Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 348 (6941. - 6960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6960. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-22 13:17:59
Üzenet elküldve: 2024-01-22 13:17:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Különösen elégedett vigyorral pillant mosakodás közben Maira, mikor mesélni kezd arról, hogyan viselkedett anti-kisassszonyként. Vicces elképzelni, ahogy direkt bénán öltözködik, vagy csúnyán beszél, esetleg a kötelező zongora órán mindig a rossz billentyűt nyomja le, hogy kínozza vele a magántanárát.*
- Itt kezdődnek azok a rossz dolgok, amiket csináltál, hm? Mondd, mi volt a legnagyobb rosszaság, amit ezért tettél? *Tényleg ki akarja húzni szerencsétlen párából most már az összes rosszat, amihez köze volt. Nem azért, hogy utána kritizálja miatta a lányt, hanem inkább pont azért, hogy végre teljes egészében lássa őt. Az az ember, aki azt mondja, hogy soha semmi rosszat nem csinál, az hazudik. Mindenkinek van egy igazán sötét oldala, amit vagy elfogad, vagy nem. Ezzel csak az a baj, hogy Norié annyira sötét, hogy még neki sem sikerült egyelőre elfogadnia azt az énjét.*
- Ezért jó, ha nincsenek szabályok, látod? Önmagad lehetsz elvárások nélkül. Mert ezek szerint szeretsz csinos lenni, de mégsem lehettél az, mert akkor sok minden mást is rád erőltettek volna. Ha hagyod… de nem hagytad. Büszke vagyok rád, Mai!
*Mosolyog még szélesen, ám mikor ismét őrá terelődik a szó, lassan felemelkedik a mosdótáltól, bokáira csücsülve foglal helyet a földön, kezeit maga előtt a combjain pihenteti, és egy ideig nem szól, csak bámulja saját sminknélküli tükörképét a tál vízben.*
- Én azt akarom, hogy észrevegyenek. Azt, hogy engem lássanak, de nem vagyok benne biztos, hogy jól csinálom, mert én magam sem tudom, hogy ki vagy mi vagyok valójában. A fekete… nem tudom megmagyarázni, de olyan, mintha a társam lenne. Évekig nagyon kevés napfényt láttam, ezért nem is bírja a szemem, gyűlölöm. A sötétbe viszont bele lehet olvadni a feketével és az… az jó.
*Azt Mai is érezheti, hogy ez a magyarázat nem sikerül sem logikusra, sem kielégítőre, mert bizony Nori maga sem tudja, hogy miért szereti ennyire a fekete színt, de valahogy hozzánőtt már gyermekkora óta, és azóta egyszer sem próbált meg szabadulni tőle, messziről elkerülte a színeket.*
- Mindenesetre, ha szeretnél kiöltözni, akkor én is kiöltözöm veled, hogy ne érezd magad egyedül… ha szeretnéd. *Ekkor már újra mosolyogva, bátorítóan pillant kis barátnőjére.*
//Új nap virrad//
*Különösen elégedett vigyorral pillant mosakodás közben Maira, mikor mesélni kezd arról, hogyan viselkedett anti-kisassszonyként. Vicces elképzelni, ahogy direkt bénán öltözködik, vagy csúnyán beszél, esetleg a kötelező zongora órán mindig a rossz billentyűt nyomja le, hogy kínozza vele a magántanárát.*
- Itt kezdődnek azok a rossz dolgok, amiket csináltál, hm? Mondd, mi volt a legnagyobb rosszaság, amit ezért tettél? *Tényleg ki akarja húzni szerencsétlen párából most már az összes rosszat, amihez köze volt. Nem azért, hogy utána kritizálja miatta a lányt, hanem inkább pont azért, hogy végre teljes egészében lássa őt. Az az ember, aki azt mondja, hogy soha semmi rosszat nem csinál, az hazudik. Mindenkinek van egy igazán sötét oldala, amit vagy elfogad, vagy nem. Ezzel csak az a baj, hogy Norié annyira sötét, hogy még neki sem sikerült egyelőre elfogadnia azt az énjét.*
- Ezért jó, ha nincsenek szabályok, látod? Önmagad lehetsz elvárások nélkül. Mert ezek szerint szeretsz csinos lenni, de mégsem lehettél az, mert akkor sok minden mást is rád erőltettek volna. Ha hagyod… de nem hagytad. Büszke vagyok rád, Mai!
*Mosolyog még szélesen, ám mikor ismét őrá terelődik a szó, lassan felemelkedik a mosdótáltól, bokáira csücsülve foglal helyet a földön, kezeit maga előtt a combjain pihenteti, és egy ideig nem szól, csak bámulja saját sminknélküli tükörképét a tál vízben.*
- Én azt akarom, hogy észrevegyenek. Azt, hogy engem lássanak, de nem vagyok benne biztos, hogy jól csinálom, mert én magam sem tudom, hogy ki vagy mi vagyok valójában. A fekete… nem tudom megmagyarázni, de olyan, mintha a társam lenne. Évekig nagyon kevés napfényt láttam, ezért nem is bírja a szemem, gyűlölöm. A sötétbe viszont bele lehet olvadni a feketével és az… az jó.
*Azt Mai is érezheti, hogy ez a magyarázat nem sikerül sem logikusra, sem kielégítőre, mert bizony Nori maga sem tudja, hogy miért szereti ennyire a fekete színt, de valahogy hozzánőtt már gyermekkora óta, és azóta egyszer sem próbált meg szabadulni tőle, messziről elkerülte a színeket.*
- Mindenesetre, ha szeretnél kiöltözni, akkor én is kiöltözöm veled, hogy ne érezd magad egyedül… ha szeretnéd. *Ekkor már újra mosolyogva, bátorítóan pillant kis barátnőjére.*
6959. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-21 20:57:33
Üzenet elküldve: 2024-01-21 20:57:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Ha eljátszott volna a gondolattal sem nyúlt volna Nori fegyvereihez, már csak azért sem, mert tényleg nagyon könnyen bajba tudná magát sodorni. Nem egy elveszett lány, de a fegyverek az nem az ő sportja, meghagyja másoknak. Persze tudja jól, hogy nem ártana megtanulni megvédeni magát, talán majd egyszer megkéri a lányt, hogy legyen a segítségére. Viszont ez nagyon távolinak tűnik most.*
-Nem nyúlok hozzájuk, ígérem. *Teszi fel mosolyogva a kezeit, amolyan védekezést színlelve, de teljesen komolyan mondja. Nincs neki szüksége sem egy véletlen vágásra, sem Nori haragjára.
Nem gondolta, hogy ki kell majd fejtenie ezt a gondolatmenetet, mert még arra sem volt ideje, hogy igazán átgondolja mit is érez. De lehetséges, így, hogy elkezd róla beszélni, majd letisztul a kép. Végtére is igaza van a lánynak, tényleg ő szeret annyira elemezni. Magát is illene olykor.*
- Mindenáron el akartam kerülni, hogy szép legyek, mert akkor hozzáadtak volna valamelyik gazdag ficsúrhoz úgy, hogy szinte észre sem veszem.
*Kezd bele, s kicsit meg is ingatja a fejét, mondandója közben pedig figyeli a lányt, ahogy belekezd a lefekvés előtti tisztálkodásba.* - Tudod, sokszor direkt viselkedtem úgy, hogy elmenjen a kedvük tőlem. *Keserűen nevet fel, de azért volt néhány vicces élménye ezzel kapcsolatban, aztán pedig hallgathatta szülei szégyenittas leteremtését.* - Nehéz volt elhinni, ha valakit érdekeltem, hogy nem csak egy jó fogás vagyok a családom miatt. Most más. Itt nem számít kik a szüleim, ha valaki szépnek, vagy érdekesnek lát, az tényleg engem lát. *Ez talán nem is akkora lelki folyamat, inkább csak megnyugodott, hogy nem kell mindenféle úri hóbortnak megfelelnie.*
- De nem vinném túlzásba, nem szeretek feltűnő lenni. Ezt tanultam meg, hogy akkor nem érhet baj, ha nem látnak. Viszont te... Téged nem lehet nem észrevenni. *Jegyzi meg, de hangjában inkább érdeklődés csillan meg, mintsem valami rosszallás. Nagyon tetszik neki, hogy a barátnője ennyire fel tudja vállalni önmagát és nem akar elbújni. * - Te miért szereted ennyire ezt a sok feketét? *Igazából csak a csodálat sugárzik belőle a másik irányába. Nem lehet biztos abban, hogy ő tényleg feltűnő szeretne-e lenni, vagy egészen más bújik meg a háttérben. Bár a köpeny alá el lehet rejtőzni, de amint lehajtja a fejéről, elégé kitűnik a tömegből erős sminkjével, meg úgy az egész aurájával.*
//Új nap virrad//
*Ha eljátszott volna a gondolattal sem nyúlt volna Nori fegyvereihez, már csak azért sem, mert tényleg nagyon könnyen bajba tudná magát sodorni. Nem egy elveszett lány, de a fegyverek az nem az ő sportja, meghagyja másoknak. Persze tudja jól, hogy nem ártana megtanulni megvédeni magát, talán majd egyszer megkéri a lányt, hogy legyen a segítségére. Viszont ez nagyon távolinak tűnik most.*
-Nem nyúlok hozzájuk, ígérem. *Teszi fel mosolyogva a kezeit, amolyan védekezést színlelve, de teljesen komolyan mondja. Nincs neki szüksége sem egy véletlen vágásra, sem Nori haragjára.
Nem gondolta, hogy ki kell majd fejtenie ezt a gondolatmenetet, mert még arra sem volt ideje, hogy igazán átgondolja mit is érez. De lehetséges, így, hogy elkezd róla beszélni, majd letisztul a kép. Végtére is igaza van a lánynak, tényleg ő szeret annyira elemezni. Magát is illene olykor.*
- Mindenáron el akartam kerülni, hogy szép legyek, mert akkor hozzáadtak volna valamelyik gazdag ficsúrhoz úgy, hogy szinte észre sem veszem.
*Kezd bele, s kicsit meg is ingatja a fejét, mondandója közben pedig figyeli a lányt, ahogy belekezd a lefekvés előtti tisztálkodásba.* - Tudod, sokszor direkt viselkedtem úgy, hogy elmenjen a kedvük tőlem. *Keserűen nevet fel, de azért volt néhány vicces élménye ezzel kapcsolatban, aztán pedig hallgathatta szülei szégyenittas leteremtését.* - Nehéz volt elhinni, ha valakit érdekeltem, hogy nem csak egy jó fogás vagyok a családom miatt. Most más. Itt nem számít kik a szüleim, ha valaki szépnek, vagy érdekesnek lát, az tényleg engem lát. *Ez talán nem is akkora lelki folyamat, inkább csak megnyugodott, hogy nem kell mindenféle úri hóbortnak megfelelnie.*
- De nem vinném túlzásba, nem szeretek feltűnő lenni. Ezt tanultam meg, hogy akkor nem érhet baj, ha nem látnak. Viszont te... Téged nem lehet nem észrevenni. *Jegyzi meg, de hangjában inkább érdeklődés csillan meg, mintsem valami rosszallás. Nagyon tetszik neki, hogy a barátnője ennyire fel tudja vállalni önmagát és nem akar elbújni. * - Te miért szereted ennyire ezt a sok feketét? *Igazából csak a csodálat sugárzik belőle a másik irányába. Nem lehet biztos abban, hogy ő tényleg feltűnő szeretne-e lenni, vagy egészen más bújik meg a háttérben. Bár a köpeny alá el lehet rejtőzni, de amint lehajtja a fejéről, elégé kitűnik a tömegből erős sminkjével, meg úgy az egész aurájával.*
6958. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-21 20:23:09
Üzenet elküldve: 2024-01-21 20:23:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Nori pedig csak hagyja, hogy barátnője babráljon a béna csomókkal. Mai ugyan nem láthatja, de talán kicsit bele is vörösödik, ahogy érzi a lány finom kis kezeit matatni a hátán. Hasonló gondolatok futnak át az agyán, hogy mennyire jó is volna, ha olyan húga vagy nővére, -hisz nem tudja mennyi idős Mai-, lenne, mint ő. Talán néhány idegen még el is hinné, hogy ők ketten testvérek. A fekete hajkorona megvan hozzá, de Mai elf fülecskéi lehet, hogy lebuktatnák őket. Bár, azt is meg lehetne magyarázni azzal, hogy csak féltestvérek, és Mai apja más, mint az övé. Ekkor kicsit ködösen pillant maga elé, mert az apa szóról eszébe jut, hogy édesapja sírja itt van az artheniori temetőben, de ezt az emléket gyorsan ki is zárja a fejéből.*
- Valahogy ki kell belőle szabadulni… *Kuncogja már ismét jó kedvűen. Arra azért kíváncsi, hogy milyen érzés lesz viselni, ha valaki végre egyszer az életben szakszerűen köti meg neki.
Miután lepakolta a fegyvereit, és Mai megjegyzéseket is tesz rájuk, kicsit azért szigorúan pillant a lányra.*
- Felkészült, igen, de ne nyúlj hozzájuk az engedélyem nélkül, rendben? *Arra rájött már a beszélgetésük alapján, hogy a fegyverek nem Mai kezébe valók, és ha a bizalom meg is van a az irányába, azt nem szeretné, ha magában tenne kárt, mikor a fegyverekkel játszik. Mai kíváncsisága miatt sajnos lát rá esélyt, hogy az éjszaka folyamán megtetszenek neki, ezért jobb, ha megtiltja neki, hogy hozzájuk nyúljon.
Arról nem kell sokáig győzködnie Mait, hogy inkább ő is a puha, kényelmes ágyat válassza a kemény és hideg padló helyett. Amolyan „Ugye, hogy jobb itt?” pillantással néz rá, mikor a lány kidől mellé.*
- Melléd ültem, amiből az lett, hogy most már melletted fekszem *nevetgél.* Amúgy igen, érdekes. Annyira szereted elemezni a dolgokat, akkor most magyarázd meg a saját viselkedésedet! Szerinted miért akarsz most magadtól csinos lenni?
*Kérdezi kíváncsian, miközben először felül az eddigi tetszhalott pózból, majd az ajtóhoz sétál, hogy bezárja azt. Így már teljesen biztonságban tudhatják magukat ma éjszakára, senki sem fogja zavarni őket. Nem fekszik vissza az ágyba, inkább a mosdótálba enged vizet, hogy lemossa az arcáról a maradék festéket a rúzzsal együtt. Éjszakára már nem fogja újra csinálni a sírás miatt tönkrement sminkjét, ráér az reggel. Mai előtt pedig most már amúgy sem szégyell „álarc” nélkül mutatkozni.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.01.21 20:24:09
//Új nap virrad//
*Nori pedig csak hagyja, hogy barátnője babráljon a béna csomókkal. Mai ugyan nem láthatja, de talán kicsit bele is vörösödik, ahogy érzi a lány finom kis kezeit matatni a hátán. Hasonló gondolatok futnak át az agyán, hogy mennyire jó is volna, ha olyan húga vagy nővére, -hisz nem tudja mennyi idős Mai-, lenne, mint ő. Talán néhány idegen még el is hinné, hogy ők ketten testvérek. A fekete hajkorona megvan hozzá, de Mai elf fülecskéi lehet, hogy lebuktatnák őket. Bár, azt is meg lehetne magyarázni azzal, hogy csak féltestvérek, és Mai apja más, mint az övé. Ekkor kicsit ködösen pillant maga elé, mert az apa szóról eszébe jut, hogy édesapja sírja itt van az artheniori temetőben, de ezt az emléket gyorsan ki is zárja a fejéből.*
- Valahogy ki kell belőle szabadulni… *Kuncogja már ismét jó kedvűen. Arra azért kíváncsi, hogy milyen érzés lesz viselni, ha valaki végre egyszer az életben szakszerűen köti meg neki.
Miután lepakolta a fegyvereit, és Mai megjegyzéseket is tesz rájuk, kicsit azért szigorúan pillant a lányra.*
- Felkészült, igen, de ne nyúlj hozzájuk az engedélyem nélkül, rendben? *Arra rájött már a beszélgetésük alapján, hogy a fegyverek nem Mai kezébe valók, és ha a bizalom meg is van a az irányába, azt nem szeretné, ha magában tenne kárt, mikor a fegyverekkel játszik. Mai kíváncsisága miatt sajnos lát rá esélyt, hogy az éjszaka folyamán megtetszenek neki, ezért jobb, ha megtiltja neki, hogy hozzájuk nyúljon.
Arról nem kell sokáig győzködnie Mait, hogy inkább ő is a puha, kényelmes ágyat válassza a kemény és hideg padló helyett. Amolyan „Ugye, hogy jobb itt?” pillantással néz rá, mikor a lány kidől mellé.*
- Melléd ültem, amiből az lett, hogy most már melletted fekszem *nevetgél.* Amúgy igen, érdekes. Annyira szereted elemezni a dolgokat, akkor most magyarázd meg a saját viselkedésedet! Szerinted miért akarsz most magadtól csinos lenni?
*Kérdezi kíváncsian, miközben először felül az eddigi tetszhalott pózból, majd az ajtóhoz sétál, hogy bezárja azt. Így már teljesen biztonságban tudhatják magukat ma éjszakára, senki sem fogja zavarni őket. Nem fekszik vissza az ágyba, inkább a mosdótálba enged vizet, hogy lemossa az arcáról a maradék festéket a rúzzsal együtt. Éjszakára már nem fogja újra csinálni a sírás miatt tönkrement sminkjét, ráér az reggel. Mai előtt pedig most már amúgy sem szégyell „álarc” nélkül mutatkozni.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.01.21 20:24:09
6957. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-21 19:36:05
Üzenet elküldve: 2024-01-21 19:36:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Fogalma sincs arról, hogy egy barátság hogyan működik. Minden kapcsolatnak adnia kell valamit, hogy fenntartható legyen, de neki még nincsenek tervei Norival kapcsolatban. Vagy az is lehet, hogy tervnek hívható az is, hogy csak szeretne valakit a közelében tudni és szeretni. És adni végre abból a sok elzárt érdeklődésből és érzelemből, amit sosem engedett ki, mert mindig úgy érezte, hogy nem jó helyen van.
Tanulni rengeteget tudna tőle az biztos. Az alkímia csak egy dolog, a feketeség lelkének bugyrai sokkal jobban vonzzák az ő kutatni vágyását. Persze nem kísérleti alanyt akarna belőle, de még az is lehet, hogy jól is elsülhet, ha rendesen megfigyeli őt.
Ami most a legérdekesebb, hogy nagyon jól esik neki babrálni a lány ruhájával, mert ez olyan meghittnek tűnő pillanat ez a számára. Semmi túlcsorduló érzelem, mint amit Yvonnal él át, hanem valami teljesen más. Bensőséges és megmagyarázhatatlan. Talán ilyen lehet az, ha valakinek olyan testvére van, akivel elfogadják egymást és megoszthatják éjjel a takaró alatt a legféltettebb titkaikat. Bármennyire is ellenállt annak, hogy a családjához úgy tartozzon, ahogyan azt elvárták tőle, attól még nagyon hiányzik neki, hogy befogadják.
Kissé behúzták a saját gondolatai, amiből Nori nevetése szakítja ki. Nagyon hálás most ezért a nevetésért. Szimplán csak annak, hogy van.*
- Zsinórok nélkül érdekesen fityegne rajtad. Reggel megcsinálom neked.
*Nevet fel ő is, majd nézi a sok fegyvert, amit lepakolt a leány. Ő nem büszkélkedhet ilyesmi gyűjteménnyel, neki csak a táskája egy vaskos könyvvel landol a földön.*
- Hú te aztán felkészült vagy.
*A díszes tőrt már fogta a kezében, és természetesen látta a látható felszereléseket is, de így egyben elég soknak hat. Ha nem bolondítaná meg kicsit ez a jó érzés, hogy végre van egy barátja, akkor elgondolkodna azon, hogy éjjel melyiket szúrhatná ügyesebben a szívébe egy rossz álom után. De megmondta maguknak, hogy nem fogja őt Nori bántani, és el is hiszi, így nem gondol ilyesmire.*
- Lehet, hogy igazad van.
*Talán nem is tudja miért választott a földet. Olyan hosszú ideig nem jutott ágyhoz, hogy amikor ott van a közelében is simán a földet tűzi ki célul. Jót kacag magán, és feltápászkodik, hogy hasonló pózt felvéve dőljön a kis társa mellé. Mikor a puha ágy a hátát éri, nagy sóhaj szökik fel torkából. ~Ez még mindig nagyon jó érzés.~*
- Érdekes nem? *Már ő sem tudja, hogy mikor mire vágyik.* - Ezelől menekültem, most pedig úgy érzem, hogy szeretnék csinos lenni. De mégis más így, hogy ezt én akarom. És magam miatt.
*Fejét oldalra fordítja, hogy rámosolyoghasson Norira.*
- Örülök, hogy mellém ültél.
//Új nap virrad//
*Fogalma sincs arról, hogy egy barátság hogyan működik. Minden kapcsolatnak adnia kell valamit, hogy fenntartható legyen, de neki még nincsenek tervei Norival kapcsolatban. Vagy az is lehet, hogy tervnek hívható az is, hogy csak szeretne valakit a közelében tudni és szeretni. És adni végre abból a sok elzárt érdeklődésből és érzelemből, amit sosem engedett ki, mert mindig úgy érezte, hogy nem jó helyen van.
Tanulni rengeteget tudna tőle az biztos. Az alkímia csak egy dolog, a feketeség lelkének bugyrai sokkal jobban vonzzák az ő kutatni vágyását. Persze nem kísérleti alanyt akarna belőle, de még az is lehet, hogy jól is elsülhet, ha rendesen megfigyeli őt.
Ami most a legérdekesebb, hogy nagyon jól esik neki babrálni a lány ruhájával, mert ez olyan meghittnek tűnő pillanat ez a számára. Semmi túlcsorduló érzelem, mint amit Yvonnal él át, hanem valami teljesen más. Bensőséges és megmagyarázhatatlan. Talán ilyen lehet az, ha valakinek olyan testvére van, akivel elfogadják egymást és megoszthatják éjjel a takaró alatt a legféltettebb titkaikat. Bármennyire is ellenállt annak, hogy a családjához úgy tartozzon, ahogyan azt elvárták tőle, attól még nagyon hiányzik neki, hogy befogadják.
Kissé behúzták a saját gondolatai, amiből Nori nevetése szakítja ki. Nagyon hálás most ezért a nevetésért. Szimplán csak annak, hogy van.*
- Zsinórok nélkül érdekesen fityegne rajtad. Reggel megcsinálom neked.
*Nevet fel ő is, majd nézi a sok fegyvert, amit lepakolt a leány. Ő nem büszkélkedhet ilyesmi gyűjteménnyel, neki csak a táskája egy vaskos könyvvel landol a földön.*
- Hú te aztán felkészült vagy.
*A díszes tőrt már fogta a kezében, és természetesen látta a látható felszereléseket is, de így egyben elég soknak hat. Ha nem bolondítaná meg kicsit ez a jó érzés, hogy végre van egy barátja, akkor elgondolkodna azon, hogy éjjel melyiket szúrhatná ügyesebben a szívébe egy rossz álom után. De megmondta maguknak, hogy nem fogja őt Nori bántani, és el is hiszi, így nem gondol ilyesmire.*
- Lehet, hogy igazad van.
*Talán nem is tudja miért választott a földet. Olyan hosszú ideig nem jutott ágyhoz, hogy amikor ott van a közelében is simán a földet tűzi ki célul. Jót kacag magán, és feltápászkodik, hogy hasonló pózt felvéve dőljön a kis társa mellé. Mikor a puha ágy a hátát éri, nagy sóhaj szökik fel torkából. ~Ez még mindig nagyon jó érzés.~*
- Érdekes nem? *Már ő sem tudja, hogy mikor mire vágyik.* - Ezelől menekültem, most pedig úgy érzem, hogy szeretnék csinos lenni. De mégis más így, hogy ezt én akarom. És magam miatt.
*Fejét oldalra fordítja, hogy rámosolyoghasson Norira.*
- Örülök, hogy mellém ültél.
6956. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-21 18:52:36
Üzenet elküldve: 2024-01-21 18:52:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Megtiszteltetés számára, amit Maitól hall. Ezek szerint a lány tőle is tanulni akar, ami azt jelenti, hogy minden a terveinek megfelelően halad. Sokáig játszotta már az alárendelt szerepet, ideje, hogy ez változzon. Már csak arra kell rájönni, hogy a kis fekete hajú fél-elf miért és hogyan lesz, nos használható a számára. A barátság egy dolog, de egy barátság előnyök nélkül nem ér semmit. Bár, ha tényleg ennyire a tanulás hajtja őt, az valóban hasznos lehet mindkettejüknek.*
- A tudás maga is hatalom. *Erősíti meg Mait abban, hogy jó úton jár, magát pedig abban, hogy akkor ezt a képességét lesz érdemes kamatoztatni a lánynak.
Az egy ágyban alvással egyiküknek sincs problémája, ami talán a szoba egyetlen hátránya lehetne. Ezen kívül egy nemesi kúriában sem volna jobb helyük. Tényleg tökéletes választás volt.
Mosolyogva néz végig Main, ahogy róla is lekerül a köpeny, mert elég muris látni, hogy míg a gazdag kisasszonyságból menekült lány ruhái sokkal kevésbé emlékeztetik őt bármiféle kisasszonyra, mint Nori szoknyája és fűzős bőrvértje, miközben ő a kikötőből érkezett, ahol valószínűleg nem annyira praktikus ez a szerelés, de hát Cliontól annakidején ezeket kapta, és azóta sem szerzett magának mást.*
- Annak nagyon örülnék, ha megcsinálnád nekem normálisan. Felvenni még csak-csak sikerül, de levenni szinte sosem. Nem egyszer gondolkoztam már azon, hogy levágom a zsinórokat a francba. *Nevetgél. Azért, ha Mai megszólalna, ezúttal jogos kritika volna, hogy még a „csak-csak sikerül” is erős kifejezés arra a szerencsétlenkedésre, amit Nori a zsinórokkal művelt a hátán. Semmi köze nincs ahhoz, ahogy valójában ki kéne néznie a dolognak.*
- Ahh, köszönöm szépen! *Hálálkodik, mikor a vértje végre lekerül róla. Nem szokta kényelmetlenül érezni magát benne, de azért mindig meglepődik, mennyire jó érzés, mikor nincs rajta. A vért mellett egy hosszúkard, a díszes tőr, amit korábban már megmutatott, egy másik, csontból készült penge és egy ostor is lekerül Noriról, amiket egyelőre az egyik fal mellé szór csak le. Jócskán tele volt azért aggatva fegyverekkel a kislány.
Ezek nélkül azonban egy középosztálybeli kisasszonynak már majdnem kinéz. Ha nem lennének gyűröttek a ruhái, így szoknyában és a csipkés ujjú, finom anyagú, fekete felsőjében már egész csinin festene.
Kissé értetlenül pislog hátra a lányra, miközben még a hátizsákjából pakolja ki a szükséges holmijait, hogy miért nem az ágyra fekszik.*
- Mai, nem lenne kényelmesebb az ágyon? Így! *pislog rá, majd háttal a franciaágyhoz sétál, és egyszerűen csak elengedi magát, hogy keresztben kidőljön rajta. A következő pillanatokban már ebből a kiterült béka pózból pillant szobatársára.*
- Szóval mégis akarsz csinosan öltözni? *Kérdez vissza az előbbi, vásárlással kapcsolatos megjegyzésre.* A fűzőmet meg természetesen majd én kifizetem, ha tényleg találsz nekem, csak segítened kell választani, mert fogalmam sincs, hogy működnek.
//Új nap virrad//
*Megtiszteltetés számára, amit Maitól hall. Ezek szerint a lány tőle is tanulni akar, ami azt jelenti, hogy minden a terveinek megfelelően halad. Sokáig játszotta már az alárendelt szerepet, ideje, hogy ez változzon. Már csak arra kell rájönni, hogy a kis fekete hajú fél-elf miért és hogyan lesz, nos használható a számára. A barátság egy dolog, de egy barátság előnyök nélkül nem ér semmit. Bár, ha tényleg ennyire a tanulás hajtja őt, az valóban hasznos lehet mindkettejüknek.*
- A tudás maga is hatalom. *Erősíti meg Mait abban, hogy jó úton jár, magát pedig abban, hogy akkor ezt a képességét lesz érdemes kamatoztatni a lánynak.
Az egy ágyban alvással egyiküknek sincs problémája, ami talán a szoba egyetlen hátránya lehetne. Ezen kívül egy nemesi kúriában sem volna jobb helyük. Tényleg tökéletes választás volt.
Mosolyogva néz végig Main, ahogy róla is lekerül a köpeny, mert elég muris látni, hogy míg a gazdag kisasszonyságból menekült lány ruhái sokkal kevésbé emlékeztetik őt bármiféle kisasszonyra, mint Nori szoknyája és fűzős bőrvértje, miközben ő a kikötőből érkezett, ahol valószínűleg nem annyira praktikus ez a szerelés, de hát Cliontól annakidején ezeket kapta, és azóta sem szerzett magának mást.*
- Annak nagyon örülnék, ha megcsinálnád nekem normálisan. Felvenni még csak-csak sikerül, de levenni szinte sosem. Nem egyszer gondolkoztam már azon, hogy levágom a zsinórokat a francba. *Nevetgél. Azért, ha Mai megszólalna, ezúttal jogos kritika volna, hogy még a „csak-csak sikerül” is erős kifejezés arra a szerencsétlenkedésre, amit Nori a zsinórokkal művelt a hátán. Semmi köze nincs ahhoz, ahogy valójában ki kéne néznie a dolognak.*
- Ahh, köszönöm szépen! *Hálálkodik, mikor a vértje végre lekerül róla. Nem szokta kényelmetlenül érezni magát benne, de azért mindig meglepődik, mennyire jó érzés, mikor nincs rajta. A vért mellett egy hosszúkard, a díszes tőr, amit korábban már megmutatott, egy másik, csontból készült penge és egy ostor is lekerül Noriról, amiket egyelőre az egyik fal mellé szór csak le. Jócskán tele volt azért aggatva fegyverekkel a kislány.
Ezek nélkül azonban egy középosztálybeli kisasszonynak már majdnem kinéz. Ha nem lennének gyűröttek a ruhái, így szoknyában és a csipkés ujjú, finom anyagú, fekete felsőjében már egész csinin festene.
Kissé értetlenül pislog hátra a lányra, miközben még a hátizsákjából pakolja ki a szükséges holmijait, hogy miért nem az ágyra fekszik.*
- Mai, nem lenne kényelmesebb az ágyon? Így! *pislog rá, majd háttal a franciaágyhoz sétál, és egyszerűen csak elengedi magát, hogy keresztben kidőljön rajta. A következő pillanatokban már ebből a kiterült béka pózból pillant szobatársára.*
- Szóval mégis akarsz csinosan öltözni? *Kérdez vissza az előbbi, vásárlással kapcsolatos megjegyzésre.* A fűzőmet meg természetesen majd én kifizetem, ha tényleg találsz nekem, csak segítened kell választani, mert fogalmam sincs, hogy működnek.
6955. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-21 17:52:56
Üzenet elküldve: 2024-01-21 17:52:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Mai gondolkodása a sok könyv hatására és az egyedül megélt eddigi élete miatt elég összetett. Sokszor gondolkodik végletekben ugyan, de az oda vezető út kacifántos. Látja a furcsa tekintetet, nagyjából mindig is ezt kapta, ha valami agymenését közli, netán túlbuzog. Csak sóhajt egyet, aztán hagyja, hogy ne beszéljenek erről tovább. Olyan érintetlen még minden téren, hogy bár vonzza Nori sötétsége és az izgalom, attól még meglehet, hogy megijedne attól, ha neki kellene valami olyasmit tennie, amit eddig nem is mert. Szép kontraszt a két lány, pont a fekete és a fehér, megannyi bonyolultsággal.*
- Hatalomra... *Ismétli meg a másik által kimondott szót, igen, ő is szeretne hatalomra szert tenni, de neki ez nem egyenlő a félelmetességgel. Sem a sötétséggel. De még csak nem is úgy akar hatalomra szert tenni, hogy harcolni tudjon, vagy rengeteg pénze legyen. Az elméből szeretne olvasni, hogy annak segítségével ne kelljen a másik következő lépésétől tartania, hanem tudja azt, hogy mi következhet. Biztonságot nyerni magának. Ha lehetséges egyáltalán, akkor nagyon hosszú ez az út, de jelenleg nem tud másfélét elképzelni. Persze ezt segítségre is használná nagyon szívesen, aztán ki tudja... egyszer majd pont arra kell, hogy befolyásolni tudjon. Ami nem mindig olyan jó a másik félnek.*
- A tanulás a lételemem. Azzal biztos nem lesz baj. Hogy kitől...? Nos, már tőled is sokat tanultam ebben a néhány órában.
*Teszi még hozzá, a beinvitálás után.
A szobát vizslatja és lép be az ajtón, remek választás volt, kényelmesnek tűnik és az sem zavarja, hogy egy ágyban fogják tölteni az éjjelt. Neki most bármennyire idegen, nagyon kell a kontaktus és hogy a feketeséggel szívhassa a levegőt közösen. *
- Cseppet sem zavar, nagyon jó választás volt. *Mosolyodik el és hasonlóan a társához, leveti a jó meleg köpenyét. Az ő ruházata visszafogott, még csak nem is annyira nőies. Egyszerű ing és nadrág. Pedig milyen szép is lehetne Mai, ha egy csinos ruhát választott volna. Arra még nem jutott lehetősége, hogy hasonlót vásárolhasson.
Keze más nyúl is a lány hátához, olyan természetes most neki ez a helyzet. Jót mosolyog a megoldásán, viszont egyedül amúgy sem olyan könnyű ilyesmit felvenni, hát még kioldani a cifra csomózását.*
- Befűzöm neked szépen, hogy ne legyen olyan nehéz fel és levenned. Úgy jól meg lehet majd szorítani rajtad.
*Nem tesz semmilyen megjegyzést, nehogy véletlenül bántó legyen. Neki természetes ez az apró tudás, Norinak meg teljesen más dolgok kézenfekvőek. Így jó kiegészíteni egymást.*
- Muszáj leszek beszerezni pár szép darabot. Meg neked azt a fűzőt.
*Nevet fel halkan, ahogy elkalandozik saját fizimiskájára gondolva.
Mikor végeznek a művelettel elsétál az ágyig, de valamiért nem ül rá, hanem lassan leereszkedik a földre, hátát az ágynak támasztva. Úgy tűnik, mint aki el van fáradva, s ez igaz is. Valójában még mindig nem tudta igazán kipihenni az elmúlt hosszú időszak megpróbáltatásait.*
//Új nap virrad//
*Mai gondolkodása a sok könyv hatására és az egyedül megélt eddigi élete miatt elég összetett. Sokszor gondolkodik végletekben ugyan, de az oda vezető út kacifántos. Látja a furcsa tekintetet, nagyjából mindig is ezt kapta, ha valami agymenését közli, netán túlbuzog. Csak sóhajt egyet, aztán hagyja, hogy ne beszéljenek erről tovább. Olyan érintetlen még minden téren, hogy bár vonzza Nori sötétsége és az izgalom, attól még meglehet, hogy megijedne attól, ha neki kellene valami olyasmit tennie, amit eddig nem is mert. Szép kontraszt a két lány, pont a fekete és a fehér, megannyi bonyolultsággal.*
- Hatalomra... *Ismétli meg a másik által kimondott szót, igen, ő is szeretne hatalomra szert tenni, de neki ez nem egyenlő a félelmetességgel. Sem a sötétséggel. De még csak nem is úgy akar hatalomra szert tenni, hogy harcolni tudjon, vagy rengeteg pénze legyen. Az elméből szeretne olvasni, hogy annak segítségével ne kelljen a másik következő lépésétől tartania, hanem tudja azt, hogy mi következhet. Biztonságot nyerni magának. Ha lehetséges egyáltalán, akkor nagyon hosszú ez az út, de jelenleg nem tud másfélét elképzelni. Persze ezt segítségre is használná nagyon szívesen, aztán ki tudja... egyszer majd pont arra kell, hogy befolyásolni tudjon. Ami nem mindig olyan jó a másik félnek.*
- A tanulás a lételemem. Azzal biztos nem lesz baj. Hogy kitől...? Nos, már tőled is sokat tanultam ebben a néhány órában.
*Teszi még hozzá, a beinvitálás után.
A szobát vizslatja és lép be az ajtón, remek választás volt, kényelmesnek tűnik és az sem zavarja, hogy egy ágyban fogják tölteni az éjjelt. Neki most bármennyire idegen, nagyon kell a kontaktus és hogy a feketeséggel szívhassa a levegőt közösen. *
- Cseppet sem zavar, nagyon jó választás volt. *Mosolyodik el és hasonlóan a társához, leveti a jó meleg köpenyét. Az ő ruházata visszafogott, még csak nem is annyira nőies. Egyszerű ing és nadrág. Pedig milyen szép is lehetne Mai, ha egy csinos ruhát választott volna. Arra még nem jutott lehetősége, hogy hasonlót vásárolhasson.
Keze más nyúl is a lány hátához, olyan természetes most neki ez a helyzet. Jót mosolyog a megoldásán, viszont egyedül amúgy sem olyan könnyű ilyesmit felvenni, hát még kioldani a cifra csomózását.*
- Befűzöm neked szépen, hogy ne legyen olyan nehéz fel és levenned. Úgy jól meg lehet majd szorítani rajtad.
*Nem tesz semmilyen megjegyzést, nehogy véletlenül bántó legyen. Neki természetes ez az apró tudás, Norinak meg teljesen más dolgok kézenfekvőek. Így jó kiegészíteni egymást.*
- Muszáj leszek beszerezni pár szép darabot. Meg neked azt a fűzőt.
*Nevet fel halkan, ahogy elkalandozik saját fizimiskájára gondolva.
Mikor végeznek a művelettel elsétál az ágyig, de valamiért nem ül rá, hanem lassan leereszkedik a földre, hátát az ágynak támasztva. Úgy tűnik, mint aki el van fáradva, s ez igaz is. Valójában még mindig nem tudta igazán kipihenni az elmúlt hosszú időszak megpróbáltatásait.*
6954. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-20 20:43:40
Üzenet elküldve: 2024-01-20 20:43:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Napváltás//
*Látva, hogy Yeza felé fordul bővebb válaszért, Mykael vidámabban, de nem kevésbé kurtán felel.*
- A Kikötőben.
*és úgy gondolja, ezzel kellően kimerítő választ is adott. De neki kevés tapasztalata van még arról, hogy mennyire másképpen gondolkodik férfi és nő. Mert amíg a férfinak a lényegi információk kellenek és a többire nem is igazán kíváncsi, addig a nőt a történet izgatja igazán, nem pedig az adatok.
De Yeza most kénytelen lesz beérni ennyivel. Talán Denjaar társasága miatt, de Mykael se olyan beszédes most, mint amilyen általában.
Ezt követően valami olyasmi zajlik le előtte, ami már őt is sokkal jobban érdekli. A fegyverek cseréje. Nagy kíváncsisággal figyeli mindkét kardot. Bár egyértelmű, hogy mindkettő kiváló gyilokszerszám, neki valahogy mégse tűnnek annak. Egyszerűen... túl tiszták, túl makulátlanok. Mykael olyan zsoldosok közt nőtt fel, akiket igen kevés választott el a haramiáktól. Talán csak a megszokás, hogy zsoldosok legyenek, ne fosztogatók. De hogy nem volt közöttük egyetlen csillogó páncélú lovag sem, az egyszer biztos. Mindenki kopott, innen-onnan összeválogatott öltözetben, sok harcot látott fegyverekkel járt kelt. Mykael rövidkardja, csakúgy mint a körpajzsa és a tőre, de még a faragáshoz használt bicskája is, valaki másé volt korábban. Bajtársé vagy ellenségé, aki ottmaradt a harctéren, és akitől az élők elvehették, amit hasznosnak találtak. Így neki a két penge, amik most a szeme láttára gazdát cseréltek, túlzottan is ép.
Denjaar megjegyzésére, hogy szűzpenge, kissé hitetlenkedve ráncba szalad a szemöldöke.*
- Hát, egyszer minden kard volt olyan, gondolom.
*feleli, de olyasfajta bizonytalansággal, mintha a kardok nem is a fegyverkovács műhelyéből, hanem mindig egy hulla gyomrából származnának.
Persze a fiú egész megjelenése ugyanezt tükrözi. Még a bakancsát is, amit itt vett magának pár hónapja, rögtön bekoszolta, hogy réginek tűnjön. Egyszerűen nincs hozzászokva, hogy vadonatúj dolgai legyenek, amiket őelőtte senki se használt még. És nem is nagyon igényel ilyesmiket.
Ugyanakkor az se kerüli el a figyelmét, hogy Yeza milyen mély érzelemmel veszi magához a pengét. Nem tudja, hogy azért, mert maga a penge fontos ennyire a vörösnek, vagy azért, mert Denjaar adta. De ezt legalább valahol megérti. Ő is hasonlóképpen érez például a hegedűje iránt. Ezért is lenne gond abból, ha Yeza kíváncsiskodás közepette véletlenül elhangolná, vagy kárt tenne benne.
A lány viszont már magához is veszi a holmiját, Mykael pedig csak remélni tudja, hogy visszatér még ezekhez a holmikhoz és visszaveheti őket.
Az utolsó szópárbajt még kaján mosollyal fogadja, nagyon is szívesen meggyőződne ő maga is Yeza kézügyességéről. De amikor Denjaar indulást vezényel, csak rákacsint a nőre, aztán megindul a gladiátor után.*
*Látva, hogy Yeza felé fordul bővebb válaszért, Mykael vidámabban, de nem kevésbé kurtán felel.*
- A Kikötőben.
*és úgy gondolja, ezzel kellően kimerítő választ is adott. De neki kevés tapasztalata van még arról, hogy mennyire másképpen gondolkodik férfi és nő. Mert amíg a férfinak a lényegi információk kellenek és a többire nem is igazán kíváncsi, addig a nőt a történet izgatja igazán, nem pedig az adatok.
De Yeza most kénytelen lesz beérni ennyivel. Talán Denjaar társasága miatt, de Mykael se olyan beszédes most, mint amilyen általában.
Ezt követően valami olyasmi zajlik le előtte, ami már őt is sokkal jobban érdekli. A fegyverek cseréje. Nagy kíváncsisággal figyeli mindkét kardot. Bár egyértelmű, hogy mindkettő kiváló gyilokszerszám, neki valahogy mégse tűnnek annak. Egyszerűen... túl tiszták, túl makulátlanok. Mykael olyan zsoldosok közt nőtt fel, akiket igen kevés választott el a haramiáktól. Talán csak a megszokás, hogy zsoldosok legyenek, ne fosztogatók. De hogy nem volt közöttük egyetlen csillogó páncélú lovag sem, az egyszer biztos. Mindenki kopott, innen-onnan összeválogatott öltözetben, sok harcot látott fegyverekkel járt kelt. Mykael rövidkardja, csakúgy mint a körpajzsa és a tőre, de még a faragáshoz használt bicskája is, valaki másé volt korábban. Bajtársé vagy ellenségé, aki ottmaradt a harctéren, és akitől az élők elvehették, amit hasznosnak találtak. Így neki a két penge, amik most a szeme láttára gazdát cseréltek, túlzottan is ép.
Denjaar megjegyzésére, hogy szűzpenge, kissé hitetlenkedve ráncba szalad a szemöldöke.*
- Hát, egyszer minden kard volt olyan, gondolom.
*feleli, de olyasfajta bizonytalansággal, mintha a kardok nem is a fegyverkovács műhelyéből, hanem mindig egy hulla gyomrából származnának.
Persze a fiú egész megjelenése ugyanezt tükrözi. Még a bakancsát is, amit itt vett magának pár hónapja, rögtön bekoszolta, hogy réginek tűnjön. Egyszerűen nincs hozzászokva, hogy vadonatúj dolgai legyenek, amiket őelőtte senki se használt még. És nem is nagyon igényel ilyesmiket.
Ugyanakkor az se kerüli el a figyelmét, hogy Yeza milyen mély érzelemmel veszi magához a pengét. Nem tudja, hogy azért, mert maga a penge fontos ennyire a vörösnek, vagy azért, mert Denjaar adta. De ezt legalább valahol megérti. Ő is hasonlóképpen érez például a hegedűje iránt. Ezért is lenne gond abból, ha Yeza kíváncsiskodás közepette véletlenül elhangolná, vagy kárt tenne benne.
A lány viszont már magához is veszi a holmiját, Mykael pedig csak remélni tudja, hogy visszatér még ezekhez a holmikhoz és visszaveheti őket.
Az utolsó szópárbajt még kaján mosollyal fogadja, nagyon is szívesen meggyőződne ő maga is Yeza kézügyességéről. De amikor Denjaar indulást vezényel, csak rákacsint a nőre, aztán megindul a gladiátor után.*
6953. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-20 12:26:58
Üzenet elküldve: 2024-01-20 12:26:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
*Meg sem lepődik Krultos elvakkantott válaszán. A gladiátor szinte csak akkor bőbeszédű, ha a múlton meg a Wegtoreni Nagy Arénán forog a szó. Ölés és dicsőség, ezek piszkálják fel benne a tüzet. Yeza csak a szemét forgatja, s Mykaelre pillant a kurta válasz után. Nagyon úgy fest, kénytelen lesz őt kifaggatni, ha mord közhelyeknél többet akar hallani.
A visszakérdezés egy kicsit meglepi, de belegondolva, valóban nem mondott egyértelmű választ a holmi megőrzésével kapcsolatban, ha úgy vesszük, és a nagy sietségben kicsit meg is feledkezett róla.*
- Persze *mosolyog az ifjúra.* - Megegyeztünk. *Egy apró, kicsit talán pajkos kacsintást is mellékel az alkuhoz, mintha máris nyájas csapda ajtaját csukná rá egy ártatlan üzlet képében.
A nagy indulhatnék kissé kapkodóvá alantasítja a mesterkard átadását, s ez még jobban összeszorítja Yeza szívét, amikor megválik tőle. Mintha gyereklányt lökne a kerítők alkuszai elé. Krultos szenvtelen gyakorlatiassággal oldja le a vásznat róla, s ugyanilyen rideg hozáértéssel vizsgálja meg.*
- Nem jóféle acél *horkan fel a vörös a megjegyzésre.* - A legjobb! *A wegtoreni kovács remeke, melyhez foghatót csak kevesen tudhatnak magukénak.* - Még jó, hogy megfelel! *morogja epésen, elvégre tudván tudja, hogy a cseréből messze a férfi jött ki jobban, s ha Yeza szentimentalitása nem lenne ily erős, aligha lett volna ekkora szerencséje. De a vörös számára az a különleges, fehér penge így legalább akkora érték.
~A Tiéd.~ Míg Krultos ki nem mondja, nem mer érte nyúlni, viszont utána úgy húzza magához azt a kardot, mintha nagy veszedelemből mentette volna meg. Féltőn szorítja, s megfeszülnek kissé a bájos vonások, mikor a gladiátor keresetlen élcbe mártott szavakkal búcsúztatja a karcsú fegyvert.
Valahogy nagy kő esik le Yeza szívéről a megjegyzés hallatán. Az égiek vigyáztak hát erre a kecses kis pengére, s nem hagyták, hogy wegtoreni mészáros durva kezeiben bemocskolódjon. Ha lenne rá módja, Nhuur földi maradványai mellé helyezné, hogy a Fátyol túloldalán a lány szellemének ajánlja, de nem ringatja magát olyan gondolatba, hogy még valaha visszatérhet a Tűz Városába. Ráadásul a vesztes gladiátoroknak gyakorta végtisztesség se jár. Dögkútba vagy a vadak elé hajítva végzik, elvégre az Arénában csak a diadalnak van értéke.*
- Úgy lesz *mondja a hátassal kapcsolatban, s már épp nyalábolná fel Mykael holmiját is, amikor Krultos még odatűz egy intelmet. Yeza szemöldöke feljebb szökik a meglepetéstől. ~Kisasszony?~ Persze mindjárt feltűnnek a féltékenység dacos kis jelei is a vörösön, de nyilván nem fogja szóvá tenni.*
- Bajnokom. Kíváncsi vagyok, az igaz, de a Báróm előbb törné el a kezem, mint hogy egy üzlettársa levelét megpiszkáljam *mondja a keserű tényeket.* - Pedig igazán ügyes kezem van *szögezi le sikamlós mosolygással. Ebbéli tehetségéről a gladiátornak is vannak már tapasztalatai. Jobbnak látja hangsúlyozni, hogy rövid pórázon van, bár valószínűleg Caldorcor tényleg nem örülne, ha Krultos postájával babrálna. A bogarat viszont visszavonhatatlanul beletették a fülébe a titokzatos "kisasszonnyal" kapcsolatban.*
*Meg sem lepődik Krultos elvakkantott válaszán. A gladiátor szinte csak akkor bőbeszédű, ha a múlton meg a Wegtoreni Nagy Arénán forog a szó. Ölés és dicsőség, ezek piszkálják fel benne a tüzet. Yeza csak a szemét forgatja, s Mykaelre pillant a kurta válasz után. Nagyon úgy fest, kénytelen lesz őt kifaggatni, ha mord közhelyeknél többet akar hallani.
A visszakérdezés egy kicsit meglepi, de belegondolva, valóban nem mondott egyértelmű választ a holmi megőrzésével kapcsolatban, ha úgy vesszük, és a nagy sietségben kicsit meg is feledkezett róla.*
- Persze *mosolyog az ifjúra.* - Megegyeztünk. *Egy apró, kicsit talán pajkos kacsintást is mellékel az alkuhoz, mintha máris nyájas csapda ajtaját csukná rá egy ártatlan üzlet képében.
A nagy indulhatnék kissé kapkodóvá alantasítja a mesterkard átadását, s ez még jobban összeszorítja Yeza szívét, amikor megválik tőle. Mintha gyereklányt lökne a kerítők alkuszai elé. Krultos szenvtelen gyakorlatiassággal oldja le a vásznat róla, s ugyanilyen rideg hozáértéssel vizsgálja meg.*
- Nem jóféle acél *horkan fel a vörös a megjegyzésre.* - A legjobb! *A wegtoreni kovács remeke, melyhez foghatót csak kevesen tudhatnak magukénak.* - Még jó, hogy megfelel! *morogja epésen, elvégre tudván tudja, hogy a cseréből messze a férfi jött ki jobban, s ha Yeza szentimentalitása nem lenne ily erős, aligha lett volna ekkora szerencséje. De a vörös számára az a különleges, fehér penge így legalább akkora érték.
~A Tiéd.~ Míg Krultos ki nem mondja, nem mer érte nyúlni, viszont utána úgy húzza magához azt a kardot, mintha nagy veszedelemből mentette volna meg. Féltőn szorítja, s megfeszülnek kissé a bájos vonások, mikor a gladiátor keresetlen élcbe mártott szavakkal búcsúztatja a karcsú fegyvert.
Valahogy nagy kő esik le Yeza szívéről a megjegyzés hallatán. Az égiek vigyáztak hát erre a kecses kis pengére, s nem hagyták, hogy wegtoreni mészáros durva kezeiben bemocskolódjon. Ha lenne rá módja, Nhuur földi maradványai mellé helyezné, hogy a Fátyol túloldalán a lány szellemének ajánlja, de nem ringatja magát olyan gondolatba, hogy még valaha visszatérhet a Tűz Városába. Ráadásul a vesztes gladiátoroknak gyakorta végtisztesség se jár. Dögkútba vagy a vadak elé hajítva végzik, elvégre az Arénában csak a diadalnak van értéke.*
- Úgy lesz *mondja a hátassal kapcsolatban, s már épp nyalábolná fel Mykael holmiját is, amikor Krultos még odatűz egy intelmet. Yeza szemöldöke feljebb szökik a meglepetéstől. ~Kisasszony?~ Persze mindjárt feltűnnek a féltékenység dacos kis jelei is a vörösön, de nyilván nem fogja szóvá tenni.*
- Bajnokom. Kíváncsi vagyok, az igaz, de a Báróm előbb törné el a kezem, mint hogy egy üzlettársa levelét megpiszkáljam *mondja a keserű tényeket.* - Pedig igazán ügyes kezem van *szögezi le sikamlós mosolygással. Ebbéli tehetségéről a gladiátornak is vannak már tapasztalatai. Jobbnak látja hangsúlyozni, hogy rövid pórázon van, bár valószínűleg Caldorcor tényleg nem örülne, ha Krultos postájával babrálna. A bogarat viszont visszavonhatatlanul beletették a fülébe a titokzatos "kisasszonnyal" kapcsolatban.*
6952. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-19 19:52:17
Üzenet elküldve: 2024-01-19 19:52:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Azért nagyon furcsán néz hirtelen a másikra, mikor azt mondja, hogy szerinte a varázslatok túl erősek. Fel is húzza szemöldökeit, és értetlenül pislog a smink nélkül árválkodó szemecskéivel. Mégis mi az, hogy túl erősek? Hát Mai nem akar minél erősebbé válni? A hatalom jó, mert ahogy nő, annál kevesebb szabályt kell betartani, sőt, annál kevesebben tudják egyáltalán korlátozni az ember lányát. Ezt a témát egyelőre nem fejti ki, de megjegyzi magának, hogy a szoba biztonságában akár erről is részletesebben kérdezheti a fél-elfet.
Az meg már csak hab a tortán, hogy fogalma sincs, a rémálmokkal kapcsolatban ezúttal mire gondolt a jóhiszemű kis agyával Mai.*
- Nem gyengítettem le senkit varázsitalokkal, azaz, akit igen, az meg is halt. Az előbbi történetben én lettem tőlük erősebb *teszi még hozzá pontosításképp, miközben a lány valóságos csodaként tekint a tudományára, pedig semmi csodálatos nincs benne, legfeljebb az, hogy a természet ilyen erős eszközöket nyújt az embereknek arra, hogy akár jó, akár rossz célokra felhasználjuk.
Mai rosszcsont tetteire már nagyon-nagyon kíváncsi, úgy látszik, hogy a kis sötétség-lánynak ez lesz az igazi esti mese elalvás előtt. Nem is habozik sokáig, szerez maguknak egy szobát, majd a kulccsal a birtokukban, az előbbi pálinkától picit bizonytalan léptekkel el is indulnak a faragott lépcsőkön felfelé az emeletre.*
- Ahhoz, azért pár dologra szükséged van. Önállóságra, akaraterőre, célokra és… hatalomra. *Jegyzi meg az élni akarással kapcsolatban, miközben már az emeleti folyosón sétálnak. Gondolataival most már meg is próbálja rávezetni Mait, hogy a hatalom szintén nem rossz dolog, így az erős varázslatoknak is megvan a maga előnye.*
- Meg arra, hogy mindig tanulj valakitől, aki jobb nálad, hogy utána te magad válj sokkal jobbá. Én ezt tettem. *zárja az előbbi mondattal a leckét, merthogy megérkeznek a szobájukhoz: a hármas számú. Mesebeli szám, amin Nori egy picikét még kuncog is, mielőtt beengedi magukat.*
- Parancsolj! Otthonos, hozzám képest már-már luxus, még erkély is van. Remélem a franciaágy nem zavar. *Ami azt jelenti, hogy egymás mellett fognak aludni egy ágyban. Norinak nincs ezzel az ég világon semmi gondja. Fekete köpenyét rögtön le is dobja az asztal melletti székre, majd a háta mögött kezdi piszkálni a fűzőszerű zsinórokkal megkötött bőrvértjét.*
- Ahj, ezzel mindig szenvedek! Segítenél kioldani? *fordít is rögtön hátat Mainak. Talán azért sikerül mindig megcsomóznia a vértet, mert fogalma sincs, hogy kell rendesen megkötni egy fűzőt. Ha Mai tényleg jobban ért ezekhez a dolgokhoz, akkor azt is észreveheti, már ha segít Norinak, hogy nincs is olyan szorosra húzva Norin, mint amennyire lehetne, ami ismét csak arról árulkodik, hogy szegény tényleg nem valami jártas ebben.*
//Új nap virrad//
*Azért nagyon furcsán néz hirtelen a másikra, mikor azt mondja, hogy szerinte a varázslatok túl erősek. Fel is húzza szemöldökeit, és értetlenül pislog a smink nélkül árválkodó szemecskéivel. Mégis mi az, hogy túl erősek? Hát Mai nem akar minél erősebbé válni? A hatalom jó, mert ahogy nő, annál kevesebb szabályt kell betartani, sőt, annál kevesebben tudják egyáltalán korlátozni az ember lányát. Ezt a témát egyelőre nem fejti ki, de megjegyzi magának, hogy a szoba biztonságában akár erről is részletesebben kérdezheti a fél-elfet.
Az meg már csak hab a tortán, hogy fogalma sincs, a rémálmokkal kapcsolatban ezúttal mire gondolt a jóhiszemű kis agyával Mai.*
- Nem gyengítettem le senkit varázsitalokkal, azaz, akit igen, az meg is halt. Az előbbi történetben én lettem tőlük erősebb *teszi még hozzá pontosításképp, miközben a lány valóságos csodaként tekint a tudományára, pedig semmi csodálatos nincs benne, legfeljebb az, hogy a természet ilyen erős eszközöket nyújt az embereknek arra, hogy akár jó, akár rossz célokra felhasználjuk.
Mai rosszcsont tetteire már nagyon-nagyon kíváncsi, úgy látszik, hogy a kis sötétség-lánynak ez lesz az igazi esti mese elalvás előtt. Nem is habozik sokáig, szerez maguknak egy szobát, majd a kulccsal a birtokukban, az előbbi pálinkától picit bizonytalan léptekkel el is indulnak a faragott lépcsőkön felfelé az emeletre.*
- Ahhoz, azért pár dologra szükséged van. Önállóságra, akaraterőre, célokra és… hatalomra. *Jegyzi meg az élni akarással kapcsolatban, miközben már az emeleti folyosón sétálnak. Gondolataival most már meg is próbálja rávezetni Mait, hogy a hatalom szintén nem rossz dolog, így az erős varázslatoknak is megvan a maga előnye.*
- Meg arra, hogy mindig tanulj valakitől, aki jobb nálad, hogy utána te magad válj sokkal jobbá. Én ezt tettem. *zárja az előbbi mondattal a leckét, merthogy megérkeznek a szobájukhoz: a hármas számú. Mesebeli szám, amin Nori egy picikét még kuncog is, mielőtt beengedi magukat.*
- Parancsolj! Otthonos, hozzám képest már-már luxus, még erkély is van. Remélem a franciaágy nem zavar. *Ami azt jelenti, hogy egymás mellett fognak aludni egy ágyban. Norinak nincs ezzel az ég világon semmi gondja. Fekete köpenyét rögtön le is dobja az asztal melletti székre, majd a háta mögött kezdi piszkálni a fűzőszerű zsinórokkal megkötött bőrvértjét.*
- Ahj, ezzel mindig szenvedek! Segítenél kioldani? *fordít is rögtön hátat Mainak. Talán azért sikerül mindig megcsomóznia a vértet, mert fogalma sincs, hogy kell rendesen megkötni egy fűzőt. Ha Mai tényleg jobban ért ezekhez a dolgokhoz, akkor azt is észreveheti, már ha segít Norinak, hogy nincs is olyan szorosra húzva Norin, mint amennyire lehetne, ami ismét csak arról árulkodik, hogy szegény tényleg nem valami jártas ebben.*
6951. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-19 17:28:56
Üzenet elküldve: 2024-01-19 17:28:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Szerencsére nem fojtják belé a szót, sőt válaszokat is kap. Annyira szeretne sokkal hosszabban beszélni erről. Nem ment benne annyira mélyre, hogy igazi ötletei legyenek, de azt tudja, hogy nem olyasmi szereket akarna, amik megölnek valakit, vagy begyógyítja a sebeket, hanem valami egészen mást. Valami hétköznapi, de hihetetlent.*
- Ó, de hát ezt észrevenni, hogy használták.
*Jegyzi meg, hiszen az alkoholnak van szaga és a járást is befolyásolja. Átfut az agyán Yvon, amikor olyan gyorsan szeretett volna felpattanni egy ültő helyéből, de mégsem volt olyan egyszerű, mint hitte. *
- A varázslatok túl erősek. *Pillant kicsit oldalra. Mindig is hitte, hogy van benne erő arra, hogy varázsoljon, hiszen minden családtagja képes volt erre, na de miért is akarjon olyat, amit körülötte sokan tudnak? Ő inkább valami teljesen mást szeretne... mint mindig. * - Mármint, lehet csak épphogy varázsolni? Főzetből biztosan lehet hatásosat, de kevesebbet.
*Persze az is lehet, hogy valaki mágiáját tudja annyira befolyásolni, hogy ne legyen olyan végletes minden, de ő ezt sosem így tapasztalta.*
- A legrosszabb rémálmok... hmm... *Kivételesen nem folytatja a gondolatmenetét. Rengeteget lehet tanulni az álmokból, s az bár fáj, de megtudni mitől fél valaki a legjobban az végtére is lehet jó, hiszen mindenre fel tud készülni. Nem tudni Mai lát-e bármiben is igazán rosszat. Talán átélni is szeretné, akármit is mondott Nori.*
- Szóval sikerült valakit legyengítened, a gyengét pedig meggyógyítanod. Mi ez, ha nem csodálatos?
*Mereng el, ügyet sem vetve arra, hogy ennek a sztorinak is valószínűsített gyilkosság a vége. Egyszer, ha mindez tudatosul, biztosan nagyon fog fordulni a világa, hogy ennyire hidegen hagyja az, ha valaki meghal más keze által. De aztán, lehet, hogy csak Norit szerette meg annyira, hogy bármit mesélhetne, bármit tehetne, ő csak azt látja benne, amit akar és hisz. Csapda ez, ha valaki visszaélne vele.*
-Alig.
*Vigyorodik el. Az biztos, hogy az ő kezéhez vér nem tapad, és talán fele annyira nem izgalmas egyik "rossz tette" sem, de bármit szívesen elmesél. Viszont most csak követi tekintetével a lány útját, amint kivesz maguknak éjjelre egy szobát, majd a kérésnek eleget téve követi őt. Nagyon kíváncsi arra, hogy milyen szobában hajthatja álomra ma éjjel a fejét.*
- Tudod, nagyon szeretnék végre élni.
*Mondja a semmiből a szoba felé tartva. Ahogy végignéz a kis fekete barátján, csak azt látja benne, hogy vele már mennyi minden történt, ő pedig egy hosszú kietlen utat tud mindösszesen felmutatni, amit nagy szerencse árán túlélt. Valaminek végre történnie kell az életében. Eddig nem szerette volna ő ezt ilyen erősen, de mintha egyre inkább törne elő belőle ez az érzés.*
//Új nap virrad//
*Szerencsére nem fojtják belé a szót, sőt válaszokat is kap. Annyira szeretne sokkal hosszabban beszélni erről. Nem ment benne annyira mélyre, hogy igazi ötletei legyenek, de azt tudja, hogy nem olyasmi szereket akarna, amik megölnek valakit, vagy begyógyítja a sebeket, hanem valami egészen mást. Valami hétköznapi, de hihetetlent.*
- Ó, de hát ezt észrevenni, hogy használták.
*Jegyzi meg, hiszen az alkoholnak van szaga és a járást is befolyásolja. Átfut az agyán Yvon, amikor olyan gyorsan szeretett volna felpattanni egy ültő helyéből, de mégsem volt olyan egyszerű, mint hitte. *
- A varázslatok túl erősek. *Pillant kicsit oldalra. Mindig is hitte, hogy van benne erő arra, hogy varázsoljon, hiszen minden családtagja képes volt erre, na de miért is akarjon olyat, amit körülötte sokan tudnak? Ő inkább valami teljesen mást szeretne... mint mindig. * - Mármint, lehet csak épphogy varázsolni? Főzetből biztosan lehet hatásosat, de kevesebbet.
*Persze az is lehet, hogy valaki mágiáját tudja annyira befolyásolni, hogy ne legyen olyan végletes minden, de ő ezt sosem így tapasztalta.*
- A legrosszabb rémálmok... hmm... *Kivételesen nem folytatja a gondolatmenetét. Rengeteget lehet tanulni az álmokból, s az bár fáj, de megtudni mitől fél valaki a legjobban az végtére is lehet jó, hiszen mindenre fel tud készülni. Nem tudni Mai lát-e bármiben is igazán rosszat. Talán átélni is szeretné, akármit is mondott Nori.*
- Szóval sikerült valakit legyengítened, a gyengét pedig meggyógyítanod. Mi ez, ha nem csodálatos?
*Mereng el, ügyet sem vetve arra, hogy ennek a sztorinak is valószínűsített gyilkosság a vége. Egyszer, ha mindez tudatosul, biztosan nagyon fog fordulni a világa, hogy ennyire hidegen hagyja az, ha valaki meghal más keze által. De aztán, lehet, hogy csak Norit szerette meg annyira, hogy bármit mesélhetne, bármit tehetne, ő csak azt látja benne, amit akar és hisz. Csapda ez, ha valaki visszaélne vele.*
-Alig.
*Vigyorodik el. Az biztos, hogy az ő kezéhez vér nem tapad, és talán fele annyira nem izgalmas egyik "rossz tette" sem, de bármit szívesen elmesél. Viszont most csak követi tekintetével a lány útját, amint kivesz maguknak éjjelre egy szobát, majd a kérésnek eleget téve követi őt. Nagyon kíváncsi arra, hogy milyen szobában hajthatja álomra ma éjjel a fejét.*
- Tudod, nagyon szeretnék végre élni.
*Mondja a semmiből a szoba felé tartva. Ahogy végignéz a kis fekete barátján, csak azt látja benne, hogy vele már mennyi minden történt, ő pedig egy hosszú kietlen utat tud mindösszesen felmutatni, amit nagy szerencse árán túlélt. Valaminek végre történnie kell az életében. Eddig nem szerette volna ő ezt ilyen erősen, de mintha egyre inkább törne elő belőle ez az érzés.*
6950. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-19 13:15:36
Üzenet elküldve: 2024-01-19 13:15:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
-Út közben. *Válaszolja meg kurtán, hol is találta Mykaelt. Valóban sok mérföld áll mögötte az elmúlt időben, számos szerzethez volt szerencséje. Hogy az ifjú harcos eszes lenne, azt nem tudná megmondani. Persze, megvan a magához való sütnivalója, de inkább az egyszerűség és a céltudatosság jellemzi. Ezek a tulajdonságok pedig ínyére vannak.
A következőkre csak biccent, az érintést sem utasítja el. Elégedetten el is időzik egy darabon a vörös alakján, mielőtt feltápászkodna az asztal mellől.*
-Mehetünk. *Biccent a készülődő Mykael felé.
Hátára kapja lándzsáját, cókmókját, de mielőtt a kijárat felé venné az irányt, Yeza előrukkol az alkuval.
Gépies mozdulattal veszi át a bebugyolált fegyvert. A vászontakarót az asztalra dobja, hogy alaposabban is megvizsgálhassa a fegyvert. Hátrébb lépve még könnyedén meg is pörgeti baljában, hogy súlyozását ellenőrizhesse. Könnyű, amilyennek lennie kell. Szeme elé emeli, hogy tekintetével is megvizsgálhassa a pengét. Nem érinti az élét. Az ilyen fegyver anélkül vág, hogy végighúzná rajta az ember az ujját.*
-Jóféle acél. Megfelel. *Bólint. Az meg sem fordult a fejében, hogy Yeza esetleg elnevezte.*
-Most vennem kell egy hüvelyt hozzá. *Kissé bosszús, de azért annyira nem. Az ő szemszögéből jó üzlet köttetett.
Kisebb nehézségek árán övszíjához köti a kardot markolatánál, majd leoldja mellőle Nhuur kardját. Nem fárad azzal, hogy megfossza a hüvelyétől a vékony pengét. Néhány szívdobbanásnyi ideig a tökéletesen kimunkált markolatára mered. Nem volt szerencséje túl sokszor használni, de egészen megszokta a látványát.*
-A Tiéd. *Nyújtja át hüvelyestül.* -Elegáns darab. Vékony kis penge, de egy vaddisznót is átlyukaszt. *A szavait már Mykael felé intézi.*
-Ráadásul szűzpenge. Nem ízlelt még vért. *Haloványan elmosolyodik. Nehezen tudja elképzelni, hogy ez a közeljövőben változni fog. Hacsak meg nem vágja magát vele Yeza. Bár meg kell hagyni, meglepően ügyesen mozgott vele a minap éjjel. Furcsa volt.*
-Induljunk. *Szól ismét Mykael felé, már ha az letudta holmijának elhelyezését.*
-A lovamat lássátok el. Megtérítem, ha visszatértem. *Biccent, majd az ajtó felé veszi az irányt.*
-Ó, és ha netán levelem érkezne ide egy bizonyos Relael Ellerin lae'Natar kisasszonytól... Maradjon töretlen a pecsét. *Jelentőségteljesen felvont szemöldökkel keresi meg magának Yezát. Az ajtó felé veszi az irányt, remélhetőleg nyomában az ifjú harcossal.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.01.19 13:16:13
-Út közben. *Válaszolja meg kurtán, hol is találta Mykaelt. Valóban sok mérföld áll mögötte az elmúlt időben, számos szerzethez volt szerencséje. Hogy az ifjú harcos eszes lenne, azt nem tudná megmondani. Persze, megvan a magához való sütnivalója, de inkább az egyszerűség és a céltudatosság jellemzi. Ezek a tulajdonságok pedig ínyére vannak.
A következőkre csak biccent, az érintést sem utasítja el. Elégedetten el is időzik egy darabon a vörös alakján, mielőtt feltápászkodna az asztal mellől.*
-Mehetünk. *Biccent a készülődő Mykael felé.
Hátára kapja lándzsáját, cókmókját, de mielőtt a kijárat felé venné az irányt, Yeza előrukkol az alkuval.
Gépies mozdulattal veszi át a bebugyolált fegyvert. A vászontakarót az asztalra dobja, hogy alaposabban is megvizsgálhassa a fegyvert. Hátrébb lépve még könnyedén meg is pörgeti baljában, hogy súlyozását ellenőrizhesse. Könnyű, amilyennek lennie kell. Szeme elé emeli, hogy tekintetével is megvizsgálhassa a pengét. Nem érinti az élét. Az ilyen fegyver anélkül vág, hogy végighúzná rajta az ember az ujját.*
-Jóféle acél. Megfelel. *Bólint. Az meg sem fordult a fejében, hogy Yeza esetleg elnevezte.*
-Most vennem kell egy hüvelyt hozzá. *Kissé bosszús, de azért annyira nem. Az ő szemszögéből jó üzlet köttetett.
Kisebb nehézségek árán övszíjához köti a kardot markolatánál, majd leoldja mellőle Nhuur kardját. Nem fárad azzal, hogy megfossza a hüvelyétől a vékony pengét. Néhány szívdobbanásnyi ideig a tökéletesen kimunkált markolatára mered. Nem volt szerencséje túl sokszor használni, de egészen megszokta a látványát.*
-A Tiéd. *Nyújtja át hüvelyestül.* -Elegáns darab. Vékony kis penge, de egy vaddisznót is átlyukaszt. *A szavait már Mykael felé intézi.*
-Ráadásul szűzpenge. Nem ízlelt még vért. *Haloványan elmosolyodik. Nehezen tudja elképzelni, hogy ez a közeljövőben változni fog. Hacsak meg nem vágja magát vele Yeza. Bár meg kell hagyni, meglepően ügyesen mozgott vele a minap éjjel. Furcsa volt.*
-Induljunk. *Szól ismét Mykael felé, már ha az letudta holmijának elhelyezését.*
-A lovamat lássátok el. Megtérítem, ha visszatértem. *Biccent, majd az ajtó felé veszi az irányt.*
-Ó, és ha netán levelem érkezne ide egy bizonyos Relael Ellerin lae'Natar kisasszonytól... Maradjon töretlen a pecsét. *Jelentőségteljesen felvont szemöldökkel keresi meg magának Yezát. Az ajtó felé veszi az irányt, remélhetőleg nyomában az ifjú harcossal.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.01.19 13:16:13
6949. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-18 20:55:33
Üzenet elküldve: 2024-01-18 20:55:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Egyáltalán nem számított arra, hogy ekkora lelkesedéssel fogadja majd Mai, hogy ő egész jártas a bájitalok, mérgek és egyéb főzetek ismeretében. A lány legalább annyira megörül ennek, mintha Nori az eljegyzését vagy valami hasonlóan nagy volumenű hírt jelentett volna be.
Fekete tincsei mögül halványan mosolyogva, türelmesen hallgatja végig a fél-elf áradozásait, csak a tudatbefolyásoló főzet említésénél szól közbe.*
- Az pont ott van, vagyis volt előtted. *Biccent a pálinkás pohárra.* De azt hiszem, te nem erre gondoltál. Ha már itt tartunk, varázslatot is tudok olyat, ami hasonlót csinál, de azt nem mutatom meg. Még soha nem próbáltam ki senkin, de elvileg a legrosszabb rémálmait látja tőle az áldozat. Jókedvet sajnos nem tudok varázsolni. *Pillant fel a plafonra, miközben a könyökén támaszkodva, tenyerében pihenteti a fejét egy kicsit. Úgy látszik nem csak Mai gátlásai oldódnak, de Nori is könnyebben mesél mindenféle szörnyűségről is akár, amire képes.
Hogy milyen bájitalokat próbált? A válasz előtt kicsit elgondolkozik, majd a székén hátra dőlve, Mai kék szemeit fürkészi, és úgy kezd bele az újabb történetbe.*
- Ezúttal egy viszonylag, de tényleg csak viszonylag kedvesebb dolgot mesélek neked. Ez sem kezdődik jól, mert meg akart ölni minket egy hibbant elf, vagy micsoda. Igazából nem is engem, hanem a barátomat. Képzettebb harcos volt nálam az az alak, de a bájitalaim segítségével egyenrangú ellenfelek lehettünk. A végén, hála Nolienak, én győztem.
*Azt már nem teszi hozzá, hogy az elf számára hogyan végződött a sztori, Norit és körülményeket ismerve Mai ezt már magától is kitalálhatja.*
- Sajnos a barátom súlyosan megsérült, de képzeld, az egyik trutyim még azokkal a csúnya sebekkel is elbánt. ~Vajon mi lehet veled, Rasdeher…?~
*El is merül pár pillanatra a gondolataiban, ahogy régi barátjára szóba kerül. Rasdeher Clion olyan volt a számára, mint a bátyja, és egészen biztos, hogy ő is a fogadott kishúgaként tekintett Norira.
Mesélhetne még sokat, ám Mai egyik félmegjegyzése hallatán gonoszkásan csillannak fel a szemei, viszont egyelőre még nem reagál rá, előbb megbeszélik a szállás kérdését. A kis fekete lány kifejezetten megörül, mikor megtudja, egy rugóra jár az agyuk, tehát együtt tölthetik az éjszakát… persze nem úgy!*
- Nos, azt mondtad, hogy alig csináltál rosszat. Alig? Ezek szerint valami rosszat mégiscsak elkövettél Mai drágám. Nem menekülsz a vallomás elől, de majd csak odafent… *vigyorog huncut módon, majd feláll az asztaltól és a pulthoz sétál, hogy ma éjszakára egy szobát kérjen maguknak. Egy Szoba erkéllyel drágább, mint a sima, ezért 21 aranyat kell fizetnie érte
, de egyáltalán nem bánja. Ha már megteheti, a legjobbat választja, és most épp megteheti. Miután megkapták a szoba kulcsát, int Mainak, hogy kövesse őt.*
//Új nap virrad//
*Egyáltalán nem számított arra, hogy ekkora lelkesedéssel fogadja majd Mai, hogy ő egész jártas a bájitalok, mérgek és egyéb főzetek ismeretében. A lány legalább annyira megörül ennek, mintha Nori az eljegyzését vagy valami hasonlóan nagy volumenű hírt jelentett volna be.
Fekete tincsei mögül halványan mosolyogva, türelmesen hallgatja végig a fél-elf áradozásait, csak a tudatbefolyásoló főzet említésénél szól közbe.*
- Az pont ott van, vagyis volt előtted. *Biccent a pálinkás pohárra.* De azt hiszem, te nem erre gondoltál. Ha már itt tartunk, varázslatot is tudok olyat, ami hasonlót csinál, de azt nem mutatom meg. Még soha nem próbáltam ki senkin, de elvileg a legrosszabb rémálmait látja tőle az áldozat. Jókedvet sajnos nem tudok varázsolni. *Pillant fel a plafonra, miközben a könyökén támaszkodva, tenyerében pihenteti a fejét egy kicsit. Úgy látszik nem csak Mai gátlásai oldódnak, de Nori is könnyebben mesél mindenféle szörnyűségről is akár, amire képes.
Hogy milyen bájitalokat próbált? A válasz előtt kicsit elgondolkozik, majd a székén hátra dőlve, Mai kék szemeit fürkészi, és úgy kezd bele az újabb történetbe.*
- Ezúttal egy viszonylag, de tényleg csak viszonylag kedvesebb dolgot mesélek neked. Ez sem kezdődik jól, mert meg akart ölni minket egy hibbant elf, vagy micsoda. Igazából nem is engem, hanem a barátomat. Képzettebb harcos volt nálam az az alak, de a bájitalaim segítségével egyenrangú ellenfelek lehettünk. A végén, hála Nolienak, én győztem.
*Azt már nem teszi hozzá, hogy az elf számára hogyan végződött a sztori, Norit és körülményeket ismerve Mai ezt már magától is kitalálhatja.*
- Sajnos a barátom súlyosan megsérült, de képzeld, az egyik trutyim még azokkal a csúnya sebekkel is elbánt. ~Vajon mi lehet veled, Rasdeher…?~
*El is merül pár pillanatra a gondolataiban, ahogy régi barátjára szóba kerül. Rasdeher Clion olyan volt a számára, mint a bátyja, és egészen biztos, hogy ő is a fogadott kishúgaként tekintett Norira.
Mesélhetne még sokat, ám Mai egyik félmegjegyzése hallatán gonoszkásan csillannak fel a szemei, viszont egyelőre még nem reagál rá, előbb megbeszélik a szállás kérdését. A kis fekete lány kifejezetten megörül, mikor megtudja, egy rugóra jár az agyuk, tehát együtt tölthetik az éjszakát… persze nem úgy!*
- Nos, azt mondtad, hogy alig csináltál rosszat. Alig? Ezek szerint valami rosszat mégiscsak elkövettél Mai drágám. Nem menekülsz a vallomás elől, de majd csak odafent… *vigyorog huncut módon, majd feláll az asztaltól és a pulthoz sétál, hogy ma éjszakára egy szobát kérjen maguknak. Egy Szoba erkéllyel drágább, mint a sima, ezért 21 aranyat kell fizetnie érte
, de egyáltalán nem bánja. Ha már megteheti, a legjobbat választja, és most épp megteheti. Miután megkapták a szoba kulcsát, int Mainak, hogy kövesse őt.*
6948. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-18 19:00:38
Üzenet elküldve: 2024-01-18 19:00:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Kissé félrebiccenti a fejét. Sejtette, hogy Noriban még sokkal több van, mint amennyit megismert, de minden tudományra szerelemként tekint. Talán nem is érdekli, hogy ki miért tanulta meg, lényeg, hogy olyan tudás van egyesek kezében, ami keveseknek. Őt ez mindig is motiválta, és ha más nem is, ez mindig vonzotta őt a társasághoz. Hol tanulni akart belőle, hol csak szimplán felnézett arra, aki valamiben többet tud, mint ő.*
-Nori ez csodálatos!
*Még a pupillája is kitágul, annyira felpörgette a tudat. Fogalma sincs, miért reagál így, de nem is érdekli.*
- Soha nem foglalkoztam még ilyennel, de minden egyes tudás, amit magadba szívsz az nagyobbá tesz!
*Tényleg így gondolja. Nem kell mindenkinek okosnak lenni, nem kell mindenkinek valami nagy dolgot véghez vinni, de ez az, amit soha nem vehet el tőlük senki és semmi. A fejébe tódul a kép, hogy valakit megitatnak bizonyos szerekkel és azt vizsgálhatja, hogy milyen hatásokat lehet vele elérni, és mi befolyásolja. Mert ha valamiben biztos, az az, hogy nem mindenkire ugyanúgy hat. Kivéve a halált. A halál, az halál.*
- Tudod, úgy szeretnék főzeteket, amik befolyásolják a tudatot! De nem nagyon, csak egy kicsit. * Mintha nem lenne sok értelme annak amit mondd, pedig az ő fejében ez egy kerek egész.* - Képzeld el, ha valakin csak az segít, ha mindig hozzájuthat... mondjuk... egy kis jókedvhez. De közben tudja az életét úgy folytatni, hogy ez ne legyen feltűnő.
*Kicsit tovább szaladt a méreg fogalmától, mert azt sem méregnek tekinti, hanem lehetőségnek.*
- Miféléket próbáltál? Használtad másokon valaha?
* Most cseppet sem érdekli, ha sok, ha túlgondolta. Talán csak akkor állna le, ha Nori elzárózna a beszélgetés alól, mert hát akkor nem lenne ki válaszoljon neki.
Mosolyog ő is, arra, hogy mennyit lehetne a pálinkából meginni, minden rossz érzés nélkül.*
-Én óvatos vagyok... de, alig csináltam még olyasmit, amit nem szabadna.
*Mintha előbújt volna belőle valami kalandvágyó, a megszokott bölcsességei helyett. Persze talán nem akarja kipróbálni azt, hogy milyen, amikor többet iszik annál, mint nem is olyan régen.*
- Mi lenne ha... * Neki nem tűnik fel, hogy esetleg a lány marasztani szeretné, mert benne is hasonló érzések tombolnak. Nem akarja elengedni a barátnője társaságát.* - Ha ma itt maradnánk? Nekem nagyon jól esne.
*Emeli rá kékjeit a másik íriszeibe marva. Most nem tudna jobb napot elképzelni, mint hogy vele zárja az estét.*
//Új nap virrad//
*Kissé félrebiccenti a fejét. Sejtette, hogy Noriban még sokkal több van, mint amennyit megismert, de minden tudományra szerelemként tekint. Talán nem is érdekli, hogy ki miért tanulta meg, lényeg, hogy olyan tudás van egyesek kezében, ami keveseknek. Őt ez mindig is motiválta, és ha más nem is, ez mindig vonzotta őt a társasághoz. Hol tanulni akart belőle, hol csak szimplán felnézett arra, aki valamiben többet tud, mint ő.*
-Nori ez csodálatos!
*Még a pupillája is kitágul, annyira felpörgette a tudat. Fogalma sincs, miért reagál így, de nem is érdekli.*
- Soha nem foglalkoztam még ilyennel, de minden egyes tudás, amit magadba szívsz az nagyobbá tesz!
*Tényleg így gondolja. Nem kell mindenkinek okosnak lenni, nem kell mindenkinek valami nagy dolgot véghez vinni, de ez az, amit soha nem vehet el tőlük senki és semmi. A fejébe tódul a kép, hogy valakit megitatnak bizonyos szerekkel és azt vizsgálhatja, hogy milyen hatásokat lehet vele elérni, és mi befolyásolja. Mert ha valamiben biztos, az az, hogy nem mindenkire ugyanúgy hat. Kivéve a halált. A halál, az halál.*
- Tudod, úgy szeretnék főzeteket, amik befolyásolják a tudatot! De nem nagyon, csak egy kicsit. * Mintha nem lenne sok értelme annak amit mondd, pedig az ő fejében ez egy kerek egész.* - Képzeld el, ha valakin csak az segít, ha mindig hozzájuthat... mondjuk... egy kis jókedvhez. De közben tudja az életét úgy folytatni, hogy ez ne legyen feltűnő.
*Kicsit tovább szaladt a méreg fogalmától, mert azt sem méregnek tekinti, hanem lehetőségnek.*
- Miféléket próbáltál? Használtad másokon valaha?
* Most cseppet sem érdekli, ha sok, ha túlgondolta. Talán csak akkor állna le, ha Nori elzárózna a beszélgetés alól, mert hát akkor nem lenne ki válaszoljon neki.
Mosolyog ő is, arra, hogy mennyit lehetne a pálinkából meginni, minden rossz érzés nélkül.*
-Én óvatos vagyok... de, alig csináltam még olyasmit, amit nem szabadna.
*Mintha előbújt volna belőle valami kalandvágyó, a megszokott bölcsességei helyett. Persze talán nem akarja kipróbálni azt, hogy milyen, amikor többet iszik annál, mint nem is olyan régen.*
- Mi lenne ha... * Neki nem tűnik fel, hogy esetleg a lány marasztani szeretné, mert benne is hasonló érzések tombolnak. Nem akarja elengedni a barátnője társaságát.* - Ha ma itt maradnánk? Nekem nagyon jól esne.
*Emeli rá kékjeit a másik íriszeibe marva. Most nem tudna jobb napot elképzelni, mint hogy vele zárja az estét.*
6947. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-18 18:24:50
Üzenet elküldve: 2024-01-18 18:24:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*A végén már csak fura fejeket vág, mert szerinte Mainak sikerült igazán belekeverednie abba a témába, hogy most szerinte mit csinál jól, mit nem, miért kéne szólnia Norinak és miért nem, ezért a sminkjétől megfosztott, így már nem is annyira feketeség inkább annyiban hagyja, és csak egyetértően bólogat a szavaira. Majd lesz valahogy, ha megint ilyen helyzetbe kerülnek.
A fogadóban, már az asztalnál ülve meglepő szakmaisággal szemléli a pálinkát, és mikor látja, hogy Mai is meglepődik, huncut, kissé önelégült, de mégis valami keserű töltettel színesített mosoly jelenik meg az arcán.*
- Mindig mindenki részeg volt körülöttem, de amúgy nem az volt a lényeg. Gyerekkoromtól fogva ezzel nyaggattak. Rengeteget kellett tanulnom a mérgekről, hogy ölni tudjak velük. Aztán, ha már így alakult, nem csak a mérgeket, hanem minden más bájitalt is nagyon jól ismerek. *Mint mindenről egyébként, erről a témáról is Nolieval kapcsolatos emlékek jutnak az eszébe.*
- Kár, hogy nincs már, aki gyűjtse nekem őket. *Ennyit fűz csak hozzá, mert nem akar már többet Nolieról mesélni Mainak, nehogy úgy érezze szegény lány, hogy ő csak valamiféle pótlék elveszített barátnője helyett.*
- Persze, hogy finom, csak tényleg vigyázz vele! Ha még kettőt-hármat meginnál, biztos vagyok benne, hogy rosszul lennél. Amúgy igen, először csak beszélsz, egyre többet és többet, a végén már olyan dolgokról, amiről nem is akarsz. Ezért mondom, hogy megnyílnak a lelked kapui.
*Mondja mosolyogva. Egyébként nem olyan rossz az, amíg nem kezdi elveszíteni az ember a józan eszét az italtól. Utána már csak a szerencsén múlik, hogy hol és milyen állapotban tér magához az áldozat legközelebb. Ezt az egy pohárkát viszont egyáltalán nem bánja, sőt, kíváncsi, hogy mit tudhat meg még Mairól, ha most is megered a kis nyelve.
A szállásával kapcsolatos kérdésre először a pult felé pillant, majd vissza a lányra.*
- Szerintem itt maradok, ha már itt vagyok. Remélem ugyanolyan kényelmesek a szobák, mint régen. Na és te? Visszamennél a Pegazusba? Sötétedés és a pálinka után én nem ajánlanám.
*Mondhatná, hogy félti Mait, azért nem akarja elengedni, de a fő oka, hogy marasztalni próbálja, az az, hogy nem szeretné, ha magára hagyná. Hát annyira illenek egymáshoz! Ha ugyanúgy öltöznének, talán még ikreknek is nézhetnék őket a hasonló fekete hajkoronájuk miatt. Persze, leginkább azért szeretné, hogy Mai maradjon, mert megkedvelte őt, és még több időt akar eltölteni vele.*
//Új nap virrad//
*A végén már csak fura fejeket vág, mert szerinte Mainak sikerült igazán belekeverednie abba a témába, hogy most szerinte mit csinál jól, mit nem, miért kéne szólnia Norinak és miért nem, ezért a sminkjétől megfosztott, így már nem is annyira feketeség inkább annyiban hagyja, és csak egyetértően bólogat a szavaira. Majd lesz valahogy, ha megint ilyen helyzetbe kerülnek.
A fogadóban, már az asztalnál ülve meglepő szakmaisággal szemléli a pálinkát, és mikor látja, hogy Mai is meglepődik, huncut, kissé önelégült, de mégis valami keserű töltettel színesített mosoly jelenik meg az arcán.*
- Mindig mindenki részeg volt körülöttem, de amúgy nem az volt a lényeg. Gyerekkoromtól fogva ezzel nyaggattak. Rengeteget kellett tanulnom a mérgekről, hogy ölni tudjak velük. Aztán, ha már így alakult, nem csak a mérgeket, hanem minden más bájitalt is nagyon jól ismerek. *Mint mindenről egyébként, erről a témáról is Nolieval kapcsolatos emlékek jutnak az eszébe.*
- Kár, hogy nincs már, aki gyűjtse nekem őket. *Ennyit fűz csak hozzá, mert nem akar már többet Nolieról mesélni Mainak, nehogy úgy érezze szegény lány, hogy ő csak valamiféle pótlék elveszített barátnője helyett.*
- Persze, hogy finom, csak tényleg vigyázz vele! Ha még kettőt-hármat meginnál, biztos vagyok benne, hogy rosszul lennél. Amúgy igen, először csak beszélsz, egyre többet és többet, a végén már olyan dolgokról, amiről nem is akarsz. Ezért mondom, hogy megnyílnak a lelked kapui.
*Mondja mosolyogva. Egyébként nem olyan rossz az, amíg nem kezdi elveszíteni az ember a józan eszét az italtól. Utána már csak a szerencsén múlik, hogy hol és milyen állapotban tér magához az áldozat legközelebb. Ezt az egy pohárkát viszont egyáltalán nem bánja, sőt, kíváncsi, hogy mit tudhat meg még Mairól, ha most is megered a kis nyelve.
A szállásával kapcsolatos kérdésre először a pult felé pillant, majd vissza a lányra.*
- Szerintem itt maradok, ha már itt vagyok. Remélem ugyanolyan kényelmesek a szobák, mint régen. Na és te? Visszamennél a Pegazusba? Sötétedés és a pálinka után én nem ajánlanám.
*Mondhatná, hogy félti Mait, azért nem akarja elengedni, de a fő oka, hogy marasztalni próbálja, az az, hogy nem szeretné, ha magára hagyná. Hát annyira illenek egymáshoz! Ha ugyanúgy öltöznének, talán még ikreknek is nézhetnék őket a hasonló fekete hajkoronájuk miatt. Persze, leginkább azért szeretné, hogy Mai maradjon, mert megkedvelte őt, és még több időt akar eltölteni vele.*
6946. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-18 17:26:12
Üzenet elküldve: 2024-01-18 17:26:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Nem gondolt talán olyan mélyen bele abba amit mondott, vagy inkább csak nem fogalmazott túl jól. Ha valamit nem szeret, az az, ha megmondják mit ne csináljon. De amit válaszol rá Nori, az ebben meg is erősíti. Ott kell éreznie, és ott is szokta, kivéve amikor a mellkasa szorít attól, hogy valaki nem enged neki teret.*
- Úgy értettem... hogyha valami neked nem jó. Mert elronthatok dolgokat, mint az előbb. De kitudja még, mi mást is.
*Túlbeszélték, bár biztatni mást arra, hogy beszéljenek bármiről, az valahol jó. El lehet felejteni könnyen azt, hogy mennyire fontos kiadni azt, ami belül zajlik. Bár Mai sem olyan jó ebben, és nem is akárki felé kell ezt cselekedni.
Bólint. Bármennyi időt adna arra, hogy kijavítsa azt a fekete sminket, mert látja, hogy fontos neki. Egyszer ő is kipróbálná, csak talán kevésbé feketét.
Beérnek végül, és az ital előttük tetszeleg. Kissé hunyorogva néz a vele szemben ülő Norira, nem tudhatja, miért is ért ennyire a pálinkához, ha még nem volt dolga vele, de érdekesen hangzik.*
-De hát még nem is ittál ilyesmit... Sokan voltak körülötted ittasak?
*Ez lehet, hogy buta kérdésnek tűnik majd, de honnan is tudná ezeket a jártasságokat? Talán pont ezért kellett ide beülni, hogy mindenféle helyzetből eszükbe jusson valami. Az alkímia nehéznek tűnik, nem kutatott még etéren, de tudja miről van szó. Biztosan nagyon érdekesnek találná, miket is tud ez a lány.*
- Amikor először és utoljára ittam ilyet, sokat beszéltem. *Utal a zárt ajtókra, hiszen Mai a látszattal ellentétben nagyon zárkózott, s talán kapukat is csak olyannál tud nyitni ez a nedű, akivel amúgy is kinyílna, csak lassabban. Jó a fordítottját érezni, mert ezek szerint enélkül is tud "bátor" lenni. De azért ő is belekortyol egyet és érzi, ahogy a melegség lassan csordogál le a torkán, elkezdve felmelegíteni szöveteit. Annyira nem tűnik lehetségesnek, hogy ebbe bele tud halni.*
- Ez finomabb, mint a múltkori.
*Állapítja meg, bár nem időzik sokat a löttyel.*
- Hol fogsz aludni?
*Teszi fel a kérdést, mert fogalma sincs arról, hogy az éjszakáit hol is tölti a feketeség. Nem tudja, hogyan alakul még az este, de ez is egy olyan hely, ahol szívesen eltöltene egy éjszakát. Nem akar beszűkülni egyetlen helyre, főleg így, hogy ma is nyitott egy kicsit a világ felé.*
//Új nap virrad//
*Nem gondolt talán olyan mélyen bele abba amit mondott, vagy inkább csak nem fogalmazott túl jól. Ha valamit nem szeret, az az, ha megmondják mit ne csináljon. De amit válaszol rá Nori, az ebben meg is erősíti. Ott kell éreznie, és ott is szokta, kivéve amikor a mellkasa szorít attól, hogy valaki nem enged neki teret.*
- Úgy értettem... hogyha valami neked nem jó. Mert elronthatok dolgokat, mint az előbb. De kitudja még, mi mást is.
*Túlbeszélték, bár biztatni mást arra, hogy beszéljenek bármiről, az valahol jó. El lehet felejteni könnyen azt, hogy mennyire fontos kiadni azt, ami belül zajlik. Bár Mai sem olyan jó ebben, és nem is akárki felé kell ezt cselekedni.
Bólint. Bármennyi időt adna arra, hogy kijavítsa azt a fekete sminket, mert látja, hogy fontos neki. Egyszer ő is kipróbálná, csak talán kevésbé feketét.
Beérnek végül, és az ital előttük tetszeleg. Kissé hunyorogva néz a vele szemben ülő Norira, nem tudhatja, miért is ért ennyire a pálinkához, ha még nem volt dolga vele, de érdekesen hangzik.*
-De hát még nem is ittál ilyesmit... Sokan voltak körülötted ittasak?
*Ez lehet, hogy buta kérdésnek tűnik majd, de honnan is tudná ezeket a jártasságokat? Talán pont ezért kellett ide beülni, hogy mindenféle helyzetből eszükbe jusson valami. Az alkímia nehéznek tűnik, nem kutatott még etéren, de tudja miről van szó. Biztosan nagyon érdekesnek találná, miket is tud ez a lány.*
- Amikor először és utoljára ittam ilyet, sokat beszéltem. *Utal a zárt ajtókra, hiszen Mai a látszattal ellentétben nagyon zárkózott, s talán kapukat is csak olyannál tud nyitni ez a nedű, akivel amúgy is kinyílna, csak lassabban. Jó a fordítottját érezni, mert ezek szerint enélkül is tud "bátor" lenni. De azért ő is belekortyol egyet és érzi, ahogy a melegség lassan csordogál le a torkán, elkezdve felmelegíteni szöveteit. Annyira nem tűnik lehetségesnek, hogy ebbe bele tud halni.*
- Ez finomabb, mint a múltkori.
*Állapítja meg, bár nem időzik sokat a löttyel.*
- Hol fogsz aludni?
*Teszi fel a kérdést, mert fogalma sincs arról, hogy az éjszakáit hol is tölti a feketeség. Nem tudja, hogyan alakul még az este, de ez is egy olyan hely, ahol szívesen eltöltene egy éjszakát. Nem akar beszűkülni egyetlen helyre, főleg így, hogy ma is nyitott egy kicsit a világ felé.*
6945. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-17 21:30:35
Üzenet elküldve: 2024-01-17 21:30:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Napváltás//
*Elégedetten hallgatja a kacat. Szeret jó benyomást tenni a szemrevaló nőkre. Mivel pedig ez megvolt, és Yeza már ismét Denjaarral foglalkozik, ő lapátolja magába tovább az ételt.
Azért a szolgálatba csábítás hallatán - félig teli szájjal - megjegyzi.*
- Visszatérhetünk rá, ha én is visszatértem.
*feleli. Bár nem tudja, miféle szolgálatról van szó. De ha nem tetszik, legfeljebb nemet mond.
Innentől rá már nem sokat kell várni, a tányért alaposan tisztára pucolja, a teát pedig felhörpinti, majd a távozni készülődő Yezára pillant.*
- Akkor... nálad hagyhatom a holmim?
*kérdi, mert Yeza ez ügyben még nem mondott igent. De ha most megteszi, akkor Mykael vagy odaadja azt neki (nem olyan nehéz: a hegedű még tokjával együtt se nyom túl sokat, a ládika már inkább, hiszen benne üvegcsék sorakoznak tintával, tetováló tűk és még egy gyógykenőcs is a meggyötört bőrnek), vagy akár el is cipeli Yeza szobájáig, ha a nő azt kéri.
Akár így, akár úgy, amint a holmiját biztonságban tudja (vagy véli tudni), rögtön úthoz készülődik. Ami annyit tesz, hogy a hátára veszi a hátizsákját és felsorakozik Denjaar mellé.*
*Elégedetten hallgatja a kacat. Szeret jó benyomást tenni a szemrevaló nőkre. Mivel pedig ez megvolt, és Yeza már ismét Denjaarral foglalkozik, ő lapátolja magába tovább az ételt.
Azért a szolgálatba csábítás hallatán - félig teli szájjal - megjegyzi.*
- Visszatérhetünk rá, ha én is visszatértem.
*feleli. Bár nem tudja, miféle szolgálatról van szó. De ha nem tetszik, legfeljebb nemet mond.
Innentől rá már nem sokat kell várni, a tányért alaposan tisztára pucolja, a teát pedig felhörpinti, majd a távozni készülődő Yezára pillant.*
- Akkor... nálad hagyhatom a holmim?
*kérdi, mert Yeza ez ügyben még nem mondott igent. De ha most megteszi, akkor Mykael vagy odaadja azt neki (nem olyan nehéz: a hegedű még tokjával együtt se nyom túl sokat, a ládika már inkább, hiszen benne üvegcsék sorakoznak tintával, tetováló tűk és még egy gyógykenőcs is a meggyötört bőrnek), vagy akár el is cipeli Yeza szobájáig, ha a nő azt kéri.
Akár így, akár úgy, amint a holmiját biztonságban tudja (vagy véli tudni), rögtön úthoz készülődik. Ami annyit tesz, hogy a hátára veszi a hátizsákját és felsorakozik Denjaar mellé.*
6944. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-17 06:20:06
Üzenet elküldve: 2024-01-17 06:20:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
*Cendes, mondhatni egészen átlagos fiúnak gondolta elsőre a gladiátor újdonsült fegyvertársát, de erre hamar rácáfol, Yezából pedig kibukik a kacagás. A feltételekre azért felszökik a szemöldöke, de az utolsónál a mosolygássá szelídült jókedve kap még egy leheletnyi vidorságot. Denjaarnak valószínűleg már jóval több tapasztalata van a Yezához hasonló fehérnépek és az említettek relációjában, de az ilyesmit általában mindenki a maga kontójára tapasztalja ki.*
- Eszes fiú *pillant végig Mykaelen.* - Hol találtad? *pillant ezúttal Krultosra.* - Ha nem a te ügyedről lenne szó, elcsábítanám mellőled a Báróm szolgálatába, mire végez a reggelivel. Jó hasznát vennénk.
*A sok cókmók hamar értelmet nyer, mikor Denjaar beharangozza az indulást. A vöröst így is mellbe vágja a hír.*
- Máris? De hiszen a fagy még csak most kezdi kimutatni a foga fehérjét. A vadon meg... *lenyeli a továbbiakat, egyszersmind a reggelijét is befejezettnek tekinti, pedig bőven van még a tányérján.* - Már eldöntötted *sóhajt. Ki tudná jobban nála, hogy ez mit jelent egy wegtoreninél? A piacozásban való segédkezéshez azért végül belenget egy kis mézet is a gladiátor, aki jófelé édesgeti Yeza kedvét az ilyesmivel.*
- Talánnal nem egyezkedek, de tudom, hogy nem fukarkodnál velem, Bajnokom *simít végig a frissen nyírt szakállon, aztán kitolja maga alól a széket és felhajtja a maradék rumos teáját.*
- Nekem viszont még fel kell öltözködnöm és rendbe kell szedni magam. Menjetek előre. Nézzetek körbe. A műhelynél beérlek benneteket, aztán segítek megalkudni arra, amit kinéztetek.
*Mielőtt elindulna a szobája felé, még felveszi az asztalhoz támasztott, vászonba bugyolált holmit és Krultosnak nyújtja.*
- Ez pedig a mi alkunk fejében. *Nem könnyű szívvel adja a wegtoreni mesterkardot. Főleg, miután egy napja, szándékai ellenére, de mégis csak elnevezte a Pincearénában. Az éjjel maga mellett tartotta, s osztozott vele a Tűz Városát járó álmaiban.
Akaratlanul is beharapja egy pillanatra az alsó ajkát, melyen még érzi az apró vágást. Az első vér, mely azt a pengét érte az övé, s ez a wegtoreniek babonás világában köteléket jelent köztük. Rossz érzés megválni tőle. Akkor is, ha tudja, a Láng Fattya biztos nagy becsben tartja majd. De épp szorítja még inkább a szívét. Olyan érzése van, mintha egy tehetséges gyermeket adna a férfi keze alá, akit az a kéz fog formálni. Krultos szörnyeteg a maga nemében. Nem sokban különbözik azoktól, melyekre épp vadászni indul. Hogy az a kard hogy szolgálja majd... elválik.*
*Cendes, mondhatni egészen átlagos fiúnak gondolta elsőre a gladiátor újdonsült fegyvertársát, de erre hamar rácáfol, Yezából pedig kibukik a kacagás. A feltételekre azért felszökik a szemöldöke, de az utolsónál a mosolygássá szelídült jókedve kap még egy leheletnyi vidorságot. Denjaarnak valószínűleg már jóval több tapasztalata van a Yezához hasonló fehérnépek és az említettek relációjában, de az ilyesmit általában mindenki a maga kontójára tapasztalja ki.*
- Eszes fiú *pillant végig Mykaelen.* - Hol találtad? *pillant ezúttal Krultosra.* - Ha nem a te ügyedről lenne szó, elcsábítanám mellőled a Báróm szolgálatába, mire végez a reggelivel. Jó hasznát vennénk.
*A sok cókmók hamar értelmet nyer, mikor Denjaar beharangozza az indulást. A vöröst így is mellbe vágja a hír.*
- Máris? De hiszen a fagy még csak most kezdi kimutatni a foga fehérjét. A vadon meg... *lenyeli a továbbiakat, egyszersmind a reggelijét is befejezettnek tekinti, pedig bőven van még a tányérján.* - Már eldöntötted *sóhajt. Ki tudná jobban nála, hogy ez mit jelent egy wegtoreninél? A piacozásban való segédkezéshez azért végül belenget egy kis mézet is a gladiátor, aki jófelé édesgeti Yeza kedvét az ilyesmivel.*
- Talánnal nem egyezkedek, de tudom, hogy nem fukarkodnál velem, Bajnokom *simít végig a frissen nyírt szakállon, aztán kitolja maga alól a széket és felhajtja a maradék rumos teáját.*
- Nekem viszont még fel kell öltözködnöm és rendbe kell szedni magam. Menjetek előre. Nézzetek körbe. A műhelynél beérlek benneteket, aztán segítek megalkudni arra, amit kinéztetek.
*Mielőtt elindulna a szobája felé, még felveszi az asztalhoz támasztott, vászonba bugyolált holmit és Krultosnak nyújtja.*
- Ez pedig a mi alkunk fejében. *Nem könnyű szívvel adja a wegtoreni mesterkardot. Főleg, miután egy napja, szándékai ellenére, de mégis csak elnevezte a Pincearénában. Az éjjel maga mellett tartotta, s osztozott vele a Tűz Városát járó álmaiban.
Akaratlanul is beharapja egy pillanatra az alsó ajkát, melyen még érzi az apró vágást. Az első vér, mely azt a pengét érte az övé, s ez a wegtoreniek babonás világában köteléket jelent köztük. Rossz érzés megválni tőle. Akkor is, ha tudja, a Láng Fattya biztos nagy becsben tartja majd. De épp szorítja még inkább a szívét. Olyan érzése van, mintha egy tehetséges gyermeket adna a férfi keze alá, akit az a kéz fog formálni. Krultos szörnyeteg a maga nemében. Nem sokban különbözik azoktól, melyekre épp vadászni indul. Hogy az a kard hogy szolgálja majd... elválik.*
6943. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-16 20:07:13
Üzenet elküldve: 2024-01-16 20:07:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
*Yeza csípős megjegyzések egész sorozatát zúdítja rá, de ismeri már annyira a vöröset, hogy még csak szemöldöke se szaladjon fel szavai hallatán. Idegen fiától vagy leányától bizonyosan nem venné ily könnyedén a szurkálódást. Hiú ő a maga módján, ehhez nem férhet kétség.
Eltolja az üres tányért maga elől, s szórakozottan szemléli a kettőst, amíg azok egyezkednek. Csak akkor szusszan fel halkan, miközben Mykael megszabja a szívességben mért fizetség határait.*
-Így nem is marad túl sok lehetőség, igaz-e? *Fűzi hozzá, de egyebet nem mond. Meghagyja a replika lehetőségét Yezának, kinél talán rossz szólamokat pendít tréfájával az ifjonc. Magát csapná be, ha azt állítaná, hogy kiismerte már a wegtoreni lányt, de hogy inkább dőlne a tőrébe, minthogy valaki babájának hívják, az holtbiztos.*
-Nem térünk vissza onnét már. Eleget vártunk, egy percet sem akarok vesztegetni. Elmegyünk a Piactérre, talán a kovácshoz is. Aztán irány a vadon. *Magyarázza. Mondják, a tretilek a hűvös időben aktívabbak, nyáridőben pedig barlangokba húzódnak. Véletlenül sem akarja lekésni a lehetőséget.*
-Hanem talán kapsz valamit a Piactéren, ha velünk tartasz. *A hölgytársaság bizony hathatós kedélyjavító egy ilyen út előtt.
Ő a maga részéről készen áll az indulásra, már csak Mykaelnek kell belapátolnia a reggelijét. Jelentőségteljesen rá is pillant, csak a miheztartás végett.*
*Yeza csípős megjegyzések egész sorozatát zúdítja rá, de ismeri már annyira a vöröset, hogy még csak szemöldöke se szaladjon fel szavai hallatán. Idegen fiától vagy leányától bizonyosan nem venné ily könnyedén a szurkálódást. Hiú ő a maga módján, ehhez nem férhet kétség.
Eltolja az üres tányért maga elől, s szórakozottan szemléli a kettőst, amíg azok egyezkednek. Csak akkor szusszan fel halkan, miközben Mykael megszabja a szívességben mért fizetség határait.*
-Így nem is marad túl sok lehetőség, igaz-e? *Fűzi hozzá, de egyebet nem mond. Meghagyja a replika lehetőségét Yezának, kinél talán rossz szólamokat pendít tréfájával az ifjonc. Magát csapná be, ha azt állítaná, hogy kiismerte már a wegtoreni lányt, de hogy inkább dőlne a tőrébe, minthogy valaki babájának hívják, az holtbiztos.*
-Nem térünk vissza onnét már. Eleget vártunk, egy percet sem akarok vesztegetni. Elmegyünk a Piactérre, talán a kovácshoz is. Aztán irány a vadon. *Magyarázza. Mondják, a tretilek a hűvös időben aktívabbak, nyáridőben pedig barlangokba húzódnak. Véletlenül sem akarja lekésni a lehetőséget.*
-Hanem talán kapsz valamit a Piactéren, ha velünk tartasz. *A hölgytársaság bizony hathatós kedélyjavító egy ilyen út előtt.
Ő a maga részéről készen áll az indulásra, már csak Mykaelnek kell belapátolnia a reggelijét. Jelentőségteljesen rá is pillant, csak a miheztartás végett.*
6942. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-15 22:34:02
Üzenet elküldve: 2024-01-15 22:34:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Napváltás//
*Csak kerül elé is reggeli, bár nem tudja, hogy kinek kell köszönetet mondania, megköszöni hát annak, aki kihozza. Aztán pedig lelkes falatozásba kezd. Mindig jó, ha van mit enni, az embernek meg kell becsülnie a lehetőséget, hogy megtömje a bendőjét. Holnap ilyenkor jó eséllyel már csak a szokásos kétszersült, szárított hús, vizezett bor lesz a reggelije. Meg az ebédje és a vacsorája is. Vagy amit elejtenek, kifognak a vadonban.
Mikor aztán Yeza felé fordul, és nekiszegezi a kérdéseit, csak vállat von.*
- Nincs babám, hogy a gondjaira bízzam a holmimat. Ha gondolod, lehetsz az, ha visszajöttünk.
*feleli, rákacsintva a lányra egy olyan vigyor kíséretében, amitől a szavait egyszerre lehet komoly ajánlatnak és némi vicces incselkedésnek venni. Bár azt nyilván mindketten tudják, hogy Mykael biztos nem kergetné ki az ágyából a vöröshajút.*
- És szívesen fizetek szívességben, amíg elfogadod, hogy se a zsebét, se a torkát nem metszem el senkinek a kedvedért, és nem kotyogom ki mások titkát.
*feleli továbbra is mosolyogva, de elég határozottan ahhoz, hogy a nő sejtse: ezek a valódi feltételei.*
- De ha úgy gondolod, hogy nem sok hasznát veszed egy szívességnek egy magamfajtától, még mindig kérhetsz pénzt.
*teszi hozzá egyszerűen. Azt nem sejti, hogy Yeza át akarja nézni a holmiját. Fel se merül benne a dolog, pedig talán kellene. És ami azt illeti, nem is nagyon tudná, hogy mit érezne ezzel kapcsolatban. Egy azonban bizonyos: ha bármije eltűnne vagy megsérülne, a fiú egy teljesen más arcát mutatná. Abban nőtt fel, hogy ami kevesed van, azt mindenki el akarja venni és meg kell tudnod óvni. Nem ritkán vérre menve valami kacatért, ami egyébként egy aranyat se ér. Úgyhogy a holmija nem olyasmi, amit célszerű babrálni.
Yeza egyébként nagyon kíváncsi, de ebben Mykael nem lát semmi szokatlant. A lányok szeretnek sokat kérdezni, és mindenről tudni. Inkább arra figyel, hogy Denjaar mit felel és mennyit mond el. Úgy gondolja, semmi titok nincs abban, mire készülnek. De ez nem az ő bulija, nem ő mondja meg, miről lehet beszélni és miről nem.*
*Csak kerül elé is reggeli, bár nem tudja, hogy kinek kell köszönetet mondania, megköszöni hát annak, aki kihozza. Aztán pedig lelkes falatozásba kezd. Mindig jó, ha van mit enni, az embernek meg kell becsülnie a lehetőséget, hogy megtömje a bendőjét. Holnap ilyenkor jó eséllyel már csak a szokásos kétszersült, szárított hús, vizezett bor lesz a reggelije. Meg az ebédje és a vacsorája is. Vagy amit elejtenek, kifognak a vadonban.
Mikor aztán Yeza felé fordul, és nekiszegezi a kérdéseit, csak vállat von.*
- Nincs babám, hogy a gondjaira bízzam a holmimat. Ha gondolod, lehetsz az, ha visszajöttünk.
*feleli, rákacsintva a lányra egy olyan vigyor kíséretében, amitől a szavait egyszerre lehet komoly ajánlatnak és némi vicces incselkedésnek venni. Bár azt nyilván mindketten tudják, hogy Mykael biztos nem kergetné ki az ágyából a vöröshajút.*
- És szívesen fizetek szívességben, amíg elfogadod, hogy se a zsebét, se a torkát nem metszem el senkinek a kedvedért, és nem kotyogom ki mások titkát.
*feleli továbbra is mosolyogva, de elég határozottan ahhoz, hogy a nő sejtse: ezek a valódi feltételei.*
- De ha úgy gondolod, hogy nem sok hasznát veszed egy szívességnek egy magamfajtától, még mindig kérhetsz pénzt.
*teszi hozzá egyszerűen. Azt nem sejti, hogy Yeza át akarja nézni a holmiját. Fel se merül benne a dolog, pedig talán kellene. És ami azt illeti, nem is nagyon tudná, hogy mit érezne ezzel kapcsolatban. Egy azonban bizonyos: ha bármije eltűnne vagy megsérülne, a fiú egy teljesen más arcát mutatná. Abban nőtt fel, hogy ami kevesed van, azt mindenki el akarja venni és meg kell tudnod óvni. Nem ritkán vérre menve valami kacatért, ami egyébként egy aranyat se ér. Úgyhogy a holmija nem olyasmi, amit célszerű babrálni.
Yeza egyébként nagyon kíváncsi, de ebben Mykael nem lát semmi szokatlant. A lányok szeretnek sokat kérdezni, és mindenről tudni. Inkább arra figyel, hogy Denjaar mit felel és mennyit mond el. Úgy gondolja, semmi titok nincs abban, mire készülnek. De ez nem az ő bulija, nem ő mondja meg, miről lehet beszélni és miről nem.*
6941. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-15 18:58:06
Üzenet elküldve: 2024-01-15 18:58:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Kifejezetten meglepi a lány kérése azt illetően, hogy ő mondja meg neki, mikor csinál valamit rosszul. De hát, mégis ki ő, hogy erről dönthetne? A saját meggyőződésével fordulna szembe azzal, ha ilyet tenne, hisz pont az a legnagyobb baja ezzel a hibbant világgal, hogy mások döntik el helyette, hogy az ő életében mi a helyes úgy, hogy sem a körülményeket, sem azokat az előzményeket, ok-okozati összefüggéseket nem ismerik, ami egy-egy tragédiához vezet. Nori nem gyilkos, illetve de, az, azok gondolatmenete szerint, akik ezeket az igazságtalan szabályrendszert alkották, csak ők épp azt nem tudják, hogy az nem ő volt, hanem valami más, a már említett szörnyeteg, ami benne lakozik, és most nem a viperára gondol.*
- Nem tudom, Mai, nem hiszem, hogy helyes volna, ha én dönteném el, hogy mit csinálsz jól, és mit nem. Ezt neked kell érezned, itt. *Böki meg a lány mellkasát a szíve környékén az egyébként hegyes kis körmeivel, amik inkább karmokra hasonlítanak, és persze azok is fényes feketére vannak festve.
Bárcsak olyan egyszerű lenne egyébként, hogyha Mai azt mondja, hogy nem fogja bántani, akkor így is lesz. Nori próbálja elhinni, hogy tényleg lehet így, ezért csak aprókat bólogat a határozott kijelentésre, miközben őt megszabadítják a fekete álarctól.*
- Muszáj lesz majd valahol kijavítanom. *Ezt tudja válaszolni, pedig a dicséretre egy aranyos „Köszönöm szépen” lehet, hogy illedelmesebb lett volna, de talán Mai az első, aki magán Norin kívül látta őt felnőttként a festékek nélkül, így nem csoda, ha nem képes létezni nélküle.
Közben megtalálják a fogadót is, amit kerestek, és bár, már láthatóan nem Kósza Pintynek hívják a helyet, de az a legkevésbé sem fontos. A lényeg, hogy odabent meleg, friss étel és ital várja őket. Meglepődik Mai lelkesedésén, mikor egyből a pulthoz szalad, és rendel is nekik valamit. Norinak jól esik a kedvesség, és nem sokkal később már helyet is foglal társával szemben az egyik asztalkánál, pár perc múlva pedig az italuk is érkezik utánuk.*
- Ó, ez lesz az a pálinka, amiről meséltél, igaz? *Ugyan nem ismeri az italt, de korábbi beszélgetésükből sejti, hogy ez az. Rögtön vizsgálgatni kezdi az italt, szagolgatja, nézegeti a pohárban, mielőtt inna belőle.*
- Vigyázz vele, mert ördögtől való főzetnek tűnik. Kis mennyiségben gyógyszer, nagyobb adagban elfeledkezel önmagadról, démonokat láthatsz, túl nagy adagban pedig halálos.
*Meglepő lehet a másik számára, hogy miután azt mondta, soha nem találkozott még vele, ennyire részletes leírást tud adni róla úgy, hogy csak megszagolta és megnézte. Bizony, Nori még a kitűnőnél is kitűnőbb az alkímia tudományában, de ezt egyáltalán nem szokta sem hangoztatni, és még csak nem is gondolja nagy dolognak.*
- Viszont ne aggódj, ennyitől csak kicsit… megnyílik majd néhány zárt ajtó az elménkben és a lelkünkben. *Mosolyog biztatóan, és meg is kóstolja az italt, de egyelőre nem mond róla véleményt, csak látszik, ahogy hirtelen kirázza tőle a hideg a kis fekete hercegnőt.*
//Új nap virrad//
*Kifejezetten meglepi a lány kérése azt illetően, hogy ő mondja meg neki, mikor csinál valamit rosszul. De hát, mégis ki ő, hogy erről dönthetne? A saját meggyőződésével fordulna szembe azzal, ha ilyet tenne, hisz pont az a legnagyobb baja ezzel a hibbant világgal, hogy mások döntik el helyette, hogy az ő életében mi a helyes úgy, hogy sem a körülményeket, sem azokat az előzményeket, ok-okozati összefüggéseket nem ismerik, ami egy-egy tragédiához vezet. Nori nem gyilkos, illetve de, az, azok gondolatmenete szerint, akik ezeket az igazságtalan szabályrendszert alkották, csak ők épp azt nem tudják, hogy az nem ő volt, hanem valami más, a már említett szörnyeteg, ami benne lakozik, és most nem a viperára gondol.*
- Nem tudom, Mai, nem hiszem, hogy helyes volna, ha én dönteném el, hogy mit csinálsz jól, és mit nem. Ezt neked kell érezned, itt. *Böki meg a lány mellkasát a szíve környékén az egyébként hegyes kis körmeivel, amik inkább karmokra hasonlítanak, és persze azok is fényes feketére vannak festve.
Bárcsak olyan egyszerű lenne egyébként, hogyha Mai azt mondja, hogy nem fogja bántani, akkor így is lesz. Nori próbálja elhinni, hogy tényleg lehet így, ezért csak aprókat bólogat a határozott kijelentésre, miközben őt megszabadítják a fekete álarctól.*
- Muszáj lesz majd valahol kijavítanom. *Ezt tudja válaszolni, pedig a dicséretre egy aranyos „Köszönöm szépen” lehet, hogy illedelmesebb lett volna, de talán Mai az első, aki magán Norin kívül látta őt felnőttként a festékek nélkül, így nem csoda, ha nem képes létezni nélküle.
Közben megtalálják a fogadót is, amit kerestek, és bár, már láthatóan nem Kósza Pintynek hívják a helyet, de az a legkevésbé sem fontos. A lényeg, hogy odabent meleg, friss étel és ital várja őket. Meglepődik Mai lelkesedésén, mikor egyből a pulthoz szalad, és rendel is nekik valamit. Norinak jól esik a kedvesség, és nem sokkal később már helyet is foglal társával szemben az egyik asztalkánál, pár perc múlva pedig az italuk is érkezik utánuk.*
- Ó, ez lesz az a pálinka, amiről meséltél, igaz? *Ugyan nem ismeri az italt, de korábbi beszélgetésükből sejti, hogy ez az. Rögtön vizsgálgatni kezdi az italt, szagolgatja, nézegeti a pohárban, mielőtt inna belőle.*
- Vigyázz vele, mert ördögtől való főzetnek tűnik. Kis mennyiségben gyógyszer, nagyobb adagban elfeledkezel önmagadról, démonokat láthatsz, túl nagy adagban pedig halálos.
*Meglepő lehet a másik számára, hogy miután azt mondta, soha nem találkozott még vele, ennyire részletes leírást tud adni róla úgy, hogy csak megszagolta és megnézte. Bizony, Nori még a kitűnőnél is kitűnőbb az alkímia tudományában, de ezt egyáltalán nem szokta sem hangoztatni, és még csak nem is gondolja nagy dolognak.*
- Viszont ne aggódj, ennyitől csak kicsit… megnyílik majd néhány zárt ajtó az elménkben és a lelkünkben. *Mosolyog biztatóan, és meg is kóstolja az italt, de egyelőre nem mond róla véleményt, csak látszik, ahogy hirtelen kirázza tőle a hideg a kis fekete hercegnőt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7390-7409