//Nyílt _ a büdös, koszos és/vagy részeg banda + Bris + a személyzet + kicsit a távozók//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szomorúan látja, hogy a pöttöm esély némi jófajta nótázásra épp a távozás útjára lép valami kalapossal. Ha zenélni nem lehet, akkor inkább szobára mennek. Nyilván. És nem itt, hanem valami rendes helyen. Nyilván. Mert a rendes helyeken nem üvöltik le a muzsikust. Legfeljebb akkor, ha szar. De biztos nem azelőtt, hogy ez kiderülhetne. Nyilván.
Az orkok mimikáján sosem tudott kiigazodni. Fogalma sincs, hogy most a bengának baja van valamivel, pukiznia kell vagy csak szimplán nem érti a túl hosszú mondatokat. Ezzel a dilemmával hunyorog Ukromra, mikor az egyszavas válasz után végül megnyugodva felsóhajthat.
A pitypangzabáló lassan, de biztosan eléri a részegségnek azt a fokát, amikor offenzív szeretetroham lesz rajta úrrá. Ha nem lenne olyan szájszaga, amilyen, talán Bris még fel is tudna fedezni benne valami bizarr bájt, de így inkább csak igyekszik leszerelni.*
- Jól van, szépfiú, jól van. Hopp-hopp, nem dől előre! Úgy, úgy! Vissza mennyél! Úgy! Ül szépen. *Mindeközben igyekszik meggátolni Shent abban, hogy túlságosan belelovalja magát az előredőlésbe, mert annak tuti rossz vége lesz. Látszólag barátilag paskolgatja a kobakját, de tulajdonképpen csak ellentart, míg vissza nem sikerül tuszkolnia az elfet a biztonságos félig-fekvő pozícióba, a háttámlának dőlve. Fura. Az ember azt hinné, olyan kis madárcsontúak, de ez a tulok itt bazi nehéz így a tehetetlenségi hányadosával.*
- Nézd má', jön a konkurencia! *horkan fel az újonnan érkezettek felé bökve.* - Mi lesz így az üzleteddel, szépfiú? *ingatja a fejét.* - Na jó, a nyurga miatt talán nem kell aggódnod, de másik... *kiértékelőn mustrálja pár pillanatig a páncélos faimádót.* - A te pofikád akkor lenne ilyen fancsali, ha közölnék, hogy elfogyott a szesz... egész Lanawinon. ~Fancsali egy frászt. Ijesztő egy lombzabáló kurafi.~
*Közben megérkezik végre a várva várt kaja. A magázással eleve úgy érzi, hogy csak kóstolgatják, de ez a kisasszony? Kedve lenne felpattanni és az orrát a vicces kedvű konyhásfiú orrának nyomni a tényekkel, hogy ő aztán se nem kicsi, se nem asszony! Az elgondolás persze már ott elvérezne, hogy az orra rohadtul nem érne fel a tag orrához, meg aztán Bris igazi disztingvált dáma (függetlenül attól, hogy még ezeket a szavakat se ismeri és hogy nem, nem az). Ebbéli elkötelezettségét csaknem megingatja a félreérthetetlen genyózás, amikor csakazértis a barátjának titulálja a gallyrészeg elfet.*
- Kettő! *szól a távozni készülő Mik után és mutatja az ujján is. Először (persze nyilván nem szándékoltan) a középsőt kinyújtva, aztán mindjárt utána a mutatót is, hogy lassan ráfogjon a másik kettőre a hüvelykjével.* - Kettőt rendeltünk. *Meglehet, sőt erősen valószínű, hogy a méretes tálon két adag pihen, de a cifrapöcsű márványkuvik rakja meg ezeket, hát mi okból csemegézne ő egy tálból egy vadidegen hegyesfülűvel? Ha a felét se tudná megenni még ennek se, most már akkor is hozzák csak ki neki a másik adagot is! Aztán majd nem lesz ilyen kis virgonc a fickó, ha a főnöke elszámoltatja!
Igazából ennyit az nem tud elsumákolni, aki nem is akar, de ez elvi kérdés! Bris magabiztos. Már csak azért is, mert a frissen ékezett kiscsaj meg a langaléta a pulthoz mennek rendelni, a gnóm pukkancs nagyban szellőztet, így Mik aligha áll le vele most kötözködni.
Minden csodás. A halmazba nem tartozó, számos dolgokat leszámítva, de mit kukacoskodjon az ember? Ez a krédó tartható is volna, egészen addig, míg az új jövevényekkel egyetemben valami más is leülepedik.
Bris határozott intéssel, ha kell, egy impozáns (tényleg nagyon király benne) füttyentéssel hívja vissza az illetékes személyzetet.*
- Elnézést *néz fel lassan, mint egy legalább háromszor ilyen terebélyes és ezerszer ilyen befolyásos földesúr.* - Csak érdeklődnék, hogy az árban benne van-e a szag is. *Flegmán a penetráns bűzt árasztó és fülig retkes trió felé biccent.* - Mert a zaba rohadt gusztusos *méltatja az asztalon pihenő Vándorok eledele fantázianevű kulináris költeményt* -, de ennyi erővel egy dögkút mellett is megehetném. Ha én nem hányok be, akkor ő *bök hüvelykjével Shen felé* - biztosan. *Nagyokat bólint. Ő apró porszem, hogy a megváltoztathatatlan útjába álljon. Őszintén szólva ennyire részegen vannak, akiket csak szimplán a töményebb kajaszagtól is elkap a rókázhatnék.*