//A gwuff, az elf és még egy fél - kiszolgálás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Meg is érkezik a sütemény, nem minden nap eszik ilyet az ember, most is csak valamivel fel akarta dobni a reggelt.*
- Köszönöm. *Húzza maga elé a pulton, a feketével együtt. Nem igazán szokott azt se inni, mert neki túl markáns, de talán ma nem árt, ha jobban észnél van. A kancsóra meg a cukorra pillant, bele is néz, mert el se tudja képzelni mivel kínálhatják. Látszik a tekintetén a "hűha", még ha nem is mondja ki. A cukorból is tesz és a kancsóból is önt, de csak módjával.*
- Micsoda kiszolgálás. *Jegyzi meg egy széles mosollyal, fennkölt elismeréssel a hangjában. A vödör említésére, mintha leverné a verejték, erre ő nem is gondolt.*
- Igen, az talán nem ártana, bár ahogy kinézett, hiába is bástyáznánk körbe, úgyis a másik irányba hajolna ki az ágyból, mikor jön az ingerület. *Jegyzi meg keserűen.*
- Azért bevinnék neki egyet, ha adsz, hátha... *Nem fejezi be a mondatot, de nem is kell. Közben belevág a süteménybe és enni kezdi.*
- Mikor mondtad, hogy itt jó dolgod van, eleinte nem hittem el, de most, hogy látom milyen süteménnyel tömheted magad reggelente... *Gyorsan el is tűnik a sütemény ez alatt a néhány szó alatt már a tányéron maradt habot szedi fel a villával.*
- Mondanám, hogy csókoltatom a szakácsot, de a végén még megkapnád, hogy akkor csókoljam meg a seggét odabenn. *Viccelődik halkan, nehogy aztán benn a konyhán meghallják, közben a mosatlant félretolja és maga elé veszi az italt. Nem gondolta, hogy ilyen gyorsan elfogy a sütemény, de ha valami jó, nem kéreti magát, így a feketét, ami most inkább barnába hajló már, lassan fogja inni. Most még vendégek sincsenek, hogy takargatnia kelljen a haját, nehogy kellemetlen helyzetet szüljön egy találkozás. A tekintete a pohárban örvénylő italra téved, ilyenkor szoktak az emberek elgondolkodni az életük sivár és magányos dolgain jószerével, szerencsére Mik közbeszól.*
- Igazából a kikötőbe tartunk, csak meg akartunk itt állni a városban, mert az út hosszú és a piacot is útba akartuk ejteni. Nyílt egy új késdobáló a dokkok között, azt akarom megnézni, amíg szét nem verik. *Mondja egy sunyi mosollyal a szája szélén, mert bizony a kikötői ivókra ez általában jellemző.*
- Egyedül meg nem szeretek inni, de a tegnap este után, még az is előfordulhat. Manapság nem lehet megbízni senkiben, a kikötőben meg főleg. Ha meg az ember jól érzi magát, gyakran tölti túl a bugykost alkohollal. Jobban járok, ha van, aki becipel a szobába. Gondoltam én, egészen ma hajnalig. Na jó, bevallom, vicces részeg a Doki, csak ki ne verjék a fogát, mert kapok érte. Tudod ő amolyan tudós és gyógyító.*Most mintha kicsit tiszteletteljesebben említené az elfet, mint eddig. Ha megkapja a vödröt felviszi, az ágy mellé teszi, majd jön is vissza, mert bizony az elf alszik, mint akit jól kupánvágtak. De nem ő volt.*
- Lehet a kovácshoz is benézek, még meglátom. *Kotyog tovább, ahogy visszaül.*
- Talán szerzek egy szebb darabot, ha már most jól fut a szekér. Te hogy vagy? Legutóbb többen voltatok, most meg egyedül? Avagy csak... *Vonja meg kérdően a vállát egy fejrándítással, mert szívesen találgatna, de ugyan minek.*
A hozzászólás írója (YIlanda Hyths) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.09.14 15:01:14