Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 361 (7201. - 7220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7220. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-03 07:34:00
Üzenet elküldve: 2024-08-03 07:34:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoreni járandóság//
*A legkevésbé se háborítja fel az a "magadfajta" megjegyzés. Büszkén viseli a jelzőt, tán még némi gőggel is. Megnedvesíti az ajkát, mint akinek épp egy kedvére való édességet említettek. A dolog további részét viszont már nem ilyen egyszerű kezelnie.
Igyekszik nem az arcára engedni semmi reakciót, amikor Krultos egyenesen a Kereskedőház képviselőjének titulálja. Egyrészt üdvös dolog, hogy tényezőként tekint rá, s hajlandó tárgyalófélként elismerni, másrészt ugyanezen tények meg is rémítik a vöröst. Egyedül a Báró árnyéka tartja szilárdan ezt a pozíciót. Nincsenek illúziói. Mindemellett választása sincs sok. Azokkal a lapokkal játszik, amiket osztottak neki. Egyelőre.*
- Nem lehet *ingatja a fejét. A bestia feje Caldorcor Báróé. A Kalmárban marad. Itt megcsodálhatják az ismerőseid. Még egy csinos kis táblát is kaptok alá, ami elvitathatatlanul hozzátok köti a dicsőséget, s persze megemlíti Báróm nagylelkű támogatását a küldetés kapcsán. *Bár Yeza hangja füstösen búgó duruzsolás, mégis van valami elképesztően határozott vonalvezetése a szavainak. Bizony, itt már nincs helye alkudozásnak. Nem mellesleg a fogadónak se árt a forgalom, ő pedig szívesen megetetné a kíváncsiságát azzal kapcsolatban, hogy kik is Krultos nagybecsű ismerősei, akik előtt felvágna azzal a trófeával.* - Addig kikupálom a jóképű szárnysegéded, hogy mesélünk szép lányoknak ilyesfajta kalandokat *kacsint a duzzogó ifjúra, aki szemmel láthatólag nem érti, miért nem nyűgözte le Yezát az elbeszélése.*
- Nyilván felbecsültetem az értéket, de hozzávetőleg mi az az ár, amit szeretnétek a portékáért? Amit persze a megállapodás szerint a ház lefelez *teszi hozzá. Ekkor akad meg a szeme
- Tudod, milyen *vonja meg a vállát, s flegma cinkossággal hunyorít Jenarira az egykori Bajnokot tipró ellenszenvben.* - Első az üzlet meg az élvezetek. Minden más csak utána. Gyere csak! *invitálja, s széles mosollyal pattan is fel, mint jó házigazda.* - Hozok neked valami szíverősítőt. És valamit enni is. Ez a legkevesebb, ami Arthenior hősének kijár. *Meg is hajtja magát a wegtoreni lány előtt, aztán mikor elindul a pult felé, még visszafordul azért egy megjegyzésre.* - Bizony ám! Míg ti trófeákat hajkurásztatok, ez a rettenthetetlen amazon felszámolta a Sárváros mocskát a városőrség különítményének élén. Wegtorenben játékokat rendeztek volna és diadalmenetben viszik végig a vállukon. És bizony kijárna! *pillant körbe szúrós szemmel az odabent ücsörgő helyieken, aztán pördül, s szedi a lábát, hogy ételt-italt kerítsen. Hallotta, hogy Jenari itt van, de most, hogy minden itteni dolog a nyakába szakadt, Yeza csak hajkurássza a beszállítókat, és a próbálja kézben tartani a függőben maradt ügyleteket.*
*A legkevésbé se háborítja fel az a "magadfajta" megjegyzés. Büszkén viseli a jelzőt, tán még némi gőggel is. Megnedvesíti az ajkát, mint akinek épp egy kedvére való édességet említettek. A dolog további részét viszont már nem ilyen egyszerű kezelnie.
Igyekszik nem az arcára engedni semmi reakciót, amikor Krultos egyenesen a Kereskedőház képviselőjének titulálja. Egyrészt üdvös dolog, hogy tényezőként tekint rá, s hajlandó tárgyalófélként elismerni, másrészt ugyanezen tények meg is rémítik a vöröst. Egyedül a Báró árnyéka tartja szilárdan ezt a pozíciót. Nincsenek illúziói. Mindemellett választása sincs sok. Azokkal a lapokkal játszik, amiket osztottak neki. Egyelőre.*
- Nem lehet *ingatja a fejét. A bestia feje Caldorcor Báróé. A Kalmárban marad. Itt megcsodálhatják az ismerőseid. Még egy csinos kis táblát is kaptok alá, ami elvitathatatlanul hozzátok köti a dicsőséget, s persze megemlíti Báróm nagylelkű támogatását a küldetés kapcsán. *Bár Yeza hangja füstösen búgó duruzsolás, mégis van valami elképesztően határozott vonalvezetése a szavainak. Bizony, itt már nincs helye alkudozásnak. Nem mellesleg a fogadónak se árt a forgalom, ő pedig szívesen megetetné a kíváncsiságát azzal kapcsolatban, hogy kik is Krultos nagybecsű ismerősei, akik előtt felvágna azzal a trófeával.* - Addig kikupálom a jóképű szárnysegéded, hogy mesélünk szép lányoknak ilyesfajta kalandokat *kacsint a duzzogó ifjúra, aki szemmel láthatólag nem érti, miért nem nyűgözte le Yezát az elbeszélése.*
- Nyilván felbecsültetem az értéket, de hozzávetőleg mi az az ár, amit szeretnétek a portékáért? Amit persze a megállapodás szerint a ház lefelez *teszi hozzá. Ekkor akad meg a szeme
- Tudod, milyen *vonja meg a vállát, s flegma cinkossággal hunyorít Jenarira az egykori Bajnokot tipró ellenszenvben.* - Első az üzlet meg az élvezetek. Minden más csak utána. Gyere csak! *invitálja, s széles mosollyal pattan is fel, mint jó házigazda.* - Hozok neked valami szíverősítőt. És valamit enni is. Ez a legkevesebb, ami Arthenior hősének kijár. *Meg is hajtja magát a wegtoreni lány előtt, aztán mikor elindul a pult felé, még visszafordul azért egy megjegyzésre.* - Bizony ám! Míg ti trófeákat hajkurásztatok, ez a rettenthetetlen amazon felszámolta a Sárváros mocskát a városőrség különítményének élén. Wegtorenben játékokat rendeztek volna és diadalmenetben viszik végig a vállukon. És bizony kijárna! *pillant körbe szúrós szemmel az odabent ücsörgő helyieken, aztán pördül, s szedi a lábát, hogy ételt-italt kerítsen. Hallotta, hogy Jenari itt van, de most, hogy minden itteni dolog a nyakába szakadt, Yeza csak hajkurássza a beszállítókat, és a próbálja kézben tartani a függőben maradt ügyleteket.*
7219. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-02 13:08:14
Üzenet elküldve: 2024-08-02 13:08:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Még mindig sajog mindene, s ha ez lehetséges talán még jobban is, mint korábban. Már eleget pihent ahhoz, hogy a fáradtság ne tompítsa el érzékeit, s mindenfajta adrenalin, illetve sokk nélkül nem mindig könnyű átvészelni a napot. Főleg azért sem, mert Jenarit jellemzően hajtja a tettvágy, ám most egy darabig nem lesz megfelelő állapotban eme vágy kielégítéséhez.
Nagy küzdelmek árán megmosakszik a hideg vízben, ami szobájába lett készítve, s leveti teleizzadt koszos gönceit, hogy valami tisztának mondható viselettel induljon meg a fogadótér felé. Megsárgult kötései, lassú, fájdalmas mozgása, helyenként elszíneződött és megduzzadt bőre árulkodik arról, hogy alaposan helyben hagyták. Természetesen nem óhajt továbbra sem bájitalokkal élni, hacsak az a bűvös ital nem negyven fok feletti.
Gyakorta pillant földre, hogy bekötetlen csizmájával ne bukjon orra, majd egyszerű nadrágjának kifordított zsebét is megigazítja. Haja kócos, még mindig abba a fonatba van kötve, amit napokkal ezelőtt abszolvált, időnként kicsit feszesebbre húzza, hogy ne bomoljon ki.*
//Wegtoreni járandóság//
*Komótosan megérkezik a pulthoz, ahol a személyzetet keresi tekintetével, ám egészen máshol leli meg Yeza hivalkodó hajkoronáját. Először ügyet sem vet arra, hogy a wegtoreni leány kivel társalog, de valami nem hagyja nyugodni a tudatalattija mélyén. Néhány pillanatig hunyorogva mustrálja a triót, mire belé hasít a felismerés, hogy apja visszatért a kis kikötői kalandjából.
A régóta szunnyadó harag újra erőt önt belé, melytől kézfeje is ökölbe szorul. Egy darabig tépelődik azon, hogy menjen oda marakodni, vagy hagyja szó nélkül az egykori bajnok felbukkanását, de mire észbe kap lábai már viszik is előre. Csupán néhány lépés választja el az asztaltól, s jól tudja innen már nincs visszaút, ezért megszólítja a társaságot, vagyis leginkább Denjaar.*
- Szép, mondhatom. Visszajössz és nem is köszönsz?
*Széles vigyorából kiérződik a gúny, apjától örökölt hideg tekintetével pedig könyörtelen arroganciával mustrálja a jelenlévőket - leginkább a két férfit - éppen azt kutatva, hogy milyen apróságba köthetne bele.*
Nagy küzdelmek árán megmosakszik a hideg vízben, ami szobájába lett készítve, s leveti teleizzadt koszos gönceit, hogy valami tisztának mondható viselettel induljon meg a fogadótér felé. Megsárgult kötései, lassú, fájdalmas mozgása, helyenként elszíneződött és megduzzadt bőre árulkodik arról, hogy alaposan helyben hagyták. Természetesen nem óhajt továbbra sem bájitalokkal élni, hacsak az a bűvös ital nem negyven fok feletti.
Gyakorta pillant földre, hogy bekötetlen csizmájával ne bukjon orra, majd egyszerű nadrágjának kifordított zsebét is megigazítja. Haja kócos, még mindig abba a fonatba van kötve, amit napokkal ezelőtt abszolvált, időnként kicsit feszesebbre húzza, hogy ne bomoljon ki.*
//Wegtoreni járandóság//
*Komótosan megérkezik a pulthoz, ahol a személyzetet keresi tekintetével, ám egészen máshol leli meg Yeza hivalkodó hajkoronáját. Először ügyet sem vet arra, hogy a wegtoreni leány kivel társalog, de valami nem hagyja nyugodni a tudatalattija mélyén. Néhány pillanatig hunyorogva mustrálja a triót, mire belé hasít a felismerés, hogy apja visszatért a kis kikötői kalandjából.
A régóta szunnyadó harag újra erőt önt belé, melytől kézfeje is ökölbe szorul. Egy darabig tépelődik azon, hogy menjen oda marakodni, vagy hagyja szó nélkül az egykori bajnok felbukkanását, de mire észbe kap lábai már viszik is előre. Csupán néhány lépés választja el az asztaltól, s jól tudja innen már nincs visszaút, ezért megszólítja a társaságot, vagyis leginkább Denjaar.*
- Szép, mondhatom. Visszajössz és nem is köszönsz?
*Széles vigyorából kiérződik a gúny, apjától örökölt hideg tekintetével pedig könyörtelen arroganciával mustrálja a jelenlévőket - leginkább a két férfit - éppen azt kutatva, hogy milyen apróságba köthetne bele.*
7218. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-02 10:31:23
Üzenet elküldve: 2024-08-02 10:31:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kötetlen kötelék//
*Attól mert végtelenül jót szórakozik tehetetlenségében, még nem szeretné, hogy el legyenek fedve a dolgok. Vagy okosan legyenek elfedve. A neve ott virít és nem olyan gyakori, hogy ne tudják kihez kötni. Bár talán nem képzelik, hogy a saját nevével illetné a falat, ott, ahol nem is szállt meg hosszabban. *
- Nori, kapargasd le úgy, hogy ne látszódjon miket írtál oda. Talán így is, úgy is ki kell majd fizetni, de ne virítson ott a nevem, kérlek.
*Bármikor nézi a feketeség vonásait, elmúlik belőle minden harag, vagy bosszúság. Annyi borsot tört már az orra alá, annyiszor bántotta, de mégsem megy. Tényleg túlságosan szereti őt, csak ezt is éppúgy a helyén kéne kezelni, mint minden mást. Csak egy kedves mosolyt kap végül, aztán lemászik az asztalról. Nagyobb ellenállásra számított, de nem ez történt. Vagy kezd beletörődni, hogy senki nem kíváncsi arra a sötét istenségre, akit úgy ajnároz, vagy pedig ma egészen könnyen irányítható. Egyik lehetőség sem rossz. *
- Amennyit eddig láttattál belőle, szerintem már rég megbüntetett volna, ha nem viszed véghez, amit neked szánt. De úgy látom jól vagy és semmi bajod. A karkötőd a helyén. Sok mindentől féltelek, de ettől épp nem. *Gondol vissza ő is arra a homályos estére, ha már így visszakérdez a másik. A végére nem is emlékszik, de reggel felébredt Nori mellett, szóval nagy baj biztos nem történt. * - Olyan… szép nagy barbár. Akkora vagyok, mint az alkarja. *Tűnődik, de legyint is egyet. Nyilván túloz, de kit érdekel ez most? A ruhák az ágyra kerülnek, a kis fekete meg máris meztelenkedik. Mindig irigyelte, ha valaki ilyen szemérmetlen. Mondjuk pont egymás előtt nem szoktak ilyesmiből problémát gyártani.*
- Muszáj, mert mit vennél fel hozzá, bakancsot? *Vérszemet kap, ha erről van szó. Láthatta a piacon, hogy ilyenkor egy másik Mai van ott, aki kíméletlen. Hogy a nemesi létből magával hozott hiúság jó, vagy rossz dolog, az nem számít. Benne van és rá fogja varázsolni Nori-ra is idővel. Örömmel tölti el, hogy egyre inkább fontosnak tartja ő is a kinézetet. Kár, hogy ehhez kell az a szőke is, mert biztos benne, hogy neki akar majd tetszeni elsősorban. *
- Azt fel tudod venni magad is, aztán feladom rád a fűzőt. Én? A pirosban. Elhoztam magammal.
*Nem sok időt hagy a teketóriázásra, ha kell erőszakkal öltözteti fel a lányt, mert a mai napra teljesen elege van mindenből, ami nem nyugodalmas. Hisztis gyermekre sincs szüksége, van elég. Olyan határozott mozdulatokkal kötözi rá a merev fűzőt, hogy levegőt alig kapjon, de azért megengedő lesz a végén. Eztán magára is hagyja, hogy felöltse a sajátját is. Nem tetszik, hogy helyenként meggyűrődött a táskájában, de mire leérnek kirúgja magát, hiszen jóformán szétfeszül rajta mindenhol, a szoknya kivételével. Enni azt biztos nem fog, mert nem lenne helye rá. Ez lesz a legjobb kifogás.*
- Mehetünk, vagy még tollászkodsz? *Vigyorodik el, mikor már kezdi látni, hogy van esélyük az indulásra.*
*Attól mert végtelenül jót szórakozik tehetetlenségében, még nem szeretné, hogy el legyenek fedve a dolgok. Vagy okosan legyenek elfedve. A neve ott virít és nem olyan gyakori, hogy ne tudják kihez kötni. Bár talán nem képzelik, hogy a saját nevével illetné a falat, ott, ahol nem is szállt meg hosszabban. *
- Nori, kapargasd le úgy, hogy ne látszódjon miket írtál oda. Talán így is, úgy is ki kell majd fizetni, de ne virítson ott a nevem, kérlek.
*Bármikor nézi a feketeség vonásait, elmúlik belőle minden harag, vagy bosszúság. Annyi borsot tört már az orra alá, annyiszor bántotta, de mégsem megy. Tényleg túlságosan szereti őt, csak ezt is éppúgy a helyén kéne kezelni, mint minden mást. Csak egy kedves mosolyt kap végül, aztán lemászik az asztalról. Nagyobb ellenállásra számított, de nem ez történt. Vagy kezd beletörődni, hogy senki nem kíváncsi arra a sötét istenségre, akit úgy ajnároz, vagy pedig ma egészen könnyen irányítható. Egyik lehetőség sem rossz. *
- Amennyit eddig láttattál belőle, szerintem már rég megbüntetett volna, ha nem viszed véghez, amit neked szánt. De úgy látom jól vagy és semmi bajod. A karkötőd a helyén. Sok mindentől féltelek, de ettől épp nem. *Gondol vissza ő is arra a homályos estére, ha már így visszakérdez a másik. A végére nem is emlékszik, de reggel felébredt Nori mellett, szóval nagy baj biztos nem történt. * - Olyan… szép nagy barbár. Akkora vagyok, mint az alkarja. *Tűnődik, de legyint is egyet. Nyilván túloz, de kit érdekel ez most? A ruhák az ágyra kerülnek, a kis fekete meg máris meztelenkedik. Mindig irigyelte, ha valaki ilyen szemérmetlen. Mondjuk pont egymás előtt nem szoktak ilyesmiből problémát gyártani.*
- Muszáj, mert mit vennél fel hozzá, bakancsot? *Vérszemet kap, ha erről van szó. Láthatta a piacon, hogy ilyenkor egy másik Mai van ott, aki kíméletlen. Hogy a nemesi létből magával hozott hiúság jó, vagy rossz dolog, az nem számít. Benne van és rá fogja varázsolni Nori-ra is idővel. Örömmel tölti el, hogy egyre inkább fontosnak tartja ő is a kinézetet. Kár, hogy ehhez kell az a szőke is, mert biztos benne, hogy neki akar majd tetszeni elsősorban. *
- Azt fel tudod venni magad is, aztán feladom rád a fűzőt. Én? A pirosban. Elhoztam magammal.
*Nem sok időt hagy a teketóriázásra, ha kell erőszakkal öltözteti fel a lányt, mert a mai napra teljesen elege van mindenből, ami nem nyugodalmas. Hisztis gyermekre sincs szüksége, van elég. Olyan határozott mozdulatokkal kötözi rá a merev fűzőt, hogy levegőt alig kapjon, de azért megengedő lesz a végén. Eztán magára is hagyja, hogy felöltse a sajátját is. Nem tetszik, hogy helyenként meggyűrődött a táskájában, de mire leérnek kirúgja magát, hiszen jóformán szétfeszül rajta mindenhol, a szoknya kivételével. Enni azt biztos nem fog, mert nem lenne helye rá. Ez lesz a legjobb kifogás.*
- Mehetünk, vagy még tollászkodsz? *Vigyorodik el, mikor már kezdi látni, hogy van esélyük az indulásra.*
7217. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-01 21:36:34
Üzenet elküldve: 2024-08-01 21:36:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Kötetlen kötelék//
*Ő is tudja, hogy bűnös. Minden rossz gyerek pontosan tudja, hogy mikor csinál olyasmit, amit nem szabadna, de mégis csinálják. Azért, mert így fedezik fel a világot. Nori a húszas évei közepén jutott el addig, hogy hódolhasson is eme felfedezésnek, szóval nem lehet érte hibáztatni, viszont az is tény, hogy bármit csinál, a felnőttek következményeit szenvedi el miatta. Megpróbálja elrejteni a nyomokat, de elkésik vele, így lehull a lepel a művéről.*
- Hát… akkor egyszerű a megoldás… nem szabad, hogy rájöjjenek. *mondja, mintegy szőnyeg alá söpörve a problémát, ahogy szintén egy kisgyermek tenné. Amit nem tudnak a felnőttek, az nem fáj nekik alapon.
A káromkodásra megszeppen, de az azt követő nevetés segít neki feloldódni, és nem úgy érezni magát, mint aki tényleg nagyon rossz fát tett a tűzre. Arról fogalma sincs, hogy valójában mekkora vagyonnal is rendelkezik Mai, szóval esze ágában sincs kihasználni őt ilyen téren, minden ballépése csupán így alakul, a sors akarja így.*
- Én is szeretlek! *válaszolja kuncogva, majd megmutatja a szépen rendezett szekrényét, amivel legalább büszkélkedhet, ha mással nem is. Az értéket ő is meg tudja becsülni, s mint az elmúlt hatokban kiderült, a szép ruhák számára is különleges értéket képviselnek. Függetlenül az áruktól, merthogy életében neki most vannak először ilyenjei. Egész gyermekkorát egyszerű, szürke, fekete rongyokban töltötte, aztán a következő éveket a kalandozós felszerelésében, úgyhogy most nagyon is élvezi, hogy csak úgy simán lány lehet.*
- De megtörtént! Mármint az enyém. Na mindegy, senki sem hiszi el nekem… te sem. Milyen barbár? *teszi fel végül a kérdést, mert miután kihisztizte magát, az is eljut az agyáig, hogy Mai mit mondott. Közben újra a szekrény felé fordul, végigsimít a különleges ruháinak finom anyagán. Már várja, hogy rajta legyenek egészen addig, míg felvéve rá nem jön majd, hogy amúgy nem a legkényelmesebbek, amit a szépségük viszont kárpótol.*
- Igen, a fűzőset. Most a hozzá tartozó selyemblúzt is kérem alá, meg a rövidebb szoknyáját harisnyával. A magassarkút muszáj? *Teljesen ki akarja magát csinosítani, de azért valami ellen tiltakozni kell, különben nem is Nori lenne. El is kezdi előpakolni az említett ruhadarabokat, kikészíti őket az ágyra, aztán egyáltalán nem szégyenlősködve elkezd vetkőzni.*
- Te miben leszel? *pillant közben fel Mai-ra.*
*Ő is tudja, hogy bűnös. Minden rossz gyerek pontosan tudja, hogy mikor csinál olyasmit, amit nem szabadna, de mégis csinálják. Azért, mert így fedezik fel a világot. Nori a húszas évei közepén jutott el addig, hogy hódolhasson is eme felfedezésnek, szóval nem lehet érte hibáztatni, viszont az is tény, hogy bármit csinál, a felnőttek következményeit szenvedi el miatta. Megpróbálja elrejteni a nyomokat, de elkésik vele, így lehull a lepel a művéről.*
- Hát… akkor egyszerű a megoldás… nem szabad, hogy rájöjjenek. *mondja, mintegy szőnyeg alá söpörve a problémát, ahogy szintén egy kisgyermek tenné. Amit nem tudnak a felnőttek, az nem fáj nekik alapon.
A káromkodásra megszeppen, de az azt követő nevetés segít neki feloldódni, és nem úgy érezni magát, mint aki tényleg nagyon rossz fát tett a tűzre. Arról fogalma sincs, hogy valójában mekkora vagyonnal is rendelkezik Mai, szóval esze ágában sincs kihasználni őt ilyen téren, minden ballépése csupán így alakul, a sors akarja így.*
- Én is szeretlek! *válaszolja kuncogva, majd megmutatja a szépen rendezett szekrényét, amivel legalább büszkélkedhet, ha mással nem is. Az értéket ő is meg tudja becsülni, s mint az elmúlt hatokban kiderült, a szép ruhák számára is különleges értéket képviselnek. Függetlenül az áruktól, merthogy életében neki most vannak először ilyenjei. Egész gyermekkorát egyszerű, szürke, fekete rongyokban töltötte, aztán a következő éveket a kalandozós felszerelésében, úgyhogy most nagyon is élvezi, hogy csak úgy simán lány lehet.*
- De megtörtént! Mármint az enyém. Na mindegy, senki sem hiszi el nekem… te sem. Milyen barbár? *teszi fel végül a kérdést, mert miután kihisztizte magát, az is eljut az agyáig, hogy Mai mit mondott. Közben újra a szekrény felé fordul, végigsimít a különleges ruháinak finom anyagán. Már várja, hogy rajta legyenek egészen addig, míg felvéve rá nem jön majd, hogy amúgy nem a legkényelmesebbek, amit a szépségük viszont kárpótol.*
- Igen, a fűzőset. Most a hozzá tartozó selyemblúzt is kérem alá, meg a rövidebb szoknyáját harisnyával. A magassarkút muszáj? *Teljesen ki akarja magát csinosítani, de azért valami ellen tiltakozni kell, különben nem is Nori lenne. El is kezdi előpakolni az említett ruhadarabokat, kikészíti őket az ágyra, aztán egyáltalán nem szégyenlősködve elkezd vetkőzni.*
- Te miben leszel? *pillant közben fel Mai-ra.*
7216. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-01 20:48:57
Üzenet elküldve: 2024-08-01 20:48:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kötetlen kötelék//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egyáltalán nem azért csinálja, hogy kérkedjen azzal, hogy ő most fizetett. Még szándékában sem áll kifejezetten elmondani, de úgyis rá fog jönni, ha nem felejt el újfent fizetni, vagy ha a csapos nem dönt úgy, hogy ezt most kihasználja, mert pontosan tudja már, hogy Nori milyen feledékeny és szertelen. Ha valamiért, esetleg ezért fogja elárulni, na de éppen eszébe sem jut.
Azonnal látja, hogy a lány valamiben mesterkedik, de elég nehéz eltussolni a nyilvánvalót. Tényleg egy gyerek. Egy rossz gyerek, mindössze azzal a különbséggel, hogy az otthonában talán mulatni is lehetne ezen tettén, de ezt ki kell fizetni, ha távozik. A kezébe nyomja a poharat, a magáéba pedig út közben beleiszik, mert pontosan tudja, hogy ha nem teszi meg, amint elhúzza a bútort szélütést kap. Szóval a borral csak ártalom csökkent. Mint mindig. Félkézzel veselkedik neki, és a pillesúlyáról és kölyökmacska erejéről híres nő, sikeresen arrébb is vonszolja. Meglátja azt, amit éppen ő tanított. A betűket, ami az ő nevét rajzolják ki, na meg még egyéb más dolgot is. Arca megmerevedik. Újabb korty. *
- Nori. A piacon, alig pár érme és kapsz papírt, tollat és tintát. Sokkal kevesebbe kerül, mint az, ha erre rájönnek és kifizettetik veled. Még a nevem is ott van. Te... az égre... *Csuklik el a hangja. Még egy korty. Az asztalra ül, háttal a falnak, hogy ne is lássa. Mint egy szülő, aki nem tudja, hogy hol rontotta el. * ... de szeretlek baszd meg... *Mondja kis szünet után, hirtelen nevet fel végül. Mégis mi mást tudna tenni? Akkor majd ezt is kiperkálja. Ezért dolgozik a szülő ugyanis... hogy a tökkelütött gyerekei baromságait hozza belőle helyre és elégítse ki annak igényeit. A legnagyobb szerencséjére még pár ilyen pohárra is van pénze. Sőt, belegondolva még arra is lenne, hogy artheniori nemes lehessen. Csakhogy nem akar az lenni.*
- Értem...
*Még mindig kissé könnyes a szeme a nevetéstől, nem is érdekli már mit kérdezett és mi arra a válasz. Lassan ragadja el a figyelmét a rendezettség, ami viszont a ruhák közt uralkodik. Végre egy dolog, amit úgy tanult tőle, hogy azt ésszerűen is használja. *
- Legalább szép rend van.
*Fonja keresztbe lábát, úgy az asztallapon ülve, majd a másik huzatát nézve ő sem rest utánozni, de nem tüntet el mindent. Biztosan jól fog még jönni.
Felpattan végül, miután kiszórakozta magát a kezdeti elképedése után, majd a lány felé lép. Ekkor hallja az újabb történetet, de ezt másként kezeli, mint az tőle várható volt.*
- Aha, a múltkor annyi ilyet megittam, hogy egy barbárral beszélgettem az elme rejtelmeiről. Szerintem az sem történt meg valójában.
*Rándítja meg a vállát. Nem akar arról az istenverte istenről diskurálni. És azt sem, hogy belelovalja magát a másik. Inkább öltöztetne.*
- A fűzőset akarod ugye?
*Mert ha nem azt szeretné felvenni, amit vele vásárolt, akkor is azt szeretné. Ennyi képtelenség után az lesz, amit Mai akar. Vagy kénytelen lesz idegösszeomlást kapni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egyáltalán nem azért csinálja, hogy kérkedjen azzal, hogy ő most fizetett. Még szándékában sem áll kifejezetten elmondani, de úgyis rá fog jönni, ha nem felejt el újfent fizetni, vagy ha a csapos nem dönt úgy, hogy ezt most kihasználja, mert pontosan tudja már, hogy Nori milyen feledékeny és szertelen. Ha valamiért, esetleg ezért fogja elárulni, na de éppen eszébe sem jut.
Azonnal látja, hogy a lány valamiben mesterkedik, de elég nehéz eltussolni a nyilvánvalót. Tényleg egy gyerek. Egy rossz gyerek, mindössze azzal a különbséggel, hogy az otthonában talán mulatni is lehetne ezen tettén, de ezt ki kell fizetni, ha távozik. A kezébe nyomja a poharat, a magáéba pedig út közben beleiszik, mert pontosan tudja, hogy ha nem teszi meg, amint elhúzza a bútort szélütést kap. Szóval a borral csak ártalom csökkent. Mint mindig. Félkézzel veselkedik neki, és a pillesúlyáról és kölyökmacska erejéről híres nő, sikeresen arrébb is vonszolja. Meglátja azt, amit éppen ő tanított. A betűket, ami az ő nevét rajzolják ki, na meg még egyéb más dolgot is. Arca megmerevedik. Újabb korty. *
- Nori. A piacon, alig pár érme és kapsz papírt, tollat és tintát. Sokkal kevesebbe kerül, mint az, ha erre rájönnek és kifizettetik veled. Még a nevem is ott van. Te... az égre... *Csuklik el a hangja. Még egy korty. Az asztalra ül, háttal a falnak, hogy ne is lássa. Mint egy szülő, aki nem tudja, hogy hol rontotta el. * ... de szeretlek baszd meg... *Mondja kis szünet után, hirtelen nevet fel végül. Mégis mi mást tudna tenni? Akkor majd ezt is kiperkálja. Ezért dolgozik a szülő ugyanis... hogy a tökkelütött gyerekei baromságait hozza belőle helyre és elégítse ki annak igényeit. A legnagyobb szerencséjére még pár ilyen pohárra is van pénze. Sőt, belegondolva még arra is lenne, hogy artheniori nemes lehessen. Csakhogy nem akar az lenni.*
- Értem...
*Még mindig kissé könnyes a szeme a nevetéstől, nem is érdekli már mit kérdezett és mi arra a válasz. Lassan ragadja el a figyelmét a rendezettség, ami viszont a ruhák közt uralkodik. Végre egy dolog, amit úgy tanult tőle, hogy azt ésszerűen is használja. *
- Legalább szép rend van.
*Fonja keresztbe lábát, úgy az asztallapon ülve, majd a másik huzatát nézve ő sem rest utánozni, de nem tüntet el mindent. Biztosan jól fog még jönni.
Felpattan végül, miután kiszórakozta magát a kezdeti elképedése után, majd a lány felé lép. Ekkor hallja az újabb történetet, de ezt másként kezeli, mint az tőle várható volt.*
- Aha, a múltkor annyi ilyet megittam, hogy egy barbárral beszélgettem az elme rejtelmeiről. Szerintem az sem történt meg valójában.
*Rándítja meg a vállát. Nem akar arról az istenverte istenről diskurálni. És azt sem, hogy belelovalja magát a másik. Inkább öltöztetne.*
- A fűzőset akarod ugye?
*Mert ha nem azt szeretné felvenni, amit vele vásárolt, akkor is azt szeretné. Ennyi képtelenség után az lesz, amit Mai akar. Vagy kénytelen lesz idegösszeomlást kapni.*
7215. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-01 19:49:16
Üzenet elküldve: 2024-08-01 19:49:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Kötetlen kötelék//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Várni. Ez az, amit Nori most egyáltalán nem akar. Nem is teszi, helyette valóban úgy felrohan az emeletre, mintha Mai nem is kérte volna meg rá, hogy várjon egy cseppet. Talán nem is baj, mert így nem tudja tovább csesztetni, hogy szerinte egyenes az útja az alkoholizmusig, még ha most a csapos meglátogatásának legfőbb célja nem is a bor, hanem az, hogy az ő elhanyagolt tartozását rendezze. Természetesen így erről a kedvességről sem vesz tudomást, így sem ellenkezni, sem hálálkodni nem tud miatta.
Mikor Mai mindezek után felér a szobába, Nori-t a szemközti fal előtt, az ajtónak háttal, törökülésben ülve találja. Kezében az egyik tőre, amivel épp a falba vés valamit. Az igazság az, hogy papír és írószer híján, az utóbbi időben így gyakorolja az írást, amit Mai még a Mágustoronyban tanított neki. A falon már rengeteg így felírt szó található, s köztük legtöbbször a „Mai” szerepel. Azt ő nevét minden nap felírta akkor, mikor a legelviselhetetlenebbül hiányzott neki.
Mikor hallja az ajtót nyikorogva kinyílni, gyorsan felpattan a földről, és a fal elé tolja a kis asztalt, de minden bizonnyal már hiába, mire reagálni tudott, már bizonyára lebukott a kis játékával kapcsolatban.*
- Ó, köszi! *pislog hálásan a meglepetés italra, nem gondolta volna, hogy ő is kapni fog. Ahogy saját tükörképét pillantja meg a borban, kissé félrehúzza a száját. Eszébe jut az este, mikor nagyon csúnyán tönkretette magát pont itt, egy emelettel lejjebb.*
- Vigyázni kell, tudom. *Ki is nyitja a kis szekrényét, ahol a legcsinosabb ruhái szépen, katonás rendben sorakoznak annak rendje és módja szerint. Mai ismét törheti a fejét, hogy mégis mióta képes a feketeség ennyire rendben tartani a holmijait, és még inkább, hogy jutott eszébe, hogy ez így helyes?
A kérdésre csak vállat ránt, hisz ennek sem épp az a magyarázata, amit normális esetben várhatnánk.*
- Azért hajnalban, mert nem tudom, hol van. Szóval minél korábban lemegyek a fogadó részbe, ott ülök majd, és várom, hogy jöjjön. Ide sokat szokott járni. *A bort közben majdnem egyszerre lehúzza, kívánta már a teste, és főleg az elméje azt a jóleső ütést, amit az alkohol hatása okoz, hogy az amúgy is kusza szálak még inkább összegabalyodhassanak, ha akarnak.*
- Amúgy Mai, azt még nem is meséltem, hogy mennyire berúgtam itt a minap. Szárnyas démonok is meglátogattak a pokolból, meg maga Sa'Tereth is. Kaptam tőle egy küldetést, amiben Clion segített volna, de most már baszhatom… Remélem, hogy nem büntet meg miatta. *Fél Sa'Tereth haragjától, de azt is tudja, hogy Rasdeher nélkül képtelen lesz a Patkányok nyomára bukkanni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Várni. Ez az, amit Nori most egyáltalán nem akar. Nem is teszi, helyette valóban úgy felrohan az emeletre, mintha Mai nem is kérte volna meg rá, hogy várjon egy cseppet. Talán nem is baj, mert így nem tudja tovább csesztetni, hogy szerinte egyenes az útja az alkoholizmusig, még ha most a csapos meglátogatásának legfőbb célja nem is a bor, hanem az, hogy az ő elhanyagolt tartozását rendezze. Természetesen így erről a kedvességről sem vesz tudomást, így sem ellenkezni, sem hálálkodni nem tud miatta.
Mikor Mai mindezek után felér a szobába, Nori-t a szemközti fal előtt, az ajtónak háttal, törökülésben ülve találja. Kezében az egyik tőre, amivel épp a falba vés valamit. Az igazság az, hogy papír és írószer híján, az utóbbi időben így gyakorolja az írást, amit Mai még a Mágustoronyban tanított neki. A falon már rengeteg így felírt szó található, s köztük legtöbbször a „Mai” szerepel. Azt ő nevét minden nap felírta akkor, mikor a legelviselhetetlenebbül hiányzott neki.
Mikor hallja az ajtót nyikorogva kinyílni, gyorsan felpattan a földről, és a fal elé tolja a kis asztalt, de minden bizonnyal már hiába, mire reagálni tudott, már bizonyára lebukott a kis játékával kapcsolatban.*
- Ó, köszi! *pislog hálásan a meglepetés italra, nem gondolta volna, hogy ő is kapni fog. Ahogy saját tükörképét pillantja meg a borban, kissé félrehúzza a száját. Eszébe jut az este, mikor nagyon csúnyán tönkretette magát pont itt, egy emelettel lejjebb.*
- Vigyázni kell, tudom. *Ki is nyitja a kis szekrényét, ahol a legcsinosabb ruhái szépen, katonás rendben sorakoznak annak rendje és módja szerint. Mai ismét törheti a fejét, hogy mégis mióta képes a feketeség ennyire rendben tartani a holmijait, és még inkább, hogy jutott eszébe, hogy ez így helyes?
A kérdésre csak vállat ránt, hisz ennek sem épp az a magyarázata, amit normális esetben várhatnánk.*
- Azért hajnalban, mert nem tudom, hol van. Szóval minél korábban lemegyek a fogadó részbe, ott ülök majd, és várom, hogy jöjjön. Ide sokat szokott járni. *A bort közben majdnem egyszerre lehúzza, kívánta már a teste, és főleg az elméje azt a jóleső ütést, amit az alkohol hatása okoz, hogy az amúgy is kusza szálak még inkább összegabalyodhassanak, ha akarnak.*
- Amúgy Mai, azt még nem is meséltem, hogy mennyire berúgtam itt a minap. Szárnyas démonok is meglátogattak a pokolból, meg maga Sa'Tereth is. Kaptam tőle egy küldetést, amiben Clion segített volna, de most már baszhatom… Remélem, hogy nem büntet meg miatta. *Fél Sa'Tereth haragjától, de azt is tudja, hogy Rasdeher nélkül képtelen lesz a Patkányok nyomára bukkanni.*
7214. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-01 15:49:39
Üzenet elküldve: 2024-08-01 15:49:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kötetlen kötelék//
*Nem hisz a szidásban, legalábbis nem ilyen formában, de Nori mégiscsak felnőtt, még ha egy része egészen gyermeki is. Az elégedettsége fokozódik, most tényleg nyeregben van, nem csak Borson, hanem a testvérével kapcsolatban is. Jó nézni, ahogy szelídebben, szeretettel bánik a hátassal. Ezt is érdemli.
Viszonylag könnyű az út a Kalmárig, azt pedig nem is tudta, hogy van itt istálló, mert akkor még lova sem volt, amikor itt járt először, sőt... nagyjából semmije. Csak egy törésnek indult szíve és a nagy álmai. Furcsa újra belépni, de jó érzés, főleg, hogy a feketeség ugyan azt a szobát bérli, mint amit akkor vettek ki. Akkor még nem csak rémálmokkal küzdött, hanem azzal is, hogy egyáltalán a négy fal között érheti álom. Sokáig bolyogott, messzire tévedt el, bár sosem volt önállótlan, azt nem tudta, hogy a családi kúrián túl hogyan vezetnek az utak. Meg is lett akkor az eredménye, de ezen már réges-régen túl van.*
- Várj egy kicsit, szomjan halok.
*Tőle aztán felfuthat a másik az emeletre, ő a pulthoz igyekszik.*
- Kérnék két pohárral a ház borából, és szeretném kifizetni Norileina kisasszony tartozását, remélem még megtartotta a szobáját. Óh, és még 5 napot is számoljon hozzá, legyen szíves.
*A csapos persze tudja a dolgát, s ha nem hitt volna abban, hogy előbb utóbb a szédült feketeség rendezi a szobája árát, akkor rég kipenderítette volna. Mai nem szereti az ilyesféle tartozásokat, egy pillanatig sem, ezért nem tudja megvárni, hogy majd később fizesse ki az a 210 aranyat amit a Szoba erkéllyel kóstál.
*
- Ó az italok... * Mellé teszi még azt a 14 érmét is a, Ház bora árát. * - Kérem nézze el neki, igyekezni fog.
*Csak eztán ered útnak, megszabadulva több, mint a heti fizetésétől a lány kedvééért, de neki ez a legkevesebb. Csak tudja biztonságban a másikat.
Felérve a szobába az emlékek kissé magával ragadják, de nem időzik sokáig, Nori kezébe nyomja az egyik pohárkát, tudja jól, hogy az öltöztetéséhez mindkettejüknek szüksége lesz rá. Felkészül lélekben a hisztire, a nyafogásra, a veszekedésre, de még az örömre is. Talán mindből jut is majd neki.*
- Remélem nem gyűrted össze teljesen, ezekre a darabokra vigyázni kell. De miért hajnalban találkoztok egyébként... mentek valahová?
*Csak most jutottak el a mondatok hozzá, valamiért nem érezte sürgetőnek ezen gondolkodni.*
*Nem hisz a szidásban, legalábbis nem ilyen formában, de Nori mégiscsak felnőtt, még ha egy része egészen gyermeki is. Az elégedettsége fokozódik, most tényleg nyeregben van, nem csak Borson, hanem a testvérével kapcsolatban is. Jó nézni, ahogy szelídebben, szeretettel bánik a hátassal. Ezt is érdemli.
Viszonylag könnyű az út a Kalmárig, azt pedig nem is tudta, hogy van itt istálló, mert akkor még lova sem volt, amikor itt járt először, sőt... nagyjából semmije. Csak egy törésnek indult szíve és a nagy álmai. Furcsa újra belépni, de jó érzés, főleg, hogy a feketeség ugyan azt a szobát bérli, mint amit akkor vettek ki. Akkor még nem csak rémálmokkal küzdött, hanem azzal is, hogy egyáltalán a négy fal között érheti álom. Sokáig bolyogott, messzire tévedt el, bár sosem volt önállótlan, azt nem tudta, hogy a családi kúrián túl hogyan vezetnek az utak. Meg is lett akkor az eredménye, de ezen már réges-régen túl van.*
- Várj egy kicsit, szomjan halok.
*Tőle aztán felfuthat a másik az emeletre, ő a pulthoz igyekszik.*
- Kérnék két pohárral a ház borából, és szeretném kifizetni Norileina kisasszony tartozását, remélem még megtartotta a szobáját. Óh, és még 5 napot is számoljon hozzá, legyen szíves.
*A csapos persze tudja a dolgát, s ha nem hitt volna abban, hogy előbb utóbb a szédült feketeség rendezi a szobája árát, akkor rég kipenderítette volna. Mai nem szereti az ilyesféle tartozásokat, egy pillanatig sem, ezért nem tudja megvárni, hogy majd később fizesse ki az a 210 aranyat amit a Szoba erkéllyel kóstál.
*- Ó az italok... * Mellé teszi még azt a 14 érmét is a, Ház bora árát.
* - Kérem nézze el neki, igyekezni fog.*Csak eztán ered útnak, megszabadulva több, mint a heti fizetésétől a lány kedvééért, de neki ez a legkevesebb. Csak tudja biztonságban a másikat.
Felérve a szobába az emlékek kissé magával ragadják, de nem időzik sokáig, Nori kezébe nyomja az egyik pohárkát, tudja jól, hogy az öltöztetéséhez mindkettejüknek szüksége lesz rá. Felkészül lélekben a hisztire, a nyafogásra, a veszekedésre, de még az örömre is. Talán mindből jut is majd neki.*
- Remélem nem gyűrted össze teljesen, ezekre a darabokra vigyázni kell. De miért hajnalban találkoztok egyébként... mentek valahová?
*Csak most jutottak el a mondatok hozzá, valamiért nem érezte sürgetőnek ezen gondolkodni.*
7213. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-01 14:15:03
Üzenet elküldve: 2024-08-01 14:15:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Kötetlen kötelék//
*Nem élvezi, hogy leszidják, egyáltalán nem. Olyan morcos és savanyú képet vág hozzá, mint egy kölyök, aki bőven nevelésre szorul még, de úgy érzi, mintha az életét próbálnák helyette megírni azzal, hogy a jó irányba terelgetik.*
- Úgysem érti, hogy mit mondok róla. Amúgy meg nem is bánok vele rosszul. Szeretem őt, és ő is engem. Nem bántana. *Szabadkozik, de ahogy Mai kedvesen megsimítja az ő jószágának sörényét, valamiféle bűntudat ébred Nori-ban is, és ekkor már bűntudattal nézi Árnyékot.*
- Jól van, ne haragudj… nem is vagy te buta. *Azzal ő is végigsimít a ló buksiján pontosan leutánozva Mai mozdulatait. Úgy tűnik, Mai-t mégiscsak különleges képességekkel áldotta meg a sors a nevelés terén, ha még Nori-t is sikerült ráébresztenie arra, hogy az állatokkal szépen kell bánni. Meg is van egyébként az eredménye, Árnyék rögtön megnyugszik, és már nem is rángatózik annyira Nori alatt, mint ezelőtt. Most már nem is szomjas, úgyhogy minden adott, hogy ellovagoljanak a Kalmárig.*
- Az nem baj, mint mondtam, holnap én is hajnalban indulok ömm… hozzá. *Tereli vissza a témát a szőkeségre, s most már egyre kényelmetlenebb, hogy nem tudja a nevén nevezni őt.
Mai gyerekeiről továbbra sem kérdezősködik, annyira sértésnek vette, hogy a közös házuk helyett ezt az életet választotta, hogy nem is érdekli, mit is csinál ő azokkal a gyerekekkel.
A fogadóhoz szerencsére egy kisebb istálló tartozik, így a lovaikat is el tudják szállásolni ma éjszakára. Nori le is mászik a nyeregből, és bekíséri Árnyékot a ma esti szállására, majd megvárja, míg Mai is végez Borssal.*
- Menjünk fel akkor a szobámba, és öltözzünk át! Majd fent megmondom pontosan, hogy miket adj rám, mert egyedül úgysem tudom felvenni őket. Amúgy a szoba ugyanaz, ahol az első közös éjszakánkat együtt töltöttük. Emlékszel még?
*Nori emlékezete talán rosszabb, mint egy amnéziásnak. Azok legalább fixen nem emlékeznek dolgokra, míg ő hol igen, hol nem. Azt az éjszakát azonban nem tudja elfelejteni. Olyan, mintha tüzes vassal égették volna bele az emlékei közé. Milyen boldog is volt aznap. Akkor is úgy érezte, hogy talált egy olyan barátot, aki örökre szeretni fogja. Aztán megjárták már együtt a mennyet és a poklot is, és bizonyára lesznek még újabb hullámvasutak a közös jövőjükben, de most megint ott lehetnek, ahol minden elkezdődött.
Ha Mai követi, akkor Nori be is megy a fogadóba, fel a lépcsőkön, egyenesen a szobájába, amit ki is nyit annak kulcsával. A fizetéssel egyelőre továbbra sem törődik, úgy tervezi, hogy majd vacsora közben megoldja.*
*Nem élvezi, hogy leszidják, egyáltalán nem. Olyan morcos és savanyú képet vág hozzá, mint egy kölyök, aki bőven nevelésre szorul még, de úgy érzi, mintha az életét próbálnák helyette megírni azzal, hogy a jó irányba terelgetik.*
- Úgysem érti, hogy mit mondok róla. Amúgy meg nem is bánok vele rosszul. Szeretem őt, és ő is engem. Nem bántana. *Szabadkozik, de ahogy Mai kedvesen megsimítja az ő jószágának sörényét, valamiféle bűntudat ébred Nori-ban is, és ekkor már bűntudattal nézi Árnyékot.*
- Jól van, ne haragudj… nem is vagy te buta. *Azzal ő is végigsimít a ló buksiján pontosan leutánozva Mai mozdulatait. Úgy tűnik, Mai-t mégiscsak különleges képességekkel áldotta meg a sors a nevelés terén, ha még Nori-t is sikerült ráébresztenie arra, hogy az állatokkal szépen kell bánni. Meg is van egyébként az eredménye, Árnyék rögtön megnyugszik, és már nem is rángatózik annyira Nori alatt, mint ezelőtt. Most már nem is szomjas, úgyhogy minden adott, hogy ellovagoljanak a Kalmárig.*
- Az nem baj, mint mondtam, holnap én is hajnalban indulok ömm… hozzá. *Tereli vissza a témát a szőkeségre, s most már egyre kényelmetlenebb, hogy nem tudja a nevén nevezni őt.
Mai gyerekeiről továbbra sem kérdezősködik, annyira sértésnek vette, hogy a közös házuk helyett ezt az életet választotta, hogy nem is érdekli, mit is csinál ő azokkal a gyerekekkel.
A fogadóhoz szerencsére egy kisebb istálló tartozik, így a lovaikat is el tudják szállásolni ma éjszakára. Nori le is mászik a nyeregből, és bekíséri Árnyékot a ma esti szállására, majd megvárja, míg Mai is végez Borssal.*
- Menjünk fel akkor a szobámba, és öltözzünk át! Majd fent megmondom pontosan, hogy miket adj rám, mert egyedül úgysem tudom felvenni őket. Amúgy a szoba ugyanaz, ahol az első közös éjszakánkat együtt töltöttük. Emlékszel még?
*Nori emlékezete talán rosszabb, mint egy amnéziásnak. Azok legalább fixen nem emlékeznek dolgokra, míg ő hol igen, hol nem. Azt az éjszakát azonban nem tudja elfelejteni. Olyan, mintha tüzes vassal égették volna bele az emlékei közé. Milyen boldog is volt aznap. Akkor is úgy érezte, hogy talált egy olyan barátot, aki örökre szeretni fogja. Aztán megjárták már együtt a mennyet és a poklot is, és bizonyára lesznek még újabb hullámvasutak a közös jövőjükben, de most megint ott lehetnek, ahol minden elkezdődött.
Ha Mai követi, akkor Nori be is megy a fogadóba, fel a lépcsőkön, egyenesen a szobájába, amit ki is nyit annak kulcsával. A fizetéssel egyelőre továbbra sem törődik, úgy tervezi, hogy majd vacsora közben megoldja.*
7212. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-07-31 09:43:16
Üzenet elküldve: 2024-07-31 09:43:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Wegtoreni járandóság//
*A dohány felajánlására csak nemet int a fejével. Valamiért sose vette fel azt a szokást, hogy pipázzon, vagy másfajta bagót szívjon, pedig voltak körülötte éppen elegen, akik tették. Talán pont ez is volt az oka: kisgyerekként egy életre megundorodott a rengetegféle (többnyire olcsó vagy házilag termesztett) dohány áporodott szagától, így mire abba a korba ért, amikor már ő maga is rágyújthatott volna, a legkevésbé se vágyott már rá.
Lelkesen számol be a történetről, kedvet kap a meséléshez, mint általában, és ahhoz képest még elég akkurátusan is adta elő a kalandjukat, nem színezte agyon a történetet. Elég érdekes volt az anélkül is, hogy hozzá kellene költenie bármit.
Ennek ellenére Yezát láthatóan nem nyűgözte le a történettel, amit kicsit meglepetten állapít meg. Tapasztalt csábító létére a nő nem is próbál úgy tenni, mintha el lenne ragadtatva ettől az élménybeszámolótól, és a tretilkarom se dobogtatja meg a szívét úgy, ahogyan azt Mykael remélte. Megvonja hát a vállát, és kirántja a karmot a fából, aztán elcsomagolja.
Azt se sejtette, hogy Yeza eddig nem is tudta, mire mennek ők ketten Denjaarral. Oly lelkesen kísérte őket az előkészületek során, csak tudnia kellett, hogy tretil lesz a préda. De így legalább az utolsó mondatával sikerült ezt is elmondania. Yeza pedig bölcsen nem böki ki, hogy eddig nem is volt tisztában a vadászat céljával, mert ha elkotyogta volna, Mykael gyanakodni kezdene: hogyan tárgyalhat ő a kereskedőház nevében, ha azt se tudja, miről kell tárgyalni?
Így hát ő elhallgat és hátradől, némileg csalódott-duzzogón, hogy története nem aratott sikert, innentől Denjaarra hagyja a beszédet. Nem tudja megállni, hogy ne somolyogjon kissé, amikor a gladiátor odaszúr a leányzónak, de egyébként nem szól hozzá semmihez. Csak akkor vonja fel a szemöldökét, amikor bajtársa szóvá teszi a karmok sorsát. Ő is úgy volt vele, mint Denjaar a fejjel: elő-elővette volna megmutatni, miféle döggel viaskodott, letörve vele a kétkedők szarvát és a széplányok erényességét. De nem az a fajta, aki túlzottan sokáig duzzog az ilyesmin, úgyhogy egyelőre megvonja a vállát és tudomásul veszi az alkut. Jó lesz a pénz is, meg az élmény, amiből majd dalt ír. Na és persze a tetoválás, amit majd a Kikötőben varrat magára.*
*A dohány felajánlására csak nemet int a fejével. Valamiért sose vette fel azt a szokást, hogy pipázzon, vagy másfajta bagót szívjon, pedig voltak körülötte éppen elegen, akik tették. Talán pont ez is volt az oka: kisgyerekként egy életre megundorodott a rengetegféle (többnyire olcsó vagy házilag termesztett) dohány áporodott szagától, így mire abba a korba ért, amikor már ő maga is rágyújthatott volna, a legkevésbé se vágyott már rá.
Lelkesen számol be a történetről, kedvet kap a meséléshez, mint általában, és ahhoz képest még elég akkurátusan is adta elő a kalandjukat, nem színezte agyon a történetet. Elég érdekes volt az anélkül is, hogy hozzá kellene költenie bármit.
Ennek ellenére Yezát láthatóan nem nyűgözte le a történettel, amit kicsit meglepetten állapít meg. Tapasztalt csábító létére a nő nem is próbál úgy tenni, mintha el lenne ragadtatva ettől az élménybeszámolótól, és a tretilkarom se dobogtatja meg a szívét úgy, ahogyan azt Mykael remélte. Megvonja hát a vállát, és kirántja a karmot a fából, aztán elcsomagolja.
Azt se sejtette, hogy Yeza eddig nem is tudta, mire mennek ők ketten Denjaarral. Oly lelkesen kísérte őket az előkészületek során, csak tudnia kellett, hogy tretil lesz a préda. De így legalább az utolsó mondatával sikerült ezt is elmondania. Yeza pedig bölcsen nem böki ki, hogy eddig nem is volt tisztában a vadászat céljával, mert ha elkotyogta volna, Mykael gyanakodni kezdene: hogyan tárgyalhat ő a kereskedőház nevében, ha azt se tudja, miről kell tárgyalni?
Így hát ő elhallgat és hátradől, némileg csalódott-duzzogón, hogy története nem aratott sikert, innentől Denjaarra hagyja a beszédet. Nem tudja megállni, hogy ne somolyogjon kissé, amikor a gladiátor odaszúr a leányzónak, de egyébként nem szól hozzá semmihez. Csak akkor vonja fel a szemöldökét, amikor bajtársa szóvá teszi a karmok sorsát. Ő is úgy volt vele, mint Denjaar a fejjel: elő-elővette volna megmutatni, miféle döggel viaskodott, letörve vele a kétkedők szarvát és a széplányok erényességét. De nem az a fajta, aki túlzottan sokáig duzzog az ilyesmin, úgyhogy egyelőre megvonja a vállát és tudomásul veszi az alkut. Jó lesz a pénz is, meg az élmény, amiből majd dalt ír. Na és persze a tetoválás, amit majd a Kikötőben varrat magára.*
7211. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-07-30 12:22:01
Üzenet elküldve: 2024-07-30 12:22:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoreni járandóság//
*Nem lepődik meg a fogadtatáson. Yeza azóta viseltet különös figyelemmel iránta, mióta először találkoztak. Furcsa mód el is várja.
A vörös jóvoltából immáron pipafüstöt eregetve hallgatja Mykael beszámolóját. Csak akkor horkan fel halkan, ahogy az ifjonc az asztalba döfi szerzeményét. Ő maga szemmel láthatóan jól szórakozik a hatásvadász beszámolón, ám nem oly jó emberismerő, hogy a lány vonásain megmutatkozzék előtte, mennyire nem hozza lázba kis kalandjuk. Szavai mögül viszont már kiérzi a sajátos élt.*
-Pazar bizony. *Löki ki a pipaszárat fogai szorításából.*
-És nem mindennapi. De nem várhatjuk, hogy egy magadfajta leány megértse az ilyesmi értéket. *Hagy némi szünetet, hogy szavai leülepedhessenek. Mindhárman érthetik, mire gondol a "magadfajta" alatt.*
-De mint a Wegtoreni Kalmár képviselője... *Elharapja a mondatot, s elidőzik a lányon ismét. Nehezen lehetne tagadni, hogy ínyére van, amit lát.*
-És a fejét még nem is láttad. *Bök a pipával zsákja felé, mielőtt ismét nagyokat pöfékelne.*
-Az alku. Egen. *Bólint.*
-Az alku úgy szólt, hogy vértet készíttet nekem a bőrből. Cserébe minden egyéb szerzeményünk a Kalmáré, ki fele árat fizet érte, mint amit ér. Bármi, ami a bőréből marad... A fej... És még a karmok is. *Bocsánatkérő pillantást küld Mykael felé. Elvégre az alku valóban így szólt, még akkor is, ha az ifjú pénzé óhajtotta volna tenni szerzeményét. Nem, mintha sokra számítana. Nem hoztak vissza annyi mindent, mint remélhették volna.*
-Hanem a fejét preparálás után szeretném vissza. Megmutatnám egy-két "ismerősnek". Aztán visszahozom persze, sértetlen. Hmm?
*Szigorú tekintetével a vöröset méri. Kétség kívül kellemesebb üzletfél, mint a báró és nem csak megjelenését tekintve. Alighanem a dolga is könnyebb vele, bár az igazat megvallva itt már túl sok alkudozást nem lehet nyélbe ütni. Elvégre a báró mindenre gondolt.*
*Nem lepődik meg a fogadtatáson. Yeza azóta viseltet különös figyelemmel iránta, mióta először találkoztak. Furcsa mód el is várja.
A vörös jóvoltából immáron pipafüstöt eregetve hallgatja Mykael beszámolóját. Csak akkor horkan fel halkan, ahogy az ifjonc az asztalba döfi szerzeményét. Ő maga szemmel láthatóan jól szórakozik a hatásvadász beszámolón, ám nem oly jó emberismerő, hogy a lány vonásain megmutatkozzék előtte, mennyire nem hozza lázba kis kalandjuk. Szavai mögül viszont már kiérzi a sajátos élt.*
-Pazar bizony. *Löki ki a pipaszárat fogai szorításából.*
-És nem mindennapi. De nem várhatjuk, hogy egy magadfajta leány megértse az ilyesmi értéket. *Hagy némi szünetet, hogy szavai leülepedhessenek. Mindhárman érthetik, mire gondol a "magadfajta" alatt.*
-De mint a Wegtoreni Kalmár képviselője... *Elharapja a mondatot, s elidőzik a lányon ismét. Nehezen lehetne tagadni, hogy ínyére van, amit lát.*
-És a fejét még nem is láttad. *Bök a pipával zsákja felé, mielőtt ismét nagyokat pöfékelne.*
-Az alku. Egen. *Bólint.*
-Az alku úgy szólt, hogy vértet készíttet nekem a bőrből. Cserébe minden egyéb szerzeményünk a Kalmáré, ki fele árat fizet érte, mint amit ér. Bármi, ami a bőréből marad... A fej... És még a karmok is. *Bocsánatkérő pillantást küld Mykael felé. Elvégre az alku valóban így szólt, még akkor is, ha az ifjú pénzé óhajtotta volna tenni szerzeményét. Nem, mintha sokra számítana. Nem hoztak vissza annyi mindent, mint remélhették volna.*
-Hanem a fejét preparálás után szeretném vissza. Megmutatnám egy-két "ismerősnek". Aztán visszahozom persze, sértetlen. Hmm?
*Szigorú tekintetével a vöröset méri. Kétség kívül kellemesebb üzletfél, mint a báró és nem csak megjelenését tekintve. Alighanem a dolga is könnyebb vele, bár az igazat megvallva itt már túl sok alkudozást nem lehet nyélbe ütni. Elvégre a báró mindenre gondolt.*
7210. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-07-29 10:54:50
Üzenet elküldve: 2024-07-29 10:54:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoreni járandóság//
- Tudom *mosolyodik, s ő is előre dől a pulton megtámaszkodva, hogy kacér kis csókocskát hintsen az egykori bajnok ajkára. A kiváltságokkal való visszaélés művészetét a wegtoreni kurtizánok igen magas fokon képesek űzni.
A Mykaelre vonatkozó szavakat tudja hogy értse. A kérges tenyerű gladiátor nem úgy osztja a dicséretet, mint a cifra beszédű kereskedők. Bár mindennemű kenetteljesség hiányzik a mogorva hangból, azért kiérezni belőle, hogy a "kölyök" jól teljesített.
Ami ezután jön, amiatt már sokkal jobban aggasztja, mint holmi piszkálódó vénemberezés esetleges fogadtatása. Az asztalhoz invitálják, méghozzá kimondottan üzletet említve. A Báró neve pedig el sem hangzott. Talán Krultos fülébe juthatott, hogy Kereskedőház gazdátlanul van a fogadóval egyetemben? Nyilvánvalóan tudják tartani a frontot, a dolgok nagyjából elmennek a saját lábukon, a kényesebb kérdésekben pedig idáig sikerült a megúszás. Nyilvánvaló okokból nem verik nagy dobra, hogy se a Báró se az intézője nem igazán elérhető egy ideje.*
- Ez egy kereskedőház, bajnokom *reflektál a megjegyzésre a maga szokásos édes-csípős hangnemében.* - A sok ügy több embert is kíván. Az egyszemélyes kupeckodást a Báróm már rég kinőtte... már ha volt olyan valaha. *Yeza nehezen tudná elképzelni, de sok mindent kinéz Caldorcorból.
Természetesen intézi a dohányt (most, hogy már a tabakos láda is újra nyitható), és prezentál mellé pipát is: egy egyszerű, de igényesen megmunkált, kiválóan szelelő darabot, amely formájában a Tűz Városában elterjedt típusra hajaz. Azért vet egy kérdő pillantást a szárnysegédre is, hátha ő is rágyújtana. Ha igen, hát tud adni pipát és dohányt neki is.
Letelepszik hát az út porát és a kalandok viszontagságait még jócskán magán viselő kettőssel az asztalhoz és figyelmesen hallgatja a beszámolót. Nem mondhatni, hogy túlzottan lázba hoznák az ilyen vadásztörténetek. Némiképp még ellenszenvet is érez a fészkében meglepett bestia öncélú lemészárlása miatt, de igyekszik érdeklődő képet vágni hozzá. Nem sikerül maradéktalanul. Sajnos Yeza ebben vegyesen teljesít. Az viszont egészen a végéig nem derül ki, hogy miféle fenevaddal viaskodtak.*
- Szép. *Hiába igyekszik, a fiatal wegtoreni vonásokon az elragadtatás odaerőltetett maszkjában annyi a hajlandóság az ottmaradásra, mit a macskáé egy dézsa jeges vízben.* - A karmai meg a bőre. Pazar zsákmány. *Nyel egy nagyot*
- Úgy *dől hátra ültében, de inkább csak azért, hogy távolabb kerüljön a hatásvadásznak szánt asztaldísztől.* - Hát csak meglesz a vérted, bajnokom *bólint, de az arca kissé megrándul viszolygástól, mert a karom végén lévő ujjcsonk rothadásnak indult húsa nem épp a legkecsegtetőbb látvány egy olyan bútordarabon, ahonnan étkezni szoktak.*
- Megtennéd, hogy... *bök állával az asztalba állított csonk felé.* - Még a végén megtetszik valakinek. *Elereszt egy kissé kényszeredett mosolyt, aztán ha visszakerült a zsákba a dögszagú trófea, hátrapillant, hogy Mik visszatalált-e a pult mögé, hogy rendezze a többi vendéget. Mélyet sóhajt.*
- Hogy is szólt az az alku a Bárómmal? Miben egyeztetek meg, ha sikerül a vadászat?
- Tudom *mosolyodik, s ő is előre dől a pulton megtámaszkodva, hogy kacér kis csókocskát hintsen az egykori bajnok ajkára. A kiváltságokkal való visszaélés művészetét a wegtoreni kurtizánok igen magas fokon képesek űzni.
A Mykaelre vonatkozó szavakat tudja hogy értse. A kérges tenyerű gladiátor nem úgy osztja a dicséretet, mint a cifra beszédű kereskedők. Bár mindennemű kenetteljesség hiányzik a mogorva hangból, azért kiérezni belőle, hogy a "kölyök" jól teljesített.
Ami ezután jön, amiatt már sokkal jobban aggasztja, mint holmi piszkálódó vénemberezés esetleges fogadtatása. Az asztalhoz invitálják, méghozzá kimondottan üzletet említve. A Báró neve pedig el sem hangzott. Talán Krultos fülébe juthatott, hogy Kereskedőház gazdátlanul van a fogadóval egyetemben? Nyilvánvalóan tudják tartani a frontot, a dolgok nagyjából elmennek a saját lábukon, a kényesebb kérdésekben pedig idáig sikerült a megúszás. Nyilvánvaló okokból nem verik nagy dobra, hogy se a Báró se az intézője nem igazán elérhető egy ideje.*
- Ez egy kereskedőház, bajnokom *reflektál a megjegyzésre a maga szokásos édes-csípős hangnemében.* - A sok ügy több embert is kíván. Az egyszemélyes kupeckodást a Báróm már rég kinőtte... már ha volt olyan valaha. *Yeza nehezen tudná elképzelni, de sok mindent kinéz Caldorcorból.
Természetesen intézi a dohányt (most, hogy már a tabakos láda is újra nyitható), és prezentál mellé pipát is: egy egyszerű, de igényesen megmunkált, kiválóan szelelő darabot, amely formájában a Tűz Városában elterjedt típusra hajaz. Azért vet egy kérdő pillantást a szárnysegédre is, hátha ő is rágyújtana. Ha igen, hát tud adni pipát és dohányt neki is.
Letelepszik hát az út porát és a kalandok viszontagságait még jócskán magán viselő kettőssel az asztalhoz és figyelmesen hallgatja a beszámolót. Nem mondhatni, hogy túlzottan lázba hoznák az ilyen vadásztörténetek. Némiképp még ellenszenvet is érez a fészkében meglepett bestia öncélú lemészárlása miatt, de igyekszik érdeklődő képet vágni hozzá. Nem sikerül maradéktalanul. Sajnos Yeza ebben vegyesen teljesít. Az viszont egészen a végéig nem derül ki, hogy miféle fenevaddal viaskodtak.*
- Szép. *Hiába igyekszik, a fiatal wegtoreni vonásokon az elragadtatás odaerőltetett maszkjában annyi a hajlandóság az ottmaradásra, mit a macskáé egy dézsa jeges vízben.* - A karmai meg a bőre. Pazar zsákmány. *Nyel egy nagyot*
- Úgy *dől hátra ültében, de inkább csak azért, hogy távolabb kerüljön a hatásvadásznak szánt asztaldísztől.* - Hát csak meglesz a vérted, bajnokom *bólint, de az arca kissé megrándul viszolygástól, mert a karom végén lévő ujjcsonk rothadásnak indult húsa nem épp a legkecsegtetőbb látvány egy olyan bútordarabon, ahonnan étkezni szoktak.*
- Megtennéd, hogy... *bök állával az asztalba állított csonk felé.* - Még a végén megtetszik valakinek. *Elereszt egy kissé kényszeredett mosolyt, aztán ha visszakerült a zsákba a dögszagú trófea, hátrapillant, hogy Mik visszatalált-e a pult mögé, hogy rendezze a többi vendéget. Mélyet sóhajt.*
- Hogy is szólt az az alku a Bárómmal? Miben egyeztetek meg, ha sikerül a vadászat?
7209. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-07-26 10:02:52
Üzenet elküldve: 2024-07-26 10:02:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Wegtoreni járandóság//
*Derűs mosollyal hallgatja Yeza meglepett köszöntését, talán csak akkor rándul meg a szája szeglete kissé, amikor őt kölyöknek titulálja. Persze, a jelző nagyon is helytálló a vörös üstökű szemszögéből. Mykael pedig újfent megállapítja, hogy jó lenne egyszer Denjaaréhoz méltó hírnevet szerezni, ha cserébe a szemrevaló fehérnépek már a látványától is olvadoznak. Nem is érti, hogy a gladiátor miért nem tölti a fél életét egy ágyban az összes nővel, aki eddig buja pillantást küldött felé. Persze saját, ifjonti hevületéből indul ki, nem értve még azt, hogy a kor és a tapasztalat hogyan teszi idővel a legizgatóbb dolgokat is megszokottá. De azt is elfogadja, hogy a vöröske figyelmét most a bajtársa köti le, és mivel vigaszdíj nem kíván lenni, elengedi most Yeza kegyeinek keresését.*
- Na ja. Miután olyan szépen nyakon szúrtad azt a dögöt, hogy második támadásra már ne fussa az erejéből.
*felel meg Denjaarnak, visszaadva a dicséretet. Aztán követi a gladiátort a székükhöz. Saját hátizsákját már nem veszi vissza erre a rövid útra, inkább megragadja a pántokat egy kézzel, és úgy cipeli át. Többnyire felemelve, de azért egyszer-kétszer súrolja a padlót a málha. Aztán ő is csak letámasztja a szabad székhez, és leül. Azonnal inni kezd a sörből, jóízűen, majdnem félig kiürítve a korsót. Persze éhgyomorra, egész napos gyaloglás után, némi kétszersült és szárított hús mellé ez most jobban is hat rá, mint máskor, de azért nem kótyagosodik el teljesen. Inkább csak a tekintete lesz homályosabb.
Azért még hallja Denjaar szavait, a kupeces megjegyzésre csak hümment egyet, de az ő tekintete is inkább Yezán pihen, hiszen ő most a legkülönb látvány az egész kocsmában.
Kell is a fiúnak egy másodperc, hogy felfogja, Denjaar átadta neki a trófeákkal kérkedés lehetőségét. Megvonja a vállát és így felel.*
- Mienk lett az irhája, meg a karmai. Méretes egy szörny volt, fejétől a farkáig talán három méteres, de lehet, hogy több is. Majd megrajzolom, amíg még emlékszem a részletekre.
*újabb korty a söréből és egy elégedett sóhaj, aztán folytatja.*
- Miután elesett, nem időztünk már sokat a fészkénél, nehogy a pereputtya ránk találjon és netán valami bosszút álljon, már ha ezek a dögök egyáltalán bosszúálló típusok. A tetemet otthagytuk nekik, hadd lakmározzanak azon, inkább mint rajtunk.
*meséli, majd szokásos bőbeszédűsége csak átveszi az irányítást, és mire észbekap, már meséli is az egész történetet.*
- A szörny fészkét jó magasan találtuk meg egy hegyoldalban. Már korábban is láttunk levedlett bőröket, talán épp a mi bestiánkét, de ki tudja. Bent tanyázott valami szikla mélyedésben, az lehetett az otthona. Kétoldalról közelítettük meg, sikerült meglepnünk. Én megdöftem, hogy megriasszam, az sikerült is, ahogy kell. Rámtámadott nagy elánnal, úgyhogy onnantól kezdve a pajzsom mögül hadakoztam vele. Denjaar így a hátába került és be is vitt neki egy mesteri döfést, ami a veszte is lett a dögnek. De csak azután, hogy először a komát lökte fel a rángatózó farkával, aztán nekemrontott a karmos mancsával. Ha nincs a pajzsom, lehet, hogy már a karom se lenne meg!
*bök a hátizsákjára szíjazott, fémmel megerősített fa körpajzsra, melynek közepén repedés fut keresztül.*
- Én a szárnyait próbáltam döfködni, nehogy felszálljon és elillanjon vagy le-lecsapjon ránk. De végül Denjaar döfésétől csak kivérzett. Ahhoz képest egész rövid harc volt.
*mondja vállát vonva. A meséléstől egész megelevenedett, a szesz okozta pilledtség egy időre visszavonulót fújt.*
- Denjaar ezután szépen megnyúzta ezzel a pengével, ni.
*mutatja fel farigcsáláshoz használatos rövidpengéjű tőrét, ami itt-ott még vérmaszatos.*
- Én meg lecsaptam a karmait, mert hát az biztosan ér még valamit. A fészkében volt még valami mocorgás, de a fene se akart még a párjával is megküzdeni, vagy a porontyait lekaszabolni, szóval összeszedtük magunkat, megköszöntük az addigi jó szerencsénket, és sürgősen lekászálódtunk a hegyoldalból, mielőtt a nyúzott bestia szaga odacsal valami még nagyobbat. Na, hát dióhéjban ennyi volt a tretil-vadászat.
*ér mondókája végére, és persze nem tudja megállni, hogy hátizsákjából közben ki ne kotorja az egyik tretilkarmot. Méretes, halált hozó karom az, könnyen metszene torkot, inat, gyomrot. A végtag vége is ott van rajta, megalvadt vérrel, mert Mykael nem vacakolt még azzal, hogy szépen letisztogassa. Az asztal közepére teszi, de olyan módon, hogy a karom, mint kés, beleáll a fába, még ha nem is túl mélyen. Meglehet, ezzel kicsit megrongálja az asztalt, de hát a hatásvadászathoz már kell, hogy lássa a széphölgy, milyen pengeéles gyilokszerszámai voltak a ragadozónak.*
A hozzászólás írója (Mykael Rohark) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.26 10:07:57
*Derűs mosollyal hallgatja Yeza meglepett köszöntését, talán csak akkor rándul meg a szája szeglete kissé, amikor őt kölyöknek titulálja. Persze, a jelző nagyon is helytálló a vörös üstökű szemszögéből. Mykael pedig újfent megállapítja, hogy jó lenne egyszer Denjaaréhoz méltó hírnevet szerezni, ha cserébe a szemrevaló fehérnépek már a látványától is olvadoznak. Nem is érti, hogy a gladiátor miért nem tölti a fél életét egy ágyban az összes nővel, aki eddig buja pillantást küldött felé. Persze saját, ifjonti hevületéből indul ki, nem értve még azt, hogy a kor és a tapasztalat hogyan teszi idővel a legizgatóbb dolgokat is megszokottá. De azt is elfogadja, hogy a vöröske figyelmét most a bajtársa köti le, és mivel vigaszdíj nem kíván lenni, elengedi most Yeza kegyeinek keresését.*
- Na ja. Miután olyan szépen nyakon szúrtad azt a dögöt, hogy második támadásra már ne fussa az erejéből.
*felel meg Denjaarnak, visszaadva a dicséretet. Aztán követi a gladiátort a székükhöz. Saját hátizsákját már nem veszi vissza erre a rövid útra, inkább megragadja a pántokat egy kézzel, és úgy cipeli át. Többnyire felemelve, de azért egyszer-kétszer súrolja a padlót a málha. Aztán ő is csak letámasztja a szabad székhez, és leül. Azonnal inni kezd a sörből, jóízűen, majdnem félig kiürítve a korsót. Persze éhgyomorra, egész napos gyaloglás után, némi kétszersült és szárított hús mellé ez most jobban is hat rá, mint máskor, de azért nem kótyagosodik el teljesen. Inkább csak a tekintete lesz homályosabb.
Azért még hallja Denjaar szavait, a kupeces megjegyzésre csak hümment egyet, de az ő tekintete is inkább Yezán pihen, hiszen ő most a legkülönb látvány az egész kocsmában.
Kell is a fiúnak egy másodperc, hogy felfogja, Denjaar átadta neki a trófeákkal kérkedés lehetőségét. Megvonja a vállát és így felel.*
- Mienk lett az irhája, meg a karmai. Méretes egy szörny volt, fejétől a farkáig talán három méteres, de lehet, hogy több is. Majd megrajzolom, amíg még emlékszem a részletekre.
*újabb korty a söréből és egy elégedett sóhaj, aztán folytatja.*
- Miután elesett, nem időztünk már sokat a fészkénél, nehogy a pereputtya ránk találjon és netán valami bosszút álljon, már ha ezek a dögök egyáltalán bosszúálló típusok. A tetemet otthagytuk nekik, hadd lakmározzanak azon, inkább mint rajtunk.
*meséli, majd szokásos bőbeszédűsége csak átveszi az irányítást, és mire észbekap, már meséli is az egész történetet.*
- A szörny fészkét jó magasan találtuk meg egy hegyoldalban. Már korábban is láttunk levedlett bőröket, talán épp a mi bestiánkét, de ki tudja. Bent tanyázott valami szikla mélyedésben, az lehetett az otthona. Kétoldalról közelítettük meg, sikerült meglepnünk. Én megdöftem, hogy megriasszam, az sikerült is, ahogy kell. Rámtámadott nagy elánnal, úgyhogy onnantól kezdve a pajzsom mögül hadakoztam vele. Denjaar így a hátába került és be is vitt neki egy mesteri döfést, ami a veszte is lett a dögnek. De csak azután, hogy először a komát lökte fel a rángatózó farkával, aztán nekemrontott a karmos mancsával. Ha nincs a pajzsom, lehet, hogy már a karom se lenne meg!
*bök a hátizsákjára szíjazott, fémmel megerősített fa körpajzsra, melynek közepén repedés fut keresztül.*
- Én a szárnyait próbáltam döfködni, nehogy felszálljon és elillanjon vagy le-lecsapjon ránk. De végül Denjaar döfésétől csak kivérzett. Ahhoz képest egész rövid harc volt.
*mondja vállát vonva. A meséléstől egész megelevenedett, a szesz okozta pilledtség egy időre visszavonulót fújt.*
- Denjaar ezután szépen megnyúzta ezzel a pengével, ni.
*mutatja fel farigcsáláshoz használatos rövidpengéjű tőrét, ami itt-ott még vérmaszatos.*
- Én meg lecsaptam a karmait, mert hát az biztosan ér még valamit. A fészkében volt még valami mocorgás, de a fene se akart még a párjával is megküzdeni, vagy a porontyait lekaszabolni, szóval összeszedtük magunkat, megköszöntük az addigi jó szerencsénket, és sürgősen lekászálódtunk a hegyoldalból, mielőtt a nyúzott bestia szaga odacsal valami még nagyobbat. Na, hát dióhéjban ennyi volt a tretil-vadászat.
*ér mondókája végére, és persze nem tudja megállni, hogy hátizsákjából közben ki ne kotorja az egyik tretilkarmot. Méretes, halált hozó karom az, könnyen metszene torkot, inat, gyomrot. A végtag vége is ott van rajta, megalvadt vérrel, mert Mykael nem vacakolt még azzal, hogy szépen letisztogassa. Az asztal közepére teszi, de olyan módon, hogy a karom, mint kés, beleáll a fába, még ha nem is túl mélyen. Meglehet, ezzel kicsit megrongálja az asztalt, de hát a hatásvadászathoz már kell, hogy lássa a széphölgy, milyen pengeéles gyilokszerszámai voltak a ragadozónak.*
A hozzászólás írója (Mykael Rohark) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.26 10:07:57
7208. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-07-26 00:05:32
Üzenet elküldve: 2024-07-26 00:05:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoreni járandóság//
*Honnan is kerülne elő kedvenc vöröse, mint a pult alól. Nem átall megmosolyogni a dolgot, főleg azután, hogy ily köszöntésben részesítik.*
-Az égieknek ehhez nem sok köze van. *Tisztában van vele, hogy Yeza aligha keltheti bárkiben az aszkéta benyomását, ennek ellenére nem hagyhatja helyben, hogy bárki az égieknek adjon hálát visszatértükért. Szemmel kíséri, ahogy a vörös üstökkel megáldott leány feltápászkodik, csak eztán támaszkodik a pultra.*
-Vénember. *Hümment fel kedélyesen.*
-Ha nem a te cserfes szádról peregne a szó, szívesen ölre is mennék ezért. Még kevesebbért is. *A sört szívesen fogadja, hamar le is gurítja a korsó tartalmának felét.*
-Mykaelt? Vissza. De a maga lábán jött. Még ha csúnyán fel is öklelte egy szörnyeteg. *Mykaelre pillant. Jól állta a sarat az ifjú zsoldos, nem lehet oka panaszra. És végső soron csupán a zsoldos pajzsa bánta.*
-Fürdő. Jó. Szoba is lesz, kettő. *Tekintve, hogy szállásuk Artheniorban már nem alku része, így a pultra is dobja a 32 aranyat a kétSzobaért cserébe. *
-Megvárjuk az asztalnál. *Biccent a legközelebbi ülőalkalmatosságok felé.*
-Szívesen venném, ha csatlakoznál. Nem csak üzletről van itt szó, de a finom hölgytársaságnak is híján voltunk a rengetegben. *Nem teketóriázik, azonnal ledobja holmijait a szék mellé, s rövid úton ingre vetkőzik.*
-Abban igazad volt, hogy átokverte az az erdő. *Morogja még, miközben ledobja magát a székre.*
-Légy oly kedves, hozz abból a Wegtoreni dohányból. Pipa is kellene, persze kölcsön. *Volt neki sajátja, egy szép, faragott példány. Sajnos elhányta valahol a nyugati úton. Persze amint módja van rá, kifizeti cserébe a 33 aranyat. Nem érheti szó a ház elejét. Szerencséjére van is mit a tejbe aprítania, elvégre nem nincstelenül érkezett Wegtorenből.*
-Jó leszel nekünk Te is, ha a kalmárod eszi a fene dolga valahol. *Tudja, a rőthajú társaságában nem kell palástolnia semmit sem. Nem rejti véka alá étvágyát sem; kellemesen elkalandozik tekintete a nyárias öltözék rejtelmei között.*
-Sose bízz olyan kupecben, amelyik nem maga nyújtja át a megvásárolt ló kantárját. *Szavait már Mykaelnek címzi, de azért Yezán tartja szürke tekintetét. Nem furdalja éppenséggel a kíváncsiság, de talán ki tudja húzni belőle némi éllel, hol lehet a Wegtoreni Kalmár ura. És ki tudná, ha nem a rőthajú? Elvégre ő még mindig abban a hitben van, hogy a báró úr unalmas óráit Yeza módfelett kellemes társaságában tölti. Alighanem a friss feleség tudtán kívül persze. Ki ne tenné? Nem hibáztatja érte.*
-Meséld el Mykael, mit hoztunk házhoz. *Legurítja torkán a sör maradékát is. Nem óhajtja elővenni szerzeményeiket még a zsákból. Megadja a módját.*
*Honnan is kerülne elő kedvenc vöröse, mint a pult alól. Nem átall megmosolyogni a dolgot, főleg azután, hogy ily köszöntésben részesítik.*
-Az égieknek ehhez nem sok köze van. *Tisztában van vele, hogy Yeza aligha keltheti bárkiben az aszkéta benyomását, ennek ellenére nem hagyhatja helyben, hogy bárki az égieknek adjon hálát visszatértükért. Szemmel kíséri, ahogy a vörös üstökkel megáldott leány feltápászkodik, csak eztán támaszkodik a pultra.*
-Vénember. *Hümment fel kedélyesen.*
-Ha nem a te cserfes szádról peregne a szó, szívesen ölre is mennék ezért. Még kevesebbért is. *A sört szívesen fogadja, hamar le is gurítja a korsó tartalmának felét.*
-Mykaelt? Vissza. De a maga lábán jött. Még ha csúnyán fel is öklelte egy szörnyeteg. *Mykaelre pillant. Jól állta a sarat az ifjú zsoldos, nem lehet oka panaszra. És végső soron csupán a zsoldos pajzsa bánta.*
-Fürdő. Jó. Szoba is lesz, kettő. *Tekintve, hogy szállásuk Artheniorban már nem alku része, így a pultra is dobja a 32 aranyat a kétSzobaért cserébe.
*-Megvárjuk az asztalnál. *Biccent a legközelebbi ülőalkalmatosságok felé.*
-Szívesen venném, ha csatlakoznál. Nem csak üzletről van itt szó, de a finom hölgytársaságnak is híján voltunk a rengetegben. *Nem teketóriázik, azonnal ledobja holmijait a szék mellé, s rövid úton ingre vetkőzik.*
-Abban igazad volt, hogy átokverte az az erdő. *Morogja még, miközben ledobja magát a székre.*
-Légy oly kedves, hozz abból a Wegtoreni dohányból. Pipa is kellene, persze kölcsön. *Volt neki sajátja, egy szép, faragott példány. Sajnos elhányta valahol a nyugati úton. Persze amint módja van rá, kifizeti cserébe a 33 aranyat. Nem érheti szó a ház elejét. Szerencséjére van is mit a tejbe aprítania, elvégre nem nincstelenül érkezett Wegtorenből.*
-Jó leszel nekünk Te is, ha a kalmárod eszi a fene dolga valahol. *Tudja, a rőthajú társaságában nem kell palástolnia semmit sem. Nem rejti véka alá étvágyát sem; kellemesen elkalandozik tekintete a nyárias öltözék rejtelmei között.*
-Sose bízz olyan kupecben, amelyik nem maga nyújtja át a megvásárolt ló kantárját. *Szavait már Mykaelnek címzi, de azért Yezán tartja szürke tekintetét. Nem furdalja éppenséggel a kíváncsiság, de talán ki tudja húzni belőle némi éllel, hol lehet a Wegtoreni Kalmár ura. És ki tudná, ha nem a rőthajú? Elvégre ő még mindig abban a hitben van, hogy a báró úr unalmas óráit Yeza módfelett kellemes társaságában tölti. Alighanem a friss feleség tudtán kívül persze. Ki ne tenné? Nem hibáztatja érte.*
-Meséld el Mykael, mit hoztunk házhoz. *Legurítja torkán a sör maradékát is. Nem óhajtja elővenni szerzeményeiket még a zsákból. Megadja a módját.*
7207. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-07-25 10:34:23
Üzenet elküldve: 2024-07-25 10:34:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoreni járandóság//
*Mikarr szokásához híven unottan támasztja a pultot. Nem is árt, ha szemmel tartja valaki a naplopó bandát, akik a hátsó asztalhoz telepedtek le. Egy-egy korsó sört szürcsölnek már vagy két órája. Valószínűleg csak hűsölni akarnak, de az is lehet, hogy az öreg gnómot akarják kipakolni egy alkalmas pillanatban. Márpedig az elég kellemetlen lenne. Kiváltképp, mivel a Krom Drendus az egyik legjobban jattoló visszajáró vendég.
Yeza keze általában ügyes az ilyen dolgokban, de a türelme nincs meg hozzá. A tabakos ládika zárja pedig szörnyen megmakacsolta magát. ~Biztos, hogy Nyikhaj feszegette. A nyakamat rá, hogy ő volt!~ Ezt csikorogja némán a fogai közt, na meg válogatott wegtoreni szitkokat, míg a doboz kinyitásán ügyködik a pult alatt. Most már ő is feszegeti, és egyre dühösebb miatta, hogy pont neki kell ezzel bajlódnia. Igaz, ami igaz, ő csavarta ki Mik kezéből a kulcsot, azzal, hogy majd Ő!
Reccsenés, zörrenés, kattanás.*
- Kész!
- Megcsináltad? *pillant le Mikarr a vörösre, miután biccentett az újonnan betérőknek.*
- Eltörtem.
- De kinyitottad?
- Ki *fújja ki az arcából a hullámos tincsecskét a dacos nyertes elégtételével.*
- Klassz! *Mik átfordítja a szájában a fogpiszkálót a másik oldalra, aztán az érkezőknek járó "Mivel szolgálhatok?" szokásos dallama helyett a csapos csak elindul a konyha felé. Yeza nem is érti. Hát nem most jött be valaki? Felpillant.
A marcona wegtoreni ábrázattól meghőkölve hirtelen vissza is esik a fenekére a félig megkezdett feltápászkodásból. Azér a beidegződés nem múlik el olyan könnyen, Fekete Váltó ide vagy oda.*
- A szürkecsuhások húzzák harmonikába a hátad, Denjaar Krultos! *szalad ki a száján, aztán csak összeszedi magát, hogy talpra álljon.*
- Hát csak nem kegyesek veled az égiek, bajnokom *jegyzi meg csípősen, mert nem számított rá, hogy viszont látja még a gladiátort, s valahogy az volt az érzése, hogy leginkább a jó halált keresve indult el arra a trófeavadászatra.* - Bár, ha megnyiratkozol, gazdag vénembernek is mutatós leszel.
*Kérés nélkül is csapol egy-egy krigli sört a kalandoroknak, mert az biztos, hogy rájuk fér.*
- És még a kölyköt is visszahoztad épségben *biccent az ifjú felé, aki bár aligha kölyök már, a gladiátor mellett mégis annak tűnik.* - Ha jól sejtem, Mikarr már intézi nektek a fürdőt.
*Mikarr szokásához híven unottan támasztja a pultot. Nem is árt, ha szemmel tartja valaki a naplopó bandát, akik a hátsó asztalhoz telepedtek le. Egy-egy korsó sört szürcsölnek már vagy két órája. Valószínűleg csak hűsölni akarnak, de az is lehet, hogy az öreg gnómot akarják kipakolni egy alkalmas pillanatban. Márpedig az elég kellemetlen lenne. Kiváltképp, mivel a Krom Drendus az egyik legjobban jattoló visszajáró vendég.
Yeza keze általában ügyes az ilyen dolgokban, de a türelme nincs meg hozzá. A tabakos ládika zárja pedig szörnyen megmakacsolta magát. ~Biztos, hogy Nyikhaj feszegette. A nyakamat rá, hogy ő volt!~ Ezt csikorogja némán a fogai közt, na meg válogatott wegtoreni szitkokat, míg a doboz kinyitásán ügyködik a pult alatt. Most már ő is feszegeti, és egyre dühösebb miatta, hogy pont neki kell ezzel bajlódnia. Igaz, ami igaz, ő csavarta ki Mik kezéből a kulcsot, azzal, hogy majd Ő!
Reccsenés, zörrenés, kattanás.*
- Kész!
- Megcsináltad? *pillant le Mikarr a vörösre, miután biccentett az újonnan betérőknek.*
- Eltörtem.
- De kinyitottad?
- Ki *fújja ki az arcából a hullámos tincsecskét a dacos nyertes elégtételével.*
- Klassz! *Mik átfordítja a szájában a fogpiszkálót a másik oldalra, aztán az érkezőknek járó "Mivel szolgálhatok?" szokásos dallama helyett a csapos csak elindul a konyha felé. Yeza nem is érti. Hát nem most jött be valaki? Felpillant.
A marcona wegtoreni ábrázattól meghőkölve hirtelen vissza is esik a fenekére a félig megkezdett feltápászkodásból. Azér a beidegződés nem múlik el olyan könnyen, Fekete Váltó ide vagy oda.*
- A szürkecsuhások húzzák harmonikába a hátad, Denjaar Krultos! *szalad ki a száján, aztán csak összeszedi magát, hogy talpra álljon.*
- Hát csak nem kegyesek veled az égiek, bajnokom *jegyzi meg csípősen, mert nem számított rá, hogy viszont látja még a gladiátort, s valahogy az volt az érzése, hogy leginkább a jó halált keresve indult el arra a trófeavadászatra.* - Bár, ha megnyiratkozol, gazdag vénembernek is mutatós leszel.
*Kérés nélkül is csapol egy-egy krigli sört a kalandoroknak, mert az biztos, hogy rájuk fér.*
- És még a kölyköt is visszahoztad épségben *biccent az ifjú felé, aki bár aligha kölyök már, a gladiátor mellett mégis annak tűnik.* - Ha jól sejtem, Mikarr már intézi nektek a fürdőt.
7206. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-07-22 18:28:55
Üzenet elküldve: 2024-07-22 18:28:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Wegtoreni járandóság//
- Biztos így van. Egyszer majd elnézek oda is. A bajt meg kerülöm.
*feleli olyasfajta csibészes mosollyal az arcán, amiért néhány kikötői matróznak egyből kedve támadna alaposan ellátni a baját. A fiatal férfiakat a nők tudják leginkább a rosszba vinni, Mykael pedig pont a szoknyától (pontosabban attól, amit a szoknya takar) tudja a leginkább feledni a szokásos óvatosságát.
Hamar megérkeznek a kalmárhoz. Nem is volt olyan régen, hogy elhagyták, mégis nagyon hosszú időnek tűnik. Nem véletlen, hiszen eseménydús volt ez a kis kiruccanás. Mykael külseje jóval rendezetlenebb Denjaarénál, hiszen nem elég, hogy elég viseltes és ócskának hat az öltözete, még a bőre is koszos attól a sárrétegről, amit rákent, a szúnyogok ellen védekezésül. Szóval nem egy kecsegtető látvány a kocsmárosnak. Habár az biztos, hogy most könnyű lesz eladni neki egy fürdőt.
A pulthoz közeledve leügyeskedi a hátizsákját, és letámasztja a söntés mellé, amikor helyet foglalnak. Egyelőre nem kér enni, se inni, ráérnek még arra. Az estét biztosan itt fogja tölteni.*
- Biztos így van. Egyszer majd elnézek oda is. A bajt meg kerülöm.
*feleli olyasfajta csibészes mosollyal az arcán, amiért néhány kikötői matróznak egyből kedve támadna alaposan ellátni a baját. A fiatal férfiakat a nők tudják leginkább a rosszba vinni, Mykael pedig pont a szoknyától (pontosabban attól, amit a szoknya takar) tudja a leginkább feledni a szokásos óvatosságát.
Hamar megérkeznek a kalmárhoz. Nem is volt olyan régen, hogy elhagyták, mégis nagyon hosszú időnek tűnik. Nem véletlen, hiszen eseménydús volt ez a kis kiruccanás. Mykael külseje jóval rendezetlenebb Denjaarénál, hiszen nem elég, hogy elég viseltes és ócskának hat az öltözete, még a bőre is koszos attól a sárrétegről, amit rákent, a szúnyogok ellen védekezésül. Szóval nem egy kecsegtető látvány a kocsmárosnak. Habár az biztos, hogy most könnyű lesz eladni neki egy fürdőt.
A pulthoz közeledve leügyeskedi a hátizsákját, és letámasztja a söntés mellé, amikor helyet foglalnak. Egyelőre nem kér enni, se inni, ráérnek még arra. Az estét biztosan itt fogja tölteni.*
7205. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-07-22 12:14:53
Üzenet elküldve: 2024-07-22 12:14:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoreni járandóság//
*Mykael ezúttal nem bánik szűkmarkúan mondandójával. Nem bánja. Talán a zsoldoslét körül keringő téma hozza ki belőle a szót, talán az elmúlt napok történései nyomán levetkőzésre váró dúltság.*
-Nem oly veszélyes város az. Nem rázósabb hely, mint a Kikötő. Csak máshogy veszélyes. Ott is kerülni kell, hogy mások tyúkszemére lépj, mielőtt kiismered magad. *Ő maga nem ereszti ezúttal oly bő lére. Pedig ha Wegtorenről van szó, akkor igazán tud regélni.
Hamarost már a Wegtoreni Kalmár mutatós fogadója előtt állapodhat meg poros párosuk. Lova remélhetőleg az istállóban, ahol hagyta, de a hátas ellenőrzését meghagyja későbbre. Előbb a megkötött üzlettel kell foglalkoznia, na meg azzal, hogy rövid úton feledhessék fáradalmaikat.*
-Adtak már túl nagyobb holmikon rövidebb idő alatt is. De ez nem az a fajta hely. *Hessegeti el Mykael félelmeit az őrzésre itt hagyott felszerelést illetően. Yeza aligha merné rossz hírét kelteni a bárónak egy marék aranyért cserébe, s azt is kötve hiszi, hogy az ő bajszuk húzgálása megérne ennyit. Talán csak akkor kellene aggódnia a zsoldosnak cókmókjáért, ha valamilyen úton-módon, de halálhírük megelőzné érkezésük. Közben nem rest szélesre tárni a bejárati ajtót, hogy beléphessen a vendégtérbe, nyomában alighanem az ifjú harcossal.
Benn ezúttal csupán lézengenek, így jöttük aligha észrevétlen. Nem, mintha óhajtaná, hogy az legyen. Fejével biccent csak Mykaelnek, hogy kövesse a pulthoz. Pillantása csak egy rövid ideig pihen meg a falra akasztott, jókora festményen, ami egy szörnyeteg méretes csápjai között hánykolódó hajót hivatott ábrázolni. Nem tudná megmagyarázni a miértjét, de a tenger furcsa mód megnyugtató látvány számára, még ha csak mázolmányról is van szó.*
-Egy üzletet jöttünk lezárni a céhvel. *Tekintete csak eztán keresi meg a pult mögött ténykedőt, legyen bárki fia vagy leánya.*
*Mykael ezúttal nem bánik szűkmarkúan mondandójával. Nem bánja. Talán a zsoldoslét körül keringő téma hozza ki belőle a szót, talán az elmúlt napok történései nyomán levetkőzésre váró dúltság.*
-Nem oly veszélyes város az. Nem rázósabb hely, mint a Kikötő. Csak máshogy veszélyes. Ott is kerülni kell, hogy mások tyúkszemére lépj, mielőtt kiismered magad. *Ő maga nem ereszti ezúttal oly bő lére. Pedig ha Wegtorenről van szó, akkor igazán tud regélni.
Hamarost már a Wegtoreni Kalmár mutatós fogadója előtt állapodhat meg poros párosuk. Lova remélhetőleg az istállóban, ahol hagyta, de a hátas ellenőrzését meghagyja későbbre. Előbb a megkötött üzlettel kell foglalkoznia, na meg azzal, hogy rövid úton feledhessék fáradalmaikat.*
-Adtak már túl nagyobb holmikon rövidebb idő alatt is. De ez nem az a fajta hely. *Hessegeti el Mykael félelmeit az őrzésre itt hagyott felszerelést illetően. Yeza aligha merné rossz hírét kelteni a bárónak egy marék aranyért cserébe, s azt is kötve hiszi, hogy az ő bajszuk húzgálása megérne ennyit. Talán csak akkor kellene aggódnia a zsoldosnak cókmókjáért, ha valamilyen úton-módon, de halálhírük megelőzné érkezésük. Közben nem rest szélesre tárni a bejárati ajtót, hogy beléphessen a vendégtérbe, nyomában alighanem az ifjú harcossal.
Benn ezúttal csupán lézengenek, így jöttük aligha észrevétlen. Nem, mintha óhajtaná, hogy az legyen. Fejével biccent csak Mykaelnek, hogy kövesse a pulthoz. Pillantása csak egy rövid ideig pihen meg a falra akasztott, jókora festményen, ami egy szörnyeteg méretes csápjai között hánykolódó hajót hivatott ábrázolni. Nem tudná megmagyarázni a miértjét, de a tenger furcsa mód megnyugtató látvány számára, még ha csak mázolmányról is van szó.*
-Egy üzletet jöttünk lezárni a céhvel. *Tekintete csak eztán keresi meg a pult mögött ténykedőt, legyen bárki fia vagy leánya.*
7204. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-07-07 17:03:48
Üzenet elküldve: 2024-07-07 17:03:48
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
*A nő válasza csak tovább fokozza Ryldan kaján nevetését. Az imént kapott egy hosszas monológot magáról, amit nem kért, majd közlik vele, hogy neki kellene tudnia, hogy kicsoda.*
- Az előbbi szarságodból úgy tűnt, te sokkal jobban tudod nálam. *feleli a távozó nőnek, miközben száján még mindig gúnyos vigyor ül. Semmi értelmét nem találja a másik szavainak, viselkedésén már meg sem próbál kiigazodni. Az előbb pofozta fel, most megint kacsintgat rá. Ha ez valami furcsa körfogás a félvérnél, a következő percben talán megint fel akarja képelni. Semmi kedve az ilyen jelenetekhez, de ha mégis megtörténne, korábbi ismeretségük kevés lesz ahhoz, hogy ne a nyakánál fogva dobja ki az ajtón. Általában szarik a világra, azt azonban ki nem állhatja, ha szórakoznak vele. Fegyverré hajlandó válni mások kezében, játékszerré nem.
Amíg a másik elintézi a szobabérlését, ő úgy dönt, a fél-elf távozása után időszerűvé válik, hogy utánanézzen az érkezni nem akaró fürdővíznek. Ezért kelletlen visszafűzi le sem vetett csizmáit, s újra rögzíti rajta a csatokat. Vértjétől viszont elkezd megszabadulni. Nem fog a szálláshelyén teljes felszerelésben rohangálni. Fürdéshez amúgy sem kell. Márpedig ő azt fog, ha egyszer végre nyugton hagyják. Az iménti kedve a társasághoz mostanra teljesen elpárolgott, s habár éppen levetkőzi a rücskös felületű bőrpáncélt, azt a vértet, ami ennél is jobban az orgyilkos részét képezi, láthatatlanul újra magára öltötte. Többnyire tudattalanul veszi magára, megszabadulni tőle azonban legtöbbször nagyon is akaratlagosan kell. Mire a vöröske visszatér, megválik mellvértjétől, felsőtestét pusztán sötét inge fedi. Éppen alkarvédőjével babrál, amikor a nő az asztalára teszi italát, és ahelyett, hogy szedné a sátorfáját, arrébb pakolja, hogy leülve újra belekezdjen a kotyogásába. Egy pillanatig belül hitetlenkedve követi mozdulatait vérszín tekintetével, bár arca továbbra is kifejezéstelen marad. Ezúttal azonban úgy dönt, nem vár meg egy újabb szóáradatot. Zitha épp csak addig juthat, hogy “Óh, ez…”, amikor az éjbőrű a szavába vág.*
- Nem érdekel a piád. *szakítja félbe a mondatot már a legelején, épp csak rápillantva a csinos kis ujjak közé fogott pohárra.* Szedd a holmid, és tűnj el.
*Hangja mindvégig hűvös közönyösséggel cseng. Nincs benne indulat, mégsem olyannak tűnik, mint ami bármi helyet hagyna az ellenkezésnek. Közben megszabadul a meglazított bal alkarvédőjétől, s egyelőre az ágyra dobja. Noha ezt nagyon jól álcázza, valójában kezd elfogyni a türelme.*
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
*A nő válasza csak tovább fokozza Ryldan kaján nevetését. Az imént kapott egy hosszas monológot magáról, amit nem kért, majd közlik vele, hogy neki kellene tudnia, hogy kicsoda.*
- Az előbbi szarságodból úgy tűnt, te sokkal jobban tudod nálam. *feleli a távozó nőnek, miközben száján még mindig gúnyos vigyor ül. Semmi értelmét nem találja a másik szavainak, viselkedésén már meg sem próbál kiigazodni. Az előbb pofozta fel, most megint kacsintgat rá. Ha ez valami furcsa körfogás a félvérnél, a következő percben talán megint fel akarja képelni. Semmi kedve az ilyen jelenetekhez, de ha mégis megtörténne, korábbi ismeretségük kevés lesz ahhoz, hogy ne a nyakánál fogva dobja ki az ajtón. Általában szarik a világra, azt azonban ki nem állhatja, ha szórakoznak vele. Fegyverré hajlandó válni mások kezében, játékszerré nem.
Amíg a másik elintézi a szobabérlését, ő úgy dönt, a fél-elf távozása után időszerűvé válik, hogy utánanézzen az érkezni nem akaró fürdővíznek. Ezért kelletlen visszafűzi le sem vetett csizmáit, s újra rögzíti rajta a csatokat. Vértjétől viszont elkezd megszabadulni. Nem fog a szálláshelyén teljes felszerelésben rohangálni. Fürdéshez amúgy sem kell. Márpedig ő azt fog, ha egyszer végre nyugton hagyják. Az iménti kedve a társasághoz mostanra teljesen elpárolgott, s habár éppen levetkőzi a rücskös felületű bőrpáncélt, azt a vértet, ami ennél is jobban az orgyilkos részét képezi, láthatatlanul újra magára öltötte. Többnyire tudattalanul veszi magára, megszabadulni tőle azonban legtöbbször nagyon is akaratlagosan kell. Mire a vöröske visszatér, megválik mellvértjétől, felsőtestét pusztán sötét inge fedi. Éppen alkarvédőjével babrál, amikor a nő az asztalára teszi italát, és ahelyett, hogy szedné a sátorfáját, arrébb pakolja, hogy leülve újra belekezdjen a kotyogásába. Egy pillanatig belül hitetlenkedve követi mozdulatait vérszín tekintetével, bár arca továbbra is kifejezéstelen marad. Ezúttal azonban úgy dönt, nem vár meg egy újabb szóáradatot. Zitha épp csak addig juthat, hogy “Óh, ez…”, amikor az éjbőrű a szavába vág.*
- Nem érdekel a piád. *szakítja félbe a mondatot már a legelején, épp csak rápillantva a csinos kis ujjak közé fogott pohárra.* Szedd a holmid, és tűnj el.
*Hangja mindvégig hűvös közönyösséggel cseng. Nincs benne indulat, mégsem olyannak tűnik, mint ami bármi helyet hagyna az ellenkezésnek. Közben megszabadul a meglazított bal alkarvédőjétől, s egyelőre az ágyra dobja. Noha ezt nagyon jól álcázza, valójában kezd elfogyni a türelme.*
7203. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-07-03 00:49:39
Üzenet elküldve: 2024-07-03 00:49:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
*A rövid választ hallva színlelt sértődöttséggel ölti nyelvét a férfira, de szemeinek visszatért csillogása nem halványul. Mégis van valami, ami ott rejtőzik emögött a csillogás mögött. Úgy tűnik, miközben Ryldan megingott abbéli hitében, miszerint ismerné őt, úgy az érzés kölcsönösnek tűnik. Nem töltöttek elég időt, hogy többet tudjanak meg a másikról, mert az akkori körülmények nem igényelték a kedélyes csevejekbe fűzött bizalmas dolgokat, a szomorú vagy épp vidám emlékek felidézését, a másik lelkületének tanulmányozását. Ahogy kireppen az ajtón, azzal a feltett szándékkal fordul vissza a sötételf felé, hogy ezt a hiányosságot orvosolja.*
- Hát Ryldan Dolzack. Ezt neked kell tudnod, én csak remélhetem, hogy egyszer megtudom.
*Kacsint és megvonja a vállát, majd el is tűnik a vörös szempár látóteréből, csizmáinak kopogása még visszahallik a földszint felé tartva. Mivel nem tudhatja, mit hoz a holnap, így egyelőre a Szoba foglalást erre az éjszakára kéri, 17 aranyért, s a biztonság kedvéért még 8 csengő tallért helyez a pultra. Most, hogy kezében a Ház bora, szépen mosolyogva engedélyt kér, hogy felvigye magával. Lakrészének kulcsával és a vörös nedűvel felszerelkezve tér vissza a sötét bőrű úrhoz, a poharat az egyetlen asztalra teszi, a székre pakolt holmijait pedig a padlóra, hogy maga ülhessen oda.*
- Oh, ez... *kortyol a borból kedvesen pislogva* Erős a gyanúm, hogy hiába vártam volna, te meg nem kértél. A szoba lefoglalva, a kulcs a kezemben. Nem fogok itt maradni egész este, ez ne feszélyezzen. Viszont az elhintett célozgatások közt nem szerepelt olyasmi, hogy már látni sem bírsz, szóval...
*Kuncogás hallatszik keskeny ajkai közül. Természetes, bizakodó kuncogás. Sikerült teljesen túltennie magát az imént történteken, ezt a mélységi is láthatja, ha csak nem vakult meg a sötétben dolgozva.*
- Most, hogy közös erővel száműztük az erotikát, nincs kedved valami hasznossal tölteni a nap hátralevő részét? Messze még az éjjel és nekem bőven van időm. És szeretnék a barátod lenni, igazán a barátod, mert amire az eddigiek alapján jutottunk, az lófasz.
*Szórakozottan felvonja a szemöldökét, mint amikor valamit sajnál az ember, s újfent benedvesíti hangszálait.*
- Amúgy nem tudom, feltűnt-e, de már nem szorulok védelemre, ami a lelki dolgokat illeti. Mármint, megölettem valakit, aki megérdemelte, és életem egyetlen percében sem kísért. De persze az is jó, ha inkább hallgatnál. Mesélhetek a kalandjaimról, azokra nem borulnak sötét árnyak. Ó, nem is! Várj csak, Dolzack uraság! Tudok valami sokkal jobbat. Mit szólsz egy kis testmozgáshoz? Jaj, ne nézz így, elkeserít, ha ekkora kurvának látsz. Baráti párbaj. Szeretném felmérni, mennyit fejlődtem az utóbbi időben... Persze nem itt, még kihívják a városőrséget, ha nekiállunk idebent kardokat csattogtatni. *kacag hangosan az elképzelt jeleneten, ahogy a szobában látnak neki a csörtének, a fogadós jajveszékelve elszalajt valakit a konyháról, a többi vendég pedig fogadásokat köt egyikükre-másikukra. Kolosszális, de valóban buta feltételezés.*
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
*A rövid választ hallva színlelt sértődöttséggel ölti nyelvét a férfira, de szemeinek visszatért csillogása nem halványul. Mégis van valami, ami ott rejtőzik emögött a csillogás mögött. Úgy tűnik, miközben Ryldan megingott abbéli hitében, miszerint ismerné őt, úgy az érzés kölcsönösnek tűnik. Nem töltöttek elég időt, hogy többet tudjanak meg a másikról, mert az akkori körülmények nem igényelték a kedélyes csevejekbe fűzött bizalmas dolgokat, a szomorú vagy épp vidám emlékek felidézését, a másik lelkületének tanulmányozását. Ahogy kireppen az ajtón, azzal a feltett szándékkal fordul vissza a sötételf felé, hogy ezt a hiányosságot orvosolja.*
- Hát Ryldan Dolzack. Ezt neked kell tudnod, én csak remélhetem, hogy egyszer megtudom.
*Kacsint és megvonja a vállát, majd el is tűnik a vörös szempár látóteréből, csizmáinak kopogása még visszahallik a földszint felé tartva. Mivel nem tudhatja, mit hoz a holnap, így egyelőre a Szoba foglalást erre az éjszakára kéri, 17 aranyért,
s a biztonság kedvéért még 8 csengő tallért helyez a pultra. Most, hogy kezében a Ház bora, szépen mosolyogva engedélyt kér, hogy felvigye magával. Lakrészének kulcsával és a vörös nedűvel felszerelkezve tér vissza a sötét bőrű úrhoz, a poharat az egyetlen asztalra teszi, a székre pakolt holmijait pedig a padlóra, hogy maga ülhessen oda.*- Oh, ez... *kortyol a borból kedvesen pislogva* Erős a gyanúm, hogy hiába vártam volna, te meg nem kértél. A szoba lefoglalva, a kulcs a kezemben. Nem fogok itt maradni egész este, ez ne feszélyezzen. Viszont az elhintett célozgatások közt nem szerepelt olyasmi, hogy már látni sem bírsz, szóval...
*Kuncogás hallatszik keskeny ajkai közül. Természetes, bizakodó kuncogás. Sikerült teljesen túltennie magát az imént történteken, ezt a mélységi is láthatja, ha csak nem vakult meg a sötétben dolgozva.*
- Most, hogy közös erővel száműztük az erotikát, nincs kedved valami hasznossal tölteni a nap hátralevő részét? Messze még az éjjel és nekem bőven van időm. És szeretnék a barátod lenni, igazán a barátod, mert amire az eddigiek alapján jutottunk, az lófasz.
*Szórakozottan felvonja a szemöldökét, mint amikor valamit sajnál az ember, s újfent benedvesíti hangszálait.*
- Amúgy nem tudom, feltűnt-e, de már nem szorulok védelemre, ami a lelki dolgokat illeti. Mármint, megölettem valakit, aki megérdemelte, és életem egyetlen percében sem kísért. De persze az is jó, ha inkább hallgatnál. Mesélhetek a kalandjaimról, azokra nem borulnak sötét árnyak. Ó, nem is! Várj csak, Dolzack uraság! Tudok valami sokkal jobbat. Mit szólsz egy kis testmozgáshoz? Jaj, ne nézz így, elkeserít, ha ekkora kurvának látsz. Baráti párbaj. Szeretném felmérni, mennyit fejlődtem az utóbbi időben... Persze nem itt, még kihívják a városőrséget, ha nekiállunk idebent kardokat csattogtatni. *kacag hangosan az elképzelt jeleneten, ahogy a szobában látnak neki a csörtének, a fogadós jajveszékelve elszalajt valakit a konyháról, a többi vendég pedig fogadásokat köt egyikükre-másikukra. Kolosszális, de valóban buta feltételezés.*
7202. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-06-30 15:23:13
Üzenet elküldve: 2024-06-30 15:23:13
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
*A kérdésére nem várt választ. Ezt valamiért egyértelműnek vélte, ám Zithának csak jobban megered a nyelve tőle. Miközben a legfurább ötleteket hallgatja, képtelen rájönni, hogy a nő szórakozik vele, vagy komolyan gondol bármit, amit épp kiejt a száján. Nem mindet most hallja először, de Ryldannak valószínűleg a legtöbb magától soha nem jutna eszébe, a stílusosságról pedig egyértelműen más véleményen vannak. Ha létezik egyáltalán ilyesmi az ő mesterségében. Nem gyűjt trófeákat vagy mementókat az áldozataitól, nincsenek bejáratott búcsúszavai. Gyakorlatias típus. Megcsinálja, amihez ért, fizetséget gyűjt, a többi meg le van szarva. Ha bele is egyezik bosszú üzenetek átadásába, leginkább csak a pénz miatt teszi. Legtöbbször nem érdekli, hogy ki mit köpne a másik szemeibe, mielőtt azok teljesen kiüresednek. Ha hullákat kérnek, hullákat kapnak. Azok meg aligha fogják bepanaszolni ilyen mulasztásokért.*
- Mondtam, hogy a hülye kérések felárasak. *feleli végül. Valóban mondott hasonlót, még ha ezzel jelenleg nem válaszol meg egyetlen feltett kérdést sem. Máskor valószínűleg jól szórakozna a legeszementebb ötleten is, most azonban semmi kedve belemenni ebbe az egészbe. Módszereit egyébként sem szívesen adja ki. Noha ezzel most megoldhatná minden nyűgjét. Mocskos, kiábrándító részletek a valóságról, amik eloszlatják azt a szerelmes ködöt, mely érzései szerint rátelepült a félvérre. Helyette a legegyszerűbbnek vélt megoldást választja. Elküldi a nőt, ha téved is vele kapcsolatban. Nem magyarázkodik valakinek, akihez jószerével semmi köze. Az igazság az, hogy maga mögött hagyott mindenkit, kikhez valaha is igazán köze volt, ezért egy ideje magyarázkodni sem próbált senkinek. Rohadtul kényelmes így neki, s ha ez nem is tudatosul benne, de nem szívesen mozdul ki ebből a kényelmi állapotból. Vele ellentétben Zitha nem hagyja szó nélkül a dolgokat. Villámgyorsan teszi túl magát korábbi sértettségén, hogy egy egész monológot zúdítson az éjbőrű nyakába. A férfi ugyanazzal a rideg, elrendezett arckifejezéssel hallgatja végig, amivel üzletelni szokott. Vörös íriszei egyenesen a rá szegeződő berillekbe néznek, de pillantása érzelemmentes marad. Meglehet, hogy épp ez az arc, amitől a nő szemében komolynak, titokzatosnak, elcsábíthatatlannak, vagy tudja a bűzlő halál, hogy minek tűnik. Valójában nem több egy mímelt maszknál, ami mára mesterségével karöltve forrt egybe lényével. Ez Ryldan, amikor nem akarja megengedni a külvilágnak, hogy eleven valójába tolakodjon. Amikor nem véleményez, csak teszi, amit szerinte kell. Mindeközben belül fogalma sincs, hogy kerülnek szóba az értékei, vagy minek köszönheti a homályos elemzést, amit magáról kap. Éppen ez az, amiről úgy érzi, hogy cseppet sincsen rá szüksége. Nem akar olyan értékeket képviselni, melyektől nem is állhatna távolabb. Személyének elemzése azonban a paraván mögül is folytatódik. A kikosarazásra szándékosan nem reagál. Ő megmondta, hogy nem áll jól a másiknak az újkeletű ribancsága, részéről ennyi történt. Azóta más okot lát mögötte, ezt viszont nem akarja a tudtára adni. Az első dolog, amivel egyet tudna érteni, az nem más, minthogy ő egyszerűen csak ő, és kész. Zitha szájából ez a mondat a korábbiak tükrében mégis teljesen szemben állónak tűnik azzal, amit Ryldan szerint valójában jelent. Bal szemöldöke kétkedőn megemelkedik, miközben cinikus, döcögő nevetésbe kezd.*
- Miért, szerinted mégis ki vagyok, Zitha? *kérdez vissza rötyögése közben. Az iménti elbeszélésben sikertelenül kereste önmagát. Ha ez az egy mondat nem hangzik el, most valószínűleg egy sokkal elviselhetőbb oldalát mutatná. Maga sem tudja, miért érdekli a válasz. Pusztán csak a sorok mögött meglátott irónia vezérelte barátságtalan szavait. Ugyan a válasz akár tisztára moshatna minden félreértést, ez benne fel sem merül.*
- Majd én viszek át. *válaszolja az ajánlat hallatán, s bár sejti, hogy ez úgy hangzik, mint a legtöbb gyenge, “Majd kereslek.” jellegű szöveg, nem fűz többet az ígéretéhez.*
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
*A kérdésére nem várt választ. Ezt valamiért egyértelműnek vélte, ám Zithának csak jobban megered a nyelve tőle. Miközben a legfurább ötleteket hallgatja, képtelen rájönni, hogy a nő szórakozik vele, vagy komolyan gondol bármit, amit épp kiejt a száján. Nem mindet most hallja először, de Ryldannak valószínűleg a legtöbb magától soha nem jutna eszébe, a stílusosságról pedig egyértelműen más véleményen vannak. Ha létezik egyáltalán ilyesmi az ő mesterségében. Nem gyűjt trófeákat vagy mementókat az áldozataitól, nincsenek bejáratott búcsúszavai. Gyakorlatias típus. Megcsinálja, amihez ért, fizetséget gyűjt, a többi meg le van szarva. Ha bele is egyezik bosszú üzenetek átadásába, leginkább csak a pénz miatt teszi. Legtöbbször nem érdekli, hogy ki mit köpne a másik szemeibe, mielőtt azok teljesen kiüresednek. Ha hullákat kérnek, hullákat kapnak. Azok meg aligha fogják bepanaszolni ilyen mulasztásokért.*
- Mondtam, hogy a hülye kérések felárasak. *feleli végül. Valóban mondott hasonlót, még ha ezzel jelenleg nem válaszol meg egyetlen feltett kérdést sem. Máskor valószínűleg jól szórakozna a legeszementebb ötleten is, most azonban semmi kedve belemenni ebbe az egészbe. Módszereit egyébként sem szívesen adja ki. Noha ezzel most megoldhatná minden nyűgjét. Mocskos, kiábrándító részletek a valóságról, amik eloszlatják azt a szerelmes ködöt, mely érzései szerint rátelepült a félvérre. Helyette a legegyszerűbbnek vélt megoldást választja. Elküldi a nőt, ha téved is vele kapcsolatban. Nem magyarázkodik valakinek, akihez jószerével semmi köze. Az igazság az, hogy maga mögött hagyott mindenkit, kikhez valaha is igazán köze volt, ezért egy ideje magyarázkodni sem próbált senkinek. Rohadtul kényelmes így neki, s ha ez nem is tudatosul benne, de nem szívesen mozdul ki ebből a kényelmi állapotból. Vele ellentétben Zitha nem hagyja szó nélkül a dolgokat. Villámgyorsan teszi túl magát korábbi sértettségén, hogy egy egész monológot zúdítson az éjbőrű nyakába. A férfi ugyanazzal a rideg, elrendezett arckifejezéssel hallgatja végig, amivel üzletelni szokott. Vörös íriszei egyenesen a rá szegeződő berillekbe néznek, de pillantása érzelemmentes marad. Meglehet, hogy épp ez az arc, amitől a nő szemében komolynak, titokzatosnak, elcsábíthatatlannak, vagy tudja a bűzlő halál, hogy minek tűnik. Valójában nem több egy mímelt maszknál, ami mára mesterségével karöltve forrt egybe lényével. Ez Ryldan, amikor nem akarja megengedni a külvilágnak, hogy eleven valójába tolakodjon. Amikor nem véleményez, csak teszi, amit szerinte kell. Mindeközben belül fogalma sincs, hogy kerülnek szóba az értékei, vagy minek köszönheti a homályos elemzést, amit magáról kap. Éppen ez az, amiről úgy érzi, hogy cseppet sincsen rá szüksége. Nem akar olyan értékeket képviselni, melyektől nem is állhatna távolabb. Személyének elemzése azonban a paraván mögül is folytatódik. A kikosarazásra szándékosan nem reagál. Ő megmondta, hogy nem áll jól a másiknak az újkeletű ribancsága, részéről ennyi történt. Azóta más okot lát mögötte, ezt viszont nem akarja a tudtára adni. Az első dolog, amivel egyet tudna érteni, az nem más, minthogy ő egyszerűen csak ő, és kész. Zitha szájából ez a mondat a korábbiak tükrében mégis teljesen szemben állónak tűnik azzal, amit Ryldan szerint valójában jelent. Bal szemöldöke kétkedőn megemelkedik, miközben cinikus, döcögő nevetésbe kezd.*
- Miért, szerinted mégis ki vagyok, Zitha? *kérdez vissza rötyögése közben. Az iménti elbeszélésben sikertelenül kereste önmagát. Ha ez az egy mondat nem hangzik el, most valószínűleg egy sokkal elviselhetőbb oldalát mutatná. Maga sem tudja, miért érdekli a válasz. Pusztán csak a sorok mögött meglátott irónia vezérelte barátságtalan szavait. Ugyan a válasz akár tisztára moshatna minden félreértést, ez benne fel sem merül.*
- Majd én viszek át. *válaszolja az ajánlat hallatán, s bár sejti, hogy ez úgy hangzik, mint a legtöbb gyenge, “Majd kereslek.” jellegű szöveg, nem fűz többet az ígéretéhez.*
7201. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-06-28 20:48:46
Üzenet elküldve: 2024-06-28 20:48:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
- Persze, nem számít. Ez csak egy ballépés volt, ennyi. *mosolyog rá újra a már megszokott módon, bármit is rejtsenek zöld lélektükrei.*
- Gondolom a nevem, amire megkértelek. Hogy tudja, ki küldette a túlvilágra. Vagy valami stílusosat, hogy "Ez nem személyes, csak üzlet"? Esetleg semmit, az a leggyorsabb. De talán nem lepne meg, ha elé álltál volna az igazsággal, majd megkérdezted volna, ő többet ajánl-e, s miután elült a gyanúja, elmetszetted a torkát. Tényleg, most már érdekel, hogy felhoztad. Ez valahogy akkor nem került szóba, mit mondtál neki?
*Felül, ügyelve arra, hogy az új pozitúrában se mutasson többet magából. Kíváncsian pislog a sötételfre, aki jelenleg elég zavartnak tűnik. Addig nem szól közbe, amíg választ vár, majd viszonylag szépen kérik távozásra, csak utána tesz megjegyzést a vörös szempárra vonatkozóan.*
- Vannak értékeid. Mindenkinek vannak, függetlenül attól, ki miben veszi hasznuk. Aggódsz, hogy elfelejtem, ki vagy. Bármennyire is úgy hiszed, nem felejtettem el. *szegezi rá komoly tekintetét, mintha gondolatai közt olvasna. Ez persze a valóságban nem lehet több puszta női megérzésnél.* Sőt, ennél is komolyabbnak hittelek, akinek az üzleten kívül is az üzlet az első. Talán kihívásnak véltem ezt a feltételezést, hogy téged piszkosul nehéz elcsábítani. Örülök, hogy tévedtem. Nyilván annak is, hogy pár perc erejéig vonzónak találtál, még ha ki is lettem kosarazva. *kuncog és a takaróba bugyolálva magát a ruháihoz araszol, majd eltűnik a paraván mögött, annak tetején átvetve az eddig szorongatott ágyneműt.* A barátságunkra pedig ennek nincs semmi befolyása. Legalábbis részemről. Ugyanolyan idióta és vakmerő módon élvezem a társaságod, akármivé is tesz ez engem. Mert te vagy te... és kész.
*Elmondta, amit akart. Talán többet, de a lényegét elmondta. A korának megfelelően kezeli az esetet, nem egy elkényeztetett kamaszként. Ő választotta a való életet a komfort helyett, az életben pedig sosem kaphat meg mindent, amit akar. Tudatában van ennek, ahogy szinte biztosan tudja azt is, hogy a ma estét hiába szúrta el magának, a jövőt illetően semmi sincs veszve. A fűző és kesztyűk kivételével teljes öltözékben jelenik meg a színen, az ajtó felé lépkedve csípője sem leng ki jobban annál, amelyet járása eleve megelőlegez.*
- Hozzak még egy pohár bort felfelé jövet? *kérdi az ajtóban, a legőszintébb gesztussal, hátsó szándék nélkül.*
//A hozzászólás 16+ elemet tartalmaz!//
- Persze, nem számít. Ez csak egy ballépés volt, ennyi. *mosolyog rá újra a már megszokott módon, bármit is rejtsenek zöld lélektükrei.*
- Gondolom a nevem, amire megkértelek. Hogy tudja, ki küldette a túlvilágra. Vagy valami stílusosat, hogy "Ez nem személyes, csak üzlet"? Esetleg semmit, az a leggyorsabb. De talán nem lepne meg, ha elé álltál volna az igazsággal, majd megkérdezted volna, ő többet ajánl-e, s miután elült a gyanúja, elmetszetted a torkát. Tényleg, most már érdekel, hogy felhoztad. Ez valahogy akkor nem került szóba, mit mondtál neki?
*Felül, ügyelve arra, hogy az új pozitúrában se mutasson többet magából. Kíváncsian pislog a sötételfre, aki jelenleg elég zavartnak tűnik. Addig nem szól közbe, amíg választ vár, majd viszonylag szépen kérik távozásra, csak utána tesz megjegyzést a vörös szempárra vonatkozóan.*
- Vannak értékeid. Mindenkinek vannak, függetlenül attól, ki miben veszi hasznuk. Aggódsz, hogy elfelejtem, ki vagy. Bármennyire is úgy hiszed, nem felejtettem el. *szegezi rá komoly tekintetét, mintha gondolatai közt olvasna. Ez persze a valóságban nem lehet több puszta női megérzésnél.* Sőt, ennél is komolyabbnak hittelek, akinek az üzleten kívül is az üzlet az első. Talán kihívásnak véltem ezt a feltételezést, hogy téged piszkosul nehéz elcsábítani. Örülök, hogy tévedtem. Nyilván annak is, hogy pár perc erejéig vonzónak találtál, még ha ki is lettem kosarazva. *kuncog és a takaróba bugyolálva magát a ruháihoz araszol, majd eltűnik a paraván mögött, annak tetején átvetve az eddig szorongatott ágyneműt.* A barátságunkra pedig ennek nincs semmi befolyása. Legalábbis részemről. Ugyanolyan idióta és vakmerő módon élvezem a társaságod, akármivé is tesz ez engem. Mert te vagy te... és kész.
*Elmondta, amit akart. Talán többet, de a lényegét elmondta. A korának megfelelően kezeli az esetet, nem egy elkényeztetett kamaszként. Ő választotta a való életet a komfort helyett, az életben pedig sosem kaphat meg mindent, amit akar. Tudatában van ennek, ahogy szinte biztosan tudja azt is, hogy a ma estét hiába szúrta el magának, a jövőt illetően semmi sincs veszve. A fűző és kesztyűk kivételével teljes öltözékben jelenik meg a színen, az ajtó felé lépkedve csípője sem leng ki jobban annál, amelyet járása eleve megelőlegez.*
- Hozzak még egy pohár bort felfelé jövet? *kérdi az ajtóban, a legőszintébb gesztussal, hátsó szándék nélkül.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7390-7409