//küldetés//
//A kintiek//
*Nawanthiri további szavaira Yeza arcán átfut a felismerés, hogy a lány korábban miféle jóvátételre is célozgatott. Döbbent, szeppent kifejezés árnyalja a bájos wegtoreni vonásokat, de aztán csak lesüti a szemét egy pillanatra, s a bűn- nomeg a kötelességtudat újra alázatos mosolygást von az ifjú orcára. Nem holmi áruba bocsátható szajha ő, de egy ilyen vendég elégedettsége megkívánja a messzemenő odaadást egy jó leánytól, ez nyilvánvaló.*
- Öreg? *ragadja meg a szót már-már megrökönyödve. Arcára szelíd mosoly költözik, miközben vékonyka ujjait a Kancellár jobbjára simítja.* - Csak oly formán, mint Nap Atyánk az égen, ki bölcs szemmel vigyázza a világot, s fényeskedve vezet minket az úton. *Szemében áhítatos hála csillog, ahogy feltekint a férfira, akár egy elérhetetlen magasságokba nyúló bálványra.* - Megmentőm vagy, uram. Hálám pedig, nézd el nekem, zavart és izgága, mint egy madárka a kalitkában.
*Yeza még mindig az ajtóban áll, de ahogy a Kancellárhoz szól, olybá tűnik, a világ most csupán kettejük köré szűkült a számára.*
- Butaságot csináltam *vallja be szégyenkezve.* - Hivatkozhatnék arra, hogy a barátnőm is felbujtott kissé, de önmagáért mindenki maga felel. Tudod, Kegyelmes Úr, születésnapom van, s amúgy se igazán taláom még a helyem ebben az idegen városban. Én csak... én csak... Nem is tudom, mit gondoltam *sóhajt.* - De ott volt ez a fiú a törött orrával, ami pont olyan, mint az egyik neves wegtoreni gladiátoré odahaza... és akkor, őszintén, még nem tűnt ennyire ittasnak *magyarázkodik önkéntelenül, aztán az ajkába harapva pislog fel Habrertusra.*
- Kérlek, ne említsd ezt az ügyet a Bárónak *kérlelei suttogva.* - Ő olyan *nem mondja ki, csak félrefordítja a tekintetét.* - Könyörgök. Tudom, már így is annyival tartozom, Méltóságodnak, de ha ezt megtennéd, uram, örökre leköteleznél.
*A másik már indulna lefelé, a kormos némber, akiben a Kancellár megjegyzése a túl részeg kalandok sajnálatos realitásairól láthatóan megmozgatott valamit. ~ Talán a tapasztalat.~ Yeza gondolatai mélyén rosszmájú epe fortyan. Bőven el tudja képzelni, hogy ilyesmi megtörténjen a visszataszító szukával. Talán még a részegség se feltétel. Mit nem adna érte, ha valahogy eltávolíthatnák a színről. Sajnos Nawa próbálkozása nem jár sikerrel. Yeza igyekszik továbbra is véka alá rejteni az ellenérzéseit, de tudja, hogy ez biztos nem sikerülne maradéktalanul, így kénytelen viszonylag nyílt lapokkal játszani. A mélységi nő egy ártatlan mozdulására szinte összerezzen. Csöppet rá is szorít a Kancellár kezére. Aztán persze mindjárt elnézést kérőn vonja meg a vállát.*
- Bocsáss meg. A testőröd nagyon... bámulatos. *Azt nem teszi hozzá, hogy a bámulatnak leginkább azt a fajtáját érti ez alatt, amikor a piactéren a torz fattyakat mutogatják a vándor csepűrágók. Jó, ez azért rosszmájú túlzás, de az látszik a vörösön, hogy bizalmatlan és feszült a mélységi miatt.* - Őszintén, nem sokukkal találkoztam még. Mondd csak, tényleg olyan... *ismét az ajkába harap, hogy nyakát szegje a tapintatlanul lelkes érdeklődésnek, és pironkodva lesüti a szemét.* - Bocsánat. A kíváncsiságom. Túl sokáig tartottalak fel már így is *mondja, de hallani, érezni rajta, hogy minden ízében arra áhítozik, hogy a férfi meginvitálja őt is a körükbe, ha valóban szerét ejtik még annak az italnak. Minden más út tolakvó és tiszteletlen lenne.*
- A borra természetesen a vendégeink, a ház legkiválóbb nedűjéből. A Báró Úr saját készletéből *súgja huncut igyekvéssel.* - De ha a fogadóbéli nyüzsgést már túl soknak találnátok, Méltóságos Úr, szívesen felviszem az italt a szobába. Esetleg egy mosdás langyos kendővel, lihanechi olajjal... az bizonyosan garantálja a pihentető alvást, s a friss ébredést a holnapi hosszú úthoz *teszi hozzá további készséges felajánlásként.* - A barátnőmnek addig gondja lesz az emberedre, hogy ő is teljes értékkel állhasson szolgálatodra reggelre *pillant Nawára, no meg a nyomorultul festő kocsisra.* - Ez a legkevesebb.
*Szörnyen megbonyolódtak a dolgok. Egyáltalán nem így tervezte, és még fogalma sincs, hogy fog ebből kikeveredni, inkább csak sodorják az események. Igyekszik nem is gondolni rá, hogy mi lesz, ha mindez a Báró fülébe jut. Lehet, hogy nem is árt, ha a Kancellár jóindulatába furakszik, hátha maholnap szüksége lesz rá, ha pártfogója nemtetszéssel veszi hírét mindannak, amivé ez az egész fajult.*