Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 294 (5861. - 5880. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5880. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-14 08:35:12
Üzenet elküldve: 2021-12-14 08:35:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
// Nawanthiri, Kóczi, Limmen'or //
// Érintőlegesen: küldetés //
*Mikor kicsit megnyugszik Nawanthiri átveszi a szót és mindjárt bemutatkozik, erre ő is gyorsan rácsapja, csak, hogy ne húzzák már tovább az időt:*
-Xavy vagyok amúúúgy. *Jelentkezik, mint, aki azt akarja, hogy a tanítónéni felszólítsa, majd gyorsan le is rakja a pultra vissza. ~Hú, bakker, de hosszú neve van ennek a spinének. Valamilyen Nawanthipanda. ~ Mert hát, ha már így kínálják neki a megoldást, akár meg is jegyezhetné most, hogy később, majd mondhassa, hogy bizony emlékszik rá. Aztán valami susmusolás következik, mert a nő odainti magához őket, ő dugja is oda a fejét, amennyire csak a kócos hajzuhatag engedi. Mikor a pince szóba kerül kicsit nyugtalanul kezd ficeregni, mert bizony ő nem adna ki egy ilyen titkot akárki kormosának, aki az imént közölte, hogy mostantól a Kereskedőház tagja. Szerencsére semmi lényeges nem csúszik ki a száját, talán valóban jó ötlet is tőle, hogy egy vérbeli harcossal őrizteti a helyet. Majd érkezik a következő utasítás is, amelyben elhangzik egy számára már ismerős név. Most már nagyjából arcot is tud társítani a nevekhez, fejlődik a társas kapcsolatok terén.*
-Te… nem akarok beleszólni, de ha a mélységi kalandor és ráakaszkodott a faszikámra, Yeza most nem pont ugyan ezt csinálja? Az egyik miért esik más megítélés alá? *Nem igazán szereti a kettős mércét, már csak azért sem mert már sokszor megkapta, hogy ami másnak jár az neki nem, csak azért mert. Azt pedig nagyon jól tudja, hogy a mert az mit takar vele kapcsolatosan.*
-Ki akarjátok pakolni a fószert? Kicsit vaksi meg nagyot hall már? Aztán mit mondunk majd neki, ha szidja a fogadót? *Mert neki ez az elsődleges, hogy az ő munkahelye megmaradjon, ha viszont panaszkodnak rá a vendégek, az nem segít az ügyén.*
-Az meg, hogy annál a mosónőnél nincs fegyver… nagy meggondolatlanságra vall. *Forgatja a szemét, hiszen, ha már ki akarnak rabolni valakit, legalább bé tervként egy jól megélezett tőr nem árt.*
// Érintőlegesen: küldetés //
*Mikor kicsit megnyugszik Nawanthiri átveszi a szót és mindjárt bemutatkozik, erre ő is gyorsan rácsapja, csak, hogy ne húzzák már tovább az időt:*
-Xavy vagyok amúúúgy. *Jelentkezik, mint, aki azt akarja, hogy a tanítónéni felszólítsa, majd gyorsan le is rakja a pultra vissza. ~Hú, bakker, de hosszú neve van ennek a spinének. Valamilyen Nawanthipanda. ~ Mert hát, ha már így kínálják neki a megoldást, akár meg is jegyezhetné most, hogy később, majd mondhassa, hogy bizony emlékszik rá. Aztán valami susmusolás következik, mert a nő odainti magához őket, ő dugja is oda a fejét, amennyire csak a kócos hajzuhatag engedi. Mikor a pince szóba kerül kicsit nyugtalanul kezd ficeregni, mert bizony ő nem adna ki egy ilyen titkot akárki kormosának, aki az imént közölte, hogy mostantól a Kereskedőház tagja. Szerencsére semmi lényeges nem csúszik ki a száját, talán valóban jó ötlet is tőle, hogy egy vérbeli harcossal őrizteti a helyet. Majd érkezik a következő utasítás is, amelyben elhangzik egy számára már ismerős név. Most már nagyjából arcot is tud társítani a nevekhez, fejlődik a társas kapcsolatok terén.*
-Te… nem akarok beleszólni, de ha a mélységi kalandor és ráakaszkodott a faszikámra, Yeza most nem pont ugyan ezt csinálja? Az egyik miért esik más megítélés alá? *Nem igazán szereti a kettős mércét, már csak azért sem mert már sokszor megkapta, hogy ami másnak jár az neki nem, csak azért mert. Azt pedig nagyon jól tudja, hogy a mert az mit takar vele kapcsolatosan.*
-Ki akarjátok pakolni a fószert? Kicsit vaksi meg nagyot hall már? Aztán mit mondunk majd neki, ha szidja a fogadót? *Mert neki ez az elsődleges, hogy az ő munkahelye megmaradjon, ha viszont panaszkodnak rá a vendégek, az nem segít az ügyén.*
-Az meg, hogy annál a mosónőnél nincs fegyver… nagy meggondolatlanságra vall. *Forgatja a szemét, hiszen, ha már ki akarnak rabolni valakit, legalább bé tervként egy jól megélezett tőr nem árt.*
5879. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-13 20:24:04
Üzenet elküldve: 2021-12-13 20:24:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Nawanthiri, Kóczi //
// Érintőlegesen: küldetés //
// Pincearéna lezárva és őrizve //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Limmen figyelmen kívül hagyja a gnóm további ércelődését. De jobban is teszi, mert soha nem a türelméről volt híres. ~ Ha a nővéremhez csak egy újjal is hozzá próbálsz érni a darabjaidat szétszórom a disznóknak. De előtte minden percét kiélvezem szenvedéseidnek. ~ Természetesen a tekintetéből ez nem annyira tükröződik ki. De komoly szándék állhat mögötte, hogy ha sokáig ingerlik a mélységit. Soha nem volt a türelem mintaképe, de annál inkább volt hajlandó gyilkolni parancsra. Élete nagy részét törvényesen élte, soha nem szegett meg egy szabályt se. De azon kívül ha jogában állt, azt kiélvezte, részletesen. A pult mellől el lépve Nawanthiri felé fordul. *
- Örvendek, mindkettő hölgynek. * Biccent egy eléggé elegánsat, nem sokat látni tőle ilyen türelmes cselekedeteket mostanában. De lehet, hogy a mészárszék a fejébe ad okot a nyugalmára. Türelmesen végig hallgatja a kedves teremtést. *
- Értettem. * És ezzel együtt egy határozottat bólint. ~ Vas ajtó, lépcső véd sötételftől megvan. ~ Sisakját vissza teszi és közben vértes zörgéssel elindul a lépcsőhöz, hogy beálljon elé. Hatalmas pörölyét kezében tartva vállára helyezi pihentetés szándékkal. Innen pedig a lány vagy Aztyan parancsa nélkül nem mozdul míg szükséges. ~ Ha minden igaz ha kijön a vöröske akkor engedhetek fel oda testőrt csak. De mi lesz ha más őrei is vannak ennek a kecske szakállas alaknak? ~ Gondolkozik el fejben miközben képzeletbe halántékát simogatja a fejfájástól. ~ Az ajtó biztosan nem szalad el, de akkor is fel kell mennem ha valami bajosat hallok, hisz velünk van a vöröske? ~ Kezdi kuszálni a szálakat. ~ Hol van ilyenkor Lillym? Ő biztosan tudná, hogy mit csináljon. ~ Hát igen... Eddig sem volt egy lángész, de most már túl is kombinálja a szükségtelen szálakat. Feladata tiszta mégis fejben tovább viszi szükségtelenül. Egy mélyebb lélegzettel a páncél nagyot mozdul rajta, és ezzel együtt meg is igazítja magán. Próbál nem a lányokra nézni útmutatásképp, hisz csak egyszerű egy helyben állás a feladata. *
// Érintőlegesen: küldetés //
// Pincearéna lezárva és őrizve //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Limmen figyelmen kívül hagyja a gnóm további ércelődését. De jobban is teszi, mert soha nem a türelméről volt híres. ~ Ha a nővéremhez csak egy újjal is hozzá próbálsz érni a darabjaidat szétszórom a disznóknak. De előtte minden percét kiélvezem szenvedéseidnek. ~ Természetesen a tekintetéből ez nem annyira tükröződik ki. De komoly szándék állhat mögötte, hogy ha sokáig ingerlik a mélységit. Soha nem volt a türelem mintaképe, de annál inkább volt hajlandó gyilkolni parancsra. Élete nagy részét törvényesen élte, soha nem szegett meg egy szabályt se. De azon kívül ha jogában állt, azt kiélvezte, részletesen. A pult mellől el lépve Nawanthiri felé fordul. *
- Örvendek, mindkettő hölgynek. * Biccent egy eléggé elegánsat, nem sokat látni tőle ilyen türelmes cselekedeteket mostanában. De lehet, hogy a mészárszék a fejébe ad okot a nyugalmára. Türelmesen végig hallgatja a kedves teremtést. *
- Értettem. * És ezzel együtt egy határozottat bólint. ~ Vas ajtó, lépcső véd sötételftől megvan. ~ Sisakját vissza teszi és közben vértes zörgéssel elindul a lépcsőhöz, hogy beálljon elé. Hatalmas pörölyét kezében tartva vállára helyezi pihentetés szándékkal. Innen pedig a lány vagy Aztyan parancsa nélkül nem mozdul míg szükséges. ~ Ha minden igaz ha kijön a vöröske akkor engedhetek fel oda testőrt csak. De mi lesz ha más őrei is vannak ennek a kecske szakállas alaknak? ~ Gondolkozik el fejben miközben képzeletbe halántékát simogatja a fejfájástól. ~ Az ajtó biztosan nem szalad el, de akkor is fel kell mennem ha valami bajosat hallok, hisz velünk van a vöröske? ~ Kezdi kuszálni a szálakat. ~ Hol van ilyenkor Lillym? Ő biztosan tudná, hogy mit csináljon. ~ Hát igen... Eddig sem volt egy lángész, de most már túl is kombinálja a szükségtelen szálakat. Feladata tiszta mégis fejben tovább viszi szükségtelenül. Egy mélyebb lélegzettel a páncél nagyot mozdul rajta, és ezzel együtt meg is igazítja magán. Próbál nem a lányokra nézni útmutatásképp, hisz csak egyszerű egy helyben állás a feladata. *
5878. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-13 18:26:10
Üzenet elküldve: 2021-12-13 18:26:10
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Kóczi, Limmen //
//küldetés//
~...annál a minél?~
*Némán várja, hogy Kóczi elmondja, mit is gondol a kisebbik főnökükről, a gnóm helyett azonban a hallgatás és a libabőrös karok beszélnek. Nawanthiri pár szívdobbanás erejéig még kutatóan figyeli a csaposlányt, hátha kikottyant valamit, de aztán az új kollégájuk érkezése elvonja a figyelmét.
Miután a férfi leveszi a sisakját, felismeri: villanásnyi időre látta a műhelyben a nővérével együtt. Ha a teljes történet nem is derül ki a számára Limmen előadásából, annyit azért összerak, hogy Kóczi ezzel a nővérrel balhézott össze valamin, a nagydarab kistesó meg a pálya széléről figyelte az ütközetet. Ennek nem mond ellent Xavy sem, és ha a csatabárdot nem is ássa el, a kedélyek egyelőre megnyugszanak.*
- Az én nevem Nawanthirishardipandra. *hajol meg enyhén a vértesnek, amikor az felé fordul, még egy kedves mosolyt is villant hozzá. Ezután visszakönyököl a pultra, és közelebb inti magához a kollégáit. Ez az éjjel már csak a konspirálásról szól.*
- Két dologban segíthetsz. *mondja halkan Limmennek, hogy csak ők hárman hallják* Az egyik: ott lehet lemenni a Pincearénába. *mutat a pult melletti vasalt ajtóra, aminek valaki lehajlította a kilincsét* Ez egy vívóterem, de most zárva van, csak a Kereskedőház tagjai mehetnek le. Kérlek vigyázz rá, hogy senki más ne jusson le. A másik: annál az asztalnál *int a fejével a magára maradt Ninreya kisasszony felé* nemrég hárman ültek: a sötételf lány, aki most is, egy gazdag, kecskeszakállas öreg... ember *majdnem urat mondott, de közben rájön, hogy nem árt tisztázni a fajokat, ha mindhárman másikhoz tartoznak* meg egy szép vörös emberlány fehér bundában. Ezt a vöröst Yezának hívják, és velünk van, a mélységi viszont egy kalandor, aki ráakaszkodott az öregúrra, de amúgy nincsenek együtt. Yeza az ujja köré csavarta kecskeszakállt, és felmentek valamelyik szobába. Amíg nem végeznek, a mélységi lányt ne engedd föl az emeletre, és *itt Xavyra pillant* szobát se adjunk ki neki. Látjátok: fegyver van nála, Yezánál meg semmi nincs. Nem akarom, hogy baja essen...
*Kérdőn a többiekre néz, mit szólnak mindehhez, de látszik a szemén, hogy van még tovább is.*
//küldetés//
~...annál a minél?~
*Némán várja, hogy Kóczi elmondja, mit is gondol a kisebbik főnökükről, a gnóm helyett azonban a hallgatás és a libabőrös karok beszélnek. Nawanthiri pár szívdobbanás erejéig még kutatóan figyeli a csaposlányt, hátha kikottyant valamit, de aztán az új kollégájuk érkezése elvonja a figyelmét.
Miután a férfi leveszi a sisakját, felismeri: villanásnyi időre látta a műhelyben a nővérével együtt. Ha a teljes történet nem is derül ki a számára Limmen előadásából, annyit azért összerak, hogy Kóczi ezzel a nővérrel balhézott össze valamin, a nagydarab kistesó meg a pálya széléről figyelte az ütközetet. Ennek nem mond ellent Xavy sem, és ha a csatabárdot nem is ássa el, a kedélyek egyelőre megnyugszanak.*
- Az én nevem Nawanthirishardipandra. *hajol meg enyhén a vértesnek, amikor az felé fordul, még egy kedves mosolyt is villant hozzá. Ezután visszakönyököl a pultra, és közelebb inti magához a kollégáit. Ez az éjjel már csak a konspirálásról szól.*
- Két dologban segíthetsz. *mondja halkan Limmennek, hogy csak ők hárman hallják* Az egyik: ott lehet lemenni a Pincearénába. *mutat a pult melletti vasalt ajtóra, aminek valaki lehajlította a kilincsét* Ez egy vívóterem, de most zárva van, csak a Kereskedőház tagjai mehetnek le. Kérlek vigyázz rá, hogy senki más ne jusson le. A másik: annál az asztalnál *int a fejével a magára maradt Ninreya kisasszony felé* nemrég hárman ültek: a sötételf lány, aki most is, egy gazdag, kecskeszakállas öreg... ember *majdnem urat mondott, de közben rájön, hogy nem árt tisztázni a fajokat, ha mindhárman másikhoz tartoznak* meg egy szép vörös emberlány fehér bundában. Ezt a vöröst Yezának hívják, és velünk van, a mélységi viszont egy kalandor, aki ráakaszkodott az öregúrra, de amúgy nincsenek együtt. Yeza az ujja köré csavarta kecskeszakállt, és felmentek valamelyik szobába. Amíg nem végeznek, a mélységi lányt ne engedd föl az emeletre, és *itt Xavyra pillant* szobát se adjunk ki neki. Látjátok: fegyver van nála, Yezánál meg semmi nincs. Nem akarom, hogy baja essen...
*Kérdőn a többiekre néz, mit szólnak mindehhez, de látszik a szemén, hogy van még tovább is.*
5877. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-13 11:43:06
Üzenet elküldve: 2021-12-13 11:43:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
//érintőleg Limmen'or Ilri és a lányok//
*Hubi nem az a fajta ember, aki minden apróságon képes fennakadni. Illetve pontosan, hogy olyan. Ha a helyzet úgy kívánja meg akkor kellő munkával egy semmiséget is úgy állít be, mintha főbenjáró bűnről lenne szó. Aminek persze a fordítottja is igaz. Most viszont igazán semmi értelme nem lenne neheztelni egy neki nem tetsző gesztus miatt. Így most csak csendesen mosolyogva bólogat Yeza szavaira. Lám, egy nő aki tudja, hogy hol a helye. Könnyen meglehet ugyan, hogy nem őszinte ez a viselkedés, de a mai, elkorcsosult világban ez is szinte üdítően hat. Annyira, hogy bár mostanra szépen végigzongorázta magában, hogy hármasban mi minden fog történni, úgy érzi, hogy az illemtudó viselkedés megér annyit, hogy a vörös kívánságait is szem előtt tartsa. Így Reya kap egy közepesen átlátszó kifogást arra nézve, hogy miért kell kettesben elvonulnia Yezával, és miért lenne üdvös ha a sötételf szemmel tartaná a fogadó népét. Különös tekintettel arra az alakra, aki az ajtót majdnem beszakítva érkezik meg, és ami belépőtől a jó kancellár majdnem szívszélhűdést kap. Ezt persze igyekszik palástolni és csak egy enyhén lesajnáló pillantással ajándékozza meg a vértes figurát. Odafent, a szobában pedig Hubi valóban kényelembe helyezi magát, amennyiben leül az ágyra. Felöltözve, pedig ahogy Yeza kecses léptekkel sétál az ablakhoz felveti annak lehetőségét, hogy Hubi a tudomány által eleddig nem ismert sebességgel szórja le magáról a ruháit és mire a vörös megfordul, már anyaszült meztelenül nyalogassa a szája szélét, de hát Hubi úriember.*
- Nos, valóban rengeteget változott, mióta legutóbb a városban jártam. Egy részéről csak hírekből értesültem. Hallottam a forradalomról *ez utóbbi szót érezhető megvetéssel ejti ki* aminek folyományaként méltatlanok ragadták magukhoz a hatalmat. Hallottam, hogy valamiféle utópiában, egyenlőségben hisznek, holott az ilyesmi mindenféle természeti és isteni törvényekkel ellentétes. Szertelen gőgjükben nem átallották a mágiát is betiltani Artheniorban, bár ez már olyan mérvű oktalanság lenne amit csak fenntartásokkal hiszek el.
*Közben Yeza nekilát annak amit Hubi az imént elmulasztott és Hubiban csupán ingének kigombolására megmozdul valami. Mintha újfent férfinak érezné magát. Elmormog magában egy rég feledett fohászt, hogy ez a lelkesültség maradjon is meg.*
- És láttam, hogy hová vezet mindez. Arthenior szép városa rút sebhellyel gazdagodott, amit mindközönségesen Sárvárosnak hívnak mostanság. Az enyészeté lett a gazdagnegyedi kellem és kifinomultság, átadva helyét a pórias közönségességnek.
*Most már maga mellé vonja Yezát és bár mindketten szépen formálják a szavakat és társalognak úgy mintha valami finom társaság fogadásán lennének, a helyzet mégis egyértelmű. Tehát a jó kancellár csak megenged magának néhány vérmesebb simogatást.*
- De úgy hiszem, kedvesem, hogy bár ez is módfelett élvezetes számomra, mégsem a városban történtekről óhajtunk csevegni.
*Mintha rekedtes is lenne a hangja és gyors egymásutánban két dolog jut eszébe. Az egyik természetesen a tégely, ami jó, a másik pedig - bizonyára az eddigi téma hatására - Lea, aki az Artheniori Sajnálatos Események alatt vesztette életét. Ez az eset Hubit nem rázta meg különösebben, az viszont nagyon is, hogy a nagyasszony gondolatára az iménti buzgalma varázsütésre lesz semmivé. Ennek kézzel fogható bizonyítékával Yeza is hamarosan szembesülhet és Hubi csak abban bízhat ha reputációját meg akarja őrizni, hogy a vörös kitartó és ügyes.*
//érintőleg Limmen'or Ilri és a lányok//
*Hubi nem az a fajta ember, aki minden apróságon képes fennakadni. Illetve pontosan, hogy olyan. Ha a helyzet úgy kívánja meg akkor kellő munkával egy semmiséget is úgy állít be, mintha főbenjáró bűnről lenne szó. Aminek persze a fordítottja is igaz. Most viszont igazán semmi értelme nem lenne neheztelni egy neki nem tetsző gesztus miatt. Így most csak csendesen mosolyogva bólogat Yeza szavaira. Lám, egy nő aki tudja, hogy hol a helye. Könnyen meglehet ugyan, hogy nem őszinte ez a viselkedés, de a mai, elkorcsosult világban ez is szinte üdítően hat. Annyira, hogy bár mostanra szépen végigzongorázta magában, hogy hármasban mi minden fog történni, úgy érzi, hogy az illemtudó viselkedés megér annyit, hogy a vörös kívánságait is szem előtt tartsa. Így Reya kap egy közepesen átlátszó kifogást arra nézve, hogy miért kell kettesben elvonulnia Yezával, és miért lenne üdvös ha a sötételf szemmel tartaná a fogadó népét. Különös tekintettel arra az alakra, aki az ajtót majdnem beszakítva érkezik meg, és ami belépőtől a jó kancellár majdnem szívszélhűdést kap. Ezt persze igyekszik palástolni és csak egy enyhén lesajnáló pillantással ajándékozza meg a vértes figurát. Odafent, a szobában pedig Hubi valóban kényelembe helyezi magát, amennyiben leül az ágyra. Felöltözve, pedig ahogy Yeza kecses léptekkel sétál az ablakhoz felveti annak lehetőségét, hogy Hubi a tudomány által eleddig nem ismert sebességgel szórja le magáról a ruháit és mire a vörös megfordul, már anyaszült meztelenül nyalogassa a szája szélét, de hát Hubi úriember.*
- Nos, valóban rengeteget változott, mióta legutóbb a városban jártam. Egy részéről csak hírekből értesültem. Hallottam a forradalomról *ez utóbbi szót érezhető megvetéssel ejti ki* aminek folyományaként méltatlanok ragadták magukhoz a hatalmat. Hallottam, hogy valamiféle utópiában, egyenlőségben hisznek, holott az ilyesmi mindenféle természeti és isteni törvényekkel ellentétes. Szertelen gőgjükben nem átallották a mágiát is betiltani Artheniorban, bár ez már olyan mérvű oktalanság lenne amit csak fenntartásokkal hiszek el.
*Közben Yeza nekilát annak amit Hubi az imént elmulasztott és Hubiban csupán ingének kigombolására megmozdul valami. Mintha újfent férfinak érezné magát. Elmormog magában egy rég feledett fohászt, hogy ez a lelkesültség maradjon is meg.*
- És láttam, hogy hová vezet mindez. Arthenior szép városa rút sebhellyel gazdagodott, amit mindközönségesen Sárvárosnak hívnak mostanság. Az enyészeté lett a gazdagnegyedi kellem és kifinomultság, átadva helyét a pórias közönségességnek.
*Most már maga mellé vonja Yezát és bár mindketten szépen formálják a szavakat és társalognak úgy mintha valami finom társaság fogadásán lennének, a helyzet mégis egyértelmű. Tehát a jó kancellár csak megenged magának néhány vérmesebb simogatást.*
- De úgy hiszem, kedvesem, hogy bár ez is módfelett élvezetes számomra, mégsem a városban történtekről óhajtunk csevegni.
*Mintha rekedtes is lenne a hangja és gyors egymásutánban két dolog jut eszébe. Az egyik természetesen a tégely, ami jó, a másik pedig - bizonyára az eddigi téma hatására - Lea, aki az Artheniori Sajnálatos Események alatt vesztette életét. Ez az eset Hubit nem rázta meg különösebben, az viszont nagyon is, hogy a nagyasszony gondolatára az iménti buzgalma varázsütésre lesz semmivé. Ennek kézzel fogható bizonyítékával Yeza is hamarosan szembesülhet és Hubi csak abban bízhat ha reputációját meg akarja őrizni, hogy a vörös kitartó és ügyes.*
5876. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-13 07:48:10
Üzenet elküldve: 2021-12-13 07:48:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Nawanthiri//
//Limmen'or Ilri //
*Nem is tűnik fel neki, hogy Nawanthiri felméri magának, bizony nem a legtisztább jelenleg, így tudtán kívül is lebuktatja magát. Egyértelműen csak a gyűrűt vizslatja a másik nyakában, aztán, bár késve de érkezik a válasz is, amire kíváncsi, nagyra is nyílnak a szemei, mikor meghallja.*
-Ez disznóság! Én nem kaptam… De majd megyek és reklamálok annál a… annál a… *Halkul el a vége, mert bizony az teljesen lehetséges, hogy azért maradt ki a gyűrű osztásból, mert éppen akkorra esett volna, mikor úgy összekaptak, aztán már csak azért se kapta meg. ~Micsoda suttyó! ~ Bár egyelőre még nem fog áttrappolni, megvárja míg a kedélyek lenyugszanak, mivel most sem éppen normálisan váltak meg egymástól. Azt pedig megtanulta abból az esetből, hogy többet nem megy hátra, az kéne még hogy ismét kettesben legyenek. Kis is rázza a hideg, meg végig szalad a karjain a libabőr, ahogy erre gondol. Az hogy nem emlékszik a vendégek szobáira, nála teljesen természetes, hiszen a főni haverja sem kap úribb elbánást, mint itt mindenki más. Mármint az ő részéről bizonyosan nem. Majd megérkezik a talpig páncélozott izé, ami bemutatkozás után, név alapján még rémlik is neki, hiszen nem volt az olyan régen. A termetéhez képest igen bátor a pultos, bár már kapták ki máskor is a pult mögül, azonban a férfi azt állítja, amiről a papír is tanúskodik, hogy bizony a Kereskedőház alkalmazottja ő is. Innentől pedig még az a kis félsz is elillan, ami azért ott bujkált benne korábban. Egyértelműen rákérdez a dolgokra és szemtelenül célozgat is. Mikor a férfi szájából elhangzik a kisasszony, azért körbe forog, hátha van itt közöttük olyan is és ezt nem neki címezték, de úgy fest, ez a feltételezése nem állja meg a helyét. Nincs ott más.*
-Cöh… na persze. *Szűkíti össze a szemeit, hiszen nála már az is főben járó bűnnek számít, ha valaki magasabb nála.*
-Csakkxszólok, hogy ez maradjon is így, nagyon helyes. *Bólogat, miközben keresztbe tett karokkal kihúzza magát a pult mögötti ládákon ácsorogva.*
-A nővéred? Netalán ő is alkalmazásba állt itt a Kereskedőháznál? *Kérdi, mert hát kétségtelen, ez jobban érdekli, mint az előtte álló páncélos.*
-Jah hát mééért nem ezt mondtad? *Tárja szét a karjait, miközben nyájasan széles mosollyal grimaszol. Mert hát, ha tisztelettel bánnak vele, meg aztán bocsánatkérést adnak neki, miután jól letorkolták, bizonyára minden el van rendezve. Nála ez bizony nem így működik, de most még kivár. Közben Lim nagyon jól teszi, hogy inkább a másik hölgyeményhez fordul, mert úgy fest, ma vele értelmesen nem lehet beszélni ezek után. Csak könyököl a pulton unott képpel.*
//Limmen'or Ilri //
*Nem is tűnik fel neki, hogy Nawanthiri felméri magának, bizony nem a legtisztább jelenleg, így tudtán kívül is lebuktatja magát. Egyértelműen csak a gyűrűt vizslatja a másik nyakában, aztán, bár késve de érkezik a válasz is, amire kíváncsi, nagyra is nyílnak a szemei, mikor meghallja.*
-Ez disznóság! Én nem kaptam… De majd megyek és reklamálok annál a… annál a… *Halkul el a vége, mert bizony az teljesen lehetséges, hogy azért maradt ki a gyűrű osztásból, mert éppen akkorra esett volna, mikor úgy összekaptak, aztán már csak azért se kapta meg. ~Micsoda suttyó! ~ Bár egyelőre még nem fog áttrappolni, megvárja míg a kedélyek lenyugszanak, mivel most sem éppen normálisan váltak meg egymástól. Azt pedig megtanulta abból az esetből, hogy többet nem megy hátra, az kéne még hogy ismét kettesben legyenek. Kis is rázza a hideg, meg végig szalad a karjain a libabőr, ahogy erre gondol. Az hogy nem emlékszik a vendégek szobáira, nála teljesen természetes, hiszen a főni haverja sem kap úribb elbánást, mint itt mindenki más. Mármint az ő részéről bizonyosan nem. Majd megérkezik a talpig páncélozott izé, ami bemutatkozás után, név alapján még rémlik is neki, hiszen nem volt az olyan régen. A termetéhez képest igen bátor a pultos, bár már kapták ki máskor is a pult mögül, azonban a férfi azt állítja, amiről a papír is tanúskodik, hogy bizony a Kereskedőház alkalmazottja ő is. Innentől pedig még az a kis félsz is elillan, ami azért ott bujkált benne korábban. Egyértelműen rákérdez a dolgokra és szemtelenül célozgat is. Mikor a férfi szájából elhangzik a kisasszony, azért körbe forog, hátha van itt közöttük olyan is és ezt nem neki címezték, de úgy fest, ez a feltételezése nem állja meg a helyét. Nincs ott más.*
-Cöh… na persze. *Szűkíti össze a szemeit, hiszen nála már az is főben járó bűnnek számít, ha valaki magasabb nála.*
-Csakkxszólok, hogy ez maradjon is így, nagyon helyes. *Bólogat, miközben keresztbe tett karokkal kihúzza magát a pult mögötti ládákon ácsorogva.*
-A nővéred? Netalán ő is alkalmazásba állt itt a Kereskedőháznál? *Kérdi, mert hát kétségtelen, ez jobban érdekli, mint az előtte álló páncélos.*
-Jah hát mééért nem ezt mondtad? *Tárja szét a karjait, miközben nyájasan széles mosollyal grimaszol. Mert hát, ha tisztelettel bánnak vele, meg aztán bocsánatkérést adnak neki, miután jól letorkolták, bizonyára minden el van rendezve. Nála ez bizony nem így működik, de most még kivár. Közben Lim nagyon jól teszi, hogy inkább a másik hölgyeményhez fordul, mert úgy fest, ma vele értelmesen nem lehet beszélni ezek után. Csak könyököl a pulton unott képpel.*
5875. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-10 18:47:19
Üzenet elküldve: 2021-12-10 18:47:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Nawanthiri //
// Kóczi //
// Érintőlegesen: küldetés //
* Az a hirtelen mosoly, ahogyan eléjük áll, hamar lekonyul. Düh kellene, hogy át vegye az irányítást talán? Megengedhetne ő magának egyáltalán ilyet? Hisz mostantól társairól van szó. Az intenzív késztetést ami a pörölye és a kis gnóm feje közti kapcsolatot támogatja, mélyen próbálja elnyomni. A fegyver helyett pedig sisakjáért nyúlt, hogy azt levegye magáról. Arcát napvilágra téve, próbál magára erőltetni egy szolid mosolyt, amihez nem nagyon fűlik a foga, de ahhoz se, hogy ne öntsön tiszta vizet a pohárba. Sisakját kezébe tartva oldalához szorítja. *
- Elnézésedet kérem kisasszony, de én téged semmivel sem bántottalak meg. Tisztességesen bemutatkoztam neked. És életembe másodjára látlak. Az, hogy egy konfliktus helyszínén jelen voltam, nem jelenti azt, hogy bármit tettem volna ellened. * Teljesen hisz is a saját szavaiba. Hisz ez így történt, éppen akkor próbált a fal és az asztallal egybe olvadni, hogy a képzeletbeli lángok még véletlen se csapjanak le rá. * - Mellesleg nővérem bocsánatot kért tőled utólag. Akár meghallgattad akár nem. *Jegyzi azonnal hozzá. * - De nem szándékoznék ebbe bele menni, ez a ti dolgotok és nem az enyém. Megkérnélek, hogy én tisztelettel bánok feléd, te is tégy úgy. * Életébe nem hagyták el ilyen türelmes szavak szegény butácska mélységit, mégis oly összeszedett volna mintha már készült volna erre a beszélgetésre. Talán készült is? Amikor már döntöttek akkor még éjszaka eldöntötte, hogy mivel próbálhatja enyhíteni a feldúlt kis gnómot, bár neki ténylegesen semmi ellenséges szándéka soha nem volt a nővel szemben. De erre mit lehetne mondani? Ha valaki undok, az később betört koponyával az út szélén találhatja magát. Természetesen ez csak az ő elméjében. Megpróbál a másik hölgy felé fordulni. *
- Segíthetek esetleg valamibe? Rendelkezésetekre állok bármi probléma esetén.
// Kóczi //
// Érintőlegesen: küldetés //
* Az a hirtelen mosoly, ahogyan eléjük áll, hamar lekonyul. Düh kellene, hogy át vegye az irányítást talán? Megengedhetne ő magának egyáltalán ilyet? Hisz mostantól társairól van szó. Az intenzív késztetést ami a pörölye és a kis gnóm feje közti kapcsolatot támogatja, mélyen próbálja elnyomni. A fegyver helyett pedig sisakjáért nyúlt, hogy azt levegye magáról. Arcát napvilágra téve, próbál magára erőltetni egy szolid mosolyt, amihez nem nagyon fűlik a foga, de ahhoz se, hogy ne öntsön tiszta vizet a pohárba. Sisakját kezébe tartva oldalához szorítja. *
- Elnézésedet kérem kisasszony, de én téged semmivel sem bántottalak meg. Tisztességesen bemutatkoztam neked. És életembe másodjára látlak. Az, hogy egy konfliktus helyszínén jelen voltam, nem jelenti azt, hogy bármit tettem volna ellened. * Teljesen hisz is a saját szavaiba. Hisz ez így történt, éppen akkor próbált a fal és az asztallal egybe olvadni, hogy a képzeletbeli lángok még véletlen se csapjanak le rá. * - Mellesleg nővérem bocsánatot kért tőled utólag. Akár meghallgattad akár nem. *Jegyzi azonnal hozzá. * - De nem szándékoznék ebbe bele menni, ez a ti dolgotok és nem az enyém. Megkérnélek, hogy én tisztelettel bánok feléd, te is tégy úgy. * Életébe nem hagyták el ilyen türelmes szavak szegény butácska mélységit, mégis oly összeszedett volna mintha már készült volna erre a beszélgetésre. Talán készült is? Amikor már döntöttek akkor még éjszaka eldöntötte, hogy mivel próbálhatja enyhíteni a feldúlt kis gnómot, bár neki ténylegesen semmi ellenséges szándéka soha nem volt a nővel szemben. De erre mit lehetne mondani? Ha valaki undok, az később betört koponyával az út szélén találhatja magát. Természetesen ez csak az ő elméjében. Megpróbál a másik hölgy felé fordulni. *
- Segíthetek esetleg valamibe? Rendelkezésetekre állok bármi probléma esetén.
5874. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-10 12:24:16
Üzenet elküldve: 2021-12-10 12:24:16
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Kóczi, Limmen //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Azért harmadjára csak sikerül megtudni a kolléganő nevét. A kísérőszöveget gyanúsan merev tekintettel hallgatja végig, amikor pedig Xavy előadja, hogy itt nem a tejesgazda eteti arannyal a teheneit, hanem ő csempészte bele a tallérokat a korsójába, a szerzetes mandulaszemei még össze is szűkülnek. Nem arról van szó, hogy nem tud ennél nagyobb kibaszást elképzelni, inkább hogy miben nem bontotta ki neki MÉG a gnóm az igazság minden részletét. Odapillant a hajára, amiből halványan bár, de különös illatot érezhetni ki. Az arcára meg a pulcsijára, amin itt-ott apró cseppek nyomai láthatók. Lila, fehér, piros, kék...*
~Varázsital-színek... itt kotyvasztod őket a konyhában, de a kikötőbe küldtél vajákost keresni, mi?~
*Mert hát ahhoz a tejes történethez lazán kapcsolódik a manókocsonyáé is, ami még mindig ott lapul a zsebében. Mire azonban idáig jut gondolatban, a beszélgetés továbbhalad. Xavy talán észre sem veszi, hogy nem válaszol azonnal, csak nézi kutatón.*
- Aztyantól kaptam, mikor felvett. *mondja aztán óvatosan* Ez a Kereskedőház jelvénye. Hogyhogy neked nem adott?
~Talán vele is sumákoltál valamit...?~
*Bizony így van ez: ha a gyanakvás egyszer gyökeret vert (főleg egy olyan egyszerű lélekben, mint a szerzetesé), minden jószándékot benő, mint a Keresztes Ulsga, és nehéz kiirtani. Nem segít az sem, hogy Xavy nem emlékszik, melyik szobában lakik a főni haverja, aki valószínűleg a fogadó legfontosabb vendége.
Tovább firtatózni azonban nincs idő, mert a konyhából döngő léptek szűrődnek ki, és kisvártatva megjelenik a gazdájuk is. Nawanthirishardipandra menten fölegyenesedik. Már a pincéből fölfelé jövet buzgott benne a rendrakhatnék, az meg egyáltalán nincs rendjén, hogy mindenféle alakok talpig vasban csak úgy bevonulnak a hátsó ajtón és a konyhán keresztül masíroznak ki a vendégtérbe. Nagyon jó okot kell mondania ennek a fekete szarvasráknak, ha nem akarja, hogy egy bizonyos szerzetes kibontsa a páncéljából. A fekete szarvasrák pedig a várakozások ellenére tényleg nagyon jó okot mond. Nawanthiri megnézi a papírját: elolvasni ugyan nem tudja, de a kézírás ismerős neki a műhelyből, és a pecsét ugyanolyan leviatánt ábrázol, mint ami az ő gyűrűjén van. Fel is adja a harckészültségét, ám Őkóczisága közben elkezdi húzni a férfi agyát. Talán nem minden alap nélkül, mert annyit azért a szerzetes kiérez a kolléganője hangjából, hogy találkozott már ezzel a vértessel, és nem volt felhőtlen élmény. Nawanthiri tehát egyelőre kivárja, mi lesz ebből, udvariasan bólogatva és hümmögve, ahol kell. A bemutatkozás ráér később.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Azért harmadjára csak sikerül megtudni a kolléganő nevét. A kísérőszöveget gyanúsan merev tekintettel hallgatja végig, amikor pedig Xavy előadja, hogy itt nem a tejesgazda eteti arannyal a teheneit, hanem ő csempészte bele a tallérokat a korsójába, a szerzetes mandulaszemei még össze is szűkülnek. Nem arról van szó, hogy nem tud ennél nagyobb kibaszást elképzelni, inkább hogy miben nem bontotta ki neki MÉG a gnóm az igazság minden részletét. Odapillant a hajára, amiből halványan bár, de különös illatot érezhetni ki. Az arcára meg a pulcsijára, amin itt-ott apró cseppek nyomai láthatók. Lila, fehér, piros, kék...*
~Varázsital-színek... itt kotyvasztod őket a konyhában, de a kikötőbe küldtél vajákost keresni, mi?~
*Mert hát ahhoz a tejes történethez lazán kapcsolódik a manókocsonyáé is, ami még mindig ott lapul a zsebében. Mire azonban idáig jut gondolatban, a beszélgetés továbbhalad. Xavy talán észre sem veszi, hogy nem válaszol azonnal, csak nézi kutatón.*
- Aztyantól kaptam, mikor felvett. *mondja aztán óvatosan* Ez a Kereskedőház jelvénye. Hogyhogy neked nem adott?
~Talán vele is sumákoltál valamit...?~
*Bizony így van ez: ha a gyanakvás egyszer gyökeret vert (főleg egy olyan egyszerű lélekben, mint a szerzetesé), minden jószándékot benő, mint a Keresztes Ulsga, és nehéz kiirtani. Nem segít az sem, hogy Xavy nem emlékszik, melyik szobában lakik a főni haverja, aki valószínűleg a fogadó legfontosabb vendége.
Tovább firtatózni azonban nincs idő, mert a konyhából döngő léptek szűrődnek ki, és kisvártatva megjelenik a gazdájuk is. Nawanthirishardipandra menten fölegyenesedik. Már a pincéből fölfelé jövet buzgott benne a rendrakhatnék, az meg egyáltalán nincs rendjén, hogy mindenféle alakok talpig vasban csak úgy bevonulnak a hátsó ajtón és a konyhán keresztül masíroznak ki a vendégtérbe. Nagyon jó okot kell mondania ennek a fekete szarvasráknak, ha nem akarja, hogy egy bizonyos szerzetes kibontsa a páncéljából. A fekete szarvasrák pedig a várakozások ellenére tényleg nagyon jó okot mond. Nawanthiri megnézi a papírját: elolvasni ugyan nem tudja, de a kézírás ismerős neki a műhelyből, és a pecsét ugyanolyan leviatánt ábrázol, mint ami az ő gyűrűjén van. Fel is adja a harckészültségét, ám Őkóczisága közben elkezdi húzni a férfi agyát. Talán nem minden alap nélkül, mert annyit azért a szerzetes kiérez a kolléganője hangjából, hogy találkozott már ezzel a vértessel, és nem volt felhőtlen élmény. Nawanthiri tehát egyelőre kivárja, mi lesz ebből, udvariasan bólogatva és hümmögve, ahol kell. A bemutatkozás ráér később.*
5873. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-10 08:50:58
Üzenet elküldve: 2021-12-10 08:50:58
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az üzlet az üzlet//
*Felkuncog a szórakoztató hasonlaton, továbbra is imponál neki, hogy mindenféle szép bókot hall.*
- Nos, te lehetsz a megmentő herceg, de én azért messze állok egy hercegnőtől. Az igazi hercegnők magányban tengődve várnak arra az egyetlenre, aki megmenti őket. Én aligha vagyok ilyen...
*Majdnem kicsúszik a száján a hűséges szó, de végül az utolsó pillanatban visszanyeli.*
- Türelmes.
*Azzal se lenne baj, ha kimondta volna, hiszen már az elején tisztázta helyzetét, nyílt lapokkal játszanak. De azért hangosan kimondva súlyos vallomás lenne, amellyel egy feleség sem dicsekszik fennhangon. Azért mégis csak illik szégyellni a hűtlenséget, s nem laza poénok tárgyává tenni.
Arra semmiképp nem számít, hogy Merchen ajándékkal kedveskedik neki, így amikor a férfi előveszi a sálat, zavarában kicsit még el is pirul.*
- Valóban? Nekem hoztad?
*Hebeg, mint egy kamaszlány, de gyorsan összeszedi magát. Mégis csak egy felnőtt nő, kapott már ajándékot életében, igazán kezelheti komoly eleganciával a szituációt.*
- Köszönöm. Ez gyönyörű.
*Hálás, lágy csókot lehel a tündér ajkaira, miközben az nyaka köré tekeri a selymet.*
- Jól fog jönni a hidegben.
*Most már remélhetőleg semmi sem akadályozza őket az indulásban, s ha végre kilépnek a szoba ajtaján, gyorsan ráfordítja a kulcsot.*
- Igen, megírtam, elküldtem, holnap reggelre remélhetőleg választ is kapok.
*Hangjában felfedezhető egy kis kesernyés öröm, hiszen ha lebonyolítja az üzletet, hazatérhet, maga mögött hagyva a várost és a férfit.*
*Felkuncog a szórakoztató hasonlaton, továbbra is imponál neki, hogy mindenféle szép bókot hall.*
- Nos, te lehetsz a megmentő herceg, de én azért messze állok egy hercegnőtől. Az igazi hercegnők magányban tengődve várnak arra az egyetlenre, aki megmenti őket. Én aligha vagyok ilyen...
*Majdnem kicsúszik a száján a hűséges szó, de végül az utolsó pillanatban visszanyeli.*
- Türelmes.
*Azzal se lenne baj, ha kimondta volna, hiszen már az elején tisztázta helyzetét, nyílt lapokkal játszanak. De azért hangosan kimondva súlyos vallomás lenne, amellyel egy feleség sem dicsekszik fennhangon. Azért mégis csak illik szégyellni a hűtlenséget, s nem laza poénok tárgyává tenni.
Arra semmiképp nem számít, hogy Merchen ajándékkal kedveskedik neki, így amikor a férfi előveszi a sálat, zavarában kicsit még el is pirul.*
- Valóban? Nekem hoztad?
*Hebeg, mint egy kamaszlány, de gyorsan összeszedi magát. Mégis csak egy felnőtt nő, kapott már ajándékot életében, igazán kezelheti komoly eleganciával a szituációt.*
- Köszönöm. Ez gyönyörű.
*Hálás, lágy csókot lehel a tündér ajkaira, miközben az nyaka köré tekeri a selymet.*
- Jól fog jönni a hidegben.
*Most már remélhetőleg semmi sem akadályozza őket az indulásban, s ha végre kilépnek a szoba ajtaján, gyorsan ráfordítja a kulcsot.*
- Igen, megírtam, elküldtem, holnap reggelre remélhetőleg választ is kapok.
*Hangjában felfedezhető egy kis kesernyés öröm, hiszen ha lebonyolítja az üzletet, hazatérhet, maga mögött hagyva a várost és a férfit.*
5872. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-09 16:31:08
Üzenet elküldve: 2021-12-09 16:31:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Nawanthiri//
//érintőleg: küldetés//
//Limmen'or Ilri //
*Odaadja a kulcsot Nawantirinek, hogy az bezárhassa a pincét, bár most hogy odalenn kétséget kizáróan megállapították hulla az nyista, okafogyottnak érzi. A vér látványa a padlón egy küzdőtéren vagy gyakorlópályán úgy véli mindennapos, csak annyit jelent, hogy ritkán takarítják, aki meg beszagol a szekrénybe, az meg úgy járt. Mit szaglászik. Mikor végeztek, visszamászik a pult mögötti faládákra, hogy kilátszódjon a pult takarásából és szemügyre vehesse, hogy kik várnak azóta rá, meglepetésére szinte senki sincs a közelben. Majd a nő odahajol, hogy kérdezzen még valamit. Nem kicsit nyílnak tágra a szemei a zavartól, bár most neki se jut eszébe a másik neve, de bizonyos benne, hogy már bemutatkozott egyszer.*
-Te nem tudod, hogy engem hogy hívnak? Milyen lyukas lehet az agyad...he...he... *Sípol még az orrlyuka is miközben magára erőltet egy zavart nevetést.*
-Xavy vagyok. *Tesz a dolog végére pontot, hiszen nála teljesen elképzelhető, hogy csupán a piát teszi ki a pultra egy bemutatkozást követően. Nem igazán szívügye, hogy minden részeges tudja a nevét. *
-Te meg az a tejes lány vagy, akinek a piájába aranyérmét tettem. *Rakja hozzá gyorsan, csak hogy lássa a nő, hogy ő bizony tudja, hogy kivel van dolga.*
-Apropó, az ott a nyakadban... *Mutat a láncon függő gyűrűre.*
-Mi az ótvar és hol szerezted? *Mert hát neki is megtetszett, bár eddig nem igazán vonzották az ékszerek. A következő kérdésnél elnéz a Kancellár irányába, majd vissza.*
-Nem emlékszem. Azok ketten mikor lettek ilyen jóban? Bár nekem mindegy, csak hát a főni haverja, szóval nem kéne piszkálgatni a végén még harapni fog, de hogy melyik véége... *Teszi fel a két kezét, hogy aztán ő ebből szívesen kimaradna. Ekkor csapódik ki az ajtó és lép be rajta a tökig és még tovább felpáncélozott férfi. Kicsit szokatlan a látvány, de hát errefelé mindenféle gyagyás megfordul, már szinte meg se lepődik. A pulthoz lépked és be is mutatkozik de nyomban, majd el is mondja mi járatban. A papírost, amit az orra alá dug meg se nézi, mert bizony ismerős neki ez a név. Ez volt a kísérőjének a neve annak a kormos szukának, aki úgy nekiesett. Ritka egy ellenszenves némber volt az bizonyos, és ez enyhe kifejezés.*
-Ismerlek én? *Szűkül össze a szeme, miközben a pulton könyökölve próbál a páncélon áttekinteni. Bár már tudja, hogy bizony igen, csak a férfi szájából akarja hallani.*
-Nemrég találkoztunk... a... bizony... a... te voltál ott a... szántóföldön a madárijesztő! Tud mindenféle furcsa hangot kiadni a páncél miközben mozgatod, ezzel meg elriasztod a varjakat! *Csapja össze a tenyereit és meséli Nawanthirinek, van benne némi gúny, érződik, hogy lehet csak légből kapott az egész.*
A hozzászólás írója (Balkócza Xavylari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.09 18:26:41
//érintőleg: küldetés//
//Limmen'or Ilri //
*Odaadja a kulcsot Nawantirinek, hogy az bezárhassa a pincét, bár most hogy odalenn kétséget kizáróan megállapították hulla az nyista, okafogyottnak érzi. A vér látványa a padlón egy küzdőtéren vagy gyakorlópályán úgy véli mindennapos, csak annyit jelent, hogy ritkán takarítják, aki meg beszagol a szekrénybe, az meg úgy járt. Mit szaglászik. Mikor végeztek, visszamászik a pult mögötti faládákra, hogy kilátszódjon a pult takarásából és szemügyre vehesse, hogy kik várnak azóta rá, meglepetésére szinte senki sincs a közelben. Majd a nő odahajol, hogy kérdezzen még valamit. Nem kicsit nyílnak tágra a szemei a zavartól, bár most neki se jut eszébe a másik neve, de bizonyos benne, hogy már bemutatkozott egyszer.*
-Te nem tudod, hogy engem hogy hívnak? Milyen lyukas lehet az agyad...he...he... *Sípol még az orrlyuka is miközben magára erőltet egy zavart nevetést.*
-Xavy vagyok. *Tesz a dolog végére pontot, hiszen nála teljesen elképzelhető, hogy csupán a piát teszi ki a pultra egy bemutatkozást követően. Nem igazán szívügye, hogy minden részeges tudja a nevét. *
-Te meg az a tejes lány vagy, akinek a piájába aranyérmét tettem. *Rakja hozzá gyorsan, csak hogy lássa a nő, hogy ő bizony tudja, hogy kivel van dolga.*
-Apropó, az ott a nyakadban... *Mutat a láncon függő gyűrűre.*
-Mi az ótvar és hol szerezted? *Mert hát neki is megtetszett, bár eddig nem igazán vonzották az ékszerek. A következő kérdésnél elnéz a Kancellár irányába, majd vissza.*
-Nem emlékszem. Azok ketten mikor lettek ilyen jóban? Bár nekem mindegy, csak hát a főni haverja, szóval nem kéne piszkálgatni a végén még harapni fog, de hogy melyik véége... *Teszi fel a két kezét, hogy aztán ő ebből szívesen kimaradna. Ekkor csapódik ki az ajtó és lép be rajta a tökig és még tovább felpáncélozott férfi. Kicsit szokatlan a látvány, de hát errefelé mindenféle gyagyás megfordul, már szinte meg se lepődik. A pulthoz lépked és be is mutatkozik de nyomban, majd el is mondja mi járatban. A papírost, amit az orra alá dug meg se nézi, mert bizony ismerős neki ez a név. Ez volt a kísérőjének a neve annak a kormos szukának, aki úgy nekiesett. Ritka egy ellenszenves némber volt az bizonyos, és ez enyhe kifejezés.*
-Ismerlek én? *Szűkül össze a szeme, miközben a pulton könyökölve próbál a páncélon áttekinteni. Bár már tudja, hogy bizony igen, csak a férfi szájából akarja hallani.*
-Nemrég találkoztunk... a... bizony... a... te voltál ott a... szántóföldön a madárijesztő! Tud mindenféle furcsa hangot kiadni a páncél miközben mozgatod, ezzel meg elriasztod a varjakat! *Csapja össze a tenyereit és meséli Nawanthirinek, van benne némi gúny, érződik, hogy lehet csak légből kapott az egész.*
A hozzászólás írója (Balkócza Xavylari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.09 18:26:41
5871. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-08 07:24:37
Üzenet elküldve: 2021-12-08 07:24:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
//érintőleg Limmen'or Ilri és a lányok//
*A fiaskó azonnal kibukik. Yeza nem az a típus, aki nem hibázik (kiváltképp, ha igazán fontos dolgokról van szó). Az igyekezet olykor egy irányba ragadja az embert, s bár erősen próbál figyelni minden részletre, de ezek a részletek leginkább a Kancellárra terjednek ki. A férfi vonásain átsuhanó megrökönyödés forrását hamar összerakja, s lesütött pillás mosolygással igyekszik elsimítani, mint egy túl messzire ment tréfát. Elvégre ha valaki ily előszeretettel hivatkozik a korára, az ne lepődjön meg a ilyesmin, ha még távol is áll egy segítségre szoruló aggastyántól.
Yeza egy alázatos és igézően tiszeletteljes meghajlással enged teret annak, hogy a férfi rendezze a felborult viszonyokat a kar nyújtásának szent rituáléjában. "Tréfája" pedig talán bocsánatos bűnné szelídül a kellemes rálátás mellett.*
- Ha én is? *mosolyodik el álszerényen.* - De uram, egy ilyen Méltóság óhaja bársonyba foglalt törvény. *Duruzsoló hízelgés, a hatalom kéjes hívságait simító törleszkedés.* - A törvények pedig, úgy hírlik, mindig a megfelelő irányba vezetnek.
*Ha Yeza jobban a nyakára tudott volna hágni ellenérzéseinek, talán ügyeskedése hármasban viszi őket az emeletre, de épp elég a mélységiek iránti viszolygását tapogatózó érdeklődés álcája alatt tartani. A testőr nem sok hajlandóságot mutat, hogy csatlakozzon hozzájuk. Már-már ignorálja az édelgő kettőst.
Yeza lábujjhegyre emelkedik, hogy a Kancellár fülébe súghasson.*
- Bár vérpezsdítő lenne, ha utasítanád *duruzsolja, míg a mélységi nőre pillant a szeme sarkából, természetesen mindennemű kétség nélkül feltételezve a jogot, s talán a kormos részéről a csupán noszogatásra váró hajlandóságot* - hagyjuk máskorra. Most jobb volna engedni az önzésnek, hogy csak a magaménak tudhatom e kivételes társaságot.
*A Kancellár szavaiból úgy veszi ki, hogy ezúttal így találkozik a legjobban az ajánlat a kívánalmakkal. Egy kicsit azért meglepi, de betudja a testőr jócskán hűvös hangulatának.
Felfelé indultukban nem tudja nem észrevenni a fogadóba érkező alakot. Nagyon rossz érzése van vele kapcsolatban, ami csak részben tudható be annak, hogy mindig gyanakvással nézett azokra, akik talpig vasban, teljes fegyverzettel trappolnak be egy ivóba. Nawanthirire pillant. Reméli, hogy a Kalmár hölgyei tudják kezelni a helyzetet, de azért örülne egy megerősítő biccentésnek.
Odafent első dolga, hogy rak még a tűzre, aztán míg a tharg Méltóság kényelembe helyezi magát, ő behúzza a sötétítő függönyöket. Csupán egy pillanatra időzik el a pillantása Arthenior utcáinak látképén.*
- Elképesztő. Az elmúlt hatokban szinte alig dugtam ki az orrom a fogadóból. Azt sem tudom, mi hír a városban *csóválja a fejét mosolyogva, aztán befejezi a függönnyel való bívelődést és a férfihoz lép. Mögé kerül. Vállára simított keze kellemes, masszírozó mozdulattal kedveskedik.* - Te, uram, a Vashegyen tartod székhelyed, mégis meglehet, tájékozottabb vagy énnálam szülővárosod ügyeiben. Sokat változott, mióta utoljára itt jártál? *próbálkozik újra, de közben ujjacskái igyekeznek kellőképp elvonni a figyelmet a puhatolózás tényéről, ahogy meglazítják a Kancellár felsőruházatát.*
//érintőleg Limmen'or Ilri és a lányok//
*A fiaskó azonnal kibukik. Yeza nem az a típus, aki nem hibázik (kiváltképp, ha igazán fontos dolgokról van szó). Az igyekezet olykor egy irányba ragadja az embert, s bár erősen próbál figyelni minden részletre, de ezek a részletek leginkább a Kancellárra terjednek ki. A férfi vonásain átsuhanó megrökönyödés forrását hamar összerakja, s lesütött pillás mosolygással igyekszik elsimítani, mint egy túl messzire ment tréfát. Elvégre ha valaki ily előszeretettel hivatkozik a korára, az ne lepődjön meg a ilyesmin, ha még távol is áll egy segítségre szoruló aggastyántól.
Yeza egy alázatos és igézően tiszeletteljes meghajlással enged teret annak, hogy a férfi rendezze a felborult viszonyokat a kar nyújtásának szent rituáléjában. "Tréfája" pedig talán bocsánatos bűnné szelídül a kellemes rálátás mellett.*
- Ha én is? *mosolyodik el álszerényen.* - De uram, egy ilyen Méltóság óhaja bársonyba foglalt törvény. *Duruzsoló hízelgés, a hatalom kéjes hívságait simító törleszkedés.* - A törvények pedig, úgy hírlik, mindig a megfelelő irányba vezetnek.
*Ha Yeza jobban a nyakára tudott volna hágni ellenérzéseinek, talán ügyeskedése hármasban viszi őket az emeletre, de épp elég a mélységiek iránti viszolygását tapogatózó érdeklődés álcája alatt tartani. A testőr nem sok hajlandóságot mutat, hogy csatlakozzon hozzájuk. Már-már ignorálja az édelgő kettőst.
Yeza lábujjhegyre emelkedik, hogy a Kancellár fülébe súghasson.*
- Bár vérpezsdítő lenne, ha utasítanád *duruzsolja, míg a mélységi nőre pillant a szeme sarkából, természetesen mindennemű kétség nélkül feltételezve a jogot, s talán a kormos részéről a csupán noszogatásra váró hajlandóságot* - hagyjuk máskorra. Most jobb volna engedni az önzésnek, hogy csak a magaménak tudhatom e kivételes társaságot.
*A Kancellár szavaiból úgy veszi ki, hogy ezúttal így találkozik a legjobban az ajánlat a kívánalmakkal. Egy kicsit azért meglepi, de betudja a testőr jócskán hűvös hangulatának.
Felfelé indultukban nem tudja nem észrevenni a fogadóba érkező alakot. Nagyon rossz érzése van vele kapcsolatban, ami csak részben tudható be annak, hogy mindig gyanakvással nézett azokra, akik talpig vasban, teljes fegyverzettel trappolnak be egy ivóba. Nawanthirire pillant. Reméli, hogy a Kalmár hölgyei tudják kezelni a helyzetet, de azért örülne egy megerősítő biccentésnek.
Odafent első dolga, hogy rak még a tűzre, aztán míg a tharg Méltóság kényelembe helyezi magát, ő behúzza a sötétítő függönyöket. Csupán egy pillanatra időzik el a pillantása Arthenior utcáinak látképén.*
- Elképesztő. Az elmúlt hatokban szinte alig dugtam ki az orrom a fogadóból. Azt sem tudom, mi hír a városban *csóválja a fejét mosolyogva, aztán befejezi a függönnyel való bívelődést és a férfihoz lép. Mögé kerül. Vállára simított keze kellemes, masszírozó mozdulattal kedveskedik.* - Te, uram, a Vashegyen tartod székhelyed, mégis meglehet, tájékozottabb vagy énnálam szülővárosod ügyeiben. Sokat változott, mióta utoljára itt jártál? *próbálkozik újra, de közben ujjacskái igyekeznek kellőképp elvonni a figyelmet a puhatolózás tényéről, ahogy meglazítják a Kancellár felsőruházatát.*
5870. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-07 19:30:12
Üzenet elküldve: 2021-12-07 19:30:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Kóczi, Nawanthiri //
// Érintőleg: küldetés //
* Elfogadva Aztyan szavait, határozott léptekkel indul el a fogadó helység felé. Az egyik segéd pont arra téved, hogy a megfelelő irányba irányítsa a melák páncélost. Ahogyan a pöröly lesújt, úgy csapja ki a hátsó fogadó ajtót. Nem szándékosan, inkább csak még nem tudja mennyire fogja vissza magát. Ha magára vonja a figyelmet ezzel, akkor tovább lép a pult mögötti résznél. A fogadótér belülről igazán barátságos pasztellszínt kapott, amit csak nővére miatt ismer fel egyáltalán. A falakon trófeák, állatbőrök és pajzsok sorakoznak. Belépve szemben a pult áll, előtte kényelmes távolságban asztalok és székek, balra a pult sarkában oldal kemence, előtte pár kényelmes fotel. Igazán hangulatosra sikeredett maga az összkép. Belépve már látta a két hölgyet. De most már kénytelen is megközelíteni őket. Hisz mostantól ő is tagja csapatuknak. Illő hát bemutatkoznia. Talán a nagy melákon nem látszik, de két bájos hölgy társaságába gondjai is akadhatnak. Eddig mindig jelen volt Lillym, így nem volt hasonló problémája. De mostantól nélküle kell meg birkóznia a problémákkal. Az egyik nő inkább emlékezteti egy határozott lovag jellemre. Széles vállakkal és hatalmas keblekkel áldotta meg valamelyik istenség. Haja színe inkább a gesztenyére emlékezteti Limment. A másik pedig ~ Oh jaj. ~ Jegyzi meg fejben. Ezt a kis vas gyúrót is már látta életében, pont akkor mikor háborgott a tenger a nővére és a gnóm között. Szerencsére, ő kimaradt a perpatvarból, így már érzi is ahogyan a hirtelen feltűnő nyomás megszűnik. Hasonló kinézete van mint a nagyobbik hölgyeménynek. ~ Az összkép mindenképp csodálatos, mind kettő hölggyel szemben. ~ Az eddigi határozottságával még biccent a feltekintő vendégek felé. Ne lehessen mondani, hogy a kolosszusra ne lehessen mondani, hogy illetlen volna. Közelebb lépve a két új partnere felé meg is szólal. *
- Üdvözletem, Limmen'or Ilri a nevem. Mától én leszek az Wegtoreni Kalmár egyik új őre. * Papírját elővéve a zsebéből a lányok felé nyújtja. * - Aztyan kérte, hogy itt kezdjem a bemutatkozást, ha bármi gondotok van kérlek szóljatok. Illetve megbíztak azzal, hogy ha mostantól bármi gond lenne, intézkedhetek. * Egy levegővel folytatja is tovább. * - Bár kétlem, hogy a két bájos hölgy védelmemre szorulna, de természetesen számíthatnak rám.
* Egy kisebb biccentés keretébe meghajol a hölgyek előtt. Remélhetőleg, befogják fogadni a buta melákot, hisz nem is lenne nagyobb öröm számára. *
// Érintőleg: küldetés //
* Elfogadva Aztyan szavait, határozott léptekkel indul el a fogadó helység felé. Az egyik segéd pont arra téved, hogy a megfelelő irányba irányítsa a melák páncélost. Ahogyan a pöröly lesújt, úgy csapja ki a hátsó fogadó ajtót. Nem szándékosan, inkább csak még nem tudja mennyire fogja vissza magát. Ha magára vonja a figyelmet ezzel, akkor tovább lép a pult mögötti résznél. A fogadótér belülről igazán barátságos pasztellszínt kapott, amit csak nővére miatt ismer fel egyáltalán. A falakon trófeák, állatbőrök és pajzsok sorakoznak. Belépve szemben a pult áll, előtte kényelmes távolságban asztalok és székek, balra a pult sarkában oldal kemence, előtte pár kényelmes fotel. Igazán hangulatosra sikeredett maga az összkép. Belépve már látta a két hölgyet. De most már kénytelen is megközelíteni őket. Hisz mostantól ő is tagja csapatuknak. Illő hát bemutatkoznia. Talán a nagy melákon nem látszik, de két bájos hölgy társaságába gondjai is akadhatnak. Eddig mindig jelen volt Lillym, így nem volt hasonló problémája. De mostantól nélküle kell meg birkóznia a problémákkal. Az egyik nő inkább emlékezteti egy határozott lovag jellemre. Széles vállakkal és hatalmas keblekkel áldotta meg valamelyik istenség. Haja színe inkább a gesztenyére emlékezteti Limment. A másik pedig ~ Oh jaj. ~ Jegyzi meg fejben. Ezt a kis vas gyúrót is már látta életében, pont akkor mikor háborgott a tenger a nővére és a gnóm között. Szerencsére, ő kimaradt a perpatvarból, így már érzi is ahogyan a hirtelen feltűnő nyomás megszűnik. Hasonló kinézete van mint a nagyobbik hölgyeménynek. ~ Az összkép mindenképp csodálatos, mind kettő hölggyel szemben. ~ Az eddigi határozottságával még biccent a feltekintő vendégek felé. Ne lehessen mondani, hogy a kolosszusra ne lehessen mondani, hogy illetlen volna. Közelebb lépve a két új partnere felé meg is szólal. *
- Üdvözletem, Limmen'or Ilri a nevem. Mától én leszek az Wegtoreni Kalmár egyik új őre. * Papírját elővéve a zsebéből a lányok felé nyújtja. * - Aztyan kérte, hogy itt kezdjem a bemutatkozást, ha bármi gondotok van kérlek szóljatok. Illetve megbíztak azzal, hogy ha mostantól bármi gond lenne, intézkedhetek. * Egy levegővel folytatja is tovább. * - Bár kétlem, hogy a két bájos hölgy védelmemre szorulna, de természetesen számíthatnak rám.
* Egy kisebb biccentés keretébe meghajol a hölgyek előtt. Remélhetőleg, befogják fogadni a buta melákot, hisz nem is lenne nagyobb öröm számára. *
5869. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-07 09:35:16
Üzenet elküldve: 2021-12-07 09:35:16
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Kóczi//
//érintőleg: küldetés//
//Pincearéna lezárva//
*Amikor felérnek az ivóba, rögtön Yezát és Habrertus uraságot kezdi keresni a tekintetével. Mikor látja, hogy épp indulóban vannak felfelé, Ninreya kisasszony pedig egészen belemerült a CCC fehér ízvilágába, vissza is fordul Kóczihoz. Azzal a jellegzetes arccal, amivel a felszolgálók "nemfigyelnek", hogy aztán valahogy mégis annál a vendégnél teremjenek, amelyiknek épp szüksége van rájuk.
Amíg a gnóm lány eligazítja, hogy merre találja Mikarrt, elkéri tőle a pincekulcsot, bezárja vele az arénát, aztán a visszateszi a helyére. Remélhetőleg hamar megtalálja a másik csapost. Talán még az is kiderülhet, hogy fölöslegesen aggódott, és Sulim békében nyugszik a temetőben. Mielőtt azonban utánajárna ennek, szépen megköszöni a segítséget, rákönyököl a pultra, közelebb inti magához Kóczit, és a legszigorúbb konspirálás közepette felteszi neki a tízezer aranyas kérdést:*
- Neked mi a neved?
*E kulcsfontosságú információt ugyanis nem bírta eddig kiszedni belőle, hiába tett rá két kísérletet is. Hátha harmadjára sikerül. A konspirálás azonban ennyinél nem áll meg, sőt, csak a következő kérdéssel kezdődik igazán:*
- Annak az uraságnak, aki Yezával van, melyik a szobája? *int a fejével a jó kancellár irányába. Ha nem muszáj, nem sompolyogna utánuk csak ezért. Még a végén azt hinnék, figyeli őket. Micsoda tapintatlanság volna...*
//érintőleg: küldetés//
//Pincearéna lezárva//
*Amikor felérnek az ivóba, rögtön Yezát és Habrertus uraságot kezdi keresni a tekintetével. Mikor látja, hogy épp indulóban vannak felfelé, Ninreya kisasszony pedig egészen belemerült a CCC fehér ízvilágába, vissza is fordul Kóczihoz. Azzal a jellegzetes arccal, amivel a felszolgálók "nemfigyelnek", hogy aztán valahogy mégis annál a vendégnél teremjenek, amelyiknek épp szüksége van rájuk.
Amíg a gnóm lány eligazítja, hogy merre találja Mikarrt, elkéri tőle a pincekulcsot, bezárja vele az arénát, aztán a visszateszi a helyére. Remélhetőleg hamar megtalálja a másik csapost. Talán még az is kiderülhet, hogy fölöslegesen aggódott, és Sulim békében nyugszik a temetőben. Mielőtt azonban utánajárna ennek, szépen megköszöni a segítséget, rákönyököl a pultra, közelebb inti magához Kóczit, és a legszigorúbb konspirálás közepette felteszi neki a tízezer aranyas kérdést:*
- Neked mi a neved?
*E kulcsfontosságú információt ugyanis nem bírta eddig kiszedni belőle, hiába tett rá két kísérletet is. Hátha harmadjára sikerül. A konspirálás azonban ennyinél nem áll meg, sőt, csak a következő kérdéssel kezdődik igazán:*
- Annak az uraságnak, aki Yezával van, melyik a szobája? *int a fejével a jó kancellár irányába. Ha nem muszáj, nem sompolyogna utánuk csak ezért. Még a végén azt hinnék, figyeli őket. Micsoda tapintatlanság volna...*
5868. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-07 07:33:18
Üzenet elküldve: 2021-12-07 07:33:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Nawanthiri//
*Mikor a nő említi, hogy ha felkelt volna, már bizonyára előbújt volna, kicsit megnyugszik, mert itt valóban nem sok helyre lehet elbújni és már mindenhol keresték. Némi keresgélés után elindul felfelé és csak kilépve az ajtón áll meg.*
-Már régebben láttam, az egyik vendéggel volt elfoglalva, aztán eltűnt. *Magyarázza, közben pedig felsétál az állványára és körbe tekint, de nem akad meg a szeme a férfi, pedig aztán nem olyan kis darab ember, mint ő maga.*
-Elképzelhető, hogy a konyhában lesz, vagy a szobákra nyíló folyosón kalauzol valakit, de az tuti, hogy errefelé láttam. *Mondja és valahogy nem hiszi el, hogy tényleg nincs a környéken. ~A kis naplopó, bizonyára a raktárban alszik! ~ Ugyanis már kezd neki is gyanúsnak lenni, hogy bizony sokszor eltűnik. Bár ez általában azt is jelenti, hogy ő meg szabadon lustálkodhat, így annyira még nem vette a szívére a dolgot.*
*Mikor a nő említi, hogy ha felkelt volna, már bizonyára előbújt volna, kicsit megnyugszik, mert itt valóban nem sok helyre lehet elbújni és már mindenhol keresték. Némi keresgélés után elindul felfelé és csak kilépve az ajtón áll meg.*
-Már régebben láttam, az egyik vendéggel volt elfoglalva, aztán eltűnt. *Magyarázza, közben pedig felsétál az állványára és körbe tekint, de nem akad meg a szeme a férfi, pedig aztán nem olyan kis darab ember, mint ő maga.*
-Elképzelhető, hogy a konyhában lesz, vagy a szobákra nyíló folyosón kalauzol valakit, de az tuti, hogy errefelé láttam. *Mondja és valahogy nem hiszi el, hogy tényleg nincs a környéken. ~A kis naplopó, bizonyára a raktárban alszik! ~ Ugyanis már kezd neki is gyanúsnak lenni, hogy bizony sokszor eltűnik. Bár ez általában azt is jelenti, hogy ő meg szabadon lustálkodhat, így annyira még nem vette a szívére a dolgot.*
5867. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-06 09:39:19
Üzenet elküldve: 2021-12-06 09:39:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
*Hubi elmosolyodik a változatosság kedvéért. Hirtelenjében két dolgot tudna kiemelni, amit a Vashegyen nem ismernek fel benne. Egyik természetesen a tudományos élet terén elért kétségbevonhatatlan eredményei, de ezen rég nem lepődik meg, vagy veszi különösebben rossz néven. Arrafelé kevés akad, aki maga is hasonló téren árul el érdeklődést. A másik pedig az a kellem és igényesség ami a jó kancellár sajátja. Ezzel együtt nem lehetne azt mondani rá, hogy igazságtalan lenne, természetesen tudja értékelni a thargok egyszerű egyenességét, nyers őszinteségét, de de bizony nem egyszer fordult elő, hogy fájdalmasan egyedül érezte magát. Ha pedig ismerné Yeza kis csalódottságának okát, valószínűleg őszintén elcsodálkozna. Mivel mondhatjuk úgy, hogy pillanatnyi hóbort, hirtelen jött elhatározás volt az oka, hogy Artheniorba látogat, nem pedig valami fontosabb államügy vagy tudományos indíték, nem is tartja fontosnak, hogy ittlétéről hosszasabban beszéljen. Hiszen nem nagy horderejű ügy. Ezzel együtt elvárta volna, hogy a város hivatalos küldöttsége fogadja érkeztekor, de mivel jövetelét nem jelentette be előre, ez a hiányosság elnézhető Arthenior vezetőinek.*
- Ezzel nem szállhatok vitába. *bazsalyog és bár ezt lehet úgy is érteni, hogy a neki járó kiváltságokra gondol, de ezúttal nem erről van szó. Nemcsak erről.*
- A fogadó kényelme, a bor kiváló minősége valóban kielégíti a legkényesebb ízlésű vendégek óhajait is. A kitűnő társaságról nem is beszélve.
*Valahol bízik benne, hogy a kitűnő társaság azért nem szokta minden kifinomult vendég igényeit kielégíteni, de ha arra gondol, hogy mi volt a Wegtoreni Kalmár azelőtt, már nem lát benne olyan sok kivetnivalót. Amikor felállnak az asztaltól, mintha egy árnyalatnyi megütközés lenne rajta észrevehető. Hubi úriember, mint azt végre felismerték, ráadásul a régivágású fajtából. Példának okáért úgy tartja helyesnek, ha a férfiember vezeti az asszonyszemélyt. Ő a karját nyújtja, a nő pedig elfogadja azt. Nem pedig fordítva. A jó kancellár egy jól irányított, rendezett világban hisz, ahol mindenki tudja, hogy hol a helye. No de egy ilyen kis apróságon a jelen helyzetben könnyedén átsiklik.*
- Csak ha te is úgy óhajtod.
*Hubi a maga részéről egyáltalán nem idegenkedne egy édeshármastól. Küzdelmes élete során szinte mindent kipróbált már amihez kedve volt, ez speciel kimaradt eddig.*
- Bár úgy érzem, hogy nem testőrre lenne most szükségem.
*Nem teszi fel a kérdést, hogy kell-e valaki aki esetleg megvédené, elvégre nem valószínű, hogy Yeza megosztaná vele ha a torkát óhajtaná átvágni, de az előbbi kijelentés akár kérdésként is értelmezhető. Azt a tévedést, amire egyébként Reyával rá is erősítettek, miszerint a testőre lenne, most sem cáfolja meg. Jól van ez így. Ha pedig a sötételf inkább a valóban kifogástalan bor társaságában múlatná inkább az időt, azt sem veszi rossz néven. Akárhogy is, kettesben vagy hármasban, hamarosan ismét az emeleten találhatják maguk.*
*Hubi elmosolyodik a változatosság kedvéért. Hirtelenjében két dolgot tudna kiemelni, amit a Vashegyen nem ismernek fel benne. Egyik természetesen a tudományos élet terén elért kétségbevonhatatlan eredményei, de ezen rég nem lepődik meg, vagy veszi különösebben rossz néven. Arrafelé kevés akad, aki maga is hasonló téren árul el érdeklődést. A másik pedig az a kellem és igényesség ami a jó kancellár sajátja. Ezzel együtt nem lehetne azt mondani rá, hogy igazságtalan lenne, természetesen tudja értékelni a thargok egyszerű egyenességét, nyers őszinteségét, de de bizony nem egyszer fordult elő, hogy fájdalmasan egyedül érezte magát. Ha pedig ismerné Yeza kis csalódottságának okát, valószínűleg őszintén elcsodálkozna. Mivel mondhatjuk úgy, hogy pillanatnyi hóbort, hirtelen jött elhatározás volt az oka, hogy Artheniorba látogat, nem pedig valami fontosabb államügy vagy tudományos indíték, nem is tartja fontosnak, hogy ittlétéről hosszasabban beszéljen. Hiszen nem nagy horderejű ügy. Ezzel együtt elvárta volna, hogy a város hivatalos küldöttsége fogadja érkeztekor, de mivel jövetelét nem jelentette be előre, ez a hiányosság elnézhető Arthenior vezetőinek.*
- Ezzel nem szállhatok vitába. *bazsalyog és bár ezt lehet úgy is érteni, hogy a neki járó kiváltságokra gondol, de ezúttal nem erről van szó. Nemcsak erről.*
- A fogadó kényelme, a bor kiváló minősége valóban kielégíti a legkényesebb ízlésű vendégek óhajait is. A kitűnő társaságról nem is beszélve.
*Valahol bízik benne, hogy a kitűnő társaság azért nem szokta minden kifinomult vendég igényeit kielégíteni, de ha arra gondol, hogy mi volt a Wegtoreni Kalmár azelőtt, már nem lát benne olyan sok kivetnivalót. Amikor felállnak az asztaltól, mintha egy árnyalatnyi megütközés lenne rajta észrevehető. Hubi úriember, mint azt végre felismerték, ráadásul a régivágású fajtából. Példának okáért úgy tartja helyesnek, ha a férfiember vezeti az asszonyszemélyt. Ő a karját nyújtja, a nő pedig elfogadja azt. Nem pedig fordítva. A jó kancellár egy jól irányított, rendezett világban hisz, ahol mindenki tudja, hogy hol a helye. No de egy ilyen kis apróságon a jelen helyzetben könnyedén átsiklik.*
- Csak ha te is úgy óhajtod.
*Hubi a maga részéről egyáltalán nem idegenkedne egy édeshármastól. Küzdelmes élete során szinte mindent kipróbált már amihez kedve volt, ez speciel kimaradt eddig.*
- Bár úgy érzem, hogy nem testőrre lenne most szükségem.
*Nem teszi fel a kérdést, hogy kell-e valaki aki esetleg megvédené, elvégre nem valószínű, hogy Yeza megosztaná vele ha a torkát óhajtaná átvágni, de az előbbi kijelentés akár kérdésként is értelmezhető. Azt a tévedést, amire egyébként Reyával rá is erősítettek, miszerint a testőre lenne, most sem cáfolja meg. Jól van ez így. Ha pedig a sötételf inkább a valóban kifogástalan bor társaságában múlatná inkább az időt, azt sem veszi rossz néven. Akárhogy is, kettesben vagy hármasban, hamarosan ismét az emeleten találhatják maguk.*
5866. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-05 10:04:21
Üzenet elküldve: 2021-12-05 10:04:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
- Akárcsak Kegyelmed *bólint a Báró úriemberségét leszögező kijelentésre. Ügyesen játszik a hangsúllyal a beste, ébren hagyja a dilemmát, hogy vajon mit is kell kihallani ebből.
Yeza is szeret virágnyelvet használni, de gyakorta oly pimaszul, hogy giz-gazosból is arcpirítóan párállik a bujaság, hiába igyekszik az ember nem elvonatkoztatni a szó szerinti értelmezéstől.
Az elismerés témája kiváló kapaszkodónak bizonyul, ami nem meglepő. Ezzel sokakat meg lehet fogni. Tulajdonképpen még őt is. Yeza pedig nem szégyellős ilyen tekintetben sem, a bókot egyértelműen és elvitathatatlanul veszi magára. A vonásaira költöző mosolygás szinte fürdőzik benne.
A Kancellár ittlétének részleteivel már nem ilyen szerencsés. Hiába rugaszkodik neki többedjére is, hogy mindig kicsit máshonnan hozza szóba, ezúttal se lesz gazdagabb értékelhető információkkal. Igaz, az újbóli bók kissé elsimítja efeletti bosszúságát. A mézes-mázas szavak sajnos jobban a közelébe férkőznek, mint illene. Viszontagságos és megbecsülésben meglehetősen szűkölködő időszakot tudhat maga mögött. Nem csoda, ha kicsit elcsábul a gondolatra.*
- Ugyan, ugyan *csóválja a fejét a "korombéli" degradáló felhangjaira.* - Ez csak természetes. Méltóságodnak a legjobb jár. Kényelemmel pedig nem fukarkodik a wegtoreni vendégszeretet *mondja, s már emelkedik is fel ültéből, hogy karját nyújtva az emeletre kísérhesse az ücsörgésben elgémberedett jó Kancellárt. A habókosan megbicsakló kifejezésre csak elnéző derűvel kuncog egy elsuhanó pillanatra, aztán máris útjára engedi. A férfiba karol, de nem pont úgy, ahogy aggastyánokat szokás támogatni. Kellemesen, de nem tolakodón simul hozzá. Nyakának hajlatában érezni a wegtoreni tűzliliom buja aromáját.*
- A testőröd nem tart velünk? *súgja a Kancellár fülébe, miközben a mélységi nőre pillant, aztán vissza a férfira, s az az apró kis mosoly a szája szegletében most valahogy mintha tényleg arcpirítóan szemérmetlen dolgok felé sodorná a képzeletet. ...De mindez bizonyára csak a férfiúi természet kaján játéka. Bizonyára!*
- Akárcsak Kegyelmed *bólint a Báró úriemberségét leszögező kijelentésre. Ügyesen játszik a hangsúllyal a beste, ébren hagyja a dilemmát, hogy vajon mit is kell kihallani ebből.
Yeza is szeret virágnyelvet használni, de gyakorta oly pimaszul, hogy giz-gazosból is arcpirítóan párállik a bujaság, hiába igyekszik az ember nem elvonatkoztatni a szó szerinti értelmezéstől.
Az elismerés témája kiváló kapaszkodónak bizonyul, ami nem meglepő. Ezzel sokakat meg lehet fogni. Tulajdonképpen még őt is. Yeza pedig nem szégyellős ilyen tekintetben sem, a bókot egyértelműen és elvitathatatlanul veszi magára. A vonásaira költöző mosolygás szinte fürdőzik benne.
A Kancellár ittlétének részleteivel már nem ilyen szerencsés. Hiába rugaszkodik neki többedjére is, hogy mindig kicsit máshonnan hozza szóba, ezúttal se lesz gazdagabb értékelhető információkkal. Igaz, az újbóli bók kissé elsimítja efeletti bosszúságát. A mézes-mázas szavak sajnos jobban a közelébe férkőznek, mint illene. Viszontagságos és megbecsülésben meglehetősen szűkölködő időszakot tudhat maga mögött. Nem csoda, ha kicsit elcsábul a gondolatra.*
- Ugyan, ugyan *csóválja a fejét a "korombéli" degradáló felhangjaira.* - Ez csak természetes. Méltóságodnak a legjobb jár. Kényelemmel pedig nem fukarkodik a wegtoreni vendégszeretet *mondja, s már emelkedik is fel ültéből, hogy karját nyújtva az emeletre kísérhesse az ücsörgésben elgémberedett jó Kancellárt. A habókosan megbicsakló kifejezésre csak elnéző derűvel kuncog egy elsuhanó pillanatra, aztán máris útjára engedi. A férfiba karol, de nem pont úgy, ahogy aggastyánokat szokás támogatni. Kellemesen, de nem tolakodón simul hozzá. Nyakának hajlatában érezni a wegtoreni tűzliliom buja aromáját.*
- A testőröd nem tart velünk? *súgja a Kancellár fülébe, miközben a mélységi nőre pillant, aztán vissza a férfira, s az az apró kis mosoly a szája szegletében most valahogy mintha tényleg arcpirítóan szemérmetlen dolgok felé sodorná a képzeletet. ...De mindez bizonyára csak a férfiúi természet kaján játéka. Bizonyára!*
5865. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-03 07:52:05
Üzenet elküldve: 2021-12-03 07:52:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Nawanthiri//
//A pince irányába//
*A nő nem igazán beszédes, de ami őt érdekli azt csak kiböki azért.*
-Helyes. *Vágja rá gyorsan, miután megtudja, hogy miben is hunyt el a pincében fekvő fejvadász, azaz, akiről Nawa ezt állítja. A vagdosást sem bánja a nő, így megfog egy üvegkorsót, egy kést és felmászik, hogy leemelje a pincekulcsot is.*
-Mehetünk. *Mondja majd már az ajtó előtt is terem és nyitja, mert hát ezt jobb minél hamarabb elintézni, neki más dolga is lenne. Az meg, hogy mit fog generálni, ha a testet nem találják meg az említett helyen, még a jövő zenéje. ~Csak legyél ott és kész! ~ Szurkol nagyon, majd hozzáteszi magában: ~Megpusztulva természetesen. ~ Mert hát, ha az isteneknek van humora a végén még valami élőholt izé ugrana ki a szekrényből, miközben a nyomokat vizslatnák, amit nagyon nem szeretne.*
//A pince irányába//
*A nő nem igazán beszédes, de ami őt érdekli azt csak kiböki azért.*
-Helyes. *Vágja rá gyorsan, miután megtudja, hogy miben is hunyt el a pincében fekvő fejvadász, azaz, akiről Nawa ezt állítja. A vagdosást sem bánja a nő, így megfog egy üvegkorsót, egy kést és felmászik, hogy leemelje a pincekulcsot is.*
-Mehetünk. *Mondja majd már az ajtó előtt is terem és nyitja, mert hát ezt jobb minél hamarabb elintézni, neki más dolga is lenne. Az meg, hogy mit fog generálni, ha a testet nem találják meg az említett helyen, még a jövő zenéje. ~Csak legyél ott és kész! ~ Szurkol nagyon, majd hozzáteszi magában: ~Megpusztulva természetesen. ~ Mert hát, ha az isteneknek van humora a végén még valami élőholt izé ugrana ki a szekrényből, miközben a nyomokat vizslatnák, amit nagyon nem szeretne.*
5864. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-02 17:54:02
Üzenet elküldve: 2021-12-02 17:54:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Az üzlet az üzlet//
*Merchen jön, lát és kopog. Az ajtó pedig hamarosan kitárul előtte, és ismét csak lenyűgöző látványban lehet része. Nem is igazán szándékozik eltitkolni, hogy tetszik neki amit lát, így igencsak szélesre nyúlik a mosolya.*
-Úgy siettem, mint aki egy hercegnőt igyekszik kiszabadítani a várából, és tádáá!
*Jó nagy terpeszbe lép, hogy lovagiasan meg tudjon hajolni, mielőtt visszahuppanna természetes testtartásába. Mielőtt azonban hagyná, hogy belékaroljon kedvese, a mellényében kezd el matatni.*
-Tessék a tiéd.
*Mondja, majd óvatosan előhúzza a gyönyörű selyemből készült sálat, amit finoman a másik nyaka köré dob, hogy úgy húzhassa közelebb egy lopott csókra, ha teheti.*
-Egy aprócska ajándék, remélem nem bánod.
*Bízik benne, hogy tetszik neki akárhogy is alakul a kis meglepetés.*
-Sikerült a levél dolgát elintézni?
*Kérdezi, és egyrészt bizony benne van a rafinált üzletember , viszont másrészt az egyszerű érdeklődés is. Kezdi tényleg megkedvelni ezt a némbert, és nem biztos, hogy ebből később nem fog gondja származni, de ezzel egyelőre nem tud, nem akar és nem is fog törődni.*
-Akkor mehetünk?
*Merchen jön, lát és kopog. Az ajtó pedig hamarosan kitárul előtte, és ismét csak lenyűgöző látványban lehet része. Nem is igazán szándékozik eltitkolni, hogy tetszik neki amit lát, így igencsak szélesre nyúlik a mosolya.*
-Úgy siettem, mint aki egy hercegnőt igyekszik kiszabadítani a várából, és tádáá!
*Jó nagy terpeszbe lép, hogy lovagiasan meg tudjon hajolni, mielőtt visszahuppanna természetes testtartásába. Mielőtt azonban hagyná, hogy belékaroljon kedvese, a mellényében kezd el matatni.*
-Tessék a tiéd.
*Mondja, majd óvatosan előhúzza a gyönyörű selyemből készült sálat, amit finoman a másik nyaka köré dob, hogy úgy húzhassa közelebb egy lopott csókra, ha teheti.*
-Egy aprócska ajándék, remélem nem bánod.
*Bízik benne, hogy tetszik neki akárhogy is alakul a kis meglepetés.*
-Sikerült a levél dolgát elintézni?
*Kérdezi, és egyrészt bizony benne van a rafinált üzletember , viszont másrészt az egyszerű érdeklődés is. Kezdi tényleg megkedvelni ezt a némbert, és nem biztos, hogy ebből később nem fog gondja származni, de ezzel egyelőre nem tud, nem akar és nem is fog törődni.*
-Akkor mehetünk?
5863. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-01 21:52:50
Üzenet elküldve: 2021-12-01 21:52:50
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az üzlet az üzlet//
*A levelet hamar elintézi, így marad egy kis ideje saját magára. Ki is használja, ráérősen, dalolászva készülődik, minden egyes mozdulatot alaposan átgondolva, mintha a világ összes ideje az övé lenne. Először haját fonja be, majd köti fel kontyba, hisz egy fürdőbe ez a praktikus viselet. Egy egyszerű, ezüst csattal rögzíti éden koronáját. Szerény sminkjét nedves ronggyal letörli, különben a pára és víz maszatolná szét arcát. Azt nem igazán tudja, milyen öltözetben illik megjelenni az itteni fürdőben, így a biztonság kedvéért alsóneműi felé felhúz egy térdig erő, lenge selymet, ami már - már szinte áttetszően csillog a fényben. Szíve szerint mezítelenül mártózna meg, de nem minden helyen díjazzák az efféle magamutogatást. Majd megkérdezi a tündért, mi itt a szokás. A kis ruha még a hidegben is jó szolgálatot tesz, erre veszi fel vastagabb anyagból szőtt, elegáns, bokáig erő ruháját, egy vörösbarna, hímzett fűzővel. Nem köti meg azonnal, lazábbra hagyja, míg kopogást nem hall az ajtón. Csak ekkor szorítja meg annyira, ahogy a nagy könyv előírja, s nyitja is az ajtót, arcán széles mosollyal.*
-Gyors voltál.
*Elveszi prémes kabátját az ajtó mellől, s gyorsan belebújik, miközben karját nyújtja Merchen felé, hogy a férfiba karolhasson.*
-Vagy csak túl ráérősen készülődtem, s elsuhant mellettem az idő.
*A levelet hamar elintézi, így marad egy kis ideje saját magára. Ki is használja, ráérősen, dalolászva készülődik, minden egyes mozdulatot alaposan átgondolva, mintha a világ összes ideje az övé lenne. Először haját fonja be, majd köti fel kontyba, hisz egy fürdőbe ez a praktikus viselet. Egy egyszerű, ezüst csattal rögzíti éden koronáját. Szerény sminkjét nedves ronggyal letörli, különben a pára és víz maszatolná szét arcát. Azt nem igazán tudja, milyen öltözetben illik megjelenni az itteni fürdőben, így a biztonság kedvéért alsóneműi felé felhúz egy térdig erő, lenge selymet, ami már - már szinte áttetszően csillog a fényben. Szíve szerint mezítelenül mártózna meg, de nem minden helyen díjazzák az efféle magamutogatást. Majd megkérdezi a tündért, mi itt a szokás. A kis ruha még a hidegben is jó szolgálatot tesz, erre veszi fel vastagabb anyagból szőtt, elegáns, bokáig erő ruháját, egy vörösbarna, hímzett fűzővel. Nem köti meg azonnal, lazábbra hagyja, míg kopogást nem hall az ajtón. Csak ekkor szorítja meg annyira, ahogy a nagy könyv előírja, s nyitja is az ajtót, arcán széles mosollyal.*
-Gyors voltál.
*Elveszi prémes kabátját az ajtó mellől, s gyorsan belebújik, miközben karját nyújtja Merchen felé, hogy a férfiba karolhasson.*
-Vagy csak túl ráérősen készülődtem, s elsuhant mellettem az idő.
5862. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-01 16:28:35
Üzenet elküldve: 2021-12-01 16:28:35
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Kóczi//
//Pult előtt//
*Nem csak a csend hosszúsága árulkodik róla, hogy a helyzet komoly. A gnóm lány Nawanthiri kérdéseit meg sem hallva pörög tovább mindenfélén, ami épp az eszébe jut, a szerzetes arcából pedig lassan elpárolog a rosszallás, és valami rezzenetlen éberség veszi át a helyét. A tekintete nyugtalanítóan merevvé válik. Rossz szándék nem látszik rajta - pont azért ijesztő, mert semmi nem látszik rajta az éber figyelmen kívül.*
- Leesett a lépcsőn, és kitörte a nyakát. *feleli suttogva, miután Kóczi kifogyott a szuszból* Levághatsz róla mindent, ami kell. Hozd a kést, a többit lent elmondom. Melyik a pincekulcs? *tudakolja ismét, hátha ezúttal választ is kap. Végig kínosan ügyel rá, hogy amit mond, azt csak a gnóm hallhassa, senki más.*
//Pult előtt//
*Nem csak a csend hosszúsága árulkodik róla, hogy a helyzet komoly. A gnóm lány Nawanthiri kérdéseit meg sem hallva pörög tovább mindenfélén, ami épp az eszébe jut, a szerzetes arcából pedig lassan elpárolog a rosszallás, és valami rezzenetlen éberség veszi át a helyét. A tekintete nyugtalanítóan merevvé válik. Rossz szándék nem látszik rajta - pont azért ijesztő, mert semmi nem látszik rajta az éber figyelmen kívül.*
- Leesett a lépcsőn, és kitörte a nyakát. *feleli suttogva, miután Kóczi kifogyott a szuszból* Levághatsz róla mindent, ami kell. Hozd a kést, a többit lent elmondom. Melyik a pincekulcs? *tudakolja ismét, hátha ezúttal választ is kap. Végig kínosan ügyel rá, hogy amit mond, azt csak a gnóm hallhassa, senki más.*
5861. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-01 12:51:28
Üzenet elküldve: 2021-12-01 12:51:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Nawanthiri//
//Pult mögött//
*Szinte teljesen elmerül abban, hogy itt a pincében, aminek az ajtaja mellett ő dolgozik egy, jóformán orgyilkos lapul. Valószínűsíti, hogy megkötözve vagy odabilincselve valamihez. Nawanthiri első fejrázását nem igazán tudja értelmezni, főleg nem a kérdésözön közepette, csak akkor hallgat el, mikor a nő ki is mondja, hogy bizony azt már élőnek nem lehet mondani. Pislog néhányat nagy ártatlanul, miközben azt figyeli, a másik nem-e viccel vele. Mikor a csend hosszúságából arra következtet, hogy ez bizony komoly dolog, fel is merül, hogy bizony nem maradhat a hulla ott ahol most van, rákérdez.*
-Egyben kell eltüntetni? Megkaphatom a nyelvét? *Majd kicsit hangosabban fel is szólal, mert butaságok jutnak az eszébe.*
-Ugyan hol máshol lenne még ha egyszer megpusztult?! *Mert nagyon nem szívesen gondolna bele, ha nincs odalent, akkor mégis hol van és hogy került oda. Majd körbe tekint, és gyorsan megköszörüli a torkát hogy visszahalkítsa a hangját.*
-Bizonyára a kooonyhában van, mert a sült maaalac nem mászik csak úúúgy magától arrébb… *Teszi gyorsan hozzá, hátha valaki az iméntit hallotta. Ezt követően megint odadugja a fejét Nawa közelébe és a pultra lapul.*
-De mégis mitől halt meg? *Mert esélyes, hogy bizony az nem volt természetes halál, de ha mérgezés történt, akkor bizony ő nem tart igényt semmilyen részére.*
-Megvannak még az ujjai? *Megy bele jobban a részletekbe.*
-De amúgy az mit keres itt? *Most ugrik csak be neki, mert bizony egy fejvadászt nem eresztenek rá akárki gnóm lányára. Ekkor himbálózik be a képbe a nő nyakába felakasztott leviatános gyűrű, ami bizony még szerinte is szép darab, pedig nem igazán rajong az ékszerekért. Viszont most van fontosabb dolog is, minthogy ezt felhozza.*
//Pult mögött//
*Szinte teljesen elmerül abban, hogy itt a pincében, aminek az ajtaja mellett ő dolgozik egy, jóformán orgyilkos lapul. Valószínűsíti, hogy megkötözve vagy odabilincselve valamihez. Nawanthiri első fejrázását nem igazán tudja értelmezni, főleg nem a kérdésözön közepette, csak akkor hallgat el, mikor a nő ki is mondja, hogy bizony azt már élőnek nem lehet mondani. Pislog néhányat nagy ártatlanul, miközben azt figyeli, a másik nem-e viccel vele. Mikor a csend hosszúságából arra következtet, hogy ez bizony komoly dolog, fel is merül, hogy bizony nem maradhat a hulla ott ahol most van, rákérdez.*
-Egyben kell eltüntetni? Megkaphatom a nyelvét? *Majd kicsit hangosabban fel is szólal, mert butaságok jutnak az eszébe.*
-Ugyan hol máshol lenne még ha egyszer megpusztult?! *Mert nagyon nem szívesen gondolna bele, ha nincs odalent, akkor mégis hol van és hogy került oda. Majd körbe tekint, és gyorsan megköszörüli a torkát hogy visszahalkítsa a hangját.*
-Bizonyára a kooonyhában van, mert a sült maaalac nem mászik csak úúúgy magától arrébb… *Teszi gyorsan hozzá, hátha valaki az iméntit hallotta. Ezt követően megint odadugja a fejét Nawa közelébe és a pultra lapul.*
-De mégis mitől halt meg? *Mert esélyes, hogy bizony az nem volt természetes halál, de ha mérgezés történt, akkor bizony ő nem tart igényt semmilyen részére.*
-Megvannak még az ujjai? *Megy bele jobban a részletekbe.*
-De amúgy az mit keres itt? *Most ugrik csak be neki, mert bizony egy fejvadászt nem eresztenek rá akárki gnóm lányára. Ekkor himbálózik be a képbe a nő nyakába felakasztott leviatános gyűrű, ami bizony még szerinte is szép darab, pedig nem igazán rajong az ékszerekért. Viszont most van fontosabb dolog is, minthogy ezt felhozza.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7390-7409