//Arja és Yeza, Xavy, Mik//
*Odafent a Kalmárban a népek némileg megfogyatkozva ugyan, de továbbra is élvezik a Fogadó kínálta élvezeteket. Arja elpillant Chayss társasága felé, vagyis hát afelé az asztal felé, ahol látta őt korábban, de a báró már eltűnt. Csak a mélységi nő társalog még ott valakikkel.
A pultnál viszont Arja meglátja Miket, amint Xavyval beszélget. Még mindig érez egy kis szúrást a szíve helyén, de már túltette magát a dolgon: elmúlik. ~Majd elmúlik.~ Végtére is: nincs őneki semmi köze Mikhez, gondolja.
Fogalma sincs arról, hogy mennyire szerencséje van azzal, hogy Mik alapvetően egy rendes fickó. Hiszen simán belefuthatott volna az el sem kezdődött történet abba az oly gyakori végkimenetelbe, ami az Arja korabeli fiatal lánykákkal olyan sokszor megtörténik, amikor valaki miatt először megdobban a szívük. Mik észrevehette volna ezt, és játszhatott volna vele, hiszen a fiú jóval tapasztaltabb ezen a téren, mint Arja. De nem tette. Arja apró szívfájdalma nem nagy ár azért cserébe, hogy megmenekült egy sokkal nagyobbtól.
De erre ő majd sokkal később jön rá, ha egyáltalán lesz ennek számára később még jelentősége.*
- Nem tudom *válaszolja hát vállat vonva Yeza kérdésére, Miket bámulva, de már egészen nyugodtan tartva a pult felé.*
- Sziasztok. *köszön nyugodtan, még egy halvány mosoly is végigfut az arcán, ami leginkább annak tudható be, amit mondani akar.*
- Kérnénk valami erőset. *int Yeza felé, rávigyorogva, aztán vissza is fordul, a pult fölötti kínálatot bámulva. Szíve szerint gyümölcs pálinkát kérne, annak legalább jó az illata, de ha lúd, akkor már legyen kövér.*
- Én törköly pálinkát. *mondja a száját lebiggyesztve. Egyszer kóstolta, a hideg is kirázta tőle, de azt tudja, hogy hat. Proclifox egész éjjel az asztalra borulva aludt tőle, akár ágyút is sütögethettek volna a füle mellett, és csak másnap délelőtt eszmélt magára.
Ha megkapja az italát, nem veszi a fáradtságot, hogy asztalt keressen maguknak. Csak felül az egyik székre a pultnál, és a maga részéről összehúzott szemmel, elszántan felhajtja az italt.
Igyekszik felkészülni a torkát maró égető érzésre, és úrrá lenni azon, hogy könnybe lábadjon a szeme, ami úgy-ahogy, félig-meddig sikerül is. Mire leteszi a poharat, már igazán alig tűnik fel rajta valami. Még az is jól megy neki, hogy úgy nézzen, mint aki mindennap ezt csinálja. A torokköszörülés meg szinte már úgy hat, mintha csak egy zsoldos tenné azt a Rumosban.*
- Még egyet kérek. *mondja Xavynak vigyorogva, mert az égető érzésen kívül egyelőre semmi mást nem érez. Illetve pont ugyanolyan rosszul, vagyis inkább szomorúan érzi magát attól, ami odalent történt a pincében, meg attól, hogy Yeza nem akarja tanítani, meg attól, hogy Miket csókolózni látta egy másik nővel. ~Hát, emlékezet kiesést nem okoz, az biztos. Komolyan nem tudom, miért isszák, mikor ilyen szar íze van.~ gondolja, és hősiesen felhajtja a második kupicával is, ha megkapja azt. Kicsit köhécsel tőle, de ennyi. Később azért, ahogy ücsörög, annyit konstatál, hogy kellemesen melege lett. De úgy tűnik, Arja nem tartozik a szószátyárrá váló részegek közé.
Kis idő után, hacsak nem tartóztatja valaki, gondosan odafigyelve a kezek, lábak és a gravitáció közötti összhangra, feláll, és elindul felfelé az emeletre. Többet nem akar inni: szar íze van, és ő nem mártír.*
- Lefeküdtem aludni. *közli a többiekkel, ha bárkinek is kétsége támadna afelől, milyen tervei vannak még a nap hátralévő részére.*