//Megnyitó ünnepség//
//Eilureen, Viaka és Kyro - Viaka szobájában//
*Mintha kavicsot dobtak volna a tó látszólagosan nyugodt vizébe, a díj, mit a valóra váló jövendölésért szabott, úgy kavar gyűrűző hullámokat. A Dalnok sóhaja mindent elárult, a vörös boszorka pontosan ugyan azt kérte, amire a lány vágyott. De valóban így volna? Egy napot kért, ám az ok teljesen más, mint amiért Eilie áhítozik arra az időre. Hiába dolgoztak oly összhangban nem is oly rég, a nevelésük, a múltjuk közti valószínűsíthető különbségek most bukkannak a felszínre.
Egyetlen nap, melyet a Pintytől távol tölthet, ám cseppet sem azért, hogy egy kis időre kilépve a megszokott szerepből odaadó társsá váljon. Eljátszhatná, ó igen, megtehetné, de nem ilyesmire pazarolná jutalmát. Az imént bevallotta, az élvezeteknek él, csakhogy ez nála kissé tágabb fogalom, mint amit többnyire egy átlag halandónál megszoknak.
S bizony egy egyszerű, hétköznapi ember gondolkodás módját társítják hozzá, amint az a nemes szavaiból is kiderül. A dilemma azonnal életre kel, hogy ezen sértődjön meg, vagy kacagjon egy jót rajta, csakhogy az efféle érzelem nyilvánításoknak nem itt, és nem most van a helye.
Ismét kezébe veszi a poharat, melyből az imént ivott, és még mindig van benne bor, ám mielőtt még kortyolna belőle, tűnődve emeli maga elé, s dobol rajta egyik ujjával, mint akit elvont e világból egy komoly, és igen fontos dilemma.*
- Megnyugtató lehet a bizonyosság, bár néha inkább csak gátat szab és börtönbe zár, semmint a javunkat szolgálja. *Kortyol bele a borba.* - Ám de ez is csak egy nézőpont, mely akár a jóslat, vagy igaz, vagy hamis, ki miképp tekint rá. A kívánságom nem változtatom meg, hiszen igazán méltányos ár, és nem is túlságosan kötött. Vagy mégis inkább visszakoznál, jó uram? *Kérdő tekintete a férfi vonásait fürkészi. Ó igen, ő csupán az idő mennyiségét határozta meg, az eltöltés mikéntjét nem. Szép dolog a kéj és a gyönyör, de van sok minden más is, miben kedvét leli, még ha ezt nem is néznék ki valakiből, aki egy bordélyban él és dolgozik. S hogy talán egy szörnyeteg körül köröz óvatlanul, nem riasztja, talán majd éberségét felébreszti valamikor, ám egyelőre csak a kíváncsiságot hajtja előre jobban és jobban.*