//Új nap - Reggel, részemről nyílt//
*Egészen könnyen megtalálta a fehér falú, takaros házat, csupán két nénit és egy mafla kisgyereket kellett érte megríkatnia - igaz, egyiket sem szándékosan csinálta. Tipikusan nem tehet róla, hogy ember létére hatalmas termettel rendelkezik s kora hajnalban, a piacozás fő kezdetén ő éppen egy szűk és sötét sikátorban bolyongott eltévedve. Amint meglátta a végén a világosság harmatos sugarait és lépteket is hallott, izibe kirontott onnan, szinte letarolva a nevezett csoportosulást. Sok bocsánatkérés és dorgálás után pedig végre itt is van!
Az ajtón büszkén belép, fejét kissé lehajtja, nehogy beverje az ajtókeret fájába - nem az első ilyen jellegű sérülése lenne. Ő maga egy átlagos (de nem pórias) öltözékű, nagy termetű és dagadó izmokkal rendelkező, nos, nevezzük úgy: egyszerű munkásember. Az volna. Pontosabban munkátlan, azért is jött ide, mert azt hallotta, itt kaphat munkát.
A Pinty neve nagyon megtetszett neki. Régen, még kölyökkorában volt egy ügyes madarászlány a nemeseknél, ahol szolgált, ott sokat hallott a madarakról. A kedvencei a zebrapintynek nevezett valamik voltak, de lehet rosszul emlékszik a nevükre és valami másféle pintyek voltak. Idebent nagy örömére valóban vannak kalickák, bennük izgő-mozgó szárnyaskák és még szépen díszített is a fal. Roeki kedve egészen felderül, fel-fel, nevezetesen egészen addig, míg meg nem látja a nehezen félreérthető pózban lévő hölgyeket a festményeken. Nem is egyen, hanem mindegyiken! Roeki bámulatos módon produkálja az elsápadást: hápog levegőért, mint a kacsa, szívében egy fél hordó meghasadt s mintha jeges villám vájt volna gerincébe. Ő még ilyet nem látott! A falfehérség után fülig elpirul s tétován botorkál oda a pulthoz.*
- Üdvözletem *köhinti elhalóan s igyekszik mindenhova nézni, csak a falra nem. Emígyen kiesnek látóköréből a felmosással és a reggelivel bajlódó férfiak is. A pár bent lévő vendéggel is elfelejt foglalkozni, hiába a jó modora. A vörös hajú nő maradt, akin legalább kellő mennyiségű ruha van, hozzá fordul reménykedő szemekkel.*
- Ez egy, egy, egy kocsma, ugye? *Kérdezi bizonytalanul, méreteit megszégyenítő kisfiús dadogással.*