//A bajusz bosszúja//
//Pult mögött//
//Nyílt - Sizpak, Wilril//
*A báró elmegy a közelből, ami megnyugtatja kicsit Miket. Ha nincs a közelben, akkor talán Darok sem ragadtatja el magát. Elég volt egyszer. Ő nem tart attól, hogy újra támadásba lendülne, valójában a wegtoreni egyetlen karcolás nélkül megúszta az ijesztő összecsapást. Yeza is segítőn emeli kezét az ork felé, amit az mindkettőjüktől elutasít.
Nem érti, mitől kellene aggódnia, de egy kurta biccentéssel beleegyezik és hagyja, hogy magától vegye le a felszerelését. Visszahúzódik a pult felé, ahol a báró valakivel szóba elegyedik mögötte, majd elindul szót vált egy küldöttnek látszó alakkal, majd felmegy az emeletre. De még megtartja a szavát és tömött erszényt hajít Darok felé. Innen nem tudná megmondani, mennyi lehetett benne, de nem kevés, az biztosan látszik a súlyosnak tetsző erszény ívéből. Legalább ez.
Közben szerencsére több vendég is érkezik és a jelenlévők sem csapnak nagy balhét a történtek miatt. A báró jól mondta, a Kalmár egy fogadó, nem templom.
Sóhajtva indulna a dolgára, egy asztalhoz leült egy zavartnak tetsző férfi, de közvetlen utána egy másik alak is belép a fogadóba. A fickó feltűnően jóképű, de szinte süt róla, hogy képtelen elviselni, ha ezt valaki nem teszi szóvá. És még az elfekre mondják, hogy fent hordják az orrukat. Közben eszébe jut, hogy találkozott már ezzel a tündérrel és akkor sem zárta a szívebe, amiért a nevével tréfálkozott. Ettől még kevésbé szimpatikus és az is, ahogyan rendelni igyekszik.*
- Üdvözlöm a Wegtoreni Kalmár fogadóban, örülök, hogy újra látom, a nevem, még mindig Mik. *Köszönti színtelen hangon és ebből Sizpak is ráeszmélhet, hogy ők bizony már találkoztak.*
- Ezek közül egyikkel sem szolgálhatok, itt egy ét- és itallap, ezen megtalálhat minden tételt, ami elérhető nálunk Kérem, szorítkozzon az ott olvasható tételekre. *Lehet, hogy a tündér csodásan néz ki, de a viselkedése nem teszi szimpatikussá, sőt, csak ront a karizmáján, aminek Mik nem fog bedőlni.*
- Kérem, foglaljon helyet és azonnal küldök valakit, hogy felvegye a rendelését. *Mosolyog és faképnél hagyja a tündért.
A pult mögé lépve újabb étlapot vesz a kezébe, ahol megpillantja Xavyt és gonoszul elmosolyodik. Leguggol mellé és odasúgja.*
- Hé, Xavy, van itt egy tündér, egy olyan jóképű fajta. Képzeld, utálja a gnómokat és lenézi őket, bár mindenki mást is, azt hiszi, mindenkinek hajbólolnia kellene előtte. Megtennéd, hogy amolyan xavysan kiszolgálod? Az se baj, ha nem jön vissza többet. *Mindezt igen halkan, csak a gnóm lány számára érthetően súgja, majd elégedetten kacsint és emelkedik fel, hogy elinduljon a másik, közben asztalhoz ülő vendég felé.*
- Köszöntöm a Wegtoreni Kalmárban, uram. Mik vagyok, miben állhatok szolgálatára? *Kérdi sokkal kedvesebben, mint a tündértől kérdezte és reméli, hogy Xavy hozza a tőle elvárhatót.*