Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 270 (5381. - 5400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5400. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-24 16:06:55
Üzenet elküldve: 2021-03-24 16:06:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//A jegesvérű//
* Nodric félholtan hever a kandalló melletti padon. Nagy szerencséjére, hogy egyáltalán eljutott idáig élve. A lehető legjobb helyre hozták, mivel itt rengeteg segítő kéz akad, akik igyekeznek mindent megtenni érte, amit csak tudnak. Elő is kerül egy zöld varázsital, aminek tartalma lecsurog a férfi gyomrába. Hatását rögtön ki is fejti. Könnyebb sérülései mind eltűnnek, ám az oldalát ért erőteljes szúrás súlyosabb, így azzal még mindig kezdeni kell valamit. Ha ez nem volna elég akkor még ott a sebláz is, ami egész testét emészti. A homloka csak úgy tüzel. Magához tér és kinyög egy kérdést, de aztán a láz újra magával ragadja. Ráadásul a vérvesztesége is eléggé számottevő. A kis sérülések megszüntetése csak egy lépés volt, mert az életveszélyen még koránt sincs túl a fiatal harcos. A Kalmárosok még azt sem tudják, hogy fél pucéron harcolt a hűvös kora tavaszi időben. A köhögés még nem jelentkezett, de ami késik nem múlik.*
// Mesélő el //
* Nodric félholtan hever a kandalló melletti padon. Nagy szerencséjére, hogy egyáltalán eljutott idáig élve. A lehető legjobb helyre hozták, mivel itt rengeteg segítő kéz akad, akik igyekeznek mindent megtenni érte, amit csak tudnak. Elő is kerül egy zöld varázsital, aminek tartalma lecsurog a férfi gyomrába. Hatását rögtön ki is fejti. Könnyebb sérülései mind eltűnnek, ám az oldalát ért erőteljes szúrás súlyosabb, így azzal még mindig kezdeni kell valamit. Ha ez nem volna elég akkor még ott a sebláz is, ami egész testét emészti. A homloka csak úgy tüzel. Magához tér és kinyög egy kérdést, de aztán a láz újra magával ragadja. Ráadásul a vérvesztesége is eléggé számottevő. A kis sérülések megszüntetése csak egy lépés volt, mert az életveszélyen még koránt sincs túl a fiatal harcos. A Kalmárosok még azt sem tudják, hogy fél pucéron harcolt a hűvös kora tavaszi időben. A köhögés még nem jelentkezett, de ami késik nem múlik.*
// Mesélő el //
5399. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-24 11:22:42
Üzenet elküldve: 2021-03-24 11:22:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A jegesvérű//
*Amint a parasztlegény a széken hagyta, szint egyáltalán nincs magánál. Vannak pillanatok, amikor a szemeit kinyitja, de az arcát ért ütések következtében bedagadtak a szemei, ami a látásban is erősen korlátozza. Annyi emléke van a szekér után, hogy valami fűtött helyre kerül, majd a következő emléke, hogy tűz ropog a közelében és valami kemény felületre van fektetve. Hallja, hogy körülötte történik valami, de jelen helyzetben egész pontosan semmit sem tud megállapítani. Kis idő múlva egy üvegcsét érez a szája szegletén, majd reménykedve a legjobbakban lassanként, segítséggel kiissza annak tartalmát. Amint az utolsó csepp is lecsúszik a torkán, valami belső bizsergést érez. Kellemesen átjárja a testét és sebeire enyhítő hatással van. Valamennyire magához is tud térni, bár a súlyosabb sebei még megvannak, viszont a kisebbek gyors gyógyulásnak indulnak. A fölé hajoló vörösesbarna hajú lány felé fordítja a fejét.*
- Hvohr erj jegr? *Hol vagyok? Szabad fordításban ennyit jelent közös nyelven, de jelenlegi állapotában az anyanyelve az, amit először szájára tud venni. Mindenképpen segít rajta az ital, amitől egy kissé felerősödik az állapota, legalább annyira, hogy lassanként teljesen magához tér a félájult állapotából.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
*Amint a parasztlegény a széken hagyta, szint egyáltalán nincs magánál. Vannak pillanatok, amikor a szemeit kinyitja, de az arcát ért ütések következtében bedagadtak a szemei, ami a látásban is erősen korlátozza. Annyi emléke van a szekér után, hogy valami fűtött helyre kerül, majd a következő emléke, hogy tűz ropog a közelében és valami kemény felületre van fektetve. Hallja, hogy körülötte történik valami, de jelen helyzetben egész pontosan semmit sem tud megállapítani. Kis idő múlva egy üvegcsét érez a szája szegletén, majd reménykedve a legjobbakban lassanként, segítséggel kiissza annak tartalmát. Amint az utolsó csepp is lecsúszik a torkán, valami belső bizsergést érez. Kellemesen átjárja a testét és sebeire enyhítő hatással van. Valamennyire magához is tud térni, bár a súlyosabb sebei még megvannak, viszont a kisebbek gyors gyógyulásnak indulnak. A fölé hajoló vörösesbarna hajú lány felé fordítja a fejét.*
- Hvohr erj jegr? *Hol vagyok? Szabad fordításban ennyit jelent közös nyelven, de jelenlegi állapotában az anyanyelve az, amit először szájára tud venni. Mindenképpen segít rajta az ital, amitől egy kissé felerősödik az állapota, legalább annyira, hogy lassanként teljesen magához tér a félájult állapotából.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
5398. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-23 09:21:31
Üzenet elküldve: 2021-03-23 09:21:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Rőt tincsek nyomában //
*A sivatagiak tehát lemennek a Pincearénába, mindannyian, Aztyan és Yeza úgyszintén. Arja szeme egy pillanatra rávetül Mikre, aki mintha az ő gondolatait fogalmazná meg, így saját magának is válaszol.*
- Aztyan mindig tudja, mit csinál. *mondja higgadtan, és csak azért nem vonja meg a vállát, mert úgy érzi, a tét azért mégiscsak túl nagy, és mert igyekszik (magát is meggyőzendő) bizakodónak és nyugodtnak tűnni. De belül aggódik. Az odalentiek aránya ott köröz a fejében, ami elvitathatatlanul öt kettő, ugyebár. ~Ugyan mi tarthatja vissza a vezért attól (főleg Aztyan magabiztosan gőgös szavai után) hogy meggondolja magát, és egy kiharcolt párviadal helyett a levadászandó prédával Yeza (no meg az intéző) fejére pályázzon inkább? Odalent, tanúk nélkül elintézve a dolgot?~
Nos, Arja egyedül abban bízik, hogy a fejvadász nem kockáztatja, hogy ebben az esetben feljőve mivel kell szembenézniük, leharcoltan, mert azért Aztyanék sem adnák ingyen a bőrüket. Arja ebben biztos, ő látta Yezát harcolni. ~Talán túl gőgös ahhoz, hogy az adott szavát megszegje. Ha bízik abban, hogy legyőzi Yezát, és úgy szabadon viheti... ~ biztatja magát.*
- Mindenesetre készen kell álljunk. *mondja ki hangot adva kételyeinek, Miknek és Nawanthirinek is válaszolva. De a lány egyelőre kiengedi a levegőt, hiszen úgysem tehetnek most egyebet.
Darok elrobog, Arja nem tudja, mi az oka, de most más dolguk úgy sincsen, mint várakozni. Nawanthiri kérésére aztán elindul, hogy belépjen Mik mellett a pult mögé, legalább elfoglalja magát valamivel, gondolja. Egy pillanatra leküzdhetetlenül zavarba jön a fiú közelségétől, de remélhetőleg sikerül kikerülnie anélkül, hogy közben egymásnak mennének. A manőver végén azzal a szándékkal igyekezne gyorsan beslisszolni a konyhába, hogy ott hátat fordítva a fiúnak kitöltsön egy jó korsó hideg tejet Nawanthirinek.
De minden, ami eddig történt, úgy látszik nem elég. A sivatagiak és Aztyanék jelenete, no meg Mik után még mindezek tetejébe (alig hisz a szemének) egy kis kölyök ücsörög a pult alatt, békésen bámészkodik, és közben almát majszol.*
- Hát ez meg ki fia borja? *döbben meg egészen, majdnem elnevetve magát. Még az is megfordul a fejében, hogy a kiskölyök Mikhez tartozik, mindenesetre a kérdést egyenesen neki címezi, a csodálkozástól elfeledve minden zavarát. De azért nem feledkezik meg a tejről sem, ha már azért indult, és ha kap választ, ha nem, elrendezi végül a dolgot a konyhában, és kiérve leteszi Nawanthiri elé a korsót. Közben pedig nyílik a Fogadó ajtaja.*
// A jegesvérű //
*Arja egy ideig csak a pult mögül figyeli az eseményeket, Mik átveszi a sebesültet, akivel az Arthenior környéki parasztlegény beállít, azzal, hogy lázálmában egyre csak a Fogadót, na meg Yezát (igazán nem nehéz összerakni, kiről is beszélt, főleg hogy idefent amúgy is Yeza van mindenki eszében) emlegette.
Nawanthiri is segít neki, lepakolják a férfi holmijait is, és Mik elfekteti a kandalló mellett. Csúnya sérülésekkel van tele mindenütt, igazán szerencséje van, hogy felszedték az úton, és idehozták.*
- Rendben! *bólint engedelmesen, ahogy Mik a bájitalt említi, a kiskölyökre mosolyogva, és elég hamar visszatér egy zöld, a sebekre és sérülésekre azonnal ható varázsitallal a raktárból. Ha Miknek sikerül annyira magához térítenie és feltámasztania a harcost, hogy az inni tudjon pár kortyot, Arja a feje alá nyúl, és ügyesen megtámasztva a segítségére van. Ha magához tér, szól is hozzá:*
- Súlyos a sebed! Megsérültél! Kérlek idd ki ezt a gyógyító italt, ez segíteni fog a bajodon! *biztatja. Ha nem tér magához, akkor minden ügyességét latba vetve megpróbálja elérni, hogy a fogait résre nyitva kortyonként belediktáljon 1 Világoszöld varázsitalt Nodric Kronbolt szájába.
Csak akkor pillant örömmel Mikre, ha a művelet sikerrel jár, és a fiú most hála Eeyrnek egy pillanatra csak az Arja-féle derűt láthatja a tekintetében. De a lány azután a lépcső felé pillant. Idegen ide vagy oda, nem felejtkezhetnek meg arról, hogy vajon odalent mi történik.*
*A sivatagiak tehát lemennek a Pincearénába, mindannyian, Aztyan és Yeza úgyszintén. Arja szeme egy pillanatra rávetül Mikre, aki mintha az ő gondolatait fogalmazná meg, így saját magának is válaszol.*
- Aztyan mindig tudja, mit csinál. *mondja higgadtan, és csak azért nem vonja meg a vállát, mert úgy érzi, a tét azért mégiscsak túl nagy, és mert igyekszik (magát is meggyőzendő) bizakodónak és nyugodtnak tűnni. De belül aggódik. Az odalentiek aránya ott köröz a fejében, ami elvitathatatlanul öt kettő, ugyebár. ~Ugyan mi tarthatja vissza a vezért attól (főleg Aztyan magabiztosan gőgös szavai után) hogy meggondolja magát, és egy kiharcolt párviadal helyett a levadászandó prédával Yeza (no meg az intéző) fejére pályázzon inkább? Odalent, tanúk nélkül elintézve a dolgot?~
Nos, Arja egyedül abban bízik, hogy a fejvadász nem kockáztatja, hogy ebben az esetben feljőve mivel kell szembenézniük, leharcoltan, mert azért Aztyanék sem adnák ingyen a bőrüket. Arja ebben biztos, ő látta Yezát harcolni. ~Talán túl gőgös ahhoz, hogy az adott szavát megszegje. Ha bízik abban, hogy legyőzi Yezát, és úgy szabadon viheti... ~ biztatja magát.*
- Mindenesetre készen kell álljunk. *mondja ki hangot adva kételyeinek, Miknek és Nawanthirinek is válaszolva. De a lány egyelőre kiengedi a levegőt, hiszen úgysem tehetnek most egyebet.
Darok elrobog, Arja nem tudja, mi az oka, de most más dolguk úgy sincsen, mint várakozni. Nawanthiri kérésére aztán elindul, hogy belépjen Mik mellett a pult mögé, legalább elfoglalja magát valamivel, gondolja. Egy pillanatra leküzdhetetlenül zavarba jön a fiú közelségétől, de remélhetőleg sikerül kikerülnie anélkül, hogy közben egymásnak mennének. A manőver végén azzal a szándékkal igyekezne gyorsan beslisszolni a konyhába, hogy ott hátat fordítva a fiúnak kitöltsön egy jó korsó hideg tejet Nawanthirinek.
De minden, ami eddig történt, úgy látszik nem elég. A sivatagiak és Aztyanék jelenete, no meg Mik után még mindezek tetejébe (alig hisz a szemének) egy kis kölyök ücsörög a pult alatt, békésen bámészkodik, és közben almát majszol.*
- Hát ez meg ki fia borja? *döbben meg egészen, majdnem elnevetve magát. Még az is megfordul a fejében, hogy a kiskölyök Mikhez tartozik, mindenesetre a kérdést egyenesen neki címezi, a csodálkozástól elfeledve minden zavarát. De azért nem feledkezik meg a tejről sem, ha már azért indult, és ha kap választ, ha nem, elrendezi végül a dolgot a konyhában, és kiérve leteszi Nawanthiri elé a korsót. Közben pedig nyílik a Fogadó ajtaja.*
// A jegesvérű //
*Arja egy ideig csak a pult mögül figyeli az eseményeket, Mik átveszi a sebesültet, akivel az Arthenior környéki parasztlegény beállít, azzal, hogy lázálmában egyre csak a Fogadót, na meg Yezát (igazán nem nehéz összerakni, kiről is beszélt, főleg hogy idefent amúgy is Yeza van mindenki eszében) emlegette.
Nawanthiri is segít neki, lepakolják a férfi holmijait is, és Mik elfekteti a kandalló mellett. Csúnya sérülésekkel van tele mindenütt, igazán szerencséje van, hogy felszedték az úton, és idehozták.*
- Rendben! *bólint engedelmesen, ahogy Mik a bájitalt említi, a kiskölyökre mosolyogva, és elég hamar visszatér egy zöld, a sebekre és sérülésekre azonnal ható varázsitallal a raktárból. Ha Miknek sikerül annyira magához térítenie és feltámasztania a harcost, hogy az inni tudjon pár kortyot, Arja a feje alá nyúl, és ügyesen megtámasztva a segítségére van. Ha magához tér, szól is hozzá:*
- Súlyos a sebed! Megsérültél! Kérlek idd ki ezt a gyógyító italt, ez segíteni fog a bajodon! *biztatja. Ha nem tér magához, akkor minden ügyességét latba vetve megpróbálja elérni, hogy a fogait résre nyitva kortyonként belediktáljon 1 Világoszöld varázsitalt Nodric Kronbolt szájába.
Csak akkor pillant örömmel Mikre, ha a művelet sikerrel jár, és a fiú most hála Eeyrnek egy pillanatra csak az Arja-féle derűt láthatja a tekintetében. De a lány azután a lépcső felé pillant. Idegen ide vagy oda, nem felejtkezhetnek meg arról, hogy vajon odalent mi történik.*
5397. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-21 13:52:57
Üzenet elküldve: 2021-03-21 13:52:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Rőt tincsek nyomában //
*Arra számított, hogy Sulim a biztonság kedvéért fent hagyja néhány emberét az ivóban, de az összes nomád lemasírozik az arénába. Nawanthiri elmélyülten tanulmányozza a padlódeszkákat, míg a párbajban érintettek sorra elhaladnak mellette - a háta mögött álló csapos kérdésére nem is reagál semmit. Amikor azonban becsukódik mögöttük az ajtó, Aztyan deli testőre úgy rohan ki a fogadóból, hogy a lány önkéntelenül felkapja rá a fejét. Körbenéz, hogy készül-e még valaki távozni, aztán ugyanazzal a lomhasággal, amivel korábban nekitámasztotta a hátát a pultnak, megfordul, hogy rákönyököljön. Nem látszik rajta aggodalom, inkább valami biztos várakozásféle - az esőt várják így, amikor a szél fújni kezd és a felhők már összegyűltek.*
- Akit felengedtek. *válaszolja csöndesen Arjának, de bővebb magyarázatot nem fűz hozzá.* Kaphatok egy korsó tejet? *Ezt már a csapostól kérdezi.*
//A jegesvérű//
*A következő pillanatban azonban ketten érkeznek a fogadóba: egy csúnyán helybenhagyott, hóhajú férfit támogat be egy parasztlegény. Nawanthiri mihelyt megpillantja őket, odasiet, hogy segítsen lefektetni a kandalló mellé a sebesültet. A fejét összeverték. A megannyi rúgás nyoma elfedi a testén a kardtól származó karcolásokat. A combján egy nagy vágás, az oldalán szúrt seb, amiből még szivárog a vér. A lángvörös hajú, csípősnyelvű wegtoreni nő említésére átszalad egy mosoly árnyéka a lány arcán, de nem szól rá semmit. Amíg Mikarr intézkedik, segít behordani a hóhajú dolgait: odahalmoznak mindent a pad végébe, amin a harcos fekszik.
Sajnos a gyógyításhoz ő sem ért. Egy kiugrott vállat még helyre tud rántani, de Nodric súlyosabb sebeit alighanem varrni is kéne, nem csak kötözni. Szerencsére a fogadóban van erre való varázsital, csak bele kell diktálni valahogy a férfiba. Nawanthiri amiben tud, igyekszik a többiek segítségére lenni, közben pedig a fél szemét az ivón, fél fülét a pincearéna súlyos ajtaján tartja.*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.21 13:53:57
*Arra számított, hogy Sulim a biztonság kedvéért fent hagyja néhány emberét az ivóban, de az összes nomád lemasírozik az arénába. Nawanthiri elmélyülten tanulmányozza a padlódeszkákat, míg a párbajban érintettek sorra elhaladnak mellette - a háta mögött álló csapos kérdésére nem is reagál semmit. Amikor azonban becsukódik mögöttük az ajtó, Aztyan deli testőre úgy rohan ki a fogadóból, hogy a lány önkéntelenül felkapja rá a fejét. Körbenéz, hogy készül-e még valaki távozni, aztán ugyanazzal a lomhasággal, amivel korábban nekitámasztotta a hátát a pultnak, megfordul, hogy rákönyököljön. Nem látszik rajta aggodalom, inkább valami biztos várakozásféle - az esőt várják így, amikor a szél fújni kezd és a felhők már összegyűltek.*
- Akit felengedtek. *válaszolja csöndesen Arjának, de bővebb magyarázatot nem fűz hozzá.* Kaphatok egy korsó tejet? *Ezt már a csapostól kérdezi.*
//A jegesvérű//
*A következő pillanatban azonban ketten érkeznek a fogadóba: egy csúnyán helybenhagyott, hóhajú férfit támogat be egy parasztlegény. Nawanthiri mihelyt megpillantja őket, odasiet, hogy segítsen lefektetni a kandalló mellé a sebesültet. A fejét összeverték. A megannyi rúgás nyoma elfedi a testén a kardtól származó karcolásokat. A combján egy nagy vágás, az oldalán szúrt seb, amiből még szivárog a vér. A lángvörös hajú, csípősnyelvű wegtoreni nő említésére átszalad egy mosoly árnyéka a lány arcán, de nem szól rá semmit. Amíg Mikarr intézkedik, segít behordani a hóhajú dolgait: odahalmoznak mindent a pad végébe, amin a harcos fekszik.
Sajnos a gyógyításhoz ő sem ért. Egy kiugrott vállat még helyre tud rántani, de Nodric súlyosabb sebeit alighanem varrni is kéne, nem csak kötözni. Szerencsére a fogadóban van erre való varázsital, csak bele kell diktálni valahogy a férfiba. Nawanthiri amiben tud, igyekszik a többiek segítségére lenni, közben pedig a fél szemét az ivón, fél fülét a pincearéna súlyos ajtaján tartja.*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.21 13:53:57
5396. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-21 10:24:08
Üzenet elküldve: 2021-03-21 10:24:08
ÚJ
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Rőt tincsek nyomában //
*Némán és kissé lemerevedve áll a pultban és nézi a jelenetet, ami lejátszódik Yeza, Aztyan és a sivatagiak között. Nem igazán érti, mi történik és ettől kissé ideges és aggódó lesz. Úgy tűnik, Aztyan megjelenése nem sokat javított a helyzeten. De legalább Arja és Darok is itt vannak egy ismeretlen lánnyal, akit bár már látott a Kalmárban, mégis nem tudja hova tenni.
A kisfiú jól elvan a tevéjével és Darokkal, Mik örül neki, hogy legalább ő biztonságban van a pult mögött és az almának is nagyon örül, amit a pultos fiútól kap.
Arjával összeakad a tekintetük, de a helyzet most nem ad lehetőséget arra, hogy tisztázzák a korábbiakat. Ám ettől még ismeretlen érzés lesz úrrá Miken, mintha egy csomó lenne a gyomrában.
Szó szót követ, ők igazából tehetetlen szemlélői az eseményeknek. Darok próbál segíteni, kivenni a részét a megoldásból, de látszólag nem jár sikerrel és végül kikötnek a párbajnál, mint lehetőségnél. Ha Mik jól érti, akkor nem életre-halálra vívják azt a párbajt, csak három vágásig meghatározott felületeken. Úgy tűnik, Yeza élve kell a sivatagiaknak.*
- Ez komoly? *Kérdi inkább csak magától, de Arja vagy a másik lány, akár hallhatják is.*
- Tényleg csak ők mennek le ketten? *Pontosít és megerősítést vagy cáfolatot várva futtatja végig tekintetét a többieken, mintha azt kérdezné: "és mi ezt hagyjuk?". De ki merne ellentmondani Aztyannak?
Végül aztán elindulnak lefelé és Mik tehetetlenül nézi, ahogy a sivatagiak Yezával és az intézővel eltűnnek az ajtó mögött.*
//A jegesvérű//
*Már épp kérdőre vonná társait, hogy miért engedték le Yezát és Aztyant egyedül, amikor nyílik a fogadó ajtaja és egy férfi lép be, egy másikkal, aki láthatóan nincs jó bőrben. A sebesült férfi eszméletlennek tűnik és valóban nincs túl jó bőrben. És ha még ez nem volna elég, akkor a másik elmondása szerint a sebesült épp Yezát emlegette neki. Mik halkan sóhajtva tekint a pincearéna ajtaja felé, ahol a vörös eltűnt az intézővel. Úgy dönt, a történteket nem köti az érkező orrára, de a férfit átveszik tőle.*
- Tedd le ide. *Mutat a kandalló melletti szélesebb padra, ahol a férfi kényelmesen elfér és segít neki odatenni a sebesültet. Talán Arja és az ismeretlen lány is segít neki míg az, aki hozta a sérültet, behordja a holmijait.*
- Most már rendben lesz, vigyázunk rá. *Mondja még a jó lelkű embernek, majd elköszönve tőle megvizsgálja a sebesültet és a sebeit.*
- Arja, kérlek, hoznál egy bájitalt a sebeire? *Kérdi felnézve a lányra. A hangja most szerencsére nem csuklik el és sikerül határozottságot is sűrítenie bele.
Az, hogy a harcos férfi mennyire jó ember, egyelőre nem derül ki és így eszméletlen nem is fog. Mivel nincs sem tapasztalata az ilyen típusú sebek ellátásában, így jobb lesz, ha bájitalt használnak. Aztán ha tehetik, majd megfizettetik a férfivel az árát.
Ha Arja visszatér a bájitallal a raktárból, akkor Mik megpróbálja annyira magához téríteni a férfit, hogy Arja meg tudja itatni vele a gyógyító erejű italt. A pillantása olykor a lány tekintetét keresi, reméli, hogy ezúttal nem merevedik le, ha egymás szemébe néznek.*
*Némán és kissé lemerevedve áll a pultban és nézi a jelenetet, ami lejátszódik Yeza, Aztyan és a sivatagiak között. Nem igazán érti, mi történik és ettől kissé ideges és aggódó lesz. Úgy tűnik, Aztyan megjelenése nem sokat javított a helyzeten. De legalább Arja és Darok is itt vannak egy ismeretlen lánnyal, akit bár már látott a Kalmárban, mégis nem tudja hova tenni.
A kisfiú jól elvan a tevéjével és Darokkal, Mik örül neki, hogy legalább ő biztonságban van a pult mögött és az almának is nagyon örül, amit a pultos fiútól kap.
Arjával összeakad a tekintetük, de a helyzet most nem ad lehetőséget arra, hogy tisztázzák a korábbiakat. Ám ettől még ismeretlen érzés lesz úrrá Miken, mintha egy csomó lenne a gyomrában.
Szó szót követ, ők igazából tehetetlen szemlélői az eseményeknek. Darok próbál segíteni, kivenni a részét a megoldásból, de látszólag nem jár sikerrel és végül kikötnek a párbajnál, mint lehetőségnél. Ha Mik jól érti, akkor nem életre-halálra vívják azt a párbajt, csak három vágásig meghatározott felületeken. Úgy tűnik, Yeza élve kell a sivatagiaknak.*
- Ez komoly? *Kérdi inkább csak magától, de Arja vagy a másik lány, akár hallhatják is.*
- Tényleg csak ők mennek le ketten? *Pontosít és megerősítést vagy cáfolatot várva futtatja végig tekintetét a többieken, mintha azt kérdezné: "és mi ezt hagyjuk?". De ki merne ellentmondani Aztyannak?
Végül aztán elindulnak lefelé és Mik tehetetlenül nézi, ahogy a sivatagiak Yezával és az intézővel eltűnnek az ajtó mögött.*
//A jegesvérű//
*Már épp kérdőre vonná társait, hogy miért engedték le Yezát és Aztyant egyedül, amikor nyílik a fogadó ajtaja és egy férfi lép be, egy másikkal, aki láthatóan nincs jó bőrben. A sebesült férfi eszméletlennek tűnik és valóban nincs túl jó bőrben. És ha még ez nem volna elég, akkor a másik elmondása szerint a sebesült épp Yezát emlegette neki. Mik halkan sóhajtva tekint a pincearéna ajtaja felé, ahol a vörös eltűnt az intézővel. Úgy dönt, a történteket nem köti az érkező orrára, de a férfit átveszik tőle.*
- Tedd le ide. *Mutat a kandalló melletti szélesebb padra, ahol a férfi kényelmesen elfér és segít neki odatenni a sebesültet. Talán Arja és az ismeretlen lány is segít neki míg az, aki hozta a sérültet, behordja a holmijait.*
- Most már rendben lesz, vigyázunk rá. *Mondja még a jó lelkű embernek, majd elköszönve tőle megvizsgálja a sebesültet és a sebeit.*
- Arja, kérlek, hoznál egy bájitalt a sebeire? *Kérdi felnézve a lányra. A hangja most szerencsére nem csuklik el és sikerül határozottságot is sűrítenie bele.
Az, hogy a harcos férfi mennyire jó ember, egyelőre nem derül ki és így eszméletlen nem is fog. Mivel nincs sem tapasztalata az ilyen típusú sebek ellátásában, így jobb lesz, ha bájitalt használnak. Aztán ha tehetik, majd megfizettetik a férfivel az árát.
Ha Arja visszatér a bájitallal a raktárból, akkor Mik megpróbálja annyira magához téríteni a férfit, hogy Arja meg tudja itatni vele a gyógyító erejű italt. A pillantása olykor a lány tekintetét keresi, reméli, hogy ezúttal nem merevedik le, ha egymás szemébe néznek.*
5395. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-20 18:12:37
Üzenet elküldve: 2021-03-20 18:12:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A jegesvérű//
//Arja, Panda//
*A fiatal parasztlegény jó tempóval halad egyszerű lovas szekerén a Kalmár felé. Hátra pillant megnézni, hogy bajba jutott utasa milyen állapotban van. A félmeztelen harcos időnként magához tér, időnként elájul. Testén számos vágás, ütések, rúgások nyoma látható. Az arca is alaposan fel van sértve, láthatóan többféle zúzódás következményeként. A jobb combján található egy csúnya vágás, de ennél jelentősebb sebe, ami az oldalát átszúró penge hagyta. Ebből lassan csordogál a vér, s ösztönszerűen szorítja oda kezét. A szekér megállapodik a kalmár előtt, majd a parasztlegény felkarolja a félájult harcost, és besegíti a fogadóba. Körülnézve lát néhány vendéget és két nőt, akik egymással beszélgetnek. A harcost egy székre lesegíti, majd odalép a két nőhöz. Leemeli a fejfedőjét és kérlelően szól hozzájuk.*
- Bocsátsanak meg nekem, hogy így berontok ezzel a férfival, de kérem legyenek a fiatalember segítségére! A város közelében találtam rá. Valaki csúnyán elbánt vele és ott találtam rá elaléltan. Amíg a szekéren idefelé tartottunk, addig csak azt hajtogatta, hogy ide hozzam. Valami lángvörös hajú nőt emlegetett, wegtorenit, akinek csípős a nyelve. Állítólag Ő talán ismeri. Legalább is valami ilyesmit gagyogott, mert hogy a közös nyelvet törte, és néha érthetetlen nyelven beszélt, amikor nem volt teljesen magánál. *Kétségbeesetten nézi a két nőt, hogy segítenek e neki, mert nem szívesen hagyná csak így itt a férfit, de a családja is várja már rég haza a parasztlegényt.*
- Be is hozom a holmiját. *Reménykedve abban, hogy segítséget kap a fiatal harcos, kimegy a fegyvereiért és a többi dolgáért, amik a szekér hátuljában vannak. Kard, tőr, sodronying, orrvédős sisak és vastag téli öltözék, amit többek között behoz a segítő szándékú földműves. Leteszi őket a férfi mellé, akinek nadrágja és csizmája prémből van, láthatóan nem idevalósi, mivel olyan helyről jöhetett, ahol nagyon hideg van és ez megköveteli a vastag öltözéket. Felsőtestét ugyan most nem takarja semmi, és nem is kerül a holmijai között komolyabb prémkabát, csupán egy vékonyabb ing, amit a sodronying alatt hordhatott. Nodric éppen félig van magánál köszönhetően a sérüléseinek és a vérveszteségének. Maga körül minden egy kicsit homályos. A hangok és képek elmosódottak. Nem kétséges, hogy segítségre szorul a sebesülései ellátásában. A parasztfiú megveregeti a harcos vállát és barátságosan elköszön tőle.*
- Itt jó helyed lesz barátom. Éld túl és legyen hosszú életed. *A két nőre pillantva bocsánat kérően elköszön.*
- A családom már biztosan aggódik, hogy hol vagyok. Kérem vigyázzanak rá. Nem tűnik rossz embernek. *Elköszön a fogadó személyzetétől, majd egy utolsó pillantás után a bentiekre hagyja a harcos ellátását, és ő pedig a szekerére ülve elhajt hazafelé a sötét szürkületben.*
//Arja, Panda//
*A fiatal parasztlegény jó tempóval halad egyszerű lovas szekerén a Kalmár felé. Hátra pillant megnézni, hogy bajba jutott utasa milyen állapotban van. A félmeztelen harcos időnként magához tér, időnként elájul. Testén számos vágás, ütések, rúgások nyoma látható. Az arca is alaposan fel van sértve, láthatóan többféle zúzódás következményeként. A jobb combján található egy csúnya vágás, de ennél jelentősebb sebe, ami az oldalát átszúró penge hagyta. Ebből lassan csordogál a vér, s ösztönszerűen szorítja oda kezét. A szekér megállapodik a kalmár előtt, majd a parasztlegény felkarolja a félájult harcost, és besegíti a fogadóba. Körülnézve lát néhány vendéget és két nőt, akik egymással beszélgetnek. A harcost egy székre lesegíti, majd odalép a két nőhöz. Leemeli a fejfedőjét és kérlelően szól hozzájuk.*
- Bocsátsanak meg nekem, hogy így berontok ezzel a férfival, de kérem legyenek a fiatalember segítségére! A város közelében találtam rá. Valaki csúnyán elbánt vele és ott találtam rá elaléltan. Amíg a szekéren idefelé tartottunk, addig csak azt hajtogatta, hogy ide hozzam. Valami lángvörös hajú nőt emlegetett, wegtorenit, akinek csípős a nyelve. Állítólag Ő talán ismeri. Legalább is valami ilyesmit gagyogott, mert hogy a közös nyelvet törte, és néha érthetetlen nyelven beszélt, amikor nem volt teljesen magánál. *Kétségbeesetten nézi a két nőt, hogy segítenek e neki, mert nem szívesen hagyná csak így itt a férfit, de a családja is várja már rég haza a parasztlegényt.*
- Be is hozom a holmiját. *Reménykedve abban, hogy segítséget kap a fiatal harcos, kimegy a fegyvereiért és a többi dolgáért, amik a szekér hátuljában vannak. Kard, tőr, sodronying, orrvédős sisak és vastag téli öltözék, amit többek között behoz a segítő szándékú földműves. Leteszi őket a férfi mellé, akinek nadrágja és csizmája prémből van, láthatóan nem idevalósi, mivel olyan helyről jöhetett, ahol nagyon hideg van és ez megköveteli a vastag öltözéket. Felsőtestét ugyan most nem takarja semmi, és nem is kerül a holmijai között komolyabb prémkabát, csupán egy vékonyabb ing, amit a sodronying alatt hordhatott. Nodric éppen félig van magánál köszönhetően a sérüléseinek és a vérveszteségének. Maga körül minden egy kicsit homályos. A hangok és képek elmosódottak. Nem kétséges, hogy segítségre szorul a sebesülései ellátásában. A parasztfiú megveregeti a harcos vállát és barátságosan elköszön tőle.*
- Itt jó helyed lesz barátom. Éld túl és legyen hosszú életed. *A két nőre pillantva bocsánat kérően elköszön.*
- A családom már biztosan aggódik, hogy hol vagyok. Kérem vigyázzanak rá. Nem tűnik rossz embernek. *Elköszön a fogadó személyzetétől, majd egy utolsó pillantás után a bentiekre hagyja a harcos ellátását, és ő pedig a szekerére ülve elhajt hazafelé a sötét szürkületben.*
5394. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-18 20:08:42
Üzenet elküldve: 2021-03-18 20:08:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Rőt tincsek nyomában//
* Sulim a törvényekkel dobálózik, és bár az intéző tartja magát, azért érezhető, hogy olyan pontra jutottak el, amiben mind a két fél tehetetlen. Yezza végül a férfiak szócsatáját megelégelve felcsattan és magának követeli a szót. Párbajt követel magának, amit a sivatagi is elfogadhatónak talál. Sőt még ki is kéri magának, hiszen már az elején is erről beszélt, de a vörös ezt nem így gondolja, aminek hangot is ad.*
- Én nem ferdítek semmit. Azt mondtam, hogy vonuljunk félre és rendezzük le a dolgot. Esélyt kaptál volna az önvédelemre. Nem vagyunk mi barbárok.* Válaszol sértetten a férfi, mintha a szívére vette volna ezt a kijelentést. Hangzatos wegtoreni nyelven dobálóznak, amit sokan talán nem is érthetnek. A lényeg az, hogy Sulim felajánlja, hogy a Wegtoreni Hármast alkalmazzák a párbajuk során. Ez viszonylag veszélytelen, ám annál nehezebb párbajnak ígérkezik, hiszen a cél nem a másik fél megölése, hanem csak a könnyed sérülések okozása. Ebbe az intéző bele is egyezik, de nem állja meg, hogy ne fitogtassa hatalmát. Ezt szó nélkül a vezér sem hagyja ám.*
- Érdekes, hogy mégis én szabom a feltételeket, amikre te kénytelen vagy rábólintani.* Több szót már nem fűz az elhangzottakhoz. Még a mesterkard átadásra sem, csak mohón megvillannak a szemei. A bajnok az nyilvánvaló volt, hogy Yezza lesz. A további értekezés pedig már nem nekik szól, így aztán csak egykedvűen hallgatja. Végül a dolgok eljutnak odáig, hogy lemehetnek az arénába.*
- Induljunk hát! Az idő pénz ugyebár.* Szemtelenül jó kedve van a férfinak. Engedelmesen lesétál embereivel az aréna, ha mutatják neki az utat.*
* Sulim a törvényekkel dobálózik, és bár az intéző tartja magát, azért érezhető, hogy olyan pontra jutottak el, amiben mind a két fél tehetetlen. Yezza végül a férfiak szócsatáját megelégelve felcsattan és magának követeli a szót. Párbajt követel magának, amit a sivatagi is elfogadhatónak talál. Sőt még ki is kéri magának, hiszen már az elején is erről beszélt, de a vörös ezt nem így gondolja, aminek hangot is ad.*
- Én nem ferdítek semmit. Azt mondtam, hogy vonuljunk félre és rendezzük le a dolgot. Esélyt kaptál volna az önvédelemre. Nem vagyunk mi barbárok.* Válaszol sértetten a férfi, mintha a szívére vette volna ezt a kijelentést. Hangzatos wegtoreni nyelven dobálóznak, amit sokan talán nem is érthetnek. A lényeg az, hogy Sulim felajánlja, hogy a Wegtoreni Hármast alkalmazzák a párbajuk során. Ez viszonylag veszélytelen, ám annál nehezebb párbajnak ígérkezik, hiszen a cél nem a másik fél megölése, hanem csak a könnyed sérülések okozása. Ebbe az intéző bele is egyezik, de nem állja meg, hogy ne fitogtassa hatalmát. Ezt szó nélkül a vezér sem hagyja ám.*
- Érdekes, hogy mégis én szabom a feltételeket, amikre te kénytelen vagy rábólintani.* Több szót már nem fűz az elhangzottakhoz. Még a mesterkard átadásra sem, csak mohón megvillannak a szemei. A bajnok az nyilvánvaló volt, hogy Yezza lesz. A további értekezés pedig már nem nekik szól, így aztán csak egykedvűen hallgatja. Végül a dolgok eljutnak odáig, hogy lemehetnek az arénába.*
- Induljunk hát! Az idő pénz ugyebár.* Szemtelenül jó kedve van a férfinak. Engedelmesen lesétál embereivel az aréna, ha mutatják neki az utat.*
5393. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-18 10:32:02
Üzenet elküldve: 2021-03-18 10:32:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
*A tündér végül nem lop csókot a ravasz elf barackszín ajkairól, hiába szokott hozzá Yath ahhoz, hogy ilyenkor sok férfi nem tudja visszatartani vágyait, Merchen ebben sem olyan, mint a legtöbb hím. Bár a nő nem érzékeli, valójában mekkora feszültséget generál ez az erőltetett önuralom, tetszik neki ez a megjátszott, úrias tartás.
A felé nyújtott balt természetesen nagy kegyesen elfogadja, s hálás tekintettel köszöni meg a kedvességet. Talán valóban nincs szüksége támaszra, hiszen annyit még nem ivott, és azért van némi alkohol tűrő képessége, de most jobban illik a szerepéhez, ha hamar elcsigázza a bor. Meg azért ismeri a férfiak természetét, ki ne szeretné erős lovagnak érezni magát egy szép hölgy oldalán...*
-Sajnálom, nem szoktam hozzá az alkoholhoz.
*Mentegetőzik enyhén elpirulva, miközben Merchen oldalán lépked fel a fokokon, óvatos körültekintéssel.*
- Nem szívesen maradnék egyedül egy idegen helyen, idegen városban.
*Villant meg egy sokat sejtető mosolyt, mikor szobájának ajtajához érEsetlenül keresi ki kulcsát elegáns szütyőjéből, s próbál betalálni a lyukba, ami, bár nem előszörre, végül csak sikerül. A színészi szerencsétlenkedés közben zavartan és halkan felkacag, mintha a feszültséget akarná eloszlatni. Végül csak győztesen kerül ki a csatából, s kinyitja az ajtót, talán kicsit agresszívabban, mint az átlag.
Szerény, átlagos szobát kapott, de látszik, hogy a Kalmárban azért adnak a tisztaságra. A cuccait már azelőtt gondosan elpakolta, hogy megjelent volna odalent, a vendégtérben, így nem látni semmi olyat, ami nem odavaló. Lovaglós ruhája, s árulkodó lantja már az egyik szekrény mélyén pihen, gondosan becsomagolva. Az asztalon néhány női pipere holmi fetreng, a szék háttámláján egy elegáns, hosszú, prámes kabát pihen. Egy szóval pont olyan ez a szoba, mint amit elvárnának egy jobb módban élő nőtől.
Yath egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében huppan le az ágy végébe, s hálásan csillogó szemeit a tündérre emeli.*
- Nagyon köszönöm a segítségét, és sajnálom, hogy ilyen elcsigázott állapotban kell látnia. Jól tudom, hogy a részegség nem illik egy hölgyhöz.
*Mentegetőzik ismét, miközben kissé meglazítja ruháját egy értatlannak tűnő mozdulattal, mintha csak a meleg, vagy a kényelem miatt tette volna.*
*A tündér végül nem lop csókot a ravasz elf barackszín ajkairól, hiába szokott hozzá Yath ahhoz, hogy ilyenkor sok férfi nem tudja visszatartani vágyait, Merchen ebben sem olyan, mint a legtöbb hím. Bár a nő nem érzékeli, valójában mekkora feszültséget generál ez az erőltetett önuralom, tetszik neki ez a megjátszott, úrias tartás.
A felé nyújtott balt természetesen nagy kegyesen elfogadja, s hálás tekintettel köszöni meg a kedvességet. Talán valóban nincs szüksége támaszra, hiszen annyit még nem ivott, és azért van némi alkohol tűrő képessége, de most jobban illik a szerepéhez, ha hamar elcsigázza a bor. Meg azért ismeri a férfiak természetét, ki ne szeretné erős lovagnak érezni magát egy szép hölgy oldalán...*
-Sajnálom, nem szoktam hozzá az alkoholhoz.
*Mentegetőzik enyhén elpirulva, miközben Merchen oldalán lépked fel a fokokon, óvatos körültekintéssel.*
- Nem szívesen maradnék egyedül egy idegen helyen, idegen városban.
*Villant meg egy sokat sejtető mosolyt, mikor szobájának ajtajához érEsetlenül keresi ki kulcsát elegáns szütyőjéből, s próbál betalálni a lyukba, ami, bár nem előszörre, végül csak sikerül. A színészi szerencsétlenkedés közben zavartan és halkan felkacag, mintha a feszültséget akarná eloszlatni. Végül csak győztesen kerül ki a csatából, s kinyitja az ajtót, talán kicsit agresszívabban, mint az átlag.
Szerény, átlagos szobát kapott, de látszik, hogy a Kalmárban azért adnak a tisztaságra. A cuccait már azelőtt gondosan elpakolta, hogy megjelent volna odalent, a vendégtérben, így nem látni semmi olyat, ami nem odavaló. Lovaglós ruhája, s árulkodó lantja már az egyik szekrény mélyén pihen, gondosan becsomagolva. Az asztalon néhány női pipere holmi fetreng, a szék háttámláján egy elegáns, hosszú, prámes kabát pihen. Egy szóval pont olyan ez a szoba, mint amit elvárnának egy jobb módban élő nőtől.
Yath egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében huppan le az ágy végébe, s hálásan csillogó szemeit a tündérre emeli.*
- Nagyon köszönöm a segítségét, és sajnálom, hogy ilyen elcsigázott állapotban kell látnia. Jól tudom, hogy a részegség nem illik egy hölgyhöz.
*Mentegetőzik ismét, miközben kissé meglazítja ruháját egy értatlannak tűnő mozdulattal, mintha csak a meleg, vagy a kényelem miatt tette volna.*
5392. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-17 20:24:25
Üzenet elküldve: 2021-03-17 20:24:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Meghívás csevejre //
// Rőt tincsek nyomában //
*Megindul az alku, Arja kíváncsi, a nomád vezér belemegy-e Aztyan feltételeibe: a párbaj odalenn a pincearénában zajlik közte és Yeza között, és ha győz, viheti a rőthajút. Ha nem, az már más tészta...
Azt bánja, hogy nem láthatja a küzdelmet, már ha valóban megmérkőzik Yeza a wegtorenivel odalenn, de csak bólint, amikor az intéző Darok felé fordulva mindenkire ráparancsol, hogy maradjon idefenn. ~Miért kockáztat?~ jár az esze eltűnődve a Tegyétek, amit kell jelentésén, de engedelmesen marad ott, ahol van. Csak akkor lép a pult mellé, ha a sivatagiak és Aztyanék valóban lesétálnak azon a lépcsőn*
- Már csak az a kérdés, hogy ki jön fel. *mondja feszülten Nawanthirinek.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.17 20:28:30
// Rőt tincsek nyomában //
*Megindul az alku, Arja kíváncsi, a nomád vezér belemegy-e Aztyan feltételeibe: a párbaj odalenn a pincearénában zajlik közte és Yeza között, és ha győz, viheti a rőthajút. Ha nem, az már más tészta...
Azt bánja, hogy nem láthatja a küzdelmet, már ha valóban megmérkőzik Yeza a wegtorenivel odalenn, de csak bólint, amikor az intéző Darok felé fordulva mindenkire ráparancsol, hogy maradjon idefenn. ~Miért kockáztat?~ jár az esze eltűnődve a Tegyétek, amit kell jelentésén, de engedelmesen marad ott, ahol van. Csak akkor lép a pult mellé, ha a sivatagiak és Aztyanék valóban lesétálnak azon a lépcsőn*
- Már csak az a kérdés, hogy ki jön fel. *mondja feszülten Nawanthirinek.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.17 20:28:30
5391. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-17 06:09:09
Üzenet elküldve: 2021-03-17 06:09:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Meghívás csevejre //
// Rőt tincsek nyomában //
*Valahol számított azért Arja válaszára, de egy kérdést megért a dolog. A kivárás viszont tényleg jó ötletnek tűnik, mert a dolgok kedvező irányba fordulnak: Sulim belemegy a párbajba. A feltételeket hallgatva Nawanthiri egyik oldalt a füle mögé simítja a sörényét, és elkezdi a repedéseket nézegetni maga előtt a padlón, hogy ne lehessen olvasni a szemeiben. A wegtoreni hármasról nem tudja, mi lehet pontosan, csak feltételezi, hogy három találat kell a győzelemhez.*
~"A második ütés már hullagyalázás."~
*Ilyen, és ehhez hasonló napnyugati óriásbölcsességek jutnak eszébe. Elgondolkozva kiroppantja a nyakát. Tele vannak inspirációval ezek a padlódeszkák.
Közben megtörténnek a formaságok: a heges arcú Yezát választja bajnokául, aki ezt - a pazarul megmunkált rövidkarddal egyetemben - el is fogadja. A hangja mintha megremegne közben. Nawanthiri ráemeli a tekintetét, a fejét leheletnyit félrebillentve.*
~Mitől félsz...?~
*Idővel minden harcos megtanulja megérezni az ilyesmit. Egy tétova pillantásból, egy suta mozdulatból. A kéz, amivel a vörös a kardot fogja, azonban még a pult mellől is látszik, hogy nem a varrástól meg a mosástól inasodott meg. És azt a ragadozószerű magabiztosságot, amit a nő eddig mutatott, sem lehet csupán tánccal összeszedni. Az ilyesmihez sok harc és sok győzelem kell. Nawanthiri próbál ugyan kizárólag arra koncentrálni, amit lát, mégsem tud szabadulni az érzéstől, hogy talán az egész ivóban nincs Yezához fogható vívó, sem a nála levőhöz fogható kard. Ha pedig a hős és a kard találkozik - csak véghez kell vinniük a tettet!
A gondolataiból az intéző szavai rántják vissza a valóságba: "Ti itt maradtok." Újra elkezdi a padlót tanulmányozni, hébe-hóba a legközelebbi asztal lábáig is elkalandozik a pillantása. A füleit azonban hegyezi. Főleg az érdekli, hányan mennek le az arénába, és van-e, aki elhagyja a fogadót.*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.17 06:55:29
// Rőt tincsek nyomában //
*Valahol számított azért Arja válaszára, de egy kérdést megért a dolog. A kivárás viszont tényleg jó ötletnek tűnik, mert a dolgok kedvező irányba fordulnak: Sulim belemegy a párbajba. A feltételeket hallgatva Nawanthiri egyik oldalt a füle mögé simítja a sörényét, és elkezdi a repedéseket nézegetni maga előtt a padlón, hogy ne lehessen olvasni a szemeiben. A wegtoreni hármasról nem tudja, mi lehet pontosan, csak feltételezi, hogy három találat kell a győzelemhez.*
~"A második ütés már hullagyalázás."~
*Ilyen, és ehhez hasonló napnyugati óriásbölcsességek jutnak eszébe. Elgondolkozva kiroppantja a nyakát. Tele vannak inspirációval ezek a padlódeszkák.
Közben megtörténnek a formaságok: a heges arcú Yezát választja bajnokául, aki ezt - a pazarul megmunkált rövidkarddal egyetemben - el is fogadja. A hangja mintha megremegne közben. Nawanthiri ráemeli a tekintetét, a fejét leheletnyit félrebillentve.*
~Mitől félsz...?~
*Idővel minden harcos megtanulja megérezni az ilyesmit. Egy tétova pillantásból, egy suta mozdulatból. A kéz, amivel a vörös a kardot fogja, azonban még a pult mellől is látszik, hogy nem a varrástól meg a mosástól inasodott meg. És azt a ragadozószerű magabiztosságot, amit a nő eddig mutatott, sem lehet csupán tánccal összeszedni. Az ilyesmihez sok harc és sok győzelem kell. Nawanthiri próbál ugyan kizárólag arra koncentrálni, amit lát, mégsem tud szabadulni az érzéstől, hogy talán az egész ivóban nincs Yezához fogható vívó, sem a nála levőhöz fogható kard. Ha pedig a hős és a kard találkozik - csak véghez kell vinniük a tettet!
A gondolataiból az intéző szavai rántják vissza a valóságba: "Ti itt maradtok." Újra elkezdi a padlót tanulmányozni, hébe-hóba a legközelebbi asztal lábáig is elkalandozik a pillantása. A füleit azonban hegyezi. Főleg az érdekli, hányan mennek le az arénába, és van-e, aki elhagyja a fogadót.*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.17 06:55:29
5390. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-16 12:17:49
Üzenet elküldve: 2021-03-16 12:17:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Rőt tincsek nyomában //
- Ne ferdíts! Az első ajánlatod kivégzésről szólt, nem párbajról! *horkan fel a vörös. Gyűlöli, hogy úgy beszélnek róla, mintha itt se lenne, hogy saját jogán még csak fel sem veszi a sivatagi a kihívását. Ha wegtorenben lennének, már tett volna róla, hogy figyeljen rá. A dolog mindenesetre sok kanyarral bár, de úgy tűnik, végül mégis kompromisszum felé halad. Yeza kijelölés által utóbb mégiscsak felveheti a kesztyűt, mint Aztyan megnevezett bajnoka.
Ha nincs akadálya, akkor kézbe veszi a felkínált, leviatán díszítéses fegyvert is. Idegen érzés. Már-már nyomaszó. A bujkálás évei alatt a függetlenséget, ha lehet annak nevezni, nyomorúságosan élte meg. Számtalanszor elátkozta, de még így is nehéz hátat fordítani neki.
Rég volt már, hogy élesben kellett bizonyítania. Az utóbbi időben igyekezett gyakorolni, amennyit csak lehetséges, mégis izgul. Olyannyira, hogy csaknem kiejti megremegő kezéből az intéző kardját, mikor átveszi.*
- Espadä Conpatróles. A Báróm kardja *mondja maga elé közös nyelvű szabad fordításban is. Nagyokat szusszan. Próbálja összeszedni magát a feladathoz. Ha nem égne a vérében az a wegtoreni tűz, talán elhatalmasodna rajta a félsz. Tisztában van a saját képességeivel, azzal is, hogy talán megkoptak kissé, de a sivatagiról semmit nem tud. Addig nem, amíg az első csörtén túl nincsenek. Ez aggasztja igazán.
Reméli, hogy a fejvadászok rábólintanak az ajánlatra, hogy a pincearénában tudják le a dolgot. Míg a Ranjar nincs meg, nem szeretne mást is idecsődíteni egy ilyesfajta látványossággal. Többek között ezért nem kéri, hogy a saját kardjával állhasson ki. Az intézőé is remek penge, ez kétségtelen. Ráadásul wegtoreni stílusban készült. Mégis más lenne a sajátjával.
Folyvást csak az jár a fejében, ki bérelhette fel a sivatagiakat. Úgy tűnik, mintha továbbra is jobban hajlanának arra, hogy élve vigyék magukkal, ami, ha csupán a praktikusságot nézi az ember, nem túl logikus. Mindenesetre, ha ezt most elbukja, még mindig marad némi esélye legalább. Kérdés, hogy mire megy vele. Ha az első megmérettetésen leszerepel a Báró szemében elveszti az értékét, ez nem vitás, pedig kell a pártfogása.
A pillantása összetalálkozik az őt fürkésző zöldbőrűével, aki idő közben visszavonul, és az intézőre hagyja az egyezkedést. Meg kell hagyni, tisztes darab hegyomlás. De ami még ennél is jobban megragadja a figyelmét, az az ujján viselt, gyűrű. Igazából csak akkor tűnt fel neki, amikor az asztalra támaszkodott.*
- Hidd el, szívem, szörnyű feleség lennék *kacsint az orkra. Egy mosolyt is kanyarít hozzá, de túl feszült, hogy teljesen őszintének hasson.
Aki most ránéz Yezára, inkább vágóhídra küldött elsőbálozónak nézheti, mint bármiféle tapasztalattal bíró fegyverforgatónak. Még azt a kardot is mintha olyan kis kacskán tartaná. Épp csak a markolat bőrborítását nem kezdi el felkapirgálni a széleken idegességében.*
- Három találat. Kar, láb, törzs. Menni fog *zsolozsmázza maga elé csendesen.* - Rendben lesz. *Yeza az ajkát rágja és megtörli a tenyerét a ruhájában, míg a részletekről is egyezség születik.* - Rendben lesz.
- Ne ferdíts! Az első ajánlatod kivégzésről szólt, nem párbajról! *horkan fel a vörös. Gyűlöli, hogy úgy beszélnek róla, mintha itt se lenne, hogy saját jogán még csak fel sem veszi a sivatagi a kihívását. Ha wegtorenben lennének, már tett volna róla, hogy figyeljen rá. A dolog mindenesetre sok kanyarral bár, de úgy tűnik, végül mégis kompromisszum felé halad. Yeza kijelölés által utóbb mégiscsak felveheti a kesztyűt, mint Aztyan megnevezett bajnoka.
Ha nincs akadálya, akkor kézbe veszi a felkínált, leviatán díszítéses fegyvert is. Idegen érzés. Már-már nyomaszó. A bujkálás évei alatt a függetlenséget, ha lehet annak nevezni, nyomorúságosan élte meg. Számtalanszor elátkozta, de még így is nehéz hátat fordítani neki.
Rég volt már, hogy élesben kellett bizonyítania. Az utóbbi időben igyekezett gyakorolni, amennyit csak lehetséges, mégis izgul. Olyannyira, hogy csaknem kiejti megremegő kezéből az intéző kardját, mikor átveszi.*
- Espadä Conpatróles. A Báróm kardja *mondja maga elé közös nyelvű szabad fordításban is. Nagyokat szusszan. Próbálja összeszedni magát a feladathoz. Ha nem égne a vérében az a wegtoreni tűz, talán elhatalmasodna rajta a félsz. Tisztában van a saját képességeivel, azzal is, hogy talán megkoptak kissé, de a sivatagiról semmit nem tud. Addig nem, amíg az első csörtén túl nincsenek. Ez aggasztja igazán.
Reméli, hogy a fejvadászok rábólintanak az ajánlatra, hogy a pincearénában tudják le a dolgot. Míg a Ranjar nincs meg, nem szeretne mást is idecsődíteni egy ilyesfajta látványossággal. Többek között ezért nem kéri, hogy a saját kardjával állhasson ki. Az intézőé is remek penge, ez kétségtelen. Ráadásul wegtoreni stílusban készült. Mégis más lenne a sajátjával.
Folyvást csak az jár a fejében, ki bérelhette fel a sivatagiakat. Úgy tűnik, mintha továbbra is jobban hajlanának arra, hogy élve vigyék magukkal, ami, ha csupán a praktikusságot nézi az ember, nem túl logikus. Mindenesetre, ha ezt most elbukja, még mindig marad némi esélye legalább. Kérdés, hogy mire megy vele. Ha az első megmérettetésen leszerepel a Báró szemében elveszti az értékét, ez nem vitás, pedig kell a pártfogása.
A pillantása összetalálkozik az őt fürkésző zöldbőrűével, aki idő közben visszavonul, és az intézőre hagyja az egyezkedést. Meg kell hagyni, tisztes darab hegyomlás. De ami még ennél is jobban megragadja a figyelmét, az az ujján viselt, gyűrű. Igazából csak akkor tűnt fel neki, amikor az asztalra támaszkodott.*
- Hidd el, szívem, szörnyű feleség lennék *kacsint az orkra. Egy mosolyt is kanyarít hozzá, de túl feszült, hogy teljesen őszintének hasson.
Aki most ránéz Yezára, inkább vágóhídra küldött elsőbálozónak nézheti, mint bármiféle tapasztalattal bíró fegyverforgatónak. Még azt a kardot is mintha olyan kis kacskán tartaná. Épp csak a markolat bőrborítását nem kezdi el felkapirgálni a széleken idegességében.*
- Három találat. Kar, láb, törzs. Menni fog *zsolozsmázza maga elé csendesen.* - Rendben lesz. *Yeza az ajkát rágja és megtörli a tenyerét a ruhájában, míg a részletekről is egyezség születik.* - Rendben lesz.
5389. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-16 09:26:50
Üzenet elküldve: 2021-03-16 09:26:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Rőt tincsek nyomában //
*Aztyan ragaszkodik hozzá, hogy a sivatagi vezér feje egy dobozban hagyja el a helyiséget, ráadásul jól visszavág a törvényességi dolgokkal. Mentő felvetését az intéző nem reagálja le, a vörös annál inkább. A rőt lány dacosan és büszkén utasítja el az ork segítségét, ami mögött a másik megsegítése volt a célja, nem pedig egy rabszolga látszatát sugározni. Mindenesetre a vörös nem kér a segítségből, sőt harcolni akar, valami wegtoreni módban. ~Csökönyös és büszke egy nőszemély.~ Magában mormog egyet a lány hárítására, de nem vág vissza neki, mert nem látja értelmét. Ha valaki ennyire határozottan elutasítja a segítségét, akkor azt nem fogja erőltetni. Egy újabb heves szópárbaj alakul ki a heges arcú és főként a sivatagi vezér között. Néha a rőt is belekotnyeleskedik, de valamiért őt annyira nem veszik komolyan a sivatagiak. Az asztalra helyezett ökleit visszahúzza, s felegyenesedik. Letesz az asztalt borító tervéről. Kicsit elveszve érzi magát az ismeretlen szavak és szokások gyűrűjében, s a veszekedés közben azt sem tudná igazán megmondani, hogy melyik fél van ténylegesen tisztában velük. De ez most már nem az ő baja, mivel úgy tűnik, hogy párbaj lesz belőle, s Aztyan a vöröst nevezi meg bajnokának, és még mesterkardját is kölcsönadja neki a harchoz. Biccent az intézőnek, hogy érti a dolgát. Hátrébb is lép a társaságtól, nehogy fenyegetésnek vegyék a közelségét. Megvárja, amíg az események biztos mederbe terelődnek, s ha az érintettek lemennek a pincearénába, akkor nem tétovázik tovább, hanem lóhalálában fut ki a kalmárból a kovácsműhely felé, de csak akkor, ha mindenki lement a pincébe. Mindaddig a helyén marad.*
*Aztyan ragaszkodik hozzá, hogy a sivatagi vezér feje egy dobozban hagyja el a helyiséget, ráadásul jól visszavág a törvényességi dolgokkal. Mentő felvetését az intéző nem reagálja le, a vörös annál inkább. A rőt lány dacosan és büszkén utasítja el az ork segítségét, ami mögött a másik megsegítése volt a célja, nem pedig egy rabszolga látszatát sugározni. Mindenesetre a vörös nem kér a segítségből, sőt harcolni akar, valami wegtoreni módban. ~Csökönyös és büszke egy nőszemély.~ Magában mormog egyet a lány hárítására, de nem vág vissza neki, mert nem látja értelmét. Ha valaki ennyire határozottan elutasítja a segítségét, akkor azt nem fogja erőltetni. Egy újabb heves szópárbaj alakul ki a heges arcú és főként a sivatagi vezér között. Néha a rőt is belekotnyeleskedik, de valamiért őt annyira nem veszik komolyan a sivatagiak. Az asztalra helyezett ökleit visszahúzza, s felegyenesedik. Letesz az asztalt borító tervéről. Kicsit elveszve érzi magát az ismeretlen szavak és szokások gyűrűjében, s a veszekedés közben azt sem tudná igazán megmondani, hogy melyik fél van ténylegesen tisztában velük. De ez most már nem az ő baja, mivel úgy tűnik, hogy párbaj lesz belőle, s Aztyan a vöröst nevezi meg bajnokának, és még mesterkardját is kölcsönadja neki a harchoz. Biccent az intézőnek, hogy érti a dolgát. Hátrébb is lép a társaságtól, nehogy fenyegetésnek vegyék a közelségét. Megvárja, amíg az események biztos mederbe terelődnek, s ha az érintettek lemennek a pincearénába, akkor nem tétovázik tovább, hanem lóhalálában fut ki a kalmárból a kovácsműhely felé, de csak akkor, ha mindenki lement a pincébe. Mindaddig a helyén marad.*
5388. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-15 14:20:42
Üzenet elküldve: 2021-03-15 14:20:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
*A heges arcú intézőben is körvonalazódni kezd egy olyan érzés, hogy Sulim nem wegtoreni születésű. Talán olyan, mint a báró Artheniorban. Külhoniként szeretne érvényesülni egy másik városban. Ezért vállalt el egy ilyen ügyet, mint Yeza felhajtása. Az, hogy törvényekre hivatkozik, csak ezt támasztja alá. Ha egy wegtoreni óriás Családdal próbálkozna hasonlóval, rosszabbul járna, mint Aztyan járt annak idején.
Darok közbelépését nem is kell lereagálnia, mert Yeza átveszi a szót és a dolog tisztázását. Később, majd elmagyarázza az orknak, hogy ha nem kérdezik, akkor ne beszéljen bele. Tegye azt, amiért fizetik. Legyen nagy és erős és persze csendes. Ha pedig oda kell csapni, akkor csapjon oda keményen.
Úgy érzi, ha nem szól közbe, amikor a vörös Darokhoz beszél. Csak olaj lenne a tűzre, a fejvadász pedig csak kihasználná a megingásukat.
Yeza azonban válaszol a kérdésére és kiderül, miféle párbajról van szó és Aztyan egy pillanatra fellélegzik. Artheniorban a párbajokat sem nézik jó szemmel, de még mindig ez a legjobb módja az ügy rendezésének. Pontos ismeretei nincsenek Yeza képességeiről, de amit tud, az szerinte elég lesz.*
- Torrécia Tradicianña. *Egészíti ki a vörös szavát. "A párviadal tradíció." Hogy az asztalnál ülők is értsék. Odahaza nincsenek törvények, viszont vannak tradíciók és szokásjogok, amelyek mentén Wegtoren társadalma éli mindennapjait.
Sulim növekvő mosolyában csak álcát lát az intéző. Fogalma sincs, mire megy ki a játék, de nem is érti, hogyan hihette a fejvadász, hogy csak úgy ki tud sétálni Yezával a fogadóból.*
- Ez legyen az én gondom. *Válaszolja, amikor Sulim újra a törvényekkel, ártatlanokkal és felelősséggel igyekszik takarózni. Most már biztos benne, hogy a férfi nem wegtoreni.
A szavakba rejtett buzdítás kevés, hogy kibillentsék Aztyant a türelméből és béketűréséből. Akit egyszer már megérintett a halál szele, nem halik meg egy fuvallattól. És Sulim szavai még egy fuvallatnál is kevesebbek. Bármennyire is szeretné azt éreztetni, a fejvadász nincs előnyben.
A párbaj valamiért hirtelen elfogadható alternatívává válik Sulim számára és elő is áll bizonyos feltételekkel.*
- Nem vagy abban a helyzetben, hogy feltételeket szabj. *Válaszol szenvtelen hangon az intéző.*
- De rendben. *Sóhajtja.*
- Ha győzöl, akkor Yeza veled megy, *Pillant a vörösre.* ha vesztesz az embereid épségben távozhatnak. A többiről majd megállapodok velük. *Közli tárgyilagos hangon. A további felhajtás említésére nem válaszol, azzal csak a Ranjar meglétéről szóló blöffjét ásná alá.
Sulim választása a Wegtoreni Hármasra esik a párbaj rendszerét illetően, amire a heges arcú komoran bólint.*
- Rendben. A párbajra választott bajnokom pedig Yeza. *Teszi hozzá a vörösre pillantva, majd egy sima mozdulattal kivonja kardját. A wegtoreni mesterkard pengéje megvillan egy pillanatra, majd az intéző a leviatánfejes markolattal előre átnyújta a lánynak.*
- Vos destiño, vos espadä. *"A te sorsod, a te kardod." - hallatszik a tradicionális wegtoreni kiválasztás. Wegtorenben megszokott bérkardot választani a párbajra, ha valamelyik nemesi ház nem kívánja vérét ontani. Persze emiatt jól is kell választani, hisz egy rossz választás és oda a tisztelet. Ha Yeza átveszi a kardot, Aztyan csak elismerően biccent egyet a lány felé. Élnie kell a lehetőséggel amit kapott.*
- Kérlek, fáradj le velünk az arénánkba. Hisz, ahogy magad mondtad, nem szeretném, ha ártatlanok sérülnének meg. *Fordul az intéző Sulim felé és jobbjával a pult mellett nyíló ajtóhoz invitálja, amely mögött a pincearéna bújik meg.*
- Az embereid természetesen velünk tarthatnak. *Pillanat az asztalnál ülők felé.*
- Ti itt maradtok. *Fordul Darok felé, de szavával mindenkinek szól, aki eddig a konfliktust figyelte.*
- Ha nem jövünk fel, tegyétek, amit tennetek kell. *Egészíti ki a mondatot, mert kinézi Sulimból, hogy valamit forral. De az is lehet, hogy elutasítja a pincearéna nyugalmát és más helyet kíván választani. Ám reméli, a gesztus, hogy Yeza részéről csak az intéző lesz jelen a párbajnál, elég lesz némi bizalomra.*
*A heges arcú intézőben is körvonalazódni kezd egy olyan érzés, hogy Sulim nem wegtoreni születésű. Talán olyan, mint a báró Artheniorban. Külhoniként szeretne érvényesülni egy másik városban. Ezért vállalt el egy ilyen ügyet, mint Yeza felhajtása. Az, hogy törvényekre hivatkozik, csak ezt támasztja alá. Ha egy wegtoreni óriás Családdal próbálkozna hasonlóval, rosszabbul járna, mint Aztyan járt annak idején.
Darok közbelépését nem is kell lereagálnia, mert Yeza átveszi a szót és a dolog tisztázását. Később, majd elmagyarázza az orknak, hogy ha nem kérdezik, akkor ne beszéljen bele. Tegye azt, amiért fizetik. Legyen nagy és erős és persze csendes. Ha pedig oda kell csapni, akkor csapjon oda keményen.
Úgy érzi, ha nem szól közbe, amikor a vörös Darokhoz beszél. Csak olaj lenne a tűzre, a fejvadász pedig csak kihasználná a megingásukat.
Yeza azonban válaszol a kérdésére és kiderül, miféle párbajról van szó és Aztyan egy pillanatra fellélegzik. Artheniorban a párbajokat sem nézik jó szemmel, de még mindig ez a legjobb módja az ügy rendezésének. Pontos ismeretei nincsenek Yeza képességeiről, de amit tud, az szerinte elég lesz.*
- Torrécia Tradicianña. *Egészíti ki a vörös szavát. "A párviadal tradíció." Hogy az asztalnál ülők is értsék. Odahaza nincsenek törvények, viszont vannak tradíciók és szokásjogok, amelyek mentén Wegtoren társadalma éli mindennapjait.
Sulim növekvő mosolyában csak álcát lát az intéző. Fogalma sincs, mire megy ki a játék, de nem is érti, hogyan hihette a fejvadász, hogy csak úgy ki tud sétálni Yezával a fogadóból.*
- Ez legyen az én gondom. *Válaszolja, amikor Sulim újra a törvényekkel, ártatlanokkal és felelősséggel igyekszik takarózni. Most már biztos benne, hogy a férfi nem wegtoreni.
A szavakba rejtett buzdítás kevés, hogy kibillentsék Aztyant a türelméből és béketűréséből. Akit egyszer már megérintett a halál szele, nem halik meg egy fuvallattól. És Sulim szavai még egy fuvallatnál is kevesebbek. Bármennyire is szeretné azt éreztetni, a fejvadász nincs előnyben.
A párbaj valamiért hirtelen elfogadható alternatívává válik Sulim számára és elő is áll bizonyos feltételekkel.*
- Nem vagy abban a helyzetben, hogy feltételeket szabj. *Válaszol szenvtelen hangon az intéző.*
- De rendben. *Sóhajtja.*
- Ha győzöl, akkor Yeza veled megy, *Pillant a vörösre.* ha vesztesz az embereid épségben távozhatnak. A többiről majd megállapodok velük. *Közli tárgyilagos hangon. A további felhajtás említésére nem válaszol, azzal csak a Ranjar meglétéről szóló blöffjét ásná alá.
Sulim választása a Wegtoreni Hármasra esik a párbaj rendszerét illetően, amire a heges arcú komoran bólint.*
- Rendben. A párbajra választott bajnokom pedig Yeza. *Teszi hozzá a vörösre pillantva, majd egy sima mozdulattal kivonja kardját. A wegtoreni mesterkard pengéje megvillan egy pillanatra, majd az intéző a leviatánfejes markolattal előre átnyújta a lánynak.*
- Vos destiño, vos espadä. *"A te sorsod, a te kardod." - hallatszik a tradicionális wegtoreni kiválasztás. Wegtorenben megszokott bérkardot választani a párbajra, ha valamelyik nemesi ház nem kívánja vérét ontani. Persze emiatt jól is kell választani, hisz egy rossz választás és oda a tisztelet. Ha Yeza átveszi a kardot, Aztyan csak elismerően biccent egyet a lány felé. Élnie kell a lehetőséggel amit kapott.*
- Kérlek, fáradj le velünk az arénánkba. Hisz, ahogy magad mondtad, nem szeretném, ha ártatlanok sérülnének meg. *Fordul az intéző Sulim felé és jobbjával a pult mellett nyíló ajtóhoz invitálja, amely mögött a pincearéna bújik meg.*
- Az embereid természetesen velünk tarthatnak. *Pillanat az asztalnál ülők felé.*
- Ti itt maradtok. *Fordul Darok felé, de szavával mindenkinek szól, aki eddig a konfliktust figyelte.*
- Ha nem jövünk fel, tegyétek, amit tennetek kell. *Egészíti ki a mondatot, mert kinézi Sulimból, hogy valamit forral. De az is lehet, hogy elutasítja a pincearéna nyugalmát és más helyet kíván választani. Ám reméli, a gesztus, hogy Yeza részéről csak az intéző lesz jelen a párbajnál, elég lesz némi bizalomra.*
5387. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-15 12:38:39
Üzenet elküldve: 2021-03-15 12:38:39
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// Rőt tincsek nyomában //
* Szép kis szópárbaj kerekedik, miután az intéző megérkezik. Aztyan rezzenéstelen arccáról nehéz lenne bármiféle érzelmet leolvasni. Ám Sulim már más tészta, mert az ő mosolya csak egyre növekszik. Magabiztos a helyzetéhez képest, aminek az oka hamar kiderül. A város törvényeire hivatkozik, amivel úgy tűnik, hogy még az intéző sem tud mit kezdeni. Vissza vágása lepereg a sivatagiról.*
- Érdekes meglátás intéző. Csak az a baj, hogy a te szeletke Wegtorenedben elkövetett bűntetteket is ugyan úgy bünteti a város. Pont ezért kellett a város által jóváhagyott engedély. Azt hinné az ember, hogy egy intézőnek már van elég esze, de hát úgy tűnik nincs. Arra vajon gondolt amikor ezt kijelentette, hogy itt ártatlan emberek is vannak, akik megsérülhetnek? Felelős magatartás azt meg kell hagyni. A társaimért meg igazán felesleges aggódni. Tudják, amit tudniuk kell.* Lassan tényleg egy patt helyzet kialakulni. Aztyan továbbra is köti az ebet a karóhoz, miszerint a fejvadász feje kerüljön dobozba.*
- Merész szavak. Talán te fogod levágni személyesen? Gyerünk, akkor tedd meg az első lépés! Az összes általad felsorakoztatott tanú itt lesz, hogy elmondja mit tettél. Rajta gyerünk! Mocskold be báród és kereskedőházad nevét!* Buzdítja a férfit a tettekre. Egyik irányból sem egyszerű a helyzet, amit az ork még jobban meg is bonyolít. Ostoba fellépése is csak azt mutatja, hogy mennyire kétségbeessetek lehetnek az itt egybegyűltek. Meg sme állja emberünk, hogy ne röhögjön fel. Mondana is valami, de Yeza hamarabb reagálja le a hallottakat. Eddig szépen el volt nyomva, de úgy tűnik, hogy mostanra elege lett ebből az egészből. Elsőnek az orkot teszi helyre, de aztán tovább megy. Már megint ezzel a párbajjal jön elő, amit nem is neki intéztek. Érdekesen alakulnak a fejlemények, mert a wegtoreni nyelven is szól, hogy az emberei is értsék, mert arra már ők is felkapják a fejüket. Továbbra is mosolyog a férfi.*
- Hát ez kellett? Ez a cirkusz kellett, hogy eljussunk idáig? Én már ezt szajkózom a kezdetek óta. Vonuljunk félre és csöndben intézzük el. Már rég túlestünk volna rajta. Ám most már kénytelen vagyok feltételeket szabni. Ha nyerek, akkor megyünk a lánnyal együtt. Ha nem, akkor az embereim kapnak 500 aranyat és szabad elvonulást. Ez esetben ők nem fognak további fejvadászokat felhajtani a vöröske feje okán. A párbaj kikötései nem izgatnak, de én személy szerint a wegtoreni hármast alkalmaznám, ha az intéző úrnak ez megfelelne.* Pillant a heges arcúra. Kíváncsi, hogy mi fog ebből kisülni. Azok, akiknek van egy kis ismerete a Tűz Városával kapcsolatban, az tudhatja, hogy a wegtoreni hármas az három vágást jelent a párbaj során. Karon egy, törzsön egy, és lábon egy.*
* Szép kis szópárbaj kerekedik, miután az intéző megérkezik. Aztyan rezzenéstelen arccáról nehéz lenne bármiféle érzelmet leolvasni. Ám Sulim már más tészta, mert az ő mosolya csak egyre növekszik. Magabiztos a helyzetéhez képest, aminek az oka hamar kiderül. A város törvényeire hivatkozik, amivel úgy tűnik, hogy még az intéző sem tud mit kezdeni. Vissza vágása lepereg a sivatagiról.*
- Érdekes meglátás intéző. Csak az a baj, hogy a te szeletke Wegtorenedben elkövetett bűntetteket is ugyan úgy bünteti a város. Pont ezért kellett a város által jóváhagyott engedély. Azt hinné az ember, hogy egy intézőnek már van elég esze, de hát úgy tűnik nincs. Arra vajon gondolt amikor ezt kijelentette, hogy itt ártatlan emberek is vannak, akik megsérülhetnek? Felelős magatartás azt meg kell hagyni. A társaimért meg igazán felesleges aggódni. Tudják, amit tudniuk kell.* Lassan tényleg egy patt helyzet kialakulni. Aztyan továbbra is köti az ebet a karóhoz, miszerint a fejvadász feje kerüljön dobozba.*
- Merész szavak. Talán te fogod levágni személyesen? Gyerünk, akkor tedd meg az első lépés! Az összes általad felsorakoztatott tanú itt lesz, hogy elmondja mit tettél. Rajta gyerünk! Mocskold be báród és kereskedőházad nevét!* Buzdítja a férfit a tettekre. Egyik irányból sem egyszerű a helyzet, amit az ork még jobban meg is bonyolít. Ostoba fellépése is csak azt mutatja, hogy mennyire kétségbeessetek lehetnek az itt egybegyűltek. Meg sme állja emberünk, hogy ne röhögjön fel. Mondana is valami, de Yeza hamarabb reagálja le a hallottakat. Eddig szépen el volt nyomva, de úgy tűnik, hogy mostanra elege lett ebből az egészből. Elsőnek az orkot teszi helyre, de aztán tovább megy. Már megint ezzel a párbajjal jön elő, amit nem is neki intéztek. Érdekesen alakulnak a fejlemények, mert a wegtoreni nyelven is szól, hogy az emberei is értsék, mert arra már ők is felkapják a fejüket. Továbbra is mosolyog a férfi.*
- Hát ez kellett? Ez a cirkusz kellett, hogy eljussunk idáig? Én már ezt szajkózom a kezdetek óta. Vonuljunk félre és csöndben intézzük el. Már rég túlestünk volna rajta. Ám most már kénytelen vagyok feltételeket szabni. Ha nyerek, akkor megyünk a lánnyal együtt. Ha nem, akkor az embereim kapnak 500 aranyat és szabad elvonulást. Ez esetben ők nem fognak további fejvadászokat felhajtani a vöröske feje okán. A párbaj kikötései nem izgatnak, de én személy szerint a wegtoreni hármast alkalmaznám, ha az intéző úrnak ez megfelelne.* Pillant a heges arcúra. Kíváncsi, hogy mi fog ebből kisülni. Azok, akiknek van egy kis ismerete a Tűz Városával kapcsolatban, az tudhatja, hogy a wegtoreni hármas az három vágást jelent a párbaj során. Karon egy, törzsön egy, és lábon egy.*
5386. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-15 10:04:44
Üzenet elküldve: 2021-03-15 10:04:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
// Meghívás csevejre //
// Rőt tincsek nyomában //
*Arja csendben figyel, pillantása mindig azon időzik a háttérből, aki épp magához ragadja a szót. Darok szavai jócskán meg is lepik, de gyorsan rájön, hogy az ork valószínű csak Yezát próbálná menteni. A rőthajú wegtoreni harcoslány persze nem kér a dologból. Páviadalt akar! Yezát ismerve Arja egyáltalán nem csodálkozik ezen...
A nomádok vezére meg hajthatatlan... vinni akarja Yezát, és úgy tűnik, ebben semmi sem fogja megakadályozni! Na meg, Arja biztos ebben, ha le is vágják itt mind az ötüket úgy, hogy a rőthajú életben marad, a dolognak úgyis hamar híre megy. Yeza fejére meg még magasabb vérdíjat tűznek ki. Aztán jön majd a következő csapat. ~Csak a váltó... Ezért mesélt el olyan keveset magáról. Meg ezért nem akart lejönni délre, a Kikötőbe!~ rakja össze magában a lány.
Talán már Aztyan is hajlana a párbajra, valamiért legalábbis rákérdez a dologra. ~Vagy csak időt akar nyerni.~
Nawanthiri kérdését hallva a kalandor lány csak lassan rázza a fejét, tagadón, továbbra is a sivatagiakra figyelve. Még mit nem! Ez nem az a ő műfaja, a szerzeteslányhoz vagy Darokhoz illik. Ereje sincs hozzá. Ha már nem volt más kiút, és az élete, vagy a szabadsága volt a tét, Arja mást használt.*
- Meglátjuk. *mondja halkan. Azok a sivatagi nomádok kiskoruktól gyakorolják az ölés művészetét. Még Wegtorenben sem köt bele senki egy ilyen csapatba, ha bejönnek a városba néha. Felesleges szánni őket a lány szerint.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.15 11:52:11
// Rőt tincsek nyomában //
*Arja csendben figyel, pillantása mindig azon időzik a háttérből, aki épp magához ragadja a szót. Darok szavai jócskán meg is lepik, de gyorsan rájön, hogy az ork valószínű csak Yezát próbálná menteni. A rőthajú wegtoreni harcoslány persze nem kér a dologból. Páviadalt akar! Yezát ismerve Arja egyáltalán nem csodálkozik ezen...
A nomádok vezére meg hajthatatlan... vinni akarja Yezát, és úgy tűnik, ebben semmi sem fogja megakadályozni! Na meg, Arja biztos ebben, ha le is vágják itt mind az ötüket úgy, hogy a rőthajú életben marad, a dolognak úgyis hamar híre megy. Yeza fejére meg még magasabb vérdíjat tűznek ki. Aztán jön majd a következő csapat. ~Csak a váltó... Ezért mesélt el olyan keveset magáról. Meg ezért nem akart lejönni délre, a Kikötőbe!~ rakja össze magában a lány.
Talán már Aztyan is hajlana a párbajra, valamiért legalábbis rákérdez a dologra. ~Vagy csak időt akar nyerni.~
Nawanthiri kérdését hallva a kalandor lány csak lassan rázza a fejét, tagadón, továbbra is a sivatagiakra figyelve. Még mit nem! Ez nem az a ő műfaja, a szerzeteslányhoz vagy Darokhoz illik. Ereje sincs hozzá. Ha már nem volt más kiút, és az élete, vagy a szabadsága volt a tét, Arja mást használt.*
- Meglátjuk. *mondja halkan. Azok a sivatagi nomádok kiskoruktól gyakorolják az ölés művészetét. Még Wegtorenben sem köt bele senki egy ilyen csapatba, ha bejönnek a városba néha. Felesleges szánni őket a lány szerint.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.15 11:52:11
5385. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-14 21:01:12
Üzenet elküldve: 2021-03-14 21:01:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Meghívás csevejre //
// Rőt tincsek nyomában //
*A burkolt célzásokból nem volt nehéz kitalálnia, hogy ha itt harc lesz, Arja valószínűleg részt fog benne venni. Az meg mégse járja, hogy Nawanthirishardipandra a Pincearénában vagánykodik, amikor meg fennforgás van, a pultnál iszogatja a kis tejecskéjét, és csendben szurkol az újdonsült edzőtársának! Főleg így, hogy nem is a biztonsági orkot kell összecsomagolni. Nem mintha félne tőle, de azért a kafiyásokon ránézésre könnyebben találna fogást.
Közben peregnek a mondatok, és a kirakós darabkái sorra a helyükre kerülnek. A vörös fején vérdíj van, és a feketeruhás őérte jött Artheniorba. A báró pedig tudott erről a vérdíjról - ami azt illeti, az övé a vörös.*
~Akkor te vagy az a bizonyos wegtoreni fúria, aki mindig összeveszik a zenészekkel!~
*Nawanthiri idefelé jövet többször útbaigazítást kért, és a környékbeliek mindenfélét meséltek neki a Wegtoreni Kalmárról - többek között a báró különleges vendégéről is. Nem tudja, hány fejvadász járt itt Sulim előtt, de ha ő az első, és nem jár sikerrel, a többieknek sem lesz nehéz idetalálni.
A párbaj emlegetésére hamiskásan összeszűkülnek a lány mandulaszemei. Van néhány testvére, akik segédek voltak ilyen párbajokon, mielőtt szerzetesnek álltak volna. A legöregebb, "Csak Egy Hullám" sokat mesélt, hogy mennek az ilyenek. Van, mikor csak egymásnak esnek a felek, máskor nagyon sok egyezkedés van előtte, mégis mind oda fut ki, hogy mihelyt valamelyik félnek elkezd rosszul állni a szénája, beszállnak a segédek is a küzdelembe. "Csak Egy Hullám" valami elnéző csodálattal emlegette azt az okos gazdáját, aki a segédei egy részét rendszeresen elbújtatta a párbajai helyszínén, hogy nagyobb legyen a meglepetés. A páncél rafinált megválasztása, a kesztyűkre kent mérgek vagy az élük mentén kettészedhető kardok már csak úri huncutságnak számítottak. Sulim azonban nem kapható efféle mókára: inkább a helyi törvényekre hivatkozik, amik őt (a fejvadászt) hivatottak védeni. Nawanthiri odapillant Arjára, hallott-e már ilyet.
Aztán a következő pillanatban újabb fordulat: az addig higgadtnak tűnő agyaras hirtelen ráförmed a sivatagiakra, hogy Yeza márpedig az ő felesége, nem fog menni sehova, de kifizeti nekik a fejpénzt érte.*
~Tényleg jobb, hogy az orkkal vagyunk...~
*Fut át Nawanthiri agyán a gondolat, és magában elkezdi sajnálni a nomádokat, akik nem értik a nyelvet, csak találgatnak, mibe keveredtek, de az arcukra van írva, hogy nagyon másra számítottak, amikor elköszöntek a feleségeiktől.*
~Vajon miért nem hagyják itt Sulimot? Olyan sokat ígért nekik?~
*Míg ezt forgatja a fejében, szemügyre veszi a terepet a kafiyások asztaláig. Úgy érzi, nagyrészt akadálytalanul el tudna odáig futni, de többet nyom a latban, hogy közben két vaskos szék is útba esik, amikkel az íjászokat lefoglalhatja, ha úgy van. És egyre inkább kezd úgy lenni.*
- Te ütöttél már le valakit? *súgja oda Arjának, csak amolyan tudakozódás gyanánt.* A nomádokat nem kéne bántani nagyon, szegények azt sem tudják, mi van...
*A feketébe öltözött fejvadász miatt nem aggódik annyira. Nem tudja, Yeza rejteget-e fegyvert a ruhájában, de van egy olyan érzése, hogy amíg ilyen közel van Sulimhoz, a férfi van kettejük közül nagyobb veszélyben.*
// Rőt tincsek nyomában //
*A burkolt célzásokból nem volt nehéz kitalálnia, hogy ha itt harc lesz, Arja valószínűleg részt fog benne venni. Az meg mégse járja, hogy Nawanthirishardipandra a Pincearénában vagánykodik, amikor meg fennforgás van, a pultnál iszogatja a kis tejecskéjét, és csendben szurkol az újdonsült edzőtársának! Főleg így, hogy nem is a biztonsági orkot kell összecsomagolni. Nem mintha félne tőle, de azért a kafiyásokon ránézésre könnyebben találna fogást.
Közben peregnek a mondatok, és a kirakós darabkái sorra a helyükre kerülnek. A vörös fején vérdíj van, és a feketeruhás őérte jött Artheniorba. A báró pedig tudott erről a vérdíjról - ami azt illeti, az övé a vörös.*
~Akkor te vagy az a bizonyos wegtoreni fúria, aki mindig összeveszik a zenészekkel!~
*Nawanthiri idefelé jövet többször útbaigazítást kért, és a környékbeliek mindenfélét meséltek neki a Wegtoreni Kalmárról - többek között a báró különleges vendégéről is. Nem tudja, hány fejvadász járt itt Sulim előtt, de ha ő az első, és nem jár sikerrel, a többieknek sem lesz nehéz idetalálni.
A párbaj emlegetésére hamiskásan összeszűkülnek a lány mandulaszemei. Van néhány testvére, akik segédek voltak ilyen párbajokon, mielőtt szerzetesnek álltak volna. A legöregebb, "Csak Egy Hullám" sokat mesélt, hogy mennek az ilyenek. Van, mikor csak egymásnak esnek a felek, máskor nagyon sok egyezkedés van előtte, mégis mind oda fut ki, hogy mihelyt valamelyik félnek elkezd rosszul állni a szénája, beszállnak a segédek is a küzdelembe. "Csak Egy Hullám" valami elnéző csodálattal emlegette azt az okos gazdáját, aki a segédei egy részét rendszeresen elbújtatta a párbajai helyszínén, hogy nagyobb legyen a meglepetés. A páncél rafinált megválasztása, a kesztyűkre kent mérgek vagy az élük mentén kettészedhető kardok már csak úri huncutságnak számítottak. Sulim azonban nem kapható efféle mókára: inkább a helyi törvényekre hivatkozik, amik őt (a fejvadászt) hivatottak védeni. Nawanthiri odapillant Arjára, hallott-e már ilyet.
Aztán a következő pillanatban újabb fordulat: az addig higgadtnak tűnő agyaras hirtelen ráförmed a sivatagiakra, hogy Yeza márpedig az ő felesége, nem fog menni sehova, de kifizeti nekik a fejpénzt érte.*
~Tényleg jobb, hogy az orkkal vagyunk...~
*Fut át Nawanthiri agyán a gondolat, és magában elkezdi sajnálni a nomádokat, akik nem értik a nyelvet, csak találgatnak, mibe keveredtek, de az arcukra van írva, hogy nagyon másra számítottak, amikor elköszöntek a feleségeiktől.*
~Vajon miért nem hagyják itt Sulimot? Olyan sokat ígért nekik?~
*Míg ezt forgatja a fejében, szemügyre veszi a terepet a kafiyások asztaláig. Úgy érzi, nagyrészt akadálytalanul el tudna odáig futni, de többet nyom a latban, hogy közben két vaskos szék is útba esik, amikkel az íjászokat lefoglalhatja, ha úgy van. És egyre inkább kezd úgy lenni.*
- Te ütöttél már le valakit? *súgja oda Arjának, csak amolyan tudakozódás gyanánt.* A nomádokat nem kéne bántani nagyon, szegények azt sem tudják, mi van...
*A feketébe öltözött fejvadász miatt nem aggódik annyira. Nem tudja, Yeza rejteget-e fegyvert a ruhájában, de van egy olyan érzése, hogy amíg ilyen közel van Sulimhoz, a férfi van kettejük közül nagyobb veszélyben.*
5384. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-14 17:55:42
Üzenet elküldve: 2021-03-14 17:55:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
*Lesissegik. Egyszerűen lesissegik, amikor felel a kihívásra. Csikordul a Rőt foga de veszteg marad. Ez egyébként bámulatos teljesítmény a részéről. Kár, hogy más nincs tisztában vele, mekkora erőfeszítéseket tesz, hogy ne szúrja el új párfogói előtt az esélyét. Illetve, ha úgy vesszük, még jó, hogy egyedül ő tud róla. Ha tisztában lennének vele, hogy mennyire bosszantó tud lenni a természete, talán máris a sivatagiak kezébe nyomnának egy csinos erszény aranyat, és hálásan megköszönnék nekik távoztukban, hogy a lehető legmesszebb viszik innen a vöröst.
~Nemes kutya.~ A vezér szavaira egy pillanatra összeszűkülnek Yeza szemei, aztán rájön, hogy egészen félreértette a szófordulatot. Odahaza a szimbolikában a kutya kicsit mást jelent, mint errefelé. Azt hitte Sulim talán mégis ismerheti a Bárót, de ezek szerint csupán sértegetésről van szó. Méghozzá olyanról, ami egy artheniorira vall. Így már érthető a makulátlanul ejtett közös. Nem hallott a Fekete Váltóról és úgy hivatkozik a Báró címére, mint születési előjog, pedig a wegtoreni nemesség jóval másabb lábakon áll, mint az itteni. A valaha volt itteni. Mi több, hivatalos fejvadász engedélyt emleget. Pedig hazája nyelvjárásában nincs is igazán kifejezés arra, hogy "hivatalos". Wegtoren meg amúgy sem az engedélyek földje. Arrafelé, úgymond, mindenki a saját engedélyének a kovácsa. Ez a fickó nem wegtoreni. De akkor honnan szerezhette a körözvényt? Abban mondjuk teljesen igaza van, hogy ha nincs váltó, akkor ő szabad préda. Sejtése szerint a Ranjar megléte csak blöff volt az intéző részéről, bár biztos nem lehet benne. De az egész valahogy akkor is furcsa. Felmerül benne az is, hogy a dolog talán nem is róla szól, hanem a Bárót vagy a Kereskedőházat provokálják. Egy wegtorenit nem nehéz csőbe húzni itt. Az artheniori törvények... pff... Nem véletlen, hogy Yeza eddig inkább a Kikötőben húzta meg magát. Egyre csak tülekednek a gondolatok a fejében. Meglehet, hogy a bujkálással töltött évek túl gyanakvóvá tették, és abba is tesz még három kanyart, amiben egy sincs, de időbe telik, míg ez a szokása kikopik. Ha kikopik.
A kombinálásból Aztyan kérdése rázza fel, amire mindezek fényében már nem is tudja pontosan, mit feleljen. De nem is kell elsietnie, mert az ork hirtelen önálló tervet látszik előhúzni a tarsolyából. Yeza hirtelen majdnem félrenyeli a megkezdett szótagot. Felváltva pillant az orkra és az intézőre. Az ajkába harap, nehogy kibuggyanjon belőle a nevetés, mert habár Aztyan kiválóan tartja meg magának az érzelmeit, ebben a pillanatban Yeza valószínűleg pontosan tudja, hogy mire gondol.
Nem akarja tovább bonyolítani ezt a dolgot, de bolondot sem akar csinálni a zöldbőrűből.*
- Csak szeretnéd, hogy asszonyod legyek *néz szúrósan az orkra.* - De előbb még igent kéne mondanom. *Értékeli a szándékot, de kezdi úgy érezni magát, mint egy darab hús, amin vadkutyák marakodnak. Férfiak! Meg az igényeik! Mindenkinek joga meg szava van csak pont neki nincs, akinek a feje a tét az egészben.*
- Én nem leszek akárkié *emeli fel a hangját.* - Megvan az ára! *A sivatagiról Aztyanra pillant. Elvégre nekik is van egy egyezségük. Ám tekintete hamar visszafordul a fekete ruhásra.*
- Feltettél egy kérdést *mondja.* - Én pedig válaszoltam rá, hiába sissegsz le, Sulim! Ezt nem veheted semmibe. *Ujjával a vezér felé mutat és ellép tőle ezzel a mozdulattal.* - Vitatom a jogodat és állok a kihívásod elé. A párbaj becsület dolga. Két fél közös megegyezése. Torrécia Salarunña! *vált wegtorenire e mondat erejéig: "A párviadal szent!" ...vagy inkább sérthetetlen. Valahol a kettő között lehet az igazság a fordításban. Ha a közöst nem is értik a sivatagiak, talán a Tűz Városának nyelvét igen.* - Mit mond erről Arthenior törvénye?
*Arját meg a másik lányt ő nem veszi észre. Nincsenek a látóterében és van épp elég más, amire figyelnie kell. Nem is beszélve a fogadó vendégeinek most már egyre fókuszáltabb figyelméről.*
*Lesissegik. Egyszerűen lesissegik, amikor felel a kihívásra. Csikordul a Rőt foga de veszteg marad. Ez egyébként bámulatos teljesítmény a részéről. Kár, hogy más nincs tisztában vele, mekkora erőfeszítéseket tesz, hogy ne szúrja el új párfogói előtt az esélyét. Illetve, ha úgy vesszük, még jó, hogy egyedül ő tud róla. Ha tisztában lennének vele, hogy mennyire bosszantó tud lenni a természete, talán máris a sivatagiak kezébe nyomnának egy csinos erszény aranyat, és hálásan megköszönnék nekik távoztukban, hogy a lehető legmesszebb viszik innen a vöröst.
~Nemes kutya.~ A vezér szavaira egy pillanatra összeszűkülnek Yeza szemei, aztán rájön, hogy egészen félreértette a szófordulatot. Odahaza a szimbolikában a kutya kicsit mást jelent, mint errefelé. Azt hitte Sulim talán mégis ismerheti a Bárót, de ezek szerint csupán sértegetésről van szó. Méghozzá olyanról, ami egy artheniorira vall. Így már érthető a makulátlanul ejtett közös. Nem hallott a Fekete Váltóról és úgy hivatkozik a Báró címére, mint születési előjog, pedig a wegtoreni nemesség jóval másabb lábakon áll, mint az itteni. A valaha volt itteni. Mi több, hivatalos fejvadász engedélyt emleget. Pedig hazája nyelvjárásában nincs is igazán kifejezés arra, hogy "hivatalos". Wegtoren meg amúgy sem az engedélyek földje. Arrafelé, úgymond, mindenki a saját engedélyének a kovácsa. Ez a fickó nem wegtoreni. De akkor honnan szerezhette a körözvényt? Abban mondjuk teljesen igaza van, hogy ha nincs váltó, akkor ő szabad préda. Sejtése szerint a Ranjar megléte csak blöff volt az intéző részéről, bár biztos nem lehet benne. De az egész valahogy akkor is furcsa. Felmerül benne az is, hogy a dolog talán nem is róla szól, hanem a Bárót vagy a Kereskedőházat provokálják. Egy wegtorenit nem nehéz csőbe húzni itt. Az artheniori törvények... pff... Nem véletlen, hogy Yeza eddig inkább a Kikötőben húzta meg magát. Egyre csak tülekednek a gondolatok a fejében. Meglehet, hogy a bujkálással töltött évek túl gyanakvóvá tették, és abba is tesz még három kanyart, amiben egy sincs, de időbe telik, míg ez a szokása kikopik. Ha kikopik.
A kombinálásból Aztyan kérdése rázza fel, amire mindezek fényében már nem is tudja pontosan, mit feleljen. De nem is kell elsietnie, mert az ork hirtelen önálló tervet látszik előhúzni a tarsolyából. Yeza hirtelen majdnem félrenyeli a megkezdett szótagot. Felváltva pillant az orkra és az intézőre. Az ajkába harap, nehogy kibuggyanjon belőle a nevetés, mert habár Aztyan kiválóan tartja meg magának az érzelmeit, ebben a pillanatban Yeza valószínűleg pontosan tudja, hogy mire gondol.
Nem akarja tovább bonyolítani ezt a dolgot, de bolondot sem akar csinálni a zöldbőrűből.*
- Csak szeretnéd, hogy asszonyod legyek *néz szúrósan az orkra.* - De előbb még igent kéne mondanom. *Értékeli a szándékot, de kezdi úgy érezni magát, mint egy darab hús, amin vadkutyák marakodnak. Férfiak! Meg az igényeik! Mindenkinek joga meg szava van csak pont neki nincs, akinek a feje a tét az egészben.*
- Én nem leszek akárkié *emeli fel a hangját.* - Megvan az ára! *A sivatagiról Aztyanra pillant. Elvégre nekik is van egy egyezségük. Ám tekintete hamar visszafordul a fekete ruhásra.*
- Feltettél egy kérdést *mondja.* - Én pedig válaszoltam rá, hiába sissegsz le, Sulim! Ezt nem veheted semmibe. *Ujjával a vezér felé mutat és ellép tőle ezzel a mozdulattal.* - Vitatom a jogodat és állok a kihívásod elé. A párbaj becsület dolga. Két fél közös megegyezése. Torrécia Salarunña! *vált wegtorenire e mondat erejéig: "A párviadal szent!" ...vagy inkább sérthetetlen. Valahol a kettő között lehet az igazság a fordításban. Ha a közöst nem is értik a sivatagiak, talán a Tűz Városának nyelvét igen.* - Mit mond erről Arthenior törvénye?
*Arját meg a másik lányt ő nem veszi észre. Nincsenek a látóterében és van épp elég más, amire figyelnie kell. Nem is beszélve a fogadó vendégeinek most már egyre fókuszáltabb figyelméről.*
5383. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-14 11:12:45
Üzenet elküldve: 2021-03-14 11:12:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
*Látja Yezán, hogy nem ijed meg attól, hogy a kaftános kezet emel rá, ám annak nem örül, hogy a helyén marad és nem áll mellé. De gyanítja, hogy a vörös talán több részletet ismer, ami maradásra készteti. Nem baj, így is jó.
Ahogy beszél, koránt sem pirtianesi virtus. Wegtoreniekkel úgy kell beszélnie egy wegtoreninek, mintha Wegtorenben lennének. Nem kétli, hogy a fejvadász ismeri a Tűz Városának törvénytelen törvényeit, de a heges arcú, mint intéző talán kicsit jobban eligazodik közöttük.
Sejti, hogy megfogalmazása nem arat maradéktalan tetszést Yezában, de valóban csak a viszonyok tisztázása végett használt tulajdoni viszonyt megjelölő szavakat. Az ultimátum viszont kimondatott és az asztalnál ülők reakciójából, vagy azok elmaradásából, arra következtet, hogy nem mindenki értette szavait.
Aztán a vörös valami párbajra ajánlkozik fel, amit az intéző nem teljes mértékben ért, de Wegtorenben megszokott módja a vitás esetek elintézésének a párbaj. Ezért is élnek meg olyan jól a bérkardok odahaza.
Ha kenyértörésre kerül a sor, ami úgy tűnik, egyre távolabbra kerül, akkor nagy valószínűséggel elintézik a társaságot. Darok mellett közben megérkezik Arja és a Központban megismert lány is. Aki ott elég talpraesettnek tűnt, talán most az oldalukra áll. Mivel figyelme a kaftános vezéré és társaié, így nem hallja a mögötte lezajló kurta beszélgetést a két lány között.
A kaftános vezér mosolyogni kezd, miközben Aztyan beszél. Ezzel szemben a heges arcú nem mosolyog. Az intéző jól beszéli a wegtorenit, hisz ott született és nőtt fel, de nem teljesen tiszta neki, milyen beszélgetés zajlik le a sivatagiak között.
Aztán a fejvadászon a sor, hogy hosszan taglalja saját meglátásait az elhangzottakkal kapcsolatban, ami alatt Aztyan továbbra sem enyhül meg, nem húzódik félmosolyra az arca.*
- Ha wegtoreni ügyeket akarsz intézni egy wegtorenivel, hiteltelenné tesz, ha Arthenior törvényeire hivatkozol. Vedd úgy, hogy ez itt, *Int körbe enyhe mozdulattal jobbjával a fogadóban.* egy szeletke Wegtoren, ahol nem érdemes törvények mögé bújni. A társaid tudják, hogy egy gyáva féreg vagy? *Néz végig a társaságon. Talán akad közöttük olyan, aki beszéli kicsit a közöst és értette, hogy a vezér wegtoreniként törvényekkel védené magát és az igazát.*
- Yeza marad, a társaid elmehetnek egy dobozban a fejeddel. *Tárgyilagosan beszél, már-már érzelemmentesen. A szituáció kezd patthelyzetbe jutni, ami egyre közelebb viszi a megoldást a leszámolás felé.*
- Egy cseppet sem érdekel, hogy hiszed-e vagy sem a Ranjar meglétét vagy hogy minek tartod a bárómat. Ahogy az se érdekel, hogy milyen engedéllyel rendelkezel. *Sóhajtja nehéz szívvel.*
- Yeza, mit akarsz ezzel a párbajjal? *Kérdi a vöröst, mintha ez egy megoldás lehetne a kialakuló helyzetre. Égszín pillantása végigfut a többi sivatagin is, hátha valamelyik veszi a bátorságot és felvilágosítja.
Készen áll rá, hogy vér folyjon a Kalmárban, de szeretné elkerülni a dolgot. Ha pedig harcra kerül a sor, tucatnyi szemtanút tud felsorakoztatni, hogy ezek a sivatagiak kezdték a perpatvart. De reméli, elég lesz csak a szószóló fejét visszaküldeni.
Amikor pedig Darok közbeszól mögüle, legszívesebben lehunyná a szemét. Az ork kicsit elkésett a közbeavatkozással, nem hiszi, hogy a fejvadász elhinné a dologt. Pillantása Yezára siklik, kíváncsi, hogy milyen reakciót váltanak ki a lányból az elhangzottak. Az agya már azon kezd dolgozni, hogyan fogja mindezt alátámasztani, de csak egy dolog jut az eszébe, ami nem biztos, hogy a vörös tetszésére lesz.*
*Látja Yezán, hogy nem ijed meg attól, hogy a kaftános kezet emel rá, ám annak nem örül, hogy a helyén marad és nem áll mellé. De gyanítja, hogy a vörös talán több részletet ismer, ami maradásra készteti. Nem baj, így is jó.
Ahogy beszél, koránt sem pirtianesi virtus. Wegtoreniekkel úgy kell beszélnie egy wegtoreninek, mintha Wegtorenben lennének. Nem kétli, hogy a fejvadász ismeri a Tűz Városának törvénytelen törvényeit, de a heges arcú, mint intéző talán kicsit jobban eligazodik közöttük.
Sejti, hogy megfogalmazása nem arat maradéktalan tetszést Yezában, de valóban csak a viszonyok tisztázása végett használt tulajdoni viszonyt megjelölő szavakat. Az ultimátum viszont kimondatott és az asztalnál ülők reakciójából, vagy azok elmaradásából, arra következtet, hogy nem mindenki értette szavait.
Aztán a vörös valami párbajra ajánlkozik fel, amit az intéző nem teljes mértékben ért, de Wegtorenben megszokott módja a vitás esetek elintézésének a párbaj. Ezért is élnek meg olyan jól a bérkardok odahaza.
Ha kenyértörésre kerül a sor, ami úgy tűnik, egyre távolabbra kerül, akkor nagy valószínűséggel elintézik a társaságot. Darok mellett közben megérkezik Arja és a Központban megismert lány is. Aki ott elég talpraesettnek tűnt, talán most az oldalukra áll. Mivel figyelme a kaftános vezéré és társaié, így nem hallja a mögötte lezajló kurta beszélgetést a két lány között.
A kaftános vezér mosolyogni kezd, miközben Aztyan beszél. Ezzel szemben a heges arcú nem mosolyog. Az intéző jól beszéli a wegtorenit, hisz ott született és nőtt fel, de nem teljesen tiszta neki, milyen beszélgetés zajlik le a sivatagiak között.
Aztán a fejvadászon a sor, hogy hosszan taglalja saját meglátásait az elhangzottakkal kapcsolatban, ami alatt Aztyan továbbra sem enyhül meg, nem húzódik félmosolyra az arca.*
- Ha wegtoreni ügyeket akarsz intézni egy wegtorenivel, hiteltelenné tesz, ha Arthenior törvényeire hivatkozol. Vedd úgy, hogy ez itt, *Int körbe enyhe mozdulattal jobbjával a fogadóban.* egy szeletke Wegtoren, ahol nem érdemes törvények mögé bújni. A társaid tudják, hogy egy gyáva féreg vagy? *Néz végig a társaságon. Talán akad közöttük olyan, aki beszéli kicsit a közöst és értette, hogy a vezér wegtoreniként törvényekkel védené magát és az igazát.*
- Yeza marad, a társaid elmehetnek egy dobozban a fejeddel. *Tárgyilagosan beszél, már-már érzelemmentesen. A szituáció kezd patthelyzetbe jutni, ami egyre közelebb viszi a megoldást a leszámolás felé.*
- Egy cseppet sem érdekel, hogy hiszed-e vagy sem a Ranjar meglétét vagy hogy minek tartod a bárómat. Ahogy az se érdekel, hogy milyen engedéllyel rendelkezel. *Sóhajtja nehéz szívvel.*
- Yeza, mit akarsz ezzel a párbajjal? *Kérdi a vöröst, mintha ez egy megoldás lehetne a kialakuló helyzetre. Égszín pillantása végigfut a többi sivatagin is, hátha valamelyik veszi a bátorságot és felvilágosítja.
Készen áll rá, hogy vér folyjon a Kalmárban, de szeretné elkerülni a dolgot. Ha pedig harcra kerül a sor, tucatnyi szemtanút tud felsorakoztatni, hogy ezek a sivatagiak kezdték a perpatvart. De reméli, elég lesz csak a szószóló fejét visszaküldeni.
Amikor pedig Darok közbeszól mögüle, legszívesebben lehunyná a szemét. Az ork kicsit elkésett a közbeavatkozással, nem hiszi, hogy a fejvadász elhinné a dologt. Pillantása Yezára siklik, kíváncsi, hogy milyen reakciót váltanak ki a lányból az elhangzottak. Az agya már azon kezd dolgozni, hogyan fogja mindezt alátámasztani, de csak egy dolog jut az eszébe, ami nem biztos, hogy a vörös tetszésére lesz.*
5382. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-14 05:50:10
Üzenet elküldve: 2021-03-14 05:50:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Rőt tincsek nyomában //
*Amíg a sivatagiakkal tárgyal, addig a pincearéna felől két nézőjük is akad. Csupán egy pillanatra fordul oldalra, ahol meglátja Arjat és mellette egy erős termetű emberlányt. Ebben a helyzetben az üdvözlés és hasonló dolgok elmaradnak, s pillantása is visszatér a sivatagiakra. Rőt társuk nagyon bátran viselkedik. Mindenkinél hamarabb reflektál a sivatagi vezér kihívására. Kiállna saját magáért, ami igen bátor dolog egy ilyen fiatal emberlánytól. A kihívását azonban lekezelően elutasítják, mintha csak egy prédáról lenne szó. Ez nem éppen tetszetős a hímnek, s úgy látszik, hogy Aztyan határozott fellépése sem hatja meg a fejvadászt, sőt, egyenesen gúnyolódik az intézővel, sértegeti a bárót. ~Ennek így nem lesz jó vége.~ Törvényekkel, jogokkal dobálózik a sivatagi, így ennek kapcsán egy váratlan ötlete támad az orknak. Mielőtt Aztyan talán kardot rántana a hallottak után, gyorsan reagál a sivatagi szavaira. Mielőtt azonban megtenné, egy fél pillantással elnézést kér az intézőtől, amiért önhatalmúlag közbeavatkozik, de meg kell próbálnia az ötletét. Vörös tekintete Yezara terelődik, akinek egy sokatmondó pillantást enged meg, amiből az okos emberlány biztos fogja tudni, hogy a hím készül valamire. Ezúttal Darok reagál a leggyorsabban a sivatagi sértésekre. Szembefordul a fejvadásszal és az asztalukra teszi le két izomban megfeszült öklét, így olyan hatást kelthet, mint egy felbőszült gorilla, aki képes akár a masszív asztalt könnyedén ráborítani a társaságra, ha úgy adódik, ám ezúttal csupán határozottságot sugall a fellépése.*
- A lány nem megy sehova, ugyanis az én asszonyom! *Rámorran a fejvadászra, majd vörösei Yezat találják meg, mint aki valóban asszonyát védelmezné.*
- A báró befogadta, de én vagyok a férje. Nem viheted el csak úgy! *Elég hitelesen alakítja egy nőstényét védelmező ork hímet, akiről sejthető, hogy nem fogja magát hagyni.*
- Mennyivel tartozik? Mi az ára? Megadom. Jogom van rendezni az ügyeit. *Bár roppantul szeretné kardját használni, de itt a sok jog és törvény között úgy gondolja, hogy ha levágják az öt sivatagit, akkor tényleg bajba kerülhet a városban a kereskedőház. Ezt megelőzve próbálja a saját módján orvosolni a helyzetet. Bízik benne, hogy a rőt lány érteni fogja a cseles próbálkozását és nem fogja tagadni ezt a kis huncutságot, mert akkor az egész ötlete kártyavárként omlik össze, és tényleg nem marad más, mint a nyers erőszak.*
A hozzászólás írója (Drikdarok Wogharod) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.14 05:51:47
*Amíg a sivatagiakkal tárgyal, addig a pincearéna felől két nézőjük is akad. Csupán egy pillanatra fordul oldalra, ahol meglátja Arjat és mellette egy erős termetű emberlányt. Ebben a helyzetben az üdvözlés és hasonló dolgok elmaradnak, s pillantása is visszatér a sivatagiakra. Rőt társuk nagyon bátran viselkedik. Mindenkinél hamarabb reflektál a sivatagi vezér kihívására. Kiállna saját magáért, ami igen bátor dolog egy ilyen fiatal emberlánytól. A kihívását azonban lekezelően elutasítják, mintha csak egy prédáról lenne szó. Ez nem éppen tetszetős a hímnek, s úgy látszik, hogy Aztyan határozott fellépése sem hatja meg a fejvadászt, sőt, egyenesen gúnyolódik az intézővel, sértegeti a bárót. ~Ennek így nem lesz jó vége.~ Törvényekkel, jogokkal dobálózik a sivatagi, így ennek kapcsán egy váratlan ötlete támad az orknak. Mielőtt Aztyan talán kardot rántana a hallottak után, gyorsan reagál a sivatagi szavaira. Mielőtt azonban megtenné, egy fél pillantással elnézést kér az intézőtől, amiért önhatalmúlag közbeavatkozik, de meg kell próbálnia az ötletét. Vörös tekintete Yezara terelődik, akinek egy sokatmondó pillantást enged meg, amiből az okos emberlány biztos fogja tudni, hogy a hím készül valamire. Ezúttal Darok reagál a leggyorsabban a sivatagi sértésekre. Szembefordul a fejvadásszal és az asztalukra teszi le két izomban megfeszült öklét, így olyan hatást kelthet, mint egy felbőszült gorilla, aki képes akár a masszív asztalt könnyedén ráborítani a társaságra, ha úgy adódik, ám ezúttal csupán határozottságot sugall a fellépése.*
- A lány nem megy sehova, ugyanis az én asszonyom! *Rámorran a fejvadászra, majd vörösei Yezat találják meg, mint aki valóban asszonyát védelmezné.*
- A báró befogadta, de én vagyok a férje. Nem viheted el csak úgy! *Elég hitelesen alakítja egy nőstényét védelmező ork hímet, akiről sejthető, hogy nem fogja magát hagyni.*
- Mennyivel tartozik? Mi az ára? Megadom. Jogom van rendezni az ügyeit. *Bár roppantul szeretné kardját használni, de itt a sok jog és törvény között úgy gondolja, hogy ha levágják az öt sivatagit, akkor tényleg bajba kerülhet a városban a kereskedőház. Ezt megelőzve próbálja a saját módján orvosolni a helyzetet. Bízik benne, hogy a rőt lány érteni fogja a cseles próbálkozását és nem fogja tagadni ezt a kis huncutságot, mert akkor az egész ötlete kártyavárként omlik össze, és tényleg nem marad más, mint a nyers erőszak.*
A hozzászólás írója (Drikdarok Wogharod) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.14 05:51:47
5381. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-13 19:48:45
Üzenet elküldve: 2021-03-13 19:48:45
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// Rőt tincsek nyomában //
* A rőt csendben marad ugyan, de azért még így is próbál dacolni elnyomójával szemben. Most mondjuk pont nem erre fogja szentelni a figyelmét a fejvadász. Neki az is elég, hogy elhallgat. Az asztal felett vibráló feszültség pedig fel is oldódik az érkező intéző hatására. Van valami a sebhelyesben, ami tekintélyt parancsol, de Sulim továbbra is magabiztos. Aztyan barátságos mosolya, hamar megkeményedik, amikor tapasztalja a sivatagi ellenállását. Igazán kimerítő beszédnek lehet fültanúja a hallgatóság. Sulim arcán a mosoly egyre csak szélesedik ezt hallgatva. A többi embere meg csak értettlenül pislog, mert az artheniori nyelv az számukra érthetetlen. A keményebb hangnem azért feltűnik nekik, amire mintha idegesség ülne ki rájuk. Markrimon ez különösen is látszódik, mivel ő az egyetlen, aki még ismeri a nyelvet. Szólni azt éppen senki nem szól, még a vezér sem. Vár türelmesen, hogy a férfi a végére érjen. Mielőtt viszont reagálhatna Yeza közbe szól. Nem is olyan régen még talán más választ adott volna, de most csak kineveti.*
- Shhh!* Teszi ujját a saját szája elé.* Tárgyalunk éppen, ha észre vetted volna.* Ezután Markrim felé fordul.*
- Shalama wa nata disarasa ga. Naw telastina magava!* A férdi biccent és elkezd valamit mondani a többieknek is ugyanezen a nyelven. Akik kicsit konyítanak a wegtorenihez, azok néhány szót talán megértenek. Pénzről van szó, meg egyességről. Azok idegesen morrannak fel. Nem túlságosan tetszhet neki, amit hallottak.*
- Természetesen tudom, hogy a maga bárója tud a vérdíjról. Vöröske már csicsergett róla.* Mosolyog továbbra is negédesen.*
- Szóval így állunk? Ez a lány a Caldorcoré , az ő tulajdona, mint egy állat vagy tárgy. Nem is vártam volna mást egy ilyen nemes kutyától. Csakhogy ebben a városban ez már nem játszik. Nemrég az ilyenek egy fán himbálóztak. Azt hinné az ember, hogy megtanulták a leckét, de ezek a patkányok soha nem tanulnak. És még azt várjátok, hogy elhiggyük a váltóról kitalált mesétek. Szóval elmondom mi lesz, pedig nem szeretem magam ismételni. Mi most szépen kisétálunk azon az ajtón vöröskével együtt. Neked meg azt ajánlom, hogy fogd be szépen a pofádat, mert máris tucatnyi pontjában sértetted meg a város törvényeit. Fenyegetés, rágalmazás, születési előjogokra való hivatkozás. Szánalmasak vagytok! Ha igazán ismernéd a wegtoreni szokásokat, akkor azt is tudnád, hogy sem a szövetséged, sem pedig a házad nem tehet semmit. Ha nincs váltó, akkor szabad préda. Ezek az íratlan törvények már a kezdetekkor is érvényben voltak. A törvény az törvény! Hivatalos fejvadász engedéllyel rendelkezem, ami felhatalmaz, hogy tegyem, amit tennem kell. Halljam hát, mit akarsz most csinálni? Hogyan akarsz hát megállítani? Erőszakhoz fogsz folyamodni? Nem is várnék többet egy nemes bérenctől.* Arcán továbbra is széles mosoly ül. Roppantul kíváncsi, hogy mégis ezek után mivel fog előrukkolni a férfi. Közben egyre csak többen lesznek, mert két nő is megjelenik, de egyelőre még csak kívülről szemlélik az eseményeket.*
* A rőt csendben marad ugyan, de azért még így is próbál dacolni elnyomójával szemben. Most mondjuk pont nem erre fogja szentelni a figyelmét a fejvadász. Neki az is elég, hogy elhallgat. Az asztal felett vibráló feszültség pedig fel is oldódik az érkező intéző hatására. Van valami a sebhelyesben, ami tekintélyt parancsol, de Sulim továbbra is magabiztos. Aztyan barátságos mosolya, hamar megkeményedik, amikor tapasztalja a sivatagi ellenállását. Igazán kimerítő beszédnek lehet fültanúja a hallgatóság. Sulim arcán a mosoly egyre csak szélesedik ezt hallgatva. A többi embere meg csak értettlenül pislog, mert az artheniori nyelv az számukra érthetetlen. A keményebb hangnem azért feltűnik nekik, amire mintha idegesség ülne ki rájuk. Markrimon ez különösen is látszódik, mivel ő az egyetlen, aki még ismeri a nyelvet. Szólni azt éppen senki nem szól, még a vezér sem. Vár türelmesen, hogy a férfi a végére érjen. Mielőtt viszont reagálhatna Yeza közbe szól. Nem is olyan régen még talán más választ adott volna, de most csak kineveti.*
- Shhh!* Teszi ujját a saját szája elé.* Tárgyalunk éppen, ha észre vetted volna.* Ezután Markrim felé fordul.*
- Shalama wa nata disarasa ga. Naw telastina magava!* A férdi biccent és elkezd valamit mondani a többieknek is ugyanezen a nyelven. Akik kicsit konyítanak a wegtorenihez, azok néhány szót talán megértenek. Pénzről van szó, meg egyességről. Azok idegesen morrannak fel. Nem túlságosan tetszhet neki, amit hallottak.*
- Természetesen tudom, hogy a maga bárója tud a vérdíjról. Vöröske már csicsergett róla.* Mosolyog továbbra is negédesen.*
- Szóval így állunk? Ez a lány a Caldorcoré , az ő tulajdona, mint egy állat vagy tárgy. Nem is vártam volna mást egy ilyen nemes kutyától. Csakhogy ebben a városban ez már nem játszik. Nemrég az ilyenek egy fán himbálóztak. Azt hinné az ember, hogy megtanulták a leckét, de ezek a patkányok soha nem tanulnak. És még azt várjátok, hogy elhiggyük a váltóról kitalált mesétek. Szóval elmondom mi lesz, pedig nem szeretem magam ismételni. Mi most szépen kisétálunk azon az ajtón vöröskével együtt. Neked meg azt ajánlom, hogy fogd be szépen a pofádat, mert máris tucatnyi pontjában sértetted meg a város törvényeit. Fenyegetés, rágalmazás, születési előjogokra való hivatkozás. Szánalmasak vagytok! Ha igazán ismernéd a wegtoreni szokásokat, akkor azt is tudnád, hogy sem a szövetséged, sem pedig a házad nem tehet semmit. Ha nincs váltó, akkor szabad préda. Ezek az íratlan törvények már a kezdetekkor is érvényben voltak. A törvény az törvény! Hivatalos fejvadász engedéllyel rendelkezem, ami felhatalmaz, hogy tegyem, amit tennem kell. Halljam hát, mit akarsz most csinálni? Hogyan akarsz hát megállítani? Erőszakhoz fogsz folyamodni? Nem is várnék többet egy nemes bérenctől.* Arcán továbbra is széles mosoly ül. Roppantul kíváncsi, hogy mégis ezek után mivel fog előrukkolni a férfi. Közben egyre csak többen lesznek, mert két nő is megjelenik, de egyelőre még csak kívülről szemlélik az eseményeket.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7390-7409