//Megnyitó ünnepség//
//Rahil, Plev//
*Meglepi a tény, hogy nem találják alkalmasnak. Ábrázatára nem ül ki eme érzelem, csupán ugyanúgy néz, hallgatva a másik mondandóját, várva kérdéseire a választ. Ért ő a figyelmeztetésből, s tudja, meg kell fogadnia az intő jelet, ha valamit el akar érni. Türelme ugyan még neki is véges, még akkor is, ha efféle szemet gyönyörködtető társasággal áldja meg a sors. Az idő pénz, a pénzről pedig nem szeret lemondani, kivéve akkor, ha annak további, magasabb célt kell szolgálnia. Az pedig mi más lenne, mint több pénz szerzése? Aztán Rahil végre mégis regélni kezd. A kereskedő jól figyel, minden egyes kimondott szóra, minden egyes tételre, melyért levonás járna, ahogyan arra is, miként kapná bérét. Egy ideig elgondolkozik ezen. Csendben marad, még akkor is, mikor a tájékoztatásnak vége, s a nő helyett, inkább a pult felé fordul ezúttal, hogy kissé megtámasztva fejét, elkomorodva fontolgasson a továbbiakról. Komorságában van némi játék. Nem gondolja komolyan a vonásait terhelő érzelmeket, java színészet csupán. Ennek ellenére, igazán átgondolja, hogy mit is mondhasson. Még akkor is, ha a saját kontóra való dolgozás kifejtése mosolyt csal képére.*
- Ne aggódjon, Árulni… csak itt fogom. Már amennyiben fogom *egészíti még ki mondandóját, majd mégiscsak az üres pohárért nyúl, hogy forgasson rajta egyet, figyelve a rá vetülő fény játékát, mielőtt még újra a vörös felé fordulna.
Pénzért tényleg csak itt adná magát. Máshol elvégre kereskedőként van számon tartva. Mégis hogy nézne ki, ha odahaza fogadna vendégeket, kiknek még fizetnie is kellene? Minden bizonnyal fizetnének, elvégre miért is ne tennék, ha kellene, de vannak olyanok, kiknek nem szükséges. Kikkel csak azért van az ember, mert akar, vagy, mert egyéb céljai vannak.*
- A többivel kapcsolatban, egyelőre… nincs kivetnivalóm. Aztán. majd ha pontosítva vannak a dolgok, meglátjuk.
*Egy újabb nézelődés, s lám, az előbbi otromba elő is kerül. Rahleenek nincs ínyére, hogy vele kellene üzletelnie, ennek ellenére találkozott már rosszabbakkal is. Ha pedig kell, hát kell. Le kell csapni, amíg még lehet, mert, ahogy figyeli a helyet, bizony sok pénzt rejteget. Egész vagyont, ha lehet ezt rá mondani. Mivel saját ügyéről van szó, jobb szeretné maga intézni. Ennek ellenére a másikra hagyja a felvezetést, így csak csendben követi, egész az ittas mélységiig, kint látható nyomai vannak az alkoholnak. Valamivel távolabb áll meg, úgy, hogy halljon egyet s mást, mégse érezze annyira az asztaltól áradó alkoholbűzt, minek keveréke szinte már facsarja emberi orrát. Hallja így azt is, mennyire kételkednek felőle. ~Nem ismernek, így végül is érthető. Ennek ellenére, kicsit sértő… Pedig tudhatnák, hogy egy okos ember nem vállal el olyat, amit nem tud megcsinálni.~ mérgelődik kicsit magában a felesleges időhúzás miatt, mígnem olyasmire terelődik a szó, mihez már neki is köze van.
Válaszolna is, ha nincs némi közjáték, mi eltereli mindenki figyelmét. Magában jót nevet a jeleneten, mégis bosszantja, hogy ilyesmi miatt is húzzák az időt. Vár, türelmesen, már amennyire még annak lehet mondani. Kezdi kissé megelégelni ezt az egészet. Hogy mindig közbeszól valaki, hogy közbejön valami, holott már rég túl lehetnének rajta. Bizonyára az ital is közrejátszik. Minél többet iszik, annál türelmetlenebbé válik. Ez már csak rossz szokása marad.*
- Fiatal, jó állapotú, fürge. Nem lehet gond. Az viszont, hogy hogy viselkedik a ló a lovasa alatt, a lovastól függ, nem a lótól *jegyzi meg mellékesen.
Lehet, hogy visszább kellett volna fognia magát, most már azonban mindegy. Azon kezd el gondolkodni, hogy kitől is kellene lovat vennie. Talán fel kellene keresnie néhány kereskedőt. Olyanokat, kik városon kívülre is járnak, vélhetően kísérettel. Azoknak a lovaknak bírnia kell a terepet. Az más kérdés, hogy milyen állapotban vannak. Ha szerencséje van, egész könnyen találhat egy fiatal mént, mi épphogy elhagyta a csikókort.*
- Mikorra kellene?