//Második szál//
//Zárás//
*Nem is érti, mi baja van a törpének, hiszen Leon eleve nem ígért zsákbamacskát. Elmondta, hogyha a másik vesz neki inni, akkor jöhet. Megtette, a kalóz pedig szóba állt vele emiatt. Leon szerint ez így tiszta sor, erre a szakállas mégis folytatja a sértegetését.*
*Leon pedig erre nem reagál semmit. Nem fontos ez az egész még annyira se, hogy újra felkeljen a székéből, egészen addig, amíg nem érez egy ismerős illatot, ami gyermekkorát ébreszti fel benne, amikor még anyja mellett állt a kemence mellett, az pedig egész nap csak sütött és gyúrta a tésztákat, a kisfia pedig hordta a keze alá, amit kellett. Sóhajt is emiatt egy hatalmasat, és kezdi úgy érezni, hogy már nem fog ebben a kocsmában megmaradni egy jó pár óráig.* ~Ó, hogy mindig el kell rontani a szórakozásom!~ *Felhajtja a maradék bort, amit eddig úgy szorongatott, mintha az élete múlna rajta, kifújja szétbomlott haját a szeméből és odasétál a törpe asztalához, de csak annyi időre, hogy egy szem pogácsát elragadjon magával a szakállastól és aztán nyugodtan kisétáljon a kocsmából.* ~Akkor most keressünk egy nyugalmas kapualjat vagy egy padot amin el lehet aludni egy kicsit!~ *Az is megfordul a fejében, hogy elmegy megnézni a régi házát, de túl nyomasztó ez az egész, szóval csak álldogál még a fogadó ajtajában, míg rá nem szánja magát valamire.*