Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 249 (4961. - 4980. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4980. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-03 22:57:17
Üzenet elküldve: 2020-11-03 22:57:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sebesült a házban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A férfi örül annak, hogy a nő meghozta a teát és a gyógyszereket. A férfi kikászálódik a dézsából. Nem igazán zavartatja magát. Megtörli magát, majd a törölközőt a derekára csavarja.*
-Köszönöm.* Szól, és iszik egy kis teát. Mivel még érez egy kis fájdalmat beveszi a fájdalomcsillapítót is.*
-Igazán nem kell, vele fáradnod, de ha szeretnéd, akor megköszönöm.* Mondja udvariasan a férfi. Viszont most itt az ideje, hogy lefeküdjön. Így a törülköző lekerül a derekáról, és bebúj a paplan alá.*
-Aludj jól Karheia, holnap találkozunk.* A gyógyszer és a tea hamar kiütötték a férfit, így nagyon hamar elaludt.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A férfi örül annak, hogy a nő meghozta a teát és a gyógyszereket. A férfi kikászálódik a dézsából. Nem igazán zavartatja magát. Megtörli magát, majd a törölközőt a derekára csavarja.*
-Köszönöm.* Szól, és iszik egy kis teát. Mivel még érez egy kis fájdalmat beveszi a fájdalomcsillapítót is.*
-Igazán nem kell, vele fáradnod, de ha szeretnéd, akor megköszönöm.* Mondja udvariasan a férfi. Viszont most itt az ideje, hogy lefeküdjön. Így a törülköző lekerül a derekáról, és bebúj a paplan alá.*
-Aludj jól Karheia, holnap találkozunk.* A gyógyszer és a tea hamar kiütötték a férfit, így nagyon hamar elaludt.*
4979. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-03 22:35:40
Üzenet elküldve: 2020-11-03 22:35:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza//
*A férfi azért örül, hogy Yezának tetszik az ajándéka. Nem rejti véka alá, hogy tetszik neki a tüzes wegtoreni lány. Finoman megsimogatja Yeza arcát, majd amikor az viccesen, mint egy kényes nemes kisasszony, felszisszen Graril újabb humoros beszólással él.*
-Nincs akkora feneked, hogy több rőföt megérjen.* Amikor a lány bizalmasan fordul hozzá, a férfi végighallgatja, majd szól.*
-Ripacsok, neked igazi férfi kell. Egy szép hegyomlás méretű, mint jómagam.* Vigyorodik el önelégülten, majd jelzi, hogy pörköltet enne, mert az mindig is szerette. Ha Yezának esetleg valamiben segítségre lenne szüksége, akkor a férfi áll rendelkezésére.*
*A férfi azért örül, hogy Yezának tetszik az ajándéka. Nem rejti véka alá, hogy tetszik neki a tüzes wegtoreni lány. Finoman megsimogatja Yeza arcát, majd amikor az viccesen, mint egy kényes nemes kisasszony, felszisszen Graril újabb humoros beszólással él.*
-Nincs akkora feneked, hogy több rőföt megérjen.* Amikor a lány bizalmasan fordul hozzá, a férfi végighallgatja, majd szól.*
-Ripacsok, neked igazi férfi kell. Egy szép hegyomlás méretű, mint jómagam.* Vigyorodik el önelégülten, majd jelzi, hogy pörköltet enne, mert az mindig is szerette. Ha Yezának esetleg valamiben segítségre lenne szüksége, akkor a férfi áll rendelkezésére.*
4978. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-03 21:12:07
Üzenet elküldve: 2020-11-03 21:12:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A művészet oltárán//
* A képsorozat ötletét támogatja Yeza, sőt talán igazából az egész az ő ötlete is. Csak meghagyja, hogy a férfi magának mondja. Na, de hát ez ilyen, hiszen minden sikeres férfi mögött áll egy nő, aki az útját egyengeti. Itt most Yeza az, aki máris feljebb lépet egy szintet a művész szemében. Addig a rövid ideg volt modell csak, amíg el nem kezdtek ötletelni a képen. Azután már múzsája lett Elgroonak. Az árlistát is elfogadja, amit adott neki, és bár elkezd a művész azon rágódni, hogy milyen nehéz lesz az eladás, ő rögtön le is inti.*
- Megint csak igaza van, hiszen még csak el sem készült a kép. Egyelőre tárgytalan ez a kérdés. Majd később visszatérek rá. Addigra úgyis kiforrja magát ez az egész.* Inkább megteszi neki az újabb ajánlatát. A megemelkedő szemöldök árulkodó a férfi számára. Nem is kell csalódnia a rőt szépségben. Ezzel máris nagy tehertől szabadítja meg a festőt. Olyan nővel van dolga, aki tudja, hogy mit kell felvenni, ha le szeretné nyűgözni a partnerét.*
- Ebben nem kételkedem, mivel már eddig is rengeteget köszönhetek az itteni kalmároknak.* Az érdemi egyeztetésnek egyelőre ezzel vége is. Élve az idő adta lehetőséggel, akkor most neki is kezdene az alapoknak. Előtte viszont még megtudakolja, hogy a hölgynek akad bármilyen nemű kérdése. A válasz pont aktuális is jelen pillanatban.*
- Jómagam is elő akartam hozakodni ezen kérdésével. Mivel találkozásunk legelején azt választ kaptam, hogy a kisasszony nem szégyellős, így aztán szívesen megtekintetném testi bájait is. Azt már most leszögezném, hogy nem áll szándékomban visszaélni a helyzet adta lehetőséggel. Illetve azt hiszem ez magánál nem is lenne tanácsos sem, lévén, hogy láttam azokat a pengéket az oldalán. Ellenben adódhat alkalom, amikor kénytelen vagyok változtatni a tartásán. Kénytelen leszek mozgatni a végtagjait meg ilyesmit.* Ez egy amolyan kötelező jellegű tájékoztatás, mert nem mindenki szereti, ha fogdossák. Márpedig ez ebben a szakmában megtörténhet. A szemrevételezés is meg megint csak fontos, mivel lényegében a művész a nő testi bájaiért fizet. Tisztában kell lennie azzal, hogy mit vásárol meg. Ha Yeza elkezd vetkőzni, akkor ő azt természetesen nézni fogja, és ha esetleg a vörös szeme a nadrágjára tévedne, akkor azt tapasztalhatja, hogy ugyan olyan, mint eddig volt. Nem dudorodik ott, ahol ilyenkor egy férfi embernek kéne, hogy dudorodjék. Ennek okát a férfi gesztenye barna szemeiben találhatja meg. Nem a nemi vágytól égnek, hanem valami mástól. Az alkotói vágy az ami mozgatja ilyenkor a testét. Illetve azért sokáig tanulnia kellett az önmegtartóztatást is, hiszen ő egyben nemes is. Mutatnia kell kifelé egy kis tartást és komolyságot is.*
//A művészet oltárán//
* A képsorozat ötletét támogatja Yeza, sőt talán igazából az egész az ő ötlete is. Csak meghagyja, hogy a férfi magának mondja. Na, de hát ez ilyen, hiszen minden sikeres férfi mögött áll egy nő, aki az útját egyengeti. Itt most Yeza az, aki máris feljebb lépet egy szintet a művész szemében. Addig a rövid ideg volt modell csak, amíg el nem kezdtek ötletelni a képen. Azután már múzsája lett Elgroonak. Az árlistát is elfogadja, amit adott neki, és bár elkezd a művész azon rágódni, hogy milyen nehéz lesz az eladás, ő rögtön le is inti.*
- Megint csak igaza van, hiszen még csak el sem készült a kép. Egyelőre tárgytalan ez a kérdés. Majd később visszatérek rá. Addigra úgyis kiforrja magát ez az egész.* Inkább megteszi neki az újabb ajánlatát. A megemelkedő szemöldök árulkodó a férfi számára. Nem is kell csalódnia a rőt szépségben. Ezzel máris nagy tehertől szabadítja meg a festőt. Olyan nővel van dolga, aki tudja, hogy mit kell felvenni, ha le szeretné nyűgözni a partnerét.*
- Ebben nem kételkedem, mivel már eddig is rengeteget köszönhetek az itteni kalmároknak.* Az érdemi egyeztetésnek egyelőre ezzel vége is. Élve az idő adta lehetőséggel, akkor most neki is kezdene az alapoknak. Előtte viszont még megtudakolja, hogy a hölgynek akad bármilyen nemű kérdése. A válasz pont aktuális is jelen pillanatban.*
- Jómagam is elő akartam hozakodni ezen kérdésével. Mivel találkozásunk legelején azt választ kaptam, hogy a kisasszony nem szégyellős, így aztán szívesen megtekintetném testi bájait is. Azt már most leszögezném, hogy nem áll szándékomban visszaélni a helyzet adta lehetőséggel. Illetve azt hiszem ez magánál nem is lenne tanácsos sem, lévén, hogy láttam azokat a pengéket az oldalán. Ellenben adódhat alkalom, amikor kénytelen vagyok változtatni a tartásán. Kénytelen leszek mozgatni a végtagjait meg ilyesmit.* Ez egy amolyan kötelező jellegű tájékoztatás, mert nem mindenki szereti, ha fogdossák. Márpedig ez ebben a szakmában megtörténhet. A szemrevételezés is meg megint csak fontos, mivel lényegében a művész a nő testi bájaiért fizet. Tisztában kell lennie azzal, hogy mit vásárol meg. Ha Yeza elkezd vetkőzni, akkor ő azt természetesen nézni fogja, és ha esetleg a vörös szeme a nadrágjára tévedne, akkor azt tapasztalhatja, hogy ugyan olyan, mint eddig volt. Nem dudorodik ott, ahol ilyenkor egy férfi embernek kéne, hogy dudorodjék. Ennek okát a férfi gesztenye barna szemeiben találhatja meg. Nem a nemi vágytól égnek, hanem valami mástól. Az alkotói vágy az ami mozgatja ilyenkor a testét. Illetve azért sokáig tanulnia kellett az önmegtartóztatást is, hiszen ő egyben nemes is. Mutatnia kell kifelé egy kis tartást és komolyságot is.*
4977. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-03 19:34:27
Üzenet elküldve: 2020-11-03 19:34:27
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Már a Kalmárban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A mélységi úgy néz ki távozni tervez, de azért egy leendő álláslehetőséget felajánl nekik.*
-Persze. Majd megbeszélhetjük a kisasszonnyal mire is gondolt.
*Hogy farosba mi ütött, hogy ott mindenki előtt nekiállt méretet venni Lou-ról, azt a férfi nem nagyon érti és hála az elfogyasztott italmennyiségnek nem is annyira érdekli. Megelégszik a ténnyel, hogy a lány csak benne van a küldetés utáni közös stressz levezetésben. A beolajozás említésére visszaszól a másiknak.*
-Azért nem kell félteni. Használva van és nem rozsdált még be.
~A guruló kövön nem nő moha vagy, hogy is mondta az a részeges törp muzsikás?~
*Gondolkodik kicsit és a komoly agytevékenységtől épp nőne kicsit az esze mikor a rumot elé tolják, hogy igyon. Mindig ez történik. Sose ismeri meg a világ Lou-t a nagy tudóst.*
-Nem kell engem biztatni!
*Húzza is le a piát és rázza meg az arcát majd törli le a bajszát. Hogy a másik milyen nemes vad, azt nem tudja, de jól hangzott. A férfinak való kihívást pedig el is fogadja.*
-Nem félek én attól! Majd jól kifárasztom!
*Olyan állapotban is kezd lenni amivel majd nagyon hosszú kifárasztásra számíthat a lány. Csúnyán még nem állatiasodott le, de biztos lesz már rá hatással az elfogyasztott italmennyiség. Az fejére mindenképp hat már. Ezért is van, hogy a megmarkolgatásból is csak a mondat első fele jutott már el a férfi füleiig. Közelebb is húzódik a másikhoz, hogy átkarolva a lányt megfogdossa annak a bőrpáncélját. Hát az nem akkora élmény ami látszik is rajta ugyanis meglepetten és felháborodva néz a keményített bőrvértre.*
-Na bassza meg!
*Böki ki csalódottan. Pedig még engedélyt is kapott.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A mélységi úgy néz ki távozni tervez, de azért egy leendő álláslehetőséget felajánl nekik.*
-Persze. Majd megbeszélhetjük a kisasszonnyal mire is gondolt.
*Hogy farosba mi ütött, hogy ott mindenki előtt nekiállt méretet venni Lou-ról, azt a férfi nem nagyon érti és hála az elfogyasztott italmennyiségnek nem is annyira érdekli. Megelégszik a ténnyel, hogy a lány csak benne van a küldetés utáni közös stressz levezetésben. A beolajozás említésére visszaszól a másiknak.*
-Azért nem kell félteni. Használva van és nem rozsdált még be.
~A guruló kövön nem nő moha vagy, hogy is mondta az a részeges törp muzsikás?~
*Gondolkodik kicsit és a komoly agytevékenységtől épp nőne kicsit az esze mikor a rumot elé tolják, hogy igyon. Mindig ez történik. Sose ismeri meg a világ Lou-t a nagy tudóst.*
-Nem kell engem biztatni!
*Húzza is le a piát és rázza meg az arcát majd törli le a bajszát. Hogy a másik milyen nemes vad, azt nem tudja, de jól hangzott. A férfinak való kihívást pedig el is fogadja.*
-Nem félek én attól! Majd jól kifárasztom!
*Olyan állapotban is kezd lenni amivel majd nagyon hosszú kifárasztásra számíthat a lány. Csúnyán még nem állatiasodott le, de biztos lesz már rá hatással az elfogyasztott italmennyiség. Az fejére mindenképp hat már. Ezért is van, hogy a megmarkolgatásból is csak a mondat első fele jutott már el a férfi füleiig. Közelebb is húzódik a másikhoz, hogy átkarolva a lányt megfogdossa annak a bőrpáncélját. Hát az nem akkora élmény ami látszik is rajta ugyanis meglepetten és felháborodva néz a keményített bőrvértre.*
-Na bassza meg!
*Böki ki csalódottan. Pedig még engedélyt is kapott.*
4976. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-03 17:41:35
Üzenet elküldve: 2020-11-03 17:41:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Graril//
*Meglepődik, amikor előkerül a virág, bár nem tartja valószínűnek, hogy Graril konkrétan neki szedte volna. Azon nem elmélkedik, hogy egyébként mire kellhet ilyesmi egy mogorva meláknak, mindenesetre megilletődötten fogadja egy "Na azért!" megjegyzés látszat-szigora mögötti mosollyal.*
- Hét rőfnyi? Chhh! *méltatlankodik a mű rövidségén, mint egy elkényeztetett úrikisasszony, akinek méltóságán aluli, hogy méltatásának bármilyen nagyvonalú formáját elégségesnek ítélje.*
- De nagy szerencséd, hogy más pálya felé sodort az élet. Emlékezz csak, hogy járt az a korábbi trubadúr! *Aztán bizalmasan közelebb hajol.* - És azóta volt egy másik is. Ráadásul itt szállt meg. De ha újra próbálkozik a trükkjeivel, az égre esküszöm, elásom az istálló mögött!
*Amikor Graril kitér az eltűnésének okára, Yeza meglepetten pislog rá.*
- Látomást *ismétli. Ő sosem volt az a spirituális alkat. Szereti a jelképeket meg a legendákat és színes történeteket, de a hit, az nem az ő asztala. Ő ennél földhözragadtabb lélek.* - És szóltál valakinek, hogy elmész vagy csak nekem nem mondta senki? *kérdi a homlokát ráncolva.* - Aztyan tudott róla? *Ostoba kérdés, persze. Aztyan mindig mindenről tud. Vagy csak nagyon hitelesen játssza, hogy így van.
Ha Graril eldöntötte, mit enne, a vörös le is adja a rendelést a konyhán, és akkor már hátra is megy, hogy beszéljen az istállósfiúval. Arja lova az állásban van, de a fiú szerint egy másik hátas eltűnt már jó pár napja. Most már egyre inkább érik az elhatározás a vörösben, hogy alaposabban utánajárjon ennek a dolognak.*
*Meglepődik, amikor előkerül a virág, bár nem tartja valószínűnek, hogy Graril konkrétan neki szedte volna. Azon nem elmélkedik, hogy egyébként mire kellhet ilyesmi egy mogorva meláknak, mindenesetre megilletődötten fogadja egy "Na azért!" megjegyzés látszat-szigora mögötti mosollyal.*
- Hét rőfnyi? Chhh! *méltatlankodik a mű rövidségén, mint egy elkényeztetett úrikisasszony, akinek méltóságán aluli, hogy méltatásának bármilyen nagyvonalú formáját elégségesnek ítélje.*
- De nagy szerencséd, hogy más pálya felé sodort az élet. Emlékezz csak, hogy járt az a korábbi trubadúr! *Aztán bizalmasan közelebb hajol.* - És azóta volt egy másik is. Ráadásul itt szállt meg. De ha újra próbálkozik a trükkjeivel, az égre esküszöm, elásom az istálló mögött!
*Amikor Graril kitér az eltűnésének okára, Yeza meglepetten pislog rá.*
- Látomást *ismétli. Ő sosem volt az a spirituális alkat. Szereti a jelképeket meg a legendákat és színes történeteket, de a hit, az nem az ő asztala. Ő ennél földhözragadtabb lélek.* - És szóltál valakinek, hogy elmész vagy csak nekem nem mondta senki? *kérdi a homlokát ráncolva.* - Aztyan tudott róla? *Ostoba kérdés, persze. Aztyan mindig mindenről tud. Vagy csak nagyon hitelesen játssza, hogy így van.
Ha Graril eldöntötte, mit enne, a vörös le is adja a rendelést a konyhán, és akkor már hátra is megy, hogy beszéljen az istállósfiúval. Arja lova az állásban van, de a fiú szerint egy másik hátas eltűnt már jó pár napja. Most már egyre inkább érik az elhatározás a vörösben, hogy alaposabban utánajárjon ennek a dolognak.*
4975. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-03 17:14:21
Üzenet elküldve: 2020-11-03 17:14:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A művészet oltárán//
*Akármeddig el tudná hallgatni ezt a hájjal kenegető lelkendezést. A vörös úgy merül el a dicsérő szavak elánjában, mint egy kellemes fürdőben, amire már nagyon-nagyon vágytak elgémberedett tagjai.*
- Micsoda ötlet! *bólogat elismerően az egész sorozatnyi festmény felvetésére. Persze nem véletlenül színezte ily élővé a sivatagi hercegnő lényét. A több kép több pénzt is jelent, úgyhogy Yezának nagyon is érdekében áll lenyűgözni és ihlettel elragadtatni a művész urat.
Figyelmesen végigfutja az Elgroon által átnyújtott árlistát, aztán visszaadja a papirost a férfinak.*
- Azt hiszem, meg tudunk egyezni *biccent elégedetten. Ám amikor a mester a képek eladásának nehézségeiről kezd beszélni, leinti egy könnyed kis legyintéssel, amilyet a semmiségek felett szokás tenni.* - Drága művész úr *duruzsolja édesen* - úgy tartja a mondás, hogy a suszter maradjon a kaptafánál. Tudja, szinte skandallum ilyesmiről beszélnie Caldorcor Báró portáján, aki méltán áll kiváló kereskedő hírében. Bizonyára megvannak a kapcsolatai a megfelelő körökhöz *mondja, mint aki laikusként is feltétlen bizalommal él a Kereskedőház feje felé. Az újabb ajánlatra kissé megemelkedik Yeza szemöldöke.*
- Megtiszteltetés lenne Elrgoon mester tehetségének szárnysegédjeként hozzájárulni a művészetéhez *hajol meg kissé. Ez csak neki kedvez. A férfiaknak csapnivaló érzékük van a finom dolgokhoz, ez köztudott, a női ruhák pedig ebben a kategóriában súlyozottan kapnak szerepet. Így legalább Yeza is biztos lehet benne, hogy olyan holmikban kell pózolnia, ami legalább mutatós is. Ráadásul, ha jól ügyeskedik, a mű elkészültével talán még meg is kaphatja a csinosabb kellékeket a piktor úrtól, mintegy nagyvonalú ajándékot a múzsának.*
- Biztos vagyok benne, hogy a ház kereskedői örömest segítenek majd, hogy a megfelelő díszlet álljon a rendelkezésedre a munkához.
*Remélhetőleg a plusz megbízással ő is szerezhet pár jó pontot a főnökségnél.*
- Van *mondja a kérdést illetően. A válla mögé söpri rőt tincseit és a mesterre mosolyog.* - Levegyek mindent? A vázlatokhoz *pontosít, mert Yeza hangjában, aurájában van valami, ami miatt könnyen másfelé kalandoznak egy férfi gondolatai.*
//A művészet oltárán//
*Akármeddig el tudná hallgatni ezt a hájjal kenegető lelkendezést. A vörös úgy merül el a dicsérő szavak elánjában, mint egy kellemes fürdőben, amire már nagyon-nagyon vágytak elgémberedett tagjai.*
- Micsoda ötlet! *bólogat elismerően az egész sorozatnyi festmény felvetésére. Persze nem véletlenül színezte ily élővé a sivatagi hercegnő lényét. A több kép több pénzt is jelent, úgyhogy Yezának nagyon is érdekében áll lenyűgözni és ihlettel elragadtatni a művész urat.
Figyelmesen végigfutja az Elgroon által átnyújtott árlistát, aztán visszaadja a papirost a férfinak.*
- Azt hiszem, meg tudunk egyezni *biccent elégedetten. Ám amikor a mester a képek eladásának nehézségeiről kezd beszélni, leinti egy könnyed kis legyintéssel, amilyet a semmiségek felett szokás tenni.* - Drága művész úr *duruzsolja édesen* - úgy tartja a mondás, hogy a suszter maradjon a kaptafánál. Tudja, szinte skandallum ilyesmiről beszélnie Caldorcor Báró portáján, aki méltán áll kiváló kereskedő hírében. Bizonyára megvannak a kapcsolatai a megfelelő körökhöz *mondja, mint aki laikusként is feltétlen bizalommal él a Kereskedőház feje felé. Az újabb ajánlatra kissé megemelkedik Yeza szemöldöke.*
- Megtiszteltetés lenne Elrgoon mester tehetségének szárnysegédjeként hozzájárulni a művészetéhez *hajol meg kissé. Ez csak neki kedvez. A férfiaknak csapnivaló érzékük van a finom dolgokhoz, ez köztudott, a női ruhák pedig ebben a kategóriában súlyozottan kapnak szerepet. Így legalább Yeza is biztos lehet benne, hogy olyan holmikban kell pózolnia, ami legalább mutatós is. Ráadásul, ha jól ügyeskedik, a mű elkészültével talán még meg is kaphatja a csinosabb kellékeket a piktor úrtól, mintegy nagyvonalú ajándékot a múzsának.*
- Biztos vagyok benne, hogy a ház kereskedői örömest segítenek majd, hogy a megfelelő díszlet álljon a rendelkezésedre a munkához.
*Remélhetőleg a plusz megbízással ő is szerezhet pár jó pontot a főnökségnél.*
- Van *mondja a kérdést illetően. A válla mögé söpri rőt tincseit és a mesterre mosolyog.* - Levegyek mindent? A vázlatokhoz *pontosít, mert Yeza hangjában, aurájában van valami, ami miatt könnyen másfelé kalandoznak egy férfi gondolatai.*
4974. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-03 13:04:45
Üzenet elküldve: 2020-11-03 13:04:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Sebesült a házban//
*Nagyon figyelnie kell, hogy meghallja Torskel hangját, de végül eljut hozzá az engedély, így meg is kísérel belépni a szobába ami némileg trükkösnek bizonyul a csészékkel együtt. Könyökét, lábát, és hátát is beveti, hogy belökje, majd maga mögött becsukja az ajtót, figyelme pedig leginkább a teára koncentrálódik, hogy ne löttyintse ki azt. Nem csak azért, mert sajnálná a pazarlást, hanem mert így is eléggé égeti a tenyerét szállítás közben.
Nem vet különösebb figyelmet a fürdőző férfire, számára ez teljesen hétköznapi jelenség, és mivel továbbra is úgy tekint rá, mint egy sérült aki ápolásra szorul, így még inkább nincs oka zavarba jönni.*
- Hoztam teát, és a fájdalomcsillapító is megérkezett. Leteszem ide őket, rendben?
*Mondja és az ágy melletti kis szekrénykére helyezi a gőzölgő italt és a növénykét.*
- Van bármi óhajod? Ha nem, úgy én is elmegyek fürdeni, határozottan rám férne.
*Nem kell látnia magát, hogy érezze az arcára száradt ingoványi sarat.*
- Hmm, szerintem kimosom a te ruháidat is, ha nincs rá szükséged reggelig. A takaró melegít, egyébként is pihenned kell.
*Bár látszólag engedélyt kért, de Karheia már elhatározta magát és ennek fényében össze is szedegeti Torskel ruháit.*
- Reggelre biztosan megszáradnak.
*Teszi még hozzá, és addig maradni kíván amíg meg nem bizonyosodik arról, hogy Torskelnek nincs szüksége további segítségre.*
4973. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-02 20:25:46
Üzenet elküldve: 2020-11-02 20:25:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A fogadótérben//
// Egy rendelés erejéig valaki //
* A hölgy egy pohár fekete teára szomjazik. Rögtön intézkedik is.*
- Máris hozatok egy csészével.* Azzal magához inti a legközelebb lévő felszolgálót.*
- Hozna kérem két fekete teát nekünk!* Zsebébe nyúlva elő is kapar 6 aranyat, ami fedezi a két Tea árát
. Ezután aztán minden figyelmét a hölgynek szenteli. Nem szakítja félbe, csak bólogat arra, hogy Lihanceh sok értelmiségivel áldotta meg Lanawint. Meglepetten megemeli a szemöldökét, amikor aztán arról kezdenek el neki mesélni, hogy a jelenlévő hölgy családjával együtt élt itt a városban. Sokat hallott az itt lezajlott lázadásról. Eltudja teljes mértékben képzelni, hogy min mehetett keresztül a d'Aquista család. Ha a nő a szemeibe néz, akkor az őszinte sajnálatot olvashatja ki belőle. Ez enyhe haragba csap át, amikor a kúria pusztulására terelődik a szó.*
- Engem mindig is feldühít, ha ilyenről hallok. Építészként és művészként egyaránt szörnyű hallani ezeknek a remek alkotásoknak a pusztulását.* Látja is, hogy mennyire rajta hagyta ez a nyomát Ephemia kisasszonyon. Mindenképpen erős nő lehet, ha ezt mind elbírta viselni. Ezért nagyon is tiszteli a fiatal hölgyet. Most is erőt vesz magán, így aztán nyoma sincs már a pillanatnyi megrendülésnek.*
- Ugyan kérem hölgyem! Engem egyáltalán nem untat. Természetesen érthető a kisasszony kíváncsisága is.* Válaszolja udvariasan és még csak a portrékra vonatkozó kérdésen sem húzza fel az orrát.*
- Igen készítek portrékat is. Viszont sajnálatos módon jelenleg nincs olyan képem, amit mutatni tudnék. Tudja a kikötőben eltulajdonították a felszerelésem jelentős részét. Mostanra sikerült, csak pótolnom ezeket az amúgy igencsak költséges eszközöket.* Igazán sajnálja, de ez az igazság sajnos.*
- Szolgáltatásaimat még csak most kezdtem el hirdetni, ezért alkotásaim sincsenek még. Viszont ebből kifolyólag igazán nagyvonalú kedvezményeket kínálok az első vásárlóimnak.* Konkrét árat nem mond, mert azt még felesleges is lenne. Hiszen még azt sem tudja, hogy milyen szándék vezéreli a Ephemia d'Aquista kisasszonyt. Remélhetőleg mostanra már a tea is meg fog érkezni.*
// Egy rendelés erejéig valaki //
* A hölgy egy pohár fekete teára szomjazik. Rögtön intézkedik is.*
- Máris hozatok egy csészével.* Azzal magához inti a legközelebb lévő felszolgálót.*
- Hozna kérem két fekete teát nekünk!* Zsebébe nyúlva elő is kapar 6 aranyat, ami fedezi a két Tea árát
. Ezután aztán minden figyelmét a hölgynek szenteli. Nem szakítja félbe, csak bólogat arra, hogy Lihanceh sok értelmiségivel áldotta meg Lanawint. Meglepetten megemeli a szemöldökét, amikor aztán arról kezdenek el neki mesélni, hogy a jelenlévő hölgy családjával együtt élt itt a városban. Sokat hallott az itt lezajlott lázadásról. Eltudja teljes mértékben képzelni, hogy min mehetett keresztül a d'Aquista család. Ha a nő a szemeibe néz, akkor az őszinte sajnálatot olvashatja ki belőle. Ez enyhe haragba csap át, amikor a kúria pusztulására terelődik a szó.*- Engem mindig is feldühít, ha ilyenről hallok. Építészként és művészként egyaránt szörnyű hallani ezeknek a remek alkotásoknak a pusztulását.* Látja is, hogy mennyire rajta hagyta ez a nyomát Ephemia kisasszonyon. Mindenképpen erős nő lehet, ha ezt mind elbírta viselni. Ezért nagyon is tiszteli a fiatal hölgyet. Most is erőt vesz magán, így aztán nyoma sincs már a pillanatnyi megrendülésnek.*
- Ugyan kérem hölgyem! Engem egyáltalán nem untat. Természetesen érthető a kisasszony kíváncsisága is.* Válaszolja udvariasan és még csak a portrékra vonatkozó kérdésen sem húzza fel az orrát.*
- Igen készítek portrékat is. Viszont sajnálatos módon jelenleg nincs olyan képem, amit mutatni tudnék. Tudja a kikötőben eltulajdonították a felszerelésem jelentős részét. Mostanra sikerült, csak pótolnom ezeket az amúgy igencsak költséges eszközöket.* Igazán sajnálja, de ez az igazság sajnos.*
- Szolgáltatásaimat még csak most kezdtem el hirdetni, ezért alkotásaim sincsenek még. Viszont ebből kifolyólag igazán nagyvonalú kedvezményeket kínálok az első vásárlóimnak.* Konkrét árat nem mond, mert azt még felesleges is lenne. Hiszen még azt sem tudja, hogy milyen szándék vezéreli a Ephemia d'Aquista kisasszonyt. Remélhetőleg mostanra már a tea is meg fog érkezni.*
4972. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-02 19:47:51
Üzenet elküldve: 2020-11-02 19:47:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A fogadótérben//
- Egy pohár fekete teát elfogadok, ha van, köszönöm. Megszomjaztam az idefelé vezető úton.
*Csendben hallgatja Elgroon szavait, közben értőn bólogat. Üdítő dolog mással is szóba elegyednie fancsali fivérén kívül, s mi több, Elgroon érdekes személyiségnek tűnik számára.*
- Lihanech sok tudóst és művészt ajándékozott e világnak. Ami azt illeti, valóban elkél itt néhány, aki érti a dolgát, építészekből meg főleg. Ami engem illet, valaha itt Artheniorban éltem, de a sors úgy hozta, hogy végül a családommal a Thargok birtokaira költöztünk. ~Az a fránya sors.~ Tudja, jelenleg azon ügyködök, hogy valamelyest helyrehozzam családom helyzetét, ami az artheniori lázadás óta meglehetősen... Nos, megrendült. Minden értelemben.
*Tekintetével hol az asztalra helyezett kezeit vizslatja, hol Elgroon szemeit.*
- A régi kúriánk falait valaha az őseim portéi díszítették. Egy napon aztán mind a romoké, a lángoké és enyészeté lett. El tudja ezt képzelni? Ennyi értéket, mind eszmeit, mind szellemit elveszni egyetlen nap leforgása alatt?
*Szokása mostanság elveszni a melankólia ködében, de most az egyszer erőt vesz magán. Egyre görnyedő testtartásán úrrá lesz, kihúzza magát, és egy halovány mosollyal az arcán a férfira néz. Valamelyest megnyugtató a jelenléte, holott még nem ismeri. Talán csak a tény teszi, hogy valaki egyáltalán képes meghallgatni őt.*
- Na de nem a múlt ábrándjaival és szörnyűségeivel kívánom untatni, kedves Tramal Úr. Pusztán úgy érzem, el kellett mondjam mindezt, hogy a továbbiakban megértse, miért is kerestem fel, no meg hogy pár szót azért én is tudjak önről. Talán buta kérdés egyébiránt ilyesmit kérdezni egy magához hasonlótól, de először árulja el kérem, ugye készít portrékat? És ha igen, esetleg rendelkezik olyasfajta kész vagy félkész munkákkal, amiket szemrevételezhetnék?
- Egy pohár fekete teát elfogadok, ha van, köszönöm. Megszomjaztam az idefelé vezető úton.
*Csendben hallgatja Elgroon szavait, közben értőn bólogat. Üdítő dolog mással is szóba elegyednie fancsali fivérén kívül, s mi több, Elgroon érdekes személyiségnek tűnik számára.*
- Lihanech sok tudóst és művészt ajándékozott e világnak. Ami azt illeti, valóban elkél itt néhány, aki érti a dolgát, építészekből meg főleg. Ami engem illet, valaha itt Artheniorban éltem, de a sors úgy hozta, hogy végül a családommal a Thargok birtokaira költöztünk. ~Az a fránya sors.~ Tudja, jelenleg azon ügyködök, hogy valamelyest helyrehozzam családom helyzetét, ami az artheniori lázadás óta meglehetősen... Nos, megrendült. Minden értelemben.
*Tekintetével hol az asztalra helyezett kezeit vizslatja, hol Elgroon szemeit.*
- A régi kúriánk falait valaha az őseim portéi díszítették. Egy napon aztán mind a romoké, a lángoké és enyészeté lett. El tudja ezt képzelni? Ennyi értéket, mind eszmeit, mind szellemit elveszni egyetlen nap leforgása alatt?
*Szokása mostanság elveszni a melankólia ködében, de most az egyszer erőt vesz magán. Egyre görnyedő testtartásán úrrá lesz, kihúzza magát, és egy halovány mosollyal az arcán a férfira néz. Valamelyest megnyugtató a jelenléte, holott még nem ismeri. Talán csak a tény teszi, hogy valaki egyáltalán képes meghallgatni őt.*
- Na de nem a múlt ábrándjaival és szörnyűségeivel kívánom untatni, kedves Tramal Úr. Pusztán úgy érzem, el kellett mondjam mindezt, hogy a továbbiakban megértse, miért is kerestem fel, no meg hogy pár szót azért én is tudjak önről. Talán buta kérdés egyébiránt ilyesmit kérdezni egy magához hasonlótól, de először árulja el kérem, ugye készít portrékat? És ha igen, esetleg rendelkezik olyasfajta kész vagy félkész munkákkal, amiket szemrevételezhetnék?
4971. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-02 19:06:28
Üzenet elküldve: 2020-11-02 19:06:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza//
*A férfi hátralép a pulthoz, és a holmija között matat. Talál is egy kis virágot, amit talán hajnal körül szedhetett. Jól bírta az utat, nem lapult ki, nem tört össze. Ezt előveszi, majd Yezához lépve annak a hajába tűzi.*
-Remélem szép ajándék.* Szól a férfi, majd amikor a nő útba igazítja csak mosolyog.*
-Örülök, hogy tetszik az alfelem, bár a tiédet meg sem közelíti. Ha értenék a zenéhez és költészethez, hét rőfnyi pergamenre lenne szükségem ahhoz, hogy dicsérni tudjam, és az még csak a hátsódról szólna.* Neveti el magát a férfi.*
-Meg kellett küzdenem a belső démonaimmal. Egy látomást láttam, és az alapján indultam el, miután végeztem visszatértem.* Szól a férfi, majd megmossa a kezét.*
*A férfi hátralép a pulthoz, és a holmija között matat. Talál is egy kis virágot, amit talán hajnal körül szedhetett. Jól bírta az utat, nem lapult ki, nem tört össze. Ezt előveszi, majd Yezához lépve annak a hajába tűzi.*
-Remélem szép ajándék.* Szól a férfi, majd amikor a nő útba igazítja csak mosolyog.*
-Örülök, hogy tetszik az alfelem, bár a tiédet meg sem közelíti. Ha értenék a zenéhez és költészethez, hét rőfnyi pergamenre lenne szükségem ahhoz, hogy dicsérni tudjam, és az még csak a hátsódról szólna.* Neveti el magát a férfi.*
-Meg kellett küzdenem a belső démonaimmal. Egy látomást láttam, és az alapján indultam el, miután végeztem visszatértem.* Szól a férfi, majd megmossa a kezét.*
4970. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-02 17:42:42
Üzenet elküldve: 2020-11-02 17:42:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Graril, Xavy//
- Hogy hiányoztál-e? *biccenti félre a fejét töprengő kifejezéssel. Még az állát is morzsolgatja közben a hatás kedvéért.* - Az attól függ, hoztál-e ajándékot a kiruccanásodról *böki oda végül komisz mosolygással. De a derű nem marad sokáig a Rőt vonásain.*
- Xavy, te se tudod, hová lett Arja? Jó ideje nem láttam már. Lehet, hogy ketten indultak el Elgretor mesterrel a Ki... *Mire Yeza hátranéz, a gnóm lány már eltűnt a konyhában* - kötőbe? *Fejezi be a mondatot, amit talán nem is hallott egészen a másik.*
- Hogy mi? *fordul vissza Graril felé a kérdésre.* - Ja, neeem. Azt a titulust senki el nem vitathatja Xavytól. *Az ennivaló utáni érdeklődésre csak sóhajtva csóválja meg a fejét.*
- Nagyfiú! Tudod, mi a módi. Mosd meg a kezed, tedd le a formás hátsód valahol, súgd meg, mit szeretnél enni és viszem, ha kész van.
*Azért ha marad egy kis ideje, most már körbekérdezősködik a személyzet körében, hátha valaki többet tud Arjáról.*
- Amúgy hol a viharba kódorogtál? *kérdi még Grariltól a szemét szűkítve.*
- Hogy hiányoztál-e? *biccenti félre a fejét töprengő kifejezéssel. Még az állát is morzsolgatja közben a hatás kedvéért.* - Az attól függ, hoztál-e ajándékot a kiruccanásodról *böki oda végül komisz mosolygással. De a derű nem marad sokáig a Rőt vonásain.*
- Xavy, te se tudod, hová lett Arja? Jó ideje nem láttam már. Lehet, hogy ketten indultak el Elgretor mesterrel a Ki... *Mire Yeza hátranéz, a gnóm lány már eltűnt a konyhában* - kötőbe? *Fejezi be a mondatot, amit talán nem is hallott egészen a másik.*
- Hogy mi? *fordul vissza Graril felé a kérdésre.* - Ja, neeem. Azt a titulust senki el nem vitathatja Xavytól. *Az ennivaló utáni érdeklődésre csak sóhajtva csóválja meg a fejét.*
- Nagyfiú! Tudod, mi a módi. Mosd meg a kezed, tedd le a formás hátsód valahol, súgd meg, mit szeretnél enni és viszem, ha kész van.
*Azért ha marad egy kis ideje, most már körbekérdezősködik a személyzet körében, hátha valaki többet tud Arjáról.*
- Amúgy hol a viharba kódorogtál? *kérdi még Grariltól a szemét szűkítve.*
4969. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-02 08:28:19
Üzenet elküldve: 2020-11-02 08:28:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Sebesült a házban//
//Érintőlegesen Ephemia és Elgroon //
// Érintőlegesen Yeza és Graril//
-Kamilla persze. *Már forrázza is a szárított virágokat, majd lecsöpögteti és a pultra helyezi. Ő maga sosem bírta a szagát, talán még fanyalog is egy kicsit elveszítve az önuralmat az arcizmai felett. A kérdés viszont, amit a nő hozzá intéz kicsit meglepi. ~Hogy hova? ~ Még a mutatóujja is megemelkedik a tokája irányába, hogy biztos, hogy rá gondolt-e a nő? Nem igen kérdezgetnek ilyesmit tőle, esetleg azt szokták már nem szomjas egyének latolgatni, hogy mindenütt szőrös-e vagy hogy mindenhol pöndörödik a vége? Nyilván az ilyenek között gyorsan rendet vág, de erre nem tud mit mondani.*
-Itt nőttem fel a környéken. Fiatal koromban a szántók környékén éltünk, az utóbbi időben itt a szomszédban. *Mutogat a háta mögé, bár persze nem konkrétan érti, hogy a szomszédban, csak arra akar utalni, hogy elég közel.*
-Miért tetszik érdeklődni néni? *Azért még hozzáteszi, bár lehet erre már nem kap választ, meg talán nem is fontos.*
- További szép estét! *Integet lassan az elsétálónak. ~Milyen furcsa szerzet, a helyett, hogy agyoncsapná a szerencsétlent…~ Rángatja a fejét jobbra majd balra, de nincs sok ideje ezen gondolkodni, mert mire összeszedi a koszos poharakat, már ott is terem valaki a pultnál egy kérdéssel. A barna hajú hölgyemény a kiemelt vendégüket keresi. ~Mi vagyok én, hogy mindig tudjam ki hol van? ~ Morog magában, ám, mikor szóra nyithatná a száját, meg is érkezik a hiányolt férfi és már el is happolja a nőt. ~Az a jó ha nincs vele dolog. ~ Von vállat. Miközben besétál a konyhára a mosatlannal látja, hogy Yeza is beáll a pultba, bár nem teljesen bizonyos benne, hogy nem Graril miatt, aki az imént toppant be az ajtón. ~Nózipuszit neki, aztán ne tartsátok fel a forgalmat. ~ Csóválja a fejét nagy sóhajtás közepette, míg be nem lép a konyhába.*
// Estanellaria //
*Végre elporoszkáltak a vendégek a pult közeléből, így nagy lépésekkel indul vissza a varázslatos sötételfhez, a szobakulcsával karöltve, magasra is emeli, miközben trappol, hogy lássa a nő, nem feletette el.*
-Boccsánat sietek, bocsánatsietek. *Motyogja miközben az asztalok között lavírozik, még egy vendégnek is nekikoccan óvatosan, de szerencséjére a kezében tartott korsó söre nem löttyen ki a földre. Mikor pedig végre odaér, a kezével mutatja a szobákhoz vezető utat a nőnek, míg kifújja magát.*
-A…hhaarrra tessék. *Előzékenyen előre engedi a nőt, majd mikor már senki nincs a közelben, és már a szoba elé érnek, megáll és hátra téve mindkét kezét billeg előre és hátra a sarkán.*
-A néééni azt is mondta, hogy kívánhatok egyet az információért cserébe. Nem tudom, hogy ez, hogy működik… meg is kell dörzsölni? *Lép oda a sötételfhez és kezd odadörzsölni a csuklóját a nő ruhájához nagy koncentráció közepette.*
-Így? *Pislog tanácsért felfelé, mert nagyon szeretné a kívánságot ám, egyértelműen lerí az arcáról.*
//Érintőlegesen Ephemia és Elgroon //
// Érintőlegesen Yeza és Graril//
-Kamilla persze. *Már forrázza is a szárított virágokat, majd lecsöpögteti és a pultra helyezi. Ő maga sosem bírta a szagát, talán még fanyalog is egy kicsit elveszítve az önuralmat az arcizmai felett. A kérdés viszont, amit a nő hozzá intéz kicsit meglepi. ~Hogy hova? ~ Még a mutatóujja is megemelkedik a tokája irányába, hogy biztos, hogy rá gondolt-e a nő? Nem igen kérdezgetnek ilyesmit tőle, esetleg azt szokták már nem szomjas egyének latolgatni, hogy mindenütt szőrös-e vagy hogy mindenhol pöndörödik a vége? Nyilván az ilyenek között gyorsan rendet vág, de erre nem tud mit mondani.*
-Itt nőttem fel a környéken. Fiatal koromban a szántók környékén éltünk, az utóbbi időben itt a szomszédban. *Mutogat a háta mögé, bár persze nem konkrétan érti, hogy a szomszédban, csak arra akar utalni, hogy elég közel.*
-Miért tetszik érdeklődni néni? *Azért még hozzáteszi, bár lehet erre már nem kap választ, meg talán nem is fontos.*
- További szép estét! *Integet lassan az elsétálónak. ~Milyen furcsa szerzet, a helyett, hogy agyoncsapná a szerencsétlent…~ Rángatja a fejét jobbra majd balra, de nincs sok ideje ezen gondolkodni, mert mire összeszedi a koszos poharakat, már ott is terem valaki a pultnál egy kérdéssel. A barna hajú hölgyemény a kiemelt vendégüket keresi. ~Mi vagyok én, hogy mindig tudjam ki hol van? ~ Morog magában, ám, mikor szóra nyithatná a száját, meg is érkezik a hiányolt férfi és már el is happolja a nőt. ~Az a jó ha nincs vele dolog. ~ Von vállat. Miközben besétál a konyhára a mosatlannal látja, hogy Yeza is beáll a pultba, bár nem teljesen bizonyos benne, hogy nem Graril miatt, aki az imént toppant be az ajtón. ~Nózipuszit neki, aztán ne tartsátok fel a forgalmat. ~ Csóválja a fejét nagy sóhajtás közepette, míg be nem lép a konyhába.*
// Estanellaria //
*Végre elporoszkáltak a vendégek a pult közeléből, így nagy lépésekkel indul vissza a varázslatos sötételfhez, a szobakulcsával karöltve, magasra is emeli, miközben trappol, hogy lássa a nő, nem feletette el.*
-Boccsánat sietek, bocsánatsietek. *Motyogja miközben az asztalok között lavírozik, még egy vendégnek is nekikoccan óvatosan, de szerencséjére a kezében tartott korsó söre nem löttyen ki a földre. Mikor pedig végre odaér, a kezével mutatja a szobákhoz vezető utat a nőnek, míg kifújja magát.*
-A…hhaarrra tessék. *Előzékenyen előre engedi a nőt, majd mikor már senki nincs a közelben, és már a szoba elé érnek, megáll és hátra téve mindkét kezét billeg előre és hátra a sarkán.*
-A néééni azt is mondta, hogy kívánhatok egyet az információért cserébe. Nem tudom, hogy ez, hogy működik… meg is kell dörzsölni? *Lép oda a sötételfhez és kezd odadörzsölni a csuklóját a nő ruhájához nagy koncentráció közepette.*
-Így? *Pislog tanácsért felfelé, mert nagyon szeretné a kívánságot ám, egyértelműen lerí az arcáról.*
4968. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-01 22:18:11
Üzenet elküldve: 2020-11-01 22:18:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A művészet oltárán//
* Itt most minden megy mint a karikacsapás. A elbűvölt művész neki kezd a találgatásnak, de közben le nem venné a szemét Yezáról. Próbálna olvasni az arcáról, de egyelőre ez reménytelen vállalkozásnak bizonyul. Sejtelemes mosolyán kívül nem vél felfedezni más érzelmet. A kurtizán szóra is csak egy szemöldök emelés a válasz. Ennyiből meg sajnos nem tud következtetést levonni Elgroon. Mondjuk töprengeni sincs ideje az ilyesmin, mert agya lázasan dolgozik a kép összeállításán. Talán az első igazi érzelem a fegyverek említésénél jelentkezik a kreol arcon. A szélesebb mosolyból arra enged következtetni, hogy a fegyverekkel jó irányba tapogat. Ez egy új irányt vet fel benne, de a köhintés jelzi számára, hogy itt esetleg lassítson. Nem is erőlteti, de ezt meg is indokolta. El is kezdi inkább egy képbe illeszteni a karaktert, mert az valamivel tisztább képet nyújt a vörösről. Magát is meglepi, hogy milyen könnyedén megy ez. Az ópiumpipa az nagyon is beletalált, mert erre biccent a lányt. Végül azért egy viszonylag részletesen felvázolt kép születik meg, de az elméleti síkon. Szinte már egy másik is követelné kifelé magának a helyet, de ezt már elveti a művész, hiszen még az első is csak a must. Sok munkával lesz belőle csak bor. Yezát is megfoghatta a dolog, mivel poharával indul morfondírozó körútra. Elgroon pedig nagyon várja, hogy végre meghallgathassa a véleményét. Nem is kell soká várnia, mivel még többet is kap, mint amennyit várt. Újfent csak lenyűgözi a lány azzal, hogy a felvázolt ötletnek történetet ad. Lényegében életet lehel belé, és ettől lesz igazán kerek az egész. Ráadásul a férfiak számára oly kedves domborulatokkal is játszadozik.*
- Erre a tűzre van szükség! Szinte átéltem a jelenetet. Maga egy született őstehetség.* Lelkendezik, mivel egy új ötletet is adott neki.*
- Akár egy egész képsorozatot is eltudnék képzelni, ami akár feldolgozza a hölgy életének szakaszait röviden. Ezen majd még törnöm kell a fejem. Természetesen az ön véleményére is számítok.* Semmiképpen sem szeretne egyedül dönteni, mivel itt jelenleg kettőn áll a vásár. Most viszont ideje egy kicsit egyezkedni is.*
- Mindenképpen készítenék pár rajzot is. Egyelőre csak a pózokról. Az lesz ugyanis a kép alapja.* Feleli a kérdésre és aztán előkapar egy papirost, amire az árakat írta fel korábban. Oda is nyújtja neki, hogy kedvére szemügyre vehesse.*
- Nos ezek csak tájékoztató jellegű árak. Amolyan átlagos képekre. Tudja ez is csak olyan, mint bármilyen más munka. Sok mindentől függ egy kép minősége. Egy dolog biztos. Minden kép után fizetni fogok attól fügetótlenül, hogy sikerül-e rögtön értékesítenem vagy sem. Az értékesítés az az én saram lesz. Ám most, hogy sikeresen feltöltött ihlettel újabb lehetőségeket véltem felfedezni.* Kíváncsian pillant rá, hogy miképpen reagál, majd folytatja.*
- Szembe kell néznem azzal a ténnyel is, hogy jelenleg talán a jómódú városlakók száma kicsit korlátozott. Nem vagyok biztos benne, hogy megfizetnék egy-egy alkotásom árát. Itt főleg az olyanokra gondolok, mint amit az előbb is sikerült megalkotnunk. Viszont, ha esetleg egy fizetős kiállítás keretében mutatnánk be az máris jövedelmezőbb lenne. Talán még a városi vezetőséget is érdekelné valami ilyesmi. Na, de mire is akarok kilyukadni. A befolyt bevételből egyenlő mértékben részesül a modell, akárcsak a művész. Ezzel is ösztönözni szeretném a hölgyeket, hogy minél becsesebb oldalukat mutassák. Magának hajlandó lennék többet is adni, mint a bevételi rész fele, de cserébe várnék is valamit. Szükségem van valakire, aki segít nekem az alkotások során. Nem fizikailag, hanem szellemileg. Én sem tudok ám mindent sajnos. Például egyes ruhaneműk kiválasztása sem megy mindig olyan egyszerűen. Egy szakértő női szem például sokat tud lendíteni az ilyesmin. Illetve kell valaki, aki véleményezi az ötleteimet is. De ezt sorolhatnám még tovább is. Minden projektemből adnék részesedést, nem csak azokból, amiben modellként is szerepel. Még nem említettem senkinek, de van egy igazán nagyra törő tervem is. Sajnos várat még sokáig magára, de tervben van. Kifejezetten jövedelmező üzleti vállalkozás lesz, ha összejön végül.* Húzza el végezetül a mézes madzagot a vörös orra előtt. Sok mindent összehordott neki reméli, hogy nem kavarta össze.*
- Ez csak egy plusz lehetőség semmi több. A képeken felül jönne. Ráadásul nem kell rögtön se döntenie.* A modelli munkát azt már nagyjából úgy vette ki, hogy összejött. Ha nem lesz több kérdés, akár az vázlatnak is nekivághatnak majd.*
- Van esetleg bármilyen nemű kérdése?
//A művészet oltárán//
* Itt most minden megy mint a karikacsapás. A elbűvölt művész neki kezd a találgatásnak, de közben le nem venné a szemét Yezáról. Próbálna olvasni az arcáról, de egyelőre ez reménytelen vállalkozásnak bizonyul. Sejtelemes mosolyán kívül nem vél felfedezni más érzelmet. A kurtizán szóra is csak egy szemöldök emelés a válasz. Ennyiből meg sajnos nem tud következtetést levonni Elgroon. Mondjuk töprengeni sincs ideje az ilyesmin, mert agya lázasan dolgozik a kép összeállításán. Talán az első igazi érzelem a fegyverek említésénél jelentkezik a kreol arcon. A szélesebb mosolyból arra enged következtetni, hogy a fegyverekkel jó irányba tapogat. Ez egy új irányt vet fel benne, de a köhintés jelzi számára, hogy itt esetleg lassítson. Nem is erőlteti, de ezt meg is indokolta. El is kezdi inkább egy képbe illeszteni a karaktert, mert az valamivel tisztább képet nyújt a vörösről. Magát is meglepi, hogy milyen könnyedén megy ez. Az ópiumpipa az nagyon is beletalált, mert erre biccent a lányt. Végül azért egy viszonylag részletesen felvázolt kép születik meg, de az elméleti síkon. Szinte már egy másik is követelné kifelé magának a helyet, de ezt már elveti a művész, hiszen még az első is csak a must. Sok munkával lesz belőle csak bor. Yezát is megfoghatta a dolog, mivel poharával indul morfondírozó körútra. Elgroon pedig nagyon várja, hogy végre meghallgathassa a véleményét. Nem is kell soká várnia, mivel még többet is kap, mint amennyit várt. Újfent csak lenyűgözi a lány azzal, hogy a felvázolt ötletnek történetet ad. Lényegében életet lehel belé, és ettől lesz igazán kerek az egész. Ráadásul a férfiak számára oly kedves domborulatokkal is játszadozik.*
- Erre a tűzre van szükség! Szinte átéltem a jelenetet. Maga egy született őstehetség.* Lelkendezik, mivel egy új ötletet is adott neki.*
- Akár egy egész képsorozatot is eltudnék képzelni, ami akár feldolgozza a hölgy életének szakaszait röviden. Ezen majd még törnöm kell a fejem. Természetesen az ön véleményére is számítok.* Semmiképpen sem szeretne egyedül dönteni, mivel itt jelenleg kettőn áll a vásár. Most viszont ideje egy kicsit egyezkedni is.*
- Mindenképpen készítenék pár rajzot is. Egyelőre csak a pózokról. Az lesz ugyanis a kép alapja.* Feleli a kérdésre és aztán előkapar egy papirost, amire az árakat írta fel korábban. Oda is nyújtja neki, hogy kedvére szemügyre vehesse.*
- Nos ezek csak tájékoztató jellegű árak. Amolyan átlagos képekre. Tudja ez is csak olyan, mint bármilyen más munka. Sok mindentől függ egy kép minősége. Egy dolog biztos. Minden kép után fizetni fogok attól fügetótlenül, hogy sikerül-e rögtön értékesítenem vagy sem. Az értékesítés az az én saram lesz. Ám most, hogy sikeresen feltöltött ihlettel újabb lehetőségeket véltem felfedezni.* Kíváncsian pillant rá, hogy miképpen reagál, majd folytatja.*
- Szembe kell néznem azzal a ténnyel is, hogy jelenleg talán a jómódú városlakók száma kicsit korlátozott. Nem vagyok biztos benne, hogy megfizetnék egy-egy alkotásom árát. Itt főleg az olyanokra gondolok, mint amit az előbb is sikerült megalkotnunk. Viszont, ha esetleg egy fizetős kiállítás keretében mutatnánk be az máris jövedelmezőbb lenne. Talán még a városi vezetőséget is érdekelné valami ilyesmi. Na, de mire is akarok kilyukadni. A befolyt bevételből egyenlő mértékben részesül a modell, akárcsak a művész. Ezzel is ösztönözni szeretném a hölgyeket, hogy minél becsesebb oldalukat mutassák. Magának hajlandó lennék többet is adni, mint a bevételi rész fele, de cserébe várnék is valamit. Szükségem van valakire, aki segít nekem az alkotások során. Nem fizikailag, hanem szellemileg. Én sem tudok ám mindent sajnos. Például egyes ruhaneműk kiválasztása sem megy mindig olyan egyszerűen. Egy szakértő női szem például sokat tud lendíteni az ilyesmin. Illetve kell valaki, aki véleményezi az ötleteimet is. De ezt sorolhatnám még tovább is. Minden projektemből adnék részesedést, nem csak azokból, amiben modellként is szerepel. Még nem említettem senkinek, de van egy igazán nagyra törő tervem is. Sajnos várat még sokáig magára, de tervben van. Kifejezetten jövedelmező üzleti vállalkozás lesz, ha összejön végül.* Húzza el végezetül a mézes madzagot a vörös orra előtt. Sok mindent összehordott neki reméli, hogy nem kavarta össze.*
- Ez csak egy plusz lehetőség semmi több. A képeken felül jönne. Ráadásul nem kell rögtön se döntenie.* A modelli munkát azt már nagyjából úgy vette ki, hogy összejött. Ha nem lesz több kérdés, akár az vázlatnak is nekivághatnak majd.*
- Van esetleg bármilyen nemű kérdése?
4967. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-01 20:57:46
Üzenet elküldve: 2020-11-01 20:57:46
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A Kalmárban//
//Kicsit Gwaeren és Lou, majd Xavy//
- Nos, ez esetben látogasson el a Dwirinthalen kúriába egyszer. Hozza magával a barátját is! A viszontlátásra! *biccenti meg búcsúzóul a fejét előbb Gwaeren, majd a férfi felé, halvány mosollyal hagyva őket magukra. ~Legalább nekik jól fog telni az estéjük... ~sóhajt fel magában, ahogy szembesül azzal, ami rá vár, nevezetesen a bosszantó kis gnómmal*
- Köszönöm. *sóhajt ezúttal ténylegesen is, a lány fecsegésének legnagyobb részét elengedve a füle mellett. ~Hamarabb szabadulok, ha nem kérdezek semmit~ érvel magában, alig várva, hogy végre megmutassák neki a szobáját, és aztán magára hagyják*
- Remek, akkor mutasd az utat! *vezettetné magát a szobájához, ám úgy tűnik sajnos, Xavynak más elképzelései vannak*
- Na mi az az üzenet? Ha olyan bizalmas, elmondhatnád a szobámban is, ott biztos nem zavarnak meg minket... *próbálja irányítani a lány tetteit és lépteit a neki kedvező irányba, miközben reményeinek is hangot ad, hogy várhatóan a szobában nyugton hagyják majd végre. Úgy tűnik azonban, kívánsága hamarabb valóra válik, mint szerette volna, hiszen a gnóm elszalad egy másik vendéghez, ő meg ott marad az asztal mellett, ujjaival türelmetlenül dobolva, miközben várja, hogy Xavy visszatérjen hozzá, hisz jobban örülne, ha a lány előbb megmutatná, melyik lesz az ő lakrésze, és csak azután hagyná magára. Dora üzenete is bosszantja már hallatlanban, hiszen le merné fogadni, valami bődületes ostobaságot csinált már megint a lány. ~Remélem, nem találja ki, hogy szabadítsuk ki Eszenincs kisasszonyt is... ~fohászkodik magában, miközben pillantását végig Xavyn tartja, hogy felvegye vele a szemkontaktust, ha felé pillant, és jelezze, türelmetlenül várja már a visszatértét.*
//Kicsit Gwaeren és Lou, majd Xavy//
- Nos, ez esetben látogasson el a Dwirinthalen kúriába egyszer. Hozza magával a barátját is! A viszontlátásra! *biccenti meg búcsúzóul a fejét előbb Gwaeren, majd a férfi felé, halvány mosollyal hagyva őket magukra. ~Legalább nekik jól fog telni az estéjük... ~sóhajt fel magában, ahogy szembesül azzal, ami rá vár, nevezetesen a bosszantó kis gnómmal*
- Köszönöm. *sóhajt ezúttal ténylegesen is, a lány fecsegésének legnagyobb részét elengedve a füle mellett. ~Hamarabb szabadulok, ha nem kérdezek semmit~ érvel magában, alig várva, hogy végre megmutassák neki a szobáját, és aztán magára hagyják*
- Remek, akkor mutasd az utat! *vezettetné magát a szobájához, ám úgy tűnik sajnos, Xavynak más elképzelései vannak*
- Na mi az az üzenet? Ha olyan bizalmas, elmondhatnád a szobámban is, ott biztos nem zavarnak meg minket... *próbálja irányítani a lány tetteit és lépteit a neki kedvező irányba, miközben reményeinek is hangot ad, hogy várhatóan a szobában nyugton hagyják majd végre. Úgy tűnik azonban, kívánsága hamarabb valóra válik, mint szerette volna, hiszen a gnóm elszalad egy másik vendéghez, ő meg ott marad az asztal mellett, ujjaival türelmetlenül dobolva, miközben várja, hogy Xavy visszatérjen hozzá, hisz jobban örülne, ha a lány előbb megmutatná, melyik lesz az ő lakrésze, és csak azután hagyná magára. Dora üzenete is bosszantja már hallatlanban, hiszen le merné fogadni, valami bődületes ostobaságot csinált már megint a lány. ~Remélem, nem találja ki, hogy szabadítsuk ki Eszenincs kisasszonyt is... ~fohászkodik magában, miközben pillantását végig Xavyn tartja, hogy felvegye vele a szemkontaktust, ha felé pillant, és jelezze, türelmetlenül várja már a visszatértét.*
4966. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-01 15:24:22
Üzenet elküldve: 2020-11-01 15:24:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sebesült a házban//
*Nem tudni, hogy a fáradságtól, vagy a meleg víztől, de Torskel úgy a dézsában, elaludt.
Álmában egy hajón volt, amit ő kormányozott, de ő volt a kapitánya is. A Szelek nagyon messzire röpítették, egy olyan helyre, ahol örök nyár van. Egy fehér homokú szigetet pillantott meg, amit buja erdők tarkítottak. Torskel ott kikötött, majd leszállt a hajóról. Ekkor nők fogadták őket, akiknek gyönyör, napbarnított bőrük volt. Keblüket virágfüzér takarta el, és fülük mögé is orchidea virág volt tűzve, ugyanakkor fűszoknyát viseltek. Minden matrózhoz odalépett egy ilyen nő, kivéve őhozzá. Már-már elszomorodott volna, de ekkor hozzá is odalépett egy nő. Egy fehér bőrű, őszes hajú, kék szemű szépség, de hasonló öltözékbe mint a többi lány. Ismerős volt az arca, mert az nem más volt, mint Karheia. Éppen magához ölelte volna, és meg is csókolta volna, ha hirtelen fel nem ébred. Karheia volt az.*
-Gyere nyugodtan!* Mondja természetesen, holott még mindig a dézsa vízben gubbaszt.*
*Nem tudni, hogy a fáradságtól, vagy a meleg víztől, de Torskel úgy a dézsában, elaludt.
Álmában egy hajón volt, amit ő kormányozott, de ő volt a kapitánya is. A Szelek nagyon messzire röpítették, egy olyan helyre, ahol örök nyár van. Egy fehér homokú szigetet pillantott meg, amit buja erdők tarkítottak. Torskel ott kikötött, majd leszállt a hajóról. Ekkor nők fogadták őket, akiknek gyönyör, napbarnított bőrük volt. Keblüket virágfüzér takarta el, és fülük mögé is orchidea virág volt tűzve, ugyanakkor fűszoknyát viseltek. Minden matrózhoz odalépett egy ilyen nő, kivéve őhozzá. Már-már elszomorodott volna, de ekkor hozzá is odalépett egy nő. Egy fehér bőrű, őszes hajú, kék szemű szépség, de hasonló öltözékbe mint a többi lány. Ismerős volt az arca, mert az nem más volt, mint Karheia. Éppen magához ölelte volna, és meg is csókolta volna, ha hirtelen fel nem ébred. Karheia volt az.*
-Gyere nyugodtan!* Mondja természetesen, holott még mindig a dézsa vízben gubbaszt.*
4965. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-01 15:12:07
Üzenet elküldve: 2020-11-01 15:12:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza//
*A férfi talán elmélázna a pult mellett, amikor egy ismerős hang szólítja meg őt. Yeza az, a vöröshajú wegtoreni szépség. A férfi hátrahajtja a csuklyáját, és barátságosan mosolyog rá a nőre.*
-Lám megismertél, szegényes öltözetem ellenére. Hiányoztam?* Kérdezi egy félmosollyal az arcán. Amikor haééja azt, hogy Arja és a sermester is elment a férfi szeme elkerekedik.*
-Nem tudtam, hogy ők is elmentek.* Jegyzi meg a férfi.*
-Jól megy bolt? Most te vagy itt az ügyeletes szép csaplárosnő?* Kérdezi viccesen a férfi.*
-Van valami ennivalótok?* Szólal meg a férfi, mivel a kereskedőház tagja, így biztos lapul valami finomság a konyhában, amit megehet.*
*A férfi talán elmélázna a pult mellett, amikor egy ismerős hang szólítja meg őt. Yeza az, a vöröshajú wegtoreni szépség. A férfi hátrahajtja a csuklyáját, és barátságosan mosolyog rá a nőre.*
-Lám megismertél, szegényes öltözetem ellenére. Hiányoztam?* Kérdezi egy félmosollyal az arcán. Amikor haééja azt, hogy Arja és a sermester is elment a férfi szeme elkerekedik.*
-Nem tudtam, hogy ők is elmentek.* Jegyzi meg a férfi.*
-Jól megy bolt? Most te vagy itt az ügyeletes szép csaplárosnő?* Kérdezi viccesen a férfi.*
-Van valami ennivalótok?* Szólal meg a férfi, mivel a kereskedőház tagja, így biztos lapul valami finomság a konyhában, amit megehet.*
4964. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-01 11:35:22
Üzenet elküldve: 2020-11-01 11:35:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A fogadótérben//
//Yeza, Gaerralos, Jenari//
*Yeza kissé beharapja a száját, hiszen szólhatott volna a konyhán, hogy szeljék fel a húst, hiszen egy kézzel elég bajos az ilyesmi. De szerencsére a sült olyan kellemesen omlós, hogy még így is könnyen elboldogul vele a férfi.*
- Átadom *biccent mosolyogva.* - A szakácsunk biztosan értékelni fogja. Nem is való, hogy minden elismerést a felszolgálók gyűjtsenek be. *Pedig általában ez a helyzet, viszont cserébe a rossz modorú vendégek minden nyűgét is ők kapják.*
- Igazán nagylelkű, uram *rogyasztja meg kissé térdeit a borravaló okán.* - Jó étvágyat!
*Még visszafordul a városőr lányhoz, hátha szeretne valamit, hiszen róla sem feledkezett meg, természetesen. Csak aztán indul a pult felé.*
//Graril//
*Lépteit máris megszaporázza, hiszen úgy tűnik, újabb vendég érkezett. Csak a pult mögé fordulva ismeri fel Grarilt a dísztelen hacuka alatt.*
- Nagyfiú! Hát megkerültél? *kérdi egy nagy, megnyugvást sejtető, mosolygós sóhajjal. Pillantása mindjárt körbe is pásztáz, de úgy tűnik hiába.*
- És Arja? Meg a sermester?
//Yeza, Gaerralos, Jenari//
*Yeza kissé beharapja a száját, hiszen szólhatott volna a konyhán, hogy szeljék fel a húst, hiszen egy kézzel elég bajos az ilyesmi. De szerencsére a sült olyan kellemesen omlós, hogy még így is könnyen elboldogul vele a férfi.*
- Átadom *biccent mosolyogva.* - A szakácsunk biztosan értékelni fogja. Nem is való, hogy minden elismerést a felszolgálók gyűjtsenek be. *Pedig általában ez a helyzet, viszont cserébe a rossz modorú vendégek minden nyűgét is ők kapják.*
- Igazán nagylelkű, uram *rogyasztja meg kissé térdeit a borravaló okán.* - Jó étvágyat!
*Még visszafordul a városőr lányhoz, hátha szeretne valamit, hiszen róla sem feledkezett meg, természetesen. Csak aztán indul a pult felé.*
//Graril//
*Lépteit máris megszaporázza, hiszen úgy tűnik, újabb vendég érkezett. Csak a pult mögé fordulva ismeri fel Grarilt a dísztelen hacuka alatt.*
- Nagyfiú! Hát megkerültél? *kérdi egy nagy, megnyugvást sejtető, mosolygós sóhajjal. Pillantása mindjárt körbe is pásztáz, de úgy tűnik hiába.*
- És Arja? Meg a sermester?
4963. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-01 10:47:41
Üzenet elküldve: 2020-11-01 10:47:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A művészet oltárán//
*Olyan súlyos kő esik le Yeza szívéről, hogy szinte hallja is a hangját. A Wegtorenből való távozása óta egy kezén meg tudná számolni az alkalmakat, amikor ilyen simán utat találtak a készségei, hogy a kijelölt szándék irányába mozdítsák az ügyét. A Wäoreinnel való kapcsolata mindig is viharos volt, de ha azt nem is nézzük, a Sellőházi fiaskó, az a bájosan ütődött szekrényes muzsikus a kikötői úton, az itteni két bárdról nem is beszélve. Aztán ott van még Graril és az Aztyannál behúzott rossz pont is. A gyilkos tekintetű intéző szájából valószínűleg hiába is várna hasonló kenetteljes konklúziót, miszerint igaza van. Most valahogy minden megy, ahogy mennie kell, már-már kissé gyanakvásra okot adóan simán.
Míg a művész úr beszél, Yeza csak mosolyog. Sejtelmesen és cserfesen, hogy még véletlenül se lehet megmondani, jó úton jár-e a mester a találgatásban vagy épp az ellenkezője von derűt a kreol vonásokra. A kurtizán szóra is csak szemöldökét emelve biccent. Talán csak a férfi merészségét elismerendő, vagy pikáns bókként begyűjtve a titulust, vagy... ki tudja? Sértettségnek mindenesetre nyomát se mutatja. Arra, amikor Elgroon a fegyvereit említi, kicsit szélesebbre szökik a mosolya, de nem vág közbe, inkább csak kortyol egy újabbat az italából. Az orgyilkosos résznél azért köhint egyet, mintha ezen a ponton már kissé messzire rugaszkodna a történet az ő ízléséhez, de esze ágában sincs megakasztani a mester szárnyalását. Az ujjával megtörli az ajkát a félreszaladt korty nyomait eltüntetve, és figyelmesen hallgatja tovább az elképzeléseket. Egyértelmű, hogy a férfit máris magával ragadta az ihlet, és oly sebesen viszi, hogy kapaszkodni is alig győz. Ez jó jel. A felvázolt elképzelésre Yeza először a szemét szűkítve figyel, egyelőre latolgatva magában, hogy kell-e s hogy mennyit kell terelnie a gondolatmeneten, hogy az még véletlenül se ütközzön a saját érdekeibe. A mester víziója a füle hallatára csiszolódik, és végül olyan keretté áll össze, ami nagyon is a kedvére van. A mákonyos pipára való változtatásra külön elismeréssel biccent is.
A művész úr csapongását csak megmosolyogja, de az arcára van írva, hogy nem kárhoztatja érte. Egy kicsit őt is elragadta a képzet. A poharát magánál tartva tesz is néhány morfondírozó kört a szobában. Ízlelgeti a dolgot: harcos sivatagi hercegnő. Ujjai végigsimítanak a finom brokátfüggönyön.*
- Emlékszem arra a napra *szólal meg végül delejesen búgó hangján.* - Gondtalan, mámorba fúló sivatagi alkony. Az ékszerek és a leheletvékony selyem érintése a bőrömön, az alig moccanó, buja, sivatagi levegő és a bódító füst. Gazdagság és naiv semmittevés a felhőtlen élet kényelmében. A fegyver akkor még csupán hóbort volt, amivel nemes atyám figyelmét magamra vonhattam. Ha rosszallás is volt, de akkor is figyelem *vonja meg a vállát, aztán mélyet sóhajt és szégyentelenül nyújtóztatja meg kicsit tagjait, hogy domborulatai jobban megmutassák magukat.* - Haszontalan ékkő voltam csupán. A világot alig ismerve, gőggel fürdőztem a hatalomban, élveztem a sóvárgó tekinteteket. Kinyittattam a sátorponyvát, hogy a szellő kedvére járhasson, míg a bódulattal ölelkezem. Odakint pedig az őrség tagjai mind térdet-, fejet hajtva tisztelegtek úrnőjük előtt. Mögöttük pedig a sivatagi alkony vibráló csodája, amint a lemenő nap megfesti a dűnék gerincét...
*Hümment és mosolyog. ~Tetszik.~
Visszasétál a férfihoz és helyet foglal, hogy immár teljes figyelmét élvezve emelje rá a tekintetét.*
- Úgy hát egyezzünk meg az árban, aztán a továbbiakban *bólint.* - Vagy szeretne már ma este néhány vázlatot készíteni a beállításhoz? *Kérdi, hiszen nem kell, hogy ez az alkalom teljes egészében csupán az egyeztetésre legyen áldozva. Az ihlet olyasmi, amit jobb még frissen meglovagolni.*
//A művészet oltárán//
*Olyan súlyos kő esik le Yeza szívéről, hogy szinte hallja is a hangját. A Wegtorenből való távozása óta egy kezén meg tudná számolni az alkalmakat, amikor ilyen simán utat találtak a készségei, hogy a kijelölt szándék irányába mozdítsák az ügyét. A Wäoreinnel való kapcsolata mindig is viharos volt, de ha azt nem is nézzük, a Sellőházi fiaskó, az a bájosan ütődött szekrényes muzsikus a kikötői úton, az itteni két bárdról nem is beszélve. Aztán ott van még Graril és az Aztyannál behúzott rossz pont is. A gyilkos tekintetű intéző szájából valószínűleg hiába is várna hasonló kenetteljes konklúziót, miszerint igaza van. Most valahogy minden megy, ahogy mennie kell, már-már kissé gyanakvásra okot adóan simán.
Míg a művész úr beszél, Yeza csak mosolyog. Sejtelmesen és cserfesen, hogy még véletlenül se lehet megmondani, jó úton jár-e a mester a találgatásban vagy épp az ellenkezője von derűt a kreol vonásokra. A kurtizán szóra is csak szemöldökét emelve biccent. Talán csak a férfi merészségét elismerendő, vagy pikáns bókként begyűjtve a titulust, vagy... ki tudja? Sértettségnek mindenesetre nyomát se mutatja. Arra, amikor Elgroon a fegyvereit említi, kicsit szélesebbre szökik a mosolya, de nem vág közbe, inkább csak kortyol egy újabbat az italából. Az orgyilkosos résznél azért köhint egyet, mintha ezen a ponton már kissé messzire rugaszkodna a történet az ő ízléséhez, de esze ágában sincs megakasztani a mester szárnyalását. Az ujjával megtörli az ajkát a félreszaladt korty nyomait eltüntetve, és figyelmesen hallgatja tovább az elképzeléseket. Egyértelmű, hogy a férfit máris magával ragadta az ihlet, és oly sebesen viszi, hogy kapaszkodni is alig győz. Ez jó jel. A felvázolt elképzelésre Yeza először a szemét szűkítve figyel, egyelőre latolgatva magában, hogy kell-e s hogy mennyit kell terelnie a gondolatmeneten, hogy az még véletlenül se ütközzön a saját érdekeibe. A mester víziója a füle hallatára csiszolódik, és végül olyan keretté áll össze, ami nagyon is a kedvére van. A mákonyos pipára való változtatásra külön elismeréssel biccent is.
A művész úr csapongását csak megmosolyogja, de az arcára van írva, hogy nem kárhoztatja érte. Egy kicsit őt is elragadta a képzet. A poharát magánál tartva tesz is néhány morfondírozó kört a szobában. Ízlelgeti a dolgot: harcos sivatagi hercegnő. Ujjai végigsimítanak a finom brokátfüggönyön.*
- Emlékszem arra a napra *szólal meg végül delejesen búgó hangján.* - Gondtalan, mámorba fúló sivatagi alkony. Az ékszerek és a leheletvékony selyem érintése a bőrömön, az alig moccanó, buja, sivatagi levegő és a bódító füst. Gazdagság és naiv semmittevés a felhőtlen élet kényelmében. A fegyver akkor még csupán hóbort volt, amivel nemes atyám figyelmét magamra vonhattam. Ha rosszallás is volt, de akkor is figyelem *vonja meg a vállát, aztán mélyet sóhajt és szégyentelenül nyújtóztatja meg kicsit tagjait, hogy domborulatai jobban megmutassák magukat.* - Haszontalan ékkő voltam csupán. A világot alig ismerve, gőggel fürdőztem a hatalomban, élveztem a sóvárgó tekinteteket. Kinyittattam a sátorponyvát, hogy a szellő kedvére járhasson, míg a bódulattal ölelkezem. Odakint pedig az őrség tagjai mind térdet-, fejet hajtva tisztelegtek úrnőjük előtt. Mögöttük pedig a sivatagi alkony vibráló csodája, amint a lemenő nap megfesti a dűnék gerincét...
*Hümment és mosolyog. ~Tetszik.~
Visszasétál a férfihoz és helyet foglal, hogy immár teljes figyelmét élvezve emelje rá a tekintetét.*
- Úgy hát egyezzünk meg az árban, aztán a továbbiakban *bólint.* - Vagy szeretne már ma este néhány vázlatot készíteni a beállításhoz? *Kérdi, hiszen nem kell, hogy ez az alkalom teljes egészében csupán az egyeztetésre legyen áldozva. Az ihlet olyasmi, amit jobb még frissen meglovagolni.*
4962. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-01 09:56:53
Üzenet elküldve: 2020-11-01 09:56:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Sebesült a házban//
*Az aprónép kérdései a tejet illetően némileg összezavarják, ennek okán csupán értetlenül pislog rá. Talán a fáradtság is teszi, hogy nincs kedve mélyebben belebonyolódni a gnóm lány gondolatmenetébe, csak engedi elfelejteni azt.
Egy fáradt mosolyt megenged magának, amikor Balkócza döbbenten reagál hitének szereplőire. Ha némi félelmet is vél felfedezni, az csak külön elégedettséggel tölti el Karheiát, aki nagyon büszke őseikre, népére és kultúrájukra.*
- Ha van kamilla, akkor azt szeretnék.
*Mondja, miközben átad Balkócza Xavylarinak 100 aranyat elismerésének jeléül a fáradozásaiért. A kulcsot egyik ujjára fűzi, és amíg a teákra vár, addig az apró fém barázdák ujjbegyével körberajzolásával üti el idejét, meg az arról való elmélkedéssel, hogy vajon minden gnóm hasonlóan szeleburdi mint Balkócza. Ezzel a fajjal eddig nem sok szerencséje volt találkozni, így referenciája a hebrencs ifjú lány lesz ezentúl.*
- Köszönöm. Azt szabad megkérdeznem, hogy hova valósi vagy?
*A hozzávalókat gondosan igyekszik úgy elrendezni, hogy lehetőleg a hálókig úgy vihesse el, hogy remélhetőleg semmi se pottyanjon a földre. Az már kérdéses ezt mennyire sikerül abszolválnia.*
- További szép estét!
*Köszön el a lánytól válla fölött hátranézve, és Torskel szobája felé veszi az irányt. Az ajtó előtt megáll, kissé tanácstalanul néz kezeire, amit a csészék foglalnak el, ezért torkét megköszörülve hangját kissé megemelve szólal meg, és reménykedik, hogy nem alvás közben zavarja meg a férfit.*
- Karheia vagyok. Szabad bejönnöm? Hoztam teát és fájdalomcsillapítót is.
*Addig nem mozdul, míg válasz nem érkezik.*
*Az aprónép kérdései a tejet illetően némileg összezavarják, ennek okán csupán értetlenül pislog rá. Talán a fáradtság is teszi, hogy nincs kedve mélyebben belebonyolódni a gnóm lány gondolatmenetébe, csak engedi elfelejteni azt.
Egy fáradt mosolyt megenged magának, amikor Balkócza döbbenten reagál hitének szereplőire. Ha némi félelmet is vél felfedezni, az csak külön elégedettséggel tölti el Karheiát, aki nagyon büszke őseikre, népére és kultúrájukra.*
- Ha van kamilla, akkor azt szeretnék.
*Mondja, miközben átad Balkócza Xavylarinak 100 aranyat elismerésének jeléül a fáradozásaiért.
A kulcsot egyik ujjára fűzi, és amíg a teákra vár, addig az apró fém barázdák ujjbegyével körberajzolásával üti el idejét, meg az arról való elmélkedéssel, hogy vajon minden gnóm hasonlóan szeleburdi mint Balkócza. Ezzel a fajjal eddig nem sok szerencséje volt találkozni, így referenciája a hebrencs ifjú lány lesz ezentúl.*- Köszönöm. Azt szabad megkérdeznem, hogy hova valósi vagy?
*A hozzávalókat gondosan igyekszik úgy elrendezni, hogy lehetőleg a hálókig úgy vihesse el, hogy remélhetőleg semmi se pottyanjon a földre. Az már kérdéses ezt mennyire sikerül abszolválnia.*
- További szép estét!
*Köszön el a lánytól válla fölött hátranézve, és Torskel szobája felé veszi az irányt. Az ajtó előtt megáll, kissé tanácstalanul néz kezeire, amit a csészék foglalnak el, ezért torkét megköszörülve hangját kissé megemelve szólal meg, és reménykedik, hogy nem alvás közben zavarja meg a férfit.*
- Karheia vagyok. Szabad bejönnöm? Hoztam teát és fájdalomcsillapítót is.
*Addig nem mozdul, míg válasz nem érkezik.*
4961. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-11-01 09:23:36
Üzenet elküldve: 2020-11-01 09:23:36
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//Strat szobájában//
*A tüzes menyecske kiviharzik, ahogy az szinte várható volt, így, bár ezt már senki nem látja, Strat jeges arcára vastag mosoly húzódik.*
-Ejj, azannyát. Tetszik nekem ez a nő.
*Fel is kacag a szoba csendességében. Majd tovább folytatja a pakolászást, s bízik benne, hogy a fürdő attól még érkezni fog, ha már egyszer fizetett érte. Nem sokat kell várnia, máris kopognak az ajtaján, s a dézsa hamarosan megtelik forró, gőzölgő vízzel. Ő pedig egy főhajtással megköszöni a kemény munkát, majd hamar becsukja utánuk az ajtót kifelé menet. A maradék ruháit is leveszi, és lassan belecsúszik a kellemes fürdőbe. Szinte libabőrös az egész teste a jóleső érzéstől, s valószínűleg amíg ki nem hül, ott fog benne ázódni, mint egy hatalmas kavics a folyó medrében.*
*A tüzes menyecske kiviharzik, ahogy az szinte várható volt, így, bár ezt már senki nem látja, Strat jeges arcára vastag mosoly húzódik.*
-Ejj, azannyát. Tetszik nekem ez a nő.
*Fel is kacag a szoba csendességében. Majd tovább folytatja a pakolászást, s bízik benne, hogy a fürdő attól még érkezni fog, ha már egyszer fizetett érte. Nem sokat kell várnia, máris kopognak az ajtaján, s a dézsa hamarosan megtelik forró, gőzölgő vízzel. Ő pedig egy főhajtással megköszöni a kemény munkát, majd hamar becsukja utánuk az ajtót kifelé menet. A maradék ruháit is leveszi, és lassan belecsúszik a kellemes fürdőbe. Szinte libabőrös az egész teste a jóleső érzéstől, s valószínűleg amíg ki nem hül, ott fog benne ázódni, mint egy hatalmas kavics a folyó medrében.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7390-7409