//Második szál//
//Darok//
~Inkább elszegődnek rabszolgának.~ *Visszhangzik gondolatai között az egyszerűségében is kemény mondat. Eddig is tisztában volt vele, hogy nem tud sokat, nem, hogy a sivatagon túli, de még a sivatagi népekről sem. Most azonban ez a nemtudás egészen más szintekre emelkedett, más vetületbe helyezkedett. Ha józanabb lenne, biztosan igyekezne megérteni az élethelyzetet, melyben a rabszolgaságot kilátásként tartják számon, ennyi pohár wegtoreni után viszont megelégszik a felszínes értelem kapirgálásával.*
- Akkor... én örülök, hogy így alakult! *Jobb szavakat nem találva teszi meg talán sutának ható megállapítását, mi azon felül, hogy esetlennek tűnhet szájából, teljesen őszintének is érezheti ivócimborája. Nem szeretne sajnálatot érezni a másik iránt, hiszen elmondásából pont az derül ki, hogy inkább szerencsésnek tartja sorsának alakulását. Na meg, egy férfi ember, pláne egy hím ork igazán méltóságon alulinak tarthatja, ha szánják. Mégsem tud máshogy érezni, bár ezt a külvilág felé igyekszik palástolni.
A komorabb (legalábbis parfümkészítőnk számára) hangvételű témák sorát saját személyes tragédiájának felelevenítésével folytatják, miről ugyan szűkszavúan, de igazan nyilatkozik. S mivel Darok nem kapott az alkalmon további kérdezősködésre, hát nem fejti ki bővebben.
Ahogy hímekkel kapcsolatos szándékait sem, bár azokon nincs is nagyon mit cifrázni. Az orkkal együtt nevet saját kérdésén, s az így ajkán felejtett vigyorral hallgatja szerelmi életének alakulását.*
- Ez egy bölcs gondolat! Nemes hím vagy te Darok, ezt el kell ismernem! *Dicséri szinte már ünnepélyes gesztusokkal a másikat. Még bal kezét is megemeli, hogy a saját jobbjára fonódó, vaskos kézfejet elismerően lapogassa meg néhányszor.
Eztán már nem sok választja el őket attól, hogy nyertest hirdessenek, mint ahogy az eszméletvesztéstől sem, ha így folytatják. Persze Wint ez nem akadályozza meg abban, hogy újabb üveg rumot rendeltessen kettősüknek. A minden bizonnyal bóknak szánt megállapítást, miszerint nem semmi, egy bezsebelő biccentéssel reagálja, ám a következő szavakra nem tud mást, mint meglepetten felkacagni.*
- A szobámba? Hogy felkísérni? *Értetlenkedik vihogva, mintha nem is a közös nyelven szólna hozzá a hím.* Hát, akkor majd ferdén kísérsz fel. Annyi bajunk legyen! *Vicceli el végül, mert, hát igazán nem vár ő el ilyesféle nagylelkűséget asztaltársától. Mindazonáltal nagyon kapálózni sem fog a dolog ellen, ha valóban bekövetkezik. Annyi biztos, hogy rá fog férni két, erős, támogató kar, ha egyáltalán épségben kikeverednek a mai estéből. Ami, a kiérkezett szeszt elnézve, egyre valószínűtlenebb.*
- Megtisztelsz! *Vihog továbbra is, s elsőbbségét megragadva kezdi kifejteni Darok fogásából jobbját. Elvégre, ha már nem versenyszerűen folytatják, talán erre a pozícióra sincs szükség a továbbiakban. Ha engedik neki, ha nem, megbontja a rumot, s először a hímét, majd saját poharát tölti púposra. Jó, az asztallapra is jut azért bőven.*
- Na de! *Kortyol ezúttal aprót a sötét nedűből, éppen csak, hogy megízlelhesse, mit eddig fék nélkül nyakalt.* Néhány éjszakán biztos elfért melletted egy-két nőstény! *Persze, hogy visszakanyarodik a sikamlós tematikához, nem is ő lenne, ha annyiban hagyná ezt a kérdéskört.*