//Krultos szobájában//
*Nagyjából úgy reagál a csuklójára maró kézre, ahogy a legtöbb wegtoreni kurtizán tenné: óvatosan. Kivár, hiszen az így lobbant indulat általában szalmaláng életű lobbanás csupán. De látja, hogy a férfi büszkesége háborog, ami felettébb kényes dolog ahhoz, hogy csak így hagyja sértettségében morogva. Leteszi az ollót egy pillanatra, s tenyereit a hegekkel tarkított mellkasra simítja.*
- Aki egyszer látott az Arénában, az nem felejti el, ki vagy, Bajnokom *duruzsolja. Akár hízelgésnek is lehetne nevezni a dolgot, de Yeza pillantásában komolyság ül. Még ő sem kerülne szembe a Láng Fattyával, hiába deresedik már a halántéka.* - De te se felejtsd el, hogy egy rövid ideig volt szerencsém Sylweran erdőmélyi táborában élni, szóval nem a levegőbe beszélek, amikor azt mondom, az a hely jóval több, mint egy sűrű, sötét erdő néhány vérmesebb bestiával. Ne álltasd magad. A város nevelt, ahogy engem is. Aki nem ismeri a módját, úszni sem fog tudni erőből *vonja meg a vállát.* - Kapálózhat egy darabig, de elsüllyed még akkor is ha egy nyugodt tó közepén esik vízbe. Márpedig ha Erdőmélye nem fogad szívesen, az nem nyugodt tó, hanem viharos tenger egy úszóleckéhez. Hidd el. Szükséged lesz egy tapasztalt vezetőre. S ha sikerre akarod vinni a tervedet, figyelsz rá és tanulsz tőle.
*Őszintén szólva Yeza elégtételként élné meg, ha esetleg sor kerülne arra az "én megmondtam"-ra. Nem kedveli Krultost, de tény, hogy hasznos lehet, és persze, mint a wegtoreni virtus esszenciája, az ellenszenve dacára is vonzza a vöröst, mint pillét a gyertyaláng fénye.*
- De nem féltelek. Az aggodalom nem tesz jót a szépségnek *villant pimasz mosolyt, s nekilát annak az elhanyagolt szakállnak. Hagyja, hadd beszéljen a másik is, elvégre úgy szomjazza az új információkat, mint aki már hónapok óta a világtól elzárva tengődik.*
- Hallottam róla *biccent a legyőzött kikötői bajnok említésére* -, bár az nem rémlik, min is akaszkodtál össze a Patkányokkal. *Bizony, a részletek gyakran elvesznek a közszájon forgó hírnév pátosza mögött, pedig sok fontos dolog bújhat meg bennük. Épp ezért figyel jól a férfi szavaira, mikor a Kikötőről beszél.
Nem veszi rossz néven, hogy Denjaar szétnyitja a köntösét. Természetes dologként fogadja, ahogy azt is fogadná, ha a durva kezek a keblét simítanák, míg ő a szakáll nyírásával foglalatoskodik. Egyedül az a kérdés zökkenti ki: Hiányzik neked a Tűz Városa? Erre villan az a parázs a tekintete mélyén, s ha nem fékezné magát, talán egy pofont is leosztana mellé.
Mintha azt kérdeznék a fuldoklótól, hiányzik-e neki a lélegzet. Szerencsére Yeza észnél marad, mert nagyon úgy tűnik, ezúttal a Bajnok puhatolózik.*
- A szabadság nem a magamfajtának való *mondja.* - A Báróm gondot visel rám. De ezt az átkozott éghajlatot sose fogom megszokni *súgja tréfás elégedetlenkedéssel.* - Az urak meg csak urak mindenütt *vonja meg a vállát, kicsit talán ráerősítve Denjaar abbéli gondolataira, hogy a vörös csak egy felkarolt kurtizán.* - Erkélyeken hoznak hírbe jónevű fogadókat... *Nem bírja megállni, hogy csípős odaszúrással ne hánytorgassa fel azt a bizonyos esetet, ami miatt oly sokszor elő kellett citálniuk a kijelentést: nem vagyunk bordély!
Felkel a férfi öléből, de csak addig, míg lesöprögeti egy kendővel, s előkészül a folytatáshoz. Azért terít egy törölközőt Krultos ölébe, bár nem gondolja, hogy az egykori Arénabajnok szégyellős lenne.
Látszik, hogy nem először csinál ilyet. A kannából forró vizet önt a tálba helyezett kelmékre, cseppent rá egy kevés illatos olajat is, aztán kiveszi az első kendőt, kicsavarja, s Denjaar arcára helyezi. A férfi mögé lépve engedi először a nyakára a kellemesen meleg kendőt, aztán a felső szélét egészen az orra alá húzza, két szárnyát pedig a homlokán keresztezi. Így gyakorlatilag az orrnyílás kivételével az egész arcot beborítja. Tenyereivel finoman a férfi bőréhez nyomkodja az anyagot. Ujjai értőn masszíroznak, szinkronban a homlokon, körkörösen a halántékon és az áll alatt.*