//Kocsmatúra - az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Sajnos úgy tűnik, hogy az üveg alkohol a széken egyedül marad, mert nem igazán mutatkozik igény rá egyelőre. Benne már akad rásegítés, a férfinek pedig nincsen rá szüksége. Elég hamar elérik a pucér valóság síkját, főleg felül, Mik nem szégyenlős ő meg túllépett a gátláson, mikor feltette az ajánlatot a pultra. Bár rajta nagyon nincs mit nézni, nem sok domborulattal áldották meg, de mikor a két hevesen ziháló test egymásnak simul, még azt a kicsit is érezni. A lelkesedés pedig csak hab a tortán, már régóta nem kóstolt ilyen jóízű idegent az biztos, bár talán az étvágyát valósan emeli a férfi hajából, esetleg ruháiból áradó konyhai mellék illat. Határozott és egyre hevesebb, majd elkövetkezik az a pont is, mikor már a férfi nem bírja tovább tűrni a kínzást és cselekvésre szánja el magát. Hirtelen meglepődik, majd úgy dönt, inkább segít neki és a nyakába kapaszkodva, lábait pedig a férfi köré fonva vészeli át az ágyig tartó utat.*
-Itt tényleg… kényelmesebb lesz. *Teszi hozzá, lévén, hogy ez neki is eszébe juthatott volna, ám már régen nincsen uralma alatt a testének azon része, ami a gondolkodásért felelős. A kezdeti felülemelkedés utáni vágya itt már alább hagy, ha a másik is partner benne, egyhamar meg is szabadulnak minden akadályozó tényezőtől, ahol éri ott húzza. A keze nyugtalanul futkározik a másikon, hol a tarkójába markol bele egy-egy elmélyültebb csók közepette, hol a derekát húzza oda az övéhez, egyéb helyeken pedig csupán a saját örömére tapogatózik. A heves adok- kapok hevében pedig még a beteljesülés előtt egy erőteljesebb szívást is ejt a férfi nyakán, csupán hirtelen felindulásból, ami már akkor erőteljes lila foltként teljesedik ki, mert van azaz élvezet, ami már szinte fáj is. Talán pont ettől lesz olyan kielégítő ez a találka, hogy váratlan és erőteljes fellángolás, amely bár sokáig nem ég, mert nem tud olyan hévvel, de kellemes zsibbadást von maga után. Arról nem is beszélve, hogy a levegő utáni vágy zihálássá gerjed, amit beletelik egy kis időbe, míg az ember rendesen ki tud elégíteni.*