//A legendás lista//
*Mielőtt odaér, észre veszi, hogy a tegnapi vendégük, odaszól a kis vakarcsnak, aki így közelebből megnézve, elfnek tűnik, azoknak meg vigyázni kell a megítélésükkel, néha érettebbek, mint látszik. Aztán eldarálja, amit neki itt kell, a vakarcs bizony mindjárt ráeszmél, hogy miért is jött, le is fizeti az aranyakat. Ez valóban nem olyan, mint a legutóbbi kölök, hogy azt hajtogatja folyton, nyami meg kaja.*
-Azonnal hozom. *Elrakja az aranyakat, a felolvasásról is lemarad, mert nem igazán érdekli, hogy mit beszélnek azok ketten. Visszaérkezve egy kulcsot ad át a fiúnak.*
-Ha valami kell csak gyere le a pulthoz és szólj. *Majd mikor fordulna már el tőlük, megpillantja az asztal szélén a nőnél a könyvet, oda is oldalaz, hogy jobban lássa, mi is az, meg főleg, hogy neki meg van-e otthon, le is hajol, hogy vízszintbe kerülve az asztallal, jobban lássa a betűket a gerincén.*
-Alk..ímia.. *Olvassa fel félhangosan.*
-Mi a szösz… csak nem-e vetélytárs... *Egyenesedik fel, hogy megnézze magának a nőt, de eddig még a környéken se látta, bizonyos, hogy nem ismeri. Bár annyival nem magasabb nála, viszont a kor jelei már látszanak rajta. A sok faragott izémizétől meg aztán alig lehet rendesen kivenni, meg van- e minden ujja. Ha eddig is ezzel kereste a kenyerét, már bizonyosan hallotta a nevét, ha nem is látta. ~Lehet, hogy épp a területét akarja kiterjeszteni, de abból nem eszik! Még ide meri tolni a képét!~ Rándul a szája grimaszba, miközben ezek a gondolatok járnak a fejében, mert hát mire is gondoljon a gnóm a könyvet látva?*