Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 362 (7221. - 7240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7240. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-09 00:24:51
Üzenet elküldve: 2024-08-09 00:24:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Riv nem tud betelni az érzéssel, hogy minden puha és meleg, ami körülveszi. Ébredésének első pillanatait éli. Teljesen ellazult állapotban, a saját teste által felmelegített ágynemű ölelése gyönyörködteti. Másfajta "kényelemhez" van hozzászokva. Szalma, priccs, ledobott kabát. Eső idején bármi, ami száraz. De ez itt egy ágy, ami csak az övé. Még ki is nyújtózhat és nem lóg túl a takarón.
Végül elszánja magát, hogy szemeit kinyissa, de Nelira sehol. Lassan felül, lassan fel is kel, felöltözik. Arcát megmossa, közben arra gondol, hogy most igazi nagyfiú. Vannak gyerekek, akikre rá kell szólni, vagy akik nem is tudják, hogy reggel mosakodni illik. Na de mit ér nagyfiúnak lenni, ha senki meg se dicsér? Egy megmagyarázhatatlan feszültség kezd úrrá lenni rajta. Zsigerből érzi, de megnevezni nem tudja. A valódi ok helyett kijelenti, hogy mégsem tetszik neki a szoba. Túl nagy és túlságosan egyedül van benne. Az egyedülléthez önmagában hozzá van szokva, most mégis ez lesz a bűnbak.
Pedig más dolog fizikailag egyedül lenni és más valakit hiányolni. Utóbbi esetben mindegy mekkora a szoba vagy hány ember veszi körül, magányos lenne egy zsibvásár közepén is.
Viszont Aeltariv még nem érti ilyen mélyen saját érzéseit. Nelirát hiányolja, mégis a szobát hiszi felelősnek a gyomrot szorító kellemetlen érzésért. Ezért hát lemegy inkább oda, ahol a leviatán képét látta és leül egy asztalhoz. A leviatán sem tetszik ma neki, a leviatán is hibás. Az asztal is. A fogadó, ami tegnap este még a legpompásabb, leglenyűgözőbb helyszín volt, most üres, nagy, és nem tetszik.
De vár még, mert Nelira kedves és biztosan nem hagyta csak úgy itt. Kizártnak tartja, hogy köszönés nélkül menne el. Akkor pedig csak rövid dolga akadhatott, amiből visszatér majd, legalább egy elköszönésre. Mert Nelira jó. A fogadó a hibás. Mindenért is.
Azért is, hogy érzi az illatokat, de nincs egy vasa sem amit gyümölcsteára költhetne. Ételt nem kíván, mert a tegnapi vacsora még birtokolja szervezetét, de az édes gyümölcsös tea más kérdés.*
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*Riv nem tud betelni az érzéssel, hogy minden puha és meleg, ami körülveszi. Ébredésének első pillanatait éli. Teljesen ellazult állapotban, a saját teste által felmelegített ágynemű ölelése gyönyörködteti. Másfajta "kényelemhez" van hozzászokva. Szalma, priccs, ledobott kabát. Eső idején bármi, ami száraz. De ez itt egy ágy, ami csak az övé. Még ki is nyújtózhat és nem lóg túl a takarón.
Végül elszánja magát, hogy szemeit kinyissa, de Nelira sehol. Lassan felül, lassan fel is kel, felöltözik. Arcát megmossa, közben arra gondol, hogy most igazi nagyfiú. Vannak gyerekek, akikre rá kell szólni, vagy akik nem is tudják, hogy reggel mosakodni illik. Na de mit ér nagyfiúnak lenni, ha senki meg se dicsér? Egy megmagyarázhatatlan feszültség kezd úrrá lenni rajta. Zsigerből érzi, de megnevezni nem tudja. A valódi ok helyett kijelenti, hogy mégsem tetszik neki a szoba. Túl nagy és túlságosan egyedül van benne. Az egyedülléthez önmagában hozzá van szokva, most mégis ez lesz a bűnbak.
Pedig más dolog fizikailag egyedül lenni és más valakit hiányolni. Utóbbi esetben mindegy mekkora a szoba vagy hány ember veszi körül, magányos lenne egy zsibvásár közepén is.
Viszont Aeltariv még nem érti ilyen mélyen saját érzéseit. Nelirát hiányolja, mégis a szobát hiszi felelősnek a gyomrot szorító kellemetlen érzésért. Ezért hát lemegy inkább oda, ahol a leviatán képét látta és leül egy asztalhoz. A leviatán sem tetszik ma neki, a leviatán is hibás. Az asztal is. A fogadó, ami tegnap este még a legpompásabb, leglenyűgözőbb helyszín volt, most üres, nagy, és nem tetszik.
De vár még, mert Nelira kedves és biztosan nem hagyta csak úgy itt. Kizártnak tartja, hogy köszönés nélkül menne el. Akkor pedig csak rövid dolga akadhatott, amiből visszatér majd, legalább egy elköszönésre. Mert Nelira jó. A fogadó a hibás. Mindenért is.
Azért is, hogy érzi az illatokat, de nincs egy vasa sem amit gyümölcsteára költhetne. Ételt nem kíván, mert a tegnapi vacsora még birtokolja szervezetét, de az édes gyümölcsös tea más kérdés.*
7239. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-07 21:26:51
Üzenet elküldve: 2024-08-07 21:26:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoreni járandóság//
*Jenari úgy érzi jó az összhang közte és a rőthajú között, mely most sincs másképp. Egy cinkos mosollyal jutalmazza a készséges felszolgáló gyors reakcióját, s bizony értékeli, hogy Denjaar bosszantásában nem marad partner nélkül. Az invitálást örömmel fogadja el, akkor is ha nem a két férfitól érkezik. Mozgásán látszik ugyan a fájdalom, de egy fakó sóhaj vagy apró nyögés sem hagyja el ajkait, ahogy arca sem rezzen amikor a székre ereszkedve villámcsapásként hasít belé a pillanatnyi kín.
Már ennyi mozgástól is kifullad, mely szaporább légzésén figyelhető meg.*
- Agh az istenek küldtek nekem!
*Legszebb mosolyát villantja meg Yeza felé, a fiatal nő gondoskodásáért cserébe. Nem sokan élvezhetik Jenari hálájának kiváltságát, a rőthajú viszont ezen kevesek egyike, ha nem az egyetlen.
A Yezától érkező elismerő szaval már talán túlzások a számára, elvégre az ifjú wegtoreni nem érzi, hogy eleget nyújtott a csatatéren. Sőt, kifejezetten bosszantja, hogy ilyen hamar véget vetett küzdelmének Jeremen alávalósága, ezek mellett dicséretekkel sem volt elhalmozva eddigi élete során, így nem igen tudja helyén kezelni ezt az új tapasztalást.*
- Milyen kedves. Meghat, hogy ilyen érdeklődő vagy.
*Természetesen Denjaar nem állhatja meg, hogy ne tartson egy oktatást arról, hogy mit csinál rosszul. Ezen kívül aligha volt, van és lesz egyéb mondanivalója a számára, melyet Jenari gúnytól csöpögő szavakkal, s irritált szemforgatásokkal jutalmaz most is, mint mindig.
Mykaelnek biccent.*
- Az. Büszkén hordom, ahogy azt Wegtorenben szokás.
*A bemutatására feljebb szaladnak szemöldökei.*
- S az mi volna pontosan?
*Saját mesterségében sem biztos, hiszen javarészt naplopással telnek el a hatok, melyeket időszakos kötekedéssel, verekedéssel, vagy Sárváros felszabadításával tölt el.*
- A Kikötőben találkoztatok?
*Érkezik a következő kérdése, melyet főleg Mykaelnek címez, hiszen egyenesen az ifjú harcos szemeibe néz. Denjaar talán sejtheti, hogy ez csupán felvezetés egy további provokatív kijelentéséhez.*
- Úgy hallottam kiválóak ott a kurvák.
*Szeme sarkából pillant csupán pöfékelő apjára annak reakcióját kutatva.*
*Jenari úgy érzi jó az összhang közte és a rőthajú között, mely most sincs másképp. Egy cinkos mosollyal jutalmazza a készséges felszolgáló gyors reakcióját, s bizony értékeli, hogy Denjaar bosszantásában nem marad partner nélkül. Az invitálást örömmel fogadja el, akkor is ha nem a két férfitól érkezik. Mozgásán látszik ugyan a fájdalom, de egy fakó sóhaj vagy apró nyögés sem hagyja el ajkait, ahogy arca sem rezzen amikor a székre ereszkedve villámcsapásként hasít belé a pillanatnyi kín.
Már ennyi mozgástól is kifullad, mely szaporább légzésén figyelhető meg.*
- Agh az istenek küldtek nekem!
*Legszebb mosolyát villantja meg Yeza felé, a fiatal nő gondoskodásáért cserébe. Nem sokan élvezhetik Jenari hálájának kiváltságát, a rőthajú viszont ezen kevesek egyike, ha nem az egyetlen.
A Yezától érkező elismerő szaval már talán túlzások a számára, elvégre az ifjú wegtoreni nem érzi, hogy eleget nyújtott a csatatéren. Sőt, kifejezetten bosszantja, hogy ilyen hamar véget vetett küzdelmének Jeremen alávalósága, ezek mellett dicséretekkel sem volt elhalmozva eddigi élete során, így nem igen tudja helyén kezelni ezt az új tapasztalást.*
- Milyen kedves. Meghat, hogy ilyen érdeklődő vagy.
*Természetesen Denjaar nem állhatja meg, hogy ne tartson egy oktatást arról, hogy mit csinál rosszul. Ezen kívül aligha volt, van és lesz egyéb mondanivalója a számára, melyet Jenari gúnytól csöpögő szavakkal, s irritált szemforgatásokkal jutalmaz most is, mint mindig.
Mykaelnek biccent.*
- Az. Büszkén hordom, ahogy azt Wegtorenben szokás.
*A bemutatására feljebb szaladnak szemöldökei.*
- S az mi volna pontosan?
*Saját mesterségében sem biztos, hiszen javarészt naplopással telnek el a hatok, melyeket időszakos kötekedéssel, verekedéssel, vagy Sárváros felszabadításával tölt el.*
- A Kikötőben találkoztatok?
*Érkezik a következő kérdése, melyet főleg Mykaelnek címez, hiszen egyenesen az ifjú harcos szemeibe néz. Denjaar talán sejtheti, hogy ez csupán felvezetés egy további provokatív kijelentéséhez.*
- Úgy hallottam kiválóak ott a kurvák.
*Szeme sarkából pillant csupán pöfékelő apjára annak reakcióját kutatva.*
7238. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-06 22:04:04
Üzenet elküldve: 2024-08-06 22:04:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Kérsz áfonyát?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ezek szerint a mostani helyzetben Nelira világa teljesen a feje tetejére állhatott. Most nem kell kiharcolnia sem a figyelmet, sem az ölelést. Nori-tól megkapja mindkettőt akkor is, ha épp nem akarja egyiket sem. Sőt, a feketeség egész egyszerűen ráerőszakolja a szeretetét, meg saját magát is, miután az ölelés börtönének hála, közelebb nem is lehetnének egymáshoz. Felettébb élvezi, hogy nála a kulcs, hogy nem neki kell a másik sarkában loholnia azért, hogy vele törődjön végre, hanem egyszerűen nem hagy más lehetőséget, mint, hogy rá figyeljen.
Benne nincs semmiféle félelemérzet. Talán ezért is tud viszonylag hatni a szőkeségre. Nori nem gondol bele abba, hogy veszélyben lehet, nem veszi számításba azt az esetet, hogy ez a kis picsa egy óvatlan pillanatban egész egyszerűen elvághatja a torkát, hogy utána vérvörös folyadékot spriccelő szökőkútként szenvedje végig élete utolsó pillanatait. A kezeit sem azért fogta le, mert tart tőle, hanem azért, mert így sikerült, meg azért, hogy ne meneküljön el tőle. Ez a bolondok szerencséje, ami vezeti őt a kiismerhetetlen úton a kulcshoz, ami Nelira megfejtéséhez vezető ajtót nyitja.
Figyeli a smaragdokat. Hosszú másodpercekig elveszik bennük, mintha abban is keresne valamit, de maga sem tudja, hogy micsodát. Szeretetet? Vágyat? Szenvedélyt? Valakit, aki odabent van, csak nem jön elő? Nem érdekes, ő csak kíváncsian nézi őket, míg végül meg nem állapodik egy újabb csók mellett, mielőtt kiengedi a lányt a rögtönzött börtönéből.*
- Hozzád? Van otthonod? *Felcsillannak a szemei. Nem véletlenül. Nelirá-nak olyanja is van, amit Mai végül nem adott meg neki. Otthona. Ez a játék olyan, mintha a két lány egy kötélen rángatná ide-oda Nori-t azért, hogy mindketten megkaparintsák maguknak. Ez a tény most Nelirá-t segíti hozzá nagyban a végső győzelemhez.*
- El akartam jönni. Egy csomót készültem rá, és itt vagyok. Csak… azt hiszem, elfelejtettem az időpontot… *Vallja be, miközben a lány kezét követve végignéz a bájain. Ha közben elindulnak kifelé, akkor követi a szőkeséget, és igyekszik úgy tenni, mint aki nem érzi magát továbbra is rohadt kényelmetlenül, mikor a vékony kis sarkakon egyensúlyozva kell tipegnie.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ezek szerint a mostani helyzetben Nelira világa teljesen a feje tetejére állhatott. Most nem kell kiharcolnia sem a figyelmet, sem az ölelést. Nori-tól megkapja mindkettőt akkor is, ha épp nem akarja egyiket sem. Sőt, a feketeség egész egyszerűen ráerőszakolja a szeretetét, meg saját magát is, miután az ölelés börtönének hála, közelebb nem is lehetnének egymáshoz. Felettébb élvezi, hogy nála a kulcs, hogy nem neki kell a másik sarkában loholnia azért, hogy vele törődjön végre, hanem egyszerűen nem hagy más lehetőséget, mint, hogy rá figyeljen.
Benne nincs semmiféle félelemérzet. Talán ezért is tud viszonylag hatni a szőkeségre. Nori nem gondol bele abba, hogy veszélyben lehet, nem veszi számításba azt az esetet, hogy ez a kis picsa egy óvatlan pillanatban egész egyszerűen elvághatja a torkát, hogy utána vérvörös folyadékot spriccelő szökőkútként szenvedje végig élete utolsó pillanatait. A kezeit sem azért fogta le, mert tart tőle, hanem azért, mert így sikerült, meg azért, hogy ne meneküljön el tőle. Ez a bolondok szerencséje, ami vezeti őt a kiismerhetetlen úton a kulcshoz, ami Nelira megfejtéséhez vezető ajtót nyitja.
Figyeli a smaragdokat. Hosszú másodpercekig elveszik bennük, mintha abban is keresne valamit, de maga sem tudja, hogy micsodát. Szeretetet? Vágyat? Szenvedélyt? Valakit, aki odabent van, csak nem jön elő? Nem érdekes, ő csak kíváncsian nézi őket, míg végül meg nem állapodik egy újabb csók mellett, mielőtt kiengedi a lányt a rögtönzött börtönéből.*
- Hozzád? Van otthonod? *Felcsillannak a szemei. Nem véletlenül. Nelirá-nak olyanja is van, amit Mai végül nem adott meg neki. Otthona. Ez a játék olyan, mintha a két lány egy kötélen rángatná ide-oda Nori-t azért, hogy mindketten megkaparintsák maguknak. Ez a tény most Nelirá-t segíti hozzá nagyban a végső győzelemhez.*
- El akartam jönni. Egy csomót készültem rá, és itt vagyok. Csak… azt hiszem, elfelejtettem az időpontot… *Vallja be, miközben a lány kezét követve végignéz a bájain. Ha közben elindulnak kifelé, akkor követi a szőkeséget, és igyekszik úgy tenni, mint aki nem érzi magát továbbra is rohadt kényelmetlenül, mikor a vékony kis sarkakon egyensúlyozva kell tipegnie.*
7237. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-06 16:17:40
Üzenet elküldve: 2024-08-06 16:17:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kérsz áfonyát?//
*Minden ölelésben érez valamit a múltjából. Mindig vágyott rá, de sosem kapta meg. Ki akarta harcolni, talán nem megfelelő módokon a figyelmet, hogy valaki végre vele is törődjön, de mindez a visszájára fordult és bezárva találta magát. Most már fél ilyet akarni. Tudja mi lesz belőle. A köré fonódó karok már nem tudják azt adni, amit akkor várt tőle. Ezt is börtönnek érzi. Sötét pincének, amiből nincs kiút, mindig máson múlik, hogy szabadulhat-e. Most Lil-nél van a kulcs. Ő szabja meg mikor juthat ki. Ha valaki erősebb nála, akkor arra fel tud nézni, hiszen ritkaságszámba megy. Attól van félnivalója. De csak egyetlen kis rés kell, hogy kiszagolja, hogy mégsem így van, ő rögtön támad. Lil jól táncol a határon, pedig fogalma sincs róla. Egyik percben kedve lenne elvágni a torkát, a másikban pedig mégis kell az az ölelés, amit annyira nagyon utál. Érthetetlen. Csakhogy ha valami érthetetlen, akkor Nelira kiborul. Akkor pusztít. De éppen nincs hozzá szabad keze, hogy lenyúljon a combjára erősített tőrig és belemártsa annak hátába. Igazából ha bárki meg tudná magyarázni, hogyan kéne viselkedni mellette, hogy ne inogjon meg, az az egész világot megértené. A vakszerencse csak az, ami segítheti Lil-t. Meg azok az érzelmek, amik elragadják aközben, mikor a fekete ajka hozzátapad az övéhez.
A smaragdok értetlenül pislognak. Nem áll össze a kép. Nem akart eljönni a másik, mert nem volt ott, amikor kellett volna. Nem figyelt eléggé oda a szavaira, ami azt jelenti, hogy nem érdekli. Most pedig nem akarja róla lefejteni a kezeit és csókolná.
Végre elengedik ő pedig nehéz mellkassal sóhajt fel. A tőrére siklik a keze, hogy érezze, megvan a szoknyája takarásában. *
- Hozzám.
*Sepri félre a szőke hajtincseit, kihúzva magát, pedig elég csapzott az átmulatott éjszaka után. De ő így is tökéletesen fest. A terve nem az, ami a másiknak.*
- De csak mert álmos vagyok. Késtél. Vagyis el sem akartál jönni. Nem gondoltad, hogy utána még "ezt" is megkapod. *Húzza végig maga előtt a kezét kissé színpadiasan. Ritka pillanat, hogy fogalma sincs mitévő legyen. Egyszerre szeretné elvenni az életét, és el sem engedni. Majd útközben eldönti. Nála semmibe nem avatkoznak bele a városőrök.*
*Minden ölelésben érez valamit a múltjából. Mindig vágyott rá, de sosem kapta meg. Ki akarta harcolni, talán nem megfelelő módokon a figyelmet, hogy valaki végre vele is törődjön, de mindez a visszájára fordult és bezárva találta magát. Most már fél ilyet akarni. Tudja mi lesz belőle. A köré fonódó karok már nem tudják azt adni, amit akkor várt tőle. Ezt is börtönnek érzi. Sötét pincének, amiből nincs kiút, mindig máson múlik, hogy szabadulhat-e. Most Lil-nél van a kulcs. Ő szabja meg mikor juthat ki. Ha valaki erősebb nála, akkor arra fel tud nézni, hiszen ritkaságszámba megy. Attól van félnivalója. De csak egyetlen kis rés kell, hogy kiszagolja, hogy mégsem így van, ő rögtön támad. Lil jól táncol a határon, pedig fogalma sincs róla. Egyik percben kedve lenne elvágni a torkát, a másikban pedig mégis kell az az ölelés, amit annyira nagyon utál. Érthetetlen. Csakhogy ha valami érthetetlen, akkor Nelira kiborul. Akkor pusztít. De éppen nincs hozzá szabad keze, hogy lenyúljon a combjára erősített tőrig és belemártsa annak hátába. Igazából ha bárki meg tudná magyarázni, hogyan kéne viselkedni mellette, hogy ne inogjon meg, az az egész világot megértené. A vakszerencse csak az, ami segítheti Lil-t. Meg azok az érzelmek, amik elragadják aközben, mikor a fekete ajka hozzátapad az övéhez.
A smaragdok értetlenül pislognak. Nem áll össze a kép. Nem akart eljönni a másik, mert nem volt ott, amikor kellett volna. Nem figyelt eléggé oda a szavaira, ami azt jelenti, hogy nem érdekli. Most pedig nem akarja róla lefejteni a kezeit és csókolná.
Végre elengedik ő pedig nehéz mellkassal sóhajt fel. A tőrére siklik a keze, hogy érezze, megvan a szoknyája takarásában. *
- Hozzám.
*Sepri félre a szőke hajtincseit, kihúzva magát, pedig elég csapzott az átmulatott éjszaka után. De ő így is tökéletesen fest. A terve nem az, ami a másiknak.*
- De csak mert álmos vagyok. Késtél. Vagyis el sem akartál jönni. Nem gondoltad, hogy utána még "ezt" is megkapod. *Húzza végig maga előtt a kezét kissé színpadiasan. Ritka pillanat, hogy fogalma sincs mitévő legyen. Egyszerre szeretné elvenni az életét, és el sem engedni. Majd útközben eldönti. Nála semmibe nem avatkoznak bele a városőrök.*
7236. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-06 08:55:55
Üzenet elküldve: 2024-08-06 08:55:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Kérsz áfonyát?//
*Ó, nem úgy van az. Kúszik gonosz vigyor az ajkaira, mikor meghallja az első könyörgő szavakat, hogy engedje szabadon abból a bizonyos kalodából. Nem fogja. Azért nem, mert el akar tőle menni. Mindenki magára hagyta már korábban, és ő nem tett ellene semmit. Ezúttal nem fogja hagyni.
Mindennek következménye van. Annak, ha a másik el akar menni az, hogy akkor szoros ölelésbe zárva tölti a következő perceket egészen addig, míg meg nem gondolja magát. Különösen élvezi, ahogy érzi, hogy a lány próbál ficánkolni a karjai által képzett erős körgyűrűben, de képtelen szabadulni.
Akkor lazít egy egészen picit a szorításán, mikor érzi, hogy az erőlködés megszűnik, s a szőkeség el ugyan nem lazul a karjaiban, de elfogadja a sorsát. Ekkor lehel finom csókot a lány nyakára, arra számítva, hogy ezzel sikerül végérvényesen betörnie őt. Nos, nem egészen.*
- Ne hisztizz már, csak élvezd! *morran rá határozottan, a béklyó újra szorosabbá válik.* Te kérted, hogy legyek csinos. Ahhoz hozzátartozik a rúzs is. Nemhogy rajtad is lenne…
*Meg nem sértődik, de kiigazodni továbbra sem tud a lányon. Pontosan ez tetszik neki benne. Ebben is hasonlítanak egymásra, hisz rajta sem lehet kiigazodni, még ő sem tud saját magán.
Újabb könyörgés a szabadságért, de most már a körítés jobban hangzik. Együtt fognak távozni. Még mielőtt azonban szétválasztaná a lány háta mögött szoros láncként összefonódott ujjait, egy újabb csókkal ajándékozza meg foglyát, de most az ajkaira kapja. Gyengéden, de határozottan.*
- Imádom, ahogy nyafogsz. Bájos. *Elengedi őt végre, és egy lépést hátra is lép, Nelira pedig valóban úgy érezheti, mintha súlyos láncokat vennének le róla, amiket bármikor visszakaphat, ha a feketeség úgy akarja. Jobb lesz hozzászoknia.*
- Menjünk innen? Hová megyünk? Csak nem megint valami különleges helyen akarod? *Ő azt sem bánja, ha visszamennek a temetőbe, az jobb, mint ez a kocsma, csak azt reméli, hogy sokat nem kell majd kutyagolnia ezekben a cipőknek álcázott kínzóeszközökben, mert akkor hamar ki fog derülni, mennyire nem való ő hercegnőnek.*
*Ó, nem úgy van az. Kúszik gonosz vigyor az ajkaira, mikor meghallja az első könyörgő szavakat, hogy engedje szabadon abból a bizonyos kalodából. Nem fogja. Azért nem, mert el akar tőle menni. Mindenki magára hagyta már korábban, és ő nem tett ellene semmit. Ezúttal nem fogja hagyni.
Mindennek következménye van. Annak, ha a másik el akar menni az, hogy akkor szoros ölelésbe zárva tölti a következő perceket egészen addig, míg meg nem gondolja magát. Különösen élvezi, ahogy érzi, hogy a lány próbál ficánkolni a karjai által képzett erős körgyűrűben, de képtelen szabadulni.
Akkor lazít egy egészen picit a szorításán, mikor érzi, hogy az erőlködés megszűnik, s a szőkeség el ugyan nem lazul a karjaiban, de elfogadja a sorsát. Ekkor lehel finom csókot a lány nyakára, arra számítva, hogy ezzel sikerül végérvényesen betörnie őt. Nos, nem egészen.*
- Ne hisztizz már, csak élvezd! *morran rá határozottan, a béklyó újra szorosabbá válik.* Te kérted, hogy legyek csinos. Ahhoz hozzátartozik a rúzs is. Nemhogy rajtad is lenne…
*Meg nem sértődik, de kiigazodni továbbra sem tud a lányon. Pontosan ez tetszik neki benne. Ebben is hasonlítanak egymásra, hisz rajta sem lehet kiigazodni, még ő sem tud saját magán.
Újabb könyörgés a szabadságért, de most már a körítés jobban hangzik. Együtt fognak távozni. Még mielőtt azonban szétválasztaná a lány háta mögött szoros láncként összefonódott ujjait, egy újabb csókkal ajándékozza meg foglyát, de most az ajkaira kapja. Gyengéden, de határozottan.*
- Imádom, ahogy nyafogsz. Bájos. *Elengedi őt végre, és egy lépést hátra is lép, Nelira pedig valóban úgy érezheti, mintha súlyos láncokat vennének le róla, amiket bármikor visszakaphat, ha a feketeség úgy akarja. Jobb lesz hozzászoknia.*
- Menjünk innen? Hová megyünk? Csak nem megint valami különleges helyen akarod? *Ő azt sem bánja, ha visszamennek a temetőbe, az jobb, mint ez a kocsma, csak azt reméli, hogy sokat nem kell majd kutyagolnia ezekben a cipőknek álcázott kínzóeszközökben, mert akkor hamar ki fog derülni, mennyire nem való ő hercegnőnek.*
7235. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-05 18:36:47
Üzenet elküldve: 2024-08-05 18:36:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Wegtoreni járandóság//
*Meghallgatja Yeza válaszát, amit Denjaarnak címez, és bár nem annyira része a beszélgetésnek, azért valamit hozzáfűz.*
- Bajtárs, nem szárnysegéd. A szárnysegéd ritkán harcol. Szívesen kikupállak katonai szakzsargonból, ha szeretnéd.
*feleli csendes mosollyal, csak a végére kezd valami csibészes pimaszság a szája szegletében bujkálni.
Ismét Denjaar veszi át a szót, és végigszámolja, hogy szerinte mi mennyit ér, és végül hétszáz aranyat mond. Mykael - akinek a számolás annyira nem erőssége - némi homlokráncolós hallgatás után hozzáteszi.*
- Mármint fejenként, akkor.
*Ekkor jelenik meg Jenari, ki máshoz, mint Denjaarhoz lépve oda. A gladiátor mindenkit elhomályosító sikere a nőknél már nem is irigylésre méltó, hanem frusztráló. Mykael nem ismeri fel a rokon vonásokat így nem jön ár, hogy apát és lányát látja. A beszélgetés nem a szokásos, kétértelmű célzásokkal és buja pillantásokkal tűzdelt évődés, de ebből se jön rá a dologra.
Máskülönben Mykael olyan tenyérbemászó (mármint lehengerlőnek szánt) mosolyt villantana a harcedzett leányzóra, amivel biztosan kivívná a haragját, most azonban úgy véli, Denjaar mellett nem tud - és nem is akar - vetélkedni, így beéri egy somolygó biccentéssel, majd végigméri a lány sérüléseit.*
- Szép gyűjtemény, nem mondom.
*teszi hozzá olyan hangon, amiből inkább elismerés cseng ki, semmi gúny. Látott ő már épp elég meggyötört katonát, volt az ő maga is. Nem tudja, mennyire volt hatékony Jenari a harcban, de hogy állta a sarat, az biztos.*
*Meghallgatja Yeza válaszát, amit Denjaarnak címez, és bár nem annyira része a beszélgetésnek, azért valamit hozzáfűz.*
- Bajtárs, nem szárnysegéd. A szárnysegéd ritkán harcol. Szívesen kikupállak katonai szakzsargonból, ha szeretnéd.
*feleli csendes mosollyal, csak a végére kezd valami csibészes pimaszság a szája szegletében bujkálni.
Ismét Denjaar veszi át a szót, és végigszámolja, hogy szerinte mi mennyit ér, és végül hétszáz aranyat mond. Mykael - akinek a számolás annyira nem erőssége - némi homlokráncolós hallgatás után hozzáteszi.*
- Mármint fejenként, akkor.
*Ekkor jelenik meg Jenari, ki máshoz, mint Denjaarhoz lépve oda. A gladiátor mindenkit elhomályosító sikere a nőknél már nem is irigylésre méltó, hanem frusztráló. Mykael nem ismeri fel a rokon vonásokat így nem jön ár, hogy apát és lányát látja. A beszélgetés nem a szokásos, kétértelmű célzásokkal és buja pillantásokkal tűzdelt évődés, de ebből se jön rá a dologra.
Máskülönben Mykael olyan tenyérbemászó (mármint lehengerlőnek szánt) mosolyt villantana a harcedzett leányzóra, amivel biztosan kivívná a haragját, most azonban úgy véli, Denjaar mellett nem tud - és nem is akar - vetélkedni, így beéri egy somolygó biccentéssel, majd végigméri a lány sérüléseit.*
- Szép gyűjtemény, nem mondom.
*teszi hozzá olyan hangon, amiből inkább elismerés cseng ki, semmi gúny. Látott ő már épp elég meggyötört katonát, volt az ő maga is. Nem tudja, mennyire volt hatékony Jenari a harcban, de hogy állta a sarat, az biztos.*
7234. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-05 17:49:01
Üzenet elküldve: 2024-08-05 17:49:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Wegtoreni járandóság//
*A megköttetett üzlet mindenhol szent, legyen az a Lihanechi Magasfa vagy Pirtianes Mélykovácsának Céhe. Épp ezért nem ágál az ellen, hogy a vörös itt akarja tartani a szörnyeteg fejét. Elsőre csak kelletlen csend a válasz, s hozzá némi kéretlen füstfelhő a pipa nyomán.*
-Hmm. *Morran fel végül.*
-Csak a Kikötőbe vinném. És fordultában hoznám is vissza. De talán aludj rá egyet. Hátha eszedbe jut addig valami alku cserébe a a trófea kölcsönadásáért. *Mykael helyett nem beszél, megteszi az ifjonc, ha akarja. Azt pedig, hogy Yeza kikupálja, csak egy jelentőségteljes pillantással toldja meg a zsoldos felé.
A vörös wegtoreni csak felteszi végül a nagy kérdést; mit kérnek cserébe.*
-Nos, a legértékesebb portéka a bőr. Mivel nem tudom, a vért elkészítése után bármi marad-e belőle, ezért ezt nem számolom fel. Legyen ez előzékenységem jele a Wegtoreni Kalmár felé. *Oldalra löki ajkai között a pipanyelet, hogy ne zavarja a beszédben.*
-A karomból még bármi is készülhet. Az is érték. Talán vevő is akad majd rá. *Ismét egy jelentőségteljes pillantás Mykael felé, bár ez most Yezának szól.*
-De hatszáz aranynál nem kérnék többet érte. A trófea is igazán nagy érték. Sehol sem díszíti ilyesmi a falat. Én nyolcszázra taksálnám, bár nem vagyok kupec. *Nem is szeret alkudozni, úgyhogy meri remélni, hogy a vörös megkíméli ettől.*
-Úgyhogy az hétszáz arany összesen. De a trófea bérleményének díját még kigondolhatod.
*Ekkor üti meg a fülét az ismerős hang. Félig fordul csak a közeledő Jenari felé a széken kissé csodálkozva a viszontlátásnak köszönhetően. Némi pöfékelés közepette méri végig a fiatal lányt, majd ahogy az megállapodik az asztalnál, végigbök sérülésein a pipával.*
-Nem akarom tudni. *Szavai nyomán ismét Yeza felé fordul, de nem hagyja szó nélkül a dolgot és csak Jenarit veszi célba.*
-Mondtam ott a pincében, mikor azzal a hegyesfülűvel csépeltétek egymást, hogy nem jól mozogsz. A lábmunkádon kell fejleszteni. És ki is kell térni, nem mint a bika, neki a falnak. Akkor nem történik... *A pipaszárral Jenari fején található kötés felé köröz.*
-Ez.
*Kifejezéstelen ábrázattal hallgatja végig Yeza beszámolóját Jenari hőstettéről, majd nagyot bólint.*
-Úgy. Szép munka. Épp ideje volt ott rendet tenni. *Ezzel meg is tárgyalta a dolgot. Közben azon morfondírozik, hogy vajon a vörös tudja-e, hogy a szálfa termetű lány itt a sajátja. Nem repesne az örömtől, elvégre a felvágott nyelvű wegtoreni biztos szívesen bazsalyogna rajta egy ideig.*
-Ő itt Jenari. *Mutatja be Mykaelnek a vendéget.*
-Hasonló mesterséget űz, mint Te.
*A megköttetett üzlet mindenhol szent, legyen az a Lihanechi Magasfa vagy Pirtianes Mélykovácsának Céhe. Épp ezért nem ágál az ellen, hogy a vörös itt akarja tartani a szörnyeteg fejét. Elsőre csak kelletlen csend a válasz, s hozzá némi kéretlen füstfelhő a pipa nyomán.*
-Hmm. *Morran fel végül.*
-Csak a Kikötőbe vinném. És fordultában hoznám is vissza. De talán aludj rá egyet. Hátha eszedbe jut addig valami alku cserébe a a trófea kölcsönadásáért. *Mykael helyett nem beszél, megteszi az ifjonc, ha akarja. Azt pedig, hogy Yeza kikupálja, csak egy jelentőségteljes pillantással toldja meg a zsoldos felé.
A vörös wegtoreni csak felteszi végül a nagy kérdést; mit kérnek cserébe.*
-Nos, a legértékesebb portéka a bőr. Mivel nem tudom, a vért elkészítése után bármi marad-e belőle, ezért ezt nem számolom fel. Legyen ez előzékenységem jele a Wegtoreni Kalmár felé. *Oldalra löki ajkai között a pipanyelet, hogy ne zavarja a beszédben.*
-A karomból még bármi is készülhet. Az is érték. Talán vevő is akad majd rá. *Ismét egy jelentőségteljes pillantás Mykael felé, bár ez most Yezának szól.*
-De hatszáz aranynál nem kérnék többet érte. A trófea is igazán nagy érték. Sehol sem díszíti ilyesmi a falat. Én nyolcszázra taksálnám, bár nem vagyok kupec. *Nem is szeret alkudozni, úgyhogy meri remélni, hogy a vörös megkíméli ettől.*
-Úgyhogy az hétszáz arany összesen. De a trófea bérleményének díját még kigondolhatod.
*Ekkor üti meg a fülét az ismerős hang. Félig fordul csak a közeledő Jenari felé a széken kissé csodálkozva a viszontlátásnak köszönhetően. Némi pöfékelés közepette méri végig a fiatal lányt, majd ahogy az megállapodik az asztalnál, végigbök sérülésein a pipával.*
-Nem akarom tudni. *Szavai nyomán ismét Yeza felé fordul, de nem hagyja szó nélkül a dolgot és csak Jenarit veszi célba.*
-Mondtam ott a pincében, mikor azzal a hegyesfülűvel csépeltétek egymást, hogy nem jól mozogsz. A lábmunkádon kell fejleszteni. És ki is kell térni, nem mint a bika, neki a falnak. Akkor nem történik... *A pipaszárral Jenari fején található kötés felé köröz.*
-Ez.
*Kifejezéstelen ábrázattal hallgatja végig Yeza beszámolóját Jenari hőstettéről, majd nagyot bólint.*
-Úgy. Szép munka. Épp ideje volt ott rendet tenni. *Ezzel meg is tárgyalta a dolgot. Közben azon morfondírozik, hogy vajon a vörös tudja-e, hogy a szálfa termetű lány itt a sajátja. Nem repesne az örömtől, elvégre a felvágott nyelvű wegtoreni biztos szívesen bazsalyogna rajta egy ideig.*
-Ő itt Jenari. *Mutatja be Mykaelnek a vendéget.*
-Hasonló mesterséget űz, mint Te.
7233. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-05 08:40:01
Üzenet elküldve: 2024-08-05 08:40:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kérsz áfonyát?//
*Lényegében teljesen mindegy, hogy mit mond Lil, ő nem hisz neki. Nem azért, mert ne tudná elképzelni, hogy elbeszéltek egymás mellett, hanem azért, mert semmi oka bíznia senkiben. Ha néha így is tesz, akkor megjárja. Ezért hát nem szabad megengedni azt sem, hogy ez a kis fekete levegye a lábáról, pedig tényleg nagyon csinos. Az, hogy mit mondott esetleg a temetőben az mindegy, rég volt. Ki emlékszik arra? Az is csoda, hogy az időpont megmaradt a fejében, ennek csakis egy oka lehet; tényleg megmozgatott valamit benne a lány. Szörnyű. Itt az ideje ellenállni.
Ezt az állapotot nagyon könnyen eltudja érni. Kimozdítani sem lehetetlen, de biztosan nem lesz egyszerű dolga a másiknak. Az, hogy még ő sértődik meg azért, mert olyan végtelenül buta, hogy egy napszakot sem tud megjegyezni, csak azt éri el Nelirá-nál, hogy még távolabb kerüljön tőle. Látszólag. Kérdések megválaszolását nélkülözve áll fel és inkább megy haza a biztonságosnak tűnő zugába. Illetve menne, ha a másik, nem lenne olyan, mint egy útonálló és támadná meg azzal az öleléssel, amit senki nem fog fel a környezetében, hogy mennyire utál. Egy halk morgás tör csak elő a torkából, mert mozdulni azt nemigen tud, pedig nagyon próbál kitörni belőle. Kalodába zárta az, aki pontosan ugyan ezt tette vele egy egész éjszakára is. Mert nem mozdult a helyéről, hátha megérkezik. Mi ez, ha nem kaloda? Ketrec. Börtöncella. Végig seper rajta a harag összes hulláma és próbál ellenállni, de nem tud. Lefogták. És hülyeségeket beszélnek neki. Olyanokat, amik nem lehetnek igazak, mert ha úgy volna, az mindent megváltoztatna. Az jelenthetné azt is, hogy Tian szereti, csak épp most nincs itt.*
- Engedj már el!
*Mondja végül, szavai ellenére beletörődve a sorsába, nem kapálózva tovább. Majd, ha szabad kezet kap, akkor megmutatja neki, milyen szépen töri meg a vére a combjára rögzített tőrének csillogó fényét. Az az acél pontosan jól fog illeni két csigolyája közé. Milyen szép lesz, ha nem hazudnak neki többé!
Amikor a nyakát éri a csók, egy pillanatra mégis kizökken abból, hogy neki mennyire gyűlölnie kellene most Lil-t. De erős nő, nem fogja elvarázsolni egy finom ajak érintése sem a bőrén, amin végigfutott a libabőr.*
- Fekete lesz a nyakam, ha azzal az undorító rúzsos száddal érinted, engedj el, menjünk innen.
*Az fel sem tűnik, hogy többesszámot használ. Megsérteni pedig szokása másokat, az mégúgy sem tűnt fel neki.*
*Lényegében teljesen mindegy, hogy mit mond Lil, ő nem hisz neki. Nem azért, mert ne tudná elképzelni, hogy elbeszéltek egymás mellett, hanem azért, mert semmi oka bíznia senkiben. Ha néha így is tesz, akkor megjárja. Ezért hát nem szabad megengedni azt sem, hogy ez a kis fekete levegye a lábáról, pedig tényleg nagyon csinos. Az, hogy mit mondott esetleg a temetőben az mindegy, rég volt. Ki emlékszik arra? Az is csoda, hogy az időpont megmaradt a fejében, ennek csakis egy oka lehet; tényleg megmozgatott valamit benne a lány. Szörnyű. Itt az ideje ellenállni.
Ezt az állapotot nagyon könnyen eltudja érni. Kimozdítani sem lehetetlen, de biztosan nem lesz egyszerű dolga a másiknak. Az, hogy még ő sértődik meg azért, mert olyan végtelenül buta, hogy egy napszakot sem tud megjegyezni, csak azt éri el Nelirá-nál, hogy még távolabb kerüljön tőle. Látszólag. Kérdések megválaszolását nélkülözve áll fel és inkább megy haza a biztonságosnak tűnő zugába. Illetve menne, ha a másik, nem lenne olyan, mint egy útonálló és támadná meg azzal az öleléssel, amit senki nem fog fel a környezetében, hogy mennyire utál. Egy halk morgás tör csak elő a torkából, mert mozdulni azt nemigen tud, pedig nagyon próbál kitörni belőle. Kalodába zárta az, aki pontosan ugyan ezt tette vele egy egész éjszakára is. Mert nem mozdult a helyéről, hátha megérkezik. Mi ez, ha nem kaloda? Ketrec. Börtöncella. Végig seper rajta a harag összes hulláma és próbál ellenállni, de nem tud. Lefogták. És hülyeségeket beszélnek neki. Olyanokat, amik nem lehetnek igazak, mert ha úgy volna, az mindent megváltoztatna. Az jelenthetné azt is, hogy Tian szereti, csak épp most nincs itt.*
- Engedj már el!
*Mondja végül, szavai ellenére beletörődve a sorsába, nem kapálózva tovább. Majd, ha szabad kezet kap, akkor megmutatja neki, milyen szépen töri meg a vére a combjára rögzített tőrének csillogó fényét. Az az acél pontosan jól fog illeni két csigolyája közé. Milyen szép lesz, ha nem hazudnak neki többé!
Amikor a nyakát éri a csók, egy pillanatra mégis kizökken abból, hogy neki mennyire gyűlölnie kellene most Lil-t. De erős nő, nem fogja elvarázsolni egy finom ajak érintése sem a bőrén, amin végigfutott a libabőr.*
- Fekete lesz a nyakam, ha azzal az undorító rúzsos száddal érinted, engedj el, menjünk innen.
*Az fel sem tűnik, hogy többesszámot használ. Megsérteni pedig szokása másokat, az mégúgy sem tűnt fel neki.*
7232. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-04 19:22:18
Üzenet elküldve: 2024-08-04 19:22:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Kérsz áfonyát?//
*Márpedig ő időben érkezik. Legalábbis a saját elképzelései szerint. Időben, és úgy, ahogy egy hercegnőnek érkeznie kell, mínusz a botladozás, na meg tekintsünk el attól is, hogy rögtön megfenyegette a fogadó népének felét, ahogy színre lépett. Na jó, talán messze van a hercegnőségtől, de itt van, és ez biztos. Senki sem mondhatja, hogy nincs. Csupán az a szomorú, hogy látszólag a szőkeség egyáltalán nem örül neki, pedig azt hitte, hogy mindketten ugyanúgy fogják várni a találkozót. Örömmel.
Valóban értetlen pofát vág a visszakérdezésre, hisz a lánynak sikerült hajnalnál előbb érkeznie, annál korábban pedig nincs is semmi, csak a tegnap. Nos, hamar kiderül, hogy valóban tegnap este ül már itt.*
- De hát… de… ekkora beszéltük meg, nem? *Hangosan kattognak a törött fogazatú fogaskerekek az elméjében, ahogy megpróbálja megkülönböztetni a napnyugtát a hajnaltól, ami még sikerül is, de kiválasztani a kettőből, hogy melyikben állapodtak meg, haljon meg, de már nem tudja.*
- Mi az, hogy kinek? Hát neked. Nem tetszik? *Dicséret helyett szitokszavakat kap a fejéhez, amitől eléggé elszontyolodik, és az sem segít épelméjűségének fenntartásában, hogy a másik a Lil nevet emlegeti. Olyan ez, mintha hívogatná őt. Mikor Nelira felpattan az asztaltól, és közli, hogy ő most azonnal távozik, akkor elpattan az a bizonyos húr. Nori is felpattan a székről, és határozott sértettséggel a hangjában szólal meg.*
- Ááállj már meg! Mi az, hogy mentél?! Azt akartad, hogy szép legyek, csak miattad felvettem ezt a kényelmetlen, szoros, csicsás vackot, amiben még lehajolni sem lehet, erre te egy perc után közlöd, hogy mennél? Nem, eszedbe ne jusson!
*Azzal odalép a másik elé, és ha akarja, ha nem, határozottan átöleli, és kezeit lefogva a karjaiba zárja őt úgy, hogy szorosabban tartsa, mint bármilyen fűző.*
- Nem érdekel, hogy napnyugta van vagy hajnal vagy emlékszik a franc arra, hogy mikor kellett volna idejönni, engem csak az érdekel, hogy most itt vagyunk, és az enyém vagy.
*Akárhogy ficánkol a másik a karjaiban, tartja őt, és állát lassan az ő vállán pihenteti meg, miközben egyébként észre sem veszi, hogy bevallotta: fogalma sincs, mikorra lett megbeszélve a találkozó.*
- Tudod, mit tanultam tegnap? Azt, hogy a szeretet nem attól függ, hogy épp ott van-e veled a másik. Most viszont itt vagyok, szóval hisztériázás helyett inkább élvezzük egymás társaságát. *Ki akarja sajátítani a lányt, uralni, birtokolni, mint egy játékot, és közben feltétel nélkül szeretni. Ő akkor is örült volna neki, ha egy fél nappal később érkezik a randevúra, mint kéne. Tőle is ezt várja el. Hisz megegyeztek, egymás hibájával együtt szeretik egymást.
Lazít szorításán, és egyik kezével félretűri a szőke tincseket az útból, hogy egy lágy csókot lehelhessen a lány finom nyakára.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.04 19:23:58
*Márpedig ő időben érkezik. Legalábbis a saját elképzelései szerint. Időben, és úgy, ahogy egy hercegnőnek érkeznie kell, mínusz a botladozás, na meg tekintsünk el attól is, hogy rögtön megfenyegette a fogadó népének felét, ahogy színre lépett. Na jó, talán messze van a hercegnőségtől, de itt van, és ez biztos. Senki sem mondhatja, hogy nincs. Csupán az a szomorú, hogy látszólag a szőkeség egyáltalán nem örül neki, pedig azt hitte, hogy mindketten ugyanúgy fogják várni a találkozót. Örömmel.
Valóban értetlen pofát vág a visszakérdezésre, hisz a lánynak sikerült hajnalnál előbb érkeznie, annál korábban pedig nincs is semmi, csak a tegnap. Nos, hamar kiderül, hogy valóban tegnap este ül már itt.*
- De hát… de… ekkora beszéltük meg, nem? *Hangosan kattognak a törött fogazatú fogaskerekek az elméjében, ahogy megpróbálja megkülönböztetni a napnyugtát a hajnaltól, ami még sikerül is, de kiválasztani a kettőből, hogy melyikben állapodtak meg, haljon meg, de már nem tudja.*
- Mi az, hogy kinek? Hát neked. Nem tetszik? *Dicséret helyett szitokszavakat kap a fejéhez, amitől eléggé elszontyolodik, és az sem segít épelméjűségének fenntartásában, hogy a másik a Lil nevet emlegeti. Olyan ez, mintha hívogatná őt. Mikor Nelira felpattan az asztaltól, és közli, hogy ő most azonnal távozik, akkor elpattan az a bizonyos húr. Nori is felpattan a székről, és határozott sértettséggel a hangjában szólal meg.*
- Ááállj már meg! Mi az, hogy mentél?! Azt akartad, hogy szép legyek, csak miattad felvettem ezt a kényelmetlen, szoros, csicsás vackot, amiben még lehajolni sem lehet, erre te egy perc után közlöd, hogy mennél? Nem, eszedbe ne jusson!
*Azzal odalép a másik elé, és ha akarja, ha nem, határozottan átöleli, és kezeit lefogva a karjaiba zárja őt úgy, hogy szorosabban tartsa, mint bármilyen fűző.*
- Nem érdekel, hogy napnyugta van vagy hajnal vagy emlékszik a franc arra, hogy mikor kellett volna idejönni, engem csak az érdekel, hogy most itt vagyunk, és az enyém vagy.
*Akárhogy ficánkol a másik a karjaiban, tartja őt, és állát lassan az ő vállán pihenteti meg, miközben egyébként észre sem veszi, hogy bevallotta: fogalma sincs, mikorra lett megbeszélve a találkozó.*
- Tudod, mit tanultam tegnap? Azt, hogy a szeretet nem attól függ, hogy épp ott van-e veled a másik. Most viszont itt vagyok, szóval hisztériázás helyett inkább élvezzük egymás társaságát. *Ki akarja sajátítani a lányt, uralni, birtokolni, mint egy játékot, és közben feltétel nélkül szeretni. Ő akkor is örült volna neki, ha egy fél nappal később érkezik a randevúra, mint kéne. Tőle is ezt várja el. Hisz megegyeztek, egymás hibájával együtt szeretik egymást.
Lazít szorításán, és egyik kezével félretűri a szőke tincseket az útból, hogy egy lágy csókot lehelhessen a lány finom nyakára.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.04 19:23:58
7231. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-04 17:31:17
Üzenet elküldve: 2024-08-04 17:31:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kérsz áfonyát?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Annyiszor mondta már ki, hogy "ühüm", hogy nem érti, mit keres még mellette ez a nyomorult. De kapja az ingyen italokat, így elviseli. A szemei sem akadtak még fel a forgatástól, bár az elején még ő is benne volt a játszadozásban, mostanra úgy elfáradt, hogy azt sem tudja miről beszél. Csak az ajtó és az ablak között jár a tekintete, néha megenged magának egy hazug mosolyt, de nem túl aktív, ami a beszélgetést illeti.
Ekkor történik meg a csoda, mikor az emeletről furcsa kopogás töri meg a mélázását. A smaragdok Lil-re vetülnek, majd elönti hirtelen az a kedvenc érzése, amikor mindenével vonzódni kezd álmai, vágyai tárgyához. Amikor hevesebben ver a szíve, a pupillája is változásnak indul, s talán csak a száját nem tátja el. Milyen gyönyörű! De nem tart sokáig, csak ameddig leér a földszintre. Ekkor kihúzza magát, dühösen néz a nőre, majd egyáltalán nem érti, hogy miért esik neki az asztaltársának, aki mindvégig itt volt vele, amaz pedig nem. Sértődött vonásokkal néz végig rajta, de ez is úgy illan tovább, mint a fél perce érzett szerelem. *
- Hallottad, hess!
*Legyez a kezével, mintegy mellékesen, s amikor végre eltűnik, az, kinek a nevét sem tudja, vagy már elfelejtette, mert egy szemernyit sem érdekelte. A lány örömködésére lesz figyelmes. Megrándul a szája széle, megfeszül állkapcsa, s csak mered rá, mintha valaki olyan lenne, akit nagyon, de nagyon utál. Hamar visszatért a rosszallás, ami enyhe kifejezés, ha valaki rátekint.*
- Mit túl korán? *Harsan fel, de azért nem olyan hangosan, hogy azonnal kidobassa magukat, arra semmi szükség, így is éppen olyan fáradt, hogy "haza" kellene mennie aludni. De ez a szörnyeteg itt ül vele szemben, s nem érti, hogyan nézheti valaki ennyire bolondnak.*
- Napnyugta óta várlak. Most pedig véletlenül méltóztattál lefáradni, aztán amint megpillantasz eljátszod, hogy mostanra beszéltük meg? Ki a picsának öltöztél így ki amúgy is? Lil, baszódj meg. Én mentem.
*Áll fel, majd húzza fel az orrát, csak azért nem szipog, mert akkor tudni vélné, hogy nem csak haragszik, hanem meg is van bántva.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Annyiszor mondta már ki, hogy "ühüm", hogy nem érti, mit keres még mellette ez a nyomorult. De kapja az ingyen italokat, így elviseli. A szemei sem akadtak még fel a forgatástól, bár az elején még ő is benne volt a játszadozásban, mostanra úgy elfáradt, hogy azt sem tudja miről beszél. Csak az ajtó és az ablak között jár a tekintete, néha megenged magának egy hazug mosolyt, de nem túl aktív, ami a beszélgetést illeti.
Ekkor történik meg a csoda, mikor az emeletről furcsa kopogás töri meg a mélázását. A smaragdok Lil-re vetülnek, majd elönti hirtelen az a kedvenc érzése, amikor mindenével vonzódni kezd álmai, vágyai tárgyához. Amikor hevesebben ver a szíve, a pupillája is változásnak indul, s talán csak a száját nem tátja el. Milyen gyönyörű! De nem tart sokáig, csak ameddig leér a földszintre. Ekkor kihúzza magát, dühösen néz a nőre, majd egyáltalán nem érti, hogy miért esik neki az asztaltársának, aki mindvégig itt volt vele, amaz pedig nem. Sértődött vonásokkal néz végig rajta, de ez is úgy illan tovább, mint a fél perce érzett szerelem. *
- Hallottad, hess!
*Legyez a kezével, mintegy mellékesen, s amikor végre eltűnik, az, kinek a nevét sem tudja, vagy már elfelejtette, mert egy szemernyit sem érdekelte. A lány örömködésére lesz figyelmes. Megrándul a szája széle, megfeszül állkapcsa, s csak mered rá, mintha valaki olyan lenne, akit nagyon, de nagyon utál. Hamar visszatért a rosszallás, ami enyhe kifejezés, ha valaki rátekint.*
- Mit túl korán? *Harsan fel, de azért nem olyan hangosan, hogy azonnal kidobassa magukat, arra semmi szükség, így is éppen olyan fáradt, hogy "haza" kellene mennie aludni. De ez a szörnyeteg itt ül vele szemben, s nem érti, hogyan nézheti valaki ennyire bolondnak.*
- Napnyugta óta várlak. Most pedig véletlenül méltóztattál lefáradni, aztán amint megpillantasz eljátszod, hogy mostanra beszéltük meg? Ki a picsának öltöztél így ki amúgy is? Lil, baszódj meg. Én mentem.
*Áll fel, majd húzza fel az orrát, csak azért nem szipog, mert akkor tudni vélné, hogy nem csak haragszik, hanem meg is van bántva.*
7230. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-04 16:42:51
Üzenet elküldve: 2024-08-04 16:42:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Kérsz áfonyát?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Körülbelül húsz perce már, hogy Mai magára hagyta. Ennyi időt még hagyott magának arra, hogy megszokja a ruháját, a helyzetet, felkészítse a lelkét a találkozóra. Ami azt illeti, a ruhában már most úgy érzi magát, mint egy ketrecbe zárt madár, és most nincs is itt senki, aki kiszabadíthatná belőle, ha hirtelen megunná. Még a fegyvereinek sincs rajta hely. Próbálkozik egy ideig magára aggatni legalább a tőröket, de végül dühösen az asztalon landol mindkettő.*
~Kit érdekel?! Sa'Tereth fegyverek nélkül is velem van.~ *Győzködi magát dühösen, hogy semmi szükség a pengékre, aztán oda is lép az ajtóhoz, de már, mielőtt lenyomná a kilincset kényelmetlenül érzi magát, amiért körülbelül két méter van közte és a fegyverek között. Úgyhogy fogja magát, kirángatja a fekete övet a korábban viselt bőrnadrágból, és a derekára köti, ha bénán néz ki a szép ruhával, ha nem. Arra már kényelmesen fel tudja csatolni a két tőrét, és nem fogja úgy érezni, hogy meztelenül megy az utcára. Mondjuk azt biztosan nem fogja érezni, amennyire korlátozza ez a merev vacak. Azt hinné az ember lánya, hogy nem sokban különbözik a bővértjébe font fűzőzsinóroktól, de igen. Abban nincsenek mellé bálnacsont merevítők, amitől tényleg olyan érzés az egész, mint egy ketrec.
Végül csak kilép a szobából, gondosan bezárva a holmijait és a Mai nevével telekarcolt falat is. A folyosón egész magabiztosan halad végig, a lépcsőn pedig a tegnapihoz képest egy fokkal kevésbé csámpásan, a korlátot kevésbé szorítva lépked le, hisz már másodszor teszi meg ezt az utat huszonnégy órán belül magassarkúban, úgyhogy senki nem mondhatja, hogy nem fejlődött semmit.
A kocsma ilyentájt még nyugodt, csendes, mert az éjszakai vendégek már, a reggeliek pedig még nincsenek itt. Egyetlen párocskát lát az egyik asztalnál ülve, s meglepetten eszmél rá, hogy az egyikük az ő szőke kis szerelme. Meg is örül neki azonnal annyira, hogy az utolsó két lépcsőfokon majdnem sikerül lezuhannia. Még szerencse, hogy végig kapaszkodott. Odalépked az asztalhoz, és először a lány asztaltársaságát veszi célba.*
- Na, tűnés innen édesem, különben levágom a tökeidet, amiért szemet vetettél a barátnőmre, aztán akkor majd szép, magas hangon visítozhatsz, mint egy udvari bolond! Ha nem döntök mégis inkább úgy, hogy a nyakadat tekerem ki. Na, nem hallod? Takarodj már innen!
*Szerencsére az úriembernek nem csak erényei nincsenek, de kurázsi sem szorult belé, úgyhogy ahelyett, hogy egy tipikus kocsmai verekedéssel kezdenék a napot, a szerencsétlen félnótás úgy eliszkol, hogy talán azóta is próbálja felfogni azt lehetetlenül groteszk képet arról, ahogy egy fekete hercegnő a tapasztalt stílusban elküldi a fenébe. Nori pedig diadalittasan foglalja el az előmelegített helyet az asztalnál Nelirá-val szemben.*
- Szia! Nahát, milyen korán ideértél. Nem számítottam rá, azt hittem, hogy még túl korán van, és én fogok rád várni *mondja a másiknak továbbra is meggyőződve arról, hogy a találka időpontja hajnalra, és nem napnyugtára szólt.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.04 16:43:50
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Körülbelül húsz perce már, hogy Mai magára hagyta. Ennyi időt még hagyott magának arra, hogy megszokja a ruháját, a helyzetet, felkészítse a lelkét a találkozóra. Ami azt illeti, a ruhában már most úgy érzi magát, mint egy ketrecbe zárt madár, és most nincs is itt senki, aki kiszabadíthatná belőle, ha hirtelen megunná. Még a fegyvereinek sincs rajta hely. Próbálkozik egy ideig magára aggatni legalább a tőröket, de végül dühösen az asztalon landol mindkettő.*
~Kit érdekel?! Sa'Tereth fegyverek nélkül is velem van.~ *Győzködi magát dühösen, hogy semmi szükség a pengékre, aztán oda is lép az ajtóhoz, de már, mielőtt lenyomná a kilincset kényelmetlenül érzi magát, amiért körülbelül két méter van közte és a fegyverek között. Úgyhogy fogja magát, kirángatja a fekete övet a korábban viselt bőrnadrágból, és a derekára köti, ha bénán néz ki a szép ruhával, ha nem. Arra már kényelmesen fel tudja csatolni a két tőrét, és nem fogja úgy érezni, hogy meztelenül megy az utcára. Mondjuk azt biztosan nem fogja érezni, amennyire korlátozza ez a merev vacak. Azt hinné az ember lánya, hogy nem sokban különbözik a bővértjébe font fűzőzsinóroktól, de igen. Abban nincsenek mellé bálnacsont merevítők, amitől tényleg olyan érzés az egész, mint egy ketrec.
Végül csak kilép a szobából, gondosan bezárva a holmijait és a Mai nevével telekarcolt falat is. A folyosón egész magabiztosan halad végig, a lépcsőn pedig a tegnapihoz képest egy fokkal kevésbé csámpásan, a korlátot kevésbé szorítva lépked le, hisz már másodszor teszi meg ezt az utat huszonnégy órán belül magassarkúban, úgyhogy senki nem mondhatja, hogy nem fejlődött semmit.
A kocsma ilyentájt még nyugodt, csendes, mert az éjszakai vendégek már, a reggeliek pedig még nincsenek itt. Egyetlen párocskát lát az egyik asztalnál ülve, s meglepetten eszmél rá, hogy az egyikük az ő szőke kis szerelme. Meg is örül neki azonnal annyira, hogy az utolsó két lépcsőfokon majdnem sikerül lezuhannia. Még szerencse, hogy végig kapaszkodott. Odalépked az asztalhoz, és először a lány asztaltársaságát veszi célba.*
- Na, tűnés innen édesem, különben levágom a tökeidet, amiért szemet vetettél a barátnőmre, aztán akkor majd szép, magas hangon visítozhatsz, mint egy udvari bolond! Ha nem döntök mégis inkább úgy, hogy a nyakadat tekerem ki. Na, nem hallod? Takarodj már innen!
*Szerencsére az úriembernek nem csak erényei nincsenek, de kurázsi sem szorult belé, úgyhogy ahelyett, hogy egy tipikus kocsmai verekedéssel kezdenék a napot, a szerencsétlen félnótás úgy eliszkol, hogy talán azóta is próbálja felfogni azt lehetetlenül groteszk képet arról, ahogy egy fekete hercegnő a tapasztalt stílusban elküldi a fenébe. Nori pedig diadalittasan foglalja el az előmelegített helyet az asztalnál Nelirá-val szemben.*
- Szia! Nahát, milyen korán ideértél. Nem számítottam rá, azt hittem, hogy még túl korán van, és én fogok rád várni *mondja a másiknak továbbra is meggyőződve arról, hogy a találka időpontja hajnalra, és nem napnyugtára szólt.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.04 16:43:50
7229. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-04 15:20:23
Üzenet elküldve: 2024-08-04 15:20:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kérsz áfonyát?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mostanában minden klappol. A szőkeség ezt ritkán mondhatja el magáról, régen találta el az az epizód, amikor csak úgy önfeledten létezik a világban és még csak Tian-ra sem kell gondolnia. Nem, mert az életébe szökött az a romlott kis feketeség, akivel a világ legszebb helyén ismerkedtek meg és még csak ítélkező pillantásokkal sem illeti, nem kívánja megmenteni, vagy illemtanárhoz rángatni. És még csak nem is férfi, akiket az elkövetkezendő évtizedekre, vagy percekre - ezt sosem lehet tudni - úgy megutált.
Hatalmas mosolyával lép be a Kalmárba, eljött a napnyugta, a találkozó időpontja, és még ajándéka is van: Ő maga. Na meg persze a lakás, amit bérel a Polgárnegyedben, amiért még fizetni sem kell tulajdonképpen, mert mit számít az a pár perc, amit el kell töltenie azzal a furcsa bajszos pacákkal cserébe. Övé az egész. És elviheti oda a lányt.
De mit is igyon, amíg várakozik? Jám bor. Tökéletes. A 9 arany a pulton, ő pedig elsétál az asztalig.
Csak hosszú percek, majd egy fertályóra, aztán egy egész elteltével ébred rá, hogy akit annyira vár nem érkezik meg. ~ Hülye kurva. ~ Morgolódik magában, s már tűnne el arcáról az a bájos mosoly, de észrevesz egy társaságot, ahol majd múlathatja az idejét. ~ Rohadt, büdös, fekete kis kurva. ~ Még azért áldoz néhány gondolatot szerelmének, de az este további részében az urak társaságába feledkezik bele. Akiket ugye annyira végtelenül gyűlöl. Hangos nevetés, ingyen italok, bájainak mustrálása, osztatlan figyelem, s a fehér ruha, ami szépen gyűrődik minden eltelt órával, amikor is már nem tud olyan feszesen és egyenesen ülni benne. Nem megy haza senkivel. A remény nem hal meg, még ha be sem vallaná magának, folyton az ajtóra pillant, kutatva a fekete kis démont, de mindhiába. Az ablakon át nézve pirkadásnak indul a világ, ő pedig már csak unottan hallgatja félrészegen, az asztalra könyökölve azt az egy szem kitartó legényt, aki még mindig reménykedik, egy csókban, de szép szemein kívül más erénye nincs, így hát hosszasan várhat még. Egy életnyit is akár. Nelira mégsem mozdul. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mostanában minden klappol. A szőkeség ezt ritkán mondhatja el magáról, régen találta el az az epizód, amikor csak úgy önfeledten létezik a világban és még csak Tian-ra sem kell gondolnia. Nem, mert az életébe szökött az a romlott kis feketeség, akivel a világ legszebb helyén ismerkedtek meg és még csak ítélkező pillantásokkal sem illeti, nem kívánja megmenteni, vagy illemtanárhoz rángatni. És még csak nem is férfi, akiket az elkövetkezendő évtizedekre, vagy percekre - ezt sosem lehet tudni - úgy megutált.
Hatalmas mosolyával lép be a Kalmárba, eljött a napnyugta, a találkozó időpontja, és még ajándéka is van: Ő maga. Na meg persze a lakás, amit bérel a Polgárnegyedben, amiért még fizetni sem kell tulajdonképpen, mert mit számít az a pár perc, amit el kell töltenie azzal a furcsa bajszos pacákkal cserébe. Övé az egész. És elviheti oda a lányt.
De mit is igyon, amíg várakozik? Jám bor. Tökéletes. A 9 arany a pulton, ő pedig elsétál az asztalig.
Csak hosszú percek, majd egy fertályóra, aztán egy egész elteltével ébred rá, hogy akit annyira vár nem érkezik meg. ~ Hülye kurva. ~ Morgolódik magában, s már tűnne el arcáról az a bájos mosoly, de észrevesz egy társaságot, ahol majd múlathatja az idejét. ~ Rohadt, büdös, fekete kis kurva. ~ Még azért áldoz néhány gondolatot szerelmének, de az este további részében az urak társaságába feledkezik bele. Akiket ugye annyira végtelenül gyűlöl. Hangos nevetés, ingyen italok, bájainak mustrálása, osztatlan figyelem, s a fehér ruha, ami szépen gyűrődik minden eltelt órával, amikor is már nem tud olyan feszesen és egyenesen ülni benne. Nem megy haza senkivel. A remény nem hal meg, még ha be sem vallaná magának, folyton az ajtóra pillant, kutatva a fekete kis démont, de mindhiába. Az ablakon át nézve pirkadásnak indul a világ, ő pedig már csak unottan hallgatja félrészegen, az asztalra könyökölve azt az egy szem kitartó legényt, aki még mindig reménykedik, egy csókban, de szép szemein kívül más erénye nincs, így hát hosszasan várhat még. Egy életnyit is akár. Nelira mégsem mozdul. *
7228. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-03 18:16:41
Üzenet elküldve: 2024-08-03 18:16:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kötetlen kötelék - zárás//
*Valahogy úgy érzi sikerült, amit akart. Nem tudná megmondani, pedig teljesen elvitte a koncentrálás és a másik álmainak alakítása. De játszhat vele az elméje is, akarhat annyira látni valamit, hogy megtörténtnek vélje. De az álom őt is elnyomja, s kivételesen a rémségek is elkerülik. Nem dolgozik a bűntudat, mert nincs benne nyoma. Csak az elégedettség, hiszen minden nap tud valamit prezentálni, ami értékelhető. A gyerekek fejlődése, a rezidencia szépülése, a tervei alakulása, na meg az a sok apróság, amiben Nori is másabb, mint eddig volt. Jó hatással van rá és a környezetére. Hogy mik az eszközei, az így lényegében teljesen mindegy.
Rég aludt jól. És amikor sikerül, akkor is a másik rángatja ki belőle. De nem bánja, tudja, hogy dolga van, csak ne lenne a másik olyan furcsa kis energiabomba, amire még nem készült fel. Nagyot ásít és laposakat pislog, miközben szinte azt érzi, hogy rajta ugrálnak.*
- Ébren vagyok...
*Nyögi elhaló rekedtes hangján, hiszen még csak át sem lépte igazán az ébrenlét küszöbét. Ilyenkor hozzá méltatlanul tudna hisztizni, de a szemei azonnal kipattannak mégis, mikor az első érdekes mondat elhangzik. Fel is ül rögvest az ágyon. *
- Mit álmodtál? Hogy én színeztem? De hát... *Fojtja vissza a szavakat, nem fogja lebuktatni magát azzal, hogy ellenkezzen azzal, hogy neki ehhez semmi köze. Mert van. És már pontosan tudja, hogy sikerült.
Felkel végül és újra segít a feketeségnek, hogy rákerüljön a szép ruha. Türelmesebbek a mozdulatok, nem köti gúzsba, hanem finoman igyekszik széppé varázsolni, hogy útnak indulhasson ahhoz, akitől nemsokára úgyis elszakad. Halvány mosolyra készteti. Tőle aztán senki nem veszi el a testvérét, vagy ha egy kicsit igen, akkor sem fogja rossz irányba terelni. Nem lesz szüksége máshoz menekülni.*
-Enyémek a gyerekek ezen a haton, szinte minden nap. De utána idejövök érted, jó? Csak maradj a Kalmárban, vagy hagyj üzenetet, hogy hol keresselek, ha más dolgod akadna. Ne hagyj aggódni, kérlek.
*Öleli magához a már felöltözöttet úgy pőrén, ahogy aludt. Aztán ideje neki is magára öltenie a ruhát, amiben lovagoltak, elpakolja a táskájába a többi holmit, majd búcsúzóul szól.*
- Vigyázz magadra Nori, nemsokára találkozunk. *Hagyja végül magára a lányt, pontosan tudva, hogy amaz lassan soha nem fogja magát egyedül érezni pusztán emiatt...*
*Valahogy úgy érzi sikerült, amit akart. Nem tudná megmondani, pedig teljesen elvitte a koncentrálás és a másik álmainak alakítása. De játszhat vele az elméje is, akarhat annyira látni valamit, hogy megtörténtnek vélje. De az álom őt is elnyomja, s kivételesen a rémségek is elkerülik. Nem dolgozik a bűntudat, mert nincs benne nyoma. Csak az elégedettség, hiszen minden nap tud valamit prezentálni, ami értékelhető. A gyerekek fejlődése, a rezidencia szépülése, a tervei alakulása, na meg az a sok apróság, amiben Nori is másabb, mint eddig volt. Jó hatással van rá és a környezetére. Hogy mik az eszközei, az így lényegében teljesen mindegy.
Rég aludt jól. És amikor sikerül, akkor is a másik rángatja ki belőle. De nem bánja, tudja, hogy dolga van, csak ne lenne a másik olyan furcsa kis energiabomba, amire még nem készült fel. Nagyot ásít és laposakat pislog, miközben szinte azt érzi, hogy rajta ugrálnak.*
- Ébren vagyok...
*Nyögi elhaló rekedtes hangján, hiszen még csak át sem lépte igazán az ébrenlét küszöbét. Ilyenkor hozzá méltatlanul tudna hisztizni, de a szemei azonnal kipattannak mégis, mikor az első érdekes mondat elhangzik. Fel is ül rögvest az ágyon. *
- Mit álmodtál? Hogy én színeztem? De hát... *Fojtja vissza a szavakat, nem fogja lebuktatni magát azzal, hogy ellenkezzen azzal, hogy neki ehhez semmi köze. Mert van. És már pontosan tudja, hogy sikerült.
Felkel végül és újra segít a feketeségnek, hogy rákerüljön a szép ruha. Türelmesebbek a mozdulatok, nem köti gúzsba, hanem finoman igyekszik széppé varázsolni, hogy útnak indulhasson ahhoz, akitől nemsokára úgyis elszakad. Halvány mosolyra készteti. Tőle aztán senki nem veszi el a testvérét, vagy ha egy kicsit igen, akkor sem fogja rossz irányba terelni. Nem lesz szüksége máshoz menekülni.*
-Enyémek a gyerekek ezen a haton, szinte minden nap. De utána idejövök érted, jó? Csak maradj a Kalmárban, vagy hagyj üzenetet, hogy hol keresselek, ha más dolgod akadna. Ne hagyj aggódni, kérlek.
*Öleli magához a már felöltözöttet úgy pőrén, ahogy aludt. Aztán ideje neki is magára öltenie a ruhát, amiben lovagoltak, elpakolja a táskájába a többi holmit, majd búcsúzóul szól.*
- Vigyázz magadra Nori, nemsokára találkozunk. *Hagyja végül magára a lányt, pontosan tudva, hogy amaz lassan soha nem fogja magát egyedül érezni pusztán emiatt...*
7227. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-03 17:21:30
Üzenet elküldve: 2024-08-03 17:21:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Kötetlen kötelék//
*Mai feltette az új, saját magának kiharcolt életét arra, hogy elveszett lelkeken segítsen, de vajon ki segít az ő, legalább annyira sérült elméjén, mint azoké, akik megsegítésére felesküdött? Kérdezhetné tőle bárki, ha tudnák, hogy mi jár a lány fejében. Szerencsére Nori sem tudja.
Ha ő nem is, a sors mára megkegyelmez Mai-nak. Nincs több okoskodás, sem beszólás, sem hiszti. Bizonyára a feketeség is fáradt már, csak nem hajlandó beismerni.
Fent a szobában azt is hamar elismeri, hogy fűzőben aludni valószínűleg rosszabb lenne, mint részt venni egy kínzáson a várbörtönben, úgyhogy készségesen engedi kiszabadítani magát belőle.
Élvezi, ahogy utána Mai a haját piszkálja, jóleső érzés.*
- Remélem. A te segítségeddel biztosan. *Annak is örül, hogy Mai végre megbékélt a szőke létezésével. Nem kell tudnia róla, hogy egyáltalán nem így van. Miután fűző és cipők nélkül az ágyba kerül, és Mai is megállapodik mellette, talán még annál is intenzívebb mocorgással próbálja eldönteni, hogy milyen pózt válasszon, mint amilyet ébredés után el szokott követni. Végül egy kis gombócként marad az ágy jobb oldalán fekve úgy, hogy a feje teteje és a térdei épp csak érintsék Mai testét. Így most jó neki. Hamar el is nyomja az álom, ezt halk, egyenletes szuszogása jelzi.
El is merülne, a szokásos, ingerszegény, fekete álomvilágában, de ezúttal valami váratlan történik. A világa halványan, és ritkásan, de elkezd megtelni színekkel. A távolban megpillant egy ismerős alakot, ami néhány homályos kép után Mai-ként manifesztálódik előtte.*
- Mai! *Szólítja meg, s követni kezdi. Egyre inkább közeledik hozzá, de nem éri utol. Egyszer csak elveszíti a nyomát, de ő halad tovább. A nagy sötétség néhány pontján élete egyes emlékei jelennek meg fakó színekkel, de mind időrendben visszafelé, mintha csak a múltjába menetelne vissza. A képek mind mások, kuszák, néhol értelmetlenek, egy dolog állandó csupán. Minden egyes képen látni véli Mai-t valahol. Egy ház mellett elrejtőzve, a tömegben vagy épp maga előtt, ahogy egy lágy ölelést kap tőle. Látja magát kisbabaként is, ahogy a földről is Mai veszi őt magához, de hogy hová viszi, azt már nem mutatja az álom. Az idősík iránya megfordul, és a múlt helyett lassan a jövőbe torkollik, ahol szintén mindig, minden pillanatban észleli a fél-elf lányt akkor is, mikor egyértelműen nincs mellette.
Ébredése így felettébb kellemes. A várt sajtkukac mozgásával kelti elgémberedett végtagjait újra életre, de ezúttal széles mosollyal az arcán ébred.*
- Mai, hé! Kelj fel! *Ébresztgeti a még alvó lányt, nem tudva, hogy őt esetleg a szokásos rémálmai egyikéből rángatja-e ki. Ha sikerül felébresztenie őt, akkor Mai is láthatja a feketeség arcán a kifinomult mosolyt, ennek okát pedig nem is rest a másik tudtára adni.*
- Olyan jót álmodtam. Nem volt minden fekete, mint szokott. Színes volt. Te csináltad nekem a színeket. *Meséli gyermeki boldogsággal, majd kimászik az ágyból, megmosakszik, megigazítja a ruháját, megfésülködik, a sminkjét is elkészíti, és utána lép vissza Mai elé.*
- Kérem a fűzőt! *Most lélekben fel is készült a szorító érzésre, és arra, hogy abban fog maradni, míg valaki, reményei szerint szőke kis barátnője le nem veszi róla, merthogy magáról biza az istenekre csak akkor tudja lehámozni, ha letépi. Ha Mai segít neki, akkor hamarosan már ott áll újra teljes díszben, legjobb formájában, és ezúttal kipihenten. Ilyen jól rég indult már napja.*
- Akkor most te is elmész? Mondd, hol foglak megtalálni, ha szükségem van rád? *Ezt még muszáj tisztázniuk, mielőtt elválnak egymástól. Nem akar ismét napokat, hatokat tölteni a lány nélkül, főleg azok után nem, hogy az álomban oly' megnyugtató volt a jelenléte, hogy most újra nem akarja elengedni őt, de megtanulta, hogy az elválás nem vég, csak egy állapot, amitől nem kell félni.*
*Mai feltette az új, saját magának kiharcolt életét arra, hogy elveszett lelkeken segítsen, de vajon ki segít az ő, legalább annyira sérült elméjén, mint azoké, akik megsegítésére felesküdött? Kérdezhetné tőle bárki, ha tudnák, hogy mi jár a lány fejében. Szerencsére Nori sem tudja.
Ha ő nem is, a sors mára megkegyelmez Mai-nak. Nincs több okoskodás, sem beszólás, sem hiszti. Bizonyára a feketeség is fáradt már, csak nem hajlandó beismerni.
Fent a szobában azt is hamar elismeri, hogy fűzőben aludni valószínűleg rosszabb lenne, mint részt venni egy kínzáson a várbörtönben, úgyhogy készségesen engedi kiszabadítani magát belőle.
Élvezi, ahogy utána Mai a haját piszkálja, jóleső érzés.*
- Remélem. A te segítségeddel biztosan. *Annak is örül, hogy Mai végre megbékélt a szőke létezésével. Nem kell tudnia róla, hogy egyáltalán nem így van. Miután fűző és cipők nélkül az ágyba kerül, és Mai is megállapodik mellette, talán még annál is intenzívebb mocorgással próbálja eldönteni, hogy milyen pózt válasszon, mint amilyet ébredés után el szokott követni. Végül egy kis gombócként marad az ágy jobb oldalán fekve úgy, hogy a feje teteje és a térdei épp csak érintsék Mai testét. Így most jó neki. Hamar el is nyomja az álom, ezt halk, egyenletes szuszogása jelzi.
El is merülne, a szokásos, ingerszegény, fekete álomvilágában, de ezúttal valami váratlan történik. A világa halványan, és ritkásan, de elkezd megtelni színekkel. A távolban megpillant egy ismerős alakot, ami néhány homályos kép után Mai-ként manifesztálódik előtte.*
- Mai! *Szólítja meg, s követni kezdi. Egyre inkább közeledik hozzá, de nem éri utol. Egyszer csak elveszíti a nyomát, de ő halad tovább. A nagy sötétség néhány pontján élete egyes emlékei jelennek meg fakó színekkel, de mind időrendben visszafelé, mintha csak a múltjába menetelne vissza. A képek mind mások, kuszák, néhol értelmetlenek, egy dolog állandó csupán. Minden egyes képen látni véli Mai-t valahol. Egy ház mellett elrejtőzve, a tömegben vagy épp maga előtt, ahogy egy lágy ölelést kap tőle. Látja magát kisbabaként is, ahogy a földről is Mai veszi őt magához, de hogy hová viszi, azt már nem mutatja az álom. Az idősík iránya megfordul, és a múlt helyett lassan a jövőbe torkollik, ahol szintén mindig, minden pillanatban észleli a fél-elf lányt akkor is, mikor egyértelműen nincs mellette.
Ébredése így felettébb kellemes. A várt sajtkukac mozgásával kelti elgémberedett végtagjait újra életre, de ezúttal széles mosollyal az arcán ébred.*
- Mai, hé! Kelj fel! *Ébresztgeti a még alvó lányt, nem tudva, hogy őt esetleg a szokásos rémálmai egyikéből rángatja-e ki. Ha sikerül felébresztenie őt, akkor Mai is láthatja a feketeség arcán a kifinomult mosolyt, ennek okát pedig nem is rest a másik tudtára adni.*
- Olyan jót álmodtam. Nem volt minden fekete, mint szokott. Színes volt. Te csináltad nekem a színeket. *Meséli gyermeki boldogsággal, majd kimászik az ágyból, megmosakszik, megigazítja a ruháját, megfésülködik, a sminkjét is elkészíti, és utána lép vissza Mai elé.*
- Kérem a fűzőt! *Most lélekben fel is készült a szorító érzésre, és arra, hogy abban fog maradni, míg valaki, reményei szerint szőke kis barátnője le nem veszi róla, merthogy magáról biza az istenekre csak akkor tudja lehámozni, ha letépi. Ha Mai segít neki, akkor hamarosan már ott áll újra teljes díszben, legjobb formájában, és ezúttal kipihenten. Ilyen jól rég indult már napja.*
- Akkor most te is elmész? Mondd, hol foglak megtalálni, ha szükségem van rád? *Ezt még muszáj tisztázniuk, mielőtt elválnak egymástól. Nem akar ismét napokat, hatokat tölteni a lány nélkül, főleg azok után nem, hogy az álomban oly' megnyugtató volt a jelenléte, hogy most újra nem akarja elengedni őt, de megtanulta, hogy az elválás nem vég, csak egy állapot, amitől nem kell félni.*
7226. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-03 15:22:50
Üzenet elküldve: 2024-08-03 15:22:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kötetlen kötelék//
*Márpedig neki ne mondja meg senki. Egész élete azzal telt, hogy utasították. Hogyan nézzen ki, milyen színű legyen a ruhája, mit tanulhat, vagy inkább azt, hogy mit nem. Kivel kell találkozni, s azzal hogyan viselkedjen. Ebbe azért csempészett nem kevés dacot és menekültek is előle, még a neve sem számított egyeseknek. Most szabad keze van, úgy botlik lehetetlen alakokba ahogy ő akar. A rezidencián is élhet az általa kitervelt lehetőségeivel, szóval bort is éppen annyit iszik, amennyit akar. Ő úgyis okosabb, na meg sokkal jobban tudja mi árt és mi nem. A feketeséggel ellentétben. De meghagyja magának a magyarázatot, csak egy csekély válaszra futja, mert még le sem értek, de már utál itt lenni. *
- Óvatos vagyok, Nori, köszönöm az aggódást. De én tudok magamra vigyázni.
*Nem, egyébként nem tud, már csak abból is látszik, hogy kivel fogja tölteni az éjszakát. Bármit sikerült elérnie a másiknál, sosem lehet tudni mikor törik még egy darabra, vagy a már meglévő mikor dönt úgy, hogy nem törődik többé Mai észérveivel, szeretetével.
Az idő lassan pörög, még beszélni is elfelejt, pedig általában be sem áll a szájuk, ha együtt vannak. Nem akar feltűnő lenni ezzel, ezért is a magyarázat, amikor felérnek végre, mert tussolni szeretné azt, amit tud, hogy feltűnő. De majd kárpótolja a lányt, mikor segít neki mindenben, na meg hogy lassan módszeresen magához láncolja gondolati szinten, hogy ne legyen szüksége holmi eszeveszett szőkékre.*
- Annyira nem, mint a tiéd, de most jobb lesz nélküle. És neked is.
*Mit sem törődik azzal, hogy nincsen rajta jószerivel ruha, odasétál Nori mögé, hogy levegye róla a merev felsőrészt. Neki ez mindig gyerekjáték, csukott szemmel is megoldaná, de azért inkább figyeli a jégkékekkel a folyamatot. Főleg, mert újra ellentmondott neki, pedig tényleg nem akarja mindenben korlátozni, egyszerűen ilyen napja van. Na meg ami butaság, az butaság. Álom sem jönne a szemére, ha ebben a darabban kéne aludnia, arról nem is beszélve, hogy milyen gyűrött lenne utána. Talán helyrehozhatatlanul.*
- Korán kelek úgy is, ennyi bele fog férni. *Simít végig a fekete hajzuhatagon, mikor befejezte a zsinegek oldását. * - Nem hagynám, hogy úgy jelenj meg, hogy nem a legszebb vagy. Le fog esni az álla. ~És remélem megáll a szíve is.~ *Követi tekintetével a testvérét, majd úgy, ahogy van ő is az ágyat választja végre. Még pár szót szívesen vált, de inkább megvárja, míg a sajtkukac végre rendezni tudja mozdulatait, hozzábújjon, ha szeretne. Amikor kellően biztosítja róla a levegővétele, hogy álomba zuhant, csak akkor kezd halk igéjének mormolásába. Ekkor próbálja meg először azt, amit még soha. Amit, hogyha nem sikerül is, eztán minden egyes éjjel újra fog próbálni, kicsiben kezdve, figyelve az apró változásokat, hogy jó úton halad-e. Nincs idő bűntudatra és nem is fogja hatalmába keríteni. Ő csak védelmez.
Ő a sziklaszilárd védőbástya, amit most a másik álmain keresztül is megjelenít. Minden mozdulatával, ahogy beleköltözik az álmaiba, azt sugallja, hogy mindig itt lesz neki, bármily távol is legyenek egymástól. Hogy rá mindig szükség van, és lesz is. Nem tér rá külső személyekre, nem befolyásolja, csak a hozzá való viszonyt. Mert bőven elég, ha hallgat rá, ha nem hiszi minden külön töltött percben, hogy nincs neki többé. Az álomban csak sugározza mindezt és egy óvó ölelésbe burkolja. Jelen van, de visszaviszi őt távolabbra, amikor még hűlt helye volt az életében. Hogy tudja a feketeség, hogy valahol a periférián mindig is ott voltak egymásnak, csak nem jött el az idő a találkozásra. Hogy mindig ugyanígy lesz, mellette marad akkor is, ha nincs ott testben. A képek változnak csak, az óvás nem. Jelen, múlt, jövő. Valami láthatatlan fonál köti össze őket, amit nem kell soha megfejteni, mert van. Megkérdőjelezhetetlenül. És minden egyes éjszaka még erősebb lesz, nem engedve, hogy elszakadjon. Szabad akarata megmarad mindig, mégis elülteti benne a tényt, hogy egymásban bízhatnak igazán csak. Hogy sosem kell tartania, hogy elvesznek egymás életéből. S ha mégis? Majd visszatalálnak egymáshoz. Mint azon a napon a padon, mikor először mellé ült, ahogy a távol lévő lelkeik végre egymásra találtak...*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására a célpont álmán keresztül kettejük kapcsolatát kedve szerint pozitív vagy negatív irányban kisebb mértékben befolyásolhatja. A személyt a mágiahasználónak ismernie vagy látnia kell, és mindenképp megjelenik szereplőként az álomban. A hatás az elmondástól számítva a célpont következő elalvásakor érvényesül, többszöri alkalmazással a hatás erősíthető.
*Márpedig neki ne mondja meg senki. Egész élete azzal telt, hogy utasították. Hogyan nézzen ki, milyen színű legyen a ruhája, mit tanulhat, vagy inkább azt, hogy mit nem. Kivel kell találkozni, s azzal hogyan viselkedjen. Ebbe azért csempészett nem kevés dacot és menekültek is előle, még a neve sem számított egyeseknek. Most szabad keze van, úgy botlik lehetetlen alakokba ahogy ő akar. A rezidencián is élhet az általa kitervelt lehetőségeivel, szóval bort is éppen annyit iszik, amennyit akar. Ő úgyis okosabb, na meg sokkal jobban tudja mi árt és mi nem. A feketeséggel ellentétben. De meghagyja magának a magyarázatot, csak egy csekély válaszra futja, mert még le sem értek, de már utál itt lenni. *
- Óvatos vagyok, Nori, köszönöm az aggódást. De én tudok magamra vigyázni.
*Nem, egyébként nem tud, már csak abból is látszik, hogy kivel fogja tölteni az éjszakát. Bármit sikerült elérnie a másiknál, sosem lehet tudni mikor törik még egy darabra, vagy a már meglévő mikor dönt úgy, hogy nem törődik többé Mai észérveivel, szeretetével.
Az idő lassan pörög, még beszélni is elfelejt, pedig általában be sem áll a szájuk, ha együtt vannak. Nem akar feltűnő lenni ezzel, ezért is a magyarázat, amikor felérnek végre, mert tussolni szeretné azt, amit tud, hogy feltűnő. De majd kárpótolja a lányt, mikor segít neki mindenben, na meg hogy lassan módszeresen magához láncolja gondolati szinten, hogy ne legyen szüksége holmi eszeveszett szőkékre.*
- Annyira nem, mint a tiéd, de most jobb lesz nélküle. És neked is.
*Mit sem törődik azzal, hogy nincsen rajta jószerivel ruha, odasétál Nori mögé, hogy levegye róla a merev felsőrészt. Neki ez mindig gyerekjáték, csukott szemmel is megoldaná, de azért inkább figyeli a jégkékekkel a folyamatot. Főleg, mert újra ellentmondott neki, pedig tényleg nem akarja mindenben korlátozni, egyszerűen ilyen napja van. Na meg ami butaság, az butaság. Álom sem jönne a szemére, ha ebben a darabban kéne aludnia, arról nem is beszélve, hogy milyen gyűrött lenne utána. Talán helyrehozhatatlanul.*
- Korán kelek úgy is, ennyi bele fog férni. *Simít végig a fekete hajzuhatagon, mikor befejezte a zsinegek oldását. * - Nem hagynám, hogy úgy jelenj meg, hogy nem a legszebb vagy. Le fog esni az álla. ~És remélem megáll a szíve is.~ *Követi tekintetével a testvérét, majd úgy, ahogy van ő is az ágyat választja végre. Még pár szót szívesen vált, de inkább megvárja, míg a sajtkukac végre rendezni tudja mozdulatait, hozzábújjon, ha szeretne. Amikor kellően biztosítja róla a levegővétele, hogy álomba zuhant, csak akkor kezd halk igéjének mormolásába. Ekkor próbálja meg először azt, amit még soha. Amit, hogyha nem sikerül is, eztán minden egyes éjjel újra fog próbálni, kicsiben kezdve, figyelve az apró változásokat, hogy jó úton halad-e. Nincs idő bűntudatra és nem is fogja hatalmába keríteni. Ő csak védelmez.
Ő a sziklaszilárd védőbástya, amit most a másik álmain keresztül is megjelenít. Minden mozdulatával, ahogy beleköltözik az álmaiba, azt sugallja, hogy mindig itt lesz neki, bármily távol is legyenek egymástól. Hogy rá mindig szükség van, és lesz is. Nem tér rá külső személyekre, nem befolyásolja, csak a hozzá való viszonyt. Mert bőven elég, ha hallgat rá, ha nem hiszi minden külön töltött percben, hogy nincs neki többé. Az álomban csak sugározza mindezt és egy óvó ölelésbe burkolja. Jelen van, de visszaviszi őt távolabbra, amikor még hűlt helye volt az életében. Hogy tudja a feketeség, hogy valahol a periférián mindig is ott voltak egymásnak, csak nem jött el az idő a találkozásra. Hogy mindig ugyanígy lesz, mellette marad akkor is, ha nincs ott testben. A képek változnak csak, az óvás nem. Jelen, múlt, jövő. Valami láthatatlan fonál köti össze őket, amit nem kell soha megfejteni, mert van. Megkérdőjelezhetetlenül. És minden egyes éjszaka még erősebb lesz, nem engedve, hogy elszakadjon. Szabad akarata megmarad mindig, mégis elülteti benne a tényt, hogy egymásban bízhatnak igazán csak. Hogy sosem kell tartania, hogy elvesznek egymás életéből. S ha mégis? Majd visszatalálnak egymáshoz. Mint azon a napon a padon, mikor először mellé ült, ahogy a távol lévő lelkeik végre egymásra találtak...*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására a célpont álmán keresztül kettejük kapcsolatát kedve szerint pozitív vagy negatív irányban kisebb mértékben befolyásolhatja. A személyt a mágiahasználónak ismernie vagy látnia kell, és mindenképp megjelenik szereplőként az álomban. A hatás az elmondástól számítva a célpont következő elalvásakor érvényesül, többszöri alkalmazással a hatás erősíthető.
7225. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-03 14:41:25
Üzenet elküldve: 2024-08-03 14:41:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Kötetlen kötelék//
*Megint egy újabb félreértésbe ütköznek. A finom és a kényelmes szó sem ugyanazt jelenti Nori-nak. A selyem anyag, ahogy hozzáér a bőréhez, az valóban finom érzés neki, de az egész öltözéket attól még ugyanolyan kényelmetlennek érzi, mint Mai, ha nem rosszabbnak. Arra viszont már ő is rájött, hogy mindez megéri a kényelmetlenséget.
Okosan nem vitatkozik most, egészen addig, míg fel nem figyel Mai borára az asztalon. Persze, erre is megkapja a magyarázatot, de azt kételkedve fogadja.*
- Ne hidd, hogy olyan sok kell. Csak óvatosan! *Mai mindenért rászól. Ne ölelgessen veszélyes orkokat, ne karcolgassa a más tulajdonát képező falat tőrrel, ne akarja megégetni a vakolatot. Hát akkor bizony neki is joga van beleszólni abba, hogy neki meg nem kéne annyit innia.
A tányérok lassan kiürülnek, elfogy a sűrű, barna leves is, és egy szálka sem akad meg Nori torkán, pedig amilyen mohón falta azt a halat, minden esély megvolt rá. Már csak a tea vár a végzetére, de arra még egy kicsit várni kell. Mai-nak is, bármennyire is akaródzik már visszamenni a szobába. Szépen, lassan szürcsöli ki a finom innivaló minden cseppjét, ami időben talán egy örökkévalóságnak is tűnhet annak, aki menni akar, de azért sem fog vele sietni.
Végül csak visszajutnak a szobájukba, Nori pedig meglepetten figyeli, ahogy Mai már szabadul is meg a csinos ruhájától.*
- Ennyire kényelmetlen volt? *pislog rá, majd hallgatja a szabadkozást, hogy miért is kellett ilyen gyorsan ott hagyni a lenti társaságot.*
- Oké, mindegy. *Némi sértődöttség azért hallatszik a hangjából, mivel Mai tönkretette a bulit, de az együtt alvás, ami arról fog szólni, hogy feküdjenek bármilyen lehetetlen pózban, csak valamilyük érjen egymáshoz, már neki is nagyon hiányzik. Az majd kárpótolni fogja.*
- Nem kell! Így maradok *vágja rá hirtelen, de rájön, hogy nem jó ötlet. Ritka kényelmetlen lenne ebben a göncben aludni.*
- Mármint oké, de hajnalban fel foglak kelteni, hogy rakd vissza rám, mert ebben akarok lenni. *Mai jól gondolta, ebben akarja lenyűgözni a szőke kis „szerelmét”. Most azonban hátat fordít a lánynak, és engedi kihámozni magát a fűzőjéből. Miután az lekerült róla, s a cipőjét is lerúgta magáról, a többi ruhadarab levételével mit sem törődve dől ki az ágyon.*
*Megint egy újabb félreértésbe ütköznek. A finom és a kényelmes szó sem ugyanazt jelenti Nori-nak. A selyem anyag, ahogy hozzáér a bőréhez, az valóban finom érzés neki, de az egész öltözéket attól még ugyanolyan kényelmetlennek érzi, mint Mai, ha nem rosszabbnak. Arra viszont már ő is rájött, hogy mindez megéri a kényelmetlenséget.
Okosan nem vitatkozik most, egészen addig, míg fel nem figyel Mai borára az asztalon. Persze, erre is megkapja a magyarázatot, de azt kételkedve fogadja.*
- Ne hidd, hogy olyan sok kell. Csak óvatosan! *Mai mindenért rászól. Ne ölelgessen veszélyes orkokat, ne karcolgassa a más tulajdonát képező falat tőrrel, ne akarja megégetni a vakolatot. Hát akkor bizony neki is joga van beleszólni abba, hogy neki meg nem kéne annyit innia.
A tányérok lassan kiürülnek, elfogy a sűrű, barna leves is, és egy szálka sem akad meg Nori torkán, pedig amilyen mohón falta azt a halat, minden esély megvolt rá. Már csak a tea vár a végzetére, de arra még egy kicsit várni kell. Mai-nak is, bármennyire is akaródzik már visszamenni a szobába. Szépen, lassan szürcsöli ki a finom innivaló minden cseppjét, ami időben talán egy örökkévalóságnak is tűnhet annak, aki menni akar, de azért sem fog vele sietni.
Végül csak visszajutnak a szobájukba, Nori pedig meglepetten figyeli, ahogy Mai már szabadul is meg a csinos ruhájától.*
- Ennyire kényelmetlen volt? *pislog rá, majd hallgatja a szabadkozást, hogy miért is kellett ilyen gyorsan ott hagyni a lenti társaságot.*
- Oké, mindegy. *Némi sértődöttség azért hallatszik a hangjából, mivel Mai tönkretette a bulit, de az együtt alvás, ami arról fog szólni, hogy feküdjenek bármilyen lehetetlen pózban, csak valamilyük érjen egymáshoz, már neki is nagyon hiányzik. Az majd kárpótolni fogja.*
- Nem kell! Így maradok *vágja rá hirtelen, de rájön, hogy nem jó ötlet. Ritka kényelmetlen lenne ebben a göncben aludni.*
- Mármint oké, de hajnalban fel foglak kelteni, hogy rakd vissza rám, mert ebben akarok lenni. *Mai jól gondolta, ebben akarja lenyűgözni a szőke kis „szerelmét”. Most azonban hátat fordít a lánynak, és engedi kihámozni magát a fűzőjéből. Miután az lekerült róla, s a cipőjét is lerúgta magáról, a többi ruhadarab levételével mit sem törődve dől ki az ágyon.*
7224. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-03 13:08:57
Üzenet elküldve: 2024-08-03 13:08:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kötetlen kötelék//
- Finom érzés? Szerintem borzasztó. De egy kis kényelmetlenség semmiség ahhoz, amit el tudsz érni ilyen csinosan. *Nem kezd el mesébe, pontosan látta már a lány, hogy Mai egy-egy szebb darabban, felvéve a látszólagos magabiztosságát mikre képes. Bár sokszor anélkül is, de nagy segítség, komolyabban veszik bizonyos helyeken, vagy körökben.
Csak néha sandít hátra, hogyan birkózik meg a lépcsőkkel a feketeség, türelmes ő, nem várja el, hogy szaladni tudjon azokban a topánkákban, a fejlődést értékeli inkább. A szobával hátrahagyta a furcsa érzelmeit is, de mégis vágyik vissza, pedig még le sem ért a fogadótérbe.
Újabb büszkeség, hogy ki tudta olvasni az étlapon szereplő szavakat, hiszen eddig neki kellett ezt megtenni helyette. Lehetséges, hogy tényleg kikupálódik a kis fekete, s ugyan sokat kell ehhez tanulnia és beletennie, de mégiscsak Mai érdeme az egész.
Kifizeti a 17 aranyat is a Egészben sült fogas citromos-vajas mártással fogásért, aztán a Tea árát, ami újabb 4 érme. Mit sem törődik a ma elherdált összeggel, még mindig anyáskodik, pedig csak a nővére.*
- Ugyan már, ahhoz nagyon sok ilyen kellene még. *Forgatja meg a szemeit. Utálja, ha beleszól a másik a dolgaiba, amit ő is pontosan tud, hogy nem, vagy nem így kéne. De ha egyszer szabadnapot kapott, miért is ne csinálhatná azt, amit akar? A gyermekek mellé úgyis kell minden fegyelmezettsége, ott nem engedi meg ugyanezt magának. De még mindig sokkal jobb, hogy erre figyel oda a másik, nem arra, amit mindig olyan gondosan fed el. A leves hát Nori gyomrába kerül az övé helyett, ő pedig nem zavartatva magát iszogatja a pohara tartalmát. Nem is érez belőle semmit, szóval biztos nem olyan méreg ez. Egyébként is, ha nem lenne Nori, meg sem kóstolta volna soha.
Már tényleg nem akar itt lent lenni. Alig várja, hogy kiürüljön a másik tányérja, reménykedik, hogy nem olyan mohó, hogy a szálka megakadjon a torkán, sokszor készenlétben érzi magát, hogy mikor kell ráripakodnia, hogy óvatosabban, de úgy tűnik nincs rá szükség.*
- Jól van, igyad, persze...
*Csak győzze kivárni. De nem sürgetheti jobban, nem is érti igazán mi a baja, hiszen ő akart már végre vele tölteni egy egész napot, még ha reggel nem is ennek indult neki. A türelmetlensége csak annak szól, amilyen merényletet szeretne elkövetni az álmaiban. Mikor végre elfogytak az italok, nem várakozik, felpattan és sietőse veszi a lépteit. Ezért kár volt átöltözni is, de nem baj, ebből is csak tanul Nori. Ha követi követi, ha nem, akkor nem, de ő nem bírja tovább egy légtérben a többi lélekkel. Csendet akar, nyugalmat és hogy elaludjon a lány. Sietősen szabadul meg a nemrég felvett ruhájától és kezd mosakodásba.*
- Ne haragudj, de nem volt kedvem lent maradni. Úgy tűnik fáradt vagyok őket hallgatni, veled szeretnék aludni, olyan régen csináltunk ilyet.
*Ásít is egyet, de többnyire csak manipulál a kedves szavakkal, hátha hamarabb ugrik be az ágyba a lány.*
- Segítek levenni a fűzőt, jó?
- Finom érzés? Szerintem borzasztó. De egy kis kényelmetlenség semmiség ahhoz, amit el tudsz érni ilyen csinosan. *Nem kezd el mesébe, pontosan látta már a lány, hogy Mai egy-egy szebb darabban, felvéve a látszólagos magabiztosságát mikre képes. Bár sokszor anélkül is, de nagy segítség, komolyabban veszik bizonyos helyeken, vagy körökben.
Csak néha sandít hátra, hogyan birkózik meg a lépcsőkkel a feketeség, türelmes ő, nem várja el, hogy szaladni tudjon azokban a topánkákban, a fejlődést értékeli inkább. A szobával hátrahagyta a furcsa érzelmeit is, de mégis vágyik vissza, pedig még le sem ért a fogadótérbe.
Újabb büszkeség, hogy ki tudta olvasni az étlapon szereplő szavakat, hiszen eddig neki kellett ezt megtenni helyette. Lehetséges, hogy tényleg kikupálódik a kis fekete, s ugyan sokat kell ehhez tanulnia és beletennie, de mégiscsak Mai érdeme az egész.
Kifizeti a 17 aranyat is a Egészben sült fogas citromos-vajas mártással fogásért,
aztán a Tea árát, ami újabb 4 érme. Mit sem törődik a ma elherdált összeggel, még mindig anyáskodik, pedig csak a nővére.*- Ugyan már, ahhoz nagyon sok ilyen kellene még. *Forgatja meg a szemeit. Utálja, ha beleszól a másik a dolgaiba, amit ő is pontosan tud, hogy nem, vagy nem így kéne. De ha egyszer szabadnapot kapott, miért is ne csinálhatná azt, amit akar? A gyermekek mellé úgyis kell minden fegyelmezettsége, ott nem engedi meg ugyanezt magának. De még mindig sokkal jobb, hogy erre figyel oda a másik, nem arra, amit mindig olyan gondosan fed el. A leves hát Nori gyomrába kerül az övé helyett, ő pedig nem zavartatva magát iszogatja a pohara tartalmát. Nem is érez belőle semmit, szóval biztos nem olyan méreg ez. Egyébként is, ha nem lenne Nori, meg sem kóstolta volna soha.
Már tényleg nem akar itt lent lenni. Alig várja, hogy kiürüljön a másik tányérja, reménykedik, hogy nem olyan mohó, hogy a szálka megakadjon a torkán, sokszor készenlétben érzi magát, hogy mikor kell ráripakodnia, hogy óvatosabban, de úgy tűnik nincs rá szükség.*
- Jól van, igyad, persze...
*Csak győzze kivárni. De nem sürgetheti jobban, nem is érti igazán mi a baja, hiszen ő akart már végre vele tölteni egy egész napot, még ha reggel nem is ennek indult neki. A türelmetlensége csak annak szól, amilyen merényletet szeretne elkövetni az álmaiban. Mikor végre elfogytak az italok, nem várakozik, felpattan és sietőse veszi a lépteit. Ezért kár volt átöltözni is, de nem baj, ebből is csak tanul Nori. Ha követi követi, ha nem, akkor nem, de ő nem bírja tovább egy légtérben a többi lélekkel. Csendet akar, nyugalmat és hogy elaludjon a lány. Sietősen szabadul meg a nemrég felvett ruhájától és kezd mosakodásba.*
- Ne haragudj, de nem volt kedvem lent maradni. Úgy tűnik fáradt vagyok őket hallgatni, veled szeretnék aludni, olyan régen csináltunk ilyet.
*Ásít is egyet, de többnyire csak manipulál a kedves szavakkal, hátha hamarabb ugrik be az ágyba a lány.*
- Segítek levenni a fűzőt, jó?
7223. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-03 12:25:48
Üzenet elküldve: 2024-08-03 12:25:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Kötetlen kötelék//
*Most már megint nem érti Mai-t. Azt akarja, hogy tüntesse el a nyomokat, amire ő kitalál egy sokkal hatékonyabb megoldást, mint átkarcolgatni az összes irományt, erre rögtön megtiltja neki. Miért? Azért, mert tűz kell hozzá, vagy azért, mert ő találta ki? Mindegy, nem vitatkozik most, csak a szemeit forgatva veszi tudomásul a tiltást.
Másrészről Mai elégedett lehet, mert amikor sikerül igazán határozottan fellépnie, akkor látszólag Nori szó nélkül hallgat is rá, s az öltözködés végére még olyan gyönyörű, fekete hercegnőt is sikerül belőle faragni, ami minden bizonnyal elnyeri a szigorú kisasszony tetszését is.*
- Köszönöm! *Kicsit feszengve bújik bele az ölelésbe, szoknia kell még a ruhát.* Finom érzés, csak ne lenne ilyen fene kényelmetlen… *Egy újabb kis adag hiszti, majd egy őszinte bólogatás, hogy hiába a fűző szorítása, így is van most bőven hely a pocakjában elemózsiának.
Szóval követi a lányt lefelé a lépcsőkön, de az ő vonulása még mindig jobban hasonlít egy bénácska bukdácsolásra, de mentségére szóljon, hogy a Mágustorony óta sokat fejlődött, hisz a magassarkúkat azóta már viselte is egyszer egy egész napig.
Mikor rá kerül a sor, hogy válasszon, magabiztosan pillant az étlapra. Itt az ideje, hogy használja újdonsült képzettségét, az olvasást.*
- Sül-t… fog-… fogas! Az hal, nem? Jó lesz. Meg egy teát! *Azzal már nem szenved, hogy a további olvasással azon információ birtokába is jusson, hogy egy egész halat fog kapni, citromos-vajas mártással. Megelégszik annyival, hogy hal. A fizetést pedig rábízza Mai-ra, miután látja, hogy bőven elegendő érmét kotort elő.
Bájosan festhet az olvasni épp, hogy tudó, csámpásan járó hercegnő, de legalább, miután helyet foglaltak az asztalnál, már sem betűkre, sem pedig a sarkakon való egyensúlyozásra nem kell figyelnie, úgyhogy meg is nyugszik egy kicsit.
Mikor megérkezik az ételük, Nori szemei csillogni kezdenek, mikor meglátja az övét, és mindenféle „jó étvágyat” nélkül kezd el úgy falni, mintha megint csak legalább annyi ideje nem evett volna, mint Mai. Csak az tűnik fel neki, hogy társa előtt ismét egy pohár bor díszeleg, amit már nem tud szó nélkül hagyni.*
- Mai, már megint bor? Komolyan, el kell magyaráznom neked, hogy mit csinál veled az a méreg, ha állandóan csak azt iszod? Ugyanolyan bolond leszel, mint én. *Merthogy nem látta mást fogyasztani a lányt az elmúlt pár napban, mióta újra együtt vannak. Egyébként csak ennyi megjegyzést enged meg magának, a következő pillanatokban már újra elmerül az ízek kavalkádjában, és szó nélkül elfogadja Mai levesét is, bekanalazza azt is. A lány szerencséjére Nori továbbra is csak a mérgekhez kapcsolódó témában szemfüles, az nem tűnik fel neki, hogy így Mai nem eszik semmit.*
- Jól van, mindjárt felmehetünk, csak hadd igyam még meg a teám! *Nem örül, hogy sürgetik, teli pocakkal, fűzőben nem lehet már olyan gyorsan elfogyasztani egy teát.*
*Most már megint nem érti Mai-t. Azt akarja, hogy tüntesse el a nyomokat, amire ő kitalál egy sokkal hatékonyabb megoldást, mint átkarcolgatni az összes irományt, erre rögtön megtiltja neki. Miért? Azért, mert tűz kell hozzá, vagy azért, mert ő találta ki? Mindegy, nem vitatkozik most, csak a szemeit forgatva veszi tudomásul a tiltást.
Másrészről Mai elégedett lehet, mert amikor sikerül igazán határozottan fellépnie, akkor látszólag Nori szó nélkül hallgat is rá, s az öltözködés végére még olyan gyönyörű, fekete hercegnőt is sikerül belőle faragni, ami minden bizonnyal elnyeri a szigorú kisasszony tetszését is.*
- Köszönöm! *Kicsit feszengve bújik bele az ölelésbe, szoknia kell még a ruhát.* Finom érzés, csak ne lenne ilyen fene kényelmetlen… *Egy újabb kis adag hiszti, majd egy őszinte bólogatás, hogy hiába a fűző szorítása, így is van most bőven hely a pocakjában elemózsiának.
Szóval követi a lányt lefelé a lépcsőkön, de az ő vonulása még mindig jobban hasonlít egy bénácska bukdácsolásra, de mentségére szóljon, hogy a Mágustorony óta sokat fejlődött, hisz a magassarkúkat azóta már viselte is egyszer egy egész napig.
Mikor rá kerül a sor, hogy válasszon, magabiztosan pillant az étlapra. Itt az ideje, hogy használja újdonsült képzettségét, az olvasást.*
- Sül-t… fog-… fogas! Az hal, nem? Jó lesz. Meg egy teát! *Azzal már nem szenved, hogy a további olvasással azon információ birtokába is jusson, hogy egy egész halat fog kapni, citromos-vajas mártással. Megelégszik annyival, hogy hal. A fizetést pedig rábízza Mai-ra, miután látja, hogy bőven elegendő érmét kotort elő.
Bájosan festhet az olvasni épp, hogy tudó, csámpásan járó hercegnő, de legalább, miután helyet foglaltak az asztalnál, már sem betűkre, sem pedig a sarkakon való egyensúlyozásra nem kell figyelnie, úgyhogy meg is nyugszik egy kicsit.
Mikor megérkezik az ételük, Nori szemei csillogni kezdenek, mikor meglátja az övét, és mindenféle „jó étvágyat” nélkül kezd el úgy falni, mintha megint csak legalább annyi ideje nem evett volna, mint Mai. Csak az tűnik fel neki, hogy társa előtt ismét egy pohár bor díszeleg, amit már nem tud szó nélkül hagyni.*
- Mai, már megint bor? Komolyan, el kell magyaráznom neked, hogy mit csinál veled az a méreg, ha állandóan csak azt iszod? Ugyanolyan bolond leszel, mint én. *Merthogy nem látta mást fogyasztani a lányt az elmúlt pár napban, mióta újra együtt vannak. Egyébként csak ennyi megjegyzést enged meg magának, a következő pillanatokban már újra elmerül az ízek kavalkádjában, és szó nélkül elfogadja Mai levesét is, bekanalazza azt is. A lány szerencséjére Nori továbbra is csak a mérgekhez kapcsolódó témában szemfüles, az nem tűnik fel neki, hogy így Mai nem eszik semmit.*
- Jól van, mindjárt felmehetünk, csak hadd igyam még meg a teám! *Nem örül, hogy sürgetik, teli pocakkal, fűzőben nem lehet már olyan gyorsan elfogyasztani egy teát.*
7222. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-03 11:09:01
Üzenet elküldve: 2024-08-03 11:09:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 773
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kötetlen kötelék//
*Az újabb ötletre érzi, ahogy a szép fekete haja tövében megerednek az első ősz tincsek. Szinte elképzeli. Már annyira sok képtelenséget hallott a lánytól, hogy nem tud benne formálódni semmilyen harag, meglepettség, vagy rosszallás. Egyszerű üresség a gondolatai közt, csak a bőrén érzi a cikázó hideget és meleget, azt a furcsa borzongást, ami egyébként azt mutatná, ha hajlandó lenne belegondolni, hogy mennyire ijesztő a másik butasága. Holott pontosan tudja, hogy milyen okos tud lenni.*
- Meg ne próbáld.
*Nem enged teret az aggódásnak, akkor sem, ha dörömböl a kissé lezárt gondolatain. Elég mára. Már lemenni sincs kedve, aludni szeretne és egy új napot. Akkor is, hogyha hiányzott neki a lány, most kicsit nagyobb adagot kapott belőle, mint szokott. Vagy csak már elfelejtette, milyen ha nem a gyerekek átlagos létrára felmászós akcióit kell hárítani.
Az istenről nem, a barbárról pedig végképp nem szeretne beszélgetni. Marad hát a fűző, amibe bele tudja vezetni az indulatát. Kissé visszatér belé az élet újra, ahogy belekezd az öltöztetésbe, azért ezt tényleg imádja. Főleg, ha az eredmény olyan szép, mint ahogy Nori fest majd. Ilyenkor elég egy nézés is, hogy tudja a lány, hogy mit szabad és mit felejtsen el nagyon gyorsan. Miért nem tud ennyire határozott lenni, ha amaz gyújtogatni kíván? Mindegy. Végre mindketten készen vannak, megúszta hatalmasabb hiszti nélkül, már csak az az akció jön, hogy hogyan tudna nem enni. Bár ahogy a lány zabál néha, észre sem fogja venni.*
- Gyönyörű vagy. *Mosolyodik el, majd közelebb lép hozzá, hogy megölelje. Azért ilyenkor még sokkal jobban szereti, mint egyébként. Az ő kis alkotása. Nem tehet róla, nagyon büszke ilyenkor. Az pedig, hogy ő jól néz ki, az egyértelmű. Ettől még jól esik az a mustrálás.*
- Na menjünk. Gondolom éhen halsz... *Mai pedig szomjan. Nem várna sokáig, csak legyen vége és mehessenek aludni. Kíváncsi, hogy sikerül-e neki a varázslata, hogy mit érez majd közben, hányszor rontja el. Nem szeli a lépcsőket, ha már szép ruhában vannak, meg van a módja a vonulásnak. Ezt Nori is láthatja, ha eléggé figyel. Kár, hogy egy kocsmában történik az egész. Ezek figyelmét nem akarná kivívni, de már ez is mindegy. A pulthoz sétál, majd gondolkodik mi is lenne a legjobb döntés. Választása hát újra 14 aranyért a Ház bora. Természetesen. Az étlapot figyelve elfogja a szorongás. Miért árulnak csak és kizárólag ilyen förtelmeket? Még a neve is undorító. Sűrű barna. De egy levessel talán elbánik 11 érméért. *
- Te mit kérsz? *Természetesen készíti a további aranyakat, majd ha sikerült kiválasztani mindent, helyet foglal az egyik félreesőbb asztalnál. Reméli hamar kihozzák az ételeket és visszamehetnek. A tekintetében látszik is, hogy valamiért nincs komfortban, persze ettől függetlenül még mosolyog. A leves pedig akármilyen is, nem fog elfogyni. Miután kiérkezett jószerivel csak kavargatja a cipóban. *
- Kéred? Nekem nem tetszik, neked hátha.
*Pillant a lányra, majd fel a lépcső tetejére.* - Elfáradtam.
*Az újabb ötletre érzi, ahogy a szép fekete haja tövében megerednek az első ősz tincsek. Szinte elképzeli. Már annyira sok képtelenséget hallott a lánytól, hogy nem tud benne formálódni semmilyen harag, meglepettség, vagy rosszallás. Egyszerű üresség a gondolatai közt, csak a bőrén érzi a cikázó hideget és meleget, azt a furcsa borzongást, ami egyébként azt mutatná, ha hajlandó lenne belegondolni, hogy mennyire ijesztő a másik butasága. Holott pontosan tudja, hogy milyen okos tud lenni.*
- Meg ne próbáld.
*Nem enged teret az aggódásnak, akkor sem, ha dörömböl a kissé lezárt gondolatain. Elég mára. Már lemenni sincs kedve, aludni szeretne és egy új napot. Akkor is, hogyha hiányzott neki a lány, most kicsit nagyobb adagot kapott belőle, mint szokott. Vagy csak már elfelejtette, milyen ha nem a gyerekek átlagos létrára felmászós akcióit kell hárítani.
Az istenről nem, a barbárról pedig végképp nem szeretne beszélgetni. Marad hát a fűző, amibe bele tudja vezetni az indulatát. Kissé visszatér belé az élet újra, ahogy belekezd az öltöztetésbe, azért ezt tényleg imádja. Főleg, ha az eredmény olyan szép, mint ahogy Nori fest majd. Ilyenkor elég egy nézés is, hogy tudja a lány, hogy mit szabad és mit felejtsen el nagyon gyorsan. Miért nem tud ennyire határozott lenni, ha amaz gyújtogatni kíván? Mindegy. Végre mindketten készen vannak, megúszta hatalmasabb hiszti nélkül, már csak az az akció jön, hogy hogyan tudna nem enni. Bár ahogy a lány zabál néha, észre sem fogja venni.*
- Gyönyörű vagy. *Mosolyodik el, majd közelebb lép hozzá, hogy megölelje. Azért ilyenkor még sokkal jobban szereti, mint egyébként. Az ő kis alkotása. Nem tehet róla, nagyon büszke ilyenkor. Az pedig, hogy ő jól néz ki, az egyértelmű. Ettől még jól esik az a mustrálás.*
- Na menjünk. Gondolom éhen halsz... *Mai pedig szomjan. Nem várna sokáig, csak legyen vége és mehessenek aludni. Kíváncsi, hogy sikerül-e neki a varázslata, hogy mit érez majd közben, hányszor rontja el. Nem szeli a lépcsőket, ha már szép ruhában vannak, meg van a módja a vonulásnak. Ezt Nori is láthatja, ha eléggé figyel. Kár, hogy egy kocsmában történik az egész. Ezek figyelmét nem akarná kivívni, de már ez is mindegy. A pulthoz sétál, majd gondolkodik mi is lenne a legjobb döntés. Választása hát újra 14 aranyért a Ház bora.
Természetesen. Az étlapot figyelve elfogja a szorongás. Miért árulnak csak és kizárólag ilyen förtelmeket? Még a neve is undorító. Sűrű barna. De egy levessel talán elbánik 11 érméért. *- Te mit kérsz? *Természetesen készíti a további aranyakat, majd ha sikerült kiválasztani mindent, helyet foglal az egyik félreesőbb asztalnál. Reméli hamar kihozzák az ételeket és visszamehetnek. A tekintetében látszik is, hogy valamiért nincs komfortban, persze ettől függetlenül még mosolyog. A leves pedig akármilyen is, nem fog elfogyni. Miután kiérkezett jószerivel csak kavargatja a cipóban. *
- Kéred? Nekem nem tetszik, neked hátha.
*Pillant a lányra, majd fel a lépcső tetejére.* - Elfáradtam.
7221. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-08-03 09:22:11
Üzenet elküldve: 2024-08-03 09:22:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 779
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Kötetlen kötelék//
*Nori tudja, hogy rosszat tett, de nem érzi akkora bűnnek, amekkorának Mai beállítja. Az csak egy fal, ő pedig csak az írást gyakorolta, hát mi rossz van ebben? Éppen ezért utálja azt, hogy a törvényeket mások hozzák a saját szájízük szerint. Igazságtalan. Most egy hangos sóhajjal veszi tudomásul, hogy valamit kezdenie kell a művével, ha nem akarja Mai-t is bajba sodorni.*
- Majd megoldom. Ott van az a gyertya… *pillant az asztal felé.* Meg tudom gyújtani, és felerősíteni a lángját. Ha utána a falhoz tartom, a korom teljesen el tudja majd fedni a nyomokat. Ha mégsem, akkor is könnyebb lesz lekaparni az egészet. Utána csak azt kell megmagyaráznom, hogy miért borult fel a gyertya.
*Ez is csak alkímia. Legyen bármennyire szórakozott a lány, ha alkímiáról van szó, ezen a téren még a legrosszabb állapotában is bármikor megmondja a helyes választ. Már csak az a kérdés, hogy Mai hány további hajszálát fogja kitépni az ötlet hallatán, hogy a rongálás helyett most már a tűzzel akar játszani a szobában. De mindegy, van most fontosabb dolguk is, mint például kicsinosítani magukat, ami közben néhány szó Sa'Tereth-nek és a barbároknak is jut.*
- Mert eddig mindig megtettem, amit kért. *Lepillant a karkötőjére, és elmosolyodik. Tényleg megvan még, és amíg azt nem veszi el tőle az istene, biztos lehet benne, hogy még mindig szereti. Meg is nyugszik.*
- Óriás barbár. Hát ez édes. *Kuncog, s közben a ruhái szépen sorban az ágyra kerülnek. Milyen érdekes, hogy a különálló darabokból a végén egy olyan csodás öltözék kerekedik majd ki, mintha mindig is egyben lett volna az egész. Valószínűleg nem véletlen, hogy egyben árulták mindezt a piactéren.*
- Ühüm, bakancsot *néz Mai-ra, de mikor meglátja a tekintetében, hogy ölni tudna az ötlet miatt, inkább gyorsan el is veti azt, legyen hát a magassarkú. Szerencsére azt még nem tudja, hogy Mai-nak feltett szándéka formálni a stílusát akkor is, mikor nem magától kap kedvet a csinoskodáshoz.
Nori eddigi ruhái le, a harisnya, szoknya és a blúz pedig felkerül rá. Szinte beleborzong, ahogy a selymes anyag leomlik a karjain, kíváncsian végig is simít rajta.*
- Nagyon szép leszel benne. *Szélesedik a mosolya barátnője ruháját látva. Ő egy kicsi felkészülési időt még hagyna magának, de közben Mai mögé lép, és kíméletlenül becsomagolja őt a fűzőjébe. Szemei először kikerekednek, mikor azt hiszi, meg fog fulladni a fűző hirtelen szorítása miatt.*
- Hééé! Ne ilyen szorosan! Hát meg akarsz ölni?! *Nem marad el a hiszti, de végül Mai megkegyelmez, és sikerül számára viszonylag kényelmesen beállítani a fűzőjét, bár ő a kényelmes szót nem biztos, hogy használná. Az ágyra sem leül, hanem inkább esik, miután meglepi az is, hogy a dereka most nem hajlik úgy, ahogy szeretné. Ott az ezüst tükrében hosszasan nézegeti magát, de a fekete sminket és a haját most rendben találja. Mikor végre a magassarkúk is a lábaira kerülnek, Mai már elkészülve, türelmetlenül várja őt, pedig jóval később kezdte az öltözködést.*
- Igen, mehetünk. Azt hiszem. Ha szerinted is jól nézek ki. *Ő is látványosan végignéz most Mai-n. Ebben a ruhában még a végén képes lehet elcsábítani őt a szőkétől.*
*Nori tudja, hogy rosszat tett, de nem érzi akkora bűnnek, amekkorának Mai beállítja. Az csak egy fal, ő pedig csak az írást gyakorolta, hát mi rossz van ebben? Éppen ezért utálja azt, hogy a törvényeket mások hozzák a saját szájízük szerint. Igazságtalan. Most egy hangos sóhajjal veszi tudomásul, hogy valamit kezdenie kell a művével, ha nem akarja Mai-t is bajba sodorni.*
- Majd megoldom. Ott van az a gyertya… *pillant az asztal felé.* Meg tudom gyújtani, és felerősíteni a lángját. Ha utána a falhoz tartom, a korom teljesen el tudja majd fedni a nyomokat. Ha mégsem, akkor is könnyebb lesz lekaparni az egészet. Utána csak azt kell megmagyaráznom, hogy miért borult fel a gyertya.
*Ez is csak alkímia. Legyen bármennyire szórakozott a lány, ha alkímiáról van szó, ezen a téren még a legrosszabb állapotában is bármikor megmondja a helyes választ. Már csak az a kérdés, hogy Mai hány további hajszálát fogja kitépni az ötlet hallatán, hogy a rongálás helyett most már a tűzzel akar játszani a szobában. De mindegy, van most fontosabb dolguk is, mint például kicsinosítani magukat, ami közben néhány szó Sa'Tereth-nek és a barbároknak is jut.*
- Mert eddig mindig megtettem, amit kért. *Lepillant a karkötőjére, és elmosolyodik. Tényleg megvan még, és amíg azt nem veszi el tőle az istene, biztos lehet benne, hogy még mindig szereti. Meg is nyugszik.*
- Óriás barbár. Hát ez édes. *Kuncog, s közben a ruhái szépen sorban az ágyra kerülnek. Milyen érdekes, hogy a különálló darabokból a végén egy olyan csodás öltözék kerekedik majd ki, mintha mindig is egyben lett volna az egész. Valószínűleg nem véletlen, hogy egyben árulták mindezt a piactéren.*
- Ühüm, bakancsot *néz Mai-ra, de mikor meglátja a tekintetében, hogy ölni tudna az ötlet miatt, inkább gyorsan el is veti azt, legyen hát a magassarkú. Szerencsére azt még nem tudja, hogy Mai-nak feltett szándéka formálni a stílusát akkor is, mikor nem magától kap kedvet a csinoskodáshoz.
Nori eddigi ruhái le, a harisnya, szoknya és a blúz pedig felkerül rá. Szinte beleborzong, ahogy a selymes anyag leomlik a karjain, kíváncsian végig is simít rajta.*
- Nagyon szép leszel benne. *Szélesedik a mosolya barátnője ruháját látva. Ő egy kicsi felkészülési időt még hagyna magának, de közben Mai mögé lép, és kíméletlenül becsomagolja őt a fűzőjébe. Szemei először kikerekednek, mikor azt hiszi, meg fog fulladni a fűző hirtelen szorítása miatt.*
- Hééé! Ne ilyen szorosan! Hát meg akarsz ölni?! *Nem marad el a hiszti, de végül Mai megkegyelmez, és sikerül számára viszonylag kényelmesen beállítani a fűzőjét, bár ő a kényelmes szót nem biztos, hogy használná. Az ágyra sem leül, hanem inkább esik, miután meglepi az is, hogy a dereka most nem hajlik úgy, ahogy szeretné. Ott az ezüst tükrében hosszasan nézegeti magát, de a fekete sminket és a haját most rendben találja. Mikor végre a magassarkúk is a lábaira kerülnek, Mai már elkészülve, türelmetlenül várja őt, pedig jóval később kezdte az öltözködést.*
- Igen, mehetünk. Azt hiszem. Ha szerinted is jól nézek ki. *Ő is látványosan végignéz most Mai-n. Ebben a ruhában még a végén képes lehet elcsábítani őt a szőkétől.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7390-7409