//Hazug őszinteség//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A tündérnek fogalma sincs, hogy miféle cél vezérelheti valójában a nőt, bár talán ez szinte mindegyik férfiról elmondható ezen a földön, hisz a nők elméje minden, csak nem könnyen megfejthető. Ilyen feladatokkal pedig meg sem próbálkozik, így csak sodródik az árral, s gyakran csak egyetlen kérdést tesz fel magának: Mi a legrosszabb, ami történhet? Állja a másik tekintetét, s néha azért el-el néz a lány mögé is, vagy a poharára, hisz egy idő után akár kellemetlen is lehet, hogy csak úgy bámulja, mint egy darab húst, azt pedig nem szeretné. Nem mintha nem így lenne, s alapvetően nem arra gondolt volna elsőként, amikor meglátta, hogy vajon milyen lehet a meztelen bőre az ablakon beszűrődő holdfényben. Persze ezt neki nem kell tudnia, egyelőre.*
-A tündérmeséknek is lehet néha alapja.
*Szinte csak halkan jegyzi meg, és ahogy testbeszédével játszik, mintha kicsit saját magára utalna.*
-Érthető, azt hiszem.
*Feleli, és némi gondolkodás után gyorsan hozzátesz még valamit.*
-Bár, amíg én dönthetek, inkább halnék meg a bizonytalanságban, minthogy ne láthassam e világ csodáit mindkét szememmel. A naplementét, a holdfényt, vagy egy pisze orrú csodát a Kalmárban.
*Kifejezetten kedveli Yath társaságát, hisz ritkán találkozik hasonlóval, sőt. Itt a városban pedig főleg. Bár sok férfinak valóban akár riasztó is lehet, ha igazából van sütnivalója egy nőnek a fejében, és nem csak nehezéknek lóg ott a nyakukon, a tündér ilyenkor érzi csak igazán, hogy önmaga lehet, és kibontakozhat. Nem kell visszafognia magát, vagy meggondolnia, hogy mit mondjon és mit ne, hogy a másik meg is értse azt, amit mond, és ne csak helyeseljen bárgyún, vagy értetlenkedjen egy apró hasonlaton akár. És persze, mindezek mellé, kár lenne tagadni, hogy az asztaltársát borzasztóan vonzónak találja, és a titokzatosság csak rátesz egy lapáttal.*
-Kedves szavak egy kedves hölgy szájából.
*Szinte meghajlik az asztal tőle eső részen.*
-Semmiképp sem szeretnék a terhére lenni, nincs is rosszabb a kelletlen társaságnál.
*Sajnos túl sokszor kell az üzlet miatt elviselnie az ilyesmiket.*
-Dessilenae, esetleg még egy kör? Ne aggódjon, nem szeretném az asztal alá itatni, hogy aztán ágyba vigyem.
*Dehogynem szeretné, s még ha a szavai nem is ezt jelentik, az könnyen érezhető, hogy a levegő bizony vibrál közöttük, legalábbis Merchen így gondolja. Aztán lehetséges, hogy csak az ő fejében él ez a kép, de végső soron is, ~Mi a legrosszabb, ami történhet?~*