//küldetés//
*Yeza mellkasába kellemetlen érzés kapaszkodik. Máskor talán kifejezetten élvezné a kihívást, de most tilosban jár, és a dolgok továbbra sem akarnak kedvezőbb fordulatot venni. Sokkal szívesebben vonulna el a nyílt színről a továbbiakra. A vén kecske óvatos. Csak erre tud gondolni. A női bájakra fogékony, ezt aligha tagadhatná. Persze lehet, hogy csak a mélységi szuka jelenléte tehet erről a rossz leosztásról. A sötételfekről való ömlengést Yeza tudásra éhes kisdiákok érdeklődésével hallgatja. A monológ sajnos elég sok dolgot elárul, ami megint csak nem az ő malmára hajtja a vizet. No de a wegtoreni lány találékony teremtés. Kétségtelen, hogy lennének ötletei rá, hogyan forgassa a dolgokat a keze alá, de most valahogy az az érzés egyre aggasztóbban szorítja. Hagynia kéne. Hagynia kéne kicsúszni a kezéből. Az igyekezete omladékos partfalon óvakodik valami felé, ami valószínűleg olyasmi, amit nem érhet el. Itt nem. Most nem.
A tanmesébe fűzött csipkelődésre nem replikás, csupán megbánás nélküli, cinkos mosollyal megvonja a vállát. Elvégre a különc fétisekben az elhangzottak alapján ezek szerint tagadhatatlanul osztoznak.*
- Megtisztel *mondja az invitálásra. Ő azt a kis hunyorítást a mélységire egy kicsit másképp értelmezi. A kancellár vélhetőleg nem bízik Yezában, és erre hívja fel testőre figyelmét. Nos hát... volt már ilyen. Ami azt illeti, többször, mint indokoltnak érezte. A dolog pikantériája, hogy épp a híres-hírhedt wegtoreni gladiátor szemében volt csupán egyszerű, vadóc csitri. Egy gladiátor természetének persze lenyúzhatatlan rétege a pökhendi önteltség. Főleg egy olyannak, akit a Tűz Városa egykor bajnokaként ünnepelt. Ez a férfi, ő más. Nem olyannak tűnik, mint akinek valaha kenyere volt a harc. Már ami az izzasztó változatát illeti. A tharg Kancellár... Már a pozíció maga is irritáló a maga paradox módján. Legalábbis Yeza így érzi. Ez a fickó nagyjából szöges ellentéte nagyjából mindennek, amit a vashegyiekről hallott. Ez az, ami a vöröst is jócskán óvatosságra inti. Óvatosságra inti, de fel is piszkálja a kíváncsiságát. ~Hogyan? Hogy nem tépik szét a farkasok ezt az őszülő halántékú jóurat?~ Nyilván Wegtorenben se mindenki véres kézzel kapaszkodik fel a felsőbb posztokra, de hát... mi tagadás, ez jóval jellemzőbb arra, már ami a főleg emberlakta negyedeket illeti. Az óriások, nos, ők más lapra tartoznak; mint az izgága homokszemek meg a nyugton trónoló sivatagi sziklák.
A kocsis dolgát hamar kézbe veszi a másik lány, akinek a nyakában a vörös most megpillant egy csecsebecsét. ~A leviatános gyűrű~ aminek a megterveztetését NEM Yezára bízták. Ehhez képest bosszantóan jól sikerült, de az önérzet enyhe kis fintort csal a lán arcára, ahogy ráhunyorít a részletekre. De ami ennél is jobban bántja, hogy neki még nincs. Talán nem is lesz, ha így folytatja, mert valahogy homlokegyenest a követelmények ellen sodródik.*
- Csak pár pillanat és jövök *mondja. Elvégre azért illenék odalent már valami rendes ruhában megjelennie. Nawa van olyan előzékeny, hogy gondoskodik a vendégekről, amíg Yeza összekapja magát.
Mikor leér impozáns, fehér medveprém köpeny fedi. Királynők viselik így koronázási palástjukat. Ehhez csupán pikáns adalék, hogy egészen úgy fest, mint aki a hófehér bunda alatt nem visel semmit. Természetesen ez nem így van, de a lenge wegtoreni ruhácska szinte elveszik a kompozícióban, amiben jócskán van akaratlagosság is.*
- Nem tudom, megszokom-e valaha az itteni időjárást *mondja fázósan húzva össze a köpenyét. Ennek kissé ellentmond, hogy amikor helyet foglal, engedi lecsúszni a válláról a prémet (meg alatta a finom ingvállat).* - De a thargok északi népek, jól tudom?