//Mikarr//
//érintőlegesen a környezet//
*Csillogó szemmel figyeli, vajon mennyire ül meg humora, vagy úgy általában esetleg mennyire fekszi meg a másik gyomrát, de jókedélyűn kacag rövidet a fürdésre adott replika után. Ismét biccentéssel ítéli jogosnak a megjegyzést. Ha tudná, mennyi a közös kettejükben, a kölcsönös szimpátián felül, sokkal nyugodtabban ülne, s kevésbé volna oly zavartan fészkelődő. Előfordult már, hogy egy lyukas garasa nem sok, annyi sem volt zsebében, de az ritkán, hogy egy ivóban, vagy fogadóban szembesült ezzel az érzéssel. Mikarr engedékeny, vagy talán életének ezen fejezetében magára ismer. Az eddigi heves kirohanások után Sren mosolya hálás és kissé talán komolyabb, nem oly bolondos, mint eddig volt.*
- Köszönöm! *Mondja halkan, persze úgy, hogy a másik is értse, majd fürkésző tekintettel figyeli amaz távozó alakját. Halkan felsóhajt, s ismét elhelyezkedik. Két kezével haját megigazgatva sóhajt fel. Gondolataiba merülne, ámde ajtó csattanásra, majd nem sokkal aztán trillára és lágy dallamokra figyel fel. Halkan bólintgat a zene ütemére, s ha a tündér befejezi, biccent elismerésként. Ettől többel a felfordított dob nem gyarapodik, hisz nincs miből. Időközben Mikarr tér vissza, kinek már érkezését látva gyanakvón húzza fel szemöldökét, a kezében látott tál levesre.*
- Nekem? *Kérdezi elképedve, tulajdonképpen teljesen feleslegesen.*
- De hát... *Nyúlik meg arca, azonban Mikarr pont olyan természetesen teszi le elé, mintha mindennapos vendég volna, kár volna mindeféle beszéddel a pillanatot elrontani, így csak röviden válaszol, jobbjával a férfire mutatva.*
- Ezt soha nem felejtem el, barátom! Soha! *Márpedig, amit Sren megjegyez, az meg lesz jegyezve, mondaná máskor hangosan, de ezúttal hallgat róla, a tekintetében úgyis látszik minden hála.*
- Az ajánlatot pedig köszönöm... talán élek vele. *Biccent felsóhajtva, már kanállal kezében. Míg Mikarr beszél, rá figyelve, egy lágy fújás után apró falatot vesz szájába, majd elismerően csettint nyelvével, de válaszol is rögtön.*
- A lázadás idején... *ismétli meg csendesen* még az is lehet, hogy nem is voltunk olyan messze egymástól. *Szélesedik mosolya feltekintve Mikarra.* Kicsi a világ. *Szalad ki a száján, majd vállát vonva vigyorodik el.*
- Ha van időd, szívesen látnám a társaságod, a régi időkre tekintettel *hunyorít egyet a szemközti székre pillantva* persze, ha nincs, azt is megértem. Később is jó. *Néz körbe vidáman a helyiségben, majd tekintete megakad valakin, s elneveti magát.*
- Például az a szőke férfiú, úgy nézem, pont úgy érezheti magát, mint én, előző este. *Biccent nem túl feltűnően a kapatos Shen'eriel felé, hogy lehetőleg jelzését, csak Mikarr lássa.*
- Ha segítség kell... *utal a zagyváló szőkére* csak szólj és megyek. Általában a hasonlókkal, jól megértem magam. *Nevet fel jóízűen, s emeli kezébe a vizes poharat. Persze tudja, hogy Mikarr nyilván nem az első részeg vendégét csendesítené le, itt ilyen az élet, sokszor akár az utcán. Kint az élet zaja, itt meg az amiatt elfogyasztott szeszé harsog.*
A hozzászólás írója (Sren Lass) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.05 19:10:46