Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 359 (7161. - 7180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7180. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-05-29 20:08:58
Üzenet elküldve: 2024-05-29 20:08:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árva szív//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Neked is jó reggelt. *Dörmögi kedves mosolyt villantva a törpe csalogány.* Szóval ilyen aranyos is tudsz lenni, ha kipihented magad. Vagy az én önfeledt természetemből ragad rád valami az öleléskor?
*Kuncogást hallat, de figyelmesen vesz magához minden információt, amely elhagyja a lány bájos kis ajkait.*
- Na látod, egyre közelebb a cél, ha ilyeneket megosztasz velem. Mint a testvérek, értem. Egyébként alátámasztom, a kötelékeknek nem kell kézzel foghatónak, tárgyilagosnak lenniük ahhoz, hogy erősek és tartósak legyenek. Szívesen ötletelnék veled... De előbb öltözz fel. Mégis mit csináltál volna, ha nem én vagyok az? *horkant, de ez nem szigorú korholás, csak szórakozottságára emlékezteti. Beljebb tessékeli, hogy ő maga is az ajtón belülre kerülhessen, azt belülről becsukja és minden kíváncsiskodásnak elejét vegye. Ves egy szabad szemléletű nő, így hát szabadon szemléli Norileina hajadoni bájait, amíg várakozik egy széken. Közben arra gondol, hogyan lehetne ezt az újdonságot, természetesen nem Nori öltözködését... hozzáforrasztani a fejében kavargó ötletekhez. No meg arra is, hogy már ideje lenne harapni valamit.*
- Nem vagy éhes? Én úgy tetszik, kezdek az lenni, egy napnak pedig nem is érdemes nekivágnom reggeli nélkül. Hozhatok valamit, vagy akár le is mehetünk, ahogy neked komfortosabb. Szóval?
A hozzászólás írója (Vesla Rudhorn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.29 20:09:32
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Neked is jó reggelt. *Dörmögi kedves mosolyt villantva a törpe csalogány.* Szóval ilyen aranyos is tudsz lenni, ha kipihented magad. Vagy az én önfeledt természetemből ragad rád valami az öleléskor?
*Kuncogást hallat, de figyelmesen vesz magához minden információt, amely elhagyja a lány bájos kis ajkait.*
- Na látod, egyre közelebb a cél, ha ilyeneket megosztasz velem. Mint a testvérek, értem. Egyébként alátámasztom, a kötelékeknek nem kell kézzel foghatónak, tárgyilagosnak lenniük ahhoz, hogy erősek és tartósak legyenek. Szívesen ötletelnék veled... De előbb öltözz fel. Mégis mit csináltál volna, ha nem én vagyok az? *horkant, de ez nem szigorú korholás, csak szórakozottságára emlékezteti. Beljebb tessékeli, hogy ő maga is az ajtón belülre kerülhessen, azt belülről becsukja és minden kíváncsiskodásnak elejét vegye. Ves egy szabad szemléletű nő, így hát szabadon szemléli Norileina hajadoni bájait, amíg várakozik egy széken. Közben arra gondol, hogyan lehetne ezt az újdonságot, természetesen nem Nori öltözködését... hozzáforrasztani a fejében kavargó ötletekhez. No meg arra is, hogy már ideje lenne harapni valamit.*
- Nem vagy éhes? Én úgy tetszik, kezdek az lenni, egy napnak pedig nem is érdemes nekivágnom reggeli nélkül. Hozhatok valamit, vagy akár le is mehetünk, ahogy neked komfortosabb. Szóval?
A hozzászólás írója (Vesla Rudhorn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.29 20:09:32
7179. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-05-24 19:40:52
Üzenet elküldve: 2024-05-24 19:40:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Árva szív//
*Nori-t nem a pofátlanul hangos kakas, nem a kurjongató árusok, de még csak nem is a jókedvükben viháncoló gyermekek ébresztik. Ő ezektől mind megmenekül, mert már körülbelül egy órája ébren van, mire a város maga elkezd magához térni.
Nem volt rossz éjszakája. Nyugodt volt és sötét. Meg merne esküdni arra, hogy álmodott valamit, de nem emlékszik semmire, csak egy nagy feketeségre, meg arra, hogy ebben a feketeségben egyenletesen csöpögött a víz valahol a semmibe. Nem tudja hol, mert nem látta, csak hallotta, és fogalma sincs, hogy mit jelenthetett az egész.
Az álom helyett inkább azon gondolkozik, hogyan segíthetne abban, hogy még jobbá tegyék azt a dalt, amit Vesla írni készül neki. Tegnap nem volt valami hasznos, mert hiába a lila bájital, azért amúgy is eléggé lefárasztotta a saját agyát, így képtelen volt érdemben gondolkodni. Ahogy a lila löttyre gondol, rögtön eszébe jut valami.*
~Ohh, hát persze, bájital!~ *Felugrik az ágyából, és elkezd kotorászni a táskájában míg meg nem találja az egyik sötétkék színű folyadékot.*
~Ez nem olyan erős, mint az, amit a mágustoronyban használtam, de attól még segíthet.~
*Kihúzza a dugót az üvegcséből, és fel is hörpinti a tartalmát. Amint elfogyott az utolsó csepp is, pont akkor hallja meg a két koppanó hangot az ajtaján. Eszébe sem jut, hogy lerakja az üres fiolát, azzal a kezében rohan ajtót nyitni, ahol először megzavarodik attól, hogy nem áll előtte senki, ami persze nem igaz, csak egy kicsit lejjebb kell pillantania.*
- Oh, Vesla! Jó reggelt! Azt hiszem rájöttem valamire. Tudom, hogy érinthetné meg a dal Mai-t igazán. Arról kell szólnia, hogy mi testvérek vagyunk. Tudod, szerettünk volna egy vérköteléket kettőnk között, de elrontottam. Nem sikerült. Azonban annyi mindenen mentünk együtt keresztül, hogy úgy döntöttünk, nincs is rá szükségünk. Nem kell mágia ahhoz, hogy erős kapocs legyen közöttünk. Mi ketten olyanok vagyunk, mint a testvérek. Kérlek, ezt próbáld meg valahogy belefogalmazni a dalba!
*Még fel sincs öltözve normálisan. Úgy nyitott ajtót, hogy se szoknya, se nadrág nincs rajta alul, felül is csak a fekete kis blúza, ráadásul úgy magyaráz, mint aki megfejtette volna az élet titkát. Megint csak szöges ellentéte annak, amit este láthatott belőle a törpe. Nori esetében ugyan ez általában sem meglepő, de most egyértelműen felpörgette az agytekervényeinek működését a varázsital is.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli az intelligenciát a következő két körre.
*Nori-t nem a pofátlanul hangos kakas, nem a kurjongató árusok, de még csak nem is a jókedvükben viháncoló gyermekek ébresztik. Ő ezektől mind megmenekül, mert már körülbelül egy órája ébren van, mire a város maga elkezd magához térni.
Nem volt rossz éjszakája. Nyugodt volt és sötét. Meg merne esküdni arra, hogy álmodott valamit, de nem emlékszik semmire, csak egy nagy feketeségre, meg arra, hogy ebben a feketeségben egyenletesen csöpögött a víz valahol a semmibe. Nem tudja hol, mert nem látta, csak hallotta, és fogalma sincs, hogy mit jelenthetett az egész.
Az álom helyett inkább azon gondolkozik, hogyan segíthetne abban, hogy még jobbá tegyék azt a dalt, amit Vesla írni készül neki. Tegnap nem volt valami hasznos, mert hiába a lila bájital, azért amúgy is eléggé lefárasztotta a saját agyát, így képtelen volt érdemben gondolkodni. Ahogy a lila löttyre gondol, rögtön eszébe jut valami.*
~Ohh, hát persze, bájital!~ *Felugrik az ágyából, és elkezd kotorászni a táskájában míg meg nem találja az egyik sötétkék színű folyadékot.*
~Ez nem olyan erős, mint az, amit a mágustoronyban használtam, de attól még segíthet.~
*Kihúzza a dugót az üvegcséből, és fel is hörpinti a tartalmát. Amint elfogyott az utolsó csepp is, pont akkor hallja meg a két koppanó hangot az ajtaján. Eszébe sem jut, hogy lerakja az üres fiolát, azzal a kezében rohan ajtót nyitni, ahol először megzavarodik attól, hogy nem áll előtte senki, ami persze nem igaz, csak egy kicsit lejjebb kell pillantania.*
- Oh, Vesla! Jó reggelt! Azt hiszem rájöttem valamire. Tudom, hogy érinthetné meg a dal Mai-t igazán. Arról kell szólnia, hogy mi testvérek vagyunk. Tudod, szerettünk volna egy vérköteléket kettőnk között, de elrontottam. Nem sikerült. Azonban annyi mindenen mentünk együtt keresztül, hogy úgy döntöttünk, nincs is rá szükségünk. Nem kell mágia ahhoz, hogy erős kapocs legyen közöttünk. Mi ketten olyanok vagyunk, mint a testvérek. Kérlek, ezt próbáld meg valahogy belefogalmazni a dalba!
*Még fel sincs öltözve normálisan. Úgy nyitott ajtót, hogy se szoknya, se nadrág nincs rajta alul, felül is csak a fekete kis blúza, ráadásul úgy magyaráz, mint aki megfejtette volna az élet titkát. Megint csak szöges ellentéte annak, amit este láthatott belőle a törpe. Nori esetében ugyan ez általában sem meglepő, de most egyértelműen felpörgette az agytekervényeinek működését a varázsital is.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli az intelligenciát a következő két körre.
7178. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-05-24 01:47:15
Üzenet elküldve: 2024-05-24 01:47:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árva szív//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Vesla-t először kakasszó veri fel édes álmából. Félig kábán, morogva káromkodik a párnába mélyedve, nem érti, hogy a kénköves rézfaszúba fordulhat elő egy kakas a városnak ezen részén. Aztán mogorva arcizmai ismét elernyednek és próbálja felidézni a pár perce még oly élethű jelenetet, amelyben egy pódiumon állt... vagy talán a kurjongató tömeg hordozta feje fölött? Már nem teljesen tiszta. De őt éljenezték, ez egészen biztos, neki hullott a színes szirmok zápora és a hullámzó sokaság mind nevét kiáltozta. Bármennyire is igyekezne, képtelenségnek tűnik visszapottyannia ebbe a fantasztikus világba, így jobbára szunyókálni tud, mielőtt a létezéséről tudomást sem véve a valóság egyre inkább felélénkül, arányosan az égbolt világosodásával. Az árusok rikkantva nyitnak, a lovak patái kopognak az utcakövön, a menekülő szeretők nyomában kutya vagy dühös házastárs csahol, az unatkozó gyermekek visongva szórakoztatják egymást és bosszantják szüleiket, már amelyiküknek van. Egyre több zaj jelzi számára, hogy ideje elkezdeni a napját. A korábbinál jelentősen szimpatikusabb ábrázat ül gömbölyded arcán, finoman megdörzsöli a szemeit és megvakarja pajeszát.
Kinyitja az ablakot, amelytől cseppnyivel több fény árad a szobába, de friss levegő mindenképp, ő pedig buksiját kidugva jó mélyen szippant belőle. A mosdótál irányába fordul, melynek vizét tegnap cserélték a szobafoglalást követően. Megközelíti, s elébb leveti ingét, hogy arcán kívül a felsőtestét is meglocsolja, ha már lehetősége van rá. Ahogy ezzel végez, pár percig az ágyon ülve hagyja bőrét száradni. Ez idő alatt egy-két húr pendítésével üdvözli lantját, mely bevett hóbortja. Milyen furcsa, a hangszer korábbi gazdájának arca csak elvétve kísérti emlékezetében, pedig valaha gyengéd érzelmek fűzték a férfihoz. Ez is azt bizonyítja számára, hogy jó döntés volt kitenni a szűrét.
Egy szelíd mosollyal fűszerezett sóhaj keretében leteszi a lantot, felölti az inget, majd az időközben simává váló mosdóvíz-tükör segítségével haját jobbra fésülik ujjai. Kabátjába bújik, de a bőr felszereléseket az ágyon hagyja, miként kalapácsa is nyughején marad. Trubadúr eszközét ismét kézbe veszi, melynek szíjár átveti vállán, kulcsra zárja ajtaját. Lentről halk csörömpölés hallatszik, deszkán pattogó kés adja hírül a konyha elevenségét. Talán meghívja Norileina-t egy reggelire, ha a lánynak immár több életkedve van. Két gyors, határozott, de távolról sem erőszakos kopogást ejt az ajtaján, nem tudva, felkelt-e már.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Vesla-t először kakasszó veri fel édes álmából. Félig kábán, morogva káromkodik a párnába mélyedve, nem érti, hogy a kénköves rézfaszúba fordulhat elő egy kakas a városnak ezen részén. Aztán mogorva arcizmai ismét elernyednek és próbálja felidézni a pár perce még oly élethű jelenetet, amelyben egy pódiumon állt... vagy talán a kurjongató tömeg hordozta feje fölött? Már nem teljesen tiszta. De őt éljenezték, ez egészen biztos, neki hullott a színes szirmok zápora és a hullámzó sokaság mind nevét kiáltozta. Bármennyire is igyekezne, képtelenségnek tűnik visszapottyannia ebbe a fantasztikus világba, így jobbára szunyókálni tud, mielőtt a létezéséről tudomást sem véve a valóság egyre inkább felélénkül, arányosan az égbolt világosodásával. Az árusok rikkantva nyitnak, a lovak patái kopognak az utcakövön, a menekülő szeretők nyomában kutya vagy dühös házastárs csahol, az unatkozó gyermekek visongva szórakoztatják egymást és bosszantják szüleiket, már amelyiküknek van. Egyre több zaj jelzi számára, hogy ideje elkezdeni a napját. A korábbinál jelentősen szimpatikusabb ábrázat ül gömbölyded arcán, finoman megdörzsöli a szemeit és megvakarja pajeszát.
Kinyitja az ablakot, amelytől cseppnyivel több fény árad a szobába, de friss levegő mindenképp, ő pedig buksiját kidugva jó mélyen szippant belőle. A mosdótál irányába fordul, melynek vizét tegnap cserélték a szobafoglalást követően. Megközelíti, s elébb leveti ingét, hogy arcán kívül a felsőtestét is meglocsolja, ha már lehetősége van rá. Ahogy ezzel végez, pár percig az ágyon ülve hagyja bőrét száradni. Ez idő alatt egy-két húr pendítésével üdvözli lantját, mely bevett hóbortja. Milyen furcsa, a hangszer korábbi gazdájának arca csak elvétve kísérti emlékezetében, pedig valaha gyengéd érzelmek fűzték a férfihoz. Ez is azt bizonyítja számára, hogy jó döntés volt kitenni a szűrét.
Egy szelíd mosollyal fűszerezett sóhaj keretében leteszi a lantot, felölti az inget, majd az időközben simává váló mosdóvíz-tükör segítségével haját jobbra fésülik ujjai. Kabátjába bújik, de a bőr felszereléseket az ágyon hagyja, miként kalapácsa is nyughején marad. Trubadúr eszközét ismét kézbe veszi, melynek szíjár átveti vállán, kulcsra zárja ajtaját. Lentről halk csörömpölés hallatszik, deszkán pattogó kés adja hírül a konyha elevenségét. Talán meghívja Norileina-t egy reggelire, ha a lánynak immár több életkedve van. Két gyors, határozott, de távolról sem erőszakos kopogást ejt az ajtaján, nem tudva, felkelt-e már.*
7177. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-05-22 13:39:48
Üzenet elküldve: 2024-05-22 13:39:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Árva szív//
*Ölelése spontán, de őszinte. Ebben a pillanatban valóban nagyon hálás a kis törpének, hogy visszaadta számára a legfontosabb dolgot, amire most szüksége lehet: a reményt. A reményt arra, hogy mint a fecske, aki mindig visszatér, az ő barátnője is vissza fog jönni hozzá.
Megnyugszik a kis lelke, és ahogy ez megtörténik, úgy múlik el az a szoros ölelés is, melynek végeztével kiengedi a másikat a karjai közül, és barna szemeivel egy reményteli mosoly kíséretében figyeli, ahogy Vesla távozni készül.*
- Mindenképp. Holnap találkozunk… Vesla… Szia! *Az ajtó zárja halkan kattan, ahogy a törpe távozása után elfordítja benne a kulcsot, ő pedig egyedül marad saját magával a hangulatos kis fogadói szobában. Megszabadul a vértjétől, majd kidől az ágyban, és egy ideig csak a pókhálókat bámulja, meg azt a pókot, ami szorgosan dolgozik azon, hogy reggelre még terebélyesebb legyen az a háló. Nem bántja a kis lényt, mert úgy gondolja, neki is jár ma a szép élet reménye.
Egy ideig még mereng, tűnődik, azt tervezgeti, hogy mit mond majd Mai-nak, ha újra találkoznak. Végül nem tudja kitalálni, mert idő közben elnyomja az álom.
Vesla dala annyira megérintette, hogy az elképzelt világ megjelenik álmában, ahol ő is szabad madárként repülhet a világ felett. Magasabban, mint annak a hegynek a teteje, ahová Clion-nal készülnek felmászni. Idilli, nyugodt kis álom ez, aminek köszönhetően az alvás is pihentetőbb számára, mint valaha.
Érdekes, mert talán sokszor nem is arra van szüksége az ember lelkének, hogy egy adott pillanatban rendben legyenek a dolgok, hanem csak a tudat kell, ami azt mondja neki, hogy előbb-utóbb rendben lesznek.*
~Biztos vagyok bene, hogy nem utálsz…~ *Szánja az álomban megfogant gondolatokat barátnőjének, majd egy gyönyörű, örökzöld fa ágain épített fészkébe leszáll, és a kis madárka is megtalálja az otthonát. Így ér véget az álom, melynek végeztével Nori kipihenten ébredhet majd. Holnap új nap virrad.*
*Ölelése spontán, de őszinte. Ebben a pillanatban valóban nagyon hálás a kis törpének, hogy visszaadta számára a legfontosabb dolgot, amire most szüksége lehet: a reményt. A reményt arra, hogy mint a fecske, aki mindig visszatér, az ő barátnője is vissza fog jönni hozzá.
Megnyugszik a kis lelke, és ahogy ez megtörténik, úgy múlik el az a szoros ölelés is, melynek végeztével kiengedi a másikat a karjai közül, és barna szemeivel egy reményteli mosoly kíséretében figyeli, ahogy Vesla távozni készül.*
- Mindenképp. Holnap találkozunk… Vesla… Szia! *Az ajtó zárja halkan kattan, ahogy a törpe távozása után elfordítja benne a kulcsot, ő pedig egyedül marad saját magával a hangulatos kis fogadói szobában. Megszabadul a vértjétől, majd kidől az ágyban, és egy ideig csak a pókhálókat bámulja, meg azt a pókot, ami szorgosan dolgozik azon, hogy reggelre még terebélyesebb legyen az a háló. Nem bántja a kis lényt, mert úgy gondolja, neki is jár ma a szép élet reménye.
Egy ideig még mereng, tűnődik, azt tervezgeti, hogy mit mond majd Mai-nak, ha újra találkoznak. Végül nem tudja kitalálni, mert idő közben elnyomja az álom.
Vesla dala annyira megérintette, hogy az elképzelt világ megjelenik álmában, ahol ő is szabad madárként repülhet a világ felett. Magasabban, mint annak a hegynek a teteje, ahová Clion-nal készülnek felmászni. Idilli, nyugodt kis álom ez, aminek köszönhetően az alvás is pihentetőbb számára, mint valaha.
Érdekes, mert talán sokszor nem is arra van szüksége az ember lelkének, hogy egy adott pillanatban rendben legyenek a dolgok, hanem csak a tudat kell, ami azt mondja neki, hogy előbb-utóbb rendben lesznek.*
~Biztos vagyok bene, hogy nem utálsz…~ *Szánja az álomban megfogant gondolatokat barátnőjének, majd egy gyönyörű, örökzöld fa ágain épített fészkébe leszáll, és a kis madárka is megtalálja az otthonát. Így ér véget az álom, melynek végeztével Nori kipihenten ébredhet majd. Holnap új nap virrad.*
7176. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-05-21 21:31:34
Üzenet elküldve: 2024-05-21 21:31:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árva szív//
*A törpe egyáltalán nem számított ölelésre, így mikor Nori ebben részesíti, meglepettség ül arcára. Meglepődik, ugyanakkor jó érzéssel tölti el alacsony testének minden porcikáját.*
~ Ezért, *gondolja* ezért érdemes bárdnak lenni. A sok történet, melyeknek talán fele sem igaz, fontosak a világban. Akárcsak a zene, amellyel közvetítjük. Örömet okozunk másoknak, reményt adunk. Valamit, amibe a lélek legzordabb viharaiban is kapaszkodhatnak. Megértést, figyelmet, hogy valaki az ő gondolataiknak is hangot adjon. Hogy tudják, nincsenek egyedül. Hogy a világ csodáival néhány pillanatra elfeledtessük velük a kevésbé csodás dolgokat, amelyekkel akár naponta szembenéznek. Továbbra sem bánom, hogy ezt a hivatást választottam. ~
*Elmosolyodik és lehunyja szemeit, míg tart a múló varázs és a köré fonódó vékony, hófehér karok el nem eresztik. Azt nem állítaná, hogy teljesen érti a fekete szárnyú angyal hasonlatát, melyet az este folyamán másodszor hall, de nem feltétlenül szükséges értenie. Ez az őszinte gesztus a legtöbb, amit kívánhat.*
- Jól van. Pihend ki magad, szép Norileina. Holnap találkozunk. *kuncog, kezébe veszi kalapácsát és egy utolsó kézmozdulattal intve kívülről csukja be az ajtót. A maga szobájába lépve először gyertyát gyújt a cseppet sem mágikus, hagyományos módszerrel, ezután az ágy mellé támasztja fegyverét és hangszerét, végül a karjain és vállain leoldja bőrvértjét, hogy levetkőzhessen. Hamar és egyszerűen eljut a folyamat végéig, csupán nadrágja és ingje marad hálóruházat gyanánt. Az ágy embermagas vagy tán kicsivel termetesebb egyénekre van tervezve, így kényelmesen elnyújtózik hosszán, s lekerült ruhaneműit, így kabátját és minden bőr felszerelését is elféreti rajta. Fekvő pozícióban marad, kézfejeit kobakja alá fúrja, ahogy az némiképp a párnába süpped. Nem veszi kézbe a lantját, ahogy gyakorta teszi elalvás előtt, ám a gondolatok ilyenkor is ide-oda cikáznak fejében. Dallam születik, a dallam pedig szavakká, jelképekké tökéletesedik. Formálja, faragja az ideát, mint a szobrászok a nyers sziklát.*
- Hűs lombok árnyékában egy üreg szája nyílt… Bent kis fekete kígyó, kitől… minden állat félt… Jöjj vissza hozzám, hmm hmm… szemű lány… Hmm mmm… Mérgem az én átkom…
*Halkan dúdol. Lehet, hogy még ő sem hallaná tisztán, ha fejében nem tudná a kimondott szöveget.*
- A szóhasználat talán nem a legtetszetősebb… de emiatt holnap is ráérek aggódni. *hallat apró sóhajt, majd oldalra dönti törzsét és könnyelmű csücsörítéssel elfújja a kis asztalon szerényen pislákoló gyertyát.*
A hozzászólás írója (Vesla Rudhorn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.21 22:28:44
*A törpe egyáltalán nem számított ölelésre, így mikor Nori ebben részesíti, meglepettség ül arcára. Meglepődik, ugyanakkor jó érzéssel tölti el alacsony testének minden porcikáját.*
~ Ezért, *gondolja* ezért érdemes bárdnak lenni. A sok történet, melyeknek talán fele sem igaz, fontosak a világban. Akárcsak a zene, amellyel közvetítjük. Örömet okozunk másoknak, reményt adunk. Valamit, amibe a lélek legzordabb viharaiban is kapaszkodhatnak. Megértést, figyelmet, hogy valaki az ő gondolataiknak is hangot adjon. Hogy tudják, nincsenek egyedül. Hogy a világ csodáival néhány pillanatra elfeledtessük velük a kevésbé csodás dolgokat, amelyekkel akár naponta szembenéznek. Továbbra sem bánom, hogy ezt a hivatást választottam. ~
*Elmosolyodik és lehunyja szemeit, míg tart a múló varázs és a köré fonódó vékony, hófehér karok el nem eresztik. Azt nem állítaná, hogy teljesen érti a fekete szárnyú angyal hasonlatát, melyet az este folyamán másodszor hall, de nem feltétlenül szükséges értenie. Ez az őszinte gesztus a legtöbb, amit kívánhat.*
- Jól van. Pihend ki magad, szép Norileina. Holnap találkozunk. *kuncog, kezébe veszi kalapácsát és egy utolsó kézmozdulattal intve kívülről csukja be az ajtót. A maga szobájába lépve először gyertyát gyújt a cseppet sem mágikus, hagyományos módszerrel, ezután az ágy mellé támasztja fegyverét és hangszerét, végül a karjain és vállain leoldja bőrvértjét, hogy levetkőzhessen. Hamar és egyszerűen eljut a folyamat végéig, csupán nadrágja és ingje marad hálóruházat gyanánt. Az ágy embermagas vagy tán kicsivel termetesebb egyénekre van tervezve, így kényelmesen elnyújtózik hosszán, s lekerült ruhaneműit, így kabátját és minden bőr felszerelését is elféreti rajta. Fekvő pozícióban marad, kézfejeit kobakja alá fúrja, ahogy az némiképp a párnába süpped. Nem veszi kézbe a lantját, ahogy gyakorta teszi elalvás előtt, ám a gondolatok ilyenkor is ide-oda cikáznak fejében. Dallam születik, a dallam pedig szavakká, jelképekké tökéletesedik. Formálja, faragja az ideát, mint a szobrászok a nyers sziklát.*
- Hűs lombok árnyékában egy üreg szája nyílt… Bent kis fekete kígyó, kitől… minden állat félt… Jöjj vissza hozzám, hmm hmm… szemű lány… Hmm mmm… Mérgem az én átkom…
*Halkan dúdol. Lehet, hogy még ő sem hallaná tisztán, ha fejében nem tudná a kimondott szöveget.*
- A szóhasználat talán nem a legtetszetősebb… de emiatt holnap is ráérek aggódni. *hallat apró sóhajt, majd oldalra dönti törzsét és könnyelmű csücsörítéssel elfújja a kis asztalon szerényen pislákoló gyertyát.*
A hozzászólás írója (Vesla Rudhorn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.21 22:28:44
7175. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-05-19 10:28:01
Üzenet elküldve: 2024-05-19 10:28:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Árva szív//
*Nori néha képes elveszni a saját maga által gyönyörűen felépített illúzióban, aminek olykor nem sok köze van a valódi világhoz, éppen ezért tud a dal eredeti témájától merően elrugaszkodva egy teljesen más történetet felépíteni magának, amiben ő és drága barátnője szerepel.
Miután a lány furcsa képzelőereje és a dal kettőse csodálatos kreativitással írja le a múltat és a jelent, magától értetődő kérdés a feketeség részéről, hogy mi lesz a jövőben? Őt most csak ez érdekli. Látja-e még a szabad madárként szárnyaló barátnőjét valaha? Úgy kérdezi, mintha a dalnok tudhatná erre a választ, és őszintén hisz abban, hogy tudja is.*
- Tényleg… ilyenek? Elmennek, majd visszajönnek, aztán megint el… megint vissza… megint el… *Billegeti fejét egyik oldalról a másikra, ahogy az „el” és „vissza” szavak között váltogat. Ő is elégedett a számára butának egyáltalán nem tűnő magyarázattal, ugyanis ezt is tökéletesen le tudja képzeni a saját problémájára. Ő odament a kis fecskéhez, aki nem repült el tőle azonnal. Nem félt. Boldogok voltak együtt egészen addig, mígnem azon a bizonyos éjszakán a temetőben magára nem hagyta, mert bántani akarta. Akkor elment, de valóban visszajött. Váratlanul jelent meg a világítótoronynál. Megint boldogok voltak, de most megint elment, elhagyta, mert ezúttal valóban bántotta őt, és úgy tűnik, hogy soha nem jön már vissza.*
~A fecskék már csak ilyenek… visszajönnek… mindig…~
*Ahogy odakint a világot beborítja a kellemes, megnyugtató sötétség, úgy zárja körül most Nori lelkét is valamiféle nyugodtság. Vesla dala és szavai elérték, hogy a remény olyan erős lánggal égjen a szívében, amilyet soha, semmilyen mágiával sem lesznek képesek gyújtani.
A lány hirtelen olyan szorosan magához szorítja a kis törpét, hogy csoda, ha nem kezdenek el ropogni a bordái.*
- Köszönöm, Vesla! Nagyon köszönöm! Egy… egy… angyal vagy! Te vagy az az angyal fekete szárnyakkal… ehm, szárnyak nélkül, akire egész nap vártam!
*Persze a hálálkodás nem is a felajánlásnak szól, miszerint ingyen fogja megkapni a dalt, hanem az előbbi gondolatoknak, amik valahol helyrebillentették szerencsétlen emberlány lelki békéjét, de ezt Vesla nem feltétlenül tudhatja.
A szoros ölelésből csak akkor engedi szabadon a törpét, mikor mocorgásával jelzi, hogy le akar szállni az ágyról.*
- Nem tudok mást mondani. Szükségem van rá, és tudom, hogy egy kezelhetetlen szörnyeteg vagyok, de őt soha nem akartam bántani. Ő az én drága fecském… nem akarom elveszíteni.
*Mondja még, majd egy apró bólintással nyugtázza, hogy ideje nyugovóra térniük.*
*Nori néha képes elveszni a saját maga által gyönyörűen felépített illúzióban, aminek olykor nem sok köze van a valódi világhoz, éppen ezért tud a dal eredeti témájától merően elrugaszkodva egy teljesen más történetet felépíteni magának, amiben ő és drága barátnője szerepel.
Miután a lány furcsa képzelőereje és a dal kettőse csodálatos kreativitással írja le a múltat és a jelent, magától értetődő kérdés a feketeség részéről, hogy mi lesz a jövőben? Őt most csak ez érdekli. Látja-e még a szabad madárként szárnyaló barátnőjét valaha? Úgy kérdezi, mintha a dalnok tudhatná erre a választ, és őszintén hisz abban, hogy tudja is.*
- Tényleg… ilyenek? Elmennek, majd visszajönnek, aztán megint el… megint vissza… megint el… *Billegeti fejét egyik oldalról a másikra, ahogy az „el” és „vissza” szavak között váltogat. Ő is elégedett a számára butának egyáltalán nem tűnő magyarázattal, ugyanis ezt is tökéletesen le tudja képzeni a saját problémájára. Ő odament a kis fecskéhez, aki nem repült el tőle azonnal. Nem félt. Boldogok voltak együtt egészen addig, mígnem azon a bizonyos éjszakán a temetőben magára nem hagyta, mert bántani akarta. Akkor elment, de valóban visszajött. Váratlanul jelent meg a világítótoronynál. Megint boldogok voltak, de most megint elment, elhagyta, mert ezúttal valóban bántotta őt, és úgy tűnik, hogy soha nem jön már vissza.*
~A fecskék már csak ilyenek… visszajönnek… mindig…~
*Ahogy odakint a világot beborítja a kellemes, megnyugtató sötétség, úgy zárja körül most Nori lelkét is valamiféle nyugodtság. Vesla dala és szavai elérték, hogy a remény olyan erős lánggal égjen a szívében, amilyet soha, semmilyen mágiával sem lesznek képesek gyújtani.
A lány hirtelen olyan szorosan magához szorítja a kis törpét, hogy csoda, ha nem kezdenek el ropogni a bordái.*
- Köszönöm, Vesla! Nagyon köszönöm! Egy… egy… angyal vagy! Te vagy az az angyal fekete szárnyakkal… ehm, szárnyak nélkül, akire egész nap vártam!
*Persze a hálálkodás nem is a felajánlásnak szól, miszerint ingyen fogja megkapni a dalt, hanem az előbbi gondolatoknak, amik valahol helyrebillentették szerencsétlen emberlány lelki békéjét, de ezt Vesla nem feltétlenül tudhatja.
A szoros ölelésből csak akkor engedi szabadon a törpét, mikor mocorgásával jelzi, hogy le akar szállni az ágyról.*
- Nem tudok mást mondani. Szükségem van rá, és tudom, hogy egy kezelhetetlen szörnyeteg vagyok, de őt soha nem akartam bántani. Ő az én drága fecském… nem akarom elveszíteni.
*Mondja még, majd egy apró bólintással nyugtázza, hogy ideje nyugovóra térniük.*
7174. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-05-18 20:38:30
Üzenet elküldve: 2024-05-18 20:38:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árva szív//
*Ves nagyokat pislog Norileina-ra barna szemeivel, s hirtelen nem tudja mire vélni ezt a kérdést. Noha tisztában van a dalok hatalmával, nem számolt vele, hogy a leányzó ily mértékben beleéli magát és saját képére formálja a költemény tartalmát, mint azt már-már kétségbeesett érdeklődéséből kikövetkezteti.*
~ Mégis honnét tudjam, ez a dal itt ér véget... ~ *gondolja, ám ezzel mégsem állhat elő, ha már képes volt felkelteni a lány figyelmét és szemmel láthatóan reményt keltett benne. Erre a tényre büszke. Tanakodik hát néhány röpke pillanatig, mielőtt válaszolna.*
- Általában igen, visszajön. A fecskék már csak ilyenek, elmennek és visszajönnek.
*Cseppet buta magyarázatra sikeredett, de Vesla elégedett vele. Nem akar hazudni, sem felesleges depresszióval sújtani egyszemélyes közönségét, ha már így fellelkesítette. Az nem volna előadóhoz méltó.
Kint már sötétség honol, csak az épületek nyílásain az utcára szökő fények világítanak, és magasan fenn a holdak és csillagok. A földszinten még zajlik az élet, ezt a hangos kurjongatásokból lehet tudni. A homályos szobában apró rovarok táncolnak bársonyszárnyakon a lég éltető mezején. Jó eséllyel molylepkék.*
- Megírom neked. Ingyen. *Közli hosszabb szünetnyi hallgatást követően.* Ha ennyire fontos neked, megírom és nem kérek érte pénzt. Majd az előadásokból megtérül.
*Talán nagyzolásnak tűnik, de egy trubadúr mégiscsak abból tartja el magát, hogy balladákat, dalokat ír, főleg ha megrendelésről van szó, így ez a kijelentése elhivatottságát és segítő szándékát bizonyítja.*
- Ez minden, amibe be szeretnél avatni? *pillant Nori-ra, majd lekászálódik az ágyról és átveti vállán hű lantját.* Lassacskán birtokba venném a magam szobáját.
A hozzászólás írója (Vesla Rudhorn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.18 20:48:32
*Ves nagyokat pislog Norileina-ra barna szemeivel, s hirtelen nem tudja mire vélni ezt a kérdést. Noha tisztában van a dalok hatalmával, nem számolt vele, hogy a leányzó ily mértékben beleéli magát és saját képére formálja a költemény tartalmát, mint azt már-már kétségbeesett érdeklődéséből kikövetkezteti.*
~ Mégis honnét tudjam, ez a dal itt ér véget... ~ *gondolja, ám ezzel mégsem állhat elő, ha már képes volt felkelteni a lány figyelmét és szemmel láthatóan reményt keltett benne. Erre a tényre büszke. Tanakodik hát néhány röpke pillanatig, mielőtt válaszolna.*
- Általában igen, visszajön. A fecskék már csak ilyenek, elmennek és visszajönnek.
*Cseppet buta magyarázatra sikeredett, de Vesla elégedett vele. Nem akar hazudni, sem felesleges depresszióval sújtani egyszemélyes közönségét, ha már így fellelkesítette. Az nem volna előadóhoz méltó.
Kint már sötétség honol, csak az épületek nyílásain az utcára szökő fények világítanak, és magasan fenn a holdak és csillagok. A földszinten még zajlik az élet, ezt a hangos kurjongatásokból lehet tudni. A homályos szobában apró rovarok táncolnak bársonyszárnyakon a lég éltető mezején. Jó eséllyel molylepkék.*
- Megírom neked. Ingyen. *Közli hosszabb szünetnyi hallgatást követően.* Ha ennyire fontos neked, megírom és nem kérek érte pénzt. Majd az előadásokból megtérül.
*Talán nagyzolásnak tűnik, de egy trubadúr mégiscsak abból tartja el magát, hogy balladákat, dalokat ír, főleg ha megrendelésről van szó, így ez a kijelentése elhivatottságát és segítő szándékát bizonyítja.*
- Ez minden, amibe be szeretnél avatni? *pillant Nori-ra, majd lekászálódik az ágyról és átveti vállán hű lantját.* Lassacskán birtokba venném a magam szobáját.
A hozzászólás írója (Vesla Rudhorn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.18 20:48:32
7173. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-05-15 19:36:58
Üzenet elküldve: 2024-05-15 19:36:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Árva szív//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Vesla talán nem is tudja, de egész komoly érdem az, ha bármit is fel tud fogni Nori szavaiból akkor, amikor ennyire el van veszve ő is a saját gondolatai által épített útvesztőben.*
- Jó, akkor jó. Rendben. *Válaszol már kicsit elveszve a törpe minden mondatára. Ő már egyáltalán nem érti, hogy mire is kell pontosan ez a sok információ a történtekről, és hogyan lesz ebből dal, de hát nem is ő a művész, akinek ehhez értenie kell.*
- Nem érdekel, hogy mi lesz benne *fakad ki egyszer csak.* Én nem akarok mást, csak azt, hogy Mai megbocsásson nekem, mert meg fogok őrülni attól, hogy nincs velem bassza meg!
*Kicsit szaggatottan, reszketve veszi a levegőt, nem akarja hagyni, hogy eluralkodjon rajta ez a furcsa, tébolyult érzés, amit kedvenc barátnőjének hiánya okoz. Éppen ezért is kéri arra Veslá-t, hogy játsszon neki egy dalt. Bármilyet, márpedig azonnal. Az talán le tudja kötni annyira, hogy ő is elvesszen benne úgy, hogy vissza se találjon a szomorú gondolataihoz.
A törpék legjobb trubadúrja nem is rest elfogadni a felkérést, egy színpadias torokköszörülés után bele is kezd a nótába, Nori pedig úgy hallgatja, mint valami hároméves kisgyerek, aki először hall zenét az életében.
Elképzeli az égben szárnyaló fecskét, az ezer méhet, akik hadseregként zümmögnek valahol a réten, a magányos tölgyfa árnyékát, alatta pedig a két, szabad, éneklő madarat, akik közül az egyik egyértelműen Mai, a másik pedig ő maga. Nem érdekli, hogy a dal egy fiúról és egy lányról szól, ő akkor is magukat képzeli a helyükbe. A zsivaj és a kacaj azokat az időket juttatja eszébe, amikor még minden szép és jó volt, de ahogy beköszönt az ősz, majd a tél, szinte érezni kezdi a dermesztő hideget a testén, melyet barátnője hiánya okoz. A kérdés jogos: ~Mondd, látlak-e még?~ A dal vége szomorú, de reményt is ad. Ha egyszer elmúlik majd a tél, akkor van remény, hogy az ő Mai-ja visszatérjen hozzá, addig pedig ő a földön bandukolva kitartóan várja, hogy az égben repkedő fecske egyszer majd újra leszálljon hozzá.*
- Mondd, Vesla… hogy végződik a dal? Miután elmúlt a tél… mi történik? Visszajön a fecske? Kérlek mondd el! Ez nagyon fontos.
*Kérdezi szinte kétségbeesetten, miután a dal végén a szobán elhatalmasodó csend és néhány pislogás azokkal a barna szemekkel visszarántja a valóságba.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Vesla talán nem is tudja, de egész komoly érdem az, ha bármit is fel tud fogni Nori szavaiból akkor, amikor ennyire el van veszve ő is a saját gondolatai által épített útvesztőben.*
- Jó, akkor jó. Rendben. *Válaszol már kicsit elveszve a törpe minden mondatára. Ő már egyáltalán nem érti, hogy mire is kell pontosan ez a sok információ a történtekről, és hogyan lesz ebből dal, de hát nem is ő a művész, akinek ehhez értenie kell.*
- Nem érdekel, hogy mi lesz benne *fakad ki egyszer csak.* Én nem akarok mást, csak azt, hogy Mai megbocsásson nekem, mert meg fogok őrülni attól, hogy nincs velem bassza meg!
*Kicsit szaggatottan, reszketve veszi a levegőt, nem akarja hagyni, hogy eluralkodjon rajta ez a furcsa, tébolyult érzés, amit kedvenc barátnőjének hiánya okoz. Éppen ezért is kéri arra Veslá-t, hogy játsszon neki egy dalt. Bármilyet, márpedig azonnal. Az talán le tudja kötni annyira, hogy ő is elvesszen benne úgy, hogy vissza se találjon a szomorú gondolataihoz.
A törpék legjobb trubadúrja nem is rest elfogadni a felkérést, egy színpadias torokköszörülés után bele is kezd a nótába, Nori pedig úgy hallgatja, mint valami hároméves kisgyerek, aki először hall zenét az életében.
Elképzeli az égben szárnyaló fecskét, az ezer méhet, akik hadseregként zümmögnek valahol a réten, a magányos tölgyfa árnyékát, alatta pedig a két, szabad, éneklő madarat, akik közül az egyik egyértelműen Mai, a másik pedig ő maga. Nem érdekli, hogy a dal egy fiúról és egy lányról szól, ő akkor is magukat képzeli a helyükbe. A zsivaj és a kacaj azokat az időket juttatja eszébe, amikor még minden szép és jó volt, de ahogy beköszönt az ősz, majd a tél, szinte érezni kezdi a dermesztő hideget a testén, melyet barátnője hiánya okoz. A kérdés jogos: ~Mondd, látlak-e még?~ A dal vége szomorú, de reményt is ad. Ha egyszer elmúlik majd a tél, akkor van remény, hogy az ő Mai-ja visszatérjen hozzá, addig pedig ő a földön bandukolva kitartóan várja, hogy az égben repkedő fecske egyszer majd újra leszálljon hozzá.*
- Mondd, Vesla… hogy végződik a dal? Miután elmúlt a tél… mi történik? Visszajön a fecske? Kérlek mondd el! Ez nagyon fontos.
*Kérdezi szinte kétségbeesetten, miután a dal végén a szobán elhatalmasodó csend és néhány pislogás azokkal a barna szemekkel visszarántja a valóságba.*
7172. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-05-14 21:00:28
Üzenet elküldve: 2024-05-14 21:00:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árva szív//
- Fura, de azt hiszem, értem. Természetesen nem olyan behatóan, mint te, de ha egy kicsit is értek belőle, az már előrelépés. *bólint szőke fejével, miután elgondolkodik a hallottakon. Ő történetesen tudna hasonló példát említeni, sőt, talán fel is használja a kért dalhoz.*
- Számít, nagyon is számít! Egy jó dalban minden részlet fontos lehet, sosem tudhatod. *helyesel mintegy saját magának és informálja egyúttal Norileina-t.* Tehát ezt nem tudjuk... Hmm...
*Homloka ráncosodik, vastag szemöldökei összeszaladnak, ahogy erősen elgondolkodik.*
- Akkor úgy kezeljük, mint általános sérelmet, bántó magatartást. Talán nem is baj, hogy nem ismerjük pontosan, már gondolom neked nem. Aztán, a történet sem árul el téged vagy titeket, ha nem szóról szóra ugyanaz történik benne. A lényeg a mondandója, az összesített levonható általánosabb tartalom és érzések, amivel mindenki tud azonosulni. Igen, igen, jó lesz ez, meglátod! *fogja meg tétován és gyengéden a lány kezét, hogy alig érezhetően, csak a biztatás kedvéért megszorítsa azt. Nem több, mint egy pillanat, s még azelőtt elhúzza ujjait a porcelán bőrtől, hogy a társasága kényelmetlenül érezné magát ettől az egyszerűségében is kifejező gesztustól.*
- Egy dalt, azt mondod? Tudok egyet így hirtelen, én személy szerint gyönyörűnek is tartom. De ezt majd eldöntöd te... *kuncog fel és szempárja izgatottan csillan a gyertyácska fényében, aztán fészkelődik kicsit az ágyon és torkát köszörüli, mielőtt a húrok közé csapna. A hangja egy törpéé, nem vitás, mégis tiszta, és ott bujkál benne valami, amitől kellemes, lágy búgássá szelídül.*
- Fecske fenn az égen,
Párod várva vár,
Hogy eldalolja véled,
Mily szép az idei nyár.
Zümmög ezer méhszárny,
A jószág kútra tér,
Magányos, öreg tölgyfánk
Hűs árnyékot ígér.
A nap nevet, a földeken
Búza aranya vár,
Összebújva énekel
A két szabad madár.
Lágy zsivaj, derűs kacaj
Száll a ligeten át,
A nagy talány, fiú és lány
Egymás szemében mit lát.
Zamatával, roskadozva
A gyümölcsös dalra kél,
Csapong s nevet madársereg,
Minden szép s jó, mi él.
A nap nevet, a földeken
Búza aranya vár,
Összebújva énekel
A két szabad madár.
Most ősz jő rőt fejével,
Majd ráhullik a hó,
A szép nyár ugyan elmúlt,
De emlékezni jó.
Fecske fenn az égen…
Ó, mondd, látlak-e még?
Visszatérsz-e hozzánk,
Ha elmúlt már… a tél…
*Ahogy a végére ér, elhalkul, az utolsó szót pedig teljes csend követi. Eddig nem nézett a leányra, most azonban kifejezetten a barna íriszeket kutatja, s a sötét ajkakon lappangó reakciót, véleményt, legyen az szóbeli vagy testi.*
- Fura, de azt hiszem, értem. Természetesen nem olyan behatóan, mint te, de ha egy kicsit is értek belőle, az már előrelépés. *bólint szőke fejével, miután elgondolkodik a hallottakon. Ő történetesen tudna hasonló példát említeni, sőt, talán fel is használja a kért dalhoz.*
- Számít, nagyon is számít! Egy jó dalban minden részlet fontos lehet, sosem tudhatod. *helyesel mintegy saját magának és informálja egyúttal Norileina-t.* Tehát ezt nem tudjuk... Hmm...
*Homloka ráncosodik, vastag szemöldökei összeszaladnak, ahogy erősen elgondolkodik.*
- Akkor úgy kezeljük, mint általános sérelmet, bántó magatartást. Talán nem is baj, hogy nem ismerjük pontosan, már gondolom neked nem. Aztán, a történet sem árul el téged vagy titeket, ha nem szóról szóra ugyanaz történik benne. A lényeg a mondandója, az összesített levonható általánosabb tartalom és érzések, amivel mindenki tud azonosulni. Igen, igen, jó lesz ez, meglátod! *fogja meg tétován és gyengéden a lány kezét, hogy alig érezhetően, csak a biztatás kedvéért megszorítsa azt. Nem több, mint egy pillanat, s még azelőtt elhúzza ujjait a porcelán bőrtől, hogy a társasága kényelmetlenül érezné magát ettől az egyszerűségében is kifejező gesztustól.*
- Egy dalt, azt mondod? Tudok egyet így hirtelen, én személy szerint gyönyörűnek is tartom. De ezt majd eldöntöd te... *kuncog fel és szempárja izgatottan csillan a gyertyácska fényében, aztán fészkelődik kicsit az ágyon és torkát köszörüli, mielőtt a húrok közé csapna. A hangja egy törpéé, nem vitás, mégis tiszta, és ott bujkál benne valami, amitől kellemes, lágy búgássá szelídül.*
- Fecske fenn az égen,
Párod várva vár,
Hogy eldalolja véled,
Mily szép az idei nyár.
Zümmög ezer méhszárny,
A jószág kútra tér,
Magányos, öreg tölgyfánk
Hűs árnyékot ígér.
A nap nevet, a földeken
Búza aranya vár,
Összebújva énekel
A két szabad madár.
Lágy zsivaj, derűs kacaj
Száll a ligeten át,
A nagy talány, fiú és lány
Egymás szemében mit lát.
Zamatával, roskadozva
A gyümölcsös dalra kél,
Csapong s nevet madársereg,
Minden szép s jó, mi él.
A nap nevet, a földeken
Búza aranya vár,
Összebújva énekel
A két szabad madár.
Most ősz jő rőt fejével,
Majd ráhullik a hó,
A szép nyár ugyan elmúlt,
De emlékezni jó.
Fecske fenn az égen…
Ó, mondd, látlak-e még?
Visszatérsz-e hozzánk,
Ha elmúlt már… a tél…
*Ahogy a végére ér, elhalkul, az utolsó szót pedig teljes csend követi. Eddig nem nézett a leányra, most azonban kifejezetten a barna íriszeket kutatja, s a sötét ajkakon lappangó reakciót, véleményt, legyen az szóbeli vagy testi.*
7171. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-05-13 20:34:11
Üzenet elküldve: 2024-05-13 20:34:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Árva szív//
*Röviden felkuncog a megjegyzésre, mert végre valami olyasmit hall, amivel ő maga is tud azonosulni.*
- Az első gondolatod, amivel egyet tudok érteni. Az egész világ velejéig rohadt, és ettől a rohadt világtól bizony sokszor csak az őrület képes megóvni. Tapasztalatból mondom.
*Azt már viszont nem mondaná, hogy unatkozik. Történik vele épp elég dolog, még talán több is, mint kellene.
Ahogy a kalapács puffan a földön, egy pillanatra megnézi magának. Egész súlyos darabnak látszik, ami viszont azt jelenti, hogy akad azért erő abban a kis testben. ~Vajon használni is tudja?~
Tűnődik, majd arról kezd mesélni, hogy hogyan vesztette el az egyik személy bizalmát azon kevesek közül, akik megadták neki, meg egy kicsit a midennapjairól, a hangokról a fejében, és arról, hogyan keseríti meg mindez az ő kis életét. A gyertyát csak azért gyújtja meg, mert kényszeresen jól esik neki, valójában nem igazán volt rá szükség.
Nyugton sem marad, miközben beszél, mondandója végére már a bakancsok is lekerülnek róla, lábait felhúzza az ágyra, átkarolja őket, állát a térdein pihenteti, és ebben a gombóc pózban billeg előre-hátra.*
- Igen, azzal okoztam *vallja be.* De nem olyannal, mint a tűz, amit akkor használtam, az az elmére hat. Nem kényszerített rá senki, de nem én voltam az, aki bántotta. Mármint, izé… tudom, zagyvaságnak hangzik ez az egész, de így volt. Nem tudom, hogy magyarázzam el neked.
*Próbálkozik megfelelő hasonlatot keresni, de most valamiért nem sikerül neki. Még annál is jobban blokkol most az agya, mint általában. Meg is rázza kicsit a fejét, mert azt hiszi, hogy attól majd magától kioldódnak a fejében összegubancolódott gondolatcsomók, de nem.*
- Ehm, lány… de miért számít, hogy milyen nemű? *Oldalra billenti a fejét kíváncsian.* Hogy pontosan mit tettem, azt én sem tudom. Nem mesélte el, hogy mit látott, de a varázslat umm… életre kelti a rémálmaidat. Biztosan nagyon rossz volt neki…
*Felemeli a fejét, bámulja egy ideig a plafont szótlanul, majd őszinte szenvedéssel femorog.*
- Ahh… Vesla, szükségem van még alkoholra. Nem is! Tudod mit? Játssz nekem egy dalt… egy… egy gyönyörű dalt! Most azonnal!
*Gondolatai továbbra is ide-oda cikáznak. A kis törpe szobatársa észreveheti, hogy a lány ezúttal képtelen logikusan összefűzni a száját elhagyó mondatok értelmét. Talán az alkohol utóhatása volna? Sajnos nem, egészen más, de Vesla joggal gondolhatja, hogy az a lila lötty csak Nori testét hozta rendbe, az elméjét még nem igazán.*
*Röviden felkuncog a megjegyzésre, mert végre valami olyasmit hall, amivel ő maga is tud azonosulni.*
- Az első gondolatod, amivel egyet tudok érteni. Az egész világ velejéig rohadt, és ettől a rohadt világtól bizony sokszor csak az őrület képes megóvni. Tapasztalatból mondom.
*Azt már viszont nem mondaná, hogy unatkozik. Történik vele épp elég dolog, még talán több is, mint kellene.
Ahogy a kalapács puffan a földön, egy pillanatra megnézi magának. Egész súlyos darabnak látszik, ami viszont azt jelenti, hogy akad azért erő abban a kis testben. ~Vajon használni is tudja?~
Tűnődik, majd arról kezd mesélni, hogy hogyan vesztette el az egyik személy bizalmát azon kevesek közül, akik megadták neki, meg egy kicsit a midennapjairól, a hangokról a fejében, és arról, hogyan keseríti meg mindez az ő kis életét. A gyertyát csak azért gyújtja meg, mert kényszeresen jól esik neki, valójában nem igazán volt rá szükség.
Nyugton sem marad, miközben beszél, mondandója végére már a bakancsok is lekerülnek róla, lábait felhúzza az ágyra, átkarolja őket, állát a térdein pihenteti, és ebben a gombóc pózban billeg előre-hátra.*
- Igen, azzal okoztam *vallja be.* De nem olyannal, mint a tűz, amit akkor használtam, az az elmére hat. Nem kényszerített rá senki, de nem én voltam az, aki bántotta. Mármint, izé… tudom, zagyvaságnak hangzik ez az egész, de így volt. Nem tudom, hogy magyarázzam el neked.
*Próbálkozik megfelelő hasonlatot keresni, de most valamiért nem sikerül neki. Még annál is jobban blokkol most az agya, mint általában. Meg is rázza kicsit a fejét, mert azt hiszi, hogy attól majd magától kioldódnak a fejében összegubancolódott gondolatcsomók, de nem.*
- Ehm, lány… de miért számít, hogy milyen nemű? *Oldalra billenti a fejét kíváncsian.* Hogy pontosan mit tettem, azt én sem tudom. Nem mesélte el, hogy mit látott, de a varázslat umm… életre kelti a rémálmaidat. Biztosan nagyon rossz volt neki…
*Felemeli a fejét, bámulja egy ideig a plafont szótlanul, majd őszinte szenvedéssel femorog.*
- Ahh… Vesla, szükségem van még alkoholra. Nem is! Tudod mit? Játssz nekem egy dalt… egy… egy gyönyörű dalt! Most azonnal!
*Gondolatai továbbra is ide-oda cikáznak. A kis törpe szobatársa észreveheti, hogy a lány ezúttal képtelen logikusan összefűzni a száját elhagyó mondatok értelmét. Talán az alkohol utóhatása volna? Sajnos nem, egészen más, de Vesla joggal gondolhatja, hogy az a lila lötty csak Nori testét hozta rendbe, az elméjét még nem igazán.*
7170. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-05-12 23:28:45
Üzenet elküldve: 2024-05-12 23:28:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árva szív//
//A hozzászólás 16+ részt tartalmaz!//
*Cinikusan szusszan egyet a "baráti" fenyegetésre, de szóra nem méltatja a dolgot. Nem úgy, mint a továbbra is értelmes, noha átköltött mondást.*
- Egy kicsit mindenki bolond, Norileina. Egyesek jobban is, mint mások, hm? *vonja fel játékos mosoly közepette egyik szemöldökét, a társaságára sandítva.* A bolondság megóv az unalomtól és bizony néha a depressziótól is! Legalábbis az én esetemben.
*Ő maga nem sokat vesz le magáról, csupán a mellkasán egymást keresztező szíjakat oldja el. A nehéz kalapács a falat támasztja csendes szilárdsággal, míg a lant Vesla kezében marad. Gazdájuk egy engedélykérő pillantást vet a feketeségre, s felmászik az ágy végébe, meghagyva maguk között egy diszkrét távolságot. Hallgatásba bocsátkozik. Hallgatásba, amely dalnok mivoltából fakadóan akkor is kimagasló erénye, ha ezt a hétköznapi csevegésekben vajmi kevésszer produkálja. Minden szavát issza a lánynak, s ravasz, csintalan és szabad elméje munkálkodni kezd, a beérkező információk fonalából valami szépet, fájót, megérintőt vagy vidámat szőjön. Ámbár a történet eleje máris konkretizálni látszik a születő mű hangulatát.*
- Tehát értesz a mágiához. Ezzel a mágiával okoztál fájdalmat ennek a bizonyosnak... Sa'Tereth kényszerített rá, vagy ezek a hangok más természetűek?
*Időnként lágyan pendít egy-két húrt. Nincs meghatározott dallama, csupán unatkozó ujjait foglalja le vele.*
- Akit bántottál, nő vagy férfi? Mit tettél pontosan?
*Nem fordul a lány felé, nem keresi a tekintetét. Az most tolakodó lenne, ő pedig igenis képes komolyan kezelni a komoly helyzeteket. Nem követeli a válaszokat, mindössze kíváncsi rájuk, s a mesélőre bízza, feltárulnak-e. A parányi lángban gyönyörködik, amelyet a fiatal nő lobbant hatalmával. Esendő, félszegen táncoló tűzgyermek, mégis megvan a maga bája abban a derengésben, amelyet a tűnő világosság hagy hátra, midőn a háztetők mögé rejtőzik. Aztán a hangszeren játszó ujjait figyeli, néha a kis ablakra pillant és azon túl, az egyre sötétedő világra. Igen, a táj éppen úgy válik egyre komorabbá, mint a szép Norileina szomorú meséje. Csendben van, várja a folytatást.*
//A hozzászólás 16+ részt tartalmaz!//
*Cinikusan szusszan egyet a "baráti" fenyegetésre, de szóra nem méltatja a dolgot. Nem úgy, mint a továbbra is értelmes, noha átköltött mondást.*
- Egy kicsit mindenki bolond, Norileina. Egyesek jobban is, mint mások, hm? *vonja fel játékos mosoly közepette egyik szemöldökét, a társaságára sandítva.* A bolondság megóv az unalomtól és bizony néha a depressziótól is! Legalábbis az én esetemben.
*Ő maga nem sokat vesz le magáról, csupán a mellkasán egymást keresztező szíjakat oldja el. A nehéz kalapács a falat támasztja csendes szilárdsággal, míg a lant Vesla kezében marad. Gazdájuk egy engedélykérő pillantást vet a feketeségre, s felmászik az ágy végébe, meghagyva maguk között egy diszkrét távolságot. Hallgatásba bocsátkozik. Hallgatásba, amely dalnok mivoltából fakadóan akkor is kimagasló erénye, ha ezt a hétköznapi csevegésekben vajmi kevésszer produkálja. Minden szavát issza a lánynak, s ravasz, csintalan és szabad elméje munkálkodni kezd, a beérkező információk fonalából valami szépet, fájót, megérintőt vagy vidámat szőjön. Ámbár a történet eleje máris konkretizálni látszik a születő mű hangulatát.*
- Tehát értesz a mágiához. Ezzel a mágiával okoztál fájdalmat ennek a bizonyosnak... Sa'Tereth kényszerített rá, vagy ezek a hangok más természetűek?
*Időnként lágyan pendít egy-két húrt. Nincs meghatározott dallama, csupán unatkozó ujjait foglalja le vele.*
- Akit bántottál, nő vagy férfi? Mit tettél pontosan?
*Nem fordul a lány felé, nem keresi a tekintetét. Az most tolakodó lenne, ő pedig igenis képes komolyan kezelni a komoly helyzeteket. Nem követeli a válaszokat, mindössze kíváncsi rájuk, s a mesélőre bízza, feltárulnak-e. A parányi lángban gyönyörködik, amelyet a fiatal nő lobbant hatalmával. Esendő, félszegen táncoló tűzgyermek, mégis megvan a maga bája abban a derengésben, amelyet a tűnő világosság hagy hátra, midőn a háztetők mögé rejtőzik. Aztán a hangszeren játszó ujjait figyeli, néha a kis ablakra pillant és azon túl, az egyre sötétedő világra. Igen, a táj éppen úgy válik egyre komorabbá, mint a szép Norileina szomorú meséje. Csendben van, várja a folytatást.*
7169. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-05-10 19:37:26
Üzenet elküldve: 2024-05-10 19:37:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Árva szív//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Nem, csak figyelmeztettelek. Nem rosszból mondom, de átvágott torokkal nehéz dalolászni. *Nem fenyeget ő, vagyis de, viszont egyáltalán nem gondolja ezt problémának. Lehetőséget közölt, egy olyat, amit érdemes lehet Veslá-nak elkerülnie, és nem feltétlenül csak Nori-val kapcsolatban. Az aranytorok nem véd meg a haláltól.*
- Szép lant *jegyzi meg. A véletlenekben pedig pont ő az, akinek nem szabadna kételkednie. Azok után, hogy a saját féltestvérébe botlott bele egy ártatlan padon a város főterén, majd Sa'Tereth maga megakadályozta a vérkötelék varázslatot, mivel létezik már kettejük közt egy sokkal erősebb kapocs, nem lenne rá oka. Kár, hogy ő mindezt nem tudja, így a véletlenekben sem tud maradéktalanul megbízni. Hát még hirtelen felbukkanó törpékben…
A lépcsőn felfelé menet, de még a folyosókon baktatva is egy elég hosszú esti mesét kényszerül végighallgatni a bizalomról. Mikor Vesla látszólag mondandója végére ér, Nori felsóhajt, megáll a folyosó közepén visszafordul, karba teszi a kezeit és lepillant a lányra.*
- Micsoda bölcsességek. Ezek spontán szófosásként jönnek belőled, vagy tanultad valahol? Na meg neked ezért komolyan fizetnek? Mert akkor igaz, amit mondanak. Bolondnak áll a vásár.
*Az nyilván fel sem tűnik neki, hogy összekevert két közmondást, és gyártott belőle egy harmadikat, de hát őt sem a mély lexikális tudása miatt szereti senki. Mondjuk, pont az a baj, hogy az sem szereti, akit szeretne, hogy szeresse… Hirtelen megrázza a fejét, mielőtt elveszik a lehetetlen gondolatok között.*
- Na jó! Menjünk be a szobába, és ott mesélek! *Nem kérdezi meg, hogy melyikük szobáját válasszák, egyértelműen a sajátjába lép be, s mikor már Vesla is bent van, belülről bezárja az ajtót maguk mögött, de a kulcsot a zárban hagyja. Hátizsákját ledobja az ágy mellé, fegyvereit is leaggatja magáról, amik egyelőre az asztalon végzik, ő maga pedig az ágyra dobja le magát. Ezután foglalkozik csak újra a kis vendégével.*
- Elég ironikus, hogy a bizalomról papolsz nekem. Mindennek az oka pont az, hogy eljátszottam valakinek a bizalmát, de az mégsem én voltam. *Ismét sóhajt egyet, mert Rasdeher szavai ott csengenek a fülében, hogy nem kellene mindenkinek fecsegni, de ha azt akarja, hogy Mai megbocsásson neki, muszáj lesz.*
- Tudod, én nem mindig vagyok önmagam. Sokszor hangokat hallok a fejemben, amiknek néha sikerül meggyőzniük arról, hogy nagyon rossz dolgokat csináljak. Ez történt vele is. Soha nem bántanám, de aznap mégis bántottam őt. A mágia nagyon veszélyes olyannak a kezében, aki képtelen a saját gondolatait irányítani.
*Kezd bele a mesébe, de ő tart is szünetet, hogy a másiknak legyen ideje reagálni, kérdezni. Két mondat között az asztalon figyelő gyertyára mutat, reménykedve abban, hogy az a puszta akaratának engedelmeskedve az meg is gyullad. Mióta a mágustoronyban járt, azóta egészen vonzza a vöröslő lángok látványa.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Nem, csak figyelmeztettelek. Nem rosszból mondom, de átvágott torokkal nehéz dalolászni. *Nem fenyeget ő, vagyis de, viszont egyáltalán nem gondolja ezt problémának. Lehetőséget közölt, egy olyat, amit érdemes lehet Veslá-nak elkerülnie, és nem feltétlenül csak Nori-val kapcsolatban. Az aranytorok nem véd meg a haláltól.*
- Szép lant *jegyzi meg. A véletlenekben pedig pont ő az, akinek nem szabadna kételkednie. Azok után, hogy a saját féltestvérébe botlott bele egy ártatlan padon a város főterén, majd Sa'Tereth maga megakadályozta a vérkötelék varázslatot, mivel létezik már kettejük közt egy sokkal erősebb kapocs, nem lenne rá oka. Kár, hogy ő mindezt nem tudja, így a véletlenekben sem tud maradéktalanul megbízni. Hát még hirtelen felbukkanó törpékben…
A lépcsőn felfelé menet, de még a folyosókon baktatva is egy elég hosszú esti mesét kényszerül végighallgatni a bizalomról. Mikor Vesla látszólag mondandója végére ér, Nori felsóhajt, megáll a folyosó közepén visszafordul, karba teszi a kezeit és lepillant a lányra.*
- Micsoda bölcsességek. Ezek spontán szófosásként jönnek belőled, vagy tanultad valahol? Na meg neked ezért komolyan fizetnek? Mert akkor igaz, amit mondanak. Bolondnak áll a vásár.
*Az nyilván fel sem tűnik neki, hogy összekevert két közmondást, és gyártott belőle egy harmadikat, de hát őt sem a mély lexikális tudása miatt szereti senki. Mondjuk, pont az a baj, hogy az sem szereti, akit szeretne, hogy szeresse… Hirtelen megrázza a fejét, mielőtt elveszik a lehetetlen gondolatok között.*
- Na jó! Menjünk be a szobába, és ott mesélek! *Nem kérdezi meg, hogy melyikük szobáját válasszák, egyértelműen a sajátjába lép be, s mikor már Vesla is bent van, belülről bezárja az ajtót maguk mögött, de a kulcsot a zárban hagyja. Hátizsákját ledobja az ágy mellé, fegyvereit is leaggatja magáról, amik egyelőre az asztalon végzik, ő maga pedig az ágyra dobja le magát. Ezután foglalkozik csak újra a kis vendégével.*
- Elég ironikus, hogy a bizalomról papolsz nekem. Mindennek az oka pont az, hogy eljátszottam valakinek a bizalmát, de az mégsem én voltam. *Ismét sóhajt egyet, mert Rasdeher szavai ott csengenek a fülében, hogy nem kellene mindenkinek fecsegni, de ha azt akarja, hogy Mai megbocsásson neki, muszáj lesz.*
- Tudod, én nem mindig vagyok önmagam. Sokszor hangokat hallok a fejemben, amiknek néha sikerül meggyőzniük arról, hogy nagyon rossz dolgokat csináljak. Ez történt vele is. Soha nem bántanám, de aznap mégis bántottam őt. A mágia nagyon veszélyes olyannak a kezében, aki képtelen a saját gondolatait irányítani.
*Kezd bele a mesébe, de ő tart is szünetet, hogy a másiknak legyen ideje reagálni, kérdezni. Két mondat között az asztalon figyelő gyertyára mutat, reménykedve abban, hogy az a puszta akaratának engedelmeskedve az meg is gyullad. Mióta a mágustoronyban járt, azóta egészen vonzza a vöröslő lángok látványa.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
7168. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-05-09 23:18:48
Üzenet elküldve: 2024-05-09 23:18:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árva szív//
//A hozzászólás 16+ részt tartalmaz!//
- Fenyegetsz, kisanyám? *kacag harsányan és jóízűen, látszólag nem hatja meg az ilyesmi.* Ha tudnád, mennyien próbálták már. Mind azt hiszik, hogy egy elismert művészt csak úgy el lehet hallgattatni. Hát nem! A művész kimondja, amit akar, még ha kardot is tartanak a torkához, vagy a bitóra vezetik. Egyébként kisasszony, létezik a világon megértés és diszkréció, még ha te nem is láttál belőle eddig olyan sokat. *oktatja ki a lányt, akárki lánya-borja is legyen.*
- Most, hogy ezt tisztáztuk, igen, tudok. Ha nem tudnék, nem volnék méltó erre a lantra. *lapogatja meg hátán a kérdéses hangszerét.*
- Ohó! Hát valóban nincsenek véletlenek, mi? *kuncog ismét derűsen, amikor megtudja, hogy ugyanott szállnak meg, hisz ennél jobb lehetőség nem is kívánkozhat a dal elkészültéhez. Ám azelőtt, hogy mesélne, mindenképp meg akarja hallgatni a mese eredeti verzióját, így hát követi bérelt szobájába Norileina-t, s közben további okosságokat oszt meg vele.*
- Nagyon is kellenek olyanok, akik a legjobbat feltételezik másokról. Így marad egyensúlyban ez a széles nagy világ. Ha mindenki bizalmatlan és magába forduló lenne, már rég romba dőlt volna a társadalom. És ezt, bármennyire furcsa, nem Papus mondta. Ez egy általános tény. A harcosnak bíznia kell a kovácsban, hogy a kardja nem törik el háromszori használat után, a kovácsnak pedig bíznia kell a harcosban, hogy ezután is nála fog vásárolni. A kereskedőnek bíznia kell a zsoldosban, hogy az útja során nem gyilkolja meg a pénzéért, a zsoldosnak pedig bizalommal kell fordulnia a kereskedőhöz, hogy a megóvásával járó minden felmerülő kockázatért tisztességesen megfizetik. A vadász és kutyájának bizalmán múlhat a vadászat sikere. A picsába, még abban is bízni kell, hogy a sör helyett, amit előre kifizetek, nem valami húgyízű kotyvalékot kapok. Érted, no. Életedben egyszer neked is ki kellene próbálnod a bizalmat, mert ha valóban megszolgálják, az jó érzéssel tölt el. Én például most megelőlegezem neked a bizalmam, még a nyársas rész ellenére is. És szeretném, de nem várom el, hogy te is megtisztelj annyi bizalommal, hogy amennyire lehet, részletesen elbeszéled nekem a problémát. Mert tudod, abból, hogy "Bocsánat, bocsánat!" füstölgő lószar nem kerekedik, nem hogy felkapott, gyorsan terjedő dal. Tudnom kell, hogy mit is akarok közölni, amit az illető azonnal megért, de senki más nem. Add meg nekem ezt a bizalmat és a nevemre és lantomra esküszöm, e dal megköltése válik ittlétem elsődleges céljává.
A hozzászólás írója (Vesla Rudhorn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.09 23:23:45
//A hozzászólás 16+ részt tartalmaz!//
- Fenyegetsz, kisanyám? *kacag harsányan és jóízűen, látszólag nem hatja meg az ilyesmi.* Ha tudnád, mennyien próbálták már. Mind azt hiszik, hogy egy elismert művészt csak úgy el lehet hallgattatni. Hát nem! A művész kimondja, amit akar, még ha kardot is tartanak a torkához, vagy a bitóra vezetik. Egyébként kisasszony, létezik a világon megértés és diszkréció, még ha te nem is láttál belőle eddig olyan sokat. *oktatja ki a lányt, akárki lánya-borja is legyen.*
- Most, hogy ezt tisztáztuk, igen, tudok. Ha nem tudnék, nem volnék méltó erre a lantra. *lapogatja meg hátán a kérdéses hangszerét.*
- Ohó! Hát valóban nincsenek véletlenek, mi? *kuncog ismét derűsen, amikor megtudja, hogy ugyanott szállnak meg, hisz ennél jobb lehetőség nem is kívánkozhat a dal elkészültéhez. Ám azelőtt, hogy mesélne, mindenképp meg akarja hallgatni a mese eredeti verzióját, így hát követi bérelt szobájába Norileina-t, s közben további okosságokat oszt meg vele.*
- Nagyon is kellenek olyanok, akik a legjobbat feltételezik másokról. Így marad egyensúlyban ez a széles nagy világ. Ha mindenki bizalmatlan és magába forduló lenne, már rég romba dőlt volna a társadalom. És ezt, bármennyire furcsa, nem Papus mondta. Ez egy általános tény. A harcosnak bíznia kell a kovácsban, hogy a kardja nem törik el háromszori használat után, a kovácsnak pedig bíznia kell a harcosban, hogy ezután is nála fog vásárolni. A kereskedőnek bíznia kell a zsoldosban, hogy az útja során nem gyilkolja meg a pénzéért, a zsoldosnak pedig bizalommal kell fordulnia a kereskedőhöz, hogy a megóvásával járó minden felmerülő kockázatért tisztességesen megfizetik. A vadász és kutyájának bizalmán múlhat a vadászat sikere. A picsába, még abban is bízni kell, hogy a sör helyett, amit előre kifizetek, nem valami húgyízű kotyvalékot kapok. Érted, no. Életedben egyszer neked is ki kellene próbálnod a bizalmat, mert ha valóban megszolgálják, az jó érzéssel tölt el. Én például most megelőlegezem neked a bizalmam, még a nyársas rész ellenére is. És szeretném, de nem várom el, hogy te is megtisztelj annyi bizalommal, hogy amennyire lehet, részletesen elbeszéled nekem a problémát. Mert tudod, abból, hogy "Bocsánat, bocsánat!" füstölgő lószar nem kerekedik, nem hogy felkapott, gyorsan terjedő dal. Tudnom kell, hogy mit is akarok közölni, amit az illető azonnal megért, de senki más nem. Add meg nekem ezt a bizalmat és a nevemre és lantomra esküszöm, e dal megköltése válik ittlétem elsődleges céljává.
A hozzászólás írója (Vesla Rudhorn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.09 23:23:45
7167. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-05-08 20:15:39
Üzenet elküldve: 2024-05-08 20:15:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Árva szív//
//A hozzászólás 16+ részt tartalmaz!//
*Az a bizonyos közös hang. Azt nem is olyan nehéz megtalálni Nori-val, sokkal inkább megtartani kihívás, mikor, ha valami csak egy kicsit is megváltozik körülötte, elég egy ici-pici inger, és máris azon találod magad, hogy teljesen mással beszélgetsz, mint addig.
Figyelmesen hallgatja a törp minden szavát a különös fickóval kapcsolatban. Neki aztán beszélhet bárki, hogy ne keresse a bajt, ha Sa'Tereth-ről van szó. Patkányok, király… Egyetlen személyről tud, aki ismerheti az efféle alvilági bandákat, az pedig Clion. Kár, hogy ismét fogalma sincs, merre ténfereg a barátja.*
- Hahh, vicces vagy! Nem kell nekem keresnem a bajt, megtalál az engem, de ha nem is, akkor én leszek a probléma még saját magamnak is.
*Azt meg egyelőre igyekszik figyelmen kívül hagyni, hogy ez a furcsa szerzet elvileg jót akar neki. Egyrészt nem hiszi, hogy ha a saját családja is eldobta annakidején, akkor majd pont egy idegen akar jót neki. Na meg az sem biztos, hogy igaz, amit beszél ez a… trubadúr. ~Te jó ég, micsoda ronda szó ez…~
Mindenesetre el van keseredve annyira, hogy ha csak a fele igaz annak, amit a kisnövésű szőkeség állít magáról, akkor ő megpróbálja kihasználni a tehetségét. Egy dal. Azt mondják, hogy a zene szívhez szól, és a szív pontosan az a része az ő drága barátnőjének, amihez most szólni akar, de sajnos a holdfényrácsnál is hatalmasabb erővel zárta azt most el előle. Talán egy másik napon kinevetné magát, amiért azt hiszi, hogy egy dal bármin is segíthet, de ez most a teljes összeomlás estéje, ahol már nem léteznek abszurd ötletek.*
- Ha bármit is világgá kürtölsz rólam, akkor a fizetséged az lesz, hogy nyárson végzed… ~és lakoma lesz belőled. Ha már Clion, és amúgy is megint szívességet kérek majd tőle, illene megint ajándékkal érkeznem…~
*A fenyegetéshez legalább még mindig ért, ami jó hír, mert akkor annyira azért talán nem uralkodott el rajta a depresszió és a halálvágy.*
- Úgy, úgy. A dalnak gyorsan kell terjednie, de senki nem tudhatja, hogy rólam szól, csak az, akinek szánom. Tudsz ilyet? *Kezd ő is kíváncsivá válni, bármennyire is lehetetlen a szituáció. Azonban mégsem a helyzet miatt nevet fel, hanem a dalnok utolsó mondatán.*
- Haza? Pff… felettébb vicces vagy. Örülök, hogy a legjobbat feltételezed rólam, de nem volt, nincs és szerintem nem is lesz soha otthonom. Én is itt vettem ki egy szobát pár napra, szóval, ha úgy látod jónak, felőlem felmehetünk, és folytathatjuk az egyikben.
*Arról, hogy mennyire jó ötlet Nori-val egy szobában tartózkodni az kérdéses, erről szintén az a személy mesélhetne a legtöbbet, aki miatt a dal születni készül. Bizonytalanul feláll a székről, és miután megbizonyosodott arról, hogy tud egyenesen járni, el is indul a lépcsők irányába. Nem néz hátra, szinte biztos benne, hogy Vesla követni fogja.*
//A hozzászólás 16+ részt tartalmaz!//
*Az a bizonyos közös hang. Azt nem is olyan nehéz megtalálni Nori-val, sokkal inkább megtartani kihívás, mikor, ha valami csak egy kicsit is megváltozik körülötte, elég egy ici-pici inger, és máris azon találod magad, hogy teljesen mással beszélgetsz, mint addig.
Figyelmesen hallgatja a törp minden szavát a különös fickóval kapcsolatban. Neki aztán beszélhet bárki, hogy ne keresse a bajt, ha Sa'Tereth-ről van szó. Patkányok, király… Egyetlen személyről tud, aki ismerheti az efféle alvilági bandákat, az pedig Clion. Kár, hogy ismét fogalma sincs, merre ténfereg a barátja.*
- Hahh, vicces vagy! Nem kell nekem keresnem a bajt, megtalál az engem, de ha nem is, akkor én leszek a probléma még saját magamnak is.
*Azt meg egyelőre igyekszik figyelmen kívül hagyni, hogy ez a furcsa szerzet elvileg jót akar neki. Egyrészt nem hiszi, hogy ha a saját családja is eldobta annakidején, akkor majd pont egy idegen akar jót neki. Na meg az sem biztos, hogy igaz, amit beszél ez a… trubadúr. ~Te jó ég, micsoda ronda szó ez…~
Mindenesetre el van keseredve annyira, hogy ha csak a fele igaz annak, amit a kisnövésű szőkeség állít magáról, akkor ő megpróbálja kihasználni a tehetségét. Egy dal. Azt mondják, hogy a zene szívhez szól, és a szív pontosan az a része az ő drága barátnőjének, amihez most szólni akar, de sajnos a holdfényrácsnál is hatalmasabb erővel zárta azt most el előle. Talán egy másik napon kinevetné magát, amiért azt hiszi, hogy egy dal bármin is segíthet, de ez most a teljes összeomlás estéje, ahol már nem léteznek abszurd ötletek.*
- Ha bármit is világgá kürtölsz rólam, akkor a fizetséged az lesz, hogy nyárson végzed… ~és lakoma lesz belőled. Ha már Clion, és amúgy is megint szívességet kérek majd tőle, illene megint ajándékkal érkeznem…~
*A fenyegetéshez legalább még mindig ért, ami jó hír, mert akkor annyira azért talán nem uralkodott el rajta a depresszió és a halálvágy.*
- Úgy, úgy. A dalnak gyorsan kell terjednie, de senki nem tudhatja, hogy rólam szól, csak az, akinek szánom. Tudsz ilyet? *Kezd ő is kíváncsivá válni, bármennyire is lehetetlen a szituáció. Azonban mégsem a helyzet miatt nevet fel, hanem a dalnok utolsó mondatán.*
- Haza? Pff… felettébb vicces vagy. Örülök, hogy a legjobbat feltételezed rólam, de nem volt, nincs és szerintem nem is lesz soha otthonom. Én is itt vettem ki egy szobát pár napra, szóval, ha úgy látod jónak, felőlem felmehetünk, és folytathatjuk az egyikben.
*Arról, hogy mennyire jó ötlet Nori-val egy szobában tartózkodni az kérdéses, erről szintén az a személy mesélhetne a legtöbbet, aki miatt a dal születni készül. Bizonytalanul feláll a székről, és miután megbizonyosodott arról, hogy tud egyenesen járni, el is indul a lépcsők irányába. Nem néz hátra, szinte biztos benne, hogy Vesla követni fogja.*
7166. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-05-08 18:05:01
Üzenet elküldve: 2024-05-08 18:05:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árva szív//
//A hozzászólás 16+ részt tartalmaz!//
- Norileina... *ismétli hangosan a nevet. Elgondolkodik, vajon mi rímelhet erre a különleges névre, de mindenképp dalba kellene foglalni.* Érdekes, szép és titokzatos.
*Törpünk nem ma mászott elő a "fekete kotlós valagából", ahogy az imént körülírta, így figyelmét nem kerüli el a szarkazmus, de nem bánja. Még mindig szimpatikusabb teremtés az asztaltársa, mint egy szűkszavú komor fickó. Az a benyomása támad, hogy ezzel a lánnyal talán még a közös hangot is megtalálhatják, ha ennek semmi nem szab gátat.*
- Nos, ennyit tudok. Valamilyen bűnbocsánatról hadovált, valamilyen Király részére. Mondom, felét sem értettem... És Norileina, ha rám hallgatsz, nem keresel bajt az első vadidegen szavára. Engem nem érdekel, ki miben hisz, vagy mit osztott neki az élet. Ez csak egy tanács, mert jót akarok neked, hisz nem adtál okot az ellenkezőjére. *próbálkozik egy kis melegséget adni a maga módján, valamint tudtára adja a leányzónak, hogy a sötétség és gonosz urának emlegetése őt magát nem taszítja vagy rémíti meg. Valójában egyre izgalmasabbnak találja ettől a helyzetet.*
- Közkeletű vagyok, biztosíthatlak! Olyannyira, hogy nem egyszer hallom vissza a saját szerzeményeim más költők ajkairól. Szegényeknek nem futja kreativitásra, ez ellen nincs mit tenni. *csóválja szórakozottan üstökét, melytől az egy oldalra fésült haja lágyan lengedez kerekded orcája előtt.* Ohó! Szóval ez itt a probléma!
*Szeme szinte látványosan felcsillan. Olybá tűnik, a beszélgetés e perctől üzleti mederben csordogál tovább, ami a teljes figyelmét megköveteli.*
- Az alapján, amit elmondtál, olyasmiről lehet szó, amit nem kellene világgá kürtölni, jól sejtem? Ugyanakkor magának a dalnak gyorsan kell szétterjednie, mint a futótűz, legalább ebben a városban. Kihívás. Nagyon is szeretem a kihívást! *kuncog széles mosolyát villantva.* Miért nem vitatjuk meg ezt négyszemközt? Két éjszakát itt fogok tölteni egy szobában, de akár haza is kísérhetlek, ha úgy jobbnak látod.
//A hozzászólás 16+ részt tartalmaz!//
- Norileina... *ismétli hangosan a nevet. Elgondolkodik, vajon mi rímelhet erre a különleges névre, de mindenképp dalba kellene foglalni.* Érdekes, szép és titokzatos.
*Törpünk nem ma mászott elő a "fekete kotlós valagából", ahogy az imént körülírta, így figyelmét nem kerüli el a szarkazmus, de nem bánja. Még mindig szimpatikusabb teremtés az asztaltársa, mint egy szűkszavú komor fickó. Az a benyomása támad, hogy ezzel a lánnyal talán még a közös hangot is megtalálhatják, ha ennek semmi nem szab gátat.*
- Nos, ennyit tudok. Valamilyen bűnbocsánatról hadovált, valamilyen Király részére. Mondom, felét sem értettem... És Norileina, ha rám hallgatsz, nem keresel bajt az első vadidegen szavára. Engem nem érdekel, ki miben hisz, vagy mit osztott neki az élet. Ez csak egy tanács, mert jót akarok neked, hisz nem adtál okot az ellenkezőjére. *próbálkozik egy kis melegséget adni a maga módján, valamint tudtára adja a leányzónak, hogy a sötétség és gonosz urának emlegetése őt magát nem taszítja vagy rémíti meg. Valójában egyre izgalmasabbnak találja ettől a helyzetet.*
- Közkeletű vagyok, biztosíthatlak! Olyannyira, hogy nem egyszer hallom vissza a saját szerzeményeim más költők ajkairól. Szegényeknek nem futja kreativitásra, ez ellen nincs mit tenni. *csóválja szórakozottan üstökét, melytől az egy oldalra fésült haja lágyan lengedez kerekded orcája előtt.* Ohó! Szóval ez itt a probléma!
*Szeme szinte látványosan felcsillan. Olybá tűnik, a beszélgetés e perctől üzleti mederben csordogál tovább, ami a teljes figyelmét megköveteli.*
- Az alapján, amit elmondtál, olyasmiről lehet szó, amit nem kellene világgá kürtölni, jól sejtem? Ugyanakkor magának a dalnak gyorsan kell szétterjednie, mint a futótűz, legalább ebben a városban. Kihívás. Nagyon is szeretem a kihívást! *kuncog széles mosolyát villantva.* Miért nem vitatjuk meg ezt négyszemközt? Két éjszakát itt fogok tölteni egy szobában, de akár haza is kísérhetlek, ha úgy jobbnak látod.
7165. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-05-06 21:28:23
Üzenet elküldve: 2024-05-06 21:28:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Árva szív//
- Nyilván jó. Én kevertem. *Igen. Így életképesen már sokkal érthetőbb a kis mitugrász, bár az övön aluli megszólalás után lehet, hogy visszasírja még a szép időket, mikor képtelen volt felfogni, amit mond. Így még fájdalmasabb, hogy érti is.*
- Nem hiszem, hogy én is úgy gondolom, ahogy ők. *Könyököl az asztalra, fejét pedig a tenyerébe fektetve pihenteti, úgy hallgatja meg az újabb bemutatkozást.*
- Norileina. Alkimista, kalandor, fekete hercegnő… macskák réme… ~tündérek és elfek gyilkosa, és egy két lábon járó szörnyeteg…~ …meg egy érzelmi katasztrófa.
*Próbálja valahol viccesre venni a figurát, hogy a másik érezze, egyáltalán nem veszi őt komolyan. A lényeget persze jobb, ha csak gondolatban mondja el. Nem fog még egyszer beleesni abba a hibába, hogy valaki más is indokolatlanul sokat tudjon meg róla.
A dicséretet szinte fel sem veszi. Talán nem is mondták még neki soha szemtől szemben azt, hogy csinos volna, és nem is származott még ebből soha előnye, de ha egy vadidegen mondja, attól még lehet benne valami.*
- Rajongók… *húzza fel a szemét kételkedve. Aztán kelletlenül becsukja a szemét, és igyekszik kizárni a szék fülsiketítő nyikorgását a fejéből, amíg Vesla befejezi végre a kecmergést, de utána Nori minden figyelme ismét az övé, hisz nagyon is fontos lehet, amit most mond neki.*
- Igen, pont ezért érdekel. Aminek köze van Sa'Tereth-hez, annak hozzám is köze van.
*Kisebb szégyen ül ki az arcára, mikor végig kell hallgatnia, hogy mégis hogyan viselkedett az előbb. Sokkal rosszabbul hangzik, mint amire emlékszik. A végén csak a fejét csóválja, sóhajt egy nagyot, majd kiegyenesedik, hátra dől a székében.*
- Kösz, vagy mi. Na jó, figyelj! Azt mondtad a szolgálatomra jöttél. Mennyire vagy te… öhm, közkeletű, Vesla? Milyen gyorsan terjednek a te történeteid? Azért kérdezem, mert van valami, amit el kéne mondanom valakinek, aki itt van a városban, de nem mehetek oda hozzá, hogy elmondjam, mert utál. Nem, nem szerelem, annál sokkal több. Vérkötelék. ~Még ha nem is sikerült a varázslat, akkor is az…~ Tudod, nagyon gonosz dolgot csináltam vele, és ezért nem akar már velem lenni, de valahogy el kéne neki mondanom, hogy nem akartam, csak nem tudtam, mit csinálok. Van ötleted?
*Klisésnek hangzik a történet, pont olyannak, mint egy általános, tragédiával végződő szerelem. Pedig, ha tudná a kis vakarcs, hogy mennyire másról van szó. Nagyon-nagyon sokkal többről...*
- Nyilván jó. Én kevertem. *Igen. Így életképesen már sokkal érthetőbb a kis mitugrász, bár az övön aluli megszólalás után lehet, hogy visszasírja még a szép időket, mikor képtelen volt felfogni, amit mond. Így még fájdalmasabb, hogy érti is.*
- Nem hiszem, hogy én is úgy gondolom, ahogy ők. *Könyököl az asztalra, fejét pedig a tenyerébe fektetve pihenteti, úgy hallgatja meg az újabb bemutatkozást.*
- Norileina. Alkimista, kalandor, fekete hercegnő… macskák réme… ~tündérek és elfek gyilkosa, és egy két lábon járó szörnyeteg…~ …meg egy érzelmi katasztrófa.
*Próbálja valahol viccesre venni a figurát, hogy a másik érezze, egyáltalán nem veszi őt komolyan. A lényeget persze jobb, ha csak gondolatban mondja el. Nem fog még egyszer beleesni abba a hibába, hogy valaki más is indokolatlanul sokat tudjon meg róla.
A dicséretet szinte fel sem veszi. Talán nem is mondták még neki soha szemtől szemben azt, hogy csinos volna, és nem is származott még ebből soha előnye, de ha egy vadidegen mondja, attól még lehet benne valami.*
- Rajongók… *húzza fel a szemét kételkedve. Aztán kelletlenül becsukja a szemét, és igyekszik kizárni a szék fülsiketítő nyikorgását a fejéből, amíg Vesla befejezi végre a kecmergést, de utána Nori minden figyelme ismét az övé, hisz nagyon is fontos lehet, amit most mond neki.*
- Igen, pont ezért érdekel. Aminek köze van Sa'Tereth-hez, annak hozzám is köze van.
*Kisebb szégyen ül ki az arcára, mikor végig kell hallgatnia, hogy mégis hogyan viselkedett az előbb. Sokkal rosszabbul hangzik, mint amire emlékszik. A végén csak a fejét csóválja, sóhajt egy nagyot, majd kiegyenesedik, hátra dől a székében.*
- Kösz, vagy mi. Na jó, figyelj! Azt mondtad a szolgálatomra jöttél. Mennyire vagy te… öhm, közkeletű, Vesla? Milyen gyorsan terjednek a te történeteid? Azért kérdezem, mert van valami, amit el kéne mondanom valakinek, aki itt van a városban, de nem mehetek oda hozzá, hogy elmondjam, mert utál. Nem, nem szerelem, annál sokkal több. Vérkötelék. ~Még ha nem is sikerült a varázslat, akkor is az…~ Tudod, nagyon gonosz dolgot csináltam vele, és ezért nem akar már velem lenni, de valahogy el kéne neki mondanom, hogy nem akartam, csak nem tudtam, mit csinálok. Van ötleted?
*Klisésnek hangzik a történet, pont olyannak, mint egy általános, tragédiával végződő szerelem. Pedig, ha tudná a kis vakarcs, hogy mennyire másról van szó. Nagyon-nagyon sokkal többről...*
7164. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-05-06 19:56:55
Üzenet elküldve: 2024-05-06 19:56:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árva szív//
//Nyílt//
//A hozzászólás 16+ részt tartalmaz!//
- No lám, ez valami fenejó cucc lehet! *füttyent egyet, de amennyire lehet, visszafogja hangját, nehogy még jobban megharagítsa a leendő múzsáját.*
- Köszönöm, sokan mondták már. Főleg az ellenkező nemből. *hajtja fejét vigyorogva, mintha a szájának méretét illető megjegyzés bók volna, de lehet, hogy tényleg annak is tekinti.*
- Persze, így korrekt, hogy tiszta vizet öntünk a pohárba. Most meg aztán ide is illik... *veszi sorra sandító szemekkel az üresen ásítozó, különféle alakú és méretű poharakat.* Akkor hát annak rendje szerint, ismét bemutatkoznék. Vesla Rudhorn, utazó trubadúr, szolgálatodra. *ír le egy nyolcast kézfejével a levegőben, mintha láthatatlan kalapot emelne a másiknak, arcába hulló szőke tincseiből párat ujjaival igazít félre.* Történetek mesélője, titkok tudója, kufárok réme, hölgyek és urak mulattatója. Amint megláttalak, tudtam, hogy különleges vagy. És igen, csinos is. A csinos lányokról pedig szívesebben hallanak balladákat, mint a csúnyákról, ezt nyilván te is tudod.
*Minthogy a beszélgetés tartalma elérkezett egy szakaszváltáshoz, úgy gondolja, pár hosszabb percnyi pihenőidő is el kellene érkezzen. Ezalatt nyújtózik egyet a széken, megropogtatja rövid nyakát.*
- Én nem tudom, mit mondott a melák, felét sem hallottam idefelé jövet, mert feltartottak. Tudod, rajongók... Amikor pedig leültem, hamar elnémult és eloldalgott. Valamit talán fél füllel elcsíptem a... *nyekergés és csikorgás közepette vonszolja székestől közelebb magát, még előrébb is hajol. Kicsit fintorog. Lehet, hogy a lány már magánál van és testét elhagyta az alkohol, de azért enyhén megmaradt körülötte a piaszag.* A Vérúrról. Eléggé furcsán viselkedett, én nem bolygatnám a helyedben, főleg nem, ha igaz. Lássuk be, szívem, ha öt perce azt mondom neked, hogy egyenesen a pokolból jövök egy fekete kotlós valagán keresztül, azt is elhitted volna. Pontosan úgy nézett ki, mint aki akar tőled valamit. Azokban a pillanataidban pedig bármit is akarhatott volna, én meg úgy voltam, hogy a kurva élet, ezt már nem! A nők tartsanak össze! Ezért közbeléptem, hiszen nagyon érdekelte, vigyáz-e rád valaki. Ennyi a történet.
//Nyílt//
//A hozzászólás 16+ részt tartalmaz!//
- No lám, ez valami fenejó cucc lehet! *füttyent egyet, de amennyire lehet, visszafogja hangját, nehogy még jobban megharagítsa a leendő múzsáját.*
- Köszönöm, sokan mondták már. Főleg az ellenkező nemből. *hajtja fejét vigyorogva, mintha a szájának méretét illető megjegyzés bók volna, de lehet, hogy tényleg annak is tekinti.*
- Persze, így korrekt, hogy tiszta vizet öntünk a pohárba. Most meg aztán ide is illik... *veszi sorra sandító szemekkel az üresen ásítozó, különféle alakú és méretű poharakat.* Akkor hát annak rendje szerint, ismét bemutatkoznék. Vesla Rudhorn, utazó trubadúr, szolgálatodra. *ír le egy nyolcast kézfejével a levegőben, mintha láthatatlan kalapot emelne a másiknak, arcába hulló szőke tincseiből párat ujjaival igazít félre.* Történetek mesélője, titkok tudója, kufárok réme, hölgyek és urak mulattatója. Amint megláttalak, tudtam, hogy különleges vagy. És igen, csinos is. A csinos lányokról pedig szívesebben hallanak balladákat, mint a csúnyákról, ezt nyilván te is tudod.
*Minthogy a beszélgetés tartalma elérkezett egy szakaszváltáshoz, úgy gondolja, pár hosszabb percnyi pihenőidő is el kellene érkezzen. Ezalatt nyújtózik egyet a széken, megropogtatja rövid nyakát.*
- Én nem tudom, mit mondott a melák, felét sem hallottam idefelé jövet, mert feltartottak. Tudod, rajongók... Amikor pedig leültem, hamar elnémult és eloldalgott. Valamit talán fél füllel elcsíptem a... *nyekergés és csikorgás közepette vonszolja székestől közelebb magát, még előrébb is hajol. Kicsit fintorog. Lehet, hogy a lány már magánál van és testét elhagyta az alkohol, de azért enyhén megmaradt körülötte a piaszag.* A Vérúrról. Eléggé furcsán viselkedett, én nem bolygatnám a helyedben, főleg nem, ha igaz. Lássuk be, szívem, ha öt perce azt mondom neked, hogy egyenesen a pokolból jövök egy fekete kotlós valagán keresztül, azt is elhitted volna. Pontosan úgy nézett ki, mint aki akar tőled valamit. Azokban a pillanataidban pedig bármit is akarhatott volna, én meg úgy voltam, hogy a kurva élet, ezt már nem! A nők tartsanak össze! Ezért közbeléptem, hiszen nagyon érdekelte, vigyáz-e rád valaki. Ennyi a történet.
7163. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-05-06 16:49:58
Üzenet elküldve: 2024-05-06 16:49:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Árva szív//
//Nyílt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori-t az zavarja csak igazán, hogy ez az átokfajzat még egy táskában sem tud csendben kutatni. Nagyon reméli, hogy annak a papának vagy kinek ki is tört a dereka hajoldozás közben, mert azt érdemelné amiatt, hogy neki végig kellett hallgatnia ezt a történetet. Ki a francot érdekel, de most tényleg?*
- Ne akarj tudni semmit, csak add már oda azt a vackot! Ha nem adod oda, te fogsz megölni azzal, hogy nem kapom meg, mert akkor annyira fájni fog a fejem attól, hogy be nem áll a szád, hogy fel is fog robbani.
*Fogja is mindkét kezével a fejét kiakadása közben, de szerencséjére megkapja végre a varázsitalát. Vesla nem is tudja, hogy nem csak az részegségtől menti meg azzal Nori-t, hogy míg ő a sört vedeli, addig a feketeség a bájital segítségével kimossa a mérget a szervezetéből, hanem attól is, hogy az alkohol még nagyobb károkat okozzon a lány agyában.
Miután az utolsó cseppig elfogyasztotta a sötétlila csodát, egy rövid ideig még mozdulatlanul ül a székében, majd továbbra is csapzottan ugyan, de már viszonylag józanul pillant a másikra. Már nem forog körülötte az egész világ, a homályos képek kiélesednek, a fejfájása múlik, így jobban szemügyre tudja venni a törpét.*
- Te sem vagy valami hétköznapi szerzet. Amilyen kicsi vagy, olyan nagy a szád. *Sóhajt még egy jó nagyot, hogy összeszedje magát. Nem volt jó ötlet ez a rengeteg alkohol. Még szerencse, hogy volt nála ellenszer, különben tényleg nagyon rossz vége is lehetett volna.*
- Jó, akkor most kezdjük az egészet elölről! Talán most már meg is értelek. Ki az isten vagy te, és mit akarsz tőlem? Mit számít neked, hogy csinos vagyok-e? És ki volt az a fickó az előbb? Tényleg azt mondta, hogy Sa'Tereth nevében el kell érnem, hogy bűnbocsánatot nyerjen a király? Te tudod, hogy mi a francot jelent ez?
*Így józanul már neki is akadnak kérdései, melyekre amíg a választ várja, int a pincéreknek. Egy Tea most mindennél jobban fog esni neki, 4 aranyat bőven megér.
*
- Szóval… mondj el mindent, amit tudsz! Fontos lehet… Hogy kerültél egyáltalán ide mellém?
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal semlegesít minden nem mágikus mérget és káros anyagot.
//Nyílt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori-t az zavarja csak igazán, hogy ez az átokfajzat még egy táskában sem tud csendben kutatni. Nagyon reméli, hogy annak a papának vagy kinek ki is tört a dereka hajoldozás közben, mert azt érdemelné amiatt, hogy neki végig kellett hallgatnia ezt a történetet. Ki a francot érdekel, de most tényleg?*
- Ne akarj tudni semmit, csak add már oda azt a vackot! Ha nem adod oda, te fogsz megölni azzal, hogy nem kapom meg, mert akkor annyira fájni fog a fejem attól, hogy be nem áll a szád, hogy fel is fog robbani.
*Fogja is mindkét kezével a fejét kiakadása közben, de szerencséjére megkapja végre a varázsitalát. Vesla nem is tudja, hogy nem csak az részegségtől menti meg azzal Nori-t, hogy míg ő a sört vedeli, addig a feketeség a bájital segítségével kimossa a mérget a szervezetéből, hanem attól is, hogy az alkohol még nagyobb károkat okozzon a lány agyában.
Miután az utolsó cseppig elfogyasztotta a sötétlila csodát, egy rövid ideig még mozdulatlanul ül a székében, majd továbbra is csapzottan ugyan, de már viszonylag józanul pillant a másikra. Már nem forog körülötte az egész világ, a homályos képek kiélesednek, a fejfájása múlik, így jobban szemügyre tudja venni a törpét.*
- Te sem vagy valami hétköznapi szerzet. Amilyen kicsi vagy, olyan nagy a szád. *Sóhajt még egy jó nagyot, hogy összeszedje magát. Nem volt jó ötlet ez a rengeteg alkohol. Még szerencse, hogy volt nála ellenszer, különben tényleg nagyon rossz vége is lehetett volna.*
- Jó, akkor most kezdjük az egészet elölről! Talán most már meg is értelek. Ki az isten vagy te, és mit akarsz tőlem? Mit számít neked, hogy csinos vagyok-e? És ki volt az a fickó az előbb? Tényleg azt mondta, hogy Sa'Tereth nevében el kell érnem, hogy bűnbocsánatot nyerjen a király? Te tudod, hogy mi a francot jelent ez?
*Így józanul már neki is akadnak kérdései, melyekre amíg a választ várja, int a pincéreknek. Egy Tea most mindennél jobban fog esni neki, 4 aranyat bőven megér.
*- Szóval… mondj el mindent, amit tudsz! Fontos lehet… Hogy kerültél egyáltalán ide mellém?
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal semlegesít minden nem mágikus mérget és káros anyagot.
7162. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-05-05 22:11:33
Üzenet elküldve: 2024-05-05 22:11:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árva szív//
//Nyílt//
//A hozzászólás 16+ részt tartalmaz//
- Lehet, hát hogyne lehetne! Ettől csak még érdekesebb eset vagy, aranyom.
*A törpe kuncogása betölti szűk és szeszbűzös személyes légkörüket, miközben jóízűen tölti magába a maradék ételt és feléhez ér a korsónak.*
- Tyűha, kisanyám! Van benned tűz, azt meg kell hagyni. *röhög a heves felinduláson, mely egy valamit is érő művésznek már olyan, mint a levegővétel, a szitkok egyszerűen leperegnek róla. Aki nem képes így állni a sarat, annak nem is való a trubadúr élet.* A hajolgatást ne is említsd! Drága Papusnak az volt a szokása, hogy amikor lehajolt, az istenekre, olyan kegyetleneket fingott... Na de lásd, kivel van dolgod. Hadd nézem azt a táskát.
*S mivel engedélyt kap, bár értelmezés szerint parancsnak is beillene, magához veszi a kérdéses tárolóeszközt, majd önmagához mérten módfelett óvatosan kezd kutakodni benne, elvégre bármi leshet a gyanútlan zsebtolvajokra egy ilyen harapós leányzó táskájában. Hallott már történeteket balesetekről, hogy kígyót rejtegettek benne, máshol medvecsapdáról mintázott egérfogót. A kedvenc sztorija talán az elátkozott táska esete, melybe bárki nyúlt a gazdáján kívül, az pár napon belül keserves kínhalált halt. Az embernek kreatívnak kell lennie a mai veszélyes világban... Kutakodott, többszöri próbálkozásra sikerült rábukkannia a sötétebbik lila folyadékkal telített fiolára.*
- Akarom tudni... Nem, ha jobban belegondolok, nem akarom. Csak ne nyírd ki magad, nagy reményeim vannak feléd. *ezzel át is nyújtja, ő pedig egy húzóra kiissza a maga 'löttyét'.*
- Rólad egy igen érdekes balladát lehetne írni. Csinoska is vagy, titokzatos is, meg aztán ez a gyászos hangulat... Ezt el lehet adni, komolyan beszélek.
//Nyílt//
//A hozzászólás 16+ részt tartalmaz//
- Lehet, hát hogyne lehetne! Ettől csak még érdekesebb eset vagy, aranyom.
*A törpe kuncogása betölti szűk és szeszbűzös személyes légkörüket, miközben jóízűen tölti magába a maradék ételt és feléhez ér a korsónak.*
- Tyűha, kisanyám! Van benned tűz, azt meg kell hagyni. *röhög a heves felinduláson, mely egy valamit is érő művésznek már olyan, mint a levegővétel, a szitkok egyszerűen leperegnek róla. Aki nem képes így állni a sarat, annak nem is való a trubadúr élet.* A hajolgatást ne is említsd! Drága Papusnak az volt a szokása, hogy amikor lehajolt, az istenekre, olyan kegyetleneket fingott... Na de lásd, kivel van dolgod. Hadd nézem azt a táskát.
*S mivel engedélyt kap, bár értelmezés szerint parancsnak is beillene, magához veszi a kérdéses tárolóeszközt, majd önmagához mérten módfelett óvatosan kezd kutakodni benne, elvégre bármi leshet a gyanútlan zsebtolvajokra egy ilyen harapós leányzó táskájában. Hallott már történeteket balesetekről, hogy kígyót rejtegettek benne, máshol medvecsapdáról mintázott egérfogót. A kedvenc sztorija talán az elátkozott táska esete, melybe bárki nyúlt a gazdáján kívül, az pár napon belül keserves kínhalált halt. Az embernek kreatívnak kell lennie a mai veszélyes világban... Kutakodott, többszöri próbálkozásra sikerült rábukkannia a sötétebbik lila folyadékkal telített fiolára.*
- Akarom tudni... Nem, ha jobban belegondolok, nem akarom. Csak ne nyírd ki magad, nagy reményeim vannak feléd. *ezzel át is nyújtja, ő pedig egy húzóra kiissza a maga 'löttyét'.*
- Rólad egy igen érdekes balladát lehetne írni. Csinoska is vagy, titokzatos is, meg aztán ez a gyászos hangulat... Ezt el lehet adni, komolyan beszélek.
7161. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-05-05 21:12:27
Üzenet elküldve: 2024-05-05 21:12:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Árva szív//
//Nyílt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem képes most belegondolni abba, hogy mekkora veszélybe is kerülhetett volna, ha nem bukkan fel a szőke apróság. Azonban a baj nem szűnik meg azzal, hogy a csuklyás alak végül egy eléggé érthetetlen, de Nori kíváncsiságát mégis felkeltő mondat után távozik.*
- Heh? Mit mondott?! A patkányok… bocsánatot a… királynak? Mi van?! Oh, bazdmeg, ezt meg kell jegyeznem, de úgy fáj a fejem, hogy… *Hogy be sem tudja fejezni a mondatot, csak az ökle csattan az asztalon, amitől az egyetlen vele maradt asztaltársaságának időközben kihozott tányérja is megugrik egy kicsit.
Vesla tovább fecseg, bár nem, mintha Nori meg tudná most jegyezni a nevét, és a bemutatkozást sem viszonozza egyelőre. A záporozó kérdések sem hatnak rá túl jól, a feje egyre jobban zúgni kezd, ahogy azt érzékeli, hogy sosem ér ez a kis pokolfajzat a mondandója végére. Ahhoz is időre van szüksége, hogy legalább egy részét felfogja a hallottaknak. Az elsőt nem is sikerül, mert az túl bölcs gondolatokat fogalmaz meg, amit Nori képtelen befogadni jelenlegi, ramaty állapotában, de a kérdésekre azért próbál valamiféle értelmes választ kinyögni magából.*
- Olyan lehet, hogy mindegyik? Nem, az nem lenne igaz… Átkozott az egész világ, de királylány még álmaimban sem voltam. A nemlétező otthonomat nehéz volna elhagyni, és ha a szüleim azok, akik eldobnak engem, akkor nem kell lázadni sem ellenük. Tragikusnak tragikus az egész életem, de a románcnál jóval több, ami fáj…
*Az utolsó kérdésre adott válasznál megakad. Őszinte düh ül ki az arcára, ugyanis az feszegeti a feketeség tűréshatárait. Legjobb barátjától sem tűri, ha az istenével való kapcsolatát feszegeti, hát még egy idegentől. Az apró, zavaróan hangos pacsirtának csupán az a szerencséje, hogy tovább folytatja a szócséplést.*
- Ahj, baszd meg, maradj már csendben, mert széthasad a fejem! *Ezúttal az ökle helyett a homloka koppan az asztalon, ebben a tetszhalott pozícióban kezd tovább morogni.*
- Inkább segíts! Ha én most lehajolok, akkor ott is maradok a földön. Van a táskámban néhány színes lötty. Keresd elő belőle a lilát, a sötétebbet, mert az erősebb, és add oda nekem! Az majd helyretesz, és akkor képes leszek talán felfogni, hogy mi a jó édes istent hadoválsz itt össze nekem… *Ő pedig addig továbbra is színpadiasan szenved az asztalon. Utána reményei szerint újrakezdhetik a fejezetet, és talán Nori-nak is akad majd némi inspirációja ahhoz, hogy folytatni akarja az életét.*
//Nyílt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem képes most belegondolni abba, hogy mekkora veszélybe is kerülhetett volna, ha nem bukkan fel a szőke apróság. Azonban a baj nem szűnik meg azzal, hogy a csuklyás alak végül egy eléggé érthetetlen, de Nori kíváncsiságát mégis felkeltő mondat után távozik.*
- Heh? Mit mondott?! A patkányok… bocsánatot a… királynak? Mi van?! Oh, bazdmeg, ezt meg kell jegyeznem, de úgy fáj a fejem, hogy… *Hogy be sem tudja fejezni a mondatot, csak az ökle csattan az asztalon, amitől az egyetlen vele maradt asztaltársaságának időközben kihozott tányérja is megugrik egy kicsit.
Vesla tovább fecseg, bár nem, mintha Nori meg tudná most jegyezni a nevét, és a bemutatkozást sem viszonozza egyelőre. A záporozó kérdések sem hatnak rá túl jól, a feje egyre jobban zúgni kezd, ahogy azt érzékeli, hogy sosem ér ez a kis pokolfajzat a mondandója végére. Ahhoz is időre van szüksége, hogy legalább egy részét felfogja a hallottaknak. Az elsőt nem is sikerül, mert az túl bölcs gondolatokat fogalmaz meg, amit Nori képtelen befogadni jelenlegi, ramaty állapotában, de a kérdésekre azért próbál valamiféle értelmes választ kinyögni magából.*
- Olyan lehet, hogy mindegyik? Nem, az nem lenne igaz… Átkozott az egész világ, de királylány még álmaimban sem voltam. A nemlétező otthonomat nehéz volna elhagyni, és ha a szüleim azok, akik eldobnak engem, akkor nem kell lázadni sem ellenük. Tragikusnak tragikus az egész életem, de a románcnál jóval több, ami fáj…
*Az utolsó kérdésre adott válasznál megakad. Őszinte düh ül ki az arcára, ugyanis az feszegeti a feketeség tűréshatárait. Legjobb barátjától sem tűri, ha az istenével való kapcsolatát feszegeti, hát még egy idegentől. Az apró, zavaróan hangos pacsirtának csupán az a szerencséje, hogy tovább folytatja a szócséplést.*
- Ahj, baszd meg, maradj már csendben, mert széthasad a fejem! *Ezúttal az ökle helyett a homloka koppan az asztalon, ebben a tetszhalott pozícióban kezd tovább morogni.*
- Inkább segíts! Ha én most lehajolok, akkor ott is maradok a földön. Van a táskámban néhány színes lötty. Keresd elő belőle a lilát, a sötétebbet, mert az erősebb, és add oda nekem! Az majd helyretesz, és akkor képes leszek talán felfogni, hogy mi a jó édes istent hadoválsz itt össze nekem… *Ő pedig addig továbbra is színpadiasan szenved az asztalon. Utána reményei szerint újrakezdhetik a fejezetet, és talán Nori-nak is akad majd némi inspirációja ahhoz, hogy folytatni akarja az életét.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7390-7409