást, azok sora meglátása szerint nem érhet véget a valaha jobb sorsú arcon. Képtelenség. Kemény fából faraghatták hát Miket, ha ilyen megtévesztően jól viseli fájdalmát.
Ahogyan bőr kötényét is jól viseli, mi határozott léptekkel kísérve közelít asztalához ismét. Elsőként ezt, majd a teli poharat hordozó tálcát, végül az immár előtte megállapodó arcot szemléli, kellemes mosollyal fogadva az érkezőt.*
- Ugyan. *Kezdené fűzni megbocsájtó frázisait egy legyintéssel, annak biztos tudatában, hogy ez egyúttal búcsújukat is magában hordozza, a mai estére legalábbis. Ám a pultos fiú ismét meglepetéssel szolgál, egy ígéretes felvetéssel.*
- Ez esetben a kedves vendég határozottan ragaszkodik hozzá! *Pajkos mosolyra huncut sajátja a válasz, megtoldva bal szemöldökének kihívó felvonásával. Igazán hozzászokhatott volna már, hogy Miknek mindig van valami remekbe szabott ötlete, mégsem tudja kiszámolni a férfi lépéseit. Így hát, mivel már korábban is a külcsín szerepe lett kiosztva számára csapatukban, most sem tud többet beletenni az "akcióba". Pokrócát ügyes mozdulattal csúsztatja le széke háttámlájára, baljába markolja a teli poharat, jobbját pedig Mik felé nyújtja, mint ki azt várja, hogy felsegítsék.*
- Azon mód látni kívánom hát azt a Pincearénát.
4526. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-14 20:47:27
Üzenet elküldve: 2020-06-14 20:47:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Porral kezdődött minden//
*Már-már kedélyesen ropogtat, legalábbis az írott példa valóban azt mutatja, hogy nem különösebben mérte fel tettének következményeit. A sivatagban vélhetően mindent beivott a forró homok, s nyomtalanul szívta el a gyakori áldozatot, itt ez kevésbé igaz, de ez eszébe sem jutott. A asszonyokról alkotott megjegyzést követően csak egy pillanatra megáll a rágásban, s Yezára pillant, majd lassan újraindul, közben néhány szem sajtot is szájába vesz, igaz, mindeközben ajka ismét, mintha megrándulna kissé oldalirányba. Arcizmai akkor állnak meg ismét, mikor Yeza hirtelen közelebb hajol hozzá, s fehéren világló értetlen tekintetéből arra lehet következtetni, hogy vélhetően fel sem fogja, hogy Yeza mire gondol. Aztán lassan a földre pillant, ahol az olcsóbbnak számító, de igen nemes bor, apró patakban szivárog szerteszéjjel.*
- Homok nem itta be. *Jegyzi meg kissé zavarban, bár arcpírja nyilvánvalóan nem látszik.* Ish nem olyan, mint otthon, D'or elfelejtette. *Bólint egy apró köhintés után.*
- D'or rosszat csinált, kis Wegtorennek? *Teszi fel a felesleges kérdést, amire abban a pillanatban tudja a választ, hogy Yeza felugrik és puritán mozdulatokkal törli fel a maradékot, már, ami nem szivárgott el a deszkapadló repedésein át.*
- De... de a földre kell... *Mentegetőzik a felkínált sereskorsó láttán, majd sóhajtva egyezik bele. Kifizette, legfeljebb később kiviszi és kiönti.*
- Ha D'or udvarra önt, azért megharagszik, Yeza? *Kérdezi ismét egy köhintés után, miután a lány visszatér, majd lassan visszanyeri korábbi méltóságteljes és büszke kifejezését, arcéle megszilárdul. Nem bírja ki.*
- Yeza úgy takarít, mint D'or. *Göccen egyet, mintha nevetne, persze ez esetében azért túlzás. Miközben a lány mesélni kezd, ismét tölt magának. Kedvére szolgált a hűvös vízzel való keverés, ezért megteszi újfent, s már ösztönösen indulna a keze, hogy ismét kilöttyintse a földre, de a mozdulat megakad, s Yezára mered, aztán halk sóhajjal a söröskorsóba borítja, majd kortyol a maradékból.*
- Kard út... tűzliliom út... ezeket nem ismerem. *Ejti kezébe állát, elgondolkodva.*
- D'or a Nagy Utat járta végig, étlen-szomjan hatokig a Végtelen Síkon, gyermekként. Úgy kellett, s úgy is lett. Homok volt az ágya, s háza egyben. *Meséli.* Aztán az Ihs megkönyörült, s D'or méltónak találtatott, hogy száraz porhüvely helyett életető nedvét megőrizze. *Biccent. Büszke rá, ez látszik, generációkból, csak nagyon kevesek élik túl a Nagy Utat, D'or az egyikük. Ismét iszik egy kortyot, s faarccal hallgatja a következő kérdést, azonban a pohár megáll kezében, s Yezára pillant.*
- Asszonyok maguk adják háromnegyedüket, mikor Ihs'Maillon mellett köteleződnek el. D'or úgy adja háromnegyedrészt, hogy csak olyan asszonyt fogad örök életre, ki vele hasonlóan követi a Tkh'tert. *Megrándul ajka széle.*
- De ez csak azokra az asszonyokra igaz, kik asszonyául szegődnek... a nem asszonyok, D'or vágyának kielégítői, kikben magom vagy megfogan, vagy nem. Magvaim ajánlom Ihs'Maillonnak, s, ha érdemesnek találja az asszonyt, teherbe ejtem. Akkor lesz igazi asszonyom, s kell Ihs'Maillont szolgálnia. *Valahol minden hit megtalálja az apró kiutat, hogy adózhassanak a testi örömök oltárán, persze ez nem zárja ki azt, hogy D'or minden aktus előtt, elrebeg egy apró imát, kitartásért és hosszú kegyelemért.*
- Yeza, tehát nagy virágharcos? *Kérdezi minden komolytalanság nélkül.* Kard, tűzliliom... talán cégére a céhnek, vagy termesztéssel foglalkoznak? *Naiv és még észre sem veszi, hosszú időn át más világoktól elzárva a végtelen síkon tengette életét, oly dolgok, melyek itt egyértelműek másnak, számára nem azok.*
*Már-már kedélyesen ropogtat, legalábbis az írott példa valóban azt mutatja, hogy nem különösebben mérte fel tettének következményeit. A sivatagban vélhetően mindent beivott a forró homok, s nyomtalanul szívta el a gyakori áldozatot, itt ez kevésbé igaz, de ez eszébe sem jutott. A asszonyokról alkotott megjegyzést követően csak egy pillanatra megáll a rágásban, s Yezára pillant, majd lassan újraindul, közben néhány szem sajtot is szájába vesz, igaz, mindeközben ajka ismét, mintha megrándulna kissé oldalirányba. Arcizmai akkor állnak meg ismét, mikor Yeza hirtelen közelebb hajol hozzá, s fehéren világló értetlen tekintetéből arra lehet következtetni, hogy vélhetően fel sem fogja, hogy Yeza mire gondol. Aztán lassan a földre pillant, ahol az olcsóbbnak számító, de igen nemes bor, apró patakban szivárog szerteszéjjel.*
- Homok nem itta be. *Jegyzi meg kissé zavarban, bár arcpírja nyilvánvalóan nem látszik.* Ish nem olyan, mint otthon, D'or elfelejtette. *Bólint egy apró köhintés után.*
- D'or rosszat csinált, kis Wegtorennek? *Teszi fel a felesleges kérdést, amire abban a pillanatban tudja a választ, hogy Yeza felugrik és puritán mozdulatokkal törli fel a maradékot, már, ami nem szivárgott el a deszkapadló repedésein át.*
- De... de a földre kell... *Mentegetőzik a felkínált sereskorsó láttán, majd sóhajtva egyezik bele. Kifizette, legfeljebb később kiviszi és kiönti.*
- Ha D'or udvarra önt, azért megharagszik, Yeza? *Kérdezi ismét egy köhintés után, miután a lány visszatér, majd lassan visszanyeri korábbi méltóságteljes és büszke kifejezését, arcéle megszilárdul. Nem bírja ki.*
- Yeza úgy takarít, mint D'or. *Göccen egyet, mintha nevetne, persze ez esetében azért túlzás. Miközben a lány mesélni kezd, ismét tölt magának. Kedvére szolgált a hűvös vízzel való keverés, ezért megteszi újfent, s már ösztönösen indulna a keze, hogy ismét kilöttyintse a földre, de a mozdulat megakad, s Yezára mered, aztán halk sóhajjal a söröskorsóba borítja, majd kortyol a maradékból.*
- Kard út... tűzliliom út... ezeket nem ismerem. *Ejti kezébe állát, elgondolkodva.*
- D'or a Nagy Utat járta végig, étlen-szomjan hatokig a Végtelen Síkon, gyermekként. Úgy kellett, s úgy is lett. Homok volt az ágya, s háza egyben. *Meséli.* Aztán az Ihs megkönyörült, s D'or méltónak találtatott, hogy száraz porhüvely helyett életető nedvét megőrizze. *Biccent. Büszke rá, ez látszik, generációkból, csak nagyon kevesek élik túl a Nagy Utat, D'or az egyikük. Ismét iszik egy kortyot, s faarccal hallgatja a következő kérdést, azonban a pohár megáll kezében, s Yezára pillant.*
- Asszonyok maguk adják háromnegyedüket, mikor Ihs'Maillon mellett köteleződnek el. D'or úgy adja háromnegyedrészt, hogy csak olyan asszonyt fogad örök életre, ki vele hasonlóan követi a Tkh'tert. *Megrándul ajka széle.*
- De ez csak azokra az asszonyokra igaz, kik asszonyául szegődnek... a nem asszonyok, D'or vágyának kielégítői, kikben magom vagy megfogan, vagy nem. Magvaim ajánlom Ihs'Maillonnak, s, ha érdemesnek találja az asszonyt, teherbe ejtem. Akkor lesz igazi asszonyom, s kell Ihs'Maillont szolgálnia. *Valahol minden hit megtalálja az apró kiutat, hogy adózhassanak a testi örömök oltárán, persze ez nem zárja ki azt, hogy D'or minden aktus előtt, elrebeg egy apró imát, kitartásért és hosszú kegyelemért.*
- Yeza, tehát nagy virágharcos? *Kérdezi minden komolytalanság nélkül.* Kard, tűzliliom... talán cégére a céhnek, vagy termesztéssel foglalkoznak? *Naiv és még észre sem veszi, hosszú időn át más világoktól elzárva a végtelen síkon tengette életét, oly dolgok, melyek itt egyértelműek másnak, számára nem azok.*
4525. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-14 20:07:39
Üzenet elküldve: 2020-06-14 20:07:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Porral kezdődött minden//
*Az erőltetett, furcsa mosolygásnál már gyanús, hogy a férfi megjegyzésének nem lesz vége a vallási fennköltség strófáinál. A sivatag fia odakanyarít egy kis fricskát utána. Yeza csak prüszköl egyet, mint egy méltatlankodó macska, akinek por csiklandozza érzékeny orrocskáját. Aki szurka-piszka párbajba kezd vele, az bizony magára vessen.*
- D'or nem ismer wegtoreni asszony szerelme *böki oda a konklúziót foghegyről, aztán nem kevés rátartisággal vonja meg a vállát, mintegy nagy talány felett, amiről persze neki bennfentes információi vannak.* - D'or nem tudhat.
*A tanítás mellett nem kötelezi el magát, de nem is próbál kibújni a megtiszteltetés alól. Egyelőre úgy van vele, hogy örül a társaságnak. Így egy kicsit elterelődhetnek a gondolatai a vállait nyomó problémákról és a kihívásokról, amit a jövő tartogat. Egy idő után oldódik a feszültsége is és régóta kezd úgy hozzáállni újdonsült asztaltársaságához, hogy elég, ha csak a pillanatot tartja szem előtt. Elengedi a kényszeres puhatolózást, törleszkedést, a stratégiát, mely folyvást ezer szálon fut a játék táblájának állását követve. Az idejét sem tudja már, mikor volt utoljára csupán egy ember, aki egy másikkal beszélget és semmi több. Nem kell elérnie semmit. Különös érzés.
D'or egyébként könnyen tanul és Yeza sejtése szerint meg is jegyzi a visszamondott szavakat. De ez majd úgyis később fog kiderülni.
A kikészített aranyak láttán Yeza már épp szólna, hogy az ő részét nem kell kifizetni, hiszen mint alkalmazottnak, a vacsoráját a ház állja, de megbántott büszkesége enged a gonosz kis hangocskának, ami hallgatásra inti. Az ilyen kicsinyes bosszú meglepően hathatós gyógyír a léleknek. Később majd kompenzálja valahogy D'or költségeit, de egyelőre hagyja magát teljesen fölöslegesen meghívni.*
- Kis Wegtorenre! *emeli Yeza is a poharát a köszöntésre. Ő már kortyolna is, így elkésik vele, hogy megállítsa a váratlan mozdulatot, melynek keretében a D'or az istenének adózik. A Rőt szeme elkerekedik és gyorsan körülnéz, hogy vajon lehetett-e erre szemtanú. A férfi valószínűleg nem igazán érzi át a tettben a problémát, mert kedélyesen folytatja a csevegést, mintha mi sem történt volna.*
- D'or nem csinál ilyet többet! *fogja halkabbra a hangját, ahogy közelebb hajol. Kedve lenne most összetekerni azt az étlapot és azzal regulázni meg a löttyögető fekete jómadarat.* - Ha Ihs'Maillon akar maga része, akkor fogad pohárból, ahogy mindenki más! *Jobb híján Yeza odahúzza korábbi söröskorsóját, hogy a célnak áldozza.* - Gyűjt ide, s ha később akar, D'or kint kiönt földre, ha Tkht'ter rendelése ez, de itt, Kis Wegtorenben nincs lötykölés! *kopogtatja meg ujjával az asztalt, hogy nyomatékot adjon a szavainak.* - Ért?
*Egy sóhajjal végül el is engedi a fiaskót. Remélhetőleg senki nem vette észre, de az áldozat kezd egy kis csermelyben kicsordogálni a szomszédos asztal felé, úgyhogy Yeza úgy dönt, inkább gyorsan eltünteti a nyomokat.*
- Vár! *emeli fel az ujját, aztán hamar tesz egy kitérőt a pult felé. Egyszersmind a markába söpri a kikészített aranyakat is, hogy azt is letudja, ha már arra megy. A pénzt leadja, és kerít egy vödröt meg egy rongyot, amivel feltörölheti kis kulturális különbség-balesetet. Azért nem viszi túlzásba. A lábával kicsit ide-oda húzkodja a tett helyszínére ledobott rongyot, ahogy visszaért, aztán két ujja közé csippentve a vödörbe helyezi. ~Rossz, rossz, rossz D'or!~ Ez a remekbe szabott mozdulatsor nagyjából prezentálja is Yeza házimunkában való brillírozását. A ruhájába törli a kezét, aztán visszazökkenve a helyére felhajtja a saját poharába kitöltött italt.*
- Yeza nem ismer szülei. Yeza család a céh Wegtorenben *mondja a korábbiakra reflektálva. Nem akar nagy ügyet csinálni a történtekből (amellett, hogy reméli, nem ismétlődik meg), így igyekszik visszakapcsolódni a beszélgetés folyamába.* - Ők nevel fel, tanít nekem kard útja, tanít tűzliliom útja. *Mosolygás ül ki az arcára, ahogy erről beszél, aztán egy kis csend után töprengő hunyorgással néz fel a férfira.*
- Te néped fiai hogy ad háromnegyed rész ő asszonyából? *morfondírozik. A gondolat azóta piszkálja, hogy D'or elhintette.*
*Az erőltetett, furcsa mosolygásnál már gyanús, hogy a férfi megjegyzésének nem lesz vége a vallási fennköltség strófáinál. A sivatag fia odakanyarít egy kis fricskát utána. Yeza csak prüszköl egyet, mint egy méltatlankodó macska, akinek por csiklandozza érzékeny orrocskáját. Aki szurka-piszka párbajba kezd vele, az bizony magára vessen.*
- D'or nem ismer wegtoreni asszony szerelme *böki oda a konklúziót foghegyről, aztán nem kevés rátartisággal vonja meg a vállát, mintegy nagy talány felett, amiről persze neki bennfentes információi vannak.* - D'or nem tudhat.
*A tanítás mellett nem kötelezi el magát, de nem is próbál kibújni a megtiszteltetés alól. Egyelőre úgy van vele, hogy örül a társaságnak. Így egy kicsit elterelődhetnek a gondolatai a vállait nyomó problémákról és a kihívásokról, amit a jövő tartogat. Egy idő után oldódik a feszültsége is és régóta kezd úgy hozzáállni újdonsült asztaltársaságához, hogy elég, ha csak a pillanatot tartja szem előtt. Elengedi a kényszeres puhatolózást, törleszkedést, a stratégiát, mely folyvást ezer szálon fut a játék táblájának állását követve. Az idejét sem tudja már, mikor volt utoljára csupán egy ember, aki egy másikkal beszélget és semmi több. Nem kell elérnie semmit. Különös érzés.
D'or egyébként könnyen tanul és Yeza sejtése szerint meg is jegyzi a visszamondott szavakat. De ez majd úgyis később fog kiderülni.
A kikészített aranyak láttán Yeza már épp szólna, hogy az ő részét nem kell kifizetni, hiszen mint alkalmazottnak, a vacsoráját a ház állja, de megbántott büszkesége enged a gonosz kis hangocskának, ami hallgatásra inti. Az ilyen kicsinyes bosszú meglepően hathatós gyógyír a léleknek. Később majd kompenzálja valahogy D'or költségeit, de egyelőre hagyja magát teljesen fölöslegesen meghívni.*
- Kis Wegtorenre! *emeli Yeza is a poharát a köszöntésre. Ő már kortyolna is, így elkésik vele, hogy megállítsa a váratlan mozdulatot, melynek keretében a D'or az istenének adózik. A Rőt szeme elkerekedik és gyorsan körülnéz, hogy vajon lehetett-e erre szemtanú. A férfi valószínűleg nem igazán érzi át a tettben a problémát, mert kedélyesen folytatja a csevegést, mintha mi sem történt volna.*
- D'or nem csinál ilyet többet! *fogja halkabbra a hangját, ahogy közelebb hajol. Kedve lenne most összetekerni azt az étlapot és azzal regulázni meg a löttyögető fekete jómadarat.* - Ha Ihs'Maillon akar maga része, akkor fogad pohárból, ahogy mindenki más! *Jobb híján Yeza odahúzza korábbi söröskorsóját, hogy a célnak áldozza.* - Gyűjt ide, s ha később akar, D'or kint kiönt földre, ha Tkht'ter rendelése ez, de itt, Kis Wegtorenben nincs lötykölés! *kopogtatja meg ujjával az asztalt, hogy nyomatékot adjon a szavainak.* - Ért?
*Egy sóhajjal végül el is engedi a fiaskót. Remélhetőleg senki nem vette észre, de az áldozat kezd egy kis csermelyben kicsordogálni a szomszédos asztal felé, úgyhogy Yeza úgy dönt, inkább gyorsan eltünteti a nyomokat.*
- Vár! *emeli fel az ujját, aztán hamar tesz egy kitérőt a pult felé. Egyszersmind a markába söpri a kikészített aranyakat is, hogy azt is letudja, ha már arra megy. A pénzt leadja, és kerít egy vödröt meg egy rongyot, amivel feltörölheti kis kulturális különbség-balesetet. Azért nem viszi túlzásba. A lábával kicsit ide-oda húzkodja a tett helyszínére ledobott rongyot, ahogy visszaért, aztán két ujja közé csippentve a vödörbe helyezi. ~Rossz, rossz, rossz D'or!~ Ez a remekbe szabott mozdulatsor nagyjából prezentálja is Yeza házimunkában való brillírozását. A ruhájába törli a kezét, aztán visszazökkenve a helyére felhajtja a saját poharába kitöltött italt.*
- Yeza nem ismer szülei. Yeza család a céh Wegtorenben *mondja a korábbiakra reflektálva. Nem akar nagy ügyet csinálni a történtekből (amellett, hogy reméli, nem ismétlődik meg), így igyekszik visszakapcsolódni a beszélgetés folyamába.* - Ők nevel fel, tanít nekem kard útja, tanít tűzliliom útja. *Mosolygás ül ki az arcára, ahogy erről beszél, aztán egy kis csend után töprengő hunyorgással néz fel a férfira.*
- Te néped fiai hogy ad háromnegyed rész ő asszonyából? *morfondírozik. A gondolat azóta piszkálja, hogy D'or elhintette.*
4524. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-14 15:37:28
Üzenet elküldve: 2020-06-14 15:37:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Porral kezdődött minden//
*Egy darabig ízlelgeti a régi italok ízét, a régi élet ízét, szájában összefut a nyál. Megszokta, s nem volt nehéz, ha csupán az akadt, számára életével egyenlő az íz, de azt sem bánja, ha újabbat kell megismernie.*
- Bor. *Ismétli gondosan, majd minden egyes szót, melyet az étlapból mutatnak neki. Ugyan a betűket nem ismeri, a számok nagyjából egyetemlegesek, így azzal tisztába kerül, hogy mi mennyi aranyat kóstál. D'or kiváló tanonc, ezt annak idején mestere is megállapította, legyen szó ősi, vagy idegen nyelvekről, így jóformán betűre sincs szükség.* Határozottan biccent Yeza felé, jóformán néhány perc okítás után ért mindent. Szája önkéntelen is mozog közben, magol, s felidéz, mindent. Aztán ő következik, s a Tkh'ter borítóját szeretettel simítja végig miután végez. Nem kutat reakciókat, s azt sem bánja, ha kicsit értetlenül pillantanak rá, azonban Yeza megjegyzésére már reagál.*
- Sok. *Hagyja helyben.* Ihs'Maillon szeretete áldozattal jár, de ha velem van, erősebb vagyok. Bennem buzog, élettel tölt el. *Szokatlan módon kissé szélesebben mosolyodik el, míg Yezára pillant. Igyekszik leutánozni a hamis csillogást, a huncutságot, de, mint korábban a pultnál a vicsorgás mosoly helyett, ezúttal is kissé talán félresikerül.*
- Nagyobb élettel, mint negyedrész wegtoreni asszony. *Persze ez sok mindent jelenthet. A sivatagiak nem kóstolnak, nem aprócska szeletre vágynak. A sivatagiak birtokolnak, s mi övék, azt védik halálig, mert az övék. Negyedrész pedig nem sok, de asszonyból vélhetően nem is volna elég, ez azonban jelenleg nem derül ki.*
- Az újrakezdés jó, Yezának. Új dolog, friss, célt ad, rövidet és hosszút is. Talán D'or oktatása lehet az első cél Yezának, s D'or tanulása Yezával az első D'ornak. Persze időnként el kell mennem. *Mutatja meg, jelenleg hogyan tervezi jövőjét, kérdés persze, hogy e határozott mondatok után Yezának van-e választása, vagy örökre nyakán ragadt egy ében bőrű férfi, ki tudásra szomjas. A megvillanó tekintet, valahogy talán ezt súgja, ahogyan a távozó Yeza után néz, s a rendelését tartja szemmel. Nem zavarja, hogy mások is érkeznek. ~ Mindig csak egy célt. Mindig csak, mi érdekedhez fűződik, ne vonja figyelmed más, mi kevésbé értékes... ~ Bólint. Ez jó cél és legalább vörös is. ~ A vörös az jó. Forró, mint a tűz. A forró az jó. ~ Elmélkedik, miközben 22 aranyat számol le a két Vándorok eledeleéért. Yeza pogácsát is említett, így 45 aranyat fizet, az öt darab Hamuban sült tepertős pogácsa is megérkezzen. Egy kis kancsó Ház bora, méltón vezeti be, kis Wegtoren világába, így 28 aranyat azért is az asztalra számol. Egy pillanatra itt elgondolkodik, s megáll. Maradni tervez, kérdés, hogy mennyi időre. Megint csak Yeza felé pillant, majd 90 aranyat számol az asztalra a többi mellé, hogy egy hatra béreljen. A Szoba egyszerű lesz, erkély nélkül, mégis neki tökéletesen megfelelő. A sivatagi otthona ettől jóval puritánabb volt. Mire Yeza visszaérkezik, a kis kancsó borral, pogácsával, s a minden földi jóval terített tálcával, takaros halom gyűlik össze az asztalon, az étel láttán szemei megcsillannak, s feláll, hogy segíthessen a lánynak lepakolni.*
- D'or egyelőre egy hatra vesz ki szobát. *Jegyzi meg csendesen.* Aztán majd meglátja, az élet hosszú, a küldetés fontos. *Biccent, s helyet foglal. A kancsóból tölt magának bort, majd némi gondolkodás után kissé vízzel keveri, s megszagolja.*
- Gyümölcsös. *Mondja elégedetten csak a pohárnak.* Kis Wegtorenre! *Emeli meg poharát, s ha Yeza érti a célzást, miután ezzel végeznek, háromnegyedrészt a földre loccsantja, s megkóstolja.*
- Yeza jó idegenvezető. *Dől hátra elégedetten, s egy almát vesz le a tálcáról.* S a hely is jó, nem zavarnak feleslegesen. Azért úgy helyezkedik, hogy a pultról jól látható legyen a kikészített arany is, így bármikor el tudják vinni.*
- Amikor D'or egészen kicsi volt, nagy volt a család. *Kezd bele hirtelen.* Apám tevékkel foglalkozott, anyám agyagműves volt. Yeza szülei mit csináltak Wegtorenben? *Kérdezi felpillantva, s már egy szem diót ropogtat nem kevesebb áhítattal.*
*Egy darabig ízlelgeti a régi italok ízét, a régi élet ízét, szájában összefut a nyál. Megszokta, s nem volt nehéz, ha csupán az akadt, számára életével egyenlő az íz, de azt sem bánja, ha újabbat kell megismernie.*
- Bor. *Ismétli gondosan, majd minden egyes szót, melyet az étlapból mutatnak neki. Ugyan a betűket nem ismeri, a számok nagyjából egyetemlegesek, így azzal tisztába kerül, hogy mi mennyi aranyat kóstál. D'or kiváló tanonc, ezt annak idején mestere is megállapította, legyen szó ősi, vagy idegen nyelvekről, így jóformán betűre sincs szükség.* Határozottan biccent Yeza felé, jóformán néhány perc okítás után ért mindent. Szája önkéntelen is mozog közben, magol, s felidéz, mindent. Aztán ő következik, s a Tkh'ter borítóját szeretettel simítja végig miután végez. Nem kutat reakciókat, s azt sem bánja, ha kicsit értetlenül pillantanak rá, azonban Yeza megjegyzésére már reagál.*
- Sok. *Hagyja helyben.* Ihs'Maillon szeretete áldozattal jár, de ha velem van, erősebb vagyok. Bennem buzog, élettel tölt el. *Szokatlan módon kissé szélesebben mosolyodik el, míg Yezára pillant. Igyekszik leutánozni a hamis csillogást, a huncutságot, de, mint korábban a pultnál a vicsorgás mosoly helyett, ezúttal is kissé talán félresikerül.*
- Nagyobb élettel, mint negyedrész wegtoreni asszony. *Persze ez sok mindent jelenthet. A sivatagiak nem kóstolnak, nem aprócska szeletre vágynak. A sivatagiak birtokolnak, s mi övék, azt védik halálig, mert az övék. Negyedrész pedig nem sok, de asszonyból vélhetően nem is volna elég, ez azonban jelenleg nem derül ki.*
- Az újrakezdés jó, Yezának. Új dolog, friss, célt ad, rövidet és hosszút is. Talán D'or oktatása lehet az első cél Yezának, s D'or tanulása Yezával az első D'ornak. Persze időnként el kell mennem. *Mutatja meg, jelenleg hogyan tervezi jövőjét, kérdés persze, hogy e határozott mondatok után Yezának van-e választása, vagy örökre nyakán ragadt egy ében bőrű férfi, ki tudásra szomjas. A megvillanó tekintet, valahogy talán ezt súgja, ahogyan a távozó Yeza után néz, s a rendelését tartja szemmel. Nem zavarja, hogy mások is érkeznek. ~ Mindig csak egy célt. Mindig csak, mi érdekedhez fűződik, ne vonja figyelmed más, mi kevésbé értékes... ~ Bólint. Ez jó cél és legalább vörös is. ~ A vörös az jó. Forró, mint a tűz. A forró az jó. ~ Elmélkedik, miközben 22 aranyat számol le a két Vándorok eledeleéért.
Yeza pogácsát is említett, így 45 aranyat fizet, az öt darab Hamuban sült tepertős pogácsa is megérkezzen. Egy kis kancsó Ház bora, méltón vezeti be, kis Wegtoren világába, így 28 aranyat azért is az asztalra számol. Egy pillanatra itt elgondolkodik, s megáll. Maradni tervez, kérdés, hogy mennyi időre. Megint csak Yeza felé pillant, majd 90 aranyat számol az asztalra a többi mellé, hogy egy hatra béreljen. A Szoba egyszerű lesz, erkély nélkül, mégis neki tökéletesen megfelelő. A sivatagi otthona ettől jóval puritánabb volt. Mire Yeza visszaérkezik, a kis kancsó borral, pogácsával, s a minden földi jóval terített tálcával, takaros halom gyűlik össze az asztalon, az étel láttán szemei megcsillannak, s feláll, hogy segíthessen a lánynak lepakolni.*- D'or egyelőre egy hatra vesz ki szobát. *Jegyzi meg csendesen.* Aztán majd meglátja, az élet hosszú, a küldetés fontos. *Biccent, s helyet foglal. A kancsóból tölt magának bort, majd némi gondolkodás után kissé vízzel keveri, s megszagolja.*
- Gyümölcsös. *Mondja elégedetten csak a pohárnak.* Kis Wegtorenre! *Emeli meg poharát, s ha Yeza érti a célzást, miután ezzel végeznek, háromnegyedrészt a földre loccsantja, s megkóstolja.*
- Yeza jó idegenvezető. *Dől hátra elégedetten, s egy almát vesz le a tálcáról.* S a hely is jó, nem zavarnak feleslegesen. Azért úgy helyezkedik, hogy a pultról jól látható legyen a kikészített arany is, így bármikor el tudják vinni.*
- Amikor D'or egészen kicsi volt, nagy volt a család. *Kezd bele hirtelen.* Apám tevékkel foglalkozott, anyám agyagműves volt. Yeza szülei mit csináltak Wegtorenben? *Kérdezi felpillantva, s már egy szem diót ropogtat nem kevesebb áhítattal.*
4523. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-13 19:49:54
Üzenet elküldve: 2020-06-13 19:49:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Meghívás//
*A fogadóig vezető úton keletkezett jókedv az épületbe lépve is leolvasható még az arcáról. Először a férfi, majd a nő lép be a Kalmár ajtaján. Hatására pár másodperc csend léte figyelhető meg egyik-másik asztalnál, és fürkésző szempárokat is eredményez némelyeknél.*
-Szép estét kívánok!
*Üdvözli jól hallhatóan a jelenlévőket, amolyan meghajló mozdulat kíséretében. Határozott léptekkel a pult felé veszi az irányt, igyekszik minden jelenlévő szemébe nézni legalább egy röpke pillanatra. A pulthoz közelegve a lány szemébe néz, és rámosolyog, mint rá a szerencse.*
*A fogadóig vezető úton keletkezett jókedv az épületbe lépve is leolvasható még az arcáról. Először a férfi, majd a nő lép be a Kalmár ajtaján. Hatására pár másodperc csend léte figyelhető meg egyik-másik asztalnál, és fürkésző szempárokat is eredményez némelyeknél.*
-Szép estét kívánok!
*Üdvözli jól hallhatóan a jelenlévőket, amolyan meghajló mozdulat kíséretében. Határozott léptekkel a pult felé veszi az irányt, igyekszik minden jelenlévő szemébe nézni legalább egy röpke pillanatra. A pulthoz közelegve a lány szemébe néz, és rámosolyog, mint rá a szerencse.*
4522. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-13 15:19:31
Üzenet elküldve: 2020-06-13 15:19:31
ÚJ
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszolgálás//
//Dokik//
*Visszatérve a fogadótérbe a megszokott munkáját végzi. Pakol, mosogat és feltölti a lefogyott dolgokat, de mást nem nagyon kell tennie, mert Mori és Xavy mindent szépen kézben tartanak. Csendesen szemlélődik, amikor a két különös nő felől az, amelyik korábban is igényt tartott volna nem munkakörébe eső szolgálataira, törpe sört rendel maguknak. Mik kicsapolja a söröket a hozzájuk illő nagy korsókba és egy tálcán kiviszi az asztalukhoz.*
- Parancsoljanak, egészségükre. *Teszi le mosolyogva a korsó törpe söröket a két nő elé és besepri az aranyakat és már indul is vissza a pulthoz, hogy azokat a megfelelő helyre tegye. Ha tud, üres tányért vagy kupát, korsót leszed az asztalukról és azokat a mosogatóba teszi.
Közben Yeza is visszatért a fogadóba és Sergretor és egy ébenbőrű szerzet társaságában múlatja az időt.*
//Nosztalgiátlanítva//
*Természetesen nem kerülheti el figyelmét a magára hagyott Win sem, de egyelőre még nem szeretné, ha bárki a fejére olvashatná, hogy egyetlen vendég figyelméért elhanyagolja saját teendőit.
Amikor már csaknem mindent elvégzett, amit szeretett volna, újra tölt egy pohár rumot a lánynak, hisz magára hagyta korábban, talán kiengeszteli ezzel és elindul az asztala felé.*
- Bocsánatot kell kérnem, sajnos itt dolgozóként nem oszthatom be magam az időmet. *Teszi le mosolyogva az újabb pohár rumot és veszi el Win elől az üres poharat.*
- De ha a kedves vendég azt szeretné, hogy mutassam meg a fogadó Pincearéna névre keresztelt helyét, amely lehetőséget kínál a betérő vendégeknek, hogy csiszolhassák fegyveres képességeiket, akkor nem mondhatnék ellent. *Ajánlja fel pajkos mosollyal a lehetőséget. A pincearénában csak a kereskedőház tagjai vagy Aztyan szokott megfordulni, így ott biztosan senki sem zavarná meg őket.*
//Dokik//
*Visszatérve a fogadótérbe a megszokott munkáját végzi. Pakol, mosogat és feltölti a lefogyott dolgokat, de mást nem nagyon kell tennie, mert Mori és Xavy mindent szépen kézben tartanak. Csendesen szemlélődik, amikor a két különös nő felől az, amelyik korábban is igényt tartott volna nem munkakörébe eső szolgálataira, törpe sört rendel maguknak. Mik kicsapolja a söröket a hozzájuk illő nagy korsókba és egy tálcán kiviszi az asztalukhoz.*
- Parancsoljanak, egészségükre. *Teszi le mosolyogva a korsó törpe söröket a két nő elé és besepri az aranyakat és már indul is vissza a pulthoz, hogy azokat a megfelelő helyre tegye. Ha tud, üres tányért vagy kupát, korsót leszed az asztalukról és azokat a mosogatóba teszi.
Közben Yeza is visszatért a fogadóba és Sergretor és egy ébenbőrű szerzet társaságában múlatja az időt.*
//Nosztalgiátlanítva//
*Természetesen nem kerülheti el figyelmét a magára hagyott Win sem, de egyelőre még nem szeretné, ha bárki a fejére olvashatná, hogy egyetlen vendég figyelméért elhanyagolja saját teendőit.
Amikor már csaknem mindent elvégzett, amit szeretett volna, újra tölt egy pohár rumot a lánynak, hisz magára hagyta korábban, talán kiengeszteli ezzel és elindul az asztala felé.*
- Bocsánatot kell kérnem, sajnos itt dolgozóként nem oszthatom be magam az időmet. *Teszi le mosolyogva az újabb pohár rumot és veszi el Win elől az üres poharat.*
- De ha a kedves vendég azt szeretné, hogy mutassam meg a fogadó Pincearéna névre keresztelt helyét, amely lehetőséget kínál a betérő vendégeknek, hogy csiszolhassák fegyveres képességeiket, akkor nem mondhatnék ellent. *Ajánlja fel pajkos mosollyal a lehetőséget. A pincearénában csak a kereskedőház tagjai vagy Aztyan szokott megfordulni, így ott biztosan senki sem zavarná meg őket.*
4521. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-06-13 10:24:49
Üzenet elküldve: 2020-06-13 10:24:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Porral kezdődött minden//
//felszolgálás intézve//
//érintőlegesen Kufárok a toronyból//
*Yeza csöppet megrázkódik, mikor a sivatagi férfi újra azt az italt említi, kitérve a savanyú ízre, amit nagyon sokáig tartott a Rőtnek elfelejteni. Még egyszer régen Wäor kóstoltatta meg vele azt a borzalmat. Sosem bocsátotta meg neki. Most is komoly erőfeszítést kíván tőle, hogy ne hagyja kiülni az arcára az undort, ami már az említésével is kezdi felkavarni a gyomrát.*
- Bor *szögezi le határozottan. Esze ágában sincs utánakérdezni, hogy lenne-e esetleg mégis abból az erjesztett szörnyűségből. Amilyen szerencséje van, kiderül, hogy van, vagy tudnak beszerezni. A Kereskedőház híre alapján erre elég nagy az esély, de ha Yezán múlik, ez mindenkori hiánycikk lesz a soha fel nem vett rendelések csúsztatásba vesző listáján.* - Lehet első lépés, hogy D'or megismerje várost *mosolyodik el egy érvvel is megtámogatva a választást. Az ital- és étlapért nyúl az asztal közepén és közelebb húzza.*
- Bor *ismétli a közös nyelven, aztán a sivatagi nyelvjárásban újra, és mutatja is hozzá az italt jelölő betűket, majd az ott feltüntetett árat. Ilyen módon szépen végighalad a ház ajánlatán, beleértve a szobát is erkéllyel és anélkül. A nyelv megtanulásához első lépésnek megteszi és hasznos is, ha a férfi maradni szándékozik. Kicsit döcögősen, de elmagyarázza, hogy mi is az a tepertős pogácsa és hogy szerinte diót és szőlőt kérhetnek a Vándorok Eledele néven illetett tálon a sajt mellett.
Az előkerülő könyvecskét Yeza érdeklődve figyeli. Egy kicsit ismerősen hangzik neki. ~Tkht'ter.~ Talán hallotta már valamikor. Valahol. De nem rémlenek neki a felolvasott tanok. Őszintén szólva Yeza mindig kicsit hadilábon állt a vallásokkal. Jobban kellett volna figyelnie, amikor ezekre okították. Az viszont elmondható, hogy legalább egyikkel se kivételez. Mindegyik kapcsán nagyjából az önzés és a hajlíthatatlan, leszögezett dogmák szemellenzői maradtak meg. Yeza mindig jobban szerette a hiedelmeket. A régiek bölcs meséit, melyekben egyformán van hely mindennek.*
- A háromnegyed az sok *kerekednek el kissé a szemei.* - Még szürke papok is csak egésznek tized részét vették idején Nagy Viharoknak.
*A magyarázó példára egy pillanatra visszaszökik a parázs Yeza szemébe.*
- Wegtoreni asszony nem fér meg negyedrész helyen férfi szívében *mondja huncut mosollyal, amiben benne van minden híresztelés, amit a Tűz Városának leányairól mondanak. Csak néhány pillanatig marad az élénk csillogás. Yeza nem engedi tovább. Tekintetét elrebbenti másfelé, míg a Niyss mocorgó parazsát mélyebbre zárja.*
- Volt céh otthon. Ők... család nekem *magyarázza egy kicsit szaggatottan.* - De az már Yeza mögött *sóhajt.* - Most Yeza előtt még új minden. Kell megtalálni, mi fontos, mi érték. Kis Wegtoren *mutat körbe kurtán* - most minden nekem.
*Követi a férfi tekintetét a pult felé.*
- Yeza intéz *fordul vissza D'or felé, mikor látja, hogy a személyzet most kissé elfoglalt. Ha a férfi leszámolja az aranyakat is, a Rőt az anyagiakat is elrendezi egy piszokkal. Természetesen a saját részét ő állja, illetve a ház, hiszen kosztot és kvártélyt kapott az egyezség értelmében. Térül és fordul. A Xavyval ügyintéző kettőst azért jobban megnézi magának. Főleg az őszülő halántékú férfit az ékes betűkkel hímzett talárban. Ha találkozik a tekintetük, biccent is nekik, de nem szólítja meg őket, csak intézi a maga dolgát.
Ezúttal Mori ajánlásának megfelelően egy tálcával érkezik. A szőlő, a dió, a sajt és a pogácsa egy nagyobb tálon kap helyet, a bort pedig külön kis kancsóban hozza ki. Két poharat tesz az asztalra és két szövetszalvétát, de evőeszközzel nem bajlódott. A boroskancsó mellé kitesz egy másik ugyanolyat is, amiben hűvös víz van.*
- Ha bor túl erős *mondja.* - Hőségben sokan isszák vízzel, csak íze miatt.
*Miután lepakolt, a lány visszaül a helyére. A tálcát az asztalon hagyja. Ha végeztek, úgyis kelleni fog. Tölt magának a karmazsin italból. Yeza nem vizezi fel a sajátját, de a férfinak egy kínáló mozdulattal jelzi, hogy úgy vegyíti, ahogy az ő ízlésének megfelel.*
//felszolgálás intézve//
//érintőlegesen Kufárok a toronyból//
*Yeza csöppet megrázkódik, mikor a sivatagi férfi újra azt az italt említi, kitérve a savanyú ízre, amit nagyon sokáig tartott a Rőtnek elfelejteni. Még egyszer régen Wäor kóstoltatta meg vele azt a borzalmat. Sosem bocsátotta meg neki. Most is komoly erőfeszítést kíván tőle, hogy ne hagyja kiülni az arcára az undort, ami már az említésével is kezdi felkavarni a gyomrát.*
- Bor *szögezi le határozottan. Esze ágában sincs utánakérdezni, hogy lenne-e esetleg mégis abból az erjesztett szörnyűségből. Amilyen szerencséje van, kiderül, hogy van, vagy tudnak beszerezni. A Kereskedőház híre alapján erre elég nagy az esély, de ha Yezán múlik, ez mindenkori hiánycikk lesz a soha fel nem vett rendelések csúsztatásba vesző listáján.* - Lehet első lépés, hogy D'or megismerje várost *mosolyodik el egy érvvel is megtámogatva a választást. Az ital- és étlapért nyúl az asztal közepén és közelebb húzza.*
- Bor *ismétli a közös nyelven, aztán a sivatagi nyelvjárásban újra, és mutatja is hozzá az italt jelölő betűket, majd az ott feltüntetett árat. Ilyen módon szépen végighalad a ház ajánlatán, beleértve a szobát is erkéllyel és anélkül. A nyelv megtanulásához első lépésnek megteszi és hasznos is, ha a férfi maradni szándékozik. Kicsit döcögősen, de elmagyarázza, hogy mi is az a tepertős pogácsa és hogy szerinte diót és szőlőt kérhetnek a Vándorok Eledele néven illetett tálon a sajt mellett.
Az előkerülő könyvecskét Yeza érdeklődve figyeli. Egy kicsit ismerősen hangzik neki. ~Tkht'ter.~ Talán hallotta már valamikor. Valahol. De nem rémlenek neki a felolvasott tanok. Őszintén szólva Yeza mindig kicsit hadilábon állt a vallásokkal. Jobban kellett volna figyelnie, amikor ezekre okították. Az viszont elmondható, hogy legalább egyikkel se kivételez. Mindegyik kapcsán nagyjából az önzés és a hajlíthatatlan, leszögezett dogmák szemellenzői maradtak meg. Yeza mindig jobban szerette a hiedelmeket. A régiek bölcs meséit, melyekben egyformán van hely mindennek.*
- A háromnegyed az sok *kerekednek el kissé a szemei.* - Még szürke papok is csak egésznek tized részét vették idején Nagy Viharoknak.
*A magyarázó példára egy pillanatra visszaszökik a parázs Yeza szemébe.*
- Wegtoreni asszony nem fér meg negyedrész helyen férfi szívében *mondja huncut mosollyal, amiben benne van minden híresztelés, amit a Tűz Városának leányairól mondanak. Csak néhány pillanatig marad az élénk csillogás. Yeza nem engedi tovább. Tekintetét elrebbenti másfelé, míg a Niyss mocorgó parazsát mélyebbre zárja.*
- Volt céh otthon. Ők... család nekem *magyarázza egy kicsit szaggatottan.* - De az már Yeza mögött *sóhajt.* - Most Yeza előtt még új minden. Kell megtalálni, mi fontos, mi érték. Kis Wegtoren *mutat körbe kurtán* - most minden nekem.
*Követi a férfi tekintetét a pult felé.*
- Yeza intéz *fordul vissza D'or felé, mikor látja, hogy a személyzet most kissé elfoglalt. Ha a férfi leszámolja az aranyakat is, a Rőt az anyagiakat is elrendezi egy piszokkal. Természetesen a saját részét ő állja, illetve a ház, hiszen kosztot és kvártélyt kapott az egyezség értelmében. Térül és fordul. A Xavyval ügyintéző kettőst azért jobban megnézi magának. Főleg az őszülő halántékú férfit az ékes betűkkel hímzett talárban. Ha találkozik a tekintetük, biccent is nekik, de nem szólítja meg őket, csak intézi a maga dolgát.
Ezúttal Mori ajánlásának megfelelően egy tálcával érkezik. A szőlő, a dió, a sajt és a pogácsa egy nagyobb tálon kap helyet, a bort pedig külön kis kancsóban hozza ki. Két poharat tesz az asztalra és két szövetszalvétát, de evőeszközzel nem bajlódott. A boroskancsó mellé kitesz egy másik ugyanolyat is, amiben hűvös víz van.*
- Ha bor túl erős *mondja.* - Hőségben sokan isszák vízzel, csak íze miatt.
*Miután lepakolt, a lány visszaül a helyére. A tálcát az asztalon hagyja. Ha végeztek, úgyis kelleni fog. Tölt magának a karmazsin italból. Yeza nem vizezi fel a sajátját, de a férfinak egy kínáló mozdulattal jelzi, hogy úgy vegyíti, ahogy az ő ízlésének megfelel.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7390-7409