//Reya, Hubi, Tiyril//
*A sziritánban történtek ismerete elismerést vált ki Hubiból. Ennek hatására és a ténytől, miszerint Tiyril nem is hallotta a híreket, a mélységi gondolkodóba esik. Talán nem is szóbeszédről van szó? Lehetséges volna, hogy egy szerencsésen, idejekorán elkopott beszélgetést hallott, aminek talán kevés alapja van? Esetleg semennyi. Unalmukban nagyotmondó városőrök fecsegése lenne, amit elhamarkodottan kezelt tényként? Erre csak az idő ad választ. Na és persze a kancellár, aki nem kevés öntömjénezés közepette fejtegeti a talán valós történések okát.*
-Valóban feltételes módban kellett volna mondanom. Hisz talán csak az istenek ismerik a teljes igazságot. Az a kancellár pedig nem véletlenül kapta meg a tisztséget. Biztos vagyok benne, hogy kellő mérlegelés után és teljes tudatánál tette, amit tett. Az elmondottak alapján tanult embernek tűnik, aki nem cselekszik meggondolatlanul. *Lovagolja tovább Reya is a kis színjátékot. Ennek játszópartnere határozottan örül, az arckifejezését figyelembe véve legalábbis erre lehet következtetni. Ez pedig helyt is áll mindaddig, amíg a nő ki nem javítja a gnóm meghívásába vélt hibákat, és nem viszonozza a férfi bizalmaskodásra hajazó szavait. Reya egyszerűen csak a szerepnél kívánt maradni, amit Hubi valószínűleg másként értelmezett. Mivel arcára olyan kifejezés ül, amit a nő csak zsoldosokon látott, egy pillanattal az előtt, hogy fájdalmas sérülést okoztak és ennek előre tudatában voltak. A felismerés mellé, hogy ez a tulajdonság csak vonzóbbá teszi a férfit, némi értetlenség is keveredik. Nem tudja eldönteni, miben is hibázhatott. Mivel sértette meg a másikat, ha egyáltalán ez áll fenn. Tiyril távozását követően, szándékában is áll rákérdezni, de Hubi hamarabb nyitja szóra a száját.*
-Az arcodra volt írva, hogy még nem találkoztál az úrral. *Egy apró nevetést elengedve teszi le az evőeszközeit. Bár a tányérja nem ürült ki teljesen, ezt el is könyveli pazarlásnak, de az illem nem engedi, hogy habzsolva takarítson el mindent.* Mikor az álneved felmerült, az minden kétséget kizárt. Szerinted miért mentem bele a színjátékba? Vagy honnan tudtam, hogy egyáltalán ezt kell tennem? *Míg a választ hallgatja, kiüríti a poharát is. Amennyiben a gnóm visszatér az italokkal, már nem szeretne ezzel bíbelődni.* Először azt feltételeztem, hogy potyázni akar. Ha ételről lett volna szó, még ki is segítettem volna. De ő ajánlotta fel a meghívást. Szóval most fogalmam sincs mi célja lehet. *Vonja meg a vállát, hiszen úgyis kiderül majd. Kettejüknek tán lesz elég esze, hogy leleplezzék bármilyen fondorlat is bújik meg a gnóm haja alatt.*
-Meg kell valljam, hogy ennek az úrnőnek kiváló ízlése van. A konyha remekelt. Bár ez várható, ha egy ilyen tiszteletre méltó személyt látnak vendégül. *Biccent a nő is, mintegy ültében meghajolva. Mélyen reméli, hogy a hízelgéssel helyrehozza az iménti félreértést, aminek nem kíván már hangot adni. Lopva próbál pillantani a perlekedő párosra, de megakad a tekintete. Hiszen a páros már sokkalinkább trió. Egy öreg törpe csatlakozott az összetűzéshez. A mélységi igazságtalannak tartja, hogy ketten állnak egy vérző orkkal szemben, ám ezt inkább megtartja magának. Ekkor éri villámcsapásként egy gondolat. Átkozza is az eszét, amiért nem fordult meg benne hamarabb. Hiszen annyira nyilvánvaló. A gnóm ruhái drága daraboknak tűnnek. Ellenben az illatával, ami épp az ellenkezőjéről árulkodik. Mi van akkor, ha a kancellár rosszakarói egy kisebb vagyont fizettek ennek a szerencsétlennek, hogy tegye el lábalól őt? Ez megmagyarázna minden ellentmondást vele kapcsolatban. Reya nem is rest ennek a paranoiára hajazó gondolatnak hangot adni.*
-Vannak a Vashegy bölcs kancellárjának ellenségei? *Legyint egy gyorsat, mikor rájön, hogy mekkora ökörséget kérdezett és úgysem kaphat épkézláb választ. Az idő pedig most fontos tényező. Jobb ezt tisztázni, mielőtt a gnóm visszatér. Így még a válasz előtt folytatja.* Mindegy is. Kérlek bízz a női megérzésben, vagy egy bértestőr ösztöneiben! Én egy senki vagyok. Mi több, egy mélységi senki. Nem miattam csatlakozott hozzánk ez a fickó. Amennyiben nem potyázni kíván, akkor rosszat akar. Valószínűleg mérget tölt az italodba. Ebben a felfordulásban nincs is nehéz dolga. *A hangja elcsuklik és egy pillanatra le is hunyja a szemét. Végül mély levegővétel után folytatja.* Szívesen itatnám meg vele, amit neked szán, de jobb ötletnek tartom visszavonulni és út közben fájdalmas búcsút venni tőle. *Ha a szavai nem is, a Reya hangjában fellelhető pánik, nyomatékot adhat a mondandójának.*