//Porral kezdődött minden//
//Időváltozás//
*Az ajtó csapódása után, merengve merül el az ablak mögött feltámadó tájban. Csupán a szelét érzi, de azt minden egyes zsigerében, sivatagban beléplántált érzelmek ezek, mik gyermekkora óta vele együtt fejlődtek. Orrcimpája leheletnyit kitágulva szippant a levegőbe, de csak minőségi ser és borok illatát érzi, meg néhány ismeretlen szesz illatáét. És Yezáét. Ismét a lányra pillant, majd kérdőn húzza fel szemöldökét az első, számára érthetetlen szavakra, miket önkéntelen kezd utánozni némán. Figyel, s hogy a lány közelebb húzódik még inkább. Bólint. Szóval őrség, Wegtorenben is akadt hasonló, bár ott többféle jelképpel városon belül, legalábbis, ahogyan az öregek mesélték, családjaik elődei nem véletlenül választották inkább a síkvidéket otthonukul.*
- Törvény, hah... *Van, ami mindenhol ugyanaz. Törvény az ordenáréság, s törvény a tiszteletlenség is, csak egy jelkép kell hozzá és némi bőr a képen. De legalább van, mit lenyúzni, ha úgy adódik, megjegyzi, s ismét biccent, nyugton marad.*
- Yezának jó Kis Wegtoren, Kis Wegtorennek jó Yeza és D'ornak is. Én megért. *Utolsó mondatát világi nyelven fogalmazza meg, furcsán csavarodó nyelvvel. Iszik egy kortyot mindezt végiggondolva, majd szusszanással fordul vissza Yezához, tekintetében némi derűvel, mi aztán lassan komollyá válik.*
- D'or kedveli a szépet, s jó megfigyelőként mást is láthat. Yeza szép látnivaló, s D'or, magá... *Szenvtelenül kezd beszélni, s a szeme sem rebben. A puszta és egyenes őszintesége ismét egyetlen mondattal robbantana tán világot, ha hagynák, így azonban csupán Yeza távozásának szellője legyinti meg, melybe kedvtelve beleszimatol.*
- Jól áll az eső szagával együtt. *Jegyzi meg saját nyelvén, majd, csak bólint a távozásra, még akkor is, ha az elkerekedő szemekkel, vagy felnevetve történik. Iszik, aztán szótlan figyeli a szép lassan gyülekezőket. A férfit, akivel Yeza először beszél, aztán a másikat, kinek bemutatkozni látszik. A'cron, bár nevét nem hallja, meglepő szenvtelenséggel viseltetik minden iránt. ~ Tán ő is síkföldi... ~ gondolkodik el, de aztán hamar el is veti a gondolatot. Ahhoz túlságosan fehér, s némi érzelmet azért kimutat, nem olyan, mint családtagjai otthon. Yeza aztán visszatér egy pillanatra, melyre felfigyel rá, s csak bólint, ha kötelesség, hát kötelesség.*
- D'or megvár Yesza kis Wegtorenből, igaz, közben elmegy, de visszatér. Egy hatra fizettem, s ha jól alakul maradok is, a hely tetszik, vizes bor finom. D'or megért, a munka az munka. *Bólintva nyomatékosít.* Yeza vigyázzon magára. *Fűzi még hozzá minden érzelemtől mentesen.*
- Assele nok aikum! *Emeli ujját homlokához, majd az égre mutat, így kívánva jó szerencsét. Mikor Yeza visszatér társaihoz, ismét egyedül marad, jobb híján megfigyel. Nem kerüli el figyelmét a vörös leány sem, ki ha akaratlan is, de egy pillanatra rá pillant, szinte kiolvasható kérdése a szemében. D'or tartja a tekintetét, mely ugyan nem izzó, mint a tűz, de meglehetősen egyenes és szúrós, mosolytalan szája miatt meglehetősen szokatlan is lehet, legalábbis egyeseknek, aztán Arja lehet könnyen tűri az ilyesmit. Mikor Yeza is ránéz, az ő tekintetét is állja, aztán lassan visszafordul asztala felé. Számot vet, és feláll, mikor fogyni kezd a nép. Sétabotnak is beillő fúvócsöve még a falnál, hol korábban az aprónéppel és Yezával ültek, így némán odasétálva akasztja hátára. Tarisznyáját oldalára helyezi, a csontok fülében halkan ütődnek össze. Van még idő egy sétára, s csak aztán tér nyugovóra, de előbb még felméri környezetét. A széket gondosan visszateszi a helyére, a poharakat eligazgatja. Utolsó korty bor, s utolsó szem gyümölcs. Felegyenesedve fordul a pult felé, majd néma meghajlást követően távozik a helyiségből, az ajtót gondosan betéve maga mögött. Este visszatér, hisz szobáját megfizette. Jónak ígérkezik az első napja, s tán jövője is. Kiderül. Ihs'Maillon útján olykor csak bokáig süpped a homokban, de néhol, a futóhomok nyelheti el. Kiderül.*
A hozzászólás írója (D'or Gaiffar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.13 20:56:45