Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 343 (6841. - 6860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6860. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-11-07 21:56:06
Üzenet elküldve: 2023-11-07 21:56:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon//
*Rég volt már, amikor egy lenge öltözet, kivillanó kebel miatt felforrt a vére. Persze nem arról van szó, hogy kihűlt volna az ágyéka, egyszerűen egy stabil lelki és testi kapcsolatban élő férfinek már nincs szüksége ilyesmire. Yeza vonzó nő és minden férfi büszke lehet arra, ha megosztja vele az ágyát, ám a báró egészen másként tekint rá. Megmentette a feleségét, Aenaet, hűséges és hasznos szövetségese volt mindig, ahogy ezúttal is.
Ismeri már annyira Denjaart, hogy tudja, ha kudarcot nem is vallott a Kikötőben, merőben másként alakultak a dolgok odaát, mint ahogy tervezte. Nem kérdez rá, nem kufárkodik válaszok után, ha a férfi meg akarja osztani vele titokzatos kikötői kapcsolatát, majd elmondja neki.
A "kinek a szemében" kérdésre nem válaszol, nem érzi úgy, hogy neki tették fel. Elégedetten pöfékel hátra dőlve, hogy a dohány földes jegyekben gazdag ízét egy korty rummal gazdagítsa.
Elégedetten, sőt, győzedelmesen mosolyodik el, amikor a vörössel közös erőfeszítésük - és az ultimátum - meghozza gyümölcsét és Denjaar beadja a derekát, elvetve az erdőmélyi lak ötletét.*
- Csodás. *Ad hangot örömének.
Amikor Denjaar keze a mellé átköltöző Yeza combjára vándorol, érdeklődőn csúszik feljebb kettészelt szemöldöke, láthatóan meglepi, hogy a vörös és az egykori arénabajnok ilyen közeli kapcsolatot ápolnak. Szinte már azt várja, hogy Yeza tenyere a férfi arcán csattanjon mozdulatáért. Ám ez nem történik meg, sőt, Denjaar valamiféle tartozást említ a lánynak, amit - láthatóan - nem aranyban kíván visszakapni. A fürdő és a borotva említésén már csak somolyog.*
- Nem csak úgy nézel ki, de úgy is viselkedsz, mint egy önérzetes törpe. *Jegyzi meg, visszagondolva a férfi belépőjére és dúvad viselkedésére.
Amikor aztán barátja elé áll, hogy jobbját nyújtsa közös vállalkozásuk megpecsételésére, kivár kicsit, hogy még az optimális kivárási időn belül kezet fogjon Denjarral.*
- Megállapodtunk. A Központban az intézőmnél minden rendelésed leadhatod. A hivatalos részre ne legyen gondod, mindent elintézek. *Mondja nagyvonalúan. Persze ő semmit sem fog tenni, vannak erre megfelelő emberei, akik lepapírozzák mindezt.*
- Yeza, ha tartozásod van, tudod, hogy a Kereskedőházra számíthatsz. Ha kívánod, kiegyenlítem én a restanciád. *Mosolyog szélesen. Persze biztosan nem úgy, ahogy azt a vörös tenné, de a lehetőséget megadja neki a menekülésre.
Épp megköttetik az üzlet, amikor újabb érkező gazdagítja a kései társaságot. Aenae jelenik meg köntösben, fázósan átkarolva magát.*
- Kedvesem. *Pattan fel az igric, hogy haragosnak tűnő felesége elé induljon. Vajon tényleg igaz, hogy a házasság után a nők házsártosabbak lesznek?*
- Bocsáss meg, de láthatod, kései vendégünk van. *Fordul mosolyogva félig Denjaar felé, szivaros jobbjával az említett férfi felé intve. Yeza nem vendég, hanem a Kereskedőház tagja, aki a Kalmárban lakik, így neki nem kell indok, hogy ott lehessen.*
- Remélem, nem mi ébresztettünk fel. *Mondja halkabbra fogott hanggal, bár nem suttog, egyszerűen visszafogott kíván lenni.*
- De már végeztünk is. *Az első harmadban lévő szivar másról mesél, hisz még csak nemrég gyújthatta meg. Az viszont alátámasztja szavait, hogy Yeza indulni látszik, hogy intézkedjen a fürdő és Denjaar ügyében. Ha pedig a vörös elindult, akkor hamarosan az egykori arénabajnoknak is jelenése lesz.*
- Leülsz, kincsem? *Kérdi finoman Aenaet. Nincs kedve menni már. Ott a szivar, amit vétek volna hagyni kialudni, és a rum mellé. Szívesen elpöfékelne még a csendes, békés és félhomályos fogadóban. De ha hitvese menni akar, akkor mi mást tehet egy rendes férj, minthogy készségesen követi nejét az ágyba.*
*Rég volt már, amikor egy lenge öltözet, kivillanó kebel miatt felforrt a vére. Persze nem arról van szó, hogy kihűlt volna az ágyéka, egyszerűen egy stabil lelki és testi kapcsolatban élő férfinek már nincs szüksége ilyesmire. Yeza vonzó nő és minden férfi büszke lehet arra, ha megosztja vele az ágyát, ám a báró egészen másként tekint rá. Megmentette a feleségét, Aenaet, hűséges és hasznos szövetségese volt mindig, ahogy ezúttal is.
Ismeri már annyira Denjaart, hogy tudja, ha kudarcot nem is vallott a Kikötőben, merőben másként alakultak a dolgok odaát, mint ahogy tervezte. Nem kérdez rá, nem kufárkodik válaszok után, ha a férfi meg akarja osztani vele titokzatos kikötői kapcsolatát, majd elmondja neki.
A "kinek a szemében" kérdésre nem válaszol, nem érzi úgy, hogy neki tették fel. Elégedetten pöfékel hátra dőlve, hogy a dohány földes jegyekben gazdag ízét egy korty rummal gazdagítsa.
Elégedetten, sőt, győzedelmesen mosolyodik el, amikor a vörössel közös erőfeszítésük - és az ultimátum - meghozza gyümölcsét és Denjaar beadja a derekát, elvetve az erdőmélyi lak ötletét.*
- Csodás. *Ad hangot örömének.
Amikor Denjaar keze a mellé átköltöző Yeza combjára vándorol, érdeklődőn csúszik feljebb kettészelt szemöldöke, láthatóan meglepi, hogy a vörös és az egykori arénabajnok ilyen közeli kapcsolatot ápolnak. Szinte már azt várja, hogy Yeza tenyere a férfi arcán csattanjon mozdulatáért. Ám ez nem történik meg, sőt, Denjaar valamiféle tartozást említ a lánynak, amit - láthatóan - nem aranyban kíván visszakapni. A fürdő és a borotva említésén már csak somolyog.*
- Nem csak úgy nézel ki, de úgy is viselkedsz, mint egy önérzetes törpe. *Jegyzi meg, visszagondolva a férfi belépőjére és dúvad viselkedésére.
Amikor aztán barátja elé áll, hogy jobbját nyújtsa közös vállalkozásuk megpecsételésére, kivár kicsit, hogy még az optimális kivárási időn belül kezet fogjon Denjarral.*
- Megállapodtunk. A Központban az intézőmnél minden rendelésed leadhatod. A hivatalos részre ne legyen gondod, mindent elintézek. *Mondja nagyvonalúan. Persze ő semmit sem fog tenni, vannak erre megfelelő emberei, akik lepapírozzák mindezt.*
- Yeza, ha tartozásod van, tudod, hogy a Kereskedőházra számíthatsz. Ha kívánod, kiegyenlítem én a restanciád. *Mosolyog szélesen. Persze biztosan nem úgy, ahogy azt a vörös tenné, de a lehetőséget megadja neki a menekülésre.
Épp megköttetik az üzlet, amikor újabb érkező gazdagítja a kései társaságot. Aenae jelenik meg köntösben, fázósan átkarolva magát.*
- Kedvesem. *Pattan fel az igric, hogy haragosnak tűnő felesége elé induljon. Vajon tényleg igaz, hogy a házasság után a nők házsártosabbak lesznek?*
- Bocsáss meg, de láthatod, kései vendégünk van. *Fordul mosolyogva félig Denjaar felé, szivaros jobbjával az említett férfi felé intve. Yeza nem vendég, hanem a Kereskedőház tagja, aki a Kalmárban lakik, így neki nem kell indok, hogy ott lehessen.*
- Remélem, nem mi ébresztettünk fel. *Mondja halkabbra fogott hanggal, bár nem suttog, egyszerűen visszafogott kíván lenni.*
- De már végeztünk is. *Az első harmadban lévő szivar másról mesél, hisz még csak nemrég gyújthatta meg. Az viszont alátámasztja szavait, hogy Yeza indulni látszik, hogy intézkedjen a fürdő és Denjaar ügyében. Ha pedig a vörös elindult, akkor hamarosan az egykori arénabajnoknak is jelenése lesz.*
- Leülsz, kincsem? *Kérdi finoman Aenaet. Nincs kedve menni már. Ott a szivar, amit vétek volna hagyni kialudni, és a rum mellé. Szívesen elpöfékelne még a csendes, békés és félhomályos fogadóban. De ha hitvese menni akar, akkor mi mást tehet egy rendes férj, minthogy készségesen követi nejét az ágyba.*
6859. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-11-06 07:00:04
Üzenet elküldve: 2023-11-06 07:00:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon//
*Nem felel a kérdésre, mely már önmagában szinte fürdőzik az önteltségben, hiszen oly sokakat küldött halálba az a lándzsa. Köztük akárki hőse csupán egy. Csupán lépcsőfok a bajnoki cím felé, akinek a hulláján feljebb léphet. Pedig beszéltek róla. Egészen hosszan, de a gladiátornak ő is csak egy kívánatos darab hús, s pont annyira figyel csak rá. Yeza egyelőre nagyon is örül neki, hogy így van. S most, akár csak korábban a neve kapcsán, pimaszul villan csupán a szeme válasz helyett.
A Kikötőt érintő néhány szó viszont szinte rágja a vörös kíváncsiságát. Nem olyannak ismerte meg Denjaar Krultost, aki csak így átenged bármit is, s ha uralkodás helyett bár, de mégis csak előnyös szövetséget kötött, azzal nem ily szűkszavúan nyilatkozna, hanem gőgös önteltséggel mázolná magára újabb győzelemként. Ám most az üzlet tovább gördíti ezen a dolgokat, s úgy tűnik, a kellő nyomás végül megteszi a hatását, s Krultos végül hajlandó kompromisszumot kötni. Remélhetőleg ezzel már a Báró is kiegyezik, s a befektetés kellő kilátást nyer a sikerre és a profitra is.
Az egykor volt Arénabajnok elhatározásából ennyit lefaragni, az már önmagában is nagy dolog, s remélhetőleg Caldorcor is értékeli majd, hogy a meggyőzésben készséges szárnysegéd volt. Az elégedett mosolygást azonban egy pillanat alatt Yeza arcára fagyasztja Krultos megjegyzése. A kölcsön! Az igazat megvallva, a vörös fejéből már teljesen ki is ment a dolog. Sok apróságra figyel, sok mindent észben tart, de a pénzzel szörnyen rosszul bánik. Amióta pedig a Kereskedőház szárnyai alatt van, s nem alapvető léte függ tőle, még rosszabb a helyzet.
A combján végigkúszó simítás jelzi, hogy az adósság túloldala viszont kiegyenlítésre vár. Nevezhetné ezt kicsinyes visszavágásnak is Krultos részéről, de nincs sok alkalma ezen rágódni. Az éji intermezzo az Úrnőt is kicsalta az ágyból.*
- Báróné! *üdvözli finom meghajlással, s most igazán hálás érte, hogy nem akkor jelent meg, mikor épp a Báró székének karfáján ülve támogatta meg Caldorcor érveit.*
- Máris intézem a fürdőt, és előkészülök neked, Bajnokom *fordul Denjaar felé, s ha nem tartóztatják, indul is, hogy a férfinak hátat fordítva már jóval kevésbé készséges mosollyal, néhány szaftos szitkot morzsolgatva az ajkai közt eljárjon a dologban.*
*Nem felel a kérdésre, mely már önmagában szinte fürdőzik az önteltségben, hiszen oly sokakat küldött halálba az a lándzsa. Köztük akárki hőse csupán egy. Csupán lépcsőfok a bajnoki cím felé, akinek a hulláján feljebb léphet. Pedig beszéltek róla. Egészen hosszan, de a gladiátornak ő is csak egy kívánatos darab hús, s pont annyira figyel csak rá. Yeza egyelőre nagyon is örül neki, hogy így van. S most, akár csak korábban a neve kapcsán, pimaszul villan csupán a szeme válasz helyett.
A Kikötőt érintő néhány szó viszont szinte rágja a vörös kíváncsiságát. Nem olyannak ismerte meg Denjaar Krultost, aki csak így átenged bármit is, s ha uralkodás helyett bár, de mégis csak előnyös szövetséget kötött, azzal nem ily szűkszavúan nyilatkozna, hanem gőgös önteltséggel mázolná magára újabb győzelemként. Ám most az üzlet tovább gördíti ezen a dolgokat, s úgy tűnik, a kellő nyomás végül megteszi a hatását, s Krultos végül hajlandó kompromisszumot kötni. Remélhetőleg ezzel már a Báró is kiegyezik, s a befektetés kellő kilátást nyer a sikerre és a profitra is.
Az egykor volt Arénabajnok elhatározásából ennyit lefaragni, az már önmagában is nagy dolog, s remélhetőleg Caldorcor is értékeli majd, hogy a meggyőzésben készséges szárnysegéd volt. Az elégedett mosolygást azonban egy pillanat alatt Yeza arcára fagyasztja Krultos megjegyzése. A kölcsön! Az igazat megvallva, a vörös fejéből már teljesen ki is ment a dolog. Sok apróságra figyel, sok mindent észben tart, de a pénzzel szörnyen rosszul bánik. Amióta pedig a Kereskedőház szárnyai alatt van, s nem alapvető léte függ tőle, még rosszabb a helyzet.
A combján végigkúszó simítás jelzi, hogy az adósság túloldala viszont kiegyenlítésre vár. Nevezhetné ezt kicsinyes visszavágásnak is Krultos részéről, de nincs sok alkalma ezen rágódni. Az éji intermezzo az Úrnőt is kicsalta az ágyból.*
- Báróné! *üdvözli finom meghajlással, s most igazán hálás érte, hogy nem akkor jelent meg, mikor épp a Báró székének karfáján ülve támogatta meg Caldorcor érveit.*
- Máris intézem a fürdőt, és előkészülök neked, Bajnokom *fordul Denjaar felé, s ha nem tartóztatják, indul is, hogy a férfinak hátat fordítva már jóval kevésbé készséges mosollyal, néhány szaftos szitkot morzsolgatva az ajkai közt eljárjon a dologban.*
6858. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-11-05 21:00:28
Üzenet elküldve: 2023-11-05 21:00:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon//
*Viszonylag jól alszik a hazatérésük óta, de nem olyan jól, mint wegtoreni nászutuk során. Könnyen felébred és olyankor nehezen alszik vissza, most a kopogásra riad fel, rögtön felül az ágyban, de nem szól semmit a ruháit magára ráncigáló Cha'ysshoz, csak nézi. Kicsit talán csúnyán, talán szemrehányón is, hogy tényleg hagyja magát, hogy kirángassák az ágyból. Persze nem lehet igazán haragudni rá, hiszen csak most ébredt, ilyenkor bárki morcos lenne, minden bizonnyal maga Cha'yss is az. A férfi távozik, ő pedig visszadől, de elaludni már nem tud, bármennyit forgolódjon és hánykolódjon is. Végül úgy dönt, hogy jobb lesz, ha iszik pár korty vizet, aztán pedig köntöst húz a hálóingére és kimegy az erkélyre.
Éjjel az utca viszonylag csendes, de mégis van benne valami nyugtalanító. Lefelé bámul és ugyan ki nézne fel, de mégis olyan érzése van, hogy valaki figyeli odalentről. Rémülten lép vissza a szobába, bár igyekszik úgy tenni, mintha nem megijedt volna, hanem amúgy is bement volna már. Jó pár perc kell neki, hogy meg tudjon nyugodni, hogy elhitesse magával, hogy csak képzelődött. Ismét megpróbál visszaaludni, de ismét nem sikerül. Mérgelődik kicsit, hogy Cha'yssnak még mindig se híre, se hamva, majd úgy dönt, hogy felderíti, hogy hol is marad el a hites ura?
Mezítláb érkezik, a lábszár középig érő hálóinge fölé bokáig érő köntöst húzott, a selyem nem melegíti túlzottan, ez látszik is és nemcsak abból, hogy fázósan húzza össze magán. Már nagyjából a lépcső tetejéről hallani, hogy érkezik, hiszen esze ágában sincs lopakodni és van egy-két recsegős lépcsőfok.
Persze akár neki is szegezhetné a triónak a kérdést, hogy “mi folyik itt?”, de nem teszi, mégcsak a torkát sem köszörüli meg, hogy felhívja magára a figyelmet. Denjaar - mert rögtön felismeri a városőrség parancsnokát, aki nem igazán vette komolyan Relael baját, annál a törpés esetnél - mintha máris indulóban lenne. És itt van Yeza is. Meg szivar. Mondhatni, hogy semmi rendkívüli, csak wegtoreniek. Nyilván van valahol pár korty rum is. És itt van ő, a kívülálló, aki fázósan húzza magán össze a köntöst, arcán még ott a párna nyoma, a kívülálló, akit egyedül hagytak az ágyban, némi éjjeli szivarozásért. Kicsit haragos, topázsárga pillantása ezt akkor is elárulja, ha az arcvonásait uralja is.*
- ‘Estét.
*Viszonylag jól alszik a hazatérésük óta, de nem olyan jól, mint wegtoreni nászutuk során. Könnyen felébred és olyankor nehezen alszik vissza, most a kopogásra riad fel, rögtön felül az ágyban, de nem szól semmit a ruháit magára ráncigáló Cha'ysshoz, csak nézi. Kicsit talán csúnyán, talán szemrehányón is, hogy tényleg hagyja magát, hogy kirángassák az ágyból. Persze nem lehet igazán haragudni rá, hiszen csak most ébredt, ilyenkor bárki morcos lenne, minden bizonnyal maga Cha'yss is az. A férfi távozik, ő pedig visszadől, de elaludni már nem tud, bármennyit forgolódjon és hánykolódjon is. Végül úgy dönt, hogy jobb lesz, ha iszik pár korty vizet, aztán pedig köntöst húz a hálóingére és kimegy az erkélyre.
Éjjel az utca viszonylag csendes, de mégis van benne valami nyugtalanító. Lefelé bámul és ugyan ki nézne fel, de mégis olyan érzése van, hogy valaki figyeli odalentről. Rémülten lép vissza a szobába, bár igyekszik úgy tenni, mintha nem megijedt volna, hanem amúgy is bement volna már. Jó pár perc kell neki, hogy meg tudjon nyugodni, hogy elhitesse magával, hogy csak képzelődött. Ismét megpróbál visszaaludni, de ismét nem sikerül. Mérgelődik kicsit, hogy Cha'yssnak még mindig se híre, se hamva, majd úgy dönt, hogy felderíti, hogy hol is marad el a hites ura?
Mezítláb érkezik, a lábszár középig érő hálóinge fölé bokáig érő köntöst húzott, a selyem nem melegíti túlzottan, ez látszik is és nemcsak abból, hogy fázósan húzza össze magán. Már nagyjából a lépcső tetejéről hallani, hogy érkezik, hiszen esze ágában sincs lopakodni és van egy-két recsegős lépcsőfok.
Persze akár neki is szegezhetné a triónak a kérdést, hogy “mi folyik itt?”, de nem teszi, mégcsak a torkát sem köszörüli meg, hogy felhívja magára a figyelmet. Denjaar - mert rögtön felismeri a városőrség parancsnokát, aki nem igazán vette komolyan Relael baját, annál a törpés esetnél - mintha máris indulóban lenne. És itt van Yeza is. Meg szivar. Mondhatni, hogy semmi rendkívüli, csak wegtoreniek. Nyilván van valahol pár korty rum is. És itt van ő, a kívülálló, aki fázósan húzza magán össze a köntöst, arcán még ott a párna nyoma, a kívülálló, akit egyedül hagytak az ágyban, némi éjjeli szivarozásért. Kicsit haragos, topázsárga pillantása ezt akkor is elárulja, ha az arcvonásait uralja is.*
- ‘Estét.
6857. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-11-05 17:26:18
Üzenet elküldve: 2023-11-05 17:26:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon//
*Tekintetét élvezettel legelteti a körülöttük legyeskedő Yezán. Hogyisne tenné, ha a leány ily lenge holmit ölt magára!*
-A hősöd. Melyik volt az? *Ajkai széle haloványan rándul. Szeret elrévedni a múltban. Emlékszik rájuk. Legalábbis a legtöbbre. A fontosabbakra, kihívást jelentőkre mindenképp.
Yeza a báró székének karfáján foglal helyet, akár egy cirógatást remélő macska. Ezzel akarva-akaratlanul, de felkínálva látványát a vendégnek.*
-Megelőztek. *Könnyeden ejti a szót a Kikötőt illető kérdésre. Sokkal nehezebb lenne ez, ha nem Relaelről lenne szó.*
-Különös szövetségesre tettem szert. *Látszik, nem óhajtja bő lére ereszteni beszámolóját. Hisz nem ezért van itt.
Yeza is kiveszi a részét a báró narratívájából, ezzel kicsit talán meglepve őt. Nem gondolta, hogy a vörös ily nagy szeletet kap az üzletkötésekből. Mindenesetre a nyelve nem kevésbé van felvágva, mint annak előtte.*
-Rosszabb fajta. *Mosollyal veti tarkóját a karosszék támlájának, miközben Yezára esik pillantása. Szavaiban nincs bántottság vagy rosszallás. Beleszív a visszakapott szivarba, majd kifújja a füstöt, mielőtt újra szólásra nyitná száját.*
-Kinek a szemében?
*Immáron ketten helytelenítik ő ellenében az erdőmélyi tábor dolgát. Sőt! Chay'ss egyenesen ultimátummal kínálja meg. Merően szegezi tekintetét a kereskedőnek, mintha gondolatban kívánná lebirkózni annak akaratát. Ujjai kétszer koppannak a szabad karfán, míg az ajánlaton gondolkodik.*
-Legyen hát. *Böki ki végül kelletlenül.*
-Az Artheniori erdőben verünk tanyát. De az utunk ettől függetlenül Erdőmélyébe vezet majd, s onnan a hegyeknek fel. Ott remélhetünk csak igazi vadat. Egy hosszú vadászat, s visszatérünk a táborba. Bizonyosan az útitársaim is megkönnyebbülnek majd.
*Engednie kell, ha üzletet akar csinálni. Bizonyosan találhatna mást vevőéül, de aligha oly áron és feltételekkel, mint amit a Wegtoreni Kalmárban kaphat.*
-Yeza kedves... *Pillant ki, keze pedig átkarolja a vörös combját.*
-Úgy hiszem, van még nálam némi hiteled. *Nem felejtette el, hogy majd félezer arannyal kurtította meg a vörös.*
-Szeretnék egy vízzel teli dézsát és rád is szükség van. Biztosan jól bánsz a borotvával. *Lopva Chay'ss-re pillant. Kötve hiszi, hogy a tharg úrnő igazítja a férfi szakállát.*
-Lassan úgy festek, mint egy nagyra nőtt törpe. *Végigsimít szakállán, ami igen csak terjengőssé vált az utóbbi időben.*
-Chay'ss? Megállapodtunk? *Szigorú tekintete ismét a férfit fürkészi, miközben komótosan felkászálódik ültéből. Ismét csak jobbját nyújtja a másik felé.*
*Tekintetét élvezettel legelteti a körülöttük legyeskedő Yezán. Hogyisne tenné, ha a leány ily lenge holmit ölt magára!*
-A hősöd. Melyik volt az? *Ajkai széle haloványan rándul. Szeret elrévedni a múltban. Emlékszik rájuk. Legalábbis a legtöbbre. A fontosabbakra, kihívást jelentőkre mindenképp.
Yeza a báró székének karfáján foglal helyet, akár egy cirógatást remélő macska. Ezzel akarva-akaratlanul, de felkínálva látványát a vendégnek.*
-Megelőztek. *Könnyeden ejti a szót a Kikötőt illető kérdésre. Sokkal nehezebb lenne ez, ha nem Relaelről lenne szó.*
-Különös szövetségesre tettem szert. *Látszik, nem óhajtja bő lére ereszteni beszámolóját. Hisz nem ezért van itt.
Yeza is kiveszi a részét a báró narratívájából, ezzel kicsit talán meglepve őt. Nem gondolta, hogy a vörös ily nagy szeletet kap az üzletkötésekből. Mindenesetre a nyelve nem kevésbé van felvágva, mint annak előtte.*
-Rosszabb fajta. *Mosollyal veti tarkóját a karosszék támlájának, miközben Yezára esik pillantása. Szavaiban nincs bántottság vagy rosszallás. Beleszív a visszakapott szivarba, majd kifújja a füstöt, mielőtt újra szólásra nyitná száját.*
-Kinek a szemében?
*Immáron ketten helytelenítik ő ellenében az erdőmélyi tábor dolgát. Sőt! Chay'ss egyenesen ultimátummal kínálja meg. Merően szegezi tekintetét a kereskedőnek, mintha gondolatban kívánná lebirkózni annak akaratát. Ujjai kétszer koppannak a szabad karfán, míg az ajánlaton gondolkodik.*
-Legyen hát. *Böki ki végül kelletlenül.*
-Az Artheniori erdőben verünk tanyát. De az utunk ettől függetlenül Erdőmélyébe vezet majd, s onnan a hegyeknek fel. Ott remélhetünk csak igazi vadat. Egy hosszú vadászat, s visszatérünk a táborba. Bizonyosan az útitársaim is megkönnyebbülnek majd.
*Engednie kell, ha üzletet akar csinálni. Bizonyosan találhatna mást vevőéül, de aligha oly áron és feltételekkel, mint amit a Wegtoreni Kalmárban kaphat.*
-Yeza kedves... *Pillant ki, keze pedig átkarolja a vörös combját.*
-Úgy hiszem, van még nálam némi hiteled. *Nem felejtette el, hogy majd félezer arannyal kurtította meg a vörös.*
-Szeretnék egy vízzel teli dézsát és rád is szükség van. Biztosan jól bánsz a borotvával. *Lopva Chay'ss-re pillant. Kötve hiszi, hogy a tharg úrnő igazítja a férfi szakállát.*
-Lassan úgy festek, mint egy nagyra nőtt törpe. *Végigsimít szakállán, ami igen csak terjengőssé vált az utóbbi időben.*
-Chay'ss? Megállapodtunk? *Szigorú tekintete ismét a férfit fürkészi, miközben komótosan felkászálódik ültéből. Ismét csak jobbját nyújtja a másik felé.*
6856. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-11-05 14:30:06
Üzenet elküldve: 2023-11-05 14:30:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon//
*Az igric természetesen tudja, hogy mire utalt Denjaar, de célszerűbb, ha úgy tesz, mintha nem tudná. Abban viszont tökéletesen igaza van, hogy míg az egykori arénabajnok "csak" az életével játszik, addig neki komolyabb anyagi befektetést jelenthet a társulás. Jobban mondva, míg Denjaar legfeljebb egy sikertelen küldetés után megvonja a vállát és újra városőrnek áll, addig a Kereskedőház aranyak százait bukhatja. A báró nem azért lett az, aki most, mert mindenbe gondolkodás nélkül beleugrott. Aztán most egy az erdőmélyi költözés is. Kész agyrém.*
- Az artheniori erdő is épp _elég_ messze van a várostól. Botorság volna ezért Erdőmélyére menekülni. *Legyint szabad kezével. Denjaar további erősködésére Erdőmélye mellett csak a szemforgatást vált ki belőle.*
- Tehát tisztában vagy mindennel és te mégis oda akarod tenni a székhelyed.
*A férfi váltig állítja, hogy nem háborgatnák az erdő békéjét, de az igric úgy sejti, az arénák világában felcseperedett Denjaar egészen mást ért háborgatás alatt, mint az erdei népek.*
- Pontosan, semmi sem lehetetlen. Ezért bízom a veszélyes küldetéseket olyanokra, mint te és a cimboráid. *Mutat rá helyeselve a kijelentésre. Nem viszi vásárra a bőrét, ha az egyik vevő borzoi-bundát akar, hanem felbérel valakit, aki elmegy oda és levadássza azt a szőrös szörnyeteget.
A megjelenő Yeza megzavarja a beszélgetést, a két szempár a vörös felé fordul. Az igric megadja az esélyt annak is, hogy a lány már régóta rejtőzik az árnyékban és csak az alkalomra várt, hogy megmutassa magát.
Abból, ahogy Denjaar fogadja a vöröst, úgy tűnik, ismerik egymást, főleg abból derül ez ki, ahogy a wegtoreni hellyel kínálja saját fotelje karfáján a lányt. A báró úgy dönt, egyelőre csak figyel, de nem kérdez rá minderre. Főleg, hogy Yeza az ő foteljének ugyanezen részét választja inkább. Hazudna, ha azt mondaná, nem büszke, ám csak joviális mosollyal nyugtázza a tényt.
A kikötői tervek említése megerősíti kezdeti elképzeléseit Yeza és Denjaar ismeretségéről, érdeklődve hallgatja a kibontakozó beszélgetést. A vörös megerősíti korábbi szavait - ezzel bevallva, hogy egy ideje már hallgatózik -, egyetértésük talán már elég lesz, hogy eltántorítsák a férfit a vadontól. Míg a vörös a pulthoz megy, addig az igric veszi vissza a beszélgetés fonalát.*
- Hallottad. Figyelj, a Kereskedőház megtámogatja az indulást, ha *Emeli fel mutatóujját nyomatékosítás gyanánt.* az artheniori erdőben vertek tanyát. Így benne vagyok. Ha nem fogtok szörnyet, akkor is hozhattok nekem vadhúst vagy valami állat bőrét-bundáját. *Ad ultimátumot a férfinek. A visszatérő Yezától megkapja a frissen gyújtott szivart, amit hálás mosollyal fogad el, hogy azután kövér füstöt eregetve dőljön hátra a fotelben. Nagyon elégedettnek tűnik, pedig nemrég még dühös volt, hogy kirángatták Aenae mellől. Közben jót mosolyog, amikor Yeza, lerántva a leplet Denjarról megbélyegzi a férfit. Kérdő mosollyal néz a vörössel kiegészülő arénabajnokra, várva, hogy sikerült-e végre közös erővel kiverni a fejéből ezt az egész erdőmélyés költözést.*
*Az igric természetesen tudja, hogy mire utalt Denjaar, de célszerűbb, ha úgy tesz, mintha nem tudná. Abban viszont tökéletesen igaza van, hogy míg az egykori arénabajnok "csak" az életével játszik, addig neki komolyabb anyagi befektetést jelenthet a társulás. Jobban mondva, míg Denjaar legfeljebb egy sikertelen küldetés után megvonja a vállát és újra városőrnek áll, addig a Kereskedőház aranyak százait bukhatja. A báró nem azért lett az, aki most, mert mindenbe gondolkodás nélkül beleugrott. Aztán most egy az erdőmélyi költözés is. Kész agyrém.*
- Az artheniori erdő is épp _elég_ messze van a várostól. Botorság volna ezért Erdőmélyére menekülni. *Legyint szabad kezével. Denjaar további erősködésére Erdőmélye mellett csak a szemforgatást vált ki belőle.*
- Tehát tisztában vagy mindennel és te mégis oda akarod tenni a székhelyed.
*A férfi váltig állítja, hogy nem háborgatnák az erdő békéjét, de az igric úgy sejti, az arénák világában felcseperedett Denjaar egészen mást ért háborgatás alatt, mint az erdei népek.*
- Pontosan, semmi sem lehetetlen. Ezért bízom a veszélyes küldetéseket olyanokra, mint te és a cimboráid. *Mutat rá helyeselve a kijelentésre. Nem viszi vásárra a bőrét, ha az egyik vevő borzoi-bundát akar, hanem felbérel valakit, aki elmegy oda és levadássza azt a szőrös szörnyeteget.
A megjelenő Yeza megzavarja a beszélgetést, a két szempár a vörös felé fordul. Az igric megadja az esélyt annak is, hogy a lány már régóta rejtőzik az árnyékban és csak az alkalomra várt, hogy megmutassa magát.
Abból, ahogy Denjaar fogadja a vöröst, úgy tűnik, ismerik egymást, főleg abból derül ez ki, ahogy a wegtoreni hellyel kínálja saját fotelje karfáján a lányt. A báró úgy dönt, egyelőre csak figyel, de nem kérdez rá minderre. Főleg, hogy Yeza az ő foteljének ugyanezen részét választja inkább. Hazudna, ha azt mondaná, nem büszke, ám csak joviális mosollyal nyugtázza a tényt.
A kikötői tervek említése megerősíti kezdeti elképzeléseit Yeza és Denjaar ismeretségéről, érdeklődve hallgatja a kibontakozó beszélgetést. A vörös megerősíti korábbi szavait - ezzel bevallva, hogy egy ideje már hallgatózik -, egyetértésük talán már elég lesz, hogy eltántorítsák a férfit a vadontól. Míg a vörös a pulthoz megy, addig az igric veszi vissza a beszélgetés fonalát.*
- Hallottad. Figyelj, a Kereskedőház megtámogatja az indulást, ha *Emeli fel mutatóujját nyomatékosítás gyanánt.* az artheniori erdőben vertek tanyát. Így benne vagyok. Ha nem fogtok szörnyet, akkor is hozhattok nekem vadhúst vagy valami állat bőrét-bundáját. *Ad ultimátumot a férfinek. A visszatérő Yezától megkapja a frissen gyújtott szivart, amit hálás mosollyal fogad el, hogy azután kövér füstöt eregetve dőljön hátra a fotelben. Nagyon elégedettnek tűnik, pedig nemrég még dühös volt, hogy kirángatták Aenae mellől. Közben jót mosolyog, amikor Yeza, lerántva a leplet Denjarról megbélyegzi a férfit. Kérdő mosollyal néz a vörössel kiegészülő arénabajnokra, várva, hogy sikerült-e végre közös erővel kiverni a fejéből ezt az egész erdőmélyés költözést.*
6855. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-11-05 08:56:07
Üzenet elküldve: 2023-11-05 08:56:07
ÚJ
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Újra az úton//
*Kicsit elvigyorodik a meglepett visszakérdezésen. Aztyan olyan képet vágott hozzá, mintha egy rögtönzött csujogatós táncot kért volna tőle.*
- Az. Egy Wruztó nevű ork kérte. *Odabök a papíron, ahová a nevet felvakarta.
Azon már meg sem lepődik, hogy az intéző csak a feketelevest dönti le, és mindennemű harapnivaló nélkül indul is a dolgára. Csak a szokásos.
A végszónak odatűzött kérdésre viszont most Mik képe nyúlik meg kissé. ~Lemaradtam valamiről? Mi dolgunk nekünk a Patkányokkal?~ A sivatagi fejvadászokkal történt eset után egy kicsit félremegy az asszociáció. Mostanában nem járt lennt, de a kérdésről most hirtelen egy székhez kötözött, alaposan megdolgozott kikötői gazfickó ugrik be neki, akit szóra akarnak bírni. Aztán leesik a lyukas rézkrajcár.*
- Ó! Nem. Nem tudok róla, hogy lenne *mondja.* Csak akkor jön elő, amikor a húst hozzák *kacsint, aztán fogja az üres poharat és hátraviszi mosogatásra.
Igen... a kutya nagyságú patkány a pincében. Meggyőződése, hogy az egészet Reeno kezdte terjeszteni, mert úgy sejtette, valaki rákapott, hogy dézsmálja a készletet. Még egy nagy furkósbotot is akasztottak oda az ajtó mellé a nyomaték kedvéért.
~Kutya nagyságú. Az. Xavy már biztos becserkészte volna kocsonyának. A bőréből meg kijönne egy szép új erszény.~
Leteszi a poharat, csen egy kocka szalonnát a deszkáról meg egy brióst a kosárból, aztán felpakol egy újabb adag korsót törölgetni. Ez már csak ilyen megszokott dolog. Ha van forgalom, akkor azért, ha meg nincs, akkor a porosodó hátsó sorokat szokta lepakolni, hogy valamivel elüsse az időt.*
*Kicsit elvigyorodik a meglepett visszakérdezésen. Aztyan olyan képet vágott hozzá, mintha egy rögtönzött csujogatós táncot kért volna tőle.*
- Az. Egy Wruztó nevű ork kérte. *Odabök a papíron, ahová a nevet felvakarta.
Azon már meg sem lepődik, hogy az intéző csak a feketelevest dönti le, és mindennemű harapnivaló nélkül indul is a dolgára. Csak a szokásos.
A végszónak odatűzött kérdésre viszont most Mik képe nyúlik meg kissé. ~Lemaradtam valamiről? Mi dolgunk nekünk a Patkányokkal?~ A sivatagi fejvadászokkal történt eset után egy kicsit félremegy az asszociáció. Mostanában nem járt lennt, de a kérdésről most hirtelen egy székhez kötözött, alaposan megdolgozott kikötői gazfickó ugrik be neki, akit szóra akarnak bírni. Aztán leesik a lyukas rézkrajcár.*
- Ó! Nem. Nem tudok róla, hogy lenne *mondja.* Csak akkor jön elő, amikor a húst hozzák *kacsint, aztán fogja az üres poharat és hátraviszi mosogatásra.
Igen... a kutya nagyságú patkány a pincében. Meggyőződése, hogy az egészet Reeno kezdte terjeszteni, mert úgy sejtette, valaki rákapott, hogy dézsmálja a készletet. Még egy nagy furkósbotot is akasztottak oda az ajtó mellé a nyomaték kedvéért.
~Kutya nagyságú. Az. Xavy már biztos becserkészte volna kocsonyának. A bőréből meg kijönne egy szép új erszény.~
Leteszi a poharat, csen egy kocka szalonnát a deszkáról meg egy brióst a kosárból, aztán felpakol egy újabb adag korsót törölgetni. Ez már csak ilyen megszokott dolog. Ha van forgalom, akkor azért, ha meg nincs, akkor a porosodó hátsó sorokat szokta lepakolni, hogy valamivel elüsse az időt.*
6854. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-11-04 08:25:24
Üzenet elküldve: 2023-11-04 08:25:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon//
*Hát végül csak kibukik az a név, amit konok játékkal rejtegetett Denaar Krultos elől. A hívásra engedelmesen mozdul, s puha léptekkel gyűri le a távolságot a kandallóig. A tűz táncának fényei üdvözlőn járják körbe az alakját, mintha maga is csupán egy gazda keze alá szelídített lángocska lenne.
Abból a mosolygásból már sejti, hogy az egykori arénabajnok számára a neve nem több egy névnél, s egy apró, kéjes győzelemnél, amiben kedvtelve fürdőzhet.*
- Ismerem *mondja, miközben ellép Denjaar széke mögött. Jobbja finoman végigsimít a férfi vállán.* - A hősömet az Aréna homokján véreztette ki előttem. *A hangja kellemesen doromboló marad. Még ha van is benne némi él, pontosan olyan hízelkedés a Láng Fattyának, ami hájjal kenegeti. Ismeri a fajtáját.
Megtehetné, hogy a felkínált helyre telepszik, de ő tovább lép, s inkább Caldorcor székének karfáján helyezi magát kényelembe. Megtagad, de ad is. A hevenyészve megkötött köntös épp csak eltakarja a keblét. Vagy épp csak nem takarja. Elég egy mozdulat, mellyel hátratűr egy rőt tincset.*
- Azt hittem, a Kikötőben vannak nagyszabású terveid. *Egy kicsit mintha magára ismerne ebben a csapongásban. Krultostól is elvette az élet a célt, az egyedülit, amit valaha ismert, s most mintha nem igazán találná a helyét a világban.*
- Nemes Báróm jól mondja. Az Erdőmélye talán túl nagy kockázat. *Mintha csak Aztyant hallaná.* - Bár nem te lennél az első, aki ott erődöt épít. *A nyakában függő leviatános gyűrűvel babrál, míg tekintete az emlékei közé réved.* - Sylweran. Így hívták. Ő és a kompániája telepedtek meg ott. De az elfek értik a természet szavát *pillant fel Krultosra, aztán felkel és a pulthoz sétál. Nem pohárért megy, hamutálat hoz és gyújt egy másik szivart is.*
- Az az erdő hatalmas. És úgy mondják, az Erdőszellem csak azokat engedi be, akik jó szándékkal érkeznek és tisztelik a törvényeit.
*Az asztalhoz visszaérve leteszi a hamutálat, és újragyújtja Denjaar szivarját a másikról, ha Krultos nem emel kifogást. A friss szivart Caldorcornak nyújtja, a félig már elszívott csonkot pedig visszaadja a másik férfinak.*
- Te viszont wegtoreni vagy. Abból is a rosszabb fajta. *Ezúttal Denjaar mellé telepszik.* - Megszoktad, hogy elveszed, amit akarsz.
*Hát végül csak kibukik az a név, amit konok játékkal rejtegetett Denaar Krultos elől. A hívásra engedelmesen mozdul, s puha léptekkel gyűri le a távolságot a kandallóig. A tűz táncának fényei üdvözlőn járják körbe az alakját, mintha maga is csupán egy gazda keze alá szelídített lángocska lenne.
Abból a mosolygásból már sejti, hogy az egykori arénabajnok számára a neve nem több egy névnél, s egy apró, kéjes győzelemnél, amiben kedvtelve fürdőzhet.*
- Ismerem *mondja, miközben ellép Denjaar széke mögött. Jobbja finoman végigsimít a férfi vállán.* - A hősömet az Aréna homokján véreztette ki előttem. *A hangja kellemesen doromboló marad. Még ha van is benne némi él, pontosan olyan hízelkedés a Láng Fattyának, ami hájjal kenegeti. Ismeri a fajtáját.
Megtehetné, hogy a felkínált helyre telepszik, de ő tovább lép, s inkább Caldorcor székének karfáján helyezi magát kényelembe. Megtagad, de ad is. A hevenyészve megkötött köntös épp csak eltakarja a keblét. Vagy épp csak nem takarja. Elég egy mozdulat, mellyel hátratűr egy rőt tincset.*
- Azt hittem, a Kikötőben vannak nagyszabású terveid. *Egy kicsit mintha magára ismerne ebben a csapongásban. Krultostól is elvette az élet a célt, az egyedülit, amit valaha ismert, s most mintha nem igazán találná a helyét a világban.*
- Nemes Báróm jól mondja. Az Erdőmélye talán túl nagy kockázat. *Mintha csak Aztyant hallaná.* - Bár nem te lennél az első, aki ott erődöt épít. *A nyakában függő leviatános gyűrűvel babrál, míg tekintete az emlékei közé réved.* - Sylweran. Így hívták. Ő és a kompániája telepedtek meg ott. De az elfek értik a természet szavát *pillant fel Krultosra, aztán felkel és a pulthoz sétál. Nem pohárért megy, hamutálat hoz és gyújt egy másik szivart is.*
- Az az erdő hatalmas. És úgy mondják, az Erdőszellem csak azokat engedi be, akik jó szándékkal érkeznek és tisztelik a törvényeit.
*Az asztalhoz visszaérve leteszi a hamutálat, és újragyújtja Denjaar szivarját a másikról, ha Krultos nem emel kifogást. A friss szivart Caldorcornak nyújtja, a félig már elszívott csonkot pedig visszaadja a másik férfinak.*
- Te viszont wegtoreni vagy. Abból is a rosszabb fajta. *Ezúttal Denjaar mellé telepszik.* - Megszoktad, hogy elveszed, amit akarsz.
6853. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-11-03 12:26:37
Üzenet elküldve: 2023-11-03 12:26:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon//
*Természetesen nem Chay'ss fizikumára utalt. Sokkal inkább a tétet, kockázatot kerülni vágyó intelmekre, mit a kereskedő szájából hallott.*
-Olyan messze akarok lenni ettől e várostól, amennyire csak tudok. Már megbocsáss. *Megejt egy félmosolyt. Elvégre Chay'ss igazán megtalálta a számításait itt.*
-És ugyan hova máshova mennél vadra vadászni, mint oda? Persze, tudom, veszélyes... *Emeli fel tenyerét, mielőtt a férfi közbevágna.*
-Hallottam már erről a rejtélyes erőről, mi ott munkálkodik. *Kissé hitetlenkedő kifejezés ül arcára.*
-De mi nem háborgatni akarjuk az erdő békéjét. Semmi sem lehetetlen, Chay'ss! Ezt te tudod a legjobban. *Kötve hiszi, hogy ne tudnák megvetni a lábuk abban a vadonban. Azt sem gondolja, hogy nem mehet oda más, mint holmi aszkétaként élő druidák.
Ő maga is a hang irányába fordul, a félhomályban nem is veszi ki rögtön az alakot. Kell néhány másodperc, mire a vöröslő fürtök helyrerakják benne tulajdonosuk kilétét.*
-Yeza. *Biccent a leány irányába sajátos mosollyal. A kis vadóc sohasem árulta el a nevét neki. A sors fintora, hogy munkaadója az, ki végül megosztja vele e titkot.*
-Foglalj helyet. *Mivel csak két karosszék áll rendelkezésre környezetükben és mindkettő foglalt, nem átall saját ülőalkalmatosságának karfáját megpaskolni maga mellett. Ő maga mit sem sejt a vörös hajkoronával megáldott wegtoreni leány múltjáról; annak ellenére, hogy jóval tűzről pattantabb, nagyjából Alissäna, a kurtizán életútját tudja be Yezáénak is.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.03 12:27:47
*Természetesen nem Chay'ss fizikumára utalt. Sokkal inkább a tétet, kockázatot kerülni vágyó intelmekre, mit a kereskedő szájából hallott.*
-Olyan messze akarok lenni ettől e várostól, amennyire csak tudok. Már megbocsáss. *Megejt egy félmosolyt. Elvégre Chay'ss igazán megtalálta a számításait itt.*
-És ugyan hova máshova mennél vadra vadászni, mint oda? Persze, tudom, veszélyes... *Emeli fel tenyerét, mielőtt a férfi közbevágna.*
-Hallottam már erről a rejtélyes erőről, mi ott munkálkodik. *Kissé hitetlenkedő kifejezés ül arcára.*
-De mi nem háborgatni akarjuk az erdő békéjét. Semmi sem lehetetlen, Chay'ss! Ezt te tudod a legjobban. *Kötve hiszi, hogy ne tudnák megvetni a lábuk abban a vadonban. Azt sem gondolja, hogy nem mehet oda más, mint holmi aszkétaként élő druidák.
Ő maga is a hang irányába fordul, a félhomályban nem is veszi ki rögtön az alakot. Kell néhány másodperc, mire a vöröslő fürtök helyrerakják benne tulajdonosuk kilétét.*
-Yeza. *Biccent a leány irányába sajátos mosollyal. A kis vadóc sohasem árulta el a nevét neki. A sors fintora, hogy munkaadója az, ki végül megosztja vele e titkot.*
-Foglalj helyet. *Mivel csak két karosszék áll rendelkezésre környezetükben és mindkettő foglalt, nem átall saját ülőalkalmatosságának karfáját megpaskolni maga mellett. Ő maga mit sem sejt a vörös hajkoronával megáldott wegtoreni leány múltjáról; annak ellenére, hogy jóval tűzről pattantabb, nagyjából Alissäna, a kurtizán életútját tudja be Yezáénak is.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.11.03 12:27:47
6852. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-11-03 11:26:36
Üzenet elküldve: 2023-11-03 11:26:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Újra az úton//
- Tessék? *Zökkenti ki gondolatából Mik kérdése, de aztán gyorsan összeszedi magát.*
- Igen. A báró visszatértével újra megnyitjuk a Központot. *Válaszol mosolytalan. Az ember azt hihetné, nem örül, hogy újra munkába kell állnia, de ez egyáltalán nem így van. A kereskedőt a kereskedés élteti és ha nem tud kereskedni, nem jelenti a véget, de mégis egészségesebb - és főleg hasznosabb -, ha a pult mögül ad-vesz.
Átveszi az erős feketelevest és belekortyol. Mik mindig eltalálja, hogyan szereti, bár az ő italában nincs nagy flanc.*
- Megrendelés? *Némi meglepettség érződik a hangjában. Úgy tűnik, a Központ eltűnése kisebb űrt hagyott a piacon. Itt az ideje betölteni. Kezébe veszi a papírt, hogy megolvasva megtudja, miféle rendeléssel áll szemben.*
- Intézem. *Mondja tömören, majd kiissza a feketeleves utolsó kortyát.*
- Nem, köszönöm, indulok is. *Veszi el a Kalmár listáját is.*
- A patkánnyal a pincében történt előrelépés? *Kérdi még Miktől. A személyzet szerint egy méretes rágcsáló "garázdálkodik" a pincében, a szobalányok szerint kisebb kutya nagyságú, de a heges arcú tartózkodik tőle, hogy a fehérnép szavára hallgasson.*
- Ha bárki keres, a Központban leszek. *Biccent Miknek még búcsúzva, majd ha senki sem marasztalja, akkor elindul, hogy a piacon át egyenesen a Központba menjen. Ideje, hogy azzal foglalkozzon, amihez a legjobban ért.*
- Tessék? *Zökkenti ki gondolatából Mik kérdése, de aztán gyorsan összeszedi magát.*
- Igen. A báró visszatértével újra megnyitjuk a Központot. *Válaszol mosolytalan. Az ember azt hihetné, nem örül, hogy újra munkába kell állnia, de ez egyáltalán nem így van. A kereskedőt a kereskedés élteti és ha nem tud kereskedni, nem jelenti a véget, de mégis egészségesebb - és főleg hasznosabb -, ha a pult mögül ad-vesz.
Átveszi az erős feketelevest és belekortyol. Mik mindig eltalálja, hogyan szereti, bár az ő italában nincs nagy flanc.*
- Megrendelés? *Némi meglepettség érződik a hangjában. Úgy tűnik, a Központ eltűnése kisebb űrt hagyott a piacon. Itt az ideje betölteni. Kezébe veszi a papírt, hogy megolvasva megtudja, miféle rendeléssel áll szemben.*
- Intézem. *Mondja tömören, majd kiissza a feketeleves utolsó kortyát.*
- Nem, köszönöm, indulok is. *Veszi el a Kalmár listáját is.*
- A patkánnyal a pincében történt előrelépés? *Kérdi még Miktől. A személyzet szerint egy méretes rágcsáló "garázdálkodik" a pincében, a szobalányok szerint kisebb kutya nagyságú, de a heges arcú tartózkodik tőle, hogy a fehérnép szavára hallgasson.*
- Ha bárki keres, a Központban leszek. *Biccent Miknek még búcsúzva, majd ha senki sem marasztalja, akkor elindul, hogy a piacon át egyenesen a Központba menjen. Ideje, hogy azzal foglalkozzon, amihez a legjobban ért.*
6851. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-11-03 00:02:28
Üzenet elküldve: 2023-11-03 00:02:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon//
- Kérlek, ne sértegess! *Fordul vissza, de csak egy pillanatra miközben a rumét indulva elérik Denjaar szavai.*
- Jobb formában vagyok, mint te. és wegotreni vagyok, mint te. *Mutat rá vádlón ujjával és megfordulva az orra alá dörmögi.*
- Még hogy zsíros.
*Azzal nincs baja, hogy kupecnek hívják. Hisz ebből építette a birodalmát, alapozta meg a Kereskedőházat, amely most szinte már önellátó módon működik. Mire visszaér, Denjaar haragja, mint a szalmaláng, kialszik és az egykori arénabajnok már mosolyog. Tölt egy pohárral neki is és visszaül a helyére, a másik poharat a férfinek nyújtja.
Az italt ízlelgetve hallgatja a terveit ecsetelő Denjaart minxekről és wargokról, aztán amikor az említett viadorra terelődik a szó, értőn bólint. Emlékszik Jaerrora, de nem rémlik, miért volt olyan híres. De most már ezt is tudja, a páncélja miatt.*
- Ne tudom, Erdőmélye? *Forgatja ujjai között a poharat elgondolkodva.*
- Ajánlatosabb volna az Artheniorhoz közeli erdőkben erődöt építeni, fenntartani is könnyebb, nem veszélyes és ha bármi történik, a város egy köpésre van. Ha Erdőmélyén bajba kerültök, át kell vágnotok magatok a vadonon, aztán a mocsáron... *Húzza el a száját.*
- Ha ellátmányt akarok küldeni, akkor nekem is komoly kíséretet kell mellé adnom, üzleti szempontból nehéz. *Iszik újra egy kortyot.*
- És... *Folytatná, amikor felnyikordul az a bizonyos deszka a ránehezedő súly alatt. Odapillant, de csak fejjel fordul a hang irányába, hogy a félhomályos fogadón keresztül a megjelenő vörösre fókuszáljon.*
- Yeza, te vagy az? Gyere bátran. *Pillant a mellette ülő felé, bár engedélyt nem kér a saját házában erre.*
- Denjaart már ismered, ugye? *Int beszélgetőtársa felé.*
- Egy italt? *Kérdi még, felemelve a rumos üveget, bár poharat a vörösnek kell hoznia magának.*
- Kérlek, ne sértegess! *Fordul vissza, de csak egy pillanatra miközben a rumét indulva elérik Denjaar szavai.*
- Jobb formában vagyok, mint te. és wegotreni vagyok, mint te. *Mutat rá vádlón ujjával és megfordulva az orra alá dörmögi.*
- Még hogy zsíros.
*Azzal nincs baja, hogy kupecnek hívják. Hisz ebből építette a birodalmát, alapozta meg a Kereskedőházat, amely most szinte már önellátó módon működik. Mire visszaér, Denjaar haragja, mint a szalmaláng, kialszik és az egykori arénabajnok már mosolyog. Tölt egy pohárral neki is és visszaül a helyére, a másik poharat a férfinek nyújtja.
Az italt ízlelgetve hallgatja a terveit ecsetelő Denjaart minxekről és wargokról, aztán amikor az említett viadorra terelődik a szó, értőn bólint. Emlékszik Jaerrora, de nem rémlik, miért volt olyan híres. De most már ezt is tudja, a páncélja miatt.*
- Ne tudom, Erdőmélye? *Forgatja ujjai között a poharat elgondolkodva.*
- Ajánlatosabb volna az Artheniorhoz közeli erdőkben erődöt építeni, fenntartani is könnyebb, nem veszélyes és ha bármi történik, a város egy köpésre van. Ha Erdőmélyén bajba kerültök, át kell vágnotok magatok a vadonon, aztán a mocsáron... *Húzza el a száját.*
- Ha ellátmányt akarok küldeni, akkor nekem is komoly kíséretet kell mellé adnom, üzleti szempontból nehéz. *Iszik újra egy kortyot.*
- És... *Folytatná, amikor felnyikordul az a bizonyos deszka a ránehezedő súly alatt. Odapillant, de csak fejjel fordul a hang irányába, hogy a félhomályos fogadón keresztül a megjelenő vörösre fókuszáljon.*
- Yeza, te vagy az? Gyere bátran. *Pillant a mellette ülő felé, bár engedélyt nem kér a saját házában erre.*
- Denjaart már ismered, ugye? *Int beszélgetőtársa felé.*
- Egy italt? *Kérdi még, felemelve a rumos üveget, bár poharat a vörösnek kell hoznia magának.*
6850. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-11-02 11:02:59
Üzenet elküldve: 2023-11-02 11:02:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fallanann Wellbenn - Nyílt - kiszolgálás//
- Hosszú Gurinn! Mondtam már párszor, vagy nem mondtam már párszor, hogy ez nem gyerekmegőrző?! Ha a fészekalja kölköd lever valamit, az a te kontódra megy, öregem! *Kurjant a lépcső korlátjánál támaszkodó bádogosmester felé.*
- Hé, csipisz! *kapja el az egyik kis kócos kópét.* - Most sült ki a citromos-mézes sütemény. Apádnál biztos van rá pár arany. Menj, szólj a testvéreidnek is! *Valószínűleg ez megteszi majd a hatását, hogy Gurinn inkább gyorsan felhajtsa azt a hatod korsó meleg sört, amit alibiből már vagy egy órája lötyköl, és hazafelé vegye az irányt. Sóher egy fazon a vén lókötő. Biztos nem áll kötélnek, ha a csimoták nyúzni kezdik az édességért. Azokat az aranyakat inkább italra teszi félre, de a nyaggatást sosem bírja sokáig idegekkel.*
- Akkor holnap ilyenkor! *Kezet ráz a pultnál álló kereskedővel, aki igazából most nem is üzleti ügyben jött, de ez most úgyis kicsit sűrű nap a cseverészéshez; meg aztán, mint kiderül, késésben is van, szóval egy gyors elköszönés után kvázi rákontráz a szaladgáló gyerkőcökre a kifelé menetben.
Mik belemélyed a törölgetésbe, mert egy kicsit felgyűltek a száradásra leborogatott poharak előtte. Még jó, hogy a felszolgálásban kivételesen besegít a testvérpár, akiket eredetileg szobalánynak vettek fel ideiglenesen. Ilyenkor mindig kicsit meglódul a forgalom. Ebben az időszakban sokan jönnek el gyertyát gyújtani a halottaiknak a temetőben. A fene tudja, honnan ered a hagyomány, de így van.
Mikor észreveszi a szőke félvér férfi pillantását, abbahagyja a törölgetést és a kendőt a vállára csapva elindul, felé.*
- Üdv a Wegtoreni Kalmárban! *Most, hogy jobban megnézi, feltűnik neki, hogy ami az asztalon hever, nos, biztosan nem az ő étlapjuk. ~Talán a Sellőházé lehet~ fixírozza, de nem veszi el, mert talán a fickó hozta el szuvenírnek. A félreértések elkerülése végett azért inkább odatesz a másik asztalról egyet a Kalmár étel- és itallapjából, ami kicsit rövidebb, kicsit tömörebb, nincsenek rajta se receptek, se történetek, csak a summázott leírás a tételek fantázianeve alatt, no meg az ár.*
- Tetszik a mellényed *biccent a sok zseb praktikumával hivalkodó ruhadarab felé.* - Igazán hasznos. *Ő mondjuk biztos belekeveredne, hogy mit hová tett benne. Tűzszerszámból is hatonta kell újat vennie, mert mindig elhagyja valahol.*
- Ha hozhatok valamit, csak ints *kacsint, aztán összefog pár üres korsót a szomszéd asztalról és ha nem tartóztatják, viszi is a mosogatásra várók közé őket.*
- Hosszú Gurinn! Mondtam már párszor, vagy nem mondtam már párszor, hogy ez nem gyerekmegőrző?! Ha a fészekalja kölköd lever valamit, az a te kontódra megy, öregem! *Kurjant a lépcső korlátjánál támaszkodó bádogosmester felé.*
- Hé, csipisz! *kapja el az egyik kis kócos kópét.* - Most sült ki a citromos-mézes sütemény. Apádnál biztos van rá pár arany. Menj, szólj a testvéreidnek is! *Valószínűleg ez megteszi majd a hatását, hogy Gurinn inkább gyorsan felhajtsa azt a hatod korsó meleg sört, amit alibiből már vagy egy órája lötyköl, és hazafelé vegye az irányt. Sóher egy fazon a vén lókötő. Biztos nem áll kötélnek, ha a csimoták nyúzni kezdik az édességért. Azokat az aranyakat inkább italra teszi félre, de a nyaggatást sosem bírja sokáig idegekkel.*
- Akkor holnap ilyenkor! *Kezet ráz a pultnál álló kereskedővel, aki igazából most nem is üzleti ügyben jött, de ez most úgyis kicsit sűrű nap a cseverészéshez; meg aztán, mint kiderül, késésben is van, szóval egy gyors elköszönés után kvázi rákontráz a szaladgáló gyerkőcökre a kifelé menetben.
Mik belemélyed a törölgetésbe, mert egy kicsit felgyűltek a száradásra leborogatott poharak előtte. Még jó, hogy a felszolgálásban kivételesen besegít a testvérpár, akiket eredetileg szobalánynak vettek fel ideiglenesen. Ilyenkor mindig kicsit meglódul a forgalom. Ebben az időszakban sokan jönnek el gyertyát gyújtani a halottaiknak a temetőben. A fene tudja, honnan ered a hagyomány, de így van.
Mikor észreveszi a szőke félvér férfi pillantását, abbahagyja a törölgetést és a kendőt a vállára csapva elindul, felé.*
- Üdv a Wegtoreni Kalmárban! *Most, hogy jobban megnézi, feltűnik neki, hogy ami az asztalon hever, nos, biztosan nem az ő étlapjuk. ~Talán a Sellőházé lehet~ fixírozza, de nem veszi el, mert talán a fickó hozta el szuvenírnek. A félreértések elkerülése végett azért inkább odatesz a másik asztalról egyet a Kalmár étel- és itallapjából, ami kicsit rövidebb, kicsit tömörebb, nincsenek rajta se receptek, se történetek, csak a summázott leírás a tételek fantázianeve alatt, no meg az ár.*
- Tetszik a mellényed *biccent a sok zseb praktikumával hivalkodó ruhadarab felé.* - Igazán hasznos. *Ő mondjuk biztos belekeveredne, hogy mit hová tett benne. Tűzszerszámból is hatonta kell újat vennie, mert mindig elhagyja valahol.*
- Ha hozhatok valamit, csak ints *kacsint, aztán összefog pár üres korsót a szomszéd asztalról és ha nem tartóztatják, viszi is a mosogatásra várók közé őket.*
6849. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-31 06:41:19
Üzenet elküldve: 2023-10-31 06:41:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon//
*Fázik. Ezen nem változtat az sem, hogy egy hatalmas halom dunyha és prém alá vackolja be magát. Most mégis kénytelen kikászálódni, hogy az irdatlan rendetlenség közt előkerítse azt a pár vastag gyapjúzoknit, amit pár napa elemelt a mosott ruhák közül. Díszpárnák, csecsebecsék, ágy alá tolt felhordott, de soha le nem vitt tálcák, kupacban álló felvett-levett göncök, egy doboz szeg, kalapács, ecset, beszáradt festék, megannyi félbehagyott, terv, amiből hamar elfogyott a lelkesedés. Furcsamód Yeza ebben a káoszban is nagyjából tudja, mit merre dobált szét. Belebújtatja a lábát a meleg zokniba, és már mászna is vissza a takarókupac alá, amikor megüti a fülét a zaj.
A rendetlenség mindent beborító halmai közt futó kis közlekedőfolyosón az ajtóhoz oson, és óvatosan kinyitja. Ismerős hang. Ismerős orgánum.
A kisasztalról magához veszi a karomtőrét és a combjára szíjazza. A térd fölé érő köntös még illőn eltakarja.
Csendesen lép. Mostanra kiismerte már a Kalmár deszkáit. Az odalentről hallatszó beszéd elég ingerült. Wegtoreni mércével ez még akármit jelenthet, de Yeza kicsit se nyugodt a gondolattól, hogy ez a két férfi összeszólalkozik. Leoson a lépcsőn, de csak addig, hogy rálásson a kettősre. Kényes helyzet, mert talán szükség lehet rá, talán kicsit sem kívánatos a jelenléte. Nem szeretné ezt ő eldönteni. Így hát ránehezedik a következő lépcsőfokra, ami kelletlen, szolid nyikordulással sóhajt a bolygatásra, aztán lekuporodik a korlátnak simulva. Ha baj lenne, innen úgysem tudna időben odaérni. Viszont az nem kelt benne jó érzéseket, hogy az egykori gladiátor fegyverben és vértben van, míg Caldorcor épp csak felöltözve.*
*Fázik. Ezen nem változtat az sem, hogy egy hatalmas halom dunyha és prém alá vackolja be magát. Most mégis kénytelen kikászálódni, hogy az irdatlan rendetlenség közt előkerítse azt a pár vastag gyapjúzoknit, amit pár napa elemelt a mosott ruhák közül. Díszpárnák, csecsebecsék, ágy alá tolt felhordott, de soha le nem vitt tálcák, kupacban álló felvett-levett göncök, egy doboz szeg, kalapács, ecset, beszáradt festék, megannyi félbehagyott, terv, amiből hamar elfogyott a lelkesedés. Furcsamód Yeza ebben a káoszban is nagyjából tudja, mit merre dobált szét. Belebújtatja a lábát a meleg zokniba, és már mászna is vissza a takarókupac alá, amikor megüti a fülét a zaj.
A rendetlenség mindent beborító halmai közt futó kis közlekedőfolyosón az ajtóhoz oson, és óvatosan kinyitja. Ismerős hang. Ismerős orgánum.
A kisasztalról magához veszi a karomtőrét és a combjára szíjazza. A térd fölé érő köntös még illőn eltakarja.
Csendesen lép. Mostanra kiismerte már a Kalmár deszkáit. Az odalentről hallatszó beszéd elég ingerült. Wegtoreni mércével ez még akármit jelenthet, de Yeza kicsit se nyugodt a gondolattól, hogy ez a két férfi összeszólalkozik. Leoson a lépcsőn, de csak addig, hogy rálásson a kettősre. Kényes helyzet, mert talán szükség lehet rá, talán kicsit sem kívánatos a jelenléte. Nem szeretné ezt ő eldönteni. Így hát ránehezedik a következő lépcsőfokra, ami kelletlen, szolid nyikordulással sóhajt a bolygatásra, aztán lekuporodik a korlátnak simulva. Ha baj lenne, innen úgysem tudna időben odaérni. Viszont az nem kelt benne jó érzéseket, hogy az egykori gladiátor fegyverben és vértben van, míg Caldorcor épp csak felöltözve.*
6848. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-30 22:15:05
Üzenet elküldve: 2023-10-30 22:15:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon//
*Nem vág közbe, pedig lenne mondandója bőven. Chay'ss - ahogy az egy kereskedőtől elvárható - csak az érme egyik felét mutatja fénybe, igazságtartalmat ő csak keresni tudna szavai mögött. A féligazságok pedig majdnem annyira dühítik, mint a hazugságok.
Parttalan a vita, s pontosan tudja, szópárbajban aligha kerekedne a kereskedő fölé. Ő nem a szavak embere. Épp ezért kopognak ujjai a sárkányt ábrázoló kardmarkolaton türelmetlen. Fújtat, akár a bika, de nem moccan. Természetesen állva marad, onnan vizslatja, ahogy a kereskedő rumért megy.*
-A Te szádból jönnek a szavak, de egy zsíros, artheniori kupecet hallok. *Undorodva fintorog. Ha nem szorult volna belé némi jó modor, most kiköpne. Egy pillanatig még így áll, majd mikor úgy érzi, pattanásig feszül a helyzet, a fintor mosolyba, majd vigyorba húzódik. Végül halkan, de annál kedélyesebben felkacag. Lehuppan az igric melletti fotelba és a kitöltött rum után nyúl. Mondják Wegtorenben, nagyurak között az üzlet olyan, mint egy jól sikerült lakodalom; nem folyhat le némi viszállyal körített vérfakasztás nélkül. Ő megmarad ezúttal az előbbinél.*
-Bármire, mi értéket képviselhet. A warg bundára ugyanúgy, mint a minxére. De ami engem igazán érdekel...
*Fészkelődve dől előre Látszólag úgy tette túl magát az iménti közjátékon, mintha mindennapos lenne az ilyesmi.*
-Az a tretil. Szárnyas fenevadak. Volt egy Jaerrao nevű félvér viador, emlékszel? Azt állította magáról, hogy nem fogja kard. Egész sokáig is húzta, míg az a pengetáncos le nem röpítette a fejét. De a fickó nem azért húzta oly soká, mert különösebben ügyes volt. *Megrázza fejét. Tekintetében különös fényt csempészik a kandalló tüze.*
-Tretil bőréből készített pikkelyvértet viselt magán tetőtől talpig. Egy kisebb vagyont ér, mint mondották.
*Nagyot kortyol a rumból.*
-Épp ezért nem is kifejezetten Erdőmélyét célzom. Persze kapóra jön a közelsége... De a hegyek lábánál akarok tetőt lelni a fejünk fölé. Mondják, lelhető ott bedőlt őrtorony és romvár is. Meglátjuk. Legalább oly veszélyes bestiák vannak ott a hegyek között is, mint Erdőmélyén.
*Combjára csapja szabad kezét, mint aki szavai végéhez ért.*
-Mesterember kell majd ide. Ahogy mondod. Bízom benne, hogy találunk ilyet. De elébb legyen meg a vad! *Emeli pohara maradékát koccintásra.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.30 22:17:19
*Nem vág közbe, pedig lenne mondandója bőven. Chay'ss - ahogy az egy kereskedőtől elvárható - csak az érme egyik felét mutatja fénybe, igazságtartalmat ő csak keresni tudna szavai mögött. A féligazságok pedig majdnem annyira dühítik, mint a hazugságok.
Parttalan a vita, s pontosan tudja, szópárbajban aligha kerekedne a kereskedő fölé. Ő nem a szavak embere. Épp ezért kopognak ujjai a sárkányt ábrázoló kardmarkolaton türelmetlen. Fújtat, akár a bika, de nem moccan. Természetesen állva marad, onnan vizslatja, ahogy a kereskedő rumért megy.*
-A Te szádból jönnek a szavak, de egy zsíros, artheniori kupecet hallok. *Undorodva fintorog. Ha nem szorult volna belé némi jó modor, most kiköpne. Egy pillanatig még így áll, majd mikor úgy érzi, pattanásig feszül a helyzet, a fintor mosolyba, majd vigyorba húzódik. Végül halkan, de annál kedélyesebben felkacag. Lehuppan az igric melletti fotelba és a kitöltött rum után nyúl. Mondják Wegtorenben, nagyurak között az üzlet olyan, mint egy jól sikerült lakodalom; nem folyhat le némi viszállyal körített vérfakasztás nélkül. Ő megmarad ezúttal az előbbinél.*
-Bármire, mi értéket képviselhet. A warg bundára ugyanúgy, mint a minxére. De ami engem igazán érdekel...
*Fészkelődve dől előre Látszólag úgy tette túl magát az iménti közjátékon, mintha mindennapos lenne az ilyesmi.*
-Az a tretil. Szárnyas fenevadak. Volt egy Jaerrao nevű félvér viador, emlékszel? Azt állította magáról, hogy nem fogja kard. Egész sokáig is húzta, míg az a pengetáncos le nem röpítette a fejét. De a fickó nem azért húzta oly soká, mert különösebben ügyes volt. *Megrázza fejét. Tekintetében különös fényt csempészik a kandalló tüze.*
-Tretil bőréből készített pikkelyvértet viselt magán tetőtől talpig. Egy kisebb vagyont ér, mint mondották.
*Nagyot kortyol a rumból.*
-Épp ezért nem is kifejezetten Erdőmélyét célzom. Persze kapóra jön a közelsége... De a hegyek lábánál akarok tetőt lelni a fejünk fölé. Mondják, lelhető ott bedőlt őrtorony és romvár is. Meglátjuk. Legalább oly veszélyes bestiák vannak ott a hegyek között is, mint Erdőmélyén.
*Combjára csapja szabad kezét, mint aki szavai végéhez ért.*
-Mesterember kell majd ide. Ahogy mondod. Bízom benne, hogy találunk ilyet. De elébb legyen meg a vad! *Emeli pohara maradékát koccintásra.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.30 22:17:19
6847. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-30 13:32:37
Üzenet elküldve: 2023-10-30 13:32:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon//
*Denjaar, mint minden wegotreni, hirtelen haragú, szenvedélyes férfi és ennek megfelelően reagál az igric szavaira. A báró nem hőköl hátra a felpattanó egykori arénabajnok elől csak hátradől ültében, hogy onnan nézhessen fel a dúvadként viselkedő férfire. Sárga tekintete nyugodt, arca mosolytalan, de nem komor.*
- Szarok én a városőrségre, az asszonyomat onnan rabolták el és csaknem megnyomorították, a városőrség inkompetenciája miatt meghalhatott volna, ha én nem szervezek csapatot a kiszabadítására. Ne beszélj nekem a városőrségről. Tőled meg nem azt vártam, hogy gatyába rázd az őrséget, hanem előnyös üzleti kapcsolatot, fegyverszállítmányokat, hosszútávú ellátmány-szerződést, ami mindkettőnk számára jövedelmező lett volna. De mit kaptam? *A levegőben hagyja a kérdést, hogy Teysus kardjaként lebegjen Denjaar feje felett. Ő is tudja, hogy mit ígért és mit váltott valóra belőle.*
- A barátom vagy, de "üzleti ajánlattal" jöttél hozzám, aranyak ígéretével csalogattál ki az ágyamból. *Mutat rá, hogy a férfi mit mondott Miknek felindultam az éjjeli fogadó pultjánál állva.*
- Ha a barátomként jössz, nem ezzel kellett volna kezdened, én kereskedő vagyok, erre építettem a birodalmam. Itt csak én kockáztatok, ha olyan üzletet támogatok, amiben nagy a kockázat, még ha a haszon nagy is lehet. *Persze elhallgatja, hogy míg ő aranyat, addig Denjaar és társai az életüket teszik kockára.*
- Ne oktass ki engem barátságról, ha üzlettel jössz és utána feldühít, hogy kereskedőként válaszolok. *Vádolja meg Denjaart az igazsággal. Kettős mérce az, ha ő üzletet akar, nyereséget, de cserébe azt várja el, hogy barátként bánjon vele, ne üzlettársként. Másképp is bejelentkezhetett volna, mondjuk nem éjszaka és nem ilyen hevesen. Nem hit kell ide, hanem biztosíték.*
- Ha adnak, fogadd el, jó Denjaarom, ha ütnek, üss vissza. *Tartja a wegotreni mondás. A férfi érezheti, hogy a haragos szavak nem fognak ki egy olyan rutinos kereskedőn, mint a báró.*
- Ülj már le és ne viselkedj úgy, mint egy dúvad. *Elmereng rajta, mennyire jó név lenne Denjaarra és kompániájára a "dúvadász" kifejezés. Hagyna időt a férfinek, hogy lenyugodjon és tiszta fejjel átgondolja a válaszát. Persze, ha erre nem hajlandó, erőltetni nem fogja.*
- Mondd el, mire akarsz vadászni, az ilyen állati részek feldolgozásához megfelelő szakember kell, a kovácsom kiváló, az acéllal csodát tesz, de nem tudom, boldogul-e az ilyen különleges... *Keresi a szót.* alapanyaggal. Addig hozok egy pohár rumot, mert megfájdult a fejem. *Vallja be. Az ötlet jó, de külön iparágat kellene kiépítenie rá, hogy használható fegyvert, páncélt, felszerelést készíthessenek a szörny-részekből. Ha Denjaar marad, akkor rumot kerít a pultból és poharakat, de nem marad, akkor csak egyedül iszik egyet.*
*Denjaar, mint minden wegotreni, hirtelen haragú, szenvedélyes férfi és ennek megfelelően reagál az igric szavaira. A báró nem hőköl hátra a felpattanó egykori arénabajnok elől csak hátradől ültében, hogy onnan nézhessen fel a dúvadként viselkedő férfire. Sárga tekintete nyugodt, arca mosolytalan, de nem komor.*
- Szarok én a városőrségre, az asszonyomat onnan rabolták el és csaknem megnyomorították, a városőrség inkompetenciája miatt meghalhatott volna, ha én nem szervezek csapatot a kiszabadítására. Ne beszélj nekem a városőrségről. Tőled meg nem azt vártam, hogy gatyába rázd az őrséget, hanem előnyös üzleti kapcsolatot, fegyverszállítmányokat, hosszútávú ellátmány-szerződést, ami mindkettőnk számára jövedelmező lett volna. De mit kaptam? *A levegőben hagyja a kérdést, hogy Teysus kardjaként lebegjen Denjaar feje felett. Ő is tudja, hogy mit ígért és mit váltott valóra belőle.*
- A barátom vagy, de "üzleti ajánlattal" jöttél hozzám, aranyak ígéretével csalogattál ki az ágyamból. *Mutat rá, hogy a férfi mit mondott Miknek felindultam az éjjeli fogadó pultjánál állva.*
- Ha a barátomként jössz, nem ezzel kellett volna kezdened, én kereskedő vagyok, erre építettem a birodalmam. Itt csak én kockáztatok, ha olyan üzletet támogatok, amiben nagy a kockázat, még ha a haszon nagy is lehet. *Persze elhallgatja, hogy míg ő aranyat, addig Denjaar és társai az életüket teszik kockára.*
- Ne oktass ki engem barátságról, ha üzlettel jössz és utána feldühít, hogy kereskedőként válaszolok. *Vádolja meg Denjaart az igazsággal. Kettős mérce az, ha ő üzletet akar, nyereséget, de cserébe azt várja el, hogy barátként bánjon vele, ne üzlettársként. Másképp is bejelentkezhetett volna, mondjuk nem éjszaka és nem ilyen hevesen. Nem hit kell ide, hanem biztosíték.*
- Ha adnak, fogadd el, jó Denjaarom, ha ütnek, üss vissza. *Tartja a wegotreni mondás. A férfi érezheti, hogy a haragos szavak nem fognak ki egy olyan rutinos kereskedőn, mint a báró.*
- Ülj már le és ne viselkedj úgy, mint egy dúvad. *Elmereng rajta, mennyire jó név lenne Denjaarra és kompániájára a "dúvadász" kifejezés. Hagyna időt a férfinek, hogy lenyugodjon és tiszta fejjel átgondolja a válaszát. Persze, ha erre nem hajlandó, erőltetni nem fogja.*
- Mondd el, mire akarsz vadászni, az ilyen állati részek feldolgozásához megfelelő szakember kell, a kovácsom kiváló, az acéllal csodát tesz, de nem tudom, boldogul-e az ilyen különleges... *Keresi a szót.* alapanyaggal. Addig hozok egy pohár rumot, mert megfájdult a fejem. *Vallja be. Az ötlet jó, de külön iparágat kellene kiépítenie rá, hogy használható fegyvert, páncélt, felszerelést készíthessenek a szörny-részekből. Ha Denjaar marad, akkor rumot kerít a pultból és poharakat, de nem marad, akkor csak egyedül iszik egyet.*
6846. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-30 05:46:28
Üzenet elküldve: 2023-10-30 05:46:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Újra az úton//
*Frissen gőzölgő, aromás áldás az elmének. Egy kis pohárkában az intézőnek erősen és feketén, mint a szurok, ahogy a wegtoreniek isszák, és jócskán felütve vízzel Miknek egy nagyobb bögrében, ahogy miden normális ember issza Artheniorban.*
- Újra a nyeregben, hm? *tolja Aztyan elé a feketelevest egy rá jellemzően kissé gyűrött mosollyal. Az intézővel ellentétben Mik az esetek többségében úgy fest, mint akit most köpött ki az ágy. Ha nem ismerné jobban a heges arcút, azt sejtené, egy üdítő légyott után van épp, ami így kisimította.*
- Ó! Majd' elfelejtettem. Megrendelés. *Előhalássza a zsebéből a papirost, amire felvakart minden fontos és kevésbé fontos részletet.* - Nem tudom, hogy foglalkozunk-e ilyesmivel. *Megvonja a vállát. Innen már Aztyan dolga. Még odaadja a fogadóra vonatkozó, szokásos beszerzési listát is, amit Reeno már odakészített.*
- Valami harapnivalót?
*Frissen gőzölgő, aromás áldás az elmének. Egy kis pohárkában az intézőnek erősen és feketén, mint a szurok, ahogy a wegtoreniek isszák, és jócskán felütve vízzel Miknek egy nagyobb bögrében, ahogy miden normális ember issza Artheniorban.*
- Újra a nyeregben, hm? *tolja Aztyan elé a feketelevest egy rá jellemzően kissé gyűrött mosollyal. Az intézővel ellentétben Mik az esetek többségében úgy fest, mint akit most köpött ki az ágy. Ha nem ismerné jobban a heges arcút, azt sejtené, egy üdítő légyott után van épp, ami így kisimította.*
- Ó! Majd' elfelejtettem. Megrendelés. *Előhalássza a zsebéből a papirost, amire felvakart minden fontos és kevésbé fontos részletet.* - Nem tudom, hogy foglalkozunk-e ilyesmivel. *Megvonja a vállát. Innen már Aztyan dolga. Még odaadja a fogadóra vonatkozó, szokásos beszerzési listát is, amit Reeno már odakészített.*
- Valami harapnivalót?
6845. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-30 00:09:36
Üzenet elküldve: 2023-10-30 00:09:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon//
*A kezdeti, szellemes üdvözlést mosollyal fogadja. A kereskedőnek mindig jó beszélőkéje volt, ez tagadhatatlan. Az aggályoskodás és a kétely viszont hamar lehervasztja arcáról a kedélyes vigyort, miközben immáron a felkínált fotelből vizslatja a sárga tekintetet.
A szavak utat találnak füléhez. Tekintete elébb üvegessé, majd dühödté válik. Főleg az utolsó szavakra, ahol már fel is pattan ültéből, hogy villámló tekintettel pillantson a kereskedőre. Amennyiben megpróbálná megállítani benne, hát kitépi kezét az igricéből, hogy vádlón mutasson rá.*
-Hóbort?! *Szólal fel dörgő hangon.*
-Én voltam, ki a gatyájába rázta a Városőrséget, mi énelőttem nem is létezett a lázadás óta! ÉN! Én szedtem össze s képeztem ki őket, Hruätäi! *Fejezi be egy wegtoreni szitokszóval, mi leginkább csak a rabszolgamesterek körében volt elterjedt. Ekképp nevezték azokat a kereskedőket, kik jóval áron felül kínálták legyengült portékáikat. Teljesen véletlen, hogy e kifejezés jött ajkára dühében, mindenesetre ha tekintete nem lenne beszédes, hullámzó mellkasa annál árulkodóbb. Ő se nem kereskedő, se nem diplomata. A nyugodt magabiztosság, mi általában jellemzi, könnyedén kap tűzre.*
-Megmondanám neked, mi a hóbort, de nem lenne illő a Te házadban. *Folytatja immáron jóval csillapodott hangvételben, de összeszűkült szemekkel fürkészi a kalmárt. Nem akar több szót fecsérelni erre. Nem óhajtja magyarázattal illetni az igricet arról, hogyan próbálták derekát meghajlásra kényszeríteni Arthenior új urai, mielőtt szögre akasztotta a köpenyt.*
-Megfizetem a portékád árát. Kizárólagosságot is kapsz. De sosem társulnék olyannal, ki nem hisz az ügyemben. A barátodnak nevezel? Úgy nincs mit bizonyítanom. *Hangja oly kemény, akár az acél, miből a mesterkardot kovácsolják.*
-Amennyiben szeretnél gondolkodni az ajánlaton, még van két napom, mit tetőd alatt tölthetek. *Feldúlt, de csupán az igric szavai miatt. Tudja, hogy van még lap a kezében Cha'yssen túl is. Friss ismeretsége, Orthus alighanem kötélnek áll, ő azonban a bárót preferálta. Hamarost az is kiderül, idejét pocsékolta-e.*
*A kezdeti, szellemes üdvözlést mosollyal fogadja. A kereskedőnek mindig jó beszélőkéje volt, ez tagadhatatlan. Az aggályoskodás és a kétely viszont hamar lehervasztja arcáról a kedélyes vigyort, miközben immáron a felkínált fotelből vizslatja a sárga tekintetet.
A szavak utat találnak füléhez. Tekintete elébb üvegessé, majd dühödté válik. Főleg az utolsó szavakra, ahol már fel is pattan ültéből, hogy villámló tekintettel pillantson a kereskedőre. Amennyiben megpróbálná megállítani benne, hát kitépi kezét az igricéből, hogy vádlón mutasson rá.*
-Hóbort?! *Szólal fel dörgő hangon.*
-Én voltam, ki a gatyájába rázta a Városőrséget, mi énelőttem nem is létezett a lázadás óta! ÉN! Én szedtem össze s képeztem ki őket, Hruätäi! *Fejezi be egy wegtoreni szitokszóval, mi leginkább csak a rabszolgamesterek körében volt elterjedt. Ekképp nevezték azokat a kereskedőket, kik jóval áron felül kínálták legyengült portékáikat. Teljesen véletlen, hogy e kifejezés jött ajkára dühében, mindenesetre ha tekintete nem lenne beszédes, hullámzó mellkasa annál árulkodóbb. Ő se nem kereskedő, se nem diplomata. A nyugodt magabiztosság, mi általában jellemzi, könnyedén kap tűzre.*
-Megmondanám neked, mi a hóbort, de nem lenne illő a Te házadban. *Folytatja immáron jóval csillapodott hangvételben, de összeszűkült szemekkel fürkészi a kalmárt. Nem akar több szót fecsérelni erre. Nem óhajtja magyarázattal illetni az igricet arról, hogyan próbálták derekát meghajlásra kényszeríteni Arthenior új urai, mielőtt szögre akasztotta a köpenyt.*
-Megfizetem a portékád árát. Kizárólagosságot is kapsz. De sosem társulnék olyannal, ki nem hisz az ügyemben. A barátodnak nevezel? Úgy nincs mit bizonyítanom. *Hangja oly kemény, akár az acél, miből a mesterkardot kovácsolják.*
-Amennyiben szeretnél gondolkodni az ajánlaton, még van két napom, mit tetőd alatt tölthetek. *Feldúlt, de csupán az igric szavai miatt. Tudja, hogy van még lap a kezében Cha'yssen túl is. Friss ismeretsége, Orthus alighanem kötélnek áll, ő azonban a bárót preferálta. Hamarost az is kiderül, idejét pocsékolta-e.*
6844. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-29 22:25:35
Üzenet elküldve: 2023-10-29 22:25:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon//
*Denjaar mintha még büszke is lenne rá, hogy Miknek sikerült már csak a nevével kikeltenie az ágyából a főnökét. Az igric lenyeli villás nyelvére toluló gondolatokat és inkább egy korty vízzel öblíti le keserű szavait. Kedveli az egykori arénabajnokot, ez nem vitás, de van benne némi harag is irányába a múltbéli dolgai miatt. Nem kívánja ezeket a szemére hányni, de megfogadja, hogy ezúttal nem fogja megkönnyíteni a dolgát.*
- Kerüllek? *Kérdi lenyelve a kortyot összevont szemöldökkel, majd leteszi a pultra a poharat, hogy a férfi elé állhasson. Lenéz a felé nyújtott jobbra, de némi habozás után elfogadja és baráti alkarszorításban részesíti.*
- Nem jársz templomba. *Teszi hozzá zord mosollyal. Természetesen egyikük sem jár templomba, de talán emiatt kerülték el egymást. Ha van is benne harag, gyorsan elillan az arcáról és helyez mutat a férfinek a kandalló előtt álló két fotel egyikében. Mégsem lehet a pultnál állva, ételmaradék mellett tárgyalni üzletről.*
- Üzleti ajánlat? *Kérdi, hogy időt nyerjen, míg leülnek. Ha megteszik, ha nem, rövid szünet után jelzi, hogy Denjaar folytassa. Amikor meghallja, a férfi mire készül, eltorzul az arca.*
- Erdőmélye? Ez komoly? *Önti kérdésbe aggályait.*
- Mit keresnél abban az istenek verte erdőben, Denjaar? Szörnyvadászat? *Talán, ha nem róla lenne szó, akkor könnyebben bevenné a gyomra az ötletet. Denjaar előbb arénabajnok volt, aztán zsoldos, később városőr, most meg szörnyvadász akar lenni Erdőmélyén. Mintha nem találná a helyét a világban.
Csuklóját sürgetőn forgatva jelzi, hogy igen, tisztában van a szörnyrészek értékével, de azzal is, hogy ezek a szörnyek és vadak veszélyesek, sokszor életveszélyesek. Arról nem beszélve, hogy annak az erdőnek híre van, rossz híre, legalábbis azokra nézve, akik le kívánják vadászni vadjaikat. Tehát olyanokra, mint Denjaar és csapata.*
- Hogy mit gondolok? *Kérdez vissza, hogy időt nyerjen, talán ahhoz, hogy összeszedje a gondolatait és válaszát normálisan a férfi elé tárhassa.*
- Beállítasz ide az éj közepén, kirángatsz az ágyból, hogy közöld, Erdőmélyére mész vadászni a vidék legveszélyesebb szörnyeire. Erre nappal is nemet mondhattam volna. *Bukik ki belőle a válasz, de még mielőtt Denjaar felpattanhatna a jobbja felé nyúl, hogy megakassza vagy megérintse.*
- Barátom, ha az üzletet nézem, akkor adok nektek élelmet, felszerelést, bájitalt, ami kell és elkérem az árát. Annyit megteszek, hogy nem teszek rá semmit. Az ilyen kalandban túl nagy a kockázat és kicsi az esély, hogy a befektetés megtérül. Ha az első küldetés alatt széttépi a csapatot egy irbiszfalka, akkor sosem látok egy dukátot se vissza. Megértheted, hogy erre nem mondhatom, azonnal társulok. *Lenyugszik kicsit, leveszi jobbját Denjaaréról és hátradől, hogy folytathassa.*
- Kizárólagosságot kérek, csak nekem adhatod el, amit szereztek, de egy borzoi-bundát se. *Emeli fel mutatóujját.*
- Az első küldetést megtámogatja a Kereskedőház, aztán a sikerességétől tesszük függővé a továbbiakat. Látni akarom, hogy ez nem egy újabb hóbort, mint a városőrség. Hozz nekem egy értékes szörnyrelikviát vagy fogj be egy gwuffot, csak lássam, hogy amit csinálsz, eredményes. *Komoly képpel néz a férfire, sárga ragadozótekintetében nyoma sincs már az álomnak, éberen fürkészi Denjaart.*
*Denjaar mintha még büszke is lenne rá, hogy Miknek sikerült már csak a nevével kikeltenie az ágyából a főnökét. Az igric lenyeli villás nyelvére toluló gondolatokat és inkább egy korty vízzel öblíti le keserű szavait. Kedveli az egykori arénabajnokot, ez nem vitás, de van benne némi harag is irányába a múltbéli dolgai miatt. Nem kívánja ezeket a szemére hányni, de megfogadja, hogy ezúttal nem fogja megkönnyíteni a dolgát.*
- Kerüllek? *Kérdi lenyelve a kortyot összevont szemöldökkel, majd leteszi a pultra a poharat, hogy a férfi elé állhasson. Lenéz a felé nyújtott jobbra, de némi habozás után elfogadja és baráti alkarszorításban részesíti.*
- Nem jársz templomba. *Teszi hozzá zord mosollyal. Természetesen egyikük sem jár templomba, de talán emiatt kerülték el egymást. Ha van is benne harag, gyorsan elillan az arcáról és helyez mutat a férfinek a kandalló előtt álló két fotel egyikében. Mégsem lehet a pultnál állva, ételmaradék mellett tárgyalni üzletről.*
- Üzleti ajánlat? *Kérdi, hogy időt nyerjen, míg leülnek. Ha megteszik, ha nem, rövid szünet után jelzi, hogy Denjaar folytassa. Amikor meghallja, a férfi mire készül, eltorzul az arca.*
- Erdőmélye? Ez komoly? *Önti kérdésbe aggályait.*
- Mit keresnél abban az istenek verte erdőben, Denjaar? Szörnyvadászat? *Talán, ha nem róla lenne szó, akkor könnyebben bevenné a gyomra az ötletet. Denjaar előbb arénabajnok volt, aztán zsoldos, később városőr, most meg szörnyvadász akar lenni Erdőmélyén. Mintha nem találná a helyét a világban.
Csuklóját sürgetőn forgatva jelzi, hogy igen, tisztában van a szörnyrészek értékével, de azzal is, hogy ezek a szörnyek és vadak veszélyesek, sokszor életveszélyesek. Arról nem beszélve, hogy annak az erdőnek híre van, rossz híre, legalábbis azokra nézve, akik le kívánják vadászni vadjaikat. Tehát olyanokra, mint Denjaar és csapata.*
- Hogy mit gondolok? *Kérdez vissza, hogy időt nyerjen, talán ahhoz, hogy összeszedje a gondolatait és válaszát normálisan a férfi elé tárhassa.*
- Beállítasz ide az éj közepén, kirángatsz az ágyból, hogy közöld, Erdőmélyére mész vadászni a vidék legveszélyesebb szörnyeire. Erre nappal is nemet mondhattam volna. *Bukik ki belőle a válasz, de még mielőtt Denjaar felpattanhatna a jobbja felé nyúl, hogy megakassza vagy megérintse.*
- Barátom, ha az üzletet nézem, akkor adok nektek élelmet, felszerelést, bájitalt, ami kell és elkérem az árát. Annyit megteszek, hogy nem teszek rá semmit. Az ilyen kalandban túl nagy a kockázat és kicsi az esély, hogy a befektetés megtérül. Ha az első küldetés alatt széttépi a csapatot egy irbiszfalka, akkor sosem látok egy dukátot se vissza. Megértheted, hogy erre nem mondhatom, azonnal társulok. *Lenyugszik kicsit, leveszi jobbját Denjaaréról és hátradől, hogy folytathassa.*
- Kizárólagosságot kérek, csak nekem adhatod el, amit szereztek, de egy borzoi-bundát se. *Emeli fel mutatóujját.*
- Az első küldetést megtámogatja a Kereskedőház, aztán a sikerességétől tesszük függővé a továbbiakat. Látni akarom, hogy ez nem egy újabb hóbort, mint a városőrség. Hozz nekem egy értékes szörnyrelikviát vagy fogj be egy gwuffot, csak lássam, hogy amit csinálsz, eredményes. *Komoly képpel néz a férfire, sárga ragadozótekintetében nyoma sincs már az álomnak, éberen fürkészi Denjaart.*
6843. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-29 21:09:50
Üzenet elküldve: 2023-10-29 21:09:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Újra az úton//
*Mióta a báró bezáratta a Központot, kevés munkája akadt. Mivel intézőként tevékenykedik a Kereskedőháznál nem tud intézkedni, ha nincs mit. Ha egy kereskedőnek nincs mivel kereskedni, akkor olyan, mint egy félkarú óriás, tehetetlen. Jobb nem lévén idejét a kovácsműhelyben gyakorolta a hobbiját, a kovácsmesterséget vagy a Kalmárlaki szobájában olvasott, képezte magát.
Amikor hozták a hírt, hogy a báró hazatért, nagyon remélte, hogy a Központot is újra kívánja nyitni. Örült volna, ha újra dolgozhat, hisz ebben érzi otthon magát és jó is benne. Nem is akármilyen jó.
Összeszedi magát és a dolgait, hogy átvihesse a Központba, vállán nyugodtan pihenő sárkánylegyével, sötétzöld, katonásan elegáns ruhájában, frissen nyírt bajusszal sétál le az emeletről komótosan.
Mielőtt a Központba indulna, igyekszik felfrissíteni információit a raktárkészlettel kapcsolatban. Ugyan pontos feljegyzései vannak mindenről, szívesebben hisz a saját szemének.
A pultnál feketelevest rendel magának, jól fog esni a munka előtt. A báró egy új tagról is beszélt vele, akiről nem mondott semmi konkrét, de nem is kérdezte, idővel minden kérdésére kérdés nélkül is választ kap.*
*Mióta a báró bezáratta a Központot, kevés munkája akadt. Mivel intézőként tevékenykedik a Kereskedőháznál nem tud intézkedni, ha nincs mit. Ha egy kereskedőnek nincs mivel kereskedni, akkor olyan, mint egy félkarú óriás, tehetetlen. Jobb nem lévén idejét a kovácsműhelyben gyakorolta a hobbiját, a kovácsmesterséget vagy a Kalmárlaki szobájában olvasott, képezte magát.
Amikor hozták a hírt, hogy a báró hazatért, nagyon remélte, hogy a Központot is újra kívánja nyitni. Örült volna, ha újra dolgozhat, hisz ebben érzi otthon magát és jó is benne. Nem is akármilyen jó.
Összeszedi magát és a dolgait, hogy átvihesse a Központba, vállán nyugodtan pihenő sárkánylegyével, sötétzöld, katonásan elegáns ruhájában, frissen nyírt bajusszal sétál le az emeletről komótosan.
Mielőtt a Központba indulna, igyekszik felfrissíteni információit a raktárkészlettel kapcsolatban. Ugyan pontos feljegyzései vannak mindenről, szívesebben hisz a saját szemének.
A pultnál feketelevest rendel magának, jól fog esni a munka előtt. A báró egy új tagról is beszélt vele, akiről nem mondott semmi konkrét, de nem is kérdezte, idővel minden kérdésére kérdés nélkül is választ kap.*
6842. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-29 20:30:26
Üzenet elküldve: 2023-10-29 20:30:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon//
*Denjaar akaratos és egyben önfejű is. Többek között ezek az attribútumok tették meg a Városőrség fejévé is. Most valóban nem egykori hivatalában jár el, de az ellentmondást ugyanúgy nem viseli jól akárkitől. Nem az a fajta, ki díszes páncélban parolázik vagy hőstetteket regél magáról, de a vakmerő önhittség bizony elengedhetetlen táptalaja annak, aki.
Ebből kifolyólag hajlandó felkelteni évek évadján még egy oly komoly hírnévnek örvendő kereskedőt is, mint Caldorcor. Megbánásnak jele sincs ábrázatán, ahogy a szemmel láthatóan ágyból kirángatott igric közeledtére sajátosan cinkos mosoly terül szét rajta. Kis is veszi ajkai közül a csípős illatú wegtoreni szivart, hogy megfelelően fogadhassa a férfit.*
-Chay'ss. Olyan rég láttalak, hogy azt hittem, kerülsz. *Hunyorog a férfi irányába, miközben kezét nyújtja. Amennyiben a báró elfogadja jobbját, hát wegtoreni módi szerint megszorítja annak alkarját.
Régre nyúlik vissza ismeretségük. Wegtorenen kívül is összesodorta őket a sors szele; együtt hajóztak fel a Kikötőből, hogy nagy dolgokat vigyenek végbe Artheniorban. Ez végső soron meg is valósult, csak éppen külön utakat jártak be hozzá végül. Valószínűsíti, hogy innen fakad a sérelem is, mit kihallani vél Cha'yss szavai mögül.*
-Épp ellenkezőleg! *Támaszkodik meg a pulton, egyúttal félretolja az étel maradékát onnan.*
-Üzleti ajánlatom van számodra. *Hagy némi szünetet, hogy a kalmár is emészthesse az alighanem oly gyakorta ismételt frázist.*
-Csapatot verbuválok. Erdőmélyére indulok, hogy megnézzem magamnak e vidék oly sokat emlegetett szörnyetegeit. És hogy levadásszam őket. Oly sokan próbáltak már megölni sikertelenül... Talán majd nekik sikerül. *Megmosolyogja a gondolatot.*
-A fenevadak bőre, karma, bundája értékes portéka, de neked ezt nem kell ecsetelnem. Nekünk elég egy-két bestiavért... De a többit megkaphatnád Te magad. *Felszökik szemöldöke, várva Cha'yss reakcióját.*
-Felszerelés kell e küldetéshez. Élelem három főnek. Csapda. Meleg ruha. Bájital. Megvásárolom persze én magam, ha nem társulsz. De jó lenne tudni, hogy van vevőnk és nem kell másvalakihez vinnünk az árut. *Tekintetéből olvasható az utolsó szavaihoz társított jelentéstartalom.*
-Mit gondolsz?
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.29 20:32:46
*Denjaar akaratos és egyben önfejű is. Többek között ezek az attribútumok tették meg a Városőrség fejévé is. Most valóban nem egykori hivatalában jár el, de az ellentmondást ugyanúgy nem viseli jól akárkitől. Nem az a fajta, ki díszes páncélban parolázik vagy hőstetteket regél magáról, de a vakmerő önhittség bizony elengedhetetlen táptalaja annak, aki.
Ebből kifolyólag hajlandó felkelteni évek évadján még egy oly komoly hírnévnek örvendő kereskedőt is, mint Caldorcor. Megbánásnak jele sincs ábrázatán, ahogy a szemmel láthatóan ágyból kirángatott igric közeledtére sajátosan cinkos mosoly terül szét rajta. Kis is veszi ajkai közül a csípős illatú wegtoreni szivart, hogy megfelelően fogadhassa a férfit.*
-Chay'ss. Olyan rég láttalak, hogy azt hittem, kerülsz. *Hunyorog a férfi irányába, miközben kezét nyújtja. Amennyiben a báró elfogadja jobbját, hát wegtoreni módi szerint megszorítja annak alkarját.
Régre nyúlik vissza ismeretségük. Wegtorenen kívül is összesodorta őket a sors szele; együtt hajóztak fel a Kikötőből, hogy nagy dolgokat vigyenek végbe Artheniorban. Ez végső soron meg is valósult, csak éppen külön utakat jártak be hozzá végül. Valószínűsíti, hogy innen fakad a sérelem is, mit kihallani vél Cha'yss szavai mögül.*
-Épp ellenkezőleg! *Támaszkodik meg a pulton, egyúttal félretolja az étel maradékát onnan.*
-Üzleti ajánlatom van számodra. *Hagy némi szünetet, hogy a kalmár is emészthesse az alighanem oly gyakorta ismételt frázist.*
-Csapatot verbuválok. Erdőmélyére indulok, hogy megnézzem magamnak e vidék oly sokat emlegetett szörnyetegeit. És hogy levadásszam őket. Oly sokan próbáltak már megölni sikertelenül... Talán majd nekik sikerül. *Megmosolyogja a gondolatot.*
-A fenevadak bőre, karma, bundája értékes portéka, de neked ezt nem kell ecsetelnem. Nekünk elég egy-két bestiavért... De a többit megkaphatnád Te magad. *Felszökik szemöldöke, várva Cha'yss reakcióját.*
-Felszerelés kell e küldetéshez. Élelem három főnek. Csapda. Meleg ruha. Bájital. Megvásárolom persze én magam, ha nem társulsz. De jó lenne tudni, hogy van vevőnk és nem kell másvalakihez vinnünk az árut. *Tekintetéből olvasható az utolsó szavaihoz társított jelentéstartalom.*
-Mit gondolsz?
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.29 20:32:46
6841. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2023-10-28 17:08:27
Üzenet elküldve: 2023-10-28 17:08:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nagyurakkal egy tálból cseresznyézni - zárás//
*Próbaidő. Egy rugóra jár az agyuk. Kurtán bólint az első közös nevezőre. Másokkal is hasonlóan járt el és mostantól majd Aztyan baja lesz a vörös fickó.*
- Legyen. *Szerencse, hogy Lutah nem mondja ki a csikós gondolatot, mert elég fura hasonlat.
A kézfogás után visszadől székébe és kiissza a rumospoharat, hogy elégedetten csettintsen a nyelvével.*
- Nem tudom. Vagy itt vagy a Központban. Ott lakik, de itt is van szobája. *Int hanyag mozdulattal, amerre az emeleti szobák vannak.
A gyűrű szép csecsebecse, de sokkal több egy csinos ékszernél, ami bármelyik férfi kedvére válhat. A gyűrű egy szimbólum, hatalom és lehetőség. Lutahon múlik, hogyan kufárkodik vele.
Nehezebben és lassabban "pattan fel", mint a vörös wegtoreni, de vele együtt áll fel a rumospoharat és a rumot a kis asztalon hagyva.*
- Ha megbocsátasz, akkor én elmegyek pihenni. Hosszú utunk volt és elfáradtam. Majd számolj be a fejleményekről. *Lutahra bízza, mikor és hol teszi majd meg, de a férfinek nincs más kérdése, akkor vele - hogy megmutassa, melyik Aztyan szobája - vagy nélküle, komótosan felsétál a lépcsőn és eltűnik a folyosó végi ajtó mögött, ahol felesége és Yeza ki tudja miféle dolgokat műveltek, míg ők tárgyaltak.*
//Úttalan utakon//
*Nem mondhatni, hogy nem telik el idő, mire a képcső felől felhangzanak a lépések, amelyeket mormolva elmorzsolt zsörtölődés hangja fest alá. Odalent a fogadóban, a kései időt tekintve, minden csendes, csoda, hogy Mik is ébren volt. Ritka az ilyen éjjeli vendég, de most kettő is akadt. Az egyik ráadásul épp a báróval akart tárgyalni és tette ezt olyan meggyőzőn, hogy a pultos kölyök képes volt bekopogni hozzájuk emeleti szobájuk ajtaján. Hogy miért kel ki a meleg, kellemes baldachinos ágyából, a felesége mellől, azt senki se tudja megmondani, de az igric, kissé kócosan és álomtól nehéz tekintettel jelenik meg a lépcsőfordulóban.*
- Denjaar, te anyaszomorító, nem tudtál volna emberi időben megérkezni? *Kérdi rekedtes hangon. Mezítláb van, nadrágban és kigombolt ingben. Otthon van, senki sem szólhatja meg miatta.*
- Különben is, hogy van pofád idetolni a képed? Gondolom, megint kell valami, hogy aztán egy "komolyabb terv" miatt faképnél hagyj. *A hangja nem csak az ébresztés miatt haragos, akad benne némi komoly, múltbéli sérelem is.
Ahogy leért a lépcsőn, a pult mögé sétál és ott morcos arccal kutatni kezd valami után, majd egy poharral a kezében jelenik meg.*
- Milyen aranyról van szó? *Kérdi belekortyolva a poharába, amiben valószínűleg egyszerű víz van.*
*Próbaidő. Egy rugóra jár az agyuk. Kurtán bólint az első közös nevezőre. Másokkal is hasonlóan járt el és mostantól majd Aztyan baja lesz a vörös fickó.*
- Legyen. *Szerencse, hogy Lutah nem mondja ki a csikós gondolatot, mert elég fura hasonlat.
A kézfogás után visszadől székébe és kiissza a rumospoharat, hogy elégedetten csettintsen a nyelvével.*
- Nem tudom. Vagy itt vagy a Központban. Ott lakik, de itt is van szobája. *Int hanyag mozdulattal, amerre az emeleti szobák vannak.
A gyűrű szép csecsebecse, de sokkal több egy csinos ékszernél, ami bármelyik férfi kedvére válhat. A gyűrű egy szimbólum, hatalom és lehetőség. Lutahon múlik, hogyan kufárkodik vele.
Nehezebben és lassabban "pattan fel", mint a vörös wegtoreni, de vele együtt áll fel a rumospoharat és a rumot a kis asztalon hagyva.*
- Ha megbocsátasz, akkor én elmegyek pihenni. Hosszú utunk volt és elfáradtam. Majd számolj be a fejleményekről. *Lutahra bízza, mikor és hol teszi majd meg, de a férfinek nincs más kérdése, akkor vele - hogy megmutassa, melyik Aztyan szobája - vagy nélküle, komótosan felsétál a lépcsőn és eltűnik a folyosó végi ajtó mögött, ahol felesége és Yeza ki tudja miféle dolgokat műveltek, míg ők tárgyaltak.*
//Úttalan utakon//
*Nem mondhatni, hogy nem telik el idő, mire a képcső felől felhangzanak a lépések, amelyeket mormolva elmorzsolt zsörtölődés hangja fest alá. Odalent a fogadóban, a kései időt tekintve, minden csendes, csoda, hogy Mik is ébren volt. Ritka az ilyen éjjeli vendég, de most kettő is akadt. Az egyik ráadásul épp a báróval akart tárgyalni és tette ezt olyan meggyőzőn, hogy a pultos kölyök képes volt bekopogni hozzájuk emeleti szobájuk ajtaján. Hogy miért kel ki a meleg, kellemes baldachinos ágyából, a felesége mellől, azt senki se tudja megmondani, de az igric, kissé kócosan és álomtól nehéz tekintettel jelenik meg a lépcsőfordulóban.*
- Denjaar, te anyaszomorító, nem tudtál volna emberi időben megérkezni? *Kérdi rekedtes hangon. Mezítláb van, nadrágban és kigombolt ingben. Otthon van, senki sem szólhatja meg miatta.*
- Különben is, hogy van pofád idetolni a képed? Gondolom, megint kell valami, hogy aztán egy "komolyabb terv" miatt faképnél hagyj. *A hangja nem csak az ébresztés miatt haragos, akad benne némi komoly, múltbéli sérelem is.
Ahogy leért a lépcsőn, a pult mögé sétál és ott morcos arccal kutatni kezd valami után, majd egy poharral a kezében jelenik meg.*
- Milyen aranyról van szó? *Kérdi belekortyolva a poharába, amiben valószínűleg egyszerű víz van.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7390-7409