Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 323 (6441. - 6460. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6460. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-12-12 20:35:37
Üzenet elküldve: 2022-12-12 20:35:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A bajnok és a pillangó//
-Az lenne? *Kérdi szórakozottan, miközben magához veszi a felkínált poharat. Kötve hiszi, hogy az arthenioriaknak hiányzik az efféle mulatság. Nem megy bele jobban a témába, hisz az elf tesz róla, hogy másra koncentráljon. Haloványan megmosolyogja a dolgot. Kedvére van, ha valaki ily rámenősen igyekszik felhívni portékájára a nagyérdemű figyelmét. Főleg, hogyha a szóban forgó közönség ő maga.*
-Úgy. *Kurta kis biccentéssel adja a lány tudtára, hogy érti a szavakat. Tán többet is, mint amennyit tudtára adnak. Míg ő odalenn forgatta a küzdőtéren a lándzsát, a szemrevaló elf ugyanezt tette valamelyik uraság páholyában. Tán csatlakozhatott a buzdításhoz is, ha idő előtt végzett feladataival. A legkevésbé sem veti meg érte. Mindenki úgy boldogul a világban, ahogy tud. A boldogulás e formája pedig kifejezetten testhezálló újdonsült asztaltársaságához, még akkor is, ha a hosszúéletűek népéből való.
Nincs ellenére az érintés. Épp ellenkezőleg. Hagyja kiteljesedni a leányt. Hagyja, hogy elméjébe férkőzzön, ha úgy tetszik. Bolond lenne azt hinni, hogy az ékszerekkel gazdagon megszórt, finom kis elfet a megkopott hírnév csábította asztalához.*
-Ha egy bajnok legyőzetik, már nem lesz ugyanaz soha sem. Kiesik a nagyurak és bárók kegyeiből. Elfogy a levegő körülötte. *Könnyeden beszél, hisz a Tűz Városában nem titok ez. A viadorok élete általában kurta, de annál tartalmasabb.*
-A legjobb, amit tehetsz, hogy a harctéren leheled ki a lelked. Nekem nem adatott meg ez a sors. Itt, keleten viszont számosak a lehetőségek.
*Felhajtja a perzselő italt, arcéle sem rándul tőle. Az acélszürke szempár hamar visszatér az elfhez, s egyre palástolatlanabbul méregeti magának.*
-Na de egy magadfajta kis szépséget? Ne mondd, hogy itt jobban fizetnek, mint otthon. *Az otthon alatt persze Wegtorent érti. Elvégre fiatalon került oda az elf. Miértekre és hogyanokra nem kíváncsi. Biztosan tragikus, az ilyen történetek pedig nem valók most az asztalhoz. Még ott sem gyakori, hogy a szépek népéből teszi valaki arannyá bájait. Egy elf, aki ily mélyre zuhan - na nem az ő szemében, de a fajtájáéban biztosan - még az ő érdeklődését is felkelti.*
-Az lenne? *Kérdi szórakozottan, miközben magához veszi a felkínált poharat. Kötve hiszi, hogy az arthenioriaknak hiányzik az efféle mulatság. Nem megy bele jobban a témába, hisz az elf tesz róla, hogy másra koncentráljon. Haloványan megmosolyogja a dolgot. Kedvére van, ha valaki ily rámenősen igyekszik felhívni portékájára a nagyérdemű figyelmét. Főleg, hogyha a szóban forgó közönség ő maga.*
-Úgy. *Kurta kis biccentéssel adja a lány tudtára, hogy érti a szavakat. Tán többet is, mint amennyit tudtára adnak. Míg ő odalenn forgatta a küzdőtéren a lándzsát, a szemrevaló elf ugyanezt tette valamelyik uraság páholyában. Tán csatlakozhatott a buzdításhoz is, ha idő előtt végzett feladataival. A legkevésbé sem veti meg érte. Mindenki úgy boldogul a világban, ahogy tud. A boldogulás e formája pedig kifejezetten testhezálló újdonsült asztaltársaságához, még akkor is, ha a hosszúéletűek népéből való.
Nincs ellenére az érintés. Épp ellenkezőleg. Hagyja kiteljesedni a leányt. Hagyja, hogy elméjébe férkőzzön, ha úgy tetszik. Bolond lenne azt hinni, hogy az ékszerekkel gazdagon megszórt, finom kis elfet a megkopott hírnév csábította asztalához.*
-Ha egy bajnok legyőzetik, már nem lesz ugyanaz soha sem. Kiesik a nagyurak és bárók kegyeiből. Elfogy a levegő körülötte. *Könnyeden beszél, hisz a Tűz Városában nem titok ez. A viadorok élete általában kurta, de annál tartalmasabb.*
-A legjobb, amit tehetsz, hogy a harctéren leheled ki a lelked. Nekem nem adatott meg ez a sors. Itt, keleten viszont számosak a lehetőségek.
*Felhajtja a perzselő italt, arcéle sem rándul tőle. Az acélszürke szempár hamar visszatér az elfhez, s egyre palástolatlanabbul méregeti magának.*
-Na de egy magadfajta kis szépséget? Ne mondd, hogy itt jobban fizetnek, mint otthon. *Az otthon alatt persze Wegtorent érti. Elvégre fiatalon került oda az elf. Miértekre és hogyanokra nem kíváncsi. Biztosan tragikus, az ilyen történetek pedig nem valók most az asztalhoz. Még ott sem gyakori, hogy a szépek népéből teszi valaki arannyá bájait. Egy elf, aki ily mélyre zuhan - na nem az ő szemében, de a fajtájáéban biztosan - még az ő érdeklődését is felkelti.*
6459. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-12-12 17:34:32
Üzenet elküldve: 2022-12-12 17:34:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A bajnok és a pillangó//
*Denjaar szigorú, majdnem annyira mint Saedree. Lát valami hasonlóságot a harcos férfiak modorát illetően, még szerencse, hogy ez nem szegi Alissäna kedvét.*
- Remélem azért nem lett végleg vége az arénában küzdésnek. Nem mellesleg hiányzó időtöltés az innen.
*Alissäna a pohárkákat az asztalra teszi, Denjaarnak szánt italát áthajolva kínálja fel, s mit adnak istenek közben kellemesebb szögből is megtekinthetőek bájai. Ha a férfi talán elég szemfüles az előrehajló leánytól elválló szövetnek hála gyors betekintést kaphat bizonyos területekre. Persze ez csupán szerencsés véletlen, látszólag legalábbis.*
- Fiatalon kerültem Wegtorenbe, sokszor ültem a lelátón.
*Rövid magyarázata éppen elég világos lehet az egykori bajnoknak. Wegtorenbe a hozzá hasonló leányok egyféleképpen kerülhetnek, főleg fiatalon, s jellemzően ebben nincs közös beleegyezés. Feltehetően Alissäna akkor is el volt foglalva, de lopva volt ideje a műsort is nézni, ami nem volt ellenére. Szó mi szó szórakoztatta az élet halál küzdelem.
Kényelmesen hátradől, és keresztbe teszi lábait, majd ajkaihoz emeli poharát. Észrevétlenül bújtatja ki lábát topánkájából, és ugyanilyen diszkréten ér hozzá a férfi térdéhez, közben zöld íriszei kíváncsian fürkészik a marcona arcot. Megint csak óvatosan feltérképezi a hajlandóságot, s áldja az eget hogy egy közismertebb férfit sodortak elé az istenek.*
- Nem veszi rossz néven, ha megkérdezem mi sodorta ennyire távol a tűz városától, Krultos uram?
*Denjaar szigorú, majdnem annyira mint Saedree. Lát valami hasonlóságot a harcos férfiak modorát illetően, még szerencse, hogy ez nem szegi Alissäna kedvét.*
- Remélem azért nem lett végleg vége az arénában küzdésnek. Nem mellesleg hiányzó időtöltés az innen.
*Alissäna a pohárkákat az asztalra teszi, Denjaarnak szánt italát áthajolva kínálja fel, s mit adnak istenek közben kellemesebb szögből is megtekinthetőek bájai. Ha a férfi talán elég szemfüles az előrehajló leánytól elválló szövetnek hála gyors betekintést kaphat bizonyos területekre. Persze ez csupán szerencsés véletlen, látszólag legalábbis.*
- Fiatalon kerültem Wegtorenbe, sokszor ültem a lelátón.
*Rövid magyarázata éppen elég világos lehet az egykori bajnoknak. Wegtorenbe a hozzá hasonló leányok egyféleképpen kerülhetnek, főleg fiatalon, s jellemzően ebben nincs közös beleegyezés. Feltehetően Alissäna akkor is el volt foglalva, de lopva volt ideje a műsort is nézni, ami nem volt ellenére. Szó mi szó szórakoztatta az élet halál küzdelem.
Kényelmesen hátradől, és keresztbe teszi lábait, majd ajkaihoz emeli poharát. Észrevétlenül bújtatja ki lábát topánkájából, és ugyanilyen diszkréten ér hozzá a férfi térdéhez, közben zöld íriszei kíváncsian fürkészik a marcona arcot. Megint csak óvatosan feltérképezi a hajlandóságot, s áldja az eget hogy egy közismertebb férfit sodortak elé az istenek.*
- Nem veszi rossz néven, ha megkérdezem mi sodorta ennyire távol a tűz városától, Krultos uram?
6458. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-12-12 17:11:00
Üzenet elküldve: 2022-12-12 17:11:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A bajnok és a pillangó//
*Csendben elmélkedik. Nem Jenari dolgán, azon nincs mit gondolkodni. A lány ügyes, megtalálja a helyét úgy is. Ha bizonyít, talán még apjával is tarthat.
Az igric dolgán mereng. Szokása így a háta mögött hagyni az egész kócerájt, szó se róla... De hogy huzamosabb ideig ne is hallasson magáról, az új. Ez árt a boltnak. Még akkor is, ha a thargföldi úrnőnek szenteli az idejét...
Nem morfondírozhat azonban sokat, mert egy idegen lép az asztalához, méghozzá két pohár társaságában. Nem szól rögtön. A köszöntés okán megengedi magának azt a luxust, hogy felmérje a jövevényt. Merthogy nem mindennapi látvány, artheniori viszonylatban pedig még inkább szembetűnő. Röviden időzik csak a karcsú csípőn és a szemnek felkínált keblek vonalain, csak ezután nyitja válaszra száját.*
-Wegtoren egykori bajnoka. *Korrigál, miközben lassan biccent a szemközti szék irányába. A Kósza Pinty már nem regnál, így él a gyanúperrel, hogy nem egy helyi madárkával van dolga. Legalábbis nem az igric köreibe tartózóval.*
-Rossz néven venném, ha nem így tennél. *Kellően kirívó teremtés hozzá, hogy csiklandozza kíváncsiságát. Főképp az elf mivolta miatt. Még Wegtorenben sem szokja a szem az ilyet, nemhogy Artheniorban.*
-Szóval tudod, ki vagyok. *Az acélszürke tekintet most a finom arcot fixírozza.* -Honnét? *Ő nem kérdi, kivel van dolga. Úgy is elmondja, ha akarja. Persze önkéntelenül is felsejlik neki Sura, aki szintúgy az asztalához lépett, s szintúgy felismerte. Nem csodálkozik, s nem is köti össze a kettőt. Nincs új az ég alatt. Kivívta magának a hírnevet, s ezt egy cseppet sem bánja. Hátradől ültében, s teszi, mire alighanem a másik is számít. Kedvtelve legelteti tekintetét.*
*Csendben elmélkedik. Nem Jenari dolgán, azon nincs mit gondolkodni. A lány ügyes, megtalálja a helyét úgy is. Ha bizonyít, talán még apjával is tarthat.
Az igric dolgán mereng. Szokása így a háta mögött hagyni az egész kócerájt, szó se róla... De hogy huzamosabb ideig ne is hallasson magáról, az új. Ez árt a boltnak. Még akkor is, ha a thargföldi úrnőnek szenteli az idejét...
Nem morfondírozhat azonban sokat, mert egy idegen lép az asztalához, méghozzá két pohár társaságában. Nem szól rögtön. A köszöntés okán megengedi magának azt a luxust, hogy felmérje a jövevényt. Merthogy nem mindennapi látvány, artheniori viszonylatban pedig még inkább szembetűnő. Röviden időzik csak a karcsú csípőn és a szemnek felkínált keblek vonalain, csak ezután nyitja válaszra száját.*
-Wegtoren egykori bajnoka. *Korrigál, miközben lassan biccent a szemközti szék irányába. A Kósza Pinty már nem regnál, így él a gyanúperrel, hogy nem egy helyi madárkával van dolga. Legalábbis nem az igric köreibe tartózóval.*
-Rossz néven venném, ha nem így tennél. *Kellően kirívó teremtés hozzá, hogy csiklandozza kíváncsiságát. Főképp az elf mivolta miatt. Még Wegtorenben sem szokja a szem az ilyet, nemhogy Artheniorban.*
-Szóval tudod, ki vagyok. *Az acélszürke tekintet most a finom arcot fixírozza.* -Honnét? *Ő nem kérdi, kivel van dolga. Úgy is elmondja, ha akarja. Persze önkéntelenül is felsejlik neki Sura, aki szintúgy az asztalához lépett, s szintúgy felismerte. Nem csodálkozik, s nem is köti össze a kettőt. Nincs új az ég alatt. Kivívta magának a hírnevet, s ezt egy cseppet sem bánja. Hátradől ültében, s teszi, mire alighanem a másik is számít. Kedvtelve legelteti tekintetét.*
6457. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-12-12 14:03:02
Üzenet elküldve: 2022-12-12 14:03:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A bajnok és a pillangó//
*Az utca gyermekei sosem okoztak neki csalódást, ezúttal is sikerrel jár, bár a kék ital teljesen szükségtelen a számára, de nem panaszkodhat, így is jobban megúszta, mintha a kufárokkal kellett volna alkudoznia. Nincs is más hátra, mint a zöld italát felhörpintenie, majd az üvegcsét hanyagul eldobja a fogadó előtt, és belép az épületbe.
Megint csak megkönnyebbül, ahogy vékonyka áthűlt testét körbeöleli a meleg levegő.
~ Túl sok időt töltöttem Wegtorenben. ~
Jut rednkívül bölcs megállapítására és a pult felé veszi az irányt, hogy valami meleg italt kérjen magának, talán egy kis alkoholt is, bár attól kicsit bebágyad, és Saedree már eléggé kimerítette ahhoz, hogy ne akarjon erre ráerősíteni.
Éppen tanácstalanul böngészi a kínálatot, amikor a szeme sarkából mozgásra lesz figyelmes. Ösztönösen oda pillant, felületesen méri fel a pincéből érkező wegtorenit, először nem is törődik vele, hanem visszafordul az étlaphoz. Elég fogadóban járt már életében, hogy egy-két szót felismerjen, de bizony bajban lenne, ha a teljes kínálatot fel kellene olvasnia.
Az agya hátsó szegletében viszont motoszkál valami, valamiért ismerős számára a férfi arca. Megfordul és vet egy újabb pillantást rá, amikor utoléri a felismerés.*
- Nocsak nocsak, milyen messze kóricált valaki az arénájától.
*Tagadhatatlan kicsit másabb a környezet. Denjaar arcát nem lepi por, izzadtság és vér, öltözete is hidegnek megfelelő, nem úgy mint az övé, aki nehezen tud alkalmazkodni Arthenior éghajlatához pedig már pár éve rontja itt a levegőt. Így viszont már tudja is, hogy mit fog inni, ezért a pult felé fordul, hogy megejtse rendelését. Gyorsan ki is fizeti a 26 aranyat a két pohárWegtoreni rumért.
Igazít ruháján, ami önmagában is elég megbotránkoztató, de egy picit még lejjebb húzza, hogy még látványosabbá váljon dekoltázsa. A két aprócska poharat kezébe veszi, és azokkal egyensúlyozva Denjaar asztalához lép, közben igyekszik felvenni legédesebb mosolyát.*
- Csak nem a híres neves Krultos? Remélem Wegtoren bajnoka megengedi, hogy meghívjam egy rumra.
*Amit Alissäna nem mellesleg gyűlöl, undorító italnak tart, mert bár a minősége aligha kifogásolható, de szerinte még így is ihatatlan. Persze azért vett magának is, hogy jobb képet fessen le magáról.*
- Szabad csatlakoznom esetleg?
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
*Az utca gyermekei sosem okoztak neki csalódást, ezúttal is sikerrel jár, bár a kék ital teljesen szükségtelen a számára, de nem panaszkodhat, így is jobban megúszta, mintha a kufárokkal kellett volna alkudoznia. Nincs is más hátra, mint a zöld italát felhörpintenie, majd az üvegcsét hanyagul eldobja a fogadó előtt, és belép az épületbe.
Megint csak megkönnyebbül, ahogy vékonyka áthűlt testét körbeöleli a meleg levegő.
~ Túl sok időt töltöttem Wegtorenben. ~
Jut rednkívül bölcs megállapítására és a pult felé veszi az irányt, hogy valami meleg italt kérjen magának, talán egy kis alkoholt is, bár attól kicsit bebágyad, és Saedree már eléggé kimerítette ahhoz, hogy ne akarjon erre ráerősíteni.
Éppen tanácstalanul böngészi a kínálatot, amikor a szeme sarkából mozgásra lesz figyelmes. Ösztönösen oda pillant, felületesen méri fel a pincéből érkező wegtorenit, először nem is törődik vele, hanem visszafordul az étlaphoz. Elég fogadóban járt már életében, hogy egy-két szót felismerjen, de bizony bajban lenne, ha a teljes kínálatot fel kellene olvasnia.
Az agya hátsó szegletében viszont motoszkál valami, valamiért ismerős számára a férfi arca. Megfordul és vet egy újabb pillantást rá, amikor utoléri a felismerés.*
- Nocsak nocsak, milyen messze kóricált valaki az arénájától.
*Tagadhatatlan kicsit másabb a környezet. Denjaar arcát nem lepi por, izzadtság és vér, öltözete is hidegnek megfelelő, nem úgy mint az övé, aki nehezen tud alkalmazkodni Arthenior éghajlatához pedig már pár éve rontja itt a levegőt. Így viszont már tudja is, hogy mit fog inni, ezért a pult felé fordul, hogy megejtse rendelését. Gyorsan ki is fizeti a 26 aranyat a két pohárWegtoreni rumért.
Igazít ruháján, ami önmagában is elég megbotránkoztató, de egy picit még lejjebb húzza, hogy még látványosabbá váljon dekoltázsa. A két aprócska poharat kezébe veszi, és azokkal egyensúlyozva Denjaar asztalához lép, közben igyekszik felvenni legédesebb mosolyát.*
- Csak nem a híres neves Krultos? Remélem Wegtoren bajnoka megengedi, hogy meghívjam egy rumra.
*Amit Alissäna nem mellesleg gyűlöl, undorító italnak tart, mert bár a minősége aligha kifogásolható, de szerinte még így is ihatatlan. Persze azért vett magának is, hogy jobb képet fessen le magáról.*
- Szabad csatlakoznom esetleg?
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
6456. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-12-11 16:56:15
Üzenet elküldve: 2022-12-11 16:56:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
// Betérő - kitérő //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Elmosolyodik, látva a nő reakcióját. A pohár csilingelve gördül az asztalon, egyszerre nyúlnak érte de Sura gyorsabban helyre tette.
Sura meglepett válaszára így felel.*
- Egyszer kipróbálhatja. Másmilyen élmény, mint gondolná. Egyáltalán nem kellemetlen, ha az, akivel együtt van, mindent alárendel annak, hogy önnek okozzon gyönyört.
*mondja, bár amit elmondott, nem az útszéli pillangók jellegzetessége, sokkal inkább az elismert kurtizánoké.*
- Nem vitatom, a hódítás izgalma valóban borzongató tud lenni, és a jutalom is édes utána. De az ember olyankor egy kicsit zsákbamacskát vesz. A hozzáértés hiánya... néha kellemetlen meglepetéseket okoz.
*teszi hozzá, hiszen egy-két ilyen hódítása neki is volt, hiszen épp elég fogadóban járt, hogy olykor összehozza a sors valami szemrevalóbb utazóval, cseléddel.
Sura végső kérdésére ravasz félmosollyal reagál.*
- Sikerélményt jelent. Érdekes látni a meglepődést az arcokon, amikor rájönnek, hogy élvezik az együttlétet. És mindig van abban némi kihívás, hogy az ember eltalálja, mi tetszik a másiknak.
*feleli aztán, miközben eléggé beszédes tekintettel fürkészi Sura arcát. Azt már nem teszi hozzá, hogy pénzen vett afférjai során szándékosan és alaposan kitanulta, miképpen kell gyönyört szerezni másoknak. Mintha azzal "állna bosszút" az őt ifjúkorában kikosarazó nemes kisasszonyokon, hogy olyan szeretővé képzi magát, amilyen nekik soha nem lesz. Tehát voltaképpen nagyon is szereti, ha a partnere is élvezi az együttlétet, csak éppen erre önző motívációja van.*
- Kér esetleg még egyet?
*pillant le aztán Sura poharára.*
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Elmosolyodik, látva a nő reakcióját. A pohár csilingelve gördül az asztalon, egyszerre nyúlnak érte de Sura gyorsabban helyre tette.
Sura meglepett válaszára így felel.*
- Egyszer kipróbálhatja. Másmilyen élmény, mint gondolná. Egyáltalán nem kellemetlen, ha az, akivel együtt van, mindent alárendel annak, hogy önnek okozzon gyönyört.
*mondja, bár amit elmondott, nem az útszéli pillangók jellegzetessége, sokkal inkább az elismert kurtizánoké.*
- Nem vitatom, a hódítás izgalma valóban borzongató tud lenni, és a jutalom is édes utána. De az ember olyankor egy kicsit zsákbamacskát vesz. A hozzáértés hiánya... néha kellemetlen meglepetéseket okoz.
*teszi hozzá, hiszen egy-két ilyen hódítása neki is volt, hiszen épp elég fogadóban járt, hogy olykor összehozza a sors valami szemrevalóbb utazóval, cseléddel.
Sura végső kérdésére ravasz félmosollyal reagál.*
- Sikerélményt jelent. Érdekes látni a meglepődést az arcokon, amikor rájönnek, hogy élvezik az együttlétet. És mindig van abban némi kihívás, hogy az ember eltalálja, mi tetszik a másiknak.
*feleli aztán, miközben eléggé beszédes tekintettel fürkészi Sura arcát. Azt már nem teszi hozzá, hogy pénzen vett afférjai során szándékosan és alaposan kitanulta, miképpen kell gyönyört szerezni másoknak. Mintha azzal "állna bosszút" az őt ifjúkorában kikosarazó nemes kisasszonyokon, hogy olyan szeretővé képzi magát, amilyen nekik soha nem lesz. Tehát voltaképpen nagyon is szereti, ha a partnere is élvezi az együttlétet, csak éppen erre önző motívációja van.*
- Kér esetleg még egyet?
*pillant le aztán Sura poharára.*
6455. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-12-11 16:32:14
Üzenet elküldve: 2022-12-11 16:32:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Betérő - kitérő//
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Érdekházasság. Egy kicsit az ajkába kell harapnia, hogy el ne vigyorodjon. Pedig ez a dolog adja magát, főleg egy kufár logikájából kiindulva. Akaratlanul is elképzeli, miféle arára tenne ajánlatot a férfi. Bajba jutott nemesi család zsenge leánykájára? Már ha van elég pénze az ilyesmihez. Végül is... egy ilyen lány nem járna rosszul vele. Kizárólag abból ítélve persze, amit eddig megtudott róla.
Azon a józan határozottsággal leszúrt talán-on viszont nyíltan elmosolyodik. Tulajdonképpen csalódott volna, ha más választ kap.
Ujjával körözget a kiürült kupica peremén, de mindeddig hiába próbálta diszkréten felhívni a figyelmet a tényre, hogy elfogyott az itala. Mindemellett persze figyel, de jobban szereti, ha megfelelő hatásszünetet lehet hagyni egy-egy korttyal vagy épp elrejteni mögé egyet s mást. Most viszont örvendetes, hogy épp nem kortyolt semmit. A pohárka így is csörrenve borul fel az asztalon. A váratlan kérdésen megcsúszó ujjacska hamar kitántorítja az egyensúlyából, de Sura mindjárt utána is kap.*
- Hímszajhát? *Egy kicsit talán hangosabban szalad ki a száján a dolog, mint ildomos, de már csak a nyomában kibuggyanó nevetés elé tudja odakapni a kezét.* - Dehogy *válaszolja, de még kell egy kis idő, míg legyűri a kuncogást és úgy-ahogy rendezi a vonásait.* - Nem szeretem, ha egy férfi pórázon van. *Valahogy már a tudat is megölné a hangulatát, ebben szinte bizonyos.* - Tudja *hajol közelebb kissé* -, én kiváltképp élvezem az ágyig vezető utat is. Ha az ember csak úgy leül a terített asztalhoz, annak is megvan az előnye. De ha a vadat maga cserkészte a vacsorához, annak egész más az íze. *Ahogy megnedvesíti az ajkát, az szavak nélkül is mesél. A tűz a vérben, a gyöngyöző mellkas zihálása bódult erőpróbában, az igyekezet, hogy fogást találjanak az összekapaszkodó vágyak.*
- Mondja csak... *fonja egymásba az ujjait, immár magukra hagyva az üres poharakat.* - Számít, hogy az ágyasa is élvezze a légyottot? *Kicsit önkéntelenül is jobban megnyomja az ágyas szót, mert most valahogy szörnyen sznobnak érzi, annak ellenére, hogy tulajdonképpen a helyén van. Mint amikor az étlapokon burgonyáznak, pedig az a cucc épp ugyanaz a nyavalyás krumpli, mint amit az utolsó kikötői viskóban hámoznak a levesbe* - Vagy esetleg elvárása is? *A kérdés továbbra sem ítélkező, de azon túl, hogy kíváncsi, szinte sejthető, hogy csapdába vezet.*
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Érdekházasság. Egy kicsit az ajkába kell harapnia, hogy el ne vigyorodjon. Pedig ez a dolog adja magát, főleg egy kufár logikájából kiindulva. Akaratlanul is elképzeli, miféle arára tenne ajánlatot a férfi. Bajba jutott nemesi család zsenge leánykájára? Már ha van elég pénze az ilyesmihez. Végül is... egy ilyen lány nem járna rosszul vele. Kizárólag abból ítélve persze, amit eddig megtudott róla.
Azon a józan határozottsággal leszúrt talán-on viszont nyíltan elmosolyodik. Tulajdonképpen csalódott volna, ha más választ kap.
Ujjával körözget a kiürült kupica peremén, de mindeddig hiába próbálta diszkréten felhívni a figyelmet a tényre, hogy elfogyott az itala. Mindemellett persze figyel, de jobban szereti, ha megfelelő hatásszünetet lehet hagyni egy-egy korttyal vagy épp elrejteni mögé egyet s mást. Most viszont örvendetes, hogy épp nem kortyolt semmit. A pohárka így is csörrenve borul fel az asztalon. A váratlan kérdésen megcsúszó ujjacska hamar kitántorítja az egyensúlyából, de Sura mindjárt utána is kap.*
- Hímszajhát? *Egy kicsit talán hangosabban szalad ki a száján a dolog, mint ildomos, de már csak a nyomában kibuggyanó nevetés elé tudja odakapni a kezét.* - Dehogy *válaszolja, de még kell egy kis idő, míg legyűri a kuncogást és úgy-ahogy rendezi a vonásait.* - Nem szeretem, ha egy férfi pórázon van. *Valahogy már a tudat is megölné a hangulatát, ebben szinte bizonyos.* - Tudja *hajol közelebb kissé* -, én kiváltképp élvezem az ágyig vezető utat is. Ha az ember csak úgy leül a terített asztalhoz, annak is megvan az előnye. De ha a vadat maga cserkészte a vacsorához, annak egész más az íze. *Ahogy megnedvesíti az ajkát, az szavak nélkül is mesél. A tűz a vérben, a gyöngyöző mellkas zihálása bódult erőpróbában, az igyekezet, hogy fogást találjanak az összekapaszkodó vágyak.*
- Mondja csak... *fonja egymásba az ujjait, immár magukra hagyva az üres poharakat.* - Számít, hogy az ágyasa is élvezze a légyottot? *Kicsit önkéntelenül is jobban megnyomja az ágyas szót, mert most valahogy szörnyen sznobnak érzi, annak ellenére, hogy tulajdonképpen a helyén van. Mint amikor az étlapokon burgonyáznak, pedig az a cucc épp ugyanaz a nyavalyás krumpli, mint amit az utolsó kikötői viskóban hámoznak a levesbe* - Vagy esetleg elvárása is? *A kérdés továbbra sem ítélkező, de azon túl, hogy kíváncsi, szinte sejthető, hogy csapdába vezet.*
6454. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-12-11 15:09:20
Üzenet elküldve: 2022-12-11 15:09:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Betérő - kitérő//
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
- Nos, valahogy így áll a dolog. Kereskedőként tudomásul kellett vennem, hogy én magam is portéka vagyok. Ahogy szinte minden és mindenki portékává válhat, valamilyen szemszögből nézve. Nekem két szempontból kell ügyelnem a híremre: egyrészt nem haragíthatom magamra a vevőimet azzal, hogy a lányaikat tévútra terelem. Amit szabad egy főnemes sarjának, azt egy kereskedőnek nem. Másrészt pedig, ha úgy hozza a sors, egy megfelelő érdekházasságban értékesnek kell lennem. Tehát számít, hogy miként ítélnek meg. És ami a pénzen vett élvezeteket illeti: amíg a mértékre és a diszkrécióra ügyelek, nincs vele gond.
*feleli. Szórakoztatja a társalgás, főleg, hogy egy nővel folytatja le. Ilyesmiről férfiak egymás közt, esetleg beszélnek. Azonban Surának tét nélkül elmondhatja mindezt. Nem használható fel ellene, nem üt rá vissza a jövőben, és a nőt is szórakoztatja láthatóan.
Sura kaján talánjára ő egy kicsit óvatosabb hangnemben felel.*
- Talán.
*Ahhoz ugyanis, hogy a nőt bármilyen formában a házában fogadja, még elég sok dolognak kellene történnie. Alkalmi szeretővel ilyesmi nem fordulhat elő. Rendszeres szeretővel, szövetségessel... talán.
Sura újabb kérdésére is ugyanazzal a nyugodt nyíltsággal felel.*
- Kellemesek. Sokat tanul az ember, ha praktikákban gyakorlott ágyassal hál. Sok mindent kipróbálhat, amiről egy erkölcsét őrző úrilány még csak nem is tudhat. És mindenek előtt: nincs szükség alakoskodásra. Az ágyasaimtól általában elvárom, hogy ne tegyék nekem a szépet és ne legyezgessék a hiúságomat üres bókokkal. Nem szükségem efféle tömjénezésre.
És mi a helyzet kegyedről? Mit gondol arról, ha a kéjt áruba bocsátják? Próbálta már esetleg?
*kérdez vissza*
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
- Nos, valahogy így áll a dolog. Kereskedőként tudomásul kellett vennem, hogy én magam is portéka vagyok. Ahogy szinte minden és mindenki portékává válhat, valamilyen szemszögből nézve. Nekem két szempontból kell ügyelnem a híremre: egyrészt nem haragíthatom magamra a vevőimet azzal, hogy a lányaikat tévútra terelem. Amit szabad egy főnemes sarjának, azt egy kereskedőnek nem. Másrészt pedig, ha úgy hozza a sors, egy megfelelő érdekházasságban értékesnek kell lennem. Tehát számít, hogy miként ítélnek meg. És ami a pénzen vett élvezeteket illeti: amíg a mértékre és a diszkrécióra ügyelek, nincs vele gond.
*feleli. Szórakoztatja a társalgás, főleg, hogy egy nővel folytatja le. Ilyesmiről férfiak egymás közt, esetleg beszélnek. Azonban Surának tét nélkül elmondhatja mindezt. Nem használható fel ellene, nem üt rá vissza a jövőben, és a nőt is szórakoztatja láthatóan.
Sura kaján talánjára ő egy kicsit óvatosabb hangnemben felel.*
- Talán.
*Ahhoz ugyanis, hogy a nőt bármilyen formában a házában fogadja, még elég sok dolognak kellene történnie. Alkalmi szeretővel ilyesmi nem fordulhat elő. Rendszeres szeretővel, szövetségessel... talán.
Sura újabb kérdésére is ugyanazzal a nyugodt nyíltsággal felel.*
- Kellemesek. Sokat tanul az ember, ha praktikákban gyakorlott ágyassal hál. Sok mindent kipróbálhat, amiről egy erkölcsét őrző úrilány még csak nem is tudhat. És mindenek előtt: nincs szükség alakoskodásra. Az ágyasaimtól általában elvárom, hogy ne tegyék nekem a szépet és ne legyezgessék a hiúságomat üres bókokkal. Nem szükségem efféle tömjénezésre.
És mi a helyzet kegyedről? Mit gondol arról, ha a kéjt áruba bocsátják? Próbálta már esetleg?
*kérdez vissza*
6453. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-12-11 14:30:41
Üzenet elküldve: 2022-12-11 14:30:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Betérő - kitérő//
- Ugyan *von vállat.* - A nők kiváltképp szeretik kívánatosnak érezni magukat. Csak könnyen kaphatónak nem *teszi hozzá.* - Még akkor sem, ha így van *olyan könnyedén ejti el a megállapítást, hogy csak általánosítás lehet.
A kiváltképp őszinte vallomás ezúttal Surát lepi meg. Mást bizonyára zavarba is hozna, de ő inkább csak levonja a következtetéseit.*
- Hát ez megdöbbent *ingatja a fejét.* - Elvégre egy kereskedő hivatása, hogy eladjon. Furcsa, hogy épp magát nem tudja hát eladni a hölgyeknél. Vagy talán magasra teszi a mércét a kívánalmakban, ám magát oly kevésre taksálná, hogy méltatlannak érezné az alkupozíciót? *Fontos kérdések ezek. Meglehet, hogy a férfi ügyes a hivatásában, de a magánéletben túlontúl kevés az önbecsülése? Ama felsőbb körökben is pont elég sok a csapodár cafka. De tény, hogy más színben tűnik fel, ha a paráznaságra egy főrendi ficsúrral derül fény vagy ha egy kupeccel. Bár abban Sura még mindig nem biztos, hogy Morthimer úr vajon kiváltságlevéllel született-e vagy csupán a vevőköre okán forog közöttük.
"Kitalálni, hogy ki mire vágyik. Rájönni, hogy mi az, amit értékesnek tart és amiért hajlandó adni valamit" ismétli vissza a férfi korábbi szavait. Ez a taktika, amit az úr úgy kedvel, a hölgyeknél talán nem működik? Talán inkább csak túl nagy befektetett energia olyasmiért, ami egyszerűen meg is vásárolható. Főleg, ha hozzátesszük, hogy a nők olykor bizony felettébb gonoszak tudnak lenni.
Figyelmesen hallgatja a vízipipa leírását és közben próbálja elképzelni magában a szerkezetet (több-kevesebb sikerrel).*
- Érdekesen hangzik *hümment, bár nem biztos benne, hogy pontosan érti a dolog működését.*
- Talán? *A visszakérdezést szemfüles mosolygásba csomagolja és hagy egy hosszú pillanatot Orthusnak, hogy kifejtse, ha van rá szándéka.
Legurítja az utolsó korty italt is. Nem siette el. Szokásával ellentétben most az eredetileg Krultosnak szánt rumot is csak apró kortyokban nyalogatta el. Az üres kupicát a kiürült söröskorsója mellé tolja, némi jelzésértékkel a korábbi felajánlásra bazírozva. Szóban azonban nem hívja fel rá a figyelmet. Továbbra is a férfit fixírozza, miközben megtámasztja az állát a kézfején.*
- És milyenek a tapasztalatai? A fizetett kegyek terén.
- Ugyan *von vállat.* - A nők kiváltképp szeretik kívánatosnak érezni magukat. Csak könnyen kaphatónak nem *teszi hozzá.* - Még akkor sem, ha így van *olyan könnyedén ejti el a megállapítást, hogy csak általánosítás lehet.
A kiváltképp őszinte vallomás ezúttal Surát lepi meg. Mást bizonyára zavarba is hozna, de ő inkább csak levonja a következtetéseit.*
- Hát ez megdöbbent *ingatja a fejét.* - Elvégre egy kereskedő hivatása, hogy eladjon. Furcsa, hogy épp magát nem tudja hát eladni a hölgyeknél. Vagy talán magasra teszi a mércét a kívánalmakban, ám magát oly kevésre taksálná, hogy méltatlannak érezné az alkupozíciót? *Fontos kérdések ezek. Meglehet, hogy a férfi ügyes a hivatásában, de a magánéletben túlontúl kevés az önbecsülése? Ama felsőbb körökben is pont elég sok a csapodár cafka. De tény, hogy más színben tűnik fel, ha a paráznaságra egy főrendi ficsúrral derül fény vagy ha egy kupeccel. Bár abban Sura még mindig nem biztos, hogy Morthimer úr vajon kiváltságlevéllel született-e vagy csupán a vevőköre okán forog közöttük.
"Kitalálni, hogy ki mire vágyik. Rájönni, hogy mi az, amit értékesnek tart és amiért hajlandó adni valamit" ismétli vissza a férfi korábbi szavait. Ez a taktika, amit az úr úgy kedvel, a hölgyeknél talán nem működik? Talán inkább csak túl nagy befektetett energia olyasmiért, ami egyszerűen meg is vásárolható. Főleg, ha hozzátesszük, hogy a nők olykor bizony felettébb gonoszak tudnak lenni.
Figyelmesen hallgatja a vízipipa leírását és közben próbálja elképzelni magában a szerkezetet (több-kevesebb sikerrel).*
- Érdekesen hangzik *hümment, bár nem biztos benne, hogy pontosan érti a dolog működését.*
- Talán? *A visszakérdezést szemfüles mosolygásba csomagolja és hagy egy hosszú pillanatot Orthusnak, hogy kifejtse, ha van rá szándéka.
Legurítja az utolsó korty italt is. Nem siette el. Szokásával ellentétben most az eredetileg Krultosnak szánt rumot is csak apró kortyokban nyalogatta el. Az üres kupicát a kiürült söröskorsója mellé tolja, némi jelzésértékkel a korábbi felajánlásra bazírozva. Szóban azonban nem hívja fel rá a figyelmet. Továbbra is a férfit fixírozza, miközben megtámasztja az állát a kézfején.*
- És milyenek a tapasztalatai? A fizetett kegyek terén.
6452. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-12-11 12:53:40
Üzenet elküldve: 2022-12-11 12:53:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Betérő - kitérő//
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
- Mondhatjuk.
*Jön a tömör válasz, nem óvatoskodásból, hanem pusztán azért, mert alig pár percnyi ismeretség után nem fogja a nőt beavatni saját önismereti útjaiba.
Kicsit megnyugszik, amikor merész szavait nem követi újabb valós vagy színlelt felháborodás.
Sura válaszára csak beismerőleg biccent.*
- Kétségtelenül kívánatosnak tartom. És most már ki merem jelenteni, hogy azt is helyesen feltételeztem, hogy egy ilyen nyílt és szemérmetlen kijelentés nem fogja felháborítani. Ami persze nem jelenti mindjárt azt is, hogy hajlana az igenre.
*Sura kacér fenyegetőzésére ismét felemeli a kezét, de ezúttal nem támadástól tartva, pusztán gesztusból.*
- Eszem ágában sincs. De ha már önismeretről beszélünk, meg pénzekről, valamit nyíltan elmondok kegyednek. Csak a legritkább esetekben fordult eddig elő, hogy a női társaságért ne kellett volna fizetnem. Köszönhető ez főleg annak, hogy többnyire olyan társaságban mozgok, ahol a női erényt árucikként kezelik, de nem is pár aranyért vesztegetik. Így az ember vagy botor módon idejekorán elkötelezi magát, vagy későbbre hagyja az elköteleződést, és a vágyait máshol csillapítja.
*mondja, hiszen - ahogy már elárulta Surának - ő általában a nemesek és legvagyonosabb közrendűek között mozog, ahol a lánykák kegyeit házassággal lehet megnyerni.
Persze ha az ember elég daliás, és esetleg emellé még komoly vagyonnal vagy tetszetős címekkel rendelkezik, akkor suttyomban leszakíthat egy-két virágszálat. De Orthusnak ehhez se a rangja, se a vonzereje nem volt meg soha. Így fiatalkorában idejekorán kijózanították a tiszta érzésekből, igaz szerelemből néhány megalázó kikosarazással. Megszokta hát, hogy a társaságot megveszi ott, ahol azt meg lehet venni. Nem ritka az ilyesmi úri körökben.*
- A vízipipa? Nos, képzeljen el egy ékesen díszített magas vázát, öblös aljjal és keskeny nyakkal. Ebbe tiszta vizet szokás önteni. A váza szájára egy fémcső kerül, melynek szára a vízbe ér, rá pedig kerámiából készült, lyukacsos dugó kerül. E dugóra kell ügyesen elegyengetni a dohányt, vagy aromát. Végezetül egy vékony fémlap, rá pedig egy darab szén kerül. A szenet meggyújtva az hosszasan izzik, míg végül elhamvad. De addig is forralja a dohányt. A pipa persze nem lenne pipa, ha nem lenne szipkája. Nos, ennek hosszú, ruganyos csöve van, amit könnyű kézről kézre adni. Amikor megszívja a szipkát, a felforralt aroma füstje átszűrödik a pipába tett vízen. Lehűti és megszűri a füstöt, ami így nem kaparja a torkot. A vízipipa, vagy nargíle, aromától vagy dohánytól függően nyújthat egy kellemes hangulatot, vagy akár komoly bódulatot is. Társaságba való, magányosan nem olyan élvezetes holmi. Egyszer talán alkalmam lesz megmutatni kegyednek.
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
- Mondhatjuk.
*Jön a tömör válasz, nem óvatoskodásból, hanem pusztán azért, mert alig pár percnyi ismeretség után nem fogja a nőt beavatni saját önismereti útjaiba.
Kicsit megnyugszik, amikor merész szavait nem követi újabb valós vagy színlelt felháborodás.
Sura válaszára csak beismerőleg biccent.*
- Kétségtelenül kívánatosnak tartom. És most már ki merem jelenteni, hogy azt is helyesen feltételeztem, hogy egy ilyen nyílt és szemérmetlen kijelentés nem fogja felháborítani. Ami persze nem jelenti mindjárt azt is, hogy hajlana az igenre.
*Sura kacér fenyegetőzésére ismét felemeli a kezét, de ezúttal nem támadástól tartva, pusztán gesztusból.*
- Eszem ágában sincs. De ha már önismeretről beszélünk, meg pénzekről, valamit nyíltan elmondok kegyednek. Csak a legritkább esetekben fordult eddig elő, hogy a női társaságért ne kellett volna fizetnem. Köszönhető ez főleg annak, hogy többnyire olyan társaságban mozgok, ahol a női erényt árucikként kezelik, de nem is pár aranyért vesztegetik. Így az ember vagy botor módon idejekorán elkötelezi magát, vagy későbbre hagyja az elköteleződést, és a vágyait máshol csillapítja.
*mondja, hiszen - ahogy már elárulta Surának - ő általában a nemesek és legvagyonosabb közrendűek között mozog, ahol a lánykák kegyeit házassággal lehet megnyerni.
Persze ha az ember elég daliás, és esetleg emellé még komoly vagyonnal vagy tetszetős címekkel rendelkezik, akkor suttyomban leszakíthat egy-két virágszálat. De Orthusnak ehhez se a rangja, se a vonzereje nem volt meg soha. Így fiatalkorában idejekorán kijózanították a tiszta érzésekből, igaz szerelemből néhány megalázó kikosarazással. Megszokta hát, hogy a társaságot megveszi ott, ahol azt meg lehet venni. Nem ritka az ilyesmi úri körökben.*
- A vízipipa? Nos, képzeljen el egy ékesen díszített magas vázát, öblös aljjal és keskeny nyakkal. Ebbe tiszta vizet szokás önteni. A váza szájára egy fémcső kerül, melynek szára a vízbe ér, rá pedig kerámiából készült, lyukacsos dugó kerül. E dugóra kell ügyesen elegyengetni a dohányt, vagy aromát. Végezetül egy vékony fémlap, rá pedig egy darab szén kerül. A szenet meggyújtva az hosszasan izzik, míg végül elhamvad. De addig is forralja a dohányt. A pipa persze nem lenne pipa, ha nem lenne szipkája. Nos, ennek hosszú, ruganyos csöve van, amit könnyű kézről kézre adni. Amikor megszívja a szipkát, a felforralt aroma füstje átszűrödik a pipába tett vízen. Lehűti és megszűri a füstöt, ami így nem kaparja a torkot. A vízipipa, vagy nargíle, aromától vagy dohánytól függően nyújthat egy kellemes hangulatot, vagy akár komoly bódulatot is. Társaságba való, magányosan nem olyan élvezetes holmi. Egyszer talán alkalmam lesz megmutatni kegyednek.
6451. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-12-11 11:40:55
Üzenet elküldve: 2022-12-11 11:40:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Betérő - kitérő//
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
- Úgy mondja, mint aki tapasztalatból beszél *jegyzi meg a kommentárra. Tekintete huncut érdeklődéssel kutatja a férfiét. Olyan ez, mint a szemfényvesztés: csak jól kell irányítani a figyelmet. Csak itt csodák helyett titkok kerülnek elő. Információk és vélemények és életutak. Az emberek szeretnek beszélni magukról. A figyelem olyan, mint a mákony vagy a szesz: megoldja a nyelvet.
Nem tudja megállni, felkacag a védekező mozdulaton. Orthus Morthimer úr vagy rutinos vagy pedig igen gyorsan tanul. Bár ha a Surához hasonló hölgyek a gyengéi, akkor inkább az előbbire tippelne.*
- Megint ferdít *ingatja meg az ujját a kereskedő felé, de kissé kacérabbra forduló mosolygása elárulja, hogy valószínűleg a megrovás ellenére se kell a másiknak atrocitástól tartania.* - Nagyon is a véleményét tükrözi! *Leteszi az italát és az asztalra könyököl.* - Szemrevalónak tart *bólint, mely biccentésben benne is van, hogy értékeli az elismerést.* - Kívánatosnak. *Szemérmetlen kis mosoly költözik a szája sarkába.* - És úgy gondolja, van rá esélye, hogy megkapjon ma éjjel *folytatja hunyorítva fürkésző pillantással.* - Dicséretes, ha valaki tudja, mit akar. A végén még kíváncsivá tesz.
*Sura tényleg más körökben forog, már ami a férfiakat illeti, akikkel ágyba bújik. Talán a wegtoreni rumnak is köszönhető, de most valahogy mégsem tartja elképzelhetetlennek, hogy hóbort gyanánt ma estére kipróbáljon valami merőben mást. Ám ahogy tovább engedi a gondolatot...*
- De tudja, ha már a legideálisabb esetről beszélünk... Félek, nem gondolt bele, reggel milyen kínosan érezné magát, azon őrlődve, hogy hagyjon-e pénzt a szekrénykén vagy ne. *A pajkos mosoly kiszélesedik, majd halkan göcögő nevetés kezdi el rázni.* - És ha most megkérdezi *bök a férfi felé az ujjával* -, az istenekre esküszöm, hogy tényleg leöntöm valamivel! *A képére van írva, mennyire élvezi, hogy ezzel most már végképp Orthusra zárta e lehetetlen csapdát a kérdésben.
A sajátjára kapott válasz egy szavánál viszont feljebb szökik a szemöldöke.*
- Vízipipa? Hát az meg miféle holmi?
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
- Úgy mondja, mint aki tapasztalatból beszél *jegyzi meg a kommentárra. Tekintete huncut érdeklődéssel kutatja a férfiét. Olyan ez, mint a szemfényvesztés: csak jól kell irányítani a figyelmet. Csak itt csodák helyett titkok kerülnek elő. Információk és vélemények és életutak. Az emberek szeretnek beszélni magukról. A figyelem olyan, mint a mákony vagy a szesz: megoldja a nyelvet.
Nem tudja megállni, felkacag a védekező mozdulaton. Orthus Morthimer úr vagy rutinos vagy pedig igen gyorsan tanul. Bár ha a Surához hasonló hölgyek a gyengéi, akkor inkább az előbbire tippelne.*
- Megint ferdít *ingatja meg az ujját a kereskedő felé, de kissé kacérabbra forduló mosolygása elárulja, hogy valószínűleg a megrovás ellenére se kell a másiknak atrocitástól tartania.* - Nagyon is a véleményét tükrözi! *Leteszi az italát és az asztalra könyököl.* - Szemrevalónak tart *bólint, mely biccentésben benne is van, hogy értékeli az elismerést.* - Kívánatosnak. *Szemérmetlen kis mosoly költözik a szája sarkába.* - És úgy gondolja, van rá esélye, hogy megkapjon ma éjjel *folytatja hunyorítva fürkésző pillantással.* - Dicséretes, ha valaki tudja, mit akar. A végén még kíváncsivá tesz.
*Sura tényleg más körökben forog, már ami a férfiakat illeti, akikkel ágyba bújik. Talán a wegtoreni rumnak is köszönhető, de most valahogy mégsem tartja elképzelhetetlennek, hogy hóbort gyanánt ma estére kipróbáljon valami merőben mást. Ám ahogy tovább engedi a gondolatot...*
- De tudja, ha már a legideálisabb esetről beszélünk... Félek, nem gondolt bele, reggel milyen kínosan érezné magát, azon őrlődve, hogy hagyjon-e pénzt a szekrénykén vagy ne. *A pajkos mosoly kiszélesedik, majd halkan göcögő nevetés kezdi el rázni.* - És ha most megkérdezi *bök a férfi felé az ujjával* -, az istenekre esküszöm, hogy tényleg leöntöm valamivel! *A képére van írva, mennyire élvezi, hogy ezzel most már végképp Orthusra zárta e lehetetlen csapdát a kérdésben.
A sajátjára kapott válasz egy szavánál viszont feljebb szökik a szemöldöke.*
- Vízipipa? Hát az meg miféle holmi?
6450. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-12-11 10:16:06
Üzenet elküldve: 2022-12-11 10:16:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Betérő - kitérő//
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Sura gondolatmenetére kissé meglepődik, a szemöldöke meg is emelkedik kissé, majd apró bólintással ismeri el a szavak bölcsességét. Meglepte vele a nő. Ostobának eddig se gondolta, de egy dolog a túléléshez szükséges gyors észjárás és valami egészen más a filozófiai mélységű gondolatmenet.*
- Pedig én úgy gondolom, hogy az embernek önmagával szemben kell a legőszintébbnek lennie. Csak akkor tudunk igazán érvényesülni, ha legalább saját magunkban tisztázzuk, kik is vagyunk és mik a vágyaink. Máskülönben azon kaphatjuk magunk, hogy egy egész életet leéltünk, mások elvárásainak próbálva megfelelni.
*feleli aztán. Kedvtelve nézi Sura nyújtózását, amiről tudja, hogy szándékos volt. A nő kérdésére egy picit tétovázik, majd végül megszólal.*
- Legideálisabb esetben? Az ágyamban, kegyeddel. De!...
*emeli fel rögtön a kezét védekezően, hogy elejét vegye egy gyors és felháborodott reakciónak.*
- ... Kérem bocsássa meg a nyíltságomat. A hosszú útról megtért férfi beszél belőlem, akit egy kivételesen szép nővel hozott össze a sorsa. Hogy én mit szeretnék, az nem a véleményemet tükrözi Önről. Úgyhogy kérem, ne pofozzon meg ismét és ne öntsön le itallal se!
*mondja enyhén csibészes, de azért inkább aggódó mosollyal.*
- Kerek perec vissza is utasíthat akár most rögtön, vagy bármikor később, ha úgy tartja kedve. De tudja, ha már az őszinteségről beszéltünk, ezt el kellett mondanom.
*zárja végül a mondandóját. És ha ezután még elhangzott a nő kérdése a dohányzásról, így felel.*
- Alkalomadtán elszívok egy szivart, és akad egy vízipipa az otthonomban, egy korábbi utazásom ereklyéje. Bár manapság ritkán van hozzá hangulatom, társaságom meg még kevésbé.
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Sura gondolatmenetére kissé meglepődik, a szemöldöke meg is emelkedik kissé, majd apró bólintással ismeri el a szavak bölcsességét. Meglepte vele a nő. Ostobának eddig se gondolta, de egy dolog a túléléshez szükséges gyors észjárás és valami egészen más a filozófiai mélységű gondolatmenet.*
- Pedig én úgy gondolom, hogy az embernek önmagával szemben kell a legőszintébbnek lennie. Csak akkor tudunk igazán érvényesülni, ha legalább saját magunkban tisztázzuk, kik is vagyunk és mik a vágyaink. Máskülönben azon kaphatjuk magunk, hogy egy egész életet leéltünk, mások elvárásainak próbálva megfelelni.
*feleli aztán. Kedvtelve nézi Sura nyújtózását, amiről tudja, hogy szándékos volt. A nő kérdésére egy picit tétovázik, majd végül megszólal.*
- Legideálisabb esetben? Az ágyamban, kegyeddel. De!...
*emeli fel rögtön a kezét védekezően, hogy elejét vegye egy gyors és felháborodott reakciónak.*
- ... Kérem bocsássa meg a nyíltságomat. A hosszú útról megtért férfi beszél belőlem, akit egy kivételesen szép nővel hozott össze a sorsa. Hogy én mit szeretnék, az nem a véleményemet tükrözi Önről. Úgyhogy kérem, ne pofozzon meg ismét és ne öntsön le itallal se!
*mondja enyhén csibészes, de azért inkább aggódó mosollyal.*
- Kerek perec vissza is utasíthat akár most rögtön, vagy bármikor később, ha úgy tartja kedve. De tudja, ha már az őszinteségről beszéltünk, ezt el kellett mondanom.
*zárja végül a mondandóját. És ha ezután még elhangzott a nő kérdése a dohányzásról, így felel.*
- Alkalomadtán elszívok egy szivart, és akad egy vízipipa az otthonomban, egy korábbi utazásom ereklyéje. Bár manapság ritkán van hozzá hangulatom, társaságom meg még kevésbé.
6449. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-12-10 17:40:08
Üzenet elküldve: 2022-12-10 17:40:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Betérő - kitérő//
*Figyelmesen hallgatja végig a férfit, aki menthetetlen beidegződéssel követi a jó modor passzusait. Legalábbis Sura ennek a számlájára írja, hogy Orthus szintén felkelt. Nem biztos, hogy szándék van mögötte, talán inkább csak megszokás, ami önjárón veszi kézbe a tetteket, főleg ha váratlan dolog kíván hirtelen választ.
Végül Sura kegyesen visszaül. Az arcán tartja a sértettség vékony leplét, ahogy a nők szokása, még akkor is, ha már rég okafogyott a dolog.*
- Rendben *bólint, ahogy visszahúzza maga alá a széket. Pár hosszú pillanatig azért még némán méricskéli a férfit, de ez már inkább csak holmi játék.*
- Ne próbálja meg előadni, hogy álltatja magát *nyúl ismét a tál egy darabka füstölt sajtjáért, hogy aztán el is tüntesse az ajkai között.* - Mindenki köntörfalazik. A legtöbb ember még saját magával sem őszinte. *Leöblíti a falatot egy korty sörrel, ami már kissé meg is melegedett és a buborékok java is kifutott már belőle, de most valahogy még jól is esik így.* - Féligazságok nyákjában evezünk egy ingatag ladikon. Így megy ez.
*Eltűzi a haját a jobb válla elé egy félig-meddig nyújtózással. Közben sóhajt a mélyen szántó gondolat súlyát kilehelve. Karcsú, finom ívű nyaka van, és ezzel nagyon is tisztában van.*
- De ha már maradok, érdekelne *gonoszkásan elmosolyodik* - mit szeretne, hogy érjen véget ez a találkozás?
*Mi tagadás, kedvére van, hogy így megragadta a kereskedő figyelmét. A kereskedőét, akinek állítólag kivételes tehetsége van a jó portékához. Akkor is legyezgeti a hiúságát, ha feltételezi, hogy amúgy csak társaságot és talán szórakozást keres éjszakára.
Még nem tudja, hogy álljon hozzá vagy mit gondoljon róla. Az ilyen fickókat nem érdemes túl hamar, túl kevés alapján megítélni, de kár is volna tagadnia, hogy neki sincs ellenére ez a puhatolózó ismerkedés.*
- Mondja csak. *Simít végig az ajkán tűnődve.* - Dohányzik?
*Figyelmesen hallgatja végig a férfit, aki menthetetlen beidegződéssel követi a jó modor passzusait. Legalábbis Sura ennek a számlájára írja, hogy Orthus szintén felkelt. Nem biztos, hogy szándék van mögötte, talán inkább csak megszokás, ami önjárón veszi kézbe a tetteket, főleg ha váratlan dolog kíván hirtelen választ.
Végül Sura kegyesen visszaül. Az arcán tartja a sértettség vékony leplét, ahogy a nők szokása, még akkor is, ha már rég okafogyott a dolog.*
- Rendben *bólint, ahogy visszahúzza maga alá a széket. Pár hosszú pillanatig azért még némán méricskéli a férfit, de ez már inkább csak holmi játék.*
- Ne próbálja meg előadni, hogy álltatja magát *nyúl ismét a tál egy darabka füstölt sajtjáért, hogy aztán el is tüntesse az ajkai között.* - Mindenki köntörfalazik. A legtöbb ember még saját magával sem őszinte. *Leöblíti a falatot egy korty sörrel, ami már kissé meg is melegedett és a buborékok java is kifutott már belőle, de most valahogy még jól is esik így.* - Féligazságok nyákjában evezünk egy ingatag ladikon. Így megy ez.
*Eltűzi a haját a jobb válla elé egy félig-meddig nyújtózással. Közben sóhajt a mélyen szántó gondolat súlyát kilehelve. Karcsú, finom ívű nyaka van, és ezzel nagyon is tisztában van.*
- De ha már maradok, érdekelne *gonoszkásan elmosolyodik* - mit szeretne, hogy érjen véget ez a találkozás?
*Mi tagadás, kedvére van, hogy így megragadta a kereskedő figyelmét. A kereskedőét, akinek állítólag kivételes tehetsége van a jó portékához. Akkor is legyezgeti a hiúságát, ha feltételezi, hogy amúgy csak társaságot és talán szórakozást keres éjszakára.
Még nem tudja, hogy álljon hozzá vagy mit gondoljon róla. Az ilyen fickókat nem érdemes túl hamar, túl kevés alapján megítélni, de kár is volna tagadnia, hogy neki sincs ellenére ez a puhatolózó ismerkedés.*
- Mondja csak. *Simít végig az ajkán tűnődve.* - Dohányzik?
6448. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-11-28 18:03:29
Üzenet elküldve: 2022-11-28 18:03:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Betérő - kitérő//
*Orthus valóban úriember, legalábbis olyan tekintetben, hogy megvan hozzá a neveltetése és aszerint is viselkedik. Hogy mégse holmi gáncstalan lovag, arra csak abból lehet következtetni, hogy mennyire érzelemmentes néha a viselkedése.*
- Hogy miért szeretném kiengesztelni? Először is, mert megsértettem.
*jelenti ki, mintha ez annyira alapvető lenne - ahogyan az is ebben a helyzetben.*
- Másodszor pedig, mert izgalmas társaságnak találom, és nem szeretném, ha a találkozásunk ilyen gyors és végleges módon érne véget. Nem tagadom, felkeltette az érdeklődésemet.
*mindezt ő is továbbra is állva mondja el, de már nem sután ültéből felegyenesedve, hanem a széke mellé kilépve, egyenes tartással.*
- És mindezt azért mondom ki ilyen nyiltsággal, mert bár a korábbi elemzésem talán nagy melléfogás volt, de abban talán nem tévedtem, hogy kegyed sem híve annyira a köntörfalazásnak.
*Harmadik indokát, az érdeket, egyelőre még nem mondja ki. Talán később, ha úgy alakul, hogy folytatódik az ismerkedésük. Surát olyan embernek találja, aki kifejezetten hasznos lehet még a számára a jövőben. Ha tényleg olyan, amilyennek gondolja, akkor sok értékes értesülést szállíthatna neki a jövőben. Ő pedig mindig vevő az ilyesmire.
Mikor aztán Sura úgy dönt, hogy visszaül, ő is helyet foglal. Önkéntelenül is kicsit megdörgöli az arcát ott, ahol a pofon érte. Mi tagadás, nem jellemző, hogy bárki is megpofozza. Legalább tíz éve nem fordult ilyesmi elő, de lehet az húsz is. De aztán leteszi a kezét és így folytatja.*
- Kezdetnek talán meghívnám vacsorára, vagy csak még egy italra, ha szeretné. A többit pedig majd meglátjuk, ha megismerem az óhajait.
*Orthus valóban úriember, legalábbis olyan tekintetben, hogy megvan hozzá a neveltetése és aszerint is viselkedik. Hogy mégse holmi gáncstalan lovag, arra csak abból lehet következtetni, hogy mennyire érzelemmentes néha a viselkedése.*
- Hogy miért szeretném kiengesztelni? Először is, mert megsértettem.
*jelenti ki, mintha ez annyira alapvető lenne - ahogyan az is ebben a helyzetben.*
- Másodszor pedig, mert izgalmas társaságnak találom, és nem szeretném, ha a találkozásunk ilyen gyors és végleges módon érne véget. Nem tagadom, felkeltette az érdeklődésemet.
*mindezt ő is továbbra is állva mondja el, de már nem sután ültéből felegyenesedve, hanem a széke mellé kilépve, egyenes tartással.*
- És mindezt azért mondom ki ilyen nyiltsággal, mert bár a korábbi elemzésem talán nagy melléfogás volt, de abban talán nem tévedtem, hogy kegyed sem híve annyira a köntörfalazásnak.
*Harmadik indokát, az érdeket, egyelőre még nem mondja ki. Talán később, ha úgy alakul, hogy folytatódik az ismerkedésük. Surát olyan embernek találja, aki kifejezetten hasznos lehet még a számára a jövőben. Ha tényleg olyan, amilyennek gondolja, akkor sok értékes értesülést szállíthatna neki a jövőben. Ő pedig mindig vevő az ilyesmire.
Mikor aztán Sura úgy dönt, hogy visszaül, ő is helyet foglal. Önkéntelenül is kicsit megdörgöli az arcát ott, ahol a pofon érte. Mi tagadás, nem jellemző, hogy bárki is megpofozza. Legalább tíz éve nem fordult ilyesmi elő, de lehet az húsz is. De aztán leteszi a kezét és így folytatja.*
- Kezdetnek talán meghívnám vacsorára, vagy csak még egy italra, ha szeretné. A többit pedig majd meglátjuk, ha megismerem az óhajait.
6447. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-11-27 18:01:46
Üzenet elküldve: 2022-11-27 18:01:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Betérő - kitérő//
*Szó se róla, ezúttal is kockáztatott, de muszáj volt, hogy kibújjon a szög a zsákból. Biztonságban van. Most már tudja. A fickó pedig valóban úriember, már ha létezik olyan. Tény, ami tény, az úriemberek legtöbbje öntelt disznó, de ez itt inkább csak naivan lépre ment a csapdában.
Nem Sura zsánere. Sajnos az ő gyengéi azok a férfiak, akiktől nem véletlenül intenek óva. De valami okból mégiscsak piszkálja a kereskedő az érdeklődését. Alig egy fél sörnyi ismeretség alatt ennyi mindent kikövetkeztetett róla. Ez nem semmi. Ráadásul tehetős, utazgat és marasztalja. Egy pofon után. Hmm.*
- Miért? *teszi fel a kérdést. Tény, hogy ebben a körben bejött a blöffje, de szeretné látni azokat a lapokat kiterítve.* - Nyugodtan. Mondja el *vonja meg a vállát, de továbbra se ül le még, csak megtámaszkodik a szék támláján.* - A pofont már kiosztottam, szóval legyen csak őszinte.
*Nem biztos, hogy Orthusban felmerült, hogy esetleg tévedett a lányt illetően, de most már egyre egyértelműbb, hogy valószínűleg nagyon is jól ráhibázott. Az a pofon nem holmi álszent felháborodás volt, csupán a miheztartás végett járt, hogy értsék egymást.
Ha a miértre választ kap, visszaül a helyére és visszahúzza maga elé az italát.*
- És hogy tervezi? *kortyol a sörbe.* - A kiengesztelést.
*Szó se róla, ezúttal is kockáztatott, de muszáj volt, hogy kibújjon a szög a zsákból. Biztonságban van. Most már tudja. A fickó pedig valóban úriember, már ha létezik olyan. Tény, ami tény, az úriemberek legtöbbje öntelt disznó, de ez itt inkább csak naivan lépre ment a csapdában.
Nem Sura zsánere. Sajnos az ő gyengéi azok a férfiak, akiktől nem véletlenül intenek óva. De valami okból mégiscsak piszkálja a kereskedő az érdeklődését. Alig egy fél sörnyi ismeretség alatt ennyi mindent kikövetkeztetett róla. Ez nem semmi. Ráadásul tehetős, utazgat és marasztalja. Egy pofon után. Hmm.*
- Miért? *teszi fel a kérdést. Tény, hogy ebben a körben bejött a blöffje, de szeretné látni azokat a lapokat kiterítve.* - Nyugodtan. Mondja el *vonja meg a vállát, de továbbra se ül le még, csak megtámaszkodik a szék támláján.* - A pofont már kiosztottam, szóval legyen csak őszinte.
*Nem biztos, hogy Orthusban felmerült, hogy esetleg tévedett a lányt illetően, de most már egyre egyértelműbb, hogy valószínűleg nagyon is jól ráhibázott. Az a pofon nem holmi álszent felháborodás volt, csupán a miheztartás végett járt, hogy értsék egymást.
Ha a miértre választ kap, visszaül a helyére és visszahúzza maga elé az italát.*
- És hogy tervezi? *kortyol a sörbe.* - A kiengesztelést.
6446. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-11-27 11:25:41
Üzenet elküldve: 2022-11-27 11:25:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Betérő - kitérő//
*Sura válaszára a bármit eladni tudó kalmárokról bólint, de aztán így felel.*
- Igen, vannak ilyen kereskedők. Nagyon ügyesek, közülük sokan válnak azokká a bizonyos hirtelen meggazdagodó vagyonosokká.
Ám ők a gyors meggazdagodás oltárán feláldozzák a hosszútávú, folyamatos vagyonosodást. Az ilyen kalmároknak egyszeri vevőik vannak. Ha van is olyan vevőjük aki visszajár, bármelyik üzlettel elveszíthetik. Mert mindenáron azonnali hasznot akarnak.
Én másfajta kereskedő vagyok. Vevőköröm van, és folyamatosan bővítem, de nem akárkivel. El akarom érni, hogy amikor a legvagyonosabbaknak kell valami, a Morthimer név jusson eszükbe elsőként. Ez egy teljesen másmilyen játszma, mint amit a piacon játszanak a kofák.
*mondja, bár nem tudja, Sura mennyit ért meg ebből. Nem az eszében kételkedik, hanem abban, hogy megérti-e a hosszú játszmát, a generációkon átívelő tudatos építkezést. Olyasfajta nő benyomását kelti, aki egyik pillanatról a másikra él.
Amikor aztán eleget tesz Sura kérésének és kielemzi, megintcsak belefeledkezik a dologba, és nem elég körültekintő. Túlzottan is nyíltan és kendőzetlenül fogalmazza meg a véleményét. Talán úgy gondolta, hogy a nőt - ha pontos a leírás - szórakoztatja majd ez a nyíltság, és így kölcsönösen megspórolnak egymásnak egy csomó udvariaskodással és virágnyelvű cirádázással tarkított tiszteletkört.
Talán be is jött volna Orthus elképzelése, de nem számolt Sura indokolt paranoiájával. Már aközben is feltűnt neki egy-két ideges pillantás jobbra-balra, hogy előadta Surának a megfigyeléseit. A nőnek nehezebb pókerarcot mutatnia, mint az egyébként sokkal érzelemmentesebb és számítóbb Orthusnak.
Így, mikor Sura megemészti az elhangzottakat, nem igazán tudja, hogy mire számítson. És a nő első reakciója azt mutatja, hogy bejött a számítása. Közelebb hajol hát abban a reményben, hogy egy nyíltabb, kendőzetlenebb beszélgetést folytassanak. A pofon annál váratlanabbul éri, ahogyan az is, hogy Sura felpattan a helyéről.
Egy másodpercig döbbenten ül a helyén és fájlalja a pofont. Megfigyelőképessége is cserbenhagyja most, nem veszi észre, hogy Sura oldalra pillantgat, fenyegetéstől tartva.
Végül zavartan megköszörüli a torkát, és lassan felkel az ültéből. Nem fenyegető módon, inkább csak mert az illem megköveteli, hogy ne üljön, miközben egy nő áll mellette.*
- Elismerem, hogy túl messzire mentem a szavaimmal. Kérem, fogadja el a bocsánatkérésemet. Sajnos néha túlzottan is belefeledkezem a saját bölcselkedésembe.
*mondja egy rövid főhajtás kíséretében. A pofon nyoma ott vöröslik még az arcán, és érzi is, de nem nyúl oda.*
- Kérem, ha nem bántottam meg nagyon, engedje meg hogy kiengeszteljem.
*A székre mutat Sura mögött, így kérve hogy üljön vissza. Ő maga csak akkor foglal ismét helyet, ha Sura is úgy dönt.*
*Sura válaszára a bármit eladni tudó kalmárokról bólint, de aztán így felel.*
- Igen, vannak ilyen kereskedők. Nagyon ügyesek, közülük sokan válnak azokká a bizonyos hirtelen meggazdagodó vagyonosokká.
Ám ők a gyors meggazdagodás oltárán feláldozzák a hosszútávú, folyamatos vagyonosodást. Az ilyen kalmároknak egyszeri vevőik vannak. Ha van is olyan vevőjük aki visszajár, bármelyik üzlettel elveszíthetik. Mert mindenáron azonnali hasznot akarnak.
Én másfajta kereskedő vagyok. Vevőköröm van, és folyamatosan bővítem, de nem akárkivel. El akarom érni, hogy amikor a legvagyonosabbaknak kell valami, a Morthimer név jusson eszükbe elsőként. Ez egy teljesen másmilyen játszma, mint amit a piacon játszanak a kofák.
*mondja, bár nem tudja, Sura mennyit ért meg ebből. Nem az eszében kételkedik, hanem abban, hogy megérti-e a hosszú játszmát, a generációkon átívelő tudatos építkezést. Olyasfajta nő benyomását kelti, aki egyik pillanatról a másikra él.
Amikor aztán eleget tesz Sura kérésének és kielemzi, megintcsak belefeledkezik a dologba, és nem elég körültekintő. Túlzottan is nyíltan és kendőzetlenül fogalmazza meg a véleményét. Talán úgy gondolta, hogy a nőt - ha pontos a leírás - szórakoztatja majd ez a nyíltság, és így kölcsönösen megspórolnak egymásnak egy csomó udvariaskodással és virágnyelvű cirádázással tarkított tiszteletkört.
Talán be is jött volna Orthus elképzelése, de nem számolt Sura indokolt paranoiájával. Már aközben is feltűnt neki egy-két ideges pillantás jobbra-balra, hogy előadta Surának a megfigyeléseit. A nőnek nehezebb pókerarcot mutatnia, mint az egyébként sokkal érzelemmentesebb és számítóbb Orthusnak.
Így, mikor Sura megemészti az elhangzottakat, nem igazán tudja, hogy mire számítson. És a nő első reakciója azt mutatja, hogy bejött a számítása. Közelebb hajol hát abban a reményben, hogy egy nyíltabb, kendőzetlenebb beszélgetést folytassanak. A pofon annál váratlanabbul éri, ahogyan az is, hogy Sura felpattan a helyéről.
Egy másodpercig döbbenten ül a helyén és fájlalja a pofont. Megfigyelőképessége is cserbenhagyja most, nem veszi észre, hogy Sura oldalra pillantgat, fenyegetéstől tartva.
Végül zavartan megköszörüli a torkát, és lassan felkel az ültéből. Nem fenyegető módon, inkább csak mert az illem megköveteli, hogy ne üljön, miközben egy nő áll mellette.*
- Elismerem, hogy túl messzire mentem a szavaimmal. Kérem, fogadja el a bocsánatkérésemet. Sajnos néha túlzottan is belefeledkezem a saját bölcselkedésembe.
*mondja egy rövid főhajtás kíséretében. A pofon nyoma ott vöröslik még az arcán, és érzi is, de nem nyúl oda.*
- Kérem, ha nem bántottam meg nagyon, engedje meg hogy kiengeszteljem.
*A székre mutat Sura mögött, így kérve hogy üljön vissza. Ő maga csak akkor foglal ismét helyet, ha Sura is úgy dönt.*
6445. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-11-27 10:57:44
Üzenet elküldve: 2022-11-27 10:57:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Betérő - kitérő//
*Csak mosolyog a söre mögül a férfira, aki a meglátása szerint, elég lassan és kelletlenül követi Arthenior változását. A konzervatív értékek ilyen időkben kissé felszín alá kerülnek. Idővel persze valószínűleg visszatérnek majd, de fájdalom, az ember élete túl kurta, hogy ilyesmire való várakozással töltsük. Legalábbis Sura szerint.*
- Az igazán jó kereskedő olyasmit is elad, amit az üzletfél egyáltalán nem is tervezett megvenni. *A megjegyzést finom kritika pora borítja, de könnyedén ejti, hiszen azért tisztában van vele, hogy a kufárkodás a férfi asztala, ő csupán laikusként véleményez.
A tálról újabb darabka sajtot csen, és felvont szemöldökkel várja a kiértékelést. Szórakoztató játéknak veszi az egészet, amiben a kereskedő egyértelműen le akarja majd nyűgözni, hiszen elég jól olvas már a férfiakban, hogy lássa, tetszik neki. A móka azonban elég hamar kényelmetlenül pontos megállapításokká élesedik.
Sura igyekszik a vonásain tartani a derűs mosolyt, de hiába álltatná magát, érzi, hogy egy-egy pillanatra hiteltelenné merevedik. Pillantása lopva körbeszalad. Többször is. Csapdára gyanakszik. A leírás némely eleme túl pontos, hogy félreverje a vészharangokat az ösztöneiben. Az elmúlt hatokban sajnos könnyelműen olyan alakok ügyeibe nyúlt, ami nem szerencsés. Nem tudja még, hogy mekkora bajban van vagy hogy bajban van-e egyáltalán, de a dolog rút iróniája épp abban van, hogy az ilyesmi általában már csak túl későn szokott kiderülni.
Aggodalmai sima modorú fenyegetést vélnek a szavak mögött, de a fogdmegeknek egyelőre nyoma sincs. Nem is tudja, mi az, ami végül hátrébb küldi ez irányú félelmeit. Talán az a számára sem ismeretlen csillogás a férfi szemében.
Nem válaszol azonnal. Kényelmesen kortyol egyet az italából, mint aki alaposan meg akarja rágni magában a hallottakat, hogy aztán szépen szakszerűen kiterítse "talált/nem talált/közel volt/messzebb nem is járhatott volna" tételek szerint. Összességében elismerőn ingatja a fejét, miközben előre dől és egy finom intéssel erre invitálja a másikat is. Bár az imént erre épp csak minimális törekvéssel vesézték ki, de a jelleme kiteregetése mégis csak megkövetel némi diszkréciót ugyebár.*
- Szóval, Orthus Morthimer *kezdi az ajkát megnedvesítve, de a folytatás hirtelen hangnemet vált. Sura tenyere gyors és ha sikerül, akkor bizony kioszt egy csípős kis pofont a férfinak. Eztán fel is pattan, amit lehet a felháborodás jeleként is értelmezni, de Sura gyakorlatias alkat, az ismeretség pedig túl fiatal még, hogy biztosra tudja, nem kell-e iramodnia.*
- Mindig úgy kezdi az ismerkedést, hogy a másikat tolvajnak és szajhának címkézi?
*Csak mosolyog a söre mögül a férfira, aki a meglátása szerint, elég lassan és kelletlenül követi Arthenior változását. A konzervatív értékek ilyen időkben kissé felszín alá kerülnek. Idővel persze valószínűleg visszatérnek majd, de fájdalom, az ember élete túl kurta, hogy ilyesmire való várakozással töltsük. Legalábbis Sura szerint.*
- Az igazán jó kereskedő olyasmit is elad, amit az üzletfél egyáltalán nem is tervezett megvenni. *A megjegyzést finom kritika pora borítja, de könnyedén ejti, hiszen azért tisztában van vele, hogy a kufárkodás a férfi asztala, ő csupán laikusként véleményez.
A tálról újabb darabka sajtot csen, és felvont szemöldökkel várja a kiértékelést. Szórakoztató játéknak veszi az egészet, amiben a kereskedő egyértelműen le akarja majd nyűgözni, hiszen elég jól olvas már a férfiakban, hogy lássa, tetszik neki. A móka azonban elég hamar kényelmetlenül pontos megállapításokká élesedik.
Sura igyekszik a vonásain tartani a derűs mosolyt, de hiába álltatná magát, érzi, hogy egy-egy pillanatra hiteltelenné merevedik. Pillantása lopva körbeszalad. Többször is. Csapdára gyanakszik. A leírás némely eleme túl pontos, hogy félreverje a vészharangokat az ösztöneiben. Az elmúlt hatokban sajnos könnyelműen olyan alakok ügyeibe nyúlt, ami nem szerencsés. Nem tudja még, hogy mekkora bajban van vagy hogy bajban van-e egyáltalán, de a dolog rút iróniája épp abban van, hogy az ilyesmi általában már csak túl későn szokott kiderülni.
Aggodalmai sima modorú fenyegetést vélnek a szavak mögött, de a fogdmegeknek egyelőre nyoma sincs. Nem is tudja, mi az, ami végül hátrébb küldi ez irányú félelmeit. Talán az a számára sem ismeretlen csillogás a férfi szemében.
Nem válaszol azonnal. Kényelmesen kortyol egyet az italából, mint aki alaposan meg akarja rágni magában a hallottakat, hogy aztán szépen szakszerűen kiterítse "talált/nem talált/közel volt/messzebb nem is járhatott volna" tételek szerint. Összességében elismerőn ingatja a fejét, miközben előre dől és egy finom intéssel erre invitálja a másikat is. Bár az imént erre épp csak minimális törekvéssel vesézték ki, de a jelleme kiteregetése mégis csak megkövetel némi diszkréciót ugyebár.*
- Szóval, Orthus Morthimer *kezdi az ajkát megnedvesítve, de a folytatás hirtelen hangnemet vált. Sura tenyere gyors és ha sikerül, akkor bizony kioszt egy csípős kis pofont a férfinak. Eztán fel is pattan, amit lehet a felháborodás jeleként is értelmezni, de Sura gyakorlatias alkat, az ismeretség pedig túl fiatal még, hogy biztosra tudja, nem kell-e iramodnia.*
- Mindig úgy kezdi az ismerkedést, hogy a másikat tolvajnak és szajhának címkézi?
6444. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-11-26 19:55:52
Üzenet elküldve: 2022-11-26 19:55:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Második kör //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Megfélemlíti a nő, de ez talán csak egy pillanatra tántorítja el. Ahogy a mondás is tartja a legőrültebbekkel a legjobb a szex. Ő pedig nem tett még le erről a vágyáról.*
- Természetesen nem. Azt hiszem kell is még ide egy kis pia.* Rendel is hamar még két Törköly pálinkat 24 aranyért. Persze csak azután, hogy jól megbámulta azokat a sötét kebleket. Nagyot is nyel, mert úgy bele süppedne azokba a puha mellekbe. ~ Teysus segít engem be oda! ~ Könyörög istenének.*
- Még szép, hogy tudok, meg van is pár jó csípő mozdulatom.* Kacsint rá cinkosan.*
- Attól függ, hogy mihez lenne kedved. Nekem elég sok mindenhez.* De hiába a sok célozgatás nem adja magát egykönnyen a bestia. Játszik vele, mint macska az egérrel.*
- Ismerkedni legjobban az ágyban lehet, de talán lehet igazad van. Hadd gondolkodjak egy pillanatig.* Most már nem is rejti véka alá a szándékait. Szeretne mihamarabb a nővel szórakozni, ezért hamar ki is talál rá valamit.*
- Mit szólnál egy apró kis játékhoz? Egy ártatlan kis játékhoz? Ha te nyersz, akkor egy órára a játékszered leszek, ha pedig én, akkor fordítva. Egy apró ügyességi játékra gondoltam, aminek a neve ujjszkander. Nem tudom hallottál már róla, vagy sem. Persze, ha félsz, akkor találhatunk más elfoglaltságot is.* Vonja meg a vállait, téve a flegmát. Kíváncsi, hogy erre mit reagál a nő. A pálinkát persze, ami kiérkezik pedig gyorsan tolja is a lány felé. A szesz jó, tompítja az érzékeket, és oldja a hangulatot.*
// Második kör //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Megfélemlíti a nő, de ez talán csak egy pillanatra tántorítja el. Ahogy a mondás is tartja a legőrültebbekkel a legjobb a szex. Ő pedig nem tett még le erről a vágyáról.*
- Természetesen nem. Azt hiszem kell is még ide egy kis pia.* Rendel is hamar még két Törköly pálinkat 24 aranyért
. Persze csak azután, hogy jól megbámulta azokat a sötét kebleket. Nagyot is nyel, mert úgy bele süppedne azokba a puha mellekbe. ~ Teysus segít engem be oda! ~ Könyörög istenének.*- Még szép, hogy tudok, meg van is pár jó csípő mozdulatom.* Kacsint rá cinkosan.*
- Attól függ, hogy mihez lenne kedved. Nekem elég sok mindenhez.* De hiába a sok célozgatás nem adja magát egykönnyen a bestia. Játszik vele, mint macska az egérrel.*
- Ismerkedni legjobban az ágyban lehet, de talán lehet igazad van. Hadd gondolkodjak egy pillanatig.* Most már nem is rejti véka alá a szándékait. Szeretne mihamarabb a nővel szórakozni, ezért hamar ki is talál rá valamit.*
- Mit szólnál egy apró kis játékhoz? Egy ártatlan kis játékhoz? Ha te nyersz, akkor egy órára a játékszered leszek, ha pedig én, akkor fordítva. Egy apró ügyességi játékra gondoltam, aminek a neve ujjszkander. Nem tudom hallottál már róla, vagy sem. Persze, ha félsz, akkor találhatunk más elfoglaltságot is.* Vonja meg a vállait, téve a flegmát. Kíváncsi, hogy erre mit reagál a nő. A pálinkát persze, ami kiérkezik pedig gyorsan tolja is a lány felé. A szesz jó, tompítja az érzékeket, és oldja a hangulatot.*
6443. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-11-23 22:54:37
Üzenet elküldve: 2022-11-23 22:54:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Betérő - kitérő//
*Meglepi a nő válasza, de végső soron igazat kell adnia neki egyben s másban.*
- Valóban sokak számára nyílt meg az út a vagyonosság felé. És sokan próbálják ezt minél látványosabban bizonygatni. De én nem az ő igényeiket lesem. Még nem. Közülük lesznek majd, akik képesek lesznek megőrizni a vagyont. És amikor ez megtörténik, már tudni fogják a különbséget bóvli és valódi ritkaság között. Azok a gazdagok, akik az áraim hallatán sápadozni kezdenek, vagy élcelődni azon, hogy miért olyan drága valami, amihez sokkal olcsóbban is hozzájuthatnának... nos, ők még nincsenek ezen a szinten, és talán soha nem is lesznek. Az igazi vagyonosok tudják, hogy az igazi érték idővel csak még értékesebb lesz.
*feleli bölcselkedve, mivel, mi tagadás, ő is azok táborát erősíti, aki szereti lenyűgözni a gyengébbik nemet a tudásával - ki tudja, mekkora sikerrel.
Aztán pedig Sura kihívás elé állítja, amire nem felel azonnal. Inkább kortyol egyet a söréből, majd ismét végigméri a nőt. Ezúttal azonban másfajta módon, fürkésző és sokkal érzelemmentesebb - mondhatni, ridegebb - tekintettel.*
- Sok kell ahhoz, hogy az ember igazán megismerje a másikat. Pár perc alatt legfeljebb benyomásaink lehetnek a másikról. Amik néha akár alaposan félre is vezethetnek. De azért szívesen elmondom, mik eddig a benyomásaim Önről.
Kegyed nem félős fajta. Ha van értelme, vállalja a kockázatot, de nem vakmerőn. Van menekülési terve, ha a szükség úgy hozná.
Nem naív és nem is szégyenlős. És úgy érzem, a törvény jó oldalán is inkább a józan megfontolás tartja, nem pedig a társadalom tisztelete. Kegyed nem az az ember, aki előtt őrizetlenül otthagynám az erszényemet. De gond nélkül megtenném ha tudom, hogy nyomós érdeke van békén hagyni, mert akkor nem engedne a kísértésnek.
Nem fél használni sem az eszét, sem pedig a bájait. De nem gátlástalan. Vannak határok, amiket saját magának kijelölt.
*mondja, aztán hátradől a székében és érdeklődően, várakozón néz Surára.*
- Hogy érzi, közel voltam a valósághoz, vagy nagyon messze?
*majd még hozzáteszi.*
- Ha megenged egy javaslatot: talán többet érne el, ha butácskábbnak mutatná magát a valóságnál. A szépsége megvan hozzá, hogy bármilyen rangú férfi érdeklődését felkeltse, és elaltassa az éberségét. Ha ezek a férfiak nem tarják sokra az eszét, könnyelműbbek is maradnak.
*Mindezt úgy mondja végig, hogy az arca és a gesztikulációja nem valami sok érzelmet tükröz. Megvannak a kötelező mosolyok és gesztusok, de nem belülről jönnek, inkább begyakorlottnak érződnek. Összességében elég rideg benyomást kelt azzal, hogy az arcáról hiányzik a valódi érzelem. A tekintete is akkor a legelevenebb, amikor éppen fürkész és kiértékel. Mintha ilyenkor lenne elemében.*
*Meglepi a nő válasza, de végső soron igazat kell adnia neki egyben s másban.*
- Valóban sokak számára nyílt meg az út a vagyonosság felé. És sokan próbálják ezt minél látványosabban bizonygatni. De én nem az ő igényeiket lesem. Még nem. Közülük lesznek majd, akik képesek lesznek megőrizni a vagyont. És amikor ez megtörténik, már tudni fogják a különbséget bóvli és valódi ritkaság között. Azok a gazdagok, akik az áraim hallatán sápadozni kezdenek, vagy élcelődni azon, hogy miért olyan drága valami, amihez sokkal olcsóbban is hozzájuthatnának... nos, ők még nincsenek ezen a szinten, és talán soha nem is lesznek. Az igazi vagyonosok tudják, hogy az igazi érték idővel csak még értékesebb lesz.
*feleli bölcselkedve, mivel, mi tagadás, ő is azok táborát erősíti, aki szereti lenyűgözni a gyengébbik nemet a tudásával - ki tudja, mekkora sikerrel.
Aztán pedig Sura kihívás elé állítja, amire nem felel azonnal. Inkább kortyol egyet a söréből, majd ismét végigméri a nőt. Ezúttal azonban másfajta módon, fürkésző és sokkal érzelemmentesebb - mondhatni, ridegebb - tekintettel.*
- Sok kell ahhoz, hogy az ember igazán megismerje a másikat. Pár perc alatt legfeljebb benyomásaink lehetnek a másikról. Amik néha akár alaposan félre is vezethetnek. De azért szívesen elmondom, mik eddig a benyomásaim Önről.
Kegyed nem félős fajta. Ha van értelme, vállalja a kockázatot, de nem vakmerőn. Van menekülési terve, ha a szükség úgy hozná.
Nem naív és nem is szégyenlős. És úgy érzem, a törvény jó oldalán is inkább a józan megfontolás tartja, nem pedig a társadalom tisztelete. Kegyed nem az az ember, aki előtt őrizetlenül otthagynám az erszényemet. De gond nélkül megtenném ha tudom, hogy nyomós érdeke van békén hagyni, mert akkor nem engedne a kísértésnek.
Nem fél használni sem az eszét, sem pedig a bájait. De nem gátlástalan. Vannak határok, amiket saját magának kijelölt.
*mondja, aztán hátradől a székében és érdeklődően, várakozón néz Surára.*
- Hogy érzi, közel voltam a valósághoz, vagy nagyon messze?
*majd még hozzáteszi.*
- Ha megenged egy javaslatot: talán többet érne el, ha butácskábbnak mutatná magát a valóságnál. A szépsége megvan hozzá, hogy bármilyen rangú férfi érdeklődését felkeltse, és elaltassa az éberségét. Ha ezek a férfiak nem tarják sokra az eszét, könnyelműbbek is maradnak.
*Mindezt úgy mondja végig, hogy az arca és a gesztikulációja nem valami sok érzelmet tükröz. Megvannak a kötelező mosolyok és gesztusok, de nem belülről jönnek, inkább begyakorlottnak érződnek. Összességében elég rideg benyomást kelt azzal, hogy az arcáról hiányzik a valódi érzelem. A tekintete is akkor a legelevenebb, amikor éppen fürkész és kiértékel. Mintha ilyenkor lenne elemében.*
6442. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-11-22 06:45:59
Üzenet elküldve: 2022-11-22 06:45:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Betérő - kitérő//
*A bókot mosolygós biccentéssel fogadja. Az ilyesmi egy olyan férfitól, mint a kereskedő, már-már kötelező udvariassági elem, ha van alapja, ha nincs. Sura formás teremtés és van egyfajta megkapó csalafintaság a tekintetében, de őszintén szólva nem az a letaglózó szépség, akin azonnal megakad mindenki szeme.
Míg hallgatja a férfit bele-belekortyol az italába, de ponton csaknem félreszalad a nedű a torkán. Szerencsére pár apró köhintéssel megoldja, de a kacagását már kicsit nehezebb visszafojtani. Udvariassá csendesíti, de kell pár pillanat, míg a magyarázatot is kiböki.*
- Maradjunk annyiban, hogy a vagyonosok körül általában akad olyan, aki meg tudja különböztetni a bóvlit a valódi értéktől.
*Leteszi a korsóját és szórakozottan fordít rajta egyet-egyet, miközben kifejti a dolgot.*
- Artheniorban ama események után a tehetős polgárok töltötték ki a nemesség által hagyott űrt. Sokuk kényszeresen igyekszik ennek a szerepnek megfelelően tetszelegni. De míg a nemesek generációkon át csiszolódott olyanra, amilyen, néhány esztendőnyi jólét ennek nyilvánvalóan csupán groteszk tükörképét tudja kitermelni. Néhányuk talán jól ért a saját üzletéhez, elvégre a mégiscsak megszedték magukat, de a luxus kifinomult élvezete és az ízlés olyasmi, ami nem jár kéz a kézben a pénzzel. Látta már a kelmefestő feleségének a kalapjait? Azok mindent elmondanak. Higgye el!
*Értő mosolygással hallgatja Morthimer szavait. Szereti beszéltetni az embereket. És szerencsére a legtöbb ember nagyon is szeret magáról beszélni. Közben a tekintete néha leragad annál a pecsétgyűrűnél. Nem ismeri fel a címert. Sem családét sem pedig céhét, de amennyi van ezekből, az még nem jelent semmit.*
- Szóval olvas másokban? *kérdi apró éllel, csak hogy kihívásként csiklandozza a másikat a megjegyzés. Az információk és értesülések értékére vonatkozóan nem köt rá a férfi szavaira, pedig egyértelműen látszik, hogy ebben egy rugóra jár az agyuk. Talán ez is csak a játék része, amivel kipuhatolja a másikat.*
- Azt mondja, van érzéke hozzá? *biccenti félre a fejét.* - Bizonyítsa. *Szélesebbre húzódik Sura mosolya, ahogy hátradől. Kíváncsi. Ez nem is vitás. A finom kis pimaszság ezt csak fűszerezi.*
*A bókot mosolygós biccentéssel fogadja. Az ilyesmi egy olyan férfitól, mint a kereskedő, már-már kötelező udvariassági elem, ha van alapja, ha nincs. Sura formás teremtés és van egyfajta megkapó csalafintaság a tekintetében, de őszintén szólva nem az a letaglózó szépség, akin azonnal megakad mindenki szeme.
Míg hallgatja a férfit bele-belekortyol az italába, de ponton csaknem félreszalad a nedű a torkán. Szerencsére pár apró köhintéssel megoldja, de a kacagását már kicsit nehezebb visszafojtani. Udvariassá csendesíti, de kell pár pillanat, míg a magyarázatot is kiböki.*
- Maradjunk annyiban, hogy a vagyonosok körül általában akad olyan, aki meg tudja különböztetni a bóvlit a valódi értéktől.
*Leteszi a korsóját és szórakozottan fordít rajta egyet-egyet, miközben kifejti a dolgot.*
- Artheniorban ama események után a tehetős polgárok töltötték ki a nemesség által hagyott űrt. Sokuk kényszeresen igyekszik ennek a szerepnek megfelelően tetszelegni. De míg a nemesek generációkon át csiszolódott olyanra, amilyen, néhány esztendőnyi jólét ennek nyilvánvalóan csupán groteszk tükörképét tudja kitermelni. Néhányuk talán jól ért a saját üzletéhez, elvégre a mégiscsak megszedték magukat, de a luxus kifinomult élvezete és az ízlés olyasmi, ami nem jár kéz a kézben a pénzzel. Látta már a kelmefestő feleségének a kalapjait? Azok mindent elmondanak. Higgye el!
*Értő mosolygással hallgatja Morthimer szavait. Szereti beszéltetni az embereket. És szerencsére a legtöbb ember nagyon is szeret magáról beszélni. Közben a tekintete néha leragad annál a pecsétgyűrűnél. Nem ismeri fel a címert. Sem családét sem pedig céhét, de amennyi van ezekből, az még nem jelent semmit.*
- Szóval olvas másokban? *kérdi apró éllel, csak hogy kihívásként csiklandozza a másikat a megjegyzés. Az információk és értesülések értékére vonatkozóan nem köt rá a férfi szavaira, pedig egyértelműen látszik, hogy ebben egy rugóra jár az agyuk. Talán ez is csak a játék része, amivel kipuhatolja a másikat.*
- Azt mondja, van érzéke hozzá? *biccenti félre a fejét.* - Bizonyítsa. *Szélesebbre húzódik Sura mosolya, ahogy hátradől. Kíváncsi. Ez nem is vitás. A finom kis pimaszság ezt csak fűszerezi.*
6441. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2022-11-19 07:45:51
Üzenet elküldve: 2022-11-19 07:45:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
* A türelmes pipázás nem minden esetben kedvező egy elfnek. Mostanában eléggé könnyedén vette az életet, de nem a kényelmének köszönhető.
Egy fiatal kisfiú érkezik a fogadóba, aki egy levelet szorongat a kezében.
A pulthoz lépve átnyújtja Sylvarnak, aki kérdő tekintettel veszi el, és olvassa fel. ~ A mesterem hivat? Oh csodálatos... Már csak ez hiányzott. ~ Tekintetével körülnéz, majd utána egy mély sóhajjal tollat ragad és írni kezdi a papírra.
'' Sajnálom, de távoznom kell egy darabon, az élet sajnos így hozta. Minden tisztelettel: Sylvar ''
A tollat az asztalra téve már gyűjti is be a pipáját, nem sok holmija van, szóval hamar feltud készülni az utazásra.
Az ajtón kilépve még egyszer hátra fordul, de után kilép a fogadóból. *
Egy fiatal kisfiú érkezik a fogadóba, aki egy levelet szorongat a kezében.
A pulthoz lépve átnyújtja Sylvarnak, aki kérdő tekintettel veszi el, és olvassa fel. ~ A mesterem hivat? Oh csodálatos... Már csak ez hiányzott. ~ Tekintetével körülnéz, majd utána egy mély sóhajjal tollat ragad és írni kezdi a papírra.
'' Sajnálom, de távoznom kell egy darabon, az élet sajnos így hozta. Minden tisztelettel: Sylvar ''
A tollat az asztalra téve már gyűjti is be a pipáját, nem sok holmija van, szóval hamar feltud készülni az utazásra.
Az ajtón kilépve még egyszer hátra fordul, de után kilép a fogadóból. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7390-7409