//Yeza//
*Yeza megjegyzésére csak egy ártatlan mosolyt enged meg magának, véletlenül sem szeretne úszkálni a bókokban, nem is szokott hozzá, s nem is hagyná, hogy elcsavarja a fejét, de ettől függetlenül értékeli azt. Mivel nem ismeri annyira Yezát, sőt, semennyire jóformán, így még nem mer adni az ilyen kijelentésekre, csupán elkönyveli magában, hogy amennyire látja, piszok jó lehet a munkájában a rőthajú szépség. Ő maga elindul a szoba felé, teste már igencsak fáradt a sok utazástól és megpróbáltatástól, legjobban most csak egy nagy alvásra, egy kiadós evésre és a forró víz kedves ölelésére vágyik. Belépve nem lepődik meg, nem is várt kevesebbet, ahogy el tudja képzelni a hely mivoltát. Tisza és patinás szoba, kényelmesnek látszó ággyal, a dézsát már látja is, s már el is képzeli előre, hogy milyen jó érzés lesz majd belefeküdni. Az elkövetkezőkre nem is igazán gondol, pusztán csak leteszi a holmijait az asztalra, kinéz az erkélyen az utcára egy jó percig, míg gondolatai kavalkádjában úszkál, majd az újonnan szerzett mandolinját veszi kézbe, és azt is leteszi. A nehéz súlyként ránehezedő ruhákat is elkezdi levenni, a vértet, majd az alatta lévő felsőt is, így már felső teste szabad. Kicsit megmozgatja magát, s a hangszerért nyúl, hangolgatni kezdi, megnézi, hogy milyen is a hangzása, hogy tudnak rajta futni ujjai. Szinte el is felejti, hogy az ételt még csak most hozhatják, amikor mozgást vél felfedezni az ajtaja előtt.*
-Csak tessék.
*Szól hangosabban, hogy biztosan meghallhassák, s kellemes meglepetésként éri, ahogy a nyíló ajtóban a skarlát gyöngyszem fogadja szemei támadását.*
-Tökéletes!
*Csapja rá egy mosollyal karöltve. Yeza láthatja Strat hátán a két csonkot, melyet szárnyai levágásánál szerzett, láthatóan nem sebészi műveletről lehetett szó, inkább durva hentesmunkáról. Mellette is akar pár vágás, az első nagy traumájának nyomai. Nyakától mellkasáig pedig egy egészen friss vágás, karmolás nyom, amit még a füves pusztán rájuk támadó falka okozott neki. Éppen csak nem vérzik, annyira már talán sikerült beforrnia.*
-Á, a bor. Ki is ment a fejemből, igazán hálás vagyok. Jól fog esni az ételhez, azt hiszem.
*Bár nem tudja, hogy pontosan mivel is lepi meg Yeza, őszintén nem is nagyon érdekli. A fűszertelen, nyárson sült vadhústól csak jobb lehet, s egyébként sem válogatás. Valószínűleg jó pár hatja nem ehetett ilyen finomat, mint amilyen ez az étek lesz. A pukedlira bájosan felkacag, s a kérdésre nem kell gondolkoznia, hogy válaszolhasson.*
-Csak egy pár percet a drága idődből, kedves, és a füledet, ha kérhetem. Nem volt alkalmam kipróbálni, amit nemrég vettem a piacon, kérlek, légy a vendégem.
*Azzal, ha Yeza nem nagyon ellenkezik, bár őszintén meglepődne a tündér, ha így lenne, de ugye sosem tudni, elkezd játszani egy általa költött dalt. Nem túl vad, nem túl melankólikus, inkább csak egy kellemes muzsika, mely a hangszer gazdájának eltökéltségéről és ügyességéről tesz tanúbizonyságot. A zene betölti az egész szobát, mint egy kedves barát, akit rég látott az ember, s igyekszik koncentrálni rá, hogy Yeza tetszését elnyerje.*
-Nos, vélemény?