Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 295 (5881. - 5900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5900. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-30 09:11:58
Üzenet elküldve: 2021-12-30 09:11:58
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
// Küldetés //
// Kóczy, Nawanthiri, Limmen, Yeza, Habrertus, Lea és Hydra//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Lea cseppet sem szégyellős, sosem volt az, meg aztán eleve egy olyan közegből érkezett, aminek szokásait a kívülállók eleve nehezen nyelik le. Persze megérti ő, hogy rendkívül furcsa dolog az, hogy télvíz idején valaki pucéran mászkáljon. Különben kicsit fázik is, meg a rikácsolást amúgy is nehezen viseli. Borostyánszínű pillantása végigszalad ugyan a másik pucér személyen, de szóra nem méltatja, kinőtt már abból a korból, hogy beszólogasson mindenféle idegeneknek és megjegyzéseket tegyen a kinézetükre, még egy sóhajt, vagy szemforgatást sem küld a férfi felé. A borostyán szempár végül a rikácsoló gnómon áll meg.*
- Nézd el nekem, cukikám, nincs egy rongyom se, amit felvegyek.
*Tenyereit kifelé fordítja, vállait felhúzza, hiszen nem tud mit tenni ezen állapot ellen, cseppet sem túlzott, valóban nincs egy rongya sem. Szenvtelenül támaszkodik a pultra, onnan remekül megfigyelheti a lépcsőnél zajló jelenetet, melynek a főszereplője a vérző orrú Hubi, meg a gidái. A gidákat szemmel láthatólag megzavarja az ő megjelenése, vagy inkább az a tény, hogy tök pucéran jelent meg. Leát ez utóbbi tény továbbra sem zavarja, a reakciók mulattatják. Azonban az ő megjelenésénél is nagyobb zavart okoz a beszólogatós, szintén pucér férfi, akinek szemmel láthatóan elszámolnivalója van néhány jelenlévővel. Lea meg ugyan ki lenne, ha közéjük állna? Eszében sincs, köszöni szépen, neki tökéletesen megfelel a pult támasztása, míg Hubi legyűri az egyszerre rátámadó agyérgörcsöt és szívszélhűdést, amit a látványa okozott neki.*
- Persze, kancellárom, persze. A Vashegy az első.
*Hagyja rá Hubira, aki nyilvánvalóan hazudik és minden bizonnyal kurvázni érkezett. Hubira nézve ez egyértelmű, szerencsétlen pára már nemigen jut máshogy nőhöz, csak úgy, ha fizet érte. De Lea nem ítéli el emiatt, végül is sokkal biztonságosabb, mint kukkolni. Bár jelenleg úgy néz ki, hogy a kurvázás sem sokkal biztonságosabb, mert a drágalátos kancellár pont ugyanúgy néz ki, mint mikor legutóbb kukkoláson kapták.
Közben a páncélos is kinyitja a száját, de Lea nemhogy válaszra nem méltatja, de még arra sem, hogy végignézzen rajta, mint az imént a másik meztelenen. Természetesen a falhoz sem fog odaállni, pláne nem fog a földre feküdni. Inkább Kóczyhoz fordul.*
- Mondd csak, cukikám. Mióta hívják ezt a helyet Wegtoreni Kalmárnak? Legutóbb még Kósza Pinty volt.
*Talán Hubit kéne kérdeznie, de inkább hagy időt a kancellárnak, hogy kiheverje a szélütést. Ami viszonylag hamar sikerül is neki, mert felteszi a páncélosnak azt a kérdést, ami amúgy benne is motoszkált, de nem annyira, hogy rákérdezzen. A saját és mások meztelenségét ragyogóan toleráló Leának azonban kicsit sok az, hogy a drága kancellár is úgy érzi, hogy csatlakoznia kell hozzá és egyenruhát öltenie. Ekkor már felszalad Lea fél szemöldöke, de legalább nem jegyzi meg hangosan hahotázva, hogy a pletykák bizony igazak voltak.*
// Kóczy, Nawanthiri, Limmen, Yeza, Habrertus, Lea és Hydra//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Lea cseppet sem szégyellős, sosem volt az, meg aztán eleve egy olyan közegből érkezett, aminek szokásait a kívülállók eleve nehezen nyelik le. Persze megérti ő, hogy rendkívül furcsa dolog az, hogy télvíz idején valaki pucéran mászkáljon. Különben kicsit fázik is, meg a rikácsolást amúgy is nehezen viseli. Borostyánszínű pillantása végigszalad ugyan a másik pucér személyen, de szóra nem méltatja, kinőtt már abból a korból, hogy beszólogasson mindenféle idegeneknek és megjegyzéseket tegyen a kinézetükre, még egy sóhajt, vagy szemforgatást sem küld a férfi felé. A borostyán szempár végül a rikácsoló gnómon áll meg.*
- Nézd el nekem, cukikám, nincs egy rongyom se, amit felvegyek.
*Tenyereit kifelé fordítja, vállait felhúzza, hiszen nem tud mit tenni ezen állapot ellen, cseppet sem túlzott, valóban nincs egy rongya sem. Szenvtelenül támaszkodik a pultra, onnan remekül megfigyelheti a lépcsőnél zajló jelenetet, melynek a főszereplője a vérző orrú Hubi, meg a gidái. A gidákat szemmel láthatólag megzavarja az ő megjelenése, vagy inkább az a tény, hogy tök pucéran jelent meg. Leát ez utóbbi tény továbbra sem zavarja, a reakciók mulattatják. Azonban az ő megjelenésénél is nagyobb zavart okoz a beszólogatós, szintén pucér férfi, akinek szemmel láthatóan elszámolnivalója van néhány jelenlévővel. Lea meg ugyan ki lenne, ha közéjük állna? Eszében sincs, köszöni szépen, neki tökéletesen megfelel a pult támasztása, míg Hubi legyűri az egyszerre rátámadó agyérgörcsöt és szívszélhűdést, amit a látványa okozott neki.*
- Persze, kancellárom, persze. A Vashegy az első.
*Hagyja rá Hubira, aki nyilvánvalóan hazudik és minden bizonnyal kurvázni érkezett. Hubira nézve ez egyértelmű, szerencsétlen pára már nemigen jut máshogy nőhöz, csak úgy, ha fizet érte. De Lea nem ítéli el emiatt, végül is sokkal biztonságosabb, mint kukkolni. Bár jelenleg úgy néz ki, hogy a kurvázás sem sokkal biztonságosabb, mert a drágalátos kancellár pont ugyanúgy néz ki, mint mikor legutóbb kukkoláson kapták.
Közben a páncélos is kinyitja a száját, de Lea nemhogy válaszra nem méltatja, de még arra sem, hogy végignézzen rajta, mint az imént a másik meztelenen. Természetesen a falhoz sem fog odaállni, pláne nem fog a földre feküdni. Inkább Kóczyhoz fordul.*
- Mondd csak, cukikám. Mióta hívják ezt a helyet Wegtoreni Kalmárnak? Legutóbb még Kósza Pinty volt.
*Talán Hubit kéne kérdeznie, de inkább hagy időt a kancellárnak, hogy kiheverje a szélütést. Ami viszonylag hamar sikerül is neki, mert felteszi a páncélosnak azt a kérdést, ami amúgy benne is motoszkált, de nem annyira, hogy rákérdezzen. A saját és mások meztelenségét ragyogóan toleráló Leának azonban kicsit sok az, hogy a drága kancellár is úgy érzi, hogy csatlakoznia kell hozzá és egyenruhát öltenie. Ekkor már felszalad Lea fél szemöldöke, de legalább nem jegyzi meg hangosan hahotázva, hogy a pletykák bizony igazak voltak.*
5899. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-30 00:44:05
Üzenet elküldve: 2021-12-30 00:44:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
// Küldetés //
// Kóczy, Nawanthiri, Limmen, Yeza, Habrertus, Lea és Hydra//
~Nem olyan rossz ez, szavamra!~
*Hubi logikája nyakatekertnek tűnhet, hiszen miként lehet pozitívumokat találni abban, hogy félpucéran, bevert orral, kifosztva üldögél egy fogadó lépcsőjén, egyre népesebb, a szórakoztató műfajra bizonyára fogékony közönség előtt? Roppant egyszerű. Valóban van a helyzetben valami megalázó, de az áldozat szerepében tetszelegve ezt könnyebben lehet venni. Ugyanakkor az is megvan, hogy ruháit, pénzét valószínűleg vissza fogja kapni és a vörös kétségbeesett arckifejezését látva a jó kancellár arra jut, hogy ennyit igazán megért ez az egész. Hiszen ki gondolna arra, hogy a vérig sértett vashegyi előkelő a megbocsátás nemes erényét fogja gyakorolni és kegyesen eltekint attól, hogy Yezát felelősségre vonják? Alighanem kevesen, és az igazsághoz tartozik, hogy eleinte ő maga sem tartozott ezen kevesek közé. Mostanra viszont arra jut, hogy a nagyvonalúságától bizonyára megkönnyebbülő vörös démon háláját méltóképp arathatja majd le. A "Habrertus, a nemes lelkű" címzésre viszont egyelőre még várnia kell, hiszen egyelőre Nawanthiri dekoltázsa köti le a figyelmét és a kérdésre is kis késéssel válaszol.*
- Hogy?... Nos, épp csak érintőlegesen.
*Csodálatos, hogy a futólag kifejezés szinonimáját is úgy tudja kiejteni, hogy szemérmesebb lelkek a kétértelműségtől zavarba jöhetnek.*
- Úgy, tehát sötételf barátunk lenne a felelős a vendégek biztonságáért. *Ez még mindig Nawanthirinek szól, hiszen mi másért időzne itt teljes fegyverzetben valaki, aki a Kalmár személyzetéhez tartozik.* Ez esetben őt is felelősség terheli. Már megbocsáss!
*Az utolsó mondatot már a tüsténkedő mélységihez intézi, de ekkor Yeza is bekapcsolódik a fordulatos társalgásba.*
- Magam is úgy hiszem, kedvesem.
*Úgy mosolyog, mint a lihanechi regék jóságos apója, aki megjutalmazza a jó gyerekeket, de hogy mire is gondol már nem jut ideje kifejteni, mert kisebb káosz látszik elszabadulni. A gnóm felháborodott kiabálását hallja, de a köré gyűltektől nem láthatja annak okát. Kóczyhoz felcsatlakozik a vértes sötételf is, és Hubi egy pillanatra arra gondol, hogy az ő hiányos öltözékét kifogásolják. Kicsit felfújja az arcát felháborodásában és kétségkívül komikus lehet ahogy képére fagy ez a kifejezés. Mert ahogy rés támad a botrányt okozó jelenetet eddig takaró sokadalomban olyasmit lát, amitől a szó szoros értelmében megfagy a vér az ereiben. Kigúvadnak a szemei, leesik az álla és hogy a nevetséges állapotot fokozza, minden átmenet nélkül újfent elmosolyodik és lehunyja a szemeit. Mindennél világosabbá válik immár számára, hogy lidérces álmot lát. Az álmok pedig természetüknél fogva olyanok, hogy minden logikát nélkülöznek. Így lehet, hogy kirabolták ahelyett, hogy kedvére tettek volna, így fordulhat elő, hogy betört orrával ágytakaróba csavarva üldögél a lépcsőn és a megboldogult nagyasszonyt látja. Ráadásul anyaszült mezítelenül. Tehát megrázza a fejét, kezével meg is paskolja orcáját, hogy végre felébredjen és biztos benne, hogy amikor az álomból ébredve kinyitja szemeit, akkor hivatali elődjétől és barátjától rámaradt, kissé giccses, baldachinos kancellári ágyában ébred, jobbfelől a kalapos elffel, aki most ezt a ruhadarabot sem viseli, balján pedig a szintén ruhátlan Dwirinthalen úrnővel. A nyomasztó álom azonban makacsnak bizonyul, ugyanis amikor ismét felpillant konstatálnia kell, hogy nem változott semmi. Hubi pedig a rémülettől dermedten ücsörög. Hiszen ott állt Lea máglyája mellett kellően gyászos arckifejezéssel, holott legbelül elégedett volt, hogy az egyetlen ember akitől igazán tartott, mondhatni félt a Vashegyen, nincs többé. Pedig van. Itt áll előtte, hajol oda hozzá és a rég hallott, gunyoros hangján szól hozzá. És legyen bármennyire szürreális a jelenet, legyen a jó kancellár lelke mélyéig megrettenve, valamelyes időt szakít arra, hogy a göndör hajú idomait is szemügyre vegye. Ahogy tette ezt valamikor rég, és ami után az a nagydarab barom úgy kapta szájon, hogy nagybőgőnek nézte az eget. Az pedig, hogy most ezért senki sem akarja megverni csak erősíti Hubi gyanúját, hogy még mindig álmodik. Bár a józan ész már azt susogja neki, hogy ez bizony a valóság, bármennyire is nehezére esik ezt elismerni.*
- Ism... ism... *dadogja ahogy a bögyös testőr iménti kérdését végre helyesen értelmezi. Nem Yezára gondolt, hanem Leára. Nem mondja végig, mert a göndör hajú már gyanúsan kedvesen érdeklődő arckifejezéssel hajol oda hozzá és végre megpróbálja összekaparni magát.*
- Jól ismersz, úrnőm. *kecmeredik talpra és egyik kezével a takartót fogva maga előtt hajol meg* A Vashegy ügyeiben érkeztem Artheniorba és, nos, némi félreértések áldozata lettem, ha jól sejtem.
*Egész jól összeszedte magát, és az összhatást csak az rontja, hogy a szemérmét fedő textilt fogó keze bizony remeg. Most már ott tart, hogy legszívesebben eszelősen sikoltozva rontana ki a Kalmár ajtaján, hogy nekirohanjon a komor artheniori éjszakának, de természetéből fakadó kíváncsisága győzedelmeskedik félelmén. Majdnem felteszi a kikívánkozó és teljességgel logikus kérdést amúgy póriasan, hogy Lea mégis hogy' a rossebbe kerül ide és miért nem csak egy marék hamuként ékesíti Amon Ruadh főterét, de a feltámadó hangzavar elnyomja a félbehagyott motyogását. Mivel pedig a józan észnek most nincs szerepe azon sem lepődhet meg senki, hogy most tudálékos képpel veregeti meg a kiabáló mélységi vállát.*
- Ne haragudj a kérdésemért, barátom, de vagy a falhoz állnak, vagy a földre feküdnek. A kettő egyszerre nem megy. És különben is, a Vashegy úrnőjével szemben állva válogasd meg a szavaid!
*A másik meztelen alakot észre sem vette. Mint ahogy azt sem, hogy azzal a kezével kocogtatja Limmen vállát amivel eddig az ágytakarót szorította. Mely lakástextil ezt a lehetőséget megragadva a lábához hullik.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.30 00:46:26
// Kóczy, Nawanthiri, Limmen, Yeza, Habrertus, Lea és Hydra//
~Nem olyan rossz ez, szavamra!~
*Hubi logikája nyakatekertnek tűnhet, hiszen miként lehet pozitívumokat találni abban, hogy félpucéran, bevert orral, kifosztva üldögél egy fogadó lépcsőjén, egyre népesebb, a szórakoztató műfajra bizonyára fogékony közönség előtt? Roppant egyszerű. Valóban van a helyzetben valami megalázó, de az áldozat szerepében tetszelegve ezt könnyebben lehet venni. Ugyanakkor az is megvan, hogy ruháit, pénzét valószínűleg vissza fogja kapni és a vörös kétségbeesett arckifejezését látva a jó kancellár arra jut, hogy ennyit igazán megért ez az egész. Hiszen ki gondolna arra, hogy a vérig sértett vashegyi előkelő a megbocsátás nemes erényét fogja gyakorolni és kegyesen eltekint attól, hogy Yezát felelősségre vonják? Alighanem kevesen, és az igazsághoz tartozik, hogy eleinte ő maga sem tartozott ezen kevesek közé. Mostanra viszont arra jut, hogy a nagyvonalúságától bizonyára megkönnyebbülő vörös démon háláját méltóképp arathatja majd le. A "Habrertus, a nemes lelkű" címzésre viszont egyelőre még várnia kell, hiszen egyelőre Nawanthiri dekoltázsa köti le a figyelmét és a kérdésre is kis késéssel válaszol.*
- Hogy?... Nos, épp csak érintőlegesen.
*Csodálatos, hogy a futólag kifejezés szinonimáját is úgy tudja kiejteni, hogy szemérmesebb lelkek a kétértelműségtől zavarba jöhetnek.*
- Úgy, tehát sötételf barátunk lenne a felelős a vendégek biztonságáért. *Ez még mindig Nawanthirinek szól, hiszen mi másért időzne itt teljes fegyverzetben valaki, aki a Kalmár személyzetéhez tartozik.* Ez esetben őt is felelősség terheli. Már megbocsáss!
*Az utolsó mondatot már a tüsténkedő mélységihez intézi, de ekkor Yeza is bekapcsolódik a fordulatos társalgásba.*
- Magam is úgy hiszem, kedvesem.
*Úgy mosolyog, mint a lihanechi regék jóságos apója, aki megjutalmazza a jó gyerekeket, de hogy mire is gondol már nem jut ideje kifejteni, mert kisebb káosz látszik elszabadulni. A gnóm felháborodott kiabálását hallja, de a köré gyűltektől nem láthatja annak okát. Kóczyhoz felcsatlakozik a vértes sötételf is, és Hubi egy pillanatra arra gondol, hogy az ő hiányos öltözékét kifogásolják. Kicsit felfújja az arcát felháborodásában és kétségkívül komikus lehet ahogy képére fagy ez a kifejezés. Mert ahogy rés támad a botrányt okozó jelenetet eddig takaró sokadalomban olyasmit lát, amitől a szó szoros értelmében megfagy a vér az ereiben. Kigúvadnak a szemei, leesik az álla és hogy a nevetséges állapotot fokozza, minden átmenet nélkül újfent elmosolyodik és lehunyja a szemeit. Mindennél világosabbá válik immár számára, hogy lidérces álmot lát. Az álmok pedig természetüknél fogva olyanok, hogy minden logikát nélkülöznek. Így lehet, hogy kirabolták ahelyett, hogy kedvére tettek volna, így fordulhat elő, hogy betört orrával ágytakaróba csavarva üldögél a lépcsőn és a megboldogult nagyasszonyt látja. Ráadásul anyaszült mezítelenül. Tehát megrázza a fejét, kezével meg is paskolja orcáját, hogy végre felébredjen és biztos benne, hogy amikor az álomból ébredve kinyitja szemeit, akkor hivatali elődjétől és barátjától rámaradt, kissé giccses, baldachinos kancellári ágyában ébred, jobbfelől a kalapos elffel, aki most ezt a ruhadarabot sem viseli, balján pedig a szintén ruhátlan Dwirinthalen úrnővel. A nyomasztó álom azonban makacsnak bizonyul, ugyanis amikor ismét felpillant konstatálnia kell, hogy nem változott semmi. Hubi pedig a rémülettől dermedten ücsörög. Hiszen ott állt Lea máglyája mellett kellően gyászos arckifejezéssel, holott legbelül elégedett volt, hogy az egyetlen ember akitől igazán tartott, mondhatni félt a Vashegyen, nincs többé. Pedig van. Itt áll előtte, hajol oda hozzá és a rég hallott, gunyoros hangján szól hozzá. És legyen bármennyire szürreális a jelenet, legyen a jó kancellár lelke mélyéig megrettenve, valamelyes időt szakít arra, hogy a göndör hajú idomait is szemügyre vegye. Ahogy tette ezt valamikor rég, és ami után az a nagydarab barom úgy kapta szájon, hogy nagybőgőnek nézte az eget. Az pedig, hogy most ezért senki sem akarja megverni csak erősíti Hubi gyanúját, hogy még mindig álmodik. Bár a józan ész már azt susogja neki, hogy ez bizony a valóság, bármennyire is nehezére esik ezt elismerni.*
- Ism... ism... *dadogja ahogy a bögyös testőr iménti kérdését végre helyesen értelmezi. Nem Yezára gondolt, hanem Leára. Nem mondja végig, mert a göndör hajú már gyanúsan kedvesen érdeklődő arckifejezéssel hajol oda hozzá és végre megpróbálja összekaparni magát.*
- Jól ismersz, úrnőm. *kecmeredik talpra és egyik kezével a takartót fogva maga előtt hajol meg* A Vashegy ügyeiben érkeztem Artheniorba és, nos, némi félreértések áldozata lettem, ha jól sejtem.
*Egész jól összeszedte magát, és az összhatást csak az rontja, hogy a szemérmét fedő textilt fogó keze bizony remeg. Most már ott tart, hogy legszívesebben eszelősen sikoltozva rontana ki a Kalmár ajtaján, hogy nekirohanjon a komor artheniori éjszakának, de természetéből fakadó kíváncsisága győzedelmeskedik félelmén. Majdnem felteszi a kikívánkozó és teljességgel logikus kérdést amúgy póriasan, hogy Lea mégis hogy' a rossebbe kerül ide és miért nem csak egy marék hamuként ékesíti Amon Ruadh főterét, de a feltámadó hangzavar elnyomja a félbehagyott motyogását. Mivel pedig a józan észnek most nincs szerepe azon sem lepődhet meg senki, hogy most tudálékos képpel veregeti meg a kiabáló mélységi vállát.*
- Ne haragudj a kérdésemért, barátom, de vagy a falhoz állnak, vagy a földre feküdnek. A kettő egyszerre nem megy. És különben is, a Vashegy úrnőjével szemben állva válogasd meg a szavaid!
*A másik meztelen alakot észre sem vette. Mint ahogy azt sem, hogy azzal a kezével kocogtatja Limmen vállát amivel eddig az ágytakarót szorította. Mely lakástextil ezt a lehetőséget megragadva a lábához hullik.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.30 00:46:26
5898. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-29 21:38:35
Üzenet elküldve: 2021-12-29 21:38:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Küldetés //
// Kóczy, Nawanthiri, Limmen, Yeza, Habrertus, Lea és Hydra//
*Ahogy a látvány kezd magyarázattal kiegészülni, na abban nem sok köszönet van. Bűntény meg városi őrség és megtámadás, kirablás és a Vashegyen ezért... ~Mi?! De én nem...~ Ha a pániknak lehet bája egy szemrevaló wegtoreni leány arcán, akkor a jó Kancellár most fürdőzhet ebben a látványban, mert Yeza a teljes megsemmisülés szélén tántorog. Fogalma sincs hogy fajult ez a dolog idáig. A páncélosra kapja a tekintetét, de nem látja rajta a városi őrség címeres köpenyét, Nawanthiri pedig hamarosan fényt derít a talpig vasban okvetetlenkedő fickó kilétére. ~Igen? Mióta?~ rándul össze egy pillanatra a szemöldöke, de kisebb gondja is nagyobb most a vértes égimeszelőnél. A Kancellár csak csűri a szót, mázasan és sértetten, de ugyanakkor atyáskodó keggyel, ami azt illeti. Mert ugyebár ők ketten tudják, mi történt. A rablás tényét mondhatni elég nehéz lenne a vörösnek kimagyaráznia, hiába bizonygatná, hogy szó se volt ilyesmiről. Tudja hogy megy ez. Az ő szava a Vashegy Kancellárjáéval szemben. Szóval inkább hallgat. Alázatosan lesüti a szemét és csak egy-egy hálától megindult pillantásra néz fel az Úrra.*
- Mindent elrendezünk. Itt kár nem érheti Kegyelmedet, biztosíthatom! ~Hogy rohadnál el, te gerinctelen tintanyaló!~ *mosolyog a édes lekötelezettséget pillogva.
Nawanthiri kézbe veszi a dolgokat, méghozzá olyan határozottan, hogy Yeza egy pillanatig csak megrökönyödve mered rá. ~Mégis ki a fenének képzeli ez itt magát?~ Épp csak egy pillanaton múlik, hogy hangot is adjon a gondolatnak, amikor is újból meglátja a lány dekoltázsában hempergő, bőrszíjra kötött leviatános gyűrűt. Megfeszül a wegtoreni állkapcsa, ahogy lenyeli a büszkeségét. Valószínűleg nem véletlenül kapta meg a lány a ház jelvényét, ő pedig nyilván nem véletlenül nem kapta még meg. Akaratlanul is felidéződik benne az összezördülés Aztyannal. Újból nem kellene ezt a hibát elkövetnie.*
- Csak mosásba vittem a holmiját. Félreértés az egész *súgja oda az utolsó szó jogán. Azzal Nawanthiri Shardipandra kezébe nyomja a vászonszütyőt, amiben többek között a Kancellár 3887 aranya lapul.
*
- Máris viszem *mondja ezt már jól hallhatóan, egy-egy főhajtással a mandulaszemű és a Tharg Méltóság felé. Indul is tüstént. Megfordulván a háborgása alatt épp felsejlene a kapott utasítás mögött megbúvó lehetőség, amikor is kénytelen mégis megtorpanni.
Xavy szerencsére pont elég hangosan és felindultan önti szavakba a dolgot, hogy másnak ne kelljen. A meglepetés után Yezán inkább valami kellemetlen és borzongató érzés kapaszkodik meg. Az a nő úgy sétált be, mintha odakint nem is ez az ocsmány artheniori zimankó tocsogna, hanem a legalábbis a wegtoreni tavasz langy klímája. Sápadt bőr és azok a hegtetoválások, meg a viszolyogtató sárga szempár, akár Caldorcoré. Mintha egy cseppet sem zavarná a pőresége. Yeza egészen megdermed a látványtól, pedig a java még csak ezután jön. Azt hinné az ember, hogy a döbbenetet már nem lehet ezen a ponton túl fokozni, pedig amikor a sivatagi előkerül a pinceajtó mögül, Yeza kis híján szélütést kap. Csak nézi meredten az ajtó felé induló férfit és őszintén kételkedik benne, hogy ez az egész itt és most a valóság. De amikor a vértes moccan, iramodik ő is. Nem engedheti el! Nem lehet! Nem, nem, NEM!*
- Sulim! *kiáltja, mintha ez megállítaná a sivatagit. Márpedig nem távozhat innen! Yeza vitathatatlanul gyorsabb, mint a vasgúnyás újdonsült munkatárs. Talán be is érné Sulimot, de Nawanthiri kiáltása előbb éri utol őt. Csak akkor döbben rá, hogy tulajdonképpen teljesen fegyvertelen. Nem valószínű, hogy a sivatagi megvárja az intézkedést. Főleg azok után, ami odalent történt.
A Rőt hátrál egy lépést a meztelen, hegtetoválásos nőtől és Navanthirire néz. ~Mi folyik itt?~ Sulim halott volt, ez biztos. Most mégis a saját szemével látta. Élőbb volt, mint valaha. És ez a nő... fogalma sincs, élő-e vagy holt, de nem is tudja, kellene-e ezt a kérdést feszegetni. Nagyon szívesen átadja a terepet másoknak, de azért egyelőre nem indul az istálló felé, hátha elkél a segítség.*
// Kóczy, Nawanthiri, Limmen, Yeza, Habrertus, Lea és Hydra//
*Ahogy a látvány kezd magyarázattal kiegészülni, na abban nem sok köszönet van. Bűntény meg városi őrség és megtámadás, kirablás és a Vashegyen ezért... ~Mi?! De én nem...~ Ha a pániknak lehet bája egy szemrevaló wegtoreni leány arcán, akkor a jó Kancellár most fürdőzhet ebben a látványban, mert Yeza a teljes megsemmisülés szélén tántorog. Fogalma sincs hogy fajult ez a dolog idáig. A páncélosra kapja a tekintetét, de nem látja rajta a városi őrség címeres köpenyét, Nawanthiri pedig hamarosan fényt derít a talpig vasban okvetetlenkedő fickó kilétére. ~Igen? Mióta?~ rándul össze egy pillanatra a szemöldöke, de kisebb gondja is nagyobb most a vértes égimeszelőnél. A Kancellár csak csűri a szót, mázasan és sértetten, de ugyanakkor atyáskodó keggyel, ami azt illeti. Mert ugyebár ők ketten tudják, mi történt. A rablás tényét mondhatni elég nehéz lenne a vörösnek kimagyaráznia, hiába bizonygatná, hogy szó se volt ilyesmiről. Tudja hogy megy ez. Az ő szava a Vashegy Kancellárjáéval szemben. Szóval inkább hallgat. Alázatosan lesüti a szemét és csak egy-egy hálától megindult pillantásra néz fel az Úrra.*
- Mindent elrendezünk. Itt kár nem érheti Kegyelmedet, biztosíthatom! ~Hogy rohadnál el, te gerinctelen tintanyaló!~ *mosolyog a édes lekötelezettséget pillogva.
Nawanthiri kézbe veszi a dolgokat, méghozzá olyan határozottan, hogy Yeza egy pillanatig csak megrökönyödve mered rá. ~Mégis ki a fenének képzeli ez itt magát?~ Épp csak egy pillanaton múlik, hogy hangot is adjon a gondolatnak, amikor is újból meglátja a lány dekoltázsában hempergő, bőrszíjra kötött leviatános gyűrűt. Megfeszül a wegtoreni állkapcsa, ahogy lenyeli a büszkeségét. Valószínűleg nem véletlenül kapta meg a lány a ház jelvényét, ő pedig nyilván nem véletlenül nem kapta még meg. Akaratlanul is felidéződik benne az összezördülés Aztyannal. Újból nem kellene ezt a hibát elkövetnie.*
- Csak mosásba vittem a holmiját. Félreértés az egész *súgja oda az utolsó szó jogán. Azzal Nawanthiri Shardipandra kezébe nyomja a vászonszütyőt, amiben többek között a Kancellár 3887 aranya lapul.
*- Máris viszem *mondja ezt már jól hallhatóan, egy-egy főhajtással a mandulaszemű és a Tharg Méltóság felé. Indul is tüstént. Megfordulván a háborgása alatt épp felsejlene a kapott utasítás mögött megbúvó lehetőség, amikor is kénytelen mégis megtorpanni.
Xavy szerencsére pont elég hangosan és felindultan önti szavakba a dolgot, hogy másnak ne kelljen. A meglepetés után Yezán inkább valami kellemetlen és borzongató érzés kapaszkodik meg. Az a nő úgy sétált be, mintha odakint nem is ez az ocsmány artheniori zimankó tocsogna, hanem a legalábbis a wegtoreni tavasz langy klímája. Sápadt bőr és azok a hegtetoválások, meg a viszolyogtató sárga szempár, akár Caldorcoré. Mintha egy cseppet sem zavarná a pőresége. Yeza egészen megdermed a látványtól, pedig a java még csak ezután jön. Azt hinné az ember, hogy a döbbenetet már nem lehet ezen a ponton túl fokozni, pedig amikor a sivatagi előkerül a pinceajtó mögül, Yeza kis híján szélütést kap. Csak nézi meredten az ajtó felé induló férfit és őszintén kételkedik benne, hogy ez az egész itt és most a valóság. De amikor a vértes moccan, iramodik ő is. Nem engedheti el! Nem lehet! Nem, nem, NEM!*
- Sulim! *kiáltja, mintha ez megállítaná a sivatagit. Márpedig nem távozhat innen! Yeza vitathatatlanul gyorsabb, mint a vasgúnyás újdonsült munkatárs. Talán be is érné Sulimot, de Nawanthiri kiáltása előbb éri utol őt. Csak akkor döbben rá, hogy tulajdonképpen teljesen fegyvertelen. Nem valószínű, hogy a sivatagi megvárja az intézkedést. Főleg azok után, ami odalent történt.
A Rőt hátrál egy lépést a meztelen, hegtetoválásos nőtől és Navanthirire néz. ~Mi folyik itt?~ Sulim halott volt, ez biztos. Most mégis a saját szemével látta. Élőbb volt, mint valaha. És ez a nő... fogalma sincs, élő-e vagy holt, de nem is tudja, kellene-e ezt a kérdést feszegetni. Nagyon szívesen átadja a terepet másoknak, de azért egyelőre nem indul az istálló felé, hátha elkél a segítség.*
5897. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-29 11:44:44
Üzenet elküldve: 2021-12-29 11:44:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Küldetés //
// Kóczy,Nawanthiri , Limmen, Yeza, Habrertus, Lea és Hydra//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Az elkövetkezendő pillanatok már a józan ész határán is túl haladnak. Az elején hülyének akarta nézi Habertus drága magas mélységit. De mivel már nagyjából tisztában volt vele, hogy kik voltak jelen a szobában így szeme sem rándul a báró szavára. Nawanthiri szavai pedig egyben utasítást is foglalnak magukban. ~ Talán meglopta volna a vöröske? ~ Végig nézve a nőn, lát benne kihívást így egy mosoly terül szét az arcán. A kancellárnak társa segít ki evickélni mire feltűnik egy eléggé intenzív rúnázással ellátott meztelen nő. Amit ismételten hidegen hagy. Az ilyen testi gyönyörök sem nagyon mozgatják meg az ő típusát. Nagyon kevés nő van az aki ténylegesen hatással lenne Limmenre. *
- Ki kísérjem?
* Emeli fel a szót a meztelenkedő ellen, de lép is felé. Mire a távolból meghallja annak kis zúzni valónak a visítását. '' MINDENKI HÚÚÚZON MAGÁRA VALAMIT! '' Fordul a tekintete az újonnan érkező meztelen férfire. ~ Nah ez már teljes káosz. ~ Húzza elő határozottan mester kardját de egyúttal teszi is el a pörölyét. ~ Ennek itt most véget vetünk. ~ Kardjával a kezében hamar el is indul a meztelen férfi felé, már csak a lány kiállására kapja fel a fejét, de ahelyett, hogy vissza fordulna határozottan a férfi és a meztelenkedő nőt ha tudja egy helyre próbálja szorítani kivont kardjával és a már kezébe vett pajzsával. Ha pedig véletlen bárki támadna bárkire megpróbál közbelépni, hogy ténylegesen vér ne folyhasson. *
- Maga! És ön! * Inti magához a két meztelenkedőt. * - Azonnal a falhoz! * Késztetését intenzíven elfolytja magában, nem most lenne a legmegfelelőbb bárkire vagy éppen bármire lesújtani. Ha nem kap más parancsot Nawanthiritől akkor mind két egyént megpróbálja elkülöníteni a többitől, még ha fegyvertelenek is. ~ Ez túlságosan gyanús és veszélyes lehet. ~ Ha teheti akkor jó néhány lépésre tereli őket és le fekteti őket a földre, nem zavartatva magát, hogy az a másik két fél meztelen. Ha pedig a kardal rendelkező bármit megpróbálna azonnal gondolkozás nélkül lesújt rá. *
- Dobja el! És feküdjenek oda a földre! Addig nem mozdul míg nem derül ki, hogy mi az ördög munkálkodik itt!
* Hangja érces de határozott. Ha pedig sikerül szándéka Nawanthirire néz újból. Ezzel szándékozik valami parancsot kapni a másiktól. Hisz szegény mélységi nem valami önálló teremtés. Kivéve ha darabolásról van szó. *
// Kóczy,Nawanthiri , Limmen, Yeza, Habrertus, Lea és Hydra//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Az elkövetkezendő pillanatok már a józan ész határán is túl haladnak. Az elején hülyének akarta nézi Habertus drága magas mélységit. De mivel már nagyjából tisztában volt vele, hogy kik voltak jelen a szobában így szeme sem rándul a báró szavára. Nawanthiri szavai pedig egyben utasítást is foglalnak magukban. ~ Talán meglopta volna a vöröske? ~ Végig nézve a nőn, lát benne kihívást így egy mosoly terül szét az arcán. A kancellárnak társa segít ki evickélni mire feltűnik egy eléggé intenzív rúnázással ellátott meztelen nő. Amit ismételten hidegen hagy. Az ilyen testi gyönyörök sem nagyon mozgatják meg az ő típusát. Nagyon kevés nő van az aki ténylegesen hatással lenne Limmenre. *
- Ki kísérjem?
* Emeli fel a szót a meztelenkedő ellen, de lép is felé. Mire a távolból meghallja annak kis zúzni valónak a visítását. '' MINDENKI HÚÚÚZON MAGÁRA VALAMIT! '' Fordul a tekintete az újonnan érkező meztelen férfire. ~ Nah ez már teljes káosz. ~ Húzza elő határozottan mester kardját de egyúttal teszi is el a pörölyét. ~ Ennek itt most véget vetünk. ~ Kardjával a kezében hamar el is indul a meztelen férfi felé, már csak a lány kiállására kapja fel a fejét, de ahelyett, hogy vissza fordulna határozottan a férfi és a meztelenkedő nőt ha tudja egy helyre próbálja szorítani kivont kardjával és a már kezébe vett pajzsával. Ha pedig véletlen bárki támadna bárkire megpróbál közbelépni, hogy ténylegesen vér ne folyhasson. *
- Maga! És ön! * Inti magához a két meztelenkedőt. * - Azonnal a falhoz! * Késztetését intenzíven elfolytja magában, nem most lenne a legmegfelelőbb bárkire vagy éppen bármire lesújtani. Ha nem kap más parancsot Nawanthiritől akkor mind két egyént megpróbálja elkülöníteni a többitől, még ha fegyvertelenek is. ~ Ez túlságosan gyanús és veszélyes lehet. ~ Ha teheti akkor jó néhány lépésre tereli őket és le fekteti őket a földre, nem zavartatva magát, hogy az a másik két fél meztelen. Ha pedig a kardal rendelkező bármit megpróbálna azonnal gondolkozás nélkül lesújt rá. *
- Dobja el! És feküdjenek oda a földre! Addig nem mozdul míg nem derül ki, hogy mi az ördög munkálkodik itt!
* Hangja érces de határozott. Ha pedig sikerül szándéka Nawanthirire néz újból. Ezzel szándékozik valami parancsot kapni a másiktól. Hisz szegény mélységi nem valami önálló teremtés. Kivéve ha darabolásról van szó. *
5896. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-29 11:16:02
Üzenet elküldve: 2021-12-29 11:16:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Küldetés //
// Kóczy, Nawanthiri, Limmen, Yeza, Habrertus, Lea és Hydra//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A jó kancellárt hallgatva felpillant a sebvizsgálatból, mennyire gondolja komolyan a férfi azt a kirablást. Rőthajú koleganőjénél valóban látott egy kisebb vászoncsomagot, de a körülmények alapján aligha fosztotta ki Habrertus uramat. Az öregúr azonban úgy tűnik, elhiszi, amit mond, olyannyira, hogy Limment városőrnek nézi, és már jelentené is a bűntettet, amikor a mélységi mögött felbukkan a "becstelen tolvaj". Nawanthiri végighallgatja, miként sikálja el a kancellár az ügyet, majd szárazon megjegyzi:*
- Ő nem városőr, uram. A Háznak dolgozik, mint mi.
*A férfi sérülései szerencsére nem súlyosak. Az orra csak bevérzett, de más baja nincs, a bokáját pedig elég pihentetni, helyrerántani nem szükséges. Mandulaszem nem képzett gyógyító, de egy harcos szerzetesnek, aki odahaza birkózással tölti a napja nagy részét, tudnia kell mit kezdeni az ilyen balesetekkel.*
- Ha elvettél tőle valamit, add neki vissza. *ez már Yezának szól, és a pultnál mutatott együttérzésnek nyoma sincs a hangjában* Aztán eredj az istállóba. Ott a hintója, hozzál ruhát az úrnak. Meg bort is, a báróéból, meg meleg vizet, mosdani. Addig én felkísérem a szobájába. *A szavai úgy kopognak, és olyan hidegek, mint a kövek kint az utcán. Nem úgy tűnik, mint aki még egyszer hajlandó volna elismételni őket, esetleg kíváncsi volna a mentő körülményekre. A rideg felszín alatt azonban más megfontolás is lapulhat, mint hogy ki kell köszörülni a vörös által ejtett csorbát. A wegtoreni örömházakban nem szóval fegyelmezik a lányokat, és talán oka van annak is, hogy Yezával kutattatja át a hintót ruhák után, nem pedig maga megy...
Bármi járjon a fejében, ha a kolléganője elindul az istálló felé, Nawanthiri elkezdi finoman felfelé támogatni a jó kancellárt. Mivel a művelet során Habrertus uram már-már illetlenül közel kerül a lány többször megcsodált melleihez, bizonyára örömmel veszi a segítséget. Aztán megszólal a hátuk mögött egy mély hang. A szerzetes hátranéz a válla fölött. Megtorpan. A szemei összeszűkülnek.*
- Ismered ezt az asszonyt... kancellár uram?
*Az egész jelenetben van valami földöntúli. A Víz Hónapjaiban senki nem jár meztelenül, pláne nem a városban. A nő teste teli van hegekkel írt rúnákkal, amelyek közül a bal karján levők ráadásul sárgán derengenek. Mindezt egy gonosz mosoly koronázza meg.*
~Démon lenne?~
*Talán. Bizonysággal csak Habrertus úr tudna szolgálni, ha nem hagyja el a hidegvére. A jelenet azonban folytatódik: a pinceajtó zárja kattan egyet, és kilép rajta a fejvadász, akinek halottnak kellene lenni. Xavy hátborzongatóan ráérzett valamire, mikor odalent jártak nem is olyan rég. Nawanthiri számára az idő megdermed, majd kifordul önmagából.*
*Kislánykorából rémlik fel előtte egy jelenet. Egy szerzetestársukat, "Fehér Vízesés"-t temették el az erdő egy elhagyatott részén. Inkább munka volt ez, mint szertartás: csak ástak neki egy mély gödröt, belefektették, majd visszalapátolták rá a földet anélkül, hogy közben bárki megszólalt volna. Mivel ez volt az első temetés, amin valaha részt vett, Nawanthiri nem érezte különösnek, de hazafelé azért megkérdezte "Utolsó Alkony"-t, hogy meglátogatják-e majd néha a sírt. "Utolsó Alkony" komor, kevésszavú óriás volt. Mentek egy darabig egymás mellett, mire beszélni kezdett, és akkor sem egészen a kérdésre válaszolt:*
- Tudod mitől nő az erdő, Kis Kabóca?
*Nawanthiri megrázta a fejét.*
- Vértől és hústól nő az erdő. Ezért temetjük a fák közé a halottainkat.
- Akkor "Fehér Vízesés" a fákban él majd tovább?
*Most az óriás rázta meg a fejét tagadólag.*
- A lélek nem éli túl a testet. Aki meghalt, meghalt egészen. Ami marad belőle, az hullott levél, kidőlt fa. Csak az emléke él tovább, de az a mi lelkünk része, nem a halotté.
*Az emlék, ami Nawanthiriben a legelevenebben él a fogadón épp átsétáló, ruhátlan fejvadászról, az a szörnyű reccsenés, amivel a nyaka kitörött. A lány soha nem bocsátotta meg magának Sulim halálát, csak belenyugodott, hogy nem tud rajta változtatni. Most a férfi mégis visszatért, dacára nemcsak a szerzetesi tanoknak, de a józan észnek is. Nawanthiri arcából minden vér kiszalad, a szemei rémülten merednek a síron túli alakra. Habrertus érezheti, ahogy a lány tagjai megreszketnek az iszonyattól. Valahol mélyen azonban megkönnyebbül, mert meg van róla győződve, hogy azon a végzetes napon a fejvadásznak nem kellett volna meghalnia, és a lány által elkövetett bűn eltöröltetett. Hogy miként, vagy ki által, arról Nawanthirinek sejtelme sincs, de Sulim él, és ezzel a számára újra rend lett a világban, ha mégoly baljós módon is.
A sokkból Xavy kiabálása rezzenti fel. Akinek amúgy megint igaza van: nem való meztelenül flangálni, még a frissen feltámadottaknak sem!*
- Velem kezdj. *préseli ki magából, mert feltett szándéka Sulim feketelistájának a tetején maradni. Megállítani azonban nem a fejvadászt akarja, hanem rőthajú kolléganőjét, még mielőtt bármit - bármi elhamarkodottat - cselekedne. Ha a kibontakozó rémdráma szereplői a helyükön maradnak, nem fog odaférni hozzá, mert Limmen ott van köztük. A hangja viszont talán elér hozzá, mielőtt késő lenne:*
- YEZA...!
// Kóczy, Nawanthiri, Limmen, Yeza, Habrertus, Lea és Hydra//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A jó kancellárt hallgatva felpillant a sebvizsgálatból, mennyire gondolja komolyan a férfi azt a kirablást. Rőthajú koleganőjénél valóban látott egy kisebb vászoncsomagot, de a körülmények alapján aligha fosztotta ki Habrertus uramat. Az öregúr azonban úgy tűnik, elhiszi, amit mond, olyannyira, hogy Limment városőrnek nézi, és már jelentené is a bűntettet, amikor a mélységi mögött felbukkan a "becstelen tolvaj". Nawanthiri végighallgatja, miként sikálja el a kancellár az ügyet, majd szárazon megjegyzi:*
- Ő nem városőr, uram. A Háznak dolgozik, mint mi.
*A férfi sérülései szerencsére nem súlyosak. Az orra csak bevérzett, de más baja nincs, a bokáját pedig elég pihentetni, helyrerántani nem szükséges. Mandulaszem nem képzett gyógyító, de egy harcos szerzetesnek, aki odahaza birkózással tölti a napja nagy részét, tudnia kell mit kezdeni az ilyen balesetekkel.*
- Ha elvettél tőle valamit, add neki vissza. *ez már Yezának szól, és a pultnál mutatott együttérzésnek nyoma sincs a hangjában* Aztán eredj az istállóba. Ott a hintója, hozzál ruhát az úrnak. Meg bort is, a báróéból, meg meleg vizet, mosdani. Addig én felkísérem a szobájába. *A szavai úgy kopognak, és olyan hidegek, mint a kövek kint az utcán. Nem úgy tűnik, mint aki még egyszer hajlandó volna elismételni őket, esetleg kíváncsi volna a mentő körülményekre. A rideg felszín alatt azonban más megfontolás is lapulhat, mint hogy ki kell köszörülni a vörös által ejtett csorbát. A wegtoreni örömházakban nem szóval fegyelmezik a lányokat, és talán oka van annak is, hogy Yezával kutattatja át a hintót ruhák után, nem pedig maga megy...
Bármi járjon a fejében, ha a kolléganője elindul az istálló felé, Nawanthiri elkezdi finoman felfelé támogatni a jó kancellárt. Mivel a művelet során Habrertus uram már-már illetlenül közel kerül a lány többször megcsodált melleihez, bizonyára örömmel veszi a segítséget. Aztán megszólal a hátuk mögött egy mély hang. A szerzetes hátranéz a válla fölött. Megtorpan. A szemei összeszűkülnek.*
- Ismered ezt az asszonyt... kancellár uram?
*Az egész jelenetben van valami földöntúli. A Víz Hónapjaiban senki nem jár meztelenül, pláne nem a városban. A nő teste teli van hegekkel írt rúnákkal, amelyek közül a bal karján levők ráadásul sárgán derengenek. Mindezt egy gonosz mosoly koronázza meg.*
~Démon lenne?~
*Talán. Bizonysággal csak Habrertus úr tudna szolgálni, ha nem hagyja el a hidegvére. A jelenet azonban folytatódik: a pinceajtó zárja kattan egyet, és kilép rajta a fejvadász, akinek halottnak kellene lenni. Xavy hátborzongatóan ráérzett valamire, mikor odalent jártak nem is olyan rég. Nawanthiri számára az idő megdermed, majd kifordul önmagából.*
*Kislánykorából rémlik fel előtte egy jelenet. Egy szerzetestársukat, "Fehér Vízesés"-t temették el az erdő egy elhagyatott részén. Inkább munka volt ez, mint szertartás: csak ástak neki egy mély gödröt, belefektették, majd visszalapátolták rá a földet anélkül, hogy közben bárki megszólalt volna. Mivel ez volt az első temetés, amin valaha részt vett, Nawanthiri nem érezte különösnek, de hazafelé azért megkérdezte "Utolsó Alkony"-t, hogy meglátogatják-e majd néha a sírt. "Utolsó Alkony" komor, kevésszavú óriás volt. Mentek egy darabig egymás mellett, mire beszélni kezdett, és akkor sem egészen a kérdésre válaszolt:*
- Tudod mitől nő az erdő, Kis Kabóca?
*Nawanthiri megrázta a fejét.*
- Vértől és hústól nő az erdő. Ezért temetjük a fák közé a halottainkat.
- Akkor "Fehér Vízesés" a fákban él majd tovább?
*Most az óriás rázta meg a fejét tagadólag.*
- A lélek nem éli túl a testet. Aki meghalt, meghalt egészen. Ami marad belőle, az hullott levél, kidőlt fa. Csak az emléke él tovább, de az a mi lelkünk része, nem a halotté.
*Az emlék, ami Nawanthiriben a legelevenebben él a fogadón épp átsétáló, ruhátlan fejvadászról, az a szörnyű reccsenés, amivel a nyaka kitörött. A lány soha nem bocsátotta meg magának Sulim halálát, csak belenyugodott, hogy nem tud rajta változtatni. Most a férfi mégis visszatért, dacára nemcsak a szerzetesi tanoknak, de a józan észnek is. Nawanthiri arcából minden vér kiszalad, a szemei rémülten merednek a síron túli alakra. Habrertus érezheti, ahogy a lány tagjai megreszketnek az iszonyattól. Valahol mélyen azonban megkönnyebbül, mert meg van róla győződve, hogy azon a végzetes napon a fejvadásznak nem kellett volna meghalnia, és a lány által elkövetett bűn eltöröltetett. Hogy miként, vagy ki által, arról Nawanthirinek sejtelme sincs, de Sulim él, és ezzel a számára újra rend lett a világban, ha mégoly baljós módon is.
A sokkból Xavy kiabálása rezzenti fel. Akinek amúgy megint igaza van: nem való meztelenül flangálni, még a frissen feltámadottaknak sem!*
- Velem kezdj. *préseli ki magából, mert feltett szándéka Sulim feketelistájának a tetején maradni. Megállítani azonban nem a fejvadászt akarja, hanem rőthajú kolléganőjét, még mielőtt bármit - bármi elhamarkodottat - cselekedne. Ha a kibontakozó rémdráma szereplői a helyükön maradnak, nem fog odaférni hozzá, mert Limmen ott van köztük. A hangja viszont talán elér hozzá, mielőtt késő lenne:*
- YEZA...!
5895. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-28 14:29:19
Üzenet elküldve: 2021-12-28 14:29:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
// Küldetés //
// Kóczy, Nawanthiri, Limmen, Yeza, Habrertus és Lea és Hydra//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A kalandor munkaköröm kicsit meglepődik, ő nem is tudta, hogy ez egyáltalán létezik náluk itt a Kalmár berkein belül. ~Hát, én is micsoda kalandor vagyok ám! Majdnem belefúltam abba a mérgező trutyiba, többet nem is kell, az tutko! Szívják csak ők! Ha már ez a munkakörük. ~ E közben az emlegetett vörös hajú némber is megjelenik, mintha csak valaki üldözné, majd vészjóslatú megjegyzést tesz, mikor pedig rákérdez, szinte elhajtja. Neki meg aztán mindegy, nem igazán ártja bele magát mások magánéletébe, főleg, ha azok vonakodnak információkat megosztani. Bizony, ő a pult aprócska őra, aki nem restell veszélyes időkben még mögé is rejtőzni. Ő senkit nem fog megelőzni ha furcsa hangok gazdájának kiderítéséről van szó. A furcsa hangoskodás pedig egyre több alkalmazottat nyel el, neki nem hiányzik, hogy valami furcsa patkány jól beebédelje. Egyelőre csak a pultot támasztja az egyik kezével. Egészen addig míg bele nem úszik az idilli fogadóképbe Leandana alakja. Egy pillanatra ledermed. Sose gondolta volna, hogy az utcáról egy ilyen fog betévedni.*
-Héé! HÉÉÉ! Te, igen TE ott pőrén! Ez nem egy OLYAN hely ahol csak úgy ruha nélkül lehet kóóóricálni barátocskám! Nekem aztán mindegy, hogy otthon így szoktatok, de itten ez nem járja! Tessék előbb magadra venni valami vásznat. Itt ruha nélkülieket nem szolgálunk ki! Mindegy, hogy milyen formásak a virgácsaid vagy mekkora szúnyogizmaid vannak! *Veri a pultot a tenyerével, csak, hogy a nő felé nézzen, bár úgy fest, hogy jobban érdekli a lépcsőnél történő dolog. Ekkor sétál be a képbe a másik pucér ember. ~Ne basszál már FEEEL!~*
-MINDENKI HÚÚÚZON MAGÁRA VALAMIT! ~Van, akinek a fejére se ártana. ~ Ilyen piszok nehéz ez megérteni?! *A második megjelenthez még egy konyharuhát is odavág, ha mázlija van pont az arcába.*
// Kóczy, Nawanthiri, Limmen, Yeza, Habrertus és Lea és Hydra//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A kalandor munkaköröm kicsit meglepődik, ő nem is tudta, hogy ez egyáltalán létezik náluk itt a Kalmár berkein belül. ~Hát, én is micsoda kalandor vagyok ám! Majdnem belefúltam abba a mérgező trutyiba, többet nem is kell, az tutko! Szívják csak ők! Ha már ez a munkakörük. ~ E közben az emlegetett vörös hajú némber is megjelenik, mintha csak valaki üldözné, majd vészjóslatú megjegyzést tesz, mikor pedig rákérdez, szinte elhajtja. Neki meg aztán mindegy, nem igazán ártja bele magát mások magánéletébe, főleg, ha azok vonakodnak információkat megosztani. Bizony, ő a pult aprócska őra, aki nem restell veszélyes időkben még mögé is rejtőzni. Ő senkit nem fog megelőzni ha furcsa hangok gazdájának kiderítéséről van szó. A furcsa hangoskodás pedig egyre több alkalmazottat nyel el, neki nem hiányzik, hogy valami furcsa patkány jól beebédelje. Egyelőre csak a pultot támasztja az egyik kezével. Egészen addig míg bele nem úszik az idilli fogadóképbe Leandana alakja. Egy pillanatra ledermed. Sose gondolta volna, hogy az utcáról egy ilyen fog betévedni.*
-Héé! HÉÉÉ! Te, igen TE ott pőrén! Ez nem egy OLYAN hely ahol csak úgy ruha nélkül lehet kóóóricálni barátocskám! Nekem aztán mindegy, hogy otthon így szoktatok, de itten ez nem járja! Tessék előbb magadra venni valami vásznat. Itt ruha nélkülieket nem szolgálunk ki! Mindegy, hogy milyen formásak a virgácsaid vagy mekkora szúnyogizmaid vannak! *Veri a pultot a tenyerével, csak, hogy a nő felé nézzen, bár úgy fest, hogy jobban érdekli a lépcsőnél történő dolog. Ekkor sétál be a képbe a másik pucér ember. ~Ne basszál már FEEEL!~*
-MINDENKI HÚÚÚZON MAGÁRA VALAMIT! ~Van, akinek a fejére se ártana. ~ Ilyen piszok nehéz ez megérteni?! *A második megjelenthez még egy konyharuhát is odavág, ha mázlija van pont az arcába.*
5894. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-27 21:34:39
Üzenet elküldve: 2021-12-27 21:34:39
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// Küldetés //
// Kóczy, Nawanthiri, Limmen, Yeza, Habrertus és Lea és Hydra//
* Akárhogy is próbálja halkra fogni a dolgot a zár kattanására nincs hatással. Lassan kinyitja hát résnyire az ajtót és kinéz rajta. Azok után ami vele történt már nem ad okot a meglepődésre, de egy hasonlóan meztelen sorstárs látványára még ő sem számított. Ha már nem egyedül van itt így, akkor ő is kilép inkább a rivaldafényre. Annak oka lehet, ha másvalaki is itt tért vissza. Legalábbis következtetésnek nem éppen rossz gondolat, hogy ez a nem túl szemrevaló némber is itt tért vissza, ha már itt van. Úgy tűnik, hogy amúgy is valami bonyodalom lehet, mert nagy a mozgolódás ott a lépcső táján. Még, ha Yeza vörös üstökét nem is feltétlen láthatja azt a vágott szeműt ezer közül is felismerné.*
- Micsoda fenséges fogadtatás.* Szólal meg, miközben lassan az ajtó felé veszi az irányt. Úgy tűnik arrafelé nem állja senki az útját, maximum ez a másik nudista.*
- Remélem én jobban festek, mint te.* Veti oda Leandanának, de valószínűleg igen. A harmincas éveiben járó, izmos sivatagi kávé színű bőre, szinte szikrázik. Még kis bajsza is olyan szép hegyesre pödrött, mint halála pillanatában. Egy dolog közös viszont bennük, hogy a férfin is akadnak tetoválások. Ezek is törzsi szimbólumok, csak éppen a sivatagból.*
- Hé vágott szem! Veled majd még elszámolok, meg azzal a vörös libával, meg a heges képű kutyával.* Veti oda foghegyről a hosszúra sikeredett felsorolást. Kellő távolságban van az ajtó, amihez egyre csak közeledik. Egyedül tényleg, csak a tetovált nőszemély állíthatná meg, de miért tenné? Ha mégis megpróbálja biztos jól szájba vágja a gyakorló kardjával. Legyen sorstársa vagy sem.*
// Kóczy, Nawanthiri, Limmen, Yeza, Habrertus és Lea és Hydra//
* Akárhogy is próbálja halkra fogni a dolgot a zár kattanására nincs hatással. Lassan kinyitja hát résnyire az ajtót és kinéz rajta. Azok után ami vele történt már nem ad okot a meglepődésre, de egy hasonlóan meztelen sorstárs látványára még ő sem számított. Ha már nem egyedül van itt így, akkor ő is kilép inkább a rivaldafényre. Annak oka lehet, ha másvalaki is itt tért vissza. Legalábbis következtetésnek nem éppen rossz gondolat, hogy ez a nem túl szemrevaló némber is itt tért vissza, ha már itt van. Úgy tűnik, hogy amúgy is valami bonyodalom lehet, mert nagy a mozgolódás ott a lépcső táján. Még, ha Yeza vörös üstökét nem is feltétlen láthatja azt a vágott szeműt ezer közül is felismerné.*
- Micsoda fenséges fogadtatás.* Szólal meg, miközben lassan az ajtó felé veszi az irányt. Úgy tűnik arrafelé nem állja senki az útját, maximum ez a másik nudista.*
- Remélem én jobban festek, mint te.* Veti oda Leandanának, de valószínűleg igen. A harmincas éveiben járó, izmos sivatagi kávé színű bőre, szinte szikrázik. Még kis bajsza is olyan szép hegyesre pödrött, mint halála pillanatában. Egy dolog közös viszont bennük, hogy a férfin is akadnak tetoválások. Ezek is törzsi szimbólumok, csak éppen a sivatagból.*
- Hé vágott szem! Veled majd még elszámolok, meg azzal a vörös libával, meg a heges képű kutyával.* Veti oda foghegyről a hosszúra sikeredett felsorolást. Kellő távolságban van az ajtó, amihez egyre csak közeledik. Egyedül tényleg, csak a tetovált nőszemély állíthatná meg, de miért tenné? Ha mégis megpróbálja biztos jól szájba vágja a gyakorló kardjával. Legyen sorstársa vagy sem.*
5893. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-25 17:26:10
Üzenet elküldve: 2021-12-25 17:26:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
// Küldetés //
// Kóczy, Nawanthiri, Limmen, Yeza, Habrertus és Lea//
*Lea kissé zavart, azonban kellően rutinos ahhoz, hogy a zavarát leplezni tudja. Zavarát az okozza, hogy a Kósza Pinty épülete előtt állva nem a jólismert cégért himbálja a szél, hanem egy Lea számára ismeretlent. Mindazonáltal jelen év- és napszakban a legkevésbé sem akar sokáig tanakodni a belépést illetően.
A fogadók viszont mindig is gyűjtőhelyei voltak a legfurább népeknek. Bár egy pucéran belépő nő azért még így is kuriózum lehet. Lea magas nőszemély, vékony, teste szálkás, látszik rajta, hogy nem éhség tette sovánnyá, hanem alkati kérdés. Haja pedig nem az ápolatlanság miatt bozontos, egyszerűen ezt örökölte őseitől. Hiába meztelen, de nem is koszos különösebben, némi por van a hátsóján és a hátán, de a földön fekve eszmélt.
Van a nőben egyfajta kettősség, egyfelől nincs rajta semmi feltűnő, csak annyi, hogy magas, de alkata inkább fiús és dús idomai sincsenek. Másfelől alig van rajta ép bőrfelület, mert az arcát és a nyakát kivéve gyakorlatilag mindenhol hegtetoválások borítják. Jellemzően olyan rúnák, melyek ismeretlenek a világnak ezen a tájékán. A bal alkarjába vésettek viszont, borostyánosan derengenek.
A bent lévőket valószínűleg lefoglalják a Hubival történtek, meg Hubi amúgy is olyan jellem, aki kivívja mindenki teljes figyelmét. Bár egy Leához hasonló teremtés, egy hasonló szituációban? Hát erős a verseny a lepedőtógás, vérző orrú, rendkívül tragikus arckifejezésű és hanghordozású Hubi és a teljesen meztelen Lea között.*
- Kancellárom, te sosem tétlenkedsz...
*Arcán gonosz mosollyal nézi a szituációt, mintha az ő megjelenésével amúgy minden teljesen rendben lenne. Hangja mély, benne a cinikus felhang.*
A hozzászólás írója (Leandana Kagantal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.25 17:52:10
// Kóczy, Nawanthiri, Limmen, Yeza, Habrertus és Lea//
*Lea kissé zavart, azonban kellően rutinos ahhoz, hogy a zavarát leplezni tudja. Zavarát az okozza, hogy a Kósza Pinty épülete előtt állva nem a jólismert cégért himbálja a szél, hanem egy Lea számára ismeretlent. Mindazonáltal jelen év- és napszakban a legkevésbé sem akar sokáig tanakodni a belépést illetően.
A fogadók viszont mindig is gyűjtőhelyei voltak a legfurább népeknek. Bár egy pucéran belépő nő azért még így is kuriózum lehet. Lea magas nőszemély, vékony, teste szálkás, látszik rajta, hogy nem éhség tette sovánnyá, hanem alkati kérdés. Haja pedig nem az ápolatlanság miatt bozontos, egyszerűen ezt örökölte őseitől. Hiába meztelen, de nem is koszos különösebben, némi por van a hátsóján és a hátán, de a földön fekve eszmélt.
Van a nőben egyfajta kettősség, egyfelől nincs rajta semmi feltűnő, csak annyi, hogy magas, de alkata inkább fiús és dús idomai sincsenek. Másfelől alig van rajta ép bőrfelület, mert az arcát és a nyakát kivéve gyakorlatilag mindenhol hegtetoválások borítják. Jellemzően olyan rúnák, melyek ismeretlenek a világnak ezen a tájékán. A bal alkarjába vésettek viszont, borostyánosan derengenek.
A bent lévőket valószínűleg lefoglalják a Hubival történtek, meg Hubi amúgy is olyan jellem, aki kivívja mindenki teljes figyelmét. Bár egy Leához hasonló teremtés, egy hasonló szituációban? Hát erős a verseny a lepedőtógás, vérző orrú, rendkívül tragikus arckifejezésű és hanghordozású Hubi és a teljesen meztelen Lea között.*
- Kancellárom, te sosem tétlenkedsz...
*Arcán gonosz mosollyal nézi a szituációt, mintha az ő megjelenésével amúgy minden teljesen rendben lenne. Hangja mély, benne a cinikus felhang.*
A hozzászólás írója (Leandana Kagantal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.25 17:52:10
5892. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-23 11:57:29
Üzenet elküldve: 2021-12-23 11:57:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
// Küldetés //
// Kóczy, Nawanthiri, Limmen, Yeza, Habrertus //
*A jó kancellárnak a lépcsőn ücsörögve van ideje átgondolni a helyzetét. Igazság szerint az elmúlt percekben mást sem tett. Bármilyen furcsa is, kritikus helyzetekben az ember időérzékelése igen csalóka tud lenni, vagy csak az elméjén cikáznak a szokottnál is gyorsabban a gondolatok. Mert Hubi fejében már megfordult az is, hogy a vörös egy egyszerű kis városi szarka, aki bűnre is képes lett volna csábítani, hogy a tiszta erkölcsű kancellár és erszénye közelébe férkőzhessen. Ez lenne a legkényelmesebb változat. Hubi elzarándokolna a városi őrséghez, részletes panaszában kifejtené az őt ért hallatlan sérelmeket, az őrség soha nem találná meg az elkövetőt, ő pedig aranyak nélkül és talán kölcsönkapott rongyokban utazna haza a Vashegyre. Igen ám, de mióta vannak városi tolvajoknak testőreik? Mint az a leányzó, aki Yeza ajtaja előtt strázsált míg a vörös a kocsisát igyekezett befűzni. Lám, még nála is próbálkozott. Bizonyára, hogy Hubi közelébe kerülhessen. Külön megalázó, hogy csak második lehetett a hajtó mögött.
Tehát aligha egy kis szarka áldozata lett. Viszont akkor még mindig ott van a kérdés, hogy mi volt ez az egész és kinek áll érdekében? Ennek boncolgatására egyelőre nincs több idő, mert úgy tűnik, hogy a lépcsőkorláton bemutatott gyakorlata felkeltette az odalentiek érdeklődését. Elsőként az általa testőrnek gondolt leányzó érkezik, akinek esetében Hubi a mostani nyomorult állapotában sem tud eltekinteni bizonyos testi adottságaitól.*
- Összevesztem? *kérdez vissza hitetlenkedve és talán megérthető, hogy gúnnyal* A kedves barátnéd megtámadott és kirabolt. A Vashegyen ezért karóba húznák.
*Természetesen nem fog a lépcsőn jogelméleti kérdésekbe merülni és a büntetés mértékét is eltúlozta. Továbbra is arról van szó, hogy csak ő húzná karóba. Lábát nem húzza el a vizsgálat elől, de érthető bizalmatlansággal pislog.*
- Tán csak nem gyógyító lennél...
*Ekkor némi csörömpölés hallatszik, de nem a konyhán történt baleset, hanem egy olyan irdatlan vértes alak érkezik, hogy Hubi önkéntelenül is hátrébb húzódik miközben Nawantrhiri felsegíti.*
- Kegyelmed a városi őrség tagja? Ebben az esetben egy gyalázatos bűntényt kívánok bejel... ááá!
*Nem újabb baleset okán nem fejezi be a mondatot a kancellár. Bár nézőpont kérdése. Akár ennek is lehet tekinteni a lovag mögül kibukkanó rőt hajzuhatagot és az ahhoz tartozó, sajnos meglehetősen jól ismert arcot. Első gondolata az, hogy közli a páncélossal, hogy Yezát szeretné nehéz vasra verve látni, a második és harmadik már egészen más. Furcsa, de majdnem elneveti magát a vörös gonosztevő kétségbeesett arcát látva. Ebből arra következtet - bár talán tévesen - hogy nem pontosan az volt a tervében ahogyan alakult. Apró siker. És mivel a jó kancellár szívétől nem áll távol az irgalom, a második gondolat az, hogy ez a megrettent arc milyen megkapóan bájos. A harmadik gondolat pedig Hubi valódi lényéből fakad, tehát részletezni is felesleges.*
- De a becstelen tolvaj az ablakon át inalt el, alighanem nyomát vesztettük.
*Ezt már a vértet viselő, általa városőrnek gondolt mélységinek mondja, gyakorlatilag azzal a lendülettel ahogy az előbbi, megkezdett mondatot félbehagyta.*
- Ha jóuram mégis utána eredne azért mondhatatlanul hálás lennék, és úgy láttam, hogy a Polgárnegyed felé inalt a gaz. De sajnos úgy hiszem, nagy előnyre tett már szert.
*Nawantrhiri most megbízható támaszt jelent számára, közben kificamodott bokáját próbálgatja. Fáj, de nem vészes. Óvatosan meg is tudja terhelni.*
- Bocsássatok meg, ha nem itt folytatom sérelmeim részletezését. Igen megrázó élményben volt részem, majdhogynem árulásnak nevezném.
*Álságos szelídséggel mosolyog Yezára, aztán észbe kap. Hogyan árulhatta volna el egy tolvaj aki az ablakon távozott?*
- Úgy értem, a vendégjog elleni árulásnak tekintem, hogy egy olyan magára sokat adó fogadóban, mint a Wegtoreni Kalmár előfordulhat, hogy a gyanútlan vendéget kirabolják és összeverik. Hangsúlyoznom is felesleges, hogy ez mennyire felháborító és erről el nem mulaszthatok beszámolni barátomnak, Caldorcor bárónak.
*Az persze költői túlzás, hogy barátságban lenne azzal a wegtoreni hozományvadásszal, de legalább ismeri. Itt és most ez is elég.*
- Most azonban jólesne egy ital az izgalmakra és bizony valami ruhára is szükségem lenne. Végtelenül kínos, de a ruháim mellett minden pénzemmel együtt oldott kereket a zsivány, így - bár kimondani is röstellem - segítségre lenne szükségem.
*Komótosan hordozza végig tekintetét az egybegyűlteken, az utolsó szavaknál Yezán állapodik meg pillantása.*
- Talán ismersz valakit a környéken, kedvesem... *elmosolyodik, de egy fájdalmas grimasz és végigfut az arcán, mert ettől fájdalom nyilalt összezúzott orrába* Aki megkönyörül egy rútul helybenhagyott és kihasznált öregemberen.
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.23 11:58:32
// Kóczy, Nawanthiri, Limmen, Yeza, Habrertus //
*A jó kancellárnak a lépcsőn ücsörögve van ideje átgondolni a helyzetét. Igazság szerint az elmúlt percekben mást sem tett. Bármilyen furcsa is, kritikus helyzetekben az ember időérzékelése igen csalóka tud lenni, vagy csak az elméjén cikáznak a szokottnál is gyorsabban a gondolatok. Mert Hubi fejében már megfordult az is, hogy a vörös egy egyszerű kis városi szarka, aki bűnre is képes lett volna csábítani, hogy a tiszta erkölcsű kancellár és erszénye közelébe férkőzhessen. Ez lenne a legkényelmesebb változat. Hubi elzarándokolna a városi őrséghez, részletes panaszában kifejtené az őt ért hallatlan sérelmeket, az őrség soha nem találná meg az elkövetőt, ő pedig aranyak nélkül és talán kölcsönkapott rongyokban utazna haza a Vashegyre. Igen ám, de mióta vannak városi tolvajoknak testőreik? Mint az a leányzó, aki Yeza ajtaja előtt strázsált míg a vörös a kocsisát igyekezett befűzni. Lám, még nála is próbálkozott. Bizonyára, hogy Hubi közelébe kerülhessen. Külön megalázó, hogy csak második lehetett a hajtó mögött.
Tehát aligha egy kis szarka áldozata lett. Viszont akkor még mindig ott van a kérdés, hogy mi volt ez az egész és kinek áll érdekében? Ennek boncolgatására egyelőre nincs több idő, mert úgy tűnik, hogy a lépcsőkorláton bemutatott gyakorlata felkeltette az odalentiek érdeklődését. Elsőként az általa testőrnek gondolt leányzó érkezik, akinek esetében Hubi a mostani nyomorult állapotában sem tud eltekinteni bizonyos testi adottságaitól.*
- Összevesztem? *kérdez vissza hitetlenkedve és talán megérthető, hogy gúnnyal* A kedves barátnéd megtámadott és kirabolt. A Vashegyen ezért karóba húznák.
*Természetesen nem fog a lépcsőn jogelméleti kérdésekbe merülni és a büntetés mértékét is eltúlozta. Továbbra is arról van szó, hogy csak ő húzná karóba. Lábát nem húzza el a vizsgálat elől, de érthető bizalmatlansággal pislog.*
- Tán csak nem gyógyító lennél...
*Ekkor némi csörömpölés hallatszik, de nem a konyhán történt baleset, hanem egy olyan irdatlan vértes alak érkezik, hogy Hubi önkéntelenül is hátrébb húzódik miközben Nawantrhiri felsegíti.*
- Kegyelmed a városi őrség tagja? Ebben az esetben egy gyalázatos bűntényt kívánok bejel... ááá!
*Nem újabb baleset okán nem fejezi be a mondatot a kancellár. Bár nézőpont kérdése. Akár ennek is lehet tekinteni a lovag mögül kibukkanó rőt hajzuhatagot és az ahhoz tartozó, sajnos meglehetősen jól ismert arcot. Első gondolata az, hogy közli a páncélossal, hogy Yezát szeretné nehéz vasra verve látni, a második és harmadik már egészen más. Furcsa, de majdnem elneveti magát a vörös gonosztevő kétségbeesett arcát látva. Ebből arra következtet - bár talán tévesen - hogy nem pontosan az volt a tervében ahogyan alakult. Apró siker. És mivel a jó kancellár szívétől nem áll távol az irgalom, a második gondolat az, hogy ez a megrettent arc milyen megkapóan bájos. A harmadik gondolat pedig Hubi valódi lényéből fakad, tehát részletezni is felesleges.*
- De a becstelen tolvaj az ablakon át inalt el, alighanem nyomát vesztettük.
*Ezt már a vértet viselő, általa városőrnek gondolt mélységinek mondja, gyakorlatilag azzal a lendülettel ahogy az előbbi, megkezdett mondatot félbehagyta.*
- Ha jóuram mégis utána eredne azért mondhatatlanul hálás lennék, és úgy láttam, hogy a Polgárnegyed felé inalt a gaz. De sajnos úgy hiszem, nagy előnyre tett már szert.
*Nawantrhiri most megbízható támaszt jelent számára, közben kificamodott bokáját próbálgatja. Fáj, de nem vészes. Óvatosan meg is tudja terhelni.*
- Bocsássatok meg, ha nem itt folytatom sérelmeim részletezését. Igen megrázó élményben volt részem, majdhogynem árulásnak nevezném.
*Álságos szelídséggel mosolyog Yezára, aztán észbe kap. Hogyan árulhatta volna el egy tolvaj aki az ablakon távozott?*
- Úgy értem, a vendégjog elleni árulásnak tekintem, hogy egy olyan magára sokat adó fogadóban, mint a Wegtoreni Kalmár előfordulhat, hogy a gyanútlan vendéget kirabolják és összeverik. Hangsúlyoznom is felesleges, hogy ez mennyire felháborító és erről el nem mulaszthatok beszámolni barátomnak, Caldorcor bárónak.
*Az persze költői túlzás, hogy barátságban lenne azzal a wegtoreni hozományvadásszal, de legalább ismeri. Itt és most ez is elég.*
- Most azonban jólesne egy ital az izgalmakra és bizony valami ruhára is szükségem lenne. Végtelenül kínos, de a ruháim mellett minden pénzemmel együtt oldott kereket a zsivány, így - bár kimondani is röstellem - segítségre lenne szükségem.
*Komótosan hordozza végig tekintetét az egybegyűlteken, az utolsó szavaknál Yezán állapodik meg pillantása.*
- Talán ismersz valakit a környéken, kedvesem... *elmosolyodik, de egy fájdalmas grimasz és végigfut az arcán, mert ettől fájdalom nyilalt összezúzott orrába* Aki megkönyörül egy rútul helybenhagyott és kihasznált öregemberen.
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.23 11:58:32
5891. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-22 07:32:14
Üzenet elküldve: 2021-12-22 07:32:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Küldetés //
// Kóczy, Nawanthiri, Limmen, Yeza, Habrertus //
*Yezának nem szokása (már alkatából kifolyólag sem) átgázolni másokon. Inkább olyan ő, mint a macska, aki fel sem veszi igazán a robusztus, seregeket megállító kerítés akadályozó tényét, csak egyszerűen átcsusszan a rácsok között. Fel sem figyelt igazán a lépcsőnél strázsáló páncélost. Épp elég gondolat meg indulat kavargott a fejében éppen, emellett inkább arra koncentrált, hogy a Kancellár kupacnyi göncével a kezében orra ne bukjon a mosókonyha felé.*
- Áhh, csak a munka *felel Xavynak. Nem igazán gondolja, hogy jó ötlet lenne a kotnyeles kis gnóm orrára kötni a részleteket. Tulajdonképpen ő meg van róla győződve, hogy Xavy tisztában van vele, hogy mit is csinál itt, pedig belegondolva talán még ő maga sem tudja igazán.* - Semmi nem tud egyszerűen menni *csóválja meg a fejét eme utálatos, nagy igazság felett merengve.
A megbánás partjait nyaldosó levertség meglehet, magába is húzná egészen, de Nawanthiri derűje egyelőre megtartja a felszínen. A lányra nézve mosolyogni támadna kedve az egészen. Kézen fogja az a biztató érzés, hogy minden rendben lesz. Körbekérdeznek, megtudják, mit kavart a Romvárosnál a kecskeszakállas kéjenc és szépen minden megoldódik.
A felvetés jogos az alkalomhoz jobban passzoló ruházatra, bár Yeza szeret különcködni, azért ezúttal talán jobb lesz a praktikum. Arról nem is beszélve, hogy valami fegyvert sem ártana magához vennie, mert átöltözéskor a kardja mellett a tőre is a szobájában maradt. Egy kicsit kapkodott is, meg aztán nem is az a kihívás volt, amit alapvetően pengével kéne megoldani. (Itt a cinikusabban narráló hangok hozzátennék, hogy Yeza megoldásai sokszor mennek homlokegyenest a logika és a célszerűség elvei ellenében. Hirtelen, átgondolatlan, de azért van, amikor működik.)
Különös, de a jó Kancellár és a helyzet, amiben hagyta, most valahogy eszébe se jut, mint elsimítandó bonyodalom. Hogy ez mekkora fiaskó, az hamar kiderül. Habár ott lebeg a sarkalatos kérdés, a "Mit vegyek fel?" nagy dilemmája, az események egy egy pillanat alatt lesöprik a színről. Yeza megdermed a hang hallatán. Legalább annyira kapaszkodik a reménybe, hogy nem azé, akire gondol, mint a vászonzsákra az ölében, amiben annak az értékei vannak, akire gondol. Mire felocsúdik, már ketten is ott tolonganak a lépcsőnél. Egyedül Xavy nem előzi meg, aki mások merészségét előzékenyen előre engedi, míg az övé inkább kivár a pult biztonsága mögött.
Yeza fejében már most megfordul a gondolat, hogy inkább a kijárat felé iramodjon. A jó Kancellár szép kerek erszénnyel jár, ami történetesen most abban a zsákocskában pihen a többi, holmijában talált dologgal együtt. Bár a lehetőség első blikkre hihetetlenül csábító, az a pénz vajmi kevés lenne, hogy életben maradjon. A wegtoreni fejvadászok mellett így a nyakára hozná a thargokat, nem is beszélve arról, hogy ezt a Báró se nézhetné el, elvégre az ő pártfogása alatt, az ő házában történt incidensről lenne szó. Nem. Sajnos itt, most ez az út sehogy sem járható. Nincs más választása, ő is elindul a lépcsőhöz, hogy szembenézzen a helyzettel.
Amellett, hogy szörnyen bosszantja, kicsit hálás érte, hogy a nagy páncélhalomtól meglehetősen nehéz odaférnie. Kérdések meg nyögés és szisszegés meg cöncögés. Yeza rőt üstöke már csak ezek közepette furakszik az események gócpontjába. Az aggodalom harmatos kifejezés arra, ami kiül az arcára, ahogy meglátja a Kancellárt. Yeza megdöbben és megretten és nem érti és szépen, a torkára kúszik a pánik jeges marka, hogy egy nyikkanást se bír kipréselni magából.
~Mi a büdös franc történt?~
Arra persze lehetett számítani, hogy a Méltóságos Úr nem fog örülni annak a fordulatnak, amit aljas fricskaként ott hagyott neki. Benne volt a pakliban, hogy valami hasonló ruhapótlékban előbb-utóbb kimerészkedik, de mitől vérzik az orra? Yeza fejében aggasztóbbnál aggasztóbb kérdések válaszok és lehetséges következmények tartanak nyaklótlan kocsmai verekedést. Attól a páncélos hegyomlástól pedig még mindig nem fér oda rendesen. Ki ez a rossebes vasbarom egyáltalán és mit okoskodik itt?!*
A hozzászólás írója (Yeza a Rőt) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.22 07:48:05
// Kóczy, Nawanthiri, Limmen, Yeza, Habrertus //
*Yezának nem szokása (már alkatából kifolyólag sem) átgázolni másokon. Inkább olyan ő, mint a macska, aki fel sem veszi igazán a robusztus, seregeket megállító kerítés akadályozó tényét, csak egyszerűen átcsusszan a rácsok között. Fel sem figyelt igazán a lépcsőnél strázsáló páncélost. Épp elég gondolat meg indulat kavargott a fejében éppen, emellett inkább arra koncentrált, hogy a Kancellár kupacnyi göncével a kezében orra ne bukjon a mosókonyha felé.*
- Áhh, csak a munka *felel Xavynak. Nem igazán gondolja, hogy jó ötlet lenne a kotnyeles kis gnóm orrára kötni a részleteket. Tulajdonképpen ő meg van róla győződve, hogy Xavy tisztában van vele, hogy mit is csinál itt, pedig belegondolva talán még ő maga sem tudja igazán.* - Semmi nem tud egyszerűen menni *csóválja meg a fejét eme utálatos, nagy igazság felett merengve.
A megbánás partjait nyaldosó levertség meglehet, magába is húzná egészen, de Nawanthiri derűje egyelőre megtartja a felszínen. A lányra nézve mosolyogni támadna kedve az egészen. Kézen fogja az a biztató érzés, hogy minden rendben lesz. Körbekérdeznek, megtudják, mit kavart a Romvárosnál a kecskeszakállas kéjenc és szépen minden megoldódik.
A felvetés jogos az alkalomhoz jobban passzoló ruházatra, bár Yeza szeret különcködni, azért ezúttal talán jobb lesz a praktikum. Arról nem is beszélve, hogy valami fegyvert sem ártana magához vennie, mert átöltözéskor a kardja mellett a tőre is a szobájában maradt. Egy kicsit kapkodott is, meg aztán nem is az a kihívás volt, amit alapvetően pengével kéne megoldani. (Itt a cinikusabban narráló hangok hozzátennék, hogy Yeza megoldásai sokszor mennek homlokegyenest a logika és a célszerűség elvei ellenében. Hirtelen, átgondolatlan, de azért van, amikor működik.)
Különös, de a jó Kancellár és a helyzet, amiben hagyta, most valahogy eszébe se jut, mint elsimítandó bonyodalom. Hogy ez mekkora fiaskó, az hamar kiderül. Habár ott lebeg a sarkalatos kérdés, a "Mit vegyek fel?" nagy dilemmája, az események egy egy pillanat alatt lesöprik a színről. Yeza megdermed a hang hallatán. Legalább annyira kapaszkodik a reménybe, hogy nem azé, akire gondol, mint a vászonzsákra az ölében, amiben annak az értékei vannak, akire gondol. Mire felocsúdik, már ketten is ott tolonganak a lépcsőnél. Egyedül Xavy nem előzi meg, aki mások merészségét előzékenyen előre engedi, míg az övé inkább kivár a pult biztonsága mögött.
Yeza fejében már most megfordul a gondolat, hogy inkább a kijárat felé iramodjon. A jó Kancellár szép kerek erszénnyel jár, ami történetesen most abban a zsákocskában pihen a többi, holmijában talált dologgal együtt. Bár a lehetőség első blikkre hihetetlenül csábító, az a pénz vajmi kevés lenne, hogy életben maradjon. A wegtoreni fejvadászok mellett így a nyakára hozná a thargokat, nem is beszélve arról, hogy ezt a Báró se nézhetné el, elvégre az ő pártfogása alatt, az ő házában történt incidensről lenne szó. Nem. Sajnos itt, most ez az út sehogy sem járható. Nincs más választása, ő is elindul a lépcsőhöz, hogy szembenézzen a helyzettel.
Amellett, hogy szörnyen bosszantja, kicsit hálás érte, hogy a nagy páncélhalomtól meglehetősen nehéz odaférnie. Kérdések meg nyögés és szisszegés meg cöncögés. Yeza rőt üstöke már csak ezek közepette furakszik az események gócpontjába. Az aggodalom harmatos kifejezés arra, ami kiül az arcára, ahogy meglátja a Kancellárt. Yeza megdöbben és megretten és nem érti és szépen, a torkára kúszik a pánik jeges marka, hogy egy nyikkanást se bír kipréselni magából.
~Mi a büdös franc történt?~
Arra persze lehetett számítani, hogy a Méltóságos Úr nem fog örülni annak a fordulatnak, amit aljas fricskaként ott hagyott neki. Benne volt a pakliban, hogy valami hasonló ruhapótlékban előbb-utóbb kimerészkedik, de mitől vérzik az orra? Yeza fejében aggasztóbbnál aggasztóbb kérdések válaszok és lehetséges következmények tartanak nyaklótlan kocsmai verekedést. Attól a páncélos hegyomlástól pedig még mindig nem fér oda rendesen. Ki ez a rossebes vasbarom egyáltalán és mit okoskodik itt?!*
A hozzászólás írója (Yeza a Rőt) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.22 07:48:05
5890. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-21 21:22:37
Üzenet elküldve: 2021-12-21 21:22:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Küldetés //
// Kóczy, Nawantrhiri, Limmen, Yeza, Habrertus //
* A türelem nem volt soha erénye a mélységinek, de drága nővérének sem. Valahogy mégis sikerül az egy helyben ácsorgást kibírnia. Főleg mert hamar megtörik. A nagy melák körül a semmiből felgyorsulnak az események. Előbb egy vörös hajú fruska gázol át minden szó nélkül Limmen nem kicsi személyén, utána meg már pánik szerű reakciókat vél felfedezni több irányból. Gyorsan a testőrre rápillant, aki szerencséjére nem is mozdul a helyéről. A kis gnóm meg a látottak alapján is aktivizálta magát. De hasonlóképp a környezete a semmiből elindult, akár csak egy órának a fogaskerekei. A háta mögül felcsendülő puffanás már csak a ráadás. Egy pillanatra hátra is néz, de utána érzékeli Nawantrhirit, ahogy próbál illően egy kis helyet csinálni magának, hogy felmenjen. A mélységi nyitja is a száját, de már késő. *
- Köve...see.. ahh hagyjuk.
* Fordul meg a mélységi és követi a fel sietett hölgyet a lépcsőn. Nem is kell sok néhány lépésnél, hogy a szentségelésbe és vérbe áztatott földbirtokost meglássa földön. Társa hamar kérdést is tesz fel a kissé nevetségesen helybenhagyott Habrertus úrhoz. Valahogy a mélységi száját inkább csak egy '' cöncögés '' szerű hagyja el. ~ Gyenge. ~ Állapítja meg az öreg bácsiról. Sajnos a hosszú fülűnek nem a legjobb a személyi felmérése. Számára csak a Nagyon gyenge, gyenge, puhány, vagy éppen az erős van a ranglistába. Valahogy a pénz soha nem sarkalta annyira, hogy izgatottá váljon tőle. Inkább lelkesedik az erős harcosokért. Ugyanúgy a férfi sem nagyon hatja meg. Csak néhány másodperc múlva gyullad fel benne az-az egy szál gyertya ami az értelmét mutatná szegénynek. ~Aztyan biztosan nem örülne ha nem adnánk meg ennek az alaknak a tiszteletet. ~ El is indul felé egy kicsit késleltetve. *
- Mi történt önnel uram? Tudunk valamibe segédkezni? Ki hagyta így helyben?
* Három egyszerű kérdés hangzik el egymás után a mélységiből, amennyire keveset kellett gondolkozni rajta, olyan logikus is egyben. Ha valami a férfival történik, talán még a végén őt vonják felelősségre. Végül is az első napján már valaki megsérült a fogadó területén. Ő pedig azért lett ide állítva, hogy ez ne történhessen meg. *
// Kóczy, Nawantrhiri, Limmen, Yeza, Habrertus //
* A türelem nem volt soha erénye a mélységinek, de drága nővérének sem. Valahogy mégis sikerül az egy helyben ácsorgást kibírnia. Főleg mert hamar megtörik. A nagy melák körül a semmiből felgyorsulnak az események. Előbb egy vörös hajú fruska gázol át minden szó nélkül Limmen nem kicsi személyén, utána meg már pánik szerű reakciókat vél felfedezni több irányból. Gyorsan a testőrre rápillant, aki szerencséjére nem is mozdul a helyéről. A kis gnóm meg a látottak alapján is aktivizálta magát. De hasonlóképp a környezete a semmiből elindult, akár csak egy órának a fogaskerekei. A háta mögül felcsendülő puffanás már csak a ráadás. Egy pillanatra hátra is néz, de utána érzékeli Nawantrhirit, ahogy próbál illően egy kis helyet csinálni magának, hogy felmenjen. A mélységi nyitja is a száját, de már késő. *
- Köve...see.. ahh hagyjuk.
* Fordul meg a mélységi és követi a fel sietett hölgyet a lépcsőn. Nem is kell sok néhány lépésnél, hogy a szentségelésbe és vérbe áztatott földbirtokost meglássa földön. Társa hamar kérdést is tesz fel a kissé nevetségesen helybenhagyott Habrertus úrhoz. Valahogy a mélységi száját inkább csak egy '' cöncögés '' szerű hagyja el. ~ Gyenge. ~ Állapítja meg az öreg bácsiról. Sajnos a hosszú fülűnek nem a legjobb a személyi felmérése. Számára csak a Nagyon gyenge, gyenge, puhány, vagy éppen az erős van a ranglistába. Valahogy a pénz soha nem sarkalta annyira, hogy izgatottá váljon tőle. Inkább lelkesedik az erős harcosokért. Ugyanúgy a férfi sem nagyon hatja meg. Csak néhány másodperc múlva gyullad fel benne az-az egy szál gyertya ami az értelmét mutatná szegénynek. ~Aztyan biztosan nem örülne ha nem adnánk meg ennek az alaknak a tiszteletet. ~ El is indul felé egy kicsit késleltetve. *
- Mi történt önnel uram? Tudunk valamibe segédkezni? Ki hagyta így helyben?
* Három egyszerű kérdés hangzik el egymás után a mélységiből, amennyire keveset kellett gondolkozni rajta, olyan logikus is egyben. Ha valami a férfival történik, talán még a végén őt vonják felelősségre. Végül is az első napján már valaki megsérült a fogadó területén. Ő pedig azért lett ide állítva, hogy ez ne történhessen meg. *
5889. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-21 17:41:30
Üzenet elküldve: 2021-12-21 17:41:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
//Kóczy, Nawantrhiri, Limmen, Yeza, Habrertus//
*Ez a ravaszdi gnóm olyan dolgokra világít rá, amik Nawanthirinek meg sem fordultak eddig a fejében! Például hogy egy kollégával azért bánunk részrehajlóan, mert nehéz lenne pótolni. A szerzetesnek ez nem egészen ugyanazt jelenti, mint a "velünk van", de nem teszi szóvá, mert a gondolatait kitöltik a munkaerő-gazdálkodás - számára forradalmi - problémái:*
~Ezek szerint van, hogy vadászni kell a munkaerőre? Mi történik azzal, akitől mégis megválnak? Hol van a határa a jobb elbánásnak? Vagy mi van, ha valaki Aztyannak nem tetszik, de Cha'yssnak meg igen? Vagy fordítva...?~
*A téma annyira leköti, hogy a "kihallgatás" mibenlétét elmulasztja közelebbről meghatározni. Csak egyetértően hümmög Xavy kitűnő meglátásain, anélkül, hogy felfogná, miről is van szó. Nagy kockázatot aligha vállal vele, mégiscsak a város legtájékozottabb csaposával beszélget! A mosónő kérdésköre azonban más lapra tartozik.*
- Kalandor, mint én, nem? *mármint hogy Yeza, a munkaköri leírása szerint* A mosónőknek kimarja a lúg a kezét. Meg nem is olyan sudárak...
*Nevezett kalandor ekkor érkezik a pulthoz lógó orral, és egy szomorú bejelentéssel. Nawanthiri vigasztalóan megsimogatja a hátát, aztán állával a vörös falatnyi kis ruhájára bökve annyit fűz az egészhez, hogy:*
- Azért valamit vegyél magadra...
*A jóindulatú hangsúly alapján viszont nem is kérdés, hogy elkíséri. A többit egyelőre nem firtatja, ráér, ha már az utcán lesznek - Xavy úgyis megtudakolja helyette a felét. Válaszokra azonban nem marad idő, mert az emeletről puffanás és elkínzott szentségelés hallatszik. Nawanthiri szemöldöke összerándul. Egy szó nélkül ellöki magát a pulttól, gyengéden félretolja a lépcső előtt posztoló Limment, és felsiet a fordulóig, ahol a jó kancellárt személyéhez méltatlan állapotban találja.*
- Hát veled meg mi történt? *leguggol hozzá, hogy sérüléseket keressen. Habrertus úr orra talán nem tört el, csak bedagadt. Duzzadt az egyik bokája is, úgyhogy megvizsgálja, nem ficamodott-e ki, vagy nem tört-e el.* Összevesztél a barátnőmmel? *kérdezi közben ártatlanul. Ha az öregúr fel tud állni, óvatosan talpra segíti, és vigyáz, nehogy lecsússzon a köréje csavart ágytakaró.*
//Kóczy, Nawantrhiri, Limmen, Yeza, Habrertus//
*Ez a ravaszdi gnóm olyan dolgokra világít rá, amik Nawanthirinek meg sem fordultak eddig a fejében! Például hogy egy kollégával azért bánunk részrehajlóan, mert nehéz lenne pótolni. A szerzetesnek ez nem egészen ugyanazt jelenti, mint a "velünk van", de nem teszi szóvá, mert a gondolatait kitöltik a munkaerő-gazdálkodás - számára forradalmi - problémái:*
~Ezek szerint van, hogy vadászni kell a munkaerőre? Mi történik azzal, akitől mégis megválnak? Hol van a határa a jobb elbánásnak? Vagy mi van, ha valaki Aztyannak nem tetszik, de Cha'yssnak meg igen? Vagy fordítva...?~
*A téma annyira leköti, hogy a "kihallgatás" mibenlétét elmulasztja közelebbről meghatározni. Csak egyetértően hümmög Xavy kitűnő meglátásain, anélkül, hogy felfogná, miről is van szó. Nagy kockázatot aligha vállal vele, mégiscsak a város legtájékozottabb csaposával beszélget! A mosónő kérdésköre azonban más lapra tartozik.*
- Kalandor, mint én, nem? *mármint hogy Yeza, a munkaköri leírása szerint* A mosónőknek kimarja a lúg a kezét. Meg nem is olyan sudárak...
*Nevezett kalandor ekkor érkezik a pulthoz lógó orral, és egy szomorú bejelentéssel. Nawanthiri vigasztalóan megsimogatja a hátát, aztán állával a vörös falatnyi kis ruhájára bökve annyit fűz az egészhez, hogy:*
- Azért valamit vegyél magadra...
*A jóindulatú hangsúly alapján viszont nem is kérdés, hogy elkíséri. A többit egyelőre nem firtatja, ráér, ha már az utcán lesznek - Xavy úgyis megtudakolja helyette a felét. Válaszokra azonban nem marad idő, mert az emeletről puffanás és elkínzott szentségelés hallatszik. Nawanthiri szemöldöke összerándul. Egy szó nélkül ellöki magát a pulttól, gyengéden félretolja a lépcső előtt posztoló Limment, és felsiet a fordulóig, ahol a jó kancellárt személyéhez méltatlan állapotban találja.*
- Hát veled meg mi történt? *leguggol hozzá, hogy sérüléseket keressen. Habrertus úr orra talán nem tört el, csak bedagadt. Duzzadt az egyik bokája is, úgyhogy megvizsgálja, nem ficamodott-e ki, vagy nem tört-e el.* Összevesztél a barátnőmmel? *kérdezi közben ártatlanul. Ha az öregúr fel tud állni, óvatosan talpra segíti, és vigyáz, nehogy lecsússzon a köréje csavart ágytakaró.*
5888. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-20 10:01:46
Üzenet elküldve: 2021-12-20 10:01:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//küldetés//
//Kóczy, Nawantrhiri, Limmen, Yeza, Habrertus//
*Mert bizony, ami neki gyanús az bizonyára másnak is furcsa, így nem restell rákérdezni se. Kétségtelen, hogy ezzel elgondolkodtatja a nőt, de miután meggondolta minden oldalról azért csak kap választ is.*
-Értem. Ez is egy magyarázat, hogy azért figyelünk rá, mert új alkalmazottat nehezebb lenne találni. *Ezzel egyértelműen megmagyarázta a dolgot, bár ettől neki még itt nem lesz senki a testvére vagy bármilyen más rokona. Aztán elhangzik az is, hogy bizony még Nawantrhiri se tudja mit is akar a vörös a vén fószertől.*
-Szóval a kocsist akarta kihallgatni? Minek kihallgatni? *Lehet, hogy csak a furcsa megfogalmazás az oka, de azt se igazán érti, mi az, hogy a vörös kihallgatni akarta a kocsist.*
-Hát, ha most az öreg úrral csinálja azt, akkor én minden nap kihallgatom a felmosóvödröt, na jó… csak minden másnap, meg a mosott paplanokat is. Amúgy nem lehet, hogy csak összetévesztette őket? Mármint a kocsist meg az öreget. Elég félhomály van idebenn és ha Yezának rossz a szeme… *Veti fel a következő lehetőséget, hiszen mit tudja ő, lehet, hogy az ágynemű mosáshoz használt szerektől meg lehet vakulni.*
-Mosónő, hát nem az? Nekem soha senki nem mutatta még be, csak mindig a szobák felől jön, aztán azt hittem, hogy ágyneműt húz. *Von vállat, neki ez egyértelmű volt.*
-Hát ha nem, akkor neki mi a dolga? *Mert bizony a pultban talán csak egyszer látta, de akkor se sokáig, a konyhában tuti nem, és már őrük is van, aki még a feladatra is alkalmasabb. Talán pont ekkor csapódik oda a pulthoz az emlegetett nő is, kicsit meg is ijed, mert hát eddig bizalmasan sumákoltak, hatra hőköl. Szemével keresi az öreget is, akivel együtt emlegették nemrégiben, de egyelőre nem látja.*
-Mi történt? *Viszont ekkor már mintha valami káromkodás meg puffanás hallatszódna a lépcső irányából.*
-Biztos a patkányok verekednek fenn a csótányokkal... ugye?... mondd, hogy ugye... *Nem az a harcias alkat, nem az a típus, aki ha hall valamit a pincéből le is megy, inkább bezárja az ajtót és hazaporoszkál.*
//Kóczy, Nawantrhiri, Limmen, Yeza, Habrertus//
*Mert bizony, ami neki gyanús az bizonyára másnak is furcsa, így nem restell rákérdezni se. Kétségtelen, hogy ezzel elgondolkodtatja a nőt, de miután meggondolta minden oldalról azért csak kap választ is.*
-Értem. Ez is egy magyarázat, hogy azért figyelünk rá, mert új alkalmazottat nehezebb lenne találni. *Ezzel egyértelműen megmagyarázta a dolgot, bár ettől neki még itt nem lesz senki a testvére vagy bármilyen más rokona. Aztán elhangzik az is, hogy bizony még Nawantrhiri se tudja mit is akar a vörös a vén fószertől.*
-Szóval a kocsist akarta kihallgatni? Minek kihallgatni? *Lehet, hogy csak a furcsa megfogalmazás az oka, de azt se igazán érti, mi az, hogy a vörös kihallgatni akarta a kocsist.*
-Hát, ha most az öreg úrral csinálja azt, akkor én minden nap kihallgatom a felmosóvödröt, na jó… csak minden másnap, meg a mosott paplanokat is. Amúgy nem lehet, hogy csak összetévesztette őket? Mármint a kocsist meg az öreget. Elég félhomály van idebenn és ha Yezának rossz a szeme… *Veti fel a következő lehetőséget, hiszen mit tudja ő, lehet, hogy az ágynemű mosáshoz használt szerektől meg lehet vakulni.*
-Mosónő, hát nem az? Nekem soha senki nem mutatta még be, csak mindig a szobák felől jön, aztán azt hittem, hogy ágyneműt húz. *Von vállat, neki ez egyértelmű volt.*
-Hát ha nem, akkor neki mi a dolga? *Mert bizony a pultban talán csak egyszer látta, de akkor se sokáig, a konyhában tuti nem, és már őrük is van, aki még a feladatra is alkalmasabb. Talán pont ekkor csapódik oda a pulthoz az emlegetett nő is, kicsit meg is ijed, mert hát eddig bizalmasan sumákoltak, hatra hőköl. Szemével keresi az öreget is, akivel együtt emlegették nemrégiben, de egyelőre nem látja.*
-Mi történt? *Viszont ekkor már mintha valami káromkodás meg puffanás hallatszódna a lépcső irányából.*
-Biztos a patkányok verekednek fenn a csótányokkal... ugye?... mondd, hogy ugye... *Nem az a harcias alkat, nem az a típus, aki ha hall valamit a pincéből le is megy, inkább bezárja az ajtót és hazaporoszkál.*
5887. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-19 20:08:40
Üzenet elküldve: 2021-12-19 20:08:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
//Nawa + érintőlegesen a pult környékiek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egyesek szerint a vashegyi kancellár egy visszataszító vén kéjenc, és előbb bújnának ágyba egy négylábú kecskével, mint a kétlábúval. Nyilvánvaló, hogy az ilyesmit rosszindulatú lelkek terjesztik, akik irigyek Hubira, vagy nem adatott meg nekik az a kegy, hogy a kancellári ágy vendégei lehessenek. Hogy mennyire így van mi sem bizonyítja jobban, mint ez a rendkívül szemrevaló és kívánatos vörös, akik szemmel láthatóan epekedik érte. Mostanra Hubin eluralkodott az a valami ami bármely józan, megfontolt és elővigyázatos férfiembert kiszolgáltatottá tesz és óvatlanná: a kangörcs. Hubi színes előadását jóleső nyögések tarkítják, Yeza keze munkájának áldásos hatására és természetesen most már eszébe sem jut, hogy a lány kételkedne az elmondottakban. Hiszen pontosan úgy viselkedik ahogy azt a kancellár elvárja: simulékony, kezes és odaadó. Megelégedett mosollyal hanyatlik hátra ahogy övének csatját megoldják és lehunyt szemmel bazsalyogva hallgatja a fülébe susogott szavakat. Tökéletes. Túlságosan is, de ezen sem fog gyanút. Az ágyékát éri apró érintésre kéjesen megborzong és csak akkor pattannak fel szemhéjai amikor rég hallott, errefelé gyakorlatilag ismeretlen szavakat susognak a fülébe. Meglepetten pislog Yezára, ezt végképp nem nézte volna ki belőle. Szélesen elmosolyodik, újra lehunyja a szemeit és áldja az isteneket kivételes szerencséjéért. Kisvártatva pedig anyaszült mezítelenül fekszik az ágyon és csukott szemmel szinte remeg a várakozástól. Ruhák neszezését hallja, bizonyára a vörös is most vetkezik pucérra. Pompás. Aztán egy másik hang üti meg a fülét, amit nehezen tud hova tenni. Mintha zár kattant, ajtó csukódott volna. Felpillant, felkönyököl. Egyedül van az átkozott szobában. Bambán fordul a csukott ajtó felé, aztán fejét a szék felé kapja. Az is üres, ruhái sehol.*
- Mi a?...
*Felmordul, felkönyököl és kiugrik az ágyból, hogy azzal a lendülettel össze is essen. Bokája befordult a hirtelen mozdulattól, Hubi pedig szerencsésen orrával tompítja az esés súlyát.*
- Kurvák vére!
*A vérző orrú, nehézkesen feltápászkodó kancellár ezt még megtoldja néhány, a kocsisszótárból vett meredekebb fordulattal és alig lát a pipától. A pipa! Az is oda, a kedvenc pipája! A ruhái, a tőre ami egy ötvös- és kovácsremek volt, és még az erszénye isYeza a Rőthöz került, pedig akkora összeg dagasztotta, hogy egy takarosabb házat is vásárolhatott volna belőle a városban. Valami 3887 arany! Hubi szemei előtt vörös (Vörös! Átkozott szín!) karikák táncolnak, részint a fájdalomtól, részint a dühtől. Lehetetlen helyzetbe került. Ilyen méltatlan állapotban mégsem mutatkozhat mások előtt. Ő, a Vashegy kancellárja. De az sem lehet, hogy addig rostokoljon a szobában, míg valaki arra téved és segítséget kérhet. Ki tudja, hogy az mikor következne be és a vörös cemende addigra már árkon-bokron túl járna. Tétován tesz pár lépést, idegesen megvakarja az üstökét, aztán pillantása az ágyra téved. Nem sokkal később pedig lassan nyílik a szoba ajtaja és a folyosóra egy megviselt kancellári fej kukucskál ki óvatosan. Szerencsére nincs ott senki, bár amilyen szerencséje van (amit alig valamivel ezelőtt még áldott) ott kéne várakoznia a vörös bűntársának, hogy most jól főbe kólinthassa. De nem, így Hubi kiosonhat a szobából. Délceg alakját csupán a dereka köré csavart ágytakaró fedi, no meg a képére száradt és elmázolt vér. Ettől úgy is tűnhetne a félhomályos folyosón, mint egy bosszúálló démon, de mégis inkább egy olyan emberre hajaz akit rútul rászedtek és még iszonyúan peches is. Kicsit megszaporázza a lépteit, mert jó lenne még a fogadóban fülön csípni az átkozottat, még ha erre kevés is az esély. Miért ne oldott volna kereket gyorsan? Viszont az is megvan, hogy a szoknyaszerű rohapótlékban nem kényelmes a járás és a pult környékén tanyázók egy jókora puffanást hallhatnak a lépcső teteje irányából, és egy elkínzott, hörgéssel vegyes kiáltást.*
- A kurva életbe!
*Hubi most meglehetős könnyedséggel teszi zárójelbe az úri viselkedést, hiszen nagyon nyomorultul érzi magát ahogy féloldalasan ül egy lépcsőfokon, rettentő mód sajgó keresztcsontját dörzsölve.*
//Nawa + érintőlegesen a pult környékiek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egyesek szerint a vashegyi kancellár egy visszataszító vén kéjenc, és előbb bújnának ágyba egy négylábú kecskével, mint a kétlábúval. Nyilvánvaló, hogy az ilyesmit rosszindulatú lelkek terjesztik, akik irigyek Hubira, vagy nem adatott meg nekik az a kegy, hogy a kancellári ágy vendégei lehessenek. Hogy mennyire így van mi sem bizonyítja jobban, mint ez a rendkívül szemrevaló és kívánatos vörös, akik szemmel láthatóan epekedik érte. Mostanra Hubin eluralkodott az a valami ami bármely józan, megfontolt és elővigyázatos férfiembert kiszolgáltatottá tesz és óvatlanná: a kangörcs. Hubi színes előadását jóleső nyögések tarkítják, Yeza keze munkájának áldásos hatására és természetesen most már eszébe sem jut, hogy a lány kételkedne az elmondottakban. Hiszen pontosan úgy viselkedik ahogy azt a kancellár elvárja: simulékony, kezes és odaadó. Megelégedett mosollyal hanyatlik hátra ahogy övének csatját megoldják és lehunyt szemmel bazsalyogva hallgatja a fülébe susogott szavakat. Tökéletes. Túlságosan is, de ezen sem fog gyanút. Az ágyékát éri apró érintésre kéjesen megborzong és csak akkor pattannak fel szemhéjai amikor rég hallott, errefelé gyakorlatilag ismeretlen szavakat susognak a fülébe. Meglepetten pislog Yezára, ezt végképp nem nézte volna ki belőle. Szélesen elmosolyodik, újra lehunyja a szemeit és áldja az isteneket kivételes szerencséjéért. Kisvártatva pedig anyaszült mezítelenül fekszik az ágyon és csukott szemmel szinte remeg a várakozástól. Ruhák neszezését hallja, bizonyára a vörös is most vetkezik pucérra. Pompás. Aztán egy másik hang üti meg a fülét, amit nehezen tud hova tenni. Mintha zár kattant, ajtó csukódott volna. Felpillant, felkönyököl. Egyedül van az átkozott szobában. Bambán fordul a csukott ajtó felé, aztán fejét a szék felé kapja. Az is üres, ruhái sehol.*
- Mi a?...
*Felmordul, felkönyököl és kiugrik az ágyból, hogy azzal a lendülettel össze is essen. Bokája befordult a hirtelen mozdulattól, Hubi pedig szerencsésen orrával tompítja az esés súlyát.*
- Kurvák vére!
*A vérző orrú, nehézkesen feltápászkodó kancellár ezt még megtoldja néhány, a kocsisszótárból vett meredekebb fordulattal és alig lát a pipától. A pipa! Az is oda, a kedvenc pipája! A ruhái, a tőre ami egy ötvös- és kovácsremek volt, és még az erszénye isYeza a Rőthöz került, pedig akkora összeg dagasztotta, hogy egy takarosabb házat is vásárolhatott volna belőle a városban. Valami 3887 arany!
Hubi szemei előtt vörös (Vörös! Átkozott szín!) karikák táncolnak, részint a fájdalomtól, részint a dühtől. Lehetetlen helyzetbe került. Ilyen méltatlan állapotban mégsem mutatkozhat mások előtt. Ő, a Vashegy kancellárja. De az sem lehet, hogy addig rostokoljon a szobában, míg valaki arra téved és segítséget kérhet. Ki tudja, hogy az mikor következne be és a vörös cemende addigra már árkon-bokron túl járna. Tétován tesz pár lépést, idegesen megvakarja az üstökét, aztán pillantása az ágyra téved. Nem sokkal később pedig lassan nyílik a szoba ajtaja és a folyosóra egy megviselt kancellári fej kukucskál ki óvatosan. Szerencsére nincs ott senki, bár amilyen szerencséje van (amit alig valamivel ezelőtt még áldott) ott kéne várakoznia a vörös bűntársának, hogy most jól főbe kólinthassa. De nem, így Hubi kiosonhat a szobából. Délceg alakját csupán a dereka köré csavart ágytakaró fedi, no meg a képére száradt és elmázolt vér. Ettől úgy is tűnhetne a félhomályos folyosón, mint egy bosszúálló démon, de mégis inkább egy olyan emberre hajaz akit rútul rászedtek és még iszonyúan peches is. Kicsit megszaporázza a lépteit, mert jó lenne még a fogadóban fülön csípni az átkozottat, még ha erre kevés is az esély. Miért ne oldott volna kereket gyorsan? Viszont az is megvan, hogy a szoknyaszerű rohapótlékban nem kényelmes a járás és a pult környékén tanyázók egy jókora puffanást hallhatnak a lépcső teteje irányából, és egy elkínzott, hörgéssel vegyes kiáltást.*- A kurva életbe!
*Hubi most meglehetős könnyedséggel teszi zárójelbe az úri viselkedést, hiszen nagyon nyomorultul érzi magát ahogy féloldalasan ül egy lépcsőfokon, rettentő mód sajgó keresztcsontját dörzsölve.*
5886. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-19 18:02:53
Üzenet elküldve: 2021-12-19 18:02:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
*A mágia alattomos dolog. Olyan, mint a természet mérgei. Olyasmi ölhet meg általa, amire egyáltalán nem számítottál. A természetben legalább annyi előzékenység van, hogy olykor élénk színekkel figyelmeztet a veszélyre. Ez persze nem áll az olyan lényekre, akik zsákmányszerzésre használják mérgüket.
~Helyes!~ bólint magában a válaszra, ami egy kicsit még csupaszabbá teszi a férfit. Yeza ujjai határozottan simítanak végig az inak és izmok völgyeiben. A Kancellár teste messze nem egy harcosé, s bizony a kor láttatja rajta a nyomait, de mindezek mellett is elmondható, hogy egészen jól karbantartott, szikár porhüvely egy ilyen méltóságnak. Yeza kicsit annak is betudja, hogy az Úr tharg barbárok közt látja el e komoly hivatalt.
A masszírozás olyan íveken mozog, melyek nem csak a testet, de az ügyeskedő kezek alá simuló egót is kényeztetik. Egy kicsit talán túl hatékonyan is. A jó Kancellár tudós szívében élő hős férfi olyannyira erőre kap, hogy ha wargot nem is, a realitásokat valóban puszta kézzel mészárolja le a meginduló szavak árjában. A vörösnek nagyon kell koncentrálnia, hogy ne üljön ki az arcára, amit gondol. A Wegtoreni Nagy Arénában volt már szerencséje wargot látni. Azoknak, akiket komolyabb tapasztalat nélkül eresztettek össze egy ilyen bestiával, nem sok esélyük volt. Őszintén szólva, ha ő kerülne szembe eggyel és lenne értelme a futásnak, akkor jóval szívesebben választaná azt. Csakhogy egy warg nem csak nagyobb és erősebb, mint egy ember, de még egy nyüves facsókoló se tudná maga mögött hagyni. Wäor mesélt a wargokról. Arról, hogy a vadonban falkában vadásznak. Őszintén szólva a jó Kancellárból azt se feltétlenül nézné ki, hogy egy közepes méretű tyúkocska nyakát kitekerje. Amikor pedig eszébe jut, hogy hogyan festene a helyzet egy határozottabb kakassal szemben, csak egy hajszálon múlik, hogy kibuggyanjon belőle a kacagás. Szinte látja maga előtt, ahogy a tollait borzoló baromfi körbekergeti a nagytiszteletű tharg Méltóságot az Arénában! Megérdemelné a hetvenkedő vén kecske!
Míg kerülni igyekszik a szemkontaktust, a pillantása ráakad a Kancellár baljának hiányosságára. Elképesztő, hogy eddig észre se vette. Hiába, no, nagyon igyekezett a megfelelő irányba terelni a dolgokat. Egy kósza gondolatig felmerül benne, hogy mégis lehetett igazság abban a wargos történetben, de hacsak nem a legszerencsésebb flótás Lanawinon, kétli, hogy ennyivel megúszna egy ilyen támadást. Mert hogy más, nagyobb sebhelyet nem fedezett fel rajta. Próbál inkább arra gondolni, hogy ennek a nagyotmondásnak azért valahol megvan a maga esetlen bája, és tulajdonképpen saját magát is hibáztathatja érte némileg. Kellemetlen, de a romvárosi ténykedéstől eléggé elsodródni látszanak ismét. Ezután jön az a kegyesen felsőbbséges biccentés az övcsat felé. Yeza tekintete a Kancellárén marad egy hosszú pillanatig. Talán ily megindultságba lökte, hogy az Úr? Hisz a Wargölő Hős félreérthetetlen, bizalmas figyelmébe invitálja.
Yeza megnedvesíti az ajkát és a férfihoz simul. Jobbja ügyesen bontja ki a csatot. Bár a mozdulat könyörtelenül lassú, a Kancellár fülébe suttogó szavak, jóllehet, valamelyest megédesítik a várakozás kínjait.*
- Minden a kívánságod szerint lesz, Kegyelmes Úr. *Keze egyedül akkor érinti a férfi ágyékát, amikor a nadrág gombjain végighaladva egészen meglazítja a ruhadarabot. Nyoma sincs szende, ügyetlen megilletődöttségnek benne. Messze nem ez az első férfinadrág, amit levesz, ez kétségtelen.* - Kiváltság az óhajodat szolgálni. *Aztán kimond egy kifejezést, méghozzá figyelemre méltón jó kiejtéssel, pedig a mélységiek nyelve nem egyszerű. Két szócska, amit nem lehet igazán pontosan lefordítani, s amelyek leginkább a hírhedt poéta és festő, O'Shillin Til munkássága nyomán lettek ismertek Pirtianesen kívül. (Az eredetileg lihanechi születésű művész pajzán versei és botrányosan szégyentelen festményei még mindig jó áron forognak a feketepiacon.) E kifejezés a nívós bordélyok "étlapján" a kívánalmak legfelső, "bármit IS" kategóriája; a pajzánságban szemtelenül tájékozott hölgyek átnyújtott hálószobakulcsa. Yeza ezzel hagyja ott a jó Kancellárt, míg felkönyököl, majd lecsusszan az ágyról, hogy lehúzza a férfi csizmáit, majd a nadrágját is. Az Úrnak talán felfogni sincs ideje az egészet, mert a vörös egy fordulással a kancellári gatya tetejébe csapja a szék hátáról a zekét meg az inget (ha volt olyan, akkor a köpenyt is), és már csukódik is mögötte az ajtó.*
//Nawa + érintőlegesen a pult környékiek//
*Yeza meg sem áll a mosodáig, ahol a holmit gyorsan átforgatja, a zsebek tartalmát meg az értékeket, övet, miegymást belerakja egy kis vászonzsákba, amiben az intimebb holmikat szokták mosás után visszaszolgáltatni a vendégeknek, a többit pedig beleflottyantja egy dézsa habos vízbe.*
- Reggelig mindenképp áztassátok! *mondja a személyzetnek.
A bugyborékolva merülő göncök némi elégtétellel töltik el, bár nem is tudja, kire dühösebb, a Báróra vagy a kéjenc vén kecskére odafönt. Mire visszaballag a pulthoz, harmadikként saját magát is előveszi. Csüggedt sóhajjal horgasztja le a fejét.*
- Elszúrtam *mondja a tenyerei közé temetett sóhajjal.* - Ki fognak csapni. *A pultra roskad és nyomorult tekintettel pillant fel Nawára. Megint megtörtént. Az a rohadt önérzet! Attól függetlenül, hogy valószínűleg semmi hasznosat nem tudott volna meg a Kancellártól, nem szabadott volna így felhorkannia. De először az a mese a wargról, utána meg a kegyes kis biccentés... Yezát ilyenkor viszi a vére és általában egyenesen bele a bajba.
Nagyot szusszan, aztán kelletlenül elhúzza a száját.*
- Kellene kicsit kérdezősködni a Csonthíd környékén, de egyedül nem kockáztatnám meg. *Ezt már csendesen mondja, hogy lehetőleg csak Nawanthiri hallja.*
*A mágia alattomos dolog. Olyan, mint a természet mérgei. Olyasmi ölhet meg általa, amire egyáltalán nem számítottál. A természetben legalább annyi előzékenység van, hogy olykor élénk színekkel figyelmeztet a veszélyre. Ez persze nem áll az olyan lényekre, akik zsákmányszerzésre használják mérgüket.
~Helyes!~ bólint magában a válaszra, ami egy kicsit még csupaszabbá teszi a férfit. Yeza ujjai határozottan simítanak végig az inak és izmok völgyeiben. A Kancellár teste messze nem egy harcosé, s bizony a kor láttatja rajta a nyomait, de mindezek mellett is elmondható, hogy egészen jól karbantartott, szikár porhüvely egy ilyen méltóságnak. Yeza kicsit annak is betudja, hogy az Úr tharg barbárok közt látja el e komoly hivatalt.
A masszírozás olyan íveken mozog, melyek nem csak a testet, de az ügyeskedő kezek alá simuló egót is kényeztetik. Egy kicsit talán túl hatékonyan is. A jó Kancellár tudós szívében élő hős férfi olyannyira erőre kap, hogy ha wargot nem is, a realitásokat valóban puszta kézzel mészárolja le a meginduló szavak árjában. A vörösnek nagyon kell koncentrálnia, hogy ne üljön ki az arcára, amit gondol. A Wegtoreni Nagy Arénában volt már szerencséje wargot látni. Azoknak, akiket komolyabb tapasztalat nélkül eresztettek össze egy ilyen bestiával, nem sok esélyük volt. Őszintén szólva, ha ő kerülne szembe eggyel és lenne értelme a futásnak, akkor jóval szívesebben választaná azt. Csakhogy egy warg nem csak nagyobb és erősebb, mint egy ember, de még egy nyüves facsókoló se tudná maga mögött hagyni. Wäor mesélt a wargokról. Arról, hogy a vadonban falkában vadásznak. Őszintén szólva a jó Kancellárból azt se feltétlenül nézné ki, hogy egy közepes méretű tyúkocska nyakát kitekerje. Amikor pedig eszébe jut, hogy hogyan festene a helyzet egy határozottabb kakassal szemben, csak egy hajszálon múlik, hogy kibuggyanjon belőle a kacagás. Szinte látja maga előtt, ahogy a tollait borzoló baromfi körbekergeti a nagytiszteletű tharg Méltóságot az Arénában! Megérdemelné a hetvenkedő vén kecske!
Míg kerülni igyekszik a szemkontaktust, a pillantása ráakad a Kancellár baljának hiányosságára. Elképesztő, hogy eddig észre se vette. Hiába, no, nagyon igyekezett a megfelelő irányba terelni a dolgokat. Egy kósza gondolatig felmerül benne, hogy mégis lehetett igazság abban a wargos történetben, de hacsak nem a legszerencsésebb flótás Lanawinon, kétli, hogy ennyivel megúszna egy ilyen támadást. Mert hogy más, nagyobb sebhelyet nem fedezett fel rajta. Próbál inkább arra gondolni, hogy ennek a nagyotmondásnak azért valahol megvan a maga esetlen bája, és tulajdonképpen saját magát is hibáztathatja érte némileg. Kellemetlen, de a romvárosi ténykedéstől eléggé elsodródni látszanak ismét. Ezután jön az a kegyesen felsőbbséges biccentés az övcsat felé. Yeza tekintete a Kancellárén marad egy hosszú pillanatig. Talán ily megindultságba lökte, hogy az Úr? Hisz a Wargölő Hős félreérthetetlen, bizalmas figyelmébe invitálja.
Yeza megnedvesíti az ajkát és a férfihoz simul. Jobbja ügyesen bontja ki a csatot. Bár a mozdulat könyörtelenül lassú, a Kancellár fülébe suttogó szavak, jóllehet, valamelyest megédesítik a várakozás kínjait.*
- Minden a kívánságod szerint lesz, Kegyelmes Úr. *Keze egyedül akkor érinti a férfi ágyékát, amikor a nadrág gombjain végighaladva egészen meglazítja a ruhadarabot. Nyoma sincs szende, ügyetlen megilletődöttségnek benne. Messze nem ez az első férfinadrág, amit levesz, ez kétségtelen.* - Kiváltság az óhajodat szolgálni. *Aztán kimond egy kifejezést, méghozzá figyelemre méltón jó kiejtéssel, pedig a mélységiek nyelve nem egyszerű. Két szócska, amit nem lehet igazán pontosan lefordítani, s amelyek leginkább a hírhedt poéta és festő, O'Shillin Til munkássága nyomán lettek ismertek Pirtianesen kívül. (Az eredetileg lihanechi születésű művész pajzán versei és botrányosan szégyentelen festményei még mindig jó áron forognak a feketepiacon.) E kifejezés a nívós bordélyok "étlapján" a kívánalmak legfelső, "bármit IS" kategóriája; a pajzánságban szemtelenül tájékozott hölgyek átnyújtott hálószobakulcsa. Yeza ezzel hagyja ott a jó Kancellárt, míg felkönyököl, majd lecsusszan az ágyról, hogy lehúzza a férfi csizmáit, majd a nadrágját is. Az Úrnak talán felfogni sincs ideje az egészet, mert a vörös egy fordulással a kancellári gatya tetejébe csapja a szék hátáról a zekét meg az inget (ha volt olyan, akkor a köpenyt is), és már csukódik is mögötte az ajtó.*
//Nawa + érintőlegesen a pult környékiek//
*Yeza meg sem áll a mosodáig, ahol a holmit gyorsan átforgatja, a zsebek tartalmát meg az értékeket, övet, miegymást belerakja egy kis vászonzsákba, amiben az intimebb holmikat szokták mosás után visszaszolgáltatni a vendégeknek, a többit pedig beleflottyantja egy dézsa habos vízbe.*
- Reggelig mindenképp áztassátok! *mondja a személyzetnek.
A bugyborékolva merülő göncök némi elégtétellel töltik el, bár nem is tudja, kire dühösebb, a Báróra vagy a kéjenc vén kecskére odafönt. Mire visszaballag a pulthoz, harmadikként saját magát is előveszi. Csüggedt sóhajjal horgasztja le a fejét.*
- Elszúrtam *mondja a tenyerei közé temetett sóhajjal.* - Ki fognak csapni. *A pultra roskad és nyomorult tekintettel pillant fel Nawára. Megint megtörtént. Az a rohadt önérzet! Attól függetlenül, hogy valószínűleg semmi hasznosat nem tudott volna meg a Kancellártól, nem szabadott volna így felhorkannia. De először az a mese a wargról, utána meg a kegyes kis biccentés... Yezát ilyenkor viszi a vére és általában egyenesen bele a bajba.
Nagyot szusszan, aztán kelletlenül elhúzza a száját.*
- Kellene kicsit kérdezősködni a Csonthíd környékén, de egyedül nem kockáztatnám meg. *Ezt már csendesen mondja, hogy lehetőleg csak Nawanthiri hallja.*
5885. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-17 12:41:21
Üzenet elküldve: 2021-12-17 12:41:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
- Csupán elméleti szinten foglalkoztam a mágiával, sajnos bokros teendőim soha nem tették lehetővé, hogy mélyebben... elmélyedjek a témában.
*Egy pillanatra meg is akad és egy szóismétlés is becsúszik, de ez érthető. A jó kancellár nem kis bosszúsággal konstatálta, hogy vele is megeshet az a csúfság, miszerint a kellő időben nem bizonyul férfiúnak. Ráadásul már második ízben ezen az estén, a második nővel. Pedig még egy olyan kapós férfiemberrel, mint ő sem esik meg gyakran, hogy egy este mindjárt két igen vonzó nőt láthatna vendégül az ágyában. Az iménti kis elakadás viszont örömteli, mert Yeza kellő rutinnal eléri, hogy Hubiban ismét mocorogni kezdjen valami. Éppen ezért sajnálatos is lehetne, hogy a vörös kiváló érzékkel ezt a pillanatot választja, hogy Hubi levetett ruháival kezdjen foglalatoskodni. Lehetne, de nem az. Nehéz lenne pontosan meghatározni, hogy egy adott pillanatban mi is az, ami a férfiemberre ingerlően hat. De most a lecsusszanó bunda és a hátat szabadon hagyó könnyű kis ruha látványa pontosan ilyen hatással van a kimeredt szemmel figyelő kancellárra, aki szakállán simítva végig figyeli a dolgot. És ilyenkor már az illemre sem kell annyira adni, tehát amikor Yeza szembe fordul vele leplezetlen érdeklődéssel és arcán a kéjvágy számos tanújelével méri végig a finom falatot. Akinek ha ismerné a gondolatait, helyeslően bólogatna. A férfi már csak olyan, hogy ha agyát elborítja a vörös köd akkor csak egy dologra tud összpontosítani. Így Hubi agyán csak halványan és villanásnyi időre szalad át a gondolat a hírhedt pirtianes-i kémről Ma'atha Ariról aki varázslatos könnyedséggel jutott be a célszemélyek ágyába, hogy onnan értékes információkkal és - legalábbis Hubi esetében - kissé sajgó hátsóval másszon ki.*
- Oh, semmiség. *jegyzi meg meglehetősen nagyképűen a bátorságára tett méltatásra, és feleslegesnek érezné kitérni olyan jelentéktelen apróságra, hogy ott és akkor nem minden pillanatban érezte magát rettenthetetlennek. De ha Yezának ez imponál, Hubi igazán nem látja okát, hogy elkeserítse. Sőt, most hogy Yeza már ismét odabújt mellé, érzi testének melegét, érintését, nyel egy nagyot és valami olcsó regényből vett fordulatot hoz elő amit ebben a pillanatban hatásosnak érez.*
- A Veszély a harmadik nevem.
*Valójában Vachaoz a harmadik neve, de ennek aligha lenne lehengerlő hatása.*
- Á, szóval Csonthídnak hívják...
*Hubi könnyed mosollyal ajkán dől hátra, és mintha elaludt volna a kígyó. Yeza ügyessége hatására gyanakvása háttérbe szorult és most igazán úgy érzi magát, mintha valami rettegett orgyilkos lenne aki a félelmet hírből sem ismeri, és ezért köreiben leplezetlen csodálat tárgya.*
- Vészjósló neve van, annyi bizonyos, de talán mégsem vetekedhet azzal a warggal amivel ifjabb éveimben egyszer puszta kézzel verekedtem meg. Meg kell mondjam, az a bestia valóban veszélyes volt.
*Kezeit tarkója alá lökve engedi, hogy Yeza kezelésbe vegye, tekintete elréved, mintha a rátörő emlékekkel küzdene.*
- Veszett fenevad volt, a környéket rettegésben tartotta. Nem egy fegyverforgatót béreltek fel a helybeliek, hogy kiírtsák a férget, de mind kudarcot vallott. Engem a tudományos kíváncsiság hajtott a vadászterületére, a wywardokat óhajtottam megfigyelni. Ugyan óva intettek, hogy a fenevad felségterületére tegyem a lábam, de már akkor is úgy véltem, hogy a tudomány gyarapítása érdekében kötelességem vállalni a veszélyt.
*Ez számára is újdonság, hiszen eleddig a legnagyobb veszély akkor fenyegette a tudomány oltárán végzett munkája során, amikor a Pirtiantes-i Hadiakadémia könyvtárában lábára ejtette a kalamárist. Megjegyzendő, hogy vaskos, súlyos tintatartó volt az.*
- Éppen egy fészekalja fiókát vizsgáltam amikor a bestia meglepett. Vesztére. Máig érzem arcomon pofájának bűzét, hallom fogainak ádáz csattogását. Kemény küzdelem volt, de végül kitörtem a nyakát.
*Hubi sóhajt egyet. Roppant jólesik neki Yeza kezének munkája, meg aztán a nosztalgia is. Érdekes, de amit az imént rá jellemző szerénységgel elmesélt, megtörént. Persze a warg valójában a szomszédasszony Kamillavirág névre hallgató cirmos macskája volt, aminek még a nyakát sem tekerte ki. Ellenben hosszasan és aggodalmas képpel kezelte a karján szerzett karmolásokat jódtinktúrával. De mint már említtetett, Hubi nagyvonalú ember, és jelentéktelen részletekkel nem terheli hallgatóságát. Különben is, mostanra már kényelmetlenül szűknek érzi a nadrágáját. Keze meg is mozdul az övcsat felé, de megáll a mozdulat. Kicsit megemeli fejét, nyájas mosollyal néz a vörösre és kegyesen bólint egyet. Amivel azt is jelezhetné, hogy Yeza megdolgozhat a pénzéért. Már ha valóban tudná, hogy itt ilyesmiről lehet szó. Így viszont egy öregedő kéjenc gesztusának is be lehet tudni.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.17 12:54:35
- Csupán elméleti szinten foglalkoztam a mágiával, sajnos bokros teendőim soha nem tették lehetővé, hogy mélyebben... elmélyedjek a témában.
*Egy pillanatra meg is akad és egy szóismétlés is becsúszik, de ez érthető. A jó kancellár nem kis bosszúsággal konstatálta, hogy vele is megeshet az a csúfság, miszerint a kellő időben nem bizonyul férfiúnak. Ráadásul már második ízben ezen az estén, a második nővel. Pedig még egy olyan kapós férfiemberrel, mint ő sem esik meg gyakran, hogy egy este mindjárt két igen vonzó nőt láthatna vendégül az ágyában. Az iménti kis elakadás viszont örömteli, mert Yeza kellő rutinnal eléri, hogy Hubiban ismét mocorogni kezdjen valami. Éppen ezért sajnálatos is lehetne, hogy a vörös kiváló érzékkel ezt a pillanatot választja, hogy Hubi levetett ruháival kezdjen foglalatoskodni. Lehetne, de nem az. Nehéz lenne pontosan meghatározni, hogy egy adott pillanatban mi is az, ami a férfiemberre ingerlően hat. De most a lecsusszanó bunda és a hátat szabadon hagyó könnyű kis ruha látványa pontosan ilyen hatással van a kimeredt szemmel figyelő kancellárra, aki szakállán simítva végig figyeli a dolgot. És ilyenkor már az illemre sem kell annyira adni, tehát amikor Yeza szembe fordul vele leplezetlen érdeklődéssel és arcán a kéjvágy számos tanújelével méri végig a finom falatot. Akinek ha ismerné a gondolatait, helyeslően bólogatna. A férfi már csak olyan, hogy ha agyát elborítja a vörös köd akkor csak egy dologra tud összpontosítani. Így Hubi agyán csak halványan és villanásnyi időre szalad át a gondolat a hírhedt pirtianes-i kémről Ma'atha Ariról aki varázslatos könnyedséggel jutott be a célszemélyek ágyába, hogy onnan értékes információkkal és - legalábbis Hubi esetében - kissé sajgó hátsóval másszon ki.*
- Oh, semmiség. *jegyzi meg meglehetősen nagyképűen a bátorságára tett méltatásra, és feleslegesnek érezné kitérni olyan jelentéktelen apróságra, hogy ott és akkor nem minden pillanatban érezte magát rettenthetetlennek. De ha Yezának ez imponál, Hubi igazán nem látja okát, hogy elkeserítse. Sőt, most hogy Yeza már ismét odabújt mellé, érzi testének melegét, érintését, nyel egy nagyot és valami olcsó regényből vett fordulatot hoz elő amit ebben a pillanatban hatásosnak érez.*
- A Veszély a harmadik nevem.
*Valójában Vachaoz a harmadik neve, de ennek aligha lenne lehengerlő hatása.*
- Á, szóval Csonthídnak hívják...
*Hubi könnyed mosollyal ajkán dől hátra, és mintha elaludt volna a kígyó. Yeza ügyessége hatására gyanakvása háttérbe szorult és most igazán úgy érzi magát, mintha valami rettegett orgyilkos lenne aki a félelmet hírből sem ismeri, és ezért köreiben leplezetlen csodálat tárgya.*
- Vészjósló neve van, annyi bizonyos, de talán mégsem vetekedhet azzal a warggal amivel ifjabb éveimben egyszer puszta kézzel verekedtem meg. Meg kell mondjam, az a bestia valóban veszélyes volt.
*Kezeit tarkója alá lökve engedi, hogy Yeza kezelésbe vegye, tekintete elréved, mintha a rátörő emlékekkel küzdene.*
- Veszett fenevad volt, a környéket rettegésben tartotta. Nem egy fegyverforgatót béreltek fel a helybeliek, hogy kiírtsák a férget, de mind kudarcot vallott. Engem a tudományos kíváncsiság hajtott a vadászterületére, a wywardokat óhajtottam megfigyelni. Ugyan óva intettek, hogy a fenevad felségterületére tegyem a lábam, de már akkor is úgy véltem, hogy a tudomány gyarapítása érdekében kötelességem vállalni a veszélyt.
*Ez számára is újdonság, hiszen eleddig a legnagyobb veszély akkor fenyegette a tudomány oltárán végzett munkája során, amikor a Pirtiantes-i Hadiakadémia könyvtárában lábára ejtette a kalamárist. Megjegyzendő, hogy vaskos, súlyos tintatartó volt az.*
- Éppen egy fészekalja fiókát vizsgáltam amikor a bestia meglepett. Vesztére. Máig érzem arcomon pofájának bűzét, hallom fogainak ádáz csattogását. Kemény küzdelem volt, de végül kitörtem a nyakát.
*Hubi sóhajt egyet. Roppant jólesik neki Yeza kezének munkája, meg aztán a nosztalgia is. Érdekes, de amit az imént rá jellemző szerénységgel elmesélt, megtörént. Persze a warg valójában a szomszédasszony Kamillavirág névre hallgató cirmos macskája volt, aminek még a nyakát sem tekerte ki. Ellenben hosszasan és aggodalmas képpel kezelte a karján szerzett karmolásokat jódtinktúrával. De mint már említtetett, Hubi nagyvonalú ember, és jelentéktelen részletekkel nem terheli hallgatóságát. Különben is, mostanra már kényelmetlenül szűknek érzi a nadrágáját. Keze meg is mozdul az övcsat felé, de megáll a mozdulat. Kicsit megemeli fejét, nyájas mosollyal néz a vörösre és kegyesen bólint egyet. Amivel azt is jelezhetné, hogy Yeza megdolgozhat a pénzéért. Már ha valóban tudná, hogy itt ilyesmiről lehet szó. Így viszont egy öregedő kéjenc gesztusának is be lehet tudni.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.17 12:54:35
5884. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-15 07:35:33
Üzenet elküldve: 2021-12-15 07:35:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
*Végre a megfelelő irányba látszik kanyarodni a szócséplés, aminek a vörös elmondhatatlanul örül. A türelemmel eléggé hadilábon áll, ahogy a wegtoreniek jó része, így a épp ideje volt már.*
- Talán kegyelmed is a mágia művészetének tudója? *kérdi érdeklődve a Kancellár szavainak nyomán. Igyekszik némi lelkesedést csempészni a hanglejtésébe, de igazából csak jobb tudni az ilyesmiről.
Míg a csevegés szépen halad a maga medrében, Yeza hozzáértő ujjacskái lefejtik az úrról a zekét és az inget.
~A Sárváros...~ Az elmondás alapján a Kancellár a hasadéknál is járhatott.*
- Teljességgel egyetértek *duruzsolja érzékien a férfi fülébe, mikor a városban történt változásokról beszél. Bár Yezának fogalma sincs, milyen volt a hely ama események előtt, az pusztítás nyomai még mindig látszanak a polgárok által birtokba vett negyedben is, itt, nem is oly messze.
~Végre valami használható.~ Épp toldaná a következő kérdést a diskurzus fonalába, amikor a jó Kancellár pálcát törni látszik a végre irányba állított beszélgetés felett. Nagyon úgy tűnik, ő másféle irányba óhajt haladni. Az úri kellem tartotta gyeplőt mintha kezdené elragadni a férfiösztön. A tharg méltóság érintése mind mohóbban falja a szolgálatkész odaadást. A férfiak sajnos tényleg csak egy dologra tudnak figyelni egyszerre. Ez kiütközik ott is, hogy bár a vágy tagadhatatlanul éledezik a Kancellárban, mintha mégis kicsit másfelé járna az esze. Mégpedig, úgy sejti, a saját szavai okán.*
- Nem? *kuncog fel a csevegésre tett megjegyzésre, mely a végére királyi többesbe fordul... elvégre Yezának nagyon is óhaja a városban történtekről való társalgás. Igaz, nem a múltbéli eseményekre vonatkozólag, hanem ami a jó Kancellár mostani ittlétét illeti.
Ledér sóhajjal simul a férfi érintése alá, de nem sokkal később már csusszan is ki a kéjelgésbe húzó örvényből. Finoman és bosszantó könnyedséggel. A mesék pajkos, huncut nimfái is megirigyelhetnék. Mintha csókra hajlana, de a ruhákért nyúl csupán. Úgy siklik ki az érzéki közelségből, mint angolna a kapkodó kezek közül. A bunda hanyagul viselve, szinte a derekára omlik. Szabadon hagyja a hátát és a vállait, ahogy a prém alatt viselt könnyű ruhácska is, melynek csupán vékony pántjai látszanak.
Yeza gondosan a széktámlára igazgatja az inget és a zekét. Igazán kár lenne ha az ilyen finom anyagon rút gyűrődések esnének.*
- Pedig *fordul meg, s pillantása tetszéssel fut végig a tisztséghez immár jócskán hiányosan öltözött Kancelláron* - ha Kegyelmed most ott járt *harap az ajkába, s doromboló sóhajt hallatva lép vissza az ágyhoz, s csusszan vissza a Kancellár mögé* - az rendkívüli bátorságra vall.
*A wegtoreni lány ujjai kellő erővel, de kellemes simításokkal vegyítve masszíroznak. Ismeri az izmok, inak és ízűletek kényes pontjait. Az elcsigázott testnek ellenállhatatlanul jóleső érzéseket csal elő.* - Micsoda igéző gondolat *súgja közben.* - A tharg méltóság, akit a város ily sötét része sem tántorít. *Yeza duruzsoló hangja kéjes éhséggel csalja a történetbe a másikat.* - Ne mondja, hogy a Csonthídon is átmerészkedett... *De! De mondja! Bizony mondja, ha istenséggé óhajt nőni egy lenyűgözött leány előtt! A megremegő hang talán nagyotmondásra csábít, de a túlzásokat ráér majd később is kiszanálni a lényegből. Most az a fontos, hogy a jó Kancellár tovább csacsogjon és lehetőleg merüljön el a masszázs élvezetében annyira, hogy vágyát ébren tartsa, de ne engedje főszerepre lobbanni. Hála az égnek, a kor előrehaladtával a férfitest igényei kissé szélesebb skálát nyitnak, s ezt ő most ki is szeretné használni.*
*Végre a megfelelő irányba látszik kanyarodni a szócséplés, aminek a vörös elmondhatatlanul örül. A türelemmel eléggé hadilábon áll, ahogy a wegtoreniek jó része, így a épp ideje volt már.*
- Talán kegyelmed is a mágia művészetének tudója? *kérdi érdeklődve a Kancellár szavainak nyomán. Igyekszik némi lelkesedést csempészni a hanglejtésébe, de igazából csak jobb tudni az ilyesmiről.
Míg a csevegés szépen halad a maga medrében, Yeza hozzáértő ujjacskái lefejtik az úrról a zekét és az inget.
~A Sárváros...~ Az elmondás alapján a Kancellár a hasadéknál is járhatott.*
- Teljességgel egyetértek *duruzsolja érzékien a férfi fülébe, mikor a városban történt változásokról beszél. Bár Yezának fogalma sincs, milyen volt a hely ama események előtt, az pusztítás nyomai még mindig látszanak a polgárok által birtokba vett negyedben is, itt, nem is oly messze.
~Végre valami használható.~ Épp toldaná a következő kérdést a diskurzus fonalába, amikor a jó Kancellár pálcát törni látszik a végre irányba állított beszélgetés felett. Nagyon úgy tűnik, ő másféle irányba óhajt haladni. Az úri kellem tartotta gyeplőt mintha kezdené elragadni a férfiösztön. A tharg méltóság érintése mind mohóbban falja a szolgálatkész odaadást. A férfiak sajnos tényleg csak egy dologra tudnak figyelni egyszerre. Ez kiütközik ott is, hogy bár a vágy tagadhatatlanul éledezik a Kancellárban, mintha mégis kicsit másfelé járna az esze. Mégpedig, úgy sejti, a saját szavai okán.*
- Nem? *kuncog fel a csevegésre tett megjegyzésre, mely a végére királyi többesbe fordul... elvégre Yezának nagyon is óhaja a városban történtekről való társalgás. Igaz, nem a múltbéli eseményekre vonatkozólag, hanem ami a jó Kancellár mostani ittlétét illeti.
Ledér sóhajjal simul a férfi érintése alá, de nem sokkal később már csusszan is ki a kéjelgésbe húzó örvényből. Finoman és bosszantó könnyedséggel. A mesék pajkos, huncut nimfái is megirigyelhetnék. Mintha csókra hajlana, de a ruhákért nyúl csupán. Úgy siklik ki az érzéki közelségből, mint angolna a kapkodó kezek közül. A bunda hanyagul viselve, szinte a derekára omlik. Szabadon hagyja a hátát és a vállait, ahogy a prém alatt viselt könnyű ruhácska is, melynek csupán vékony pántjai látszanak.
Yeza gondosan a széktámlára igazgatja az inget és a zekét. Igazán kár lenne ha az ilyen finom anyagon rút gyűrődések esnének.*
- Pedig *fordul meg, s pillantása tetszéssel fut végig a tisztséghez immár jócskán hiányosan öltözött Kancelláron* - ha Kegyelmed most ott járt *harap az ajkába, s doromboló sóhajt hallatva lép vissza az ágyhoz, s csusszan vissza a Kancellár mögé* - az rendkívüli bátorságra vall.
*A wegtoreni lány ujjai kellő erővel, de kellemes simításokkal vegyítve masszíroznak. Ismeri az izmok, inak és ízűletek kényes pontjait. Az elcsigázott testnek ellenállhatatlanul jóleső érzéseket csal elő.* - Micsoda igéző gondolat *súgja közben.* - A tharg méltóság, akit a város ily sötét része sem tántorít. *Yeza duruzsoló hangja kéjes éhséggel csalja a történetbe a másikat.* - Ne mondja, hogy a Csonthídon is átmerészkedett... *De! De mondja! Bizony mondja, ha istenséggé óhajt nőni egy lenyűgözött leány előtt! A megremegő hang talán nagyotmondásra csábít, de a túlzásokat ráér majd később is kiszanálni a lényegből. Most az a fontos, hogy a jó Kancellár tovább csacsogjon és lehetőleg merüljön el a masszázs élvezetében annyira, hogy vágyát ébren tartsa, de ne engedje főszerepre lobbanni. Hála az égnek, a kor előrehaladtával a férfitest igényei kissé szélesebb skálát nyitnak, s ezt ő most ki is szeretné használni.*
5883. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-14 21:23:05
Üzenet elküldve: 2021-12-14 21:23:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Nawanthiri, Kóczi //
// Érintőlegesen: küldetés //
// Pincearéna lezárva és őrizve //
* Pöröly a vállon, egy feszült beállás, és mégis az elméje máson jár. ~ Aréna? Ott bármikor párbajozhatnék sok emberrel. ~ Már a fejében pöröly csapásokat mér az áldozataira. És ha már méricskélhet valakit, akkor már azt aki elől tiltva van a lépcső. A sötételfet pörölyével több helyen is darabokra zúzza. Csapások a fejében elevenebbek mint amire képes lehetne Limmen. De valahogy a fantáziája túlszárnyalja képességeit. Hamar ki is zökkenti a környezete. ~ Kancellár? Az a vén alak? Inkább képzelném valami kéjencnek. ~ Határozott megjelenésbe próbál továbbra is állni, türelmesen és nyugodtan. Szükségtelen túlképzelnie a dolgokat. De valahogy mégis vissza tér a pörölyének forgatására. Legalább addig is feltalálja magát, nem éppen nevezné izgalmas munkának egy üldögélő sötételf megállítását. ~ De ha próbálna és küzdene azért, hogy feljusson, az már jobban tetszene. ~ Pörgeti fel magát fejben, de csak egy könnyed szomorú és csalódott sóhajjal nyugtázza, hogy erre nem nagyon van esély. ~ Ahelyett, hogy ezen gondolkozom.... Tehetném inkább, hogy miképp kedveltessem meg magam? ~ Nincs tényleges hátsó szándéka a mélységinek, csak szimplán késztetést érez, hogy az új társait, ténylegesen társként nevezhesse. De ehhez pedig azt kell tennie, amit a legkevésbé szeret. Türelmesnek lenni. *
// Érintőlegesen: küldetés //
// Pincearéna lezárva és őrizve //
* Pöröly a vállon, egy feszült beállás, és mégis az elméje máson jár. ~ Aréna? Ott bármikor párbajozhatnék sok emberrel. ~ Már a fejében pöröly csapásokat mér az áldozataira. És ha már méricskélhet valakit, akkor már azt aki elől tiltva van a lépcső. A sötételfet pörölyével több helyen is darabokra zúzza. Csapások a fejében elevenebbek mint amire képes lehetne Limmen. De valahogy a fantáziája túlszárnyalja képességeit. Hamar ki is zökkenti a környezete. ~ Kancellár? Az a vén alak? Inkább képzelném valami kéjencnek. ~ Határozott megjelenésbe próbál továbbra is állni, türelmesen és nyugodtan. Szükségtelen túlképzelnie a dolgokat. De valahogy mégis vissza tér a pörölyének forgatására. Legalább addig is feltalálja magát, nem éppen nevezné izgalmas munkának egy üldögélő sötételf megállítását. ~ De ha próbálna és küzdene azért, hogy feljusson, az már jobban tetszene. ~ Pörgeti fel magát fejben, de csak egy könnyed szomorú és csalódott sóhajjal nyugtázza, hogy erre nem nagyon van esély. ~ Ahelyett, hogy ezen gondolkozom.... Tehetném inkább, hogy miképp kedveltessem meg magam? ~ Nincs tényleges hátsó szándéka a mélységinek, csak szimplán késztetést érez, hogy az új társait, ténylegesen társként nevezhesse. De ehhez pedig azt kell tennie, amit a legkevésbé szeret. Türelmesnek lenni. *
5882. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-14 17:26:34
Üzenet elküldve: 2021-12-14 17:26:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Kóczi, Limmen //
//küldetés//
*Ez a sok konspirálás nagyon felvillanyozhatja Őkócziságát! Bemutatkoz, összedug fejet, figyel, és ami a legfontosabb: kommentál. Például hogy amit szabad Yezának, azt Ninreya kisasszonynak miért nem? Nawanthiri nagyon mondana erre valami gondosan kimunkált, mégis frappáns választ, szóra is nyitja a száját, de már a probléma felvetése is váratlanul éri. Körbejártatja a mandulaszemeit a pult mögötti polcokon, hátha súgnak neki az üvegek, ám azok csak pöffeszkednek a magas pozíciójukban, és rá se hederítenek. Becsukja a száját, aztán a kezét elébe rakva elneveti magát, mint akit rajtakaptak valamin.*
- Hát mert Yeza velünk van! *játssza ki halkan az adu ászt. Már ha van ilyen ebben a játékban. Nyomban felmerül ugyanis a kérdés, hogy mi Teysus cukros tökét akar rőthajú kolléganőjük a jó (továbbá sármos, bölcs és tiszteletreméltó) kancellártól.*
- Az öreg szeme-füle jó még, és friss az esze is. Nem tudom, Yeza mit akar tőle. *megcsóválja a fejét, aztán csendesen folytatja* Biztos nem kirabolni, mert ő is, meg az a sötételf lány is tudja, kinek dolgozunk. Nekem annyit mondott, hogy kecskeszakáll kocsisát akarja kihallgatni, de aztán inkább az öregúrra vetette ki a hálót. Az öreg meg... *itt megint elakad a szava egy kicsit, lesüti a szemeit, és fülig pirul* hát nem nagyon kérette magát... *zavartan a füle mögé simítja baloldalt a sörényét* Mosónő? *pillant fel aztán olyan meglepetten, hogy még suttogni is elfelejt* Yeza?
*Mindeközben Limmen szolgálatba helyezi magát a lépcsőnél. Nawanthiri mintha látni vélt volna valami baljós villanást a szemében, de még csak nem is sejti, milyen veszély leselkedik a koleganőjére. Ha sejtené, alighanem szóvá tenné. Milyen kereskedőház az, ahol egymást ölik az alkalmazottak! Így viszont csak elnézi az öles termetű vitézt az ijesztő páncéljában, vállán a pöröllyel. Azért ha egy ilyen vaskotroc kéri meg nyájasan a vendéget, tartaná távol magát innen-onnan, csak meggyőzőbb, mintha egy fegyvertelen lány teszi ugyanezt!*
//küldetés//
*Ez a sok konspirálás nagyon felvillanyozhatja Őkócziságát! Bemutatkoz, összedug fejet, figyel, és ami a legfontosabb: kommentál. Például hogy amit szabad Yezának, azt Ninreya kisasszonynak miért nem? Nawanthiri nagyon mondana erre valami gondosan kimunkált, mégis frappáns választ, szóra is nyitja a száját, de már a probléma felvetése is váratlanul éri. Körbejártatja a mandulaszemeit a pult mögötti polcokon, hátha súgnak neki az üvegek, ám azok csak pöffeszkednek a magas pozíciójukban, és rá se hederítenek. Becsukja a száját, aztán a kezét elébe rakva elneveti magát, mint akit rajtakaptak valamin.*
- Hát mert Yeza velünk van! *játssza ki halkan az adu ászt. Már ha van ilyen ebben a játékban. Nyomban felmerül ugyanis a kérdés, hogy mi Teysus cukros tökét akar rőthajú kolléganőjük a jó (továbbá sármos, bölcs és tiszteletreméltó) kancellártól.*
- Az öreg szeme-füle jó még, és friss az esze is. Nem tudom, Yeza mit akar tőle. *megcsóválja a fejét, aztán csendesen folytatja* Biztos nem kirabolni, mert ő is, meg az a sötételf lány is tudja, kinek dolgozunk. Nekem annyit mondott, hogy kecskeszakáll kocsisát akarja kihallgatni, de aztán inkább az öregúrra vetette ki a hálót. Az öreg meg... *itt megint elakad a szava egy kicsit, lesüti a szemeit, és fülig pirul* hát nem nagyon kérette magát... *zavartan a füle mögé simítja baloldalt a sörényét* Mosónő? *pillant fel aztán olyan meglepetten, hogy még suttogni is elfelejt* Yeza?
*Mindeközben Limmen szolgálatba helyezi magát a lépcsőnél. Nawanthiri mintha látni vélt volna valami baljós villanást a szemében, de még csak nem is sejti, milyen veszély leselkedik a koleganőjére. Ha sejtené, alighanem szóvá tenné. Milyen kereskedőház az, ahol egymást ölik az alkalmazottak! Így viszont csak elnézi az öles termetű vitézt az ijesztő páncéljában, vállán a pöröllyel. Azért ha egy ilyen vaskotroc kéri meg nyájasan a vendéget, tartaná távol magát innen-onnan, csak meggyőzőbb, mintha egy fegyvertelen lány teszi ugyanezt!*
5881. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-14 12:16:44
Üzenet elküldve: 2021-12-14 12:16:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sokba jó a Kocka Móka//
// Zárás //
*A lovag atyaian elmosolyodik ahogy nézi az apró teremtést, ahogy beszél. Igazán egy különös jelenség a pultos akivel találkozott, és biztos benne, hogy idővel visszalátogat a kalmárba. A had-boronás dolgora jót nevet. Aztán még a lány is elmondja mi fán terem itt a munka, amire Soreyl megértőn bólogat.*
-Igen. Akkor ki lehet bírni.
*Áll fel közben a székéből, és összecsapja a bokáját, hogy játékosan tisztelegjen.*
-Soreyl Had-Boronás ezennel lelép.
*Mondja, és egy atyai mosollyal, és meleg tekintettel, mielőtt leindulna kifelé, annyit mond.*
-Te meg vigyázz a székekre, és patkányfarkakra.
//Sokba jó a Kocka Móka//
// Zárás //
*A lovag atyaian elmosolyodik ahogy nézi az apró teremtést, ahogy beszél. Igazán egy különös jelenség a pultos akivel találkozott, és biztos benne, hogy idővel visszalátogat a kalmárba. A had-boronás dolgora jót nevet. Aztán még a lány is elmondja mi fán terem itt a munka, amire Soreyl megértőn bólogat.*
-Igen. Akkor ki lehet bírni.
*Áll fel közben a székéből, és összecsapja a bokáját, hogy játékosan tisztelegjen.*
-Soreyl Had-Boronás ezennel lelép.
*Mondja, és egy atyai mosollyal, és meleg tekintettel, mielőtt leindulna kifelé, annyit mond.*
-Te meg vigyázz a székekre, és patkányfarkakra.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7390-7409