Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 274 (5461. - 5480. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5480. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-01 19:30:52
Üzenet elküldve: 2021-06-01 19:30:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában - Zárás//
//Ismeretlen ismerős//
- Rendben *szökik az ajkára a válasz Aztyan utasítására, mintha az engedelmesség jól berögződött tulajdonsága lenne. A sima és elvárt felelet mögött azonban már most izzanak a vörös rohanó gondolatainak szálai. Kombinál, forgatja a lehetőségeket, végigfut egy-egy verzión, aztán egy másikon, miközben barna szeme élénken figyel. Csak akkor fordul félre gyorsan, mikor a tekintete összetalálkozik a Báróéval. Még mindig sajogva lüktet az orra. Nem kéne így mutatkoznia. Sietve lép be a konyhába, hogy rendbe szedje magát. (Az ork nagy szerencséjére Darok pinceajtós akciójáról így épp lemarad.) Megmossa az arcát, ellenőrzi, hogy a ruhája nem lett-e véres. Ha valahol ilyesfajta foltot lát rajta, azt is igyekszik sebtében kidörgölni. Az övéből előhúz egy kis fiolát. Gyűlöl ilyesmivel élni, de van, amikor muszáj. Megfordul a fejében, hogy egy tiszta konyharuhát befog kendőnek, hogy elrejtse rőt tincseit, de valami azt súgja, hogy ehhez már késő. Így csupán eligazgatja a kissé zilált fürtöket, mielőtt újra a vendégtérbe lépne. Besorol a pult mögé, ahonnan szemmel tarthatja a Báró asztalát. A mesterkardot igyekszik feltűnésmentesen kihúzni az övéből és a pult alatti polcra teszi. Nem akar ezzel jönni-menni, ha esetleg ki kellene lépnie a söntés mögül, de nem baj az, ha elérhető helyen van.*
- Mik *érinti meg a fiú karját. Halkan beszél és úgy, mintha észre se vette volna azt a szembetűnő változást Arja meg közte.* - A Tűz Népe nem temetkezik sáros gödrökbe *mondja. Yeza hazájában hagyományosan égetik a halottakat vagy sziklakazamatákban helyezik őket örök nyugalomra.* - Kérlek, várjatok meg vele. Megadnám neki a végtisztességet.
*Míg a főnöki asztalnál zajló eseményeket figyeli, azért hasznossá is teszi magát: italt tölt, poharakat, pultot törölget. Leszedi a közelebbi asztalok mosogatásra váró dolgait.*
//Ismeretlen ismerős//
- Rendben *szökik az ajkára a válasz Aztyan utasítására, mintha az engedelmesség jól berögződött tulajdonsága lenne. A sima és elvárt felelet mögött azonban már most izzanak a vörös rohanó gondolatainak szálai. Kombinál, forgatja a lehetőségeket, végigfut egy-egy verzión, aztán egy másikon, miközben barna szeme élénken figyel. Csak akkor fordul félre gyorsan, mikor a tekintete összetalálkozik a Báróéval. Még mindig sajogva lüktet az orra. Nem kéne így mutatkoznia. Sietve lép be a konyhába, hogy rendbe szedje magát. (Az ork nagy szerencséjére Darok pinceajtós akciójáról így épp lemarad.) Megmossa az arcát, ellenőrzi, hogy a ruhája nem lett-e véres. Ha valahol ilyesfajta foltot lát rajta, azt is igyekszik sebtében kidörgölni. Az övéből előhúz egy kis fiolát. Gyűlöl ilyesmivel élni, de van, amikor muszáj. Megfordul a fejében, hogy egy tiszta konyharuhát befog kendőnek, hogy elrejtse rőt tincseit, de valami azt súgja, hogy ehhez már késő. Így csupán eligazgatja a kissé zilált fürtöket, mielőtt újra a vendégtérbe lépne. Besorol a pult mögé, ahonnan szemmel tarthatja a Báró asztalát. A mesterkardot igyekszik feltűnésmentesen kihúzni az övéből és a pult alatti polcra teszi. Nem akar ezzel jönni-menni, ha esetleg ki kellene lépnie a söntés mögül, de nem baj az, ha elérhető helyen van.*
- Mik *érinti meg a fiú karját. Halkan beszél és úgy, mintha észre se vette volna azt a szembetűnő változást Arja meg közte.* - A Tűz Népe nem temetkezik sáros gödrökbe *mondja. Yeza hazájában hagyományosan égetik a halottakat vagy sziklakazamatákban helyezik őket örök nyugalomra.* - Kérlek, várjatok meg vele. Megadnám neki a végtisztességet.
*Míg a főnöki asztalnál zajló eseményeket figyeli, azért hasznossá is teszi magát: italt tölt, poharakat, pultot törölget. Leszedi a közelebbi asztalok mosogatásra váró dolgait.*
5479. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-01 12:30:34
Üzenet elküldve: 2021-06-01 12:30:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen ismerős//
*Egy csapatnyi sivatagi masírozik el az asztalukhoz közel kifelé a fogadóból, de a báró csak egy pillantást pazarol a társaságra. Elvonulnak, tehát minden rendben és ezt támasztja alá a megjelenő Yeza és Aztyan is. A vörös nincs jó bőrben, ha minden igaz, az arca még mindig véres a fejeléstől, de ha közben le is törölte, a zúzódás akkor is ott világlik az arca közepén.
A mellettük elhaladó intéző és a páncélos ork felé csak hanyagul int, nincs szüksége a heges arcú közbenjárására. A történteket később is megtudhatja és most nem igazán hagyná Asgront magára. Addig üsd a vasat, amíg meleg - alapon szeretné üzletre bírni és egész jól haladnak.
A váltó témája kifullad, úgyis el kell rendeznie mindezt Yezával, de mivel mind a Kereskedőháznak, mind a lánynak előnyére válhat az üzlet, biztos benne, hogy ráveszi, hogy megszerezze azt a gyöngyöt.*
- Természetesen nem. *Mosolyog és hajtja meg a fejét bocsánatkérőn, amikor kiderül, hogy a törpe kihagyja az üzletükből a Tevereket. ~ Tehát a saját szakálladra is dolgozol, te vén kéjenc. ~ Mosolyodik el magában az igric, de nincs ellenére, hogy ezúttal hűbérurai ne tudjanak az adás-vételről.
Engrid is lenyugszik a helyzet normalizálódásával, Asgron szavait csak egy megengedő legyintéssel kíséri. Amíg az óriás nem csinál bajt, addig felőle percenként felugrálhat.*
- Ritka a megbízható és hatékony testőr manapság. *Méltatja kicsit az óriást, de inkább csak udvariasságból.*
- Összefújja a szemetet a szél. *Tréfálkozik a báró és cseppet sem úgy szól, mintha ebbe a törpét és testőrét is beleértené. Természetesen ők ezek felett állnak.
A kínálást egy visszafogott mozdulattal utasítja el. A pipát nem igazán szerette soha, az illatát szereti, de mostanában inkább a divatosabb dohányrudat részesíti előnyben.*
- Vágjunk bele. *Mosolyog poharát emelve a pöfékelő törpére és az üzletre.
Az ajánlatot az áru értékének megfelelő komolysággal fontolja meg. Talán mégis kellett volna Aztyan, aki minden bizonnyal jobban ismeri az árakat, de nem esik kétségbe. Nagyságrendekben úgy tűnik, rendben van az üzlet.*
- Nem okozhat gondot a fa beszerzése, természetesen, de minden bizonnyal tisztában vagy vele magad is, hogy beletelik egy kis időbe ideszállítatni az árut. Addig természetesen a fogadóm vendégszeretetét élvezheted, egy hat és kezet foghatunk a sikeresen megkötött üzlet megpecsételéseként. *Mosolyog szélesen Asgronra remélve, hogy megfelel mindez így neki. Bár azzal is ki tudna egyezni, ha a törpe nem a Kalmárban rontaná a levegőt.*
- Három szekérnyi üveget négy társzekér tölgyfáért. Tiszta sor! *Ismétli meg a végeredményt.*
- Rendben lesz így, barátom? *Kérdi végül elégedett mosollyal tekintve a törpére.*
*Egy csapatnyi sivatagi masírozik el az asztalukhoz közel kifelé a fogadóból, de a báró csak egy pillantást pazarol a társaságra. Elvonulnak, tehát minden rendben és ezt támasztja alá a megjelenő Yeza és Aztyan is. A vörös nincs jó bőrben, ha minden igaz, az arca még mindig véres a fejeléstől, de ha közben le is törölte, a zúzódás akkor is ott világlik az arca közepén.
A mellettük elhaladó intéző és a páncélos ork felé csak hanyagul int, nincs szüksége a heges arcú közbenjárására. A történteket később is megtudhatja és most nem igazán hagyná Asgront magára. Addig üsd a vasat, amíg meleg - alapon szeretné üzletre bírni és egész jól haladnak.
A váltó témája kifullad, úgyis el kell rendeznie mindezt Yezával, de mivel mind a Kereskedőháznak, mind a lánynak előnyére válhat az üzlet, biztos benne, hogy ráveszi, hogy megszerezze azt a gyöngyöt.*
- Természetesen nem. *Mosolyog és hajtja meg a fejét bocsánatkérőn, amikor kiderül, hogy a törpe kihagyja az üzletükből a Tevereket. ~ Tehát a saját szakálladra is dolgozol, te vén kéjenc. ~ Mosolyodik el magában az igric, de nincs ellenére, hogy ezúttal hűbérurai ne tudjanak az adás-vételről.
Engrid is lenyugszik a helyzet normalizálódásával, Asgron szavait csak egy megengedő legyintéssel kíséri. Amíg az óriás nem csinál bajt, addig felőle percenként felugrálhat.*
- Ritka a megbízható és hatékony testőr manapság. *Méltatja kicsit az óriást, de inkább csak udvariasságból.*
- Összefújja a szemetet a szél. *Tréfálkozik a báró és cseppet sem úgy szól, mintha ebbe a törpét és testőrét is beleértené. Természetesen ők ezek felett állnak.
A kínálást egy visszafogott mozdulattal utasítja el. A pipát nem igazán szerette soha, az illatát szereti, de mostanában inkább a divatosabb dohányrudat részesíti előnyben.*
- Vágjunk bele. *Mosolyog poharát emelve a pöfékelő törpére és az üzletre.
Az ajánlatot az áru értékének megfelelő komolysággal fontolja meg. Talán mégis kellett volna Aztyan, aki minden bizonnyal jobban ismeri az árakat, de nem esik kétségbe. Nagyságrendekben úgy tűnik, rendben van az üzlet.*
- Nem okozhat gondot a fa beszerzése, természetesen, de minden bizonnyal tisztában vagy vele magad is, hogy beletelik egy kis időbe ideszállítatni az árut. Addig természetesen a fogadóm vendégszeretetét élvezheted, egy hat és kezet foghatunk a sikeresen megkötött üzlet megpecsételéseként. *Mosolyog szélesen Asgronra remélve, hogy megfelel mindez így neki. Bár azzal is ki tudna egyezni, ha a törpe nem a Kalmárban rontaná a levegőt.*
- Három szekérnyi üveget négy társzekér tölgyfáért. Tiszta sor! *Ismétli meg a végeredményt.*
- Rendben lesz így, barátom? *Kérdi végül elégedett mosollyal tekintve a törpére.*
5478. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-01 09:12:22
Üzenet elküldve: 2021-06-01 09:12:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Beszéljünk//
//Rőt tincsek nyomában - Zárás//
*Arja feszülten figyel, de vele együtt meg sokan a Fogadóban. De végül a dulakodók eltűnnek mind a ketten a pinceajtóból, Sulim, ám vele együtt Nawa is. A zuhanó testek pultig felhallatszó dübögő zaja a lépcsőköveken eléggé hátborzongató! Aztán néhány pillanatig dermedt csönd üli meg a vendégteret.
Arja keze önkéntelenül mozdul a szablyamarkolat felé, ahogy a sivatagiak megjelennek. De még nem rántja ki a kardot. A kis csapat nomád testtartása egyértelműen nélkülöz minden támadó szándékot. Ahogy félrehúzódnak az ajtó mellől, mögöttük Yeza is feltűnik. ~Végre!~ sóhajt Arja, meglátva őt épségben. De a vöröshajú igazán borzalmasan fest, több helyen is vér borítja. Ahogy Aztyan is megjelenik, és a sivatagiak csendben állnak, Arja keze végképp elernyed.
A fejvadász banda aztán csendben, senkire sem nézve elindul, és némán elhagyja a fogadó teret. Senki nem tartóztatja fel őket.
De a lány már Aztyanra figyel elkerekedő szemmel. Aztán csak bólint, belesápadva a hallottakba. Csak akkor könnyebbül meg egy kissé, amikor az intéző szavaiból kiviláglik, hogy Nawa odalent van, és ő életben van.
Nem kérdezősködik, és nem is fűz hozzá semmit az intéző szavaihoz. Érzi, hogy nincs itt most semmi ilyesminek helye.*
- Rendben! *válaszolja bólintva, Aztyan szemébe nézve.
Ahogy Yezáék is nekiindulnak, Mikhez siet a pultban. A fiú ölelésébe igyekszik ezután önkéntelenül, természetes késztetéssel belesimulni, hogy ez az egész feszültség elmúljon tényleg végre!*
- Sulim odalenn van! Halott! *súgja, ha megnyugszik egy kissé.*
- Aztyan azt kéri, vigyétek el a testét a temetőbe Nyikhajjal. A Kereskedőház állja a temetést. De azt mondta, éjszaka vigyétek!
- Az Arénát egyelőre lezárta. *sóhajt egy nagyot, lopva a báró és vendégei felé pillantva. ~Hogy mindig történik valami!~*
- Készíts kérlek sebláz elleni nyugtató teát, és vigyél fel egy dézsa forró vizet is a sebesült szobájába, és segíts neki lemosakodni! *szól gyorsan még a konyhaajtóban bámészkodó Reenonak.*
- És kerítsd elő Nyikhajt is valahonnan, jó? *teszi még hozzá, eszébe jutva hogy mit mondott Aztyan.*
- Gyerünk, nézzük meg mi van odalenn. *suttogja aztán Miknek, elhatározva magát végül, és magában igyekszik felkészülni mindenre.*
//Rőt tincsek nyomában - Zárás//
*Arja feszülten figyel, de vele együtt meg sokan a Fogadóban. De végül a dulakodók eltűnnek mind a ketten a pinceajtóból, Sulim, ám vele együtt Nawa is. A zuhanó testek pultig felhallatszó dübögő zaja a lépcsőköveken eléggé hátborzongató! Aztán néhány pillanatig dermedt csönd üli meg a vendégteret.
Arja keze önkéntelenül mozdul a szablyamarkolat felé, ahogy a sivatagiak megjelennek. De még nem rántja ki a kardot. A kis csapat nomád testtartása egyértelműen nélkülöz minden támadó szándékot. Ahogy félrehúzódnak az ajtó mellől, mögöttük Yeza is feltűnik. ~Végre!~ sóhajt Arja, meglátva őt épségben. De a vöröshajú igazán borzalmasan fest, több helyen is vér borítja. Ahogy Aztyan is megjelenik, és a sivatagiak csendben állnak, Arja keze végképp elernyed.
A fejvadász banda aztán csendben, senkire sem nézve elindul, és némán elhagyja a fogadó teret. Senki nem tartóztatja fel őket.
De a lány már Aztyanra figyel elkerekedő szemmel. Aztán csak bólint, belesápadva a hallottakba. Csak akkor könnyebbül meg egy kissé, amikor az intéző szavaiból kiviláglik, hogy Nawa odalent van, és ő életben van.
Nem kérdezősködik, és nem is fűz hozzá semmit az intéző szavaihoz. Érzi, hogy nincs itt most semmi ilyesminek helye.*
- Rendben! *válaszolja bólintva, Aztyan szemébe nézve.
Ahogy Yezáék is nekiindulnak, Mikhez siet a pultban. A fiú ölelésébe igyekszik ezután önkéntelenül, természetes késztetéssel belesimulni, hogy ez az egész feszültség elmúljon tényleg végre!*
- Sulim odalenn van! Halott! *súgja, ha megnyugszik egy kissé.*
- Aztyan azt kéri, vigyétek el a testét a temetőbe Nyikhajjal. A Kereskedőház állja a temetést. De azt mondta, éjszaka vigyétek!
- Az Arénát egyelőre lezárta. *sóhajt egy nagyot, lopva a báró és vendégei felé pillantva. ~Hogy mindig történik valami!~*
- Készíts kérlek sebláz elleni nyugtató teát, és vigyél fel egy dézsa forró vizet is a sebesült szobájába, és segíts neki lemosakodni! *szól gyorsan még a konyhaajtóban bámészkodó Reenonak.*
- És kerítsd elő Nyikhajt is valahonnan, jó? *teszi még hozzá, eszébe jutva hogy mit mondott Aztyan.*
- Gyerünk, nézzük meg mi van odalenn. *suttogja aztán Miknek, elhatározva magát végül, és magában igyekszik felkészülni mindenre.*
5477. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-01 09:05:09
Üzenet elküldve: 2021-06-01 09:05:09
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Jenari//
*Várakozással telve közelíti meg a Kalmárt, hiszen egy lehetséges, neki való feladat van kilátásban. Egy rongyos kis futár fiú adott neki egy levelet, amiben egy találkozóra kérték meg. Elegánsan öltözve, kalapban és sétapálcával érkeik, s nyit be a fogadóba. A daliás gnóm biccent a kiszolgálóknak és a többi ismert társának, akit felfedezni vél. Jól láthatóan megáll a helyiség közepén és szétnéz. Így, ha valaki pillantása hosszabban rajta marad, akkor az valószínű a találkozót kérő személy lesz. Tekintete összeakad egy sötétbarna, harcos külsejű nővel, akivel nem szívesen találkozna egy sikátorban. Nőies, ugyanakkor katonásan határozott vonásai és tekintete van. Nyomban oda is lép hozzá egy mosollyal.*
- Üdvözlöm hölgyem! Diynomit Dedhor N'athorvagyok. Valaki egy találkozót beszélt meg velem, s arra gyanakszom, hogy Ön az. *Elég hamar és jól felméri a helyzeteket, így meglepné, ha tévedne, de tévedni ugye emberi dolog és nem gnómokra jellemző. Megszólítása illedelmes és tisztelettől csengő. Most kíváncsian várja a választ, hogy jó személynél kopogtat e.*
//Jenari//
*Várakozással telve közelíti meg a Kalmárt, hiszen egy lehetséges, neki való feladat van kilátásban. Egy rongyos kis futár fiú adott neki egy levelet, amiben egy találkozóra kérték meg. Elegánsan öltözve, kalapban és sétapálcával érkeik, s nyit be a fogadóba. A daliás gnóm biccent a kiszolgálóknak és a többi ismert társának, akit felfedezni vél. Jól láthatóan megáll a helyiség közepén és szétnéz. Így, ha valaki pillantása hosszabban rajta marad, akkor az valószínű a találkozót kérő személy lesz. Tekintete összeakad egy sötétbarna, harcos külsejű nővel, akivel nem szívesen találkozna egy sikátorban. Nőies, ugyanakkor katonásan határozott vonásai és tekintete van. Nyomban oda is lép hozzá egy mosollyal.*
- Üdvözlöm hölgyem! Diynomit Dedhor N'athorvagyok. Valaki egy találkozót beszélt meg velem, s arra gyanakszom, hogy Ön az. *Elég hamar és jól felméri a helyzeteket, így meglepné, ha tévedne, de tévedni ugye emberi dolog és nem gnómokra jellemző. Megszólítása illedelmes és tisztelettől csengő. Most kíváncsian várja a választ, hogy jó személynél kopogtat e.*
5476. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-01 08:43:16
Üzenet elküldve: 2021-06-01 08:43:16
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
//Lentről fel II.//
*Fent is akadnak érdekes arcok, de ezt most nem veszi a kezébe. Yeza tesz egy kis kitérőt, de aztán visszatér az intéző mellé. Aztyan ugyan nem neki mondja, hogy zárják le az aréna lejáratát, de ezt az ork önszorgalomból megteszi. A báró is még itt van, és valakivel tárgyal is. Érdekes népek járnak ide mostanság. Senki nem panaszkodhat, hogy dixriminrálják a betérő népségeket. Túl sok ideje nincs ezen gondolkodni mert Aztyannal megindulnak kifelé a Kereskedelmi központba. Ha kiérnek, akkor tesz egy rövid kérdést az intéző felé.*
- Ha nem bánnád az alabárdom kicserélném egy Harci kalapácsra. Ez az alabárd szép meg jó, de most kiderült, hogy nem hasznos. *Nem teljesen vág az előbbi történésekhez, de az eset az orkot egyáltalán nem rázza meg, így mintha mi sem történt volna veti fel a fegyvercsere lehetőségét.*
//Lentről fel II.//
*Fent is akadnak érdekes arcok, de ezt most nem veszi a kezébe. Yeza tesz egy kis kitérőt, de aztán visszatér az intéző mellé. Aztyan ugyan nem neki mondja, hogy zárják le az aréna lejáratát, de ezt az ork önszorgalomból megteszi. A báró is még itt van, és valakivel tárgyal is. Érdekes népek járnak ide mostanság. Senki nem panaszkodhat, hogy dixriminrálják a betérő népségeket. Túl sok ideje nincs ezen gondolkodni mert Aztyannal megindulnak kifelé a Kereskedelmi központba. Ha kiérnek, akkor tesz egy rövid kérdést az intéző felé.*
- Ha nem bánnád az alabárdom kicserélném egy Harci kalapácsra. Ez az alabárd szép meg jó, de most kiderült, hogy nem hasznos. *Nem teljesen vág az előbbi történésekhez, de az eset az orkot egyáltalán nem rázza meg, így mintha mi sem történt volna veti fel a fegyvercsere lehetőségét.*
5475. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-31 17:44:22
Üzenet elküldve: 2021-05-31 17:44:22
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Ismeretlen ismerős//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* A kezdeti csevej a nőkről, a helyről, meg az ilyen apróságokról hamar elmarad. Az üzletekről is esik szó, de egyelőre azokat jegelik. Leginkább a váltó kérdése az ami bőven magyarázatot követel meg. Ebből nincs is hiány, hiszen a törpnek be nem állna a szája. Elég sok részletet és lehetőséget megoszt a báróval, ami kecsegtetőnek tűnhet számára. Végül is aztán a beszélgetés ezen szála le is zárul.*
- Nagyszerű! Kár is lenne több szót erre a váltóra pocsékolni a mai nap már.* Könnyedén és vidáman beszél, de mégis közben a másik arcát fürkészi kutatóan érzelmek után. Különös játék ez, amit a hatalmasok játszanak egymás között. Még a legjobb jóakarójában sem bízhat meg az ember. Amúgy meg hamar felkapja szegény Asgron a vizet, amikor az üveggel kapcsolatos engedmények kerülnek szóba.*
- És én nem is mondtam, hogy nem engedek belőle. Csak azt, hogy az én személyes üzletembe ne keverjük bele a Teverek ügyeit. Valószínűleg mind a ketten jól járunk. Hiszen a barátok nem húzzák le egymást.* Szép szavakkal dobálóznak, csak sajnos minden kereskedő tudja, hogy az üzletben nincs barátság. Fukar egy kis köcsög ez a törp, pedig bárki láthatja, hogy van mit aprítania abba a tejbe. Mielőtt bármibe is bele merülhetnének a továbbiakban jön az a kis bosszantó közjáték. Szerencsére itt fent nem sokat lehet belőle érzékelni, de arra pont elég, hogy a testőre készenlétbe tegye magát. A báró szavaira csak legyint Asgron, amikor Engridet nyugtatja.*
- Ugyan! Neki ezt mondhatod. Mindig ezt csinálja. Viszont az a lényeg, hogy jól csinálja, hiszen még életben vagyok.* Tényleg gyorsan lenyugszik minden. Amikor pedig már teljes a nyugalom, akkor az óriás is újra helyet foglal. Némán minden szó vagy megjegyzés nélkül.*
- Valóban minden rendben van. Mondjuk, ahogy látom mozgalmas mindennapjaitok lehetnek. Ritka, hogy wegtorenieket látok. Főleg a Nagy Sivatagból. Na, de mindegy is.* Kortyol bele ő is az italába és aztán tolja félre a poharát. Egy kis szelencét vesz elő és egy finoman megmunkált pipát.*
- Megkínálhatlak egy kis hazaival?* Bök a kis szelencére, aminek lepattintja a fedelét. Rögtön megcsaphatja Caldorcor báró orrát a finom pipadohány aromája. Ashgron el is kezdi vele megtömködni pipáját. Amikor ezzel elkészül beveszi szájába és a pipaszurkálóját maga elé tartva elmormol valamit. Érthetetlen egyszavas halandzsának tűnik, de amint befejezi kis láng gyullad a pipaszurkáló végén.*
- Tüzet?* Kínálja a bárót, ha egyáltalán rágyújt.*
- Na most már üzletelhetünk. Vétek lenne félre vonulni, ha ilyen mozgalmas és látványossággal teli ez a hely. Szóval a történet egyszerű. Én az üvegért nem aranyat akarok, de nem ám. Bár Lihanech jól fizet az üvegért, perpillanat Wegtoren még jobban a fáért. Akarom mondani a tölgyfáért. Márpedig abban Arthenior a specialista. Szóval, ha szerzel nekem négy társzekérnyi szállítmány tölgyet, akkor én átengedem cserébe az én cserébe átadom neked az én három szekérnyi üvegemet. Elegendő mennyiség egy kisebb épület felhúzására. Ez lenne az ajánlatom.* Szív bele pipájába, hogy ezután néhány füstkarikát engedjen szabadjára.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* A kezdeti csevej a nőkről, a helyről, meg az ilyen apróságokról hamar elmarad. Az üzletekről is esik szó, de egyelőre azokat jegelik. Leginkább a váltó kérdése az ami bőven magyarázatot követel meg. Ebből nincs is hiány, hiszen a törpnek be nem állna a szája. Elég sok részletet és lehetőséget megoszt a báróval, ami kecsegtetőnek tűnhet számára. Végül is aztán a beszélgetés ezen szála le is zárul.*
- Nagyszerű! Kár is lenne több szót erre a váltóra pocsékolni a mai nap már.* Könnyedén és vidáman beszél, de mégis közben a másik arcát fürkészi kutatóan érzelmek után. Különös játék ez, amit a hatalmasok játszanak egymás között. Még a legjobb jóakarójában sem bízhat meg az ember. Amúgy meg hamar felkapja szegény Asgron a vizet, amikor az üveggel kapcsolatos engedmények kerülnek szóba.*
- És én nem is mondtam, hogy nem engedek belőle. Csak azt, hogy az én személyes üzletembe ne keverjük bele a Teverek ügyeit. Valószínűleg mind a ketten jól járunk. Hiszen a barátok nem húzzák le egymást.* Szép szavakkal dobálóznak, csak sajnos minden kereskedő tudja, hogy az üzletben nincs barátság. Fukar egy kis köcsög ez a törp, pedig bárki láthatja, hogy van mit aprítania abba a tejbe. Mielőtt bármibe is bele merülhetnének a továbbiakban jön az a kis bosszantó közjáték. Szerencsére itt fent nem sokat lehet belőle érzékelni, de arra pont elég, hogy a testőre készenlétbe tegye magát. A báró szavaira csak legyint Asgron, amikor Engridet nyugtatja.*
- Ugyan! Neki ezt mondhatod. Mindig ezt csinálja. Viszont az a lényeg, hogy jól csinálja, hiszen még életben vagyok.* Tényleg gyorsan lenyugszik minden. Amikor pedig már teljes a nyugalom, akkor az óriás is újra helyet foglal. Némán minden szó vagy megjegyzés nélkül.*
- Valóban minden rendben van. Mondjuk, ahogy látom mozgalmas mindennapjaitok lehetnek. Ritka, hogy wegtorenieket látok. Főleg a Nagy Sivatagból. Na, de mindegy is.* Kortyol bele ő is az italába és aztán tolja félre a poharát. Egy kis szelencét vesz elő és egy finoman megmunkált pipát.*
- Megkínálhatlak egy kis hazaival?* Bök a kis szelencére, aminek lepattintja a fedelét. Rögtön megcsaphatja Caldorcor báró orrát a finom pipadohány aromája. Ashgron el is kezdi vele megtömködni pipáját. Amikor ezzel elkészül beveszi szájába és a pipaszurkálóját maga elé tartva elmormol valamit. Érthetetlen egyszavas halandzsának tűnik, de amint befejezi kis láng gyullad a pipaszurkáló végén.*
- Tüzet?* Kínálja a bárót, ha egyáltalán rágyújt.*
- Na most már üzletelhetünk. Vétek lenne félre vonulni, ha ilyen mozgalmas és látványossággal teli ez a hely. Szóval a történet egyszerű. Én az üvegért nem aranyat akarok, de nem ám. Bár Lihanech jól fizet az üvegért, perpillanat Wegtoren még jobban a fáért. Akarom mondani a tölgyfáért. Márpedig abban Arthenior a specialista. Szóval, ha szerzel nekem négy társzekérnyi szállítmány tölgyet, akkor én átengedem cserébe az én cserébe átadom neked az én három szekérnyi üvegemet. Elegendő mennyiség egy kisebb épület felhúzására. Ez lenne az ajánlatom.* Szív bele pipájába, hogy ezután néhány füstkarikát engedjen szabadjára.*
5474. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-31 12:02:57
Üzenet elküldve: 2021-05-31 12:02:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
//Lentről fel II.//
*Felérve biztonságosnak tűnik a terep, de mielőtt szétnézhetne jobban, Arja felé fordul, hogy halkan, bizalmasan adja át neki szavait.*
- Szólj kérlek Miknek és Nyikhajnak, hogy tüntessék el a testet lentről. Vigyék a temetőbe és temettessék el a Kereskedőház pénzén. Lehetőleg éjjel, ne lássa senki, hogy egy hullát cipelnek ki innen. *Kezd bele.*
- A Pincearénát zárjátok le, Yezának már mondtam, hogy senki sem mehet le míg nincs minden elrendezve lent, csak a mieink. *Ismétli meg a vörösnek korábban elmondott parancsot, majd kis szünetet tartva folytatja.*
- Az ismerősöd, az a Nawa, lent van, kérlek, menj le és beszélj vele, nincs jó bőrbe. *Égszín tekintete a lányét keresik. Tudja, hogy Nawanthiri vele érkezett, talán ő tud segíteni neki feldolgozni a történteket.
Közben Yeza elengedi a távozó sivatagiakat és miután mindent megtárgyalt Arjával, az intéző is utána lép és ekkor pillantja meg azt, akivel a báró éppen tárgyal. Csak a tekintete szűkül összébb leheletnyit, majd rendezi a vonásait. Ha a Teverek egyik intézője a Kalmárban van, akkor még nincs vége a meglepetéseknek.*
- Menj, lásd el a sebeid és pihend ki magad. Nekem vissza kell mennem a Központba, de ha ő elment, *Szeme a törpe felé rebben.* derítsd ki a bárótól, hogy mit akart és gyere át utánam, tájékoztass. *Ezeket is halkan, bizalmasan adja át a vörösnek, majd ha mindent megértett a másik, akkor az orkkal a nyomában elindul a Központba. A báró és asztaltársa felé csak egy tiszteletteljes meghajlással fordul, nem szeretné megzavarni a tárgyalást. Ha szükség lesz rá, úgyis leintik.*
- Menjünk. *Mondja Darok felé és ha nem tartóztatják, elindul a piacon át a Központba.*
//Lentről fel II.//
*Felérve biztonságosnak tűnik a terep, de mielőtt szétnézhetne jobban, Arja felé fordul, hogy halkan, bizalmasan adja át neki szavait.*
- Szólj kérlek Miknek és Nyikhajnak, hogy tüntessék el a testet lentről. Vigyék a temetőbe és temettessék el a Kereskedőház pénzén. Lehetőleg éjjel, ne lássa senki, hogy egy hullát cipelnek ki innen. *Kezd bele.*
- A Pincearénát zárjátok le, Yezának már mondtam, hogy senki sem mehet le míg nincs minden elrendezve lent, csak a mieink. *Ismétli meg a vörösnek korábban elmondott parancsot, majd kis szünetet tartva folytatja.*
- Az ismerősöd, az a Nawa, lent van, kérlek, menj le és beszélj vele, nincs jó bőrbe. *Égszín tekintete a lányét keresik. Tudja, hogy Nawanthiri vele érkezett, talán ő tud segíteni neki feldolgozni a történteket.
Közben Yeza elengedi a távozó sivatagiakat és miután mindent megtárgyalt Arjával, az intéző is utána lép és ekkor pillantja meg azt, akivel a báró éppen tárgyal. Csak a tekintete szűkül összébb leheletnyit, majd rendezi a vonásait. Ha a Teverek egyik intézője a Kalmárban van, akkor még nincs vége a meglepetéseknek.*
- Menj, lásd el a sebeid és pihend ki magad. Nekem vissza kell mennem a Központba, de ha ő elment, *Szeme a törpe felé rebben.* derítsd ki a bárótól, hogy mit akart és gyere át utánam, tájékoztass. *Ezeket is halkan, bizalmasan adja át a vörösnek, majd ha mindent megértett a másik, akkor az orkkal a nyomában elindul a Központba. A báró és asztaltársa felé csak egy tiszteletteljes meghajlással fordul, nem szeretné megzavarni a tárgyalást. Ha szükség lesz rá, úgyis leintik.*
- Menjünk. *Mondja Darok felé és ha nem tartóztatják, elindul a piacon át a Központba.*
5473. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-31 07:02:30
Üzenet elküldve: 2021-05-31 07:02:30
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Diynomit//
*Bízik benne, hogy a levele, amit egy rongyos kis futár fiúval küldetett célba ért, mert bár mostanság előszeretettel csatangol a városban, de mások keresése közel sem olyan szórakoztató, mint a céltalan lézengés.
~ Diynomit. Milyen különös név. ~
De egy ismertebb név. Igaz, a folyónál mosó asszonyok azt mondták mintha kevesebbet sutyorognának mostanság róla, de állítólag elismerésre méltóak a képességei.
~ Egy próbát mindenképpen megérhet. ~
Bár megérzései azt súgják, hogy talán több orvos is el fog kélni ahhoz, hogy Gaerralos problémájára valamiféle megoldást találjanak. Jenari nem kifejezetten ért az ilyen sérülésekhez, bekötni képes, és a vérzés lassításával is akadt dolga, hiszen ő is többször kapott komoly találatokat, éppen ezért nehezen tudja felmérni, hogy a veterán állapotán mennyire lehet javítani. Megérzései azt súgják, hogy naiv ábrándokat dédelget.*
- Napot!
*Ocsúdik fel, hiszen észre sem vette, hogy már helyet is foglalt a pultnál és éppen kíváncsian várják a rendelését.*
- Csak a szokásos lesz.
*Talán jogosan feltételezi, hogy mivel ideje jelentős részét a Kalmárban tölti, és mindig ugyanazt rendeli, ezért jó eséllyel megjegyezték mire is van szüksége. Aranyait a pultra teszi, és abból először 12 aranyat számol le a Wegtoreni rumért,
majd a 37 aranyat is az Ördögvigyorért. Biccent a kiszolgáló felé, és zsebébe söpri a maradékot, és helyette előveszi szívének kedves karcsú kis pipáját. Már az Ördögvigyor gondolata s megnyugtatja, mostanság mindennapjainak szerves része lett, és egyelőre nem is aggódik amiatt, hogy ez jó vagy rossz lenne a jövőre nézve.*
//Diynomit//
*Bízik benne, hogy a levele, amit egy rongyos kis futár fiúval küldetett célba ért, mert bár mostanság előszeretettel csatangol a városban, de mások keresése közel sem olyan szórakoztató, mint a céltalan lézengés.
~ Diynomit. Milyen különös név. ~
De egy ismertebb név. Igaz, a folyónál mosó asszonyok azt mondták mintha kevesebbet sutyorognának mostanság róla, de állítólag elismerésre méltóak a képességei.
~ Egy próbát mindenképpen megérhet. ~
Bár megérzései azt súgják, hogy talán több orvos is el fog kélni ahhoz, hogy Gaerralos problémájára valamiféle megoldást találjanak. Jenari nem kifejezetten ért az ilyen sérülésekhez, bekötni képes, és a vérzés lassításával is akadt dolga, hiszen ő is többször kapott komoly találatokat, éppen ezért nehezen tudja felmérni, hogy a veterán állapotán mennyire lehet javítani. Megérzései azt súgják, hogy naiv ábrándokat dédelget.*
- Napot!
*Ocsúdik fel, hiszen észre sem vette, hogy már helyet is foglalt a pultnál és éppen kíváncsian várják a rendelését.*
- Csak a szokásos lesz.
*Talán jogosan feltételezi, hogy mivel ideje jelentős részét a Kalmárban tölti, és mindig ugyanazt rendeli, ezért jó eséllyel megjegyezték mire is van szüksége. Aranyait a pultra teszi, és abból először 12 aranyat számol le a Wegtoreni rumért,
majd a 37 aranyat is az Ördögvigyorért. Biccent a kiszolgáló felé, és zsebébe söpri a maradékot, és helyette előveszi szívének kedves karcsú kis pipáját. Már az Ördögvigyor gondolata s megnyugtatja, mostanság mindennapjainak szerves része lett, és egyelőre nem is aggódik amiatt, hogy ez jó vagy rossz lenne a jövőre nézve.*
5472. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-30 15:44:11
Üzenet elküldve: 2021-05-30 15:44:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
//Lentről fel II.//
*Amikor kilép az ajtón, a keze a kése markolatán, de nem húz elő pengét a fogadóban, ha nem muszáj. Szerencsére odafönt tisztának tűnik a terep. Már amennyire lehet. A szeme hamar megakad az óriáson, aztán annak gazdáján, nem más, mint a Báró asztalánál. Nagyon úgy látszik, hogy a nap eseményei még nem dobják le kellemetlen, feszült természetüket. ~Asgron Wergensont itt?!~ Ez olyan dolog, ami a teljes figyelmét kívánja, főleg, hogy az illető épp újdonsült munkaadójával egy tálból csemegézik. Ha nem így volna, talán maradásra bírhatta volna a nomádokat a történtek ellenére is, de így kénytelen beletörődni, hogy az információk utolsó morzsái is kicsúsznak a markából. Hamar visszahúzza a Markrim felé nyúló balját is. A sivatagi vezér vére vöröslik az ujjain. Talán épp az egyik sebből, amit az ő pengéje ejtett rajta. Vagy az egyik esés közben szerzettből. Ki tudja?* - Shakhté! *sercen halkan az ajkáról a wegtoreni káromkodás. Aztyan elengedte a sivatagiakat, ő pedig most nem tehet többet a feltartóztatásukért. Mintha minden csak egyre bonyolultabb és egyre rosszabb irányt venne. Gyorsan elmar egy konyharuhát, hogy megtörölje a kezét, de dobja is félre a hevenyészett művelet után, hiszen esze ágában sincs lemaradni Aztyantól.*
//Lentről fel II.//
*Amikor kilép az ajtón, a keze a kése markolatán, de nem húz elő pengét a fogadóban, ha nem muszáj. Szerencsére odafönt tisztának tűnik a terep. Már amennyire lehet. A szeme hamar megakad az óriáson, aztán annak gazdáján, nem más, mint a Báró asztalánál. Nagyon úgy látszik, hogy a nap eseményei még nem dobják le kellemetlen, feszült természetüket. ~Asgron Wergensont itt?!~ Ez olyan dolog, ami a teljes figyelmét kívánja, főleg, hogy az illető épp újdonsült munkaadójával egy tálból csemegézik. Ha nem így volna, talán maradásra bírhatta volna a nomádokat a történtek ellenére is, de így kénytelen beletörődni, hogy az információk utolsó morzsái is kicsúsznak a markából. Hamar visszahúzza a Markrim felé nyúló balját is. A sivatagi vezér vére vöröslik az ujjain. Talán épp az egyik sebből, amit az ő pengéje ejtett rajta. Vagy az egyik esés közben szerzettből. Ki tudja?* - Shakhté! *sercen halkan az ajkáról a wegtoreni káromkodás. Aztyan elengedte a sivatagiakat, ő pedig most nem tehet többet a feltartóztatásukért. Mintha minden csak egyre bonyolultabb és egyre rosszabb irányt venne. Gyorsan elmar egy konyharuhát, hogy megtörölje a kezét, de dobja is félre a hevenyészett művelet után, hiszen esze ágában sincs lemaradni Aztyantól.*
5471. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-29 21:50:12
Üzenet elküldve: 2021-05-29 21:50:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen ismerős//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az elmúlt időkben, míg a báró a Vashegy és nagyasszonyának vendégszeretetét élvezte, mondhatni kevésbé volt alkalma részt vállalni a Kereskedőház életében. Ám most úgy tűnik, visszatértével mindez kamatostúl a nyakába szakad. Mióta megérkezett, csak üzletel és tárgyal. Most éppen a Teverek egyik törpéjével, akit minden bizonnyal okkal küldtek a nyakára.*
- Akkor ezzel mindketten ugyanúgy állunk. *Mosolyog Asgronra poharat emelve, hisz úgy tűnik, ők ketten valóban hasonlítanak a szerencse és a véletlenek kérdésének megítélésében. Az üzleti tárgyalás és a "baráti beszélgetés" mezsgyéjén mozogva diskurálnak, hol bizalmas, hol hétköznapi témákat érintve, de az igric egyre inkább kezdi komfortosan érezni magát az asztalnál a kezdeti zavar múlásával. Nem mondaná, hogy átlátta a törpét mozgató szálakat, de már tisztább a kép.*
- Ugyan, hisz ismersz. *Szerénytelenség volna azt állítania, hogy nem kedveli a csinos fehérnépeket és ha lehetősége van, akkor ki is használja istenektől kapott ösztönös tehetségét, hogy ágyba bújjon eggyel.
A csinos fehérnépek után újra az üzlet kerül előtérbe, vagyis Asgron tér ki arra felé és kibújik a szög a zsákból. A dolgok rendezésének van egy "olcsóbb" megoldása is, de kétségtelen az báró számára, hogy minden bizonnyal nem veszélytelen. Míg a törpe beszél, addig gondolataiban kutat a megnevezett sziget és különleges kagylója után, de a lényeg végül is ugyanaz. Az utolsó mondta rejti az igazságot, bizonyíthat a vörös és bizonyíthat az igric is hűbérurai felé. Tehát van választása, de jobb, ha elfogadja a felajánlott "segítséget".
Úgy mosolyog, mintha megfogta volna Eeyr lábát a lehetőség hallatán, de belül persze egészen más gondolatok járnak a fejében. Olyan helyekre kívánja a Tevereket és a törpéjüket, ahová nem süt be a nap.*
- Micsoda remek lehetőség. *Szúrja közbe, de hagyja Asgront beszélni, aki leszakadásról beszél, ami eddig a báró eszébe sem jutott. Bár valóban messze van, nem hinné, hogy ennyire jól állna a szénája. Az ajánlat mögött megbújó lehetőség valóban kecsegtető, kevesebb támogatás, kisebb ráhatás, ám ha olyan egyszerű volna megszerezni azt az átkozott gyöngyöt, akkor biztosan nem keresték volna fel őt.*
- Köszönjük, átgondolunk mindent és visszatértedkor választ is adok. *Természetesen nem fog azonnal fejest ugrani a dologba, még a törpe azt gondolja, hogy nyert helyzetben van. A kereskedelemben meg amúgy sem illik azonnal igent mondani. Az már-már sértés.
Az üveg árából adott engedményre érkező barátságtalan válasz nem veszi el az igric kedvét, csak a szemöldöke emelkedik meg enyhén.*
- Asgron, mire ez a nagy hév, nem azt mondtam, hogy add ingyen az üveget, hanem hogy járjunk mindketten jól. Azt hittem, barátok vagyunk. *Dehogy hitte, ám attól, hogy a törpe mögött a Teverek állnak, még ne gondolja, hogy ő szarta a lihanechi viaszt.
A figyelmét továbbra sem az étel köti le, hanem az üzlet, ám nem tudja nem észrevenni a mozgolódást a fogadóban és a pincelejáró körül.
A tompa robbanás zaja, ami lentről jön, az igricet is meglepi, mivel féloldalt háttal ül a pincelejárónak, így megrezzenve mozdul az irányába a hangra, látja, hogy nyílik az ajtó, a széles vállú lány pedig eltűnik ott, Arja is mozdul, ám a valódi történések az asztalánál zajlanak.
Engrid úgy reagál, mint egy jó testőr, de a törpe úgy tűnik, nyugodt marad.*
- Nyugalom, minden rendben, urai vagyunk a helyzetnek! Senki se akarja ~ seggdugaszt ~ Asgront! *Inti nyugalomra az óriást, bár kétli, hogy hallgatna rá.
Az igricnél van ugyan fegyver, nem is akármilyen, mégse nyúl a markolatért, de igyekszik felmérni az eseményeket. Dulakodást lát a pincelejáróban, amerre Arja mozdul. Felesleges volna bármit is mondani vagy tenni, csak akkor mozdul, ha önmagát veszélyben érzi. Míg nem látja át a helyzetet csak maga is a helyén marad, az embereire bízva a cselekvést. Hisz ezért tartja őket.
Ha Aztyan feljön épségben, csak akkor nyugszik meg és fordul vissza a törpe felé.*
- Látod, mondtam én. *Tárja szét karjait úgy, mintha valóban mindvégig tudta volna, hogy merre haladnak az események.
Az elhaladó sivatagiakat látja, de nem tudja, hogy eggyel kevesebben vannak, de most nincs idő arra, hogy minden információt begyűjtsön.*
- Nos, kötünk üzletet? *Dől hátra ültében, hogy újra a pohara felé nyúljon. Az biztos, ha ennek vége, sokan kapnak majd a körmükre a házban.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az elmúlt időkben, míg a báró a Vashegy és nagyasszonyának vendégszeretetét élvezte, mondhatni kevésbé volt alkalma részt vállalni a Kereskedőház életében. Ám most úgy tűnik, visszatértével mindez kamatostúl a nyakába szakad. Mióta megérkezett, csak üzletel és tárgyal. Most éppen a Teverek egyik törpéjével, akit minden bizonnyal okkal küldtek a nyakára.*
- Akkor ezzel mindketten ugyanúgy állunk. *Mosolyog Asgronra poharat emelve, hisz úgy tűnik, ők ketten valóban hasonlítanak a szerencse és a véletlenek kérdésének megítélésében. Az üzleti tárgyalás és a "baráti beszélgetés" mezsgyéjén mozogva diskurálnak, hol bizalmas, hol hétköznapi témákat érintve, de az igric egyre inkább kezdi komfortosan érezni magát az asztalnál a kezdeti zavar múlásával. Nem mondaná, hogy átlátta a törpét mozgató szálakat, de már tisztább a kép.*
- Ugyan, hisz ismersz. *Szerénytelenség volna azt állítania, hogy nem kedveli a csinos fehérnépeket és ha lehetősége van, akkor ki is használja istenektől kapott ösztönös tehetségét, hogy ágyba bújjon eggyel.
A csinos fehérnépek után újra az üzlet kerül előtérbe, vagyis Asgron tér ki arra felé és kibújik a szög a zsákból. A dolgok rendezésének van egy "olcsóbb" megoldása is, de kétségtelen az báró számára, hogy minden bizonnyal nem veszélytelen. Míg a törpe beszél, addig gondolataiban kutat a megnevezett sziget és különleges kagylója után, de a lényeg végül is ugyanaz. Az utolsó mondta rejti az igazságot, bizonyíthat a vörös és bizonyíthat az igric is hűbérurai felé. Tehát van választása, de jobb, ha elfogadja a felajánlott "segítséget".
Úgy mosolyog, mintha megfogta volna Eeyr lábát a lehetőség hallatán, de belül persze egészen más gondolatok járnak a fejében. Olyan helyekre kívánja a Tevereket és a törpéjüket, ahová nem süt be a nap.*
- Micsoda remek lehetőség. *Szúrja közbe, de hagyja Asgront beszélni, aki leszakadásról beszél, ami eddig a báró eszébe sem jutott. Bár valóban messze van, nem hinné, hogy ennyire jól állna a szénája. Az ajánlat mögött megbújó lehetőség valóban kecsegtető, kevesebb támogatás, kisebb ráhatás, ám ha olyan egyszerű volna megszerezni azt az átkozott gyöngyöt, akkor biztosan nem keresték volna fel őt.*
- Köszönjük, átgondolunk mindent és visszatértedkor választ is adok. *Természetesen nem fog azonnal fejest ugrani a dologba, még a törpe azt gondolja, hogy nyert helyzetben van. A kereskedelemben meg amúgy sem illik azonnal igent mondani. Az már-már sértés.
Az üveg árából adott engedményre érkező barátságtalan válasz nem veszi el az igric kedvét, csak a szemöldöke emelkedik meg enyhén.*
- Asgron, mire ez a nagy hév, nem azt mondtam, hogy add ingyen az üveget, hanem hogy járjunk mindketten jól. Azt hittem, barátok vagyunk. *Dehogy hitte, ám attól, hogy a törpe mögött a Teverek állnak, még ne gondolja, hogy ő szarta a lihanechi viaszt.
A figyelmét továbbra sem az étel köti le, hanem az üzlet, ám nem tudja nem észrevenni a mozgolódást a fogadóban és a pincelejáró körül.
A tompa robbanás zaja, ami lentről jön, az igricet is meglepi, mivel féloldalt háttal ül a pincelejárónak, így megrezzenve mozdul az irányába a hangra, látja, hogy nyílik az ajtó, a széles vállú lány pedig eltűnik ott, Arja is mozdul, ám a valódi történések az asztalánál zajlanak.
Engrid úgy reagál, mint egy jó testőr, de a törpe úgy tűnik, nyugodt marad.*
- Nyugalom, minden rendben, urai vagyunk a helyzetnek! Senki se akarja ~ seggdugaszt ~ Asgront! *Inti nyugalomra az óriást, bár kétli, hogy hallgatna rá.
Az igricnél van ugyan fegyver, nem is akármilyen, mégse nyúl a markolatért, de igyekszik felmérni az eseményeket. Dulakodást lát a pincelejáróban, amerre Arja mozdul. Felesleges volna bármit is mondani vagy tenni, csak akkor mozdul, ha önmagát veszélyben érzi. Míg nem látja át a helyzetet csak maga is a helyén marad, az embereire bízva a cselekvést. Hisz ezért tartja őket.
Ha Aztyan feljön épségben, csak akkor nyugszik meg és fordul vissza a törpe felé.*
- Látod, mondtam én. *Tárja szét karjait úgy, mintha valóban mindvégig tudta volna, hogy merre haladnak az események.
Az elhaladó sivatagiakat látja, de nem tudja, hogy eggyel kevesebben vannak, de most nincs idő arra, hogy minden információt begyűjtsön.*
- Nos, kötünk üzletet? *Dől hátra ültében, hogy újra a pohara felé nyúljon. Az biztos, ha ennek vége, sokan kapnak majd a körmükre a házban.*
5470. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-29 17:18:15
Üzenet elküldve: 2021-05-29 17:18:15
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Rőt tincsek nyomában//
// Zárás //
//Ismeretlen ismerős//
* A robbanás hangja felhallatszódig ide is. Engrind rögtön felpattan és fegyvert ránt. Egyelőre csak felméri a helyzetet. A felszolgáló pedig ezen idő alatt szépen eltűnik az aréna ajtaja mögött. Dulakodás támad, majd hirtelen elcsendesedik. Néhány pillanatig semmit nem lehet hallani. Aztán szépen sorban megjelenik a kis csapat nomád, ám mostanra eggyel kevesebben vannak. Félre állnak az ajtó mellett és megvárják, hogy az intéző feljöjjön. Hacsak addig valamelyik vérmes pultos nekik nem esik. Amint Aztyan felérkezik, akkor távoznak, csak nem akarták, hogy azt higgye bárki is, hogy végeztek a lent lévőkkel. Ha netán Yeza a heges arcúval együtt jön fel, akkor sem tudja szóra bírni a bandát. Leintik és távoznak. Asgron a jelenetet az asztala mellől figyeli. Kíváncsian csillognak szemei a kis csapatra. Viszont mozdulni nem mozdul, ahogy szólni sem szól bele a történtekbe, de biztosra lehetne mondani, hogy a mai napon még a díszes kompániát meglátogatja, hogy többet is megtudjon a lenti eseményekről. Engrid csak ezután nyugszik le és ül vissza az asztalhoz. A legkevésbé sincs jó kedve.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.05.29 17:26:17
// Zárás //
//Ismeretlen ismerős//
* A robbanás hangja felhallatszódig ide is. Engrind rögtön felpattan és fegyvert ránt. Egyelőre csak felméri a helyzetet. A felszolgáló pedig ezen idő alatt szépen eltűnik az aréna ajtaja mögött. Dulakodás támad, majd hirtelen elcsendesedik. Néhány pillanatig semmit nem lehet hallani. Aztán szépen sorban megjelenik a kis csapat nomád, ám mostanra eggyel kevesebben vannak. Félre állnak az ajtó mellett és megvárják, hogy az intéző feljöjjön. Hacsak addig valamelyik vérmes pultos nekik nem esik. Amint Aztyan felérkezik, akkor távoznak, csak nem akarták, hogy azt higgye bárki is, hogy végeztek a lent lévőkkel. Ha netán Yeza a heges arcúval együtt jön fel, akkor sem tudja szóra bírni a bandát. Leintik és távoznak. Asgron a jelenetet az asztala mellől figyeli. Kíváncsian csillognak szemei a kis csapatra. Viszont mozdulni nem mozdul, ahogy szólni sem szól bele a történtekbe, de biztosra lehetne mondani, hogy a mai napon még a díszes kompániát meglátogatja, hogy többet is megtudjon a lenti eseményekről. Engrid csak ezután nyugszik le és ül vissza az asztalhoz. A legkevésbé sincs jó kedve.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.05.29 17:26:17
5469. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-28 19:58:44
Üzenet elküldve: 2021-05-28 19:58:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tiszta szesz és homályos fejek//
*A férfi már éppen belekezdne a történetbe, miközben Learon kikéri az italt maguknak, amikor egy újabb ember csatlakozik hozzájuk és úgy kinézetével, mint jellemével megnyeri egy pillanat alatt a pásztormágust magának. Most az egyszer figyelmen kívül hagyja a szemmel láthatóan nemesi öltözéket és inkább a szép szakállra és hosszú hajra figyel, ami hasonló az övéhez, csak egy kissé jobban van ápolva. Emiatt önkéntelenül is végigsimítja sajátját, hogy egy kicsit összerendezze azt.*
-Szép estét önnek is! *Vágja rá azonnal egy széles mosoly közepette. Az ital hallatán egyből összefut a nyál a szájában és leküzdi azt a hangot, amit a régen volt alkoholista Learon ad ki a fejében és valahogy úgy hangzik, mint aki az édesanyját szidja, ha hozzá mer nyúlni ilyen erős piákhoz.* ~Ugyan már! Csak egy pohárka! Biztos nem fogunk olyan sokat inni! Mostanában úgyis csak az almabort ittam.~ *Azonban valamiért, amit kimond az már valahogy teljesen máshogy hangzik.*
-Remek, remek! Akkor a következő kört már én állom! *Ezzel teljes figyelmét a történetnek szenteli, miután ő maga is lehúzza a rumot vagy akármi mást, amit kapott, persze csak aztán hogy illendően viszonozta azt az egészség-felkiáltást egy kis poháremeléssel. A történet eleje egészen unalmasan kezdődik, mint az összes ilyen elbeszélés, hiszen ezzel csigázza fel a közönséget, hogy a csattanó minél nagyobb legyen. Mikor még anno a cirkusszal vándorolt, jól megismerte az efféle nagyotmondókat, bár mostanában hajlamosabb hinni mindenféle szörnyekben és rémmesékben, hogy ő is megtapasztalt olyasmiket, amiket átlagember soha még csak nem is hallott.* ~Meg kell hagyni jó színész! Még, ha meg is történt a dolog, akkor sem kell ennyire drámázni, ő mégsem félistenekkel meg démonokkal harcolt, mint én! Ez csak egy csápos szörnyeteg, ugyan már!~ *Arcán azonban egyszerű mosoly látszik, mintha csak egyik legelésző kecskéjét nézné, aki megijedt valami darab kőtől, amit óriási farkasnak látott. Az ilyen szegény gyámoltalan jószágok hajlamosak mindent nagy veszélynek gondolni.* ~Aztán lehet, hogy mégis volt valami, ki tudja!~ *Hogy ne mondja senki, hogy nem tesz meg mindent azért, hogy a történet kiteljesedjen és mivel megígérte, most ő akar rendelni italt. Gyorsan le is zavarja, hogy ezzel ne legyen probléma és mehessen tovább a beszéd, hogy aztán ő is belekezdhessen a magáéba, persze ha ezek után még lesz kedvük egy igazi történetre, ami jóval izgalmasabb ennél… Így hát egy-egy pohár Wegtoreni rum kerül eléjük 36 aranyért. Mellé Learon még pipára is gyújt, de kever bele egy kevés ördögvigyort is. Nincs az egész adag, csak olyan kedvcsináló. Ki kell tartania jó sokáig, így több benne a dohány, mint amit magának általában szokott tenni.*
-Kértek egy-két slukkot? Meghozza a bátorságot ehhez a hátborzongató históriához!
//Tiszta szesz és homályos fejek//
*A férfi már éppen belekezdne a történetbe, miközben Learon kikéri az italt maguknak, amikor egy újabb ember csatlakozik hozzájuk és úgy kinézetével, mint jellemével megnyeri egy pillanat alatt a pásztormágust magának. Most az egyszer figyelmen kívül hagyja a szemmel láthatóan nemesi öltözéket és inkább a szép szakállra és hosszú hajra figyel, ami hasonló az övéhez, csak egy kissé jobban van ápolva. Emiatt önkéntelenül is végigsimítja sajátját, hogy egy kicsit összerendezze azt.*
-Szép estét önnek is! *Vágja rá azonnal egy széles mosoly közepette. Az ital hallatán egyből összefut a nyál a szájában és leküzdi azt a hangot, amit a régen volt alkoholista Learon ad ki a fejében és valahogy úgy hangzik, mint aki az édesanyját szidja, ha hozzá mer nyúlni ilyen erős piákhoz.* ~Ugyan már! Csak egy pohárka! Biztos nem fogunk olyan sokat inni! Mostanában úgyis csak az almabort ittam.~ *Azonban valamiért, amit kimond az már valahogy teljesen máshogy hangzik.*
-Remek, remek! Akkor a következő kört már én állom! *Ezzel teljes figyelmét a történetnek szenteli, miután ő maga is lehúzza a rumot vagy akármi mást, amit kapott, persze csak aztán hogy illendően viszonozta azt az egészség-felkiáltást egy kis poháremeléssel. A történet eleje egészen unalmasan kezdődik, mint az összes ilyen elbeszélés, hiszen ezzel csigázza fel a közönséget, hogy a csattanó minél nagyobb legyen. Mikor még anno a cirkusszal vándorolt, jól megismerte az efféle nagyotmondókat, bár mostanában hajlamosabb hinni mindenféle szörnyekben és rémmesékben, hogy ő is megtapasztalt olyasmiket, amiket átlagember soha még csak nem is hallott.* ~Meg kell hagyni jó színész! Még, ha meg is történt a dolog, akkor sem kell ennyire drámázni, ő mégsem félistenekkel meg démonokkal harcolt, mint én! Ez csak egy csápos szörnyeteg, ugyan már!~ *Arcán azonban egyszerű mosoly látszik, mintha csak egyik legelésző kecskéjét nézné, aki megijedt valami darab kőtől, amit óriási farkasnak látott. Az ilyen szegény gyámoltalan jószágok hajlamosak mindent nagy veszélynek gondolni.* ~Aztán lehet, hogy mégis volt valami, ki tudja!~ *Hogy ne mondja senki, hogy nem tesz meg mindent azért, hogy a történet kiteljesedjen és mivel megígérte, most ő akar rendelni italt. Gyorsan le is zavarja, hogy ezzel ne legyen probléma és mehessen tovább a beszéd, hogy aztán ő is belekezdhessen a magáéba, persze ha ezek után még lesz kedvük egy igazi történetre, ami jóval izgalmasabb ennél… Így hát egy-egy pohár Wegtoreni rum kerül eléjük 36 aranyért.
Mellé Learon még pipára is gyújt, de kever bele egy kevés ördögvigyort is. Nincs az egész adag, csak olyan kedvcsináló. Ki kell tartania jó sokáig, így több benne a dohány, mint amit magának általában szokott tenni.*-Kértek egy-két slukkot? Meghozza a bátorságot ehhez a hátborzongató históriához!
5468. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-26 13:30:58
Üzenet elküldve: 2021-05-26 13:30:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
// A szerelem alkímia //
// Zárás //
*Követi az elfet a fogadóba és mikor megmutatják neki a kiszemeltet hatalmasra kerekednek a szemei. ~Eeyr szerelmére, ez sem épeszű. ~ Néz félszegen a másikra, majd jobbnak látja, ha azt teszi, amit kérnek tőle és távolabb leül. ~Ha nem működik így legalább csak ő köpi ki a fogsorát. Tetszik a terv. ~ Nézi, ahogy a szőke belekeveri az italba a lötyit, majd odatolja az orknak, aki meg lehúzza. ~A sör íze biztos elnyomja. ~ Fog összeszorítva hallgatja az eleinte fagyosnak ígérkező beszélgetést, majd ahogy oldódik a hangulat és egyre kezesebbé válik az ork az elf ötleteire, úgy lesz bizonyos, hogy a szer valóban hat. Nem is telik bele sok idő, állnak is fel és indulnak, na nem kifelé, hanem a szobák irányába. A jel is megérkezik. ~ Én ezt még mindig nem értem, mit akar attól a debellától? ~ Megy bizony utánuk, nem is tartják fel, mert hát mindenkinek ismerős. Néhány hosszú percig hallgatózik, aztán mikor egyértelművé válik, hogy nem kötögetnek odabenn, vörös arccal iramodik kifelé, hogy a pultnál várja meg egy kis kakaó mellett a végeredményt. ~De ha ott marad ne engem hibáztasson. ~ Pillantgat irányba, majd nem sokkal később feltűnik a nem kicsit megviselt dalia, majd utána az ork. Nem tűnik bosszúsnak, csak olyan átlagos, talán már el is múlt a hatása a szernek. ~Most mondjam azt, hogy megérdemelte a verést, amit kapott? Úgy kellett neki! ~ Mosolyog egy jót, majd felkel és elmegy átöltözni haza, hogy ismét a Kalmárhoz megfelelő öltözetben folytathassa a félbe hagyott munkáját.*
-Ezt addig eldugom… *Teszi a kikevert italt a pult alá, elrejtve egy ecetes uborkabefőtt mögé.*
// Zárás //
*Követi az elfet a fogadóba és mikor megmutatják neki a kiszemeltet hatalmasra kerekednek a szemei. ~Eeyr szerelmére, ez sem épeszű. ~ Néz félszegen a másikra, majd jobbnak látja, ha azt teszi, amit kérnek tőle és távolabb leül. ~Ha nem működik így legalább csak ő köpi ki a fogsorát. Tetszik a terv. ~ Nézi, ahogy a szőke belekeveri az italba a lötyit, majd odatolja az orknak, aki meg lehúzza. ~A sör íze biztos elnyomja. ~ Fog összeszorítva hallgatja az eleinte fagyosnak ígérkező beszélgetést, majd ahogy oldódik a hangulat és egyre kezesebbé válik az ork az elf ötleteire, úgy lesz bizonyos, hogy a szer valóban hat. Nem is telik bele sok idő, állnak is fel és indulnak, na nem kifelé, hanem a szobák irányába. A jel is megérkezik. ~ Én ezt még mindig nem értem, mit akar attól a debellától? ~ Megy bizony utánuk, nem is tartják fel, mert hát mindenkinek ismerős. Néhány hosszú percig hallgatózik, aztán mikor egyértelművé válik, hogy nem kötögetnek odabenn, vörös arccal iramodik kifelé, hogy a pultnál várja meg egy kis kakaó mellett a végeredményt. ~De ha ott marad ne engem hibáztasson. ~ Pillantgat irányba, majd nem sokkal később feltűnik a nem kicsit megviselt dalia, majd utána az ork. Nem tűnik bosszúsnak, csak olyan átlagos, talán már el is múlt a hatása a szernek. ~Most mondjam azt, hogy megérdemelte a verést, amit kapott? Úgy kellett neki! ~ Mosolyog egy jót, majd felkel és elmegy átöltözni haza, hogy ismét a Kalmárhoz megfelelő öltözetben folytathassa a félbe hagyott munkáját.*
-Ezt addig eldugom… *Teszi a kikevert italt a pult alá, elrejtve egy ecetes uborkabefőtt mögé.*
5467. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-26 12:46:44
Üzenet elküldve: 2021-05-26 12:46:44
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// A szerelem alkímia //
// Zárás //
* Amint a gnóm készen áll el is indulnak a Kalmárba. Amint belépnek meg is torpan a ficsúr.*
- Ott baloldalt az a magányosan étkező ork lány. Pont időben érkeztünk.* Suttogja izgatottan.* Nos a terv a következő. Te leülsz a szomszéd asztalhoz, mint vendég. Én meg megiszok vele egy italt, amibe bele keverem a csodaszert. Ha minden rendben intek.* Azzal nemes egyszerűséggel otthagyja. A pulthoz sétál, ahol is megrendel két Törpe sört 34 aranyért. Amíg háttal áll az egyikbe bele tölti az itóka tartalmát. Innentől már felgyorsulnak az események. Leül az asztalhoz és a sörét odatolja a nősténynek. Látszólag ismerhetik egymást. Xavy láthatja, ahogy a sör legurul a zöldbőrű torkán, mert egy eléggé termetes prémruhába öltözött nőstényről van szó. Ha oda ült, ahová mondták neki, akkor hallhatja, hogy az eleinte kissé fagyos hangulat hamar oldódni kezd. Az ital hatni kezdet. Rövid bájcsevej után pedig már mennek is felfelé szobára. Megkapja a jelzést is, hogy minden oké. Ha még arra is veszi a fáradságot, hogy utánuk menve hallgatózzon, akkor félre érthetetlen zajoknak lehet fültanúja. Csakhogy ezek a zajok nem éppen arról árulkodnak, hogy az elf annyira élvezné a dolgot. Egy kőkemény ork szeretőt csábított el. Később még láthatja lefelé vánszorogni majd a hős csábítót, aki éppen csak bír menni. Ruhája megviselt, bőrét kék, zöld foltok tarkítják. Kemény menet lehetett, de hát így jár, aki meggondolatlanul cselekszik. Utána az ork nőstény is lesétál, amolyan egykedvűen.*
- Puhány elfek.* Hallatszik, de egyébiránt nem tűnik mérgesnek, csak csalódottnak. Ebből azt szűr le Kóczy amit csak akar. Most már mindent tud, amit tudnia kell. Látta működés közben is. Csak rajta múlik, hogy mire fogja felhasználni keserves munkával megszerzett tudását.*
// Zárás //
* Amint a gnóm készen áll el is indulnak a Kalmárba. Amint belépnek meg is torpan a ficsúr.*
- Ott baloldalt az a magányosan étkező ork lány. Pont időben érkeztünk.* Suttogja izgatottan.* Nos a terv a következő. Te leülsz a szomszéd asztalhoz, mint vendég. Én meg megiszok vele egy italt, amibe bele keverem a csodaszert. Ha minden rendben intek.* Azzal nemes egyszerűséggel otthagyja. A pulthoz sétál, ahol is megrendel két Törpe sört 34 aranyért
. Amíg háttal áll az egyikbe bele tölti az itóka tartalmát. Innentől már felgyorsulnak az események. Leül az asztalhoz és a sörét odatolja a nősténynek. Látszólag ismerhetik egymást. Xavy láthatja, ahogy a sör legurul a zöldbőrű torkán, mert egy eléggé termetes prémruhába öltözött nőstényről van szó. Ha oda ült, ahová mondták neki, akkor hallhatja, hogy az eleinte kissé fagyos hangulat hamar oldódni kezd. Az ital hatni kezdet. Rövid bájcsevej után pedig már mennek is felfelé szobára. Megkapja a jelzést is, hogy minden oké. Ha még arra is veszi a fáradságot, hogy utánuk menve hallgatózzon, akkor félre érthetetlen zajoknak lehet fültanúja. Csakhogy ezek a zajok nem éppen arról árulkodnak, hogy az elf annyira élvezné a dolgot. Egy kőkemény ork szeretőt csábított el. Később még láthatja lefelé vánszorogni majd a hős csábítót, aki éppen csak bír menni. Ruhája megviselt, bőrét kék, zöld foltok tarkítják. Kemény menet lehetett, de hát így jár, aki meggondolatlanul cselekszik. Utána az ork nőstény is lesétál, amolyan egykedvűen.*- Puhány elfek.* Hallatszik, de egyébiránt nem tűnik mérgesnek, csak csalódottnak. Ebből azt szűr le Kóczy amit csak akar. Most már mindent tud, amit tudnia kell. Látta működés közben is. Csak rajta múlik, hogy mire fogja felhasználni keserves munkával megszerzett tudását.*
5466. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-25 10:42:57
Üzenet elküldve: 2021-05-25 10:42:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1481
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1481
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tiszta szesz és homályos fejek//
*A megszólított parasztnak átfut valami az ábrázatán, de úgy tűnik nemcsak értette a célzást, de hajlandó is rá, hogy meghívja a dokit egy italra annak ellenére is, hogy az jelenleg nem úgy néz ki, mint aki rászorulna a másik jóindulatára. Bár lehet pont azért. Be akar vágódni nála, aki jól láthatóan ilyen pazar ízléssel rendelkezik és megengedheti magának, hogy ilyen illusztris öltözetet hordhasson. A doki már mondaná is a rendelését mikor egy újabb fickó csapódik hozzájuk. Méghozzá ránézésre nem olyan, aki csak a potyapiáért jönne. Csak egy gyors pillantással méri fel a doki a szakállast, majd egy széles mosollyal köszönti.*
-Estét cimbora! Arról biztosíthatom önöket, hogy ezt a történetet megéri meghallgatni. Ha nem velem történt volna, másnak el se hinném. Hozzá való fejfájdítónak meg én egy kis wegtoreni rumot ajánlanék ugyanis pont azon város partjainak közelében esett meg velem az eset.
*Ha nincs ellenkezés és valaki kirendeli az italt kézbe is veszi a poharát.*
-Akkor egészségünkre!
*Majd olyan gyakorlottsággal és könnyedséggel húzza le amivel eloszlathat minden kétséget afelől, hogy ő ne lett volna valaha tengerész.*
-Nos, akkor! Kezdetnek hadd mutatkozzam be! Intath Aldeis volnék. Orvos, alkimista, fürdőmester, borbély, füves ember, hóhér, seborvos és még sok minden más, ami fajomhoz képest szerény, de emberekéhez mérve bőséges életem alatt rám ragadt. Mikor ez az eset történt a Szőke Fruska nevezetű kereskedőhajón szolgáltam Bragaft kapitány alatt, mint hajóorvos. Az úti célunk az egyik sziget volt, hogy onnan helyi gyümölcsöket és fűszereket vásároljunk a civilizálatlan helyiektől, akik cserébe csupán fémeszközöket és kőszobrokat kértek kértek. Néhány napja már úton voltunk és a kapitány fiának kivételével akinek ez az első hajóútja volt és a gyomrát igencsak kikészítette a tenger komolyabb dolgom mint orvos nem akadt. Az időmet azzal töltöttem, hogy az a fiatal fiút pátyolgattam óránként ránéztem ellenőrizni az állapotát, a szükséges kezelését megadtam és figyelemmel követte, és esetleg segítettem a fedélzetmesternek a leltárban. A legénység amúgy wegtoreniekből állt. Óriások, törpék, emberek vegyesen. Egyiknek se az első hajóútja volt már. Mindegyik kipróbált belevaló matróz, de az után az út után többen inkább soha nem szálltak a tengerre. Emlékszem azon az estén valahogy nem tudtam megmaradni a kabinomban. Olyan nyugtalanság vett rajtam erőt amit korábban és azóta se tapasztaltam. Pedig nem az első utam volt nekem se és a Szőke Fruskával se voltunk ismeretlenek már egymásnak*Ejt meg egy gyenge mosolyt a szójátékához, hogy utána elkomolyodjon az arca.*, de aznap a jól ismert sötét folyosók szinte fojtogatón vettek engem körbe és a tenger morajaitól valahogy a hideg kirázott. Mintha volna ott valami. Valami rettenetes. Ami csak vár. Némán figyel miközben szép lassan körém tekeredik, hogy aztán fagyos ölelésével elragadjon azokba a sötét és ismeretlen mélységekbe ahonnan ember nem került még elő.
*Néz halálos komolysággal a két idegenre, de a tekintete mintha a távolba révedne. Ahogy mesél szinte mintha ismét ott lenne azon az estén. Légzése felgyorsul tekintetébe pedig mintha rettegés költözne. Elkezd idegesen dobolni ujjaival az pulton majd egy bocsánatkérő mosollyal a többiekre néz.*
-Lehet jó lenne még egy ital.
//Tiszta szesz és homályos fejek//
*A megszólított parasztnak átfut valami az ábrázatán, de úgy tűnik nemcsak értette a célzást, de hajlandó is rá, hogy meghívja a dokit egy italra annak ellenére is, hogy az jelenleg nem úgy néz ki, mint aki rászorulna a másik jóindulatára. Bár lehet pont azért. Be akar vágódni nála, aki jól láthatóan ilyen pazar ízléssel rendelkezik és megengedheti magának, hogy ilyen illusztris öltözetet hordhasson. A doki már mondaná is a rendelését mikor egy újabb fickó csapódik hozzájuk. Méghozzá ránézésre nem olyan, aki csak a potyapiáért jönne. Csak egy gyors pillantással méri fel a doki a szakállast, majd egy széles mosollyal köszönti.*
-Estét cimbora! Arról biztosíthatom önöket, hogy ezt a történetet megéri meghallgatni. Ha nem velem történt volna, másnak el se hinném. Hozzá való fejfájdítónak meg én egy kis wegtoreni rumot ajánlanék ugyanis pont azon város partjainak közelében esett meg velem az eset.
*Ha nincs ellenkezés és valaki kirendeli az italt kézbe is veszi a poharát.*
-Akkor egészségünkre!
*Majd olyan gyakorlottsággal és könnyedséggel húzza le amivel eloszlathat minden kétséget afelől, hogy ő ne lett volna valaha tengerész.*
-Nos, akkor! Kezdetnek hadd mutatkozzam be! Intath Aldeis volnék. Orvos, alkimista, fürdőmester, borbély, füves ember, hóhér, seborvos és még sok minden más, ami fajomhoz képest szerény, de emberekéhez mérve bőséges életem alatt rám ragadt. Mikor ez az eset történt a Szőke Fruska nevezetű kereskedőhajón szolgáltam Bragaft kapitány alatt, mint hajóorvos. Az úti célunk az egyik sziget volt, hogy onnan helyi gyümölcsöket és fűszereket vásároljunk a civilizálatlan helyiektől, akik cserébe csupán fémeszközöket és kőszobrokat kértek kértek. Néhány napja már úton voltunk és a kapitány fiának kivételével akinek ez az első hajóútja volt és a gyomrát igencsak kikészítette a tenger komolyabb dolgom mint orvos nem akadt. Az időmet azzal töltöttem, hogy az a fiatal fiút pátyolgattam óránként ránéztem ellenőrizni az állapotát, a szükséges kezelését megadtam és figyelemmel követte, és esetleg segítettem a fedélzetmesternek a leltárban. A legénység amúgy wegtoreniekből állt. Óriások, törpék, emberek vegyesen. Egyiknek se az első hajóútja volt már. Mindegyik kipróbált belevaló matróz, de az után az út után többen inkább soha nem szálltak a tengerre. Emlékszem azon az estén valahogy nem tudtam megmaradni a kabinomban. Olyan nyugtalanság vett rajtam erőt amit korábban és azóta se tapasztaltam. Pedig nem az első utam volt nekem se és a Szőke Fruskával se voltunk ismeretlenek már egymásnak*Ejt meg egy gyenge mosolyt a szójátékához, hogy utána elkomolyodjon az arca.*, de aznap a jól ismert sötét folyosók szinte fojtogatón vettek engem körbe és a tenger morajaitól valahogy a hideg kirázott. Mintha volna ott valami. Valami rettenetes. Ami csak vár. Némán figyel miközben szép lassan körém tekeredik, hogy aztán fagyos ölelésével elragadjon azokba a sötét és ismeretlen mélységekbe ahonnan ember nem került még elő.
*Néz halálos komolysággal a két idegenre, de a tekintete mintha a távolba révedne. Ahogy mesél szinte mintha ismét ott lenne azon az estén. Légzése felgyorsul tekintetébe pedig mintha rettegés költözne. Elkezd idegesen dobolni ujjaival az pulton majd egy bocsánatkérő mosollyal a többiekre néz.*
-Lehet jó lenne még egy ital.
5465. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-24 14:21:19
Üzenet elküldve: 2021-05-24 14:21:19
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tiszta szesz és homályos fejek//
*Xidros már enyhén illumináltan dől előre a pulton, és idézi fel a wegtoreni hastáncosokat. A gyertyák aprócska fénypászmái emlékeztetik is az apró fémlemezkéken megcsillanó napfényre, a fogadóban időnként csörömpölő üvegek pedig a dallamos csilingelésre. Arthenior semmiképpen sem ér fel számára Wegtoren színességéhez és az ott megtapasztalt szabadsághoz. Ebben a városban egészen úgy érzi magát, mintha ketrecbe lenne zárva, és a kilátás is korlátozott számára. De sajnos ezzel kell jelenleg beérni.
Nagyot sóhajt, amivel egyidőben a pult egy másik székére leül egy magas szőke elf a kecskeszagú férfi mellé. Xidros vet rá egy futó pillantást a láthatóan jókedvű idegennek, ami az ő szemeibe is némi örömteli csillogást hoznak. Elvégre kár búslakodni és a honvágyra vesztegetni az időt, ha le is ihatja magát.
Hazugság lenne azt mondani, hogy a hallgatózásnak nem híve, mert igencsak kedveli a titkokat, de egy fogadóban nem is ritka, hogy beszédek kihallatszódnak és egymást leszólítják a népek, így Xidros sem aggódja túl a dolgot.*
- Az a történet engem is érdekelne.
*Szól oda a kettősnek, arcán a jól megszokott udvarias mosollyal. a már felmelegedett pár kortyot, és poharát ott hagyja, feláll és eggyel közelebbi székre ül.*
- Szép estét uraim!
*Veti még oda kurta köszöntését, és ha nem egy kocsmában lennének, akkor valószínűleg többet szentelne az illemnek.*
- Engedjék meg, hogy meghívjam önöket. Egy-egy jó történet és kellemes társaság igazán megér ennyit.
*Egy enyhén színpadias kézmozdulattal bátorítja a másik kettőt, hogy válasszanak a kínálatból, amíg ő türelmesen várja a vízi szörnyetegről szóló történetet.*
//Tiszta szesz és homályos fejek//
*Xidros már enyhén illumináltan dől előre a pulton, és idézi fel a wegtoreni hastáncosokat. A gyertyák aprócska fénypászmái emlékeztetik is az apró fémlemezkéken megcsillanó napfényre, a fogadóban időnként csörömpölő üvegek pedig a dallamos csilingelésre. Arthenior semmiképpen sem ér fel számára Wegtoren színességéhez és az ott megtapasztalt szabadsághoz. Ebben a városban egészen úgy érzi magát, mintha ketrecbe lenne zárva, és a kilátás is korlátozott számára. De sajnos ezzel kell jelenleg beérni.
Nagyot sóhajt, amivel egyidőben a pult egy másik székére leül egy magas szőke elf a kecskeszagú férfi mellé. Xidros vet rá egy futó pillantást a láthatóan jókedvű idegennek, ami az ő szemeibe is némi örömteli csillogást hoznak. Elvégre kár búslakodni és a honvágyra vesztegetni az időt, ha le is ihatja magát.
Hazugság lenne azt mondani, hogy a hallgatózásnak nem híve, mert igencsak kedveli a titkokat, de egy fogadóban nem is ritka, hogy beszédek kihallatszódnak és egymást leszólítják a népek, így Xidros sem aggódja túl a dolgot.*
- Az a történet engem is érdekelne.
*Szól oda a kettősnek, arcán a jól megszokott udvarias mosollyal. a már felmelegedett pár kortyot, és poharát ott hagyja, feláll és eggyel közelebbi székre ül.*
- Szép estét uraim!
*Veti még oda kurta köszöntését, és ha nem egy kocsmában lennének, akkor valószínűleg többet szentelne az illemnek.*
- Engedjék meg, hogy meghívjam önöket. Egy-egy jó történet és kellemes társaság igazán megér ennyit.
*Egy enyhén színpadias kézmozdulattal bátorítja a másik kettőt, hogy válasszanak a kínálatból, amíg ő türelmesen várja a vízi szörnyetegről szóló történetet.*
5464. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-21 11:29:37
Üzenet elküldve: 2021-05-21 11:29:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Az utolsó összetevő felkutatása//
*Mióta a könyvben olvasta, azóta töpreng rajta, hogy azt az egy italt mire is használja majd fel. Bár Arjának ígért belőle, de talán az első italt még próbaképpen elhasználhatná valami önös célra. Az meg, hogy ezt még beáldozza nem lényeges, hiszen a könyvből azzal a csoda drága ezüsttel annyit gyárthat majd belőle, amennyit nem szégyell.*
-Viszont, ha nagy tételben elkezdeném árulni, lemenne az ára és mások is megtudhatnák az összetevőket. Talán azt kéne mondanom, hogy csak néhány darab van belőle. *Motyogja maga elé, miközben benyit a fogadó ajtaján. Körbe néz, nem igazán történt semmi nagyobb volumenű változás, a pult megvan még, az asztalok is, talán még a levesfolt is a kötényén, amit leakasztott magáról utoljára.*
-Remélem jól kimosták. *Sétál végig az asztalok között, majd a tekintete a pultnál állóra téved, köszön is, miután megszabadult a kalaptól. Még a sebei látszanak, a horzsolások és a zúzódások, amiket szerzett, egyértelmű, hogy egyelőre nem azért jött, hogy felvegye újra a munkát. Besétál a folyosóra, ahol a vendégszobák vannak, hogy tudjon gondolkodni még egy kicsit. ~Mik csak egy kishal, őt minden nap láthatom felmosni, na meg Arjának az nem tetszene. Őt még kedvelem is, ha bedurcázik a végén még az orkkal kell majd barátkozzak. ~ Meg is rázkódik egy pillanatra, ahogy a gondolat lyukat éget a lehetőségek falán.*
-Neeem, nemnemnemnemnemnem. *Zárja rövidre. ~Azt hiszem a legelérhetőbb tesztalany az… a sebhelyes arcú. De ha nem működik a dolog, akkor lehet nagy pácban leszek.~*
-De tudjuk, hogy működik… csak azt nem, hogy és mennyi ideig. *Morog az orra alá, viszont, ha nem kockáztat, akkor nem is nyerhet.*
-Esetleg… Igen! Az már egyértelmű bizonyíték lenne… *Tör ki belőle a kuncogás, mire a szája elé teszi a kezét, hogy halkabb legyen.*
-Ez lesz az!... Hogy seggbe leszek én rúgva még ezért… *Támaszkodik a falnak nevetés közben, ami valahogy nem akar abbamaradni.*
*Mióta a könyvben olvasta, azóta töpreng rajta, hogy azt az egy italt mire is használja majd fel. Bár Arjának ígért belőle, de talán az első italt még próbaképpen elhasználhatná valami önös célra. Az meg, hogy ezt még beáldozza nem lényeges, hiszen a könyvből azzal a csoda drága ezüsttel annyit gyárthat majd belőle, amennyit nem szégyell.*
-Viszont, ha nagy tételben elkezdeném árulni, lemenne az ára és mások is megtudhatnák az összetevőket. Talán azt kéne mondanom, hogy csak néhány darab van belőle. *Motyogja maga elé, miközben benyit a fogadó ajtaján. Körbe néz, nem igazán történt semmi nagyobb volumenű változás, a pult megvan még, az asztalok is, talán még a levesfolt is a kötényén, amit leakasztott magáról utoljára.*
-Remélem jól kimosták. *Sétál végig az asztalok között, majd a tekintete a pultnál állóra téved, köszön is, miután megszabadult a kalaptól. Még a sebei látszanak, a horzsolások és a zúzódások, amiket szerzett, egyértelmű, hogy egyelőre nem azért jött, hogy felvegye újra a munkát. Besétál a folyosóra, ahol a vendégszobák vannak, hogy tudjon gondolkodni még egy kicsit. ~Mik csak egy kishal, őt minden nap láthatom felmosni, na meg Arjának az nem tetszene. Őt még kedvelem is, ha bedurcázik a végén még az orkkal kell majd barátkozzak. ~ Meg is rázkódik egy pillanatra, ahogy a gondolat lyukat éget a lehetőségek falán.*
-Neeem, nemnemnemnemnemnem. *Zárja rövidre. ~Azt hiszem a legelérhetőbb tesztalany az… a sebhelyes arcú. De ha nem működik a dolog, akkor lehet nagy pácban leszek.~*
-De tudjuk, hogy működik… csak azt nem, hogy és mennyi ideig. *Morog az orra alá, viszont, ha nem kockáztat, akkor nem is nyerhet.*
-Esetleg… Igen! Az már egyértelmű bizonyíték lenne… *Tör ki belőle a kuncogás, mire a szája elé teszi a kezét, hogy halkabb legyen.*
-Ez lesz az!... Hogy seggbe leszek én rúgva még ezért… *Támaszkodik a falnak nevetés közben, ami valahogy nem akar abbamaradni.*
5463. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-18 16:41:06
Üzenet elküldve: 2021-05-18 16:41:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Talán leplezhetné, hogy mennyire igazán kellemesen érzi magát, de igazából semmi értelme nem lenne hogy ezt tegye. Csak úszik az árral, hagyja, hogy a nő kénye-kedve szerint az ujja köré csavarja, persze csak mértékkel, hisz nem tudja, hogy hová fajul még ez a dolog, vagy azt, hogy mi az igazi célja. Talán tényleg csak az, hogy jól érezze magát, talán nem, sajnos a főbelátás képességével nem áldotta még meg Teysus, azonban ahhoz nem kell mágusnak lennie egy tündérnek, hogy tudja, hogy hogyan tegyen boldoggá egy titokzatos nőt egy kései órán egy fogadó szobájában. A nő szavaira csak elmosolyodik, s a mosoly egész kaján vigyorrá alakul át, ahogy kezei segítségével megszabadul a felesleges ruháktól partnere. Kecses ujjai lassan és finoman simítják végig a tökéletes bőrt, nem kerülve el a finom állat, vagy törékeny nyakat, az élettel teli kebleket. Egészen le az igazán nőies vonalakhoz, a derekától egészen a csípőig, amit aztán igyekszik magabiztosan megmarkolni, hogy közelebb húzhassa magához, így, hogy már tényleg nincs közöttük semmi nem odaillő.*
-Még szerencse, hogy az ágyban nem számít a magasság.
*Szinte csak búgja kissé bohókásan, ahogy a maga részéről elnyúlik a Kalmár kényelmes alvóalkalmatosságán, hogy úgy csatlakozhasson hozzá kedvese, ha tényleg szeretne, s így már tényleg csak övék az egész éjszaka.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Talán leplezhetné, hogy mennyire igazán kellemesen érzi magát, de igazából semmi értelme nem lenne hogy ezt tegye. Csak úszik az árral, hagyja, hogy a nő kénye-kedve szerint az ujja köré csavarja, persze csak mértékkel, hisz nem tudja, hogy hová fajul még ez a dolog, vagy azt, hogy mi az igazi célja. Talán tényleg csak az, hogy jól érezze magát, talán nem, sajnos a főbelátás képességével nem áldotta még meg Teysus, azonban ahhoz nem kell mágusnak lennie egy tündérnek, hogy tudja, hogy hogyan tegyen boldoggá egy titokzatos nőt egy kései órán egy fogadó szobájában. A nő szavaira csak elmosolyodik, s a mosoly egész kaján vigyorrá alakul át, ahogy kezei segítségével megszabadul a felesleges ruháktól partnere. Kecses ujjai lassan és finoman simítják végig a tökéletes bőrt, nem kerülve el a finom állat, vagy törékeny nyakat, az élettel teli kebleket. Egészen le az igazán nőies vonalakhoz, a derekától egészen a csípőig, amit aztán igyekszik magabiztosan megmarkolni, hogy közelebb húzhassa magához, így, hogy már tényleg nincs közöttük semmi nem odaillő.*
-Még szerencse, hogy az ágyban nem számít a magasság.
*Szinte csak búgja kissé bohókásan, ahogy a maga részéről elnyúlik a Kalmár kényelmes alvóalkalmatosságán, hogy úgy csatlakozhasson hozzá kedvese, ha tényleg szeretne, s így már tényleg csak övék az egész éjszaka.*
5462. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-17 17:35:07
Üzenet elküldve: 2021-05-17 17:35:07
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Ismeretlen ismerős//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmazhat!//
* Bárónk nem tud nyugodtan megebédelni, mert mindig érkezik valaki. Nos a mostani páros talán a legrosszabb eshetőség, ami megtörténhetett vele, de még ebből is igyekszik kihozni a legjobbat. Enni kezdenek és közben folyik egy igen fontos megbeszélés is.*
- Ahogy én sem hiszek a véletlenekben. Csak a szerencsés egybeesésekben.* Felei és rövid üzleti csevegés után kijelenti, hogy privátabb térre lesz szüksége a tárgyalások folytatásához. Ez érdekes módon nem vonatkozik a váltóra és a családi ügyekre. Talán, mert az olyan téma, amit nem nagyon érthet meg egy kívülálló sem. Viszont még eközben pár szó esik a markos felszolgáló lánykáról is.*
- Gyakorlatias vagy, mint mindig, de azért le merném fogadni, hogy a csinosabbak azért átfogóbb felvételi eljáráson esnek át.* Kacsint rá, hiszen köztudott, hogy ez a törpe igazi kéjenc. Na, de a lányokon hamar túllépnek, így aztán boncolgathatják a váltó ügyét. Elég részletesen beszámol a dologról, de az ár az nem gyenge.*
- Megtisztelő? Valóban az.* Nem mintha ez érdekelné Asgront. Inkább arra vár, ami most következik. Széles mosollyal az arcán fogadja a báró kijelentését.*
- Egyelőre nem igazán van más elvárás, de hidd el, ami késik az nem múlik. Én természetesen tisztában vagyok vele, hogy sokba kerül, de mint említettem adunk egy kis támogatást. Bárrr...* Harap el egy mondatott.* Ha mégis olyan jó a te familiárisod, akkor akad itt egy olcsóbb megoldás is. A Supere szigeten él egy kagyló fajta. Ennek a kagylónak egyes egyedi aranyszínűek és a bennük lévő gyöngy is pont ilyen. Ritka és szemtelenül értékes. Ha elmegy és azt begyűjti, akkor csupán kétezer aranyat kell fizetnie. Igaz, hogy nem veszélytelen küldetés, de ezzel bizonyíthatna és egyben te is bizonyíthatnál.* Tart egy kortyintásnyi szünetet, mielőtt folytatná.*
- Nem vagyok hülye és a Teverek sem azok. A wegtoreni hatalmi egyensúly folyamatosan változik. A Teverek keze sem ér annyira messzire, mint szeretnék. A régi hírnév fakulóban van már. Te pedig messze Artheniorban kezed kiépíteni a saját Házad. El fog jönni a nap, amikor meglesz az alkalom a leszakadásra. Ha most sikerrel megszerezné az aranygyöngyöt a lány, akkor azzal a te befolyásodat is növelné. Ráadásul nem kéne igénybe venned az anyagi támogatásukat. A döntés a tiétek, mert én aztán nem szólok bele. Három hat múlva visszatérek Lihanechből. Addigra dönts és majd aszerint járok el.* Nem kell sokat gondolkodnia Cha'yssnak, hogy rájöjjön a törp mit csinál. Természetesen nyerészkedik a saját szakállára, de egy kereskedő már csak ilyen. Az üvegről szóló kijelentése ezt csak még inkább alá támasztja.*
- Az üvegből természetesen nem fogok engedni, mert az nem a Teverek üzlete, hanem az enyém. Engem meg aztán rohadtul nem izgat a piti kis váltó ügyetek. Megegyezhetünk, de majd az én feltételeim szerint.* Valószínűleg egyelőre kitárgyalták majdnem teljesen ezt a témát. Roppantúl kíváncsi a Asgron, hogy ebből mi fog kisülni. Amíg ez megtörténik, addig ő békésen eszeget, mintha csak az időjárásról bájcsevegtek volna.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmazhat!//
* Bárónk nem tud nyugodtan megebédelni, mert mindig érkezik valaki. Nos a mostani páros talán a legrosszabb eshetőség, ami megtörténhetett vele, de még ebből is igyekszik kihozni a legjobbat. Enni kezdenek és közben folyik egy igen fontos megbeszélés is.*
- Ahogy én sem hiszek a véletlenekben. Csak a szerencsés egybeesésekben.* Felei és rövid üzleti csevegés után kijelenti, hogy privátabb térre lesz szüksége a tárgyalások folytatásához. Ez érdekes módon nem vonatkozik a váltóra és a családi ügyekre. Talán, mert az olyan téma, amit nem nagyon érthet meg egy kívülálló sem. Viszont még eközben pár szó esik a markos felszolgáló lánykáról is.*
- Gyakorlatias vagy, mint mindig, de azért le merném fogadni, hogy a csinosabbak azért átfogóbb felvételi eljáráson esnek át.* Kacsint rá, hiszen köztudott, hogy ez a törpe igazi kéjenc. Na, de a lányokon hamar túllépnek, így aztán boncolgathatják a váltó ügyét. Elég részletesen beszámol a dologról, de az ár az nem gyenge.*
- Megtisztelő? Valóban az.* Nem mintha ez érdekelné Asgront. Inkább arra vár, ami most következik. Széles mosollyal az arcán fogadja a báró kijelentését.*
- Egyelőre nem igazán van más elvárás, de hidd el, ami késik az nem múlik. Én természetesen tisztában vagyok vele, hogy sokba kerül, de mint említettem adunk egy kis támogatást. Bárrr...* Harap el egy mondatott.* Ha mégis olyan jó a te familiárisod, akkor akad itt egy olcsóbb megoldás is. A Supere szigeten él egy kagyló fajta. Ennek a kagylónak egyes egyedi aranyszínűek és a bennük lévő gyöngy is pont ilyen. Ritka és szemtelenül értékes. Ha elmegy és azt begyűjti, akkor csupán kétezer aranyat kell fizetnie. Igaz, hogy nem veszélytelen küldetés, de ezzel bizonyíthatna és egyben te is bizonyíthatnál.* Tart egy kortyintásnyi szünetet, mielőtt folytatná.*
- Nem vagyok hülye és a Teverek sem azok. A wegtoreni hatalmi egyensúly folyamatosan változik. A Teverek keze sem ér annyira messzire, mint szeretnék. A régi hírnév fakulóban van már. Te pedig messze Artheniorban kezed kiépíteni a saját Házad. El fog jönni a nap, amikor meglesz az alkalom a leszakadásra. Ha most sikerrel megszerezné az aranygyöngyöt a lány, akkor azzal a te befolyásodat is növelné. Ráadásul nem kéne igénybe venned az anyagi támogatásukat. A döntés a tiétek, mert én aztán nem szólok bele. Három hat múlva visszatérek Lihanechből. Addigra dönts és majd aszerint járok el.* Nem kell sokat gondolkodnia Cha'yssnak, hogy rájöjjön a törp mit csinál. Természetesen nyerészkedik a saját szakállára, de egy kereskedő már csak ilyen. Az üvegről szóló kijelentése ezt csak még inkább alá támasztja.*
- Az üvegből természetesen nem fogok engedni, mert az nem a Teverek üzlete, hanem az enyém. Engem meg aztán rohadtul nem izgat a piti kis váltó ügyetek. Megegyezhetünk, de majd az én feltételeim szerint.* Valószínűleg egyelőre kitárgyalták majdnem teljesen ezt a témát. Roppantúl kíváncsi a Asgron, hogy ebből mi fog kisülni. Amíg ez megtörténik, addig ő békésen eszeget, mintha csak az időjárásról bájcsevegtek volna.*
5461. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-15 17:29:17
Üzenet elküldve: 2021-05-15 17:29:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Beszéljünk//
//Rőt tincsek nyomában//
*Arja csak boldogan mosolyog, kíváncsi ő arra a kiderítésre!
Szerencsére Mikből is előbújik a kötelességtudat Arja ösztökélésére, de a lány ismeri, tudja, hogy ilyen, és szereti is ezért. Így hamar leérnek a pulthoz, Arja legszívesebben szökdécselne a lépcsőfokokon, de ahogy leérnek, szinte beszippantja őket a Kalmár vendégterének zsibogása.
Arja szeme is Darokot keresi, de ő észreveszi a bárót is. Meglepődik, és oldalba böki Miket, fejével és szemével intve a tárgyalók felé.
Aztán meglátja Nawanthirit is, aki a pinceajtóban álldogál, mint akinek épp nincs semmi egyéb dolga, a hátát a falnak vetve, de igazán nem nehéz észrevenni rajta, hogy valójában lefelé fülel. Arra, hogy odalenn mi történik.*
- Tuti még odalenn. Biztos Darok is lement *mondja halkan, és a gyomra furcsán remegni kezd, ahogy Mik hozzáhajol.
Aztán hirtelen kivágódik a pinceajtó. Arja még hallja Mik mondatát, még épp eléri az arcát a puszi, de már mozdul, a szablyamarkolatához kapva, és Nawanthiri felé fut, az enyhén hajlított élű pengét jobbjában fogva.*
- Sulim!! *kiált Miknek, de a fiú nem vak, biztos hogy ő is észreveszi a sivatagit! Mert Sulim az, aki érkezik! Bár vele együtt furcsán füst is gomolyog a kicsapódó pinceajtóból!! Arján átfut, hogy talán tűz lenne odalenn?? De ez most nem érdekes!
A hatalmas termetű szerzeteslány, ha Arja jól látja, azon igyekszik, hogy ledöntse a fejvadászt a lábáról. Így ő csak akkor avatkozik be, ha az orgyilkosnak sikerülne kitérnie a medvetenyerek elől.
De Mik is itt van, Arja biztos benne, hogy nem engedi meglépni ő sem a Wegtorenből érkező banda vezérét egyetlen szó nélkül!!
De ha fegyver lenne nála, Arja a fegyvert tartó karját célozva igyekszik csúnyán megvágni azt, ügyelve, hogy csak akkor vágjon, ha elég tiszta a helyzet, és Nawanthiri vagy Mik biztosan nincsenek a penge élének útjában. Így megpróbálja megelőzni a vendégtérbe való fegyveres kitörését.
Ha nincs nála fegyver, de sikerül egérutat nyernie, a kalandorlány egész egyszerűen megpróbál gáncsot vetni a kifelé igyekvőnek.
De ha Nawanthirinek sikerül visszarugdalnia a sivatagit, le a pince lépcsőn, akkor csak megtorpan, feszülten figyelve, hogy mi történik, kell-e segítség, ki jön még fel odalentről, vagy jobb lenne mihamarabb lemenniük.*
//Rőt tincsek nyomában//
*Arja csak boldogan mosolyog, kíváncsi ő arra a kiderítésre!
Szerencsére Mikből is előbújik a kötelességtudat Arja ösztökélésére, de a lány ismeri, tudja, hogy ilyen, és szereti is ezért. Így hamar leérnek a pulthoz, Arja legszívesebben szökdécselne a lépcsőfokokon, de ahogy leérnek, szinte beszippantja őket a Kalmár vendégterének zsibogása.
Arja szeme is Darokot keresi, de ő észreveszi a bárót is. Meglepődik, és oldalba böki Miket, fejével és szemével intve a tárgyalók felé.
Aztán meglátja Nawanthirit is, aki a pinceajtóban álldogál, mint akinek épp nincs semmi egyéb dolga, a hátát a falnak vetve, de igazán nem nehéz észrevenni rajta, hogy valójában lefelé fülel. Arra, hogy odalenn mi történik.*
- Tuti még odalenn. Biztos Darok is lement *mondja halkan, és a gyomra furcsán remegni kezd, ahogy Mik hozzáhajol.
Aztán hirtelen kivágódik a pinceajtó. Arja még hallja Mik mondatát, még épp eléri az arcát a puszi, de már mozdul, a szablyamarkolatához kapva, és Nawanthiri felé fut, az enyhén hajlított élű pengét jobbjában fogva.*
- Sulim!! *kiált Miknek, de a fiú nem vak, biztos hogy ő is észreveszi a sivatagit! Mert Sulim az, aki érkezik! Bár vele együtt furcsán füst is gomolyog a kicsapódó pinceajtóból!! Arján átfut, hogy talán tűz lenne odalenn?? De ez most nem érdekes!
A hatalmas termetű szerzeteslány, ha Arja jól látja, azon igyekszik, hogy ledöntse a fejvadászt a lábáról. Így ő csak akkor avatkozik be, ha az orgyilkosnak sikerülne kitérnie a medvetenyerek elől.
De Mik is itt van, Arja biztos benne, hogy nem engedi meglépni ő sem a Wegtorenből érkező banda vezérét egyetlen szó nélkül!!
De ha fegyver lenne nála, Arja a fegyvert tartó karját célozva igyekszik csúnyán megvágni azt, ügyelve, hogy csak akkor vágjon, ha elég tiszta a helyzet, és Nawanthiri vagy Mik biztosan nincsenek a penge élének útjában. Így megpróbálja megelőzni a vendégtérbe való fegyveres kitörését.
Ha nincs nála fegyver, de sikerül egérutat nyernie, a kalandorlány egész egyszerűen megpróbál gáncsot vetni a kifelé igyekvőnek.
De ha Nawanthirinek sikerül visszarugdalnia a sivatagit, le a pince lépcsőn, akkor csak megtorpan, feszülten figyelve, hogy mi történik, kell-e segítség, ki jön még fel odalentről, vagy jobb lenne mihamarabb lemenniük.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7390-7409