//Megnyitó ünnepség - Zárás//
*Gyümölcslétől valami enyhe édeskés zamatú italra számított, ám ami végül lefolyik a torkán az közel sem hasonlít semmihez amit korábban kóstolt, vagy amiről csak hallhatott élete folyamán. Az ártalmatlannak tűnő ribiszke úgy csíp mint a fyurisben pácolt darázsfészek. Talán tényleg keverni kéne az előbbi savanyú löttyel aminek vagy egy kiváló ital vagy pár nap hasmenés lenne a végeredménye. Akárhogy is a versenynek vége mielőtt még igazán elkezdődött volna, rosszullét nélkül győzött és ha lenne rá ideje amije nincs akkor még szívesen inna tovább elmerogyásig.*
-Egyszer tényleg járnom kéne nyugaton. *Vigyorog a gnómra a három üveg között miután az bemutatta neki a második nyereményét.* ~Na igen, egyszer.~ *Orkok, sivatagi rablók, skorpiók, lenge nők, mérgek és aranyhegyek. Más hír nem is nagyon jut el hozzájuk a hegyeken túlra, és ha azt az átkozott hőséget leszámítják, akkor igencsak kellemes hely lehet a megvénült önmaga számára.
Lassan járatja ujjait a három üveg fölött. A délvidéki vörös üveggel nem igazán foglalkozik, ám a másik kettő nagyon is felkelti a kíváncsiságát.* ~Méreg és arany.~ *Megint itt kötöttek ki. Egy ideje elég sok méregfajtával ismertette meg a sors. Ott van a vértjében, a fegyverein, ott hordja az ujján mint valami ékszert. Hosszú vacillálás után aztán mégis az arany szikráért nyúl és nyakánál fogva magasabbra emeli, hogy amazt jobban is szemügyre vehesse.* -Elegáns egy ital.
*Ennyit fűz hozzá és nem többet. Azt persze nem tudja vajon az ő szemére hogyan hat majd az üveg tartalma, ellenben tényleg boldog lenne ha segédeszközök nélkül is arannyá változtathatná saját környezetét.*
-Köszönöm a versenyt. *Nyújt kezet Gallipul felé, akár elfogadja akár nem.* -Gondolom sok helyen mondták már önnek, de remélem látjuk még egymást.
*Aztán lassan megindul az emelet felé. Nincs sok kedve arra menni, hisz ott áll a repedt szájú vörös is. Egyrészt tényleg tart a nőszemélytől, másrészt szégyelli magát a tegnap, vagy most már tegnapelőtt történtek miatt. Nem azért mert megütötte, inkább azért, hogy nem volt képes saját dühét kordában tartani és olyasmit tett ami a józan ész ellen való. Ezek ellenére egyiket se hajlandó kimutatni, és mindössze egy biccentéssel reagál a vörös nőstény jelenlétére. Mintha nem is tulajdonítana neki túlzott jelentőséget.*