//Jenari, Graril és érintőlegesen Xavy meg az alkimista//
*Arra, hogy a lánynak nem ismeretlen a titulus, még vár valami kiegészítést. Hiába. Ennek ellenére továbbra is túl meredek fordulatnak ítéli, hogy a két Denjaar Krultos egy és ugyanaz a személy legyen. ~A Láng Fattya, mint Arthenior városőr kapitánya? Ugyan!~ Gyorsan el is hessegeti a fejéből a képet, bár meg kell hagyni, nem semmi látvány lenne.
Amikor a vendég visszakérdez a származását illetőleg, Yeza csak szélesen elmosolyodik és a füle mögé tűr egy lángvörös tincsecskét.* - Én? *kérdezi apró, cinikus éllel, de inkább csak bolondozik. A Rőt elég nehezen tagadhatná le wegtoreni vérét, főleg most, hogy végre a ruhák terén is kedve szerint visszatérhet hazája jellegzetességeihez. Ebben sosem tudták elcsábítani más vidékek divatjának hívságai.
~Hát ebből sehogy se lesz édeshármas~ mosolyog magában azon, ahogy Graril fekete pillantása és a lány kékjei szinte csikordulnak egymáson. Ahogy kicsit eltávolodtak az asztaltól, odasúg a férfinak.*
- Ejj, nagyfiú, hát így megfutamít egy morcos szempár? *piszkálódik.* - Pedig a Városi Őrséggel nem árt jóban lenni.
*A fenékpaskolásra csak épp annyira méltatlankodik, hogy ne tűnjön teljesen szégyentelennek, de azért megemeli a mutatóujját Graril felé.* - Sajnos ez *mutat végig magán, tökéletesen tisztában lévén dekoratív formáival* - a Kereskedőház tulajdona. Nem kufárkodhatok vele szabadon. Főleg házon belül. De beszélgetni biztos rengeteg alkalmunk lesz még. Szívesen megismernélek jobban *simít végig a férfi karján* -, hisz alig tudok még rólad valamit. *Úgy pillog fel Grarilra, mint ábrándos lánykák a lovagi tornák elérhetetlen hőseire.* - Viszont ha most tálcát adok a kezedbe, Aztyan biztos megöl a szemével. *Ezt a konklúziót talán még épp időben vonja le.*
- Tudod mit? Mi lenne, ha körbejárnál, míg én letudom a rendelést? Csak úgy, tudod, a miheztartás végett. A Báró Úr asztalánál elhaladva oda is biccenthetnél neki olyan... jelentőségteljes, komoly ábrázattal *mutatja be, mire gondol, és ami tulajdonképpen szinte semmiben nem különbözik a kifejezéstől, ami a férfi arcán úgy általában helyet kap.* - Az ilyesmit szokták szeretni. Emeli a főnöki tekintélyt. *Lesimítja Graril mellényét, aprót igazít az impozáns tőrökön is, ha szabad, hogy tényleg kifogástalan legyen a látvány.* - Kérek neked is valami vacsorát a konyháról. Ha csak a szemed lakik jól a csinos lányok mellett, hogy maradsz ilyen szép szál legény? *jegyzi meg cserfesen, és néhány üres poharat felmarva siet is a szolgálati részleg felé.
Egy kicsit meglepődik rajta, mikor azt látja, hogy Xavy a pult mögül kikukucskálva, két kis rongycsücsökkel az orrában épp fityiszt lenget egy elegáns öltözetű, alacsony elf... nem... magas gnóm úriember felé. Önkéntelenül is elkerekednek Yeza szemei, de inkább nem firtatja a dolgot. Vannak helyzetek, amikor az a legbölcsebb.
Úgy dönt, hogy először szól a konyhán a vacsora ügyében. Ha Arja kért már kettőjüknek, akkor Graril számára is hozzátoldat ugyanabból. Leteszi a mosogatásra váró holmik közé a poharakat és reméli, hogy mire visszaér, már vége a furcsa gnóm rituálénak. Azért ha nem muszáj, nem zavarja Xavyt kérdésekkel. Igyekszik feltalálni magát a rendelést illetően, aztán már kanyarodik is ki a pult mögül, amilyen gyorsan csak lehet. Az Xavy felségterülete, ő pedig a világért se akar láb alatt lenni.
Mindezek után egy vérbeli felszolgáló ügyességével lavíroz vissza a félreeső asztalhoz.*
- Az Ördögvigyor és a rum *pakolja le mindkettőt a lány elé és várja az árát. Bár nem erősítették meg, hogy erről is és arról is szól a rendelés, Yeza teljesen vélet... , na jó, abszolúte szándékosan átsiklott ezen a tényen.*
- Mire fel ez a szúrós-mogorva hangulat? *támaszkodik meg az asztal szélénél, mint akinek semmi más dolga nincs, mint cseverészni.*
- Nézz csak rá *bök állával Graril felé.* - Két méter szikár izom. A tekintete sziklát tudna repeszteni. Előled mégis úgy megfutott, mint egy mamlasz kölyökkutya. *Visszafordul a lányhoz, és a fejét oldalra biccentve fürkészi a vonásait.* - Az az óriás korábban majdnem ilyen barátságtalan képet vágott, mint te. De csak majdnem. Talán történt valami? *puhatolózik.* - Vagy csak citrom volt a vacsora a kaszárnyában? *üti el a korábbi kérdés komolyságát. Nem akarja túlfeszíteni a húrt, épp csak megtörni a jeget, de Yeza már csak ilyen: általában a határon lavíroz. Most viszont, ha fiatalka is, mégis csak egy városőrről van szó, úgyhogy inkább óvatos. Ha úgy alakulna, hamar visszavonulót fúj.*