Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 352 (7021. - 7040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7040. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-03-10 16:55:28
Üzenet elküldve: 2024-03-10 16:55:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Veszedelmes Viszonyok//
*Talán az az ártatlan kis kérdés nem is olyan semmisség még Neli-nek sem, sőt. Abban a sebesülésben van benne minden emlékeztető arra vonatkozóan, hogy mire képes. S bár soha nem akar bántani igazán senkit, ő mégis egy azzal, amit megcsúfolt lelke ilyenkor bosszúból torol. Ő az, aki attól nyugszik meg, hogy a bántalmazó okozta fájdalmas kínjait viszonozza a saját eszeveszett dühével, amivel minden átgondolást mellőzve, hirtelen sújtja szenvedéseinek okozóját. A másik fél ugyan nem mindig őt akarja gyötörni, de az, hogy a lány mélyére miként hatolnak a szavak az aktuális hangulatától és küzdelmeitől függ. Talán tett már rosszabbat is holmi háztűz okozásánál egy rosszul sikerült pillantás után is.
Tian egy korty segítségével elmulaszthatná azt a sebet, hogy ne kelljen szembenéznie ezzel a lánynak minden pillanatban, de tekervényes elméjével rájött arra, hogy miként terelheti így a megfelelő mederbe az emberlány pokoli kifakadásait. Csak élje túl a következőt is, túl bátor, ha azt hiszi, többé nem fordul elő hasonló, vagy rosszabb. Viszont ennél jobban elültetni a magvakat Nelira elméjében nem lehetett volna, csak öntözze gyakran, hogy ki is serkenhessen. Gondozni kell, mint egy ritka kényes növényt, ami minden apró időjárásváltozásra elpusztulhat. Vékony jégen táncol, de ezzel együtt bűvkörébe vonta a lányt, sokkal jobban, mint eddig valaha. Egy hattal ezelőtt még el tudott futni előle, s bár kivert kutyaként szenvedett a hiánytól, nem mert volna elébe menni NiTian-nak. Most szinte lehetetlennek gondolja, hogy valaha elhagyja, hiszen a férfi pontosan tudja kit választott és még szereti is. Elfogadja a benne tomboló szörnnyel együtt. Mi sem bizonyítja jobban, minthogy nem vonja ki magát az ölelésből, mint oly sokszor, s nem érzéketlen bábként vonja köré karjait, hogy megnyugodjon végre és hagyja utána békén. Neli kifejezetten érzékeny, a zsigereiben érzi, ha valaki csak játszik vele, de ezen a ponton valami útnak indult, s ha ez még csak nem is hasonlít igazi érzelmekhez, neki már épp elég, hogy másabb a karjaiba bújni, mint eddig. Sosem tudná megmagyarázni ezeket az érzéseket, nem talál benne mélységet, nincs kicsit szeret avagy nagyon, csak fekete van és fehér. Ösztönök, amik most jól lakatták egy időre mindössze annyival, hogy derekába mélyedtek a körmök, hiszen őszinte volt a mozdulat. Tudja.
Persze ez az érzés sem tartott sokáig, mint semmi. Ahogy kiejti a másik a száján azt, hogy csak beszéljenek a visszatérésről, nem pedig azonnal viszi magával, az újra olaj arra a bizonyos tűzre, ami már elkezdett szunnyadni. Az, hogy nem tör fel, pusztán annak lehet a következménye, hogy már egyszer kiadta és nem telt még be a pohara újra. Néhány másodpercig mintha víz alá dugta volna a fejét, csak tompán hallja a szerelme szavait, apró hangyák bújnak a bőre alá és keze megremeg, amit a másikon felejtett. Egy részlet csak amit kihall rendesen, „Helyet csinálnom neked”. Nem szól, csak elnyúl a pohárka borért, hogy kiszakadjon valahogy ebből a fullasztó érzésből, de minden látszik rajta. Beleiszik, de közben a smaragd íriszek mindent kutatni próbálnak a higanyokban, szíve olyan hevesen ver, hogy még arca is kipirul tőle. Ahogy leér a korty és szétárad testében a nyugtató hatású alkohol, akkor szólal csak meg. Tudja, hogy most nem reagálhat így, már a feje is sajgásnak indul a visszhangzó gondolatoktól, hogy nem kell ő oda. Nézi a másikat és végül sikerül meggyőznie magát, hogy nem ülne itt vele és nem adná oda neki azt a gondosan összeírt listát, ha el akarná távolítani az életéből. Köhint egyet, hogy még inkább visszatérjen a jelenbe, majd egy hazug mosollyal tesz pontot belső vívódására.*
- Előteremtek mindent, ígérem. *A csacsogás lecsendesedik néhány szóra, de pulzusa rendeződni látszik, ami semmi másnak nem köszönhető, mint az utolsó mondatnak, hogy együtt akarja vele csinálni. Úgy sóhajt fel, mint aki rettentően félt valamitől, ami kiderül, hogy nem történt meg, így elengedheti az aggódást.
Az ételek közben megérkeznek, amihez neki is akar látni azonnal, hogy az éppen nyugovóra térő zaklatottságát segítse valamilyen pótcselekvéssel.*
- Átgondolom, kicsit kiestem a ritmusomból. Köszönöm, hogy itt vagy és visszatérítesz a célom felé… célunk felé. *És végre újra tökéletesen nyugodt és élvezi a másik társaságát. Hogy meddig, az már kiderülhetett, hogy soha nem biztos, de győzött elméje felett Tian és akaratlanul is lecsendesítette azt, ami kitörhetett volna.* - Holnap megtervezem hová kell mennem és amit tudok elintézek. De ezt a napot, ezt töltsd velem kérlek. Nagyon hiányoztál.
*Talán az az ártatlan kis kérdés nem is olyan semmisség még Neli-nek sem, sőt. Abban a sebesülésben van benne minden emlékeztető arra vonatkozóan, hogy mire képes. S bár soha nem akar bántani igazán senkit, ő mégis egy azzal, amit megcsúfolt lelke ilyenkor bosszúból torol. Ő az, aki attól nyugszik meg, hogy a bántalmazó okozta fájdalmas kínjait viszonozza a saját eszeveszett dühével, amivel minden átgondolást mellőzve, hirtelen sújtja szenvedéseinek okozóját. A másik fél ugyan nem mindig őt akarja gyötörni, de az, hogy a lány mélyére miként hatolnak a szavak az aktuális hangulatától és küzdelmeitől függ. Talán tett már rosszabbat is holmi háztűz okozásánál egy rosszul sikerült pillantás után is.
Tian egy korty segítségével elmulaszthatná azt a sebet, hogy ne kelljen szembenéznie ezzel a lánynak minden pillanatban, de tekervényes elméjével rájött arra, hogy miként terelheti így a megfelelő mederbe az emberlány pokoli kifakadásait. Csak élje túl a következőt is, túl bátor, ha azt hiszi, többé nem fordul elő hasonló, vagy rosszabb. Viszont ennél jobban elültetni a magvakat Nelira elméjében nem lehetett volna, csak öntözze gyakran, hogy ki is serkenhessen. Gondozni kell, mint egy ritka kényes növényt, ami minden apró időjárásváltozásra elpusztulhat. Vékony jégen táncol, de ezzel együtt bűvkörébe vonta a lányt, sokkal jobban, mint eddig valaha. Egy hattal ezelőtt még el tudott futni előle, s bár kivert kutyaként szenvedett a hiánytól, nem mert volna elébe menni NiTian-nak. Most szinte lehetetlennek gondolja, hogy valaha elhagyja, hiszen a férfi pontosan tudja kit választott és még szereti is. Elfogadja a benne tomboló szörnnyel együtt. Mi sem bizonyítja jobban, minthogy nem vonja ki magát az ölelésből, mint oly sokszor, s nem érzéketlen bábként vonja köré karjait, hogy megnyugodjon végre és hagyja utána békén. Neli kifejezetten érzékeny, a zsigereiben érzi, ha valaki csak játszik vele, de ezen a ponton valami útnak indult, s ha ez még csak nem is hasonlít igazi érzelmekhez, neki már épp elég, hogy másabb a karjaiba bújni, mint eddig. Sosem tudná megmagyarázni ezeket az érzéseket, nem talál benne mélységet, nincs kicsit szeret avagy nagyon, csak fekete van és fehér. Ösztönök, amik most jól lakatták egy időre mindössze annyival, hogy derekába mélyedtek a körmök, hiszen őszinte volt a mozdulat. Tudja.
Persze ez az érzés sem tartott sokáig, mint semmi. Ahogy kiejti a másik a száján azt, hogy csak beszéljenek a visszatérésről, nem pedig azonnal viszi magával, az újra olaj arra a bizonyos tűzre, ami már elkezdett szunnyadni. Az, hogy nem tör fel, pusztán annak lehet a következménye, hogy már egyszer kiadta és nem telt még be a pohara újra. Néhány másodpercig mintha víz alá dugta volna a fejét, csak tompán hallja a szerelme szavait, apró hangyák bújnak a bőre alá és keze megremeg, amit a másikon felejtett. Egy részlet csak amit kihall rendesen, „Helyet csinálnom neked”. Nem szól, csak elnyúl a pohárka borért, hogy kiszakadjon valahogy ebből a fullasztó érzésből, de minden látszik rajta. Beleiszik, de közben a smaragd íriszek mindent kutatni próbálnak a higanyokban, szíve olyan hevesen ver, hogy még arca is kipirul tőle. Ahogy leér a korty és szétárad testében a nyugtató hatású alkohol, akkor szólal csak meg. Tudja, hogy most nem reagálhat így, már a feje is sajgásnak indul a visszhangzó gondolatoktól, hogy nem kell ő oda. Nézi a másikat és végül sikerül meggyőznie magát, hogy nem ülne itt vele és nem adná oda neki azt a gondosan összeírt listát, ha el akarná távolítani az életéből. Köhint egyet, hogy még inkább visszatérjen a jelenbe, majd egy hazug mosollyal tesz pontot belső vívódására.*
- Előteremtek mindent, ígérem. *A csacsogás lecsendesedik néhány szóra, de pulzusa rendeződni látszik, ami semmi másnak nem köszönhető, mint az utolsó mondatnak, hogy együtt akarja vele csinálni. Úgy sóhajt fel, mint aki rettentően félt valamitől, ami kiderül, hogy nem történt meg, így elengedheti az aggódást.
Az ételek közben megérkeznek, amihez neki is akar látni azonnal, hogy az éppen nyugovóra térő zaklatottságát segítse valamilyen pótcselekvéssel.*
- Átgondolom, kicsit kiestem a ritmusomból. Köszönöm, hogy itt vagy és visszatérítesz a célom felé… célunk felé. *És végre újra tökéletesen nyugodt és élvezi a másik társaságát. Hogy meddig, az már kiderülhetett, hogy soha nem biztos, de győzött elméje felett Tian és akaratlanul is lecsendesítette azt, ami kitörhetett volna.* - Holnap megtervezem hová kell mennem és amit tudok elintézek. De ezt a napot, ezt töltsd velem kérlek. Nagyon hiányoztál.
7039. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-03-09 23:31:18
Üzenet elküldve: 2024-03-09 23:31:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Veszedelmes Viszonyok//
* ”Ha ránézel, mit gondolsz?” * Az ártatlannak tűnő kérdésre az alaposan megfontoltan adott válasz talán meglepő módon lassabban érkezik mintsem azt az ember várná. Sokszor nehéz kitalálni mi jár a fejében, milyen asszociációk és lehetőségek dimenziói között vész el analitikus elméje. Most is jóval többet lát a kérdésben, mintsem egyszerű égési sérülést.
- Hogy milyen hatalmas ereje van az érzelmeknek. * feleli egy pillanatra fogva tartja Neli pillantását aki a kötéssel babrál. A válasz sem tűnik vajmi bonyolultnak, talán még felszínesnek is hathat. Pláne ennyi gondolat után s mégis. Tian számára aki alig vagy egyáltalán nem éli meg ezeket. Aki látja mekkora hatalma van az érzelmeknek az emberek tetteire, elnyomva a racionális gondolkodás csíráit is. Aki megfigyelte, hogy képes illogikus hatalommal felruházni az egyént a legesélytelenebb kihívásokkal való harcban avagy hihetetlen mennyiségű energiát generálni varázslatokhoz. S aki már tudja, hogy önmagukban az érzelmek képesek táplálni és éltetni külső síkok lényeit. Milyen más csodás rejtély lakozhat egy látszólag egyszerű, hétköznapi fogalom mögött?
~ Te pedig tökéletes alany vagy a tanulmányozására. ~ Mily érdekes a sors fintora gondolja és mennyire költői, hogy az általános s elcsépelt frázis “az ellentétek vonzzák egymást” rájuk is tökéletesen igaz. Ami hiányzik Tianból, amire vágyik az mind ott buzog, robaljik Nelira eleriben. Amennyire a lánynak szüksége van a stabilitásra a másik épp annyira vágyja az impulzív energiák hatalmát. Kettejük dinamikája is sokkal mélyebb, összetettebb és kevésbé egyértelmű, mint ahogy a lány ártatlan kérdése. S ahhoz hogy a démonok hatalmát birtokolhassa egykoron a férfi szüksége van a féktelen, természeti erőként lüktető asztrálú lányra.
A pulttól visszafelé a Nelira-ra pillantva érzékeli a benne végbemenő változást, a köré szőtt “mágia” nyugtató hatalmát. Ahogy asztrálja belesimul a körülöttük nyüzsgő, izgatott, jó részt vidáman duruzsoló tömegébe. Nafyrra tanai és kísérletei a férfin keresztül nyernek bizonyítást, ami kellemes megelégedettséggel árasztja el a mélységit. Folyton elemező és megfigyelő tudata egy zugába elraktározza a tapasztalatai, hogy később mélyebb vizsgálatnak vesse alá, egyelőre megelégszik az visszatértére izgatottan váró lány látványával. S hogy ne hazudtolja meg önmagát az már csacsog is tovább. Érezhetően változik körülötte a levegő s ez az ami ámulatba ejti mindannyiszor a sötételfet. Ahogy kiutat talált a lány elméje a saját maga teremtette önsajnálat és marcangolás börtönéből a reményteli jövő végtelen lehetősége felé úgy kezd asztrálja egyre jobban és jobban fényleni. Az elme teremtő ereje, a remény, a vágy hatalma hullámokat vet a mágia síkján még ha Neli nem is képes mágiát használni. Mind mozgatjuk, életetjük, meghatározzuk a körülöttünk lüktető energiákat még ha önkéntelenül is s az egyre növekvő lelkesedése már-már kézzelfoghatóan vet visszhangot a láthatatlan világban. A hirtelen ölelés emiatt nem érte annyira váratlanul, mint saját testének árulása. Mintha minden érzékének figyelmét magának követelné a mozdulat. Az ölelésben összefonódó test puha meleg érintése, a lány bőrének s hajának finom egyedi illata. Az érintés keltette bizsergés ami a gerince mentén végig cikázik a feje búbjától a talpáig. Egy nagyon rövid pillanatra míg a libabőrtől kellemesen kirázza a hideg akár karmok, körmének hegyei finoman belemélyednek a lány derekába, mielőtt vissza tudná venni a kontrollt a testében zajló folyamatok felett. Elméjét idegen gondolatok lepik el egy pillanatra, mint marna a lány bőrébe körmével, harapná ajkát hogy a belőle serkenő karmazsin cseppek fémesen sós ízét érezhesse szájában, megízlelve fájdalmának izgató aromáját.
~ Elég! ~ Parancsol magára s csak lassan tér vissza tudta a továbbra is csacsogó lányra aki talán nem figyelt fel a kis közjátékra és arra hogy a férfi nem igyekezett eltávolodni az öleléstől amíg lelkesen tervezte közös dolgaikat tovább. Ezután válaszol csak hangját hűtve testére is nyugalmat erőltetve, de a figyelmes szemlélő így is láthatja még az tekintete mögött parázzsá szelídülő tüzet. *
- Beszélünk a visszatérésedről is. * Most az ő tekintete téved egy pillanatra a lány puha ajkaira.*
- És arról is mire van szükségünk mielőtt hazamennénk. * Lassan megadóan lecsukja szemeit, mintha gondolkodna közben egy utolsó pillanatot áldoz az elméje zugában magának figyelmet követelő önös gondolatoknak mielőtt végleg rájuk zárná az ajtót. *
- Össze kell írnunk egy listát a beszerzendő dolgokról, fel kell készítenem a labort és helyet kell csinálnom neked a házban. * A kijelentése várhatóan még jobban feltüzeli majd a lányt, de talán arra is figyelmezteti Tian életében mindennek pontos folyamata és helye van. A kényes egyensúlyának megborítására sosem reagált jól. Így viszont időt ad a lánynak is a gondolkodásra, a hevesen lángóló érzéseinek megszilárdítására és azok keltette öröm és izgatott várakozás megélésére ami átveheti a helyét a csapongó érzéseinek. Megerősíti abban, hogy tényleg nem nem megy sehová, hogy várja és helye van mellette. Célja és értéke.
- A növények és alkotikumok beszerzését rád bíznám ha nem gond, megbízok a tudásodban ezen a téren. Ha szükséged van pontosabb információkra arról mit keresünk... * Oldalra nyúl a szépen elrendezett könyvek felé és leemel a stóc tetejéről egy kisebb jegyzetfüzetet és átadja a lánynak. *
- Ebben minden információt megtalálsz majd. * Bízza rá gondosan megírt elemzését. Arra a kijelentésre, hogy egy percet sem tanulmányozott semmit azóta egy játékos tettetettséggel elhúzott száj és egy lapos oldalpillantással felel.
- Ezen túl szeretném ha azon is gondolkoznál neked mire van szükséged, hogy dolgozni és kutatni tudj. Azokat is be kell szereznem, hogy a rendelkezésedre állhassanak. Mind a kettőnknek sok fejlődnie valója van, mire akár csak közelebb kerülünk a célhoz. * S közben talán a már vágyott étel is hamarosan az asztalukra kerül. *
* ”Ha ránézel, mit gondolsz?” * Az ártatlannak tűnő kérdésre az alaposan megfontoltan adott válasz talán meglepő módon lassabban érkezik mintsem azt az ember várná. Sokszor nehéz kitalálni mi jár a fejében, milyen asszociációk és lehetőségek dimenziói között vész el analitikus elméje. Most is jóval többet lát a kérdésben, mintsem egyszerű égési sérülést.
- Hogy milyen hatalmas ereje van az érzelmeknek. * feleli egy pillanatra fogva tartja Neli pillantását aki a kötéssel babrál. A válasz sem tűnik vajmi bonyolultnak, talán még felszínesnek is hathat. Pláne ennyi gondolat után s mégis. Tian számára aki alig vagy egyáltalán nem éli meg ezeket. Aki látja mekkora hatalma van az érzelmeknek az emberek tetteire, elnyomva a racionális gondolkodás csíráit is. Aki megfigyelte, hogy képes illogikus hatalommal felruházni az egyént a legesélytelenebb kihívásokkal való harcban avagy hihetetlen mennyiségű energiát generálni varázslatokhoz. S aki már tudja, hogy önmagukban az érzelmek képesek táplálni és éltetni külső síkok lényeit. Milyen más csodás rejtély lakozhat egy látszólag egyszerű, hétköznapi fogalom mögött?
~ Te pedig tökéletes alany vagy a tanulmányozására. ~ Mily érdekes a sors fintora gondolja és mennyire költői, hogy az általános s elcsépelt frázis “az ellentétek vonzzák egymást” rájuk is tökéletesen igaz. Ami hiányzik Tianból, amire vágyik az mind ott buzog, robaljik Nelira eleriben. Amennyire a lánynak szüksége van a stabilitásra a másik épp annyira vágyja az impulzív energiák hatalmát. Kettejük dinamikája is sokkal mélyebb, összetettebb és kevésbé egyértelmű, mint ahogy a lány ártatlan kérdése. S ahhoz hogy a démonok hatalmát birtokolhassa egykoron a férfi szüksége van a féktelen, természeti erőként lüktető asztrálú lányra.
A pulttól visszafelé a Nelira-ra pillantva érzékeli a benne végbemenő változást, a köré szőtt “mágia” nyugtató hatalmát. Ahogy asztrálja belesimul a körülöttük nyüzsgő, izgatott, jó részt vidáman duruzsoló tömegébe. Nafyrra tanai és kísérletei a férfin keresztül nyernek bizonyítást, ami kellemes megelégedettséggel árasztja el a mélységit. Folyton elemező és megfigyelő tudata egy zugába elraktározza a tapasztalatai, hogy később mélyebb vizsgálatnak vesse alá, egyelőre megelégszik az visszatértére izgatottan váró lány látványával. S hogy ne hazudtolja meg önmagát az már csacsog is tovább. Érezhetően változik körülötte a levegő s ez az ami ámulatba ejti mindannyiszor a sötételfet. Ahogy kiutat talált a lány elméje a saját maga teremtette önsajnálat és marcangolás börtönéből a reményteli jövő végtelen lehetősége felé úgy kezd asztrálja egyre jobban és jobban fényleni. Az elme teremtő ereje, a remény, a vágy hatalma hullámokat vet a mágia síkján még ha Neli nem is képes mágiát használni. Mind mozgatjuk, életetjük, meghatározzuk a körülöttünk lüktető energiákat még ha önkéntelenül is s az egyre növekvő lelkesedése már-már kézzelfoghatóan vet visszhangot a láthatatlan világban. A hirtelen ölelés emiatt nem érte annyira váratlanul, mint saját testének árulása. Mintha minden érzékének figyelmét magának követelné a mozdulat. Az ölelésben összefonódó test puha meleg érintése, a lány bőrének s hajának finom egyedi illata. Az érintés keltette bizsergés ami a gerince mentén végig cikázik a feje búbjától a talpáig. Egy nagyon rövid pillanatra míg a libabőrtől kellemesen kirázza a hideg akár karmok, körmének hegyei finoman belemélyednek a lány derekába, mielőtt vissza tudná venni a kontrollt a testében zajló folyamatok felett. Elméjét idegen gondolatok lepik el egy pillanatra, mint marna a lány bőrébe körmével, harapná ajkát hogy a belőle serkenő karmazsin cseppek fémesen sós ízét érezhesse szájában, megízlelve fájdalmának izgató aromáját.
~ Elég! ~ Parancsol magára s csak lassan tér vissza tudta a továbbra is csacsogó lányra aki talán nem figyelt fel a kis közjátékra és arra hogy a férfi nem igyekezett eltávolodni az öleléstől amíg lelkesen tervezte közös dolgaikat tovább. Ezután válaszol csak hangját hűtve testére is nyugalmat erőltetve, de a figyelmes szemlélő így is láthatja még az tekintete mögött parázzsá szelídülő tüzet. *
- Beszélünk a visszatérésedről is. * Most az ő tekintete téved egy pillanatra a lány puha ajkaira.*
- És arról is mire van szükségünk mielőtt hazamennénk. * Lassan megadóan lecsukja szemeit, mintha gondolkodna közben egy utolsó pillanatot áldoz az elméje zugában magának figyelmet követelő önös gondolatoknak mielőtt végleg rájuk zárná az ajtót. *
- Össze kell írnunk egy listát a beszerzendő dolgokról, fel kell készítenem a labort és helyet kell csinálnom neked a házban. * A kijelentése várhatóan még jobban feltüzeli majd a lányt, de talán arra is figyelmezteti Tian életében mindennek pontos folyamata és helye van. A kényes egyensúlyának megborítására sosem reagált jól. Így viszont időt ad a lánynak is a gondolkodásra, a hevesen lángóló érzéseinek megszilárdítására és azok keltette öröm és izgatott várakozás megélésére ami átveheti a helyét a csapongó érzéseinek. Megerősíti abban, hogy tényleg nem nem megy sehová, hogy várja és helye van mellette. Célja és értéke.
- A növények és alkotikumok beszerzését rád bíznám ha nem gond, megbízok a tudásodban ezen a téren. Ha szükséged van pontosabb információkra arról mit keresünk... * Oldalra nyúl a szépen elrendezett könyvek felé és leemel a stóc tetejéről egy kisebb jegyzetfüzetet és átadja a lánynak. *
- Ebben minden információt megtalálsz majd. * Bízza rá gondosan megírt elemzését. Arra a kijelentésre, hogy egy percet sem tanulmányozott semmit azóta egy játékos tettetettséggel elhúzott száj és egy lapos oldalpillantással felel.
- Ezen túl szeretném ha azon is gondolkoznál neked mire van szükséged, hogy dolgozni és kutatni tudj. Azokat is be kell szereznem, hogy a rendelkezésedre állhassanak. Mind a kettőnknek sok fejlődnie valója van, mire akár csak közelebb kerülünk a célhoz. * S közben talán a már vágyott étel is hamarosan az asztalukra kerül. *
7038. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-03-07 22:18:11
Üzenet elküldve: 2024-03-07 22:18:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Veszedelmes Viszonyok//
*A bűntudat béklyói tartják szorosan fogva, s a tudat, hogy nem érdemes arra, hogy most egyáltalán szóba álljon vele a másik, néhány haszontalan pillanatig olyan börtönbe zárja, mint ahová sokszor hiszi, hogy való. Amit megtanult, hogy mi is következik akkor, ha szörnyűségeket tett. Persze ha elég jó kislány volt, akkor kiszabadulhatott, de annak mindig ára volt. Mint most a nehezen megszerzett zöld kotyvalék, amit legnagyobb reménységgel adott át kedvesének, hogy eltüntesse közülük Nelira bélyegét, ami mutatja, hogy mennyire veszélyes és káros a jelenléte. Egy pillanatra ismét megmerevednek a vonásai, s úgy tekint Tian szemeibe. Látni rajta, hogy nem tudja hová tenni ezt az egészet. Nincs büntetés, nincs eltussolás, hazugság, hogy meg sem történt az ami, helyette megértés és szembenézés igéjét mormolja rá. Néhányat csak pislog csendben, mert ez a helyzet új neki, sosem találkozott még hasonlóval sem. Sosem azért vállalta a következményeket, hogy tanuljon belőle, hanem, hogy elhitesse a világgal, hogy ő jobb ennél. Most pedig egyszeriben csak azt kérik, hogy éljen vele együtt és még csak baj sem lesz.*
- Hogy micsoda? *Nem értetlenség fénye szalad át szemeinek tükrén, hanem a megdöbbenés, hogy ilyen változata is van a létnek. Ahelyett, hogy kinevetné a másikat a képtelenség miatt, őszinte csodálattal néz rá, hogy új köntösbe csomagolva mutatja meg neki az életet. Kezei, mint néhány perccel ezelőtt, elindul a kötés felé és most minden megingás nélkül simít végig lepkeszárnyként az anyagon. * - Ha ránézel, mit gondolsz? *Néz újra a higanyszín íriszekbe, miután hosszasan elgondolkodva figyelte a sebet eltakaró szövetet. Tian tenyere végig simít az arcán, ami most máshogy hat. Valahogy sokkal bátrabban állja az érintést, megbékélve hull alá a másik akaratának, hogy érinteni akarja. Tényleg nem tolja el magától, nem járatja vele a bolondját. Már nem akar elszaladni Nelira sem. Csak néz NiTian után, amint elindul rendelni és valahogy az ajkain ott maradt egy lágy mosoly. Kisírtnak tűnő szemek mellé egy nyugodt felfelé görbülő ív, furcsa kontrasztot mutatva a külvilágnak. Szinte éhezi, hogy visszatérjen mellé és az út a pultig legyen a lehető legrövidebb, mert most minden másodperc távol tőle rosszabb, mint a saját tettei.
Poharát szorongatva várja, hogy elteljen az idő, s minden lépését úgy kíséri szemeivel, mintha először látná a férfit és eldöntené, hogy neki ő kell.*
- De már itt vagyok Tian. *Mond csak ennyit és nézi a merengőt. Valami most megakadt benne, nem szélvészként gázol bele minden mondatába, még mindig a megdöbbenés szögezi a székéhez. Egészen a következő mondatokig.*
- Ó, az menni fog! Én keverek neked, majd meglátod. Addig leszel tőle ébren, amíg csak szükséges, de… de nem kutathatsz állandóan, pihenned is kell. *Kezd végre feltámadni benne az erő és a vágy, hogy valamiben hasznára lehessen szerelmének. Itt az ideje megmutatni, hogy mennyire hihetetlenül jó is tud az lenni, hogy ott vannak egymásnak. Mi más spannolná fel jobban a szőkeséget, minthogy valamit közösen alkothatnak, vagy hozzásegíthesse a mélységit ahhoz, amit a legjobban vágyik. Vágyjon ettől rá is jobban.*
-Érdekel, már most is tudni szeretném. Túl sokáig voltunk egymástól távol, olyan, mintha… mintha mindenről lemaradtam volna. Ugye visszamehetek? *És lám, nyoma sincs tovább a megdöbbenésnek, ismét másodpercek alatt változik a hozzáállása. Izgatottan öleli magához a férfit, ha hagyja magát, ha nem. Olyan boldog ebben a pillanatban, hogy szinte el is felejti, persze, csak néhány pillanatra, ami eddig történt. Csak szorítja magához, mintha valami elveszett kincs lenne, amit végül sikerült megtalálni és ígéretet tesz arra, hogy soha többé nem tesz ilyen meggondolatlanságot. *
- Dehogy volt más tervem. Egy percet sem tanulmányoztam semmit. Üres hat volt az egész. Vártalak és nem tudtam… nem is akartam tanulni. De most már van miért, majd én elkészítem neked azt a szert. *Most eszmélt rá, hogy el kellene kicsit engedni a másikat, ha nem akarja, hogy megfulladjon, már ha eddig nem vonta ki magát a birtokló karjai közül.* - És már éhes is lettem. *Néz el tűnődve a pult felé, hogy vajon megkapják-e a nemrég még egyáltalán nem kívánt ételt. Egyszerre szakadt rá minden érzelem, olyan, mintha felhúzták volna, és most nem tud leállni.*
*A bűntudat béklyói tartják szorosan fogva, s a tudat, hogy nem érdemes arra, hogy most egyáltalán szóba álljon vele a másik, néhány haszontalan pillanatig olyan börtönbe zárja, mint ahová sokszor hiszi, hogy való. Amit megtanult, hogy mi is következik akkor, ha szörnyűségeket tett. Persze ha elég jó kislány volt, akkor kiszabadulhatott, de annak mindig ára volt. Mint most a nehezen megszerzett zöld kotyvalék, amit legnagyobb reménységgel adott át kedvesének, hogy eltüntesse közülük Nelira bélyegét, ami mutatja, hogy mennyire veszélyes és káros a jelenléte. Egy pillanatra ismét megmerevednek a vonásai, s úgy tekint Tian szemeibe. Látni rajta, hogy nem tudja hová tenni ezt az egészet. Nincs büntetés, nincs eltussolás, hazugság, hogy meg sem történt az ami, helyette megértés és szembenézés igéjét mormolja rá. Néhányat csak pislog csendben, mert ez a helyzet új neki, sosem találkozott még hasonlóval sem. Sosem azért vállalta a következményeket, hogy tanuljon belőle, hanem, hogy elhitesse a világgal, hogy ő jobb ennél. Most pedig egyszeriben csak azt kérik, hogy éljen vele együtt és még csak baj sem lesz.*
- Hogy micsoda? *Nem értetlenség fénye szalad át szemeinek tükrén, hanem a megdöbbenés, hogy ilyen változata is van a létnek. Ahelyett, hogy kinevetné a másikat a képtelenség miatt, őszinte csodálattal néz rá, hogy új köntösbe csomagolva mutatja meg neki az életet. Kezei, mint néhány perccel ezelőtt, elindul a kötés felé és most minden megingás nélkül simít végig lepkeszárnyként az anyagon. * - Ha ránézel, mit gondolsz? *Néz újra a higanyszín íriszekbe, miután hosszasan elgondolkodva figyelte a sebet eltakaró szövetet. Tian tenyere végig simít az arcán, ami most máshogy hat. Valahogy sokkal bátrabban állja az érintést, megbékélve hull alá a másik akaratának, hogy érinteni akarja. Tényleg nem tolja el magától, nem járatja vele a bolondját. Már nem akar elszaladni Nelira sem. Csak néz NiTian után, amint elindul rendelni és valahogy az ajkain ott maradt egy lágy mosoly. Kisírtnak tűnő szemek mellé egy nyugodt felfelé görbülő ív, furcsa kontrasztot mutatva a külvilágnak. Szinte éhezi, hogy visszatérjen mellé és az út a pultig legyen a lehető legrövidebb, mert most minden másodperc távol tőle rosszabb, mint a saját tettei.
Poharát szorongatva várja, hogy elteljen az idő, s minden lépését úgy kíséri szemeivel, mintha először látná a férfit és eldöntené, hogy neki ő kell.*
- De már itt vagyok Tian. *Mond csak ennyit és nézi a merengőt. Valami most megakadt benne, nem szélvészként gázol bele minden mondatába, még mindig a megdöbbenés szögezi a székéhez. Egészen a következő mondatokig.*
- Ó, az menni fog! Én keverek neked, majd meglátod. Addig leszel tőle ébren, amíg csak szükséges, de… de nem kutathatsz állandóan, pihenned is kell. *Kezd végre feltámadni benne az erő és a vágy, hogy valamiben hasznára lehessen szerelmének. Itt az ideje megmutatni, hogy mennyire hihetetlenül jó is tud az lenni, hogy ott vannak egymásnak. Mi más spannolná fel jobban a szőkeséget, minthogy valamit közösen alkothatnak, vagy hozzásegíthesse a mélységit ahhoz, amit a legjobban vágyik. Vágyjon ettől rá is jobban.*
-Érdekel, már most is tudni szeretném. Túl sokáig voltunk egymástól távol, olyan, mintha… mintha mindenről lemaradtam volna. Ugye visszamehetek? *És lám, nyoma sincs tovább a megdöbbenésnek, ismét másodpercek alatt változik a hozzáállása. Izgatottan öleli magához a férfit, ha hagyja magát, ha nem. Olyan boldog ebben a pillanatban, hogy szinte el is felejti, persze, csak néhány pillanatra, ami eddig történt. Csak szorítja magához, mintha valami elveszett kincs lenne, amit végül sikerült megtalálni és ígéretet tesz arra, hogy soha többé nem tesz ilyen meggondolatlanságot. *
- Dehogy volt más tervem. Egy percet sem tanulmányoztam semmit. Üres hat volt az egész. Vártalak és nem tudtam… nem is akartam tanulni. De most már van miért, majd én elkészítem neked azt a szert. *Most eszmélt rá, hogy el kellene kicsit engedni a másikat, ha nem akarja, hogy megfulladjon, már ha eddig nem vonta ki magát a birtokló karjai közül.* - És már éhes is lettem. *Néz el tűnődve a pult felé, hogy vajon megkapják-e a nemrég még egyáltalán nem kívánt ételt. Egyszerre szakadt rá minden érzelem, olyan, mintha felhúzták volna, és most nem tud leállni.*
7037. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-03-07 21:15:41
Üzenet elküldve: 2024-03-07 21:15:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Veszedelmes Viszonyok//
*Érdeklődő figyelemmel szemléli a karjai között “bebábozódó” alanyában végigmenő változásokat. Az eleddig felszínen tomboló energiák szelíd befelé áramlását, az önmarcangoló pusztítás átfordulását szelídülő megnyugvássá. Remélte, hogy jól mérte fel a másik reakcióit és nem lágyult el látszatra túlságosan ezzel felszítva a másikban a megnyugodni készülő lángot. Ügyesen kell navigálnia és finoman, de határozottan kontrollálnia a lány érzelmi hullámzását nem engedve el az irányítást anélkül, hogy erre felfigyelne. Nelira költőinek tűnő kérdésére a bizalomról nem is válaszol. Semmi szüksége a bizalmára hogy irányítása alá vonja a másikat, persze ezt nem köti a másik orrára.
Amikor előkerül a táskából a zöld fiola elvenni ugyan elveszi, de meginni esze ágában sincs és ennek hangot is ad. Elmélyült tekintettel figyeli az ujjai között forgatott folyadékkal teli üvegcsét. *
- Mi pedig megtanulunk ezzel együtt élni. El kell fogadnod amit tettél, megérteni és megbékélni a következményeivel. Minden rendben lesz. * Mély hangja halk, az együttérzés és vád leheletnyi keverékével teljes. *
~ Én pedig kedvesen segítek benne, micsoda önzetlenség, ugye? ~ Azt akarja, hogy tisztában legyen a másik a tetteivel. Hogy nem szabadulhat meg minden következménytől egy gyógyitallal. Lássa, érezze a sebet. Emlékeztesse a tettére és törődésre késztesse a bűntudat. Persze ágálni fog ellene, óh az bizonyos. Ki bírja türelemmel a mardosó szégyent? Menekülni akar majd előle, hasonló módon újra gyógyírt ajánlani, máskor kiabálni fog vele és dühös lesz magatehetetlenségében. Vádolni fogja s mikor lenyugszik még jobban szégyellni majd magát, ami újra szítja az ördögi kört amíg a Tian gyógyul. Azzal félre is rakja az üvegcsét a könyveinek tetejére. Közben a fogadóban is megélénkül az élet, egyre többen térnek be az ebédidő közeledtével. A helyiséget betölti a harsány beszéd, a lelkesen mesélt pletykák és hírek izgalmas történetei. *
- De lesz időnk ezzel foglalkozni bőven, most hogy én hamvaiból újjáéledő főnix gyanánt visszatértem az élők soraiba, te pedig rám találtál. * Gyengéden végig simít a másik arcán, hogy tekintetét keresve megbizonyosodjon róla a másik tényleg megnyugodott kissé.*
- Hmm, rendeljünk a bor mellé valami csipegetni valót. Az éhgyomor sem jó tanácsadó. Azzal feláll az asztaltól cinkosan rákacsintva Neli-re s odasétál a pulthoz, hogy rendeljen két adag Úrnő kedvence-t. Az érte járó 36 aranyat akkrutátusan, takaros kis toronyokba rendezve hagyja ott a pultosnak mielőtt visszatérne az asztalukhoz.
. *
- Természetesen gyógyulgattam. * Válaszolja a kérdésre magától értetődően. *
- És persze próbáltam folytatni a kutatásaimat, de be kell valljam töredelmesen segítséged nélkül elakadtam. * Állát támasztva elgondolkodni látszik az emlék hatására, a tekintete is egy pillanatra a semmibe mered maga elé míg folytatja most már a megszokott tudományosabb hangszínében. *
- Szükségem lesz egy főzetre ami segíti a koncentrációt, felfrissíti az elmét és segít éberen maradni hosszabb távra elűzve a fáradtságot. Nos az első próbálkozásom hmm kissé érdekes eredménnyel zárult. * Arca enyhe fintorba torzul mikor lelki szemei előtt felötlik a falhoz láncolt, bedrogozott nő képe egy pillanatra.*
- Ha érdekel majd megmutatom és kitaláljuk mi vele a gond. Te, hogy haladsz a tanulmányaiddal? Ha szükséged van neked is valami kutatási anyagra akár együtt is neki láthatunk. Vagy más terveid voltak esetleg? * Az alkotikumok ismerete volt az egyik nagyon hasznos tulajdonság ami miatt Neli-vel foglalkozni kezdett, a mágikus kutatásaiba még nem vonta be, annak még nem jött el az ideje, de ha jól haladnak talán annak is eljön az ideje és lehet nem csak alanya, de kutatója is lehet majd a területnek. *
*Érdeklődő figyelemmel szemléli a karjai között “bebábozódó” alanyában végigmenő változásokat. Az eleddig felszínen tomboló energiák szelíd befelé áramlását, az önmarcangoló pusztítás átfordulását szelídülő megnyugvássá. Remélte, hogy jól mérte fel a másik reakcióit és nem lágyult el látszatra túlságosan ezzel felszítva a másikban a megnyugodni készülő lángot. Ügyesen kell navigálnia és finoman, de határozottan kontrollálnia a lány érzelmi hullámzását nem engedve el az irányítást anélkül, hogy erre felfigyelne. Nelira költőinek tűnő kérdésére a bizalomról nem is válaszol. Semmi szüksége a bizalmára hogy irányítása alá vonja a másikat, persze ezt nem köti a másik orrára.
Amikor előkerül a táskából a zöld fiola elvenni ugyan elveszi, de meginni esze ágában sincs és ennek hangot is ad. Elmélyült tekintettel figyeli az ujjai között forgatott folyadékkal teli üvegcsét. *
- Mi pedig megtanulunk ezzel együtt élni. El kell fogadnod amit tettél, megérteni és megbékélni a következményeivel. Minden rendben lesz. * Mély hangja halk, az együttérzés és vád leheletnyi keverékével teljes. *
~ Én pedig kedvesen segítek benne, micsoda önzetlenség, ugye? ~ Azt akarja, hogy tisztában legyen a másik a tetteivel. Hogy nem szabadulhat meg minden következménytől egy gyógyitallal. Lássa, érezze a sebet. Emlékeztesse a tettére és törődésre késztesse a bűntudat. Persze ágálni fog ellene, óh az bizonyos. Ki bírja türelemmel a mardosó szégyent? Menekülni akar majd előle, hasonló módon újra gyógyírt ajánlani, máskor kiabálni fog vele és dühös lesz magatehetetlenségében. Vádolni fogja s mikor lenyugszik még jobban szégyellni majd magát, ami újra szítja az ördögi kört amíg a Tian gyógyul. Azzal félre is rakja az üvegcsét a könyveinek tetejére. Közben a fogadóban is megélénkül az élet, egyre többen térnek be az ebédidő közeledtével. A helyiséget betölti a harsány beszéd, a lelkesen mesélt pletykák és hírek izgalmas történetei. *
- De lesz időnk ezzel foglalkozni bőven, most hogy én hamvaiból újjáéledő főnix gyanánt visszatértem az élők soraiba, te pedig rám találtál. * Gyengéden végig simít a másik arcán, hogy tekintetét keresve megbizonyosodjon róla a másik tényleg megnyugodott kissé.*
- Hmm, rendeljünk a bor mellé valami csipegetni valót. Az éhgyomor sem jó tanácsadó. Azzal feláll az asztaltól cinkosan rákacsintva Neli-re s odasétál a pulthoz, hogy rendeljen két adag Úrnő kedvence-t. Az érte járó 36 aranyat akkrutátusan, takaros kis toronyokba rendezve hagyja ott a pultosnak mielőtt visszatérne az asztalukhoz.
. *- Természetesen gyógyulgattam. * Válaszolja a kérdésre magától értetődően. *
- És persze próbáltam folytatni a kutatásaimat, de be kell valljam töredelmesen segítséged nélkül elakadtam. * Állát támasztva elgondolkodni látszik az emlék hatására, a tekintete is egy pillanatra a semmibe mered maga elé míg folytatja most már a megszokott tudományosabb hangszínében. *
- Szükségem lesz egy főzetre ami segíti a koncentrációt, felfrissíti az elmét és segít éberen maradni hosszabb távra elűzve a fáradtságot. Nos az első próbálkozásom hmm kissé érdekes eredménnyel zárult. * Arca enyhe fintorba torzul mikor lelki szemei előtt felötlik a falhoz láncolt, bedrogozott nő képe egy pillanatra.*
- Ha érdekel majd megmutatom és kitaláljuk mi vele a gond. Te, hogy haladsz a tanulmányaiddal? Ha szükséged van neked is valami kutatási anyagra akár együtt is neki láthatunk. Vagy más terveid voltak esetleg? * Az alkotikumok ismerete volt az egyik nagyon hasznos tulajdonság ami miatt Neli-vel foglalkozni kezdett, a mágikus kutatásaiba még nem vonta be, annak még nem jött el az ideje, de ha jól haladnak talán annak is eljön az ideje és lehet nem csak alanya, de kutatója is lehet majd a területnek. *
7036. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-03-05 18:05:42
Üzenet elküldve: 2024-03-05 18:05:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Veszedelmes Viszonyok//
*Másnak talán menedéket nyújt a megbocsájtás, és az ölelő karok, a puha kézfej, amibe beletemetheti az arcát végre, de Nelira lelke egy cseppet sem akar megnyugodni, legalábbis most nagyon úgy tűnik. Érzi és érti a másikat, tudja, hogy mellette fog maradni, hiszen épp ezt ígéri annak ellenére, hogy a lány magára hagyta az okozott kár kellős közepén, de nem tartja méltónak magát egy ilyen kegyre, sem az utána következő biztonságot nyújtó auraként körbeölelő mondatokra. Nem ezt a választ várta, s bár belehatol szívének legmélyére, ő annyira rusnyának és károsnak látja magát, hogy kedve lenne kibújni a mélységi markából, és elfutni a világ végénél is távolabbra. Nem érdemli meg, ezt a gondoskodást biztosan nem. Haragot kéne kapjon, büntetést és olyan eltaszítottságot, amit gyermekkorában kapott, jogosan, hiszen már akkor feltűnést keltett örökös kifakadásaival. Akkoriban sötétség járt ezért, s közöny, és annyira menekült belőle, hogy futtában észrevette, hogy csak akkor lehet féken tartani, amikor elzárják a külvilág elől. Akkor legalább csak önveszélyes, a köz pedig megmarad olyannak amilyennek: Nelira mentesen békésnek. *
- Senkinek nem sikerült. Hogyan bízhatnék benned, amikor magamban sem megy?
*Szaggatott levegővétel, a könnyek nélküli sírás tökéletes hangja. Annyi utat járt már végig, s a végén mindig csak elporladt terep volt előtte, ahonnan szánakozó tekintetek néztek vissza rá képzelt csonthalmok tetejéről.
Nem beszél tovább, a homlokára áldásként szálló csók megpecsételi, hogy nem fogja hagyni a másik akkor sem ebben az állapotában, ha mindent megtesz azért, hogy gyűlöletet keltsen vágyainak egyetlen tárgyában. Nehezen múlik zaklatottsága, de végül győz a remény, hogy valaki tényleg szereti őt akkor is, hogyha cseppet sem érdemes rá. A smaragd íriszeit körülvevő fehér, most vörösen játszik, látni benne a küzdelmet. Méltó akar lenni, de nem hiszi el, hogy ez valaha lehetséges lenne. Csak akkor terelődik el figyelme, amikor a gyógynövényes kötést átitatja a lány könnyeivel, hogy a sós pára még tovább ártson az alatta lévő sebnek.*
- Bántalak, akkor is, hogyha nem akarlak. Még most is. De itt van ez… *Nyúl táskája mélyébe, hogy az eddig mélyreható bánatát felváltsa valami izgatott segítségnyújtás reménye. Zöld fiolát halászik elő, mert már el is felejtette, hogy ezzel járt, kelt, hogy ha mégis rábukkanna sebesült kedvesére, akkor ezzel enyhítsen szenvedései egy részén. Álmában nem gondolta, hogy elég lesz, hiszen a sérülés nem tűnik olyan komolynak, mint amilyet hitt, hogy okozott. * -Idd meg, kérlek, ne kelljen néznem amit okoztam neked. * Nyújt át 1 db Világoszöld varázsitalt NiTian Drak'eth eddig ölelő kezeibe. , s szavai közben milliméterre hajol az obszidián ajkakhoz, mintha csak meg akarná csókolni, de végül nem teszi. Nem méltó erre sem.
A gyomor kordulása mosolyt csal ajkaira, talán ez az első olyan átsuhanó érzelem, ami azt mutatja, hogy még ma kikeveredhet bánatának nyomorából.*
- Éhes? Még nem is gondoltam ma erre. *Jut eszébe kimondott szavai után a pohárka bor, amit rendelt magának, arra sem emlékszik, hogy hogyan és mikor tette le az asztalra. Inkább azért nyúl, hogy leöblíthesse az elmúlt percek terheit.*
- Te mit csináltál ameddig… nem voltam veled? *Kérdez végül vissza ő is, nincsenek illúziói, a másik állandóan kutat valami után, amibe szintén mindig belepiszkít, ha kedve úgy tartja.*
*Másnak talán menedéket nyújt a megbocsájtás, és az ölelő karok, a puha kézfej, amibe beletemetheti az arcát végre, de Nelira lelke egy cseppet sem akar megnyugodni, legalábbis most nagyon úgy tűnik. Érzi és érti a másikat, tudja, hogy mellette fog maradni, hiszen épp ezt ígéri annak ellenére, hogy a lány magára hagyta az okozott kár kellős közepén, de nem tartja méltónak magát egy ilyen kegyre, sem az utána következő biztonságot nyújtó auraként körbeölelő mondatokra. Nem ezt a választ várta, s bár belehatol szívének legmélyére, ő annyira rusnyának és károsnak látja magát, hogy kedve lenne kibújni a mélységi markából, és elfutni a világ végénél is távolabbra. Nem érdemli meg, ezt a gondoskodást biztosan nem. Haragot kéne kapjon, büntetést és olyan eltaszítottságot, amit gyermekkorában kapott, jogosan, hiszen már akkor feltűnést keltett örökös kifakadásaival. Akkoriban sötétség járt ezért, s közöny, és annyira menekült belőle, hogy futtában észrevette, hogy csak akkor lehet féken tartani, amikor elzárják a külvilág elől. Akkor legalább csak önveszélyes, a köz pedig megmarad olyannak amilyennek: Nelira mentesen békésnek. *
- Senkinek nem sikerült. Hogyan bízhatnék benned, amikor magamban sem megy?
*Szaggatott levegővétel, a könnyek nélküli sírás tökéletes hangja. Annyi utat járt már végig, s a végén mindig csak elporladt terep volt előtte, ahonnan szánakozó tekintetek néztek vissza rá képzelt csonthalmok tetejéről.
Nem beszél tovább, a homlokára áldásként szálló csók megpecsételi, hogy nem fogja hagyni a másik akkor sem ebben az állapotában, ha mindent megtesz azért, hogy gyűlöletet keltsen vágyainak egyetlen tárgyában. Nehezen múlik zaklatottsága, de végül győz a remény, hogy valaki tényleg szereti őt akkor is, hogyha cseppet sem érdemes rá. A smaragd íriszeit körülvevő fehér, most vörösen játszik, látni benne a küzdelmet. Méltó akar lenni, de nem hiszi el, hogy ez valaha lehetséges lenne. Csak akkor terelődik el figyelme, amikor a gyógynövényes kötést átitatja a lány könnyeivel, hogy a sós pára még tovább ártson az alatta lévő sebnek.*
- Bántalak, akkor is, hogyha nem akarlak. Még most is. De itt van ez… *Nyúl táskája mélyébe, hogy az eddig mélyreható bánatát felváltsa valami izgatott segítségnyújtás reménye. Zöld fiolát halászik elő, mert már el is felejtette, hogy ezzel járt, kelt, hogy ha mégis rábukkanna sebesült kedvesére, akkor ezzel enyhítsen szenvedései egy részén. Álmában nem gondolta, hogy elég lesz, hiszen a sérülés nem tűnik olyan komolynak, mint amilyet hitt, hogy okozott. * -Idd meg, kérlek, ne kelljen néznem amit okoztam neked. * Nyújt át 1 db Világoszöld varázsitalt NiTian Drak'eth eddig ölelő kezeibe.
, s szavai közben milliméterre hajol az obszidián ajkakhoz, mintha csak meg akarná csókolni, de végül nem teszi. Nem méltó erre sem.A gyomor kordulása mosolyt csal ajkaira, talán ez az első olyan átsuhanó érzelem, ami azt mutatja, hogy még ma kikeveredhet bánatának nyomorából.*
- Éhes? Még nem is gondoltam ma erre. *Jut eszébe kimondott szavai után a pohárka bor, amit rendelt magának, arra sem emlékszik, hogy hogyan és mikor tette le az asztalra. Inkább azért nyúl, hogy leöblíthesse az elmúlt percek terheit.*
- Te mit csináltál ameddig… nem voltam veled? *Kérdez végül vissza ő is, nincsenek illúziói, a másik állandóan kutat valami után, amibe szintén mindig belepiszkít, ha kedve úgy tartja.*
7035. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-03-04 23:46:37
Üzenet elküldve: 2024-03-04 23:46:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Veszedelmes Viszonyok//
*Elkezdődött hát. Külső szemlélő számára csak egy átlagos jelenet játszódik le a két fiatal között. Ifjú szerelmesek évődő békülése. A lány talán megcsalta vagy más módon sebzette meg a mélységi lelkét aki vonakodni látszik tán, de apránként feloldódni tűnik szívén a jégpáncél ahogy egyre őszintébben nyílik meg az előttük kibontakozó játékukban Nelira. Valójában viszont halálos páva táncot járva szelídíti Tian a lányban dúló érzelmi vihart. Talán nem látszik, de a széles vállú, hideg tekintetű mágus tanoncnak esélye sem lenne ha a lány végtelen reményvesztettségében fegyvert ránta, legutóbb is majdnem odaveszett. Az értelem harca ez a szívben dübörgő, minden józan gondolatot elnyomó vér ellen. Minden szava, minden mozdulata számító hidegséggel szövődik a lány lüktető asztrálja köré. Tulajdonképpen ez a férfi mágiátlan mágiája, az első lecke amit Nafyrra naplójából tanult. Uralni a lelket, irányítani a vágyakat, hogy később az Eredarok hatalmát birtokolhassa, de nem hogy mágiát használni nem tud még, ezt a játékot is csak tanulóként űzi egy kifejezetten halálos partnerrel.
~Nem is lehetne ez másképp. ~ Erősíti meg elhatározását. Ha el akarja érni a célját, nincs rövidítés, könnyített út. Fel kell tennie rá az életét, ahogy elődje is tette. Engedi az érintést, nem húzódik el a tétován kutató ujjak elől. A lelki szemei előtt felsejlő mágikus kötés első rúnái már a helyére kerültek azzal, hogy irányt adott a lány tomboló érzéseinek. Birtokolni. Az önzésből születő, féltékenységből táplálkozó erő sokkal hatalmasabb, mint a csalárd szerelem. Birtokolni vágyni akkor is tud a lélek valakit amikor a szeretni már nem, ha szeretett e valaha egyáltalán. Neli viselkedése is többször igazolta ezt, ahogy most is addig képtelen lett volna szembenézni tettével amíg nem tudja él-e avagy meghalt. Idővel bármelyiket el tudta volna fogadni viszont ha mással látná azt soha sem. Természetesen arról szó sincs, hogy ne érezhetne szerelmet is a férfi iránt, de számára nincsenek letisztult érzések csak a vihar létezik s ebben a viharban nem a szerelem a leghatalmasabb erő. A mellkasából felszakadó lehelet finom sóhajjal engedi, hogy tekintetébe a sajnálat hívogatóan pislákoló lidérc lángja gyúljon. Mint az éjszakai mocsárban eltévedt, a nádtól sebzett, éhező kóborló előtt a csalogató lidérc fények. Az emberi fényeket imitáló, hamis biztonságérzetet keltő lángok amik csak mélyebbre csalják az óvatlan utazót egészen a mélység határáig ahonnan már nincs visszaút.*
- Gyönyörű vagy. * Válaszolja suttogva a kérdésre az igazat, ahogy két kezével a másik arcáért nyúl, hogy a tenyérbe fektethesse a bánattól torzuló vonásokat. Valóban annak látja a lányt minden sötétségével együtt vagy talán épp annak okán. Ő a kendőzetlen vad valóság, olykor a téboly maga Ő, kinek hipnotikus tánca teljesen elbűvöli és magával ragadja az óvatlan szemlélőt. Tovább szövi a varázslatot a birtoklás vágyába szőve a Megváltás ígéretét. Hogy valaki tényleg annak látja ami és képest azt elfogadni, ezzel tovább szítva a bűntutadát is, hisz míg a férfi képes elfogadni, a lány valóban képtelen volt mellette maradni a nehézségek közepette. *
- Senkinek nincs hatalma feletted. * Szelíden megemeli az állát, hogy a könnytől csillogó smaragdok találkozzanak a sajnálattal teli higany szín szemével. *
- Időbe fog kerülni, de segítek megszilárdítani uralmad a lelked felett, hogy akkor meríthess az erődből amikor szükséged van rá. Erősebb vagy mint gondolod. Itt leszek melletted és igen, tudom hogy nem hagysz el soha többé. * Bűvöli tovább a varázst a Bizalommal. Bízhatsz bennem, én akkor is melletted leszek ha te sem bírod már saját magad elviselni s megóvlak önmagadtól. *
- Igen, el tudom. * Leheli a lány homlokára egy csókkal pecsételve meg a varázslat képzeletbeli rúnájának befejező finom ívét, ahogy Neli az állához érintve homlokát enged a benne feltoluló érzéseknek. A sebzett lelket körülölelő Intimitás balzsamos érintése gyengéden mossa el fájó jeges érzéseket akár a hűvös éjjelt a hajnali napfény karmazsin melege. S azzal a karjába zárja s megvárja míg a másik az óvó s rejtő ölelésben feloldja érzéseinek viharát a zokogásban. Ahogy csendesül a lélek is fáradtan megnyugszik egy kicsit. Könnyebb lesz vele bánni. Közben az jár a fejében, ha ügyes itt tartja karjai között a tökéletes gyilkost, aki úgy és akkor öl amikor neki szüksége lesz rá s ez egy halovány mosolyt délibábját csalja az arcára ami tova is illan majd ahogy a lány felemeli a fejét. *
- Minden rendben? * Kérdi ellágyított hangján ahogy a finom, puha anyagú gyógynövény illatú kötéssel felitatja a lány könnyeit az arcáról. Aztán megkordul a gyomra ami kissé megtöri a szomorkás varázst egy bocsánatkérő mosolyt varázsolva a férfi ajkára. *
- Jut eszembe, nem vagy éhes? * Kérdi a lány arcát tanulmányozva. *
*Elkezdődött hát. Külső szemlélő számára csak egy átlagos jelenet játszódik le a két fiatal között. Ifjú szerelmesek évődő békülése. A lány talán megcsalta vagy más módon sebzette meg a mélységi lelkét aki vonakodni látszik tán, de apránként feloldódni tűnik szívén a jégpáncél ahogy egyre őszintébben nyílik meg az előttük kibontakozó játékukban Nelira. Valójában viszont halálos páva táncot járva szelídíti Tian a lányban dúló érzelmi vihart. Talán nem látszik, de a széles vállú, hideg tekintetű mágus tanoncnak esélye sem lenne ha a lány végtelen reményvesztettségében fegyvert ránta, legutóbb is majdnem odaveszett. Az értelem harca ez a szívben dübörgő, minden józan gondolatot elnyomó vér ellen. Minden szava, minden mozdulata számító hidegséggel szövődik a lány lüktető asztrálja köré. Tulajdonképpen ez a férfi mágiátlan mágiája, az első lecke amit Nafyrra naplójából tanult. Uralni a lelket, irányítani a vágyakat, hogy később az Eredarok hatalmát birtokolhassa, de nem hogy mágiát használni nem tud még, ezt a játékot is csak tanulóként űzi egy kifejezetten halálos partnerrel.
~Nem is lehetne ez másképp. ~ Erősíti meg elhatározását. Ha el akarja érni a célját, nincs rövidítés, könnyített út. Fel kell tennie rá az életét, ahogy elődje is tette. Engedi az érintést, nem húzódik el a tétován kutató ujjak elől. A lelki szemei előtt felsejlő mágikus kötés első rúnái már a helyére kerültek azzal, hogy irányt adott a lány tomboló érzéseinek. Birtokolni. Az önzésből születő, féltékenységből táplálkozó erő sokkal hatalmasabb, mint a csalárd szerelem. Birtokolni vágyni akkor is tud a lélek valakit amikor a szeretni már nem, ha szeretett e valaha egyáltalán. Neli viselkedése is többször igazolta ezt, ahogy most is addig képtelen lett volna szembenézni tettével amíg nem tudja él-e avagy meghalt. Idővel bármelyiket el tudta volna fogadni viszont ha mással látná azt soha sem. Természetesen arról szó sincs, hogy ne érezhetne szerelmet is a férfi iránt, de számára nincsenek letisztult érzések csak a vihar létezik s ebben a viharban nem a szerelem a leghatalmasabb erő. A mellkasából felszakadó lehelet finom sóhajjal engedi, hogy tekintetébe a sajnálat hívogatóan pislákoló lidérc lángja gyúljon. Mint az éjszakai mocsárban eltévedt, a nádtól sebzett, éhező kóborló előtt a csalogató lidérc fények. Az emberi fényeket imitáló, hamis biztonságérzetet keltő lángok amik csak mélyebbre csalják az óvatlan utazót egészen a mélység határáig ahonnan már nincs visszaút.*
- Gyönyörű vagy. * Válaszolja suttogva a kérdésre az igazat, ahogy két kezével a másik arcáért nyúl, hogy a tenyérbe fektethesse a bánattól torzuló vonásokat. Valóban annak látja a lányt minden sötétségével együtt vagy talán épp annak okán. Ő a kendőzetlen vad valóság, olykor a téboly maga Ő, kinek hipnotikus tánca teljesen elbűvöli és magával ragadja az óvatlan szemlélőt. Tovább szövi a varázslatot a birtoklás vágyába szőve a Megváltás ígéretét. Hogy valaki tényleg annak látja ami és képest azt elfogadni, ezzel tovább szítva a bűntutadát is, hisz míg a férfi képes elfogadni, a lány valóban képtelen volt mellette maradni a nehézségek közepette. *
- Senkinek nincs hatalma feletted. * Szelíden megemeli az állát, hogy a könnytől csillogó smaragdok találkozzanak a sajnálattal teli higany szín szemével. *
- Időbe fog kerülni, de segítek megszilárdítani uralmad a lelked felett, hogy akkor meríthess az erődből amikor szükséged van rá. Erősebb vagy mint gondolod. Itt leszek melletted és igen, tudom hogy nem hagysz el soha többé. * Bűvöli tovább a varázst a Bizalommal. Bízhatsz bennem, én akkor is melletted leszek ha te sem bírod már saját magad elviselni s megóvlak önmagadtól. *
- Igen, el tudom. * Leheli a lány homlokára egy csókkal pecsételve meg a varázslat képzeletbeli rúnájának befejező finom ívét, ahogy Neli az állához érintve homlokát enged a benne feltoluló érzéseknek. A sebzett lelket körülölelő Intimitás balzsamos érintése gyengéden mossa el fájó jeges érzéseket akár a hűvös éjjelt a hajnali napfény karmazsin melege. S azzal a karjába zárja s megvárja míg a másik az óvó s rejtő ölelésben feloldja érzéseinek viharát a zokogásban. Ahogy csendesül a lélek is fáradtan megnyugszik egy kicsit. Könnyebb lesz vele bánni. Közben az jár a fejében, ha ügyes itt tartja karjai között a tökéletes gyilkost, aki úgy és akkor öl amikor neki szüksége lesz rá s ez egy halovány mosolyt délibábját csalja az arcára ami tova is illan majd ahogy a lány felemeli a fejét. *
- Minden rendben? * Kérdi ellágyított hangján ahogy a finom, puha anyagú gyógynövény illatú kötéssel felitatja a lány könnyeit az arcáról. Aztán megkordul a gyomra ami kissé megtöri a szomorkás varázst egy bocsánatkérő mosolyt varázsolva a férfi ajkára. *
- Jut eszembe, nem vagy éhes? * Kérdi a lány arcát tanulmányozva. *
7034. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-03-04 19:39:54
Üzenet elküldve: 2024-03-04 19:39:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Veszedelmes Viszonyok//
*Mások lelkének fürkészése és beható tanulmányozása megterhelő feladat tud lenni. Összefüggéseket keresni a káosz kellős közepén ülve, kibogozni a szálakat, amik több ördöglakat összefonódásai, feladja a leckét talán annak is, aki a legjobbnak képzeli magát. De ha valami igazán súlyos, mint a lábra kötött ólom, ami lehúzza a haldokló testet a víz alá, az maga a puszta Nelira lét, aki épp úgy fuldokol. Megküzdeni a megküzdhetetlennel sokszor olyan égető kínokat okoz, mintha minden gondolata után billogot sütnének bőre valamely pontjára. Ezért hát az egyetlen menekülés mindebből, az a néhány percnyi önkívület, amikor felszakad belőle minden keserű érzés és szabadjára engedi, hadd pusztítson el maga körül mindent. Ördögi kör ez, hiszen az utána következő bűntudat indítja újra a következő indulatot, amit csak nagy ritkán lehet leállítani. Néha elhiszi, hogy szeretve van, ez egy kicsit kirángatja az sötétség mélyéről, de hamar eltéved újra, amint elveszik tőle ezt a tápláló érzést. Ha valamivel tökéletesen tudja manipulálni Tian, az pontosan az a játék, amit folyton folyvást űz vele, mégsem tűnik fel ebből semmi a lánynak. Annyira kizsigereli a reményvesztettséget felváltó szerelem érzése, hogy ha akarna sem tudna tisztán gondolkodni.
Kissé félrebiccenti a fejét, szomorkás tekintettel várja, hogy most hátha nyakába hull a másik és újra egybeolvadnak. Az első szó után a bánatot felváltja valami új reményteljesség, ami azonnal beleköltözik a smaragd íriszekbe, majd a következő mondat után úgy törik meg annak fénylő tükre, mintha a legbékésebb víztükörbe hajítottak volna bele ezernyi kavicsot.
Minden érintés édes, arcát bele akarja nyomni finom tenyérbe, hogy macskaként hízeleghessen, de a szavak olyan kínzóak, hogy hamar tovaszáll minden erő belőle és megkérdőjelezi, hogy valóban jó szerető és társ-e, érdemes-e egyáltalán az életre, hiszen a legrosszabbat tette azzal, aki az ő egyetlen varázslata. Arca megmerevedik, s bár érzi az ujjak táncát az ajkain, hallja a fülébe suttogó szavakat, s tapasztalja, ahogy annak nyomán forró bizsergés fut végig tagjain, mégsem tudja mozgásra bírni arcizmait, csak szemei gyűlnek meg homokkal teli szúró könnyel. Hosszú pillanatokig csak mered a sötételfre.*
- Ilyen szörnyű vagyok, Tian? *A könny nem csordul ki, mintha az is megkövült volna szemzugában, de végül ráveszi tagjait, hogy újra éljenek, s kezeivel végig simít a mélységi mellkasán, egyenesen fel a nyakán, hogy megállapodhasson az arcán… * - Nem akarok ilyen lenni, de nem én irányítom, tudod, hogy nem! *Persze már elültette a gondolatot a fejében, hogy tán nem is az a baj, amit akkor tett, hanem amit utána. Ettől szégyenteljesebben még sosem érezte magát, hiszen ő a legrosszabb másik fél, aki nem hiába nem tud egy egész lenni senkivel.* - Kérlek, ne haragudj rám, soha, de tényleg soha többé… *Elgondolkozik egy kis pillanatra azon, hogy mennyire hülyén hangzik az, amit most mondani akar. * - …nem hagylak magadra. *Korrigálja inkább a mondata végét, mert ha a gondolatmenetet végig mondta volna, miszerint ha valamikor újra gyújtogatni támadna kedve méregből, akkor ígéri, hogy megnézi él-e még, az nem egy szerencsés eskü.* - Te jelentesz mindent! El tudod nekem hinni? *Nyomja homlokát a férfi állához, hogy ne láthassa tovább az arcán végigfutó szenvedést.*
*Mások lelkének fürkészése és beható tanulmányozása megterhelő feladat tud lenni. Összefüggéseket keresni a káosz kellős közepén ülve, kibogozni a szálakat, amik több ördöglakat összefonódásai, feladja a leckét talán annak is, aki a legjobbnak képzeli magát. De ha valami igazán súlyos, mint a lábra kötött ólom, ami lehúzza a haldokló testet a víz alá, az maga a puszta Nelira lét, aki épp úgy fuldokol. Megküzdeni a megküzdhetetlennel sokszor olyan égető kínokat okoz, mintha minden gondolata után billogot sütnének bőre valamely pontjára. Ezért hát az egyetlen menekülés mindebből, az a néhány percnyi önkívület, amikor felszakad belőle minden keserű érzés és szabadjára engedi, hadd pusztítson el maga körül mindent. Ördögi kör ez, hiszen az utána következő bűntudat indítja újra a következő indulatot, amit csak nagy ritkán lehet leállítani. Néha elhiszi, hogy szeretve van, ez egy kicsit kirángatja az sötétség mélyéről, de hamar eltéved újra, amint elveszik tőle ezt a tápláló érzést. Ha valamivel tökéletesen tudja manipulálni Tian, az pontosan az a játék, amit folyton folyvást űz vele, mégsem tűnik fel ebből semmi a lánynak. Annyira kizsigereli a reményvesztettséget felváltó szerelem érzése, hogy ha akarna sem tudna tisztán gondolkodni.
Kissé félrebiccenti a fejét, szomorkás tekintettel várja, hogy most hátha nyakába hull a másik és újra egybeolvadnak. Az első szó után a bánatot felváltja valami új reményteljesség, ami azonnal beleköltözik a smaragd íriszekbe, majd a következő mondat után úgy törik meg annak fénylő tükre, mintha a legbékésebb víztükörbe hajítottak volna bele ezernyi kavicsot.
Minden érintés édes, arcát bele akarja nyomni finom tenyérbe, hogy macskaként hízeleghessen, de a szavak olyan kínzóak, hogy hamar tovaszáll minden erő belőle és megkérdőjelezi, hogy valóban jó szerető és társ-e, érdemes-e egyáltalán az életre, hiszen a legrosszabbat tette azzal, aki az ő egyetlen varázslata. Arca megmerevedik, s bár érzi az ujjak táncát az ajkain, hallja a fülébe suttogó szavakat, s tapasztalja, ahogy annak nyomán forró bizsergés fut végig tagjain, mégsem tudja mozgásra bírni arcizmait, csak szemei gyűlnek meg homokkal teli szúró könnyel. Hosszú pillanatokig csak mered a sötételfre.*
- Ilyen szörnyű vagyok, Tian? *A könny nem csordul ki, mintha az is megkövült volna szemzugában, de végül ráveszi tagjait, hogy újra éljenek, s kezeivel végig simít a mélységi mellkasán, egyenesen fel a nyakán, hogy megállapodhasson az arcán… * - Nem akarok ilyen lenni, de nem én irányítom, tudod, hogy nem! *Persze már elültette a gondolatot a fejében, hogy tán nem is az a baj, amit akkor tett, hanem amit utána. Ettől szégyenteljesebben még sosem érezte magát, hiszen ő a legrosszabb másik fél, aki nem hiába nem tud egy egész lenni senkivel.* - Kérlek, ne haragudj rám, soha, de tényleg soha többé… *Elgondolkozik egy kis pillanatra azon, hogy mennyire hülyén hangzik az, amit most mondani akar. * - …nem hagylak magadra. *Korrigálja inkább a mondata végét, mert ha a gondolatmenetet végig mondta volna, miszerint ha valamikor újra gyújtogatni támadna kedve méregből, akkor ígéri, hogy megnézi él-e még, az nem egy szerencsés eskü.* - Te jelentesz mindent! El tudod nekem hinni? *Nyomja homlokát a férfi állához, hogy ne láthassa tovább az arcán végigfutó szenvedést.*
7033. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-03-04 18:30:16
Üzenet elküldve: 2024-03-04 18:30:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Veszedelmes Viszonyok//
*Rezzenéstelen, sztoikus tekintettel figyeli Neli érzelmi hullámvasútját, ahogy bűnbánó hiánytól eljut a sértődött haragig. S mindezt nem kis teljesítménnyel rekord időn belül pár perc alatt teszi meg. Akár a kedvenc játékát vesztett gyermek. Előbb megörül, hogy mégis megvan szeretetének tárgya. Felfogja hogy talán nem volt helyes amit tett, de már csap is át ez az érzés a felháborodásba, hogy ó hogyan is merészelt eltűnni és pláne nem hamarabb előkerülni. S pont ez a mániákus, figyelmeztetés nélküli, hirtelen változó érzelmi és lelkiállapot volt ami felkeltette annak idején Tian figyelmét. Olybá tűnt mintha a lány folyamatosan többed magával veszekedne teste irányításért. Kísértetiesen hasonlóan, mintha megszállta volna valamilyen entitás. Ám ennek tényét jelenlegi képességeivel kizárni nem tudta, de a valószínűsége az eleddig összegyűjtött adatok alapján igen kicsi. Ugyanakkor még mindig érdekes kísérleti alanynak bizonyul, hisz szöges ellentéte a férfinak aki ezen érzelmi változásokat produkálni a legkisebb mértékben sem képes. S emiatt az asztrálsíkon a kivetülése folyamatosan lüktető világítoronyként vagy máglyaként fénylik az erre érzékeny köré lepkeként gyűlő entitásoknak, amik tanulmányozása a férfi kutatómunkájának igen fontos része. Ráadásul, mint azt megtanulta a logika teljesen hatástalan a lánnyal szemben. Hiába próbálná észérvekkel és tényekkel szembesítve megmagyarázni neki tettét és annak következményeit egyszerűen nem értené meg s ez a tény csak tovább nehezíti a lány tanulmányozását, amit még ha nem is szeretne bevallani magának Tian, de rettentően élvez.
Közben figyelmen kívül hagyja a kötést gyengéden megérintő ujjak tétova közeledését, ahogy a meséjének jó részét is.
~Még nincs itt az ideje.~ *
- Én is sajnálom. * Formálják ajkai kínzóan lassan a szavakat míg egy pillanatra megbánás álságos árnya sötétíti el az ezüst tekintetet, ahogy lenéz sebesült karjára.*
- Többet reméltem jelenteni egy apró fellángolásnál. *Még azt is megállja, hogy el ne mosolyodjon a szóhasználatra, ahogy keze végre felemelkedik az asztal lapjáról és puhán a lány állát érintve tekintetéhez emeli a másikét. *
- Sajnálom, hogy a félelmed erősebb a vágynál. * Továbbra is mutató ujjával támasztva Neli állát, hüvelykujjával végig simít annak puha ajkain. Szomorkás tekintete követi ujja mozgását. *
- Sajnálom, hogy félsz az elköteleződéstől. * Az következő mondatot már a füléhez közel hajolva majdhogynem súgja csak. *
- Ha velem maradtál volna és együtt égünk is jobb lett volna, mint hogy magamra hagytál. * Azzal eltávolodva, a lány állát elengedve visszaül egyenes derékkal a székébe meg sem várva a másik reakcióját. *
- De annak örülök, hogy egy orkkal sikerült vigasztalódva megnyugodnod.* Hangja újra hideg és tárgyilagos. Számító tekintete kutakodva figyeli a hullámvasúton tovább lökött lány érzelmi tusáját. Miközben azon morfondírozik, ha alkotikumokkal függővé tenné, könnyebb lenne e irányítani és tanulmányozni a kis szeleburdi alanyát? Így egyelőre túlságosan kiszámíthatatlan. *
*Rezzenéstelen, sztoikus tekintettel figyeli Neli érzelmi hullámvasútját, ahogy bűnbánó hiánytól eljut a sértődött haragig. S mindezt nem kis teljesítménnyel rekord időn belül pár perc alatt teszi meg. Akár a kedvenc játékát vesztett gyermek. Előbb megörül, hogy mégis megvan szeretetének tárgya. Felfogja hogy talán nem volt helyes amit tett, de már csap is át ez az érzés a felháborodásba, hogy ó hogyan is merészelt eltűnni és pláne nem hamarabb előkerülni. S pont ez a mániákus, figyelmeztetés nélküli, hirtelen változó érzelmi és lelkiállapot volt ami felkeltette annak idején Tian figyelmét. Olybá tűnt mintha a lány folyamatosan többed magával veszekedne teste irányításért. Kísértetiesen hasonlóan, mintha megszállta volna valamilyen entitás. Ám ennek tényét jelenlegi képességeivel kizárni nem tudta, de a valószínűsége az eleddig összegyűjtött adatok alapján igen kicsi. Ugyanakkor még mindig érdekes kísérleti alanynak bizonyul, hisz szöges ellentéte a férfinak aki ezen érzelmi változásokat produkálni a legkisebb mértékben sem képes. S emiatt az asztrálsíkon a kivetülése folyamatosan lüktető világítoronyként vagy máglyaként fénylik az erre érzékeny köré lepkeként gyűlő entitásoknak, amik tanulmányozása a férfi kutatómunkájának igen fontos része. Ráadásul, mint azt megtanulta a logika teljesen hatástalan a lánnyal szemben. Hiába próbálná észérvekkel és tényekkel szembesítve megmagyarázni neki tettét és annak következményeit egyszerűen nem értené meg s ez a tény csak tovább nehezíti a lány tanulmányozását, amit még ha nem is szeretne bevallani magának Tian, de rettentően élvez.
Közben figyelmen kívül hagyja a kötést gyengéden megérintő ujjak tétova közeledését, ahogy a meséjének jó részét is.
~Még nincs itt az ideje.~ *
- Én is sajnálom. * Formálják ajkai kínzóan lassan a szavakat míg egy pillanatra megbánás álságos árnya sötétíti el az ezüst tekintetet, ahogy lenéz sebesült karjára.*
- Többet reméltem jelenteni egy apró fellángolásnál. *Még azt is megállja, hogy el ne mosolyodjon a szóhasználatra, ahogy keze végre felemelkedik az asztal lapjáról és puhán a lány állát érintve tekintetéhez emeli a másikét. *
- Sajnálom, hogy a félelmed erősebb a vágynál. * Továbbra is mutató ujjával támasztva Neli állát, hüvelykujjával végig simít annak puha ajkain. Szomorkás tekintete követi ujja mozgását. *
- Sajnálom, hogy félsz az elköteleződéstől. * Az következő mondatot már a füléhez közel hajolva majdhogynem súgja csak. *
- Ha velem maradtál volna és együtt égünk is jobb lett volna, mint hogy magamra hagytál. * Azzal eltávolodva, a lány állát elengedve visszaül egyenes derékkal a székébe meg sem várva a másik reakcióját. *
- De annak örülök, hogy egy orkkal sikerült vigasztalódva megnyugodnod.* Hangja újra hideg és tárgyilagos. Számító tekintete kutakodva figyeli a hullámvasúton tovább lökött lány érzelmi tusáját. Miközben azon morfondírozik, ha alkotikumokkal függővé tenné, könnyebb lenne e irányítani és tanulmányozni a kis szeleburdi alanyát? Így egyelőre túlságosan kiszámíthatatlan. *
7032. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-03-03 18:17:02
Üzenet elküldve: 2024-03-03 18:17:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Veszedelmes Viszonyok//
*Kétes érzelmek dúlnak benne, hiszen a viszontlátástól rettegett, mégis annyira szerette volna, mint még semmit. Most pedig itt van, végre ugyan azt a levegőt szívhatja, mint Tian, kinek sötét bőre olyan közel van az ő alabástromához, hogy már csak attól is elkezd megingani lába alatt a talaj. Nagy szerencse, hogy ül, mert egy pillanatra meg is szédül az őt ért hirtelen érzelmi behatástól.
Ajkai enyhén nyitva várják, hogy újra szólhasson a másikhoz, de az nem rest figyelmen kívül hagyni. Ez az a pillanat, ami Nelira ereiben megfagyasztja a vért és képes kőszoborrá változtatni egy pillanat alatt úgy, hogy tán levegőt is elfelejt venni. Éjjeleken át játszadozott a gondolattal, hogy milyen lesz újra a higanyszín íriszekbe tekinteni és érinteni a szerelmét, aki nem haragszik rá. Azzal is sokat játszadozott, hogy milyen lesz, amikor az rálel és visszaad kamatostul minden fájdalmat és kárt, amit az a tűz okozott. Egyre nem gondolt csak, hogy minden érzelmet nélkülözve hagyja hidegen a jelenléte.
Anélkül, hogy köszöntené, mindent a helyére tesz, pontosan oda ahová való és olyan ütemben, ahogy azt a férfi kényszeressége diktálja. Nelira már minden mozzanatot jól ismer, s csak ezért enged fel a dermedtségéből. Tudja épp olyan jól, hogy mi fog következni, mintha már ezerszer nézte volna végig ezt a mértani pontossággal kivitelezett procedúrát. Smaragdjaival követi a vágyott kezeket, ahogy egymás után pakolják el azokat a rohadt fontos jegyzeteket, amikkel mindig foglalkozik ahelyett, hogy őt ölelné.
Rengeteg módon lehet jellemezni az emberlányt, de türelmesnek semmiképpen nem mondható, s ezt olyan élvezettel használja ki a férfi, hogy már érzi is füleiben a lüktető vért, ahogy zubog, majd átveszi a hatalmat felette újból a szorongás és idegesség. De nem, most nem szólal meg újra.
Kínosan lassan ért véget a művelet, de ekkor végre megszólal az a mély bariton, amitől a nemrég megingott föld alatta meg is nyílik. Végre hallja azt az átkozottul szeretett hangot, kár, hogy olyan ijesztően hideg.*
- Pedig hiányoztál. *Harapja be alsó ajkát és csak nézi a másikét, ahogyan formálja a szavakat. Úgy szeretné megkóstolni, minden méreg ellenére.* -Minden a legnagyobb rendben. *Húzza ki magát, megjátszva, mintha tényleg minden rendben lenne. Kis terve nem sikerült, hogy ne essen szó a tüzeskedésről, de nem lát Tian rezdülésein semmit, ami azt mutatná, hogy félnivalója van. Talán éppen ez a fagyosság az, ami elkezdi benne még tovább gerjeszteni a haragot. Hogyan lehetséges, hogy még érzelmet sem vált ki belőle? Mindent megtett azért, hogy maradandó nyomot hagyjon a mélységiben, mégis úgy néz rá, mint aki csak egy régi cseppet sem fontos ismerős. Ha valamit tud a másik, az pontosan az, hogy ezzel tudja a legmélyebb tébolyba taszítani a lányt. Keze megindul és a kötés közelébe téved, majd cirógatóan húzza végig az anyagdarabon mutatóujját, de egy ponton megremeg. Szeretné megszorítani az ujjperc alatt lévő égett bőrt, hogy fájjon kedvesének, úgy ahogy neki késként mar szívébe a másik kimértsége. Könyörögni tudna, hogy legalább egy vonásán látható legyen az, hogy tényleg érdekli a jelenléte. Aztán eszébe jut, hogy itt ő az, akinek bűnbánatot kéne gyakorolnia. * - Úgy sajnálom. *Szemei birtokba veszik a másikéit és bocsánatkérően csillannak. *
- Tudod, hogy milyen buta vagyok, ha megbántasz. *Elég enyhe kifejezés a teljesen őrültre.*
- Megnyugodtam, miután rettenetesen berúgtam egy orkkal. *Vonja meg a vállát, de nem fog hosszasan mesélni, csak úgy elejtette a mondatot.* - De nem mertem visszamenni hozzád, mert féltem, hogy megöltelek. Azt nem bírtam volna el. És attól is féltem, hogy ha élsz, akkor te töröd el a nyakam, amit úgy szeretsz. *Nemrégiben sebet simogató kezével most a haját söpri válla mögé, hogy láthatóvá is váljon a kecses nyak, hátha nem eltörni szeretné, hanem belecsókolni. Aztán egy ideig csendben marad és méregeti NiTiant.* - Még csak nem is kerestél, ugye? *Szomorodik el, talán még a szája széle is megremeg egy pillanatra a ténytől. *
*Kétes érzelmek dúlnak benne, hiszen a viszontlátástól rettegett, mégis annyira szerette volna, mint még semmit. Most pedig itt van, végre ugyan azt a levegőt szívhatja, mint Tian, kinek sötét bőre olyan közel van az ő alabástromához, hogy már csak attól is elkezd megingani lába alatt a talaj. Nagy szerencse, hogy ül, mert egy pillanatra meg is szédül az őt ért hirtelen érzelmi behatástól.
Ajkai enyhén nyitva várják, hogy újra szólhasson a másikhoz, de az nem rest figyelmen kívül hagyni. Ez az a pillanat, ami Nelira ereiben megfagyasztja a vért és képes kőszoborrá változtatni egy pillanat alatt úgy, hogy tán levegőt is elfelejt venni. Éjjeleken át játszadozott a gondolattal, hogy milyen lesz újra a higanyszín íriszekbe tekinteni és érinteni a szerelmét, aki nem haragszik rá. Azzal is sokat játszadozott, hogy milyen lesz, amikor az rálel és visszaad kamatostul minden fájdalmat és kárt, amit az a tűz okozott. Egyre nem gondolt csak, hogy minden érzelmet nélkülözve hagyja hidegen a jelenléte.
Anélkül, hogy köszöntené, mindent a helyére tesz, pontosan oda ahová való és olyan ütemben, ahogy azt a férfi kényszeressége diktálja. Nelira már minden mozzanatot jól ismer, s csak ezért enged fel a dermedtségéből. Tudja épp olyan jól, hogy mi fog következni, mintha már ezerszer nézte volna végig ezt a mértani pontossággal kivitelezett procedúrát. Smaragdjaival követi a vágyott kezeket, ahogy egymás után pakolják el azokat a rohadt fontos jegyzeteket, amikkel mindig foglalkozik ahelyett, hogy őt ölelné.
Rengeteg módon lehet jellemezni az emberlányt, de türelmesnek semmiképpen nem mondható, s ezt olyan élvezettel használja ki a férfi, hogy már érzi is füleiben a lüktető vért, ahogy zubog, majd átveszi a hatalmat felette újból a szorongás és idegesség. De nem, most nem szólal meg újra.
Kínosan lassan ért véget a művelet, de ekkor végre megszólal az a mély bariton, amitől a nemrég megingott föld alatta meg is nyílik. Végre hallja azt az átkozottul szeretett hangot, kár, hogy olyan ijesztően hideg.*
- Pedig hiányoztál. *Harapja be alsó ajkát és csak nézi a másikét, ahogyan formálja a szavakat. Úgy szeretné megkóstolni, minden méreg ellenére.* -Minden a legnagyobb rendben. *Húzza ki magát, megjátszva, mintha tényleg minden rendben lenne. Kis terve nem sikerült, hogy ne essen szó a tüzeskedésről, de nem lát Tian rezdülésein semmit, ami azt mutatná, hogy félnivalója van. Talán éppen ez a fagyosság az, ami elkezdi benne még tovább gerjeszteni a haragot. Hogyan lehetséges, hogy még érzelmet sem vált ki belőle? Mindent megtett azért, hogy maradandó nyomot hagyjon a mélységiben, mégis úgy néz rá, mint aki csak egy régi cseppet sem fontos ismerős. Ha valamit tud a másik, az pontosan az, hogy ezzel tudja a legmélyebb tébolyba taszítani a lányt. Keze megindul és a kötés közelébe téved, majd cirógatóan húzza végig az anyagdarabon mutatóujját, de egy ponton megremeg. Szeretné megszorítani az ujjperc alatt lévő égett bőrt, hogy fájjon kedvesének, úgy ahogy neki késként mar szívébe a másik kimértsége. Könyörögni tudna, hogy legalább egy vonásán látható legyen az, hogy tényleg érdekli a jelenléte. Aztán eszébe jut, hogy itt ő az, akinek bűnbánatot kéne gyakorolnia. * - Úgy sajnálom. *Szemei birtokba veszik a másikéit és bocsánatkérően csillannak. *
- Tudod, hogy milyen buta vagyok, ha megbántasz. *Elég enyhe kifejezés a teljesen őrültre.*
- Megnyugodtam, miután rettenetesen berúgtam egy orkkal. *Vonja meg a vállát, de nem fog hosszasan mesélni, csak úgy elejtette a mondatot.* - De nem mertem visszamenni hozzád, mert féltem, hogy megöltelek. Azt nem bírtam volna el. És attól is féltem, hogy ha élsz, akkor te töröd el a nyakam, amit úgy szeretsz. *Nemrégiben sebet simogató kezével most a haját söpri válla mögé, hogy láthatóvá is váljon a kecses nyak, hátha nem eltörni szeretné, hanem belecsókolni. Aztán egy ideig csendben marad és méregeti NiTiant.* - Még csak nem is kerestél, ugye? *Szomorodik el, talán még a szája széle is megremeg egy pillanatra a ténytől. *
7031. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-03-02 00:00:48
Üzenet elküldve: 2024-03-02 00:00:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Veszedelmes Viszonyok//
* Megújult erejű koncentrációja rövid életűnek bizonyul. Ujjai ugyan már tovább tallóznák az előtte nyitva álló könyveket, hogy folytathassa a napló szőtte rejtély szálainak fejtegetését, de magányát megzavarja egy idegen érkezése. A belénevelt fegyelem okán még figyelmen kívül is tudná hagyni a rávetülő baljós árny jelentette rossz óment, amennyiben az nem szólalt volna meg.
~ A gondolatok teremtő ereje hm? Avagy az istenek szeszélye? ~ elmélkedik anélkül, hogy Nelira-ra pillantana. A másik jelenlétének elismerésére csak a halántékán aprót ránduló izom utal. Kivár amíg a lány a reakcióját meg sem várva engedély nélkül zúzza szét Tian magányának törékeny buborékját és leül mellé az asztalhoz.
~ Legalább óvatosan tette... ~ Akár tudatos volt az óvatos mozdulat akár tudatalatti Nelira pontosan tudja Tian mennyire kényes a rendre és a dolgok helyes kezelésére. Nem mintha ennek a tudása őt bármennyire is visszatartaná attól, hogy ha olyan kedve van szélviharként szórja szét a könyveket és papírokat körülöttük úgy ugorva a nyakába vagy a nyakának épp aktuális hangulata szerint. Önmagában megadóan sóhajtva nyugtázza, hogy a kutatásnak mára vége s kényesen lassú, akkurátus és kimért mozdulatokkal kezd neki az eszközei és a könyvek elpakolásának. Minden mozdulat rituális pontosságú és begyakorolt, ahogy a dolgoknak lennie kell. S mikor mindennel végzett és egy szép kis halomba a rendezve, a lánytól az asztal legtávolabbi részére elpakolt, csak akkor emeli rá hideg, érzelemmentes higany szín tekintetét.
A nyilvánvalóra irányuló kérdést figyelmenkívül is hagyja. Természetesen “itt van”, ha ők ketten összeértek a sík ezen közös a tér és időpontjában. Viszonozva a másik előbbi kutató tekintetét ő is felméri a lányt. A hajának változását, a szemének csillogását ami a legutóbb még a harag fűtötte téboly lángjától ragyott, most a szívbe markoló viszontlátás keserédes fényét tükrözi.
~ Bűntudat? Zavar? Megkönnyebbülés? ~ Egy pillanatra összeszűkülnek a fürkésző szemek.*
- Szia Nelira!
* Üdvözli hidegen, mély karcos hangján. *
- Bevallom a legutóbbi meleg fogadtatás után, nem számítottam arra, hogy hiányérzet az az érzés ami látásomra felötlik benned.
* Azért nem hagyja teljesen szó nélkül az elválás emlékét feledni. Közben fejét enyhén félrebillenti ahogy figyeli a másikat*
- Hogy vagy?
* Kérdezi könnyed stílusban érdeklődve, mintha nem rég nem épp rágyújtott volna egy házat. A haragnak vagy neheztelésnek a nyomát nem látni a sötételf vonásain. *
- Remélem azóta jobbra fordultak a dolgok körülötted.
* Csak finoman provokálja tovább a másikat. Arra valóban kíváncsi mi történt vele azóta és mi vezette ide, de azt is tudja mennyire meg tudja őrjíteni a lányt a kimért, tartózkodó és körülményes viselkedése. *
* Megújult erejű koncentrációja rövid életűnek bizonyul. Ujjai ugyan már tovább tallóznák az előtte nyitva álló könyveket, hogy folytathassa a napló szőtte rejtély szálainak fejtegetését, de magányát megzavarja egy idegen érkezése. A belénevelt fegyelem okán még figyelmen kívül is tudná hagyni a rávetülő baljós árny jelentette rossz óment, amennyiben az nem szólalt volna meg.
~ A gondolatok teremtő ereje hm? Avagy az istenek szeszélye? ~ elmélkedik anélkül, hogy Nelira-ra pillantana. A másik jelenlétének elismerésére csak a halántékán aprót ránduló izom utal. Kivár amíg a lány a reakcióját meg sem várva engedély nélkül zúzza szét Tian magányának törékeny buborékját és leül mellé az asztalhoz.
~ Legalább óvatosan tette... ~ Akár tudatos volt az óvatos mozdulat akár tudatalatti Nelira pontosan tudja Tian mennyire kényes a rendre és a dolgok helyes kezelésére. Nem mintha ennek a tudása őt bármennyire is visszatartaná attól, hogy ha olyan kedve van szélviharként szórja szét a könyveket és papírokat körülöttük úgy ugorva a nyakába vagy a nyakának épp aktuális hangulata szerint. Önmagában megadóan sóhajtva nyugtázza, hogy a kutatásnak mára vége s kényesen lassú, akkurátus és kimért mozdulatokkal kezd neki az eszközei és a könyvek elpakolásának. Minden mozdulat rituális pontosságú és begyakorolt, ahogy a dolgoknak lennie kell. S mikor mindennel végzett és egy szép kis halomba a rendezve, a lánytól az asztal legtávolabbi részére elpakolt, csak akkor emeli rá hideg, érzelemmentes higany szín tekintetét.
A nyilvánvalóra irányuló kérdést figyelmenkívül is hagyja. Természetesen “itt van”, ha ők ketten összeértek a sík ezen közös a tér és időpontjában. Viszonozva a másik előbbi kutató tekintetét ő is felméri a lányt. A hajának változását, a szemének csillogását ami a legutóbb még a harag fűtötte téboly lángjától ragyott, most a szívbe markoló viszontlátás keserédes fényét tükrözi.
~ Bűntudat? Zavar? Megkönnyebbülés? ~ Egy pillanatra összeszűkülnek a fürkésző szemek.*
- Szia Nelira!
* Üdvözli hidegen, mély karcos hangján. *
- Bevallom a legutóbbi meleg fogadtatás után, nem számítottam arra, hogy hiányérzet az az érzés ami látásomra felötlik benned.
* Azért nem hagyja teljesen szó nélkül az elválás emlékét feledni. Közben fejét enyhén félrebillenti ahogy figyeli a másikat*
- Hogy vagy?
* Kérdezi könnyed stílusban érdeklődve, mintha nem rég nem épp rágyújtott volna egy házat. A haragnak vagy neheztelésnek a nyomát nem látni a sötételf vonásain. *
- Remélem azóta jobbra fordultak a dolgok körülötted.
* Csak finoman provokálja tovább a másikat. Arra valóban kíváncsi mi történt vele azóta és mi vezette ide, de azt is tudja mennyire meg tudja őrjíteni a lányt a kimért, tartózkodó és körülményes viselkedése. *
7030. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-03-01 22:42:18
Üzenet elküldve: 2024-03-01 22:42:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Veszedelmes Viszonyok//
*Rávirradt egy újabb ocsmány nap, amit anélkül kell eltöltenie, hogy valaki is foglalkozna vele. Csak ül a bérelt ágya szélén és a takaró gyűrődéseit figyeli, hogy milyen szép absztrakt forma képződött abból, ahogy kezeivel marizsgatta. Biztosan ki fogják vele fizettetni, mert ezt nincs az a forró vas, ami eltünteti. Abban a ráncosságban van benne egy egész hat óta tartó reményvesztettsége és bűntudata. Úgy szorította azt a szerencsétlen anyagdarabot, mintha azon ki lehetne tölteni egy egész életnyi dühöt. Sokkal nagyobb szerencséje van pedig a szövetnek, mint bárkinek, aki az útjába kerül, amikor éppen méregbe borul elméje. Nagyot sóhajt, majd még egyet. Idegesítően üresek a napjai, ezért kedve van beleordítani a párnájába, majd miután ezt meg is tette felpattan és tesz három kört a szobában. Olyan kínkeservesen szenved, hogy ha ezt látná valaki, biztosan azt gondolná róla, mint ő saját magáról: szánalmas. Éppen ezért miután leírta azt a pár karikát, a táskájáért nyúl, majd elindul az ajtó felé. Aztán megtorpan és visszamegy, hogy egy alkalmas tükröződésben megnézze fizimiskáját. Frusztrált és megtépázott a lelke, de legalább nagyon jól néz ki. Ó, ha Látná Tian, vajon tetszene neki az új haja, amit mérgében vágott kissé rövidebbre tulajdon tőrével? Ezt soha nem tudja meg, mert mivel eddig nem kapta őt el, az is lehet, hogy bennégett a házban. De nem, hiszen látta, ahogy hamar elillan a láng. Persze nem bízhat abban sem, amit a szemével észlel, mert az bizony szokott olyanokat is látni vélni, ami meg sem történik. Ismét nagy levegőt vesz, majd megrázza magát, végül úgy dönt, hogy nem gondolkodik tovább, tényleg útra kel. Megy és fizet még egy napot, hogy ugyan itt folytathassa tovább kínlódását egy hozzá nem méltó fogadóban. Csapódik mögötte az ajtó, ő pedig, mintha kicserélődött volna, egyenes tartással és ízlésesen ringó csípővel indul meg, egyenesen a pult felé. *
- Fizetnék Kedves még egy napot, és adhatnál hozzá egy finom bort is.
*Hajol a pultra, s rebegteti pilláit, mintha ma egész nap egy bájos hölgy lett volna, nem egy szerencsétlen. Szeretné egyszer elvarázsolni a csapost smaragd íriszeivel, de valamiért nem sikerül, így hát Először előkeres 9 aranyat, a kedvenc Jám boráért, majd eszébe jut, hogy a Szoba is rendezésre vár, így még 16-ot mellé tesz.
Egy kis bájcsevej után megfordul, de bár ne tette volna. Hirtelen minden, ami eddig volt körülötte eltűnik és csak egy pontot lát a kiüresedett világ közepén. Minden száraz és kórókkal teli, szinte érzi, ahogy a lábain felkúszik egy tüskés inda, ami odaszegezi egyenesen a padlóhoz fájdalmasan és erősen. Csak ahová fókuszál az tiszta és szép.
Hatalmasat nyel ijedtségében, az elkerülhetetlen eljött érte. Ó ha lenne annyi esze, hogy a másik által annyit rebesgetett kalmár szóból összerakta volna a képet, hogy az itt van. Vagy egyáltalán nem olyan hülye, mint amilyennek épp látszik, hanem minden sejtje és szívdobbanása direkt erre a helyre hozta, mert tudta, hogy ha valahol, akkor itt újra egymásra találhatnak?
A következő pillanatban döntésre jut, nem kell neki ez az élet, ha nem NiTian mellett végződik, s ha mérgében itt ontja ki vérét, akkor hát legyen. Bántotta őt, így hát meg is érdemelné. A félelem elpárolog végül, de barátságtalan pillangók járnak násztáncot a gyomrában, s lábai újra szabaddá válva elviszik afelé, aki az egész életét jelenti. Persze annyira nem ostoba, hogy ezt megossza a férfival.*
- Te itt vagy?
*A zöld szemek csillogva nézik végig a sötételf minden porcikáját, majd olyan puhán ereszkedik le mellé az ülőalkalmatosságra, hogy a levegő sem mozdul meg körülöttük. A kötésre téved a figyelme, de még nem szólal meg azzal kapcsolatban, hanem angyali mosollyal köszönti kedvesét, hátha azzal, hogy úgy tesz, mintha mi sem történt volna, semmissé is teszi az egészet.*
- Hiányoztál.
*Rávirradt egy újabb ocsmány nap, amit anélkül kell eltöltenie, hogy valaki is foglalkozna vele. Csak ül a bérelt ágya szélén és a takaró gyűrődéseit figyeli, hogy milyen szép absztrakt forma képződött abból, ahogy kezeivel marizsgatta. Biztosan ki fogják vele fizettetni, mert ezt nincs az a forró vas, ami eltünteti. Abban a ráncosságban van benne egy egész hat óta tartó reményvesztettsége és bűntudata. Úgy szorította azt a szerencsétlen anyagdarabot, mintha azon ki lehetne tölteni egy egész életnyi dühöt. Sokkal nagyobb szerencséje van pedig a szövetnek, mint bárkinek, aki az útjába kerül, amikor éppen méregbe borul elméje. Nagyot sóhajt, majd még egyet. Idegesítően üresek a napjai, ezért kedve van beleordítani a párnájába, majd miután ezt meg is tette felpattan és tesz három kört a szobában. Olyan kínkeservesen szenved, hogy ha ezt látná valaki, biztosan azt gondolná róla, mint ő saját magáról: szánalmas. Éppen ezért miután leírta azt a pár karikát, a táskájáért nyúl, majd elindul az ajtó felé. Aztán megtorpan és visszamegy, hogy egy alkalmas tükröződésben megnézze fizimiskáját. Frusztrált és megtépázott a lelke, de legalább nagyon jól néz ki. Ó, ha Látná Tian, vajon tetszene neki az új haja, amit mérgében vágott kissé rövidebbre tulajdon tőrével? Ezt soha nem tudja meg, mert mivel eddig nem kapta őt el, az is lehet, hogy bennégett a házban. De nem, hiszen látta, ahogy hamar elillan a láng. Persze nem bízhat abban sem, amit a szemével észlel, mert az bizony szokott olyanokat is látni vélni, ami meg sem történik. Ismét nagy levegőt vesz, majd megrázza magát, végül úgy dönt, hogy nem gondolkodik tovább, tényleg útra kel. Megy és fizet még egy napot, hogy ugyan itt folytathassa tovább kínlódását egy hozzá nem méltó fogadóban. Csapódik mögötte az ajtó, ő pedig, mintha kicserélődött volna, egyenes tartással és ízlésesen ringó csípővel indul meg, egyenesen a pult felé. *
- Fizetnék Kedves még egy napot, és adhatnál hozzá egy finom bort is.
*Hajol a pultra, s rebegteti pilláit, mintha ma egész nap egy bájos hölgy lett volna, nem egy szerencsétlen. Szeretné egyszer elvarázsolni a csapost smaragd íriszeivel, de valamiért nem sikerül, így hát Először előkeres 9 aranyat, a kedvenc Jám boráért, majd
eszébe jut, hogy a Szoba is rendezésre vár, így még 16-ot mellé tesz. Egy kis bájcsevej után megfordul, de bár ne tette volna. Hirtelen minden, ami eddig volt körülötte eltűnik és csak egy pontot lát a kiüresedett világ közepén. Minden száraz és kórókkal teli, szinte érzi, ahogy a lábain felkúszik egy tüskés inda, ami odaszegezi egyenesen a padlóhoz fájdalmasan és erősen. Csak ahová fókuszál az tiszta és szép.
Hatalmasat nyel ijedtségében, az elkerülhetetlen eljött érte. Ó ha lenne annyi esze, hogy a másik által annyit rebesgetett kalmár szóból összerakta volna a képet, hogy az itt van. Vagy egyáltalán nem olyan hülye, mint amilyennek épp látszik, hanem minden sejtje és szívdobbanása direkt erre a helyre hozta, mert tudta, hogy ha valahol, akkor itt újra egymásra találhatnak?
A következő pillanatban döntésre jut, nem kell neki ez az élet, ha nem NiTian mellett végződik, s ha mérgében itt ontja ki vérét, akkor hát legyen. Bántotta őt, így hát meg is érdemelné. A félelem elpárolog végül, de barátságtalan pillangók járnak násztáncot a gyomrában, s lábai újra szabaddá válva elviszik afelé, aki az egész életét jelenti. Persze annyira nem ostoba, hogy ezt megossza a férfival.*
- Te itt vagy?
*A zöld szemek csillogva nézik végig a sötételf minden porcikáját, majd olyan puhán ereszkedik le mellé az ülőalkalmatosságra, hogy a levegő sem mozdul meg körülöttük. A kötésre téved a figyelme, de még nem szólal meg azzal kapcsolatban, hanem angyali mosollyal köszönti kedvesét, hátha azzal, hogy úgy tesz, mintha mi sem történt volna, semmissé is teszi az egészet.*
- Hiányoztál.
7029. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-03-01 21:32:35
Üzenet elküldve: 2024-03-01 21:32:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Veszedelmes Viszonyok//
*Szórakozottan követi ujja a napló érdes lapjain tekergőző rúnák kecses vonalait, ahogy elgondolkodva próbálja megfejteni az alant taglalt rituálé következő lépéseit. Mellette egy pohár zöld Tea kihűlt maradványa árválkodik amit 4 aranyért rendelt még érkezésekor.
“A hatok vérében rejtező életenergiák egyesülése borítja majdan lángba a kristályszférákat óvó zárókövet átszakítva a…”
~Vére…életereje…testnedve? Hmm egyre érdekesebb vizekre evezünk~ Csak bal szemöldökének enyhe megemelkedése árulkodik belsejében lezajló párbeszédről, hogy próbál különböző értelmezéseket párosítani a csak látszatában sötételf nyelven íródott szöveghez.
A fogadó duruzsolását teljesen kizárva ül a már lassan megszokottá vált sarokasztalnál amit jótékony meleg fényben füröszt a mellette lévő ablakon beáramló napfény. Ha épp nem “dolgozik” valamin akkor is szeret csak úgy beülni ide és figyelni a fogadóban megforduló embereket. Elidőzni a társalgásba merült alakok gesztusain, az embereket körülölelő aura finom rezdülésein s tanulmányozva őket titkon betekintést nyerni kis magánvilágaikba. A fogadó barátságos hangulata, a nevében rejlő mágikus hatalom hordozta sugallat ellazítja a betérőket a nyugalom és biztonság érzésével telítve el őket. Az egész pszichológia valójában. Az emberi viselkedés alapvető elemeit kihasználva az ezen érzéseket felerősítő elemeket felhasználva. Barátságosan lobogó kandalló tűz, a poharak összekoccanásának a hangja, az étel illata a meleg ágy ígérete mind az otthon melegének illúzióját keltve készteti az embereket maradásra. És hát hol nyílna meg az ember legjobban mint otthon?
Ám ezúttal figyelmét teljesen az előtte heverő lapoknak és a naplójába másolt szövegnek szenteli. A fordítási kísérleteit bonyolítja, hogy a szöveg írója gyakran váltogatja a sötételf nyelv különböző dialektusait, a Nagy Háborúk előtti és utáni időszakból használt szavakkal és kever bele elf és más fajok nyelveimben használt szimbolikát. Így gyakran a szavaknak ámbár van értelme saját nyelvén a mögöttes jelentéstartalom viszont egy másik faj történelméből származván elveszik. Ezért gyakran van előtte több nyelvi és vagy történelem könyv is nyitva, ahogy ma is, hogy segítse a szöveg értelmezését. Az Eredarokról szóló kutatások enyhén szólva sem könnyen fellelhetőek, ha egyáltalán a nyilvánosság számára hozzáférhetőek s azok sem kevéssé enigmatikusak vagy egyenesen légből kapott zagyvaságok amelyet néhány megbomlott elme bizonyos bódító szerek hatása alatt álmodott lapokra. Nafyrra beszámolójának autenticitása megkérdőjelezheten, hisz számos feljegyzést talált családja könyvtárában a száműzött pária “szégyenteljes” kísérleteiről, de ez nem teszi könnyebben érthetővé a mondandóját. Olybá tűnik ,mintha valaki úgy próbálná lejegyezni a gondolatait, hogy tisztában van azzal mit akar kifejezni mégis képtelen ezt egy nyelvi környezet szabályai közé illeszteni, mintha idegen lenne számára a nyelv és csak felületes ismeretek alapján rakosgatna egymás után szavakat.
A mostani esetben is. Teljesen elfogadható lehet a vér és a testnedv is, mint életerőt szimbolizáló és vagy azzal telített médium és tökéletesen alkalmas csatornaként szolgálni bármilyen mágiához. Sóhajtva dörgöli meg orrnyergét ahogy fáradt tekintettel tovább fürkészi a szöveg mellé rajzolt rúnasorok finoman ívelt görbéit. A mozdulat hatására enyhe fájdalom hasít friss fehér kötéssel átkötött alkarjába. Hiába a kötést átitató kenőcs kellemes hűvössége a szerzett égési még mindig kellemetlenül lassan gyógyul.
Nos, nem sokan mondhatják el magukról, hogy rájuk gyújtanak egy házat és apró sérülésekkel megúszva kisétálnak belőle, szerencsés hogy ennyivel megúszta. A felidézett emlék hatására eszébe jut annak szertelen okozója, Nelira. A jelenleg szökésben lévő kis teszt alanya kinek személyisége meglehetősen szeszélyes és nem kevéssé ön- és közveszélyes. Ám a háztűz okozta sérülés az ő felelőssége. Túl messzire ment ahogy a lány határait kereste és nem számolt azzal, hogy hirtelen haragú viselkedése ilyen szélsőségesen meggondolatlan tettekre is sarkalhatja. Ha legközelebb előkerül, mert bizony előfog akkor erre is jobban figyel majd. Talán sikerül replikálni az esetet ezúttal a haragjának irányított szításával és terelgetésével? Vajon megtenné e ezt egy idegennel is? Finoman megrázza fejét.
~ Elkalandoztál…~ Korhollja magát, ahogy figyelmét újfent a naplónak szenteli…*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2024.03.05 11:28:34, a következő indokkal:
Játéktéri jelölések pótolva.
*Szórakozottan követi ujja a napló érdes lapjain tekergőző rúnák kecses vonalait, ahogy elgondolkodva próbálja megfejteni az alant taglalt rituálé következő lépéseit. Mellette egy pohár zöld Tea kihűlt maradványa árválkodik amit 4 aranyért rendelt még érkezésekor.
“A hatok vérében rejtező életenergiák egyesülése borítja majdan lángba a kristályszférákat óvó zárókövet átszakítva a…”
~Vére…életereje…testnedve? Hmm egyre érdekesebb vizekre evezünk~ Csak bal szemöldökének enyhe megemelkedése árulkodik belsejében lezajló párbeszédről, hogy próbál különböző értelmezéseket párosítani a csak látszatában sötételf nyelven íródott szöveghez.
A fogadó duruzsolását teljesen kizárva ül a már lassan megszokottá vált sarokasztalnál amit jótékony meleg fényben füröszt a mellette lévő ablakon beáramló napfény. Ha épp nem “dolgozik” valamin akkor is szeret csak úgy beülni ide és figyelni a fogadóban megforduló embereket. Elidőzni a társalgásba merült alakok gesztusain, az embereket körülölelő aura finom rezdülésein s tanulmányozva őket titkon betekintést nyerni kis magánvilágaikba. A fogadó barátságos hangulata, a nevében rejlő mágikus hatalom hordozta sugallat ellazítja a betérőket a nyugalom és biztonság érzésével telítve el őket. Az egész pszichológia valójában. Az emberi viselkedés alapvető elemeit kihasználva az ezen érzéseket felerősítő elemeket felhasználva. Barátságosan lobogó kandalló tűz, a poharak összekoccanásának a hangja, az étel illata a meleg ágy ígérete mind az otthon melegének illúzióját keltve készteti az embereket maradásra. És hát hol nyílna meg az ember legjobban mint otthon?
Ám ezúttal figyelmét teljesen az előtte heverő lapoknak és a naplójába másolt szövegnek szenteli. A fordítási kísérleteit bonyolítja, hogy a szöveg írója gyakran váltogatja a sötételf nyelv különböző dialektusait, a Nagy Háborúk előtti és utáni időszakból használt szavakkal és kever bele elf és más fajok nyelveimben használt szimbolikát. Így gyakran a szavaknak ámbár van értelme saját nyelvén a mögöttes jelentéstartalom viszont egy másik faj történelméből származván elveszik. Ezért gyakran van előtte több nyelvi és vagy történelem könyv is nyitva, ahogy ma is, hogy segítse a szöveg értelmezését. Az Eredarokról szóló kutatások enyhén szólva sem könnyen fellelhetőek, ha egyáltalán a nyilvánosság számára hozzáférhetőek s azok sem kevéssé enigmatikusak vagy egyenesen légből kapott zagyvaságok amelyet néhány megbomlott elme bizonyos bódító szerek hatása alatt álmodott lapokra. Nafyrra beszámolójának autenticitása megkérdőjelezheten, hisz számos feljegyzést talált családja könyvtárában a száműzött pária “szégyenteljes” kísérleteiről, de ez nem teszi könnyebben érthetővé a mondandóját. Olybá tűnik ,mintha valaki úgy próbálná lejegyezni a gondolatait, hogy tisztában van azzal mit akar kifejezni mégis képtelen ezt egy nyelvi környezet szabályai közé illeszteni, mintha idegen lenne számára a nyelv és csak felületes ismeretek alapján rakosgatna egymás után szavakat.
A mostani esetben is. Teljesen elfogadható lehet a vér és a testnedv is, mint életerőt szimbolizáló és vagy azzal telített médium és tökéletesen alkalmas csatornaként szolgálni bármilyen mágiához. Sóhajtva dörgöli meg orrnyergét ahogy fáradt tekintettel tovább fürkészi a szöveg mellé rajzolt rúnasorok finoman ívelt görbéit. A mozdulat hatására enyhe fájdalom hasít friss fehér kötéssel átkötött alkarjába. Hiába a kötést átitató kenőcs kellemes hűvössége a szerzett égési még mindig kellemetlenül lassan gyógyul.
Nos, nem sokan mondhatják el magukról, hogy rájuk gyújtanak egy házat és apró sérülésekkel megúszva kisétálnak belőle, szerencsés hogy ennyivel megúszta. A felidézett emlék hatására eszébe jut annak szertelen okozója, Nelira. A jelenleg szökésben lévő kis teszt alanya kinek személyisége meglehetősen szeszélyes és nem kevéssé ön- és közveszélyes. Ám a háztűz okozta sérülés az ő felelőssége. Túl messzire ment ahogy a lány határait kereste és nem számolt azzal, hogy hirtelen haragú viselkedése ilyen szélsőségesen meggondolatlan tettekre is sarkalhatja. Ha legközelebb előkerül, mert bizony előfog akkor erre is jobban figyel majd. Talán sikerül replikálni az esetet ezúttal a haragjának irányított szításával és terelgetésével? Vajon megtenné e ezt egy idegennel is? Finoman megrázza fejét.
~ Elkalandoztál…~ Korhollja magát, ahogy figyelmét újfent a naplónak szenteli…*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2024.03.05 11:28:34, a következő indokkal:
Játéktéri jelölések pótolva.
7028. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-28 11:51:44
Üzenet elküldve: 2024-02-28 11:51:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Bújócska - Zárás //
* Az étele mellé jól jönne egy hideg ital is, de mivel még csak most kelt inkább lemond róla. Jó étvággyal falatozgat. Olyan kellemes az idő, hogy még az ablakok is tárva nyitva vannak. Tökéletes nap indulhat egy tökéletes az edzésre. Ahogy éppen falatozik, megkérdezi, a pultnál lévő embert, hogy merre kell menni a kaszárnya felé. Beszél az orknak néhány utcáról, néhány kereszteződésről. Az ork csak vakarja a fejét, mivel nagyon kevés információt jegyez meg a mondottakból. Számára váratlanul érkezik egy puszi az arcára, míg a fogadóssal beszél. Most már végképp elvesztette a fonalat. Azt se tudja merre áll a feje. Azt mondjuk sikerül kibogoznia abból, amit tudott értelmezni, hogy Nelira bizony nem fog vele tartani. Nem mintha nem számított volna ilyen kimenetelre, de azért nem a legjobb érzés. Bólintással jelzi felé, hogy megérti, majd integet neki. Amint újra kettesben vannak a pultossal, összenéznek egy percig, csendben. Befejezi az ételét, olybá tűnik sok volt ez így reggelinek. Az ork leül az egyik sarokban lévő fotel egyikébe, pontosabban, amelyikbe belefér. Amint elfoglalta kényelmesen a fotelt, egy kicsit megpihen rajta. Pár órával később jön csak rá, hogy elbóbiskolt. Nem is vesztegeti tovább drága idejét, feláll, majd az ajtó felé indul. Teljesen elment a kedve a kaszárnyától, inkább sétálni szeretne, hogy merre vezet az útja, azt még ő maga sem tudja. *
* Az étele mellé jól jönne egy hideg ital is, de mivel még csak most kelt inkább lemond róla. Jó étvággyal falatozgat. Olyan kellemes az idő, hogy még az ablakok is tárva nyitva vannak. Tökéletes nap indulhat egy tökéletes az edzésre. Ahogy éppen falatozik, megkérdezi, a pultnál lévő embert, hogy merre kell menni a kaszárnya felé. Beszél az orknak néhány utcáról, néhány kereszteződésről. Az ork csak vakarja a fejét, mivel nagyon kevés információt jegyez meg a mondottakból. Számára váratlanul érkezik egy puszi az arcára, míg a fogadóssal beszél. Most már végképp elvesztette a fonalat. Azt se tudja merre áll a feje. Azt mondjuk sikerül kibogoznia abból, amit tudott értelmezni, hogy Nelira bizony nem fog vele tartani. Nem mintha nem számított volna ilyen kimenetelre, de azért nem a legjobb érzés. Bólintással jelzi felé, hogy megérti, majd integet neki. Amint újra kettesben vannak a pultossal, összenéznek egy percig, csendben. Befejezi az ételét, olybá tűnik sok volt ez így reggelinek. Az ork leül az egyik sarokban lévő fotel egyikébe, pontosabban, amelyikbe belefér. Amint elfoglalta kényelmesen a fotelt, egy kicsit megpihen rajta. Pár órával később jön csak rá, hogy elbóbiskolt. Nem is vesztegeti tovább drága idejét, feláll, majd az ajtó felé indul. Teljesen elment a kedve a kaszárnyától, inkább sétálni szeretne, hogy merre vezet az útja, azt még ő maga sem tudja. *
7027. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-27 18:33:58
Üzenet elküldve: 2024-02-27 18:33:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Bújócska - Zárás //
*Nem bánja annyira, hogy Cagon nem vele egy szobában alszik, de csak azért nem, mert van olyan részeg már, hogy igazán fel se fogja, hogy melyik szobába megy be. Tökéletes préda lenne most bárki számára, de szerencsére van valaki, aki védelmezi és még a szóbeszédtől is távol tartja azzal, hogy nem egy ágyban töltik az éjjelt.*
- Jó éjt neked és köszönöm, hogy nem akartál, de mégis vigyáztál rám.
*Mondja búcsúzóul, majd birtokba veszi szobáját és az ágyat is, miután megszabadul ruháitól.
Az este egyik fele nyugodtan telik, ilyen alkoholmámorosan nem nehéz elaludni, de amikor már hajnalodik, s ő is valamelyest kipihente magát, elkezdi gyötörni a fejfájás és a bűntudat. Rég töltött egyedül estét és régen volt ideje gondolkodni. Már megint nagy butaságot csinált. Talán vissza kéne mennie és bocsánatot kérnie, hátha kedvese szereti őt mégis annyira, hogy ne akarja meglincselni a kis tüzeskedésért.
Kissé elgyötörten ébred és lassan teszi magát rendbe, azon mélázva, hogy házhoz menjen-e a halálért, vagy inkább várja meg valahol.
Elég sokat tűnődik, de végül amellett dönt, hogy egyedül akar lenni és józan döntéseket hozni, minden befolyástól és haragtól mentesen. Talán meditálnia kéne, vagy vásárolni... az mégiscsak a kedvenc elfoglaltsága. Nem érzi magát kellően erősnek ma ahhoz, hogy gyakoroljon valami olyan harcot, amihez még érzéke sincs.
Lemegy a fogadótérbe és meglátja barátját. Ma még mindig annak tartja, de Neli nem az, akit csak úgy le lehet ültetni. Ha elkapja a gondolat, akkor, mint a szélvész úgy indul meg felé. És ő a piacteret akarja éppen. Reggelizhetne is, de nem teszi meg.
Sebes léptekkel vágódik be az ork mellé, hogy egy vigyor kíséretében egy hatalmas puszit nyomjon annak arcára, - persze akkor, ha hagyja - mindezzel megköszönve neki az egész estét.*
- Nem tartok ma veled, bocsáss meg, nekem mennem kell, de bízhatsz benne, hogy még találkozunk. Hidd el, én meg tudlak találni.
*Nevet rá, és azzal a lendülettel már tova is tűnik, mintha sosem lett volna itt, s csak egy buta kis részeg álom lett volna.*
*Nem bánja annyira, hogy Cagon nem vele egy szobában alszik, de csak azért nem, mert van olyan részeg már, hogy igazán fel se fogja, hogy melyik szobába megy be. Tökéletes préda lenne most bárki számára, de szerencsére van valaki, aki védelmezi és még a szóbeszédtől is távol tartja azzal, hogy nem egy ágyban töltik az éjjelt.*
- Jó éjt neked és köszönöm, hogy nem akartál, de mégis vigyáztál rám.
*Mondja búcsúzóul, majd birtokba veszi szobáját és az ágyat is, miután megszabadul ruháitól.
Az este egyik fele nyugodtan telik, ilyen alkoholmámorosan nem nehéz elaludni, de amikor már hajnalodik, s ő is valamelyest kipihente magát, elkezdi gyötörni a fejfájás és a bűntudat. Rég töltött egyedül estét és régen volt ideje gondolkodni. Már megint nagy butaságot csinált. Talán vissza kéne mennie és bocsánatot kérnie, hátha kedvese szereti őt mégis annyira, hogy ne akarja meglincselni a kis tüzeskedésért.
Kissé elgyötörten ébred és lassan teszi magát rendbe, azon mélázva, hogy házhoz menjen-e a halálért, vagy inkább várja meg valahol.
Elég sokat tűnődik, de végül amellett dönt, hogy egyedül akar lenni és józan döntéseket hozni, minden befolyástól és haragtól mentesen. Talán meditálnia kéne, vagy vásárolni... az mégiscsak a kedvenc elfoglaltsága. Nem érzi magát kellően erősnek ma ahhoz, hogy gyakoroljon valami olyan harcot, amihez még érzéke sincs.
Lemegy a fogadótérbe és meglátja barátját. Ma még mindig annak tartja, de Neli nem az, akit csak úgy le lehet ültetni. Ha elkapja a gondolat, akkor, mint a szélvész úgy indul meg felé. És ő a piacteret akarja éppen. Reggelizhetne is, de nem teszi meg.
Sebes léptekkel vágódik be az ork mellé, hogy egy vigyor kíséretében egy hatalmas puszit nyomjon annak arcára, - persze akkor, ha hagyja - mindezzel megköszönve neki az egész estét.*
- Nem tartok ma veled, bocsáss meg, nekem mennem kell, de bízhatsz benne, hogy még találkozunk. Hidd el, én meg tudlak találni.
*Nevet rá, és azzal a lendülettel már tova is tűnik, mintha sosem lett volna itt, s csak egy buta kis részeg álom lett volna.*
7026. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-27 12:45:32
Üzenet elküldve: 2024-02-27 12:45:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Bújócska //
* Kezd rajta is látszódni már az iszákosság, így inkább próbálja türtőztetni magát, minthogy olyat csináljon, amit megbán holnapra. Pusztán bólintással nyugtázza a baráti kinevezést, koccintana, de már megitta, nem mintha nem próbálta, megfogta poharát, de még félúton rájött, hogy az üres, így marad csak a bólintás. Ugyan elképzelni sem tudják egymás fájdalmát, ezzel szemben mégis megértik egymást és álláspontjuk nem változik, szinte egy húron pendülnek. Együtt nevetnek kaszárnyán, míg nem ásít a másik, tényleg késő van már, a fogadóson is látszik, hogy amint itt a váltása egyből elalszik. Kicsit megnyugszik mikor megerősíti, hogy ez csak egy emberi mondás. *
- Ja, jó! Ezek az emberek és a közmondásuk.
* Ezt már halkabban mondva fejét jobbra balra mozgatva, itt lezártnak tekinti ezt a témát. Nelira után ő is felpattan a székéből és már nyúlna a kabátjáért mikor nem találja, kisebb szívroham után rájön, hogy nem is vette le, talán ezért nem fázik ilyen későn. Odalép a pulthoz, ugyan eljátszott a gondolattal, ami az egy szobát illeti, de még az kéne, hogy józanul ott találja maga mellett az orkot, így inkább megelőzi a bajt mintsem beleszaladjon. A fogadós elé áll, köztük is van majd két, háromfejnyi különbség. *
- Egy Szoba lesz, de elférjek ám az ágyban (15 arany, mintha olcsóbb lenne a pofája miatt).
* Ö ezt ugyan már nem veszi tudomásul, csak elveszi a kulcsot, amit nekiadtak és megindul Nelira mögött az emeletre, ahol is jó éjszakát kíván neki és bemegy saját szobájába. Végre leveheti ezt a göncöt, nem azért mert nem kényelmes, inkább mert pucérnak lenni még kényelmesebb. Ajtót bezárja, és már úgy alszik az ágyban, mint a bunda.
Az ébredést követően kinyújtóztatja végtagjait, néhány ropogás, de azon kívül semmi problémája. Kivánszorog az ágyából, felöltözik, szerencsére az ágy is kibírta az estét. Lemegy a fogadó térbe, s visszaadja a kulcsot a pultosnak. Kíváncsi Nelirára, hogy vajon már rég lelépett vagy még alszik. Egyelőre csak kikér egy kis reggelit magának, pontosabban egy Sült vadkanpecsenye wegtoreni paprikával, még nem próbálta (15arany), és azzal leül az egyik asztalhoz békésen eszegetni. *
* Kezd rajta is látszódni már az iszákosság, így inkább próbálja türtőztetni magát, minthogy olyat csináljon, amit megbán holnapra. Pusztán bólintással nyugtázza a baráti kinevezést, koccintana, de már megitta, nem mintha nem próbálta, megfogta poharát, de még félúton rájött, hogy az üres, így marad csak a bólintás. Ugyan elképzelni sem tudják egymás fájdalmát, ezzel szemben mégis megértik egymást és álláspontjuk nem változik, szinte egy húron pendülnek. Együtt nevetnek kaszárnyán, míg nem ásít a másik, tényleg késő van már, a fogadóson is látszik, hogy amint itt a váltása egyből elalszik. Kicsit megnyugszik mikor megerősíti, hogy ez csak egy emberi mondás. *
- Ja, jó! Ezek az emberek és a közmondásuk.
* Ezt már halkabban mondva fejét jobbra balra mozgatva, itt lezártnak tekinti ezt a témát. Nelira után ő is felpattan a székéből és már nyúlna a kabátjáért mikor nem találja, kisebb szívroham után rájön, hogy nem is vette le, talán ezért nem fázik ilyen későn. Odalép a pulthoz, ugyan eljátszott a gondolattal, ami az egy szobát illeti, de még az kéne, hogy józanul ott találja maga mellett az orkot, így inkább megelőzi a bajt mintsem beleszaladjon. A fogadós elé áll, köztük is van majd két, háromfejnyi különbség. *
- Egy Szoba lesz, de elférjek ám az ágyban (15 arany, mintha olcsóbb lenne a pofája miatt)
.* Ö ezt ugyan már nem veszi tudomásul, csak elveszi a kulcsot, amit nekiadtak és megindul Nelira mögött az emeletre, ahol is jó éjszakát kíván neki és bemegy saját szobájába. Végre leveheti ezt a göncöt, nem azért mert nem kényelmes, inkább mert pucérnak lenni még kényelmesebb. Ajtót bezárja, és már úgy alszik az ágyban, mint a bunda.
Az ébredést követően kinyújtóztatja végtagjait, néhány ropogás, de azon kívül semmi problémája. Kivánszorog az ágyából, felöltözik, szerencsére az ágy is kibírta az estét. Lemegy a fogadó térbe, s visszaadja a kulcsot a pultosnak. Kíváncsi Nelirára, hogy vajon már rég lelépett vagy még alszik. Egyelőre csak kikér egy kis reggelit magának, pontosabban egy Sült vadkanpecsenye wegtoreni paprikával, még nem próbálta (15arany)
, és azzal leül az egyik asztalhoz békésen eszegetni. *
7025. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-27 10:49:43
Üzenet elküldve: 2024-02-27 10:49:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bújócska//
*Őt nem zaklatja, hogy Cagon-ra terelődött a téma, hiszen egészen kíváncsivá tette ez az előélet. A fájdalmat sajnos jól ismeri. Na de semmi nem jobb annál, minthogyha valami érzékenyen érinti, akkor azt elterelje más vizekre és ne kelljen rajta csámcsogni. Senkinek nem a kedvenc témája az, hogy milyen válogatott módon bántották gyermekként, de valahol azért jó volt róla szót ejteni. Viszont épp elég. Most mar az orkra figyel, neki ez pont így a jó, de úgy érzi, hogy a válasszal már a férfi is terelné a témát, így csak felnevet és hagyja veszni.*
- De. A neved tudom, de hogy hogyan szólíthatlak azt nem. Így viszont már minden tiszta Cagon, barátom. *Amit nemrég hiányolt, azt most megkapta és ez elég megerősítés neki, hogy ne hisztizzen ezért, mert ő a barátjává fogadott valakit, aki ezt nem viszonozza. Mondhatni ez a nap legjobb része és érzése. Nem sűrűn hall ilyesmit, na meg el sem rettent tőle a vallomása után. De az is lehet, hogy mint sokan mások, egyszerűen csak nem hiszik el a szösziről, hogy veszélyes a közelében lenni. De leginkább megbántani az.*
- Gyönyörűen néznénk ott ki ketten.* Nevet a másikkal együtt, majd ásít egy nagyot. Ideje lesz nyugovóra térni. A következő kérdésre viszont egy pár pillanatra el is felejti, hogy mennyire fáradt és kacagásba tör ki, sokkal hangosabba, mint az előbb. Sosem gondolta volna, hogy ezt a mondatot így félre lehet érteni *
- Jaj, dehogy! Ezt akkor mondják... *Közben nem tudja abbahagyni a nevetést.*... Amikor valaki gyorsan megiszik nagyobb mennyiséget. Én meg itt ezzel vacakolok. *Issza meg végül ő is a maradék Jám bort.*
- Na kérjünk szobát, aztán aludjunk egy nagyot. Reggel meglátjuk józanul milyen a világ. Talán egy fokkal jobb lesz minden.
* A pulthoz igyekszik, hogy kifizesse a 16 aranyat, ami a Szoba ára. Azzal elindul a szoba irányába és nézi újdonsült barátját, hogy követi-e. Az sem érdekli, ha egy ágyban alszanak, csak végre térjen nyugovóra. Bármennyire nem akarja a reggelt, túl részeg már az ébrenléthez.*
*Őt nem zaklatja, hogy Cagon-ra terelődött a téma, hiszen egészen kíváncsivá tette ez az előélet. A fájdalmat sajnos jól ismeri. Na de semmi nem jobb annál, minthogyha valami érzékenyen érinti, akkor azt elterelje más vizekre és ne kelljen rajta csámcsogni. Senkinek nem a kedvenc témája az, hogy milyen válogatott módon bántották gyermekként, de valahol azért jó volt róla szót ejteni. Viszont épp elég. Most mar az orkra figyel, neki ez pont így a jó, de úgy érzi, hogy a válasszal már a férfi is terelné a témát, így csak felnevet és hagyja veszni.*
- De. A neved tudom, de hogy hogyan szólíthatlak azt nem. Így viszont már minden tiszta Cagon, barátom. *Amit nemrég hiányolt, azt most megkapta és ez elég megerősítés neki, hogy ne hisztizzen ezért, mert ő a barátjává fogadott valakit, aki ezt nem viszonozza. Mondhatni ez a nap legjobb része és érzése. Nem sűrűn hall ilyesmit, na meg el sem rettent tőle a vallomása után. De az is lehet, hogy mint sokan mások, egyszerűen csak nem hiszik el a szösziről, hogy veszélyes a közelében lenni. De leginkább megbántani az.*
- Gyönyörűen néznénk ott ki ketten.* Nevet a másikkal együtt, majd ásít egy nagyot. Ideje lesz nyugovóra térni. A következő kérdésre viszont egy pár pillanatra el is felejti, hogy mennyire fáradt és kacagásba tör ki, sokkal hangosabba, mint az előbb. Sosem gondolta volna, hogy ezt a mondatot így félre lehet érteni *
- Jaj, dehogy! Ezt akkor mondják... *Közben nem tudja abbahagyni a nevetést.*... Amikor valaki gyorsan megiszik nagyobb mennyiséget. Én meg itt ezzel vacakolok. *Issza meg végül ő is a maradék Jám bort.*
- Na kérjünk szobát, aztán aludjunk egy nagyot. Reggel meglátjuk józanul milyen a világ. Talán egy fokkal jobb lesz minden.
* A pulthoz igyekszik, hogy kifizesse a 16 aranyat, ami a Szoba ára.
Azzal elindul a szoba irányába és nézi újdonsült barátját, hogy követi-e. Az sem érdekli, ha egy ágyban alszanak, csak végre térjen nyugovóra. Bármennyire nem akarja a reggelt, túl részeg már az ébrenléthez.*
7024. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-26 20:17:23
Üzenet elküldve: 2024-02-26 20:17:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Bújócska //
* Mélyebben elgondolkodva, talán nem a legjobb ötlete, hogy múltjáról beszél, hiszen nem róla beszéltek eddig, hanem a szőkeségről. Nem akarta magára váltani a témát, ez csak, közbejött. Talán nem fog ártani neki, csak nem hallja vissza az egész városból a múltja történetét, annyira azért bízik benne. Nelira közben a gyűrűjét szemeli. Talán még a szemei is megcsillanni látszódnak mikor az ork odanyújtja neki a kezét, hogy az közelebbről megnézhesse. *
- Remélem minden rendben. Amíg nem kezdenek olyan kísérletekbe, amikbe én, addig bajuk nem lehet! * Kicsit kacag * Ó, nem mutatkoztam volna be? * Vakarja a fejét, majd kiegyenesedik* Az én nevem Targhed Cagon, a barátaimnak csak simán Cagon, szóval neked csak Cagon.
* Ha ki kéne emelnie, akkor kiemeli, és ezzel alátámasztja, hogy már hivatalosan is barátja, biztos, ami biztos. Reméli ő is komolyan gondolta mikor előbb említette őt, mint barátja. Azt nem teszi még hozzá, hogyha kellene segítség, nyugodtan írjon neki. Azt gondolja az alap. Még nem tudja a szőkeség, de nagy dolgokra hivatott, és majd ő is szeretné kihasználni egy kicsit, úgy, mint ahogyan azt most Nelira tette, talán egy kicsivel finomabban. *
- Akkor jó párost alkotnánk, engem kirúgnának téged meg kinevetnének.
* Saját mondatán nevetni támad kedve, talán azért mert igaz, vagy, mert teljesen abszurd. De bólint arra, hogy majd reggel átgondolja, maximum nemet mond, de az még nem a világvége. Az más kérdés, ha ezzel kicsit megbántaná, de kiheverné előbb utóbb, (másnapra). Nyújtózkodni támad kedve, kezeit feje felé emeli és összekulcsolja, majd jobbra balra mozgatja ezzel még halkan kiropogtatva néhány ízületet. Ekkor érkezik egy mondat, ami azért kizökkenti a lelki békéjéből. *
- Huzatom? Büdös vagyok?
* Felemeli egyik szemöldökét és kérdő pillantásokkal nézi Nelirát. Talán ez is egy olyan mondat, ami az embereknél normális, csak buta fejével nem érti ennek jelentését. Nem is csoda, ha félreértette volna. Azért megszaglássza magát, hogy utánajárjon ezen állításnak, ha mégis ezt jelentené. *
* Mélyebben elgondolkodva, talán nem a legjobb ötlete, hogy múltjáról beszél, hiszen nem róla beszéltek eddig, hanem a szőkeségről. Nem akarta magára váltani a témát, ez csak, közbejött. Talán nem fog ártani neki, csak nem hallja vissza az egész városból a múltja történetét, annyira azért bízik benne. Nelira közben a gyűrűjét szemeli. Talán még a szemei is megcsillanni látszódnak mikor az ork odanyújtja neki a kezét, hogy az közelebbről megnézhesse. *
- Remélem minden rendben. Amíg nem kezdenek olyan kísérletekbe, amikbe én, addig bajuk nem lehet! * Kicsit kacag * Ó, nem mutatkoztam volna be? * Vakarja a fejét, majd kiegyenesedik* Az én nevem Targhed Cagon, a barátaimnak csak simán Cagon, szóval neked csak Cagon.
* Ha ki kéne emelnie, akkor kiemeli, és ezzel alátámasztja, hogy már hivatalosan is barátja, biztos, ami biztos. Reméli ő is komolyan gondolta mikor előbb említette őt, mint barátja. Azt nem teszi még hozzá, hogyha kellene segítség, nyugodtan írjon neki. Azt gondolja az alap. Még nem tudja a szőkeség, de nagy dolgokra hivatott, és majd ő is szeretné kihasználni egy kicsit, úgy, mint ahogyan azt most Nelira tette, talán egy kicsivel finomabban. *
- Akkor jó párost alkotnánk, engem kirúgnának téged meg kinevetnének.
* Saját mondatán nevetni támad kedve, talán azért mert igaz, vagy, mert teljesen abszurd. De bólint arra, hogy majd reggel átgondolja, maximum nemet mond, de az még nem a világvége. Az más kérdés, ha ezzel kicsit megbántaná, de kiheverné előbb utóbb, (másnapra). Nyújtózkodni támad kedve, kezeit feje felé emeli és összekulcsolja, majd jobbra balra mozgatja ezzel még halkan kiropogtatva néhány ízületet. Ekkor érkezik egy mondat, ami azért kizökkenti a lelki békéjéből. *
- Huzatom? Büdös vagyok?
* Felemeli egyik szemöldökét és kérdő pillantásokkal nézi Nelirát. Talán ez is egy olyan mondat, ami az embereknél normális, csak buta fejével nem érti ennek jelentését. Nem is csoda, ha félreértette volna. Azért megszaglássza magát, hogy utánajárjon ezen állításnak, ha mégis ezt jelentené. *
7023. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-26 18:31:34
Üzenet elküldve: 2024-02-26 18:31:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Bújócska //
*Talán nem ezen kéne elgondolkodnia éppen, de bevillan neki, hogy milyen is lenne egy saját rabszolga. Vajon képes lenne rá? Neli nem az a kifejezetten jó lelkű nőszemély, aki mindennaposan bűntudattal küzd, ha nem jótékonykodhat, de talán ez még neki sem menne. El is veti az ötletet, majd próbálja visszaerőltetni magára az empátiát, amit időről-időre elveszít. Ez nem a másik hibája, hanem ő egyszerűen ilyen. Persze, amikor újra felveszi a fonalat, akkor még mindig barátnak érzi az orkot.*
- Húha. Ez sem semmi történet, de végül jól jártál. És ez a lényeg. Örülök, mert különben nem lennél most itt velem *Milyen önző gondolat. Biztos örül annak is, hogy így már nem éri bántódás a férfit, de nem ez jutott először eszébe.
Ha engedi a másik, megérinti a gyűrűt, nagyon különleges darab az biztos, szinte csodálja a kidolgozottságát. * - Ez nagyon szép. Most velük mi van? *Emeli smaragdjait a gyűrűről asztaltársáéra.*
- Nem válaszoltál még, hogy hogyan szólítsalak. Mondjuk órákkal ezelőtt kérdeztem. *Vigyorodik el, hogy kicsit oldja a hangulatot, mert cseppet sem kellemes témát választottak. Még mindig lopva az ékszert nézi, mindig is szeretett volna egy családi ereklyét, na meg normális családot.*
-Azt nem tudom, hogy nekem való-e a kaszárnya. Kiröhögnének, vagy be sem engednének, nézz már rám. Na de rendben, reggel meglátjuk, talán elkísérlek.
*Bólogat, mert most úgy érzi szívesen vele tartana, de amint józan lesz kitudja mire adja fejét inkább? A gőzt valóban jó lenne kiereszteni, de annyi módon próbálkozott már, mégsem sikerült soha. Miért pont a holnapi napon sikerülne?*
- Hú, neked aztán van huzatod. Igen, azt hiszem el kéne tenni magunkat.
*Nem örül a kijelentésnek, mert bármeddig ücsörögne még itt. De az alvás fontosságát nem szabad elfelejteni. Csak épp nem akarja, hogy reggel felébredjen józanul és újraélje a félelmeket, amit a pia elűzött belőle. Még nézegeti egy kicsit a poharát, ő nem húzza le, de talán még egy kis türelme van a másiknak.*
*Talán nem ezen kéne elgondolkodnia éppen, de bevillan neki, hogy milyen is lenne egy saját rabszolga. Vajon képes lenne rá? Neli nem az a kifejezetten jó lelkű nőszemély, aki mindennaposan bűntudattal küzd, ha nem jótékonykodhat, de talán ez még neki sem menne. El is veti az ötletet, majd próbálja visszaerőltetni magára az empátiát, amit időről-időre elveszít. Ez nem a másik hibája, hanem ő egyszerűen ilyen. Persze, amikor újra felveszi a fonalat, akkor még mindig barátnak érzi az orkot.*
- Húha. Ez sem semmi történet, de végül jól jártál. És ez a lényeg. Örülök, mert különben nem lennél most itt velem *Milyen önző gondolat. Biztos örül annak is, hogy így már nem éri bántódás a férfit, de nem ez jutott először eszébe.
Ha engedi a másik, megérinti a gyűrűt, nagyon különleges darab az biztos, szinte csodálja a kidolgozottságát. * - Ez nagyon szép. Most velük mi van? *Emeli smaragdjait a gyűrűről asztaltársáéra.*
- Nem válaszoltál még, hogy hogyan szólítsalak. Mondjuk órákkal ezelőtt kérdeztem. *Vigyorodik el, hogy kicsit oldja a hangulatot, mert cseppet sem kellemes témát választottak. Még mindig lopva az ékszert nézi, mindig is szeretett volna egy családi ereklyét, na meg normális családot.*
-Azt nem tudom, hogy nekem való-e a kaszárnya. Kiröhögnének, vagy be sem engednének, nézz már rám. Na de rendben, reggel meglátjuk, talán elkísérlek.
*Bólogat, mert most úgy érzi szívesen vele tartana, de amint józan lesz kitudja mire adja fejét inkább? A gőzt valóban jó lenne kiereszteni, de annyi módon próbálkozott már, mégsem sikerült soha. Miért pont a holnapi napon sikerülne?*
- Hú, neked aztán van huzatod. Igen, azt hiszem el kéne tenni magunkat.
*Nem örül a kijelentésnek, mert bármeddig ücsörögne még itt. De az alvás fontosságát nem szabad elfelejteni. Csak épp nem akarja, hogy reggel felébredjen józanul és újraélje a félelmeket, amit a pia elűzött belőle. Még nézegeti egy kicsit a poharát, ő nem húzza le, de talán még egy kis türelme van a másiknak.*
7022. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-25 21:14:10
Üzenet elküldve: 2024-02-25 21:14:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Bújócska //
*Ha visszamehetne a múltba, bármilyen gyötrelemmel és szenvedéssel teli is volt az, nem változtatna semmin, még a végén nem az lenne aki most. Látja Nelira tekintetében, hogy felkeltette az érdeklődését rabszolga múltja. Bánni nem bánja, hogy kérdez, de azért vet néhány pillantást mielőtt válaszolna. *
- Megvettek, majd mondhatni kiharcoltam a szabadságom. Talán ez egy kicsit erős megfogalmazás. Közelebb nőttem a családhoz, aki megvett és pár év múlva bevettek maguk közé.
* Megemeli kezét és megmutatja a rajtalévő pecsétgyűrűt, benne két darab fiola jin jang alakban, az egyik egy sötétebb üveg, benne egy fehér rózsa fejjel, másik egy fehér üveg, benne egy sötét koponyával. Nem biztos abban, hogy felismerné, ugyanis elég messziről jött ahhoz. De csodák lehetnek. *
- A nevem is innen van, Targhed az emberi családom családi neve, a Cagon nevet pedig én választottam magamnak. Hadd ne kelljen mondanom milyen néven hívtak, még mielőtt megvettek volna.
* Közben italából kortyol, míg hallgatja, ahogy Nelira az árral példálózik. Nem tagadás az erős ár mindig rossz, viszont nem győzi észrevenni, hogy mikor egy emberfia erős áramba kerül, az mindig megpróbál azzal szembe úszni. Elereszt egy sóhajt. *
- Majd holnap dolgozunk rajta, nem hiszem, hogy ki akarnál menni ilyen későn.
* Persze ő sem. Csak arra a kényelmes ágyra vár, amire leteheti méretes testét. Reméli van ágy a méretében. Közben egy újabb mentális szöveget vés a fejébe, „védd a tökeid”. *
- Holnap tervezek elindulni a kaszárnyába, hogy edzhessek kicsit. Szerintem gyere velem, ott letudod adni a „gőzt”. Hova máshova mennék? Gondolod, keresnék egy másik fogadót ilyen későn?
* Az kéne még, ha nem vehetne ki egy szobát, csak azért mert azt mondja. *
- Semmi különös. Amúgy eléggé, hosszú volt ez a nap és talán még a holnap hosszabb lesz. Akkor tegyük el magunkat holnapra?
*Felhörpinti itala maradékát, hiába van még félig tele a pohara, úgy véli ez már nem fog megártani neki.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2024.02.27 13:14:24, a következő indokkal:
"Látja a szemében felkeltette" helyett szerencsésebb a "Látja Nelira tekintetében, hogy". Mondatok tagolásával gondok vannak. Bátran használj pontot, ne csak vesszőket. Nem baj ha egy mondat rövidebb. "Hagy ne keljen" helyett inkább "Hadd ne kelljen". Nyugodtan használd a másik karakter nevét, mert nem egyértelmű ki példálózik mivel, ki néz mit stb. "Mentális szöveg" kissé furcsa, megkockáztatnám, hogy nincs ilyen. Szerencsésebb, hogy "Emlékezetébe vési a következő tanulságot", illetve a "tökeid" rövid ő-vel írandó. "Tréning" kifejezés az angol "training" szóból ered, jobb ha nem használ a karaktered ilyet mert világidegen, az "edzés" is tökéletesen megfelelő. A gőzt nem leadni szokás, hanem kiereszteni. (Persze a karaktered mondhatja így, legfeljebb kicsit szokatlannak fogják tartani.) "Befejezi italát, egybe" magyartalan javaslom inkább azt, hogy "Felhörpinti itala maradékát"
*Ha visszamehetne a múltba, bármilyen gyötrelemmel és szenvedéssel teli is volt az, nem változtatna semmin, még a végén nem az lenne aki most. Látja Nelira tekintetében, hogy felkeltette az érdeklődését rabszolga múltja. Bánni nem bánja, hogy kérdez, de azért vet néhány pillantást mielőtt válaszolna. *
- Megvettek, majd mondhatni kiharcoltam a szabadságom. Talán ez egy kicsit erős megfogalmazás. Közelebb nőttem a családhoz, aki megvett és pár év múlva bevettek maguk közé.
* Megemeli kezét és megmutatja a rajtalévő pecsétgyűrűt, benne két darab fiola jin jang alakban, az egyik egy sötétebb üveg, benne egy fehér rózsa fejjel, másik egy fehér üveg, benne egy sötét koponyával. Nem biztos abban, hogy felismerné, ugyanis elég messziről jött ahhoz. De csodák lehetnek. *
- A nevem is innen van, Targhed az emberi családom családi neve, a Cagon nevet pedig én választottam magamnak. Hadd ne kelljen mondanom milyen néven hívtak, még mielőtt megvettek volna.
* Közben italából kortyol, míg hallgatja, ahogy Nelira az árral példálózik. Nem tagadás az erős ár mindig rossz, viszont nem győzi észrevenni, hogy mikor egy emberfia erős áramba kerül, az mindig megpróbál azzal szembe úszni. Elereszt egy sóhajt. *
- Majd holnap dolgozunk rajta, nem hiszem, hogy ki akarnál menni ilyen későn.
* Persze ő sem. Csak arra a kényelmes ágyra vár, amire leteheti méretes testét. Reméli van ágy a méretében. Közben egy újabb mentális szöveget vés a fejébe, „védd a tökeid”. *
- Holnap tervezek elindulni a kaszárnyába, hogy edzhessek kicsit. Szerintem gyere velem, ott letudod adni a „gőzt”. Hova máshova mennék? Gondolod, keresnék egy másik fogadót ilyen későn?
* Az kéne még, ha nem vehetne ki egy szobát, csak azért mert azt mondja. *
- Semmi különös. Amúgy eléggé, hosszú volt ez a nap és talán még a holnap hosszabb lesz. Akkor tegyük el magunkat holnapra?
*Felhörpinti itala maradékát, hiába van még félig tele a pohara, úgy véli ez már nem fog megártani neki.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2024.02.27 13:14:24, a következő indokkal:
"Látja a szemében felkeltette" helyett szerencsésebb a "Látja Nelira tekintetében, hogy". Mondatok tagolásával gondok vannak. Bátran használj pontot, ne csak vesszőket. Nem baj ha egy mondat rövidebb. "Hagy ne keljen" helyett inkább "Hadd ne kelljen". Nyugodtan használd a másik karakter nevét, mert nem egyértelmű ki példálózik mivel, ki néz mit stb. "Mentális szöveg" kissé furcsa, megkockáztatnám, hogy nincs ilyen. Szerencsésebb, hogy "Emlékezetébe vési a következő tanulságot", illetve a "tökeid" rövid ő-vel írandó. "Tréning" kifejezés az angol "training" szóból ered, jobb ha nem használ a karaktered ilyet mert világidegen, az "edzés" is tökéletesen megfelelő. A gőzt nem leadni szokás, hanem kiereszteni. (Persze a karaktered mondhatja így, legfeljebb kicsit szokatlannak fogják tartani.) "Befejezi italát, egybe" magyartalan javaslom inkább azt, hogy "Felhörpinti itala maradékát"
7021. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-02-25 20:01:03
Üzenet elküldve: 2024-02-25 20:01:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Bújócska //
*Sok mindenről hallott már, de rabszolgalétről még elég keveset. Azt tudja, hogy vannak lények, akiknek saját szolgájuk van, na de ez annál sokkal több és fájdalmasabb lehet. Próbál eljátszani a gondolattal, de nehezére esik elképzelni. Talán mert elég fájdalmas. Nem érdekli különösebben mások sorsa, de Targ más lett neki. Akaratlanul is megvédi éppen, ha mástól nem a magányában gyötrődéstől.
Az éjszaka már teljesen rájuk ereszkedett, fogalma sincs mennyi lehet az idő, de azt tudja, hogy órák óta cseverésznek. Ilyen is rég történt vele.*
- De akkor csak megvettek, nem elszabadultál. Lehet, hogy kegyesebb világod lett, de hogy lett ennek vége?
*A smaragd íriszekbe őszinte érdeklődés költözött egy ideje a másik irányába. Jobb is mással foglalkozni, mint a saját kis életével, ami sokszor egészen jó is volt, de úgyis mindig tönkre vágja.*
- A baj megkeres, megtalálom. Próbáltam talán, az ár pedig mindig belevisz valaki karjába, aki olyan jó hozzám, aztán pedig megismer én meg megpróbálom megölni. Véletlenül.
*Na így nem fogja eladni magát majd senkinek, ezek olyan mondatok, amikkel nem hirdetné magát, ha új kérőjelöltje lenne. De ismeri már a körforgást. Valami más kell, hogy kiszakadhasson ebből, csak nem tudja, hogy mi.*
- Na de mivel? Mégis mit lehet csinálnom, hogy ez ne történhessen meg sokadjára?
*Tudja, hogy a másik segíteni szeretne, de ebben a kérdésében volt némi gúnyos él. Mindent próbált már, mégsem használt semmi. Ha úgy érzi bántják, akkor ez van és kész. Talán nem is érzi, hogy elkezdődik, talán csak nem akarja.
Végül felnevet. Milyen egyszerű és frappáns megoldás, bárcsak így működne. Jóval kevesebb kárt okozna vele az biztos, mégis egy életre megjegyezné.*
- Ez egy igazán hatásos és ősi módszer. Ígérem megfogadom. *Már ami a tökön rúgást illeti.*
- Megpróbálom. Amint holnap felkelek, elfelejtek aggódni. *Eltökélt szándéka, hogy így lesz, ezt ilyen italos állapotban pedig teljesen úgy gondolja, hogy lehetséges. Miért is ne lehetne?* - De ne hagyj itt este, mert lehet emlékeztetned kell rá. *Az sem volt persze tervben, hogy egy ork férfivel töltse el az éjszakát, de biztos láttak már ilyesmit a helyi csaposok. Semmi másra nem vágyik, csak erre a biztonságérzetre, ami most van. * - Már ha nem félsz tőlem. *Vigyorodik el most úgy, mintha elszállt volna a félelme is. Most csak egy kedves szöszi aki éppen új barátját akarja megtartani magának.*
- Mi az?
*Bök állával a másik tenyere felé, hogy miért nézegeti olyan serényen. Lehet viszket már neki és mégis ráborítaná az asztalt? Vagy csak megfájdult a sok poháremelgetéstől?*
- Elfáradtam. Te nem?
*Sok mindenről hallott már, de rabszolgalétről még elég keveset. Azt tudja, hogy vannak lények, akiknek saját szolgájuk van, na de ez annál sokkal több és fájdalmasabb lehet. Próbál eljátszani a gondolattal, de nehezére esik elképzelni. Talán mert elég fájdalmas. Nem érdekli különösebben mások sorsa, de Targ más lett neki. Akaratlanul is megvédi éppen, ha mástól nem a magányában gyötrődéstől.
Az éjszaka már teljesen rájuk ereszkedett, fogalma sincs mennyi lehet az idő, de azt tudja, hogy órák óta cseverésznek. Ilyen is rég történt vele.*
- De akkor csak megvettek, nem elszabadultál. Lehet, hogy kegyesebb világod lett, de hogy lett ennek vége?
*A smaragd íriszekbe őszinte érdeklődés költözött egy ideje a másik irányába. Jobb is mással foglalkozni, mint a saját kis életével, ami sokszor egészen jó is volt, de úgyis mindig tönkre vágja.*
- A baj megkeres, megtalálom. Próbáltam talán, az ár pedig mindig belevisz valaki karjába, aki olyan jó hozzám, aztán pedig megismer én meg megpróbálom megölni. Véletlenül.
*Na így nem fogja eladni magát majd senkinek, ezek olyan mondatok, amikkel nem hirdetné magát, ha új kérőjelöltje lenne. De ismeri már a körforgást. Valami más kell, hogy kiszakadhasson ebből, csak nem tudja, hogy mi.*
- Na de mivel? Mégis mit lehet csinálnom, hogy ez ne történhessen meg sokadjára?
*Tudja, hogy a másik segíteni szeretne, de ebben a kérdésében volt némi gúnyos él. Mindent próbált már, mégsem használt semmi. Ha úgy érzi bántják, akkor ez van és kész. Talán nem is érzi, hogy elkezdődik, talán csak nem akarja.
Végül felnevet. Milyen egyszerű és frappáns megoldás, bárcsak így működne. Jóval kevesebb kárt okozna vele az biztos, mégis egy életre megjegyezné.*
- Ez egy igazán hatásos és ősi módszer. Ígérem megfogadom. *Már ami a tökön rúgást illeti.*
- Megpróbálom. Amint holnap felkelek, elfelejtek aggódni. *Eltökélt szándéka, hogy így lesz, ezt ilyen italos állapotban pedig teljesen úgy gondolja, hogy lehetséges. Miért is ne lehetne?* - De ne hagyj itt este, mert lehet emlékeztetned kell rá. *Az sem volt persze tervben, hogy egy ork férfivel töltse el az éjszakát, de biztos láttak már ilyesmit a helyi csaposok. Semmi másra nem vágyik, csak erre a biztonságérzetre, ami most van. * - Már ha nem félsz tőlem. *Vigyorodik el most úgy, mintha elszállt volna a félelme is. Most csak egy kedves szöszi aki éppen új barátját akarja megtartani magának.*
- Mi az?
*Bök állával a másik tenyere felé, hogy miért nézegeti olyan serényen. Lehet viszket már neki és mégis ráborítaná az asztalt? Vagy csak megfájdult a sok poháremelgetéstől?*
- Elfáradtam. Te nem?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7390-7409