//Veszedelmes Viszonyok//
*Azok az érzelmek akkor is tombolnak valahol mélyen, amikor úgy tűnik, hogy éppen semmi különös nem történik. Persze Tian az egyetlen, aki bármely mozzanatáról pontosan tudja, hogy mit is érez Neli, még ha nem mondja ki, akkor is. Nehéz lecsendesítenie magát, pedig a mélységi közelében lennie már felér egy éppen kitörni látszó vulkán elemi erejével. Hallja a szavakat, de sosem érzi magát biztonságban és minden apró foszlány, ami azt mutathatja, hogy távolodik tőle a másik, az gerjeszti, mert annyira tart attól, hogy egyszer tényleg a hűlt helyére fog ébredni. A hallott szavak mégis mindig szelídítenek rajra. Az elmúlt hat küzdelmesebb volt, mint bármi eddig. A kínzó, egyben édes tudatlanság csak az, ami tartotta benne a lelket, hiszen ha nem látja a másik szénné égett testét, akkor joggal hiheti, hogy nem csinált olyan szörnyűséget. Szerencsére nem lett így tényleg. NiTian pedig minden szavával azt sugallja neki, hogy nem haragszik és mellette akar lenni.
Az érintése olyan jól esik neki, mégis mindig lát valamit mögötte. Mint amikor a sokat bántalmazott kisállat a felé tartó kéztől megretten, pedig csak simogatni akarja. El akarja hinni, hogy végre neki is jár, és soha nem akarja már elengedni ezt a vágyat és érzést. Ez fogja éltetni.
A finom csók úgy éri őt, hogy hirtelenjében vissza sem adja, kell egy lélegzetvételnyi idő, hogy felfogja mi is történik, majd úgy tapad rá, mintha csak a megváltást lehelné rá és ki akarja belőle nyerni az összeset. A feloldozást, megértést. Nem tud még mindenre választ kapni belül, de el fogja hinni. Forrón viszonozza hát és elveszik benne, amíg
csak el nem távolodik. Elégedetten csillogó smaragd íriszeket kap a másik cserébe. A csókkal ráerősített a megköttetett hazug mágia erejére.*
- Együnk.
*Nem válaszol még, mert le kell ülepednie a gondolatainak. Minden egyes falat segít ebben, bár a bor most jobban esne, az sokkal inkább csendesít. De talán úgy eltompítaná még egy pohárka, hogy elfelejti tőle, hogy most milyen végtelenül boldog attól, hogy itt vannak együtt. Hogyan lehet ennyi érzés egyszerre egy fejben?*
-Itt van a szobám, lehetnénk ma akár itt is. Nincs kedvem máshoz. Csak hozzád.
*Tényleg nincs. Talán nehezen hozzáférhető a másik, de mindig ostromolni próbálja, s egy kis kuncogást is eredményez ebben a kissé lenyugodott állapotában, hogy mi is lesz erre a férfi válasza. Kivételesen csak reménnyel teli és nem akaratos.*