// Küldetés //
// Nawanthiri, Yeza, Hydra, Habrertus, Lea //
*Az igazat megvallva Hubi is egészen jól megvolt Jágó jelenléte nélkül. A madár még mindig roppant gyanús számára, és valami ostoba okból nem tud szabadulni a gondolattól, hogy a Vashegyre visszatértve Aeane-hez fog repülni és beszámol a tapasztaltakról. Annyi haszna mindenesetre lett volna a papagáj előkerültének, hogy a nagyasszony eseteleg kitekeri a nyakát, de sajnos semmi ilyesmi nem történik. A szárnyas kis felháborodott rikácsolás után válik meg Lea vállától és a legközelebbi, falra akasztott trófeára röppen. Egy kis csőrfenés után pedig - hogy Leának legyen igaza - oda is piszkít.*
- Szó sincs róla, igen jólnevelt baromfi.
*Hubi pont nem látja, hogy Jágó ebben a pillanatban épp nem annyira számít a jólneveltség szobárnak.*
- A hadúr leányának kegyes ajándéka.
*Hubi olyan kedvesen és előzékenyen mosolyog Leára ahogyan csak tud, de belül bizony gonoszan kuncog. Ha jól sejti, a Vashegy göndör hajú démona még nem értesült hites ura sajnálatos elhunytáról. Igaz, ezen valószínűleg könnyedén átlendülne. Nyílt titok volt, hogy Lea viszonyt folytatott azzal a wegtoreni bajkeverővel. Ami azt illeti, Hubinak kezd tele lenni a hócipője a wegtoreni bajkeverőkkel. Ugyanakkor Lea jó eséllyel azt sem tudja, hogy Kagannak lánya van, és azt sem, hogy Aenae nem totyogó kisgyermek. Hubi kígyó lelke pedig módfelett kíváncsi lenne rá, hogy Lea miképp veszi azt, hogy férjura máris fattyat nemzett valami vászoncselédnek. Ha ez olyan is lenne amilyenre számít, akkor sem tudja maradéktalanul kiélvezni a helyzetet. Valami érthetetlen oknál fogva a Wegtoreni Kalmár személyzete makacsul ragaszkodik hozzá, hogy a vendéget hülyének kell nézni. Őt mindenesetre.*
- Meg kell mondanom, ez egy igazán kitűnő hely, kedvesem. *mosolyog különösebb meggyőződés nélkül Nawára* A betérő vendég ruházatát és egyéb értékeit is megtisztítják itt. Akár óhajtja, akár nem.
*Ezt nincs érkezése végigmondani, mert Yeza is felcsatlakozik és derűs rosszallással csóválja meg a fejét.*
- Örömmel látom, hogy már nem látjuk annyira másként a történteket, mint nem is olyan régen. Valóban nem volt ellenemre, hogy megszabadíts a nadrágomtól, ám mosatásról szó sem esett. Valami egészen más természetű dologra számíottam, melyre magatartásod alapján joggal apellálhattam volna.
*Bár épp most nevezte Yezát könnyű vérű nőnek, hogy finoman fogalmazzunk, teljesen ártatlanul mosolyog. Tulajdonképpen még az is lehet, hogy ezt elismerésnek szánta. Ez a mosoly akkor sem változik amikor Yeza aprónak titulálja az erszényét. Ezt rendszerint más, akár értéktárgynak is nevezhető dologgal szokott megtörténni az ő esetében, amire egyébként a férfiak zöme kevély büszkeséggel szokott hivatkozni. Úgyhogy Hubi ezt felfoghatja hízelgésnek. Ismét vet egy pillantást a madárra amikor Yeza kalitkába dugását javasolja, de jelen pillanatban - bár néhány dologtól valóban falra mászik - nem kívánja ott begyűjteni Jágót. Talán ha lejjebb ereszkedik.*
- Attól tartok, hogy félreértetted a nagyasszonyt, kedvesem. *Hubi képére ráfagyott a jóságos mosoly* Magától értetődik, hogy semmivel nem tartozik neked. Meghívása ritka megtiszteltetés, igazi kiváltság, jóindulatának kegyes kifejeződése. Egészen bizonyos vagyok benne, hogy a báró úr őméltósága sem találna semmi kivetnivalót benne, ha hálásan elfogadnád ezt a kivételes gesztust.
*Abban persze Hubi egészen biztos, hogy Lea nem az ő kedvéért hívta a Vashegyre a vöröst, de miért ne élne (vissza) a lehetőséggel? Nem sokkal később Hubi már a kemence melegében sütkérezik, mert mi tagadás, kezdett dideregni a hiányos öltözékben. Hamarosan már belülről is melegíti a wegtoreni rum, amitől kicsit könnybe lábad a szeme. Könnyedebb és édesebb italokhoz van szokva. Épp csak felmelegszik kicsit, amikor kivágódik a fogadó ajtaja és megérkezik az őrség. Hubi pedig nehézkesen és kicsit felnyögve tápászkodik fel a felszólításra. Ahogy törődött öregemberekhez illik.*
- Üdvözöllek vitézlő uram, megnyugvás számomra, hogy Arthenior nemes őrsége gondoskodik nyugalmamról és biztonságomról.
*Hubi nem ismeri személyesen Bredoc parancsnokot, de úgy gondolja, hogy ha ez a nyikhaj lenne az, akkor ő megeszi a szakállát. A pult felé sandít, az ott ártatlanul dolgozgató Yezát nézi. Most eláztathatja. Elvégre ruhátlanul áll itt, egy árva ágytakaróba tekerve, ruhái a mosásban. Amit ő nem kért, ez már önmagában felháborító, ha nem is törvénytelen. Viszont az erszényét valóban a bögyös fehérnép származtatta vissza neki miután lopással vádolta meg a foagdó személyzetét és ezt már nehezebb lenne kimagyarázni. Főleg úgy, hogy erre szemtanúk is vannak. Akik persze letagadnák az egészet. Még így is lát rá esélyt, hogy úgy tudja csavarni a dolgokat, hogy a végén nyertesként szállhasson ki az egészből, de aránytalanul nagy macerának érzi. Egyszerűsíteni kéne az ügymenetet és az sem árt, ha a nagylelkű kancellár imázsát is felvillantja.*
- Attól tartok, hogy szörnyű félreértések sorozatának áldozatai vagyunk mindannyian, amit talán nem megfelelő higgadtsággal kezeltünk. E bájos teremtés *mutat Yeza felé, és Hubi valahogy egy intésbe is képes elengaciát vinni* a hely tulajdonosának, Wegtoren nagytiszteletű bárójának megbízásából gondoskodott kényelmemről és szórakoztatásomról.
*Bár Hubi akkor is kétértelmű tud lenni, amikor nincs is szándékában, ezt most úgy mondta, mintha Yezával kizárólag Meriel Naedithas, a jeles lihanechi dalköltő művészetéről terveztek volna eszmét cserélni.*
- Biztosan elérthette egy megjegyzésem és minden ruhám mosatni vitte. Ez egy kicsit érzékenyen érintett, de ezt biztosan megérted. Bizonyára magad sem lennél elragadtatva tőle, ha ilyen méltatlan módon kellene mutatkoznod mások előtt.
*Végigmutat saját magán és ha a katona eddig nem kérdezett közbe, Hubi szükségesnek érzi, hogy valakit mégis megpróbáljon rossz színben feltüntetni. Természetes, hogy ez a városőrrel valószínűleg visszatérő sötételf lesz.*
- Ez az úr viszont... *pillant neheztelőn a mélységire* Minősíthetetlen módon viselkedett. Válogatott ocsmányságokkal illetett és minden különösebb ok nélkül a padlóra vetette magát, hogy ott hemperegjen. Noha tudomásom szerint már köztudottan jó hírem bemocskolásáért is elégtételt követelhetnék, hiszen Arthenior törvényei értelmében aki mást megsért, rágalmaz vagy vádol alaptalanul az 5 botütésre ítéltessék, ettől el kívánok tekinteni. Ennek oka pedig az, hogy a korábbi félreértések elsimulni látszanak, és tőlem távol áll, hogy az oktalan ellentétetek tovább élezzem.
*Szerencse, hogy nem ismeri az őr gondolatait, mert igen fel lenne háborodva. Jellemző példájának érezné az emberi korlátoltságnak és háládatlanságnak, hogy Sziritánra amihez semmi köze a Vashegynek, mindenki emlékszik, míg a förtelmes ragály, a pestis megfékezésének dicső tettére, melyhez nagyon is volt köze a Vashegynek és szerény személyének, senki.*