//küldetés//
*Nawanthirishardipandra időről-időre kénytelen megállapítani, hogy szerzetesnek csak otthon könnyű lenni. Mihelyt az ember lánya kimozdul a világba, a Wegtoreni-erdőben teljesen életszerű szabályokról rendre kiderül, hogy nincs valami sok közük az élethez.*
- Nawanthiri. *próbál valami fogódzót adni a nevén a többieknek* A panda *pillant a gnómra* egy medvedémon, aki összetöri a holmidat, ha nem kérsz a sajtjából. *jobb az ilyet már az elején tisztázni. Még rajta ragad a pandaság, aztán ő sem fog senkinek nyugtot hagyni, és elviszik a Wargok. Viszont ha már a csaposlány felajánlja a segítségét, kapva kap az alkalmon:* Megmondhatnád a nevedet... *somolyodik el halványan.
Ha meg kéne fogalmaznia, milyen minőségben dolgozik a háznak, alighanem gondban lenne. Külsősként volt már felszolgáló és őr, Aztyannál ügynöknek jelentkezett, mégis boltossegéd lett belőle. A Kovácsműhelyből megint ügynökként indult el, de ahogy Yezát hallgatja, úgy néz ki, egy éppen folyó kémakcióba csöppent.
A részegen kókadozó kocsist diszkréten megnézi magának. Ha a férfi feléjük pillant, rámosolyog, de amúgy csak értőn bólint a vörösnek. Amíg az odafent van, Nawanthiri megfordul, nekiveti a hátát a pultnak, a kalapját maga mellé teszi, és bámészkodik. A gnóm lány közben kiszalad valahová, majd nem sokkal később morcos arccal újra előkerül. Egyik asztalhoz egy elegáns, éjfekete hajú elf nő telepszik, és nekilát levelet írni, aztán kisvártatva befut Merchen is. Ha a tündér feléje tekint, Nawanthiri biccent neki.
Yeza úgy tér vissza az emeletről, mintha kicserélték volna. A fegyverei eltűntek, ahogy a ziláltsága is. Friss és tettre kész, de az óvatos macskaébersége megmaradt.*
- Aztyan azt mondta, legyen meg mielőbb. *feleli csöndesen, hogy csak a kolléganője hallja* Indulás előtt meg akarja beszélni velünk az útvonalat, és megvesz nekünk minden felszerelést. A megrendelő Bredoc, a városőrség különleges alakulatának a parancsnoka.
*Amíg beszél, folyamatosan a kocsist figyeli, fejét oldalra billentve, hogy Yeza szavai is eljussanak hozzá. Amikor megkérdezik, van-e valami ötlete, elsőre csak hümment egyet. Egyik mandulaszeme elgondolkodva összeszűkül, aztán pár szívdobbanással később a szája lassan hamiskás mosolyra húzódik.*
- Nem tudom, mennyit látott belőled ez a fickó, amikor bejöttél. De mi lenne, ha táncoslány lennél? Annál még akár kard is lehet. Olyan, aki csak a közönségnek kihívó, de különben félénk. Megtetszett ez a deli kocsis, de nem mersz hozzá közeledni. Én meg leszek a bátor barátnőd, aki összeboronál titeket. Hm? *sandít a vörösre, próbálva felmérni, mennyire nyerte el a tetszését az ötlet* Ha kap egy kávét, szóra bírhatod. Csak gyorsan tűnjetek el az ivóból, nehogy a gazdája rajtakapjon titeket...