Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 273 (5441. - 5460. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5460. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-14 11:26:41
Üzenet elküldve: 2021-05-14 11:26:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tiszta szesz és homályos fejek//
*Sokat hallott már erről a fogadóról és amíg az a nemes, akire Learon csak csóró báróként emlékszik át nem vette a helyet, talán már járt is itt, de ebben egyáltalán nem biztos. Az viszont tény, hogy tetszik neki a hely, de közel sem annyira, mint a thargok tavernája. Hiányoznak azok az alakok, akiket ott rendszeresen látni szokott. Itt nincsenek meg azok a megszokott illatok és szagok, amik hívogatóan csábítják be őt az utcáról egy pofa sörre vagy egy jó teára, de legalább nem is olyan, mint a Pegazus. Egyszóval valahol középen van, ami nem olyan nagy baj. Leül az egyik helyre a pult előtt és várja, hogy megszólítsa a csapos. Egy ideig nézelődik, kicsit magányosnak is érzi magát, hiszen se kecskéjét Fachutát, se hűséges Nayka kutyáját nem hozta most magával. Mind a kettőre otthon van szükség, mert a gyerekek tanulják a pásztorkodás szép művészetét, amiben nagy segítség mind a két jószág. Aztán ebből a kis gondolkodásból egy oldalába szúródó könyök libbenti ki, amire már jó zsörtölődő módon oda is szólna valamit, például, hogy bökdösse a kedves édesanyját ahelyett, hogy köszönne, de amikor odafordul, látja, hogy a fickó egyik keze hiányzik. Másnak ez talán nem jelentene semmit, de a Sajt-mester számára egyből pozitívumként íródik fel az ismeretlen fickó számlájára. Meg is enyhül a kecskés mágus és kedvesen elmosolyodik.*
-Hát, ha már egy kocsmában vagyunk, nem hagyhatjuk, hogy kiszáradjon egy torok igaz-e? Mit inna szívesen, a mesélés közben? *Teszi fel a talányos kérdést és reménykedik, hogy valami olcsó lőre is megfelel a férfinak, bár sajnos a ruházata arról árulkodik, hogy nem csak valami lecsúszott tengerész, aki potyapia reményében szólít meg idegeneket.* ~Na nem mintha a kinézet számítana! Én se úgy nézek ki, mint a környék egyik legjobb mágusa, vagy mint egy földbirtokos vagy nem tudom!~
//Tiszta szesz és homályos fejek//
*Sokat hallott már erről a fogadóról és amíg az a nemes, akire Learon csak csóró báróként emlékszik át nem vette a helyet, talán már járt is itt, de ebben egyáltalán nem biztos. Az viszont tény, hogy tetszik neki a hely, de közel sem annyira, mint a thargok tavernája. Hiányoznak azok az alakok, akiket ott rendszeresen látni szokott. Itt nincsenek meg azok a megszokott illatok és szagok, amik hívogatóan csábítják be őt az utcáról egy pofa sörre vagy egy jó teára, de legalább nem is olyan, mint a Pegazus. Egyszóval valahol középen van, ami nem olyan nagy baj. Leül az egyik helyre a pult előtt és várja, hogy megszólítsa a csapos. Egy ideig nézelődik, kicsit magányosnak is érzi magát, hiszen se kecskéjét Fachutát, se hűséges Nayka kutyáját nem hozta most magával. Mind a kettőre otthon van szükség, mert a gyerekek tanulják a pásztorkodás szép művészetét, amiben nagy segítség mind a két jószág. Aztán ebből a kis gondolkodásból egy oldalába szúródó könyök libbenti ki, amire már jó zsörtölődő módon oda is szólna valamit, például, hogy bökdösse a kedves édesanyját ahelyett, hogy köszönne, de amikor odafordul, látja, hogy a fickó egyik keze hiányzik. Másnak ez talán nem jelentene semmit, de a Sajt-mester számára egyből pozitívumként íródik fel az ismeretlen fickó számlájára. Meg is enyhül a kecskés mágus és kedvesen elmosolyodik.*
-Hát, ha már egy kocsmában vagyunk, nem hagyhatjuk, hogy kiszáradjon egy torok igaz-e? Mit inna szívesen, a mesélés közben? *Teszi fel a talányos kérdést és reménykedik, hogy valami olcsó lőre is megfelel a férfinak, bár sajnos a ruházata arról árulkodik, hogy nem csak valami lecsúszott tengerész, aki potyapia reményében szólít meg idegeneket.* ~Na nem mintha a kinézet számítana! Én se úgy nézek ki, mint a környék egyik legjobb mágusa, vagy mint egy földbirtokos vagy nem tudom!~
5459. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-14 02:24:33
Üzenet elküldve: 2021-05-14 02:24:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1481
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1481
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tiszta szesz és homályos fejek//
*Az elfnek jó kedve van. Hogy mitől az titok, de az van. Szemei csillognak, hófehér fogait huncut vigyora nem takarja és haja különösen lágyan követi vidám lépteit. Fütyörészve lép be a vendéglátó helyre ahol valamikor nagyon régen járt már csak akkor még igencsak másképp nézett ki. Talán kabátjával és a nyakában és az ujján hordott ékszereivel az akkori vendéglátó egységbe jobban beillene. A pult felé sétálva végig is vezeti a tekintetét a benti bútorokon.*
~Régen hangulatosabb volt. Vajon az a boszorkány a képeket is vitte magával? Jól néznének ki a falamon. Talán Laurentitia takarításkor meglepődne, de valami jó hazugsággal kibeszélném, hogy nem azért vannak ott, mert csöcsöket akarnék nézi. Ugyan dehogy. Egy szegény sorsú...öhm...családtól kaptam akiknek tíz gyerekük van még a lázadáskor lopták ezeket a képeket és a súlyos beteg kisgyermek életét mentettem meg. Egy ritka csúnya és fájdalmas haláltól. Amibe kétszer is belehal mert közben egyszer feléled csak azért, hogy mégfájdalmasabban megdegeljen. Természetesen eszem ágában se volt ezért az elképesztő hőstettért pénzt kérni elég volt nekem a hála és az egyszarvúböfögés, de annyira erősködtek, hogy muszáj volt elfogadnom. Bejátszom még az ártatlan szégyenlős áldozatot is és még ő kér bocsánatot, hogy rosszra gondolt. Annyira imádom magam.~
*Ilyen vidám gondolatokkal csüccsen le a pult előtt az egyik székre és épp megszólítaná a csapost mikor a keze megáll a levegőben, egy pillanatra elgondolkozik, majd az egyik mellette lévő fickót oldalba lökve felmutat a falon lévő leviatános festményre.*
-Nem semmi mi koma. Én annak idején tengerészkoromban láttam egy olyat. Érdekel a történet? Szívesen el is mesélném csak kicsit kiszáradt a torkom.
//Tiszta szesz és homályos fejek//
*Az elfnek jó kedve van. Hogy mitől az titok, de az van. Szemei csillognak, hófehér fogait huncut vigyora nem takarja és haja különösen lágyan követi vidám lépteit. Fütyörészve lép be a vendéglátó helyre ahol valamikor nagyon régen járt már csak akkor még igencsak másképp nézett ki. Talán kabátjával és a nyakában és az ujján hordott ékszereivel az akkori vendéglátó egységbe jobban beillene. A pult felé sétálva végig is vezeti a tekintetét a benti bútorokon.*
~Régen hangulatosabb volt. Vajon az a boszorkány a képeket is vitte magával? Jól néznének ki a falamon. Talán Laurentitia takarításkor meglepődne, de valami jó hazugsággal kibeszélném, hogy nem azért vannak ott, mert csöcsöket akarnék nézi. Ugyan dehogy. Egy szegény sorsú...öhm...családtól kaptam akiknek tíz gyerekük van még a lázadáskor lopták ezeket a képeket és a súlyos beteg kisgyermek életét mentettem meg. Egy ritka csúnya és fájdalmas haláltól. Amibe kétszer is belehal mert közben egyszer feléled csak azért, hogy mégfájdalmasabban megdegeljen. Természetesen eszem ágában se volt ezért az elképesztő hőstettért pénzt kérni elég volt nekem a hála és az egyszarvúböfögés, de annyira erősködtek, hogy muszáj volt elfogadnom. Bejátszom még az ártatlan szégyenlős áldozatot is és még ő kér bocsánatot, hogy rosszra gondolt. Annyira imádom magam.~
*Ilyen vidám gondolatokkal csüccsen le a pult előtt az egyik székre és épp megszólítaná a csapost mikor a keze megáll a levegőben, egy pillanatra elgondolkozik, majd az egyik mellette lévő fickót oldalba lökve felmutat a falon lévő leviatános festményre.*
-Nem semmi mi koma. Én annak idején tengerészkoromban láttam egy olyat. Érdekel a történet? Szívesen el is mesélném csak kicsit kiszáradt a torkom.
5458. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-12 13:14:27
Üzenet elküldve: 2021-05-12 13:14:27
ÚJ
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Beszéljünk//
//Rőt tincsek nyomában//
//Jegesvérű//
- Nem baj, remélem, lesz időnk kideríteni. *Válaszol a nyelvnyújtással megtoldott feleletre. Nem is baj, ha nem tudják, csak az a fontos, amit éreznek vagy érezni vélnek. Amilyen mélyen volt Arja, olyan magasra száll a jókedve, aminek Mik nagyon, de nagyon örül. Jó látni a lányt mosolyogni. Sokkal jobb, mint sírni látni.
A lépcsőfordulóban, belefeledkezve az ölelésbe szinte megszűnik körülöttük minden. A sebesült férfi a szobában, a sivatagiak a pincében és a munkája a pult mögött az otthagyott lurkóval.
Az ölelésből csakhamar kibontakozik Arja és kézenfogva kezdi húzni lefelé Miket eszébe juttatva feladatait és munkáját. De pillanatra mégis megtorpannak és a lány visszafordulva puszit nyom az arcára, ami miatt alig fogja fel, hogy mit is mond.*
- Persze, a sebesült, persze. *Mosolyog szélesen, mert a folytatás elfeledtet vele mindent.*
- Hogyne akarnám! *Válaszolja boldogan és hagyja magát húzni lefelé, hogy visszatérjenek a pulthoz.
Kicsit elszomorodik, de csak azért, mert vissza kell térniük az életbe és nem maradhatnak csak ketten most, hogy tisztázták egymás között a dolgokat.
Amikor leérnek a pulthoz, még mindig fogná Arja kezét és ha a lány nem engedi el, akkor a pultba is így állhatnak be.
Mik tekintete Darokot keresi és Nawanthirit, de csak a lányt látja, az orkot nem leli. Közben a báró is visszatért és egy törpével, meg egy félelmetes óriással tárgyal egy asztalnál. A kisfiút sem látja, sem a pultban, sem előtte, de biztosan nem hagyták magukra.*
- Hol lehetnek? *Kérdi Arját halkan, közelebb hajolva, de egy pillanatra boldogan megszédül a lány illatától. Visszavágyik a lépcsőforduló nyugalmába.*
- Készítek vizet a sebesültnek és lemosom, te addig derítsd ki, merre lehetnek. *Súgja oda a lánynak és ezúttal ő adna egy gyors puszit az arcára, mielőtt elindul a konyhára.*
//Rőt tincsek nyomában//
//Jegesvérű//
- Nem baj, remélem, lesz időnk kideríteni. *Válaszol a nyelvnyújtással megtoldott feleletre. Nem is baj, ha nem tudják, csak az a fontos, amit éreznek vagy érezni vélnek. Amilyen mélyen volt Arja, olyan magasra száll a jókedve, aminek Mik nagyon, de nagyon örül. Jó látni a lányt mosolyogni. Sokkal jobb, mint sírni látni.
A lépcsőfordulóban, belefeledkezve az ölelésbe szinte megszűnik körülöttük minden. A sebesült férfi a szobában, a sivatagiak a pincében és a munkája a pult mögött az otthagyott lurkóval.
Az ölelésből csakhamar kibontakozik Arja és kézenfogva kezdi húzni lefelé Miket eszébe juttatva feladatait és munkáját. De pillanatra mégis megtorpannak és a lány visszafordulva puszit nyom az arcára, ami miatt alig fogja fel, hogy mit is mond.*
- Persze, a sebesült, persze. *Mosolyog szélesen, mert a folytatás elfeledtet vele mindent.*
- Hogyne akarnám! *Válaszolja boldogan és hagyja magát húzni lefelé, hogy visszatérjenek a pulthoz.
Kicsit elszomorodik, de csak azért, mert vissza kell térniük az életbe és nem maradhatnak csak ketten most, hogy tisztázták egymás között a dolgokat.
Amikor leérnek a pulthoz, még mindig fogná Arja kezét és ha a lány nem engedi el, akkor a pultba is így állhatnak be.
Mik tekintete Darokot keresi és Nawanthirit, de csak a lányt látja, az orkot nem leli. Közben a báró is visszatért és egy törpével, meg egy félelmetes óriással tárgyal egy asztalnál. A kisfiút sem látja, sem a pultban, sem előtte, de biztosan nem hagyták magukra.*
- Hol lehetnek? *Kérdi Arját halkan, közelebb hajolva, de egy pillanatra boldogan megszédül a lány illatától. Visszavágyik a lépcsőforduló nyugalmába.*
- Készítek vizet a sebesültnek és lemosom, te addig derítsd ki, merre lehetnek. *Súgja oda a lánynak és ezúttal ő adna egy gyors puszit az arcára, mielőtt elindul a konyhára.*
5457. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-12 11:27:51
Üzenet elküldve: 2021-05-12 11:27:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen ismerős//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmazhat!//
*Öröm és üröm között nagy a szakadék, de a meglepetés múltával aztán az igric is kezd igazodni az eseményekhez. Nem tehet már ellene, hogy Asgron és kevésbé kedves óriás testőre a Kalmárban vannak, hogy meglátogassák, így itt az ideje hasznot hajtani belőle. A wegtoreni mindig is így élt, ösztönös tehetségét a lehetőségek kihasználására előbb a bordélyházban szolgálóként, később a Szövetség tagjaként, majd utóbb a Teverek hűbéreseként használta ki. És épp most is erre készül.
A történések pedig "véletlen" egybeesésként segítik ez irányú terveit, amikor kiderül, hogy a törpe egy nagyobb szállítmány üveggel érkezett.*
- Tudod, hogy nem hiszek a véletlenekben, csak a lehetőségekben. *Emeli poharát széles mosollyal Asgron szavaira.*
- Természetesen, ahogy kívánod. *Hajtja meg magát az akarat előtt, hogy az üzletet egy bizalmasabb helyen rendezzék majd.
A nem teljesen őszinte dicséretre csak a fejét hajtja meg. Nem panaszkodhat valóban és sejthető volt, hogy a Teverek előbb-utóbb benyújtják a számlát a nemesi rangért. Ha pedig valóban így van, itt az ideje átesni ezen is. A törpe persze húzni kívánja az ügyet, ami az igricnek nem tetszik, de türelmetlenségét igyekszik elnyomni. A szó amúgy is a széles vállú kiszolgáló lány felé terelődik, kiderül a neve mindkettőjük számára. A törpe véleményére Navanthirishardipandraval kapcsolatban csak megvonja a vállát.*
- Jól csinálja, amit csinál és nem ijed meg az árnyékától. Nekem ez épp elég. *Néz maga is egy pillantás erejéig a lány után, majd onnan vissza Asgronra, mert a váltóra kerül a szó, amikor Navanthiri elhagyja az asztaluk környékét.*
- Ha te mondod. *Válaszol rezignált mosollyal a Ház és saját kapcsolatának boncolgatáskor. Érdekes, hogy a Teverek szerint "szinte teljesen független" tőlük, most Asgron mégis itt van és bizonyos, hogy nem ok nélkül.
Amikor pedig Yeza kerül szóba nem is szakítja meg a törpe monológját. A váltó megszerzésének procedúrája pedig megköveteli a teljes figyelmet. Biztos volt benne, hogy a Fekete Váltó megszerzése nem egyszerű dolog, de azért ilyen szövevényes megoldásra nem számított. Tízezer arany és két klán támogatása. Szép kis summa egy életért. Az igric elgondolkodik rajta, hogy megéri-e neki egyáltalán ennyi erőbefektetés a vörösért. Yeza azt mondta, szolgálja, míg le nem tudja a váltó árát, de ez így hosszú szolgálat lesz.
Míg Asgron eszik-iszik, van ideje átgondolni az elhangzottakat. A tízezer arany rengeteg, bár a Kereskedőház anyagi helyzete megengedné, de a megtérülése kérdéses. Ha a vörössel történik valami, akkor úszik az egész, de mégsem vigyázhat rá, mint egy hímes tojásra. Ezen információk birtokában a pincében történő dolgok más színezetben tűnnek most fel előtte.
A folytatásra sárga tekintetét a törpe felé kapja, bal szemöldöke enyhén megemelkedik a hallottakra. ~ Csak ennyi? Viselnie kell a Teverek címerét és hirdetni nevüket? Miben mesterkedsz, Asgron, de vén szopadék? ~*
- Ez egy nagyon nagylelkű, megtisztelő ajánlat. *Kezd vele a válaszba a kérdésre késlekedés nélkül, halovány mosollyal.*
- A lehetőség kihasználása viszont sok részlettől függ, de remélem, megérted. *Hajtja meg kissé a fejét bocsánatkérőn, nehogy a törpe azt gondolja, hogy vissza akarja utasítani.*
- Függ a részlet nagyságától, hogy lesznek-e más elkötelezettségeim a klán felé. A Kereskedőház anyagi lehetőségei jók, de azért nincs kolbászból a kerítés. *Mosolyog és felvesz egy kis kolbászt a fatálról, hogy a szájába vegye.*
- És persze attól, mennyit engedsz az üveg árából. *Ezt már csak tréfásan, derűsen teszi hozzá, mintha oldani akarná az asztal fölé telepedett tárgyalás komolyságát.*
- A Tever ház címerének viselése és nevének hirdetése pedig nem jelenthet problémát, ahogy eddig sem jelentett azt. *Teszi hozzá újra kezébe véve poharát.*
- Bár meglepő, hogy ennyire nyomon követik a munkásságom, annak ellenére, hogy - hogy is fogalmaztál? "Szinte teljesen független vagyok a háztól." *Ismétli homlokráncolva a törpét.*
- Ám természetesen nem feledem, honnan jöttem és kiktől kaptam a lehetőséget. A Tever Ház bármikor számíthat rám és számolhat velem. *Hajtja meg kicsit magát ültében, kifejezve ezzel is a megtiszteltetés keltette örömöt.*
- De gondolom, a részletekről csak később ejtünk szót, most élvezzük ezt a remek lakomát. *Fejezi be egy újabb falat húst csippentve fel a tálról.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmazhat!//
*Öröm és üröm között nagy a szakadék, de a meglepetés múltával aztán az igric is kezd igazodni az eseményekhez. Nem tehet már ellene, hogy Asgron és kevésbé kedves óriás testőre a Kalmárban vannak, hogy meglátogassák, így itt az ideje hasznot hajtani belőle. A wegtoreni mindig is így élt, ösztönös tehetségét a lehetőségek kihasználására előbb a bordélyházban szolgálóként, később a Szövetség tagjaként, majd utóbb a Teverek hűbéreseként használta ki. És épp most is erre készül.
A történések pedig "véletlen" egybeesésként segítik ez irányú terveit, amikor kiderül, hogy a törpe egy nagyobb szállítmány üveggel érkezett.*
- Tudod, hogy nem hiszek a véletlenekben, csak a lehetőségekben. *Emeli poharát széles mosollyal Asgron szavaira.*
- Természetesen, ahogy kívánod. *Hajtja meg magát az akarat előtt, hogy az üzletet egy bizalmasabb helyen rendezzék majd.
A nem teljesen őszinte dicséretre csak a fejét hajtja meg. Nem panaszkodhat valóban és sejthető volt, hogy a Teverek előbb-utóbb benyújtják a számlát a nemesi rangért. Ha pedig valóban így van, itt az ideje átesni ezen is. A törpe persze húzni kívánja az ügyet, ami az igricnek nem tetszik, de türelmetlenségét igyekszik elnyomni. A szó amúgy is a széles vállú kiszolgáló lány felé terelődik, kiderül a neve mindkettőjük számára. A törpe véleményére Navanthirishardipandraval kapcsolatban csak megvonja a vállát.*
- Jól csinálja, amit csinál és nem ijed meg az árnyékától. Nekem ez épp elég. *Néz maga is egy pillantás erejéig a lány után, majd onnan vissza Asgronra, mert a váltóra kerül a szó, amikor Navanthiri elhagyja az asztaluk környékét.*
- Ha te mondod. *Válaszol rezignált mosollyal a Ház és saját kapcsolatának boncolgatáskor. Érdekes, hogy a Teverek szerint "szinte teljesen független" tőlük, most Asgron mégis itt van és bizonyos, hogy nem ok nélkül.
Amikor pedig Yeza kerül szóba nem is szakítja meg a törpe monológját. A váltó megszerzésének procedúrája pedig megköveteli a teljes figyelmet. Biztos volt benne, hogy a Fekete Váltó megszerzése nem egyszerű dolog, de azért ilyen szövevényes megoldásra nem számított. Tízezer arany és két klán támogatása. Szép kis summa egy életért. Az igric elgondolkodik rajta, hogy megéri-e neki egyáltalán ennyi erőbefektetés a vörösért. Yeza azt mondta, szolgálja, míg le nem tudja a váltó árát, de ez így hosszú szolgálat lesz.
Míg Asgron eszik-iszik, van ideje átgondolni az elhangzottakat. A tízezer arany rengeteg, bár a Kereskedőház anyagi helyzete megengedné, de a megtérülése kérdéses. Ha a vörössel történik valami, akkor úszik az egész, de mégsem vigyázhat rá, mint egy hímes tojásra. Ezen információk birtokában a pincében történő dolgok más színezetben tűnnek most fel előtte.
A folytatásra sárga tekintetét a törpe felé kapja, bal szemöldöke enyhén megemelkedik a hallottakra. ~ Csak ennyi? Viselnie kell a Teverek címerét és hirdetni nevüket? Miben mesterkedsz, Asgron, de vén szopadék? ~*
- Ez egy nagyon nagylelkű, megtisztelő ajánlat. *Kezd vele a válaszba a kérdésre késlekedés nélkül, halovány mosollyal.*
- A lehetőség kihasználása viszont sok részlettől függ, de remélem, megérted. *Hajtja meg kissé a fejét bocsánatkérőn, nehogy a törpe azt gondolja, hogy vissza akarja utasítani.*
- Függ a részlet nagyságától, hogy lesznek-e más elkötelezettségeim a klán felé. A Kereskedőház anyagi lehetőségei jók, de azért nincs kolbászból a kerítés. *Mosolyog és felvesz egy kis kolbászt a fatálról, hogy a szájába vegye.*
- És persze attól, mennyit engedsz az üveg árából. *Ezt már csak tréfásan, derűsen teszi hozzá, mintha oldani akarná az asztal fölé telepedett tárgyalás komolyságát.*
- A Tever ház címerének viselése és nevének hirdetése pedig nem jelenthet problémát, ahogy eddig sem jelentett azt. *Teszi hozzá újra kezébe véve poharát.*
- Bár meglepő, hogy ennyire nyomon követik a munkásságom, annak ellenére, hogy - hogy is fogalmaztál? "Szinte teljesen független vagyok a háztól." *Ismétli homlokráncolva a törpét.*
- Ám természetesen nem feledem, honnan jöttem és kiktől kaptam a lehetőséget. A Tever Ház bármikor számíthat rám és számolhat velem. *Hajtja meg kicsit magát ültében, kifejezve ezzel is a megtiszteltetés keltette örömöt.*
- De gondolom, a részletekről csak később ejtünk szót, most élvezzük ezt a remek lakomát. *Fejezi be egy újabb falat húst csippentve fel a tálról.*
5456. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-11 13:04:17
Üzenet elküldve: 2021-05-11 13:04:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Ismeretlen ismerős//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmazhat!//
* Úgy tűnik a báró annyira nem örül a találkozásnak, ám mégsem érte teljesen meglepetésként. A szokásos közjáték megkezdődik hát, ami ilyenkor esedékes. Egyedül talán csak az óriás nő érzelmei őszinték, mert rajta látszik, hogy teljesen leszarja az egészet. Javarészt csak a kaja érdekli, ami majd később kikerül elé az asztalra. Ám a két kereskedő forgatja a szavakat és játszadoznak egymással. Kerülgetik itt a kását egy darabig, de aztán csak elérik az üzleti ügyeket is. Kiderül ugyanis, hogy törpünk egy jókora szállítmány üveggel rendelkezik. Hogy ez véletlen volna, vagy sem az jó kérdés, de nem is ez számít most.*
- Valóban üvegre van szükséged? Micsoda véletlen. Talán még meg is egyezhetünk, de majd csak ebéd után valami privátabb helyen.* Ez a törpe világ életében ilyen volt. Az üzleti ügyekre nagy hangsúlyt fektet és szereti a diszkréciót. Egyelőre jegeli hát ezt a témát. Inkább laza csevegésbe kezdenek így az ebéd előtt.*
- Ahogy én látom elég jól értesz te ahhoz, amit csinálsz. A Tever háznak tervei vannak, amiben te is szerepelsz, de erről majd később.* Csepegett egy kis információt még, mielőtt a bájos felszolgálóval kezdene el foglalkozni. Még a nevére is rákérdez, bár a lánykában van valami, ami elég fura. Kicsit meg is hökken, de csak befejezi a bájolgást.*
- Szép hosszú és erős név, akár csak a gazdája.* Amikor elmegy még nézi a csinos farát egy darabig, mielőtt megszólalna.*
- Szemrevaló, de valamiért még a hideg is kiráz tőle. Az a néz brrr.* Aztán ez lemarad és a váltó kerül szóba.*
- Bizony a véletlenek ma különösen egybe vágnak.* Somolyog az orra alatt. A kis megjegyzésére, amit a ház vezetőjére tett, csak rosszalló pillantás fogadja. Mindegy, mert van aki beszélhet így, Asgron pedig egyike azoknak a valakiknek.*
- Ne vedd sértésnek, de te már nem kapsz tőlünk enni. Szinte teljesen független vagy a háztól.* Közli a száraz tényeket és ő is közelebb hajol, amikor a félig meddig bizalmas infókat tárgyalják meg.*
- Ez a te földid felpiszkálta az érdeklődésünket. Majd még róla is váltunk pár szót. Nem kell félni nem engedjük el egy házunk tagjának se a kezét. Így hát elmondom, hogy én mit tudok. Nem egyszerű egy váltó beszerzése. A beugró alapból tízezer arany. Aztán még szükség van legalább két alvilági klán támogatására. Ha ezt meg tudja szerezni, akkor meg kell jelennie az illetőnek az időszakosan összeülő nagytanács előtt, akik jóváhagyják a kérelmét. Ez leginkább a nagy klánok vezetőiből vagyok azok megbízottjaiból tevődik össze.* Kortyol poharából a törp, meg eszik pár falatott is, mielőtt újra megszólalna. Ez az idő elég arra, hogy megeméssze a báró a hallottakat.*
- Ez a bor nem rossz. Na, de hol is tartottam? Ah igen. Hajlandóak vagyunk fizetni a költségek egy jó részét, illetve kapcsolatban állunk az egyik alvilági klánnal. Egyetlen feltételünk van csak. Egy apróság, de mégis számunkra jelentős. Aki a váltót kapja, annak kötelessége viselni majd a házunk címerét, illetve hirdetnie házunk nevét. Ezek az alvilági klánok elég zárkózottak a maguk módján. Fontos, hogy érezzék házunk befolyásának erejét. Gondolom nem kell részleteznem.* Újabb falatok csúsznak le a torkán, így viszonylagos csönd telepszik az asztalukra.*
- Nos mit mondasz báró? Kérsz a segítségünkből?* Pislog fel rá a Asgron.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmazhat!//
* Úgy tűnik a báró annyira nem örül a találkozásnak, ám mégsem érte teljesen meglepetésként. A szokásos közjáték megkezdődik hát, ami ilyenkor esedékes. Egyedül talán csak az óriás nő érzelmei őszinték, mert rajta látszik, hogy teljesen leszarja az egészet. Javarészt csak a kaja érdekli, ami majd később kikerül elé az asztalra. Ám a két kereskedő forgatja a szavakat és játszadoznak egymással. Kerülgetik itt a kását egy darabig, de aztán csak elérik az üzleti ügyeket is. Kiderül ugyanis, hogy törpünk egy jókora szállítmány üveggel rendelkezik. Hogy ez véletlen volna, vagy sem az jó kérdés, de nem is ez számít most.*
- Valóban üvegre van szükséged? Micsoda véletlen. Talán még meg is egyezhetünk, de majd csak ebéd után valami privátabb helyen.* Ez a törpe világ életében ilyen volt. Az üzleti ügyekre nagy hangsúlyt fektet és szereti a diszkréciót. Egyelőre jegeli hát ezt a témát. Inkább laza csevegésbe kezdenek így az ebéd előtt.*
- Ahogy én látom elég jól értesz te ahhoz, amit csinálsz. A Tever háznak tervei vannak, amiben te is szerepelsz, de erről majd később.* Csepegett egy kis információt még, mielőtt a bájos felszolgálóval kezdene el foglalkozni. Még a nevére is rákérdez, bár a lánykában van valami, ami elég fura. Kicsit meg is hökken, de csak befejezi a bájolgást.*
- Szép hosszú és erős név, akár csak a gazdája.* Amikor elmegy még nézi a csinos farát egy darabig, mielőtt megszólalna.*
- Szemrevaló, de valamiért még a hideg is kiráz tőle. Az a néz brrr.* Aztán ez lemarad és a váltó kerül szóba.*
- Bizony a véletlenek ma különösen egybe vágnak.* Somolyog az orra alatt. A kis megjegyzésére, amit a ház vezetőjére tett, csak rosszalló pillantás fogadja. Mindegy, mert van aki beszélhet így, Asgron pedig egyike azoknak a valakiknek.*
- Ne vedd sértésnek, de te már nem kapsz tőlünk enni. Szinte teljesen független vagy a háztól.* Közli a száraz tényeket és ő is közelebb hajol, amikor a félig meddig bizalmas infókat tárgyalják meg.*
- Ez a te földid felpiszkálta az érdeklődésünket. Majd még róla is váltunk pár szót. Nem kell félni nem engedjük el egy házunk tagjának se a kezét. Így hát elmondom, hogy én mit tudok. Nem egyszerű egy váltó beszerzése. A beugró alapból tízezer arany. Aztán még szükség van legalább két alvilági klán támogatására. Ha ezt meg tudja szerezni, akkor meg kell jelennie az illetőnek az időszakosan összeülő nagytanács előtt, akik jóváhagyják a kérelmét. Ez leginkább a nagy klánok vezetőiből vagyok azok megbízottjaiból tevődik össze.* Kortyol poharából a törp, meg eszik pár falatott is, mielőtt újra megszólalna. Ez az idő elég arra, hogy megeméssze a báró a hallottakat.*
- Ez a bor nem rossz. Na, de hol is tartottam? Ah igen. Hajlandóak vagyunk fizetni a költségek egy jó részét, illetve kapcsolatban állunk az egyik alvilági klánnal. Egyetlen feltételünk van csak. Egy apróság, de mégis számunkra jelentős. Aki a váltót kapja, annak kötelessége viselni majd a házunk címerét, illetve hirdetnie házunk nevét. Ezek az alvilági klánok elég zárkózottak a maguk módján. Fontos, hogy érezzék házunk befolyásának erejét. Gondolom nem kell részleteznem.* Újabb falatok csúsznak le a torkán, így viszonylagos csönd telepszik az asztalukra.*
- Nos mit mondasz báró? Kérsz a segítségünkből?* Pislog fel rá a Asgron.*
5455. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-07 06:20:55
Üzenet elküldve: 2021-05-07 06:20:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
//Ismeretlen ismerős//
*Amilyen kis mosolygós, hajlongós meg tapintatos, az urak egészen otthon érezhetik magukat, ahogy körülöttük "sertepertél". Látszólag az sem zavarja, hogy Asgron leplezetlenül bámulja. A merev, éber tekintet, az igyekezetben is kimért mozdulatai aligha fogják ezeknek a pénzeszsákoknak felkelteni a gyanakvását.*
- Az én nevem Navanthirishardipandra. *feleli a törpe szemébe nézve azzal a merev, kőfekete pillantással - és ezúttal mosoly nélkül. Mintha a mondat egy félbemaradt idézet lenne valahonnan.
Amikor Asgron kezébe nyomja az erszényt, megint eltűnik a mosoly, és minden más kifejezés is az arcáról. Mintha nem értené a dolgot. Cha'yssra néz, aki épp azzal van elfoglalva, hogy fő a saját levében. Aztán a lány visszafordítja az arcát a törpe felé, szemlesütve meghajol (egy gondolatnyival lassabban és mélyebben, mint eddig bármikor), köszönetet mond, és magukra hagyja a férfiakat. Az erszényt a pult felé menet zsebre teszi.
A pinceajtó mellett állva figyeli a komédiát, amit a báró meg Asgron játszik egymással. Az arca üres, hátát a falnak veti, az egyik lábát maga alá húzza. Egyszer-egyszer odapillant a kemencepadkán szendergő Jejjanra. Ki tudja, mi járhat a fejében.
Közben odalent, a pincében folytatódik az odamondogatás. A hangok alapján Sulim vesztett, mert már a kést próbálja lebeszélni valahogy a torkáról. Aztán hirtelen dulakodás és káromkodás hallatszik, majd futó léptek zaja a lépcsőn. Nem nehéz kitalálni, kinek olyan sietős.
Az arénába vezető ajtó befelé, vagyis a pincelépcső irányába nyílik, és van egy pár lépésnyi vízszintes rész mögötte, mielőtt elkezdődne a lépcső. Nawanthirishardipandra csendben odabújik a résnyire nyitott ajtóhoz, kezét a kilincsen tartva. Az a terve, hogy amikor Sulim olyan közel ér, hogy már esélye sincs kitérni előle, kivágja az ajtót, nekiront a fejvadásznak, és megpróbálja derékon ragadni, aztán ledobni a lépcsőn. Számít rá, hogy a férfinál fegyver van, ezért mindent elkövet, hogy ne tudja használni. Ha a mutatvány sikerül, elindul Sulim után, és szükség esetén jól irányzott rúgásokkal segít neki gurulni.*
//Ismeretlen ismerős//
*Amilyen kis mosolygós, hajlongós meg tapintatos, az urak egészen otthon érezhetik magukat, ahogy körülöttük "sertepertél". Látszólag az sem zavarja, hogy Asgron leplezetlenül bámulja. A merev, éber tekintet, az igyekezetben is kimért mozdulatai aligha fogják ezeknek a pénzeszsákoknak felkelteni a gyanakvását.*
- Az én nevem Navanthirishardipandra. *feleli a törpe szemébe nézve azzal a merev, kőfekete pillantással - és ezúttal mosoly nélkül. Mintha a mondat egy félbemaradt idézet lenne valahonnan.
Amikor Asgron kezébe nyomja az erszényt, megint eltűnik a mosoly, és minden más kifejezés is az arcáról. Mintha nem értené a dolgot. Cha'yssra néz, aki épp azzal van elfoglalva, hogy fő a saját levében. Aztán a lány visszafordítja az arcát a törpe felé, szemlesütve meghajol (egy gondolatnyival lassabban és mélyebben, mint eddig bármikor), köszönetet mond, és magukra hagyja a férfiakat. Az erszényt a pult felé menet zsebre teszi.
A pinceajtó mellett állva figyeli a komédiát, amit a báró meg Asgron játszik egymással. Az arca üres, hátát a falnak veti, az egyik lábát maga alá húzza. Egyszer-egyszer odapillant a kemencepadkán szendergő Jejjanra. Ki tudja, mi járhat a fejében.
Közben odalent, a pincében folytatódik az odamondogatás. A hangok alapján Sulim vesztett, mert már a kést próbálja lebeszélni valahogy a torkáról. Aztán hirtelen dulakodás és káromkodás hallatszik, majd futó léptek zaja a lépcsőn. Nem nehéz kitalálni, kinek olyan sietős.
Az arénába vezető ajtó befelé, vagyis a pincelépcső irányába nyílik, és van egy pár lépésnyi vízszintes rész mögötte, mielőtt elkezdődne a lépcső. Nawanthirishardipandra csendben odabújik a résnyire nyitott ajtóhoz, kezét a kilincsen tartva. Az a terve, hogy amikor Sulim olyan közel ér, hogy már esélye sincs kitérni előle, kivágja az ajtót, nekiront a fejvadásznak, és megpróbálja derékon ragadni, aztán ledobni a lépcsőn. Számít rá, hogy a férfinál fegyver van, ezért mindent elkövet, hogy ne tudja használni. Ha a mutatvány sikerül, elindul Sulim után, és szükség esetén jól irányzott rúgásokkal segít neki gurulni.*
5454. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-06 15:34:06
Üzenet elküldve: 2021-05-06 15:34:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Finom érzékiséggel simítja végig a különleges testrészt, mintha egy pillangót tartana tenyerében, olyan óvatos. A világért sem akarna ártani a tündérnek, s nem tudhatja, mennyire érzékenyek ezek a lágy, pihés szárnyak. Miután kigyönyörködte magát, tekintetét ismét a másikéba fúrja, s hálás, de azért elengedhetetlenül kacér mosolyt ereszt meg felé.*
-Valóban, különlegesebb estém aligha lehetne.
*Most egészen másféle mesékbe fognak kalandozni, de a maga módján végül is nevezhető tündérmesének, amit az éjjel tartogat számukra.
A férfi szorgos vetkőzését lelkesen csillogó, kíváncsi és izgatott szemekkel nézi, mint amikor a kisgyermek elé valami íncsiklandó édességet raknak. A nagy leskelődésben saját magáról meg is feledkezik, s csak Merchen játékos szavai rántják vissza a valóságba.*
-Ó, hát ezt sürgősen orvosolni kell.
*Úgy helyezkedik, hogy a férfi könnyen hozzáférhessen az egész ruhakölteményhez, már ha egyáltalán akár neki segíteni a továbbiakban. Ha nem, hát maga elintézi, s kecsesen nyújtózkodva bújik ki a selyemből.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Finom érzékiséggel simítja végig a különleges testrészt, mintha egy pillangót tartana tenyerében, olyan óvatos. A világért sem akarna ártani a tündérnek, s nem tudhatja, mennyire érzékenyek ezek a lágy, pihés szárnyak. Miután kigyönyörködte magát, tekintetét ismét a másikéba fúrja, s hálás, de azért elengedhetetlenül kacér mosolyt ereszt meg felé.*
-Valóban, különlegesebb estém aligha lehetne.
*Most egészen másféle mesékbe fognak kalandozni, de a maga módján végül is nevezhető tündérmesének, amit az éjjel tartogat számukra.
A férfi szorgos vetkőzését lelkesen csillogó, kíváncsi és izgatott szemekkel nézi, mint amikor a kisgyermek elé valami íncsiklandó édességet raknak. A nagy leskelődésben saját magáról meg is feledkezik, s csak Merchen játékos szavai rántják vissza a valóságba.*
-Ó, hát ezt sürgősen orvosolni kell.
*Úgy helyezkedik, hogy a férfi könnyen hozzáférhessen az egész ruhakölteményhez, már ha egyáltalán akár neki segíteni a továbbiakban. Ha nem, hát maga elintézi, s kecsesen nyújtózkodva bújik ki a selyemből.*
5453. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-06 09:48:53
Üzenet elküldve: 2021-05-06 09:48:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Beszéljünk//
//Rőt tincsek nyomában//
//Jegesvérű//
- Hogy mik? Nem tudom!! *nyújtja rá a nyelvét Arja Mikre csibészesen, épp hogy csak fel nem kacagva. Hiszen ez csodálatos, csodálatos, csodálatos!! Hát ilyen lenne szerelmesnek lenni?! Lehetséges hogy szerelmes?? Ő, Arja, a csavargólány? És lehetséges ez, tényleg, tényleg, hogy Miknek igazából többet jelent, mint egy barát?
De aztán lassan kijózanodik. Elvégre nem maradhatnak örökké itt, a lépcsőfordulóban álldogállva! Bár ami azt illeti, Arja nem bánná! Egyáltalán! Annyi mindenről szeretne beszélgetni Mikkel! Minden érdekli! Tényleg ismerik a Kikötőben? Talán ott nőtt fel? Vagy Artheniorban? Járt más városokban? Jó itt neki, a Kalmárban? Meg mesélne, mesélne, magáról! Nem is érti, mi van vele... Legszívesebben kézen fogná Miket, és húzná, húzná, hogy menjenek, hagyjanak itt mindent, lógjanak meg, menjenek ki a Tisztásra, vagy bárhová, ahol végre kettesben lehetnek! De nem lehet... ott a sebesült... meg azok a sivatagiak odalenn a Pincében... meg Miknek a Kalmárban is kiszolgálni kell... és ott van az a csöppség a pult alatt... ó, jaj!
Kézen fogja Miket, és ha a fiú hagyja, húzni kezdi lefelé, látható elszomorodással.*
- Gyere! A sebesültet le kell mosdatni! *súgja sóhajtva, de csak visszalép egy lépcsőfokot, hogy felérje a fiú arcát, és egy gyors puszit ad Mik arcára, ránevetve, csillagként ragyogó szemekkel.*
- Majd azután... elmegyünk valahova! Elmegyünk a tisztásra! Jó? Akarod?
- De most gyere... mennünk kell! *sóhajt.*
//Rőt tincsek nyomában//
//Jegesvérű//
- Hogy mik? Nem tudom!! *nyújtja rá a nyelvét Arja Mikre csibészesen, épp hogy csak fel nem kacagva. Hiszen ez csodálatos, csodálatos, csodálatos!! Hát ilyen lenne szerelmesnek lenni?! Lehetséges hogy szerelmes?? Ő, Arja, a csavargólány? És lehetséges ez, tényleg, tényleg, hogy Miknek igazából többet jelent, mint egy barát?
De aztán lassan kijózanodik. Elvégre nem maradhatnak örökké itt, a lépcsőfordulóban álldogállva! Bár ami azt illeti, Arja nem bánná! Egyáltalán! Annyi mindenről szeretne beszélgetni Mikkel! Minden érdekli! Tényleg ismerik a Kikötőben? Talán ott nőtt fel? Vagy Artheniorban? Járt más városokban? Jó itt neki, a Kalmárban? Meg mesélne, mesélne, magáról! Nem is érti, mi van vele... Legszívesebben kézen fogná Miket, és húzná, húzná, hogy menjenek, hagyjanak itt mindent, lógjanak meg, menjenek ki a Tisztásra, vagy bárhová, ahol végre kettesben lehetnek! De nem lehet... ott a sebesült... meg azok a sivatagiak odalenn a Pincében... meg Miknek a Kalmárban is kiszolgálni kell... és ott van az a csöppség a pult alatt... ó, jaj!
Kézen fogja Miket, és ha a fiú hagyja, húzni kezdi lefelé, látható elszomorodással.*
- Gyere! A sebesültet le kell mosdatni! *súgja sóhajtva, de csak visszalép egy lépcsőfokot, hogy felérje a fiú arcát, és egy gyors puszit ad Mik arcára, ránevetve, csillagként ragyogó szemekkel.*
- Majd azután... elmegyünk valahova! Elmegyünk a tisztásra! Jó? Akarod?
- De most gyere... mennünk kell! *sóhajt.*
5452. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-05 20:43:49
Üzenet elküldve: 2021-05-05 20:43:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen ismerős//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmazhat!//
*Hogy mennyire tűnik fel bárkinek is az igric viselkedése - vagy akár a törpének -, egyelőre egy cseppet sem érdekli most. Ami fontos, hogy Asgron itt van és ha itt van, annak oka van. Nem is akármilyen. Persze valahol a báró is számított már egy látogatásra, főleg azután, hogy jó ideje már, hogy Aztyant magához hívta, majd most nemrég Rannd-t is. Az pedig, hogy egy Fekete Váltót is kért, már csak felhívás lehetett keringőre.
Ha így végiggondolná, akkor biztosan kevésbé lenne ideges, hisz mivel számított rá, így nem kellene, hogy ekkora "meglepetés" legyen, hogy valakit ideküldtek, hogy a körmére nézzen.*
- Hisz ismersz. *Tárja szét kissé karjait a fogadó nevének dicséretére. Az óriás válaszára nem is reagál, hisz mindig is vallotta azt a wegtoreni mondást, miszerint; hol érdekli az oroszlánt, hogy mit ugatnak a kutyák. Jó, ez a "szuka" sokkal nagyobb és erősebb a megszokottaknál, de ettől még biztos benne, hogy nem emelne kezet egy wegtoreni nemesre, akinek a Teverek adták a rangját. Kivéve akkor, ha így szól az ukáz, de akkor meg mindegy.*
- Semmi probléma, nem vettem magamra. *Mosolyodik el ignorálva Engridet.
A törpe és testőre elfogadják az invitálást és a széles vállú pultoslány a szónak eleget téve elindul a konyhára, hogy ételt és italt szervírozzon nekik. Eddig minden rendben.
Az nem hír, hogy az üzlet soha nem áll meg, Asgron érti a dolgát, nem hiába a Teverek törpéje. Az viszont hír, amit a szállítmányról mond.*
- Nocsak, milyen kellemes egybeesés, én épp üveget keresek egy tervem megvalósításához. *Csap diszkréten az asztalra az igric valódi meglepettséget színlelve. Bár kétli, hogy valóban véletlen és kellemes egybeesés lenne.*
- El sem kell vinned Lihanechig, itt átveszem tőled jó áron. Biztosan meg tudunk alkudni. *Csap le a lehetőségre. Legalább egy gonddal kevesebb. Vagy több. Nézőpont kérdése.
Afelől sincs kétsége, hogy a legtöbb lépéséről vannak információik Wegtorenben, persze nem mindenről. Így felesleges volna szerénykednie, Asgron elég jól ismeri, tudja, hogy nem kenyere a szerénység.*
- Nem panaszkodom, teszem, amihez értek. *Kitérő válasz, de megteszi. Ha a törpe nem harap rá, akkor nem kell tovább sorolnia a Kereskedőház eredményeit.
Közben Nawanthiri is visszatér és a bárónak nem kell csalódnia. Amit feltálal az asztalukra, méltó a Kalmárhoz és a törpe és testőre megelégedésére szolgálhat.*
- Fogyasszatok bőven, az én asztalom, a tiétek is. *Emeli megtöltött poharát Asgron felé a wegtoreni hagyományokra reagálva, derűs mosollyal, mintha valóban örülne a törpe jelenlétének.*
- Köszönjük, kedves. *Szól a kiszolgálás felé és a választ meghagyja a testes pultoslánynak, egyrészt azért, mert őt kérdezték a neve felől, másrészt azért, mert fogalma sincs, hogy hívják a lányt. Biztos mondta, vagy nem, de most mindegy is. A figyelme ezután visszatér a törpére, de nem eszik, csak a poharát kortyolgatja.
Nem sokkal később kibújik a szög a zsákból és újabb meglepetés éri az igricet. Asgron felhozza a Fekete Váltót.*
- Egy jó üzlet, *Biccent elismerően az üvegszállítmányra visszatérve.* egy régi barát wegtorenből és egy Fekete Váltó? *Kérdi derűs hitetlenkedéssel, mintha nagyobb szerencse nem is érhette volna.*
- Ez a nap egyre jobb és jobb. *Teszi hozzá és "az öreg Tever" említésére csak úgy néz a törpére, mintha sértést hallana.*
- Ugyan, Asgron, az ostobaság nem a kenyerem, te is tudod. *Mondja, mintha ez egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen volna.*
- Nem szarok oda, ahonnan enni kapok. *Teszi hozzá, de a törpét régóta ismeri, biztosan nem sértődik meg a vulgáris szóhasználat felett.*
- Egy földim hozzám fordult segítségért és én nem utasítottam el. Külhonban, nekünk, wegtorenieknek össze kell tartanunk. *Hajol közelebb mintha bizalmas információt közölne, de a hangját nem fogja vissza és még mutatóujjával is megkopogtatja az asztal lapját. Nem ül fel a kevésbé barátságos hangnemnek, a wegtoreni stílus már csak ilyen. Nem először hallja. Ha Asgron fenyegetni akarná, akkor nem így tenné. Itt van erre a zabálni kezdő Engrid.
A szó gyorsan tovább is gördül az ő "kis birodalmára", majd az igric álszerény mosollyal visszadől székébe.*
- Ahogy mondtam, teszem, amihez értek a Házam és a magam üdvére. Mostanra elég sok területre betettük a lábunk és rengeteg tervünk van. Tever úr elégedett lehet és ahogy esküm tartja, nem feledem azt, aki mindezt lehetővé tette. *A hangja komoly és őszintének ható, sárga pillantása a törpéét keresi. Eddig persze esze ágában sem volt sápot fizetni a hűbérurának, de valamit valamiért. Az is igaz, hogy a rangja nélkül nem érhetett volna el sok ajtót, amelyet a bárói cím megnyitott előtte. Bár itt, Artheniorban nem vette igazán hasznát.*
- Ha szeretnéd, körbevezetlek majd a városban, hogy láthasd és elmondhasd otthon, hogy bárójuk mindent megtesz, hogy Házának nevéhez hű legyen. *Fejezi be barátságos mosollyal, mint akinek nincs mit takargatnia.
Nawanthiri még ott sertepertél körülöttük és az igricnek már korábban is feltűnt, hogy Asgronnak tetszik a lány, aki amúgy remekül végzi a dolgát. Kap is érte egy kis borravalót, de ezt a bárónak nem is kell látnia.*
- Egy valódi sivatagi rózsa. Nem csak szép, de veszélyes is. *Válaszol mosolyogva az Engridre tett megjegyzésre.*
- De beszéljük komoly dolgokról. *Tölti újra a poharakat az igric.*
- Mennyiért adod az üvegeket és mivel tartozom a Váltóért. Fontos is volna, mert, nem fogod elhinnie, egy csapatnyi fejvadász már odalent tárgyal az intézőmmel a Váltó ügyében. *Int hüvelykujjával a pult mellett nyíló ajtó felé, ami mellett egy fegyverállványon több fegyver is sorakozik egymás mellett takaros rendben.*
- Nem szeretném, ha az intézőmnek vagy a befektetésemnek baja esne. *Teszi hozzá újra bizalmas hangnemre váltva, de nem sürgetőn.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmazhat!//
*Hogy mennyire tűnik fel bárkinek is az igric viselkedése - vagy akár a törpének -, egyelőre egy cseppet sem érdekli most. Ami fontos, hogy Asgron itt van és ha itt van, annak oka van. Nem is akármilyen. Persze valahol a báró is számított már egy látogatásra, főleg azután, hogy jó ideje már, hogy Aztyant magához hívta, majd most nemrég Rannd-t is. Az pedig, hogy egy Fekete Váltót is kért, már csak felhívás lehetett keringőre.
Ha így végiggondolná, akkor biztosan kevésbé lenne ideges, hisz mivel számított rá, így nem kellene, hogy ekkora "meglepetés" legyen, hogy valakit ideküldtek, hogy a körmére nézzen.*
- Hisz ismersz. *Tárja szét kissé karjait a fogadó nevének dicséretére. Az óriás válaszára nem is reagál, hisz mindig is vallotta azt a wegtoreni mondást, miszerint; hol érdekli az oroszlánt, hogy mit ugatnak a kutyák. Jó, ez a "szuka" sokkal nagyobb és erősebb a megszokottaknál, de ettől még biztos benne, hogy nem emelne kezet egy wegtoreni nemesre, akinek a Teverek adták a rangját. Kivéve akkor, ha így szól az ukáz, de akkor meg mindegy.*
- Semmi probléma, nem vettem magamra. *Mosolyodik el ignorálva Engridet.
A törpe és testőre elfogadják az invitálást és a széles vállú pultoslány a szónak eleget téve elindul a konyhára, hogy ételt és italt szervírozzon nekik. Eddig minden rendben.
Az nem hír, hogy az üzlet soha nem áll meg, Asgron érti a dolgát, nem hiába a Teverek törpéje. Az viszont hír, amit a szállítmányról mond.*
- Nocsak, milyen kellemes egybeesés, én épp üveget keresek egy tervem megvalósításához. *Csap diszkréten az asztalra az igric valódi meglepettséget színlelve. Bár kétli, hogy valóban véletlen és kellemes egybeesés lenne.*
- El sem kell vinned Lihanechig, itt átveszem tőled jó áron. Biztosan meg tudunk alkudni. *Csap le a lehetőségre. Legalább egy gonddal kevesebb. Vagy több. Nézőpont kérdése.
Afelől sincs kétsége, hogy a legtöbb lépéséről vannak információik Wegtorenben, persze nem mindenről. Így felesleges volna szerénykednie, Asgron elég jól ismeri, tudja, hogy nem kenyere a szerénység.*
- Nem panaszkodom, teszem, amihez értek. *Kitérő válasz, de megteszi. Ha a törpe nem harap rá, akkor nem kell tovább sorolnia a Kereskedőház eredményeit.
Közben Nawanthiri is visszatér és a bárónak nem kell csalódnia. Amit feltálal az asztalukra, méltó a Kalmárhoz és a törpe és testőre megelégedésére szolgálhat.*
- Fogyasszatok bőven, az én asztalom, a tiétek is. *Emeli megtöltött poharát Asgron felé a wegtoreni hagyományokra reagálva, derűs mosollyal, mintha valóban örülne a törpe jelenlétének.*
- Köszönjük, kedves. *Szól a kiszolgálás felé és a választ meghagyja a testes pultoslánynak, egyrészt azért, mert őt kérdezték a neve felől, másrészt azért, mert fogalma sincs, hogy hívják a lányt. Biztos mondta, vagy nem, de most mindegy is. A figyelme ezután visszatér a törpére, de nem eszik, csak a poharát kortyolgatja.
Nem sokkal később kibújik a szög a zsákból és újabb meglepetés éri az igricet. Asgron felhozza a Fekete Váltót.*
- Egy jó üzlet, *Biccent elismerően az üvegszállítmányra visszatérve.* egy régi barát wegtorenből és egy Fekete Váltó? *Kérdi derűs hitetlenkedéssel, mintha nagyobb szerencse nem is érhette volna.*
- Ez a nap egyre jobb és jobb. *Teszi hozzá és "az öreg Tever" említésére csak úgy néz a törpére, mintha sértést hallana.*
- Ugyan, Asgron, az ostobaság nem a kenyerem, te is tudod. *Mondja, mintha ez egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen volna.*
- Nem szarok oda, ahonnan enni kapok. *Teszi hozzá, de a törpét régóta ismeri, biztosan nem sértődik meg a vulgáris szóhasználat felett.*
- Egy földim hozzám fordult segítségért és én nem utasítottam el. Külhonban, nekünk, wegtorenieknek össze kell tartanunk. *Hajol közelebb mintha bizalmas információt közölne, de a hangját nem fogja vissza és még mutatóujjával is megkopogtatja az asztal lapját. Nem ül fel a kevésbé barátságos hangnemnek, a wegtoreni stílus már csak ilyen. Nem először hallja. Ha Asgron fenyegetni akarná, akkor nem így tenné. Itt van erre a zabálni kezdő Engrid.
A szó gyorsan tovább is gördül az ő "kis birodalmára", majd az igric álszerény mosollyal visszadől székébe.*
- Ahogy mondtam, teszem, amihez értek a Házam és a magam üdvére. Mostanra elég sok területre betettük a lábunk és rengeteg tervünk van. Tever úr elégedett lehet és ahogy esküm tartja, nem feledem azt, aki mindezt lehetővé tette. *A hangja komoly és őszintének ható, sárga pillantása a törpéét keresi. Eddig persze esze ágában sem volt sápot fizetni a hűbérurának, de valamit valamiért. Az is igaz, hogy a rangja nélkül nem érhetett volna el sok ajtót, amelyet a bárói cím megnyitott előtte. Bár itt, Artheniorban nem vette igazán hasznát.*
- Ha szeretnéd, körbevezetlek majd a városban, hogy láthasd és elmondhasd otthon, hogy bárójuk mindent megtesz, hogy Házának nevéhez hű legyen. *Fejezi be barátságos mosollyal, mint akinek nincs mit takargatnia.
Nawanthiri még ott sertepertél körülöttük és az igricnek már korábban is feltűnt, hogy Asgronnak tetszik a lány, aki amúgy remekül végzi a dolgát. Kap is érte egy kis borravalót, de ezt a bárónak nem is kell látnia.*
- Egy valódi sivatagi rózsa. Nem csak szép, de veszélyes is. *Válaszol mosolyogva az Engridre tett megjegyzésre.*
- De beszéljük komoly dolgokról. *Tölti újra a poharakat az igric.*
- Mennyiért adod az üvegeket és mivel tartozom a Váltóért. Fontos is volna, mert, nem fogod elhinnie, egy csapatnyi fejvadász már odalent tárgyal az intézőmmel a Váltó ügyében. *Int hüvelykujjával a pult mellett nyíló ajtó felé, ami mellett egy fegyverállványon több fegyver is sorakozik egymás mellett takaros rendben.*
- Nem szeretném, ha az intézőmnek vagy a befektetésemnek baja esne. *Teszi hozzá újra bizalmas hangnemre váltva, de nem sürgetőn.*
5451. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-05 14:45:34
Üzenet elküldve: 2021-05-05 14:45:34
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Ismeretlen ismerős//
//Nawanthiri//
- Bizony ám!* Kacag fel a törp a báró reagálására. Nem csupán a köhögés, de a gyors felpattanás is. Barátságosan kezet ráz vele, ahogy a jó pajtások is szoktak egymással.*
- Wegtoreni Kalmár. Szép név. Jó a csengése. Igen, határozottan jobb, mint a korábbi volt.* Engridről sem feledkeznek meg, mivel ő is részesül a köszöntésben, de az óriás már közel sem olyan barátságos, mint a pici törp.*
- Gondolom mennyire.* Veti oda nyersen.*
- Bocsájtsd meg neki a modortalanságát! Nem a szavak óriása.* Modortalanság volna, ha nem fogadná el Asgron az asztalhoz való invitálást. Sőt igazából mintha már várta is volna ezt.*
- Természetesen örömömre szolgál, ha élvezhetem társaságod az asztalnál. Amúgy is megéheztünk a nagy utazásban. Igaz?* Kérdezi meg testőrét, aki egyetértően bólint, majd kihúzza ura székét. Aztán ő maga is leteszi magát az egyikre, de szegény bútordarab nagyot nyikordul, amikor a súlyos test rátelepszik. A bájos kis felszolgáló utasításokat kap, majd elsiet. Törpünknek igazán nehezére esik figyelmét elszakítania tőle, mert főleg kedvére vannak azok a széles vállak. Mivel aztán eltűnik, ezért figyelmét Cha'yss felé fordítja.*
- Kérlek az üzlet az soha nem állhat meg. Hozzájutottam olcsón egy nagyobb szállítmánnyi üveghez és most Lihanechbe tartok, hogy elpasszoljam. Aztán csak útba ejtettem már ezt a porfészket is, hogy megnézzem magamnak mit működtél.* Dől hátra a székben a kis krapek és a felszolgálót kezdi el stírölni megint, aki most már az asztaluk felé tart. Valószínűleg Cha'yss tisztában van azzal a ténnyel is, hogy eddig minden bizonnyal minden ténykedéséről pontosan tudnak odahaza is.*
- Mi a neve kisasszonyka?* Kérdez rá a sertepertélő Nawanthirire. Aztán, ha elment tölt magának egy félpohár vizet és Engrid is pont így tesz.*
- Igyunk arra, hogy soha nem fogyjon el a víz, de azért a bor is legyen bőven!* Emeli koccintásra poharát, wegtoreni hagyományok szerint. Mert egy wegtoreni mindig becsüli a vizet, hiszen a sivatagban peremén nem bővelkednek benne.*
- Apropó és persze van itt még egy Fekete Váltó is. Az öreg Tever kíváncsi, hogy mégis miért kell neked ilyesmi. Na meg leginkább arra, hogy köze van-e ennek az illetőnek hozzá. De gondolom nem lennél olyan ostoba, hogy olyan emberkékkel foglalkozol, akinek baja van a házunkkal. Ennyire nem hiszem, hogy ostoba lennél.* A hangneme már közel sem annyira barátságos, de nem is fenyegető.*
- Na meg annak is eljött az ideje, hogy valaki személyesen is megszemlélje miféle kis birodalmat hoztál létre.* Közben kiérkezik az ennivaló is, ami már ránézésre is szemet gyönyörködtető.*
- Köszönjük kedves! Köszönjük! Hajolj kicsit közelebb gyermekem!* Azzal egy kisebb erszényt Nawanthiri Shardipandra kezébe nyom. Pontosan 50 aranyat találhat majd benne a lány
.*
- Csak, mert olyan szép a szemed és olyan kis kedves vagy.* Ezután aztán nem nem finomkodik, hanem neki esik az ételnek. Elegánsan tömi befelé az étket nem úgy, mint Engrid, aki szinte habzsol.*
- Esküszöm neked ezt a lányt egy vagyon fenntartani. Többet eszik, mint három testőr, de többet is jóval háromnál.* Dicsekedik, de igazán nem kell, mert ennek a nőnek tényleg félelmetes híre van.*
//Nawanthiri//
- Bizony ám!* Kacag fel a törp a báró reagálására. Nem csupán a köhögés, de a gyors felpattanás is. Barátságosan kezet ráz vele, ahogy a jó pajtások is szoktak egymással.*
- Wegtoreni Kalmár. Szép név. Jó a csengése. Igen, határozottan jobb, mint a korábbi volt.* Engridről sem feledkeznek meg, mivel ő is részesül a köszöntésben, de az óriás már közel sem olyan barátságos, mint a pici törp.*
- Gondolom mennyire.* Veti oda nyersen.*
- Bocsájtsd meg neki a modortalanságát! Nem a szavak óriása.* Modortalanság volna, ha nem fogadná el Asgron az asztalhoz való invitálást. Sőt igazából mintha már várta is volna ezt.*
- Természetesen örömömre szolgál, ha élvezhetem társaságod az asztalnál. Amúgy is megéheztünk a nagy utazásban. Igaz?* Kérdezi meg testőrét, aki egyetértően bólint, majd kihúzza ura székét. Aztán ő maga is leteszi magát az egyikre, de szegény bútordarab nagyot nyikordul, amikor a súlyos test rátelepszik. A bájos kis felszolgáló utasításokat kap, majd elsiet. Törpünknek igazán nehezére esik figyelmét elszakítania tőle, mert főleg kedvére vannak azok a széles vállak. Mivel aztán eltűnik, ezért figyelmét Cha'yss felé fordítja.*
- Kérlek az üzlet az soha nem állhat meg. Hozzájutottam olcsón egy nagyobb szállítmánnyi üveghez és most Lihanechbe tartok, hogy elpasszoljam. Aztán csak útba ejtettem már ezt a porfészket is, hogy megnézzem magamnak mit működtél.* Dől hátra a székben a kis krapek és a felszolgálót kezdi el stírölni megint, aki most már az asztaluk felé tart. Valószínűleg Cha'yss tisztában van azzal a ténnyel is, hogy eddig minden bizonnyal minden ténykedéséről pontosan tudnak odahaza is.*
- Mi a neve kisasszonyka?* Kérdez rá a sertepertélő Nawanthirire. Aztán, ha elment tölt magának egy félpohár vizet és Engrid is pont így tesz.*
- Igyunk arra, hogy soha nem fogyjon el a víz, de azért a bor is legyen bőven!* Emeli koccintásra poharát, wegtoreni hagyományok szerint. Mert egy wegtoreni mindig becsüli a vizet, hiszen a sivatagban peremén nem bővelkednek benne.*
- Apropó és persze van itt még egy Fekete Váltó is. Az öreg Tever kíváncsi, hogy mégis miért kell neked ilyesmi. Na meg leginkább arra, hogy köze van-e ennek az illetőnek hozzá. De gondolom nem lennél olyan ostoba, hogy olyan emberkékkel foglalkozol, akinek baja van a házunkkal. Ennyire nem hiszem, hogy ostoba lennél.* A hangneme már közel sem annyira barátságos, de nem is fenyegető.*
- Na meg annak is eljött az ideje, hogy valaki személyesen is megszemlélje miféle kis birodalmat hoztál létre.* Közben kiérkezik az ennivaló is, ami már ránézésre is szemet gyönyörködtető.*
- Köszönjük kedves! Köszönjük! Hajolj kicsit közelebb gyermekem!* Azzal egy kisebb erszényt Nawanthiri Shardipandra kezébe nyom. Pontosan 50 aranyat találhat majd benne a lány
.*- Csak, mert olyan szép a szemed és olyan kis kedves vagy.* Ezután aztán nem nem finomkodik, hanem neki esik az ételnek. Elegánsan tömi befelé az étket nem úgy, mint Engrid, aki szinte habzsol.*
- Esküszöm neked ezt a lányt egy vagyon fenntartani. Többet eszik, mint három testőr, de többet is jóval háromnál.* Dicsekedik, de igazán nem kell, mert ennek a nőnek tényleg félelmetes híre van.*
5450. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-04 06:58:02
Üzenet elküldve: 2021-05-04 06:58:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
//Ismeretlen ismerős//
*Megy minden, mint a karikacsapás! A báró megengedi, hogy töltsön neki, aminek Nawanthiri egy mosolygós kis főhajtás kíséretében eleget is tesz. Lepakolja a kancsókat az asztalra, és már indulna is vissza a konyhába, amikor új vendégek érkeznek. Nem is akármilyenek - a törpén annyi ékszer van, mint egy wegtoreni mesterkalmáron (csak nem...?), a testőre pedig egy óriás, talpig vasban. Cha'yss reakciója azonban náluk is nagyobb látványosság. A szerzetes nem ismeri ugyan a bárót, de a férfi eddig leginkább egy jóllakott irbiszre emlékeztette. Az érkezőket azonban olyan feszült szívélyességgel fogadja, amiből a lány két dolgot szűr le: Asgron veszedelmes fickó, Cha'yss-szal pedig nem barátok.
Az utasításra derékból enyhén meghajtja magát, aztán tiszta poharakat kerít a pultból: két borost, három vizest. Ezeket egy tálcán kiviszi a báró asztalához és ha nem is gyakorlott, de legalább fürge mozdulatokkal szétosztja őket a társaságnak. Természetesen az új vendégeket is megkérdi, tölthet-e nekik, bort, vizet, esetleg mindkettőt kérnek, majd a válaszoknak megfelelően jár el.*
- Változott a terv! *Ezt már a főszakácsnak mondja, mikor visszatér a konyhába* A vadász elment. Jött helyette egy Nagyon Fontos Törpe meg az óriás testőre.
*A konyhafőnök várakozóan néz a vízkék szemeivel. Nawanthirinak kell néhány pillanat, mire rájön, mit akarnak hallani tőle.*
- Ez is üzlet. A törpe férfi, a testőr nő... a báró ideges.
*Nyikhaj kiismerhetetlen arccal bólint, magához int két kuktát, hogy kezdjenek szaporán sült csirkét meg kenyeret aprítani, a lányt meg elküldi újabb két kancsó CCC FEHÉR-ért. Mire Nawanthiri lefejti a bort, a szakácsok megpakolnak egy jókora tálat ennivalóval.*
- Egyik bort kiviszed egy kancsó vízzel, három tányerral meg aszta'kendővel. *magyaráz a konyhafőnök egyik kezével az asztalra, másikkal az asztalba állított késre támaszkodva* Tányert-kendőt talá'sz a pultban. Oda rakod le a másik kancsó sárdombit is. Utána visszajössz, és kiviszed ezt a dögöt. *bök állával az előtte elterülő nagy halom ételre.
Nawanthiri tehát kisvártatva újra megjelenik a báró asztalánál. Szó szerint: amekkora darab, olyan halkan jár. Lerakja a két teli kancsót, a tányérokat és asztalkendőket pedig igyekszik úgy elhelyezni, hogy a tál majd elférjen tőlük. Körbepillant, hogy rendben van-e minden, esetleg kér-e bárki bármit. Csak annyit beszél, amennyit feltétlenül szükséges, de a fülét hegyezi. Ha mindent elrendezett, hozza a vacsorát.
Az egy láb széles, három láb hosszú bükkfa tálon borkorcsolyák sorakoznak. Öreg- és lágy, nemespenészes sajt. Füstölt, rózsaszín halfilé. Leheletvékonyra vágott, pácolt sonka. Kakukkfűvel és rozmaringgal bedörzsölt sült csirke, falatnyi csíkokban. Olajbogyó, aszalt paradicsom, újhagyma. Hal- és padlizsánkrém, pirított mogyoró és tökmag egy-egy tálkában. Végül pedig a tálon keresztben négy sor nagylyukú, enyhén savanykás ízű, féltenyérnyi kenyérszelet. Evőeszköz csak a krémekhez van: egy-egy kisebb kanál, minden másból kézzel lehet falatozni.
Ha az asztaltársaságból bárkinek szüksége van valamire, akkor a korábban látott apró, mosolygós főhajtást követően hozza. Általában véve igyekszik mindent úgy csinálni, hogy a jelenléte ne legyen feltűnő, csak intéződjön, aminek intéződni kell. Ha pedig a báró és a vendégei körül mindent elrendezett, visszasétál a pult mögé.*
~Vége a párbajnak?~
*Mert természetesen megáll egy kicsit hallgatózni a pince ajtajánál. A kardcsörtetés abbamaradt, helyette beszéd szüremlik fel. A fogadó alapzajában csak néhány szót tud kivenni belőle: "városőrök", "dobozban viszik el a fejét", "jönnek mások is"... Nawanthirishardipandra egyik oldalt a füle mögé simítja a sörényét, és ott marad hallgatózni. Nem feltűnő a dolog: csak áll az ajtó mellett, hátát kényelmesen a falnak vetve, mandulaszemei pedig az ivót (főleg Cha'yss asztalát) figyelik, mint egy rendes pultosé.*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.05.04 07:30:31
//Ismeretlen ismerős//
*Megy minden, mint a karikacsapás! A báró megengedi, hogy töltsön neki, aminek Nawanthiri egy mosolygós kis főhajtás kíséretében eleget is tesz. Lepakolja a kancsókat az asztalra, és már indulna is vissza a konyhába, amikor új vendégek érkeznek. Nem is akármilyenek - a törpén annyi ékszer van, mint egy wegtoreni mesterkalmáron (csak nem...?), a testőre pedig egy óriás, talpig vasban. Cha'yss reakciója azonban náluk is nagyobb látványosság. A szerzetes nem ismeri ugyan a bárót, de a férfi eddig leginkább egy jóllakott irbiszre emlékeztette. Az érkezőket azonban olyan feszült szívélyességgel fogadja, amiből a lány két dolgot szűr le: Asgron veszedelmes fickó, Cha'yss-szal pedig nem barátok.
Az utasításra derékból enyhén meghajtja magát, aztán tiszta poharakat kerít a pultból: két borost, három vizest. Ezeket egy tálcán kiviszi a báró asztalához és ha nem is gyakorlott, de legalább fürge mozdulatokkal szétosztja őket a társaságnak. Természetesen az új vendégeket is megkérdi, tölthet-e nekik, bort, vizet, esetleg mindkettőt kérnek, majd a válaszoknak megfelelően jár el.*
- Változott a terv! *Ezt már a főszakácsnak mondja, mikor visszatér a konyhába* A vadász elment. Jött helyette egy Nagyon Fontos Törpe meg az óriás testőre.
*A konyhafőnök várakozóan néz a vízkék szemeivel. Nawanthirinak kell néhány pillanat, mire rájön, mit akarnak hallani tőle.*
- Ez is üzlet. A törpe férfi, a testőr nő... a báró ideges.
*Nyikhaj kiismerhetetlen arccal bólint, magához int két kuktát, hogy kezdjenek szaporán sült csirkét meg kenyeret aprítani, a lányt meg elküldi újabb két kancsó CCC FEHÉR-ért. Mire Nawanthiri lefejti a bort, a szakácsok megpakolnak egy jókora tálat ennivalóval.*
- Egyik bort kiviszed egy kancsó vízzel, három tányerral meg aszta'kendővel. *magyaráz a konyhafőnök egyik kezével az asztalra, másikkal az asztalba állított késre támaszkodva* Tányert-kendőt talá'sz a pultban. Oda rakod le a másik kancsó sárdombit is. Utána visszajössz, és kiviszed ezt a dögöt. *bök állával az előtte elterülő nagy halom ételre.
Nawanthiri tehát kisvártatva újra megjelenik a báró asztalánál. Szó szerint: amekkora darab, olyan halkan jár. Lerakja a két teli kancsót, a tányérokat és asztalkendőket pedig igyekszik úgy elhelyezni, hogy a tál majd elférjen tőlük. Körbepillant, hogy rendben van-e minden, esetleg kér-e bárki bármit. Csak annyit beszél, amennyit feltétlenül szükséges, de a fülét hegyezi. Ha mindent elrendezett, hozza a vacsorát.
Az egy láb széles, három láb hosszú bükkfa tálon borkorcsolyák sorakoznak. Öreg- és lágy, nemespenészes sajt. Füstölt, rózsaszín halfilé. Leheletvékonyra vágott, pácolt sonka. Kakukkfűvel és rozmaringgal bedörzsölt sült csirke, falatnyi csíkokban. Olajbogyó, aszalt paradicsom, újhagyma. Hal- és padlizsánkrém, pirított mogyoró és tökmag egy-egy tálkában. Végül pedig a tálon keresztben négy sor nagylyukú, enyhén savanykás ízű, féltenyérnyi kenyérszelet. Evőeszköz csak a krémekhez van: egy-egy kisebb kanál, minden másból kézzel lehet falatozni.
Ha az asztaltársaságból bárkinek szüksége van valamire, akkor a korábban látott apró, mosolygós főhajtást követően hozza. Általában véve igyekszik mindent úgy csinálni, hogy a jelenléte ne legyen feltűnő, csak intéződjön, aminek intéződni kell. Ha pedig a báró és a vendégei körül mindent elrendezett, visszasétál a pult mögé.*
~Vége a párbajnak?~
*Mert természetesen megáll egy kicsit hallgatózni a pince ajtajánál. A kardcsörtetés abbamaradt, helyette beszéd szüremlik fel. A fogadó alapzajában csak néhány szót tud kivenni belőle: "városőrök", "dobozban viszik el a fejét", "jönnek mások is"... Nawanthirishardipandra egyik oldalt a füle mögé simítja a sörényét, és ott marad hallgatózni. Nem feltűnő a dolog: csak áll az ajtó mellett, hátát kényelmesen a falnak vetve, mandulaszemei pedig az ivót (főleg Cha'yss asztalát) figyelik, mint egy rendes pultosé.*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.05.04 07:30:31
5449. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-03 15:02:15
Üzenet elküldve: 2021-05-03 15:02:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen ismerős//
//Nawanthiri//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*Ahogy a ló nemiszervének, úgy az igric türelmének is van vége. A báró ezért gyakrabban tekintget a pult felé, amerről a széles vállú pultoslányt és ezzel italát-ételét várja. Szerencsére nem kell sokáig türelmetlenkednie, mert a jókötésű lány, Nawanthiri meg is jelenik. Amikor pedig az asztalához ér, megkérdi, tölthet-e.*
- Köszönöm, kérlek. *Mosolyog derűsen fel a lányra ültében. Most rajta sem látszik a várakozás okozta hatások, jókedvűen mosolyog a szakálla alatt és várja, hogy a poharába kerüljön a bor. Ha pedig ez megtörtént, akkor bele is ízlel, bár nem kételkedik a minőségében.*
- Hm, kiváló, mint mindig. Köszönöm. *Biccenti meg a fejét Nawanthiri felé elégedetten.
Míg a bort kóstolgatta, újabb vendég érkezett a fogadóba. Nem is vendég, de vendégek, mert az érkezőnek kísérői is vannak. Ám mivel a báró most a pultoslánnyal foglalkozik, így nem volt érkezése látni a betérőt. Látni és felismerni.
Így esik meg, hogy az őt megszólító szavai elérik és amikor a sárga tekintet odafordul, csaknem félremegy a sárdombi fehér.*
- Hrkmmm... *Dől előre ültében, hogy felköhögje a folyadékot a tüdejéből, amikor a törpe férfit megpillantja.*
- Asg-khrrm-ron? *Kérdi harákolva, szája elé tartott kendővel. Asgron Wergensont megjelenése nem tölti el örömmel. A Tever Ház üzletkötője dörzsölt, roppant intelligens és számító törpe, nem hiába a nagy múltú wegtoreni ház fontos embere. Az pedig, hogy itt van, sok mindent jelenthet.
Bizonyosan kitudódott a Teverek számára is, hogy hazaüzent Yeza Fekete Váltójának ügyében érdeklődve és vagy ideküldték, hogy megnézze, mire vitte Artheniorban vagy azért, hogy a körmére koppintsanak. Hisz jóformán amióta megkapta a nemeslevelét a Teverektől, nem is szagolt haza. Miért is tette volna, ha egykori céhe, a Szélrózsa Szövetsége se nézte jó szemmel, hogy a Teverek hűbérese lett? De hát valamit, valamiért.*
- Asgron, köszöntelek a Wegtoreni Kalmárban! *Pattan fel ültéből és ha bárki látja, tudhatja, hogy ő aztán nem igazán szokott felpattogni senkinek. Kezet nyújt a törpének, kísérőire csak egy gyors pillantást fecsérelve. ~ Bazdmeg, őt is elhoztad? ~*
- Engrid, örülök, hogy jó egészségben látlak! *Köszönti a testőrt is, majd kihúz egy széket a törpének.*
- Kérlek, tiszteljetek meg azzal, hogy helyet foglaltok az asztalomnál. *Invitálja a törpét és az óriást, majd pár szívdobbanás múlva Nawanthiri felé fordul.*
- Italt és ételt a ház vendégeinek! Gyorsan! *A széles vállú pultoslány még nem ismerheti az igricet, így talán nem tűnik fel neki, hogy mennyire másképp viselkedik, mint szokott. Annyi látszódhat rajta, hogy mintha izgatott lenne és siettetné a kiszolgálást. De már fordul is vissza más instrukciók nélkül hagyva a lányt a remélhetően helyet foglalók felé. Az óriás is könnyedén talál magának széket, bár az emberekre méretezett asztalnál furcsán mutathat egy kicsit.*
- Mi járatban a Levegő Városában, Asgron? Minden rendben, hogy szolgál az öreg Tever úr egészsége? *Kérdi érdeklődve széles mosollyal, barátságosan, ahogy vendégei után maga is leül.*
//Nawanthiri//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*Ahogy a ló nemiszervének, úgy az igric türelmének is van vége. A báró ezért gyakrabban tekintget a pult felé, amerről a széles vállú pultoslányt és ezzel italát-ételét várja. Szerencsére nem kell sokáig türelmetlenkednie, mert a jókötésű lány, Nawanthiri meg is jelenik. Amikor pedig az asztalához ér, megkérdi, tölthet-e.*
- Köszönöm, kérlek. *Mosolyog derűsen fel a lányra ültében. Most rajta sem látszik a várakozás okozta hatások, jókedvűen mosolyog a szakálla alatt és várja, hogy a poharába kerüljön a bor. Ha pedig ez megtörtént, akkor bele is ízlel, bár nem kételkedik a minőségében.*
- Hm, kiváló, mint mindig. Köszönöm. *Biccenti meg a fejét Nawanthiri felé elégedetten.
Míg a bort kóstolgatta, újabb vendég érkezett a fogadóba. Nem is vendég, de vendégek, mert az érkezőnek kísérői is vannak. Ám mivel a báró most a pultoslánnyal foglalkozik, így nem volt érkezése látni a betérőt. Látni és felismerni.
Így esik meg, hogy az őt megszólító szavai elérik és amikor a sárga tekintet odafordul, csaknem félremegy a sárdombi fehér.*
- Hrkmmm... *Dől előre ültében, hogy felköhögje a folyadékot a tüdejéből, amikor a törpe férfit megpillantja.*
- Asg-khrrm-ron? *Kérdi harákolva, szája elé tartott kendővel. Asgron Wergensont megjelenése nem tölti el örömmel. A Tever Ház üzletkötője dörzsölt, roppant intelligens és számító törpe, nem hiába a nagy múltú wegtoreni ház fontos embere. Az pedig, hogy itt van, sok mindent jelenthet.
Bizonyosan kitudódott a Teverek számára is, hogy hazaüzent Yeza Fekete Váltójának ügyében érdeklődve és vagy ideküldték, hogy megnézze, mire vitte Artheniorban vagy azért, hogy a körmére koppintsanak. Hisz jóformán amióta megkapta a nemeslevelét a Teverektől, nem is szagolt haza. Miért is tette volna, ha egykori céhe, a Szélrózsa Szövetsége se nézte jó szemmel, hogy a Teverek hűbérese lett? De hát valamit, valamiért.*
- Asgron, köszöntelek a Wegtoreni Kalmárban! *Pattan fel ültéből és ha bárki látja, tudhatja, hogy ő aztán nem igazán szokott felpattogni senkinek. Kezet nyújt a törpének, kísérőire csak egy gyors pillantást fecsérelve. ~ Bazdmeg, őt is elhoztad? ~*
- Engrid, örülök, hogy jó egészségben látlak! *Köszönti a testőrt is, majd kihúz egy széket a törpének.*
- Kérlek, tiszteljetek meg azzal, hogy helyet foglaltok az asztalomnál. *Invitálja a törpét és az óriást, majd pár szívdobbanás múlva Nawanthiri felé fordul.*
- Italt és ételt a ház vendégeinek! Gyorsan! *A széles vállú pultoslány még nem ismerheti az igricet, így talán nem tűnik fel neki, hogy mennyire másképp viselkedik, mint szokott. Annyi látszódhat rajta, hogy mintha izgatott lenne és siettetné a kiszolgálást. De már fordul is vissza más instrukciók nélkül hagyva a lányt a remélhetően helyet foglalók felé. Az óriás is könnyedén talál magának széket, bár az emberekre méretezett asztalnál furcsán mutathat egy kicsit.*
- Mi járatban a Levegő Városában, Asgron? Minden rendben, hogy szolgál az öreg Tever úr egészsége? *Kérdi érdeklődve széles mosollyal, barátságosan, ahogy vendégei után maga is leül.*
5448. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-03 14:36:07
Üzenet elküldve: 2021-05-03 14:36:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Beszéljünk//
*Tökéletesen és teljesen meglepődik, amikor Arja belefeledkezik az ölelésébe, ő pedig könnyedén és óvón öleli körbe a lányt karjaival. Magához szorítja, érzi minden rezdülését, ahogy megöleli és már-már maga is könnyes szemmel hallgatja a választ. Hogyan lehetett, hogy ezt eddig nem vette észre? És hogyan lehet az, hogy ez most ennyire jól esik neki?
Nagyon jó volt Winnel, az ösztönök teljesen letaglózták és magukkal ragadták, de Arjával most ez egészen más. Talán még sosem érzett hasonlót.
Ahogy a lány lassan kibontakozik az öleléséből és Mik széles mosollyal lenézhet rá, eltöröl pár könnycseppet az arcán, ha ő is engedi.*
- Tényleg sosem láttalak még sírni. *Mondja kedvesen.*
- De remélem, nem is foglak többet. Vagy csak örömödben. *Teszi hozzá derűsen. Örül, hogy Arja már nem sír és mosolyog. Valahogy nem tud most másfelé nézni és nem is akar, mint korábban, amikor annyira összezavarodott, ha a lánnyal kettesben maradt.*
- Örülök, hogy mindez kiderült. És ha nem vagyunk már barátok, akkor mik vagyunk egymásnak? *Kérdi még mindig mosolyogva. Fogalma sincs, hogy ilyenkor mi a protokoll. Sosem volt hasonló helyzetben. Azt tudja, hogy nagyon szeret és szeretne Arjával lenni, kettesben akár. Hogy minél több időt szeretne vele tölteni. De hogyan tovább?*
*Tökéletesen és teljesen meglepődik, amikor Arja belefeledkezik az ölelésébe, ő pedig könnyedén és óvón öleli körbe a lányt karjaival. Magához szorítja, érzi minden rezdülését, ahogy megöleli és már-már maga is könnyes szemmel hallgatja a választ. Hogyan lehetett, hogy ezt eddig nem vette észre? És hogyan lehet az, hogy ez most ennyire jól esik neki?
Nagyon jó volt Winnel, az ösztönök teljesen letaglózták és magukkal ragadták, de Arjával most ez egészen más. Talán még sosem érzett hasonlót.
Ahogy a lány lassan kibontakozik az öleléséből és Mik széles mosollyal lenézhet rá, eltöröl pár könnycseppet az arcán, ha ő is engedi.*
- Tényleg sosem láttalak még sírni. *Mondja kedvesen.*
- De remélem, nem is foglak többet. Vagy csak örömödben. *Teszi hozzá derűsen. Örül, hogy Arja már nem sír és mosolyog. Valahogy nem tud most másfelé nézni és nem is akar, mint korábban, amikor annyira összezavarodott, ha a lánnyal kettesben maradt.*
- Örülök, hogy mindez kiderült. És ha nem vagyunk már barátok, akkor mik vagyunk egymásnak? *Kérdi még mindig mosolyogva. Fogalma sincs, hogy ilyenkor mi a protokoll. Sosem volt hasonló helyzetben. Azt tudja, hogy nagyon szeret és szeretne Arjával lenni, kettesben akár. Hogy minél több időt szeretne vele tölteni. De hogyan tovább?*
5447. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-04-29 08:21:16
Üzenet elküldve: 2021-04-29 08:21:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Beszéljünk//
*Arja nagyon mélyből feltörő érzelemhullámának már csak éppen ezek az ölelésre nyíló karok hiányoznak.
A lány mindig egyedül volt, amióta az eszét tudta. Egyedül védte meg magát. Megtanulta ezt, és bízott magában. Tudja, hogy működik.
Idejét nem tudná megmondani, mikor ölelte át valaki. Mikor hagyta magát átölelni bárkitől is. Nagyon, nagyon régi emlékek idéződnek benne egy erős férfi karjairól, aki felemeli és repíti. De ezeket az emlékfoszlányokat nagyon, nagyon régen elengedte már! Vagy talán nem elengedte, hanem bebugyolálta, és elrejtette valahová, nagyon nagyon mélyre.
Ez a feltörő érzelemhullám az oka, bizonyára ez, hogy teljességgel belefeledkezik, egészen átadva magát az érintés varázsának, Mik hívó ölelésébe. Belefúrja a fejét a fiú vállába, és bőg. Zokog. És közben vihog. Magán! Aztán egy pillanatra megdermed, Mik szavait hallva. Hogy neki sem csak barát. Meg hogy miért nem mondta.*
- Nem tudom. *suttogja a falnak, Mik füle mellett, és újra könnyek csorognak végig az arcán.*
- Nem tudtam. Azt hiszem, nem is tudtam. *súgja.*
- Én... még sosem viselkedtem így! *mondja végül, igazán szemrehányóan, könnyes pillákkal, de azért kedves, kicsit csibészes mosollyal, ahogy lassan kibontakozik az ölelésből, ha Mik engedi.*
- Sírni se szoktam. *törli meg az orrát a kézfejével, szipogva, de már mosolyog, mint ha szivárvány sütne ki.*
*Arja nagyon mélyből feltörő érzelemhullámának már csak éppen ezek az ölelésre nyíló karok hiányoznak.
A lány mindig egyedül volt, amióta az eszét tudta. Egyedül védte meg magát. Megtanulta ezt, és bízott magában. Tudja, hogy működik.
Idejét nem tudná megmondani, mikor ölelte át valaki. Mikor hagyta magát átölelni bárkitől is. Nagyon, nagyon régi emlékek idéződnek benne egy erős férfi karjairól, aki felemeli és repíti. De ezeket az emlékfoszlányokat nagyon, nagyon régen elengedte már! Vagy talán nem elengedte, hanem bebugyolálta, és elrejtette valahová, nagyon nagyon mélyre.
Ez a feltörő érzelemhullám az oka, bizonyára ez, hogy teljességgel belefeledkezik, egészen átadva magát az érintés varázsának, Mik hívó ölelésébe. Belefúrja a fejét a fiú vállába, és bőg. Zokog. És közben vihog. Magán! Aztán egy pillanatra megdermed, Mik szavait hallva. Hogy neki sem csak barát. Meg hogy miért nem mondta.*
- Nem tudom. *suttogja a falnak, Mik füle mellett, és újra könnyek csorognak végig az arcán.*
- Nem tudtam. Azt hiszem, nem is tudtam. *súgja.*
- Én... még sosem viselkedtem így! *mondja végül, igazán szemrehányóan, könnyes pillákkal, de azért kedves, kicsit csibészes mosollyal, ahogy lassan kibontakozik az ölelésből, ha Mik engedi.*
- Sírni se szoktam. *törli meg az orrát a kézfejével, szipogva, de már mosolyog, mint ha szivárvány sütne ki.*
5446. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-04-27 22:56:26
Üzenet elküldve: 2021-04-27 22:56:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// Ismeretlen ismerős //
* Forgalmas nap ez a mai, mert a betérők egymásnak adják a kilincset. Éppen csak eltávozott a vadásznő máris két új és egyben figyelemre méltó vendég toppan be a fogadóba. Elsőként egy barna szakállas kis termetű egyén lépdel peckesen az ajtón, akit egy jól megtermett páncélozott óriás hölgyemény követ. A törp nem akárki lehet, mert csak úgy sugárzik róla, hogy vagyonos illető lehet. Sűrű barna fésült szakállában jó pár színarany szakállgyűrű ékeskedik. Ha már arany, akkor abból jutott a fülébe is pár karika meg a majdnem minden újára drágaköves pecsétgyűrű. Jobbjában apró sétapálca, ami drága ébenfából készült, amíg a fogó része meg elefántcsontból. Ráadásul ezt az egészet szemet gyönyörködtető faragások díszítik. Ruhája is hasonlóan díszes és persze drága. A legfinomabb bőrcsizma ékesíti lábait. Barna bársonynadrágot és egy vörös tunikát visel aranyozott szegélyekkel és csont gombokkal. Derekánál az egészet pedig egy vaskos öv fogja össze, míves csattal. Itt még helyet foglal oldalt egy kis díszkard is meg pár szütyő meg erszény. Fején pedig szintén vörös bársony süveget díszeleg. Az óriás csak drága anyagból készült páncélját mutathatja fel, mert ez tetőtől talpig beborítja, kivéve a fejét. Kissé napszítta közömbös arca van. Szőke hosszú haja be van fonva és úgy nyúlik le hátra. Hátul egy prémes köpeny fityeg, de a földig nem ér le, mert az valószínűleg jócskán zavarná. Esélye amúgy sincs, hogy nagyon lobogjon, mert egy méretes pajzs súlyozza le, ami majdnem akkora, mint a törp. Oldalán pedig egy hatalmas tollas buzogány foglal helyet. A nő maga is jó darab, és egyben tiszteletet is parancsoló. A páros a pulthoz igyekszik, valószínűleg rendelésük is lesz, de ez majd elválik. Éppen félúton lehetnek odafelé, amikor Cha'yss pillantása találkozik a törpével. Ismerős lehet neki a figura és valószínűleg a figurának is ismerős, mert megtorpan és hangosan nevetve megszólal. Szegény testőre éppen csak nem bukik fel benne.*
- A sivatagi kutyák tépjenek szét, ha nem
Cha'yss Cano Caldorcort látják az én szemeim. Ejha öcsém szépen kikupálódtál. Hallottam, hogy itt telepedtél meg. Ugye megismered még a jó Asgron Wergensont?* Ha esetleg váják emlékei között, akkor a báró felismerheti a Tever egyik igencsak befolyásos emberét. A jó Asgron már akkor is a ház vezető üzletkötője volt, amikor a
Cha'yss még csak egy névtelen kisember. Akkor is ott volt, amikor a nemesi levelét megkapta. Ezt a törpöt nehéz elfelejteni, ha egyszer egy hatalmas óriással mászkál, mert Engrid már akkor is az ő hűséges testőrkapitánya volt.*
* Forgalmas nap ez a mai, mert a betérők egymásnak adják a kilincset. Éppen csak eltávozott a vadásznő máris két új és egyben figyelemre méltó vendég toppan be a fogadóba. Elsőként egy barna szakállas kis termetű egyén lépdel peckesen az ajtón, akit egy jól megtermett páncélozott óriás hölgyemény követ. A törp nem akárki lehet, mert csak úgy sugárzik róla, hogy vagyonos illető lehet. Sűrű barna fésült szakállában jó pár színarany szakállgyűrű ékeskedik. Ha már arany, akkor abból jutott a fülébe is pár karika meg a majdnem minden újára drágaköves pecsétgyűrű. Jobbjában apró sétapálca, ami drága ébenfából készült, amíg a fogó része meg elefántcsontból. Ráadásul ezt az egészet szemet gyönyörködtető faragások díszítik. Ruhája is hasonlóan díszes és persze drága. A legfinomabb bőrcsizma ékesíti lábait. Barna bársonynadrágot és egy vörös tunikát visel aranyozott szegélyekkel és csont gombokkal. Derekánál az egészet pedig egy vaskos öv fogja össze, míves csattal. Itt még helyet foglal oldalt egy kis díszkard is meg pár szütyő meg erszény. Fején pedig szintén vörös bársony süveget díszeleg. Az óriás csak drága anyagból készült páncélját mutathatja fel, mert ez tetőtől talpig beborítja, kivéve a fejét. Kissé napszítta közömbös arca van. Szőke hosszú haja be van fonva és úgy nyúlik le hátra. Hátul egy prémes köpeny fityeg, de a földig nem ér le, mert az valószínűleg jócskán zavarná. Esélye amúgy sincs, hogy nagyon lobogjon, mert egy méretes pajzs súlyozza le, ami majdnem akkora, mint a törp. Oldalán pedig egy hatalmas tollas buzogány foglal helyet. A nő maga is jó darab, és egyben tiszteletet is parancsoló. A páros a pulthoz igyekszik, valószínűleg rendelésük is lesz, de ez majd elválik. Éppen félúton lehetnek odafelé, amikor Cha'yss pillantása találkozik a törpével. Ismerős lehet neki a figura és valószínűleg a figurának is ismerős, mert megtorpan és hangosan nevetve megszólal. Szegény testőre éppen csak nem bukik fel benne.*
- A sivatagi kutyák tépjenek szét, ha nem
Cha'yss Cano Caldorcort látják az én szemeim. Ejha öcsém szépen kikupálódtál. Hallottam, hogy itt telepedtél meg. Ugye megismered még a jó Asgron Wergensont?* Ha esetleg váják emlékei között, akkor a báró felismerheti a Tever egyik igencsak befolyásos emberét. A jó Asgron már akkor is a ház vezető üzletkötője volt, amikor a
Cha'yss még csak egy névtelen kisember. Akkor is ott volt, amikor a nemesi levelét megkapta. Ezt a törpöt nehéz elfelejteni, ha egyszer egy hatalmas óriással mászkál, mert Engrid már akkor is az ő hűséges testőrkapitánya volt.*
5445. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-04-27 21:38:20
Üzenet elküldve: 2021-04-27 21:38:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
//Cha'yss//
*Jejjan gyanúsan nem szól semmit a szökés ötletére, ugyanakkor egyenletesen szuszog Nawanthiri nyakában.*
~Szép kis lovag vagy te! Egyszer megyünk küldetésre, akkor is elbólintasz!~
*A lány elnyom magában egy kuncogást, mikor látja, hogy a fiúcska alszik, mint a tej. Egyik kezével megtámasztja a hátát, hogy le ne essen, becsukja az ajtót, aztán visszamegy a sajtokhoz. Itt rövid keresgélés után talál egy jókora kést, némi ügyeskedéssel ki is metsz vele egy-egy negyedet a fehér meg az öregsajtból. Fölmarkolja a darabokat, és nekilát a CCC-s hordót is felkutatni. A raktár egy különösen homályos részén bukkan rá. Nem nagy, talán kétakós lehet, és nincs egyedül. A konyhafőnök által mondott hordóból ugyanis kettő van, mellettük pedig két másik holdsarlós, ám azokon a CCC után kerek és szögletes betűk is sorakoznak: az egyiken öt, a másikon három.
Mivel a borfejtéshez mind a két kezére szükség lesz, Nawanthiri gyengéden lefekteti Jejjant egy halom üres zsákra. Kidugaszolja az egyik CCC FEHÉR feliratú hordót, beleereszti a slagot, ami addig egy szegről lógott a falon, beleszív, és mikor a bor a szájához ér (fura íze van: szerzetesünk nem tudja eldönteni, hogy szörnyűséges vagy kicsit azért finom), odatartja a tömlőt a kancsó fölé. Amikor megtelik, elpakol maga után, felnyalábolja Jejjant, és a sajtokat a kancsó tetején egyensúlyozva visszamegy a konyhába. Itt Cha'yss vacsorája már előrehaladott állapotban van, a mogorva főszakács épp az olajbogyókat rendezi össze.*
- Viszel egy kancsó vizet is. *hangzik a rozsdás hangú instrukció, mikor Nawanthiri odaér hozzá* A bárótól megkérdezed, tölthetel-e. Ha megkérdi, milyen bor ez, azt mondod, négyéves sárdombi. Még a lázadás előttről. *Nyikhaj - merthogy ő a konyhafőnök, nem is lehetne más - beszéd közben föl se néz a munkájából, a sajtokat is csak úgy érzésből veszi maga mellé. Ez az elmélyült állapot addig tart, amíg Nawanthiri meg nem érdeklődi tőle, hogy:*
- A hátsó ajtót mindig nyitva szoktátok hagyni? *a férfi erre ijedten felkapja a fejét, és egy drámai hangvételű "NEM!"-et követően elsiet a raktárba, hogy porzik utána a padló. A szerzetes jót mosolyog rajta, miközben lefekteti Jejjant a pult mögött búboskodó kemence padkájára. Tesz egy tiszta konyharuhát a feje alá párnának, majd egy gyors pillantással felméri az ivót.*
~Elment a vadász! Jó lesz sietni!~
*Őbárósága tudniillik egyedül üldögél az asztalánál, és ugyan láthatóan élvezi, hogy a békén hagyják, mégsem kéne megvárni, amíg ő is vadászni indul - a konyhába. Nawanthiri tehát megtölt egy kancsót vízzel, fogja mellé a kancsó sárdombit, és kisétál Cha'ysshoz.*
- Tölthetek? *kérdezi olyan ártatlanul, mint aki nemhogy nem késett, hanem egyenesen a lehető legjobbkor érkezett az éltető nektárral.*
//Cha'yss//
*Jejjan gyanúsan nem szól semmit a szökés ötletére, ugyanakkor egyenletesen szuszog Nawanthiri nyakában.*
~Szép kis lovag vagy te! Egyszer megyünk küldetésre, akkor is elbólintasz!~
*A lány elnyom magában egy kuncogást, mikor látja, hogy a fiúcska alszik, mint a tej. Egyik kezével megtámasztja a hátát, hogy le ne essen, becsukja az ajtót, aztán visszamegy a sajtokhoz. Itt rövid keresgélés után talál egy jókora kést, némi ügyeskedéssel ki is metsz vele egy-egy negyedet a fehér meg az öregsajtból. Fölmarkolja a darabokat, és nekilát a CCC-s hordót is felkutatni. A raktár egy különösen homályos részén bukkan rá. Nem nagy, talán kétakós lehet, és nincs egyedül. A konyhafőnök által mondott hordóból ugyanis kettő van, mellettük pedig két másik holdsarlós, ám azokon a CCC után kerek és szögletes betűk is sorakoznak: az egyiken öt, a másikon három.
Mivel a borfejtéshez mind a két kezére szükség lesz, Nawanthiri gyengéden lefekteti Jejjant egy halom üres zsákra. Kidugaszolja az egyik CCC FEHÉR feliratú hordót, beleereszti a slagot, ami addig egy szegről lógott a falon, beleszív, és mikor a bor a szájához ér (fura íze van: szerzetesünk nem tudja eldönteni, hogy szörnyűséges vagy kicsit azért finom), odatartja a tömlőt a kancsó fölé. Amikor megtelik, elpakol maga után, felnyalábolja Jejjant, és a sajtokat a kancsó tetején egyensúlyozva visszamegy a konyhába. Itt Cha'yss vacsorája már előrehaladott állapotban van, a mogorva főszakács épp az olajbogyókat rendezi össze.*
- Viszel egy kancsó vizet is. *hangzik a rozsdás hangú instrukció, mikor Nawanthiri odaér hozzá* A bárótól megkérdezed, tölthetel-e. Ha megkérdi, milyen bor ez, azt mondod, négyéves sárdombi. Még a lázadás előttről. *Nyikhaj - merthogy ő a konyhafőnök, nem is lehetne más - beszéd közben föl se néz a munkájából, a sajtokat is csak úgy érzésből veszi maga mellé. Ez az elmélyült állapot addig tart, amíg Nawanthiri meg nem érdeklődi tőle, hogy:*
- A hátsó ajtót mindig nyitva szoktátok hagyni? *a férfi erre ijedten felkapja a fejét, és egy drámai hangvételű "NEM!"-et követően elsiet a raktárba, hogy porzik utána a padló. A szerzetes jót mosolyog rajta, miközben lefekteti Jejjant a pult mögött búboskodó kemence padkájára. Tesz egy tiszta konyharuhát a feje alá párnának, majd egy gyors pillantással felméri az ivót.*
~Elment a vadász! Jó lesz sietni!~
*Őbárósága tudniillik egyedül üldögél az asztalánál, és ugyan láthatóan élvezi, hogy a békén hagyják, mégsem kéne megvárni, amíg ő is vadászni indul - a konyhába. Nawanthiri tehát megtölt egy kancsót vízzel, fogja mellé a kancsó sárdombit, és kisétál Cha'ysshoz.*
- Tölthetek? *kérdezi olyan ártatlanul, mint aki nemhogy nem késett, hanem egyenesen a lehető legjobbkor érkezett az éltető nektárral.*
5444. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-04-26 15:31:10
Üzenet elküldve: 2021-04-26 15:31:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Sasszem//
//Zárás//
*Felőle akár feketerigót is kérhetett volna a megrendelő idomításra, az ő dolga az, hogy felhajtsa azt, aki képes idomítani egy rigót. A rosszalló vállrándítást nem veszi magára, úgy érzi, inkább a megrendelőnek szól, hogy sólyom helyett sast szeretne. De a lényeg, hogy a tetovált arcú nő belemegy és elvállalja a feladatot.
Reyika visszamondja, kit kell keresnie, amire az igric megerősítőn bólint. Felesleges volna az intéző kacifántos nevét mondani, a suttogó egyszerű embernek tűnik, elég egy jól megjegyezhető jelző is.
A találkozó időpontjának leegyeztetése után Reyika elutasítja a meghívást és indulni készül. Aztyan valószínűleg valami szerződésfélét is beiktatott volna a szóbeli megegyezés mellé, de ha nem jönne össze az idomítás, a cserébe kért javak más módon is értékesíthetők, így kárba nem mennek.
Pohara nem lévén csak főhajtással köszön el a suttogótól és hosszan, derűs mosollyal néz utána ahogy a nő elhagyja a Kalmárt.
Elégedetten dől hátra és türelmesen várja, hogy a bora és az étele megérkezzen. Ritka alkalom az ilyen, de ezt is élvezni kell. Amikor nem siet sehova, nem szólítják el kötelességei és tervei. Ahelyett pedig, hogy késő ételén és italán aggódna, inkább kiélvezi a nyugalmat. Ki tudja, mikor lesz újra része benne.*
//Zárás//
*Felőle akár feketerigót is kérhetett volna a megrendelő idomításra, az ő dolga az, hogy felhajtsa azt, aki képes idomítani egy rigót. A rosszalló vállrándítást nem veszi magára, úgy érzi, inkább a megrendelőnek szól, hogy sólyom helyett sast szeretne. De a lényeg, hogy a tetovált arcú nő belemegy és elvállalja a feladatot.
Reyika visszamondja, kit kell keresnie, amire az igric megerősítőn bólint. Felesleges volna az intéző kacifántos nevét mondani, a suttogó egyszerű embernek tűnik, elég egy jól megjegyezhető jelző is.
A találkozó időpontjának leegyeztetése után Reyika elutasítja a meghívást és indulni készül. Aztyan valószínűleg valami szerződésfélét is beiktatott volna a szóbeli megegyezés mellé, de ha nem jönne össze az idomítás, a cserébe kért javak más módon is értékesíthetők, így kárba nem mennek.
Pohara nem lévén csak főhajtással köszön el a suttogótól és hosszan, derűs mosollyal néz utána ahogy a nő elhagyja a Kalmárt.
Elégedetten dől hátra és türelmesen várja, hogy a bora és az étele megérkezzen. Ritka alkalom az ilyen, de ezt is élvezni kell. Amikor nem siet sehova, nem szólítják el kötelességei és tervei. Ahelyett pedig, hogy késő ételén és italán aggódna, inkább kiélvezi a nyugalmat. Ki tudja, mikor lesz újra része benne.*
5443. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-04-26 13:58:55
Üzenet elküldve: 2021-04-26 13:58:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Sasszem//
*A nő rosszallóan rázza a fejét, mert bár sok mindent látott már, de a betanított sasmadár még neki is újdonság. Viszont úgy gondolja, hogy nem fog problémát okozni neki a dolog, hiszen a sas is okos madár, noha meg annyira, mint a sólyom. Egyebekben bólogat mindenre.*
- Heges arcú fickó.
*Ismétli bólintás közben. Az alkujuk kézfogással meg is pecsételődik, Reyika ugyan tartott attól, hogy majd mindenféle szerződéseket kell írni, meg aláírni, de ez szerencsére elmarad. A nyelvet beszélni sem tudja rendesen, írásban pláne nem menne neki, főleg, hogy a saját anyanyelvén sem tud írni-olvasni.*
- Köszön meghívás, de megy. Heges arcú fickóval találkoz tizenkét hat múlva.
*Ha tudta volna, hogy ilyen gyorsan nyélbe ütik az üzletet, akkor nem is vetkőzött volna neki, talán le sem ült volna. A maga részéről már emelkedik is fel ültéből, hogy magára terítse a köpenyét és biccentéssel távozzon, ha a báró nem akasztja meg semmivel, akkor így is tesz.*
*A nő rosszallóan rázza a fejét, mert bár sok mindent látott már, de a betanított sasmadár még neki is újdonság. Viszont úgy gondolja, hogy nem fog problémát okozni neki a dolog, hiszen a sas is okos madár, noha meg annyira, mint a sólyom. Egyebekben bólogat mindenre.*
- Heges arcú fickó.
*Ismétli bólintás közben. Az alkujuk kézfogással meg is pecsételődik, Reyika ugyan tartott attól, hogy majd mindenféle szerződéseket kell írni, meg aláírni, de ez szerencsére elmarad. A nyelvet beszélni sem tudja rendesen, írásban pláne nem menne neki, főleg, hogy a saját anyanyelvén sem tud írni-olvasni.*
- Köszön meghívás, de megy. Heges arcú fickóval találkoz tizenkét hat múlva.
*Ha tudta volna, hogy ilyen gyorsan nyélbe ütik az üzletet, akkor nem is vetkőzött volna neki, talán le sem ült volna. A maga részéről már emelkedik is fel ültéből, hogy magára terítse a köpenyét és biccentéssel távozzon, ha a báró nem akasztja meg semmivel, akkor így is tesz.*
5442. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-04-25 17:05:08
Üzenet elküldve: 2021-04-25 17:05:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Sasszem//
*Egy kereskedő nem szab elvárásokat, a megrendelő szabja őket és a kereskedő igyekszik eleget tenni neki. Persze az igric nem ismeri a megrendelőt, csak azt tudja, ami a főkönyvben van és bár mostanában nem igazán vesz részt a Kereskedőház üzleti életében, most mégis jól esik egy kicsit ezzel foglalkozni.*
- Tisztában vagyok vele, de a megrendelő sast akar. *Vonja meg a vállát könnyedén. Persze, hogy ő könnyedén van, hisz nem neki kell befognia és megoldania a sas kiképzését. Ő az az ember, aki fizet azért, hogy ezt valaki megtegye. És jelen esetben ez az ember a tetovált arcú nő, Reyika.
Aztán úgy tűnik, a suttogó is túlteszi magát a sas és a sólyom problematikáján és beleegyezik a feladat elvállalásába.*
- Erről nem értekezett, így ezt rád bízom. *Adja át a lehetőséget. Talán a megrendelő sem lesz elégedetlen, ha a szót nem ő találja ki, de a feladatát elvégzi az eb.*
- Ezt már szeretem. *Majd derűs mosollyal veszi a nő kézfogását, amellyel megpecsételik az üzletet.*
- Rendben, legyen így. De a Központba vidd őket, a piacnál, a Kovácsműhely épületébe. Ott lesz olyan, aki megnézi őket, egy heges arcú fickó. *Passzolja le a további problémákat a suttogóval, hisz ki tudja, merre jár majd tizenkét hat múlva.
Ezzel talán végeztek is az üzlettel és ahogy kinézi a nőből, nem fog sokáig nem élvezheti majd a társaságát.*
- Esetleg nem marad egy jó vacsorára? *Ajánlja fel azért, hisz mégiscsak most vett le egy hatalmas terhet a vállukról.*
*Egy kereskedő nem szab elvárásokat, a megrendelő szabja őket és a kereskedő igyekszik eleget tenni neki. Persze az igric nem ismeri a megrendelőt, csak azt tudja, ami a főkönyvben van és bár mostanában nem igazán vesz részt a Kereskedőház üzleti életében, most mégis jól esik egy kicsit ezzel foglalkozni.*
- Tisztában vagyok vele, de a megrendelő sast akar. *Vonja meg a vállát könnyedén. Persze, hogy ő könnyedén van, hisz nem neki kell befognia és megoldania a sas kiképzését. Ő az az ember, aki fizet azért, hogy ezt valaki megtegye. És jelen esetben ez az ember a tetovált arcú nő, Reyika.
Aztán úgy tűnik, a suttogó is túlteszi magát a sas és a sólyom problematikáján és beleegyezik a feladat elvállalásába.*
- Erről nem értekezett, így ezt rád bízom. *Adja át a lehetőséget. Talán a megrendelő sem lesz elégedetlen, ha a szót nem ő találja ki, de a feladatát elvégzi az eb.*
- Ezt már szeretem. *Majd derűs mosollyal veszi a nő kézfogását, amellyel megpecsételik az üzletet.*
- Rendben, legyen így. De a Központba vidd őket, a piacnál, a Kovácsműhely épületébe. Ott lesz olyan, aki megnézi őket, egy heges arcú fickó. *Passzolja le a további problémákat a suttogóval, hisz ki tudja, merre jár majd tizenkét hat múlva.
Ezzel talán végeztek is az üzlettel és ahogy kinézi a nőből, nem fog sokáig nem élvezheti majd a társaságát.*
- Esetleg nem marad egy jó vacsorára? *Ajánlja fel azért, hisz mégiscsak most vett le egy hatalmas terhet a vállukról.*
5441. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-04-23 09:09:21
Üzenet elküldve: 2021-04-23 09:09:21
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Sasszem//
*Elcsodálkozik, hogy milyen elvárások is vannak egy sassal kapcsolatban. Nagyjából ugyanarra gondol, mint a báró, de ő hangot is ad neki.*
- Sólyommal szokunk vadászni. Sólyom kicsi, sas nagy.
*Aztán megrántja a vállát, végül is látott már olyat is, hogy valaki megtanított egy maihhint egy nagy bőrlabdán egyensúlyozni. Annak sincs értelme, ahogyan a tüzes karikán átugró irbisznek sincsen. Legalább nem azt akarja, hogy egy sárkány köpjön parancsra tüzet.*
- Megrendelő akar különleges szó, hogy kutya támad?
*Ha nem, akkor Reyika majd kitalál egyet magától. Az ugyan nem lenne ínyére, ha kutyaviadalra kéne betanítsa az állatokat, de úgy tűnik, hogy itt és most nem is arról van szó.*
- Te megoldod, én is megoldom.
*Mosolyodik el végül, kezét is kinyújtja, hogy kézfogással pecsételjék meg az egyezségüket.*
- Idő állattól is függ. Van buta állat is. Tizenkét hat múlva találkoz, megnéz eredmény?
*Elcsodálkozik, hogy milyen elvárások is vannak egy sassal kapcsolatban. Nagyjából ugyanarra gondol, mint a báró, de ő hangot is ad neki.*
- Sólyommal szokunk vadászni. Sólyom kicsi, sas nagy.
*Aztán megrántja a vállát, végül is látott már olyat is, hogy valaki megtanított egy maihhint egy nagy bőrlabdán egyensúlyozni. Annak sincs értelme, ahogyan a tüzes karikán átugró irbisznek sincsen. Legalább nem azt akarja, hogy egy sárkány köpjön parancsra tüzet.*
- Megrendelő akar különleges szó, hogy kutya támad?
*Ha nem, akkor Reyika majd kitalál egyet magától. Az ugyan nem lenne ínyére, ha kutyaviadalra kéne betanítsa az állatokat, de úgy tűnik, hogy itt és most nem is arról van szó.*
- Te megoldod, én is megoldom.
*Mosolyodik el végül, kezét is kinyújtja, hogy kézfogással pecsételjék meg az egyezségüket.*
- Idő állattól is függ. Van buta állat is. Tizenkét hat múlva találkoz, megnéz eredmény?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7390-7409