//Graril, Jenari// //Kopaszok (Hírverő)//
*Megmosolyogja Graril válaszát az okról, amiért nem is próbálkozott a városőr lány asztaltársaságát gyarapítani. Csak hát... egy nő szájából a nem, az a világ egyik legbonyolultabb talánya. Sok tudós elme és még több hétköznapi fickó bicskája tört már bele. Graril nemes egyszerűséggel inkább nem is akarta feszegetni, ami valahol igen bölcs döntés, ha azt vesszük, hogy egyik részről sem izzott igazán a levegő köztük így elsőre.*
- Kujon *legyinti meg játékosan a férfit a félreérthetetlen ajánlatra. Egyáltalán nem tűnik úgy, mint akit megsértett vele, sőt, inkább az látszik, hogy kifejezetten hízelgőnek találja, főleg, hogy a különösen drága dolgok közé sorolják.* - Na hess, hess, te sármos szoknyapecér, eridj járőrözni! *hajtja kuncogva a dolgára a férfit, míg ő eljár a rendelés ügyében.
Mikor visszatér Jenari asztalához az Ördögvigyorral meg a rummal, a lány egy kicsit már kevésbé tűnik mogorvának. Legalábbis, ha nem is bő lére eresztve, de válaszolgat a vörösnek.
A szösszenetre, hogy Yeza mire fog majd rájönni, ha elég időt tölt majd el férfiak között, kis híján kibukik belőle a nevetés. Szerencsére még időben az ajkába harap és rendezi a vonásait, mire a lány felnéz a rum árának asztalra számolása után.*
- A Városi Őrség kemény lehet egy lánynak, hm? A sovinizmus melegágya *sóhajt fejcsóválva, mint aki pontosan tudja, miről beszél. Történetesen pontosan tudja. Bár az ő tapasztalatai nem a városőrség berkeiből vannak, de Főnix Házának vadászai se voltak különbek Wegtorenben.* - Hogyhogy ezt választottad?
*A két holttestre csak a fejét ingatja, aztán egyetértően bólint.*
- Wegtoreni mércével már-már eseménytelen. Meglett a tettes is? *érdeklődik, de egészen apatikus hangsúllyal.* - Kell vigyázni az utcán? Vagy nem itt történt a közelben? *Apró ráncok szöknek a homlokára. Arthenior jóval nagyobb város, mint Wegtoren. Két holttest talán tényleg semmiség, de az ő helyzetében azért jobb, ha minél tájékozottabb.* - Tudod, nemrégiben láttam pár furcsa alakot az utcákon. Sápadt, kopasz, fekete csuhásokat. Kettes, hármas csoportokban bukkantak fel mindenfelé. Mintha kérdezősködtek meg jegyzeteltek volna. Ha engem kérdezel, elég ijesztőek voltak. De én még nem ismerem annyira Artheniort. Talán van erre valami Sa'Tereth oltár vagy sötétség szekta? *kérdi egy kicsit közelebb hajolva.
Őt nem nagyon érdekli az ilyesmi, amíg bele nem akarják rángatni, de a helyiek reakciói alapján annyira azért nem lehetnek mindennaposan megszokottak az ilyen alakok. Kis gondterheltség érződik is az apró sóhajból, amit elszusszan, aztán egy kicsit elcsendesedik. Figyeli, ahogy a lány a dohánnyal ügyködik.*
- Ritkán látni ezt a fajta sudárpipát errefelé. Igazán szép. Réginek tűnik, de látszik, hogy nagy becsben tartod *biccent a visszafogott faragásokkal díszített holmira. Yeza szeme kivételesen éles a részletekre, ez elvárás volt mindenkitől a Niyss kasztjában. Az észrevételeiket legtöbbször megtartják maguknak, de van, amikor érdemes hangot adni nekik, főleg olyannal szemben, aki ennyire zárkózott, mint ez a lány. Még ilyenkor is kétélű fegyver, mert bizalmatlanságot épp olyan eséllyel szülhet, mint amilyennel ajtókat nyithat meg.
Rövid hallgatás után szólal csak meg újra. Pillantása Jenari már-már maszkulin karjain, erős, érdes bőrű kezein időzik.*
- Esetleg *vonja meg a vállát és ezúttal kivételesen jóval kevésbé impulzív benyomást kelt* - mutathatnál pár fogást valamikor, ha alkalmas. Sose tudni, mikor lehet rá szükség, nem igaz? *teszi hozzá egy kicsit erőltetettnek ható derűvel a lányra pillantva; pont úgy, mint aki zavarba jött a saját kérésétől, ami így utólag talán túl tolakodó volt. Ha Jenari nem állítja meg, akkor csak sietősen a tenyerébe söpri az aranyakat.* - Ha kell valami, itt leszek *mondja és elindul a pult felé.*
//Temetetlen múlt, Graril + érintőlegesen Xavy, Aztyan és Hathúros//
*Korábban már félfüllel hallotta a harsány kis társaságot a söntésnél és nagyon úgy tűnik, valamiféle ivóversenyre készülnek. Yeza leteszi a városőr lánytól kapott fizetséget, gyorsan summázva Xavynak a vonatkozó tételeket és már fordul is ki a pult mögül.*
- Fogadok, hogy az "asszonyharcos" *biccent Gwaeren felé* - kenterbe ver benneteket, urak *dob a pultra egy kis erszénykét, amiben nagyjából 20 arany csörren.* - Tartjátok vagy csak a szátok jár? Graril? *pillant a pultnál támaszkodó férfira. Ő se maradjon ki a jóból. Azt sajnos nem tudja, hogy a társaság a ház kontójára iszik, így az ösztönzésük gyakorlatilag pont, hogy nem a bevételi oldalt fogja megnyomni.
Ahogy előrébb hajol, észreveszi a pulton a tekintélyes trófeákat Aztyan és a tündér között. Ez bizony nem semmi áru. Fel is piszkálja a vörös kíváncsiságát, így igyekszik elcsípni legalább pár szót az ügymenetből, ha bámulni nem is akar nagyon vizslatón. Ért hozzá, hogy hogy ne tegye, de ha a kobzos igézően kék pillantása rá találna, azért biccent neki egy bájos mosolyt villantva. (Ha már közös ismerőst tudhatnak magukénak.) Aztyan kékjeivel már más a helyzet. A felé való biccentéshez már jóval nagyobb próbatétel szolid mosolyt varázsolni az arcára. De Yeza tehetséges lány, a vonásai engedelmeskednek neki, ha muszáj.*
- Mire fel a nagy ünneplés? *kérdi érdeklődő derűvel az italozó hármashoz visszafordulva. Jenari asztalával ellentétben itt érzékelhetően emelkedett a hangulat, és az az érzése, mintha egy kifejezett ok miatt lenne, nem csak olyan általános mulatozás keretében.*
//Mesélő (Méreg)//
*Yeza kocsmatündéreket megszégyenítő mosolygása egy pillanat alatt megdermed, amikor az ajtóban megpillantja a két kopasz fekete csuhást. Egy pillanatig habozik, hogy Graril mögé húzódjon-e, de inkább visszahátrál a pult biztonságába. A konyhaajtó felé sandít, mert az igazat megvallva korábban is kirázta a hideg ezektől az alakoktól és most sincs másképp. A trió viszont vészesen közelít. Yeza végül erőt vesz magán és egy konyharuhával nem feltétlenül erre rászoruló poharakat kezd el törölgetni. Az elegáns gyászmadárnak öltözött hosszúéletű végül Xavy fityiszes gnóm uracskáját szólítja meg. Yeza pedig törölget és figyel minden szót, jegyez minden nevet és tisztet. Épp csak felpillant egy szégyellős mosolyfélére, mert hát elég furcsa lenne, ha rá se nézne erre a nem kicsit feltűnő társaságra.*