// Küldetés //
// Kóczy, Nawanthiri, Limmen, Yeza, Habrertus, Hydra és Lea //
*Lea számára persze nem újdonság, hogy letaglózó hatással van másokra, bár ehhez általában nem elég a puszta megjelenése, szükség szokott lenni valami passzív-agresszív fenyegetésre is. De ilyesmi(k)hez csak hazai pályán szeret folyamodni. Kicsit mulattatja Kóczy reakciója, de pont ugyanannyira fárasztja, mert bár a meztelenség nem zavarja, de eléggé áldatlan ez az állapot, pláne télvíz idején. A pultra dobott kötényre csak egy nem túl szívélyes mosollyal reagál.*
- Bah...
*Így arra, hogy a Kósza Pinty már nem Kósza Pinty, hanem holmi fejlábú, illetve kereskedő. A halottlétének nagy tragédiája az, hogy vannak dolgok, amikkel most kénytelen szembesülni. Például azzal is, hogy ez itt a Wegtoreni Kalmár, amiben ugyan ott egy régi bútordarab is, Hubi személyében, de a hely mégsem az, mint ami régen volt. A gnőm láthatóan menekülőre kívánja fogni, ahogyan a másik pucérkodó is. A sivatagi férfinak láthatóan ügye van az itteniekkel, Lea ebben nem óhajtja beleártani magát, ő valójában csak ruhát szeretne meg kecskesültet.
Mindazonáltal eleddig úgy tűnik, hogy egyiket sem fogja megkapni, annál is inkább mert a nagydarab nőci - akire ő inkább használná a debella szót - felé indul, Lea meg már látott karón varjút, nem nehéz kitalálni, hogy mit is akarhat a másik, pláne látva a pucér férfire adott reakciókat, meg hallva a páncélos komolyan nem vehető utasításait. Semmi kedve a falhoz állni, vagy akár a földre feküdni, ahhoz meg végképp nincs, hogy a nőci kenje fel akár a falra, akár a padlóra.
Az események elég szürreális mederben folynak, kezdve azzal, hogy a páncélos akkorát esik az asztalban, mint az ólajtó. Máskor Lea valószínűleg röhögne ezen az egész szituáción, de úgy, mint a sakál, de egyelőre csak a kecskesültre tud gondolni, meg arra, hogy nem lenne jó, ha a nőci rátehénkedne. Meg zsákot húzna rá. Őfeléjük arra húznak zsákot, akit szeretnének elhantolni. Nyilván nem lenne túl jó Nawanthirishardipandrát túlságosan közel engedni önmagához, ezért pedig igyekszik megtartani egy állandó, tisztes távolságot.
Egyébként a háttérben felszólalnak az épeszű hangok is, a vörös bige rögtön belátja, hogy miért is lenne olyan rossz ötlet az, ha falra kennék, vagy földre tepernék és megkötöznék. Ezen a ponton Lea úgy dönt, hogy nem hátrál, megáll hát, hatujjú jobbja pedig előrelendül, félreérthetetlen, hogy kézfogásra. Arcán a mosoly barátságos, ki akarná így földre vinni vagy falra kenni? Ha a nő elállt ezen szándékától, akkor megfelel a vörös számonkérésére is. Amin egyébként nem ütközik úgy meg, mint a kancellár, aki szerint nincs joguk őt faggatni. Miért ne lenne? Lea úgy gondolja, hogy jobb megkérdezni azt, ami a szívünket nyomja, különösen akkor, ha olyasvalaki bukkan fel, mint ő, ráadásul egy ilyesfajta szituációban.*
- Nawanthirishardipandra.
*Ismétli el az előbb hallott nevet, amit akkor hallott, mikor amaz a másik pucérnak mutatkozott be.*
- Az én nevem Leandana Thargodar. Kagan Thargodar asszonya vagyok. Törzsem Szellemjárója. Hogy mit keresek itt? Ruhát és kecskesültet. Annak idején ez a csehó az enyém volt, joggal gondolhattam, hogy itt kapok mindent, amire szükségem van.
*Azt nem tudhatja, hogy ezek itt mennyire tudják, hogy ki lehet ő, bár Kaganról mindenképpen hallaniuk kellett. Nem sértődik meg azon, ha a neve nem mond nekik semmit, mindig is szeretett a háttérben maradni és a Vashegyet is ritkán hagyta el, amikor meg mégis megtette, akkor rögtön agyonverte a felpaprikázott csőcselék, a kedvenc lovát meg azonmód beletöltötték a saját belébe.*
- Kancellárom, mennyi idő is telt el?
*Vet egy pillantást Habrertusra, hogy megtudhassa mennyi idő is telt el azóta, hogy sajnálatos módon meghalt?*
//Sikeres emberismeret próba//
A hozzászólás írója (Leandana Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.04 13:03:09