Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 259 (5161. - 5180. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5180. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-03 00:02:45
Üzenet elküldve: 2021-01-03 00:02:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Sebesült a házban//
- Micsoda nemes szándék vezérel.
*Jegyzi meg Karheia láthatóan lenyűgözve, és nem rejti el az arcán megjelenő elismerést sem. Ezt követően viszont megenged magának némi szórakozást is, ezért pimasz mosoly kanyarodik arcára, és magabiztosan hátradől székében.*
- Na és honnan tudod, hogy nem én lennék inkább a testőröd? Meglepően izmos karom van.
*Vet egy kósza pillantást ruhával fedett felkarjára, majd tekintete lejjebb vándorol az övére rögzített két kardjára. Ezen felül akad némi varázslat is, ami adott esetben a segítségére lehet, de ezekről vajmi keveset tudhat Torskel, legfeljebb sejtheti őket.*
- Mindenesetre ha ez ennyire fontos a számodra, akkor természetesen nem utasíthatom vissza az ajánlatot. Meg persze jó társaságban csak úgy röpül az idő.
*Tartása láthatóan felenged korábbi szigorúságából, és így várja a reggelijüket.*
- Egyébként meg igazán finom, és erős a tharg szesz. Ha úgyis elkísérsz, akkor vendégem vagy egy italra a Vaskorsóban.
- Micsoda nemes szándék vezérel.
*Jegyzi meg Karheia láthatóan lenyűgözve, és nem rejti el az arcán megjelenő elismerést sem. Ezt követően viszont megenged magának némi szórakozást is, ezért pimasz mosoly kanyarodik arcára, és magabiztosan hátradől székében.*
- Na és honnan tudod, hogy nem én lennék inkább a testőröd? Meglepően izmos karom van.
*Vet egy kósza pillantást ruhával fedett felkarjára, majd tekintete lejjebb vándorol az övére rögzített két kardjára. Ezen felül akad némi varázslat is, ami adott esetben a segítségére lehet, de ezekről vajmi keveset tudhat Torskel, legfeljebb sejtheti őket.*
- Mindenesetre ha ez ennyire fontos a számodra, akkor természetesen nem utasíthatom vissza az ajánlatot. Meg persze jó társaságban csak úgy röpül az idő.
*Tartása láthatóan felenged korábbi szigorúságából, és így várja a reggelijüket.*
- Egyébként meg igazán finom, és erős a tharg szesz. Ha úgyis elkísérsz, akkor vendégem vagy egy italra a Vaskorsóban.
5179. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-02 16:42:43
Üzenet elküldve: 2021-01-02 16:42:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Relael jó pár évtizedet megélt már, és jelentős részét a Gazdagnegyedben töltötte, így jóformán köszöntésként is attraktív megjelenését dicsérő szavakat kapott. Talán emiatt is vált teljesen közönyössé irántuk, és fordult át a prioritása a becsmérlő kifejezések felé, mint a beteg lotyó. Relael kissé elcsendesedik, és bár figyelemmel kíséri a beszélgetést, illetve a rokonság kérdésére kapott válaszát a társaságnak mégis úgy tűnhet, hogy kivonja magát az események folyásából. Jól érzi magát, ahogy egy kellemes meleg hullám fut végig testén, és tompa bizsergés elönti minden porcikáját. A füstöt lassan a mennyezet felé pöfékeli még mindig apró karikák formázásával próbálkozva.*
- Na ezt már szeretem hallani.
*Szólal meg lelkesen, szemeiben huncut csillogással, miközben fejét oldalra pillantva ábrándozva megpihen tekintete Ysanee egyik sötét tincsén. Örömmel veszi tudomásul, hogy a többiek sem restek lemaradni tőle az illuminált állapot elérésében. Relaelben fel is merül pár kósza ötlet, hogy milyen érdekesen alakulhatna a társaság estéje, de a meztelen leányok emlegetése kizökkenti.*
- Valóban? Milyen kár.
*Biggyeszti le alsó ajkát kissé eltúlzott szomorúsággal, majd provokatív pillantással tekint le Ysa ruháival takart területeire.*
- Nos *Tekintetét a tündér leánykára emeli.* Talán nem is annyira a csomag az izgalmas, hanem az, hogy miket lehet vele tenni.
*Nyilván csak egy felvetés hangzott el a részéről, tapasztalatlanságát pedig azzal igyekszik kifejezni, hogy kérdőn megvonja vállait. Nyilván ő ezekről semmit nem tud. Relael nem olyan lány.*
- Nem túl magányos a vándorlét?
*Fakad ki belőle következő kérdése, ezúttal figyelmét rövid időre elszakítva Ysától, hiszen itt van előtte még jó pár óra, hogy pimasz pillantásokkal flörtöljön a fogadó legszebbjével.*
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Relael jó pár évtizedet megélt már, és jelentős részét a Gazdagnegyedben töltötte, így jóformán köszöntésként is attraktív megjelenését dicsérő szavakat kapott. Talán emiatt is vált teljesen közönyössé irántuk, és fordult át a prioritása a becsmérlő kifejezések felé, mint a beteg lotyó. Relael kissé elcsendesedik, és bár figyelemmel kíséri a beszélgetést, illetve a rokonság kérdésére kapott válaszát a társaságnak mégis úgy tűnhet, hogy kivonja magát az események folyásából. Jól érzi magát, ahogy egy kellemes meleg hullám fut végig testén, és tompa bizsergés elönti minden porcikáját. A füstöt lassan a mennyezet felé pöfékeli még mindig apró karikák formázásával próbálkozva.*
- Na ezt már szeretem hallani.
*Szólal meg lelkesen, szemeiben huncut csillogással, miközben fejét oldalra pillantva ábrándozva megpihen tekintete Ysanee egyik sötét tincsén. Örömmel veszi tudomásul, hogy a többiek sem restek lemaradni tőle az illuminált állapot elérésében. Relaelben fel is merül pár kósza ötlet, hogy milyen érdekesen alakulhatna a társaság estéje, de a meztelen leányok emlegetése kizökkenti.*
- Valóban? Milyen kár.
*Biggyeszti le alsó ajkát kissé eltúlzott szomorúsággal, majd provokatív pillantással tekint le Ysa ruháival takart területeire.*
- Nos *Tekintetét a tündér leánykára emeli.* Talán nem is annyira a csomag az izgalmas, hanem az, hogy miket lehet vele tenni.
*Nyilván csak egy felvetés hangzott el a részéről, tapasztalatlanságát pedig azzal igyekszik kifejezni, hogy kérdőn megvonja vállait. Nyilván ő ezekről semmit nem tud. Relael nem olyan lány.*
- Nem túl magányos a vándorlét?
*Fakad ki belőle következő kérdése, ezúttal figyelmét rövid időre elszakítva Ysától, hiszen itt van előtte még jó pár óra, hogy pimasz pillantásokkal flörtöljön a fogadó legszebbjével.*
5178. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-01 14:31:56
Üzenet elküldve: 2021-01-01 14:31:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Nawanthiri, Arja, Graril//
*Miközben ott pusmognak a nővel a pultnál, odaköszön neki Arja. Egy pillanatra meg is akad a mondandójában, mert valami úgy jelez neki, hogy itt most mondania kéne valamit. KI is csúszik a száján.*
-Ho… hoz… hozom a kolompot… ke.. kerítek egyet, de tüstént! *Emeli az ujját a magasba, de Arja már el is illant fel, hogy átöltözzön. Erre Graril is megérkezik, egy neki szegezett kérdéssel.*
-Hát …. jah. *Biccent igenlően, de mivel a férfi nem kérdezett rá a személyekre, így ezt le is tudta, mármint a válasz részét, mivel most fontosabb dolga is akad. Nem is sejti, hogy ezzel az igazán lényegre törő és rövid válasszal boldoggá teszi a férfit.*
-Kolooomp.. kooolooomp… *Hajol be a pult alá és tologatja a korsókat, hátha előbukkan egy, a már említett, nem tipikusan vendéglőbarát tárgy. ~Vajon az istállóban lehet marha? ~ Majd miután nem lel, visszaegyenesedik, majd a konyhában is megkérdezi, hátha valamelyik alapanyagot plusz tartozékkal szállították le. Mindezt követően Nawanthirihez hajol ismét és megint lehalkítja a hangját.*
-Jól figyeljen, mert könnyű eltévedni… *Majd körbetekint, mintha csak valami nagy titok következne, amit arra nem méltó fülekbe nem szeretne eljuttatni.*
-Ki mész a fogadóból, fordulj balra és ne fordulj jobbra. Majd sétál ki egészen a város határáig, ahol a mezítlábas talpú suhancok szoktak nyálat cserélni. Az ösvény majd kivezet egy felszántott vidékre, de azon csak éjszaka kelljél át, mert nappal éhes prérinyulak hordái portyáznak. *Itt nyel egy nagyot, mielőtt folytatná.*
-Majd az út, amin lovak és szekerek járnak, de ne hagyd magad megvezetni! Az éjjeli égbolt vezessen utadon. Az Észak kardja csillagképet kell kövesd. *Emeli fel az ujját nyomatékosításnak, mintha az égboltra szegezné azt.*
-Ha eltévedsz csak kérdezz meg valakit, de csak nőt, mert a férfiak mind… disznók és hazudnak, mint a vízfolyás. Főleg a kikötőben. Csak világos bőrű egyént szólíts le, mert a sötét elfek nagyon furfangosak, a végén még nem jutsz el a kikötőbe élve. *Látja el a tudnivalókkal a nőt, talán többel is, mint szükséges. Még rákacsint a mondat végén, aztán megy a dolgára, azaz úgy csinál. Törölgeti a pultot és rendezgeti a korsókat, mint, aki nagy munkában van.*
*Miközben ott pusmognak a nővel a pultnál, odaköszön neki Arja. Egy pillanatra meg is akad a mondandójában, mert valami úgy jelez neki, hogy itt most mondania kéne valamit. KI is csúszik a száján.*
-Ho… hoz… hozom a kolompot… ke.. kerítek egyet, de tüstént! *Emeli az ujját a magasba, de Arja már el is illant fel, hogy átöltözzön. Erre Graril is megérkezik, egy neki szegezett kérdéssel.*
-Hát …. jah. *Biccent igenlően, de mivel a férfi nem kérdezett rá a személyekre, így ezt le is tudta, mármint a válasz részét, mivel most fontosabb dolga is akad. Nem is sejti, hogy ezzel az igazán lényegre törő és rövid válasszal boldoggá teszi a férfit.*
-Kolooomp.. kooolooomp… *Hajol be a pult alá és tologatja a korsókat, hátha előbukkan egy, a már említett, nem tipikusan vendéglőbarát tárgy. ~Vajon az istállóban lehet marha? ~ Majd miután nem lel, visszaegyenesedik, majd a konyhában is megkérdezi, hátha valamelyik alapanyagot plusz tartozékkal szállították le. Mindezt követően Nawanthirihez hajol ismét és megint lehalkítja a hangját.*
-Jól figyeljen, mert könnyű eltévedni… *Majd körbetekint, mintha csak valami nagy titok következne, amit arra nem méltó fülekbe nem szeretne eljuttatni.*
-Ki mész a fogadóból, fordulj balra és ne fordulj jobbra. Majd sétál ki egészen a város határáig, ahol a mezítlábas talpú suhancok szoktak nyálat cserélni. Az ösvény majd kivezet egy felszántott vidékre, de azon csak éjszaka kelljél át, mert nappal éhes prérinyulak hordái portyáznak. *Itt nyel egy nagyot, mielőtt folytatná.*
-Majd az út, amin lovak és szekerek járnak, de ne hagyd magad megvezetni! Az éjjeli égbolt vezessen utadon. Az Észak kardja csillagképet kell kövesd. *Emeli fel az ujját nyomatékosításnak, mintha az égboltra szegezné azt.*
-Ha eltévedsz csak kérdezz meg valakit, de csak nőt, mert a férfiak mind… disznók és hazudnak, mint a vízfolyás. Főleg a kikötőben. Csak világos bőrű egyént szólíts le, mert a sötét elfek nagyon furfangosak, a végén még nem jutsz el a kikötőbe élve. *Látja el a tudnivalókkal a nőt, talán többel is, mint szükséges. Még rákacsint a mondat végén, aztán megy a dolgára, azaz úgy csinál. Törölgeti a pultot és rendezgeti a korsókat, mint, aki nagy munkában van.*
5177. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-01-01 13:42:25
Üzenet elküldve: 2021-01-01 13:42:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szobára//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha Gwaerent megkérdezik, valószínűleg azt felelné, hogy esze ágában sincs hízelegni a nagyképű Lounak, de hát az öröm miatt, amiben a fickó részesíti, ez egyszer elengedi a dolgot, és az önnön szórakozásával foglalja el magát. Ő is izzad tőle, hogy próbál rásegíteni a dologra, összességében egyszerre marha kényelmetlen és nagyon kielégítő a helyzet. A hallottakból ítélve a Bajszos is elégetett azzal, amivel Gwaerent az égiek vagy kik leányként megáldották. Ellenne még így egyébként, ám ha nem is a józan ész, inkább egy elemi ösztön figyelmezteti arra, hogy nem tart majd a végtelenségig, és nem érdemes a szükségesnél tovább húzni.*
- Várj… *Mondja, és felkönyökölve kissé feltolja magát az ágyon, eltávolodva a férfitól, hacsak nem akadályozza ebben erővel. Ezzel együtt lábait is összeteszi.* Oda ne… de intézd, ahova akarod. *Közli kegyesen vigyorogva. A szemén látszik, hogy elfáradt, és liheg is rendesen, de nincs más instrukció, csak a maga meztelenségében hever a tökös bajszos előtt. Úgy van vele, a történtek után már mindent megenged neki, még akkor is, ha újra meg kell mosdania utána. Gwaeren meg az a jó szíve.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha Gwaerent megkérdezik, valószínűleg azt felelné, hogy esze ágában sincs hízelegni a nagyképű Lounak, de hát az öröm miatt, amiben a fickó részesíti, ez egyszer elengedi a dolgot, és az önnön szórakozásával foglalja el magát. Ő is izzad tőle, hogy próbál rásegíteni a dologra, összességében egyszerre marha kényelmetlen és nagyon kielégítő a helyzet. A hallottakból ítélve a Bajszos is elégetett azzal, amivel Gwaerent az égiek vagy kik leányként megáldották. Ellenne még így egyébként, ám ha nem is a józan ész, inkább egy elemi ösztön figyelmezteti arra, hogy nem tart majd a végtelenségig, és nem érdemes a szükségesnél tovább húzni.*
- Várj… *Mondja, és felkönyökölve kissé feltolja magát az ágyon, eltávolodva a férfitól, hacsak nem akadályozza ebben erővel. Ezzel együtt lábait is összeteszi.* Oda ne… de intézd, ahova akarod. *Közli kegyesen vigyorogva. A szemén látszik, hogy elfáradt, és liheg is rendesen, de nincs más instrukció, csak a maga meztelenségében hever a tökös bajszos előtt. Úgy van vele, a történtek után már mindent megenged neki, még akkor is, ha újra meg kell mosdania utána. Gwaeren meg az a jó szíve.*
5176. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-30 15:52:37
Üzenet elküldve: 2020-12-30 15:52:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Darok//
*Merész dolog lenne kijelenteni, hogy nem számított arra, milyen irányokat vehet mai estéjük, ami a témaválasztást illeti, hiszen a parfümök gondolatával ébred és fekszik, mindig ott lóg a felvetés eshetősége a levegőben, ha Win a közelben van. Az ő fejében legalábbis állandó helye van a gondolatnak. Talán nem is véletlen az, hogy erre kanyarodott beszélgetésük íve. Mégis meglepő a helyzet, miben ezzel a szépen fejlett, megtermett orkkal cseverészik jellemzően női piperékről, praktikákról. Mindazonáltal a tőle megszokható lelkesedéssel felelget minden felmerülő kérdésre, s magyaráz minden aspektust, mi lételeme már korai évei óta.*
- Igen, van, amelyiknek a levét préselem. Van, amit porrá kell őrölni és áztatni, hogy megkapd az illatát. És van, hogy tinktúrát párolok belőlük. Sokféleképpen lehet hozzájutni az aromákhoz, na meg az összevegyítésnek is számos módja van. *Beszéde közben végig az elővett fiolával játszadozik, ujjai között forgatva azt.* Nemsokára tervezek készíteni főzeteket, nagyobb mennyiségben. Ha kíváncsi vagy, szívesen látlak. *Ajánlja fel hirtelen ötlettől vezérelve az alkalmat. Amire ugyan még nem tudja pontosan, hogy mikor és hol fog sort keríteni, csak annyiban biztos, hogy elkerülhetetlen. Már, amennyiben a kereskedőház hasznos tagja kíván maradni, saját szakterületében. Az invitálást követi prezentációja, minek keretein belül némi parfümmel hinti meg Darok csuklóját, saját példán keresztül szemléltetve, hogy ugyanaz a keverék milyen mértékben térhet el attól függően, éppen ki viseli.*
- Becsüld is meg magad! *Jelenti ki tréfásan, kékjeit játékos feddéssel fúrva a vörös tekintetbe.* Ugye, mennyivel másabb? *Mosolyodik ezúttal a lelkesedéstől mi eltölti, ahogy a hím egyetért vele a különbségek dolgában. A sokat emlegetett üvegcsét közben visszadugaszolja, s ahelyett, hogy a földre helyezné társaihoz, visszasüllyeszti tarisznyája biztonságába. Még csak az kéne, hogy egy rumáztatta kedéllyel végrehajtott manőver során megsemmisüljön. Fogytán vannak már tartalékjai. Ha ezzel megvan, csak utána nyúl a vaskos karért, mit készségesen bocsájtanak orra szolgálatába.*
- Hmm, jó kérdés. *Gondolkodik el, ahogy immár lehunyt szemekkel ismétli meg, szinte szertartásosnak ható módon az illatminta vételezését. Ha megvan vele, továbbra is töprengő ábrázattal tartaná tenyerében Darok kézfejét, tűnődőn simogatva a sajátjánál jóval méretesebb tagot.*
- Pedig jól állna a kezedben egy líra! *Kacagja elképzelését válaszul a mentegetőzésre, s lelki szemei előtt már meg is jelenik a pengető ork képe, ahogy cifra ruhákba bújtatva, darutollas kalappal a fején játszik valami csintalan dallamot.*
- Mindenképpen valamilyen erős, határozott illat. *Felel végül a kérdésre is, bár talán egyértelmű, amit az összetevők tulajdonságairól mond.* Biztosan kevernék bele sáfrányt, fekete borsot, gyömbért és a holdsajt gyümölcsét. Igen, ezeket biztosan. *Sokkal inkább magához beszél már, mint a másikhoz, ez látszik révedő tekintetén is, ami valahol a szoba egy távolabbi sarkában állapodik meg. Állát dörzsölgeti közben, úgy ejti egyre halkuló szavait.*
//Darok//
*Merész dolog lenne kijelenteni, hogy nem számított arra, milyen irányokat vehet mai estéjük, ami a témaválasztást illeti, hiszen a parfümök gondolatával ébred és fekszik, mindig ott lóg a felvetés eshetősége a levegőben, ha Win a közelben van. Az ő fejében legalábbis állandó helye van a gondolatnak. Talán nem is véletlen az, hogy erre kanyarodott beszélgetésük íve. Mégis meglepő a helyzet, miben ezzel a szépen fejlett, megtermett orkkal cseverészik jellemzően női piperékről, praktikákról. Mindazonáltal a tőle megszokható lelkesedéssel felelget minden felmerülő kérdésre, s magyaráz minden aspektust, mi lételeme már korai évei óta.*
- Igen, van, amelyiknek a levét préselem. Van, amit porrá kell őrölni és áztatni, hogy megkapd az illatát. És van, hogy tinktúrát párolok belőlük. Sokféleképpen lehet hozzájutni az aromákhoz, na meg az összevegyítésnek is számos módja van. *Beszéde közben végig az elővett fiolával játszadozik, ujjai között forgatva azt.* Nemsokára tervezek készíteni főzeteket, nagyobb mennyiségben. Ha kíváncsi vagy, szívesen látlak. *Ajánlja fel hirtelen ötlettől vezérelve az alkalmat. Amire ugyan még nem tudja pontosan, hogy mikor és hol fog sort keríteni, csak annyiban biztos, hogy elkerülhetetlen. Már, amennyiben a kereskedőház hasznos tagja kíván maradni, saját szakterületében. Az invitálást követi prezentációja, minek keretein belül némi parfümmel hinti meg Darok csuklóját, saját példán keresztül szemléltetve, hogy ugyanaz a keverék milyen mértékben térhet el attól függően, éppen ki viseli.*
- Becsüld is meg magad! *Jelenti ki tréfásan, kékjeit játékos feddéssel fúrva a vörös tekintetbe.* Ugye, mennyivel másabb? *Mosolyodik ezúttal a lelkesedéstől mi eltölti, ahogy a hím egyetért vele a különbségek dolgában. A sokat emlegetett üvegcsét közben visszadugaszolja, s ahelyett, hogy a földre helyezné társaihoz, visszasüllyeszti tarisznyája biztonságába. Még csak az kéne, hogy egy rumáztatta kedéllyel végrehajtott manőver során megsemmisüljön. Fogytán vannak már tartalékjai. Ha ezzel megvan, csak utána nyúl a vaskos karért, mit készségesen bocsájtanak orra szolgálatába.*
- Hmm, jó kérdés. *Gondolkodik el, ahogy immár lehunyt szemekkel ismétli meg, szinte szertartásosnak ható módon az illatminta vételezését. Ha megvan vele, továbbra is töprengő ábrázattal tartaná tenyerében Darok kézfejét, tűnődőn simogatva a sajátjánál jóval méretesebb tagot.*
- Pedig jól állna a kezedben egy líra! *Kacagja elképzelését válaszul a mentegetőzésre, s lelki szemei előtt már meg is jelenik a pengető ork képe, ahogy cifra ruhákba bújtatva, darutollas kalappal a fején játszik valami csintalan dallamot.*
- Mindenképpen valamilyen erős, határozott illat. *Felel végül a kérdésre is, bár talán egyértelmű, amit az összetevők tulajdonságairól mond.* Biztosan kevernék bele sáfrányt, fekete borsot, gyömbért és a holdsajt gyümölcsét. Igen, ezeket biztosan. *Sokkal inkább magához beszél már, mint a másikhoz, ez látszik révedő tekintetén is, ami valahol a szoba egy távolabbi sarkában állapodik meg. Állát dörzsölgeti közben, úgy ejti egyre halkuló szavait.*
5175. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-30 08:10:35
Üzenet elküldve: 2020-12-30 08:10:35
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Winyra//
*Winyra szorgosan jegyzetel fejben, hogy milyen nőstényeket szűrjön meg Daroknak alkalomadtán. Az ork biztosan nem teszi egyszerűvé a választást, de ez már csak így működik a hím részéről. Nevetve válaszol, hogy vágóhídnak hívja leendő aráját Winyra.*
- Azért nem vadászatra készülök. *Vigyorogja a másik tekintetébe, hogy azért olyan rossz mégsem lehet, hogy rettegni kelljen a leendő asszonyának. Annak megörül közben, hogy a jövőbeni italozásokról tesz egy pozitív említést a nőstény.*
- Ezt meg kell kutassam. *Nem teljesen jól fogalmaz már, de a lényeg bizonyára érthető, mégpedig, hogy utána akar járni, hogy a legközelebbi alkalmakon előbuknak-e a vallomások az emberlányból. Most már rátérnek a nőstény számára kedves témára. Azt látni rajta, hogy az elismerés jól esik neki, amit Darok mindig őszintén mondd, már ha mondd egyáltalán. A három összetevőn elgondolkodik.*
- Ezeknek a levét préseled egybe? *Ismeri a három összetevőt, csak azt nem tudja összerakni, hogy ezek, milyen módon kerülnek folyósításra a fiolába. Érdekes dolgokról beszél Winyra, hogy milyen a bőr és a parfümök kapcsolata. Bólogat, hiszen a megszagolt fiola és a lány bőrén lévő illat eltér kicsit, noha mindkettő kellemes az orrnak. Elkérik jobbját, amit odanyújt a másikhoz. Bedörzsölik a csuklóját a különleges fiola tartalmával, ami talán a legértékesebb az emberlánynak.*
- Nem adnád, de az én csuklómra csak kentél. *Vigyorogva emeli fel tekintetét a kékségekbe, s vesz egy illatmintát a bekent csuklójáról.*
- Ez más illatot csinál rajtam, mint rajtad. *Ez nem is csoda, hiszen bőrük és vele együtt minden más parfümmel keveredő részük nagyban különbözik. Azt is megtudja, hogy a módosabb emberhímek vagy bárdok szívesen kenik magukat ilyesmi kencékkel, sőt arra is fény derül, hogy Winyra-nak elég sok ügyfele lehetett, ha elfekből is akadtak szép számmal. Ez persze az ő dolga, csupán érdekes mondat a hímnek. Nagyot nevet, hogy az emberlány bizony nem szagol ork hímeket minden nap. Bőrének jellegzetes illatán nem csodálkozik. Az orkokról amúgy is csak rosszat terjesztenek ezen a téren.*
- Nekem mi lenne jó a bőrömnek szerinted? *Kíváncsian néz fel a szakértő szemeibe, hogy mit tudna neki ajánlani.*
- Nem mintha bárnak készülnék. *Hangosan felnevet, amint elképzeli magát bárd szerepben, de ezt gyorsan el is felejti egy fejrázással mert képtelen lenne nem harcosként élni a napjait.*
//Winyra//
*Winyra szorgosan jegyzetel fejben, hogy milyen nőstényeket szűrjön meg Daroknak alkalomadtán. Az ork biztosan nem teszi egyszerűvé a választást, de ez már csak így működik a hím részéről. Nevetve válaszol, hogy vágóhídnak hívja leendő aráját Winyra.*
- Azért nem vadászatra készülök. *Vigyorogja a másik tekintetébe, hogy azért olyan rossz mégsem lehet, hogy rettegni kelljen a leendő asszonyának. Annak megörül közben, hogy a jövőbeni italozásokról tesz egy pozitív említést a nőstény.*
- Ezt meg kell kutassam. *Nem teljesen jól fogalmaz már, de a lényeg bizonyára érthető, mégpedig, hogy utána akar járni, hogy a legközelebbi alkalmakon előbuknak-e a vallomások az emberlányból. Most már rátérnek a nőstény számára kedves témára. Azt látni rajta, hogy az elismerés jól esik neki, amit Darok mindig őszintén mondd, már ha mondd egyáltalán. A három összetevőn elgondolkodik.*
- Ezeknek a levét préseled egybe? *Ismeri a három összetevőt, csak azt nem tudja összerakni, hogy ezek, milyen módon kerülnek folyósításra a fiolába. Érdekes dolgokról beszél Winyra, hogy milyen a bőr és a parfümök kapcsolata. Bólogat, hiszen a megszagolt fiola és a lány bőrén lévő illat eltér kicsit, noha mindkettő kellemes az orrnak. Elkérik jobbját, amit odanyújt a másikhoz. Bedörzsölik a csuklóját a különleges fiola tartalmával, ami talán a legértékesebb az emberlánynak.*
- Nem adnád, de az én csuklómra csak kentél. *Vigyorogva emeli fel tekintetét a kékségekbe, s vesz egy illatmintát a bekent csuklójáról.*
- Ez más illatot csinál rajtam, mint rajtad. *Ez nem is csoda, hiszen bőrük és vele együtt minden más parfümmel keveredő részük nagyban különbözik. Azt is megtudja, hogy a módosabb emberhímek vagy bárdok szívesen kenik magukat ilyesmi kencékkel, sőt arra is fény derül, hogy Winyra-nak elég sok ügyfele lehetett, ha elfekből is akadtak szép számmal. Ez persze az ő dolga, csupán érdekes mondat a hímnek. Nagyot nevet, hogy az emberlány bizony nem szagol ork hímeket minden nap. Bőrének jellegzetes illatán nem csodálkozik. Az orkokról amúgy is csak rosszat terjesztenek ezen a téren.*
- Nekem mi lenne jó a bőrömnek szerinted? *Kíváncsian néz fel a szakértő szemeibe, hogy mit tudna neki ajánlani.*
- Nem mintha bárnak készülnék. *Hangosan felnevet, amint elképzeli magát bárd szerepben, de ezt gyorsan el is felejti egy fejrázással mert képtelen lenne nem harcosként élni a napjait.*
5174. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-29 22:48:52
Üzenet elküldve: 2020-12-29 22:48:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Darok//
*Mintha Darok csak bizonygatni szeretné vérmes oldalának létezését, olyan határozott kinyilatkoztatást tesz csapodár asszonyával és tenmagával kapcsolatban, hogy Win szemei kissé el is kerekednek. Végül mégis könnyedén veszi a dolgot, talán ez is a rum kontójára írható.*
- Na, ezt jobb, ha megjegyzem. Csélcsap nőstények kizárva. *Tesz ismét koppintó kézmozdulatot bal halántékán néhányszor.* Végtére is, senkit nem szánnék a vágóhídra, inkább románcra keresek asszonyt neked. *Vigyorogja el memoritere végét. Bár, azért minden tréfának a fele igaz, ennek mondjuk pont az, hogy senki lányát nem szeretné a vesztébe küldeni azzal, hogy egy csalfaságot nem toleráló hím karjaiba meneszti.
Eztán, saját szerelmi élete röpke érintését követően, már csak a parfümjei járnak eszében. Azok a számára oly kedves, harangjátékot megszégyenítően csilingelő üvegcsék, mik illatos tartalmukkal kérkednek, sorban a szőnyegen ücsörgő lány köré pakolva.*
- Kinek a pap, kinek a papné. *Mosolyodik a bőbeszédűséghez kapcsolódó megjegyzésre reflektálva.* Nincs baj azzal se, ha valaki szószátyár. Talán, ha még párszor együtt iszunk, belőlem is előbuknak majd a vallomások. *Mosolya kecsegtetővé alakul, nem, mintha ezzel bármi szándéka is lenne. Hiszen korábban már lebeszélték, hogy kölcsönösen kedvet éreznek megejteni több ilyen estét.
Közben keze sem tétlen, s mivel alkalmi szobatársa visszautasítja a fiola átvételét, egy néma bólintással folytatva mozdulatát emeli azt egészen az orra elé, kellő időt kitartva arra, hogy nyugodtan megillatolhassák.*
- Köszönöm. *Ajkának halvány kunkora jelzi, jól esik neki az elismerés.* Sok egyéb mellett van benne szantálfa kivonata, gyömbér és szegfűbors is. *Nem menne bele a részletekbe ennél bővebben, hiszen egyrészt a pontos receptúra sem mondana sokkal többet Daroknak, sejtése szerint legalábbis, másrészről untatni sem szeretné őt a pontos mennyiségekkel és milyenségekkel. Szabad kezét készségesen engedi összehasonlítási alapként használni, s egészen addig nem is kéri vissza, míg a fogás nem enged rajta. Amint viszont ez megtörténik, újra ülésbe egyenesedik.*
- Amíg az üvegcsében van, csak önálló illat. Aromák keveréke, mi a levegővel érintkezve tartja meg saját jellegzetességeit. *Bal kezének mutatóujjával betapasztja a fiola száját, hogy fordítva rajta ujjbegyét nedvesítse tartalmával.* A bőrre kerülve viszont találkozik annak saját szagaival. Izzadtság, faggyú, meg minden egyéb, amivel keveredhet, és keveredik is, megalkotva így azt az egyediséget, amit csak azzal az egy személlyel tud, ki éppen használja. *Beszéde közben Darok jobbjáért nyúl, s ha az engedi, csuklóján dörzsöli el az illatot. Ha nem, úgy sajátján tesz így.* Így egy ilyen kis üvegcse többekhez is passzolhat. De én úgy gondolom, hogy mindenkihez megvan a leginkább illő. Ezt például nem adnám senki másnak. *Mosolyodik ismét, ezúttal kissé önzőn, saját keverékéről beszélve.*
- Az ember hímek? Igen, akadnak köztük, akik szeretik. Főleg a módosabbak, bárdok vagy akik a testükből élnek. De elf ügyfelem is akadt már szép számmal, már ami a férfiakat illeti. *Bólint az erősebbik nem kérdésére. Ahogy arra is, hogy Daroknak ne lenne finom illata. Mondjuk ez nem afféle egyetértő biccentés, inkább csak olyan, mivel tudomásul vesznek egy állítást. Hasonlóan ahhoz, ahogy korábban az ork járt el, most ő venne illatmintát a másik kezéről, ha engedik neki.*
- Hmm. Nem mondanám, hogy nem finom. Jellegzetes, azt meg kell hagyni. Mondjuk nem mindennap szagolgatok orkokat. *Vigyorodik játékosan, bár igaz, amit mond. Ha jobban belegondol, bizony most tesz ilyet először, ilyen közelről, nem álcázva szándékát kósza szipogásnak.*
//Darok//
*Mintha Darok csak bizonygatni szeretné vérmes oldalának létezését, olyan határozott kinyilatkoztatást tesz csapodár asszonyával és tenmagával kapcsolatban, hogy Win szemei kissé el is kerekednek. Végül mégis könnyedén veszi a dolgot, talán ez is a rum kontójára írható.*
- Na, ezt jobb, ha megjegyzem. Csélcsap nőstények kizárva. *Tesz ismét koppintó kézmozdulatot bal halántékán néhányszor.* Végtére is, senkit nem szánnék a vágóhídra, inkább románcra keresek asszonyt neked. *Vigyorogja el memoritere végét. Bár, azért minden tréfának a fele igaz, ennek mondjuk pont az, hogy senki lányát nem szeretné a vesztébe küldeni azzal, hogy egy csalfaságot nem toleráló hím karjaiba meneszti.
Eztán, saját szerelmi élete röpke érintését követően, már csak a parfümjei járnak eszében. Azok a számára oly kedves, harangjátékot megszégyenítően csilingelő üvegcsék, mik illatos tartalmukkal kérkednek, sorban a szőnyegen ücsörgő lány köré pakolva.*
- Kinek a pap, kinek a papné. *Mosolyodik a bőbeszédűséghez kapcsolódó megjegyzésre reflektálva.* Nincs baj azzal se, ha valaki szószátyár. Talán, ha még párszor együtt iszunk, belőlem is előbuknak majd a vallomások. *Mosolya kecsegtetővé alakul, nem, mintha ezzel bármi szándéka is lenne. Hiszen korábban már lebeszélték, hogy kölcsönösen kedvet éreznek megejteni több ilyen estét.
Közben keze sem tétlen, s mivel alkalmi szobatársa visszautasítja a fiola átvételét, egy néma bólintással folytatva mozdulatát emeli azt egészen az orra elé, kellő időt kitartva arra, hogy nyugodtan megillatolhassák.*
- Köszönöm. *Ajkának halvány kunkora jelzi, jól esik neki az elismerés.* Sok egyéb mellett van benne szantálfa kivonata, gyömbér és szegfűbors is. *Nem menne bele a részletekbe ennél bővebben, hiszen egyrészt a pontos receptúra sem mondana sokkal többet Daroknak, sejtése szerint legalábbis, másrészről untatni sem szeretné őt a pontos mennyiségekkel és milyenségekkel. Szabad kezét készségesen engedi összehasonlítási alapként használni, s egészen addig nem is kéri vissza, míg a fogás nem enged rajta. Amint viszont ez megtörténik, újra ülésbe egyenesedik.*
- Amíg az üvegcsében van, csak önálló illat. Aromák keveréke, mi a levegővel érintkezve tartja meg saját jellegzetességeit. *Bal kezének mutatóujjával betapasztja a fiola száját, hogy fordítva rajta ujjbegyét nedvesítse tartalmával.* A bőrre kerülve viszont találkozik annak saját szagaival. Izzadtság, faggyú, meg minden egyéb, amivel keveredhet, és keveredik is, megalkotva így azt az egyediséget, amit csak azzal az egy személlyel tud, ki éppen használja. *Beszéde közben Darok jobbjáért nyúl, s ha az engedi, csuklóján dörzsöli el az illatot. Ha nem, úgy sajátján tesz így.* Így egy ilyen kis üvegcse többekhez is passzolhat. De én úgy gondolom, hogy mindenkihez megvan a leginkább illő. Ezt például nem adnám senki másnak. *Mosolyodik ismét, ezúttal kissé önzőn, saját keverékéről beszélve.*
- Az ember hímek? Igen, akadnak köztük, akik szeretik. Főleg a módosabbak, bárdok vagy akik a testükből élnek. De elf ügyfelem is akadt már szép számmal, már ami a férfiakat illeti. *Bólint az erősebbik nem kérdésére. Ahogy arra is, hogy Daroknak ne lenne finom illata. Mondjuk ez nem afféle egyetértő biccentés, inkább csak olyan, mivel tudomásul vesznek egy állítást. Hasonlóan ahhoz, ahogy korábban az ork járt el, most ő venne illatmintát a másik kezéről, ha engedik neki.*
- Hmm. Nem mondanám, hogy nem finom. Jellegzetes, azt meg kell hagyni. Mondjuk nem mindennap szagolgatok orkokat. *Vigyorodik játékosan, bár igaz, amit mond. Ha jobban belegondol, bizony most tesz ilyet először, ilyen közelről, nem álcázva szándékát kósza szipogásnak.*
5173. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-28 17:45:46
Üzenet elküldve: 2020-12-28 17:45:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// A művészet oltárán //
// Zárás //
- Tartósan terveztem maradni az építkezések miatt.* Feleli, de a most Yeza elültetett a fülébe egy gondolatot. El is mélázik rajta jó néhány pillanatig.*
- Igen! Maga aztán nagyon jó ötleteket ad nekem az élet minden terén. Mintha csak azon fáradozna, hogy gazdaggá tegyen. Van lekötve pár ezer arany aminek egy részéből ki tudnám ezt vitelezni.* Hangja tűnődő, mert már most elkezdett a számokkal kalkulálni, pedig még csak bele sem kezdett az építkezésbe.*
- Ez is igaz! Ennek a városnak szüksége van egy olyan férfira, aki újjá építi, na meg persze kulturálisan felvirágoztatja. Házat fogok építeni a piactérnek a szélén, ami egyben a műhelyem is lesz.* Ez már eldőlt, szóval most már csak az engedélyeket kell majd kikérnie és bele vetheti magát az építkezésbe. Nem véletlen az sem, hogy bókol, amit finoman próbál hárítani a rőt szépség.*
- Egy ilyen okos és bájos hölgy megérdemli a bókokat. Na meg jóval többet is.* Hangja titokzatosan cseng, mert nem felejti el azt a tényt, hogy eddigi legjobb ötleteit ő találta ki. Lényegében sikerült megszereznie magának a mester támogatását, mert Elgroon bizalmába be sikerült férkőznie. Nagyon tudja, hogy mit kell mondani egy férfinak. Viszont búcsúzni készül múzsája, mert puha kacsójába veszi a mester kezét és mintha csak bűnös volna szabadkozik, amiért feltartotta.*
- Ugyan kérem! Biztosíthatom, hogy egyáltalán nem bánom, hogy ilyen soká időzött el nálam.* Fürdik a bókokban, amit nagyon élvez. Csak úgy hízik a mája ettől.*
- Ön pedig kivételes nő. Ahogy mondja, nem csak kellemes, de hasznos is volt meg lesz is a közös munka.* Olybá tűnik, hogy már megtalálta a modellét, de most is szájába adja Yeza a megfelelő szavakat.*
- Természetesen megtekintek még majd más modelleket is, illetve kell idő is, hogy felkészüljek egy olyan nagyszabású munkára, mint amilyen a mi sivatagi hercegnőnk. Biztosíthatom arról, hogy keresni fogom még kisasszony.* Maga a mozdulat is telis tele van eleganciával, ahogy kilibben az ajtón múzsája.*
- Jó éjszakát kívánok!* Köszön el ő is, de még az ajtó becsukódása után is fülébe cseng az édesen búgó hang. Kavarognak a gondolatok a fejében, miközben megmosdik. Az ágyba feküdve még érzi nő melegét és illatát, mintha csak most kelt volna aki belőle ebben a pillanatban. A gyertya lángja kialszik és ő egyedül marad a sötét szobában a hercegnő emlékével. A sötétben talán sor fog kerülni egy kis múltidézésre is, de ez már csak az ő meg a szoba titka marad.*
// A művészet oltárán //
// Zárás //
- Tartósan terveztem maradni az építkezések miatt.* Feleli, de a most Yeza elültetett a fülébe egy gondolatot. El is mélázik rajta jó néhány pillanatig.*
- Igen! Maga aztán nagyon jó ötleteket ad nekem az élet minden terén. Mintha csak azon fáradozna, hogy gazdaggá tegyen. Van lekötve pár ezer arany aminek egy részéből ki tudnám ezt vitelezni.* Hangja tűnődő, mert már most elkezdett a számokkal kalkulálni, pedig még csak bele sem kezdett az építkezésbe.*
- Ez is igaz! Ennek a városnak szüksége van egy olyan férfira, aki újjá építi, na meg persze kulturálisan felvirágoztatja. Házat fogok építeni a piactérnek a szélén, ami egyben a műhelyem is lesz.* Ez már eldőlt, szóval most már csak az engedélyeket kell majd kikérnie és bele vetheti magát az építkezésbe. Nem véletlen az sem, hogy bókol, amit finoman próbál hárítani a rőt szépség.*
- Egy ilyen okos és bájos hölgy megérdemli a bókokat. Na meg jóval többet is.* Hangja titokzatosan cseng, mert nem felejti el azt a tényt, hogy eddigi legjobb ötleteit ő találta ki. Lényegében sikerült megszereznie magának a mester támogatását, mert Elgroon bizalmába be sikerült férkőznie. Nagyon tudja, hogy mit kell mondani egy férfinak. Viszont búcsúzni készül múzsája, mert puha kacsójába veszi a mester kezét és mintha csak bűnös volna szabadkozik, amiért feltartotta.*
- Ugyan kérem! Biztosíthatom, hogy egyáltalán nem bánom, hogy ilyen soká időzött el nálam.* Fürdik a bókokban, amit nagyon élvez. Csak úgy hízik a mája ettől.*
- Ön pedig kivételes nő. Ahogy mondja, nem csak kellemes, de hasznos is volt meg lesz is a közös munka.* Olybá tűnik, hogy már megtalálta a modellét, de most is szájába adja Yeza a megfelelő szavakat.*
- Természetesen megtekintek még majd más modelleket is, illetve kell idő is, hogy felkészüljek egy olyan nagyszabású munkára, mint amilyen a mi sivatagi hercegnőnk. Biztosíthatom arról, hogy keresni fogom még kisasszony.* Maga a mozdulat is telis tele van eleganciával, ahogy kilibben az ajtón múzsája.*
- Jó éjszakát kívánok!* Köszön el ő is, de még az ajtó becsukódása után is fülébe cseng az édesen búgó hang. Kavarognak a gondolatok a fejében, miközben megmosdik. Az ágyba feküdve még érzi nő melegét és illatát, mintha csak most kelt volna aki belőle ebben a pillanatban. A gyertya lángja kialszik és ő egyedül marad a sötét szobában a hercegnő emlékével. A sötétben talán sor fog kerülni egy kis múltidézésre is, de ez már csak az ő meg a szoba titka marad.*
5172. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-28 09:58:58
Üzenet elküldve: 2020-12-28 09:58:58
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Winyra//
*Egyetértőn bólogat, hogy a halál az megmarad neki, mint későbbi dicsőséges vég. Meglepődik, hogy Winyra mindenek ellenére továbbra sem tartja elrettentőnek a hímet, ismerve korábbi életének néhány részletét. Nem tudja, hogy az emberlány miért nem tartja rettentőnek, hiszen eddig ilyennel nem találkozott. Mindenesetre örül neki, hogy valaki túllát a vérengző, marcona külsőn. Kíváncsi szemekkel nézi a másikat, ahogy kifejti a véleményét a büszke lovagokról, akik többet gondolnak magukról, mint kellene. Bizonyos részének megőrzésén jót nevet.*
- Magamat nem is gondolnám megcsonkítani. De ha az asszonyom más hímmel lenne együtt, akkor biztosan meghalna a kardom által. Ugyanígy tegyen velem ő is, ha megtenném. Nem ellenkeznék. *Érezni rajta, hogy komolyan gondolja, amit most a másikkal megoszt, és ez nem a rum hatása. A nőstény váltig állítja, hogy senki nem dobogtatta meg szívét, maradandó hatással. Erre már sokadszorra kérdez, így el kell fogadja a választ, még ha kicsit furcsának találja is. Hagyja, hogy a téma inkább olyanokra terelődjön, amik feldobják Winyra hangulatát. Az emberlány gyorsan kiugrik az ágyból és egy hálóköntöst rögvest magára vesz, szinte olyan gyorsan, hogy Daroknak ideje se nagyon van rá reagálni, ami jelen esetben egyáltalán nem baj. Egy bőr tarisznyával letelepedik mellé a nőstény, miközben a hím vörös íriszeit vizsgálja. A kis tarisznyából apró fiolák kerülnek elő, amiket alaposan megnéz magának. Minden fiola dugaszolva van, és még a színük is más. Ilyenfajta női alkalmatosságokkal még nem volt dolga a harcosnak. Winyra ön jellemzésén elgondolkodik egy kicsit.*
- Nem baj az, ha hallgatag vagy. A bőbeszédűségből nagyobb baja van a népeknek. *Nagyot kacag rajta, hiszen a csendesebb személyiségek kevesebb butaságot mondanak. Ahogy mondás tartja sok beszédnek sok az alja. A felnyitott fiolához közelebb hajol, hogy megszimatolja.*
- inkább te fogd, mert a kezembe még szétroppan. *Halk nevetés után megszagolja a parfümöt. Kellemes illat, bár azt nem tudja, hogy miből készült.*
- Miből készítetted? Finom az illata. *A kérdésre finoman megfogja az emberlány szabad kézfejét és orrához húzva illat mintát vesz róla, majd ugyanezt teszi a fiolával.*
- Tényleg más. De miért? *Szemöldökeit ráncolva mélyed el a kérdésben, mivel ez a terület neki teljesen új, mindenesetre érdeklődése nem lankad. A nőstény válasza, hogy ugyanezzel foglalkozna, így már nem is meglepő. Látható rajta, hogy milyen élvezettel beszél a parfüm témáról is. A bátyok szellentésének kiszagolásán hangosan felnevet. Mikor sikerül lecsendesednie, akkor újra kérdővé válik a tekintete azon a kijelentésen, hogy mindenkihez más illat illik.*
- Az ember hímek szokták ezekkel kenni magukat. *Nm tudja, hogy a fiolából, hogyan kerül a bőrre pontosan, de kíváncsi, hogy ilyet csak nőstények vagy a hímek is használnak.*
- Az én bőrömnek biztos nincsen finom illata. *Felkarját meg is szagolja, de nem nagyon érez semmit se a megszokotton kívül. Reggel mosdott, de így nap végére talán már nem a legfrissebb, igaz emberi vonásai közé tartozik az ápoltság is, amit katonaként tanult meg.*
//Winyra//
*Egyetértőn bólogat, hogy a halál az megmarad neki, mint későbbi dicsőséges vég. Meglepődik, hogy Winyra mindenek ellenére továbbra sem tartja elrettentőnek a hímet, ismerve korábbi életének néhány részletét. Nem tudja, hogy az emberlány miért nem tartja rettentőnek, hiszen eddig ilyennel nem találkozott. Mindenesetre örül neki, hogy valaki túllát a vérengző, marcona külsőn. Kíváncsi szemekkel nézi a másikat, ahogy kifejti a véleményét a büszke lovagokról, akik többet gondolnak magukról, mint kellene. Bizonyos részének megőrzésén jót nevet.*
- Magamat nem is gondolnám megcsonkítani. De ha az asszonyom más hímmel lenne együtt, akkor biztosan meghalna a kardom által. Ugyanígy tegyen velem ő is, ha megtenném. Nem ellenkeznék. *Érezni rajta, hogy komolyan gondolja, amit most a másikkal megoszt, és ez nem a rum hatása. A nőstény váltig állítja, hogy senki nem dobogtatta meg szívét, maradandó hatással. Erre már sokadszorra kérdez, így el kell fogadja a választ, még ha kicsit furcsának találja is. Hagyja, hogy a téma inkább olyanokra terelődjön, amik feldobják Winyra hangulatát. Az emberlány gyorsan kiugrik az ágyból és egy hálóköntöst rögvest magára vesz, szinte olyan gyorsan, hogy Daroknak ideje se nagyon van rá reagálni, ami jelen esetben egyáltalán nem baj. Egy bőr tarisznyával letelepedik mellé a nőstény, miközben a hím vörös íriszeit vizsgálja. A kis tarisznyából apró fiolák kerülnek elő, amiket alaposan megnéz magának. Minden fiola dugaszolva van, és még a színük is más. Ilyenfajta női alkalmatosságokkal még nem volt dolga a harcosnak. Winyra ön jellemzésén elgondolkodik egy kicsit.*
- Nem baj az, ha hallgatag vagy. A bőbeszédűségből nagyobb baja van a népeknek. *Nagyot kacag rajta, hiszen a csendesebb személyiségek kevesebb butaságot mondanak. Ahogy mondás tartja sok beszédnek sok az alja. A felnyitott fiolához közelebb hajol, hogy megszimatolja.*
- inkább te fogd, mert a kezembe még szétroppan. *Halk nevetés után megszagolja a parfümöt. Kellemes illat, bár azt nem tudja, hogy miből készült.*
- Miből készítetted? Finom az illata. *A kérdésre finoman megfogja az emberlány szabad kézfejét és orrához húzva illat mintát vesz róla, majd ugyanezt teszi a fiolával.*
- Tényleg más. De miért? *Szemöldökeit ráncolva mélyed el a kérdésben, mivel ez a terület neki teljesen új, mindenesetre érdeklődése nem lankad. A nőstény válasza, hogy ugyanezzel foglalkozna, így már nem is meglepő. Látható rajta, hogy milyen élvezettel beszél a parfüm témáról is. A bátyok szellentésének kiszagolásán hangosan felnevet. Mikor sikerül lecsendesednie, akkor újra kérdővé válik a tekintete azon a kijelentésen, hogy mindenkihez más illat illik.*
- Az ember hímek szokták ezekkel kenni magukat. *Nm tudja, hogy a fiolából, hogyan kerül a bőrre pontosan, de kíváncsi, hogy ilyet csak nőstények vagy a hímek is használnak.*
- Az én bőrömnek biztos nincsen finom illata. *Felkarját meg is szagolja, de nem nagyon érez semmit se a megszokotton kívül. Reggel mosdott, de így nap végére talán már nem a legfrissebb, igaz emberi vonásai közé tartozik az ápoltság is, amit katonaként tanult meg.*
5171. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-27 19:59:47
Üzenet elküldve: 2020-12-27 19:59:47
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Balkócza, Arja, Graril//
~Ez könnyen ment!~
*Igaz, se mester, se szappanfőzők, de már az ajándék, hogy van megfelelő edzőhely. Több, mint egy hata, hogy nem mozgott semmit a reggeltől estig tartó kutyagoláson kívül. Az elmúlt eseménydús napokat sem ártana helyre tennie magában - az álomfűz meg nem gondolja, hogy máris megnőtt, hiszen csak tegnap ültette el. Akármilyen edzőhely is legyen a pincében, jót fog tenni.*
- Nem, persze dehogy is! *mondja nagy komolyan. Még szép, hogy falaz ennek a jótét csaposnak, hát marokszám szórja itt neki a titkokat! Először az arany a tejben, most meg a Kikötő boszorkányai - aztán ki tudja még mi lapul a fejében. Balkócza elkerekedő szemeit betudja annak, hogy manókocsonyáról sem hallani minden nap - föl sem merül benne, hogy alkalmasint egy vajákossal beszélget. Már csak az a kérdés:*
- Hogy jutok el a Kikötőbe?
*Közben nagy a pult körül a sürgés-forgás. Egy nagyon szép, vöröshajú nő poharakat hoz, bizonyára a személyzethez tartozik. Szól, hogy utánanéz, látta-e valaki Arját, aki alighanem a kolléganőjük lehet, és a gnóm morgolódása alapján mindenki őt keresi. Aztán egy sötétszemű, fonotthajú gyereklány, meg egy nagydarab, csuklyás harcos érkezik, láthatóan hosszú útról. Nawanthiri szeme felcsillan, mikor meghallja, hogy ezek ketten pont a Kikötőből jönnek, de nem szól bele a beszélgetésbe, mégiscsak idegen itt. Inkább csendben figyel a feketelevese mögül, hátha kiderülnek még dolgok.*
~Ez könnyen ment!~
*Igaz, se mester, se szappanfőzők, de már az ajándék, hogy van megfelelő edzőhely. Több, mint egy hata, hogy nem mozgott semmit a reggeltől estig tartó kutyagoláson kívül. Az elmúlt eseménydús napokat sem ártana helyre tennie magában - az álomfűz meg nem gondolja, hogy máris megnőtt, hiszen csak tegnap ültette el. Akármilyen edzőhely is legyen a pincében, jót fog tenni.*
- Nem, persze dehogy is! *mondja nagy komolyan. Még szép, hogy falaz ennek a jótét csaposnak, hát marokszám szórja itt neki a titkokat! Először az arany a tejben, most meg a Kikötő boszorkányai - aztán ki tudja még mi lapul a fejében. Balkócza elkerekedő szemeit betudja annak, hogy manókocsonyáról sem hallani minden nap - föl sem merül benne, hogy alkalmasint egy vajákossal beszélget. Már csak az a kérdés:*
- Hogy jutok el a Kikötőbe?
*Közben nagy a pult körül a sürgés-forgás. Egy nagyon szép, vöröshajú nő poharakat hoz, bizonyára a személyzethez tartozik. Szól, hogy utánanéz, látta-e valaki Arját, aki alighanem a kolléganőjük lehet, és a gnóm morgolódása alapján mindenki őt keresi. Aztán egy sötétszemű, fonotthajú gyereklány, meg egy nagydarab, csuklyás harcos érkezik, láthatóan hosszú útról. Nawanthiri szeme felcsillan, mikor meghallja, hogy ezek ketten pont a Kikötőből jönnek, de nem szól bele a beszélgetésbe, mégiscsak idegen itt. Inkább csendben figyel a feketelevese mögül, hátha kiderülnek még dolgok.*
5170. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-26 16:46:20
Üzenet elküldve: 2020-12-26 16:46:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Kalmárban //
//Arja, Graril, picit Kóczy //
*A férfi is már alig várta, hogy megérkezzen a jó öreg kalmárba. Nehézkesen kászálódik le a ló hátáról. Mivel sok időt töltött el a nyeregben. Miután kikötötte a lovat a megfelelő helyre, nyújtózkodik egy nagyot, még talán hallhatóvá is válik, hogy egy-kér porcikája beleropog. Aztán ő maga is követi Arját be a helységben. Úgy tűnik, hogy semmit sem változott a hely, vendégek vannak, és a közbiztonság sem szenvedhetett különösebb csorbát. A férfi a pulthoz lép és Kóczyra néz.*
-Keresett valaki, míg távol voltam?* Érdeklődik, majd reméli, hogy a rövid, és lényegre törő válaszadás után benéz a konyhába, és elemel egy tál meleg ételt, amiből a személyzet akkor vehet, amikor neki tetszik. Neki is áll falatozni a söntésnél, és úgy várja Arját.*
//Arja, Graril, picit Kóczy //
*A férfi is már alig várta, hogy megérkezzen a jó öreg kalmárba. Nehézkesen kászálódik le a ló hátáról. Mivel sok időt töltött el a nyeregben. Miután kikötötte a lovat a megfelelő helyre, nyújtózkodik egy nagyot, még talán hallhatóvá is válik, hogy egy-kér porcikája beleropog. Aztán ő maga is követi Arját be a helységben. Úgy tűnik, hogy semmit sem változott a hely, vendégek vannak, és a közbiztonság sem szenvedhetett különösebb csorbát. A férfi a pulthoz lép és Kóczyra néz.*
-Keresett valaki, míg távol voltam?* Érdeklődik, majd reméli, hogy a rövid, és lényegre törő válaszadás után benéz a konyhába, és elemel egy tál meleg ételt, amiből a személyzet akkor vehet, amikor neki tetszik. Neki is áll falatozni a söntésnél, és úgy várja Arját.*
5169. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-26 12:22:01
Üzenet elküldve: 2020-12-26 12:22:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Kalmárban //
// Graril, picit Kóczy //
*A valahavolt bordély, most fogadó igazán semmit sem változott azalatt az idő alatt, amíg Arja távol volt. Első útja az istállóba vezet Keirához, miután a vendéglovat elrendezi. A ló készségesen fúrja bele selymes orrát a lány tenyerébe, semmi jelét nem adva annak, hogy megsértődött volna azon, hogy nem őt vitte el magával a Kikötői kalandra.*
- Nem haragszik, hogy itthon hagytam! *nevet a lány Grarilra.
Odafent is a szokásos kép fogadja őket: kedélyesen fecserésző vendégek az asztaloknál, Lanawin minden faját képviselve. Öltözékük amellett, hogy színes összevisszaságban jelzi szinte minden esetben viselője egyéniségét, múltját, vagy hogy Lanawin mely vidékéről sodorta a szél ezen az estén az artheniori fogadóba, már a tél hidegéhez is igazodik.
Arja, ha még nem is érzi valódi otthonának a helyet, de mindenesetre jó érzés belépnie.
Kóczy, a gnóm pultoslány egy nagydarab, melák embernővel sutyorog valamiről a pultnál, keze ügyében az elmaradhatatlan, nála akár fegyverként szolgáló tárgynak is minősülő mosogatóronggyal.*
- Nagyon éhes vagyok! *szimatol bele önkéntelenül a sülő ételek illatától terhes fogadói levegőbe.*
- De először lepakolok odafent! *int a lány a csuklyás harcosnak, ha az vele tartott a tisztásról a fogadóba vezető úton.
De előtte még odasétál a pulthoz: ha már egyetlen szó nélkül tűnt el ennyi időre, most azért jelezni szeretné, hogy itt van, megérkezett.*
- A Kikötőben voltam. Megjöttem, hogyha esetleg valaki keresne! *üdvözli a gnóm csaposlányt mosolyogva, nem sejtve, mennyien keresték az elmúlt időben.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.26 12:23:05
// Graril, picit Kóczy //
*A valahavolt bordély, most fogadó igazán semmit sem változott azalatt az idő alatt, amíg Arja távol volt. Első útja az istállóba vezet Keirához, miután a vendéglovat elrendezi. A ló készségesen fúrja bele selymes orrát a lány tenyerébe, semmi jelét nem adva annak, hogy megsértődött volna azon, hogy nem őt vitte el magával a Kikötői kalandra.*
- Nem haragszik, hogy itthon hagytam! *nevet a lány Grarilra.
Odafent is a szokásos kép fogadja őket: kedélyesen fecserésző vendégek az asztaloknál, Lanawin minden faját képviselve. Öltözékük amellett, hogy színes összevisszaságban jelzi szinte minden esetben viselője egyéniségét, múltját, vagy hogy Lanawin mely vidékéről sodorta a szél ezen az estén az artheniori fogadóba, már a tél hidegéhez is igazodik.
Arja, ha még nem is érzi valódi otthonának a helyet, de mindenesetre jó érzés belépnie.
Kóczy, a gnóm pultoslány egy nagydarab, melák embernővel sutyorog valamiről a pultnál, keze ügyében az elmaradhatatlan, nála akár fegyverként szolgáló tárgynak is minősülő mosogatóronggyal.*
- Nagyon éhes vagyok! *szimatol bele önkéntelenül a sülő ételek illatától terhes fogadói levegőbe.*
- De először lepakolok odafent! *int a lány a csuklyás harcosnak, ha az vele tartott a tisztásról a fogadóba vezető úton.
De előtte még odasétál a pulthoz: ha már egyetlen szó nélkül tűnt el ennyi időre, most azért jelezni szeretné, hogy itt van, megérkezett.*
- A Kikötőben voltam. Megjöttem, hogyha esetleg valaki keresne! *üdvözli a gnóm csaposlányt mosolyogva, nem sejtve, mennyien keresték az elmúlt időben.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.26 12:23:05
5168. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-26 11:41:53
Üzenet elküldve: 2020-12-26 11:41:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Nawanthiri//
//Yeza//
-Persze. Ennyi. *Erősíti meg a dolgot Nawanthirinek, hogy bizony csak fenn hagyja a fegyvereit és máris mehet ütlegelni azt, amihez kedve van odalenn. A másik válaszra, minthogy manólélek eszenciát birtokol, csak nagyra tágulnak a szemei. Neki olyanja még nincsen, de hirtelen ötlete sincs, hogy mire lehetne használni. ~Az öregasszony könyvében biztos lenne recept rá, ha valóban az. ~ De mivel még ő maga se látott olyat, így ötlete sincsen, hogyan is tudná ezt bebizonyítani, na meg, most pultos, nem rohanhat csak el, hogy neki most dolga akadt.*
-A Kikötőben úgy tudom, vannak még boszorkányok. *Súgja oda bizalmasan a segítséget.*
-De nem tőlem hallottad, hanem attól a szeszkazától. *Bök az állával az egyik vendégre, aki már az asztalnál is alig tud megülni. Ha valakit megvernek érte, hogy kiadott egy ilyen információt, hát neki aztán nem árthat sokat. Ekkor lép oda hozzá a vörös mosónő, hogy megkérje rá, figyeljen egy asztalra.*
-Miért, el akarják lopni? De hát ez a fogadó tulajdona, mindjárt szólok valakinek, aki intézkedik, és beleállít egy széket a hátukba, ha már ennyire szeretik a fát.*Gyűri fel mind a kettő ujját a pulcsinak, csak hogy jobban hasonlítson egy mérges dudára, aztán szerencséjére, nem kell intézkedést foganatosítson.*
-Jah értem, ha fizettek az más. *Hajtja vissza a pulcsi ujjait.*
-Majd néha rájuk nézek, nehogy asztalostul távozzanak. *Legyintget Yeza felé, hogy mehet keresni Arját.*
-Annak a lánynak kolompot kéne akasztani a nyakába, mindenki őt keresi. Remélem. ha meglesz, kikötözik egy oszlophoz az istállóban. Akkor mindig tudni fogom, hogy hol van. *Mondja maga elé, majd a végén még kuncog is magában egy jót.*
//Yeza//
-Persze. Ennyi. *Erősíti meg a dolgot Nawanthirinek, hogy bizony csak fenn hagyja a fegyvereit és máris mehet ütlegelni azt, amihez kedve van odalenn. A másik válaszra, minthogy manólélek eszenciát birtokol, csak nagyra tágulnak a szemei. Neki olyanja még nincsen, de hirtelen ötlete sincs, hogy mire lehetne használni. ~Az öregasszony könyvében biztos lenne recept rá, ha valóban az. ~ De mivel még ő maga se látott olyat, így ötlete sincsen, hogyan is tudná ezt bebizonyítani, na meg, most pultos, nem rohanhat csak el, hogy neki most dolga akadt.*
-A Kikötőben úgy tudom, vannak még boszorkányok. *Súgja oda bizalmasan a segítséget.*
-De nem tőlem hallottad, hanem attól a szeszkazától. *Bök az állával az egyik vendégre, aki már az asztalnál is alig tud megülni. Ha valakit megvernek érte, hogy kiadott egy ilyen információt, hát neki aztán nem árthat sokat. Ekkor lép oda hozzá a vörös mosónő, hogy megkérje rá, figyeljen egy asztalra.*
-Miért, el akarják lopni? De hát ez a fogadó tulajdona, mindjárt szólok valakinek, aki intézkedik, és beleállít egy széket a hátukba, ha már ennyire szeretik a fát.*Gyűri fel mind a kettő ujját a pulcsinak, csak hogy jobban hasonlítson egy mérges dudára, aztán szerencséjére, nem kell intézkedést foganatosítson.*
-Jah értem, ha fizettek az más. *Hajtja vissza a pulcsi ujjait.*
-Majd néha rájuk nézek, nehogy asztalostul távozzanak. *Legyintget Yeza felé, hogy mehet keresni Arját.*
-Annak a lánynak kolompot kéne akasztani a nyakába, mindenki őt keresi. Remélem. ha meglesz, kikötözik egy oszlophoz az istállóban. Akkor mindig tudni fogom, hogy hol van. *Mondja maga elé, majd a végén még kuncog is magában egy jót.*
5167. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-23 20:08:29
Üzenet elküldve: 2020-12-23 20:08:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
- Én is nagyon remélem, hogy az lesz. Annak kell lennie, ha már ennyit agyaltunk rajta.* Neveti, majd aztán jót húz italából. Örülne, ha valami mutatós darabot sikerülne összehozni belőle.*
- Ahogy mondod! Ha nincs kihívás, akkor nincs dicsőség sem.* A dicsőség lehet az is, ha sikerül eladni valami, vagy éppen elkészíteni. Minden szakmának megvan a maga kihívása, ami dicsőséget hoz a kitartók számára. A ruha kérdése rövidre zárul, amit meg is koronáznak. A lovagnő is szinte az összes italát megissza. Mielőtt még viszont indulna kérdez. Rászolgált a jutalmazásra, így hát felajánlja neki megint, hogy készít valamit. Legutóbb, ha emlékezete nem csalja meg egy apró gyűrű lett volna, de most, hogy jobban ismerik egymást, már szabadabban mert kérni Winy.*
- Na ez a beszéd! Csinálunk neked egy talizmánt.* A rá karcolandó rúnát nagyon jól eltalálja a kék szemű parfümkészítő.*
- Látom a gyakorlatot megszerezted. Ennél frappánsabb rúnát nem is választhattál volna. Szerintem biztos akad ilyen, mert hát a barbároknál is fontos ez vadászakor.* Ha valaki a két arcra néz, akkor láthatja, hogy most egy barátság született meg.*
- Na csajszi, akkor minden jót! Hamarosan találkozunk!* Nyújtja kezét felé, hogy elköszönjék barátnőjétől. Ezután legurítja maradék sörét és távozik is az épületből. Lovacskája már üresen áll. Útját a Temető felé veszi. Nagyon jó kedve van, szóval még fütyörészik is.*
- Én is nagyon remélem, hogy az lesz. Annak kell lennie, ha már ennyit agyaltunk rajta.* Neveti, majd aztán jót húz italából. Örülne, ha valami mutatós darabot sikerülne összehozni belőle.*
- Ahogy mondod! Ha nincs kihívás, akkor nincs dicsőség sem.* A dicsőség lehet az is, ha sikerül eladni valami, vagy éppen elkészíteni. Minden szakmának megvan a maga kihívása, ami dicsőséget hoz a kitartók számára. A ruha kérdése rövidre zárul, amit meg is koronáznak. A lovagnő is szinte az összes italát megissza. Mielőtt még viszont indulna kérdez. Rászolgált a jutalmazásra, így hát felajánlja neki megint, hogy készít valamit. Legutóbb, ha emlékezete nem csalja meg egy apró gyűrű lett volna, de most, hogy jobban ismerik egymást, már szabadabban mert kérni Winy.*
- Na ez a beszéd! Csinálunk neked egy talizmánt.* A rá karcolandó rúnát nagyon jól eltalálja a kék szemű parfümkészítő.*
- Látom a gyakorlatot megszerezted. Ennél frappánsabb rúnát nem is választhattál volna. Szerintem biztos akad ilyen, mert hát a barbároknál is fontos ez vadászakor.* Ha valaki a két arcra néz, akkor láthatja, hogy most egy barátság született meg.*
- Na csajszi, akkor minden jót! Hamarosan találkozunk!* Nyújtja kezét felé, hogy elköszönjék barátnőjétől. Ezután legurítja maradék sörét és távozik is az épületből. Lovacskája már üresen áll. Útját a Temető felé veszi. Nagyon jó kedve van, szóval még fütyörészik is.*
5166. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-23 19:42:45
Üzenet elküldve: 2020-12-23 19:42:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
*Lassacskán úgy tűnik, mindkét témakörben révbe érni látszanak. Elsőként a rúna kérdésében jutnak dűlőre, méghozzá pont az ő ötlete nyomán. Persze Nixa története és gondolatmenete nélkül nem ment volna semmire. Szélesen vigyorodik el a kincsvadász lelkes beleegyezésén, legszívesebben meg is ölelgetné, ám az így, ültükben, korsókkal teli kezekkel nehézkesen lenne csak kivitelezhető. Jobbhíján eltekint ettől, s csupán szavaival fejezi ki átragadt izgatottságát.*
- Úgy örülök, hogy tetszik! Már csak azt remélem, hogy küllemében is mutatós lesz. *Teszi hozzá kuncogva, hiszen fogalma sincs, milyen cikornyás formák képében fog visszaköszönni választottjuk.
Ruha kérdésében szintúgy egészen jól állnak már, legyen bármennyire is nehéz eset a szőke.*
- Na igen, de attól őszintén mondom. Olyan unalmas lenne, ha nem lenne benne kihívás. *Mosolyodik a választott hivatása feletti elismerésen. Bár elsősorban parfümkészítőnek tartja magát, azért nem utasítja vissza társnője méltatását. Főleg, mert vele éppen az említett szerepkörben hozta össze jó sorsa. Sokat nem is tépelődnek tovább az öltözékkel kapcsolatban, helyette közösen örömködnek szabója későbbre beígért meglátogatásán. Koccintásuk után alaposan meghúzza sörét, minek így lassan végére is ér. Ahogy italozásuk is, legalábbis Nixa kezdi búcsúzóra fogni.*
- Ó, hát azért nagyon hálás lennék! *Meglepődött mosolyba húzódnak ajkai, bár nem volt régen, hogy a lány ezt említette, a sok gondolkodás közepette egészen ki is ment a fejéből. Hálás neki, hogy újra szóba hozta, s így már biztossá vált benne, komoly szándék lakozik a felajánlás mögött.*
- Lássuk csak... *Maradék sörét egy lélegzetre issza ki, míg ötleteket gyűjt.* Egy talizmán igazán remek lenne. A véset pedig, hmm. *Üresen maradt korsóját megforgatja néhányszor a pulton, míg tekintetét Nixomia alakján időzteti. Lassacskán fény gyúl kékjeiben, miket így a lány tekintetébe emel.* Ha van olyan rúna, ami a váratlan jó szerencsét jelképezi, azt hiszem, az igazán illene a találkozásunkra. *Arcán az őszinte meggyőződés vonásai jelennek meg, barátságos mosollyal megtámogatva. Hiszen valóban, kölcsönösen előnyös, na meg jócskán szórakoztató a végkifejlet, mivel Aztyan ajándékozta meg őket azzal, hogy rábízta a lovagnő rendelésének felvételét.*
*Lassacskán úgy tűnik, mindkét témakörben révbe érni látszanak. Elsőként a rúna kérdésében jutnak dűlőre, méghozzá pont az ő ötlete nyomán. Persze Nixa története és gondolatmenete nélkül nem ment volna semmire. Szélesen vigyorodik el a kincsvadász lelkes beleegyezésén, legszívesebben meg is ölelgetné, ám az így, ültükben, korsókkal teli kezekkel nehézkesen lenne csak kivitelezhető. Jobbhíján eltekint ettől, s csupán szavaival fejezi ki átragadt izgatottságát.*
- Úgy örülök, hogy tetszik! Már csak azt remélem, hogy küllemében is mutatós lesz. *Teszi hozzá kuncogva, hiszen fogalma sincs, milyen cikornyás formák képében fog visszaköszönni választottjuk.
Ruha kérdésében szintúgy egészen jól állnak már, legyen bármennyire is nehéz eset a szőke.*
- Na igen, de attól őszintén mondom. Olyan unalmas lenne, ha nem lenne benne kihívás. *Mosolyodik a választott hivatása feletti elismerésen. Bár elsősorban parfümkészítőnek tartja magát, azért nem utasítja vissza társnője méltatását. Főleg, mert vele éppen az említett szerepkörben hozta össze jó sorsa. Sokat nem is tépelődnek tovább az öltözékkel kapcsolatban, helyette közösen örömködnek szabója későbbre beígért meglátogatásán. Koccintásuk után alaposan meghúzza sörét, minek így lassan végére is ér. Ahogy italozásuk is, legalábbis Nixa kezdi búcsúzóra fogni.*
- Ó, hát azért nagyon hálás lennék! *Meglepődött mosolyba húzódnak ajkai, bár nem volt régen, hogy a lány ezt említette, a sok gondolkodás közepette egészen ki is ment a fejéből. Hálás neki, hogy újra szóba hozta, s így már biztossá vált benne, komoly szándék lakozik a felajánlás mögött.*
- Lássuk csak... *Maradék sörét egy lélegzetre issza ki, míg ötleteket gyűjt.* Egy talizmán igazán remek lenne. A véset pedig, hmm. *Üresen maradt korsóját megforgatja néhányszor a pulton, míg tekintetét Nixomia alakján időzteti. Lassacskán fény gyúl kékjeiben, miket így a lány tekintetébe emel.* Ha van olyan rúna, ami a váratlan jó szerencsét jelképezi, azt hiszem, az igazán illene a találkozásunkra. *Arcán az őszinte meggyőződés vonásai jelennek meg, barátságos mosollyal megtámogatva. Hiszen valóban, kölcsönösen előnyös, na meg jócskán szórakoztató a végkifejlet, mivel Aztyan ajándékozta meg őket azzal, hogy rábízta a lovagnő rendelésének felvételét.*
5165. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-23 17:54:24
Üzenet elküldve: 2020-12-23 17:54:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
* Kellemes időtöltésnek bizonyul a fog rúnával való felruházása. El tudna ücsörögni itt még egy darabig, jó pár korsó társaságában. Elképzelhető, hogy ez esetben viszont elég furcsa nevet kapna. Mesél még neki, hogy tisztábban lássanak. Win megpróbálna még érzéseket kicsikarni Nixomiából, de az első válaszra nem tud mit csinálni, mint nevetni. A lovag is így tesz, mert ez ragadós. A többire sem érzi azt, hogy jók lennének, de azért elmondja és velük együtt aggályait. Ezeket el is vetik hamar, de valamit a piperekalmár meghallhatott. Valami apró jelentéktelen információ morzsa, amivel mégis csak tud kezdeni valamit.*
- Igen, igen. Eszedbe jutott valami?* Kérdezi izgatottan, de amíg nem szól, addig nem zavarja meg további fecsegéssel. Csönd borul kettejükre, amit szinte harapni lehetne. Kicsit meg is hökken a lány a hirtelen cselekedetre.*
- Kitartás?* Ízlelgeti a szót, mintha valamilyen ízletes étel volna. Hümmög is párat elgondolkodva. Win közben pedig elkezdi kifejteni neki, hogy miért esett a választása erre a szóra. Be kell vallania magának, hogy ez egy nagyon jó ötlet.*
- Igen! Ezt a szót kerestük. Megcsináltad csajszi! Tudtam, hogy rád számíthatok.* Jókedve az egekben van, mert tudja, hogy ebből a szóból tud majd a nehéz pillanatokban erőt meríteni. A ruha ügye legalább ennyire komplikált, ha nem jobban. Meg is jegyzi ezt, amire hízelgő válasz érkezik.*
- Te aztán tudod mit szeretnének hallani az emberek. Nem is csoda, hogy kereskedőnek álltál.* Közli vele vidáman ezt a tényt. Végül a ruha ügyében is dűlőre jutnak. A szabó meglátogatása jó ötletnek tűnik a szőke részéről is. Össze is csapják poharaikat, hogy milyen jó munkát végeztek.*
- Jaj nekem meg lassan indulnom kéne, de még van valami amit meg kéne beszélnünk. Emlékszel mikor mondtam, hogy szívesen készítenék neked is valamit? Nagyon is rászolgáltál, szóval mit szeretnél? Na meg milyen rúnát szeretnél rá? Bármilyen ékszert, vagy kis csecsebecsét mondhatsz. Valahogy megoldjuk.* Kacsint rá kék szemű társára. Amúgy kíváncsi is, hogy mit választ végül.*
* Kellemes időtöltésnek bizonyul a fog rúnával való felruházása. El tudna ücsörögni itt még egy darabig, jó pár korsó társaságában. Elképzelhető, hogy ez esetben viszont elég furcsa nevet kapna. Mesél még neki, hogy tisztábban lássanak. Win megpróbálna még érzéseket kicsikarni Nixomiából, de az első válaszra nem tud mit csinálni, mint nevetni. A lovag is így tesz, mert ez ragadós. A többire sem érzi azt, hogy jók lennének, de azért elmondja és velük együtt aggályait. Ezeket el is vetik hamar, de valamit a piperekalmár meghallhatott. Valami apró jelentéktelen információ morzsa, amivel mégis csak tud kezdeni valamit.*
- Igen, igen. Eszedbe jutott valami?* Kérdezi izgatottan, de amíg nem szól, addig nem zavarja meg további fecsegéssel. Csönd borul kettejükre, amit szinte harapni lehetne. Kicsit meg is hökken a lány a hirtelen cselekedetre.*
- Kitartás?* Ízlelgeti a szót, mintha valamilyen ízletes étel volna. Hümmög is párat elgondolkodva. Win közben pedig elkezdi kifejteni neki, hogy miért esett a választása erre a szóra. Be kell vallania magának, hogy ez egy nagyon jó ötlet.*
- Igen! Ezt a szót kerestük. Megcsináltad csajszi! Tudtam, hogy rád számíthatok.* Jókedve az egekben van, mert tudja, hogy ebből a szóból tud majd a nehéz pillanatokban erőt meríteni. A ruha ügye legalább ennyire komplikált, ha nem jobban. Meg is jegyzi ezt, amire hízelgő válasz érkezik.*
- Te aztán tudod mit szeretnének hallani az emberek. Nem is csoda, hogy kereskedőnek álltál.* Közli vele vidáman ezt a tényt. Végül a ruha ügyében is dűlőre jutnak. A szabó meglátogatása jó ötletnek tűnik a szőke részéről is. Össze is csapják poharaikat, hogy milyen jó munkát végeztek.*
- Jaj nekem meg lassan indulnom kéne, de még van valami amit meg kéne beszélnünk. Emlékszel mikor mondtam, hogy szívesen készítenék neked is valamit? Nagyon is rászolgáltál, szóval mit szeretnél? Na meg milyen rúnát szeretnél rá? Bármilyen ékszert, vagy kis csecsebecsét mondhatsz. Valahogy megoldjuk.* Kacsint rá kék szemű társára. Amúgy kíváncsi is, hogy mit választ végül.*
5164. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-22 22:31:47
Üzenet elküldve: 2020-12-22 22:31:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
*Mindkettejük számára fogós, vagy sokkal inkább fogas kérdés az a bizonyos rúna. Üdítő agytorna ez egy kupica rum, na meg jó adag törp sör után. De kitartásban nincs hiány egyik fél részéről sem, addig csűrik, csavarják a szavakat, amíg arra csak szükség van. Win határozottan a fejébe vette, hogy nem engedi el innen a szőkét, míg nem találnak elégedettségére szolgáló kifejezést.
A történeten elképed, dicsérete pedig a legkevesebb, mit elismeréseként kifejezhet a lovagnő irányába. Kit úgy tűnik, kérdései gondolkodóba ejtettek, szándéka tehát célt ért. Az első érzés kinyilvánításán nem állja, hogy felkacagjon, a mocskos nagy megkönnyebbülés nem is lehetne helyénvalóbb egy ilyen helyzetben. A továbbiakat figyelmesen, néha aprót bólintva értékeli magában, bár valami egészen hasonló emóciós skálára számított. Nixa következő felvetésére viszont egyáltalán nem. Sörébe kortyolva ízlelgeti az új megközelítést is, minek nyomán gondolatai új irányokba kezdenek cikázni.*
- Azt mondod olyat, mint egy iránymutatás? *Kér megerősítést, bár inkább csak hangosan morfondírozik. A becsület és erény dolgában egyet kell értenie társnőjével, azok betartása nem minden esetben válik az ember lányának hasznára. Szeretné, ha a vad macskaszörny jellemét is tükrözné a kiválasztott rúna, hiszen, ha nem is a szófordulat szokványos értelmében, de azért csak otthagyta a fogát. Kezd egészen olyan érzése lenni, mint, mikor valami csak nem akar az eszébe jutni, de már nyelve hegyén érzi a megoldás. Vagy, mintha egy régóta ingerlő tüsszentés kívánkozna ki, előtte még kicsit kéretve magát. Korsóját a pultra helyezi, hogy elengedve bal öklével jobb tenyerébe csaphasson.*
- Kitartás! *Hagyja el ajkait ezzel egyszerre a véleménye szerint testhezálló szó.* Kitartás? *Ismétli ezúttal kérdőn, kékjeit a majdani amulett tulajdonosára függesztve.* Te mindenképpen kitartó voltál, ez nem is kérdés, a bestia pedig ahelyett, hogy újra ölre ment volna veled a zöld után, inkább választotta az életet. *Fejti ki röviden gondolatmenetét, mi erre a következtetésre juttatta.* És a későbbiekben is jól fog jönni, ha nehéz helyzetben erőt tud adni csak azzal, hogy mindig a nyakadban lóg. *Kíváncsian várja Nixa értékelését az elhangzottakkal kapcsolatban.
Ruha ügyben úgy tűnik, kezdik meglelni a közös nevezőt, bár a rikító kabát ügye vakvágánynak bizonyul.*
- Ugyan! *Mosolyodik ismét biztatóan, fejét csóválva.* Még szép, hogy nem vagy egyszerű eset! Kissé ki is ábrándulnék, ha az lennél. *Nyugtat tréfásan, ám komolyan gondolva.* Minél keményebben dolgozunk valamin, annál jobban értékeljük a sikert, nem? *Már-már egybecseng megállapítása a kitartás rúnájával, elégedett kunkort húzva ezzel kalmárunk ajkára. Mi csak szélesedik Nixomia lelkesedésével, ahogy az a felajánlott szabóra reagál.*
- Meg, hogy mi illik hozzá! Nagyszerű lesz! Erre tényleg inni kell! *Emeli viszont korsóját, hogy ezúttal alaposan meg is húzza.*
*Mindkettejük számára fogós, vagy sokkal inkább fogas kérdés az a bizonyos rúna. Üdítő agytorna ez egy kupica rum, na meg jó adag törp sör után. De kitartásban nincs hiány egyik fél részéről sem, addig csűrik, csavarják a szavakat, amíg arra csak szükség van. Win határozottan a fejébe vette, hogy nem engedi el innen a szőkét, míg nem találnak elégedettségére szolgáló kifejezést.
A történeten elképed, dicsérete pedig a legkevesebb, mit elismeréseként kifejezhet a lovagnő irányába. Kit úgy tűnik, kérdései gondolkodóba ejtettek, szándéka tehát célt ért. Az első érzés kinyilvánításán nem állja, hogy felkacagjon, a mocskos nagy megkönnyebbülés nem is lehetne helyénvalóbb egy ilyen helyzetben. A továbbiakat figyelmesen, néha aprót bólintva értékeli magában, bár valami egészen hasonló emóciós skálára számított. Nixa következő felvetésére viszont egyáltalán nem. Sörébe kortyolva ízlelgeti az új megközelítést is, minek nyomán gondolatai új irányokba kezdenek cikázni.*
- Azt mondod olyat, mint egy iránymutatás? *Kér megerősítést, bár inkább csak hangosan morfondírozik. A becsület és erény dolgában egyet kell értenie társnőjével, azok betartása nem minden esetben válik az ember lányának hasznára. Szeretné, ha a vad macskaszörny jellemét is tükrözné a kiválasztott rúna, hiszen, ha nem is a szófordulat szokványos értelmében, de azért csak otthagyta a fogát. Kezd egészen olyan érzése lenni, mint, mikor valami csak nem akar az eszébe jutni, de már nyelve hegyén érzi a megoldás. Vagy, mintha egy régóta ingerlő tüsszentés kívánkozna ki, előtte még kicsit kéretve magát. Korsóját a pultra helyezi, hogy elengedve bal öklével jobb tenyerébe csaphasson.*
- Kitartás! *Hagyja el ajkait ezzel egyszerre a véleménye szerint testhezálló szó.* Kitartás? *Ismétli ezúttal kérdőn, kékjeit a majdani amulett tulajdonosára függesztve.* Te mindenképpen kitartó voltál, ez nem is kérdés, a bestia pedig ahelyett, hogy újra ölre ment volna veled a zöld után, inkább választotta az életet. *Fejti ki röviden gondolatmenetét, mi erre a következtetésre juttatta.* És a későbbiekben is jól fog jönni, ha nehéz helyzetben erőt tud adni csak azzal, hogy mindig a nyakadban lóg. *Kíváncsian várja Nixa értékelését az elhangzottakkal kapcsolatban.
Ruha ügyben úgy tűnik, kezdik meglelni a közös nevezőt, bár a rikító kabát ügye vakvágánynak bizonyul.*
- Ugyan! *Mosolyodik ismét biztatóan, fejét csóválva.* Még szép, hogy nem vagy egyszerű eset! Kissé ki is ábrándulnék, ha az lennél. *Nyugtat tréfásan, ám komolyan gondolva.* Minél keményebben dolgozunk valamin, annál jobban értékeljük a sikert, nem? *Már-már egybecseng megállapítása a kitartás rúnájával, elégedett kunkort húzva ezzel kalmárunk ajkára. Mi csak szélesedik Nixomia lelkesedésével, ahogy az a felajánlott szabóra reagál.*
- Meg, hogy mi illik hozzá! Nagyszerű lesz! Erre tényleg inni kell! *Emeli viszont korsóját, hogy ezúttal alaposan meg is húzza.*
5163. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-22 19:25:18
Üzenet elküldve: 2020-12-22 19:25:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
* A kincsvadász sem gondolta volna, hogy ilyesmiben lesz része ezzel a kalmárral. A hálás nő felajánlja szolgálatait későbbre is, de Nixomia azonnal lecsap rá. Több részletet is elárul neki, hogy aztán közös erővel találják ki, hogy mit kéne rávésetni a fogra. A kapott dicséretre büszkén el is mosolyodik, mert saját társai képtelenek voltak neki bármit ilyesmi mondani. Kérdésére kérdést kap válaszul, amire aztán el is tűnődik. Kezével közben az egyik aranyló fürtöcskéjét tekergeti, amolyan pótcselekvésképpen.*
- Hát leghamarabb mocskos nagy megkönnyebbülést. Ezután meg természetesen elégedettséget. Egyszerűen nem tudtam csak úgy megölni, miután harcképtelenné tettem. Nem vagyok egy hithű lovag, de egy védtelen lényt nem dicsőség elpusztítani. Amikor az italt nyomtam a szájába vegyesek voltak az érzelmeim. Ott volt a lehetőség, hogy megsebesít még utolsó erejével. Amikor elszaladt tudtam, hogy jól cselekedtem. Tettem, amit megkívánt a becsületem.* Fejezi be és újfent a gondolataiba merül egy pillanatig.*
- Talán mégsem olyan szót kéne keresnem, ami engem jellemez. Talán valami olyasmit, amit megéri fejben tartani. A becsület megy az erény szó jutott eszembe, de tudom, hogy ezeket nem tudnám mindig betartani. Egy állatnál könnyű betartani az ilyesmit, de ha egy emberrel kerülsz szembe az már más. Azok aljasabbak, így aztán nem lehetsz mindig becsületes, mert az elgyengít és sebezhetővé tesz. Kemény dió ez a szó.* Csóválja a fejét. Megint csak némaságba burkolózva elmélkedik tovább. Várja, hogy fény gyúljon elméjében. Ezen valahogy túljutnak, hogy aztán egy másik hasonlóan kemény diót kezdjenek el kibontani. Nagyon problémás teremtés ez a szőke lány.*
- Rikító kabát. Főleg a haditengerészetnél divat az ilyen. Ezen jutott eszembe, de talán annyira még sem jó ötlet. Szolidabb vagyok én annál, mintsem, hogy így parádézzak az utcán.* Nagyot sóhajt.* Nem vagyok egy egyszerű eset, igaz?* Kérdezi meg Wint. Kissé lelombozza, hogy nem tud mit kitalálni, de kap egy ajánlatot, amire nem lehet nemet mondani.*
- Komolyan? Én benne vagyok. Sőt talán ez még jobb is így. Ha elkészül a kabátom, akkor majd meglátjuk, hogy hogyan is áll.* Vissza is tért a kedve már.*
- Na erre inni kell! Kár, hogy nem egy új korsóval.* Emeli meg korsóját, mert ez a nap nagy előrelépés életében.*
* A kincsvadász sem gondolta volna, hogy ilyesmiben lesz része ezzel a kalmárral. A hálás nő felajánlja szolgálatait későbbre is, de Nixomia azonnal lecsap rá. Több részletet is elárul neki, hogy aztán közös erővel találják ki, hogy mit kéne rávésetni a fogra. A kapott dicséretre büszkén el is mosolyodik, mert saját társai képtelenek voltak neki bármit ilyesmi mondani. Kérdésére kérdést kap válaszul, amire aztán el is tűnődik. Kezével közben az egyik aranyló fürtöcskéjét tekergeti, amolyan pótcselekvésképpen.*
- Hát leghamarabb mocskos nagy megkönnyebbülést. Ezután meg természetesen elégedettséget. Egyszerűen nem tudtam csak úgy megölni, miután harcképtelenné tettem. Nem vagyok egy hithű lovag, de egy védtelen lényt nem dicsőség elpusztítani. Amikor az italt nyomtam a szájába vegyesek voltak az érzelmeim. Ott volt a lehetőség, hogy megsebesít még utolsó erejével. Amikor elszaladt tudtam, hogy jól cselekedtem. Tettem, amit megkívánt a becsületem.* Fejezi be és újfent a gondolataiba merül egy pillanatig.*
- Talán mégsem olyan szót kéne keresnem, ami engem jellemez. Talán valami olyasmit, amit megéri fejben tartani. A becsület megy az erény szó jutott eszembe, de tudom, hogy ezeket nem tudnám mindig betartani. Egy állatnál könnyű betartani az ilyesmit, de ha egy emberrel kerülsz szembe az már más. Azok aljasabbak, így aztán nem lehetsz mindig becsületes, mert az elgyengít és sebezhetővé tesz. Kemény dió ez a szó.* Csóválja a fejét. Megint csak némaságba burkolózva elmélkedik tovább. Várja, hogy fény gyúljon elméjében. Ezen valahogy túljutnak, hogy aztán egy másik hasonlóan kemény diót kezdjenek el kibontani. Nagyon problémás teremtés ez a szőke lány.*
- Rikító kabát. Főleg a haditengerészetnél divat az ilyen. Ezen jutott eszembe, de talán annyira még sem jó ötlet. Szolidabb vagyok én annál, mintsem, hogy így parádézzak az utcán.* Nagyot sóhajt.* Nem vagyok egy egyszerű eset, igaz?* Kérdezi meg Wint. Kissé lelombozza, hogy nem tud mit kitalálni, de kap egy ajánlatot, amire nem lehet nemet mondani.*
- Komolyan? Én benne vagyok. Sőt talán ez még jobb is így. Ha elkészül a kabátom, akkor majd meglátjuk, hogy hogyan is áll.* Vissza is tért a kedve már.*
- Na erre inni kell! Kár, hogy nem egy új korsóval.* Emeli meg korsóját, mert ez a nap nagy előrelépés életében.*
5162. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-22 17:22:03
Üzenet elküldve: 2020-12-22 17:22:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Darok//
*Bár hamarabb beszélt, mind gondolkodott, rizikós tréfája végül jól sült el, hiszen vele együtt nevet Darok.*
- Azt a halált meghagyom neked. Részemről az üzekedés mellett szavazok. *Fűzi tovább jóízűt kacagva kis mókáját. Hasonlóan jót mulat azon is, ahogy az agyaras ábrázatot gyűrködi tenyereivel a hím.*
- Nem, elrettentőnek semmiképp. Úgy nem tudom elképzelni Hústépő Darokot! *Ezt a korábbiaknál már valamivel komolyabban mondja, fejét is megingatva benne. Pedig egy ilyen kijelentéshez igazán nem töltöttek el egymás társaságában elegendő időt. Mégis, ahogy korábban állította, ivócimborájánál emberibb orkkal még nem találkozott.
Mindezeket követően immár rajta a sor, hogy valljon életéről. A kezdetben kissé erősnek ható jelzők úgy tűnik a hím számára is elfogadhatóvá válnak, miután magyarázatát fűzi hozzájuk.*
- Azt be. Csak sokan jobban szeretik magukat hinni a tűznek, azt képzelni, ők azok, akik irányítanak. Aztán ebből következik a sértett büszkeség. *Magyarázza tovább eddigi tapasztalatait.* Nana, azért az a bizonyos rész jobb, ha a helyén marad! *Kacagja közbe ellenvetését pironkodás nélkül, a retorzió eme drasztikus kivitelezésével szemben.* Bármikor jól jöhet még. *Vigyorodik szinte már kacéran.*
- Mit is kezdenék nélküled? *Biccent hálás félmosollyal a dühödt asszonyoktól őt óvni kívánó felé. Nem tagadhatja, hogy esélyes az eljövetele annak az alkalomnak, mikor ezt a szolgálatot igénybe kell vennie. Szíve dobogásának kérdése az este folyamán többedszerre kerül elő, ebből érzi, ideje valamilyen kézzelfoghatóbb magyarázattal szolgálnia. Nehezen jönnek szájára szavak, mert magának sem szokta magyarázni a jelenséget, egyszerű tényként kezeli csupán, ahogy az eddig is kiderülhetett. A vörös tekintetet persze állja végig, miközben beszél.*
- Nem, tényleg nem. *Egy lélegzetvételnyit mégis elgondolkodik itt, mielőtt folytatná.* Vagy hát úgy nem, ahogyan te érted. Ideig-óráig mind, akivel dolgom volt. De senki nincs, akiért évek múltán is sóvárognék. *Furcsa kérdés a szerelem dolga, piperekalmárunk mindig is hadilábon állt vele. Persze jóval több összetevője van ennek, mint az, hogy hedonista, vagy, hogy étvágya kielégíthetetlen. Mindössze nem kész még arra, hogy lelkének legmélyebb bugyraiba avassa alkalmi szobatársát. Ezért, na meg úgy általában is nagyon örül annak, hogy a parfümökre terelődik a szó. Felelet helyett néma lelkesedéssel pattan fel fekvő helyzetéből egy ugrással, hogy hajzata csak úgy libbenjen nyomában. Bár hálóruhája továbbra is áttetsző, csupán hátulról figyelheti most meg a másik, mert első útja a hálóköntöséhez vezet, ami az egyik, ajtajára erősített fogason függeszkedik. Gyorsan magára kanyarítja a fényes, fekete kelmét, mi nem sokkal hosszabb ugyan, mint ami alatta van, legalább a derekán össze tudja kötni egy övvel, hogy jobban takarjon. Persze meg is teszi ezt. A szomszédos akasztón utazóköpenye, rajta pedig bőr tarisznyája lóg, mit apró csilingelések közepette vesz magához. Mindeközben a társalgás folyik tovább, így, ha háttal is, de jót nevet a kölcsön takaró elenyésző költségein, ahogy a szépen fejlett hím étkeztetésének borsos tarifáján.*
- Csak nehogy rámenjen a gatyája. *Élcelődik az intéző erszényén, miközben motyóját szorongatva indul el Darok felé, hogy mellette, a szőnyegen telepedjen meg, lábait maga alá húzva ültében. Sejtelmesen pillant a vörös íriszekbe, majd a táskát záró csatot megnyitva néhány igen apró fiolát ügyeskedik elő. Mind parafával van bedugaszolva, s különböző színekben lötyögteti más-más mennyiségű tartalmát. Míg ezzel szöszmötöl, tovább bogozzák bizalmatlanságának fonalát.*
- Talán én olyan vagyok, akiből kevesebb kívánkozik ki. Aki beéri néhány közösen elfogyasztott itallal, hallgatóság helyett. *Mosolyodik, célozva mai estélyük számára is terápiás jellegére. Néhány fiolát ezalatt maga mellé helyez, egyet pedig felnyit, hogy a hím felé nyújtsa.*
- Ez az, amit én használok. Ugye mennyivel másabb így, mint a bőrömön? *Ha átvennék tőle, szívesen ereszti, ha nem, hát saját maga emeli a másik orrához. Így, mindenféle aromákkal körbepakolva, lelkesedésben fürdőzve, annyira nem lehet meglepő válasza, mit választott foglalkozásának firtatására ad.*
- Én ugyan ezzel. Tudod, gyerekként sokáig gondoltak furának, mindig olyan szagokról beszéltem, amiket senki nem érzett rajtam kívül. Na meg mindig meg tudtam mondani, melyik bátyám szellentette tele a szobát. *Itt egy jóízű kacagás erejéig megtorpan mesélésében.* Szóval a lényeg az, hogy már korán kiderült, hogy van érzékem az ilyen dolgokhoz. Tudod, mindenkihez más illat illik, és nincs is annál jobb elfoglaltság, mint, hogy ezt kitaláljam, megtervezzem. Nekem legalábbis. *Észre sem veszi, mennyire beleéli magát beszédébe, estéjük folyamán most érhető tetten először színtiszta szenvedély a kék tekintetben. Igazán megtalálták a módját, hogy végre szóra bírják.*
//Darok//
*Bár hamarabb beszélt, mind gondolkodott, rizikós tréfája végül jól sült el, hiszen vele együtt nevet Darok.*
- Azt a halált meghagyom neked. Részemről az üzekedés mellett szavazok. *Fűzi tovább jóízűt kacagva kis mókáját. Hasonlóan jót mulat azon is, ahogy az agyaras ábrázatot gyűrködi tenyereivel a hím.*
- Nem, elrettentőnek semmiképp. Úgy nem tudom elképzelni Hústépő Darokot! *Ezt a korábbiaknál már valamivel komolyabban mondja, fejét is megingatva benne. Pedig egy ilyen kijelentéshez igazán nem töltöttek el egymás társaságában elegendő időt. Mégis, ahogy korábban állította, ivócimborájánál emberibb orkkal még nem találkozott.
Mindezeket követően immár rajta a sor, hogy valljon életéről. A kezdetben kissé erősnek ható jelzők úgy tűnik a hím számára is elfogadhatóvá válnak, miután magyarázatát fűzi hozzájuk.*
- Azt be. Csak sokan jobban szeretik magukat hinni a tűznek, azt képzelni, ők azok, akik irányítanak. Aztán ebből következik a sértett büszkeség. *Magyarázza tovább eddigi tapasztalatait.* Nana, azért az a bizonyos rész jobb, ha a helyén marad! *Kacagja közbe ellenvetését pironkodás nélkül, a retorzió eme drasztikus kivitelezésével szemben.* Bármikor jól jöhet még. *Vigyorodik szinte már kacéran.*
- Mit is kezdenék nélküled? *Biccent hálás félmosollyal a dühödt asszonyoktól őt óvni kívánó felé. Nem tagadhatja, hogy esélyes az eljövetele annak az alkalomnak, mikor ezt a szolgálatot igénybe kell vennie. Szíve dobogásának kérdése az este folyamán többedszerre kerül elő, ebből érzi, ideje valamilyen kézzelfoghatóbb magyarázattal szolgálnia. Nehezen jönnek szájára szavak, mert magának sem szokta magyarázni a jelenséget, egyszerű tényként kezeli csupán, ahogy az eddig is kiderülhetett. A vörös tekintetet persze állja végig, miközben beszél.*
- Nem, tényleg nem. *Egy lélegzetvételnyit mégis elgondolkodik itt, mielőtt folytatná.* Vagy hát úgy nem, ahogyan te érted. Ideig-óráig mind, akivel dolgom volt. De senki nincs, akiért évek múltán is sóvárognék. *Furcsa kérdés a szerelem dolga, piperekalmárunk mindig is hadilábon állt vele. Persze jóval több összetevője van ennek, mint az, hogy hedonista, vagy, hogy étvágya kielégíthetetlen. Mindössze nem kész még arra, hogy lelkének legmélyebb bugyraiba avassa alkalmi szobatársát. Ezért, na meg úgy általában is nagyon örül annak, hogy a parfümökre terelődik a szó. Felelet helyett néma lelkesedéssel pattan fel fekvő helyzetéből egy ugrással, hogy hajzata csak úgy libbenjen nyomában. Bár hálóruhája továbbra is áttetsző, csupán hátulról figyelheti most meg a másik, mert első útja a hálóköntöséhez vezet, ami az egyik, ajtajára erősített fogason függeszkedik. Gyorsan magára kanyarítja a fényes, fekete kelmét, mi nem sokkal hosszabb ugyan, mint ami alatta van, legalább a derekán össze tudja kötni egy övvel, hogy jobban takarjon. Persze meg is teszi ezt. A szomszédos akasztón utazóköpenye, rajta pedig bőr tarisznyája lóg, mit apró csilingelések közepette vesz magához. Mindeközben a társalgás folyik tovább, így, ha háttal is, de jót nevet a kölcsön takaró elenyésző költségein, ahogy a szépen fejlett hím étkeztetésének borsos tarifáján.*
- Csak nehogy rámenjen a gatyája. *Élcelődik az intéző erszényén, miközben motyóját szorongatva indul el Darok felé, hogy mellette, a szőnyegen telepedjen meg, lábait maga alá húzva ültében. Sejtelmesen pillant a vörös íriszekbe, majd a táskát záró csatot megnyitva néhány igen apró fiolát ügyeskedik elő. Mind parafával van bedugaszolva, s különböző színekben lötyögteti más-más mennyiségű tartalmát. Míg ezzel szöszmötöl, tovább bogozzák bizalmatlanságának fonalát.*
- Talán én olyan vagyok, akiből kevesebb kívánkozik ki. Aki beéri néhány közösen elfogyasztott itallal, hallgatóság helyett. *Mosolyodik, célozva mai estélyük számára is terápiás jellegére. Néhány fiolát ezalatt maga mellé helyez, egyet pedig felnyit, hogy a hím felé nyújtsa.*
- Ez az, amit én használok. Ugye mennyivel másabb így, mint a bőrömön? *Ha átvennék tőle, szívesen ereszti, ha nem, hát saját maga emeli a másik orrához. Így, mindenféle aromákkal körbepakolva, lelkesedésben fürdőzve, annyira nem lehet meglepő válasza, mit választott foglalkozásának firtatására ad.*
- Én ugyan ezzel. Tudod, gyerekként sokáig gondoltak furának, mindig olyan szagokról beszéltem, amiket senki nem érzett rajtam kívül. Na meg mindig meg tudtam mondani, melyik bátyám szellentette tele a szobát. *Itt egy jóízű kacagás erejéig megtorpan mesélésében.* Szóval a lényeg az, hogy már korán kiderült, hogy van érzékem az ilyen dolgokhoz. Tudod, mindenkihez más illat illik, és nincs is annál jobb elfoglaltság, mint, hogy ezt kitaláljam, megtervezzem. Nekem legalábbis. *Észre sem veszi, mennyire beleéli magát beszédébe, estéjük folyamán most érhető tetten először színtiszta szenvedély a kék tekintetben. Igazán megtalálták a módját, hogy végre szóra bírják.*
5161. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-22 15:22:31
Üzenet elküldve: 2020-12-22 15:22:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
*Régen diskurált már ilyen jóízűt, ennyire lányos témákról, s nem gondolta volna, hogy erre éppen a kincsvadásszal lesz alkalma sort keríteni. Mindenesetre a dicséretre hálás ívbe görbülnek ajkai, még kacsint is egyet játékosan.*
- Bármikor a szolgálatodra állok ilyen kérdésekben, csajszi! *Mosolyodik készségesen ajánlkozva. Szolgálatait pedig csaknem a következő lélegzetvétellel már igénybe is veszik. Ezúttal arra kérik javaslatát, mégis milyen jelentéssel bíró rúna kerüljön arra a fogra. Nem felel rögvest, hiszen úgy tűnik, Nixából kikívánkozik némi plusz információ a fenevad leterítésével kapcsolatban. Figyelmesen hallgatja az újabb részleteket, s ámul el a szemtől szembeni harc kifejtésén. Kékjeiben az elismerés és csodálat felváltva csillan, némiképp még álla is leesik. Legalábbis ajkai résnyire elnyílnak, ahogy koncentrál.*
- Hát, először is, nem vagy semmi! *Iktatja közbe legelső gondolatát, mi felrémlett elméjében, a történet kiegészítésének fényében. A lovagnő által példának vázolt szavak mindegyike erőteljes, hangsúlyos, tekintélyt parancsoló. Mégsem érzi elég kifejezőnek, mintha túlságosan általános érvényűek lennének.*
- Fontos tulajdonság mind, impozánsok is a maguk nemében, mégsem mondható el, hogy csak rád igazak. *Igyekszik úgy kifejezni magát, hogy át tudja adni gondolatainak mikéntjét.* Mit éreztél, mikor leterítetted az állatot? *Vonja fel kérdőn mindkét szemöldökét.* És akkor, amikor az italt adtad neki a végső csapás helyett? *Csak remélni tudja, hogy a kérdéseire adott válaszokból ki tudnak hozni valami frappáns, egyedi végeredményt.
Akárhogy is, a szó tovább terelődik, bár nem kevésbé nőies problémakörre. Elégedetten nyugtázza, hogy társnője feszültsége apadni látszik, úgy tűnik jót tett hangulatának, hogy Win visszavett karakán stílusából, s biztonságosabb eshetőségek felé lavírozik. A saját alakján megelevenített fehér ing, avagy már inkább blúz, pedig jól láthatóan nyeri el tetszését.*
- Rikító színű kabáttal? *Tűnődik el pillanatra, ismételve a meglepő kiegészítőt. Látszik tekintetén, hogy el is képzeli az összképet.* Nagyon jól festhetett! Sose gondoltam volna, hogy egy katonai parádén ilyenekre figyelnek. *Persze, az egyenruha vonzerejének tagadhatatlan hatása parfümkészítőnket sem hagyja hidegen, mégsem képzelte, hogy a szolgálatot teljesítő nők öltözéke is kívánatos lehet.*
- Tudod mit? *Kortyol izgatottan egy rövidet söréből.* Ha túl vagy a dolgaidon, szívesen elviszlek a szabómhoz. Vele aztán olyan ruhát tervezhetünk, amilyet csak szeretnél. *Lelkesedésében szinte még tenyereit is összecsapja, ahogy korsóját a pultra teszi. Nagyon reméli, hogy Nixomiának tetszik majd ötlete.*
*Régen diskurált már ilyen jóízűt, ennyire lányos témákról, s nem gondolta volna, hogy erre éppen a kincsvadásszal lesz alkalma sort keríteni. Mindenesetre a dicséretre hálás ívbe görbülnek ajkai, még kacsint is egyet játékosan.*
- Bármikor a szolgálatodra állok ilyen kérdésekben, csajszi! *Mosolyodik készségesen ajánlkozva. Szolgálatait pedig csaknem a következő lélegzetvétellel már igénybe is veszik. Ezúttal arra kérik javaslatát, mégis milyen jelentéssel bíró rúna kerüljön arra a fogra. Nem felel rögvest, hiszen úgy tűnik, Nixából kikívánkozik némi plusz információ a fenevad leterítésével kapcsolatban. Figyelmesen hallgatja az újabb részleteket, s ámul el a szemtől szembeni harc kifejtésén. Kékjeiben az elismerés és csodálat felváltva csillan, némiképp még álla is leesik. Legalábbis ajkai résnyire elnyílnak, ahogy koncentrál.*
- Hát, először is, nem vagy semmi! *Iktatja közbe legelső gondolatát, mi felrémlett elméjében, a történet kiegészítésének fényében. A lovagnő által példának vázolt szavak mindegyike erőteljes, hangsúlyos, tekintélyt parancsoló. Mégsem érzi elég kifejezőnek, mintha túlságosan általános érvényűek lennének.*
- Fontos tulajdonság mind, impozánsok is a maguk nemében, mégsem mondható el, hogy csak rád igazak. *Igyekszik úgy kifejezni magát, hogy át tudja adni gondolatainak mikéntjét.* Mit éreztél, mikor leterítetted az állatot? *Vonja fel kérdőn mindkét szemöldökét.* És akkor, amikor az italt adtad neki a végső csapás helyett? *Csak remélni tudja, hogy a kérdéseire adott válaszokból ki tudnak hozni valami frappáns, egyedi végeredményt.
Akárhogy is, a szó tovább terelődik, bár nem kevésbé nőies problémakörre. Elégedetten nyugtázza, hogy társnője feszültsége apadni látszik, úgy tűnik jót tett hangulatának, hogy Win visszavett karakán stílusából, s biztonságosabb eshetőségek felé lavírozik. A saját alakján megelevenített fehér ing, avagy már inkább blúz, pedig jól láthatóan nyeri el tetszését.*
- Rikító színű kabáttal? *Tűnődik el pillanatra, ismételve a meglepő kiegészítőt. Látszik tekintetén, hogy el is képzeli az összképet.* Nagyon jól festhetett! Sose gondoltam volna, hogy egy katonai parádén ilyenekre figyelnek. *Persze, az egyenruha vonzerejének tagadhatatlan hatása parfümkészítőnket sem hagyja hidegen, mégsem képzelte, hogy a szolgálatot teljesítő nők öltözéke is kívánatos lehet.*
- Tudod mit? *Kortyol izgatottan egy rövidet söréből.* Ha túl vagy a dolgaidon, szívesen elviszlek a szabómhoz. Vele aztán olyan ruhát tervezhetünk, amilyet csak szeretnél. *Lelkesedésében szinte még tenyereit is összecsapja, ahogy korsóját a pultra teszi. Nagyon reméli, hogy Nixomiának tetszik majd ötlete.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7390-7409