//Második szál//
//Tanácstalan tanácsosok//
*Ugyan más politikai közegben szocializálódott, mint azt artheniori, de mégis, a Kereskedőház felelős vezetőjeként tájékozottnak kell lennie a várost érintő közügyeket illetően. Ám egy, a tűzhöz közelebb elhelyezkedő információit mindig érdemes meghallgatni. Valóban úgy látszik, az igricet meggyőzik Diynomit szavai az ülnökökkel és tagokkal kapcsolatban, mert a beszélgetés tovább gördül.
A valódi elismerés kiemelésére már csak némán, megtisztelve érezve magát emeli meg immáron fehérboros poharát a gnóm felé. Felesleges és sértő volna újra szabadkoznia az elhangzottak miatt.*
- Köszönöm, a konyha érdeme. *Hajtja meg kissé a fejét, amikor eléjük kerül a leves. Ezek a tételek nem találhatóak meg az étlapon, külön a báró kérésére készítették el őket, talán éppen erre az alkalomra.
A visszakanyarodás után az igric érdeklődve hallgatja Diynomit válaszát a korábban felhozott példájára. Tart tőle, hogy a válaszban foglaltak csak a kampány részei, hisz a vagyonos, vezetéshez szokott hatalmasok ritkán helyezik a közjó érdekét a sajátjuk elé. Még akkor is, ha a jelölt személye több szempontból alkalmasabb náluk, de közsorból származik. De a bizalom kijár a gnóm szavainak, hisz mindenkit megillet az igazmondás vélelme, míg annak ellenkezője bizonyítást nem nyer. Így az elhangzottakra, mintha megnyugtatná a válasz, csak bólint.
A mit, miért kérdésnél aztán újra kap egy feleletet, amit többféleképpen is értelmezhet. A válaszon elgondolkodik, ujjai közt forgatva a fehérboros poharat fürkészi a másik tekintetét.
Tehát most, a támogatásért cserébe nem kap semmit, csak ígéretet, ami, ha szó, olyan, mint a kutya vacsorája. Vagy lesz vagy nem lesz. Ha választások lesznek, érdemes helyezkedni kicsit, hogy később bizonyos előjogokat szerezhessen, de nem kíván belebonyolódni a politikába feleslegesen. A Kereskedőház égisze emelkedő ágban van, de elég egy rossz döntés, hogy megtörjön az ív.
Úgy dönt, egyelőre nem válaszol a felvetett dolgokra, csak egy kurta, de határozott főhajtással veszi tudomásul az elhangzottakat.
A folytatás már más mederben zajlik, Diynomit felveti annak a lehetőségét, hogy az igric is beszálljon a nézeteit terjesztők táborába, ami nem igazán fűlik a fogához, hisz bár nem alantas feladat, mégis rangján alulinak érzi, hogy mások ideológiájával házaljon.*
- Fájó szívvel mondok nemet, mert félő, hogy tetemes teendőim mellett nem tudnám teljes odafigyeléssel végezni a rám bízott feladatot. *Mondja bocsánatkérő kifejezéssel az arcán.*
- Egy egész Kereskedőházat kell irányítanom, ami teljes embert igényel. *Tárja szét karjait mentegetőző mosollyal. Hisz bárki láthatja, egy ilyen birodalom irányítása sok munkát és odafigyelést, napi kontrollt igényel. Ami azt illeti, mindezt az intézője végzi, de Diynomit honnan is tudhatna a Kereskedőház belső felépítéséről és rendszeréről?*
- Esetleg össze tudna hozni nekem egy találkozót az egyik ülnökkel vagy taggal, hogy a támogatás feltételeiről tárgyalhassak vele? *Kérdi két kanál leves közt csevegő hangon.*
- Természetesen a fáradozásait hálásan megköszönném és szeretném, ha ön is részt venne, mint közvetítő. Így nem kellene olyat ígérnie, amit nem tud teljesíteni, mégis a megbízói is láthatnák, milyen remek munkát végzett. *Mosolyog elismerően a gnómra.
Ha találkozhatna valamelyik tisztségviselővel, érdemben tudna tárgyalni a lehetőségekről, anélkül, hogy magát bevonná a játszmába. Diynomit számára is egyértelmű lehet, hogy az említett "hálás köszönet" nem csak szavakban lenne kifejezhető, de akár csengő aranyakban is. Hisz ha kap valamit a báró, azért illik viszonzással élni és minthogy a Kereskedőház fejéről van szó, így tudni lehet, nem aprópénzről lesz szó.*