Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 271 (5401. - 5420. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5420. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-04-09 19:48:10
Üzenet elküldve: 2021-04-09 19:48:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Valóban olybá tűnik, hogy Teysus keze összefonta ezt a két dörzsölt alakot ezen a kellemes estén, s talán sorsuknak önmaguk a kovácsai, ki tudja, hogy mit tartogat számukra a jövő? Kár lenne ezzel elrontania saját élvezetet Merchennek, így ezek a gondolatok éppen csak kósza járókelőként kukkantanak be elméje fogadójának ablakán, s gyorsan tova is állnak, nehogy megzavarjanak valami jelenleg sokkal fontosabbat. Ahogy a hosszúéletű elrebegi a szót: kérem, a tündér szíve szinte kétszer olyan erősen dobban, mint azelőtt. Érzi, hogy a vére szinte pezseg és szétáramlik az egész testében. Az apró csók oly édesnek hat, hogy nem tudna betelni vele, még ha akarna sem tudna egykönnyen megállni. Szerencsére nem is kell. A kezek érintése bizsergetően hat hamvas bőrére, hamar kirázza a hideg is, amit könnyen érezhet is a másik. Szavához híven igyekszik finoman lesegíteni azt a bizonyos ruhát, ha teheti, s így reményei szerint szabaddá válhatnak a bizonyosan gyönyörű keblek. Másik kezével finoman megérinti kedvese nyakát, hogy hüvelykujjával megsimíthassa a finom arcát, miközben lassan a tarkójára csúsztatva apró ujjait úgy húzhassa közelebb egy sokkal érzékibb csókra. Ha sikerül neki, úgy igyekszik olyan lenni, csókot adni, ahogy azt az ilyen hölgyeknek illik, lágy, nedves és forró. Nem is igen óhajtja engedni a fogásból, amíg szabad kezével nem barangolja be a puha bőr minden egyes zugát, hogy ezzel is izgassa a partnerét.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Valóban olybá tűnik, hogy Teysus keze összefonta ezt a két dörzsölt alakot ezen a kellemes estén, s talán sorsuknak önmaguk a kovácsai, ki tudja, hogy mit tartogat számukra a jövő? Kár lenne ezzel elrontania saját élvezetet Merchennek, így ezek a gondolatok éppen csak kósza járókelőként kukkantanak be elméje fogadójának ablakán, s gyorsan tova is állnak, nehogy megzavarjanak valami jelenleg sokkal fontosabbat. Ahogy a hosszúéletű elrebegi a szót: kérem, a tündér szíve szinte kétszer olyan erősen dobban, mint azelőtt. Érzi, hogy a vére szinte pezseg és szétáramlik az egész testében. Az apró csók oly édesnek hat, hogy nem tudna betelni vele, még ha akarna sem tudna egykönnyen megállni. Szerencsére nem is kell. A kezek érintése bizsergetően hat hamvas bőrére, hamar kirázza a hideg is, amit könnyen érezhet is a másik. Szavához híven igyekszik finoman lesegíteni azt a bizonyos ruhát, ha teheti, s így reményei szerint szabaddá válhatnak a bizonyosan gyönyörű keblek. Másik kezével finoman megérinti kedvese nyakát, hogy hüvelykujjával megsimíthassa a finom arcát, miközben lassan a tarkójára csúsztatva apró ujjait úgy húzhassa közelebb egy sokkal érzékibb csókra. Ha sikerül neki, úgy igyekszik olyan lenni, csókot adni, ahogy azt az ilyen hölgyeknek illik, lágy, nedves és forró. Nem is igen óhajtja engedni a fogásból, amíg szabad kezével nem barangolja be a puha bőr minden egyes zugát, hogy ezzel is izgassa a partnerét.*
5419. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-04-08 23:20:27
Üzenet elküldve: 2021-04-08 23:20:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Jegesvérű//
*Az aprócska, jól öltözött, mégis valamiért eléggé elkeveredett Rellant nehéz lenne nem észrevenni: nagy a vidámság, mióta Nawanthiri sárkányosat játszik vele, és ennek örömére időnként boldogan sikkant egy nagyot. Aztán pedig a lány magyarázni kezd neki, és bár valószínű, hogy a gyerkőc nem teljesen érti, amit mond, érdeklődve issza minden szavát. Egyedül a szerelem szó az, amit azonnal felismer, hiszen neki is van!*
- Vanna vv! Vanna! Vannaa! *Újságolja lelkesen, és még ugrabugrál is hozzá. Hiszen a tündérlányka a gyönyörű szárnyaival a legszebb teremtés, akit az apróság valaha is látott, és most hirtelen rájön, mennyire hiányzik neki, ahogy együtt táncikoltak a tónál. De hát ugye valahogyan vissza is kéne hozzá keverednie, és bár nem emlékszik, hol volt Vanna, valami halvány emléke még van egy-két beszélgetésről. Társalgó hangnemben elismétli egy régi csevegés emlékfoszlányait Nawanthirinek.* Elmeünk a doktojbáti. Lauhoz elmeünk. A szavvasok! *Majd mozgatja kicsit a tevét, ami nem épp szarvas, de talán Rellan van olyan okos fiú, hogy megvan neki a kettő közti összefüggés. Most csak arra tud gondolni, hogy Nawanthiri biztosan kedvelni fogja Vannát, hiszen mindketten nagyon kedvesek.*
- Mamma! *Helyesel Dajog bátnak, akivel biztos szintén sárkányosat játszott az anyukája. Hát ilyenek a jó mamák. Aztán figyelme egy új érkezőre terelődik, valami uraságra – ahogy találkozik a pillantásuk, talán bennük kettejükben tudatosulhat a legkevésbé, hogy a szemük színe kifejezetten hasonlít.
Az igazat megvallva Rellannak nem mond annyit a báró-dolog, mint az, hogy „loag”, és a magas bácsi egyáltalán nem tűnik lovagnak. Nawanthiri gesztusából, ahogy lehajol hozzá és a férfira pislog, azonban arra következtet, hogy most köszönnie kell, ezért előveszi a lehető legjobb modorát, és így szól, kissé szégyellősen:*
- Szija!
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.04.08 23:21:59
*Az aprócska, jól öltözött, mégis valamiért eléggé elkeveredett Rellant nehéz lenne nem észrevenni: nagy a vidámság, mióta Nawanthiri sárkányosat játszik vele, és ennek örömére időnként boldogan sikkant egy nagyot. Aztán pedig a lány magyarázni kezd neki, és bár valószínű, hogy a gyerkőc nem teljesen érti, amit mond, érdeklődve issza minden szavát. Egyedül a szerelem szó az, amit azonnal felismer, hiszen neki is van!*
- Vanna vv! Vanna! Vannaa! *Újságolja lelkesen, és még ugrabugrál is hozzá. Hiszen a tündérlányka a gyönyörű szárnyaival a legszebb teremtés, akit az apróság valaha is látott, és most hirtelen rájön, mennyire hiányzik neki, ahogy együtt táncikoltak a tónál. De hát ugye valahogyan vissza is kéne hozzá keverednie, és bár nem emlékszik, hol volt Vanna, valami halvány emléke még van egy-két beszélgetésről. Társalgó hangnemben elismétli egy régi csevegés emlékfoszlányait Nawanthirinek.* Elmeünk a doktojbáti. Lauhoz elmeünk. A szavvasok! *Majd mozgatja kicsit a tevét, ami nem épp szarvas, de talán Rellan van olyan okos fiú, hogy megvan neki a kettő közti összefüggés. Most csak arra tud gondolni, hogy Nawanthiri biztosan kedvelni fogja Vannát, hiszen mindketten nagyon kedvesek.*
- Mamma! *Helyesel Dajog bátnak, akivel biztos szintén sárkányosat játszott az anyukája. Hát ilyenek a jó mamák. Aztán figyelme egy új érkezőre terelődik, valami uraságra – ahogy találkozik a pillantásuk, talán bennük kettejükben tudatosulhat a legkevésbé, hogy a szemük színe kifejezetten hasonlít.
Az igazat megvallva Rellannak nem mond annyit a báró-dolog, mint az, hogy „loag”, és a magas bácsi egyáltalán nem tűnik lovagnak. Nawanthiri gesztusából, ahogy lehajol hozzá és a férfira pislog, azonban arra következtet, hogy most köszönnie kell, ezért előveszi a lehető legjobb modorát, és így szól, kissé szégyellősen:*
- Szija!
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.04.08 23:21:59
5418. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-04-08 08:54:54
Üzenet elküldve: 2021-04-08 08:54:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
//Jegesvérű//
*Kettejük, sőt mondhatni hármójuk munkálkodása eredményeképp, mert az ezüsthajú idegen is megtesz minden tőle telhetőt, hogy baj nélkül feljussanak az emeletre, leküzdve a lépcsők és fordulók jelentette komoly akadályokat, a sebesült, akibe két adag bájitalt is belediktált a kalandor lány, végül álomba zuhan az egyik emeleti szoba ágyán.
Arja hálásan és némiképp megkönnyebbülten mosolyog Mikre, amikor ő maga ajánlja fel, hogy lemossa az alvadt vért és a mocskot a sebesült testéről, és tiszta ruhát hoz neki a raktárból. Zokszó nélkül megtette volna ő is, ha úgy adódik, de mégis megkönnyebbülést jelent a számára, hogy a lemeztelenített férfitesttel nem neki kell foglalkoznia: hiszen nem is ismeri a harcost. Nem mintha nem tett volna már ilyet, ne ápolt volna sebesültet, vagy ne látott volna pőre, magatehetetlen férfitestet, de ennek ellenére jobban örül, hogy Mik intézi a dolgot.*
- Jó! *bólint hát halvány, megkönnyebbült mosollyal, hálásan, Mik figyelmességének is betudva a dolgot.*
- Azt hiszem, el is aludt. *válaszol az itatás kérdésére maga is, a férfi lassabbá, egyenletesebbé váló légzését figyelve. Most ő sem ébresztené fel egyelőre.*
- Talán a legtöbbet a pihenés segít most. *folytatja halkan.*
- Erősnek tűnik még így is... *ingatja a fejét Mik szavaira a vérveszteségről.*
- Túl kell hogy élje! Eeyr vigyázza az álmát... *fohászkodik őszintén.*
- Odalenn elkészítek neki egy gyógyító italt sebláz és gyulladás ellen. Ha sikerül lemosdatnod, azt még megitatom vele. *teszi hozzá súgva.*
- Majd összeválogatom a hozzávalókat. *mondja szófogadóan az ajtó felé indulva, mert látott gyógyító füveket a raktárban.*
- Igazán nincs mit. Bárkiért megtettem volna. *mosolyodik el a köszöneten, hiszen ő is éppúgy megköszönhetné a fiúnak a segítséget, és halkan behúzza az ajtót.*
- Érted is. *teszi még hozzá halkan, miközben a fordulóhoz érnek.*
- Örülök, hogy a te sebeid már begyógyultak. *bámulja erősen a lépcsőkorlátot, véletlenül sem nézve Mikre most, hogy rövid időre kettesben maradtak, és szokása szerint megérinti ujjhegyeivel a faragványokat, ahogy lefelé indulnának.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.04.08 08:58:53
//Jegesvérű//
*Kettejük, sőt mondhatni hármójuk munkálkodása eredményeképp, mert az ezüsthajú idegen is megtesz minden tőle telhetőt, hogy baj nélkül feljussanak az emeletre, leküzdve a lépcsők és fordulók jelentette komoly akadályokat, a sebesült, akibe két adag bájitalt is belediktált a kalandor lány, végül álomba zuhan az egyik emeleti szoba ágyán.
Arja hálásan és némiképp megkönnyebbülten mosolyog Mikre, amikor ő maga ajánlja fel, hogy lemossa az alvadt vért és a mocskot a sebesült testéről, és tiszta ruhát hoz neki a raktárból. Zokszó nélkül megtette volna ő is, ha úgy adódik, de mégis megkönnyebbülést jelent a számára, hogy a lemeztelenített férfitesttel nem neki kell foglalkoznia: hiszen nem is ismeri a harcost. Nem mintha nem tett volna már ilyet, ne ápolt volna sebesültet, vagy ne látott volna pőre, magatehetetlen férfitestet, de ennek ellenére jobban örül, hogy Mik intézi a dolgot.*
- Jó! *bólint hát halvány, megkönnyebbült mosollyal, hálásan, Mik figyelmességének is betudva a dolgot.*
- Azt hiszem, el is aludt. *válaszol az itatás kérdésére maga is, a férfi lassabbá, egyenletesebbé váló légzését figyelve. Most ő sem ébresztené fel egyelőre.*
- Talán a legtöbbet a pihenés segít most. *folytatja halkan.*
- Erősnek tűnik még így is... *ingatja a fejét Mik szavaira a vérveszteségről.*
- Túl kell hogy élje! Eeyr vigyázza az álmát... *fohászkodik őszintén.*
- Odalenn elkészítek neki egy gyógyító italt sebláz és gyulladás ellen. Ha sikerül lemosdatnod, azt még megitatom vele. *teszi hozzá súgva.*
- Majd összeválogatom a hozzávalókat. *mondja szófogadóan az ajtó felé indulva, mert látott gyógyító füveket a raktárban.*
- Igazán nincs mit. Bárkiért megtettem volna. *mosolyodik el a köszöneten, hiszen ő is éppúgy megköszönhetné a fiúnak a segítséget, és halkan behúzza az ajtót.*
- Érted is. *teszi még hozzá halkan, miközben a fordulóhoz érnek.*
- Örülök, hogy a te sebeid már begyógyultak. *bámulja erősen a lépcsőkorlátot, véletlenül sem nézve Mikre most, hogy rövid időre kettesben maradtak, és szokása szerint megérinti ujjhegyeivel a faragványokat, ahogy lefelé indulnának.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.04.08 08:58:53
5417. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-04-08 07:27:10
Üzenet elküldve: 2021-04-08 07:27:10
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
*Jejjannal olyan szinten bratyiznak le egy pillanat alatt, hogy a fiúcska még legfőbb riválisát, a félelmetes ork bajnokot is helyre teszi. Nawanthirishardipandra összekacsint Darokkal, majd figyelmét újra az ifjú lovagnak szenteli, aki hivatásához méltón próbálja legyőzni a sárkányt (vagy csak megszerezni a tányért?), és még be is mutatkozik. A lány ekkor az alkarjaival beborítja a tányért, hogy fegyverszünetet eszközöljön ki, és meséljen neki egy kicsit:*
- Három dolog kell a lovagnak: *a bal tenyerét felfordítja, és a hüvelykujjával számolja a pontokat a mutatóujja percein* egy isten, akit tisztel, egy úr, akit szolgál, és egy hölgy, akit szeret. Neked ki a szerelmed? *kérdezi roppant komolyan, de azért a szája sarkában mosoly bujkál. Nem nélkülözi ez a kérdés a hátsó szándékot: talán kiderül, kik Jejjan szülei, vagy legalább a barátai.
Aztán a játék folytatódik, ám rövidesen váratlan fordulatot vesz! Jejjan lovag kijelenti, hogy Nawanthiri a mamája, az agyaras meg adja alá a lovat. Egy szerzetest azonban nem olyan könnyű kibillenti a nyugalmából! Vet egy lapos pillantást Darokra, hogy "ezt nem gondolod komolyan", aztán visszafordul a gyerkőchöz, és felteszi neki a kéttalléros kérdést:*
- Hogy hívják a mamádat? *feltételezi, hogy "Mamának", de hátha a felnőtt nevét is megtudja.
Ezalatt egy jól öltözött, sárga szemű férfi érkezik a fogadóba. A pulthoz sétálva elkezdi lehúzni a szarvasbőr kesztyűit, és teljesen úgy viselkedik, mintha övé lenne a hely. Merthogy az övé is.
Nawanthiri meghagyja az orknak a lehetőséget, hogy felvázolja a helyzetet a bárónak - ami azt illeti, egy csomó részletet (például a szereplők neveit) maga is most tud meg. A pincéből közben kardcsattogást hallani, meg a heges arcú intéző hangját: "A fejed a tét sivatagi barátom, jobb lesz összekapni magad." Úgy látszik, a vörös áll nyerésre.*
- Na, ehhez mit szólsz, Jejjan? *kicsit közelebb hajol a lovaghoz, hogy tudjon vele sutyorogni* Ő egy igazi báró! *int a fejével Cha'yssra* Neki is szolgálnak lovagok, mint Dajog, akik mindenkit legyőznek!
*Jejjannal olyan szinten bratyiznak le egy pillanat alatt, hogy a fiúcska még legfőbb riválisát, a félelmetes ork bajnokot is helyre teszi. Nawanthirishardipandra összekacsint Darokkal, majd figyelmét újra az ifjú lovagnak szenteli, aki hivatásához méltón próbálja legyőzni a sárkányt (vagy csak megszerezni a tányért?), és még be is mutatkozik. A lány ekkor az alkarjaival beborítja a tányért, hogy fegyverszünetet eszközöljön ki, és meséljen neki egy kicsit:*
- Három dolog kell a lovagnak: *a bal tenyerét felfordítja, és a hüvelykujjával számolja a pontokat a mutatóujja percein* egy isten, akit tisztel, egy úr, akit szolgál, és egy hölgy, akit szeret. Neked ki a szerelmed? *kérdezi roppant komolyan, de azért a szája sarkában mosoly bujkál. Nem nélkülözi ez a kérdés a hátsó szándékot: talán kiderül, kik Jejjan szülei, vagy legalább a barátai.
Aztán a játék folytatódik, ám rövidesen váratlan fordulatot vesz! Jejjan lovag kijelenti, hogy Nawanthiri a mamája, az agyaras meg adja alá a lovat. Egy szerzetest azonban nem olyan könnyű kibillenti a nyugalmából! Vet egy lapos pillantást Darokra, hogy "ezt nem gondolod komolyan", aztán visszafordul a gyerkőchöz, és felteszi neki a kéttalléros kérdést:*
- Hogy hívják a mamádat? *feltételezi, hogy "Mamának", de hátha a felnőtt nevét is megtudja.
Ezalatt egy jól öltözött, sárga szemű férfi érkezik a fogadóba. A pulthoz sétálva elkezdi lehúzni a szarvasbőr kesztyűit, és teljesen úgy viselkedik, mintha övé lenne a hely. Merthogy az övé is.
Nawanthiri meghagyja az orknak a lehetőséget, hogy felvázolja a helyzetet a bárónak - ami azt illeti, egy csomó részletet (például a szereplők neveit) maga is most tud meg. A pincéből közben kardcsattogást hallani, meg a heges arcú intéző hangját: "A fejed a tét sivatagi barátom, jobb lesz összekapni magad." Úgy látszik, a vörös áll nyerésre.*
- Na, ehhez mit szólsz, Jejjan? *kicsit közelebb hajol a lovaghoz, hogy tudjon vele sutyorogni* Ő egy igazi báró! *int a fejével Cha'yssra* Neki is szolgálnak lovagok, mint Dajog, akik mindenkit legyőznek!
5416. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-04-07 12:49:58
Üzenet elküldve: 2021-04-07 12:49:58
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
//Jegesvérű//
*Mik biccentését elkapja, és viszonozza is a pultos fiúnak. Arja és Mik végül a sebesült barbárt felviszik az emeletre egy szobába. Ha megmarad, akkor ott vészeli majd át az éjszakát. De ez most nem az ő feladata. Drik lent marad az erős testalkatú ember nősténnyel, aki szerzetes is, és még ott van a kicsi is a hordón. A bozontos hajú lány jól ért a gyerekek nyelvén, legalább is a játékából, amit a kicsivel játszik, abból ez tűnik ki. Drik nagyot nevet a sárkányos mutatványon, ezt őszinte és elismerő bólogatással toldja meg a másik felé.*
- A sárkány jól mondja. Tartsd szem előtt a kis embermorzsát. *Kacsint a találékony lány felé. A kis Jejjan egyszeriben le is inti a lovagot. Dajog bácsi jót mosolyog a dolgon egészen addig, amíg fel nem akad a szeme a „mama” szón. Jejjan mamának szólítja a sörényes hajút, amin kellemesen meglepődik.*
- Vállald büszkén, hogy a híres Jejjann lovag mamája vagy! *Vigyorogva fordul fejével a szerzeteslány felé, bár ebből a vicsorból csak vörös íriszeinek huncutsága árulkodik. A lány elég talpraesett és jókötésű, ahhoz, hogy ha feljönnek a patkányok, akkor meg tudja majd védeni a kicsi lovagot. Bánni is tud a gyerekekkel, így nem hiszi, hogy bármi gond lenne a továbbiakban. Újabb személy lép be a fogadóra, amire oldalra kapja a fejét.*
- Cha'yss báró! De jó, hogy itt van! *Köszönti a bárót, fel is áll a székekről és felegyenesedik tisztes termetével, hogy ne ülve beszéljen a kereskedő mesterrel.*
- Öt sivatagi fejvadász érkezett Yeza miatt. Valami vérdíj van rajta, vagy ilyesmi. El akarták vinni a fajét. Aztyan és Yeza levitték őket a Pincearénába, hogy Yeza és a sivatagiak vezére megküzdjön egy három vágásos harcban. *Röviden összeszedi a lényeget, majd ha a báró ezt tudja értelmezni, akkor folytatja.*
- Arja és Mik felvittek egy idegent, akit félholtan hozott be egy paraszt. Valami komoly sebe volt, de kapott bájitalt rá. Fent vannak vele az egyik szobában. *Nehéz lehet a sok történést így pár mondatban összerakni, de egy igazi kalmár ezzel meg fog birkózni.*
- Ez a leány itt meg a Mélység Szerzetese. A kis poronty szerint a mamája. *Az említettek felé mutat, hogy a báró tudja összerakni, hogy ki kivel van, bár ha belegabalyodik, azon nem csodálkozna.*
- Én itt várom a feltörőket, hogy ha baj van, akkor innen nem jutnak ki csak úgy. *Saját feladatát is megemlíti, amit Aztyan testált rá, s amihez Nawanthiri is adott egy jó és mókás ötletet, de erre a báró érkezése miatt már nem tud reagálni.*
A hozzászólás írója (Drikdarok Wogharod) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.04.07 12:51:28
//Jegesvérű//
*Mik biccentését elkapja, és viszonozza is a pultos fiúnak. Arja és Mik végül a sebesült barbárt felviszik az emeletre egy szobába. Ha megmarad, akkor ott vészeli majd át az éjszakát. De ez most nem az ő feladata. Drik lent marad az erős testalkatú ember nősténnyel, aki szerzetes is, és még ott van a kicsi is a hordón. A bozontos hajú lány jól ért a gyerekek nyelvén, legalább is a játékából, amit a kicsivel játszik, abból ez tűnik ki. Drik nagyot nevet a sárkányos mutatványon, ezt őszinte és elismerő bólogatással toldja meg a másik felé.*
- A sárkány jól mondja. Tartsd szem előtt a kis embermorzsát. *Kacsint a találékony lány felé. A kis Jejjan egyszeriben le is inti a lovagot. Dajog bácsi jót mosolyog a dolgon egészen addig, amíg fel nem akad a szeme a „mama” szón. Jejjan mamának szólítja a sörényes hajút, amin kellemesen meglepődik.*
- Vállald büszkén, hogy a híres Jejjann lovag mamája vagy! *Vigyorogva fordul fejével a szerzeteslány felé, bár ebből a vicsorból csak vörös íriszeinek huncutsága árulkodik. A lány elég talpraesett és jókötésű, ahhoz, hogy ha feljönnek a patkányok, akkor meg tudja majd védeni a kicsi lovagot. Bánni is tud a gyerekekkel, így nem hiszi, hogy bármi gond lenne a továbbiakban. Újabb személy lép be a fogadóra, amire oldalra kapja a fejét.*
- Cha'yss báró! De jó, hogy itt van! *Köszönti a bárót, fel is áll a székekről és felegyenesedik tisztes termetével, hogy ne ülve beszéljen a kereskedő mesterrel.*
- Öt sivatagi fejvadász érkezett Yeza miatt. Valami vérdíj van rajta, vagy ilyesmi. El akarták vinni a fajét. Aztyan és Yeza levitték őket a Pincearénába, hogy Yeza és a sivatagiak vezére megküzdjön egy három vágásos harcban. *Röviden összeszedi a lényeget, majd ha a báró ezt tudja értelmezni, akkor folytatja.*
- Arja és Mik felvittek egy idegent, akit félholtan hozott be egy paraszt. Valami komoly sebe volt, de kapott bájitalt rá. Fent vannak vele az egyik szobában. *Nehéz lehet a sok történést így pár mondatban összerakni, de egy igazi kalmár ezzel meg fog birkózni.*
- Ez a leány itt meg a Mélység Szerzetese. A kis poronty szerint a mamája. *Az említettek felé mutat, hogy a báró tudja összerakni, hogy ki kivel van, bár ha belegabalyodik, azon nem csodálkozna.*
- Én itt várom a feltörőket, hogy ha baj van, akkor innen nem jutnak ki csak úgy. *Saját feladatát is megemlíti, amit Aztyan testált rá, s amihez Nawanthiri is adott egy jó és mókás ötletet, de erre a báró érkezése miatt már nem tud reagálni.*
A hozzászólás írója (Drikdarok Wogharod) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.04.07 12:51:28
5415. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-04-07 11:38:57
Üzenet elküldve: 2021-04-07 11:38:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
//Jegesvérű//
*A sikertelen tárgyalási kísérlet után tér vissza a fogadóba, de egyáltalán nem gondterhelt vagy szomorú. Aminek el kell jönnie, az majd eljön, felesleges erőltetni. Főleg, ha bürokratákról van szó és az igric azt akarja, hogy támogassák, ezért ostobaság volna erősködnie. A tanácsosok szeretik megváratni az embert, hogy saját felsőbbrendűségüket fényezgessék. A báró pedig türelmes ember, ha a céljai eléréséről van szó.
A Kalmárba belépve becsukja maga mögött az ajtót és leveszi a kalapját. Ruhája most is kifogástalan, hisz épp a Tanácsházából érkezik vissza, de ez nála szinte alap állapot.
Visszafogottan elegáns összeállítást választott az alkalomra. Fekete nadrág és -mellény, fehér ing, amelyhez vörös ingsálat választott. A kabátja közepesen hosszú szárú, amelyet sötét virágokkal hímeztek értő, szakavatott kezek. Kathlynt nem vitte magával, viszont Artheniori mesterkarddal övezte fel oldalát, a Levegő Városának mesterfegyverével. Kezein szarvasbőr kesztyűk, fejében elegáns kalap, amelyet belépéskor leemelt. Az arca, mint mindig kofogástalan, szakálla szépen nyírt, haját vörös szalaggal kötötte össze a tarkóján.
Sárga pillantása lustán fordul körbe a fogadóban, úgy látja, minden folyik a saját medrében, ahogyan kell. Ott van a pult közelében a talpig páncélba öltözött ork... és ennyi. Se Xavy, se Mik és Grarilt sem látta már egy ideje. Ha a férfi így folytatja, kénytelen lesz megválni tőle.
Ám egy ismeretlen, eddig nem látott, izmos lány áll a pultnál-mellette, ahol, közelebb érve láthatja, egy gyermek is gügyög. Épp a pincearéna lejárata körül sutyorognak.*
- Mi folyik itt? *Lép a pulthoz és kezd kesztyűi lehúzásába komótosan, ahogy sárga tekintetét Darok és az ismeretlen, széles vállú lány között járatja derűsen a válaszra várva.*
A hozzászólás írója (Cha'yss Cano Caldorcor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.04.07 11:39:50
//Jegesvérű//
*A sikertelen tárgyalási kísérlet után tér vissza a fogadóba, de egyáltalán nem gondterhelt vagy szomorú. Aminek el kell jönnie, az majd eljön, felesleges erőltetni. Főleg, ha bürokratákról van szó és az igric azt akarja, hogy támogassák, ezért ostobaság volna erősködnie. A tanácsosok szeretik megváratni az embert, hogy saját felsőbbrendűségüket fényezgessék. A báró pedig türelmes ember, ha a céljai eléréséről van szó.
A Kalmárba belépve becsukja maga mögött az ajtót és leveszi a kalapját. Ruhája most is kifogástalan, hisz épp a Tanácsházából érkezik vissza, de ez nála szinte alap állapot.
Visszafogottan elegáns összeállítást választott az alkalomra. Fekete nadrág és -mellény, fehér ing, amelyhez vörös ingsálat választott. A kabátja közepesen hosszú szárú, amelyet sötét virágokkal hímeztek értő, szakavatott kezek. Kathlynt nem vitte magával, viszont Artheniori mesterkarddal övezte fel oldalát, a Levegő Városának mesterfegyverével. Kezein szarvasbőr kesztyűk, fejében elegáns kalap, amelyet belépéskor leemelt. Az arca, mint mindig kofogástalan, szakálla szépen nyírt, haját vörös szalaggal kötötte össze a tarkóján.
Sárga pillantása lustán fordul körbe a fogadóban, úgy látja, minden folyik a saját medrében, ahogyan kell. Ott van a pult közelében a talpig páncélba öltözött ork... és ennyi. Se Xavy, se Mik és Grarilt sem látta már egy ideje. Ha a férfi így folytatja, kénytelen lesz megválni tőle.
Ám egy ismeretlen, eddig nem látott, izmos lány áll a pultnál-mellette, ahol, közelebb érve láthatja, egy gyermek is gügyög. Épp a pincearéna lejárata körül sutyorognak.*
- Mi folyik itt? *Lép a pulthoz és kezd kesztyűi lehúzásába komótosan, ahogy sárga tekintetét Darok és az ismeretlen, széles vállú lány között járatja derűsen a válaszra várva.*
A hozzászólás írója (Cha'yss Cano Caldorcor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.04.07 11:39:50
5414. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-04-06 12:10:41
Üzenet elküldve: 2021-04-06 12:10:41
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
//Jegesvérű//
*Végül nem derül ki, hogy Nawanthiri miért is a Mélység Szerzetese, mert a lány egy könnyed legyintéssel túllép a dolgon és jelenleg a helyzet sem engedi meg, hogy Mik tovább firtassa a témát. Amikor az izmos lány meghallja, hogy a pultos nem csak a poharak és tányérok rendezéséhez ért és emiatt még tanulna is tőle, Mik szerényen lesüti a tekintetét.*
- Ugyan, mit taníthatnék én neked? *Kérdi zavart mosollyal. Persze valóban remek pusztakezes bunyós, de ő az utcán tanulta az alapokat, csak később vette kezelésbe egy mester, mint csiszolatlan gyémántot.
Közben a sebesült újabb, ezúttal erősebb bájitalt kap, ami úgy tűnik, már hatásos és minden sebét, még a komolyabbakat is begyógyítja. Ám a varázsital sem tud mit kezdeni a vérveszteséggel és a többivel.
Végül aztán mégis úgy alakul, hogy Arjával viheti majd fel a sérült férfit az egyik szabad szobába.*
- Igen, ez jó jel. *Válaszolja közben Arjának halkan.
Aztán elindulnak felfelé és a bátorító mosoly, amit a lánytól kap, szinte elolvasztja a szívét. Tudja, hogy ez nem olyan mosoly, de ettől még valamiért nagyon is fontosnak érzi. Fontosnak és kedvesnek.
Odafent az ágyra fektetik a férfit, Mik pedig hátralép, hogy letegye a holmijait az ágy mellé. Amikor végzett, előbb csípőre teszi a kezeit, majd onnan leengedi maga mellé és végül összefonja a háta mögött. Úgy érzi, hogy nem tudja, mit kezdjen velük.*
- Majd én lemosom és átöltöztetem. Van pár itt hagyott ruha odalent a raktárban. *Vállalja magára az utómunkákat.*
- Hozok neki hideg vizet borogatásnak. Amíg nem tér magához, addig nem nagyon itatnék vele többet, még megfullad. *Válaszol megvakarva a fejét Arja felvetéseire. A kérdésre a lányra néz és rövid gondolkodás után válaszol.*
- Az attól függ, mennyi vért vesztett. Az éjjel eldől minden. *Persze nem szeretné, hogy a férfi elpatkoljon, de azt sem, hogy esetleg felesleges reményeket táplálnának. Ha az istenek magukhoz szólítják a férfit, akkor mennie kell. De ha kap egy új esélyt, akkor élni fog.*
- Köszönöm, hogy segítettél. *Mosolyog a lányra kedvesen, majd fejével int, hogy indulhatnak vissza. Úgy tervezi, majd a folyosón, a lépcső előtt megkérdezi Arját, hogy hogyan is állnak ők ketten. Legalábbis reméli, hogy lesz elég bátorsága hozzá.*
//Jegesvérű//
*Végül nem derül ki, hogy Nawanthiri miért is a Mélység Szerzetese, mert a lány egy könnyed legyintéssel túllép a dolgon és jelenleg a helyzet sem engedi meg, hogy Mik tovább firtassa a témát. Amikor az izmos lány meghallja, hogy a pultos nem csak a poharak és tányérok rendezéséhez ért és emiatt még tanulna is tőle, Mik szerényen lesüti a tekintetét.*
- Ugyan, mit taníthatnék én neked? *Kérdi zavart mosollyal. Persze valóban remek pusztakezes bunyós, de ő az utcán tanulta az alapokat, csak később vette kezelésbe egy mester, mint csiszolatlan gyémántot.
Közben a sebesült újabb, ezúttal erősebb bájitalt kap, ami úgy tűnik, már hatásos és minden sebét, még a komolyabbakat is begyógyítja. Ám a varázsital sem tud mit kezdeni a vérveszteséggel és a többivel.
Végül aztán mégis úgy alakul, hogy Arjával viheti majd fel a sérült férfit az egyik szabad szobába.*
- Igen, ez jó jel. *Válaszolja közben Arjának halkan.
Aztán elindulnak felfelé és a bátorító mosoly, amit a lánytól kap, szinte elolvasztja a szívét. Tudja, hogy ez nem olyan mosoly, de ettől még valamiért nagyon is fontosnak érzi. Fontosnak és kedvesnek.
Odafent az ágyra fektetik a férfit, Mik pedig hátralép, hogy letegye a holmijait az ágy mellé. Amikor végzett, előbb csípőre teszi a kezeit, majd onnan leengedi maga mellé és végül összefonja a háta mögött. Úgy érzi, hogy nem tudja, mit kezdjen velük.*
- Majd én lemosom és átöltöztetem. Van pár itt hagyott ruha odalent a raktárban. *Vállalja magára az utómunkákat.*
- Hozok neki hideg vizet borogatásnak. Amíg nem tér magához, addig nem nagyon itatnék vele többet, még megfullad. *Válaszol megvakarva a fejét Arja felvetéseire. A kérdésre a lányra néz és rövid gondolkodás után válaszol.*
- Az attól függ, mennyi vért vesztett. Az éjjel eldől minden. *Persze nem szeretné, hogy a férfi elpatkoljon, de azt sem, hogy esetleg felesleges reményeket táplálnának. Ha az istenek magukhoz szólítják a férfit, akkor mennie kell. De ha kap egy új esélyt, akkor élni fog.*
- Köszönöm, hogy segítettél. *Mosolyog a lányra kedvesen, majd fejével int, hogy indulhatnak vissza. Úgy tervezi, majd a folyosón, a lépcső előtt megkérdezi Arját, hogy hogyan is állnak ők ketten. Legalábbis reméli, hogy lesz elég bátorsága hozzá.*
5413. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-04-06 09:36:45
Üzenet elküldve: 2021-04-06 09:36:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Jegesvérű//
*A második ital szinte már az összes sebesülésére gyógyírt biztosít. Legsúlyosabb sebe is szépen beforr a gyógyító fiola tartalmának hála, és persze azoknak, akik belé diktálták félájult állapotában. Láz, verejtékezés az, ami észlelhető rajta. A magas láz miatt továbbra is csak részlegesen van eszméleténél. Akkor is csak elmosódott képeket lát és össze mosott hangokat. Valamit érzékel belőle, hogy megemelték, s a tehetetlen testére próbál rásegíteni, de lábai még gyengék az erős láz miatt. Ereje nem sok van, melyet most már köhögés is tetőz. Rátámaszkodik a segítségül siető két fiatalra, akik egy emeleti szobába segítik fel. Pihe-puha ágy kellemes érzete az, amire feleszmél egy pillanatra, majd arcára mosoly húzódik egy pillanatra, amit akár észre vehetnek rajta. Mosolya után a szervezete pihentető állapotba kerül, így elalszik, hogy küzdjön a lázzal és megfázással.*
*A második ital szinte már az összes sebesülésére gyógyírt biztosít. Legsúlyosabb sebe is szépen beforr a gyógyító fiola tartalmának hála, és persze azoknak, akik belé diktálták félájult állapotában. Láz, verejtékezés az, ami észlelhető rajta. A magas láz miatt továbbra is csak részlegesen van eszméleténél. Akkor is csak elmosódott képeket lát és össze mosott hangokat. Valamit érzékel belőle, hogy megemelték, s a tehetetlen testére próbál rásegíteni, de lábai még gyengék az erős láz miatt. Ereje nem sok van, melyet most már köhögés is tetőz. Rátámaszkodik a segítségül siető két fiatalra, akik egy emeleti szobába segítik fel. Pihe-puha ágy kellemes érzete az, amire feleszmél egy pillanatra, majd arcára mosoly húzódik egy pillanatra, amit akár észre vehetnek rajta. Mosolya után a szervezete pihentető állapotba kerül, így elalszik, hogy küzdjön a lázzal és megfázással.*
5412. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-04-02 01:59:01
Üzenet elküldve: 2021-04-02 01:59:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Jegesvérű//
*Rellan hevesen nyújtózkodik azért a bizonyos tányérért, és bizony már félő, hogy le is löki. Miket, beleértve a kedves pillantást észre sem veszi a nagy koncentrálás közepette, ám Darok hangját megismeri – meg azért valljuk be, a hegyomlás orkot a nagy tömegben sem nehéz észrevenni. Úgy, ahogy van, a mozdulat közben megdermed, felpillant, és szemében olyan csintalan derű csillan, mint aki nagyon jól tudja, hogy valami huncutságban sántikál, de most hopp, lebukott. Pedig nagyon igyekezett titokzatos lenni, pont, ahogy Dajog bát mutatta. A kisfiú mutatóujja ismét a szájához vándorol, és szó szerint rászól az orkra:*
- Csst!
*Ezután folytatja, amit elkezdett, és a babamancs egyre közelebb kerül a tányérhoz, mígnem egy kedves hang szólítja meg, és a tányér odébb vándorol. Rellan csodálkozó, sárgás szemei kíváncsian keresik az illetőt, és megakadnak a magas, mosolygós lányon. Majd még inkább a kezén, amivel valami nagyon mókásat csinál.*
- Uuu! *Sikkant a baba egy vidámat, és göcögve elkapja a kezét a tányértól. De persze nem sokra rá megint megpróbálja, már csak azért is, hogy egy újabb vicces hangot csaljon ki Nawanthiri kéz-sárkányából. Csak azon méltatlankodik egy kicsit, hogy a néni Dajog báttal is szót váltana. Ezt magához képest összetetten ki is fejti, jó hangosan, hogy mindketten hallják.*
- Dajog csst! Loag! *Majd miután olyan bátorsággal helyre tette a harcost, mint más talán még soha, be is mutatkozik.* Jejjan is loag. Jejjannnn.
*Aztán egyszerre csak rájön, hogy miért olyan jó ez a kezes játék: édesanyjával is játszott már hasonlót. A felismerésnek eléggé félreérthetően ad hangot, miután mutatóujját határozottan Nawanthirire szegezi.*
- Mama! Tye!
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.04.02 02:00:35
*Rellan hevesen nyújtózkodik azért a bizonyos tányérért, és bizony már félő, hogy le is löki. Miket, beleértve a kedves pillantást észre sem veszi a nagy koncentrálás közepette, ám Darok hangját megismeri – meg azért valljuk be, a hegyomlás orkot a nagy tömegben sem nehéz észrevenni. Úgy, ahogy van, a mozdulat közben megdermed, felpillant, és szemében olyan csintalan derű csillan, mint aki nagyon jól tudja, hogy valami huncutságban sántikál, de most hopp, lebukott. Pedig nagyon igyekezett titokzatos lenni, pont, ahogy Dajog bát mutatta. A kisfiú mutatóujja ismét a szájához vándorol, és szó szerint rászól az orkra:*
- Csst!
*Ezután folytatja, amit elkezdett, és a babamancs egyre közelebb kerül a tányérhoz, mígnem egy kedves hang szólítja meg, és a tányér odébb vándorol. Rellan csodálkozó, sárgás szemei kíváncsian keresik az illetőt, és megakadnak a magas, mosolygós lányon. Majd még inkább a kezén, amivel valami nagyon mókásat csinál.*
- Uuu! *Sikkant a baba egy vidámat, és göcögve elkapja a kezét a tányértól. De persze nem sokra rá megint megpróbálja, már csak azért is, hogy egy újabb vicces hangot csaljon ki Nawanthiri kéz-sárkányából. Csak azon méltatlankodik egy kicsit, hogy a néni Dajog báttal is szót váltana. Ezt magához képest összetetten ki is fejti, jó hangosan, hogy mindketten hallják.*
- Dajog csst! Loag! *Majd miután olyan bátorsággal helyre tette a harcost, mint más talán még soha, be is mutatkozik.* Jejjan is loag. Jejjannnn.
*Aztán egyszerre csak rájön, hogy miért olyan jó ez a kezes játék: édesanyjával is játszott már hasonlót. A felismerésnek eléggé félreérthetően ad hangot, miután mutatóujját határozottan Nawanthirire szegezi.*
- Mama! Tye!
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.04.02 02:00:35
5411. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-04-01 20:29:58
Üzenet elküldve: 2021-04-01 20:29:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
//Jegesvérű//
- Torotii?? *semmi nem jut eszébe a maga elé suttogott, megismételt szótól. Csak a fejét ingatja Mik kérdésére. Könnyű kézzel végigsimít előbb az összezárult, beforrott sebhelyen, azután az önkívületben lévő ezüsthajú harcos homlokán.
~Miknek igaza van. Sebláza van, nincs magánál, és nagyon sok vért veszíthetett.~*
- Legalább a sebe begyógyult! *sóhajt fel. Közben Darok is visszatér, abban a páncélzatban, amit Arja annyira megcsodált a műhelyben.*
- Rendben. *bólint hát Nawanthirinek, így, hogy ketten is idelenn maradnak, és a férfi sebe is összeforrt, könnyebben áll rá, hogy felvigyék az ismeretlent Mikkel az egyik emeleti szobába.
Óvatosan, de erősen fogja meg a férfit, ha kell, megtámogatva őt egyik hónalja alatt a lépcsőjárásban, Mikre hagyva a másik oldalt, ám ha a harcos nem tér magához, akkor zokszó nélkül emeli és tartja az öntudatlan férfitestet, bátorítón mosolyogva Mikre, hogy bírja, haladjanak, egészen addig, amíg fel nem érnek az egyik üres emeleti szobába vele. Ott segít az ágyra fektetni az ezüsthajú, ismeretlen nyelven beszélő harcost.*
- Forró viz és tiszta ruha kellene neki. *suttogja Miknek, bár maga sem tudja, miért suttog, hiszen csak ketten vannak a szobában, és a sebesült.*
- És gyógyító tea, ami leviszi a lázát. Tüzel a homloka! *simítja meg újra.*
- Így, hogy a sebe összeforrt, talán hamarosan meggyógyul, nem? *próbál kicsikarni Mikből valami biztatás félét, mert azért aggódik az ismeretlenért.*
//Jegesvérű//
- Torotii?? *semmi nem jut eszébe a maga elé suttogott, megismételt szótól. Csak a fejét ingatja Mik kérdésére. Könnyű kézzel végigsimít előbb az összezárult, beforrott sebhelyen, azután az önkívületben lévő ezüsthajú harcos homlokán.
~Miknek igaza van. Sebláza van, nincs magánál, és nagyon sok vért veszíthetett.~*
- Legalább a sebe begyógyult! *sóhajt fel. Közben Darok is visszatér, abban a páncélzatban, amit Arja annyira megcsodált a műhelyben.*
- Rendben. *bólint hát Nawanthirinek, így, hogy ketten is idelenn maradnak, és a férfi sebe is összeforrt, könnyebben áll rá, hogy felvigyék az ismeretlent Mikkel az egyik emeleti szobába.
Óvatosan, de erősen fogja meg a férfit, ha kell, megtámogatva őt egyik hónalja alatt a lépcsőjárásban, Mikre hagyva a másik oldalt, ám ha a harcos nem tér magához, akkor zokszó nélkül emeli és tartja az öntudatlan férfitestet, bátorítón mosolyogva Mikre, hogy bírja, haladjanak, egészen addig, amíg fel nem érnek az egyik üres emeleti szobába vele. Ott segít az ágyra fektetni az ezüsthajú, ismeretlen nyelven beszélő harcost.*
- Forró viz és tiszta ruha kellene neki. *suttogja Miknek, bár maga sem tudja, miért suttog, hiszen csak ketten vannak a szobában, és a sebesült.*
- És gyógyító tea, ami leviszi a lázát. Tüzel a homloka! *simítja meg újra.*
- Így, hogy a sebe összeforrt, talán hamarosan meggyógyul, nem? *próbál kicsikarni Mikből valami biztatás félét, mert azért aggódik az ismeretlenért.*
5410. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-04-01 15:47:21
Üzenet elküldve: 2021-04-01 15:47:21
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
//Jegesvérű//
*Odapillant a felé fordított rajzra, aztán vissza a csaposra. A választ ugyan tényleg nem a feltett kérdésre kapja, de érteni véli, mi van mögötte. Megemeli a fél szemöldökét, csak egy gondolatnyival, hogy "Na jó, de mit fogtok tenni?" Ezúttal sincs semmi provokatív az arckifejezésén - csak a kérdés, mögöttes szándék nélkül. Ha lenne rá idő és fogadókészség, talán kerekedne egy hosszú kérdezz-felelek a dologból, aminek a végén a többiek aggodalma elpárolog, és csak helyzetek, célok meg akciók maradnak. Most azonban nem adottak ehhez a körülmények.
A bemutatáson csak somolyog (meg a helyzeten is, amiben történik). Hogy a Mélység Szerzetese vajon mit jelenthet, nem most fog kiderülni, mert Nawanthiri egy legyintéssel elintézi a témát. Hosszú lenne elmesélni, és igazából nem is beszélhet róla. Mikor kiderül, hogy nem egyszerű csapossal, hanem egy legendás harcművésszel akadt össze, annyit azért elejt nagy vészjóslón, hogy:*
- Majd jövök hozzád tanulni!
*Arja még egy varázsitalt beletölt a sérült harcosba, akinek ettől begyógyul az összes sebe. Ha lesz, aki ápolja, a lázzal, gyengeséggel így már biztosan meg fog birkózni. A szavát azonban sajnos továbbra sem érti.*
- Maradok itt őrködni. Ha a hóhajú magához tér, engem nem fog ismerni, rólatok meg tudja, hogy megmentettétek. *kacsint Arjára. Nem valami acélos érvelés, de talán sikerül tapintatosan kilavírozni vele magukat a beteghordozás okozta dilemmából. Vissza is megy a pulthoz.*
~Elkezdték a párbajt.~
*Az aréna résnyire nyitott ajtaján felszüremlő hangok elég árulkodóak. Nem kevésbé a pult másik oldaláról érkezők. Nawanthiri füle mögé simítja a sörényét, és hátrapillant a válla fölött. Jejjan pedig épp nekiveselkedik, hogy megszerezze a TÁNYÉRT.*
- Azt ne vidd el... *Kerekíti ki drámaian a mandulaszemeit, miközben szembefordul a pulttal, és az üres tányért felfordítja. Mivel ez így nem biztos, hogy meggyőzi a fiúcskát, gyorsan hozzáteszi:* ...mert az a sárkányé! *Az egyik kezéből kígyófejet formáz, ami a száját nagyra tátva fúj egyet Jejjanra, olyasmi hangon, mint a macskák. Közben megérkezik a biztonsági ork is, alkalomhoz illően kivasalt ingben, karddal, alabárddal. Nawanthiri meg a kéz-sárkány egyszerre fordulnak felé, de csak a sárkány válaszol neki undokan sziszegve (természetesen Nawanthiri tolmácsolásában):*
- Ha felviszik, nem lesz szem előtt! *aztán a szörny visszafordul őrizni a tányérját a kis vitéztől. Játékból még a pöttöm kezéhez is odakap, ha kell. Közben a lány immár a saját barátságos hangján megpróbálja kicsit képbe hozni Darokot.* Lent már vívnak. Úgy hallom, csak ketten, és még nem végeztek. Nem akarsz beállni az ajtóba? Ha kell, előbb lejutsz, ha kell, meg tudod fogni a lépcsőn a fejvadászokat.
//Jegesvérű//
*Odapillant a felé fordított rajzra, aztán vissza a csaposra. A választ ugyan tényleg nem a feltett kérdésre kapja, de érteni véli, mi van mögötte. Megemeli a fél szemöldökét, csak egy gondolatnyival, hogy "Na jó, de mit fogtok tenni?" Ezúttal sincs semmi provokatív az arckifejezésén - csak a kérdés, mögöttes szándék nélkül. Ha lenne rá idő és fogadókészség, talán kerekedne egy hosszú kérdezz-felelek a dologból, aminek a végén a többiek aggodalma elpárolog, és csak helyzetek, célok meg akciók maradnak. Most azonban nem adottak ehhez a körülmények.
A bemutatáson csak somolyog (meg a helyzeten is, amiben történik). Hogy a Mélység Szerzetese vajon mit jelenthet, nem most fog kiderülni, mert Nawanthiri egy legyintéssel elintézi a témát. Hosszú lenne elmesélni, és igazából nem is beszélhet róla. Mikor kiderül, hogy nem egyszerű csapossal, hanem egy legendás harcművésszel akadt össze, annyit azért elejt nagy vészjóslón, hogy:*
- Majd jövök hozzád tanulni!
*Arja még egy varázsitalt beletölt a sérült harcosba, akinek ettől begyógyul az összes sebe. Ha lesz, aki ápolja, a lázzal, gyengeséggel így már biztosan meg fog birkózni. A szavát azonban sajnos továbbra sem érti.*
- Maradok itt őrködni. Ha a hóhajú magához tér, engem nem fog ismerni, rólatok meg tudja, hogy megmentettétek. *kacsint Arjára. Nem valami acélos érvelés, de talán sikerül tapintatosan kilavírozni vele magukat a beteghordozás okozta dilemmából. Vissza is megy a pulthoz.*
~Elkezdték a párbajt.~
*Az aréna résnyire nyitott ajtaján felszüremlő hangok elég árulkodóak. Nem kevésbé a pult másik oldaláról érkezők. Nawanthiri füle mögé simítja a sörényét, és hátrapillant a válla fölött. Jejjan pedig épp nekiveselkedik, hogy megszerezze a TÁNYÉRT.*
- Azt ne vidd el... *Kerekíti ki drámaian a mandulaszemeit, miközben szembefordul a pulttal, és az üres tányért felfordítja. Mivel ez így nem biztos, hogy meggyőzi a fiúcskát, gyorsan hozzáteszi:* ...mert az a sárkányé! *Az egyik kezéből kígyófejet formáz, ami a száját nagyra tátva fúj egyet Jejjanra, olyasmi hangon, mint a macskák. Közben megérkezik a biztonsági ork is, alkalomhoz illően kivasalt ingben, karddal, alabárddal. Nawanthiri meg a kéz-sárkány egyszerre fordulnak felé, de csak a sárkány válaszol neki undokan sziszegve (természetesen Nawanthiri tolmácsolásában):*
- Ha felviszik, nem lesz szem előtt! *aztán a szörny visszafordul őrizni a tányérját a kis vitéztől. Játékból még a pöttöm kezéhez is odakap, ha kell. Közben a lány immár a saját barátságos hangján megpróbálja kicsit képbe hozni Darokot.* Lent már vívnak. Úgy hallom, csak ketten, és még nem végeztek. Nem akarsz beállni az ajtóba? Ha kell, előbb lejutsz, ha kell, meg tudod fogni a lépcsőn a fejvadászokat.
5409. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-04-01 11:32:09
Üzenet elküldve: 2021-04-01 11:32:09
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
*A két pók sikeresen behálózta egymást, miközben mind a ketten meggyőződtek arról, hogy egy ártalmatlan léggyel állnak szemben. Nagy lesz majd a meglepetés, ha egyáltalán kiderül, hogy mindketten álarcot húztak, s az igazi arcuknak talán köze nincs a felöltött maszkhoz.
Az édes játék folytatódik, ezúttal a négy fal között, elrejtve a párt a világ kíváncsi szemei elől. Újabb szintre léphet így az elf, előkészíti karmait, hogy mélyen belevájhassa a tündérbe, s elnerje mind bizalmát, mind rajongását. Másnap így már gyerekjáték lesz előterjesztenie titkos vágyát, s befűznie a férfit a hazug üzletbe.
A lágy érintésre láthatóan végigfut a hátán a hideg, finoman megremegtetve hófehér bőrét. Lopva pillant a tündérre, s ha jól megnézi a másik az arcát, láthat rajt egy halvány, kislányos pírt. Válaszolni nem mer, de hogy éreztesse, mennyire vágyik a másik érintésére, közelebb mozdul, hogy a férfi keze határozottabban nyomódjon a selymes anyaghoz, s az alatta megbúvó, kellemesen forró, érzékeny bőrhöz.*
- Kérem...
*Csak ennyi hagyja el az ajkait, gyengéden, enyhe biztatással.*
- Azt hiszem, ezzel nem tudok vitába szállni.
*Búgja lágy dorombolással, miközben nem utasítja el Merchen közeledését, s engedi, hogy ajkaik összeforrjanak egy szende és puha csókban. Kezei közben, mintha csak egy ösztönös, meggondolatlan mozdulat lenne, a tündér hátára csúsznak, mintha csak ártatlanul fogást keresnének az ujjai alatt fodrozódó ingen.*
*A két pók sikeresen behálózta egymást, miközben mind a ketten meggyőződtek arról, hogy egy ártalmatlan léggyel állnak szemben. Nagy lesz majd a meglepetés, ha egyáltalán kiderül, hogy mindketten álarcot húztak, s az igazi arcuknak talán köze nincs a felöltött maszkhoz.
Az édes játék folytatódik, ezúttal a négy fal között, elrejtve a párt a világ kíváncsi szemei elől. Újabb szintre léphet így az elf, előkészíti karmait, hogy mélyen belevájhassa a tündérbe, s elnerje mind bizalmát, mind rajongását. Másnap így már gyerekjáték lesz előterjesztenie titkos vágyát, s befűznie a férfit a hazug üzletbe.
A lágy érintésre láthatóan végigfut a hátán a hideg, finoman megremegtetve hófehér bőrét. Lopva pillant a tündérre, s ha jól megnézi a másik az arcát, láthat rajt egy halvány, kislányos pírt. Válaszolni nem mer, de hogy éreztesse, mennyire vágyik a másik érintésére, közelebb mozdul, hogy a férfi keze határozottabban nyomódjon a selymes anyaghoz, s az alatta megbúvó, kellemesen forró, érzékeny bőrhöz.*
- Kérem...
*Csak ennyi hagyja el az ajkait, gyengéden, enyhe biztatással.*
- Azt hiszem, ezzel nem tudok vitába szállni.
*Búgja lágy dorombolással, miközben nem utasítja el Merchen közeledését, s engedi, hogy ajkaik összeforrjanak egy szende és puha csókban. Kezei közben, mintha csak egy ösztönös, meggondolatlan mozdulat lenne, a tündér hátára csúsznak, mintha csak ártatlanul fogást keresnének az ujjai alatt fodrozódó ingen.*
5408. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-31 14:05:10
Üzenet elküldve: 2021-03-31 14:05:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
//Jegesvérű//
*A tejet kérő és kapó lány kérdése talán érzéketlennek tűnhet, de Mik nem tör pálcát felette. Valójában ő sem ismeri jól Yezát, de ennek ellenére sokszor segített neki a pultban és nem utolsó sorban a Kereskedőházhoz tartozik. És aki oda tartozik, azért kiállnak. Először nem is válaszol, csak a talán pulton hagyott papírost fordítja a lány felé, hogy jól láthassa a fejvadászok felhívásaira jellemző rajzolt képet a vörössel. Nem kell sokat gondolkodni, hogy az ilyen felhívások végén gyakran látni az: "élve vagy halva" feliratot.*
- Yeza közénk tartozik. *Szólal meg végül és bár nem ez volt a kérdés, de kiérezhető, hogy Mik nem fogja hagyni, hogy elhurcolják innen akkor sem, ha a vörös veszítene. Persze sok múlik Aztyanon is, ám bízik abban, hogy az intéző sem látja majd másképp.
A sebesült megérkezése és az ellátása körüli teendők elvonják a figyelmét, meg is kéri Nawanthirit, hogy figyeljen a pultra és a mindenre, míg ők Arjával felviszik az egyik emeleti, szabad szobába a férfit.*
- Hogy mit? *Döbben meg, amikor a lány tűt és cérnát javasol. El tud látni egy sebet, de varrni azért azt mégsem tud biztosan. Aztán csak kurtán bólint, remélve, hogy azért varrásra mégse kerül sor. Bízik a legjobban és abban, hogy a fickó nem patkol el odafent.
Arja közben bemutatja neki a lányt, amire Mik csak kedvesen bólint. Sokkal jobb helyzetet és időt is el tudott volna képzelni egy bemutatkozásra. Az ő bemutatása egy cseppet furcsára sikeredik Arja részéről. Mik nem tudja, hogy mit mondhatna a megakadó szavak után.*
- Öhm... örülök, hogy megismerhetlek. *Erőltet mosolyt az arcára.
A sebesült közben csak egy pillanatra tér magához, de aztán a sebláz vagy a vérveszteség újra az eszméletlenségbe taszítja.*
- Igen, komolyabb. *Tűnődik maga is, majd helyeselni sincs ideje, mert Arja eliramodik egy komolyabb bájitalért és amíg vissza nem tér, a kérésnek megfelelően nem is mozgatja nagyon a férfit.*
- A Mélység Szerzetese? *Kérdi közben Nawanthiritól, hogy mégse kínos csendben teljenek a másodpercek.*
- Ez mit jelent? *Teszi hozzá érdeklődve.
Amikor pedig Arja visszatér, a korábban gyakorolt módon igyekszik a férfibe diktálni az erősebb bájitalt.*
- A sebei lehet, hogy begyógyulnak, de a vérveszteség és a sebláz még elviheti. *Suttogja Mik aggódva. Nem szeretné Sa'Terethet a falra festeni, de a sebek begyógyulása nem minden.
A sebesült szerencsére megissza az újabb adag bájitalt is és mintha egy pillanatra újra magához térne, de a szó, amit mond, megint csak érthetetlen Mik számára.*
- Ti értettétek? *Kérdi Arjára és a szerzetes lányra nézve.*
- Vigyük fel. *Sóhajtja, majd felkészül, hogy valakivel felvihesse a férfit a szobába, ahol remélhetően túléli az éjszakát. Valószínűleg ez az éjjel lesz kritikus, aztán az istenek kezében az élete.
Neki mindegy, hogy Arja vagy Nawanthiri segít neki, bár a vándor lánynak jobban örült volna. Talán megbeszélhették volna a problémájukat a másikkal. Igyekszik óvatosan fogni a férfit és ha segítenek neki, akkor fel is vihetik a lépcsőn az emeletre az egyik szabad szobába.
A pultban közben mocorogni kezdő kisfiú felé csak egy bátorító mosolyt küld, reméli, hogy nem esik baja, míg fent lesz. Ahogy azt is reméli, hogy valamelyik hozzátartozója majd megjelenik és elviszi a gyermeket. Egyelőre van elég gondjuk, de ha nem jön senki, természetesen nem teszik utcára a kölyköt. Aztán Darok is visszaér, immáron teljes harci felszerelésben. Az orknak csak odabiccent, jelezve, hogy örül a visszatértének, de aztán már indul is felfelé.*
//Jegesvérű//
*A tejet kérő és kapó lány kérdése talán érzéketlennek tűnhet, de Mik nem tör pálcát felette. Valójában ő sem ismeri jól Yezát, de ennek ellenére sokszor segített neki a pultban és nem utolsó sorban a Kereskedőházhoz tartozik. És aki oda tartozik, azért kiállnak. Először nem is válaszol, csak a talán pulton hagyott papírost fordítja a lány felé, hogy jól láthassa a fejvadászok felhívásaira jellemző rajzolt képet a vörössel. Nem kell sokat gondolkodni, hogy az ilyen felhívások végén gyakran látni az: "élve vagy halva" feliratot.*
- Yeza közénk tartozik. *Szólal meg végül és bár nem ez volt a kérdés, de kiérezhető, hogy Mik nem fogja hagyni, hogy elhurcolják innen akkor sem, ha a vörös veszítene. Persze sok múlik Aztyanon is, ám bízik abban, hogy az intéző sem látja majd másképp.
A sebesült megérkezése és az ellátása körüli teendők elvonják a figyelmét, meg is kéri Nawanthirit, hogy figyeljen a pultra és a mindenre, míg ők Arjával felviszik az egyik emeleti, szabad szobába a férfit.*
- Hogy mit? *Döbben meg, amikor a lány tűt és cérnát javasol. El tud látni egy sebet, de varrni azért azt mégsem tud biztosan. Aztán csak kurtán bólint, remélve, hogy azért varrásra mégse kerül sor. Bízik a legjobban és abban, hogy a fickó nem patkol el odafent.
Arja közben bemutatja neki a lányt, amire Mik csak kedvesen bólint. Sokkal jobb helyzetet és időt is el tudott volna képzelni egy bemutatkozásra. Az ő bemutatása egy cseppet furcsára sikeredik Arja részéről. Mik nem tudja, hogy mit mondhatna a megakadó szavak után.*
- Öhm... örülök, hogy megismerhetlek. *Erőltet mosolyt az arcára.
A sebesült közben csak egy pillanatra tér magához, de aztán a sebláz vagy a vérveszteség újra az eszméletlenségbe taszítja.*
- Igen, komolyabb. *Tűnődik maga is, majd helyeselni sincs ideje, mert Arja eliramodik egy komolyabb bájitalért és amíg vissza nem tér, a kérésnek megfelelően nem is mozgatja nagyon a férfit.*
- A Mélység Szerzetese? *Kérdi közben Nawanthiritól, hogy mégse kínos csendben teljenek a másodpercek.*
- Ez mit jelent? *Teszi hozzá érdeklődve.
Amikor pedig Arja visszatér, a korábban gyakorolt módon igyekszik a férfibe diktálni az erősebb bájitalt.*
- A sebei lehet, hogy begyógyulnak, de a vérveszteség és a sebláz még elviheti. *Suttogja Mik aggódva. Nem szeretné Sa'Terethet a falra festeni, de a sebek begyógyulása nem minden.
A sebesült szerencsére megissza az újabb adag bájitalt is és mintha egy pillanatra újra magához térne, de a szó, amit mond, megint csak érthetetlen Mik számára.*
- Ti értettétek? *Kérdi Arjára és a szerzetes lányra nézve.*
- Vigyük fel. *Sóhajtja, majd felkészül, hogy valakivel felvihesse a férfit a szobába, ahol remélhetően túléli az éjszakát. Valószínűleg ez az éjjel lesz kritikus, aztán az istenek kezében az élete.
Neki mindegy, hogy Arja vagy Nawanthiri segít neki, bár a vándor lánynak jobban örült volna. Talán megbeszélhették volna a problémájukat a másikkal. Igyekszik óvatosan fogni a férfit és ha segítenek neki, akkor fel is vihetik a lépcsőn az emeletre az egyik szabad szobába.
A pultban közben mocorogni kezdő kisfiú felé csak egy bátorító mosolyt küld, reméli, hogy nem esik baja, míg fent lesz. Ahogy azt is reméli, hogy valamelyik hozzátartozója majd megjelenik és elviszi a gyermeket. Egyelőre van elég gondjuk, de ha nem jön senki, természetesen nem teszik utcára a kölyköt. Aztán Darok is visszaér, immáron teljes harci felszerelésben. Az orknak csak odabiccent, jelezve, hogy örül a visszatértének, de aztán már indul is felfelé.*
5407. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-31 07:54:18
Üzenet elküldve: 2021-03-31 07:54:18
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
//érintőlegesen a jegesvérű//
*Nagyon reméli, hogy nem késik el a lényegi eseményekről. Régen futott már páncélban, de a rendszeres edzésnek hála ez most egészen könnyen megy neki. Minél gyorsabban igyekszik visszaérni a Kalmárba, mert ha idejében nem lesz ott, abból baj lehet. Apró rázkódások és közeledő dübögést lehet észlelni, ahogy a páncélos ork a bejárati ajtóig fut. Belöki az ajtót és teljes lovagi vértezetben, sisakban, mesterkarddal és alabárddal felszerelkezve tér vissza. Kicsit kifújja magát, amint becsukja maga mögött az ajtót, s alapos szemrevételezés után megállapítja, hogy Yeza, Aztyan és a sivatagiak még mindig lent lehetnek a pincearénában, így talán még nem késett el. Ahogy a pincearéna bejárata felé megy, észleli, hogy valami mégis csak felbolygatta az amúgy is kusza történéseket. Egy sebesült szőkét lát, akit már hárman istápolnak a kandalló mellett. Nem megy oda negyediknek, mert vannak épp elegen mellette, s ha odaáll félő, hogy a levegőt is elszívná előle. A pincearéna lejáratához húz két vaskos széket, amire leül, kezében az alabárddal. Fejével biccent Mik és a két nőstény felé, akik közül az egyik Arja. A másik markos nőstényt nem ismeri. Talán, majd ha elül a por, akkor kiderül, hogy ki kicsoda, de addig is az alabárdján kopognak fémkesztyűs ujjai a várakozás közben. Fejét oldalra billentve meglátja a piciny embergyereket, amint a mult mögött ténykedik és valami nagyon el szeretne érni.*
- Vigyétek fel egy szobába a kicsit! Még baja esik itt a végén. *Megkedvelte a kis legényt, s nem venné a lelkére, ha a sivatagiak tombolása közben bántódása esne Jejjannak. Óvó szavai bárkinek szólnak, akinek van kapacitása a kicsivel foglalkozni. Neki most nincs, mert őrt ül a feljáratnál.*
//érintőlegesen a jegesvérű//
*Nagyon reméli, hogy nem késik el a lényegi eseményekről. Régen futott már páncélban, de a rendszeres edzésnek hála ez most egészen könnyen megy neki. Minél gyorsabban igyekszik visszaérni a Kalmárba, mert ha idejében nem lesz ott, abból baj lehet. Apró rázkódások és közeledő dübögést lehet észlelni, ahogy a páncélos ork a bejárati ajtóig fut. Belöki az ajtót és teljes lovagi vértezetben, sisakban, mesterkarddal és alabárddal felszerelkezve tér vissza. Kicsit kifújja magát, amint becsukja maga mögött az ajtót, s alapos szemrevételezés után megállapítja, hogy Yeza, Aztyan és a sivatagiak még mindig lent lehetnek a pincearénában, így talán még nem késett el. Ahogy a pincearéna bejárata felé megy, észleli, hogy valami mégis csak felbolygatta az amúgy is kusza történéseket. Egy sebesült szőkét lát, akit már hárman istápolnak a kandalló mellett. Nem megy oda negyediknek, mert vannak épp elegen mellette, s ha odaáll félő, hogy a levegőt is elszívná előle. A pincearéna lejáratához húz két vaskos széket, amire leül, kezében az alabárddal. Fejével biccent Mik és a két nőstény felé, akik közül az egyik Arja. A másik markos nőstényt nem ismeri. Talán, majd ha elül a por, akkor kiderül, hogy ki kicsoda, de addig is az alabárdján kopognak fémkesztyűs ujjai a várakozás közben. Fejét oldalra billentve meglátja a piciny embergyereket, amint a mult mögött ténykedik és valami nagyon el szeretne érni.*
- Vigyétek fel egy szobába a kicsit! Még baja esik itt a végén. *Megkedvelte a kis legényt, s nem venné a lelkére, ha a sivatagiak tombolása közben bántódása esne Jejjannak. Óvó szavai bárkinek szólnak, akinek van kapacitása a kicsivel foglalkozni. Neki most nincs, mert őrt ül a feljáratnál.*
5406. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-30 21:51:23
Üzenet elküldve: 2021-03-30 21:51:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A pult mögött//
//Nawa figyelmébe//
*A kicsi Rellan semmit sem vesz észre a körülötte fortyogó feszültségből, amelytől jószerével füstöl a levegő, pedig még Mik is egy kis pálinkához nyúl, hogy megnyugodjon. A kisfiú figyelmét jó darabig Dajog bát tereli el, aki még a nevét is megpróbálja kimondani. Persze Rellan nem sértődik meg, hogy nem helyesen ejtette. Ha megint szóba kerülne, az apró, göndör fiúcska biztosan kifejtené, hogy ő „Jejjan”, nem pedig „Jejjan”.
Almalétől ragacsos ujjaival az ajándékba kapott tevét szorongatja. Kicsi ő még, eszébe se jutna, hogy egy egyáltalán nem kedves bácsitól kapta, elképesztően értékes a számára. A baj azonban akkor kezdődik, mikor a gyerkőc ráun a kis holmira, és kicsit elszontyolodik. Eléggé egyedül van, és bár mindenki kedves vele, senki sem ismerős úgy igazán. Feltornássza magát a hordóra, és a pult lapja felett kikukucskálva várja, hátha betoppan az édesanyja, vagy a szerelme, a tündér Vanna.*
- Csst! *Mutatja az ujjával csak úgy magának, ahogy Dajog bát, az ork mutatta neki az előbb, a mutatóujját a szájára szorítva. Azt hiszi, hogy senki sem figyel rá, mert Mik mással van elfoglalva. Már unalmas a tevés játék, ezért csendesen és észrevétlenül kell szereznie valami mást. Ahogy forgolódik, pillantása egy, a pulton lévő tányérra téved. Ahhoz soha nem nyúlhatott, amikor anyjával a konyhában voltak, ezért még szép, hogy jó mókának tűnik. Először felmászik Xavy hordójára, ahol eddig is ücsörgött, majd kis kezét a tányér felé nyújtja. Már épp meg is böki a szélét.*
- Üh! *Nyög a homlokát ráncolva. Nagyon erőlködnie kell, de nem adja fel.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.30 21:51:51
//Nawa figyelmébe//
*A kicsi Rellan semmit sem vesz észre a körülötte fortyogó feszültségből, amelytől jószerével füstöl a levegő, pedig még Mik is egy kis pálinkához nyúl, hogy megnyugodjon. A kisfiú figyelmét jó darabig Dajog bát tereli el, aki még a nevét is megpróbálja kimondani. Persze Rellan nem sértődik meg, hogy nem helyesen ejtette. Ha megint szóba kerülne, az apró, göndör fiúcska biztosan kifejtené, hogy ő „Jejjan”, nem pedig „Jejjan”.
Almalétől ragacsos ujjaival az ajándékba kapott tevét szorongatja. Kicsi ő még, eszébe se jutna, hogy egy egyáltalán nem kedves bácsitól kapta, elképesztően értékes a számára. A baj azonban akkor kezdődik, mikor a gyerkőc ráun a kis holmira, és kicsit elszontyolodik. Eléggé egyedül van, és bár mindenki kedves vele, senki sem ismerős úgy igazán. Feltornássza magát a hordóra, és a pult lapja felett kikukucskálva várja, hátha betoppan az édesanyja, vagy a szerelme, a tündér Vanna.*
- Csst! *Mutatja az ujjával csak úgy magának, ahogy Dajog bát, az ork mutatta neki az előbb, a mutatóujját a szájára szorítva. Azt hiszi, hogy senki sem figyel rá, mert Mik mással van elfoglalva. Már unalmas a tevés játék, ezért csendesen és észrevétlenül kell szereznie valami mást. Ahogy forgolódik, pillantása egy, a pulton lévő tányérra téved. Ahhoz soha nem nyúlhatott, amikor anyjával a konyhában voltak, ezért még szép, hogy jó mókának tűnik. Először felmászik Xavy hordójára, ahol eddig is ücsörgött, majd kis kezét a tányér felé nyújtja. Már épp meg is böki a szélét.*
- Üh! *Nyög a homlokát ráncolva. Nagyon erőlködnie kell, de nem adja fel.*
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.30 21:51:51
5405. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-29 15:30:44
Üzenet elküldve: 2021-03-29 15:30:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
-Hát persze hogy nem, kedves. Nem is nőies sportág ez, s egyébként sem válna erényére.
*Mondja, miközben persze sejti, hogy valahol egyikük sem mond igazat. Nehezen hiszi, hogy tényleg megütötte volna az alkohol a bájos hölgy fejét, de igyekszik szerepben maradi, hisz miért is ne? Mi a legrosszabb, ami történhet? Természetesen tetszik neki az erős lovag szerepe is, s bárha apró termet, igyekszik úgy segíteni, ahogy csak erejéből telik. *
-Nem is tudnék tükörbe nézni, ha magára hagynám.
*Mondja egy ártatlan mosollyal az arcán, s valahol ez igaz is, csak nem azért, amiért azt gondolhatja az átlag tündér. Türelmesen megvárja, amíg az ajtó végül kinyílik, s emlékeiben az dereng vissza, mikor túl sokat iszik a kelleténél és ügyetlenkedik az akkor bonyolult mágikus zárnak tűni egyszerű szerkezettel. Bepillantást nyerhet a Kalmár egyik szobájába, igazán átlagosnak tűnik, semmi különleges holmi, vagy megérzés. Így, habár nem kérdez rá, maga mögött becsukja az ajtót, és beljebb lép, így már igazán kettesben maradva hölgyével. Szemeit természetesen nem kerüli el az apró mozdulat, s úgy érzi, hogy kár lenne kihagynia egy ilyen alkalmat, így finom, de határozott léptekkel közelebb kerül az ágyon ülő hosszúéletűhöz, s kezét finoman a másikéhoz érinti ott, ahol éppen a ruháját igyekszik lazítani.*
-Talán segíthetnék, ha óhajtja...
*Szinte búgja halkan, mert az, hogy mondaná, nem lenne igaz. Milyen kegyetlen dolog is így feltenni egy kérdést, de bízik benne, hogy nem most fog megtántorodni a másik, hisz igazán eddig is olyan jól érzi magát a társaságában és az apró kis játékukkal.*
-Nem kell szabadkoznia, gyarlók vagyunk mind, s ha néha élvezni szeretnénk az élet örömeit, kinek van joga ezt elvitatni tőlünk?
*Ahogy ezt is igyekszik minél kedvesebb hanglejtéssel előadni, ha látja, hogy lehetősége van rá, igyekszik közelebb hajolni, s lopni egy aprócska csókot a negédes ajkakról, csak hogy aztán a reakciót várva a szemébe fúrhassa sajátját, hogy aztán tiszta lelkiismerettel folytathassa.*
-Hát persze hogy nem, kedves. Nem is nőies sportág ez, s egyébként sem válna erényére.
*Mondja, miközben persze sejti, hogy valahol egyikük sem mond igazat. Nehezen hiszi, hogy tényleg megütötte volna az alkohol a bájos hölgy fejét, de igyekszik szerepben maradi, hisz miért is ne? Mi a legrosszabb, ami történhet? Természetesen tetszik neki az erős lovag szerepe is, s bárha apró termet, igyekszik úgy segíteni, ahogy csak erejéből telik. *
-Nem is tudnék tükörbe nézni, ha magára hagynám.
*Mondja egy ártatlan mosollyal az arcán, s valahol ez igaz is, csak nem azért, amiért azt gondolhatja az átlag tündér. Türelmesen megvárja, amíg az ajtó végül kinyílik, s emlékeiben az dereng vissza, mikor túl sokat iszik a kelleténél és ügyetlenkedik az akkor bonyolult mágikus zárnak tűni egyszerű szerkezettel. Bepillantást nyerhet a Kalmár egyik szobájába, igazán átlagosnak tűnik, semmi különleges holmi, vagy megérzés. Így, habár nem kérdez rá, maga mögött becsukja az ajtót, és beljebb lép, így már igazán kettesben maradva hölgyével. Szemeit természetesen nem kerüli el az apró mozdulat, s úgy érzi, hogy kár lenne kihagynia egy ilyen alkalmat, így finom, de határozott léptekkel közelebb kerül az ágyon ülő hosszúéletűhöz, s kezét finoman a másikéhoz érinti ott, ahol éppen a ruháját igyekszik lazítani.*
-Talán segíthetnék, ha óhajtja...
*Szinte búgja halkan, mert az, hogy mondaná, nem lenne igaz. Milyen kegyetlen dolog is így feltenni egy kérdést, de bízik benne, hogy nem most fog megtántorodni a másik, hisz igazán eddig is olyan jól érzi magát a társaságában és az apró kis játékukkal.*
-Nem kell szabadkoznia, gyarlók vagyunk mind, s ha néha élvezni szeretnénk az élet örömeit, kinek van joga ezt elvitatni tőlünk?
*Ahogy ezt is igyekszik minél kedvesebb hanglejtéssel előadni, ha látja, hogy lehetősége van rá, igyekszik közelebb hajolni, s lopni egy aprócska csókot a negédes ajkakról, csak hogy aztán a reakciót várva a szemébe fúrhassa sajátját, hogy aztán tiszta lelkiismerettel folytathassa.*
5404. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-28 08:09:10
Üzenet elküldve: 2021-03-28 08:09:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
//Jegesvérű//
*A gyógyító ital pillanatnyilag kellemes melegséggel járja át a testét, amint a kisebb sérüléseire enyhülést hoz. Sajnos az oldalán lévő sérülés az komolyabb annál, hogy az ital hatott volna rá. Az átszúrt oldala továbbra is fájóan hasít belé, keveredve a fájdalom és a seblázzal. A homloka forrósodni kezd, rajta izzadtságcseppek jelzik, hogy a testhőmérséklete jócskán megemelkedett. Kérdése után nem is tud eszméleténél maradni mert a láz újra magával ragadja éberségét. A seben kívül még a meghűlés tünetei is jelentkeznek, bár ezeket nehéz most még a sebláztól megkülönböztetni. Köhögni még nem köhög, de ez a későbbiekben várható lesz a meghűlését figyelembe véve. Már nincs magánál, amikor újra gyógyító italt hoznak neki, melyet éber tudattal hálásan fogadna, de most reagálni sem tud rá. Fejét könnyedén felemelhetik, hiszen nincsen görcsbe rándulva egyetlen testrésze sem. Vacogni vacog, de ettől még sikerül a foga között legurítani az üvegcse tartalmát. Olykor mintha beszélne is, de ez idegen hangokként hallatszik a nyelvét nem beszélő segítői számára. Az ital hatásaként egy pillanatra megfeszülnek izmai, majd újra egy kellemes melegség járja át hatásként. Ez az ital talán már elég, hogy szinte minden sebesülése begyógyuljon, de eszmélete nem tér még vissza és a láza is megmarad.*
- Toroti! *Egy kiejtett szócska, amit lázálmából kelve riadtan ejt ki mielőtt újra visszaesne magatehetetlen állapotába.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.
//Jegesvérű//
*A gyógyító ital pillanatnyilag kellemes melegséggel járja át a testét, amint a kisebb sérüléseire enyhülést hoz. Sajnos az oldalán lévő sérülés az komolyabb annál, hogy az ital hatott volna rá. Az átszúrt oldala továbbra is fájóan hasít belé, keveredve a fájdalom és a seblázzal. A homloka forrósodni kezd, rajta izzadtságcseppek jelzik, hogy a testhőmérséklete jócskán megemelkedett. Kérdése után nem is tud eszméleténél maradni mert a láz újra magával ragadja éberségét. A seben kívül még a meghűlés tünetei is jelentkeznek, bár ezeket nehéz most még a sebláztól megkülönböztetni. Köhögni még nem köhög, de ez a későbbiekben várható lesz a meghűlését figyelembe véve. Már nincs magánál, amikor újra gyógyító italt hoznak neki, melyet éber tudattal hálásan fogadna, de most reagálni sem tud rá. Fejét könnyedén felemelhetik, hiszen nincsen görcsbe rándulva egyetlen testrésze sem. Vacogni vacog, de ettől még sikerül a foga között legurítani az üvegcse tartalmát. Olykor mintha beszélne is, de ez idegen hangokként hallatszik a nyelvét nem beszélő segítői számára. Az ital hatásaként egy pillanatra megfeszülnek izmai, majd újra egy kellemes melegség járja át hatásként. Ez az ital talán már elég, hogy szinte minden sebesülése begyógyuljon, de eszmélete nem tér még vissza és a láza is megmarad.*
- Toroti! *Egy kiejtett szócska, amit lázálmából kelve riadtan ejt ki mielőtt újra visszaesne magatehetetlen állapotába.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.
5403. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-26 16:11:25
Üzenet elküldve: 2021-03-26 16:11:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
//Jegesvérű//
*Arja igyekezetét, amivel a sebesültbe próbálja belediktálni a bájitalt, siker koronázza. A szeme körüli csúnya duzzanat, a véraláfutások, a testét borító vágások és horzsolások a varázsital hatására egy rövid pillanat alatt mind begyógyulnak. Arja mindig elámul ezen a bűvös hatáson. De a férfi testét továbbra is alvadt vér és kosz borítja. Arja közelebb hajol a szájához, amikor félig magához térve úgy tűnik, mondana nekik valamit, hogy hátha megérti a szavakat, de azután csak kérdőn Mikre pillant. De láthatóan ő sem érti a sebesült mondandóját. ~Talán nem is a közös nyelven beszél, vagy csak egyszerűen nincs teljesen magánál?~ tűnődik a lány tanácstalanul.*
- Próbáljuk meg! *mondja Miknek aztán a javaslatra beleegyezően, bár vannak kételyei, hiszen az ezüsthajú bizony elég izmos és jókötésű. De hát mégsem maradhat a férfi örökre itt a vendégtérben!*
- Talán jobb lenne mégis, ha Nawanthiri... *mondja elbizonytalanodva, és a megtermett szerzeteslányra pillant, majd észbe kap.*
- Ő itt *gyorsan megpróbál visszaemlékezni a hosszú, dallamos névre* - Nawanthiri Shardipandra, a *húha, most megint gondolkodnia kell* - a Mélység szerzetese. *mutatja be Miknek a lányt. Csak reméli, hogy jól emlékszik, mit is mesélt neki Nawanthiri, honnan, miféle szerzetesrendből is érkezett a városba a vándorútján*
- Ő pedig *pirul el egy cseppet* - ő pedig itt Mik. Mikarr. A Fogadó fő mindenese. Pultos, de ha kell akkor karaván kísérő. Vagy testőr.
- Legendás *köhint, ahogy eszébe jut, amit a Velascorra mondott a Kikötőben, és amit gyanítja hogy igaz, és megnyomja a szót kicsit elmosolyodva, ahogy Nawanthirire néz* - legendás pusztakezes harcos. *fejezi be végül a bemutatást, lehet nem épp a legalkalmasabb körülmények között és időben, de hát jobb későn, mint soha, vélekedik. ~Meg aztán, ha együtt cipelik fel ezt a külhonit az emeletre, legalább tudják egymás nevét.~ gondolja.
De ahogy óvatosan elveszi a kezét a sebesült feje alól, az elmozdul, és Arja csak ekkor látja meg azt a jóval mélyebb és súlyosabb sebet, ami az oldalán húzódik.*
- Valóban. Sokkal komolyabb! *sápad el.*
- Megyek és hozok egy sokkal erősebb varázsitalt! *mozdul.*
- Talán az segít rajta. Vagy... *nem fejezi be a mondatot. Borzasztó lenne, ha a férfi itt halna meg a Fogadó vendégterében úgy, hogy egészen idáig sikerült életben maradnia!*
- A homloka is tüzel... *teszi a férfi homlokára a kezét* - amíg nem térek vissza, addig ne mozgassuk inkább! *kérleli Miket, és elsiet hátra, a raktárba, hogy a kereskedőház készleteiből magához vegyen egy, az életerő azonnali növelésére való, erős varázsitalt. Ha sikerül, felőle aztán felvihetik valamelyik szobába!
Visszatérve, már kicsit célirányosabban és magabiztosabban, hogy az előbb sikerrel járt, Mik segítségét kérve, újra megpróbálja rábírni a férfit, hogy igya ki a bájitalos üvegcse tartalmát az utolsó cseppig, megitatva 1 Sötétzöld varázsitalt Nodric Kronbolttal.
Nagyon aggódik, hogy sikerrel járnak-e, és az üvegben lévő oldat mágiája elég erős lesz-e a szörnyű sebhez, ami a férfi oldalán éktelenkedik, nem beszélve arról a mély vágásról, ami a combján van, és ami arról árulkodik, hogy valaki csúnyán elbánt vele.*
- Nem tudom, sikerül-e? *mondja aggódva, két társára pillantva. Remélhetőleg nem éppen ebben a pillanatban jelenik meg valaki a pincearéna mélyéből, mert Arja most igazán minden figyelmét a sebesültre fordítja.*
//Jegesvérű//
*Arja igyekezetét, amivel a sebesültbe próbálja belediktálni a bájitalt, siker koronázza. A szeme körüli csúnya duzzanat, a véraláfutások, a testét borító vágások és horzsolások a varázsital hatására egy rövid pillanat alatt mind begyógyulnak. Arja mindig elámul ezen a bűvös hatáson. De a férfi testét továbbra is alvadt vér és kosz borítja. Arja közelebb hajol a szájához, amikor félig magához térve úgy tűnik, mondana nekik valamit, hogy hátha megérti a szavakat, de azután csak kérdőn Mikre pillant. De láthatóan ő sem érti a sebesült mondandóját. ~Talán nem is a közös nyelven beszél, vagy csak egyszerűen nincs teljesen magánál?~ tűnődik a lány tanácstalanul.*
- Próbáljuk meg! *mondja Miknek aztán a javaslatra beleegyezően, bár vannak kételyei, hiszen az ezüsthajú bizony elég izmos és jókötésű. De hát mégsem maradhat a férfi örökre itt a vendégtérben!*
- Talán jobb lenne mégis, ha Nawanthiri... *mondja elbizonytalanodva, és a megtermett szerzeteslányra pillant, majd észbe kap.*
- Ő itt *gyorsan megpróbál visszaemlékezni a hosszú, dallamos névre* - Nawanthiri Shardipandra, a *húha, most megint gondolkodnia kell* - a Mélység szerzetese. *mutatja be Miknek a lányt. Csak reméli, hogy jól emlékszik, mit is mesélt neki Nawanthiri, honnan, miféle szerzetesrendből is érkezett a városba a vándorútján*
- Ő pedig *pirul el egy cseppet* - ő pedig itt Mik. Mikarr. A Fogadó fő mindenese. Pultos, de ha kell akkor karaván kísérő. Vagy testőr.
- Legendás *köhint, ahogy eszébe jut, amit a Velascorra mondott a Kikötőben, és amit gyanítja hogy igaz, és megnyomja a szót kicsit elmosolyodva, ahogy Nawanthirire néz* - legendás pusztakezes harcos. *fejezi be végül a bemutatást, lehet nem épp a legalkalmasabb körülmények között és időben, de hát jobb későn, mint soha, vélekedik. ~Meg aztán, ha együtt cipelik fel ezt a külhonit az emeletre, legalább tudják egymás nevét.~ gondolja.
De ahogy óvatosan elveszi a kezét a sebesült feje alól, az elmozdul, és Arja csak ekkor látja meg azt a jóval mélyebb és súlyosabb sebet, ami az oldalán húzódik.*
- Valóban. Sokkal komolyabb! *sápad el.*
- Megyek és hozok egy sokkal erősebb varázsitalt! *mozdul.*
- Talán az segít rajta. Vagy... *nem fejezi be a mondatot. Borzasztó lenne, ha a férfi itt halna meg a Fogadó vendégterében úgy, hogy egészen idáig sikerült életben maradnia!*
- A homloka is tüzel... *teszi a férfi homlokára a kezét* - amíg nem térek vissza, addig ne mozgassuk inkább! *kérleli Miket, és elsiet hátra, a raktárba, hogy a kereskedőház készleteiből magához vegyen egy, az életerő azonnali növelésére való, erős varázsitalt. Ha sikerül, felőle aztán felvihetik valamelyik szobába!
Visszatérve, már kicsit célirányosabban és magabiztosabban, hogy az előbb sikerrel járt, Mik segítségét kérve, újra megpróbálja rábírni a férfit, hogy igya ki a bájitalos üvegcse tartalmát az utolsó cseppig, megitatva 1 Sötétzöld varázsitalt Nodric Kronbolttal.
Nagyon aggódik, hogy sikerrel járnak-e, és az üvegben lévő oldat mágiája elég erős lesz-e a szörnyű sebhez, ami a férfi oldalán éktelenkedik, nem beszélve arról a mély vágásról, ami a combján van, és ami arról árulkodik, hogy valaki csúnyán elbánt vele.* - Nem tudom, sikerül-e? *mondja aggódva, két társára pillantva. Remélhetőleg nem éppen ebben a pillanatban jelenik meg valaki a pincearéna mélyéből, mert Arja most igazán minden figyelmét a sebesültre fordítja.*
5402. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-26 07:02:24
Üzenet elküldve: 2021-03-26 07:02:24
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
//Jegesvérű//
*Az Arja meg a csapos közti vibrálás nem kerüli el a figyelmét, jelét azonban nem adja ennek. Csak megköszöni a tejet, és a felét rögtön le is húzza.*
- Mi lesz, ha a lány veszít? *Kérdezi olyan hangon, mintha valami elvont problémáról beszélgetnének, ami érdekes ugyan, de semmi nyomasztó nincs benne. Kívülállóként neki nyilván könnyű tárgyilagosnak maradni, de talán a többiek feszültségén is enyhít, ha sorra veszik, milyen úton hová futhatnak ki az események. Felkészülni is könnyebb rájuk így, mint vakon várni, hogy bekövetkezzenek.
Mikor Arja észreveszi a pult alatt lapító gyerkőcöt, Nawanthiri szemöldökei is felszaladnak. Áthajol a pulton, hogy megnézze magának az apróságot.*
- Téged meg csak leraktak ide, kacat? *hunyorodik el vidáman a lelógó sörénye mögül, de többre nem marad idő, mert megérkezik a parasztlegény a sebesülttel.
A varázsital sokat javít a harcos állapotán. Egy pillanatra magához tér, meg is szólal, de a recsegő-ropogó nyelvét egyikük sem érti. A sérülései jórészt behegedtek, csak a legsúlyosabb nem akar begyógyulni. Talán ahhoz nem volt elég erős a bájital.*
- Figyelek, persze. *Láthatóan nem csinál ügyet a dologból. Itt van, szabad, segít, amiben tud.* Vigyél magaddal tűt meg vastag cérnát is. Az oldalán össze kell varrni a sebet. *Sem Mikarrt, sem Nodricot nem irigyli: jobb orvosra bízni az ilyen műveletet. Nawanthiri szívesen felajánlaná, hogy előkeríti, akivel a minap összeakadt, de sajnos csak ötletei vannak, hol keresse. Mire megtalálná, lehet, hogy a lenti párbaj elfajul, és jelen állás szerint a rőthajú fúriának meg a heges arcú intézőnek minden támogatóra szüksége lesz. Benne van az is, hogy Nodric nagyon gyenge, bizonyára sok vért vesztett, és nincs ideje várni a doktorra. Ha nem látják el most, lehet, hogy nem forgat többé kardot.
A szerzetes tehát visszamegy a korábbi helyére a pultnál, és arasznyira kinyitja a pincearéna ajtaját maga mellett, hogy mindent halljon, ami lent történik. Közben oda-odapillant Jejjanra is, szemmel tartja az ivót, és bízik benne, hogy akárhová ment a biztonsági ork, nagyon gyorsan visszatér.*
//Jegesvérű//
*Az Arja meg a csapos közti vibrálás nem kerüli el a figyelmét, jelét azonban nem adja ennek. Csak megköszöni a tejet, és a felét rögtön le is húzza.*
- Mi lesz, ha a lány veszít? *Kérdezi olyan hangon, mintha valami elvont problémáról beszélgetnének, ami érdekes ugyan, de semmi nyomasztó nincs benne. Kívülállóként neki nyilván könnyű tárgyilagosnak maradni, de talán a többiek feszültségén is enyhít, ha sorra veszik, milyen úton hová futhatnak ki az események. Felkészülni is könnyebb rájuk így, mint vakon várni, hogy bekövetkezzenek.
Mikor Arja észreveszi a pult alatt lapító gyerkőcöt, Nawanthiri szemöldökei is felszaladnak. Áthajol a pulton, hogy megnézze magának az apróságot.*
- Téged meg csak leraktak ide, kacat? *hunyorodik el vidáman a lelógó sörénye mögül, de többre nem marad idő, mert megérkezik a parasztlegény a sebesülttel.
A varázsital sokat javít a harcos állapotán. Egy pillanatra magához tér, meg is szólal, de a recsegő-ropogó nyelvét egyikük sem érti. A sérülései jórészt behegedtek, csak a legsúlyosabb nem akar begyógyulni. Talán ahhoz nem volt elég erős a bájital.*
- Figyelek, persze. *Láthatóan nem csinál ügyet a dologból. Itt van, szabad, segít, amiben tud.* Vigyél magaddal tűt meg vastag cérnát is. Az oldalán össze kell varrni a sebet. *Sem Mikarrt, sem Nodricot nem irigyli: jobb orvosra bízni az ilyen műveletet. Nawanthiri szívesen felajánlaná, hogy előkeríti, akivel a minap összeakadt, de sajnos csak ötletei vannak, hol keresse. Mire megtalálná, lehet, hogy a lenti párbaj elfajul, és jelen állás szerint a rőthajú fúriának meg a heges arcú intézőnek minden támogatóra szüksége lesz. Benne van az is, hogy Nodric nagyon gyenge, bizonyára sok vért vesztett, és nincs ideje várni a doktorra. Ha nem látják el most, lehet, hogy nem forgat többé kardot.
A szerzetes tehát visszamegy a korábbi helyére a pultnál, és arasznyira kinyitja a pincearéna ajtaját maga mellett, hogy mindent halljon, ami lent történik. Közben oda-odapillant Jejjanra is, szemmel tartja az ivót, és bízik benne, hogy akárhová ment a biztonsági ork, nagyon gyorsan visszatér.*
5401. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-03-24 20:50:56
Üzenet elküldve: 2021-03-24 20:50:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
//Jegesvérű//
*Aztyan és Yeza a sivatagiakkal lemegy, amire Darok elrohan, Mik csak les utána, hogy mi lelte az orkot. Reméli, hogy nem lesz baj odalent és az a fejvadász tartja magát a megbeszéltekhez. Bár kétli, hisz a feje és ezzel az élete a tét Yeza szabadságával szemben. A pultos szerint a férfi mindent meg fog tenni, akár csalni is fog, hogy ő győzzön. Ám az intéző parancsa világos volt. Ha odalent nem a megbeszéltek szerint mennek a dolgok, Darok majd tesz róla, hogy megemlegessék a napot. Már ha visszatér addig.
Az Arjával lévő lány tejet kér magának és Mik egy pillanattal később kapcsol, hogy valójában neki dolgoznia is kell.*
- Tejet? Persze. *Válaszolja zavartan, de közben Arha már elindul, hogy teljesítse a lány kérését.
A kalandor lány hozzá szól és végre sikerül nem összezavarodnia, így még válaszolni is tud.*
- Remélem is, mert különben bajban vagyunk. *Válaszolja a lánynak sóhajtva.*
- Én készen állok, csak nem tudom, hogy mire. *Teszi hozzá és inkább tölt magának is egy kupica pálinkát, hátha az segít megnyugodnia kicsit.*
- Nem tudjuk. Egyszer csak megjelent itt és azóta itt van. Senki sem kereste. *Mondja a kölyökre pillantva, aki azóta talán már végzett az almával, amit korábban Miktől kapott. Arja most egészen közel került hozzá, amitől a pultos fiú újra zavarba jön és ezt igyekszik azzal leplezni, hogy törölgetni kezd a pultban. Valahogy nem tudja kiverni a fejéből a Yezával folytatott beszélgetést a lányról.
De ha ez még nem volna elég, újabb gonddal tetőzik a baj, egy sérült férfit hoz be egy másik, rájuk testálva az ellátását. Az elmondás szerint a sérült férfi éppen Yezát keresi.*
- Mi jöhet még? *Kérdi inkább csak az égiektől, ahogy a férfi a kandalló párkányára kerül.
Arját kéri meg, hogy hozzon bájitalt a sérültnek, amíg ők igyekeznek életet lehelni a férfiba, hogy azt meg tudja inni. Ami, úgy tűnik, sikerül is.
A férfi megszólal, de teljesen érthetetlen amit mond.*
- Csak hadovál. Ennek semmi értelme. *Suttogja Mik Arja mellett, egészen közel a lányhoz.
A bájital használ, de nem teljesen, a sérülések sokkal súlyosabbak és a kinti hideg ellenére mintha a férfi bőre lángolna.*
- Ez komolyabb, mint hittük. Vigyük fel az egyik szobába és keresek neki gyógyfüveket. Ha jól emlékszem, van a raktárban. *Csóválja meg a fejét.*
- Segítesz? *Kérdi Arját és ha a lány segít neki, akkor ketten felvihetik a férfit az első szabad szobába.*
- Kérlek, figyelnél a lentiekre. Meg a pultra. *Kérdi Mik a tejet kérő lányt.*
- Meg a kölyökre is. *Teszi hozzá félve.*
//Jegesvérű//
*Aztyan és Yeza a sivatagiakkal lemegy, amire Darok elrohan, Mik csak les utána, hogy mi lelte az orkot. Reméli, hogy nem lesz baj odalent és az a fejvadász tartja magát a megbeszéltekhez. Bár kétli, hisz a feje és ezzel az élete a tét Yeza szabadságával szemben. A pultos szerint a férfi mindent meg fog tenni, akár csalni is fog, hogy ő győzzön. Ám az intéző parancsa világos volt. Ha odalent nem a megbeszéltek szerint mennek a dolgok, Darok majd tesz róla, hogy megemlegessék a napot. Már ha visszatér addig.
Az Arjával lévő lány tejet kér magának és Mik egy pillanattal később kapcsol, hogy valójában neki dolgoznia is kell.*
- Tejet? Persze. *Válaszolja zavartan, de közben Arha már elindul, hogy teljesítse a lány kérését.
A kalandor lány hozzá szól és végre sikerül nem összezavarodnia, így még válaszolni is tud.*
- Remélem is, mert különben bajban vagyunk. *Válaszolja a lánynak sóhajtva.*
- Én készen állok, csak nem tudom, hogy mire. *Teszi hozzá és inkább tölt magának is egy kupica pálinkát, hátha az segít megnyugodnia kicsit.*
- Nem tudjuk. Egyszer csak megjelent itt és azóta itt van. Senki sem kereste. *Mondja a kölyökre pillantva, aki azóta talán már végzett az almával, amit korábban Miktől kapott. Arja most egészen közel került hozzá, amitől a pultos fiú újra zavarba jön és ezt igyekszik azzal leplezni, hogy törölgetni kezd a pultban. Valahogy nem tudja kiverni a fejéből a Yezával folytatott beszélgetést a lányról.
De ha ez még nem volna elég, újabb gonddal tetőzik a baj, egy sérült férfit hoz be egy másik, rájuk testálva az ellátását. Az elmondás szerint a sérült férfi éppen Yezát keresi.*
- Mi jöhet még? *Kérdi inkább csak az égiektől, ahogy a férfi a kandalló párkányára kerül.
Arját kéri meg, hogy hozzon bájitalt a sérültnek, amíg ők igyekeznek életet lehelni a férfiba, hogy azt meg tudja inni. Ami, úgy tűnik, sikerül is.
A férfi megszólal, de teljesen érthetetlen amit mond.*
- Csak hadovál. Ennek semmi értelme. *Suttogja Mik Arja mellett, egészen közel a lányhoz.
A bájital használ, de nem teljesen, a sérülések sokkal súlyosabbak és a kinti hideg ellenére mintha a férfi bőre lángolna.*
- Ez komolyabb, mint hittük. Vigyük fel az egyik szobába és keresek neki gyógyfüveket. Ha jól emlékszem, van a raktárban. *Csóválja meg a fejét.*
- Segítesz? *Kérdi Arját és ha a lány segít neki, akkor ketten felvihetik a férfit az első szabad szobába.*
- Kérlek, figyelnél a lentiekre. Meg a pultra. *Kérdi Mik a tejet kérő lányt.*
- Meg a kölyökre is. *Teszi hozzá félve.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7390-7409