// Levezetés //
// Kiszolgálás //
*Rövid tépelődés után választ, s Nimeril vissza is hívja a fiút. Neki adja le a rendelésüket s persze az aranyakat a sok finomságért. Kicsit elidőzik a sebhelyeken, s amiket még láthat, a különös mintákat; mikről talán csak sejtése lehet. Most már csak várniuk kell, s halkan kezd is morogni a hasa. Nála már csak így van ez. Ha evésről van szó a közelében és már rég nem evett, eszébe jut hogy éhesnek kellene lennie. Hajlamos átsiklani amolyan apróságok felett, mint fáradtság, éhség és szomjúság. A fürdést leszámítva, elsőbbségnek tartja a tisztaságot magán. Míg várakoznak, Nimeril kezd el mesélni magáról, hogy mit lehet érdemes tudnia a lányról. Kissé meg is lepődik az elején, hiszen egy város szülöttei mindketten.*
- Meglepő lehet, de én is onnan származom. A szüleim kereskedők voltak, de a vándorlóbb fajtából. Velük utazva sok mindent láttam és hallottam már, megannyi mesterség képviselőjével ismerkedtem meg. Így lettem gyógyító és megvallom, amit lehetett, megtanultam. Az akadémiát csak rövid ideig látogattam, hiányosnak érzem mindazt, amit eddig összegyűjtöttek.
*Nem, nem hiszi magáról, hogy okosabb lenne másoknál. Főleg az akadémia díszes társaságánál. Őt más hajtja.*
- Amit lehetett és szükségesnek véltem, felcsipegettem. Úgy két hattal ezelőtt érkeztem, jócskán lemaradva mindenről. Pedig évekkel ezelőtt sok időt eltöltöttem ebben a városban, de mára már nagyon megváltozott.
*Hogy ez mennyire bántja vagy sem, nem fontos. Más dolgok lényegesebbek számára.*
- Volt egy fiú, akit kedveltem. Rossz útra vezette az élet, amin nem tudtam követni, inkább visszatérem szülőhelyemre.
*Nem egy könnyen lángra lobbanó érzelmű nő. Mások számára szokatlan is lehet a természete. Némi megtakarítása is van, némileg szüleinek köszönhetően, akik jól kufárkodtak ismeretségeikkel. Az említett nevet hallva ráncolt szemöldökkel kutat elméjének könyvtárában.*
- Igen, hallottam nevét még régen, hogy alkimista. S talán tanácstag is. Egy valakit ismertem jobban, bár sajnos csak elbeszélések alapján. Worenth mesternek hívták, talán már nem él. Ha jól emlékszem mágus volt, s talán gyógyításra is használta az erejét.
*Nevek, arcok és képek, történetek. Igyekszik a hasznos dolgokat kiszűrni és megtartani, a fejében lévő könyvtárban így is vannak porosabb, eldugottabb polcok, amiken nehezebb keresgélnie.*
- Örömmel dolgoznék együtt veled és az a ház jó kezdetnek tűnik. Okos vagy és bevállalós, ez tetszik. Meglehetősen kíváncsi és nyughatatlan természetem van, szerintem jól megleszünk és kísérletezhetünk együtt. Annyi minden érdekel még a világból és önmagunkból.
*Nimeril alkimista ismeretei jól fognak jönni, és a mágia is, feltéve hogy a lány ért hozzá. Legalábbis nem lepődött meg a kis betegük varázslata láttán. Ő pedig már bele mártotta kését ebbe-abba. Biztos abban, hogy Nimeril segít majd neki másabb irányban is magasabb szinteket elérni. Helybéli, most már, vannak kapcsolatai, és egy ház. Ezek mind nagy előnyök.*
- Örülök annak, hogy ismered a várost és vannak itt ismerőseid, kapcsolataid, megkönnyíti majd a dolgunkat a közeljövőben. De majd nemsokára szükségem lesz néhány személyes holmira, mármint ruhaneműkre.
*Nem nagy pakkal érkezett, de az a szekerével és a lovával a Pegazusban megvárják biztonságban.*