// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* Tanilla bősz támadásokat irányít a lovag felé, amire aktiválódik a titkos fegyvere. *
- Oh, Hogy.... A.... Nos.... Khm...
* Elfelejti a nyelvet, és az összes velejáró szót is.Nilevard arcán a pír a füléig terjed már. Zavartan kapkodja a fejét, hogy egyáltalán miképp is kellene le reagálnia, de végül a lány egy pillanat nyugalmat visz a háborgó óceánba. *
- Nos... Khm.... Azért nem ízlik mert nem csak ennyiből áll.
* A lovag bár zavartan és ügyetlenül, de magához húzza a csészéjét, hogy cukorral és tejjel ízesítse a sajátját, de végül olyat tesz, amire még maga sem számított. Zavartan először a lányra néz, majd utána a csészéjére, végül pedig a lány elé tolja. *
- Í...így kóstoljah meg....
* Dadogja zavartan a férfi, de tekintetéből határozottság csillog. Talán valahol jól esik a lovagnak a kedveskedés, de még mindig nem tudja miként kezelje. A lány újabb rohamot indít végül felé, amire újra elkezd zavartan viselkedni. *
- Nos... Öhm... Úgy értettem, hogy... Ahh..
* Sóhajt fel a lovag, majd orcáját az asztalra irányítja, egy mély levegőt vesz, majd újra ránéz. *
- Az ember nehezen tudja megállapítani, hogy kiben lehet megbíznia, vagy éppen nem. Ezt csak maga tudhatja, hogy kibe fektet bizalmat, én csak óvatosságra szándékoztam önt inteni.
* A lány egy őszinte mosolyt mutat Nilevard felé, amire az eddigi határozott jelleme is köddé válik. Kétségbe még nem esik, de már közel van hozzá, de mire még a tegeződést is felajánlja a hölgy... *
- Ha.. Úgy látja.h.. Jónak...
* Mondja zavartan, elméjét a káosz irányítja, ahogyan az arcát is. Zavartan néz kőrbe, de végül egy mély levegőt vesz ( Újra... ), hogy elhatározottságot gyűjtsön. *
- Ahh... Nem akartam, hogy ezt lássa. Ön is egy nagyon bájos és... Igazán elbűvölő teremtés.... De én... Én....
* Az eddigi intelligensnek tűnő férfi szinte gyermekként viselkedik a bókok hallatán, itt már csak az a kérdés, hogy a másik fél miképp éli meg ezt. Legfőképp, hogy mennyire mulattatja. *