// Második szál //
// Váratlan fordulat //
*Értőn bólogat. Még nem beszéltek semmi konkrétumról, sőt, ajánlat se hangzott el. Ez valahol Orthus hibája. Ő már csak ilyen virágnyelven fogalmaző, a konkrétumok kimondását bölcsen kerülő fajta. Nem olyan rég értésére adták, hogy néha nem kellene ennyire kényszeresen ragaszkodnia ehhez a homályos fogalmazásmódhoz. A mostani erre egy egészen jó példa, hiszen semmi oka nincs nem egyenesen beszélni. Úgyhogy erőt is vesz magán, és abbahagyja a köntörfalazást.*
- Akkor nézzük a dolgot kicsit másképpen. Én olyan ember vagyok, aki szívesen fektet be pénzt emberekbe. Vagy adott esetben orkokba, ha úgy adódik. Szeretem megadni másoknak a lehetőséget, hogy elérjék a céljaikat, ha cserébe sose kellő részesedést kapok a haszonból, ami ezzel jár. A haszon mikor mi: van, hogy pénzben kapok részesedést a bevételükből. Van, hogy igényt tarthatok a szolgálataira.
Ha mondjuk, teszem azt a segítségére lennék abban, hogy Arthenior egyik legjobb alkimistájává váljék, aki rendszeresen tud magas minőségű bájitalokat, keverni, akkor azt várnám cserébe, hogy a jövőben mindig jutányos, mondhatni, beszerzési áron részesüljek e bájitalokból. S ha olykor-olykor alkotna valami egészen különlegeset és ritkát, elővásárlási jogot biztosítana rá nekem. Vagyis mielőtt még bárki ajánlatot tesz rá, nekem ajánlja fel. Ha pedig valaki jobb ajánlatot ad, ezt jelzi nekem és ha ugyanazt az árat én is hajlandó vagyok megfizetni, úgy az enyém.
Minden más, amit elad, mind a maga haszna. És ha úgy adódik, hogy szükségem lenne egy jó szóra az orkoknál, cserébe számíthatok a segítségére.
Mindezért cserébe nem pusztán segítek beindítani a műhelyét és megtámogatni a tanulását, de jutányos áron hajlandó vagyok beszerezni egyéb dolgokat is piacról, mivel ott nekem jobb kapcsolataim vannak.
Továbbá, a jövőben talán más módon is segítségére lehetek, hiszen nekem is vannak kapcsolataim.
Mit szólna egy efféle megállapodáshoz?
*kérdi végül, előállva a javaslatával.*