Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 350 (6981. - 7000. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
7000. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-15 18:48:54
Üzenet elküldve: 2024-02-15 18:48:54
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Bújócska //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Megemeli Korsóját, szemeli egy kisseb ideig, beleszagol, majd kortyol belőle egy keveset. Ekkor Nelira már a töménnyel is befutott. *
~ Az igen! ~ * Nem is emlékszik mikor volt szerencséje utoljára valakivel italozni, talán még odahaza családjával, le is néz kezén lévő gyűrűre, amin a családi címere látható, majd újfent kortyol egyet. A sóhajt még ő is észreveszi, viszont nem tudja, hogy kérdezzen rá, elvégre a barátságos beszélgetésen és iszogatáson túl, még csak most ismerkedtek meg. Végül úgy dönt, csak szimplán rákérdez, mit veszíthet. *
- Valami nyomja a lelked? * Biztos benne, hogy nem tudja kihúzni belőle a válaszokat, nem is ez a terve, csupán érdeklődik újdonsült barátja után. Közben nézelődik a fogadóban, igényesebbnek tűnik, mint a pegazus, de nem tudna dönteni a kettő közül, lehet jobb is, elvégre mind a kettőnek megvan a maga vonzereje. *
- Volt, de már nincs? Hogy hogy? * Ebből ő két dolgot szűr le, az egyik, hogy akivel eddig lakást osztozott, hirtelen meggondolta magát vagy valahol bérelt és nem tudta tovább tartani. Közben mutat a korsójára, bátorítva, hogy ne fogja vissza magát, mert még a végén lemarad és ott fogja magát találni, hogy még az ő sörét is az ork issza meg. Utána már a szakmájáról kérdezősködik, amivel semmi probléma, míg mások nem igazán szeretnek beszélni a hivatásukról, mert valamiért szégyellik, nevetségtárgyának gondolják. Na ő nem ilyen. *
- Hmm. Hogy mihez értek? *Körbenéz a fogadóban, majd benyúl ingje zsebébe és egy kis fiolát helyez az asztalra benne piros löttyel *
- Ilyenekben utazom, utaztam akarom mondani. Az eredeti tervem az az volt, hogy gyorsan veszek sokat, meglátogatom Sárvárost, majd egy két ügyes kereskedéssel és keveréssel kikeverek valami értékes anyagot… DE eltudod ezt hinni? *Rácsap az asztalra* Amint beérek a városba, minden kibaszott ember arról pofázik, hogy milyen razziát csapnak Sárvárosban. * Még a pálinka is majdnem kiborul mikor rácsap az asztalra, de szerencsére egy csepp sem borult az asztalra. Kicsit felidegesítette magát, így iszik még, hátha azzal lenyugszik, elvégre az alkohol, ami mást felbuzdít és agresszíva tesz, addig őt lenyugtatja. *
- Idefelé az úton, útmentén alkalmi munkákat csináltam, főleg fizikaiakat, például favágás meg hasonló. Már ahol nem ijedtek meg és menekültek el a képem láttán. A seregről meg csak annyit, hogy minden férfi, legyen az ember, elf vagy akár ork, tündér, mindenkinek eljön az az ideje amikor * Emeli fel mutatóujját * vagy meg akar valamit, valakit védeni vagy * megemeli középsőujját is * vagy szimplán hóditani akar. Sajnos a nők nevében nem beszélhetek, de láttam már olyan kemény lányokat, hogy csak na. A hírnév lesz az oka, ha valaki úgy gondolja magáról, hogy semmit sem ér, akkor szimplán jelentkezik és csinál magának valamilyen nevet, ha ez nem sikerül, akkor legalább nem kell tovább így élnie. Legalábbis, szerintem ez lehet az oka. Na de eleget koptattam a számat, mesélj valamit magadról. *Fejezi be a mondandóját, miközben hátradőlve kényelembe helyezi magát. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Megemeli Korsóját, szemeli egy kisseb ideig, beleszagol, majd kortyol belőle egy keveset. Ekkor Nelira már a töménnyel is befutott. *
~ Az igen! ~ * Nem is emlékszik mikor volt szerencséje utoljára valakivel italozni, talán még odahaza családjával, le is néz kezén lévő gyűrűre, amin a családi címere látható, majd újfent kortyol egyet. A sóhajt még ő is észreveszi, viszont nem tudja, hogy kérdezzen rá, elvégre a barátságos beszélgetésen és iszogatáson túl, még csak most ismerkedtek meg. Végül úgy dönt, csak szimplán rákérdez, mit veszíthet. *
- Valami nyomja a lelked? * Biztos benne, hogy nem tudja kihúzni belőle a válaszokat, nem is ez a terve, csupán érdeklődik újdonsült barátja után. Közben nézelődik a fogadóban, igényesebbnek tűnik, mint a pegazus, de nem tudna dönteni a kettő közül, lehet jobb is, elvégre mind a kettőnek megvan a maga vonzereje. *
- Volt, de már nincs? Hogy hogy? * Ebből ő két dolgot szűr le, az egyik, hogy akivel eddig lakást osztozott, hirtelen meggondolta magát vagy valahol bérelt és nem tudta tovább tartani. Közben mutat a korsójára, bátorítva, hogy ne fogja vissza magát, mert még a végén lemarad és ott fogja magát találni, hogy még az ő sörét is az ork issza meg. Utána már a szakmájáról kérdezősködik, amivel semmi probléma, míg mások nem igazán szeretnek beszélni a hivatásukról, mert valamiért szégyellik, nevetségtárgyának gondolják. Na ő nem ilyen. *
- Hmm. Hogy mihez értek? *Körbenéz a fogadóban, majd benyúl ingje zsebébe és egy kis fiolát helyez az asztalra benne piros löttyel *
- Ilyenekben utazom, utaztam akarom mondani. Az eredeti tervem az az volt, hogy gyorsan veszek sokat, meglátogatom Sárvárost, majd egy két ügyes kereskedéssel és keveréssel kikeverek valami értékes anyagot… DE eltudod ezt hinni? *Rácsap az asztalra* Amint beérek a városba, minden kibaszott ember arról pofázik, hogy milyen razziát csapnak Sárvárosban. * Még a pálinka is majdnem kiborul mikor rácsap az asztalra, de szerencsére egy csepp sem borult az asztalra. Kicsit felidegesítette magát, így iszik még, hátha azzal lenyugszik, elvégre az alkohol, ami mást felbuzdít és agresszíva tesz, addig őt lenyugtatja. *
- Idefelé az úton, útmentén alkalmi munkákat csináltam, főleg fizikaiakat, például favágás meg hasonló. Már ahol nem ijedtek meg és menekültek el a képem láttán. A seregről meg csak annyit, hogy minden férfi, legyen az ember, elf vagy akár ork, tündér, mindenkinek eljön az az ideje amikor * Emeli fel mutatóujját * vagy meg akar valamit, valakit védeni vagy * megemeli középsőujját is * vagy szimplán hóditani akar. Sajnos a nők nevében nem beszélhetek, de láttam már olyan kemény lányokat, hogy csak na. A hírnév lesz az oka, ha valaki úgy gondolja magáról, hogy semmit sem ér, akkor szimplán jelentkezik és csinál magának valamilyen nevet, ha ez nem sikerül, akkor legalább nem kell tovább így élnie. Legalábbis, szerintem ez lehet az oka. Na de eleget koptattam a számat, mesélj valamit magadról. *Fejezi be a mondandóját, miközben hátradőlve kényelembe helyezi magát. *
6999. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-15 17:04:34
Üzenet elküldve: 2024-02-15 17:04:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Bújócska //
*Nem sűrűn emel alkohollal teli poharat az ajkához, de a mai nappal úgy döntött, hogy ez lesz az új hobbija. Neki amúgy se mondja meg most már senki, hogy hogyan is kéne viselkednie egy nőnek, mert abból baj lesz. Jól esik neki a férfitől, hogy megveszi az első kör italt, de azért nem maradéktalanul teljesíti vágyait, tömény még hiányzik. Ezért hát jól megnézve az itallapot a Törköly pálinka lesz a választása, ki is fizeti érte a 26 aranyat.
.
Követi is a colost, hogy leüljenek egy szimpatikus helyre, de előtte a hidegtől védő köpenyét ledobja magáról, így láthatóvá válik csinos, most teljesen fekete hosszú egybe ruhája, ami szépen követi vonalait. Nagy szerencse, hogy feketét visel, mert máskülönben a délelőtti kis afférja meglátszódna az anyagon, így hát teljes nyugodtsággal ül le és sóhajt egy hatalmasat. Nincs benne semmi olyan rezdülés, amiből ki lehetne venni, hogy ez egy jóleső, vagy egy szomorkás sóhaj lett volna.
Így ülve kicsit egyszerűbb a másikat szemügyre venni, meg is jegyzi magában, hogy ilyen kellemes megjelenésű orkot sem látott még. Még a fogai, vagy agyarai, nevezze bárki bárhogy is rendben vannak, ami arra enged következtetni, hogy vannak fontosabb dolgai is annál, minthogy nőket erőszakoljon és falvakat égessen fel szabadidejében. Amolyan kellemes csalódás ez egy sztereotípiákkal teli világban.*
- Volt… de már nincs. De ehhez még nem ittam eleget.
*Jelzi, hogy szívesen beszélget, de kell egy kis löket, hogy megeredjen a nyelve, ami folyton csicsereg ugyan, csak eddig még semmi értelmes nem hagyta el a száját.*
- Mihez értesz? Az elég fontos lenne, hogy boldogulni tudj. Ha új vagy érd be azzal, hogy szerzel egy kis pénzt valami elérhető munkával, aztán ha van mit költened és nem azon kell aggódnod, hogy mit egyél, majd jöhetnek a nagy tervek.*Elfintorodik, de saját magán. Most tényleg ez a sors vár rá? Dolgozni? Azért annyi aranyat nem tudott magával menekíteni, ami hónapokig kitart.*
-Miért vonz mindenkit, akinek farka van a sereg? *Szólal meg amolyan kedves nőiesen. Ma nem az a nap van, amikor úgy fog társalogni, ahogy a kinézete azt megkívánná.* - De tényleg érdekel. A legtöbb még hős sem lesz, csak elégetik valahol többedmagukkal. *Végül felemeli a poharát, hogy koccintani tudjon asztaltársával és így végre megteszi az első lépést a biztos részegség felé.*
*Nem sűrűn emel alkohollal teli poharat az ajkához, de a mai nappal úgy döntött, hogy ez lesz az új hobbija. Neki amúgy se mondja meg most már senki, hogy hogyan is kéne viselkednie egy nőnek, mert abból baj lesz. Jól esik neki a férfitől, hogy megveszi az első kör italt, de azért nem maradéktalanul teljesíti vágyait, tömény még hiányzik. Ezért hát jól megnézve az itallapot a Törköly pálinka lesz a választása, ki is fizeti érte a 26 aranyat.
.Követi is a colost, hogy leüljenek egy szimpatikus helyre, de előtte a hidegtől védő köpenyét ledobja magáról, így láthatóvá válik csinos, most teljesen fekete hosszú egybe ruhája, ami szépen követi vonalait. Nagy szerencse, hogy feketét visel, mert máskülönben a délelőtti kis afférja meglátszódna az anyagon, így hát teljes nyugodtsággal ül le és sóhajt egy hatalmasat. Nincs benne semmi olyan rezdülés, amiből ki lehetne venni, hogy ez egy jóleső, vagy egy szomorkás sóhaj lett volna.
Így ülve kicsit egyszerűbb a másikat szemügyre venni, meg is jegyzi magában, hogy ilyen kellemes megjelenésű orkot sem látott még. Még a fogai, vagy agyarai, nevezze bárki bárhogy is rendben vannak, ami arra enged következtetni, hogy vannak fontosabb dolgai is annál, minthogy nőket erőszakoljon és falvakat égessen fel szabadidejében. Amolyan kellemes csalódás ez egy sztereotípiákkal teli világban.*
- Volt… de már nincs. De ehhez még nem ittam eleget.
*Jelzi, hogy szívesen beszélget, de kell egy kis löket, hogy megeredjen a nyelve, ami folyton csicsereg ugyan, csak eddig még semmi értelmes nem hagyta el a száját.*
- Mihez értesz? Az elég fontos lenne, hogy boldogulni tudj. Ha új vagy érd be azzal, hogy szerzel egy kis pénzt valami elérhető munkával, aztán ha van mit költened és nem azon kell aggódnod, hogy mit egyél, majd jöhetnek a nagy tervek.*Elfintorodik, de saját magán. Most tényleg ez a sors vár rá? Dolgozni? Azért annyi aranyat nem tudott magával menekíteni, ami hónapokig kitart.*
-Miért vonz mindenkit, akinek farka van a sereg? *Szólal meg amolyan kedves nőiesen. Ma nem az a nap van, amikor úgy fog társalogni, ahogy a kinézete azt megkívánná.* - De tényleg érdekel. A legtöbb még hős sem lesz, csak elégetik valahol többedmagukkal. *Végül felemeli a poharát, hogy koccintani tudjon asztaltársával és így végre megteszi az első lépést a biztos részegség felé.*
6998. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-15 13:31:48
Üzenet elküldve: 2024-02-15 13:31:48
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Bújócska //
* A magyarázattal nem lett előrébb sőt, még a nevét is elrontotta először. A pulthoz lép, szemeivel a pultost keresve, ugyan még nem döntötte el, hogy mit kérjen, viszont Nelirának már konkrét tervei vannak, hogy mivel fogja magát a sárga földig inni. Nem mintha panaszkodna, de feltételezi, hogy hamarabb fog berúgni, mint a hatalmas ork, ha odáig fajulna. Ha a pultos a helyén, akkor már sorolja is, hogy mit szeretne, elsősorban egy Wegtoreni világos sört, a 11 aranyat leteszi az asztalra és kér még egy Jám bort is, 9 arannyal lesz gazdagabb a kalmár. Körbenéz eme tágas helyen ülőhely után kutatva, talál is egyet a pulthoz közel, ha kiadták az italait odaviszi az asztalhoz, ha nem azok nélkül megy elfoglalni helyét az egyik székben. *
- Mit is mondtál, nincs lakásod? Mert akkor egy cipőben evezünk. Én is csak nemrég értem a városba és mivel nem ismerem annyira a környéket, ezért még nekem sem volt alkalmam szállás után kutatni. Mondjuk munkám sincs, asztat is akarok majd, csak még nem tudom, hogy másnak vagy még magamnak dolgozzak. Egyelőre csak kiismerem a terepet... azt hiszem.* Megosztja a jelenlegi helyzetét a szőkeséggel sokat nem veszíthet, nem mintha olyan könnyen menne az. Az embereknek könnyű munkát szerezniük, főleg, ha az illető még szép is, ellenben nézzenek csak rá, ki akar egy ilyen pofának munkát adni, vagy egyáltalán beszélni vele? Ezért is lepődik meg a nemtörődömségétől, nem így kéne mennie, de nem panaszkodik. Ami öt illeti, van egy korsó (hideg?) Söre és beszélgetőtársa, valakinek még ennyije sincs. *
- Néha elgondolkodok azon, hogy lehet a seregbe kellet volna mennem. Az még is csak más, nem? * Jártatja a száját, de lehet, hogy akkor nem itt iszogatna, hanem valamelyik tömegsírban feküdne vagy a fronton harcolna. *
* A magyarázattal nem lett előrébb sőt, még a nevét is elrontotta először. A pulthoz lép, szemeivel a pultost keresve, ugyan még nem döntötte el, hogy mit kérjen, viszont Nelirának már konkrét tervei vannak, hogy mivel fogja magát a sárga földig inni. Nem mintha panaszkodna, de feltételezi, hogy hamarabb fog berúgni, mint a hatalmas ork, ha odáig fajulna. Ha a pultos a helyén, akkor már sorolja is, hogy mit szeretne, elsősorban egy Wegtoreni világos sört, a 11 aranyat
leteszi az asztalra és kér még egy Jám bort is, 9 arannyal lesz gazdagabb a kalmár. Körbenéz eme tágas helyen ülőhely után kutatva, talál is egyet a pulthoz közel, ha kiadták az italait odaviszi az asztalhoz, ha nem azok nélkül megy elfoglalni helyét az egyik székben. *- Mit is mondtál, nincs lakásod? Mert akkor egy cipőben evezünk. Én is csak nemrég értem a városba és mivel nem ismerem annyira a környéket, ezért még nekem sem volt alkalmam szállás után kutatni. Mondjuk munkám sincs, asztat is akarok majd, csak még nem tudom, hogy másnak vagy még magamnak dolgozzak. Egyelőre csak kiismerem a terepet... azt hiszem.* Megosztja a jelenlegi helyzetét a szőkeséggel sokat nem veszíthet, nem mintha olyan könnyen menne az. Az embereknek könnyű munkát szerezniük, főleg, ha az illető még szép is, ellenben nézzenek csak rá, ki akar egy ilyen pofának munkát adni, vagy egyáltalán beszélni vele? Ezért is lepődik meg a nemtörődömségétől, nem így kéne mennie, de nem panaszkodik. Ami öt illeti, van egy korsó (hideg?) Söre és beszélgetőtársa, valakinek még ennyije sincs. *
- Néha elgondolkodok azon, hogy lehet a seregbe kellet volna mennem. Az még is csak más, nem? * Jártatja a száját, de lehet, hogy akkor nem itt iszogatna, hanem valamelyik tömegsírban feküdne vagy a fronton harcolna. *
6997. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-15 11:27:53
Üzenet elküldve: 2024-02-15 11:27:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Bújócska //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Akkor oda kell mennünk, jó hely. Van minden, amire ma szükségem van.
*Pedig, ha tudná, hogy miért van egyedül?! De ehhez még nem ivott eleget, sőt semennyit, hogy véletlenül is színt valljon egy idegen orknak.
Reggel még fogalma sem volt arról, hogy nem lesz éjszaka hol aludnia és nem is várja majd senki haza főleg, hogy az, aki várná minden bizonnyal a saját rövidkardját mártaná a kis dobogó szívébe. Na de újrakezdeni mindig lehet, és most az a sanda gyanúja, hogy az életét megint a nulláról kell felépítgetnie. Talán akad még a világban egy barom, aki elviseli azt az áldott jó természetét és akkor minden megoldódik. *
- Úgy értem, hogy jók a megérzéseim. És amikor megláttalak, akkor azt éreztem, hogy „Hé, ő az, akivel ma innom kell.”
*Nem akarja túlbonyolítani. Nagyjából pont erre is gondolt, csak nem tette mellé azt az eltörpülő tényt, miszerint „Hé, ő az, akitől úgy megijed a hajdan volt szerelmem, hogy nem fog kivéreztetni a házunk előtt és húz rá a zászlórúdra elrettentő példaként a következő feleségeinek.” *
A másik elfogadja a kézfogását, ami elég érdekesen hat, de neki nagyon tetszik belül kacag a műveleten, így már teljesen biztos abban, hogy a társa élő, nem csak úgy odaképzelte. Amikor a nevét rosszul ejti ki, akkor viszont szúrós smaragdjai belevágnak az ork vörös íriszeibe, akkor is, ha elég távol vannak az övéitől. *
- Mondom Nelira. De megteszi a Nel is. És téged hogyan szólítsalak?
*Loholnak végre, illetve a másik csak ráérősen sétál a Kalmárba, aminek négy fala és elszeparált ülőhelyei már nagyon várják, hogy elrejtse az apró szőkét a kíváncsi tekintetek elől. ~Na, nyugi, már van, aki megvéd, nem kell bujkálni. ~
Egészen közel vannak, alig várja, hogy benyisson és kérjen bármit, ami elfedi a mai nap gyötrelmeit és édesen csorog majd le a torkán, felégetve minden megmaradt félelmét. *
- Nem, nem laktam túl messze, de ez nem az én negyedem. Csak, ide hozott a szél, vagy mi. Most új lakást keresek, meg ha már itt tartunk munkát. De ma ezen nem rágódok tovább. Te mit keresel itt?
*Végre beléphetnek a menedékébe és azonnal a pulthoz siet. Nem sokat kell gondolkodnia. * - Bort! És pálinkát. Kérj te is, fizetem. Megvárja leendő asztaltársa választását, csak utána fogja elmondani a pultosnak és kifizetni az árát. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Akkor oda kell mennünk, jó hely. Van minden, amire ma szükségem van.
*Pedig, ha tudná, hogy miért van egyedül?! De ehhez még nem ivott eleget, sőt semennyit, hogy véletlenül is színt valljon egy idegen orknak.
Reggel még fogalma sem volt arról, hogy nem lesz éjszaka hol aludnia és nem is várja majd senki haza főleg, hogy az, aki várná minden bizonnyal a saját rövidkardját mártaná a kis dobogó szívébe. Na de újrakezdeni mindig lehet, és most az a sanda gyanúja, hogy az életét megint a nulláról kell felépítgetnie. Talán akad még a világban egy barom, aki elviseli azt az áldott jó természetét és akkor minden megoldódik. *
- Úgy értem, hogy jók a megérzéseim. És amikor megláttalak, akkor azt éreztem, hogy „Hé, ő az, akivel ma innom kell.”
*Nem akarja túlbonyolítani. Nagyjából pont erre is gondolt, csak nem tette mellé azt az eltörpülő tényt, miszerint „Hé, ő az, akitől úgy megijed a hajdan volt szerelmem, hogy nem fog kivéreztetni a házunk előtt és húz rá a zászlórúdra elrettentő példaként a következő feleségeinek.” *
A másik elfogadja a kézfogását, ami elég érdekesen hat, de neki nagyon tetszik belül kacag a műveleten, így már teljesen biztos abban, hogy a társa élő, nem csak úgy odaképzelte. Amikor a nevét rosszul ejti ki, akkor viszont szúrós smaragdjai belevágnak az ork vörös íriszeibe, akkor is, ha elég távol vannak az övéitől. *
- Mondom Nelira. De megteszi a Nel is. És téged hogyan szólítsalak?
*Loholnak végre, illetve a másik csak ráérősen sétál a Kalmárba, aminek négy fala és elszeparált ülőhelyei már nagyon várják, hogy elrejtse az apró szőkét a kíváncsi tekintetek elől. ~Na, nyugi, már van, aki megvéd, nem kell bujkálni. ~
Egészen közel vannak, alig várja, hogy benyisson és kérjen bármit, ami elfedi a mai nap gyötrelmeit és édesen csorog majd le a torkán, felégetve minden megmaradt félelmét. *
- Nem, nem laktam túl messze, de ez nem az én negyedem. Csak, ide hozott a szél, vagy mi. Most új lakást keresek, meg ha már itt tartunk munkát. De ma ezen nem rágódok tovább. Te mit keresel itt?
*Végre beléphetnek a menedékébe és azonnal a pulthoz siet. Nem sokat kell gondolkodnia. * - Bort! És pálinkát. Kérj te is, fizetem. Megvárja leendő asztaltársa választását, csak utána fogja elmondani a pultosnak és kifizetni az árát. *
6996. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-15 10:17:32
Üzenet elküldve: 2024-02-15 10:17:32
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Bújócska //
- A kalmárban még nem jártam, lehet még is csak a sors vezetett ide. * Feleli kérdésre miközben haladnak és tényleg az látszódik a beszélgetésből, mintha rég nem látott cimborák lennének. Kérdését elkerüli vagy csak tényleg nincs oka aggódni, már pedig a néhai hátrapillantásokból kiindulva meglehetősen gyanúsnak gondolja a szőkeséget. Megtudja, hogy egyedül van, ezt kicsit szomorúan nyugtázza elvégre mégis csak egy rossz környéken találkoztak, már pedig azzal ő is tisztában van, hogy a női virágszálakat nem hagyják csak úgy egyedül. Amikor közli, hogy ő bizony tudja, hogy kivel kell lennie, újfent felemeli egyik szemöldökét, egyúttal le is néz rá. *
- Ezt hogy érted? * Kíváncsian kérdőre vonja, elvégre a szokatlan hasonlatokat nem nagyon érti. Később bemutatkozik neki, Nelira néven, szép név, bár nehezen áll rá a nyelvére, ahogy először próbálja kiejteni bele is botlik a nyelve.*
- Nevia… Az én nevem Targhed Cagon. * Kihúzza magát mikor bemutatkozik, egyik kezét háta mögé állítja másik kezével a szőkeség kinyújtót apró kezét próbálná megfogni, de talán mutatóujja nagyobb mint az egész keze, így csak mutató illetve hüvelykujjával tartja kezét, majd folytatják útjukat. *
- Nekem pont jó a tempó. *Feleli, de úgy érzi a kérdés költői volt. * Esetleg lassítsunk, elvégre nem üldöz minket senki, ugye? * Felkacag erre, mivel úgy gondolja, biztonságban vannak. Nem járhatnak már messze. Most fordul a kocka, ö kérdez. *
- Idevalósi vagy? * Főleg a negyedre, mintsem a városra gondol ez alatt. Nagyon meglepődne, ha kiderül, hogy ebből a negyedből származik. Nem sokkal később már látótávolban van kalmár. Közelebb érve megbizonyosodik arról, hogy nyitva vannak, majd nyúl is a kilincsért, ajtót kinyitva a hölgy előtt, ha él a lehetőséggel bemehet, míg tartja az ajtót, ha nem akkor az ork lép be elsőként. *
- Hát itt volnánk, mit szeretnél? * Kérdezi a lányt, miközben halad a pult felé, bizakodva, hogy nem dobják ki öt az utcára ork mivoltából. *
- A kalmárban még nem jártam, lehet még is csak a sors vezetett ide. * Feleli kérdésre miközben haladnak és tényleg az látszódik a beszélgetésből, mintha rég nem látott cimborák lennének. Kérdését elkerüli vagy csak tényleg nincs oka aggódni, már pedig a néhai hátrapillantásokból kiindulva meglehetősen gyanúsnak gondolja a szőkeséget. Megtudja, hogy egyedül van, ezt kicsit szomorúan nyugtázza elvégre mégis csak egy rossz környéken találkoztak, már pedig azzal ő is tisztában van, hogy a női virágszálakat nem hagyják csak úgy egyedül. Amikor közli, hogy ő bizony tudja, hogy kivel kell lennie, újfent felemeli egyik szemöldökét, egyúttal le is néz rá. *
- Ezt hogy érted? * Kíváncsian kérdőre vonja, elvégre a szokatlan hasonlatokat nem nagyon érti. Később bemutatkozik neki, Nelira néven, szép név, bár nehezen áll rá a nyelvére, ahogy először próbálja kiejteni bele is botlik a nyelve.*
- Nevia… Az én nevem Targhed Cagon. * Kihúzza magát mikor bemutatkozik, egyik kezét háta mögé állítja másik kezével a szőkeség kinyújtót apró kezét próbálná megfogni, de talán mutatóujja nagyobb mint az egész keze, így csak mutató illetve hüvelykujjával tartja kezét, majd folytatják útjukat. *
- Nekem pont jó a tempó. *Feleli, de úgy érzi a kérdés költői volt. * Esetleg lassítsunk, elvégre nem üldöz minket senki, ugye? * Felkacag erre, mivel úgy gondolja, biztonságban vannak. Nem járhatnak már messze. Most fordul a kocka, ö kérdez. *
- Idevalósi vagy? * Főleg a negyedre, mintsem a városra gondol ez alatt. Nagyon meglepődne, ha kiderül, hogy ebből a negyedből származik. Nem sokkal később már látótávolban van kalmár. Közelebb érve megbizonyosodik arról, hogy nyitva vannak, majd nyúl is a kilincsért, ajtót kinyitva a hölgy előtt, ha él a lehetőséggel bemehet, míg tartja az ajtót, ha nem akkor az ork lép be elsőként. *
- Hát itt volnánk, mit szeretnél? * Kérdezi a lányt, miközben halad a pult felé, bizakodva, hogy nem dobják ki öt az utcára ork mivoltából. *
6995. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-02 21:50:45
Üzenet elküldve: 2024-02-02 21:50:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Új nap virrad//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Csak azért várta, hogy eljöjjön ez a pillanat, mert már szakította szét belülről, hogy valami nincsen rendben. Mindig meg tudott birkózni a rossz érzéseivel -vagy inkább elnyomta őket-. Ilyenkor a könyvtár mélyére bújt, vagy elvonult a szobájába valami olvasnivalóval, de most ez tényleg szörnyen hangzik. Csak belekezdenie lesz nehéz, a gondolatait talán még ügyesen tudja terelni.
Egy ideig csak csendben ülnek, ami eddig még csak jellemző sem volt, és ezért elég terhes is. Végül Nori szakítja meg, miközben feláll, hogy elinduljon.
Mai csak néz fel rá kékjeivel, s mikor kiejti a súlyosabb szavakat, akkor hirtelen nem is tud megszólalni. Na nem mintha lenne ideje válaszolni. Szóra nyitná ajkait, hogy elmondja, hogy ő bizony ott lesz, de csak a másik hátát látja távolodni. *
- Viszlát Nori...
*Hangoznak el a szavak, de ezt már ő nem hallja, inkább csak saját magának mondja. Nem áll fel azonnal, nem indul el. Egy kis ideig az asztalra könyököl, s két tenyerébe temeti homlokát, mintha azzal akarná visszafogni a gondolatokat, hogy ne egyszerre essenek oda elé.
Eltelik így néhány nehéz perc, majd felegyenesedik és üveges tekintettel bámul előre, rezzenéstelen arccal, amikor tudatosul benne, hogy mi is történt.*
-Aztakurva.
*Préseli ki hangtalanul a tőle szokatlan káromkodást, hiszen most ébredt rá arra, hogy akitől elbúcsúzott, az már nem Nori volt. Nem az a Nori.
Igen, elhangzottak a búcsúszavak és hallotta azt is, hogy ne legyen naiv. Ez a gondolatmenet akár csak egy mentőöv is lehet a lelkének, hogy ne sérüljön nagyot, de szentül hiszi az átbeszélgetett éjszaka után, a meglévő információmorzsákból összerakva, hogy ez már nem az ő kis barátnője.
Kicsit haragszik is magára, hogy nem reagált azonnal, majd megnyugszik, mert rájön, hogy nem is kellett volna. Most éppen elég ez a tudás. Csak nagyon reméli, hogy visszatalál hozzá a lány.
Kicsit később, mikor rendezte elméjét, elindul ő is, hogy visszatérjen az ideiglenes lakhelyére, ahol nem várja semmi, de azt a semmit bizonyosan megtölti feljegyzéseivel, hogy felkészülten érje őt, ha újra olyan nap virrad, amikor láthatják egymást.*
//Új nap virrad//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Csak azért várta, hogy eljöjjön ez a pillanat, mert már szakította szét belülről, hogy valami nincsen rendben. Mindig meg tudott birkózni a rossz érzéseivel -vagy inkább elnyomta őket-. Ilyenkor a könyvtár mélyére bújt, vagy elvonult a szobájába valami olvasnivalóval, de most ez tényleg szörnyen hangzik. Csak belekezdenie lesz nehéz, a gondolatait talán még ügyesen tudja terelni.
Egy ideig csak csendben ülnek, ami eddig még csak jellemző sem volt, és ezért elég terhes is. Végül Nori szakítja meg, miközben feláll, hogy elinduljon.
Mai csak néz fel rá kékjeivel, s mikor kiejti a súlyosabb szavakat, akkor hirtelen nem is tud megszólalni. Na nem mintha lenne ideje válaszolni. Szóra nyitná ajkait, hogy elmondja, hogy ő bizony ott lesz, de csak a másik hátát látja távolodni. *
- Viszlát Nori...
*Hangoznak el a szavak, de ezt már ő nem hallja, inkább csak saját magának mondja. Nem áll fel azonnal, nem indul el. Egy kis ideig az asztalra könyököl, s két tenyerébe temeti homlokát, mintha azzal akarná visszafogni a gondolatokat, hogy ne egyszerre essenek oda elé.
Eltelik így néhány nehéz perc, majd felegyenesedik és üveges tekintettel bámul előre, rezzenéstelen arccal, amikor tudatosul benne, hogy mi is történt.*
-Aztakurva.
*Préseli ki hangtalanul a tőle szokatlan káromkodást, hiszen most ébredt rá arra, hogy akitől elbúcsúzott, az már nem Nori volt. Nem az a Nori.
Igen, elhangzottak a búcsúszavak és hallotta azt is, hogy ne legyen naiv. Ez a gondolatmenet akár csak egy mentőöv is lehet a lelkének, hogy ne sérüljön nagyot, de szentül hiszi az átbeszélgetett éjszaka után, a meglévő információmorzsákból összerakva, hogy ez már nem az ő kis barátnője.
Kicsit haragszik is magára, hogy nem reagált azonnal, majd megnyugszik, mert rájön, hogy nem is kellett volna. Most éppen elég ez a tudás. Csak nagyon reméli, hogy visszatalál hozzá a lány.
Kicsit később, mikor rendezte elméjét, elindul ő is, hogy visszatérjen az ideiglenes lakhelyére, ahol nem várja semmi, de azt a semmit bizonyosan megtölti feljegyzéseivel, hogy felkészülten érje őt, ha újra olyan nap virrad, amikor láthatják egymást.*
6994. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-02 21:20:55
Üzenet elküldve: 2024-02-02 21:20:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Erre mondják, hogy egyszer minden véget ér, a jó is. Meg azt is, hogy minden jó, ha a vége jó, dehogy ez a pár perc lesz-e kettejük történetének a vége, és egyáltalán jó véget ér-e az egész, azt még megjósolni is képtelenség.*
~Ó, drágám, nem láttál még semmit.~
*Halványan fenyegető mosoly jelenik meg az arcán. Nem zárt be egyáltalán, csupán Mai nem azzal a lánnyal szemben ül már, akivel előző éjszaka egy egyában aludt. Szólni meg már csak azért sem szólna arról, hogy valami megváltozott, mert ezt a Norit nem különösebben érdekli, hogy mit akar a lány.
Belül még harcol, nem akarja így lezárni a tündérmesét, de az előtte álló időszak ismeretlensége, a túléléshez szükséges mentalitás remek táptalajt ad arra, hogy a tegnapi Nori ne legyen sehol.
A tányérja már közben üres, és Mai szűkszavú válasza után ő sem beszél már. Egy ideig ül, és bámul maga elé, majd egyszer csak hirtelen feláll a székéről, és lepillant szegény félelfre.*
- Mennem kell, Mai. Arra kérlek, hogy ne légy naiv. Nem mindenki a barátod, aki barátságosan közeledik feléd. Minél közelebb vagy a tűzhöz, annál kevésbé tudsz majd elmenekülni, mikor a lángok megállíthatatlanul terjedni kezdenek.
Három hat múlva visszajövök. A Pegazusban foglak keresni minden nap pontban napnyugta után. Egy hatig minden nap. Ha nem talállak ott, utána nem kereslek tovább. Ha pedig azokon a napokon egyik nap sem találsz ott engem, mondj le rólam!
*Ezekkel a nem éppen kellemes, egyáltalán nem búcsúra alkalmas gondolatokkal engedi útjára a lányt, vagyis inkább indul el ő a sajátjára. Nem is várja meg a választ igazán, hanem indul is kifelé az épületből. Mikor a fogadó ajtajához ér, még visszanéz Maira, hogy ott ül-e még vagy távozáshoz készül ő is, aztán, ha nem állítja már meg őt a másik, akkor amilyen hirtelen jelent meg a kis feketeség Mai mellett a padon, olyan hirtelen tűnik el az ajtó másik oldalán. Jött és ment, mintha nem is lett volna ott soha, de mindketten tudják, hogy az emlékeket, az együtt töltött idő örömét már senki nem veheti el tőlük, bármi is történik ezután.*
//Új nap virrad//
*Erre mondják, hogy egyszer minden véget ér, a jó is. Meg azt is, hogy minden jó, ha a vége jó, dehogy ez a pár perc lesz-e kettejük történetének a vége, és egyáltalán jó véget ér-e az egész, azt még megjósolni is képtelenség.*
~Ó, drágám, nem láttál még semmit.~
*Halványan fenyegető mosoly jelenik meg az arcán. Nem zárt be egyáltalán, csupán Mai nem azzal a lánnyal szemben ül már, akivel előző éjszaka egy egyában aludt. Szólni meg már csak azért sem szólna arról, hogy valami megváltozott, mert ezt a Norit nem különösebben érdekli, hogy mit akar a lány.
Belül még harcol, nem akarja így lezárni a tündérmesét, de az előtte álló időszak ismeretlensége, a túléléshez szükséges mentalitás remek táptalajt ad arra, hogy a tegnapi Nori ne legyen sehol.
A tányérja már közben üres, és Mai szűkszavú válasza után ő sem beszél már. Egy ideig ül, és bámul maga elé, majd egyszer csak hirtelen feláll a székéről, és lepillant szegény félelfre.*
- Mennem kell, Mai. Arra kérlek, hogy ne légy naiv. Nem mindenki a barátod, aki barátságosan közeledik feléd. Minél közelebb vagy a tűzhöz, annál kevésbé tudsz majd elmenekülni, mikor a lángok megállíthatatlanul terjedni kezdenek.
Három hat múlva visszajövök. A Pegazusban foglak keresni minden nap pontban napnyugta után. Egy hatig minden nap. Ha nem talállak ott, utána nem kereslek tovább. Ha pedig azokon a napokon egyik nap sem találsz ott engem, mondj le rólam!
*Ezekkel a nem éppen kellemes, egyáltalán nem búcsúra alkalmas gondolatokkal engedi útjára a lányt, vagyis inkább indul el ő a sajátjára. Nem is várja meg a választ igazán, hanem indul is kifelé az épületből. Mikor a fogadó ajtajához ér, még visszanéz Maira, hogy ott ül-e még vagy távozáshoz készül ő is, aztán, ha nem állítja már meg őt a másik, akkor amilyen hirtelen jelent meg a kis feketeség Mai mellett a padon, olyan hirtelen tűnik el az ajtó másik oldalán. Jött és ment, mintha nem is lett volna ott soha, de mindketten tudják, hogy az emlékeket, az együtt töltött idő örömét már senki nem veheti el tőlük, bármi is történik ezután.*
6993. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-02 20:56:06
Üzenet elküldve: 2024-02-02 20:56:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Pont ezekre az információkra lenne szüksége igazán, amit most olyan gondosan elhallgat a lány. Kezdeti bizalom nála már teljes mértékben megvan, de ha valamit is akarnak kezdeni majd ezzel az állapottal, akkor szükséges lesz tudni ezekről is. De mivel nem lát bele, így nem feszélyezi a gondolat, hogy a másikban éppen dúl valami olyasmi, ami Mai számára fontos is lehet.
Azért próbál résen lenni, de annál többet nem észlel, hogy kissé másabb vele a lány. Mintha eltűnőben lenne a kedvessége és a legtöbb dolog, amit a tegnapi nap hallott tőle. Pedig a legnagyobb védelem az lenne Nori részéről, ha épségben visszatérne hozzá és lenne ki megvédje őt. Hiszen megígérte, hogy megfogja.*
- Meséltél már dolgokat, mégis itt vagyok és érdekel, talán nem fogok kiakadni annyira.
*Ereszt el egy félmosolyt, de már úgy érzi, inkább annak kéne következnie, hogy elbúcsúznak. Nem szeretne, de most az ő megélése olyan, mintha bezárna kicsit a másik. Hogy azért-e mert neki is rossz, hogy elválnak, vagy azért, mert éppen a másik szilánkja kezd felülkerekedni, azt nem tudja. Neki csak ez maradt információ híján. Lehet, hogy be kell látnia, hogy ez csak egy szép nap volt az életében és majd Nori nélkül folytatódik tovább? Nem szeretné ezzel traktálni magát, de kezd eluralkodni rajta. Mintha amióta itt esznek, minden falatnál egyre jobban sötétedne minden körülötte. Nem gondolta volna, hogy ilyen hatással lesznek a világára lények, akiket szinte nem is ismer. Talán majd ezzel is elkezd egyszer foglalkozni.*
- Értem Nori.
*Kissé komorabbá válik, nem jó érzés, hogy ennyiszer kell ezt hallania. Bőven elég lenne ezzel szembesülni akkor, ha megtörténik, de így zárni ezt az egészet, kezd neki fájdalmassá válni.
A pogácsája lassan, de biztosan elfogy és vele együtt eltűnik a kezdeti bizakodása is, hogy minden tökéletesen fog alakulni. Mintha a feje fölé érkeztek volna a viharfelhők. Belül retteg, hogy akit ilyen hirtelenséggel megszeret, az ugyanolyan gyorsan is tűnik majd el az életéből. Fél, hogy visszatér a Pegazusba és ezt a napot úgy zárja, hogy senkije, de senkije nem lesz, csak a vágyai. Nem akarna erről beszélni, mert nincs most itt az ideje. Magában kell majd rendet tenni, túl sok volt az impulzus az elmúlt napokban. Mindig is az üres falak nyújtották a biztonságot, most pedig az lesz a leghidegebb. Talán, ha Yvon ott várja... akkor majd jobb kedvre derül.
Már alig akar beszélni és ha hagyná, akkor szemei is bepárásodnának, de attól ő erősebb. Amíg itt van vele a lány, addig legalábbis biztosan.*
//Új nap virrad//
*Pont ezekre az információkra lenne szüksége igazán, amit most olyan gondosan elhallgat a lány. Kezdeti bizalom nála már teljes mértékben megvan, de ha valamit is akarnak kezdeni majd ezzel az állapottal, akkor szükséges lesz tudni ezekről is. De mivel nem lát bele, így nem feszélyezi a gondolat, hogy a másikban éppen dúl valami olyasmi, ami Mai számára fontos is lehet.
Azért próbál résen lenni, de annál többet nem észlel, hogy kissé másabb vele a lány. Mintha eltűnőben lenne a kedvessége és a legtöbb dolog, amit a tegnapi nap hallott tőle. Pedig a legnagyobb védelem az lenne Nori részéről, ha épségben visszatérne hozzá és lenne ki megvédje őt. Hiszen megígérte, hogy megfogja.*
- Meséltél már dolgokat, mégis itt vagyok és érdekel, talán nem fogok kiakadni annyira.
*Ereszt el egy félmosolyt, de már úgy érzi, inkább annak kéne következnie, hogy elbúcsúznak. Nem szeretne, de most az ő megélése olyan, mintha bezárna kicsit a másik. Hogy azért-e mert neki is rossz, hogy elválnak, vagy azért, mert éppen a másik szilánkja kezd felülkerekedni, azt nem tudja. Neki csak ez maradt információ híján. Lehet, hogy be kell látnia, hogy ez csak egy szép nap volt az életében és majd Nori nélkül folytatódik tovább? Nem szeretné ezzel traktálni magát, de kezd eluralkodni rajta. Mintha amióta itt esznek, minden falatnál egyre jobban sötétedne minden körülötte. Nem gondolta volna, hogy ilyen hatással lesznek a világára lények, akiket szinte nem is ismer. Talán majd ezzel is elkezd egyszer foglalkozni.*
- Értem Nori.
*Kissé komorabbá válik, nem jó érzés, hogy ennyiszer kell ezt hallania. Bőven elég lenne ezzel szembesülni akkor, ha megtörténik, de így zárni ezt az egészet, kezd neki fájdalmassá válni.
A pogácsája lassan, de biztosan elfogy és vele együtt eltűnik a kezdeti bizakodása is, hogy minden tökéletesen fog alakulni. Mintha a feje fölé érkeztek volna a viharfelhők. Belül retteg, hogy akit ilyen hirtelenséggel megszeret, az ugyanolyan gyorsan is tűnik majd el az életéből. Fél, hogy visszatér a Pegazusba és ezt a napot úgy zárja, hogy senkije, de senkije nem lesz, csak a vágyai. Nem akarna erről beszélni, mert nincs most itt az ideje. Magában kell majd rendet tenni, túl sok volt az impulzus az elmúlt napokban. Mindig is az üres falak nyújtották a biztonságot, most pedig az lesz a leghidegebb. Talán, ha Yvon ott várja... akkor majd jobb kedvre derül.
Már alig akar beszélni és ha hagyná, akkor szemei is bepárásodnának, de attól ő erősebb. Amíg itt van vele a lány, addig legalábbis biztosan.*
6992. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-02 20:19:44
Üzenet elküldve: 2024-02-02 20:19:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Felesleges is volna a védőbeszéd, mert Nori azzal úgysem tudna egyetérteni, hogy egyedül meg lehet oldani mindent. Egy dolog szerint élte eddig az egész életét, ami eddig bejött, mert nem halt még bele. Találni valakit, aki jobb, mint ő, valakit, akiben bízhat. Tanulni tőle, majd jobbá válni, és menni tovább az úton. Nori szerint az uralkodók is így születnek, nem mellesleg pedig Sa'Tereth tanai is hasonlóról szólnak, habár a szentbeszéd őt sosem érdekelte különösen.*
- Igen, csak étel kell. *Vágja is rá rögtön a megállapításra, hogy bizony ez a baja, merthogy azt mégsem fogja elárulni most, mielőtt lassan elválnak útjaik, hogy épp Lil szórakozott vele odabentről, és azért vesztette el az irányítást a teste felett pár másodpercre.
Mai rendel, fizet, Nori pedig jó vendég módjára falni is kezdi az ételt. Meglepő, hogy mennyi étel belefér abba a kis, most már szépen fűzőbe szorított testébe.
Reggeli közben a lány hangja komolyabbá válik, és mint valami házifeladatot, úgy kezdi felsorolni, hogy mit tegyen az elkövetkezendő időszakban. Lil említésére fel is szalad a szemöldöke.*
~Ó, ha tudnád…~ *Elő akar ő bújni, de egyelőre nem hagyja. Az senkinek nem lenne jó. Majd akkor, ha már egyedül van. A sötétebbik énje segítségével a túlélés sokkal egyszerűbb, így a kikötőben már nem lesz gond, ha ő irányít. Egyébként magán is meglepődik, hogy mióta Mai említette ezeket a dolgokat, szinte tényleg két külön személyként kezeli őket, és nem próbálja egyáltalán Sa'Tereth számlájára írni a történéseket.*
- Mondanám, hogy majd jegyzetelek, de az sajnos nem fog menni. *Utal mosolyogva írástudatlanságára.* Amúgy rendben van, elmondok mindent legközelebb, ami említésre méltó, de akkor te meg ne akadj ki, ha esetleg csúnya esti mesét fogsz tőlem hallani. Rémálmokkal… szörnyetegekkel… vérrel és halállal…
*Kicsit elragadtatja magát, ez is újabb jele annak, hogy utazás előtt soha sem a cuki Nori a vezér, de talán tényleg jobb is. A kinti világ túl veszélyes volna egy olyan gyermeki léleknek, aki kiskora óta benne ragadt, és nem sikerült felnőnie a valóság megpróbáltatásaihoz.*
- Szóval, azt az egyet megígérem, hogy figyelni fogok, de azt nem, hogy lesz is alkalmam elmondani neked a tapasztalatokat. *Ő is reméli, hogy lesz, de jobb harmadszor is elmondani, hogy erre nincs semmi garancia, hogy véletlenül se élje bele magát szegény lány.*
//Új nap virrad//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Felesleges is volna a védőbeszéd, mert Nori azzal úgysem tudna egyetérteni, hogy egyedül meg lehet oldani mindent. Egy dolog szerint élte eddig az egész életét, ami eddig bejött, mert nem halt még bele. Találni valakit, aki jobb, mint ő, valakit, akiben bízhat. Tanulni tőle, majd jobbá válni, és menni tovább az úton. Nori szerint az uralkodók is így születnek, nem mellesleg pedig Sa'Tereth tanai is hasonlóról szólnak, habár a szentbeszéd őt sosem érdekelte különösen.*
- Igen, csak étel kell. *Vágja is rá rögtön a megállapításra, hogy bizony ez a baja, merthogy azt mégsem fogja elárulni most, mielőtt lassan elválnak útjaik, hogy épp Lil szórakozott vele odabentről, és azért vesztette el az irányítást a teste felett pár másodpercre.
Mai rendel, fizet, Nori pedig jó vendég módjára falni is kezdi az ételt. Meglepő, hogy mennyi étel belefér abba a kis, most már szépen fűzőbe szorított testébe.
Reggeli közben a lány hangja komolyabbá válik, és mint valami házifeladatot, úgy kezdi felsorolni, hogy mit tegyen az elkövetkezendő időszakban. Lil említésére fel is szalad a szemöldöke.*
~Ó, ha tudnád…~ *Elő akar ő bújni, de egyelőre nem hagyja. Az senkinek nem lenne jó. Majd akkor, ha már egyedül van. A sötétebbik énje segítségével a túlélés sokkal egyszerűbb, így a kikötőben már nem lesz gond, ha ő irányít. Egyébként magán is meglepődik, hogy mióta Mai említette ezeket a dolgokat, szinte tényleg két külön személyként kezeli őket, és nem próbálja egyáltalán Sa'Tereth számlájára írni a történéseket.*
- Mondanám, hogy majd jegyzetelek, de az sajnos nem fog menni. *Utal mosolyogva írástudatlanságára.* Amúgy rendben van, elmondok mindent legközelebb, ami említésre méltó, de akkor te meg ne akadj ki, ha esetleg csúnya esti mesét fogsz tőlem hallani. Rémálmokkal… szörnyetegekkel… vérrel és halállal…
*Kicsit elragadtatja magát, ez is újabb jele annak, hogy utazás előtt soha sem a cuki Nori a vezér, de talán tényleg jobb is. A kinti világ túl veszélyes volna egy olyan gyermeki léleknek, aki kiskora óta benne ragadt, és nem sikerült felnőnie a valóság megpróbáltatásaihoz.*
- Szóval, azt az egyet megígérem, hogy figyelni fogok, de azt nem, hogy lesz is alkalmam elmondani neked a tapasztalatokat. *Ő is reméli, hogy lesz, de jobb harmadszor is elmondani, hogy erre nincs semmi garancia, hogy véletlenül se élje bele magát szegény lány.*
6991. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-02 19:26:28
Üzenet elküldve: 2024-02-02 19:26:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Ez a mondat kicsit ütött. Nagyon szeret bizakodni, de Nori sokkal tapasztaltabb az élet sok területén, ezért egy kicsit el is csendesedik. Szeretné megvédeni a saját gondolatait, hogy ő bizony meg fogja oldani, hiszen már túl van száz napnyi menetelésen, ahol aztán senki nem volt a segítségére, de azóta rájött, hogy ez szinte semmiség ahhoz képest, amit mások túléltek. *
- Jó hát, legyen úgy.
*Nem is baj, hogy nem kezdett bele védőbeszédébe, mert meglátja, hogy a lány mintha megszédült volna, de legalábbis nem biztos a lépte. Most csak arra gondol, hogy nem ettek, ami másokra sokkal nagyobb hatással van, mint rá, ő már teljesen megszokta, hogy egy kis semmiséggel végigviszi a napot. Ez meg is látszik rajta, hiszen jóformán átlátszó, olyan csenevész.*
- Gondolom tényleg rád fér.
*Azért nem eszik olyan forrón a kását, figyel, még ha nem is tudja be ezt a kis megingást nagy dolognak, kifejezetten érzékeny arra, ha másokkal történik valami szokatlan.
Végül megengedi neki a fizetést, így a Hamuban sült tepertős pogácsa lesz az ő választása, amiért előszed 9 aranyat, majd Nori pedig a Vándorok eledele mellett dönt, amiért még előkapar 12 arayat. .*
- Tudom, tudom, de azért örülnék.
* Amint megkapják az ételt, lassan falatozni kezd, nem tömi magába, csak mint egy kismadár rágcsálja. *
- Akkor arra kérlek, hogy figyeld magad. *Kezd bele kicsit komolyabban mondókájába, mert most felötlött benne, hogy az éjjel miről beszélgettek és milyen alkut kötöttek. * - Ha sikerül újra találkoznunk, ahhoz, hogy segíthessek neked és egy kicsit kutathassak is, muszáj lesz tudnom mi történt veled és előbújik-e Lil. Minden fontos lehet, tényleg minden.
*Már azt is tudja, hogy üres óráiban a könyveibe fog temetkezni és az összes használható információról jegyzeteket fog készíteni, és belecsempészik mindent, amit eddig megtudott a lányról. Neki ez egy olyan mankó is most, ami a kis fejében biztossá teszi, hogy újra találkozni fognak, mert találkozniuk kell. *
- Figyelj rá, hogy mit álmodsz, mi súg a fejedben, mikor vagy mérges, jó kedvű. Ha még mindig úgy érzed érdekel ez az egész persze.
*Mert a lehetőséget megadja, hogy kiszálljon a helyzetből még most, ha ma már máshogy látja a világot.*
//Új nap virrad//
*Ez a mondat kicsit ütött. Nagyon szeret bizakodni, de Nori sokkal tapasztaltabb az élet sok területén, ezért egy kicsit el is csendesedik. Szeretné megvédeni a saját gondolatait, hogy ő bizony meg fogja oldani, hiszen már túl van száz napnyi menetelésen, ahol aztán senki nem volt a segítségére, de azóta rájött, hogy ez szinte semmiség ahhoz képest, amit mások túléltek. *
- Jó hát, legyen úgy.
*Nem is baj, hogy nem kezdett bele védőbeszédébe, mert meglátja, hogy a lány mintha megszédült volna, de legalábbis nem biztos a lépte. Most csak arra gondol, hogy nem ettek, ami másokra sokkal nagyobb hatással van, mint rá, ő már teljesen megszokta, hogy egy kis semmiséggel végigviszi a napot. Ez meg is látszik rajta, hiszen jóformán átlátszó, olyan csenevész.*
- Gondolom tényleg rád fér.
*Azért nem eszik olyan forrón a kását, figyel, még ha nem is tudja be ezt a kis megingást nagy dolognak, kifejezetten érzékeny arra, ha másokkal történik valami szokatlan.
Végül megengedi neki a fizetést, így a Hamuban sült tepertős pogácsa lesz az ő választása, amiért előszed 9 aranyat,
majd Nori pedig a Vándorok eledele mellett dönt, amiért még előkapar 12 arayat. .*- Tudom, tudom, de azért örülnék.
* Amint megkapják az ételt, lassan falatozni kezd, nem tömi magába, csak mint egy kismadár rágcsálja. *
- Akkor arra kérlek, hogy figyeld magad. *Kezd bele kicsit komolyabban mondókájába, mert most felötlött benne, hogy az éjjel miről beszélgettek és milyen alkut kötöttek. * - Ha sikerül újra találkoznunk, ahhoz, hogy segíthessek neked és egy kicsit kutathassak is, muszáj lesz tudnom mi történt veled és előbújik-e Lil. Minden fontos lehet, tényleg minden.
*Már azt is tudja, hogy üres óráiban a könyveibe fog temetkezni és az összes használható információról jegyzeteket fog készíteni, és belecsempészik mindent, amit eddig megtudott a lányról. Neki ez egy olyan mankó is most, ami a kis fejében biztossá teszi, hogy újra találkozni fognak, mert találkozniuk kell. *
- Figyelj rá, hogy mit álmodsz, mi súg a fejedben, mikor vagy mérges, jó kedvű. Ha még mindig úgy érzed érdekel ez az egész persze.
*Mert a lehetőséget megadja, hogy kiszálljon a helyzetből még most, ha ma már máshogy látja a világot.*
6990. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-02 18:58:23
Üzenet elküldve: 2024-02-02 18:58:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Az önbizalom jó dolog, csak kár, hogy általában nem segít. Nem azért ajánlotta fel a segítségét, mert szerinte Mai nem képes egyedül túlélni pénz, munka és otthon nélkül, hanem azért, mert ő már tapasztalatból tudja, hogy a körülöttük lévő világ teljesen máshogy működik.*
- Én is sokszor mondtam már ezt magamnak. Valahogy megoldom, majd lesz valahogy. Jam, aztán egyre szarabb lett minden, és másoknak kellett kihúzniuk engem a mocsokból. Viszont, ha mégis lesz kacsalábon forgó palotád, mire visszaérek, akkor onnantól hercegnőnek foglak majd szólítani.
*Talán az éhség teszi, de sokkal valószínűbb, hogy az apró harag miatt ilyen morcos most, amit maga iránt érez azért, mert neki soha semmit nem sikerült megoldania egyedül. Ide-oda csapongott, hol jobb, hol rosszabb társaságba keveredett, és mint egy pingponglabda, amit mindkét oldalról pofoznak, úgy sikerült elvergődnie a nyomorult kis életében eddig a mai napig is.
Az előbbi mondatainál szinte nem is pislog egészen addig, míg meg nem rázza a fejét. Ekkor visszatér a kislányos mosolya, de bele kell kapaszkodnia a lépcsőkorlátba, hogy megtartsa magát a hirtelen rátörő szédüléstől.*
- Ugh… minden oké! *Tájékoztatja már előre barátnőjét, hogy jól van, mert már számít az ijedt pillantására. Hogy ne is kelljen sokáig erről a pillanatnyi rosszullétről beszélniük, Nori hamar a reggelire tereli a témát. Győzködni őt arról nem kell, hogy elfogadja, ha helyette akarnak fizetni, így beleegyezően bólint Mai szavaira.*
- Rendben, legyen így. Vándorok eledele. Az nekem való, és szükségem is lesz az evésre, messze van a kikötő.
*Ahogy a kikötő szóba kerül, Mai rögtön kérlelni kezdi a kis feketét, hogy vigyázzon magára így meg úgy. Nori türelmesen végig hallgatja, de jól tudja, hogy erre nem adhat megnyugtató választ.*
- Nem ígérhetek semmit. Nekem még a város falai között sem biztonságos, nemhogy odakint. A kikötő pedig nem az a hely, ami elnézi, ha hibázunk. Ráadásul egy ideje már egyedül utazok. Ha visszajövök, te leszel az első, akit meg fogok keresni, ebben biztos lehetsz.
*Közben leül az egyik asztalhoz, mert bár a szédülés elmúlt, azért jobb, ha nem a két lábán kell állnia még pár percig, hanem ülhet egy kicsit.*
//Új nap virrad//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Az önbizalom jó dolog, csak kár, hogy általában nem segít. Nem azért ajánlotta fel a segítségét, mert szerinte Mai nem képes egyedül túlélni pénz, munka és otthon nélkül, hanem azért, mert ő már tapasztalatból tudja, hogy a körülöttük lévő világ teljesen máshogy működik.*
- Én is sokszor mondtam már ezt magamnak. Valahogy megoldom, majd lesz valahogy. Jam, aztán egyre szarabb lett minden, és másoknak kellett kihúzniuk engem a mocsokból. Viszont, ha mégis lesz kacsalábon forgó palotád, mire visszaérek, akkor onnantól hercegnőnek foglak majd szólítani.
*Talán az éhség teszi, de sokkal valószínűbb, hogy az apró harag miatt ilyen morcos most, amit maga iránt érez azért, mert neki soha semmit nem sikerült megoldania egyedül. Ide-oda csapongott, hol jobb, hol rosszabb társaságba keveredett, és mint egy pingponglabda, amit mindkét oldalról pofoznak, úgy sikerült elvergődnie a nyomorult kis életében eddig a mai napig is.
Az előbbi mondatainál szinte nem is pislog egészen addig, míg meg nem rázza a fejét. Ekkor visszatér a kislányos mosolya, de bele kell kapaszkodnia a lépcsőkorlátba, hogy megtartsa magát a hirtelen rátörő szédüléstől.*
- Ugh… minden oké! *Tájékoztatja már előre barátnőjét, hogy jól van, mert már számít az ijedt pillantására. Hogy ne is kelljen sokáig erről a pillanatnyi rosszullétről beszélniük, Nori hamar a reggelire tereli a témát. Győzködni őt arról nem kell, hogy elfogadja, ha helyette akarnak fizetni, így beleegyezően bólint Mai szavaira.*
- Rendben, legyen így. Vándorok eledele. Az nekem való, és szükségem is lesz az evésre, messze van a kikötő.
*Ahogy a kikötő szóba kerül, Mai rögtön kérlelni kezdi a kis feketét, hogy vigyázzon magára így meg úgy. Nori türelmesen végig hallgatja, de jól tudja, hogy erre nem adhat megnyugtató választ.*
- Nem ígérhetek semmit. Nekem még a város falai között sem biztonságos, nemhogy odakint. A kikötő pedig nem az a hely, ami elnézi, ha hibázunk. Ráadásul egy ideje már egyedül utazok. Ha visszajövök, te leszel az első, akit meg fogok keresni, ebben biztos lehetsz.
*Közben leül az egyik asztalhoz, mert bár a szédülés elmúlt, azért jobb, ha nem a két lábán kell állnia még pár percig, hanem ülhet egy kicsit.*
6989. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-02 18:13:25
Üzenet elküldve: 2024-02-02 18:13:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Új nap virrad//
- Most már jó lesz, ha egy kicsit figyelsz, aztán... kibogozom majd újra, ha úgy alakul.
*Mindig is csak arról álmodozott, hogy mi lesz majd ha... és most ott tart, így szeretné a pillanatokat megélni, de tudja jól, hogy lassan jön a búcsú ideje. Másra nem is vágyik tehát, csak arra, hogy megléphessék ezt a kiöltözős mulatozást, amit terveznek.
Van benne talán egy kis gyerekesség is, mert bár szép akar lenni, ez egy kis játék neki. Végre lehet majd önfeledt, amiből egészen kevés járt neki eddig. Így hát addig fog álmodozni, amíg csak lehet, akkor is, ha közben tudja jól, hogy bármi történhet.
Neki nem kell sokat készülődnie, hamar útra kész és követi a lányt, hogy a fogadó részben keríthessenek egy kis ételt.
Felsóhajt a segítség majdnem felajánláskor, hiszen magában mindig dacol azzal, ha valaki helyette szeretne megoldani valamit. Nagyon kedves ajánlat, de még egy kis ideig talán megvan abból, amit el tudott menekíteni magának.*
- Kedves vagy, de megoldom. Valahogy mindig megoldom. Egy ideig még el tudok lenni a Pegazusban is, aztán pedig ki tudja, lehet hamar az új otthonomban látogathatsz meg.
*Szerencsére az álmodozás visszatér, így hamar lesöpri a gondolatot, hogy rajta valaki segíteni akar és az számára milyen érzést kelt. Végtére is, legalább van mire várni.*
- A reggeli hadd legyen az enyém, a szobát te fizetted ki.
*Szeret önállónak tűnni, bármennyire is kell sokat tennie még azért, hogy ez valóban így legyen.
Helyet foglalnak, és felméri a terepet, neki egy kis pogácsa is bőven elég lesz reggel, főleg, mert csak azért akart enni, hogy Norival lehessen még egy kis ideig.*
- A pogácsa mindig jó.
*Kérdően néz a lányra, hogy mit választ.*
- Vigyázz magadra a kikötőben majd... egyben szeretnélek még látni.
*Neki is súgnak a szavak, hogy az együtt töltött idő véget fog érni, kicsit kevesebbet is mosolyog, persze nem akar beleereszkedni a rossz érzésbe. *
//Új nap virrad//
- Most már jó lesz, ha egy kicsit figyelsz, aztán... kibogozom majd újra, ha úgy alakul.
*Mindig is csak arról álmodozott, hogy mi lesz majd ha... és most ott tart, így szeretné a pillanatokat megélni, de tudja jól, hogy lassan jön a búcsú ideje. Másra nem is vágyik tehát, csak arra, hogy megléphessék ezt a kiöltözős mulatozást, amit terveznek.
Van benne talán egy kis gyerekesség is, mert bár szép akar lenni, ez egy kis játék neki. Végre lehet majd önfeledt, amiből egészen kevés járt neki eddig. Így hát addig fog álmodozni, amíg csak lehet, akkor is, ha közben tudja jól, hogy bármi történhet.
Neki nem kell sokat készülődnie, hamar útra kész és követi a lányt, hogy a fogadó részben keríthessenek egy kis ételt.
Felsóhajt a segítség majdnem felajánláskor, hiszen magában mindig dacol azzal, ha valaki helyette szeretne megoldani valamit. Nagyon kedves ajánlat, de még egy kis ideig talán megvan abból, amit el tudott menekíteni magának.*
- Kedves vagy, de megoldom. Valahogy mindig megoldom. Egy ideig még el tudok lenni a Pegazusban is, aztán pedig ki tudja, lehet hamar az új otthonomban látogathatsz meg.
*Szerencsére az álmodozás visszatér, így hamar lesöpri a gondolatot, hogy rajta valaki segíteni akar és az számára milyen érzést kelt. Végtére is, legalább van mire várni.*
- A reggeli hadd legyen az enyém, a szobát te fizetted ki.
*Szeret önállónak tűnni, bármennyire is kell sokat tennie még azért, hogy ez valóban így legyen.
Helyet foglalnak, és felméri a terepet, neki egy kis pogácsa is bőven elég lesz reggel, főleg, mert csak azért akart enni, hogy Norival lehessen még egy kis ideig.*
- A pogácsa mindig jó.
*Kérdően néz a lányra, hogy mit választ.*
- Vigyázz magadra a kikötőben majd... egyben szeretnélek még látni.
*Neki is súgnak a szavak, hogy az együtt töltött idő véget fog érni, kicsit kevesebbet is mosolyog, persze nem akar beleereszkedni a rossz érzésbe. *
6988. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-01 14:59:50
Üzenet elküldve: 2024-02-01 14:59:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Elégedetten bólint, hogy masnit kapott a hátára a csomó helyett, végtére is harcos kisasszonyoknak az jár.*
- Akkor jó. Mindig az szokott lenni a baj, hogy én tényleg megcsomóztam, aztán nem tudtam levenni, szóval csak kiterültem benne, mint valami tetszhalott sellő.
*Így viszont ez a veszély sem fenyegeti, meg az sem, hogy egész nap nyomja a bordáját a fűző. Hiába lett jóval szorosabb, legalább annyival kényelmesebb is a szakszerű beavatkozás után.
Ő is várja, hogy Maival együtt igazi fűzőt vegyenek fel. Örül, hogy annak ellenére, hogy most már sokadszor jelenti ki, hogy nem kényelmes, mégis fel szeretné venni. Vajon a mellek megemelése ennyire rossz? Hát, majd kiderül.*
- Igen, reggelizzünk. *Bólint egyetértően, szóval magára aggatja az összes fegyverét, fogja a hátizsákját és már indulásra kész is. Ha Mai követi őt, akkor kimegy a szobából, bezárja maguk mögött és elindul lefelé a fogadóba.*
- A Pegazusban akarsz maradni hatokig? Bírni fogod azt anyagilag? Jelen pillanatban sajnos nem tudok segíteni neked…
*Pedig szívesen adna neki kölcsön, de ki tudja, hogy a kikötő felé vezető úton mennyi szüksége lesz az összegyűjtött kis pénzére, így egyelőre minden aranyat megtart magának.
Közben le is érnek a lépcsőkön, már érezni is a finom, frissen készült ételek illatát, amitől Norinak még jobban megjön az étvágyat.*
- A reggelidet viszont kifizetem, az belefér. Válassz bármit nyugodtan!
*Talán úgy hangzik ez a feketeség részéről, mint valami búcsúajándék, és nem is áll messze az igazságtól. Hiába a kellemesen együtt töltött órák, de még az ígérete sem garancia semmire, miszerint mindenképp visszatér majd a városba Maihoz. Az élete továbbra is tele van veszélyekkel, ahogy a kikötő sem a legbiztonságosabb környék. Bármikor, bármi történhet, aminek következtében ez a maradék kis együtt töltött idő, könnyen az utolsó pár óra is lehet.*
//Új nap virrad//
*Elégedetten bólint, hogy masnit kapott a hátára a csomó helyett, végtére is harcos kisasszonyoknak az jár.*
- Akkor jó. Mindig az szokott lenni a baj, hogy én tényleg megcsomóztam, aztán nem tudtam levenni, szóval csak kiterültem benne, mint valami tetszhalott sellő.
*Így viszont ez a veszély sem fenyegeti, meg az sem, hogy egész nap nyomja a bordáját a fűző. Hiába lett jóval szorosabb, legalább annyival kényelmesebb is a szakszerű beavatkozás után.
Ő is várja, hogy Maival együtt igazi fűzőt vegyenek fel. Örül, hogy annak ellenére, hogy most már sokadszor jelenti ki, hogy nem kényelmes, mégis fel szeretné venni. Vajon a mellek megemelése ennyire rossz? Hát, majd kiderül.*
- Igen, reggelizzünk. *Bólint egyetértően, szóval magára aggatja az összes fegyverét, fogja a hátizsákját és már indulásra kész is. Ha Mai követi őt, akkor kimegy a szobából, bezárja maguk mögött és elindul lefelé a fogadóba.*
- A Pegazusban akarsz maradni hatokig? Bírni fogod azt anyagilag? Jelen pillanatban sajnos nem tudok segíteni neked…
*Pedig szívesen adna neki kölcsön, de ki tudja, hogy a kikötő felé vezető úton mennyi szüksége lesz az összegyűjtött kis pénzére, így egyelőre minden aranyat megtart magának.
Közben le is érnek a lépcsőkön, már érezni is a finom, frissen készült ételek illatát, amitől Norinak még jobban megjön az étvágyat.*
- A reggelidet viszont kifizetem, az belefér. Válassz bármit nyugodtan!
*Talán úgy hangzik ez a feketeség részéről, mint valami búcsúajándék, és nem is áll messze az igazságtól. Hiába a kellemesen együtt töltött órák, de még az ígérete sem garancia semmire, miszerint mindenképp visszatér majd a városba Maihoz. Az élete továbbra is tele van veszélyekkel, ahogy a kikötő sem a legbiztonságosabb környék. Bármikor, bármi történhet, aminek következtében ez a maradék kis együtt töltött idő, könnyen az utolsó pár óra is lehet.*
6987. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-31 21:42:45
Üzenet elküldve: 2024-01-31 21:42:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Kissé nagyokat pislog azon, hogy csak szimplán gyűjtsön össze minél többet a bájitalokból, de hát a feladat, az feladat. Talán ebbe is belejön. Talán itt pont jó lesz az emberismerete és, hogy megpróbálhat minél több dolgot kiszedni valakiből akarata ellenére, viszont addig el is kell jutni, meg kell találnia a megfelelő személyeket. De hát az élet kihívások nélkül nem is ér olyan sokat, neki meg pont nagy szüksége van arra, hogy úgy érezze, boldogul.
Pont úgy szeretne boldogulni, ahogy a vért fűzőjével.
Neki nem tűnik bénázásnak egyetlen mozdulat sem, sőt, élvezi, hogy segíthet.*
- Nem kell túlgondolni, csak húzz rajta egyet. Így, igen.
*Elismerősen bólint, amit Nori egyáltalán nem láthat. Nagyon jó érzés, hogy valami jót kreálhatott és egy kicsit tud hasznosítani abból, amit amúgy sosem gondolt volna, hogy még segítségére lesz. Végtére is, minden ami történt vele, az nagy lecke volt és hozzásegítette valamihez. Kis dolog ez, neki mégis nagy. Annyira tapasztalatlan még az élet legtöbb területén, hogy elismerés az is, ha egy vértet helyre tud tenni.
A feketeségen végre ott díszeleg a szépen kötözött és erős tartású darab, ő pedig elébe lép a lánynak.*
- Ez egy masni. Egyszerűbb vele bánni és nem oldódik ki olyan könnyen. Egyedül is menni fog, csak vigyázz a gubancokra. Majd megtanítom, hogyan tedd rendbe, ha mégis összevesznének a zsinegek.
* Tüzetesen megnézi az elpirult Norit, de amolyan "szakmai" szemmel. Szeretné látni, hogy mindenhol úgy illeszkedik rá, ahogyan annak kell, mert most még lehet javítani bármin. *
- Hozzá szoksz hamar, szerintem nem kényelmes, de... tart és véd ott, ahol kell. *Elmosolyodik, tényleg jó kis nap lesz az amikor fűzőben fognak tetszelegni.*
-Igen, ilyesmi. Csak ez nem emeli ki a dekoltázsod, ami sokkal kényelmetlenebb, mint amilyen szép.
*Megint egy pillanatra elkalandozik, hogyan is nézett ki mindezek előtt. A mostani ruházata köszönőviszonyban sincs azzal, de annyi baj legyen. Most az öröm az övé, hogy ez sikerült.*
- Egy kis idő és alig veszed észre, hogy rajtad van. Reggelizünk meg. Aztán... aztán mehetünk a dolgunkra.
*Nem esett jól kimondania az utolsó mondatát, de így talán mégis csalhat egy kis időt kettejüknek. Kérdőn néz a lányra, hogy van-e még kedve. Amióta találkoztak egy falatot sem ettek.*
- Furcsa lesz most visszamenni a Pegazusba. Én ott leszek amíg vissza nem jössz.
//Új nap virrad//
*Kissé nagyokat pislog azon, hogy csak szimplán gyűjtsön össze minél többet a bájitalokból, de hát a feladat, az feladat. Talán ebbe is belejön. Talán itt pont jó lesz az emberismerete és, hogy megpróbálhat minél több dolgot kiszedni valakiből akarata ellenére, viszont addig el is kell jutni, meg kell találnia a megfelelő személyeket. De hát az élet kihívások nélkül nem is ér olyan sokat, neki meg pont nagy szüksége van arra, hogy úgy érezze, boldogul.
Pont úgy szeretne boldogulni, ahogy a vért fűzőjével.
Neki nem tűnik bénázásnak egyetlen mozdulat sem, sőt, élvezi, hogy segíthet.*
- Nem kell túlgondolni, csak húzz rajta egyet. Így, igen.
*Elismerősen bólint, amit Nori egyáltalán nem láthat. Nagyon jó érzés, hogy valami jót kreálhatott és egy kicsit tud hasznosítani abból, amit amúgy sosem gondolt volna, hogy még segítségére lesz. Végtére is, minden ami történt vele, az nagy lecke volt és hozzásegítette valamihez. Kis dolog ez, neki mégis nagy. Annyira tapasztalatlan még az élet legtöbb területén, hogy elismerés az is, ha egy vértet helyre tud tenni.
A feketeségen végre ott díszeleg a szépen kötözött és erős tartású darab, ő pedig elébe lép a lánynak.*
- Ez egy masni. Egyszerűbb vele bánni és nem oldódik ki olyan könnyen. Egyedül is menni fog, csak vigyázz a gubancokra. Majd megtanítom, hogyan tedd rendbe, ha mégis összevesznének a zsinegek.
* Tüzetesen megnézi az elpirult Norit, de amolyan "szakmai" szemmel. Szeretné látni, hogy mindenhol úgy illeszkedik rá, ahogyan annak kell, mert most még lehet javítani bármin. *
- Hozzá szoksz hamar, szerintem nem kényelmes, de... tart és véd ott, ahol kell. *Elmosolyodik, tényleg jó kis nap lesz az amikor fűzőben fognak tetszelegni.*
-Igen, ilyesmi. Csak ez nem emeli ki a dekoltázsod, ami sokkal kényelmetlenebb, mint amilyen szép.
*Megint egy pillanatra elkalandozik, hogyan is nézett ki mindezek előtt. A mostani ruházata köszönőviszonyban sincs azzal, de annyi baj legyen. Most az öröm az övé, hogy ez sikerült.*
- Egy kis idő és alig veszed észre, hogy rajtad van. Reggelizünk meg. Aztán... aztán mehetünk a dolgunkra.
*Nem esett jól kimondania az utolsó mondatát, de így talán mégis csalhat egy kis időt kettejüknek. Kérdőn néz a lányra, hogy van-e még kedve. Amióta találkoztak egy falatot sem ettek.*
- Furcsa lesz most visszamenni a Pegazusba. Én ott leszek amíg vissza nem jössz.
6986. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-31 16:47:49
Üzenet elküldve: 2024-01-31 16:47:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Kissé kételkedve húzza fel a szemöldökeit, mikor Mai nem ódzkodik a sellőházi munkától. Az mondjuk igaz, hogy ha jól fizetnek érte, ő tényleg belemenne ilyesfajta játékokba, de az egykori kisasszonyból nem nézne ki ilyesmit.*
- Persze, mindent elmondok, de nem kell sokat tudnod róla. Csak gyűjts minél több varázsitalt, és hozd el őket nekem, ennyi az egész.
*Nincs a feladatban semmi trükk, már ha azt nem számoljuk, hogy nem teremnek minden fán bájitalok, szóval meg kell találni a megfelelő forrást. Nem lehet véletlen, hogy Nolie sem árulta el neki soha az ő módszereit, mert talán attól félt, hogy a feketeségnek akkor már nem lesz rá szüksége.
A sminket visszautasítja a lány, ahogy arra számított, így azok a következő szükséges alkalomig száműzésre kerülnek Nori hátizsákja aljára.
A vértje viszont elkészül, ő pedig lelkesen áll oda barátnője mellé, hogy fel is próbálhassa. Minden utasítását igyekszik követni, de még így is sokat bénázik. Addig jól megy, hogy belebújjon, ezzel máskor sem szokott gond lenni, még az is megy, hogy a mellkasánál lefogja a mellényszerű felsőt. Arra is rájön, hogy erre azért van szükség, hogy ne csúszkáljon rajta lefelé, amíg nincs megkötve.*
- Így jó lesz? *kérdezi, miközben próbál vállai fölött hátra pillantani, hogy megtudja, mi történik mögötte. A következő lépések már annyira azért nem egyértelműek Norinak.*
- Ezt? Erre? *Meghúzza a kezébe adott zsinórt a testétől elfelé, majd a másikat a másik irányba. Érzi, hogy egyre szorosabb és szorosabb lesz rajta a ruhadarab, ettől valamiért megmagyarázhatatlan módon el is pirul egy kicsit.*
- Hé, umm, mennyire kell szorosra húzni? *Mert már most is sokkal szorosabb, mint ahogy magának valaha is sikerült meghúznia. Bizonyára azért, mert, ahogy össze-vissza voltak tekeredve a zsinórok, itt-ott elakadhatott húzás közben, vagy nem volt befűzve rendesen, így nem is lehetett szakszerűen összehúzni. Most viszont tényleg olyan, mintha valaki nagyon szorosan ölelné az egész felsőtestét, ezért is lehet különleges érzés a kis fekete lánynak.
A művelet végét Maira bízza, visszaadja neki a zsinór két végét, és hagyja, hogy megkösse neki őket.*
- Most megcsomóztad? Vagy masnit kötöttél rá? *Próbálja megnézni, de továbbra sem lát a háta mögé, így csak egy butácska egy helyben forgás lesz a vége. Aztán már csak elégedetten simít végig a derekán. Hát így jobb alakja lett, az biztos!*
- Sokkal szorosabb, mint lenni szokott, de mégis jó érzés, bár hozzá kell szoknom. *Nyújtózkodik, mocorog, tekereg benne egy kicsit. Az biztos, hogy egy kisebb gerincsérülés esetén még meg is tudná tartani a hátát ilyen formában a vért.*
- Akkor ez most olyan érzés, mint egy igazi fűző? *Kérdez rá, mert azért ez mégis csak egy vért, nem a kisasszonyok számára készült kényszerítőeszköz.*
//Új nap virrad//
*Kissé kételkedve húzza fel a szemöldökeit, mikor Mai nem ódzkodik a sellőházi munkától. Az mondjuk igaz, hogy ha jól fizetnek érte, ő tényleg belemenne ilyesfajta játékokba, de az egykori kisasszonyból nem nézne ki ilyesmit.*
- Persze, mindent elmondok, de nem kell sokat tudnod róla. Csak gyűjts minél több varázsitalt, és hozd el őket nekem, ennyi az egész.
*Nincs a feladatban semmi trükk, már ha azt nem számoljuk, hogy nem teremnek minden fán bájitalok, szóval meg kell találni a megfelelő forrást. Nem lehet véletlen, hogy Nolie sem árulta el neki soha az ő módszereit, mert talán attól félt, hogy a feketeségnek akkor már nem lesz rá szüksége.
A sminket visszautasítja a lány, ahogy arra számított, így azok a következő szükséges alkalomig száműzésre kerülnek Nori hátizsákja aljára.
A vértje viszont elkészül, ő pedig lelkesen áll oda barátnője mellé, hogy fel is próbálhassa. Minden utasítását igyekszik követni, de még így is sokat bénázik. Addig jól megy, hogy belebújjon, ezzel máskor sem szokott gond lenni, még az is megy, hogy a mellkasánál lefogja a mellényszerű felsőt. Arra is rájön, hogy erre azért van szükség, hogy ne csúszkáljon rajta lefelé, amíg nincs megkötve.*
- Így jó lesz? *kérdezi, miközben próbál vállai fölött hátra pillantani, hogy megtudja, mi történik mögötte. A következő lépések már annyira azért nem egyértelműek Norinak.*
- Ezt? Erre? *Meghúzza a kezébe adott zsinórt a testétől elfelé, majd a másikat a másik irányba. Érzi, hogy egyre szorosabb és szorosabb lesz rajta a ruhadarab, ettől valamiért megmagyarázhatatlan módon el is pirul egy kicsit.*
- Hé, umm, mennyire kell szorosra húzni? *Mert már most is sokkal szorosabb, mint ahogy magának valaha is sikerült meghúznia. Bizonyára azért, mert, ahogy össze-vissza voltak tekeredve a zsinórok, itt-ott elakadhatott húzás közben, vagy nem volt befűzve rendesen, így nem is lehetett szakszerűen összehúzni. Most viszont tényleg olyan, mintha valaki nagyon szorosan ölelné az egész felsőtestét, ezért is lehet különleges érzés a kis fekete lánynak.
A művelet végét Maira bízza, visszaadja neki a zsinór két végét, és hagyja, hogy megkösse neki őket.*
- Most megcsomóztad? Vagy masnit kötöttél rá? *Próbálja megnézni, de továbbra sem lát a háta mögé, így csak egy butácska egy helyben forgás lesz a vége. Aztán már csak elégedetten simít végig a derekán. Hát így jobb alakja lett, az biztos!*
- Sokkal szorosabb, mint lenni szokott, de mégis jó érzés, bár hozzá kell szoknom. *Nyújtózkodik, mocorog, tekereg benne egy kicsit. Az biztos, hogy egy kisebb gerincsérülés esetén még meg is tudná tartani a hátát ilyen formában a vért.*
- Akkor ez most olyan érzés, mint egy igazi fűző? *Kérdez rá, mert azért ez mégis csak egy vért, nem a kisasszonyok számára készült kényszerítőeszköz.*
6985. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-30 18:12:50
Üzenet elküldve: 2024-01-30 18:12:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Új nap virrad//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Annyira nem félős teremtés, de azt pontosan tudja, hogy megvédeni magát nem tudná. Azt sem igazán tudja, hogy hogyan jutott el idáig úgy, hogy nem halt bele. Talán csak az elszántság és a szerencse, na meg a halk léptei azok, amik nem keltették fel az esetleges útonállók figyelmét.
Egy kis idő kell, míg megérti, hogy miért is nem éri meg annyira a Sellőház felé vennie az irányt, főleg megmutatva bájait egy csinos ruhában. A Kurva szó elég sokat segít benne, enélkül nem biztos, hogy naiv kis lelke összerakta volna a képkockákat.*
- Nos, a pénz mindig jól jön.
*Nevet fel, nem gondolta komolyan, na meg nem ő az, aki erről túl sokat tudna mesélni, vagy gondolni. Azt nem tudja, lenne-e olyan végtelenül ostoba, hogy belemenjen ilyesmibe. Volt már elkeseredve, na de ennyire talán még soha. Már ha ott opció a szabad döntés.*
- Legyen. Csak mindent mondj el, én pedig azon leszek, hogy a legtöbbet tudjak neked segíteni.
*A munkát viszont akkor sem veszi félvállról, ha ez csak egy próba. Veszítenivalója nem sok van, de azért szeretne teljesíteni, ha már felkérte erre a nemes szerepre Nori.
A smink készül, a vért hasonló precizitással és gyorsasággal kezd kisimulni. Nagyjából egyszerre lesz kész a két művelet. Valóban éles a kontraszt a nemrég látott arc után ez a feketeség. De tetszik neki, na meg ha így szereti a lány magát, akkor így kell kinézni.*
- Majd amikor elmegyünk valahova végre a szép ruháinkban, majd akkor megpróbálhatjuk, de most kihagyom.
*Vonja meg a vállát. Mostani szerelése nem indokolja, hogy bármilyen feltűnő rajz díszítse szemeit.*
- Rád, gyere.
*Felkel, hogy segíthessen minden lépésben.* - Most szét van húzva minden szál, vedd magadra, aztán megkötöm.
*Megvárja, hogy azt tegye a lány, amit kér tőle, és amikor belebújik, akkor kezdi el az utasításokat.*
- Fogd az egyik kezeddel a mellkasodhoz a vérted. *Bólogat, méricskél a szemével és leellenőrzi, hogy a helyén maradt e minden bőrzsineg.* - Így. Most pedig mutatom a trükköt. Húzd meg a szabad kezeddel ezt az oldalit *Adja a mancsba a bal oldali zsinórt* - Most jöhet a másik. *Azt is a kezébe adja, s tisztán látszik, hogy némi gyakorlással, na meg, ha nem kuszálja össze később, akkor pofon egyszerűvé válik a felvétel. A neheze csak akkor jön, mikor csomót kell rá kötni, de elnézve Nori fizimiskáját, ez sem fog nehezére esni. De most ő szeretné az utolsó mozdulatot megtenni.*
- Milyen?
*Érzésre, látszatra elég szoros és szépen idomul a lány vonalaihoz. Szorosan kötötte meg derekánál, hogy érezze azt a bizonyos ölelést.*
//Új nap virrad//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Annyira nem félős teremtés, de azt pontosan tudja, hogy megvédeni magát nem tudná. Azt sem igazán tudja, hogy hogyan jutott el idáig úgy, hogy nem halt bele. Talán csak az elszántság és a szerencse, na meg a halk léptei azok, amik nem keltették fel az esetleges útonállók figyelmét.
Egy kis idő kell, míg megérti, hogy miért is nem éri meg annyira a Sellőház felé vennie az irányt, főleg megmutatva bájait egy csinos ruhában. A Kurva szó elég sokat segít benne, enélkül nem biztos, hogy naiv kis lelke összerakta volna a képkockákat.*
- Nos, a pénz mindig jól jön.
*Nevet fel, nem gondolta komolyan, na meg nem ő az, aki erről túl sokat tudna mesélni, vagy gondolni. Azt nem tudja, lenne-e olyan végtelenül ostoba, hogy belemenjen ilyesmibe. Volt már elkeseredve, na de ennyire talán még soha. Már ha ott opció a szabad döntés.*
- Legyen. Csak mindent mondj el, én pedig azon leszek, hogy a legtöbbet tudjak neked segíteni.
*A munkát viszont akkor sem veszi félvállról, ha ez csak egy próba. Veszítenivalója nem sok van, de azért szeretne teljesíteni, ha már felkérte erre a nemes szerepre Nori.
A smink készül, a vért hasonló precizitással és gyorsasággal kezd kisimulni. Nagyjából egyszerre lesz kész a két művelet. Valóban éles a kontraszt a nemrég látott arc után ez a feketeség. De tetszik neki, na meg ha így szereti a lány magát, akkor így kell kinézni.*
- Majd amikor elmegyünk valahova végre a szép ruháinkban, majd akkor megpróbálhatjuk, de most kihagyom.
*Vonja meg a vállát. Mostani szerelése nem indokolja, hogy bármilyen feltűnő rajz díszítse szemeit.*
- Rád, gyere.
*Felkel, hogy segíthessen minden lépésben.* - Most szét van húzva minden szál, vedd magadra, aztán megkötöm.
*Megvárja, hogy azt tegye a lány, amit kér tőle, és amikor belebújik, akkor kezdi el az utasításokat.*
- Fogd az egyik kezeddel a mellkasodhoz a vérted. *Bólogat, méricskél a szemével és leellenőrzi, hogy a helyén maradt e minden bőrzsineg.* - Így. Most pedig mutatom a trükköt. Húzd meg a szabad kezeddel ezt az oldalit *Adja a mancsba a bal oldali zsinórt* - Most jöhet a másik. *Azt is a kezébe adja, s tisztán látszik, hogy némi gyakorlással, na meg, ha nem kuszálja össze később, akkor pofon egyszerűvé válik a felvétel. A neheze csak akkor jön, mikor csomót kell rá kötni, de elnézve Nori fizimiskáját, ez sem fog nehezére esni. De most ő szeretné az utolsó mozdulatot megtenni.*
- Milyen?
*Érzésre, látszatra elég szoros és szépen idomul a lány vonalaihoz. Szorosan kötötte meg derekánál, hogy érezze azt a bizonyos ölelést.*
6984. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-30 17:09:33
Üzenet elküldve: 2024-01-30 17:09:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Abban egyetért, hogy a kikötő egyelőre nem Mainak való hely. Addig biztosan nem, míg nem tanította meg a lányt legalább arra, hogy a tőrt melyik végén kell megfogni, és hogyan ne magában tegyen kárt vele. Magában el is mosolyodik, hogy milyen jó üzlet lenne, ha a közös kiöltözésért cserébe elvárná a lánytól, hogy eddzenek. Majd akkor felveti ezt a dolgot, ha egyszer Miss Kíváncsiság tényleg a kikötőbe akar majd jönni vele.
A Sellőházzal kapcsolatos megjegyzésére azért kelletlenül húzza félre a száját, de a vigyor marad.*
- Azt elhiszem, de az már nem biztos, amit a legtöbben csinálnak ott kiöltözve. Megsúgom, a Sellőház tele van kurvákkal, és ha túlöltözve mész oda, még meg is próbálnak befogni közéjük.
*Ő tisztában van azzal, hogy a kiöltözés és a kurva szó nem feltétlenül járnak kéz a kézben egymással, de a kikötőben sajnos eléggé összefonódott ez a két fogalom, így nem árt óvatosnak lenni azzal, milyen ruhákat is hord ott az ember lánya. Ha értékes a gönc, a tolvajok még képesek letépni is őket a másikról.*
- Rendben, ahogy szeretnéd. Csak pár napra tervezek visszamenni a kikötőbe, addig lesz időd megpróbálni, aztán kiderül, hogy ment, mikor visszajöttem.
*Most már megtapasztalta, hogy Artheniorban is viszonylag biztonságban van. A lázadás óta tényleg új rend uralkodik, valószínűleg nem is körözik már, így nincs miért félnie, Mai jelenléte miatt pedig most így is-úgyis ide húz a szíve, lelke.
Visszamerül a sminkelésbe, és kissé felkapja a fejét Mai váratlan felszólalására. Nagyon hamar megoldotta azt a gordiuszi csomókkal nehezített vért befűzési feladatot.*
- Máris? *Pillant fel rá már szép, erős fekete sminkben. Miután az este nem volt már rajta, talán egy pillanatra furcsa is lehet az ismét sötétre festett kis arca. Most még szépen kihúzott macskaszemeket is csinált magának.*
- Sosem lehet elég fekete. Kérsz te is? *Ajánlja fel neki, hogy a befűzőtt vértért cserébe kisminkeli Mait, bár arra számít, hogy barátnője óvakodni fog ettől, szóval elkezdi elpakolni a festékeit, hogy aztán közelebb lépjen a lányhoz öltöztetősdiért.*
- Akkor rám adod? *Már alig várja. Kíváncsi, hogy mennyivel lesz így kényelmesebb és szorosabb, mint az ő bénázása után.*
//Új nap virrad//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Abban egyetért, hogy a kikötő egyelőre nem Mainak való hely. Addig biztosan nem, míg nem tanította meg a lányt legalább arra, hogy a tőrt melyik végén kell megfogni, és hogyan ne magában tegyen kárt vele. Magában el is mosolyodik, hogy milyen jó üzlet lenne, ha a közös kiöltözésért cserébe elvárná a lánytól, hogy eddzenek. Majd akkor felveti ezt a dolgot, ha egyszer Miss Kíváncsiság tényleg a kikötőbe akar majd jönni vele.
A Sellőházzal kapcsolatos megjegyzésére azért kelletlenül húzza félre a száját, de a vigyor marad.*
- Azt elhiszem, de az már nem biztos, amit a legtöbben csinálnak ott kiöltözve. Megsúgom, a Sellőház tele van kurvákkal, és ha túlöltözve mész oda, még meg is próbálnak befogni közéjük.
*Ő tisztában van azzal, hogy a kiöltözés és a kurva szó nem feltétlenül járnak kéz a kézben egymással, de a kikötőben sajnos eléggé összefonódott ez a két fogalom, így nem árt óvatosnak lenni azzal, milyen ruhákat is hord ott az ember lánya. Ha értékes a gönc, a tolvajok még képesek letépni is őket a másikról.*
- Rendben, ahogy szeretnéd. Csak pár napra tervezek visszamenni a kikötőbe, addig lesz időd megpróbálni, aztán kiderül, hogy ment, mikor visszajöttem.
*Most már megtapasztalta, hogy Artheniorban is viszonylag biztonságban van. A lázadás óta tényleg új rend uralkodik, valószínűleg nem is körözik már, így nincs miért félnie, Mai jelenléte miatt pedig most így is-úgyis ide húz a szíve, lelke.
Visszamerül a sminkelésbe, és kissé felkapja a fejét Mai váratlan felszólalására. Nagyon hamar megoldotta azt a gordiuszi csomókkal nehezített vért befűzési feladatot.*
- Máris? *Pillant fel rá már szép, erős fekete sminkben. Miután az este nem volt már rajta, talán egy pillanatra furcsa is lehet az ismét sötétre festett kis arca. Most még szépen kihúzott macskaszemeket is csinált magának.*
- Sosem lehet elég fekete. Kérsz te is? *Ajánlja fel neki, hogy a befűzőtt vértért cserébe kisminkeli Mait, bár arra számít, hogy barátnője óvakodni fog ettől, szóval elkezdi elpakolni a festékeit, hogy aztán közelebb lépjen a lányhoz öltöztetősdiért.*
- Akkor rám adod? *Már alig várja. Kíváncsi, hogy mennyivel lesz így kényelmesebb és szorosabb, mint az ő bénázása után.*
6983. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-29 21:24:38
Üzenet elküldve: 2024-01-29 21:24:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Új nap virrad//
*Miközben bíbelődik, néha azért feltekint, hogy figyelje a másik reggeli készülődését. Már majdnem megkérdezi, besegítsen-e a fésülködésbe is, mert láthatóan kezdi bosszantani Norit, hogy nem engedelmeskednek a tincsek. Persze ezt sem azért kérdezné, mert nem tudja megoldani a másik, egyszerűen csak az is valamiféle kontaktus lenne. Már magára kezd mérges lenni, hogy mi történik vele, eddig annyira jól elvolt egyedül, most pedig mint aki görcsösen kapaszkodni akar minden kis momentumba, amikor azt érezheti, hogy jó a jelenléte. Megrázza a fejét, nem fog ennek teret engedni. Pont ő nem eshet efféle hibákba.*
- Ó, pedig ez érdekesen hangzik. Mondjuk nem nekem, mert én ilyen helyeken biztosan nem mozognék otthonosan.
*Aztán kissé csücsörít, mikor gondolkodóba esik.*
- De a Sellőház és kiöltözés. Az bizony menne.
*Bólint is magának egyet elismerően, mikor elképzeli, hogy ha akarja milyen méltósággal is tudja viselni a szép holmikat, viselkedni pedig megtanult, akkor is, ha sokszor ellene ment. Persze nem vágyik rá, hogy emiatt át kelljen vonulnia valami cseppet sem biztonságos helyen.*
- A víz látványa engem is megnyugtat. Olyan magasról, mint egy világítótorony... szép lehet.
* El tudja képzelni oda a feketeséget, megérti miért a kedvence. Ezt ugyan meghagyja neki, csak amiatt vágyna oda, hogy láthassa mi a kedvenc helye.*
- Megpróbálhatom. Úgyis szeretnék megismerni itt mindent, a piac mindig is fontos terület.
*Nos, szívesen megpróbálná. Csalódást talán nem fog okozni, esetleg annyit, hogy ő nem Nolie, akinek már biztosan volt egy jól kiépített rendszere. Ha megbízza a lány, akkor eleget fog tenni neki. Úgyis vágya volt felfedezni minden egyes zugot a városban.*
- Kész!
*Szólal meg végül, s felemeli a vértet, hogy ő is távolabbról szemlélhesse, hogy a fűzése tökéletes-e, vagy annál kicsit jobb. Sehol egy csavarodás, sehol egy gubanc.*
- Ha már elég fekete az a szép arcod, akkor feladom rád. Megmutatom, hogyan húzd meg egyedül.
*Csak viccelt a túl sok feketével, hiszen ő így ismerte meg Norit, neki így a különleges. Nagyon szépen bánik a festékeivel, az már biztos. Nála nincsenek sminkek, de ha már a piac felé veszi az irányt, lehet beszerez végre valamit magának is, csak hogy szebbnek érezze magát.*
//Új nap virrad//
*Miközben bíbelődik, néha azért feltekint, hogy figyelje a másik reggeli készülődését. Már majdnem megkérdezi, besegítsen-e a fésülködésbe is, mert láthatóan kezdi bosszantani Norit, hogy nem engedelmeskednek a tincsek. Persze ezt sem azért kérdezné, mert nem tudja megoldani a másik, egyszerűen csak az is valamiféle kontaktus lenne. Már magára kezd mérges lenni, hogy mi történik vele, eddig annyira jól elvolt egyedül, most pedig mint aki görcsösen kapaszkodni akar minden kis momentumba, amikor azt érezheti, hogy jó a jelenléte. Megrázza a fejét, nem fog ennek teret engedni. Pont ő nem eshet efféle hibákba.*
- Ó, pedig ez érdekesen hangzik. Mondjuk nem nekem, mert én ilyen helyeken biztosan nem mozognék otthonosan.
*Aztán kissé csücsörít, mikor gondolkodóba esik.*
- De a Sellőház és kiöltözés. Az bizony menne.
*Bólint is magának egyet elismerően, mikor elképzeli, hogy ha akarja milyen méltósággal is tudja viselni a szép holmikat, viselkedni pedig megtanult, akkor is, ha sokszor ellene ment. Persze nem vágyik rá, hogy emiatt át kelljen vonulnia valami cseppet sem biztonságos helyen.*
- A víz látványa engem is megnyugtat. Olyan magasról, mint egy világítótorony... szép lehet.
* El tudja képzelni oda a feketeséget, megérti miért a kedvence. Ezt ugyan meghagyja neki, csak amiatt vágyna oda, hogy láthassa mi a kedvenc helye.*
- Megpróbálhatom. Úgyis szeretnék megismerni itt mindent, a piac mindig is fontos terület.
*Nos, szívesen megpróbálná. Csalódást talán nem fog okozni, esetleg annyit, hogy ő nem Nolie, akinek már biztosan volt egy jól kiépített rendszere. Ha megbízza a lány, akkor eleget fog tenni neki. Úgyis vágya volt felfedezni minden egyes zugot a városban.*
- Kész!
*Szólal meg végül, s felemeli a vértet, hogy ő is távolabbról szemlélhesse, hogy a fűzése tökéletes-e, vagy annál kicsit jobb. Sehol egy csavarodás, sehol egy gubanc.*
- Ha már elég fekete az a szép arcod, akkor feladom rád. Megmutatom, hogyan húzd meg egyedül.
*Csak viccelt a túl sok feketével, hiszen ő így ismerte meg Norit, neki így a különleges. Nagyon szépen bánik a festékeivel, az már biztos. Nála nincsenek sminkek, de ha már a piac felé veszi az irányt, lehet beszerez végre valamit magának is, csak hogy szebbnek érezze magát.*
6982. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-29 20:45:48
Üzenet elküldve: 2024-01-29 20:45:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Új nap virrad//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Hát, ha meg nem mondja tovább, akkor Nori nem tud vele mit kezdeni. Faggatni korán reggel nem fogja, gondolatot olvasni pedig -még- nem tud. A közös nevetés tényleg jó indítás, olyan pozitív kilátást vetít előre az egész napra.*
- Rendben, köszönöm!
*Ezzel gyakorlatilag engedélyt is ad Mainak, hogy magához vegye a vértjét, a lány pedig él is a lehetőséggel, és belekezd a munkába. Nori, mikor párszor rápillant, csodálva nézi, ahogy mozognak a kezei. Tényleg le sem tagadhatná, hogy kötelezően elsajátítandó képesség volt a fűző megkötése ott, ahonnan ő jött. A feketeség pedig annak örülne, ha a fésülködés lenne ösztönös tudás, mert azzal bizony a vártaknak megfelelően megszenved.*
- Cseszd már meg! *Vitatkozik morcosan a saját hajkoronájával, mikor úgy beleakad a fésű, hogy csak komoly fájdalmak árán tudja újra kiimádkozni belőle. Ezt azért nem csinálja olyan rosszul, a végére sikerül megoldania a problémát, az ébenfekete tincsek pedig szépen, rendezetten, nyílegyenesen omlanak a lány vállaira.
A fésülködés után egy több helyen megrepedt kis kézitükör kerül elő Nori cuccai közül. A sminkeléshez tervezi használni, amihez előkotorja a fekete festékeit is, aztán már neki is lát a műveletnek. Sok időt töltött már a kencéi nélkül, ideje, hogy visszakapja őket.*
- A kikötő? Mint egy lepukkant falu tele intrikával, ármánnyal, cselszövéssel. Odáig már nem ér el a törvény keze, így szabályok sincsenek. Van néhány szebb része is, mint a Sellőház. Az egy furcsa fogadó, oda lehet be sem engednek, ha nem vagy kiöltözve. Nekem viszont a világítótorony a kedvencem, látni a végtelen tengert, és olyan megnyugtató az egész.
*Mesél kicsit Mai kérdésére válaszolva a kikötőről, közben halad a sminkjével, és a munka kérdése is szóba kerül.*
- Az artheniori piacon ritkán, de lehet különleges bájitalokat szerezni. Mivel én nem lehetek mindig itt, te megvehetnéd nekem őket, és többet fizetnék érte, mint amennyiért vetted. Nolienak volt valami titkos módszere is, hogy még többet hozzon nekem, de azt sosem árulta el.
*Nem egy izgalmas munka ez sem, és valószínűleg Norinak nem a legkifizetődőbb, ha másra bízza a vásárlást, de Mai némi pénzt kereshetne vele attól függően, hogy mennyire ügyes, és milyen sok varázsitalt tud szerezni Norinak.*
//Új nap virrad//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Hát, ha meg nem mondja tovább, akkor Nori nem tud vele mit kezdeni. Faggatni korán reggel nem fogja, gondolatot olvasni pedig -még- nem tud. A közös nevetés tényleg jó indítás, olyan pozitív kilátást vetít előre az egész napra.*
- Rendben, köszönöm!
*Ezzel gyakorlatilag engedélyt is ad Mainak, hogy magához vegye a vértjét, a lány pedig él is a lehetőséggel, és belekezd a munkába. Nori, mikor párszor rápillant, csodálva nézi, ahogy mozognak a kezei. Tényleg le sem tagadhatná, hogy kötelezően elsajátítandó képesség volt a fűző megkötése ott, ahonnan ő jött. A feketeség pedig annak örülne, ha a fésülködés lenne ösztönös tudás, mert azzal bizony a vártaknak megfelelően megszenved.*
- Cseszd már meg! *Vitatkozik morcosan a saját hajkoronájával, mikor úgy beleakad a fésű, hogy csak komoly fájdalmak árán tudja újra kiimádkozni belőle. Ezt azért nem csinálja olyan rosszul, a végére sikerül megoldania a problémát, az ébenfekete tincsek pedig szépen, rendezetten, nyílegyenesen omlanak a lány vállaira.
A fésülködés után egy több helyen megrepedt kis kézitükör kerül elő Nori cuccai közül. A sminkeléshez tervezi használni, amihez előkotorja a fekete festékeit is, aztán már neki is lát a műveletnek. Sok időt töltött már a kencéi nélkül, ideje, hogy visszakapja őket.*
- A kikötő? Mint egy lepukkant falu tele intrikával, ármánnyal, cselszövéssel. Odáig már nem ér el a törvény keze, így szabályok sincsenek. Van néhány szebb része is, mint a Sellőház. Az egy furcsa fogadó, oda lehet be sem engednek, ha nem vagy kiöltözve. Nekem viszont a világítótorony a kedvencem, látni a végtelen tengert, és olyan megnyugtató az egész.
*Mesél kicsit Mai kérdésére válaszolva a kikötőről, közben halad a sminkjével, és a munka kérdése is szóba kerül.*
- Az artheniori piacon ritkán, de lehet különleges bájitalokat szerezni. Mivel én nem lehetek mindig itt, te megvehetnéd nekem őket, és többet fizetnék érte, mint amennyiért vetted. Nolienak volt valami titkos módszere is, hogy még többet hozzon nekem, de azt sosem árulta el.
*Nem egy izgalmas munka ez sem, és valószínűleg Norinak nem a legkifizetődőbb, ha másra bízza a vásárlást, de Mai némi pénzt kereshetne vele attól függően, hogy mennyire ügyes, és milyen sok varázsitalt tud szerezni Norinak.*
6981. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-01-29 19:59:57
Üzenet elküldve: 2024-01-29 19:59:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Új nap virrad//
- De jó! Én is jót aludtam, de a reggeleket utálom.
*Ásít egyet jólesően el is hessegetve vele, hogy tovább mondja azt, amit majdnem elkezdett. Igazából nincs értelme, mert most jó és ez a lényeg. Mennyivel szebb a reggel, hogy azonnal nevetésben törnek ki, hiába szólt az előző nap egészen mély és megrázó élményekről. Lehet persze még folytatni, ezer dologról kell még szó essen, főleg, ha kölcsönösen segíteni akarnak egymásnak Nori állapotával, de most élvezi, hogy lebeg ebben az érzésben.*
- Nem kell, előbb kibogozom, aztán újra fűzöm, van egy jó módszerem. Majd utána megmutatom, hogyan vedd fel egyedül. Persze ha itt vagyok megkötöm rajtad.
*Már ez a kis rituálé is nagyon tetszene neki, hiszen olyan természetes lett neki, hogy itt van mellette és gondoskodhat. Nem tudta, hogy mennyire fontos neki az, hogy adjon, csak úgy szívből. Tényleg van amiért nem várna semmit a puszta barátságon kívül.
Nevet megint, ahogy meglátja a kócokat, azzal bizony lesz baj, de ezzel jár, ha valakinek hosszú a haja és sajtkukacként mozog a reggeli ébredéskor. Mi lett volna, ha az éjjelt is úgy tölti? Neki szerencséje van, talán az is elég lesz, hogy az ujjaival párat fésül tincsein.
Felpattan végül, szemeivel a vértet keresve, majd amikor megleli visszaül azzal együtt és az ölébe fekteti. Nézegeti, hogyan is lenne a legegyszerűbb. Kezei úgy dolgoznak, mintha mindig is ezt csinálta volna. Igazából... csinálta sokszor tényleg.*
- Mhm. *Szökik ki csak egykedvűen a hang az összepréselt ajkain, miközben koncentrál. Jó is, hogy valamivel lefoglalta mancsait, így nem feltűnő a rajta átsuhanó pár másodpercnyi rosszkedv. Most jó lenne, ha nem kéne egy percet sem egyedül töltenie. Hogyan is történhetett ez, ilyen rövid idő alatt? Szinte most ért a városba, de már csak arra van igénye, hogy az eddigi magányát hátrahagyva folyton ott legyen egy szerette. Nem akar önző lenni, pedig tudna. Inkább nem mond semmit, amivel itt akarja tartani Norit.* - Milyen hely az a kikötő?
*Nem hallott még róla. Persze tudja mit jelent, de vannak kikötők, amik csodaszépek és egyáltalán nem rossz környéknek számítanak. Ha a lánynak arra van dolga, nem hiszi, hogy a csodák palotája épült volna a víz mellé.*
- Tényleg?
*Néz föl most már, egy pillanatra kezei is megállnak a fűtésben, bogozásban.*
- Miről lenne szó?
*Helyismerete kevés, érteni nem sok mindenhez ért igazán, de azt tudja, hogy szívesen tanul és megold ő bármit, főleg, mert valahogyan el kell kezdenie az életét. Bár érdekes érzés, hogy ő ajánl neki fel ilyesmit, de most nem nagyon van ideje válogatni.*
//Új nap virrad//
- De jó! Én is jót aludtam, de a reggeleket utálom.
*Ásít egyet jólesően el is hessegetve vele, hogy tovább mondja azt, amit majdnem elkezdett. Igazából nincs értelme, mert most jó és ez a lényeg. Mennyivel szebb a reggel, hogy azonnal nevetésben törnek ki, hiába szólt az előző nap egészen mély és megrázó élményekről. Lehet persze még folytatni, ezer dologról kell még szó essen, főleg, ha kölcsönösen segíteni akarnak egymásnak Nori állapotával, de most élvezi, hogy lebeg ebben az érzésben.*
- Nem kell, előbb kibogozom, aztán újra fűzöm, van egy jó módszerem. Majd utána megmutatom, hogyan vedd fel egyedül. Persze ha itt vagyok megkötöm rajtad.
*Már ez a kis rituálé is nagyon tetszene neki, hiszen olyan természetes lett neki, hogy itt van mellette és gondoskodhat. Nem tudta, hogy mennyire fontos neki az, hogy adjon, csak úgy szívből. Tényleg van amiért nem várna semmit a puszta barátságon kívül.
Nevet megint, ahogy meglátja a kócokat, azzal bizony lesz baj, de ezzel jár, ha valakinek hosszú a haja és sajtkukacként mozog a reggeli ébredéskor. Mi lett volna, ha az éjjelt is úgy tölti? Neki szerencséje van, talán az is elég lesz, hogy az ujjaival párat fésül tincsein.
Felpattan végül, szemeivel a vértet keresve, majd amikor megleli visszaül azzal együtt és az ölébe fekteti. Nézegeti, hogyan is lenne a legegyszerűbb. Kezei úgy dolgoznak, mintha mindig is ezt csinálta volna. Igazából... csinálta sokszor tényleg.*
- Mhm. *Szökik ki csak egykedvűen a hang az összepréselt ajkain, miközben koncentrál. Jó is, hogy valamivel lefoglalta mancsait, így nem feltűnő a rajta átsuhanó pár másodpercnyi rosszkedv. Most jó lenne, ha nem kéne egy percet sem egyedül töltenie. Hogyan is történhetett ez, ilyen rövid idő alatt? Szinte most ért a városba, de már csak arra van igénye, hogy az eddigi magányát hátrahagyva folyton ott legyen egy szerette. Nem akar önző lenni, pedig tudna. Inkább nem mond semmit, amivel itt akarja tartani Norit.* - Milyen hely az a kikötő?
*Nem hallott még róla. Persze tudja mit jelent, de vannak kikötők, amik csodaszépek és egyáltalán nem rossz környéknek számítanak. Ha a lánynak arra van dolga, nem hiszi, hogy a csodák palotája épült volna a víz mellé.*
- Tényleg?
*Néz föl most már, egy pillanatra kezei is megállnak a fűtésben, bogozásban.*
- Miről lenne szó?
*Helyismerete kevés, érteni nem sok mindenhez ért igazán, de azt tudja, hogy szívesen tanul és megold ő bármit, főleg, mert valahogyan el kell kezdenie az életét. Bár érdekes érzés, hogy ő ajánl neki fel ilyesmit, de most nem nagyon van ideje válogatni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7390-7409