Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 317 (6321. - 6340. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
6340. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-11 22:07:18
Üzenet elküldve: 2022-09-11 22:07:18
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* Tanilla elpirul, de a választól a lovag sem rest újra pírt venni az arcára. *
- Igazából van, egy fehér gyűrött selyeming és egy barna színű szövetnadrág, de ez nem éppen egy fogadóba való öltözék.
* Az arca szinte lángol zavarában, ahogyan a lánynak beszámol a páncélzat alatti rejtelmekről, de gyorsan meg húzza a sörét, hogy legalább addig elrejtse zavarát. Bár azt mondta a másik, hogy jól lakott, de úgy érzi mégis valamivel el kell ütniük az időt, egy fogadóban, így tányérját arrébb tolva a pultost magához inti. Gyorsan rendel is két Feketelevest. Amiért összesen16 aranyat fizet.
*
- Bátorkodtam azért mégis rendelni valamit.
* Jelzi, miközben a két csészét le teszik eléjük. A nyíltsága Tanillának megnyugtatja a lovagot, igazi haladásnak véli a cselekedetét, nem úgy mint a magáét, bár nyíltan beszélt aggodalmairól, de mégsem tett lépést. *
- Sajnálattal hallom a történetet, de bizton állíthatom, hogy nem érdemelte meg magát.
* Férfi tekintetében határozottság mutatkozik, vérlázítónak találja, hogy így kezelték a hölgyet, de mikor mélyebben belemerülnek még meg is lepődik. *
- Sajnos vannak oly férfiak akik nem csak a nők társaságát nem érdemlik, de még a létük is csak átok másoknak. Ha rám hallgat akkor inkább bizalmatlanságra inteném. A legtöbb férfi nem méltó egy nő bizalmára. Buják, gátlástalanok vagy éppen kegyetlenek...
* A lovag őszintén beszél hozzá, még azt sem veszi észre, hogy így maga ellen is beszél. Szíve fölé teszi kezét, majd lágyan a páncélzatot megkocogtatja. *
- A bizalom egy két élű fegyver, ellenünk is fordíthatják, az ember nem mindig érzi megfelelően, hogy kibe kell fektetni bizalmat.
* A szavak csak úgy áramlanak, ahogyan Tanillából is. Újra pír jelenik meg Nilevard arcán, vagy ő az aki félre érti ezzel a lányt? Bármennyire is képes megküzdeni egy warggal, vagy éppen banditákkal, mégsem képes egy hölggyel normális beszélgetést indítani. Most sikerült, de talán még jobban is, mint számított rá. Zavartan kezdi el bámulni a kezét, mintha az asztalon valami nagyon érdekes lenne. *
- Ahhoz pedig meg kell találnia azt a társat, ami pedig nem egy könnyű feladat. Talán nem vagyok egy idős tapasztalt ember, de túlságosan zavarba jövök ha egy hölggyel hoz össze a sors. Most is nem tudja, hogy számomra milyen nehéz ezeket a szavakat megosztani önnel. Ön egy nagyon bájos és kedves hölgy, aki intelligens, és értelmes. Tudja mit akar a világtól, ami bámulatosabb tulajdonság, mint azt gondolná, deh...
* Itt a szavak elhagyják a lovagot és az enyhe pír még a füle tövére is kiterjed. *
- Nem is mernék egy ilyen szépséges hölgyet randevúra hívni, a páncél mögé pedig legalább rejzőthetek, mint egy teknős.
* Zavartan újra felkacag, de az arcán tisztán látszik a feszültség, és a pír. *
// A világ nagy kérdései //
* Tanilla elpirul, de a választól a lovag sem rest újra pírt venni az arcára. *
- Igazából van, egy fehér gyűrött selyeming és egy barna színű szövetnadrág, de ez nem éppen egy fogadóba való öltözék.
* Az arca szinte lángol zavarában, ahogyan a lánynak beszámol a páncélzat alatti rejtelmekről, de gyorsan meg húzza a sörét, hogy legalább addig elrejtse zavarát. Bár azt mondta a másik, hogy jól lakott, de úgy érzi mégis valamivel el kell ütniük az időt, egy fogadóban, így tányérját arrébb tolva a pultost magához inti. Gyorsan rendel is két Feketelevest. Amiért összesen16 aranyat fizet.
*- Bátorkodtam azért mégis rendelni valamit.
* Jelzi, miközben a két csészét le teszik eléjük. A nyíltsága Tanillának megnyugtatja a lovagot, igazi haladásnak véli a cselekedetét, nem úgy mint a magáét, bár nyíltan beszélt aggodalmairól, de mégsem tett lépést. *
- Sajnálattal hallom a történetet, de bizton állíthatom, hogy nem érdemelte meg magát.
* Férfi tekintetében határozottság mutatkozik, vérlázítónak találja, hogy így kezelték a hölgyet, de mikor mélyebben belemerülnek még meg is lepődik. *
- Sajnos vannak oly férfiak akik nem csak a nők társaságát nem érdemlik, de még a létük is csak átok másoknak. Ha rám hallgat akkor inkább bizalmatlanságra inteném. A legtöbb férfi nem méltó egy nő bizalmára. Buják, gátlástalanok vagy éppen kegyetlenek...
* A lovag őszintén beszél hozzá, még azt sem veszi észre, hogy így maga ellen is beszél. Szíve fölé teszi kezét, majd lágyan a páncélzatot megkocogtatja. *
- A bizalom egy két élű fegyver, ellenünk is fordíthatják, az ember nem mindig érzi megfelelően, hogy kibe kell fektetni bizalmat.
* A szavak csak úgy áramlanak, ahogyan Tanillából is. Újra pír jelenik meg Nilevard arcán, vagy ő az aki félre érti ezzel a lányt? Bármennyire is képes megküzdeni egy warggal, vagy éppen banditákkal, mégsem képes egy hölggyel normális beszélgetést indítani. Most sikerült, de talán még jobban is, mint számított rá. Zavartan kezdi el bámulni a kezét, mintha az asztalon valami nagyon érdekes lenne. *
- Ahhoz pedig meg kell találnia azt a társat, ami pedig nem egy könnyű feladat. Talán nem vagyok egy idős tapasztalt ember, de túlságosan zavarba jövök ha egy hölggyel hoz össze a sors. Most is nem tudja, hogy számomra milyen nehéz ezeket a szavakat megosztani önnel. Ön egy nagyon bájos és kedves hölgy, aki intelligens, és értelmes. Tudja mit akar a világtól, ami bámulatosabb tulajdonság, mint azt gondolná, deh...
* Itt a szavak elhagyják a lovagot és az enyhe pír még a füle tövére is kiterjed. *
- Nem is mernék egy ilyen szépséges hölgyet randevúra hívni, a páncél mögé pedig legalább rejzőthetek, mint egy teknős.
* Zavartan újra felkacag, de az arcán tisztán látszik a feszültség, és a pír. *
6339. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-11 20:56:00
Üzenet elküldve: 2022-09-11 20:56:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
*Nem győzelemként éli meg, hogy Nilevard igazat ad neki. Nem párharcnak szánta és nem is győzni akart, csak segíteni. Épp ezért érdeklődve figyeli az arcát és hallgatja válaszát. Végül is megkönnyebbül, hogy nem szabadkozik a lovag. Pikáns kis megjegyzésére már inkább megrebben a szeme. Arcán érzi, kicsit el is pirult, így inkább félrenéz.*
- Hát csak van valami más is a páncél alatt, a bőrén kívül.
*Mégsem ragaszkodik ahhoz, hogy Nilevard vetkőzni kezdjen itt, a Kalmár közepén. Ebédje is fogytán van, így zavarát inkább a sörrel öblíti le.*
- Nem, nem, köszönöm. Jól laktam.
*Megtörli a száját, nehogy habos maradjon. Kicsit még zavarban van. S ezen a ponton sikerül a lovagnak olyasmit kérdeznie, ami ki is kívánkozik belőle; de fél is beszélni róla.*
- Lányokkal könnyebben beszélgetek, mint férfiakkal. Nálam már felér egy győztes csatával, hogy a Templom óta beszélgetek magával és emberként. Nem mint egy gyógyító, aki csak a problémáit vizslatja.
*Arrébb pöcköli az üres tányért az asztalon, ami szintén a zavar jele.*
- Párkapcsolat terén nekem egy próbálkozásom volt. De ő jobban kedvelte a boldogító füstöt és italt. Már nem tudott leállni vele, pedig próbáltam segíteni neki. Az utolsó vitánk alkalmával elvettem tőle a tubákos szelencéjét, amiben a szokásos adagja volt, Ördögvigyor.
*Picit megakad a hangja, de visszatartja magát attól, hogy kiboruljon, mint korábban. Bal kezének ujja a szíve körül dobbant párat, jelezve a tényleges seb helyét.*
- Felém vágott a késével, meg is szúrt. Nem sokon múlt, hogy most itt lehetek. Így kicsit nehéz bíznom az emberekben úgy önmagában, de ezen már túl vagyok. Már csak a férfiakban kell kicsit jobban megbíznom.
*Most már büszkén húzza ki magát az asztalnál ülve, hiszen kimondta mi is az, ami neki még fáj és amin változtatnia kell. Idő kérdése még, és majd ez is alakul valahogy.*
- Ha az embernek társa van, nem kell feltétlenül páncélt hordania és elzárkóznia a világtól. A kettő már csapat, úgy már könnyebben nézünk szembe a bajjal.
// A világ nagy kérdései //
*Nem győzelemként éli meg, hogy Nilevard igazat ad neki. Nem párharcnak szánta és nem is győzni akart, csak segíteni. Épp ezért érdeklődve figyeli az arcát és hallgatja válaszát. Végül is megkönnyebbül, hogy nem szabadkozik a lovag. Pikáns kis megjegyzésére már inkább megrebben a szeme. Arcán érzi, kicsit el is pirult, így inkább félrenéz.*
- Hát csak van valami más is a páncél alatt, a bőrén kívül.
*Mégsem ragaszkodik ahhoz, hogy Nilevard vetkőzni kezdjen itt, a Kalmár közepén. Ebédje is fogytán van, így zavarát inkább a sörrel öblíti le.*
- Nem, nem, köszönöm. Jól laktam.
*Megtörli a száját, nehogy habos maradjon. Kicsit még zavarban van. S ezen a ponton sikerül a lovagnak olyasmit kérdeznie, ami ki is kívánkozik belőle; de fél is beszélni róla.*
- Lányokkal könnyebben beszélgetek, mint férfiakkal. Nálam már felér egy győztes csatával, hogy a Templom óta beszélgetek magával és emberként. Nem mint egy gyógyító, aki csak a problémáit vizslatja.
*Arrébb pöcköli az üres tányért az asztalon, ami szintén a zavar jele.*
- Párkapcsolat terén nekem egy próbálkozásom volt. De ő jobban kedvelte a boldogító füstöt és italt. Már nem tudott leállni vele, pedig próbáltam segíteni neki. Az utolsó vitánk alkalmával elvettem tőle a tubákos szelencéjét, amiben a szokásos adagja volt, Ördögvigyor.
*Picit megakad a hangja, de visszatartja magát attól, hogy kiboruljon, mint korábban. Bal kezének ujja a szíve körül dobbant párat, jelezve a tényleges seb helyét.*
- Felém vágott a késével, meg is szúrt. Nem sokon múlt, hogy most itt lehetek. Így kicsit nehéz bíznom az emberekben úgy önmagában, de ezen már túl vagyok. Már csak a férfiakban kell kicsit jobban megbíznom.
*Most már büszkén húzza ki magát az asztalnál ülve, hiszen kimondta mi is az, ami neki még fáj és amin változtatnia kell. Idő kérdése még, és majd ez is alakul valahogy.*
- Ha az embernek társa van, nem kell feltétlenül páncélt hordania és elzárkóznia a világtól. A kettő már csapat, úgy már könnyebben nézünk szembe a bajjal.
6338. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-11 19:41:46
Üzenet elküldve: 2022-09-11 19:41:46
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* Nilevard kinyitja a száját, majd becsukja.... Utána újra nyitja, de végül megint csak becsukja. Nem igazán tud erre az igazságra mit mondani. Megadóan felemeli két kezét mosolyogva, és elfogadja a vereséget. *
- Az ember tudja, hogy mikor veszített. Nem tudok erre mit mondani, és magyarázkodni pedig nem akarok önnek. Igaza van, nem vettem ma még le, és nem fogok egy nagy de-t rakni a végére. Nem vettem le és kész. Teljesen igaza van, és a későbbiekben elfogok ezen gondolkozni. Megpróbálok legalább a templomba páncélzat nélkül járni.
* Magyarázatot nem adva, elfogadja a nőtől a teljes vereséget, hisz igazat szólt. És szíve mélyén pedig tisztában van vele. Itt már csak az a kérdés, hogy miképp akar ezen változtatni, vagy egyáltalán van-e mersze cselekedni. *
- Elgondolkodtató mindenképp amit mond, racionális és mindenképp jogos. Változtatnom kell, és a többi pedig csak kifogás. De ha nem haragszik, nem fogok most ön előtt levetkőzni.
* Zavartan kacag fel a saját buja viccére, de utána folytatja is az étkezést, míg a lány válaszol az ő kérdésére. Tekintetét a lányon tartja, hisz nagyon is érdekli mit mond számára. *
- Mellékesen szeretne még valamit? Szívesen meghívom továbbra is. Szóljon csak nyugodtan érte.
* Elgondolkodtató a másik fél oldala is, így nem bírja ki, hogy ne kérdezze meg. *
- Úgy látszik, akkor nem csak nekem kell nyitni a változás felé. Önnek is szükségeltetik valahol. Itt már csak az a kérdés, hogy miképp tegyük. Mivel a változás nem egyszerű, egy páncélt levehetek, de utána ha meg a bajban nincs rajtam, magamat okolhatom. Ahogyan önnél is hasonló problémákkal kell szembe nézni. Társakról nem-igen tudok mit mondani, mivel nem volt szerencsém még párkapcsolathoz, amit igazán restellek is.
// A világ nagy kérdései //
* Nilevard kinyitja a száját, majd becsukja.... Utána újra nyitja, de végül megint csak becsukja. Nem igazán tud erre az igazságra mit mondani. Megadóan felemeli két kezét mosolyogva, és elfogadja a vereséget. *
- Az ember tudja, hogy mikor veszített. Nem tudok erre mit mondani, és magyarázkodni pedig nem akarok önnek. Igaza van, nem vettem ma még le, és nem fogok egy nagy de-t rakni a végére. Nem vettem le és kész. Teljesen igaza van, és a későbbiekben elfogok ezen gondolkozni. Megpróbálok legalább a templomba páncélzat nélkül járni.
* Magyarázatot nem adva, elfogadja a nőtől a teljes vereséget, hisz igazat szólt. És szíve mélyén pedig tisztában van vele. Itt már csak az a kérdés, hogy miképp akar ezen változtatni, vagy egyáltalán van-e mersze cselekedni. *
- Elgondolkodtató mindenképp amit mond, racionális és mindenképp jogos. Változtatnom kell, és a többi pedig csak kifogás. De ha nem haragszik, nem fogok most ön előtt levetkőzni.
* Zavartan kacag fel a saját buja viccére, de utána folytatja is az étkezést, míg a lány válaszol az ő kérdésére. Tekintetét a lányon tartja, hisz nagyon is érdekli mit mond számára. *
- Mellékesen szeretne még valamit? Szívesen meghívom továbbra is. Szóljon csak nyugodtan érte.
* Elgondolkodtató a másik fél oldala is, így nem bírja ki, hogy ne kérdezze meg. *
- Úgy látszik, akkor nem csak nekem kell nyitni a változás felé. Önnek is szükségeltetik valahol. Itt már csak az a kérdés, hogy miképp tegyük. Mivel a változás nem egyszerű, egy páncélt levehetek, de utána ha meg a bajban nincs rajtam, magamat okolhatom. Ahogyan önnél is hasonló problémákkal kell szembe nézni. Társakról nem-igen tudok mit mondani, mivel nem volt szerencsém még párkapcsolathoz, amit igazán restellek is.
6337. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-11 19:19:59
Üzenet elküldve: 2022-09-11 19:19:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
*Mindenkinek jogában áll olyannak lennie, amilyen. S hogy váljon azzá, akivé szeretne. De ahogy hallgatja Nilevard történeteit és azokat az apró kis lepke szárnnyi megjegyzéseket a családjáról, úgy hiszi, a férfit bezárták. Bezárták a fényes arany páncéljába még gyermek korában és teljesen világos, hogy neki így jó felnőttként is. Azért ő olykor el tud szakadni a hivatásától és néha hagyja elméjét, hogy szabaduljon a sok kis tervétől. Míg Nilevard mesél, addig eszik, s fordítva. S ha épp szabad a szája, akkor bizony megszólal. Talán nem illően könyököl az asztalra, ahogy állát támasztva nézi a másikat. Igen, fürkészi.*
- Szóóóval. Itt ülünk s ebédelünk, magáról pedig még ma egyszer sem került le ez a páncél.
*Nem kérdés volt, hanem egyszerű, tényszerű megállapítás.*
- Ha nincs pihenője, ha nem szabadulhat kicsit a páncélja valós terhétől, akkor úgy sosem teljesedik ki. Nem lesz családja, senki, aki tárt karokkal várná és szeretőn ölelné magához a fém tömeget, ami elzárja minden jótól. Nem lesz utódja, már elnézést, hogy ennyire nyersen fejezem ki magam. Nem lesz, aki az örökébe lép.
*Lehet, hogy most kicsit túl lőtt a célon. Nem állt szándékában megsérteni a férfit, sem pedig elkedvteleníteni. De nem élet az olyan, ahol az ember a nap minden pillanatában páncélban van. S az sem, hogy ne lenne legalább egy valaki az életében, akinek a kedvéért. Hát. Ha lenne valaki az ő életében, akinek a kedvéért talonba tenné nagyra törő terveit, s ne állandóan a gyógyításon járna a feje, megtenné. Egy lovagnak az élete sem állhat állandó harcból és készenlétből, edzésből.*
- Jó lenne, de anyagilag nem állok úgy, hogy megtehetném. Itt a városban a rezidencián Nimeril befogadott maga mellé, így állandó helyem van és nem is kell most ennél több. Persze. Szeretnék majd egyszer családot és saját otthont. Gyerekeket, akiknek átadhatom a tudásom. De ehhez egy olyan társ kell, aki egyszerre makacs és engedékeny.
// A világ nagy kérdései //
*Mindenkinek jogában áll olyannak lennie, amilyen. S hogy váljon azzá, akivé szeretne. De ahogy hallgatja Nilevard történeteit és azokat az apró kis lepke szárnnyi megjegyzéseket a családjáról, úgy hiszi, a férfit bezárták. Bezárták a fényes arany páncéljába még gyermek korában és teljesen világos, hogy neki így jó felnőttként is. Azért ő olykor el tud szakadni a hivatásától és néha hagyja elméjét, hogy szabaduljon a sok kis tervétől. Míg Nilevard mesél, addig eszik, s fordítva. S ha épp szabad a szája, akkor bizony megszólal. Talán nem illően könyököl az asztalra, ahogy állát támasztva nézi a másikat. Igen, fürkészi.*
- Szóóóval. Itt ülünk s ebédelünk, magáról pedig még ma egyszer sem került le ez a páncél.
*Nem kérdés volt, hanem egyszerű, tényszerű megállapítás.*
- Ha nincs pihenője, ha nem szabadulhat kicsit a páncélja valós terhétől, akkor úgy sosem teljesedik ki. Nem lesz családja, senki, aki tárt karokkal várná és szeretőn ölelné magához a fém tömeget, ami elzárja minden jótól. Nem lesz utódja, már elnézést, hogy ennyire nyersen fejezem ki magam. Nem lesz, aki az örökébe lép.
*Lehet, hogy most kicsit túl lőtt a célon. Nem állt szándékában megsérteni a férfit, sem pedig elkedvteleníteni. De nem élet az olyan, ahol az ember a nap minden pillanatában páncélban van. S az sem, hogy ne lenne legalább egy valaki az életében, akinek a kedvéért. Hát. Ha lenne valaki az ő életében, akinek a kedvéért talonba tenné nagyra törő terveit, s ne állandóan a gyógyításon járna a feje, megtenné. Egy lovagnak az élete sem állhat állandó harcból és készenlétből, edzésből.*
- Jó lenne, de anyagilag nem állok úgy, hogy megtehetném. Itt a városban a rezidencián Nimeril befogadott maga mellé, így állandó helyem van és nem is kell most ennél több. Persze. Szeretnék majd egyszer családot és saját otthont. Gyerekeket, akiknek átadhatom a tudásom. De ehhez egy olyan társ kell, aki egyszerre makacs és engedékeny.
6336. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-11 15:18:07
Üzenet elküldve: 2022-09-11 15:18:07
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* Egy enyhe pír tűnik fel a lovagon, de utána el is kezd szabadkozni. *
- Ha harcosról lett volna szó, az nem lett volna illetlen, de a családja nem erre szánta őt. Találkoztam már nem egy női zsoldossal, akik olyan könnyedén forgatták a pengét, hogy még én is irigykedve néztem rájuk. De számomra is inkább az volt az ijesztő, hogy rejtegette magát, mintha attól félt volna, hogy bűnt követ el.
* Mutató úját megrázza, hogy ezzel is nemet mutasson ez ellen. *
- Mindenkinek jogában áll kiteljesedni, még ha a családja hátráltatja is ebben. Idővel úgyis kiderül, hogy mi az ő igazi útja a világban.
* Újra pír önti el az arcát, majd zavartan oldalra tekinget. *
- Nem tudtam, hogy mit tegyek és ha a szüleim hasonló pletykát kaptak volna el, akkor biztosan nem viszem el szárazon. Nagyon szigorú neveltetésben volt részem, és nem engedtek egy lépést sem irányomban.
* Most már aggodalommal telve tér vissza a tányérján lévő étekhez, hogy legalább egy ideig lefoglalja a száját, de mikor a páncél levételről hall az egyik szemöldöke elindul felfelé. *
- Sajnos a városon belül állandóan szolgálatban vagyunk, mivel most tértem vissza, így esélyem sem volt levetkőzni. Még a fürdőházba terveztem elmenni, hogy ott a páncélomat ki fényesítsem és egy kicsit kikapcsolódjak. De ameddig nem teszek jelentést, nem vehetem le.
* Nem mintha utána levenné a páncélját... A lovag amint végez, már kezdi is a gyakorlatozást, ahogy mindig is szokta. *
- De igazából... Utána is azonnal gyakorlatoznom kell menni, nem áll szándékomban berozsdásodni. De meséljen most egy kicsit magáról, most sokáig én voltam terítéken.
* Kacag fel zavartan, de utána próbálja figyelmesen követni a lány válaszait, természetesen nem mulasztja el az étkezését sem. *
- Mellékesen nem gondolkozott, hogy saját kutató laboratóriumot üzemeltessen?
* Próbálja elterelni a lányt. *
// A világ nagy kérdései //
* Egy enyhe pír tűnik fel a lovagon, de utána el is kezd szabadkozni. *
- Ha harcosról lett volna szó, az nem lett volna illetlen, de a családja nem erre szánta őt. Találkoztam már nem egy női zsoldossal, akik olyan könnyedén forgatták a pengét, hogy még én is irigykedve néztem rájuk. De számomra is inkább az volt az ijesztő, hogy rejtegette magát, mintha attól félt volna, hogy bűnt követ el.
* Mutató úját megrázza, hogy ezzel is nemet mutasson ez ellen. *
- Mindenkinek jogában áll kiteljesedni, még ha a családja hátráltatja is ebben. Idővel úgyis kiderül, hogy mi az ő igazi útja a világban.
* Újra pír önti el az arcát, majd zavartan oldalra tekinget. *
- Nem tudtam, hogy mit tegyek és ha a szüleim hasonló pletykát kaptak volna el, akkor biztosan nem viszem el szárazon. Nagyon szigorú neveltetésben volt részem, és nem engedtek egy lépést sem irányomban.
* Most már aggodalommal telve tér vissza a tányérján lévő étekhez, hogy legalább egy ideig lefoglalja a száját, de mikor a páncél levételről hall az egyik szemöldöke elindul felfelé. *
- Sajnos a városon belül állandóan szolgálatban vagyunk, mivel most tértem vissza, így esélyem sem volt levetkőzni. Még a fürdőházba terveztem elmenni, hogy ott a páncélomat ki fényesítsem és egy kicsit kikapcsolódjak. De ameddig nem teszek jelentést, nem vehetem le.
* Nem mintha utána levenné a páncélját... A lovag amint végez, már kezdi is a gyakorlatozást, ahogy mindig is szokta. *
- De igazából... Utána is azonnal gyakorlatoznom kell menni, nem áll szándékomban berozsdásodni. De meséljen most egy kicsit magáról, most sokáig én voltam terítéken.
* Kacag fel zavartan, de utána próbálja figyelmesen követni a lány válaszait, természetesen nem mulasztja el az étkezését sem. *
- Mellékesen nem gondolkozott, hogy saját kutató laboratóriumot üzemeltessen?
* Próbálja elterelni a lányt. *
6335. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-09 20:42:40
Üzenet elküldve: 2022-09-09 20:42:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
- Értem én; nem illő dolog egy hölggyel verekedni.
*Úgy sejti legalábbis, hogy ilyen kevéske idő után kiismerte a férfit. Legalábbis részben. Eléggé udvarias, néha kicsit túlzásokba is esik miatta, ami kicsit zavaró. Viszont nagyon kiborulni már nem fog tőle.*
- Ha ezt az utat választotta, ám legyen. De szerintem nem kellett volna rejtegetnie, hogy kicsoda valójában. Szerintem, legalábbis, nincs abban semmi rossz, ha egy nő harcosnak áll és teszem azt; nem a konyhában serénykedik. Nem vagyunk egyformák. Szerencsére.
*Neki személy szerint nincs gondja az ilyesmivel. Ő is önálló, jó ideje magának intéz mindent. Na nem tudna egy tíz fogásos lakomát összedobni, de a maga ellátásáról eddig is tudott gondoskodni. Egy-két fő plusz sem gond. A ruháját is maga varja meg, ha kiszakadna. A rendet is kedveli maga körül. Szóval nincs oka panaszra ezen a téren.*
- Mondjuk az kínos pillanat lehetett, mikor azt hitte, hogy egy másik férfival akarják összeboronálni. De azért még nem kell kiugrálni az ablakon.
*Összevont szemöldökkel könyököl fel az asztalra, a tányérja fölött. Öklein támasztja meg állát. ~Egy kicsit talán merev Nilevard~. Talán ha kicsivel kevesebbszer hordaná ezt a páncélt és többet nevetne, beszélgetne. Igen. Jót tenne neki. Folytatja az evést és kicsit elidőzik a tekintete a férfi piroskás arcán. ~Szegénykém, eléggé szégyenlős~*
- Le kellene vetnie a páncélját és kicsit élnie.
*Persze, pont ő mondja a másiknak? Aki azt sem tudja, mikor lazított úgy igazán?*
// A világ nagy kérdései //
- Értem én; nem illő dolog egy hölggyel verekedni.
*Úgy sejti legalábbis, hogy ilyen kevéske idő után kiismerte a férfit. Legalábbis részben. Eléggé udvarias, néha kicsit túlzásokba is esik miatta, ami kicsit zavaró. Viszont nagyon kiborulni már nem fog tőle.*
- Ha ezt az utat választotta, ám legyen. De szerintem nem kellett volna rejtegetnie, hogy kicsoda valójában. Szerintem, legalábbis, nincs abban semmi rossz, ha egy nő harcosnak áll és teszem azt; nem a konyhában serénykedik. Nem vagyunk egyformák. Szerencsére.
*Neki személy szerint nincs gondja az ilyesmivel. Ő is önálló, jó ideje magának intéz mindent. Na nem tudna egy tíz fogásos lakomát összedobni, de a maga ellátásáról eddig is tudott gondoskodni. Egy-két fő plusz sem gond. A ruháját is maga varja meg, ha kiszakadna. A rendet is kedveli maga körül. Szóval nincs oka panaszra ezen a téren.*
- Mondjuk az kínos pillanat lehetett, mikor azt hitte, hogy egy másik férfival akarják összeboronálni. De azért még nem kell kiugrálni az ablakon.
*Összevont szemöldökkel könyököl fel az asztalra, a tányérja fölött. Öklein támasztja meg állát. ~Egy kicsit talán merev Nilevard~. Talán ha kicsivel kevesebbszer hordaná ezt a páncélt és többet nevetne, beszélgetne. Igen. Jót tenne neki. Folytatja az evést és kicsit elidőzik a tekintete a férfi piroskás arcán. ~Szegénykém, eléggé szégyenlős~*
- Le kellene vetnie a páncélját és kicsit élnie.
*Persze, pont ő mondja a másiknak? Aki azt sem tudja, mikor lazított úgy igazán?*
6334. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-08 21:33:40
Üzenet elküldve: 2022-09-08 21:33:40
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* Sokkal felszabadultabb már a beszélgetés és néhány vicc is elhangzik, ami természetesen valós történetekből fakad. A farát féltő paraszt fiúra felkacag, hisz ez sem mindennapi kaland. *
- Volt velem is egy kellemetlen helyzet, régen volt egy barátom, akivel együtt sétálgattunk, és alkalmanként párbajoztunk is, természetesen gyakorlatból. Egyik este sokáig tartott a gyakorlás és haza kísértem..
* Egy pillanatra elhallgat, majd a pír elönti az arcát. *
- Amikor beléptünk, olyan örömmel fogadtak minket, hogy nem tudtam merre kapdossam a fejemet. Elkezdték mondani, hogy nem is tudták, és hogy ez milyen csodálatos, pedig ők már azt hitték valamire rossz dolgot művel mindig éjszakánként, mert hatok óta későn ér haza.
* Türelmesen hallgattam és zavartan védelmeztem az új barátomat, hogy ő nagyon is rendes ember, és egyszer mind lovagok leszünk. *
- Mire a szülők lefagytak és ledöbbentek. Az apján értetlenség látszódott, és utána megkérdezte tőlem, hogy mi nem szerelmesek vagyunk?
* Még nagyobb pír önti el az arcát. *
- Ott helyben kibontotta a haját, és kiderült, hogy a mellvért miatt nem láttam csak a mellét... Végig egy hölggyel harcoltam, aki titkolta, hogy az... Ekkor ott a pír elöntött és... Úgy bepánikoltam ,hogy kiugrottam az ablakból, mintha valami halálos bűnt követtem volna el.
* Zavartan próbál néhány falatot fogyasztani étkéből, közben pedig figyeli a lány reakcióját. *
- Eltitkolta előlem, nincs bajom a női harcosokkal, de nem szólt...
* Végül mégis felkacag a végére. *
// A világ nagy kérdései //
* Sokkal felszabadultabb már a beszélgetés és néhány vicc is elhangzik, ami természetesen valós történetekből fakad. A farát féltő paraszt fiúra felkacag, hisz ez sem mindennapi kaland. *
- Volt velem is egy kellemetlen helyzet, régen volt egy barátom, akivel együtt sétálgattunk, és alkalmanként párbajoztunk is, természetesen gyakorlatból. Egyik este sokáig tartott a gyakorlás és haza kísértem..
* Egy pillanatra elhallgat, majd a pír elönti az arcát. *
- Amikor beléptünk, olyan örömmel fogadtak minket, hogy nem tudtam merre kapdossam a fejemet. Elkezdték mondani, hogy nem is tudták, és hogy ez milyen csodálatos, pedig ők már azt hitték valamire rossz dolgot művel mindig éjszakánként, mert hatok óta későn ér haza.
* Türelmesen hallgattam és zavartan védelmeztem az új barátomat, hogy ő nagyon is rendes ember, és egyszer mind lovagok leszünk. *
- Mire a szülők lefagytak és ledöbbentek. Az apján értetlenség látszódott, és utána megkérdezte tőlem, hogy mi nem szerelmesek vagyunk?
* Még nagyobb pír önti el az arcát. *
- Ott helyben kibontotta a haját, és kiderült, hogy a mellvért miatt nem láttam csak a mellét... Végig egy hölggyel harcoltam, aki titkolta, hogy az... Ekkor ott a pír elöntött és... Úgy bepánikoltam ,hogy kiugrottam az ablakból, mintha valami halálos bűnt követtem volna el.
* Zavartan próbál néhány falatot fogyasztani étkéből, közben pedig figyeli a lány reakcióját. *
- Eltitkolta előlem, nincs bajom a női harcosokkal, de nem szólt...
* Végül mégis felkacag a végére. *
6333. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-08 21:08:14
Üzenet elküldve: 2022-09-08 21:08:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
*Ritka az olyan, akivel meg tudja osztani ezeket a komor gondolatokat. Nimeril sem tud mindenről, ami a múltjával kapcsolatos. Főleg a magányos, sötét időkről.*
- Igen. Valahogy jó egy kicsit beszélgetni erről, mintha, könnyebb lenne.
*Nem bánta meg, hogy beszélgetni kezdett a lovaggal. Nilevard okos és művelt. Vicces is és hívő, segítőkész. Vagyis összességében rendes férfi és ez valahol megnyugtatja. Így mikor ezt a kicsit vicces esetet elmeséli, sikerül őt megnevettetnie. Kicsit oldódik a borús hangulat. Nilevard is mesél egy vicces, ámbár jócskán pikáns történetet, ami végül is részben a családjával esett meg. A történetre ő is felnevet halkan.*
- Szegény ember! Bár inkább egy nyíl a fenékbe, mint a konkrét felszarvazás. Azért a bátyád lehetne óvatosabb is, mert esetleg egyszer nem ússza meg verés nélkül. Vagy még rosszabb.
*Hallott már ő is hasonló eseteket, némelyik igencsak szerencsétlen véget ért. Jobb, ha az ember kicsit önmegtartózkodóbb.*
- Egyszer Wegtorenben elláttam egy fiatal fiú sebeit. Az apuka épp rajtakapta őt, hogy a lányával, nos akcióra készült. A vasvillát ragadta meg, és beleszúrta a fiú farába. Épp csak el tudott menekülni, a nadrágját cibálva magára. Kellett két nap, mire szégyenszemre segítséget kért, mert nem tudott ülni sem, úgy begyulladtak a sebei. Na. Ezért kell vigyázni az ilyesmivel.
*Kicsit kuncog még az eseten, bár azért a fiút is sajnálta, hogy úgy pórul járt. De hát ne sunnyogjon az ember fia, ha akar valamit.*
// A világ nagy kérdései //
*Ritka az olyan, akivel meg tudja osztani ezeket a komor gondolatokat. Nimeril sem tud mindenről, ami a múltjával kapcsolatos. Főleg a magányos, sötét időkről.*
- Igen. Valahogy jó egy kicsit beszélgetni erről, mintha, könnyebb lenne.
*Nem bánta meg, hogy beszélgetni kezdett a lovaggal. Nilevard okos és művelt. Vicces is és hívő, segítőkész. Vagyis összességében rendes férfi és ez valahol megnyugtatja. Így mikor ezt a kicsit vicces esetet elmeséli, sikerül őt megnevettetnie. Kicsit oldódik a borús hangulat. Nilevard is mesél egy vicces, ámbár jócskán pikáns történetet, ami végül is részben a családjával esett meg. A történetre ő is felnevet halkan.*
- Szegény ember! Bár inkább egy nyíl a fenékbe, mint a konkrét felszarvazás. Azért a bátyád lehetne óvatosabb is, mert esetleg egyszer nem ússza meg verés nélkül. Vagy még rosszabb.
*Hallott már ő is hasonló eseteket, némelyik igencsak szerencsétlen véget ért. Jobb, ha az ember kicsit önmegtartózkodóbb.*
- Egyszer Wegtorenben elláttam egy fiatal fiú sebeit. Az apuka épp rajtakapta őt, hogy a lányával, nos akcióra készült. A vasvillát ragadta meg, és beleszúrta a fiú farába. Épp csak el tudott menekülni, a nadrágját cibálva magára. Kellett két nap, mire szégyenszemre segítséget kért, mert nem tudott ülni sem, úgy begyulladtak a sebei. Na. Ezért kell vigyázni az ilyesmivel.
*Kicsit kuncog még az eseten, bár azért a fiút is sajnálta, hogy úgy pórul járt. De hát ne sunnyogjon az ember fia, ha akar valamit.*
6332. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-05 20:59:36
Üzenet elküldve: 2022-09-05 20:59:36
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* A bánat és az elkeseredés szinte tapintható a levegőben, mégis Nilevard szíve megnyugvással teli. Hisz bármennyire is elkeserítő a téma, mégis valakivel megoszthatta azt, ami már mélyen a lelkében leledzett egy ideje. *
- Talán elkeserítő az amiről beszélünk, de van ennek is nézhetjük az előnyét. Van egy olyan személy a világon, akivel megoszthatjuk, és elmondhatjuk miképp érezzük magunkat, vagy éppen miképp látjuk a világot.
* Ezekkel a szavakkal egy kis vigaszt próbál nyújtani partnerének, de valahol ugyanolyan bánatot is hozhat. Egy kisebb csend után újabb falatot vesz az étkéből, ami után megállapíthatja, hogy nagyon is finom, még ha édessel is kezdte az elején. Természetesen abból is csak egy falatot evett, így még lesz bőven édesség a lakoma után. A beálló csendben felkapja a lány történetére a fejét, majd végeztével felnevet. Talán nem fogja a hasát a nevetéstől, de mindenképp jól esik neki a kacagás. Halkan de mégis szolidan mondja ki a történet főhősére a szavakat. *
- Marháké a világ.
* Húz egy mosolyt a szájára, de hamar el gondolkozik ő is valami mulatságoson. *
- A bátyám nagyon szereti a nőket, és amikor új cseléd jött a házhoz, teljesen belé szeretett. Annyira, hogy amikor íjával gyakorolt magához hívta, hogy ő majd megtanítja vele bánni. Természetesen az elején igazán romantikusan hatott a dolog, átkarolta a hölgyet, és még bele is pirult a lány... De amikor mind ketten zavarba kerültek egymástól, a felajzott íjat előtte a lány.... Van sejtésed, hogy hova célzott?
* A lány tekintetét keresve megvárja míg tippel, és csak azután mondja a történet végét. *
- Természetesen a cseléd férje fenekébe, ami akkor derült ki. És ezzel jól fel is hívta magára a bátyám a figyelmét....
* Felkacag saját történetére, majd folytatja is. *
- Fiatal volt még, ahogyan a házaspár is, de a lány a nemes úr érintésétől kétségbe esett, és nem tudta, hogy miképp mondja el, hogy már házas. És a figyelmetlen pillanatban pedig a saját férje farába lőtte... Meg is kergette a férfi a bátyámat, atyám pedig teljesen jogosan végig nézte kacagva, ahogyan felkergeti a férfi a fiát az egyik fára.
// A világ nagy kérdései //
* A bánat és az elkeseredés szinte tapintható a levegőben, mégis Nilevard szíve megnyugvással teli. Hisz bármennyire is elkeserítő a téma, mégis valakivel megoszthatta azt, ami már mélyen a lelkében leledzett egy ideje. *
- Talán elkeserítő az amiről beszélünk, de van ennek is nézhetjük az előnyét. Van egy olyan személy a világon, akivel megoszthatjuk, és elmondhatjuk miképp érezzük magunkat, vagy éppen miképp látjuk a világot.
* Ezekkel a szavakkal egy kis vigaszt próbál nyújtani partnerének, de valahol ugyanolyan bánatot is hozhat. Egy kisebb csend után újabb falatot vesz az étkéből, ami után megállapíthatja, hogy nagyon is finom, még ha édessel is kezdte az elején. Természetesen abból is csak egy falatot evett, így még lesz bőven édesség a lakoma után. A beálló csendben felkapja a lány történetére a fejét, majd végeztével felnevet. Talán nem fogja a hasát a nevetéstől, de mindenképp jól esik neki a kacagás. Halkan de mégis szolidan mondja ki a történet főhősére a szavakat. *
- Marháké a világ.
* Húz egy mosolyt a szájára, de hamar el gondolkozik ő is valami mulatságoson. *
- A bátyám nagyon szereti a nőket, és amikor új cseléd jött a házhoz, teljesen belé szeretett. Annyira, hogy amikor íjával gyakorolt magához hívta, hogy ő majd megtanítja vele bánni. Természetesen az elején igazán romantikusan hatott a dolog, átkarolta a hölgyet, és még bele is pirult a lány... De amikor mind ketten zavarba kerültek egymástól, a felajzott íjat előtte a lány.... Van sejtésed, hogy hova célzott?
* A lány tekintetét keresve megvárja míg tippel, és csak azután mondja a történet végét. *
- Természetesen a cseléd férje fenekébe, ami akkor derült ki. És ezzel jól fel is hívta magára a bátyám a figyelmét....
* Felkacag saját történetére, majd folytatja is. *
- Fiatal volt még, ahogyan a házaspár is, de a lány a nemes úr érintésétől kétségbe esett, és nem tudta, hogy miképp mondja el, hogy már házas. És a figyelmetlen pillanatban pedig a saját férje farába lőtte... Meg is kergette a férfi a bátyámat, atyám pedig teljesen jogosan végig nézte kacagva, ahogyan felkergeti a férfi a fiát az egyik fára.
6331. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-05 19:56:03
Üzenet elküldve: 2022-09-05 19:56:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
*Ülnek egymással szemben, előttük az amúgy ínycsiklandó ebéd, és sóhajtoznak. Sikerült elrontani a hangulatot. Hümmög és sóhajt.*
- Nem, persze nem azért. De úgy érzem, hogy így helyes.
*Közelebb húzza magához az ételt, belekóstol.*
- Finom.
*Valamivel fel kellene oldani ezt a mélabús hangulatot. Ha még sokáig így fognak sóhajtozni mindketten, akkor duóban öngyilkosok is lehetnének. Ám ennél kellemesebb élményekre vágyik, ahogy Nilevard is mondta, fiatalok még. S nagyon úgy tűnik, hogy ők ketten hasonló cipőben járnak. Habár, ahogy elnézi, az ő lábikója kisebb, mint a férfié.*
- Úgy egy évvel ezelőtt, megkeresett egy fiatal férfi. Segítségre szorult, mert bárki gyógyítónak mondta el a panaszát, azok csak elzavarták. Azt mondta, hogy testének több helyén vannak fájdalmai. Bárhol ért magához, mindenütt fájt neki.
*Egy kicsit vicces a történet, bár leginkább kárörvendős.*
- Kértem, mutassa meg, hogy hogyan és hol. Hát ő neki is állt mutogatni, egyre másra a teste több helyén. Jobb kezének mutatóujjával. Hát nem ki volt ficamodva az az egy ujja?!
*Várja, hogy a béna és kissé vicces eset oldja-e a hangulatot?*
// A világ nagy kérdései //
*Ülnek egymással szemben, előttük az amúgy ínycsiklandó ebéd, és sóhajtoznak. Sikerült elrontani a hangulatot. Hümmög és sóhajt.*
- Nem, persze nem azért. De úgy érzem, hogy így helyes.
*Közelebb húzza magához az ételt, belekóstol.*
- Finom.
*Valamivel fel kellene oldani ezt a mélabús hangulatot. Ha még sokáig így fognak sóhajtozni mindketten, akkor duóban öngyilkosok is lehetnének. Ám ennél kellemesebb élményekre vágyik, ahogy Nilevard is mondta, fiatalok még. S nagyon úgy tűnik, hogy ők ketten hasonló cipőben járnak. Habár, ahogy elnézi, az ő lábikója kisebb, mint a férfié.*
- Úgy egy évvel ezelőtt, megkeresett egy fiatal férfi. Segítségre szorult, mert bárki gyógyítónak mondta el a panaszát, azok csak elzavarták. Azt mondta, hogy testének több helyén vannak fájdalmai. Bárhol ért magához, mindenütt fájt neki.
*Egy kicsit vicces a történet, bár leginkább kárörvendős.*
- Kértem, mutassa meg, hogy hogyan és hol. Hát ő neki is állt mutogatni, egyre másra a teste több helyén. Jobb kezének mutatóujjával. Hát nem ki volt ficamodva az az egy ujja?!
*Várja, hogy a béna és kissé vicces eset oldja-e a hangulatot?*
6330. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-05 13:21:35
Üzenet elküldve: 2022-09-05 13:21:35
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Az éj szülöttei //
* Érzi már, jófelé tapogatózik. *
~ Talán nem úgy kellene kezelnem, mint egy nőstényt, inkább... mint egy másik katonát? ~
- Szeretem a késeket, de az íjnak számomra mondhatni, lelke van. Kicsit elegánsabb, mint egy bicsak.
* Kedvesen gúnyolódva felvonja a szemöldökét, bár feltűnt neki, Reyraa nem sokat foglalkozik az arcmimika elemezgetésével. *
- Mondhatni tisztább munka.
* A mondat végén felvillan neki egy emlékfoszlány, amiben néhány marokra fogott nyílvesszővel csépel egy ellenfelet, de ezt inkább már mégsem említi meg. *
- Szabad?
* Óvatosan nyújtja előre a tenyerét, hogy engedélyt kérjen az egyik új fegyver megszakértéséhez. Persze, nem erőlteti, ha nemleges választ kap. Sokan féltő szeretettel viszonyulnak az ilyesmi tárgyaikhoz. *
- Milyen az itteni kovács? Ügyes, minőségi munkát végez?
* Az ő fejében nincs tökéletesebb és megbízhatóbb kovácsmunka, mint a mélységieké, de valószínűleg idefent is rászorul majd a segítségükre. *
* Érzi már, jófelé tapogatózik. *
~ Talán nem úgy kellene kezelnem, mint egy nőstényt, inkább... mint egy másik katonát? ~
- Szeretem a késeket, de az íjnak számomra mondhatni, lelke van. Kicsit elegánsabb, mint egy bicsak.
* Kedvesen gúnyolódva felvonja a szemöldökét, bár feltűnt neki, Reyraa nem sokat foglalkozik az arcmimika elemezgetésével. *
- Mondhatni tisztább munka.
* A mondat végén felvillan neki egy emlékfoszlány, amiben néhány marokra fogott nyílvesszővel csépel egy ellenfelet, de ezt inkább már mégsem említi meg. *
- Szabad?
* Óvatosan nyújtja előre a tenyerét, hogy engedélyt kérjen az egyik új fegyver megszakértéséhez. Persze, nem erőlteti, ha nemleges választ kap. Sokan féltő szeretettel viszonyulnak az ilyesmi tárgyaikhoz. *
- Milyen az itteni kovács? Ügyes, minőségi munkát végez?
* Az ő fejében nincs tökéletesebb és megbízhatóbb kovácsmunka, mint a mélységieké, de valószínűleg idefent is rászorul majd a segítségükre. *
6329. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-05 10:33:34
Üzenet elküldve: 2022-09-05 10:33:34
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Az éj szülöttei //
*Valahogy érzi, hogy a férfi nem ilyen válaszra számított, de fogalma sincs, mit rontott el, vagy mi mást kellett volna mondania. Csupán a kérdésére válaszolt, elmondta, mivel tölti szabadidejét. Talán most vissza kéne kérdeznie, érdeklődni a másik mélységi kedvelt tevékenységei felől, de nem teszi meg, hiszen nem igazán érdekli. Az erőltetett udvariasság meg nem az ő asztala. Így hát csöndben marad, iszik pár kortyot, s várja a következő neki szegezett kérdést, amit hamar meg is kap. A dobókések említésrére már érdeklődő fény csillan szemében, végre valami olyan téma jön fel, amihez fűzi valami személyes lelkesedés.*
-Nekem is ezek a fő fegyvereim. Az íj viszont nem az én asztalom.
*Értő szemekkel futtatja végig tekintetét a férfi fegyverén, majd köpenyét enyhén félre húzva megvillantja saját gyűjteményét.*
-Pont most jöttem a kovácsműhelyből, pótolnom kellett pár felszerelést.
*Jól látszik, melyik az új kés, hiszen még hibátlanul, simán, és fényesen ragyog a többi kissé megfakult, többször élezett pengéje mellett. De mindegyik kés kétségtelenül igényes mestermunka, mindenféle felesleges dísztől mentes, tökéletes súlyozással, még ha az idő vasfoga meg is rágcsálta kicsit. Rozsda sehol nem lelhető, a nő mindig nagy gonddal takarítja, ápolja kedves fegyvereit.*
*Valahogy érzi, hogy a férfi nem ilyen válaszra számított, de fogalma sincs, mit rontott el, vagy mi mást kellett volna mondania. Csupán a kérdésére válaszolt, elmondta, mivel tölti szabadidejét. Talán most vissza kéne kérdeznie, érdeklődni a másik mélységi kedvelt tevékenységei felől, de nem teszi meg, hiszen nem igazán érdekli. Az erőltetett udvariasság meg nem az ő asztala. Így hát csöndben marad, iszik pár kortyot, s várja a következő neki szegezett kérdést, amit hamar meg is kap. A dobókések említésrére már érdeklődő fény csillan szemében, végre valami olyan téma jön fel, amihez fűzi valami személyes lelkesedés.*
-Nekem is ezek a fő fegyvereim. Az íj viszont nem az én asztalom.
*Értő szemekkel futtatja végig tekintetét a férfi fegyverén, majd köpenyét enyhén félre húzva megvillantja saját gyűjteményét.*
-Pont most jöttem a kovácsműhelyből, pótolnom kellett pár felszerelést.
*Jól látszik, melyik az új kés, hiszen még hibátlanul, simán, és fényesen ragyog a többi kissé megfakult, többször élezett pengéje mellett. De mindegyik kés kétségtelenül igényes mestermunka, mindenféle felesleges dísztől mentes, tökéletes súlyozással, még ha az idő vasfoga meg is rágcsálta kicsit. Rozsda sehol nem lelhető, a nő mindig nagy gonddal takarítja, ápolja kedves fegyvereit.*
6328. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-04 21:44:07
Üzenet elküldve: 2022-09-04 21:44:07
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* Lelküket mindkét félnek fájdalom mardossa, az élet rejtélyei, vagy talán fájdalmai? Az élet kegyetlensége minden felett. Az élet senkit nem kímél, sem élőt, sem pedig holtat. A gyász és a bánat idővel mindenkit útólér. A lovag egy nagyot sóhajtva tolja az asztalára az étket. A mély szántó gondolatok éhségét ritkította. *
- Talán azt hiheti, hogy hitem erős, mégis mikor a városba tértem, lelkem csak bizonyítási vágy vezérelte. Atyámnak szándékoztam csak megfelelni, és nem magamnak. Hírnevet, és dicsőséget családomnak.
* Mellkasához fogja saját kezét, hogy a mély fájdalmat megmutassa a lány felé is. *
- Szeretetnek aligha nevezhető, ha az éjszaka csendjén, rémálmaid idején, nem néz feléd senki. Szívemet ugyanolyan bánat sújtja mint az önét, lelkem néha a puszta létért kiált, mégis továbblépek.
* Szavai mélyen mardossák a lelkét, de mégis szívéből szóltak. Lelke és teste megnyugodni látszik, a bájos társaságban. *
- Hálát adjon az úrnőnek, hogy megmentette önt, de az életét csak akkor szánja rá, ha úgy is akarja. Az úrnő nem várja el a hálát, ahogyan a kegyét sem osztja meg mindenkivel.
* A lovag végül maga elé húzza az étket, de még nem kezdi meg, csak ha a másik fél is fogyaszt vele. *
- Fiatalok vagyunk még a folyamatos bánathoz, az élet még tartogat számunkra sok mindent, ezt ne feledje.
// A világ nagy kérdései //
* Lelküket mindkét félnek fájdalom mardossa, az élet rejtélyei, vagy talán fájdalmai? Az élet kegyetlensége minden felett. Az élet senkit nem kímél, sem élőt, sem pedig holtat. A gyász és a bánat idővel mindenkit útólér. A lovag egy nagyot sóhajtva tolja az asztalára az étket. A mély szántó gondolatok éhségét ritkította. *
- Talán azt hiheti, hogy hitem erős, mégis mikor a városba tértem, lelkem csak bizonyítási vágy vezérelte. Atyámnak szándékoztam csak megfelelni, és nem magamnak. Hírnevet, és dicsőséget családomnak.
* Mellkasához fogja saját kezét, hogy a mély fájdalmat megmutassa a lány felé is. *
- Szeretetnek aligha nevezhető, ha az éjszaka csendjén, rémálmaid idején, nem néz feléd senki. Szívemet ugyanolyan bánat sújtja mint az önét, lelkem néha a puszta létért kiált, mégis továbblépek.
* Szavai mélyen mardossák a lelkét, de mégis szívéből szóltak. Lelke és teste megnyugodni látszik, a bájos társaságban. *
- Hálát adjon az úrnőnek, hogy megmentette önt, de az életét csak akkor szánja rá, ha úgy is akarja. Az úrnő nem várja el a hálát, ahogyan a kegyét sem osztja meg mindenkivel.
* A lovag végül maga elé húzza az étket, de még nem kezdi meg, csak ha a másik fél is fogyaszt vele. *
- Fiatalok vagyunk még a folyamatos bánathoz, az élet még tartogat számunkra sok mindent, ezt ne feledje.
6327. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-04 21:14:24
Üzenet elküldve: 2022-09-04 21:14:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
*Nála a szabályok olykor kicsit másabbak. Nem szokott mindig minden csak fekete és fehér lenni. Néha olyan, mintha valami rossz dolgot tenne, de aztán a lényege az egésznek az, hogy mégis csak jó az a valami. Miután pedig félre teszi az alkoholisták problémáit, Nilevard mesélni kezd magáról. A gyerekkoráról és családjáról, hogy miként lett lovag és milyen is volt az eddigi élete. Majd a jövendő terveiről is mesél még, amit szintúgy érdeklődve hallgathat végig. Közben erősödik benne a gondolat, hogy a lovagnak igazából az egysége a családja és másmilyen nincs is neki. Ami őszintén szólva több is, mint amit ő saját magáról elmondhat. Neki nincs már semmilyen rokona és ha valami most történne vele hirtelen, Nimeril az egyetlen, akinek hiányozna a névsorból. Ebbe így belegondolva igazán szörnyű az egész és piszkosul magányos, igen. A hivatása van neki, a gyógyítás és kutatás. Semmi egyéb. Még egy macskája sincs, akit magához ölelhetne néhanapján. Magánba ásít egy hang ~szánalmas vagy Tanilla ~. *
- Úgy látom eltervezte nagyjából az életét. Amit lehetett, már elérte; és most azon van, hogy úgymond tovább fejlődjön.
*Ami jó. Az embernek legyen terve a jövőre, igazi cél. Valami olyasmi, ami jó.*
- Magának erős a hite. Ami jó, mert a legnehezebb időben is tudja, hogy valaki áll maga mellett. Úgymond. Eeyr egyszer megmentette az életem. Azóta foglalkozom komolyabban a gyógyítással. Úgy döntöttem, mások segítésével hálálom meg a megmentett életet. Ennek már nagyjából hat éve. Vagy hét? Nem is tudom már pontosan. Mindig érdekelt a gyógyítás, de a kereskedelem is.
*A megérkezett pecsenyének még nem kezd neki. Kicsit elbambult talán. Vagy csak élvezi a finom étel és a sör illatát, a helyet magát.*
// A világ nagy kérdései //
*Nála a szabályok olykor kicsit másabbak. Nem szokott mindig minden csak fekete és fehér lenni. Néha olyan, mintha valami rossz dolgot tenne, de aztán a lényege az egésznek az, hogy mégis csak jó az a valami. Miután pedig félre teszi az alkoholisták problémáit, Nilevard mesélni kezd magáról. A gyerekkoráról és családjáról, hogy miként lett lovag és milyen is volt az eddigi élete. Majd a jövendő terveiről is mesél még, amit szintúgy érdeklődve hallgathat végig. Közben erősödik benne a gondolat, hogy a lovagnak igazából az egysége a családja és másmilyen nincs is neki. Ami őszintén szólva több is, mint amit ő saját magáról elmondhat. Neki nincs már semmilyen rokona és ha valami most történne vele hirtelen, Nimeril az egyetlen, akinek hiányozna a névsorból. Ebbe így belegondolva igazán szörnyű az egész és piszkosul magányos, igen. A hivatása van neki, a gyógyítás és kutatás. Semmi egyéb. Még egy macskája sincs, akit magához ölelhetne néhanapján. Magánba ásít egy hang ~szánalmas vagy Tanilla ~. *
- Úgy látom eltervezte nagyjából az életét. Amit lehetett, már elérte; és most azon van, hogy úgymond tovább fejlődjön.
*Ami jó. Az embernek legyen terve a jövőre, igazi cél. Valami olyasmi, ami jó.*
- Magának erős a hite. Ami jó, mert a legnehezebb időben is tudja, hogy valaki áll maga mellett. Úgymond. Eeyr egyszer megmentette az életem. Azóta foglalkozom komolyabban a gyógyítással. Úgy döntöttem, mások segítésével hálálom meg a megmentett életet. Ennek már nagyjából hat éve. Vagy hét? Nem is tudom már pontosan. Mindig érdekelt a gyógyítás, de a kereskedelem is.
*A megérkezett pecsenyének még nem kezd neki. Kicsit elbambult talán. Vagy csak élvezi a finom étel és a sör illatát, a helyet magát.*
6326. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-04 19:30:54
Üzenet elküldve: 2022-09-04 19:30:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Második kör //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Szolid kacaj hagyja el a száját, a penge vissza vétele után. A kis tündéren szinte érzi a félelmét, száját meg is nyalja, hogy érezhesse is a félelmének az ízét, de végül mégis bepróbálkozik nála. *
- Szívesen elfogadnék néhány italt, ugye nem várod, hogy mindent a nő fizessen?
* Teszi csípőre a kezét, de közben derekát behajlítja, hogy ezzel is melleit hangsúlyozza ki. Végül egy mosoly keretében dől hátra, csak remélni tudja, hogy nem sajnál tőle néhány aranyat. Már bebizonyosodott a multkori találkozónál, hogy veszélyesen jól bírja a piát a mélységi, így a tündér felkötheti a nadrágját. *
- Szóval akkor tudsz táncolni, bizonyára jól tudod rázni a csípődet is.
* Könyököl rá az asztalra, egy sunyi mosollyal az arcán. Szemei előtt egy eléggé egyedi mozgás játszódik le, amihez bőőőven... Szükséges a csípő megfelelő mozgása. A gondolat annyira fellelkesíti, hogy egészen belepirul a gondolatba, hogy éppen valaki hanyatt fekteti. ~ Felfalom, felfogom falni! Ez a kis tündér már incselkedik velem! ~ *
- És mit ajánlasz jó időtöltésként?
* Ezután hagyja el az-az érdekes mondat Alesian száját. A mélységi lába szinte beleremeg a gondolatba, szolidan meg is próbálja lefogni a lábait, hogy ne akarjon felpattanni. ~ No-no! Nem fogja a kis mocsok csak úgy megkapni amit akar, előbb lássuk az aranyakat. ~ Lillyss mindig is szerette a csilingelő aranyak hangját, már csak az a kérdés, hogy a kis tündér mit fog lépni. *
- Nem gondolod, hogy még ismerkednünk kellene, mielőtt ilyen vulgáris dologra gondolsz velem?
* Haját gyorsan hátra sodorja kezével, hogy keblét újra kihangsúlyozza. A legerősebb fegyver mindig kéznél van, az pedig a női bájai. Szemei a vágytól szinte csillognak, de valahogy még sikerül türtőztetnie magát. *
// Második kör //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Szolid kacaj hagyja el a száját, a penge vissza vétele után. A kis tündéren szinte érzi a félelmét, száját meg is nyalja, hogy érezhesse is a félelmének az ízét, de végül mégis bepróbálkozik nála. *
- Szívesen elfogadnék néhány italt, ugye nem várod, hogy mindent a nő fizessen?
* Teszi csípőre a kezét, de közben derekát behajlítja, hogy ezzel is melleit hangsúlyozza ki. Végül egy mosoly keretében dől hátra, csak remélni tudja, hogy nem sajnál tőle néhány aranyat. Már bebizonyosodott a multkori találkozónál, hogy veszélyesen jól bírja a piát a mélységi, így a tündér felkötheti a nadrágját. *
- Szóval akkor tudsz táncolni, bizonyára jól tudod rázni a csípődet is.
* Könyököl rá az asztalra, egy sunyi mosollyal az arcán. Szemei előtt egy eléggé egyedi mozgás játszódik le, amihez bőőőven... Szükséges a csípő megfelelő mozgása. A gondolat annyira fellelkesíti, hogy egészen belepirul a gondolatba, hogy éppen valaki hanyatt fekteti. ~ Felfalom, felfogom falni! Ez a kis tündér már incselkedik velem! ~ *
- És mit ajánlasz jó időtöltésként?
* Ezután hagyja el az-az érdekes mondat Alesian száját. A mélységi lába szinte beleremeg a gondolatba, szolidan meg is próbálja lefogni a lábait, hogy ne akarjon felpattanni. ~ No-no! Nem fogja a kis mocsok csak úgy megkapni amit akar, előbb lássuk az aranyakat. ~ Lillyss mindig is szerette a csilingelő aranyak hangját, már csak az a kérdés, hogy a kis tündér mit fog lépni. *
- Nem gondolod, hogy még ismerkednünk kellene, mielőtt ilyen vulgáris dologra gondolsz velem?
* Haját gyorsan hátra sodorja kezével, hogy keblét újra kihangsúlyozza. A legerősebb fegyver mindig kéznél van, az pedig a női bájai. Szemei a vágytól szinte csillognak, de valahogy még sikerül türtőztetnie magát. *
6325. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-04 19:17:05
Üzenet elküldve: 2022-09-04 19:17:05
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* Jól érezte, hogy badarság volt belemenni az alkoholos témába, Tanillán és a válaszán meg is mutatkozik, hogy keserű emlékeket idéz fel a lelkében, a legszívesebben sajnálattal teljes képet vágna, de tudja jól, hogy az még csak jobban rontana a helyzeten, így inkább figyelmesen követi a szavait. *
- Természetesen.
* Biccent a nő felé mosolyogva, majd le is adja a rendelést 2 Sült vadkanpecsenye wegtoreni paprikával. Utána pedig nem felejti el kifizetni érte 30 aranyat. *
- Még is csak jó ötlet volt akkor a kekszet előrébb venni.
* Itala közepébe bámulva zavartan mosolyog a férfi, mintha visszatérne a gyerekkorába. *
- Néha egészen kellemes tud lenni, ha megszegi az ember a szabályokat, természetesen csak módjával.
* Kacag fel saját balga szavain. Alkalmanként egy kis lázadás megengedhető a lovagnak is, bár ezt is csak alkalomadtán teheti meg, valahol gyermeteg csínyként fogható fel, de ha az ember folyamatosan úton van, az apróságok is kellemes változatosságot hozhatnak az életében. Az életének körülírására egy keserű mosollyal bólint csak. *
- Mondhatjuk így is, de én ezt szívesen csinálom. A lelkem Eeyr úrnő szolgálatába állítottam, míg az ártatlanokat védelmezhetem kezemmel és pajzsommal, addig lelkem megnyugvást lel.
* Tanilla újabb választ ad számára, ami egy kicsit a mélységekbe is viszi. Már csak azt veszi észre, hogy újra poharát bámulja, mélyen a gondolataiba süllyedve, de utána felkapja a fejét. *
- Talán rossz, alkalmanként nehéz is, de ha a világot megakarjuk változtatni cselekednünk kell. Ha nem teszünk semmit, és csak forgolódunk az ágyban, nem fog változni semmi. Ha pedig ezért az életemet kell adnom, akkor megteszem.
* Csap páncélozott mellkasára, de ez inkább saját magának csinálta, hogy ezzel újabb hitet verjen magába. Végül megrázza újra a fejét. *
- Anyám a legfiatalabbnak szült, így azonnal lovagnak képeztek. Cselédek neveltek fel, és tanítottak meg az etikettre, csak a harci gyakorlatokon találkoztam atyámmal. Aki figyelemmel kísérte a pályafutásom. 1 évet szolgáltam egy osztag parancsnokaként, a falvakat kellett védelmeznem, de utána elküldtek világot látni. Egy régi páncélt adtak, száz aranyat és a családi címeres pajzsot. Azt mondta, hogy teremtsem meg magamnak a világomat, és szerezzek nevet, hogy megtanuljam miképp működik az élet.
* Ezt vissza emlegetve el is gondolkozik a lovag, hogy milyen sok idő telt el azóta. Mennyit változott az élete. Most éppen teljes díszes testpáncélzatban van, A kovács legszebb munkáit viseli, és egyben forgatja. Lova egy gyönyörű harci ménes, aki ugyanolyan díszes páncélt visel mint ő maga. Büszkén kihúzza magát, majd a Tanilla szemébe néz. *
- Megteremtettem, amit tudtam. Most pedig tervezhetem az igazi életem. Gyógyítani akarok, támogatni embereket, de egyben hivatásomat sem áll szándékomban feladni. Fontos számomra az úrnő kegye is.
* Oly sok dolgot hoz fel a lovag, amihez egy egész regiment is kevés lenne, mégis tekintetéből határozottság tükrözik. Közben az étek is megérkezik. *
// A világ nagy kérdései //
* Jól érezte, hogy badarság volt belemenni az alkoholos témába, Tanillán és a válaszán meg is mutatkozik, hogy keserű emlékeket idéz fel a lelkében, a legszívesebben sajnálattal teljes képet vágna, de tudja jól, hogy az még csak jobban rontana a helyzeten, így inkább figyelmesen követi a szavait. *
- Természetesen.
* Biccent a nő felé mosolyogva, majd le is adja a rendelést 2 Sült vadkanpecsenye wegtoreni paprikával. Utána pedig nem felejti el kifizetni érte 30 aranyat.
*- Még is csak jó ötlet volt akkor a kekszet előrébb venni.
* Itala közepébe bámulva zavartan mosolyog a férfi, mintha visszatérne a gyerekkorába. *
- Néha egészen kellemes tud lenni, ha megszegi az ember a szabályokat, természetesen csak módjával.
* Kacag fel saját balga szavain. Alkalmanként egy kis lázadás megengedhető a lovagnak is, bár ezt is csak alkalomadtán teheti meg, valahol gyermeteg csínyként fogható fel, de ha az ember folyamatosan úton van, az apróságok is kellemes változatosságot hozhatnak az életében. Az életének körülírására egy keserű mosollyal bólint csak. *
- Mondhatjuk így is, de én ezt szívesen csinálom. A lelkem Eeyr úrnő szolgálatába állítottam, míg az ártatlanokat védelmezhetem kezemmel és pajzsommal, addig lelkem megnyugvást lel.
* Tanilla újabb választ ad számára, ami egy kicsit a mélységekbe is viszi. Már csak azt veszi észre, hogy újra poharát bámulja, mélyen a gondolataiba süllyedve, de utána felkapja a fejét. *
- Talán rossz, alkalmanként nehéz is, de ha a világot megakarjuk változtatni cselekednünk kell. Ha nem teszünk semmit, és csak forgolódunk az ágyban, nem fog változni semmi. Ha pedig ezért az életemet kell adnom, akkor megteszem.
* Csap páncélozott mellkasára, de ez inkább saját magának csinálta, hogy ezzel újabb hitet verjen magába. Végül megrázza újra a fejét. *
- Anyám a legfiatalabbnak szült, így azonnal lovagnak képeztek. Cselédek neveltek fel, és tanítottak meg az etikettre, csak a harci gyakorlatokon találkoztam atyámmal. Aki figyelemmel kísérte a pályafutásom. 1 évet szolgáltam egy osztag parancsnokaként, a falvakat kellett védelmeznem, de utána elküldtek világot látni. Egy régi páncélt adtak, száz aranyat és a családi címeres pajzsot. Azt mondta, hogy teremtsem meg magamnak a világomat, és szerezzek nevet, hogy megtanuljam miképp működik az élet.
* Ezt vissza emlegetve el is gondolkozik a lovag, hogy milyen sok idő telt el azóta. Mennyit változott az élete. Most éppen teljes díszes testpáncélzatban van, A kovács legszebb munkáit viseli, és egyben forgatja. Lova egy gyönyörű harci ménes, aki ugyanolyan díszes páncélt visel mint ő maga. Büszkén kihúzza magát, majd a Tanilla szemébe néz. *
- Megteremtettem, amit tudtam. Most pedig tervezhetem az igazi életem. Gyógyítani akarok, támogatni embereket, de egyben hivatásomat sem áll szándékomban feladni. Fontos számomra az úrnő kegye is.
* Oly sok dolgot hoz fel a lovag, amihez egy egész regiment is kevés lenne, mégis tekintetéből határozottság tükrözik. Közben az étek is megérkezik. *
6324. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-04 18:41:11
Üzenet elküldve: 2022-09-04 18:41:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
*Nagyon jól tudja, hogy milyenek tudnak lenni az emberek, ha túlságosan elbódulnak. Élete első pasija is bódult volt, bár ő akkora már rá is pipált a piára. Ő pedig majdnem ott is hagyta a fogát. Ezt inkább hagyjuk.*
- Jó, ha az ember tudja, mennyit bír. Nem lenne gond, ha mindenki csak annyit inna és szívna, amennyit bír. Sokan viszont nem bírják, mások meg szívnak miatta.
*Vonja meg a vállát és belefeledkezik a sörébe. S ha már itt tart, akkor mégis csak jól jönne az az ebéd. Mielőtt még szólhatna, Nilevard hozat két citromos süteményt. Mondjuk nem bánja, hogy az édességgel kezdenek. Szereti az édességet és nála nem gond, ha kicsit változik a megszokott sorrend. A sör mellé harap a süteményből is. Közben megnézi az étlapot, bár nem is olyan régen evett itt és emlékszik rá, mi van rajta. Kevés dolog van, amit el szokott felejteni.*
- Egy sült vadkan pecsenyét kérnék.
*Adja le voksát a mostani alkalomra, de az Úrnő kedvence is finoman hangzik; na meg a fogas filét is kedveli. Nilevard, bár nem ad rögtön választ a kérdésére, végül mégis csak elmondja, mi is a módja ennek őnáluk.*
- Értem, a templomban kicsit feltöltődik lelkileg, a kovács pedig ráncba szedi a fegyvereit, ha elkoptatta.
*Ez így kimondva kicsit mókásan is hangzik, de érzi, azért nem egy könnyű hivatás az, amit Nilevard választott. Bár olyan talán nincs is, hogy könnyű hivatás.*
- Azért rossz lehet így élni. Igazából, egyik napról a másikra; sokszor gondolom hetekig van távol a várostól. Nem lehet könnyű sem magának, sem a családjának.
// A világ nagy kérdései //
*Nagyon jól tudja, hogy milyenek tudnak lenni az emberek, ha túlságosan elbódulnak. Élete első pasija is bódult volt, bár ő akkora már rá is pipált a piára. Ő pedig majdnem ott is hagyta a fogát. Ezt inkább hagyjuk.*
- Jó, ha az ember tudja, mennyit bír. Nem lenne gond, ha mindenki csak annyit inna és szívna, amennyit bír. Sokan viszont nem bírják, mások meg szívnak miatta.
*Vonja meg a vállát és belefeledkezik a sörébe. S ha már itt tart, akkor mégis csak jól jönne az az ebéd. Mielőtt még szólhatna, Nilevard hozat két citromos süteményt. Mondjuk nem bánja, hogy az édességgel kezdenek. Szereti az édességet és nála nem gond, ha kicsit változik a megszokott sorrend. A sör mellé harap a süteményből is. Közben megnézi az étlapot, bár nem is olyan régen evett itt és emlékszik rá, mi van rajta. Kevés dolog van, amit el szokott felejteni.*
- Egy sült vadkan pecsenyét kérnék.
*Adja le voksát a mostani alkalomra, de az Úrnő kedvence is finoman hangzik; na meg a fogas filét is kedveli. Nilevard, bár nem ad rögtön választ a kérdésére, végül mégis csak elmondja, mi is a módja ennek őnáluk.*
- Értem, a templomban kicsit feltöltődik lelkileg, a kovács pedig ráncba szedi a fegyvereit, ha elkoptatta.
*Ez így kimondva kicsit mókásan is hangzik, de érzi, azért nem egy könnyű hivatás az, amit Nilevard választott. Bár olyan talán nincs is, hogy könnyű hivatás.*
- Azért rossz lehet így élni. Igazából, egyik napról a másikra; sokszor gondolom hetekig van távol a várostól. Nem lehet könnyű sem magának, sem a családjának.
6323. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-03 20:26:40
Üzenet elküldve: 2022-09-03 20:26:40
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* Kényelmesen próbál helyet foglalni, bár a páncél mindenáron megakarja nehezíteni az életét. Már megszokta, hogy állandóan cipeli magán az egészet, de nem minden élethelyzetben kedvező. Egy mosolyt magára öltve a lány felé fordul, míg sörét ugyanúgy magához veszi, mint Tanilla. *
- Nincs ellenemre a savanykás, sem pedig a kesernyés ital, én csak a bódító hatásukkal nem vagyok kibékülve. Láttam már embereket veszni, az alkohol befolyásoltság miatt.
* Zavarában továbbra is hülyeségekről beszél, de hamar rádöbben, hogy nem éppen ilyen negatív gondolatokkal kellene rontania a helyzetét. *
- Mellesleg... Tényleg kellemes...
* Amint a lány belekezd újra a magyarázkodásba a lovag felemeli a kezét. *
- Kérem, tegyük félre ezeket, inkább beszéljünk a kutatásáról, természetesen amennyit megoszthat csak belőle. Tudom jól, hogy ezek bizalmas dolgok, míg nem védetik le.
* Sörébe újra belekóstol, de utána megpróbálja lerázni magáról a szükségtelen feszültséget. *
- Kérem válasszon valamit az étlapról, meghívom örömmel.
* Mutat rá az asztalon lévő keményebb papírra. Az intelligens nők mindig is édes szájúak voltak, így gyorsan a pultosnak int, hogy hozzon ki nekikCitromos-mézes süteményt. Le is teszi neki a 16 aranyat. *
- Kérem fogyasszon belőle, kellemes a két íz vegyítése.
* A nő kérdésén egy ideig elgondolkozik, de utána már emeli is a kezét egy süteményért. Tudja jól, hogy nem éppen illendő édességgel kezdeni a lakomát, de különleges helyzet, egyedi szabályokat kíván. *
- Egy kis szabálytörés.
* Mosolyogva harap bele a citromos ízű édességbe, hogy utána válaszoljon is neki. *
- Ez teljesen változó, volt olyan megbízás, amire azonnal indulni kellett, de könnyedén előfordul az is, hogy kéretnek minket, és egy időn belül kell indulni. A legtöbb esetben haza sem jutok, mire mehetek a következőre. Ezért szoktam automatikusan a templomot útba ejteni és a kovácsot.
* Kacag fel a férfi a saját találékonyságán. *
// A világ nagy kérdései //
* Kényelmesen próbál helyet foglalni, bár a páncél mindenáron megakarja nehezíteni az életét. Már megszokta, hogy állandóan cipeli magán az egészet, de nem minden élethelyzetben kedvező. Egy mosolyt magára öltve a lány felé fordul, míg sörét ugyanúgy magához veszi, mint Tanilla. *
- Nincs ellenemre a savanykás, sem pedig a kesernyés ital, én csak a bódító hatásukkal nem vagyok kibékülve. Láttam már embereket veszni, az alkohol befolyásoltság miatt.
* Zavarában továbbra is hülyeségekről beszél, de hamar rádöbben, hogy nem éppen ilyen negatív gondolatokkal kellene rontania a helyzetét. *
- Mellesleg... Tényleg kellemes...
* Amint a lány belekezd újra a magyarázkodásba a lovag felemeli a kezét. *
- Kérem, tegyük félre ezeket, inkább beszéljünk a kutatásáról, természetesen amennyit megoszthat csak belőle. Tudom jól, hogy ezek bizalmas dolgok, míg nem védetik le.
* Sörébe újra belekóstol, de utána megpróbálja lerázni magáról a szükségtelen feszültséget. *
- Kérem válasszon valamit az étlapról, meghívom örömmel.
* Mutat rá az asztalon lévő keményebb papírra. Az intelligens nők mindig is édes szájúak voltak, így gyorsan a pultosnak int, hogy hozzon ki nekikCitromos-mézes süteményt. Le is teszi neki a 16 aranyat.
*- Kérem fogyasszon belőle, kellemes a két íz vegyítése.
* A nő kérdésén egy ideig elgondolkozik, de utána már emeli is a kezét egy süteményért. Tudja jól, hogy nem éppen illendő édességgel kezdeni a lakomát, de különleges helyzet, egyedi szabályokat kíván. *
- Egy kis szabálytörés.
* Mosolyogva harap bele a citromos ízű édességbe, hogy utána válaszoljon is neki. *
- Ez teljesen változó, volt olyan megbízás, amire azonnal indulni kellett, de könnyedén előfordul az is, hogy kéretnek minket, és egy időn belül kell indulni. A legtöbb esetben haza sem jutok, mire mehetek a következőre. Ezért szoktam automatikusan a templomot útba ejteni és a kovácsot.
* Kacag fel a férfi a saját találékonyságán. *
6322. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-03 18:16:52
Üzenet elküldve: 2022-09-03 18:16:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
*Egyszer majd csak sikerül megszabadulnia a borzalmas emlékektől. Idő és türelem kérdése, na meg egy kis gyakorlásé. Talán ha egymagában hangosan elmondja újra és újra az esetet, könnyebben megszabadulhat tőle. A Kalmár ismerős látványa némileg ellazítja, nemrég járt már itt és az egészen kellemes este volt. Nilevard gyorsan italt szert, láthatóan mindkettejüknek. Így neki már csak asztalt kell választania, távolabb a pulttól, ahová leülhetnek. S meg is kapja a sörét, mit most két kézzel ölel körbe.*
- A Wegtorenit szeretem, kellemes az íze.
*Iszik is belőle egy kortyot, ami után megtörli szája szélét, nehogy holmi hab rajta maradjon. Kicsit el is mosolyodik, próbálja megnyugtatni magát és a lovagot is. ~Most lükének gondolhat. Vagy hisztérikának. Sebaj.~ Kicsi csikó kora óta nem érdekelte, ki mit gondol róla. Mondjuk most kicsit zavarja, hogy Nilevard mit gondolhat róla, noha nem tudja miért? ~Elég normális férfi és egészen okos is.~ Ilyen az ő formája.*
- Ne haragudjon meg az előbbiért. Ez még mindig egy igen fájó emlék.
*Szabadkozik ismét és magában megfogadja, hogy többet nem beszél erről. Korábbi beszélgetésük a templomban kellemes volt és érdekes. Akkor jól érezte magát és úgy tűnt, hogy Nilevard is érdeklődve hallgatja mondandóját.*
- Készülnek most valamilyen küldetésre? Vagy ez olyasmi, hogy csak előtte pár órával tudják meg, hogy indulniuk kell?
*Érdeklődik, mert ennek a módját nem tudja, de érdekli. Hiszen az ő és Nimeril útja is valami hasonló lenne. Így jutott eszébe, hogy a lovag is velük jöhetne kísérőként, őt már valamennyire ismeri, nyugodtabb is lenne.*
- Ehetünk is akár. Azt hiszem, ilyen tájban szoktam ebédelni. Amikor nem felejtem el persze.
// A világ nagy kérdései //
*Egyszer majd csak sikerül megszabadulnia a borzalmas emlékektől. Idő és türelem kérdése, na meg egy kis gyakorlásé. Talán ha egymagában hangosan elmondja újra és újra az esetet, könnyebben megszabadulhat tőle. A Kalmár ismerős látványa némileg ellazítja, nemrég járt már itt és az egészen kellemes este volt. Nilevard gyorsan italt szert, láthatóan mindkettejüknek. Így neki már csak asztalt kell választania, távolabb a pulttól, ahová leülhetnek. S meg is kapja a sörét, mit most két kézzel ölel körbe.*
- A Wegtorenit szeretem, kellemes az íze.
*Iszik is belőle egy kortyot, ami után megtörli szája szélét, nehogy holmi hab rajta maradjon. Kicsit el is mosolyodik, próbálja megnyugtatni magát és a lovagot is. ~Most lükének gondolhat. Vagy hisztérikának. Sebaj.~ Kicsi csikó kora óta nem érdekelte, ki mit gondol róla. Mondjuk most kicsit zavarja, hogy Nilevard mit gondolhat róla, noha nem tudja miért? ~Elég normális férfi és egészen okos is.~ Ilyen az ő formája.*
- Ne haragudjon meg az előbbiért. Ez még mindig egy igen fájó emlék.
*Szabadkozik ismét és magában megfogadja, hogy többet nem beszél erről. Korábbi beszélgetésük a templomban kellemes volt és érdekes. Akkor jól érezte magát és úgy tűnt, hogy Nilevard is érdeklődve hallgatja mondandóját.*
- Készülnek most valamilyen küldetésre? Vagy ez olyasmi, hogy csak előtte pár órával tudják meg, hogy indulniuk kell?
*Érdeklődik, mert ennek a módját nem tudja, de érdekli. Hiszen az ő és Nimeril útja is valami hasonló lenne. Így jutott eszébe, hogy a lovag is velük jöhetne kísérőként, őt már valamennyire ismeri, nyugodtabb is lenne.*
- Ehetünk is akár. Azt hiszem, ilyen tájban szoktam ebédelni. Amikor nem felejtem el persze.
6321. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-09-03 17:49:31
Üzenet elküldve: 2022-09-03 17:49:31
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
// Kitérő //
* Fogadóhoz érve a kicsiny istállóba elszállásolja lovát, és bőven ad neki szénát, hogy újfent elégedetten prüszkölhessen fel. A fogadó ajtaján belépve nem zavartatja magát, azonnal a szobája irányába megy, ami egyben Illidary szobája is. Az ajtón belépve az ürességre felsóhajt. *
- Jaj ne már! Lemaradtam valamiről?!
* Közelebb lépve az asztalhoz tekintete határozottan felcsillan.
'' Syndra, megbízás: három személy, Ork, testvérek, vadászat Helyszín kikötő Rumos, vagy esetleg az ingovány.
Üdvözlettel: Darkh ''
~ A francba.... Most komolyan??? ~
Hördül fel a fejében Syndra, ruháit igényes mozdulatokkal helyezi le az ágyra, tudja jól, hogy mihamarabb rendbe is kell szednie a ruháit is, ezért meztelenre vetkőzve gyorsan a kikészített zsákba teszi.
Most a világ minden Illidaryja se tarthatja vissza, hogy megtisztálkodjon.
Testét öltözködés előtt gyorsan bekeni ciprus olajjal, hogy ne csak bámulatosan fessen, de lehengerlő legyen az illata is. A váltóruhája igényes, pontosan ezért van neki még két pár belőle. Haját kivételesen kiengedve egyenesre fésüli, így ha szándékában áll, akkor kebleit is takarni tudja a hajzuhatagával, bár a makrancos göndör haj nem alkalmas hasonló varázslatokra.
Szemeit igényesen kihúzza, hogy aztán ki is fesse a megfelelő ecsettel. ~ Még jó, hogy bevásároltam magamnak elindulás előtt. ~ Fejét billegetve a gonosz mosolya még lehengerlőbb a tükörben, mint valaha volt.
~ Már csak a rúzs van hátra. ~ A vörös rúzs után egy enyhe pirosítót is feltesz az arcára, hogy ne tűnjön túlságosan sápadtnak a porcelán baba bőrével a ruhájához. ~ Bár valahol ijesztő hatást tud kelteni. ~ Maszkot magára húzva meg is fogja a zsákot, és bezárja maga mögött az ajtót.
~ Szinte biztos vagyok benne, hogy a sellőházban találom a kurafit, abban a koszos lyukban kezdjek inkább? Végül is azt írta le erre a papírra. ~
Gondolkodása közepette megáll a pultnál, hogy a pipázó elf elé rakja a ruháit. *
- Kérem mossák ki ezeket nekem, néhány napig távol leszünk.
* Amint meggyőződött róla, hogy a ruhája nem fog ott maradni a pulton, már indul is ki Árnyékhoz, hogy az istállóból gyorsan ki is vezesse újra. *
- Ahogy látom, legalább volt időd enni rendesen.
* Lapogatja meg a hátát, hogy utána a nyeregbe felpattanva útnak is induljon mihamarabb a kikötő felé. *
// Kitérő //
* Fogadóhoz érve a kicsiny istállóba elszállásolja lovát, és bőven ad neki szénát, hogy újfent elégedetten prüszkölhessen fel. A fogadó ajtaján belépve nem zavartatja magát, azonnal a szobája irányába megy, ami egyben Illidary szobája is. Az ajtón belépve az ürességre felsóhajt. *
- Jaj ne már! Lemaradtam valamiről?!
* Közelebb lépve az asztalhoz tekintete határozottan felcsillan.
'' Syndra, megbízás: három személy, Ork, testvérek, vadászat Helyszín kikötő Rumos, vagy esetleg az ingovány.
Üdvözlettel: Darkh ''
~ A francba.... Most komolyan??? ~
Hördül fel a fejében Syndra, ruháit igényes mozdulatokkal helyezi le az ágyra, tudja jól, hogy mihamarabb rendbe is kell szednie a ruháit is, ezért meztelenre vetkőzve gyorsan a kikészített zsákba teszi.
Most a világ minden Illidaryja se tarthatja vissza, hogy megtisztálkodjon.
Testét öltözködés előtt gyorsan bekeni ciprus olajjal, hogy ne csak bámulatosan fessen, de lehengerlő legyen az illata is. A váltóruhája igényes, pontosan ezért van neki még két pár belőle. Haját kivételesen kiengedve egyenesre fésüli, így ha szándékában áll, akkor kebleit is takarni tudja a hajzuhatagával, bár a makrancos göndör haj nem alkalmas hasonló varázslatokra.
Szemeit igényesen kihúzza, hogy aztán ki is fesse a megfelelő ecsettel. ~ Még jó, hogy bevásároltam magamnak elindulás előtt. ~ Fejét billegetve a gonosz mosolya még lehengerlőbb a tükörben, mint valaha volt.
~ Már csak a rúzs van hátra. ~ A vörös rúzs után egy enyhe pirosítót is feltesz az arcára, hogy ne tűnjön túlságosan sápadtnak a porcelán baba bőrével a ruhájához. ~ Bár valahol ijesztő hatást tud kelteni. ~ Maszkot magára húzva meg is fogja a zsákot, és bezárja maga mögött az ajtót.
~ Szinte biztos vagyok benne, hogy a sellőházban találom a kurafit, abban a koszos lyukban kezdjek inkább? Végül is azt írta le erre a papírra. ~
Gondolkodása közepette megáll a pultnál, hogy a pipázó elf elé rakja a ruháit. *
- Kérem mossák ki ezeket nekem, néhány napig távol leszünk.
* Amint meggyőződött róla, hogy a ruhája nem fog ott maradni a pulton, már indul is ki Árnyékhoz, hogy az istállóból gyorsan ki is vezesse újra. *
- Ahogy látom, legalább volt időd enni rendesen.
* Lapogatja meg a hátát, hogy utána a nyeregbe felpattanva útnak is induljon mihamarabb a kikötő felé. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7390-7409