//Aranyak nyomában//
*A köszönést fel sem veszi, csak biccent, örül annak, hogy egyáltalán megtalálta a fejét a férfinek. Aztán csak nagy kíváncsi és egyben kifejezetten mafla tekintettel bámul a másikra, hogy megtudja, mi is az, amiben segítség kéne neki, ha nem a cipekedés a gond.*
-Milyen különleges hús? *Ugranak fel a szemöldökei, csak eztán jut eszébe, hogy most egy csehó alkalmazottja így nem tárgyalhat a nevében, de ha a hús valóban különleges és a Kalmár megveszi, akkor biztos lecsíp a széléből, neki is jut belőle. Majd a férfi témát vált, nyilván szomjas, fáradt és egyebek a hatalmas holmi cipelésétől. Azért lábujjhegyre emelkedik hogy belásson a motyókba, hátha felismer valamit.*
-A fekete teát javaslom vagy van egy olyan… egy olyan teánk… *Hajol közelebb.*
-Amiben vidámság van. *Kuncog az orra alatt.*
-Melyiket hozhatom? Cukorral mézzel esetleg egy kis tehéntejjel? *Érdeklődi meg, aztán felírja.*
-A hús dolgában nem vagyok illetékes, megpróbálok keríteni valakit, ha mégse jön össze a Kovácsműhelybe tudom csak küldeni. *Gondolkodik el, közben a körme szélét rágva, majd tétován visszasétál a két nő asztalához.*
//Hubi szomjas és figyelemre vágyó angyalai//
*Látszik, hogy nagyon el van gondolkodva, de minden szavukat hallja tisztán és érthetően. ~Hol ténfereghet az a monoklis ökölhárító? ~ *
-Oh hát persze! Ismerem a nénit, abban a fogadóban volt, ahova menet jól eláztam. Még kölcsöngúnyát is adtak, míg megszáradtak a holmijaim. Bár a környék nem a legjobb és a padló is kajafoltos volt. *Jegyzi meg, azt persze nem említi, hogy ő is hozzájárult ehhez. A kalapos nő egészen szimpatikus álláspontot képvisel a rohadás tekintetében, ő még azért hozzáteszi:*
-Ahogy mondja! Nincs vele semmi baj, míg nem én rohadok. *Jókedvűen lendíti a viccre a kezét és megveregeti a nő felé eső karját, jót kacagva, amire még egy takonybuborék is előbukik az orrából, majd kipukkan. Majd a báró külsejéről csepegtet némi információt a nő, amit örömmel fogad és a szemével kutatni kezd.*
-Ó! Megvan! *Pördül meg és mutat az egyik asztalnál fogyasztó férfire, aki van már vagy hatvan éves és masszív borostájáról csöpög a sör a padlóra, de az asztaltársaság többi tagja helyeslően bólogat a szavaira. Viszont foga már nem sok akad.*
-Végig itt lapult a nyavalyás! *Csap a combjára, de nem megy oda, szerencsére neki háttal ül a férfi. Egyelőre a kalapos helyeslő bólogatására vár, csak aztán szándékszik cselekvésre adni a fejét.*
-De! De van! Azonban sajnos őt elnyelte a föld, utána kaptam, de már késő volt. *Süti le a szemeit, ismét egy okkal több, hogy előkerítse Miket. Ám ekkor nyílik már többedszerre a fogadó ajtaja, jelezvén, hogy bizony dolga akad sürgősen.*
-Azonnal visszajövök. *Majd kedvetlenül elsiet.*
//CéCéCé//
*Ahogy visszaér a pulthoz, a vendégek már ott sorakoznak rá várva, ám ekkor valaki nagy léptekkel besétál a pult mögé, karikás szem, üde lehelet, villámló tekintet. ~Még egy hulla! A végén halottasház leszünk nem fogadó.~ Válaszolna, de a férfi már megy is tovább a konyhába rendelni magának. Bedugja a fejét az ajtón és látja, hogy mindenki ráncba szedte magát a jelenléte okán. ~Nem semmi! Norm még a gatyáját is felhúzta, azt meg még kérésre se soha.~ Kezd erősödni a gyanú benne, hogy személyesen a kalmárral van dolga, azaz a többieknek dolguk, ő meg csak les. Ahogy a férfi majd átesik rajta kifelé, ő is megkapja, mint a bent lévők korábban, hogy zsoldosok érkeznek, akik mind a ház vendégei egytől egyig. Aztán már ott sincsen. Valamiért ő is kihúzza a hátát, mikor hozzá beszél az alak, majd leereszt, mikor a kalapos hölgyemény felé siet. Úgy tűnik, ismerik egymást, de most ezzel nincs ideje foglalkozni, mert a vendégek az elsők. ~Ez is sebhelyes, jobb lesz vigyázni, lehet ez itt fertőző. Lehet reggel egy vágással a talpamon fogok ébredni. A sebhelyes bandita! ~ Kuncog magában.*
//Hesgrim//
*Lassan de biztosan felmászik a pult mögötti faládákra, hogy végre egy szintbe kerülhessen a várakozó vendéggel.*
-Kacagjon? Azt akarja mondani, hogy nevessen ki? Hát nem engem tart több ideig megkerülni, mint átugrani. *Teszi szóvá a dolgot, mintha burkolt sértés hangzott volna el. Ekkor érkezik a nemrég hallott dolog, hogy bizony ő az egyik a zsoldosok közül.*
-A törpesört azt viszik, a ház söre, a legjobb! *Ejti el, miközben lekászálódik a ládákról, hogy egy korsót a kezébe véve csapoljon belőle.*
-A vadkanpecsenye megfelelő lesz? Paprikával adják, kicsit pikáns, azt írja az étlap, de a vendégektől tudom, hogy inkább csípős. De az nagy adag. Nem baj-e? *Beszél lassan, hogy a távolság ne okozzon gondot a megértésben, ha egyetértés születik, akkor megy a konyhára megrendelni az ételt. A sörrel a kezében pedig kisétál a pult mögül és a törpe kezébe adja.*
-Egészségére! *Aztán nincs is sok ideje bámészkodni, mert újabb alak lép a pulthoz.*
//Lousadel//
*Felmászik a ládákra, hogy ne veszítsen a presztízséből az új vendég előtt. A férfi nem rest a törpére rátámaszkodni, noha az nem adott rá engedélyt neki. ~Lenézi, mert kisebb, hogy a patkány kapná el a pöcörődet komám! ~ Virít egy széles és felettébb természetellenes mosolyt az orcájára. Nem is rest szájalni, meg elégedetlenkedni, de amíg nem a kajára vagy az italra, ami elé kerül, addig őt aztán nem zavarja, koptassa csak a nyelvét, míg elhasználódik. A szavaiból úgy veszi ki, hogy ő is a zsoldosok közé tartozik. Mivel több dolga nincsen, csak unottan törölget egy már amúgy is tiszta korsót. ~Én nem fogom megállítani a dühös nőket, ha laposra verik. ~*